Biztonságpolitika

Az energia létfenntartásunk nélkülözhetetlen eleme, amely az élet számos területén jelen van. Míg az energia az országok gazdaságának fő mozgatórugója, az energiabiztonság a nemzetbiztonság nem katonai jellegű eleme. Az energiabiztonság fogalma hagyományosan három alapvető pillérre épül: megfelelő mennyiségű energiahordozó rendelkezésre állására, a beszerzés megfizethetősége, valamint az energiaellátó rendszer ellenálló képességére.

1. ábra: Az energiabiztonság fogalmának meghatározása

Forrás: a szerző saját szerkesztése

Az energia elérhetőségének fontossága a világháborúk, különösen a második világégés következtében az olaj alapú gazdaságok esetében értékelődött fel. Ezen időszakban az energiabiztonságot az olaj rendelkezésre állásával azonosították, hiszen a figyelem az olajellátás esetleges zavarainak kezelésére irányult. Azonban a megnövekedő energiaszükséglet kielégítése miatt egyre több energiára volt szükség, így a szén és kőolaj mellett más energiaforrások –, mint például a földgáz és a nukleáris energia – is megjelentek. Bár az energiaellátás diverzifikációja újabb lehetőségeket teremtett, vele párhuzamosan újabb kockázatok is megjelentek, különösen a szállítási útvonalak szempontjából. Így ma már az energiabiztonság fogalmát a teljes energiaellátási lánc és infrastruktúra védelmével is ki kell egészíteni. Napjainkban a klímaváltozás hatására egyre nagyobb szerepet kapnak a környezeti fenntarthatóság és az energiahatékonyság dimenziói is az energiabiztonság megteremtésében.

Az energiabiztonság fogalmának értelmezése rávilágít arra, hogy az szoros kapcsolatban áll az ellátásbiztonság koncepciójával, sőt valójában az energiabiztonság fő kihívása az ellátásbiztonság megteremtése. El kell ismerni, hogy a honvédelemhez, a katonai biztonsághoz mérten az energiaellátás biztosítása csupán második a fontossági sorban, viszont az evidens, hogy a túléléshez és a fejlett, jóléti társadalmak biztosításához, valamint a fejlődő államoknak is nagy szükségük van az energiára.

Az EU energiabiztonsága az orosz-ukrán háború tükrében

Az energiaellátás biztonságának fontossága a történelem során számos alkalommal felerősödött, mint például az 1973-as és 1979-es közel-keleti olajválságok, az 1990-es Öbölháború, a 9/11 terrortámadás, valamint a 2006-os, 2009-es és 2014-es orosz-ukrán gázválságok hatására. Legújabban a 2022-ben háborúvá eszkalálódott orosz-ukrán konfliktus következtében kell a nemzetközi közösségnek szembenéznie az energiaellátási lánc függőségi aspektusaival.

Közismert tény, hogy Oroszország szerepe a globális energiaellátásban óriási, hiszen a világ legnagyobb földgázexportőre és Szaúd-Arábia után a második legnagyobb nyersolajszállítója. Számokban kifejezve, 2021-ben Oroszország szállította az Európai Unióba a fűtéshez, a villamosenergia előállításhoz és az iparhoz nélkülözhetetlen földgáz mintegy 40 százalékát. Ekkor az EU éves gázfogyasztása 400,5 milliárd köbméter volt, amelyből közel 153 milliárd köbméter Oroszországból származott. Az Unió második legfontosabb gázszállítója, Norvégia ugyanebben az évben ennek a mennyiségnek csak a felét, 74 milliárd köbmétert szállított.

 2. ábra: Az Európai Unióba érkező orosz gázimport 2020-ban

A fenti ábra szemléletesen rámutat arra a tényre, hogy az Unió számos országa részesült és ezzel párhuzamosan függött az orosz gázimporttól, mely országok közül, Németország, Csehország, Magyarország, Litvánia és Finnország kiemelt helyen szerepelt 2020-ban. Észak-Írország, Dánia és Horvátország kivételével az államok jelentős mértékben támaszkodtak az orosz gázra, hogy kielégítsék energiaszükségleteiket és hogy biztosítani tudják iparuk, háztartásaik, továbbá energiatermelésük stabil földgázellátását. Azonban a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború a fent szemléltetett helyzetet gyökeresen megváltoztatta. Az Oroszországból Európába importált gáz aránya drasztikusan lecsökkent: 2022 szeptemberétől az EU-ba importált összes csővezetékes gáz csupán 8%-a érkezik Oroszországból. Ez az arány 2021. augusztusában még 41% volt.

