By Tesfa-Alem Tekle
November 14, 2015 (ADDIS ABABA) -The number of South Sudan refugees crossing borders to Ethiopia due to the armed conflict at home has saw a significant decline during the recent weeks, a UN refugee agency official told Sudan Tribune on Friday.
Kisut Gebregzabiher, UNHCR's senior public information officer in Addis Ababa, said currently an average six South Sudanese refugees arrive at Ethiopian borders per day a sharp decline compared to previous months where large numbers of refugees had been recorded on daily bases.
Last year an average rate of up to 2,000 refugees per day had been crossing borders to Ethiopia to escape fierce fighting between the South Sudan government and SPLM armed opposition group led by Riek Machar.
The decline was observed after the signing of the compromised peace agreement last August between the two warring factions ending the nearly two-year long conflict in the youngest nation.
Last week, the two warring parties signed an agreement on final security arrangement which would lead for the two sides to fully implement the final peace agreement and form transitional government before mid January 2016.
Ethiopia currently hosts the largest number of South Sudanese refugees who fled home to escape violence.
Sudan Tribune was told that currently Ethiopia hosts nearly 290,000 South Sudanese, other than those tens of thousands who fled to Ethiopia before eruption of the latest conflict.
South Sudan refugees are currently being sheltered at camps in Gambela region bordering South Sudan.
Last year, Ethiopia was forced to open new camps to cope up the huge influx of South Sudanese refugees.
Although the decline in influx could be taken as a sign of improved security in the country but the UNHCR official said still few numbers of refugees continue to stream in to Ethiopia out of fear of renewed violence and food insecurity.
Although the final peace deal is signed between the two conflicting parties, exiled South Sudanese doubt the signatory parties would take a firm commitment to translate the agreement in to practice.
A number of south Sudanese communities continue to urge the parties to implement the agreement faithfully.
South Sudan's Gaajiok community in Kenya has called on the two principals (President Salva Kiir and Riek Machar) to abide by the terms of the peace deal and demonstrate a genuine political will to implement the peace agreement.
In a statement sent to Sudan Tribune, Gaajiok community chairperson in Kenya Bang Tut urged all the parties who contributed to the peace talks, to take the implementation process a serious matter.
“As the citizens of the country we are very desperate of peace. We are yearning for peace” Tut said adding “you need to implement this peace as your obligation”.
The conflict in South Sudan erupted in mid-December 2013 between forces loyal to Kiir and those backing former vice president Machar.
The violence which quickly spread across the country killed tens of thousands of people and forced an estimated two million flee their homes.
(ST)
Actuellement, l’armée du sultanat d’Oman disposent de 38 exemplaires du char Challenger 2, acquis auprès du Royaume-Uni au cours des années 1990. Seulement, comme ce dernier est armé d’un canon rayé L30A1, lequel incompatible avec les obus de 120 mm au standard Otan. Et cela risque de poser un problème à l’avenir dans la mesure […]
Cet article Le sultanat d’Oman intéressé par le char Leopard 2 est apparu en premier sur Zone Militaire.
Niger országát 1960-as függetlenné válásától kezdve hosszú évtizedeken át előbb egy egypártrendszert kiépítő civil kormány, majd az ezt megbuktató katonai diktatúra irányította vasmarokkal, de a hidegháború befejeztével itt is változások indultak el, diák- és munkásmozgalmak szerveződtek, míg végül 1991-ben átmeneti, majd az 1993-as szabad választások után demokratikusan választott kormány vette át az irányítást az országban. Persze ez csak leírva hangzik ilyen egyszerűen és szépen, hiszen a megnyíló politikai lehetőségek a korábban teljes mértékben diszkriminált és marginalizált csoportok számára is esélyt jelentettek a nagyobb szerepvállalásra, így a kilencvenes években Niger két régiójában is etnikai alapú konfliktus alakult ki, amikor Észak-Nigerben a tuaregek, Kelet-Nigerben pedig a tubuk indítottak fegyveres harcot jogaikért, nagyobb képviseletükért.
