2015. július 8-án egy újabb lépéssel közelebb került a mobiltelefonok barangolási (roaming) díjainak megszüntetése, amikor is a tagállamok az Állandó Képviselők Bizottságának keretében jóváhagyták az Európai Parlamenttel elért megállapodást. A vonatkozó új jogszabály ezen túlmenően tartalmazni fogja a nyitott internethez való hozzáférés (vagyis a hálózatsemlegesség) védelmét célzó első uniós szintű szabályokat is.
A megállapodás értelmében 2017. június 15-től megszűnnek az Európai Unióban a barangolási többletdíjak. A barangolásszolgáltatóknak azonban lehetőségük lesz az ún. „méltányos használati szabályzat” alkalmazására, ami elejét veszi a roaminghasználattal való visszaéléseknek. A visszaélésszerű barangolás többek között az időnkénti utazásoktól eltérő roaminghasználatot jelenti majd.
A méltányos használatot meghaladó mértékű roaminghasználat esetén kisebb mértékű díj felszámítására lesz lehetőség. A szóban forgó díj a szabályok értelmében nem haladhatja majd meg a szolgáltató által a többi uniós ország hálózatának használatáért fizetett legmagasabb nagykereskedelmi árat. Azt, hogy a roaminghasználat meddig tekinthető méltányos használatnak a Bizottság fogja meghatározni 2016. december 15-ig.
Ahhoz, hogy a roamingdíjak megszűnése az EU egészében fenntartható legyen, csökkenteni kell a jelenleg érvényben lévő nagykereskedelmi árakat. Az ehhez vezető első lépésként a Bizottság felül fogja vizsgálni a nagykereskedelmi roamingpiac helyzetét és 2016. június 15-ig új jogszabályjavaslattal fog előállni. Ezenkívül a szolgáltatók költségeinek megtérülését garantáló biztosítékok is beépülnek majd a rendszerbe.
Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök, távközlési és médiáért felelős miniszter és a Tanács elnöke elmondta: „A roamingdíjak 2017 júniusáig történő megszüntetéséről szóló megállapodás kiváló példája annak, amikor az európai polgárok az Európai Unió fellépése nyomán egyértelműen kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Európa képes eredményesen fellépni.”
Alacsonyabb roamingdíjak már 2016-banMár 2016. április 30-ától csökkenni fognak a roamingdíjak. Ennek megfelelően a felszámítható többletdíjak felső határát az alábbiak szerint fogják meghatározni: hívások esetén percenként 5 eurócent, sms-enként 2 eurócent, az adatforgalomban pedig megabájtonként 5 eurócent. Ezek az összegek a nagykereskedelmi árak jelenlegi felső határának felelnek meg. Hívásfogadás esetén a felszámított legmagasabb többletdíj az Unióban kiszámlázható legmagasabb mobilhívás-végződtetési díjak súlyozott átlagának fog megfelelni, amelyet a Bizottság 2015 végéig fog meghatározni.
Az EU-ban jelenleg érvényes roaming kiskereskedelmi árkorlátok annak az összegnek felelnek meg, amelyet a szolgáltatók a fogyasztóknak felszámíthatnak. Ez azt jelenti, hogy ezek az árak a belföldi árat és a többletdíjat foglalják magukban. Szintén 2016. április 30-tól a belföldi ár és az esetleges többletdíjak összege nem haladhatja majd meg a jelenleg érvényben lévő kiskereskedelmi árkorlátokat (hívások esetében percenként 19 eurócent, sms-enként 6 eurócent, az adatforgalomban pedig megabájtonként 20 eurócent).
A nyitott internet védelmeEz lesz az első alkalom, amikor az uniós jogban megjelenik egy arra vonatkozó előírás, hogy a szolgáltatók az internet-hozzáférés biztosítása során kötelesek egyenlő bánásmódot biztosítani a forgalom valamennyi típusa tekintetében. A jogszabály szövege azt az elvet is rögzíti, hogy a felhasználóknak joguk van az interneten hozzáférni az általuk kiválasztott tartalomhoz, illetve az interneten ilyen tartalmakat terjeszteni.
