Feed aggregator

Am 7. Juli 2017 haben 122 VN-Mitgliedstaaten in New York einen Vertrag zum Verbot von Kernwaffen beschlossen. Alle neun Staaten, die Atomwaffen besitzen, waren den Verhandlungen ferngeblieben, ebenso wie Deutschland und fast alle anderen Nato-Staaten. Aus Sicht der Befürworter ist die Einigung auf den Vertrag trotzdem ein Erfolg. Sie hoffen, dass das Abkommen einen ersten Schritt auf dem Weg zu einer umfassenden Ächtung von Atomwaffen markiert. Ein deutscher Beitritt zu dem Vertrag wäre unvereinbar mit der Mitgliedschaft in einer Nato, die sich als nukleare Allianz versteht. Ignorieren sollte Deutschland das Abkommen trotzdem nicht. Es wird nun darauf ankommen, Wege zu finden, das Atomwaffenverbot für eine Stärkung des nuklearen Nichtverbreitungsregimes zu nutzen.

Die Europäische Union und die USA verfolgen zunehmend unterschiedliche Ziele und Strategien im Umgang mit Iran. Auf seiner ersten Auslandsreise im Mai 2017 rief US-Präsident Trump in Saudi-Arabien dazu auf, die Islamische Republik zu isolieren. Mit seiner Rede in Riad wurde deutlich, dass die US-Administration die Atomvereinbarung mit Iran als politisches Druckmittel sieht, um dessen regionale Aktivitäten einzudämmen. Die EU hingegen begreift den Gemeinsamen umfassenden Aktionsplan (Joint Comprehensive Plan of Action, JCPOA) als nichtverbreitungspolitischen Fortschritt und als langfristige Chance für bessere regionale Kooperation mit Iran. Diese divergierenden Perspektiven gefährden die bisher erfolgreiche Umsetzung der Vereinbarung. Daher sollte die EU Voraussetzungen dafür schaffen, sie auch dann am Leben zu halten, wenn Washington sie nicht mehr unterstützt.

 

 

Au Royaume-Uni, à l'approche du 20e anniversaire de la mort de Lady Diana dans un accident de voiture à Paris, le 31 août 1997, un documentaire fait la polémique : Diana : In Her Own Words (Diana de vive voix), diffusé le 6 août prochain sur la chaîne Channel 4. Il a en fait déjà été diffusé en 2004 aux Etats-Unis sur la chaîne NBC après une longue bataille judiciaire. Treize ans plus tard, il doit être diffusé pour la toute première fois outre-Manche. Et il dérange.

Au terme d’une semaine marquée par des tensions diplomatiques entre Moscou et Washington, Vladimir Poutine a évoqué les mesures russes de riposte aux nouvelles sanctions américaines. Dans un entretien diffusé dimanche sur la chaîne de télévision Rossia 1, le président russe a affirmé que 755 membres des services diplomatiques américains devront quitter le sol russe.

Rome, où le thermomètre va grimper jusqu’à 40° à partir de 31 juillet, a bien failli être privée d’eau courante. Un plan de l’agence de gestion romaine de l’eau prévoyait en effet des coupures de 8 heures par rotation en raison d’une pénurie d’eau, due notamment à la sécheresse et aux conduits-passoires. Une « solution tampon » a finalement été trouvée. En revanche, au Vatican toutes les fontaines sont à l’arrêt. Parmi les touristes, certains se félicitent de l’initiative de François. D’autres regrettent de ne pas voir le spectacle des jeux d’eau entre les bras du Bernin.

Le gouvernement britannique a décidément du mal à adopter une position claire et commune sur le Brexit. Ce week-end, ce sont les ministres du Commerce international, Liam Fox, et des Finances, Philip Hammond, qui se sont affrontés. Le désaccord porte sur la liberté de circulation des personnes, après la sortie du Royaume-Uni de l'Union européenne.

A Dragojević család 1999-ben rakatta fel házára a magyarkanizsai Potisje hódfarkú cserepét, majd néhány év múlva a cserép megrepedezett és málani kezdett.

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

A kép forrása: https://www.ezega.com

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

Rodriques szigete egy alig 108 négyzetkilométeres, autonóm státusszal bíró földdarab nagyjából 560 kilométerre Mauritiustól és annak 10. körzeteként képezi a Mauritiusi Köztársaság részét az Indiai-óceánban. 2001 óta bír autonómiával, kormányzati teendőit a régiós parlament látja el, fővárosaként pedig Port Mathurin szolgál. Időről-időre felröppennek olyan elméletek, hogy a sziget egyszer függetlenné válhat, amely elméletek táptalaját azok a kinyilatkoztatások és megnyilvánulások adják, amelyek az elmúlt évtizedek során hangzottak el különféle politikai személyiségek szájából – ez olyannyira létező elgondolás, hogy a következő száz évben függetlenséget szerző lehetséges területek között számontartják ezt a szigetet is.

