Für die steigenden Bedürfnisse der humanitären Hilfseinsätze rund um die Welt fordert eine UN-Studie eine "Solidaritätsabgabe" auf Tickets für Fußballspiele und Konzerte.
A Tanács (ECOFIN):
I. A 2016. ÉVI EURÓPAI SZEMESZTER
1. ÜDVÖZLI a Bizottság 2016. évi éves növekedési jelentését, amely átfogó szakpolitikai prioritásokat határoz meg az uniós és a tagállami munkahelyteremtés és növekedés tekintetében, és amely egyben a 2016. évi európai szemeszter kiindulópontja is;
2. NAGYRÉSZT EGYETÉRT a Bizottságnak az EU gazdasági helyzetére és szakpolitikai kihívásaira vonatkozó elemzésével. Sok tagállam gazdaságában messzire ható strukturális szakpolitikai kihívásokkal kell szembenézni annak ellenére, hogy már megindult a mérsékelt fellendülés, ami várhatóan fokozatosan fel is gyorsul majd. A növekedést és a foglalkoztatást tartós makrogazdasági egyensúlyhiányok hátráltatják. Több tagállamban is magas a tartós és az ifjúsági munkanélküliség mértéke, a termelékenység lassú növekedése pedig kedvezőtlen hatást gyakorol a versenyképességre és az életszínvonalra. A magánszektorbeli eladósodottság és az államadósság magas szintje, amihez gyenge növekedési kilátások társulnak, visszafogja a beruházásokat;
3. ezzel összefüggésben HANGSÚLYOZZA, hogy a szakpolitikának a fellendülés megerősítésére, valamint a makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelésére kell irányulnia. A fellendülés részben az elmúlt években végrehajtott reformok egyre fokozódó hatását tükrözi; a tagállamoknak a továbbiakban is ambiciózus reformokat kell végrehajtaniuk és felelősségteljes költségvetési politikát kell folytatniuk; HANGSÚLYOZZA, hogy egész évben fontos a teljesítménynek és a szakpolitikák – köztük az országspecifikus és az euróövezetre vonatkozó ajánlások – végrehajtásának a nyomon követése; FELKÉRI a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot és a Gazdaságpolitikai Bizottságot, hogy a Bizottság és a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információkat alapul véve végezze el a fenti nyomon követést, és VÁRAKOZÁSSAL TEKINT az országspecifikus ajánlások végrehajtásáról folytatott megbeszélések elé, amelyekre az érintett tanácsi formációk keretében az elkövetkező hónapokban kerül majd sor;
4. EGYETÉRT azokkal az átfogó szakpolitikai területekkel, amelyeket a Bizottság kiemelten kezelendőként megjelölt és amelyekre a nemzeti és uniós szintű erőfeszítéseknek 2016-ban összpontosulniuk kell. Ezek a területek a következők: a beruházások újraindítása, a tagállamok gazdaságainak korszerűsítését célzó strukturális reformok folytatása, valamint felelős államháztartási gazdálkodás; ELISMERI, hogy jobban előtérbe kerültek a foglalkoztatás és a szociális teljesítmény kérdései.