Az Európai Unió a konfliktus következtében szankciókat vezetett be Oroszországgal, a kontinens legnagyobb energiabeszállítójával szemben. Az Unió átfogó szankciós csomagokat fogadott el, melyek közül az energiaszektor vizsgálatának szempontjából kiemelendő a nyersolaj (2022. decemberétől), néhány kivétellel a finomított kőolajtermékek (2023. februárjától), valamint a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok Oroszországból való importjának tilalma. A bevezetett import- és exportkorlátozások nagymértékben befolyásolják az EU Oroszországgal folytatott kereskedelmét, hiszen mind az export, mind az import jelentősen elmarad az invázió előtti szinttől. Az Eurostat adatai alapján az Oroszországból származó import 2022. februári 9,5%-ról 2023. decemberére 1,9%-ra, míg az országba exportált termékek aránya ugyanebben az időszakban 3,8%-ról 1,4%-ra csökkent. Az Eurostat alábbi ábrája jól szemlélti a fent leírtakat.

3. ábra: Az orosz import alakulása 2021 és 2023 között

Az ábráról leolvasható, hogy az orosz fosszilis tüzelőanyagokra kivetett uniós szankciók hatására az orosz energia európai importja jelentősen lecsökkent. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a 2021. évhez viszonyítva 2023-ra az Oroszországból származó kőolajimport 28%-ról 3%-ra csökkent, a földgázimport pedig 33%-ról 13%-ra esett vissza. Az EU szankciós lépések bevezetésével kívánja csökkenteni az orosz importtól való függőséget, azonban fontos azt megemlíteni, hogy ezek a korlátozások azon energiahordozókra terjednek ki, amelyek Európa gazdasági növekedésének fenntartása, sőt annak növelése szempontjából kritikusnak számítanak.

Az ellátásbiztonság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a nukleáris energia kérdésköre is. Az atomenergia előállításához szükséges nyersanyagok, mint például az urán importjának alakulását is érdemes megvizsgálni: 2022-ben Oroszország a negyedik a legnagyobb (16,9 %) uránbeszállító volt az EU-ba és azóta is kiemelt szerepet tölt be az energiatermelés ezen szektorában. Európa energiabiztonsága tekintetében az is aggodalomra ad okot, hogy Európa számos országában orosz tervezésű atomreaktorok működnek, melyek elsősorban az orosz üzemanyagra támaszkodnak. Ezen országok közé sorolható Bulgária (2), a Cseh Köztársaság (6), Finnország (2), Magyarország (4 + 2 épülő reaktor) és Szlovákia (5 + 1 reaktor épül).

Az orosz-ukrán konfliktus ismét felhívta a nemzetközi közösség figyelmét az energiabiztonság megteremtésének és biztosításának a fontosságára. A kialakult geopolitikai helyzet sürgeti az Uniót más országoktól való dependenciájának csökkentésében, továbbá a konfliktus ösztönzi a környezeti fenntarthatóság aspektusainak előtérbe helyezését. Az energia világpiacán kialakult kihívások kezelésére, az Európai Bizottság 2022-ben elfogadta a REPowerEU tervet, melynek célja „az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség sürgős csökkentése a zöld átállás a tervezettnél való gyorsabb megvalósítása, valamint a reziliensebb energiarendszer és a valódi energiaunió létrehozása érdekében történő összefogás révén”. Mindez jól kiemeli az Unió jelenlegi célkitűzésit, azonban gyakorlati megvalósítása még sok akadállyal néz szembe. Például a jelenlegi infrastruktúra alapján az időjárásfüggő megújuló energiaforrások nem képesek kielégíteni az országok energiaigényeit, hiszen a napon beüli változások miatti hálózati instabilitás és a túltermelés problémái még megoldatlan és költséges problémák, hiszen az energiatárolók fejlesztése és az intelligens hálózatok (smart grid) felállítása jelentős erőforrásokat követelnek meg.

Összességében elmondható, hogy napjaink egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági kérdése az energiabiztonság, amely az EU számára is kiemelt stratégiai kérdés. Miközben az Európai Unió igyekszik csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, az orosz-ukrán konfliktus és az azt követő szankciók drasztikusan megváltoztatták az energiapiacot. Az átállás azonban számos kihívást és akadályt tartogat: a megújuló energiaforrások fejlesztése kulcsfontosságú a fenntartható jövő szempontjából, azonban ezen energiatermelési forma a jelenlegi infrastruktúrával és technológiai fejlettségi szinttel nem képes teljes mértékben ellensúlyozni a hagyományos energiahordozók kiesését. Ebből kifolyólag az országok nemzetbiztonsági és külpolitikai stratégiáinak szerves részévé vált az energiaellátás megfelelő biztosítása, hiszen az stabil gazdasági működésük és politikai függetlenségük alapfeltétele.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-2024-00029 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Szerző: Tóth Veronika

A Energiabiztonság az EU-ban: Hogyan írja át a geopolitika Európa energiatérképét? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ma Zágráb-Plesón bemutatták az áprilisban teljessé (10+2) vált "kockás" Rafale flottát, melyet délnyugati szomszédunk izraeli-amerikai F-16-os fiaskója után vett használtan Franciaországtól.