A következő írásban azt fogjuk áttekinteni, hogy ilyen függetlenségi törekvéseknek milyen okai és milyen valódi esélyei lehetnek, főleg azt figyelembe véve, hogy alig 40 ezer ember lakik ezen a kis szigeten. Az elmúlt években a rodriguesi politikai paletta több jelentős szereplőjének képviselői tartottak konferenciát a sziget mindennapjairól és jövőképéről, többek között a függetlenséget folyamatosan napirenden tartó Rodriguesi Hazafias Front (RPF), amely szerint az 1967-ben kikiáltott mauritiusi függetlenség kidolgozási folyamatában Rodrigues semmilyen formában nem volt résztvevő, pedig akkor is teljesen egyértelmű volt Rodrigues lakói számára, hogy egy közös unió fenntartása Nagy-Britanniával jobb lenne a sziget számára.

Ennek okai egyértelműek és szerte Afrikában mind a mai napig témát jelentenek sok egykori gyarmat számára: Rodrigues lakóinak jelentős része marginalizáltnak érzi magát, több munkahelyre és fejlesztésre vágynak, hogy fiataljaik számára reális opció legyen a szigeten való maradás, így Mauritius vagy lépéseket tesz az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében vagy Rodrigues Skóciához hasonlóan a függetlenség kivívásának útjára lép ismét – legalábbis az RPF és több kisebb politikai párt szerint. A mai napig komoly problémaként éli meg Rodrigues politikai vezetése, hogy olyan sorsdöntő témákban, mint a halászat vagy az oktatás, Mauritiusról érkeznek az utasítások és rendelkezések, anélkül, hogy a kis sziget valódi igényeit figyelembe vennék. És ez persze azt is jelenti, hogy a 2001. november 20-án létrejött Rodriguesi Regionális Parlament végrehajtó bizottságának döntéseit felülírják a mauritiusi parlament döntései, a sziget kormányzójának fő funkciója a szigetország kormánya által hozott döntések végrehajtása, informálás a mindennapi témákról és a központi költségvetésből Rodriguesnek juttatott összegek felhasználásáról.

Rodrigues nevét egyébként Diego Rodrigueztől, egy portugál hajóskapitánytól kapta, aki 1528-ban látogatta meg ezt a szigetet, de 1638-ban már a közeli Réunion szigetéről a franciák irányították a területet egészen 1809-ig, amikor brit katonák foglalták el (azért, hogy bázist szerezzenek az akkor franciák által uralt Mauritius megtámadásához) és 1814-ig közvetlenül a britek irányították – akkor adták át az irányítást Mauritiusnak. Innentől kezdve azért jobban ismert már a történet, amelynek végén 1968-ban Rodrigues akarata ellenére függetlenné vált Mauritius egyik megyéjeként (a Londonban tartott tárgyalások egyikén sem vett részt Rodrigues képviselője, sem 1961-ben, sem 65-ben, sem 67-ben), annak ellenére, hogy 1967-ben nagyjából az összes rodriguesi polgár úgy szavazott egy népszavazáson, hogy Nagy-Britannia részei kívánnak maradni. És bár erről nem nagyon szólnak a történelemkönyvek, az ezt közvető években ilyen szinten nézve komoly feszültségek voltak Mauritius és Rodrigues között, 1968-ban például csak állig felfegyverzett katonák biztosításával sikerült felhúzni a mauritiusi zászlót Port Mathurinban és később még a briteknek is vissza kellett jönni, hogy egy elszabaduló tüntetést megfékezzenek.

Az ezt követő évtizedek távoli irányítást, növekvő munkanélküliséget, növekvő árakat, növekvő gyermekhalandóságot és növekvő írástudatlanságot hoztak, néhány hamvába holt kormányzati kezdeményezéssel, hogy Rodrigues is felzárkóztatásra kerüljön. A 2001-ben annyira várt autonómia megérkezése sem jelentette azt a szabadságot, amelyre oly sokan vágytak, nem csoda, hogy tovább folytatódott és folytatódik a mai napig a kivándorlás Dél-Afrika, Kanada vagy éppen Ausztrália felé, ugyanis az autonóm regionális parlament is – ahogy fentebb már említésre került – kizárólag a központi kormányzat döntéseit hajtja végre, valódi autonómiáról nem beszélhetünk. Egy-két radikálisnak nevezhető nacionalista egyébként Mauritius és Rodrigues esetét Etiópia és Eritrea esetéhez hasonlítja, hiszen Rodrigues saját akarata ellenére került Mauritiushoz, így szerintük konkrétan még mindig gyarmatnak tekinthető. Etnikailag is van különbség a két ország lakossága között, Mauritius másfél milliós lakosságának nagy része indiai kényszermunkások leszármazotttja, akiket a britek hoztak a cukornádültetvényekre dolgozni, Rodrigues 40 ezres lakossága pedig 99%-ban afrikai rabszolgáktól eredezteti magát.