5. Bár várhatóan fokozatosan gyorsul majd a gazdasági fellendülés, jelenleg különböző átmeneti tényezők gyakorolnak rá erőteljes pozitív hatást, köztük az alacsony olajárak, a gyengébb euró és az igen megengedő monetáris politikák. A biztonsággal kapcsolatos aggodalmak és a geopolitikai feszültségek ugyanakkor felerősödtek, és a világgazdasági kilátások is egyre több problémára hívják fel a figyelmet, ezért az Unió gazdasági kilátásait érintő lefelé mutató kockázatok is fokozódtak; ezzel összefüggésben KIEMELI, hogy minden érintett szereplő szerepét maradéktalanul tiszteletben tartva olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely még jobban elősegíti az erőteljesebb, fenntartható növekedést;
6. ÜDVÖZLI a gazdasági kormányzásról szóló 2015. októberi csomagban rögzített, az európai szemeszter átalakítását célzó bizottsági javaslatokat;
II. KÖLTSÉGVETÉSI ÉS MAKROGAZDASÁGI KÉRDÉSEKRE VONATKOZÓ SZAKPOLITIKAI IRÁNYMUTATÁS
A beruházások újraindítása
7. TUDOMÁSUL VESZI, hogy részben a válság következményeként a beruházások szintje jelentősen visszaesett. A beruházások szintje az alacsony kamatok, a pénzügyi piacokon tapasztalható bőséges likviditás, valamint a hitelállomány leépítésének folyamatában elért előrehaladás ellenére is alacsony; HANGSÚLYOZZA, hogy egyrészt sürgős szükség van a beruházások fellendítésére, és ehhez oly módon kell javítani az általános beruházási környezetet, hogy az elősegítse a gazdasági fellendülést, másrészt pedig fokozni kell a termelékenységet és a növekedési potenciált;
8. ÜDVÖZLI az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Beruházási Bank között annak érdekében folytatott együttműködést, hogy az európai beruházási terv egy éven belül működőképessé váljon; ÜDVÖZLI a magán- és állami beruházások mobilizálása terén elért eredményeket, és MEGÁLLAPÍTJA, hogy további magánszektorbeli források mozgósításához olyan stratégiai projekteket kell kiválasztani az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) általi támogatásra, amelyek kockázat-megtérülési profilja magas; FELSZÓLÍTJA a tagállamokat, hogy nemzeti szinten fokozottan hívják fel a figyelmet az ESBA tevékenységére, valamint magán- és állami beruházási projektek kidolgozására;
9. HANGSÚLYOZZA, hogy mind nemzeti, mind pedig európai szinten jobb szabályozási környezetet kell teremteni, meg kell szüntetni a magánberuházásokat hátráltató szabályozási, adminisztratív és egyéb akadályokat, ki kell aknázni a kiszámítható szabályozásból adódó előnyöket, valamint növelni és diverzifikálni kell a finanszírozási forrásokat és meg kell erősíteni az Unión belüli egyenlő versenyfeltételeket; KIEMELI, hogy a közbeszerzések terén kellő figyelmet kell fordítani megfelelő igazgatási kapacitások kialakítására, valamint az átláthatóság, a hatékonyság és az elszámoltathatóság fokozására;
10. EGYETÉRT a Bizottság arra vonatkozó elemzésével, hogy javítani kell a reálgazdaságba irányuló finanszírozás feltételeit, továbbá ELISMERI, hogy a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében gyors előrehaladásra van szükség a bankunió megvalósítása terén; ÜDVÖZLI a Bizottság által a tőkepiaci unió kiépítésére vonatkozóan előterjesztett cselekvési tervet, és felszólítja valamennyi érdekelt felet, hogy biztosítsák annak mielőbbi végrehajtását.
III. A gazdaságaink korszerűsítését célzó strukturális reformok végrehajtása
11. ÜDVÖZLI, hogy a tagállamok előrelépést értek el gazdaságuk korszerűsítése és a korábbi években megállapított makrogazdasági egyensúlyhiányok megszüntetése terén; KIEMELI, hogy a tagállamok teljesítménye jelentősen eltér bizonyos olyan területeken, amelyek a termelékenység és a konvergencia szempontjából alapvető fontosságúak, és ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRJA az annak vizsgálatára irányuló bizottsági kezdeményezést, hogy a referenciaértékek használata és a bevált módszerek cseréje miként alkalmazható a különböző szakpolitikai területeken annak érdekében, hogy előmozdítsuk a legjobban teljesítő szereplőkhöz közelítő és az ellenállóképesebb gazdasági struktúrák irányába tartó konvergencia folyamatát, megerősítve és fenntarthatóbbá téve ezzel a termelékenység, a foglalkoztatás és a kibocsátás növekedését; HANGSÚLYOZZA, ahhoz, hogy a referenciaértékeket eredményesen lehessen alkalmazni a gazdasági kormányzás keretében, részletes egyeztetéseket kell folytatni azok megfelelőségéről, és KIEMELI, hogy az eredményes végrehajtás kulcsaként biztosítani és támogatni kell a strukturális reformok iránti nemzeti felelősségvállalást, többek között a nemzeti hatáskörbe tartozó területeken is;
12. ELISMERI, hogy az uniós finanszírozás és technikai segítségnyújtás elősegítheti a reformok végrehajtását; NYUGTÁZZA, hogy a Bizottság ezzel összefüggésben fokozni kívánja az európai strukturális és beruházási alapok igénybevételét;