A Krilja Oluje Pilatusai mellett az új, F3R változatú harcigép-sor.

Zord

Tizennégy év véres polgárháború után Szíria 2024 decemberében végül letaszította a Baasz-rezsimet. A történelmi fordulat azonban nemcsak a despotizmus végét jelentette, hanem egy új elvben demokratikus államrend kísérletét is. Ennek alapját a 2025. március 13-án kihirdetett Alkotmányos Nyilatkozat adja. A dokumentum a hatalommegosztás, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság mellett tesz hitet, ugyanakkor kimondja, hogy „az állam vallása az iszlám, és az iszlám jogtudomány a jogalkotás fő forrása” (3. cikk) E kettős üzenet, mint a demokratikus ígéretek és a vallásjogi klauzula azonnal vitát gerjesztett a sokfelekezetű társadalomban. Miként egyeztethető össze a nyitott pluralista kormányzás egy, az iszlám elsődlegességét rögzítő alkotmányos kerettel? A kérdés különösen éles egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy 74 %-a szunnita, de a vallási mozaikot jelentős alavita, keresztény és drúz kisebbségek teszik teljessé.

A 2025-ös Müncheni Biztonsági Konferencián Asaad Hasan al-Shaibani, Szíria új külügyminisztere, a „New Dawn for Damascus: Prospects for Syria’s Transition” (Új hajnal Damaszkusz számára: Kilátások Szíria átmenetére) című panelbeszélgetésen vett részt. ​Beszédében al-Shaibani hangsúlyozta Szíria elkötelezettségét a nemzeti egység és a szektarianizmus elutasítása mellett. Kiemelte, hogy az új szíriai kormány a kompetenciára épül, és a hatalom a szíriai nép kezében lesz. Ezen kívül megerősítette Szíria területi szuverenitás iránti elkötelezettségét, különösen a Golán-fennsík tekintetében, kijelentve, hogy az szíriai terület, és senkinek nincs joga azt másnak adni. ​ Al-Shaibani foglalkozott a nemzetközi szankciók kérdésével is, rámutatva, hogy azok akadályozzák Szíria gazdasági helyreállítását és stabilitását. A külügyminiszter beszédében kitért a kormányzati reformokra is, beleértve az állami televízió közvetítéseinek újra indítását és a diplomáciai testületek átszervezését, amelyek célja a korábbi rezsimhez köthető tisztviselők leváltása. Ezek az intézkedések az átláthatóság és a nemzetközi közösségbe vetett bizalom helyreállítását célozzák. Al-Shaibani beszédében megerősítette Szíria függetlenségét és elkötelezettségét a nemzetközi kapcsolatokban, kijelentve, hogy az ország nem kíván alárendelődni semmilyen regionális hatalomnak. Ezenkívül bejelentette, hogy a meglévő szerződéseket nem újítják meg, és Szíria nem lesz alárendelve semmilyen regionális tengelynek. ​Összességében al-Shaibani beszéde a nemzeti egység, a területi szuverenitás, a szankciók enyhítésének szükségessége és a kormányzati reformok iránti elkötelezettség hangsúlyozására összpontosított. Miközben megerősítette Szíria függetlenségét a nemzetközi kapcsolatokban.

Az etnikai és vallási megoszlás valamint a meghatározott jövőkép után a következőkre érdemes keresni a választ. A poszt-Asszad Szíriában milyen intézményi, jogi és társadalmi mechanizmusok tehetik lehetővé a demokratikus részvétel és a vallási ideológiák közötti fenntartható egyensúlyt. Véleményem szerint három kulcsterületet érdemes áttekinteni.

• Alkotmányos keretek: Az iszlám jog forrás-szerepének és a vallásszabadság ígéretének tényleges összeférhetősége.
• Politikai szereplők: Különösen a HTS, a Szíriai Demokratikus Erők és a vallási kisebbségek vezetőinek narratívái a pluralizmusról.
• Társadalmi szintű vallásközi együttműködés: Független együttműködésre épülő kezdeményezések.