A szolgáltatók az internetforgalom zavartalanságának megóvása érdekében ésszerű forgalomszabályozási intézkedéseket vezethetnek be. Ezeknek az intézkedéseknek nem üzleti megfontolásokon, hanem objektív műszaki követelményeken kell alapulniuk. A letiltás vagy akadályozás csak bizonyos korlátozott körülmények között lesz engedélyezett, például kibertámadások elleni védekezés céljából, vagy a kivételes vagy ideiglenes jelleggel kialakuló szűk hálózati keresztmetszetek megszüntetésére.
A szabályok lehetővé teszik majd olyan megállapodások megkötését, amelyek tárgya egy meghatározott tartalomra optimalizált szolgáltatás, amennyiben az optimalizálásra szükség van, a szolgáltatóknak ugyanakkor gondoskodniuk kell arról, hogy az internet-hozzáférési szolgáltatások elérjenek egy általános színvonalat. Ilyen speciális szolgáltatásnak minősül például a távsebészet és az összekapcsolt autók.
A nyitott internetre vonatkozó szabályokat 2016. április 30-tól kell alkalmazni, amely egybeesik az új rendelet alkalmazásának megkezdésére meghatározott időponttal.
Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök elmondta, hogy „vitathatatlanul történelmi lépésnek számít, hogy az uniós jogba bekerült a nyitott internet védelmének elve”. „Ezzel teret engedünk az innovációnak. A megállapodás a jövőbeli igényeket is képes lesz kielégíteni.”
Hogyan lesz a javaslatból jogszabály?Először is el kell végezni a megállapodás tárgyát képező szöveg technikai véglegesítését. Ezt követően azt a Tanácsnak és a Parlamentnek hivatalosan is jóvá kell hagynia. A Tanács várhatóan 2015 őszén fogja hivatalosan elfogadni a szöveget. Erre nem feltétlenül a Távközlési Tanács keretében fog sor kerülni, a vonatkozó jogi aktust ugyanis bármelyik tanácsi formáció elfogadhatja.
A rendelet az EU Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon fog hatályba lépni.
Graphene is a new material with a wide range of extraordinary properties (lightweight, high strength, thermal and electrical conductivity, etc.). It is widely expected to lead to new and improved applications for defence. On 2 June, 25 experts from Ministries of Defence, European entities, industry and academia participated in an EDA workshop to discuss current and future areas of application of graphene in defence at the Swedish Defence Research Agency FOI in Linköping.
Graphene has a wide number of potential applications interesting for defence such as advance camouflage systems and lighter or stronger protections. The objective of the workshop was to gather experts in related fields to discuss possible future defence applications and areas of applicability of graphene technologies. The discussion was focused on how to enhance composites and coatings by including graphene and on its possible use in adaptive camouflage, due to its thermal and electrical conductivity properties, and protection systems, based on its strength and low weight.
The outcomes of the workshop will be further analysed to identify how graphene technology can support the EDA Capability Development Plan (CDP), taking into account the Materials & Structures CapTech Strategic Research Agenda (SRA), and if possible, to create a technology roadmap towards achieving the required maturity of graphene based applications for defence.
(c) Picture: SAAB Barracuda
More informationOf the four main European Institutions,[1] the European Parliament (EP) has most struggled to be heard on the recent crises affecting Europe (monetary, economic, social, environmental…).[2] At a time when the European project is at great risk, and when European leaders struggle to define a common European interest, it is perhaps time to turn to the EP, and to give more powers to the only directly elected institution at EU level. After all, the EP is conventionally presented[3] as less bound by national interests, and in certain policy areas such as environmental policy, social justice or civil liberties, as being more ambitious than the Council of Ministers. Hence empowering the European Parliament could be a way of determining a common European interest and alternative solutions to the European crises than those currently supported by the European Commission and the European Council.