13. RÁMUTAT, hogy a szociális partnerek szerepét is tiszteletben tartva a munkaerőpiacon néhány kulcsfontosságú reformot kell előtérbe helyezni a fiatalkori és a tartós munkanélküliség felszámolása érdekében; középtávon elő kell segíteni a reálbéreknek a termelékenység változásait követő kiigazítását; korszerűsíteni kell a munkahelyvédelmi jogszabályokat és elő kell mozdítani a zökkenőmentes munkaerő-piaci átmeneteket; meg kell erősíteni a humántőke fejlesztését, valamint fokozni kell a szociális védelmi rendszerek eredményességét; ELISMERI, hogy a migránsok és a közelmúltban tömegesen érkező menekültek integrációjához és a munkaerőpiacra való belépésük elősegítéséhez átfogó megközelítésre van szükség;
14. HANGSÚLYOZZA, hogy fokozottabban kell törekedni a termékek és szolgáltatások nyitott, verseny alapú piacainak a megteremtésére, továbbá az uniós egységes piac működésének javítására; ELISMERI, hogy az új technológiák és üzleti modellek olyan új növekedési forrást jelenthetnek, amelyek alkalmazása jelentős munkahelyteremtéshez vezethet;
IV. Felelős költségvetési politika
15. ÜDVÖZLI a költségvetési konszolidáció terén elért előrelépést, ugyanakkor TUDOMÁSUL VESZI, hogy az államadósság szintje a legtöbb tagállamban továbbra is magas, és hogy további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a hiány- és adósságszintet hosszú távon ellenőrzés alatt lehessen tartani; NYOMATÉKOSÍTJA, hogy a tagállamoknak a Stabilitási és Növekedési Paktumnak megfelelően kell folytatniuk költségvetési politikájuk végrehajtását, ami lehetővé teszi, hogy az automatikus stabilizátorok a jóváhagyott strukturális kiigazítási pálya mentén működjenek, a lehető legjobban kihasználva ugyanakkor a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által lehetővé tett rugalmasságot, és biztosítva az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel összhangban az egyes tagállamok tekintetében a költségvetési kiigazításokat differenciáltan kell meghatározni, figyelembe véve a stabilizációs szükségleteket, egyúttal pedig a tagállamok közötti esetleges továbbgyűrűző hatásokat is, többek között az euróövezet egészére vonatkozóan; MEGJEGYZI, hogy a Bizottság értékelése szerint a 2015. és 2016. évi költségvetési irányvonal – a rövid távú stabilizáció és a hosszú távú fenntarthatóság közötti egyensúlynak köszönhetően – mind az euróövezetet, mind az EU egészét tekintve nagyjából semleges és megfelelő; ÜDVÖZLI, hogy a Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásai szerint figyelembe fogja venni a rendkívüli menekültválsághoz kapcsolódó kiadásnövekedés költségvetésre gyakorolt hatását; HANGSÚLYOZZA, hogy a fiskális politikákat a bizalom növelése, a szükséges költségvetési tartalékok helyreállítása, valamint a prociklikus költségvetési politikák elkerülése érdekében hatékony nemzeti kormányzási keretekben kell rögzíteni; NYOMATÉKOSÍTJA, hogy a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás biztosítása során fenn kell tartani a hitelességet és a hatékonyságot; HANGSÚLYOZZA, hogy az alacsony kamatkörnyezetből eredő többletbevételeket elsősorban az adósságráta csökkentésére vagy a rendkívül alacsony infláció adósságrátára gyakorolt hatásának ellensúlyozására kell felhasználni, különösen azokban a tagállamokban, ahol magas az államadósság szintje, ugyanakkor az adott ország költségvetési helyzetétől függően adott esetben beruházásokra vagy strukturális reformokra is fordíthatók;
16. NYOMATÉKOSÍTJA, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a költségvetési kiigazítás minőségére és összetételére, valamint a fiskális politikának a növekedésre gyakorolt befolyására – mégpedig az állami kiadások esetében többek között a humántőke területén a kiadások hatékonyságának javításával és a termelőberuházások kiemelt kezelésével, hatékonyabb és nagyobb mértékben növekedésbarát adózási rendszer irányába való elmozdulással –, illetve az adócsalás és az adókikerülés kezelésére és az agresszív adótervezés csökkentésére; ÜDVÖZLI a 2015. júniusban előterjesztett bizottsági cselekvési tervet, amelynek célja, hogy helyreállítsa a kapcsolatot az adózás, illetve a gazdasági tevékenység és az értékteremtés helye között;
17. ELISMERI, hogy demográfiai nehézségekkel küzdünk, amelyeket olyan körültekintő költségvetés-tervezés és felelősségteljes szakpolitikák révén kell orvosolni, amelyek biztosítják a nyugdíj-, az egészségügyi és a tartós ápolási-gondozási rendszerek fenntarthatóságát; KIEMELI, hogy a reformok iránti nemzeti felelősségvállalás biztosítása érdekében fontos a szociális partnerek és más meghatározó érdekelt felek nemzeti gyakorlatnak megfelelő szerepvállalása, és HANGSÚLYOZZA, hogy a szociális védelmi rendszereknek költségvetési szempontból fenntarthatónak kell lenniük.