De hogy ténylegesen van-e esély arra, hogy Rodrigues függetlenné váljon? Ha közelről megnézzük a helyzetet, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy nincs, egyrészt a kis szigetnek semmiféle katonai esélye nem lehet Mauritiussal szemben, sőt az elmúlt években olyan erős bevándorlás mutatkozik Mauritiusról Rodrigues felé, hogy néhány évtizeden belül a kis méret és csekély lakosságszám okán kulturális, etnikai különbségét megőrző kis sziget teljesen integrálódni és asszimilálódni fog a többségi társadalomba. Aminek nagyobb esélye van, az az, hogy a rodriguesi politikai paletta legerősebb tényezője, az 1976-ban alapított Rodriguesi Népi Szövetség (OPR) Louis Serge Clair vezetésével még komolyabb autonómiára tesz majd szert, hiszen pontosan ennek a szervezetnek köszönhető a 2001-es autonómia megszerzése is.

Most azért ennél kisebb problémákkal küzdenek, a legutóbbi nagy fellángolás az volt, amikor az OPR a rodriguesi Sir Gaetan Duval repülőtér átnevezését javasolta Plaines Corail repülőtérre, ezzel felülírva a nagy rivális mozgalom a Rodriguesi Mozgalom (MR) 2007-es döntését a változtatásról. A döntés egyértelműen politikai jellegű, hiszen Gaetan Duval az a mauritiusi politikus volt, aki 1967-ben a függetlenség ellen kampányolt, de pártja onnantól kezdve az OPR komoly ellenfelének számított, egészen 1982-ig, amikor Duval feladta Rodriguest és többé nem vett részt az ottani politizálásban. Összefoglalva a fentieket, Rodrigues függetlenségi törekvéseinek van múltja és van jelene is, viszont, hogy jövője van, az már annyira nem biztos, ugyanis a téma egyre inkább kezd a múlt homályába tűnni, ráadásul az asszimiláció is egyre erősebben van jelen Rodrigues társadalmában – egyszerűen ez a kérdés ma már alig van napirenden.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Les poloïstes hongrois ont réalisé une phase de groupe convaincante avec deux victoires contre la France et l’Australie et un match nul contre l’Italie. Finissant à la première place de leur groupe, ils se sont qualifiés directement pour les quarts de finale. Opposée à la Russie mardi 25, la sélection magyare s’est imposée avec autorité sur le score de 14 à 5 avant de battre la Grèce en demi-finale Jeudi 27 par 7 buts à 5. Disputée le samedi soir, la finale tant attendue opposait l’équipe de Hongrie au voisin croate, vice-champion du monde en titre et médaillé d’argent aux Jeux Olympiques . . .

Comprendre l'Europe centrale pour 6€/mois Je m'abonne Je me connecte

Figure de rhétorique réactionnaire, la thèse de l'effet pervers réapparaît aujourd'hui sur le sujet des économies d'énergie et des énergies renouvelables. / Allemagne, États-Unis, France, Écologie, Énergie, Technologie, Environnement - (...) / Allemagne, États-Unis, France, Écologie, Énergie, Technologie, Environnement - 2014/01

A falu legjelentősebb eseményének számít Kishegyesen a búcsú, amit a templom névadója, Szent Anna napjához (július 26-a) legközelebb eső vasárnap tartanak.

Une fusillade a fait deux morts, dont l'agresseur, et quatre blessés dans la nuit de samedi 29 à dimanche 30 juillet à l'intérieur et aux abords d'une discothèque de Constance, au sud de l’Allemagne. La police ignore pour le moment les raisons de cette attaque, mais écarte la piste « terroriste ».

Ils ont beaucoup misé sur les médias sociaux ces dernières années : les états-majors vont peut-être
Plus d'infos »

July 29, 2017 (KAMPALA) - At least 20,000 rebel troops loyal to South Sudan's Former First Vice-President, Riek Machar have allegedly declared allegiance to the National Salvation Front (NASA), led by ex-South Sudan army's deputy chief of logistics, Gen. Cirilo Swaka.

