Le 6 novembre dernier, le dossier sur l’Algérie paru dans le dernier numéro de Politique étrangère (3/2015) a fait l’objet de la chronique « Idées & Débats : la revue du jour » dans le journal Les Échos.
« LE PROPOS
Fascinante en même temps que désespérante. Pleine de ressources mais tragiquement immobile : dans son dernier numéro, la revue Politique étrangère consacre un excellent dossier à l’Algérie, incapable encore aujourd’hui de sortir de la double impasse que constituent « son pouvoir militaro-sécuritaire » et sa « rente pétro-gazière », dont elle se sert pour acheter la paix sociale au lieu d’investir dans le rayonnement économique et culturel auquel pourrait légitimement aspirer cette grande puissance africaine.
L’INTÉRÊT
Un régime politique bloqué, une société – notamment les plus jeunes – désabusée, une montée de l’intégrisme religieux depuis le reflux de l’islamisme politique de masse des années 1990 : tel est le tableau, bien sombre, que dressent les auteurs d’un pays comme figé avant les inévitables changements qu’il va devoir adopter pour se sortir de l’ornière. Parmi les drames qui étreignent ce pays, il y a ce paradoxe d’une richesse dont il ne sait que faire, ces 730 milliards de dollars de revenus extérieurs engrangés entre 2000 et 2014 « dont près des trois quarts ont été recyclés dans la dépense publique », calcule la revue. Une inertie due au clientélisme, « le » mal algérien dont le pays n’a su se défaire depuis toutes ces années. À quand le réveil de l’Algérie ? »
D. Fo.
Article publié dans Les Échos, 6-7 novembre 2015, p.11.
Bármennyit is fotózunk a szállítógépek vagy helikopterek fedélzetén, az ablakon át, a nyitott rámpás fotózás másfajta élményt nyújt. Ott hasalsz vagy térdelsz a rámpán, ami egyszer csak lenyílik veled együtt. Nem sokat mozdul lefelé, de éppen elég ahhoz, hogy úgy érezd, kiesel a semmibe. Az addigi surrogó zaj még hangosabb lesz és a visszaörvénylő hideg levegőt is érzed. Persze tudod, hogy egy teljes testheveder biztosít, aminek kötele a tehertér rögzítési pontjaihoz van kapcsolva, de mégis furcsa érzés. Aztán felbukkan egy vadászgép, majd még egy és még kettő. Egyre közelebb jönnek, nincs közted és köztük más csak a levegő és ahogy egymás után készülnek a képek, azon gondolkodsz, hogy a rendelkezésre álló kevéske időből mennyit szakíts magadnak, hogy fotózás helyett pusztán élvezd a látványt.
A nyitott rámpás légifotózáshoz kijelölt C-27J Spartan. A 2006 és 2009 között rendszeresített kéthajtóműves típussal az An-26-osokat váltotta a litván légierő.
A gép külső ellenőrzését az egyik loadmaster hajtja végre. A pilóták csak az indulás előtt jöttek ki a géphez.
A loadmaster a hatágú kompozit légcsavarokat ellenőrzi. A földi energiaellátást biztosító Hamilton Standard segédhajtómű (APU) a futóműgondolába, a fekete csík előtti részbe van beépítve. Praktikus megoldás az is, hogy a beszálláshoz nem kell létra, az ajtó lépcsőként is funkcionál.
A gép orrkúpját jobbra lehet kihajtani, hogy karbantartáskor a műszakiak a radarhoz férjenek. Két oldalon a rakétaindításra figyelmeztető berendezés, mögötte pedig a besugárzásjelző mellső szenzorai dudorodnak ki a törzsből.
A pilótafülke a tehertér padlószintjétől magasabban van. A gép vezetéséhez csak két fő kell, de középen van egy lehajtható ülés egy harmadik embernek. A két pilóta éppen a hajtóműveket indítja.
Kétoldalt egy-egy műszaki figyeli, ahogy a Rolls-Royce hajtóművek forgatni kezdik a légcsavarokat. A tehertérben alig nő a zajszint.
A fotós társaságra két loadmaster ügyel a nyitott rámpánál. A testheveder használata kötelező. Akinek nem volt sajátja, a fedélzeten kapott egyet.