1. BEGRÜSST den fünften Warnmechanismusbericht der Kommission, der den Auftakt der jährlichen Runde des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht (VMU) im Rahmen des Europäischen Semesters 2016 bildet;
2. TEILT WEITGEHEND die von der Kommission vorgenommene horizontale Analyse der Korrektur makroökonomischer Ungleichgewichte in der EU und im Euro-Währungsgebiet; BEGRÜSST die anhaltenden Fortschritte, die von den Mitgliedstaaten bei der Korrektur ihrer externen und internen Ungleichgewichte erzielt wurden, was zur Wiederherstellung des Gleichgewichts in der EU und im Euro-Währungsgebiet beigetragen hat; STELLT FEST, dass der mäßige Aufschwung und die niedrige Inflation den Abbau von Ungleichgewichten und gesamtwirtschaftlichen Risiken nach wie vor beeinträchtigen; UNTERSTREICHT, dass nach wie vor erhebliche Herausforderungen bestehen und bei den politischen Maßnahmen weitere Fortschritte erzielt werden müssen, um die Ungleichgewichte abzubauen, insbesondere die hohe Verschuldung und Arbeitslosigkeit zu senken sowie dem rückläufigen Potenzial- und Produktivitätswachstum entgegenzuwirken. Gleichzeitig bestehen in einigen Mitgliedstaaten mit einem verhältnismäßig geringen Bedarf an Verschuldungsabbau nach wie vor hohe Leistungsbilanzüberschüsse, die unter Umständen auf hohe Ungleichgewichte zwischen Ersparnissen und Investitionen hindeuten könnten und somit Fortschritte bei den politischen Maßnahmen erforderlich machen; STELLT FEST, dass die Umwandlung von Defiziten in Überschüsse in vielen Ländern in Verbindung mit anhaltend hohen Überschüssen in anderen Ländern zu einer asymmetrischen Anpassung mit einem erheblichen und weiter steigenden Überschuss im Euro-Währungsgebiet insgesamt geführt hat, dessen Folgen weiter im Auge behalten werden müssen; TEILT insgesamt DIE AUFFASSUNG, wonach zusätzliche entschiedene Reformanstrengungen zur Förderung von Investitionen und zur Erschließung des Wachstumspotenzials erforderlich sind;
3. NIMMT KENNTNIS davon, dass bei der grundlegenden wirtschaftlichen Überprüfung, die die Kommission in dem Warnmechanismusbericht vorstellt, 18 Mitgliedstaaten ermittelt wurden, die einer weiteren Analyse im Rahmen einer eingehenden Überprüfung bedürfen, auf deren Grundlage das Bestehen oder Fortbestehen von Ungleichgewichten und die Art dieser Ungleichgewichte bestimmt werden können; IST SICH DESSEN BEWUSST, dass die jüngsten Entwicklungen in den 16 Mitgliedstaaten, in denen im vergangenen Jahr Ungleichgewichte festgestellt wurden, weiter analysiert werden müssen, um zu bewerten, ob die Ungleichgewichte abnehmen, fortbestehen oder zunehmen, wobei der Durchführung einschlägiger Maßnahmen zum Abbau der Ungleichgewichte – einschließlich der zuvor im Rahmen des Europäischen Semesters empfohlenen Maßnahmen – Rechnung zu tragen ist; NIMMT ZUR KENNTNIS, dass die Kommission potenzielle Probleme in zwei weiteren Mitgliedstaaten eingehender prüfen wird;
4. BETONT, dass zu den bislang erzielten Fortschritten bei den Reformen zur Korrektur der festgestellten Ungleichgewichte der Programmländer im Kontext der Anpassungsprogramme dieser Länder weitere Fortschritte hinzukommen müssen, auch wenn diese Länder im Rahmen des VMU nicht bewertet werden, weil sie im Rahmen des Programms einer strengen Überwachung unterliegen; BEFÜRWORTET die Absicht der Kommission, die Lage Zyperns nach dem erwarteten Auslaufen des derzeitigen Finanzhilfeprogramms im März 2016 und der Aufnahme des Landes in den standardmäßigen Überwachungsrahmen zu bewerten; IST DER ANSICHT, dass dasselbe Verfahren bei anderen Programmländern angewendet werden sollte, sobald ihre Finanzhilfeprogramme erfolgreich abgeschlossen wurden;