Lt. Gen. Thomas Cirino Swaka, the ex-SPLA deputy chief of general staff for training (youtube photo)

In a statement, Lt. Gen. John Kenyi Loburon, the overall commander of the Central Equatoria command of armed opposition movement faction (SPLM-IO) said his group had sealed links with the Machar-led rebel faction.

It remains unclear as to how many rebels could have defected, although Loburon put the figure at 20,000 in Equatoria region alone.

He cited divisions in the armed opposition faction soon after Agreement on Resolution of the Conflict of South Sudan (ARCSS), which allegedly created political differences in the ruling party.

“Despite continuous solidarity of my forces with SPLM-IO before and after the signing of ACRSS agreement in August 2015, the SPLM-IO leadership intentionally neglected our forces and only polluted us with the unnecessary and random promotion of officers,” said Loburon.

“For the above reasons and others too numerous to enumerate; I, along with my entire forces have decided to join the National Salvation Front (NAS) under the Leadership of Gen. Thomas Cirillo Swaka,” he added.

According to Swaka, NAS has shown a clear and bright path with a political road map for the restoration of the unity of the people.

“Known to many, Gen. Cirillo demonstrated his dedication and commitment to the cause of human dignity and freedom throughout the time of the liberation of South Sudan which resulted in the independence of South Sudan in 2011. But also unknown to many, Gen. Cirillo ever since has taken the risk to his life by providing us with logistics support, and tactical guidance when he was inside the country,” he said.

Sudan Tribune could, however, not confirm the rebels' claims on the alleged defection.

(ST)

Úrvacsorás záró istentisztelettel ért véget az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó szombaton Debrecenben – közölték a szervezők az MTI-vel.

Az ötnapos találkozón – amelyen 30 koncert, 200 kulturális, közösségi és lelki program várta a résztvevőket – mintegy ötezer kárpát-medencei magyar református fiatal vett részt.

A találkozót először 2003-ban rendezték meg, az idei, nyolcadik fesztivált 2005 után immár második alkalommal fogadta be Debrecen.

A találkozó idei központi témája – igazodva a lutheri tételek megjelenésének 500., és a Második Helvét Hitvallás debreceni elfogadásának 450. évfordulójához – a reformáció volt. A lelki gyakorlatok résztvevői egyebek mellett arról elmélkedtek, mi változott a reformációval, mit jelentett Jézus számára a reformáció, mit jelent nekik a Jézussal való kapcsolat, és hogy ők hogyan viszonyulnak a reformációhoz – jelezték közleményükben a szervezők.

A Csillagpont zenei programjában három színpadon összesen harminc koncerten mások mellett a Margaret Island, a Kelemen Kabátban, a holland Hanne de Vries és csapata lépett fel. Az utolsó estén előbb Mező Misi új formációja, a NAZA mutatkozott be a találkozó közönségének, majd Pintér Béla dalai hangoltak rá a szombati úrvacsorai közösségre. A kisszínpadon visszatérő vendégeket – Petruska, Keresztkérdés, Parno Graszt – és a Kávészünet együttes által megzenésített verseket hallhattak a fiatalok, a hazai keresztyén dicsőítő zene kedvelői pedig kedvükre válogathattak a dicsőítő színpad különböző hátterű és stílusú fellépői közül.

A lelki és a könnyűzenei programok mellett mintegy kétszáz kulturális és sportolási lehetőség, közösségi program várta a találkozón a fiatalokat: táncházak, színházi előadások, komolyzene, interaktív kiállítások, szabaduló szobák a reformáció jegyében, kézműves foglalkozások és játékok szerepeltek a kínálatban.

A Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusán rendezett fesztiválon nagy hangsúlyt fektettek a példaképekre: mások mellett olimpikonnal, sikeres üzletemberrel, közgazdászokkal, és a nagyszínpados fellépőkkel is szerveztek beszélgetést, az emberi kapcsolatokra pedig az önmagunk elfogadásával, a felnőtté válással, avagy a párkereséssel kapcsolatos előadások hívták fel az érdeklődők figyelmét.

Bemutatkoztak a találkozón a társadalmunk peremén élőket segítő református missziók, s egy kis időre a résztvevők is belebújhattak a szegények, a sérültek és az elesettek bőrébe. Emellett a teremtett világ védelmének fontosságára is felhívta a figyelmet a találkozó: a szelektív hulladékgyűjtés mellett filmklubbal, biciklis tanulmányúttal, barkácsolással, játékkal, előadásokkal és házi szörpökkel készült a Csillagpontra a református egyház ökogyülekezeti mozgalma.