But all of these speculations rest on one key assumption: that we know how a stronger European Parliament would behave. More precisely, that it would rise above national interests and deliver a greener EU that is more socially-inclusive and respectful of civil liberties. But would the European Parliament necessarily behave like that? In this blog post, I argue that before granting yet more power to the European Parliament, we need to analyse what impact new powers have had on the EP in the past. I argue that we cannot always expect the European Parliament to be more liberal and greener than the rest of the institutions. But even though the EP is not green by default, including the EP in policy discussions yields interesting outcomes, opening the way for an alternative take on the different crises to be aired at EU level. I build this argument based on a paper I presented at the 16th UACES Student Forum conference held at Queen’s University Belfast last week, as well as on the other papers on our panel on the EP as an actor, by Martin Wirtz and Ching-Yi Chen.
There is a growing literature which investigates whether greater power means the EP’s more radical policy positions (greener, more attentive to civil liberties etc.) gain greater clout at EU level, or whether the EP changes positions once granted further powers, becoming a tame team player. Work by Burns & Carter on the environment or by Ripoll Servent on civil liberties and trade [4] tend to stress that the EP is losing its unique voice as it gets more powerful. To a certain extent, our discussions in Belfast confirmed this finding. Thus, by looking at the recent 2013 CAP reform, Martin Wirtz showed in his paper that MEPs are not necessarily impervious to national interests — when distributed costs among member states are clear, national voting patterns can emerge. This raises doubts as to whether the EP could be better at coming up with a common solution than the European Council or the Council of Ministers, if it is also bound by national interests in situations with clearly distributed costs. Not only is it doubtful that the EP would propose a more “European” solution, it is also doubtful that it would propose a greener one. Hence in my paper on greening in the latest CAP reform I explain how the European Parliament, working together with the Council of Ministers, hollowed out the Commission’s flagship greening initiative, the Green Payment.
These two cases offer a clear warning to people keen to pin their hopes on the European Parliament. But we should not take these cases to mean that we can expect nothing new or different from the Parliament compared to what the other institutions would produce. For example, our discussions in Belfast shed light on two key characteristics of the EP’s actions: the EP can be unpredictable and it can be increasingly independent. First, Ching-Yi Chen’s paper on ACTA, the Anti-Counterfeiting Trade Agreement, is a perfect example of the EP’s unpredictability. As directly elected politicians, MEPs can be more easily swayed by citizens’ mobilisation than the rest of Brussels. In the case of ACTA, civil protest in Central and Eastern Member States served to shed light on the negative impacts ACTA would have on the rights of internet users. This helped foster opposition to ACTA among left wing parties in the EP, as well as to split the main right wing group, leading the EP to reject ACTA. The shadow of ACTA’s rejection still hangs over the current discussion within the EP about TTIP – the Transatlantic Trade and Investment Partnership, currently discussed with the US government – which contrary to ACTA could have strong environmental consequences – making other EU actors as well as the EP leadership very wary of how a vote on TTIP would go. Second, my paper on the CAP reform puts forward the argument that the EP did not simply weaken the Commission’s green agenda, it proposed and fostered an alternative path to greening the CAP – through stronger voluntary payments – a clear sign of the EP following its own independent path.
To conclude, looking back at the effects of recent changes to the EP power, it is far from certain that further empowering the European Parliament would give way to a more “European” and greener response to the different crises shaking the EU. The EP is not always impervious to national interests, nor is it necessarily greener. But empowering the EP nevertheless shakes up discussions in Brussels, giving voice to an unpredictable and increasingly independent actor.
[1] The European Parliament, European Commission, Council of the European Union (ex. Council of Ministers) and the European Council.
[2] As illustrated by Angelos Loukakis’s paper on discussions on the Greek crisis and the EP’s failure to reply to the European Commission’s 2015 Work Programme, even though the programme contained some highly contested measures regarding environmental policy.
[3] Indeed a previous post on this blog presents a short overview of the academic debate on the question.
[4] See for example Neil Carter & Charlotte Burns’ project “Is the European Parliament an Environmental Champion?” and, on trade and civil liberties, the work of Ariadna Ripoll Servent.
The post Empowering the European Parliament: a greener, more European way out of the European crises? appeared first on Ideas on Europe.