A tuaregek harcáról már jópár alkalommal volt szó itt a MindennapiAfrika oldalán, de a Kelet-Nigerben 1994-ben létrejött és harcot kezdő tubu Demokratikus Forradalmi Front (FDR) és a másik nagy, 1997-ben Barka Wardougou vezetésével létrejött tubu csoport, a Szaharai forradalmi Fegyveres Erők (FARS) küzdelméről jóval kevesebb információ ismert (főként elszigetelt akciókat, emberrablásokat követtek el katonai konvojok és turisták ellen Tchirozérine, Madama vagy éppen Aderbissinat környékén), hiszen csak papíron fejeződött be küzdelmük 1998-ban (illetve 1999-ben, amikor újabb szerződést írtak alá az összes lázadó csoport közül talán utolsókként), amikor mindkét csoport békét kötött a kormánnyal.
Ha még konkrétabban akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1997-ben megalakult (egyes források szerint már jóval előbb, 1994 környékén létezett a csoport, de erről nincsenek biztos adatok, ahogy arról sem, hogy maga az FDR is a FARS-ból kiválva jött volna létre) FARS volt az, amelyik a mai napig nem fejezte be alacsony intenzitással folytatott küzdelmét, legjelentősebb akciójuk, a nemzetközi médiában is hír kapó 2006-os emberrablás volt, amikor két olasz turisták raboltak el és közleményükben tubu állam létrehozását követelték szabadon engedésükért cserébe. Annak ellenére tehát, hogy elvileg 1997 legvégén és 1999-ben békét kötött a FARS a kormánnyal, a harcok nem hagytak alább, ennek eredményeként többek között például 2001. szeptember 8-án Dirkoutól 300 kilométerre egy összecsapásban a nigeri hadsereg megölte a csoport akkori vezetőjét, Chahai Barkát. Ahogy ismert, a tubuk csoportjain belül is elég komoly ellentétek voltak a harcok során végig, így például nem meglepő módon a diffai tubuk a FARS-ból is több kis csoport saját mozgalmat hozott létre az évek során.
2008-ban a csoport, vezetőjük Boubakar Mohamed “Warabé” Sogoma utasításait követve csatlakozott a nigeri tuareg lázadókhoz, a Nigeri Mozgalom az Igazságért (MNJ) csoportjához, hogy a szintén csatlakozó fulanikkal együtt folytassák harcukat az állítólagos kormányzati elnyomás ellen – fő érveik között olyan hangzottak el, mint a földművesek és a mezőgazdaság előnyben részesítésének megszüntetése a nomádokkal szemben illetve a franciák uránérc-bányászatából származó bevételekből való részesedés. A csatlakozás ellenére több 2008-as véres támadást a nigeri hadsereg ellen Sogoma még a FARS nevében vállt fel, de nagyjából az összes forrás egyetért abban, hogy ez volt az utolsó olyan év, amikor komoly akciókat lehetett a FARS neve mellé feljegyezni.
A tubu közösség hosszú éveken át (és sokan a mai napig) úgy érezte-érzi, hogy másodrangú állampolgárnak számít Nigerben, amely álláspontot természetesen a nigeri kormányzat mindig is cáfolt. Értelemszerűen lélekszámuk nem összehasonlítható mondjuk a tuaregekével, akik csak Nigerben majdnem 2 millióan élnek, hiszen tubuk összesen úgy fél millióan élhetnek Afrikában, főként Csádban, nigeri populációjuk valószínűleg nem éri el a 100 ezer főt sem (és ezen belül is vannak még teddák és dassák is, bár főként dassák élnek Nigerben), úgyhogy nem meglepő módon jelenleg ne keressük már az aktív konfliktusok között a tubuk harcát, hiszen a FARS ugyan még létezik, de valójában már a tuaregekkel együtt, egy mozgalomként harcol, alig pár száz fegyveressel, de például a Graduate Institute of International and Development Studies svájci szervezet Small Arms Survey 2005-ös kiadványában, már mint mint inaktív csoportként hivatkozott rá – persze ez nem igaz ebben a formában, hiszen a csoport nem szűnt meg, csak beolvadt az MNJ-be. Teljes integrációra sosem került igazán sor, tavalyi információk még egy bizonyos Mohamed Anakot neveztek meg a csoport vezetőjeként.
twitter.com/napiafrika
5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.A Magyar Afrika Társaság Vezetősége, tagjai és munkatársai mély megrendüléssel értesültek a tegnap este Párizsban ártatlan civilek ellen elkövetett súlyos merényletsorozatról. A Magyar Afrika Társaság a leghatározottabban elítéli a terrorcselekményt, egyben együttérzését és részvétét fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és egész Franciaországnak. A merényletsorozat sérültjeinek mielőbbi felépülést kíván.