A kétrészes hátsó ajtó felső része nyitva, a horizont csíkján látszik, hogy a Spartan jobb fordulóban van. A rámpa is elindul lefelé, mert rövidesen megérkeznek a vadászok. A fotózásra a Siauliai bázis felett és két felhőréteg között kerül sor.
Elsőként a Gripenek érkeznek meg, de rövidesen felbukkan a német Eurofighter géppár is.
A Luftwaffe vadászai az észtországi Amariból érkeztek Siauliai fölé.
A magyar-német vegyes kötelék a Spartanhoz igazodik. A sebesség 180 csomó (325 km/óra) körül van.
Néhány perc után az eurokacsák átrendezik a köteléket. A Gripenek egy kis időre félrehúzódnak, hogy a Eurofightereké lehessen a főszerep.
A németek harmadszor repülnek Eurofighterrel a BAP-on, az első alkalommal még F-4F Phantommal megosztva adtak készültséget.
Búcsúznak az első világháborús német ász, Oswald Boelcke nevét viselő 31. ezred gépei. A két Eurofighter egyforma függesztménnyel, két póttartállyal, két AMRAAM és két IRIS-T légiharc rakétával repült.
A magyar gépek Sidewindereket hordoznak az AMRAAM mellett és a németekhez hasonlóan két póttartállyal repülnek a BAP-on.
A Gripenek alatt egy pillanatra felvillan a föld. A kötelék láthatóan nem repül magasan.
A loadmasterek felügyelete mellett dolgozik a nemzetközi fotóscsapat. Litvániába havi-kéthavi rendszerességgel érkeznek fotósok, hogy megörökítsék a BAP aktuális típusait.
Az utolsó mozzanatok egyike; a Gripenek közelebb lopakodnak. A szívócsatorna alatt látszik a másik kecskeméti gép orra.
A két pilóta előtt egy-egy repülési és navigációs kijelző van, középen pedig egy ötödik, amely a hajtóművek paramétereit jeleníti meg.
A parancsnok előtt nyúlik előre a fix töltőcső. A Spartan a kosaras töltőrendszerből vételezhet üzemanyagot. A Head Up Display kijelzőjére ezúttal nincs szükség, felhajtott helyzetben marad.
Ismét a földön. A litván légierő másfél óra C-27-es időt áldozott a légifotózásra.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Következik: Baltic Air Policing - Hazafelé
Seit dem 6. Oktober 2001 kann Afghanistan als ein von den USA und ihrer Alliierten besetzter Staat bezeichnet werden. Seither werden Wirtschaft und Regierung des Landes durch den Subventionstropf der ausländischen Donors (Spenderstaaten) finanziert. 2014 hatte die Regierung ein Budget von 7.6 Milliarden US-$. Davon mussten 4.8 Milliarden US-$ durch ausländische Staaten finanziert werden.[1] Der grösste Teil dieser Subventionen diente mit über 4.0 Milliarden US-$ der Finanzierung der aufgeblähten Afghanistan Security Forces (Armee und Polizei), die eine Mannschaftsstärke von 352‘000 Mann aufweisen.[2] Für die Verteidigung des Landes gegen ausländische Aggression sind sie aber nicht ausgerüstet. So fehlt der Afghan National Army (ANA) schwere Waffen wie Artillerie, Kampfpanzer und Kampfflugzeuge weitgehend. Die ANA ist bewusst als Infanteriearmee für Counterinsurgency-Operationen gegen die Taliban konzipiert und aufgebaut worden, weil auf diese Weise verhindert werden soll, dass sich in Afghanistan wieder Al-Kaida einnisten und zu einer Bedrohung für die USA werden könnte.