A nyolcadik Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón naponta 500 méteres váltófutást is tartottak a reformáció kezdetére emlékezve.

July 29, 2017 (KHARTOUM) - Bulgaria and Sudan agreed to enhance bilateral relations and to develop trade and economic relations, said the Sudanese foreign ministry on Saturday.

Foreign Minister Ibrahim Ghandour who is the first senior Sudanese official to visit the east European country in decades concluded a three-day visit to Sofia where he held a series of talks with the Vice President Iliana Iotova, and his counterpart Ekaterina Zaharieva who is also the deputy prime minister.

In a meeting on Thursday, Zaharieva welcomed Sudan efforts to combat illegal migration and human trafficking adding that Ghandour visit "would open a new chapter in the relations between the two countries".

The two officials further discussed the organisation of joint political consultations and deepening of cooperation in trade and education and signed a Memorandum of Understanding between their two foreign ministries.

The Sudanese foreign ministry on Saturday said the Bulgarian vice president during her meeting with Ghandour on Friday reviewed the areas of economic cooperation and welcomed the agreement to organise a joint Sudanese-Bulgarian economic forum in the coming autumn in Khartoum.

Iotova recalled the past education cooperation between the two countries, pointing that over 3,000 Sudanese studied in Bulgarian universities and many of them are now playing important role in the country.

She further said that strengthening of bilateral cooperation in the area of higher education will get the support of all state institutions in Bulgaria.

The Sudanese minister also met with Bulgaria's speaker of parliament Dimitar Glavchev and the head of the Bulgarian Chamber of Commerce and Industry Tsvetan Simeonov.

According to the spokesperson of the foreign ministry, Glavchev accepted an invitation to visit the Sudan extended by the speaker of the National Assembly Ibrahim Ahmed Omer.

Bulgaria was one of the first to recognise Sudan's independence in 1956. Since, the two countries had strong economic relations. Bulgaria was also one of the main weapon providers to the Sudanese governments until the UN sanctions on Sudan.

(ST)

A folyamatos megkeresésekre válaszolva ezúton tájékoztatom az Air Base blog olvasóit, hogy a zánkai haditechnikai park nyitva tartása az üzemeltető tájékoztatása alapján főszezonban az alábbiak szerint történik.

Hétfő – Csütörtök: 10:00 – 18:00

Péntek – Vasárnap: 09:00 – 20:00

Belépődíj: 1000 Ft (3 éves kor alatt ingyenes)

* * *

Fotó: Szórád Tamás

July 29, 2017 (JUBA) – The Jikany Nuer community in South Sudan and Ethiopia have congratulated the four SPLM/A-IO senior officers who joined the peace forces loyal to South Sudan's First Vice-President, Taban Deng Gai in Pagak at South Sudan's border with Ethiopia.

The move, the community said in a statement, saved many lives.

Gai replaced Machar, the armed opposition leader, who was until July last year the First Vice-President in the coalition government.

“There is no logic whatsoever why Jikany Nuer would be subjected to insecurity and chaos because Riek Machar was replaced by Gen. Taban Deng Gai, who is a Jikany of Bentiu. If the internal Nuer leadership dynamic is the one behind the thinking of those rejecting peace, the Jikany Nuer would make it abundantly clear that Gen. Taban Deng Gai is their son who is capable of bringing peace in South Sudan,” the community said in a statement issued Saturday.

The four officers included Gen. James Khor Chuol Giet, Gen. Thok Chuol Luak, Gen. Thok Chuol Liah and Gen. Stephen Pal Kun Kek.

According to the community, the Jikany Nuer population badly suffered 1991 due to the sectional and clan fighting, which erupted afterwards as a result of the unexpected breakdown of law and order.

“After the eruption of conflict in December 2013, Jikany became victims of the SPLM [Sudan People's Liberation Movement] Party's power struggle. Thousands of Jikany youth were mobilised and weaponised to fight a war they didn't know its cause. For the last four years, no child in the entire Jikany land attends any school because of insecurity,” stressed the community's statement.

It added, “The defection of the four senior officers of the SPLA-IO [Sudan People's Liberation Movement-In-Opposition] is to ensure that there is peace in the entire land of Jikany so that our children can go back to school”.

Meanwhile, the Jikany Nuer community leadership in Ethiopia has called upon all the Jikany in the armed opposition movement to join the peace forces in line with the decisions taken by the four officers.

Their decision, they said, is in line with the position of IGAD [Inter-Governmental Authority on Development] that calls for all armed groups in South Sudan to lay down their weapons and join the implementation of the 2015 peace deal signed in Addis Ababa.

(ST)