5. BEGRÜSST die Absicht der Kommission, im Februar die eingehenden Überprüfungen zu veröffentlichen, die in die Länderberichte einfließen, in welche außerdem die zusätzlichen Analysen der Kommission zu anderen für das Europäische Semester relevanten strukturellen Fragen Eingang finden; UNTERSTREICHT, dass vorrangig die zentralen Herausforderungen angegangen werden müssen, etwa die hohe Verschuldung, das geringe Potenzialwachstum und die hohe Arbeitslosigkeit, wobei klar zu unterscheiden ist zwischen den für die Mitgliedstaaten je nach Art und Grad des Risikos bestehenden Herausforderungen und der jeweiligen Dringlichkeit, mit der sie angegangen werden sollten, um ein rasches Handeln zur Verringerung der Hauptrisiken zu gewährleisten; STIMMT ZU, dass das gesamte Potenzial des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht – gegebenenfalls unter Anwendung der korrektiven Komponente – ausgeschöpft werden sollte;
6. erkennt an, dass es wichtig ist, die sozial- und arbeitsmarktpolitischen Herausforderungen in Angriff zu nehmen, BRINGT dabei jedoch SEINE BESORGNIS über die Einbeziehung von drei zusätzlichen Beschäftigungsindikatoren in das Scoreboard durch die Kommission ZUM AUSDRUCK, da dessen Wirksamkeit als Frühwarninstrument und der Charakter des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht, das vor allem der Feststellung, Verhinderung und Korrektur makroökonomischer Ungleichgewichte dienen soll, gewahrt werden müssen; WEIST DARAUF HIN, dass sozial- und arbeitsmarktpolitische Indikatoren für die Ermittlung makrofinanzieller Risiken nicht relevant sind und dass Entwicklungen bei diesen Indikatoren keine Maßnahmen im Rahmen des VMU auslösen können; HEBT HERVOR, dass die technische Arbeit fortgeführt werden muss, um die Aussagekraft des Scoreboards sowie die Analyseinstrumente und rahmen zur Beurteilung der Entwicklungen und Triebkräfte, die für die Entstehung und den Abbau von Ungleichgewichten verantwortlich sind, mit dem Ziel weiter zu verbessern und auszubauen, die zugrunde liegenden Analysen und die Ergebnisse weiter zu verfeinern;
7. BEGRÜSST die Absicht der Kommission, die Durchführung des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht weiter zu verbessern, insbesondere durch die Veröffentlichung eines Kompendiums, in dem die einschlägigen Informationen über die Umsetzung des Verfahrens an einer Stelle gesammelt und dargelegt werden, ferner durch eine Fixierung der Kategorien von Ungleichgewichten im Rahmen des VMU und durch eine Präzisierung der Kriterien, die den Entscheidungen der Kommission zur Ermittlung der Ungleichgewichte und ihrer Auswirkungen auf die Durchführung der Verfahren und die Empfehlungen zugrunde liegen; UNTERSTREICHT, dass Transparenz und Berechenbarkeit des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht von zentraler Bedeutung sind, um die Eigenverantwortung der Mitgliedstaaten für das Verfahren sicherzustellen, die wiederum für dessen Wirksamkeit ausschlaggebend ist;
8. BEGRÜSST die Diskussionen über die weiteren Reformschritte, die im Rahmen des VMU für Kroatien, Bulgarien, Frankreich und Italien – in denen übermäßige Ungleichgewichte bestehen – und für Slowenien, Spanien und Irland – in denen Ungleichgewichte herrschen, die entschlossene Maßnahmen und ein spezifisches Monitoring erfordern – empfohlen werden; NIMMT ZUR KENNTNIS, dass das spezifische Monitoring Portugals Anfang 2016 erfolgen wird; WÜRDIGT die politischen Maßnahmen und die Reaktionen zur Behebung der festgestellten Ungleichgewichte; UNTERSTREICHT gleichzeitig, dass nach wie vor erhebliche Herausforderungen bestehen und dass zusätzliche Reformen und die weitere Überwachung der Umsetzung der Reformen erforderlich sind, um eine dauerhafte Korrektur der Ungleichgewichte sicherzustellen;
9. FORDERT die Mitgliedstaaten abschließend AUF, ehrgeizig und konkret die Probleme anzugehen, die im Rahmen des Verfahrens bei einem makroökonomischen Ungleichgewicht festgestellt wurden.