Der eigentliche Aufbau des Landes ist während der vergangenen 14 Jahre sträflich vernachlässigt worden. An Infrastruktur ist mit Ausnahme einiger Strassen nichts aufgebaut worden. Nach wie vor ist die Energieversorgung mit Strom für Afghanistan ein gravierender Mangel.[3] Auch kann die Landwirtschaft das Land nach wie vor nicht mit eigenen Produkten versorgen. Afghanistan ist auf Importe angewiesen. 2013 importierte das Land Güter und Dienstleistungen für 12 Milliarden US-$ und exportierte lediglich für 3 Milliarden US-$.[4]
Die einzige Grösse, die regelrecht boomt, ist das Wachstum der Bevölkerung. Bezogen auf eine Bevölkerungsgrösse von 30 bis 32 Millionen (geschätzt für 2014/15), stellt die Kohorte der 0 bis 14-Jährigen (Mädchen und Knaben) 42% der Gesamtbevölkerung. An 15 bis 24-Jährigen gibt es 22.2%. Pro Jahr gelangen 392‘116 Männer und 370‘295 Frauen in den Arbeitsprozess (2010). [5] Dass Afghanistan diesen Zustrom nicht verkraftet, kann anhand der direkten Arbeitslosigkeit von 35% (2008) ermessen werden.[6]
Das entscheidende Problem des Landes ist der Drogenanbau und –handel, von denen beide trotz der Besetzung durch die Amerikaner und ihrer Alliierten ab 2001 regelrecht explodiert sind. Aufgrund der Tatsache, dass Afghanistan die Welt zu 85% mit Opium, Heroin und Morphin, aber auch mit Cannabis versorgt, muss das Land als ein echter Narcostate bezeichnet werden. Pro Jahr werden zwischen 5‘000 bis 8‘000 Tonnen Opium (2009 6‘900 Tonnen) auf rund 224‘000 Hektaren (2014) produziert.[7] Dieses Opium und das daraus raffinierte Heroin und Morphin wie auch das Cannabis sind die eigentlichen Exportgüter des Landes.[8] Die Hauptanbaugebiete waren 2013 die Provinzen Helmand und Nangarhar.[9] Mit dem Heroin, dem Morphin und dem Cannabis werden vor allem die Märkte der Russischen Föderation und Europas versorgt.[10] Der Transportweg nach Europa verläuft über den Iran, die Türkei, die Balkanroute und Italien. Der Transport nach Russland geht über die zentralasiatischen Staaten.[11] Die Sicherheitsbehörden dieser Staaten dürften über diese Transportwege im Bilde sein.
Für die Verarbeitung und den Transport von Heroin, Morphin und Cannabis ist die Organisierte Kriminalität (OK) Afghanistans zuständig, deren Führung eng mit der Regierung und der Bürokratie in Kabul verbandelt ist. Damit der Anbau und der Handel nicht gestört werden, werden Richter, Polizei und Behörden auf allen Stufen geschmiert. Auf dem Korruptionsindex stand Afghanistan 2014 auf Platz 172 aller 175 Staaten der Welt, die durch diesen Index erfasst werden. Die Korruption dominiert den gesamten Staat, dessen Gesellschaft und Wirtschaft.[12] Dazu kommt noch, dass die afghanische OK mit den OK-Banden der übrigen Welt eng vernetzt ist.
Die UNO schätzt, dass durch den afghanischen Drogenanbau und –handel pro Jahr zwischen 200 bis 300 Milliarden US-$ generiert werden. Diese ungeheure Summe, die über die bekannten Geldwaschanstalten am Persischen Golf und in Südostasien gereinigt wird, dürfte der eigentliche Grund sein, warum während den vergangenen 14 Jahren die Besatzungsmächte diesem Anbau und Handel keinen Einhalt boten. Am Ende dürfte dieses Geld in die Finanzinstitute von New York und London geflossen sein und dürfte immer noch dorthin fliessen.
[1] Cordesman, A. H., Afghanistan and „Failed State Wars“: The Need for a Realistic Transition, CIS, Washington DC, October 12, 2015, P. 50.
[2] Cordesman, A.H., P. 54.
[3] Cordesman, A.H., P. 60.
[4] Cordesman, A. H., P. 72.
[5] Cordesman, A.H., P. 10/11.
[6] Cordesman, A. H., P. 9.
[7] Cordesman, A. H., P. 108/109/119.
[8] Cordesman, A. H., P. 111/115/117.
[9] Cordesman, A. H., P. 113.
[10] Cordesman, A. H., P. 115.
[11] Cordesman, A. H., P. 117.
[12] Cordesman, H.H. P. 27.
Pour la première fois au Nautic, la SNSM exposera l'un de ses canots tous temps, bateau le plus puissant dont elle dispose, construit comme son nom l'indique afin de pouvoir sortir par toutes conditions météorologiques pour assurer sa mission de secours en mer. La SNS 095 Pierre R. Graham, basée à la station SNSM du CROISIC, fera le voyage avec une partie de son équipage de sauveteurs pour permettre à chacun de découvrir et de mieux comprendre l'organisation et les enjeux du sauvetage en mer.