Die polnische Regierung will sich im Streit über die Justiz- und Medienreform dem Druck aus der EU nicht beugen. PiS-Chef Kaczynski zufolge sei es "gelinde gesagt lächerlich", die Demokratie in Polen bedroht zu sehen.
This is Monday’s edition of our new morning Brussels Briefing. To get it every day in your email inbox, sign up here.
Iran's foreign minister Javad Zarif, right, with EU diplomatic chief Federica Mogherini
With “implementation day” for the Iranian nuclear deal passing this weekend, the EU is wasting no time in staking its claim in what could become a high-stakes, cut-throat transatlantic commercial competition over modernising Iran’s oil industry. Miguel Arias Cañete, the EU’s energy commissioner, yesterday attempted to seize the initiative by announcing Brussels would send a “technical assessment mission” to Tehran next month, adding he looked forward to establishing a “high-level energy dialogue” sometime thereafter.
Although much of the diplomatic attention has focused on Tehran and Washington for more than a year, Europe’s diplomats fought a long and often thankless battle to help secure the deal. There has always been an intense debate about whether Tehran would be grateful towards the EU as a result. Would the Iranians finally take a softer line on European investment in the energy sector? Or would they wait? Would they keep Iran’s prime assets for US investors, holding out for the real prize: the reopening of the American embassy in Tehran?
One of the EU’s priorities is to push to improve the terms of upstream contracts, which were a major disincentive to investment for the European oil majors in the early 2000s. Companies such as BP, Royal Dutch Shell, Total, Repsol and Statoil all sought to gain a foothold in Iran in the early part of the millennium, but found the obstacles were commercial as well as political.
Read moreEine Obergrenze für die Aufnahme von Flüchtlingen würde nach Auffassung von EuGH-Präsident Koen Lenaerts europäischem Recht zuwiderlaufen.
A tervek szerint tavasszal adják át Vlagyimir nagyfejedelem szobrát a Kreml oldalában, a felső vezetés által használt Borovicki kapu előtti téren. Maga a szobor egy kisebb dombon helyezkedne el, 24 méteres magasságával pedig elérné a Kreml tornyainak magasságát, jelentősen változtatva a városmag kinézetén.
Korábban civilek sikeresen akadályozták meg, hogy a szobor a Lomonoszov Egyetem előtt kerüljön felállításra, most azonban már a UNESCO is közbeszólt, kilátásba helyezve a világörökségi státusz felülvizsgálatát. A nemzetközi szervezet legfeljebb 8 méter magas szobrot tudna elfogadni.
1945. augusztus 17-18. során néhány japán vadászpilóta az élet egy új, számukra bizonyára kevéssé ismerős területén tette próbára magát, amikor is saját értelmezés szerint, önszorgalomból érvényesítették a nemzetközi jog előírásait. Noha utasítást kaptak a további akciók beszüntetésére, úgy döntöttek, a haza egén nem fogják eltűrni amerikai repülőgépek jelenlétét, amíg a császárság képviselői hivatalosan alá nem írják a megadást elrendelő dokumentumokat. Az elhatározásnak megfelelően légi fényképezést végző, B-32 típusú bombázókat támadtak meg Tokió felett, melynek folyományaként Anthony J. Marchione őrmester életét vesztette. Ő volt a 2. világháború utolsó amerikai áldozata; bajtársai számára ezzel az incidenssel a harcok a Távol-Keleten is véget értek, következő és teljesen eltérő jellegű feladatukat Japán megszállása jelentette.
In der Debatte um Flüchtlinge aus Nordafrika ermahnt SPD-Chef Sigmar Gabriel die Herkunftsstaaten zur Rücknahme abgelehnter Asylbewerber: Gabriel droht unter anderem mit einer Kürzung der Entwicklungshilfe.
Im Streit um die Aufnahme von Flüchtlingen greift Griechenland die Türkei scharf an: Ankara soll kriminelle Schleuser unterstützen – dafür hätte Athen Beweise, wettert der griechische Präsident Pavlopoulos.
Le porte-parole du gouvernement, Zoltán Kovács, a réaffirmé jeudi sur la chaîne de télévision publique M1 que la Hongrie n’acceptera aucun réfugié « relocalisé » selon le plan de distribution élaboré par la Commission européenne. M. Kovács a mis en avant deux raisons : les migrants n’ont pas pour objectif de rester en Hongrie et la Hongrie n’est pas le premier pays de l’UE qu’ils ont rencontré sur leur parcours.
Le gouvernement hongrois a maintes fois dénoncé la passivité de la Grèce à lutter contre l’immigration illégale et proposé qu’une force de police européenne soit déployé à ses frontières.
En vertu de la législation dite de Dublin, plusieurs dizaines de milliers de migrants sont potentiellement expulsables vers la Hongrie, pays de l’UE dans lequel ils ont été enregistrés en premier. Le gouvernement agite cette menace mais dans les faits, cette disposition n’est quasi jamais appliquée.
Source : MTI
Ces trois destinations seront desservies au printemps au départ de Budapest par la compagnie low cost hongroise Wizz Air. A partir du 27 mars, Wizz Air fera deux vols par semaine pour Liverpool et Reykjavík. La compagnie hongroise assurera aussi un vol par semaine pour Ibiza entre 18 juin et le 17 septembre.
Több mint harminc kiszáradt fát vágtak ki a csíkszeredai Testvériség sugárút teljes hosszában. Az oltott díszszilvafák helyébe 70 díszalmafát ültet tavasszal a városi kertészet, írja a Székelyhon. Burista Csilla, a csíkszeredai városi kertészet vezetője a portálnak úgy nyilatkozott, ugyanolyan fák lesznek a Testvériség sugárúton, mit amilyenek a Taploca utcában vannak, ezek a fák azért megfelelők, mert nem olyan széles a koronájuk, így nem zavarják a közlekedést. A díszszilvafákat azért vágták ki, mert azok nagy része kiszáradt, töredeztek le róluk az ágak, és az úttestre estek.
Mit dem Iran-Deal vom Wochenende kehrte wieder ein Stück mehr Frieden in der Welt ein: Die Vereinbarung soll laut Österreichs Wirtschaftskammerpräsident auch Vorbild für die Ordnung des Verhältnisses zu Russland sein.
« Je ne me fais pas sur l’année qui pointe trop d’illusions », a lancé vendredi à la presse européenne un Jean-Claude Juncker particulièrement sombre : « je suis impressionné par le nombre de fragilités » et par les « ruptures » qui sont apparues au sein de l’Union au cours de l’année 2015 qui restera celle d’une « polycrise non maitrisée » : l’Ukraine, la Grèce, les réfugiés, le terrorisme. « L’Union ne se trouve pas dans un bon état » et le président de la Commission n’hésite pas évoquer « le début de la fin ».
Jean-Claude Juncker fait ainsi écho à notre analyse publiée dansLibération du 2 janvier dans laquelle nous nous demandions, provocateur à dessein, si 2016 ne marquerait pas la fin de l’idée européenne. Que ce sombre diagnostic soit repris par l’un des principaux responsables de l’Union, la dénégation étant plutôt la marque de fabrique de la Commission, en dit long sur l’ampleur de la crise qui menace de « destruction un édifice qui a été bâti au prix de tant de peine et au milieu de tant d’espoirs », pour reprendre les mots qu’employa le général de Gaulle 27 novembre 1967 pour refuser l’adhésion de la Grande-Bretagne. Jean-Claude Juncker ne croyait pas si bien dire lorsqu’il annonçait en prenant ses fonctions fin 2014 que sa Commission serait celle de « la dernière chance »…
Pour le président de la Commission, il ne faut pas chercher bien loin les responsables de ce délitement qui menace : les gouvernements des États membres qui se laissent tous peu à peu gagner, qu’ils soient de droite ou de gauche, par le populisme et le nationalisme. « Ma génération n’est pas une génération de géants », comme celle de François Mitterrand, d’Helmut Kohl ou de Jacques Delors, a martelé Jean-Claude Juncker, mais celle « de faibles héritiers qui oublient vite. Que laisserons-nous derrière-nous ? », s’interroge-t-il accablé.
Cette médiocrité des élites nationales est, de fait, le problème cardinal de l’Union, celle-ci n’étant pas une fédération achevée. Que seraient aujourd’hui les États-Unis s’ils avaient continué à être dirigés, comme au départ, par un collège de 50 gouverneurs statuant à l’unanimité ? Or, c’est exactement la façon dont l’Union est gouvernée sauf dans deux domaines très précis dans lesquels les Etats ne peuvent pas mettre leur nez : la politique de concurrence et surtout la politique monétaire. Ainsi, sans la Banque centrale européenne à la manœuvre, la zone euro aurait sans aucun doute explosé en plein vol en 2010 : les gouvernements, surtout soucieux de défendre leurs intérêts nationaux à courte vue, n’ont bougé que parce que Francfort avait les moyens de les y forcer. Mais aujourd’hui, il n’y a aucun Mario Draghi doté des mêmes compétences fédérales pour contraindre les États à coopérer pour régler la crise des réfugiés, ce qui impliquerait au minimum une vraie diplomatie communautaire, ou à coopérer dans la lutte contre le terrorisme. La Commission et le Parlement européen peuvent seulement les supplier de rester unis, ce qui pour l’instant n’a pas produit de grands résultats.
Jusque-là, cet édifice brinquebalant a plus ou moins tenu grâce à des dirigeants nationaux de talents, profondément persuadés que le projet européen était une condition de survie dans un monde où l’occident se marginalise rapidement. Le temps où un Helmut Kohl ou un François Mitterrand imposaient l’euro à leurs citoyens réticents n’est plus qu’un lointain souvenir. Que Angela Merkel, qui n’a jamais porté un projet européen construit, soit devenue la clef de voute de l’édifice en dit long sur la médiocrité générale. En quatre ans, par exemple, François Hollande a été incapable d’articuler la moindre pensée européenne, non pas par manque d’idées, mais par absence de courage politique vis-à-vis d’une gauche divisée sur le sujet. Curieusement, il n’a pas fait montre des mêmes atermoiements pour défendre la très contestable déchéance de nationalité pour les binationaux coupables d’atteintes aux intérêts de la nation… On peut aussi citer, comme l’a fait un Juncker furieux contre cet Européen de pacotilles, Matteo Renzi, qui passe son temps à rendre responsable la Commission de toutes ses difficultés. Résultat : plus de 40 % des Italiens sont désormais favorables à une sortie de l’Union. Et que dire de David Cameron, le Premier ministre britannique, qui joue à la roulette russe avec l’avenir de son pays et de l’Union ?
L’incapacité des dirigeants nationaux à penser au-delà de leurs frontières nationales ne peut qu’avoir des conséquences désastreuses. Par exemple, comme l’a rappelé Juncker, « à quoi bon avoir une monnaie unique si nous ne pouvons pas voyager librement ? Schengen risque de mettre fin » à l’euro. De même, le refus de toute solidarité dans la crise des réfugiés risque de faire imploser le budget européen : pourquoi continuer dans ces conditions à verser à la Pologne ou à la Hongrie 4 % de leur PIB chaque année ? Néanmoins, Jean-Claude Juncker refuse de « baisser les bras » et jure qu’il fera tout pour éviter l’effondrement. Une application de la maxime d’Antonio Gramsci : « je suis pessimiste par l’intelligence, mais optimiste par la volonté ».
N.B.: version longue de mon analyse parue dans Libération du 16 janvier
N.B.: L’intervention de Jean-Claude Juncker est ici et les questions des journalistes sont ici.
N.B.: Image empruntée à ce site: http://www.altermonde-sans-frontiere.com/spip.php?...
Die USA und die EU sind Partner - und doch können die Vereinigten Staaten die NATO nicht länger als Bindeglied mit Europa sehen, sagt George Friedmann im Exklusivinterview mit EurActiv.