1. Alkotmányos keretek az iszlám jog és a vallásszabadság viszonya

A 2025 márciusában kiadott Alkotmányos Nyilatkozat 3. cikke rögzíti a korábbi idézetet. „Az iszlám az állam vallása; az iszlám jogelvek a jogalkotás fő forrását képezik.” Ugyanakkor a 7. cikk kifejezetten biztosítsa a szabadvallás gyakorlását. „Minden szíriai polgárnak joga van saját vallását szabadon gyakorolni és vallási hitét megválasztani.” A kettős rendelkezés arra utal, hogy az új szír állam inkább egy „muszlim többségű pluralista állam” modelljét képzeli el. Az ilyen kettős jogi konstrukció Tunézia 2014-es alkotmányához hasonlítható, ahol az iszlám elsődleges kulturális forrásként szerepel, ám a világi jogelv dominál a politikai intézményrendszerben. Ugyanakkor jogvédő szervezetek (pl. Syrian Center for Legal Studies) felhívják a figyelmet arra, hogy ha a „fő forrás” jogilag kötelező érvényű, akkor korlátozhatja a kisebbségek házassági, oktatási vagy vallásváltási szabadságát. Különösen, ha a bíróságokat részben vallási alapelvek szerint működtetik.

2. Politikai szereplők viszonya a valláshoz és a pluralizmushoz

A három legnagyobb jelenlegi hatalmi centrum másként viszonyul a valláshoz. HTS (Hayʾat Tahrir al-Sham) retorikájában 2024 óta szerepel a „tanácskozó iszlám demokrácia” (shura) fogalma, de a szervezet jogrendszere az Idlíbi Emírség évei alatt erősen saria-alapú maradt. A vezetőjük, Abu Mohammed al-Dzsoláni, 2025 januárjában úgy nyilatkozott: „A demokrácia számunkra azt jelenti, hogy a nép választ, de az iszlám elvek mentén él.” SDF (Szíriai Demokratikus Erők) és politikai szárnya, a Szíriai Demokratikus Tanács (SDC), szekuláris és közösségi alapú megközelítést vall. A kurd többségű régiókban elfogadott 2020-as „Társadalmi Szerződés” szerint. „Vallás és állam szétválasztása a közösségi autonómia egyik alapköve.” SNA (Szíriai Nemzeti Hadsereg) inkább konzervatív szunnita értékrendet követ, de nyitott az intézményi pluralizmusra. Török támogatása miatt a politikai iszlamizmus dominanciája mérsékeltebb formát ölt. Ez a politikai sokféleség lehetőséget teremt egy „kompromisszumos államforma” kialakítására, de csak akkor, ha a vallási és nem vallási pártok közötti alkotmányos párbeszéd nem alakul át befolyási harccá.

3. Társadalmi szintű vallásközi együttműködés

A polgárháború alatt és után több tucat interfaith kezdeményezés jött létre, gyakran női vezetés alatt vagy ifjúsági fórumokon. A következő három mozgalom ezen tevékenységre példa.

• A House of Unity mozgalom Homszban, ahol keresztény, szunnita és alavita fiatalok tartanak közös kulturális és vallási találkozókat.
• A Sheikhat Salam nevű nőszervezet, amely falusi közösségekben működik mediátorként a különböző felekezetek között.
• Az Interfaith Council for Transitional Justice, amely 2025 tavaszán indult és célja a vallási bűnüldözés elkerülése, valamint az eltűnt személyekkel kapcsolatos megbékélési protokoll kidolgozása.

Ezek a programok képesek csökkenteni az ellenségképeket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a vallás ne az elválasztás, hanem a társadalmi kohézió forrásává váljon.

A belső kihívásokat kiegészíti a térséget befolyásoló nagy hatalmi és regionális érdekek. Az ország jövőjét meghatározó demokratikus és vallási-politikai egyensúly kialakítását számos nagyhatalmi és regionális szereplő igyekszik formálni. Ezek az államok részben egymással versengenek és közben részben lokális szereplőkön keresztül alakítják kapcsolataikat. Törökország érdekérvényesítő szerepe az országban a következők mentén alakul. Közvetlen befolyással a Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) fő támogatója, logisztikai, katonai és politikai tevekénységgel. Ankara részben saját határbiztonságát és a kurd autonómia megakadályozását tartja szem előtt. Ideológiailag Erdogan kormánya a politikai iszlám mérsékelt formáját támogatja. Hasonlóan a Törökországban működő AKP retorikájához  ami visszaköszön az SNA politikai elitjének világképében is. Amit ezzel a tevékenységgel el akar érni az egy Szírián belüli, törökbarát, konzervatív, de formailag pluralista kormányzat. Aki nem biztosít széles autonómiát a kurdoknak, de nem is radikalizálódik HTS-módra. Az Egyesült Államok a decentralizáció és vallásszabadság mellet áll ki. Fő szövetségesük a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők (SDF). Fő törekvése pedig egy decentralizált, stabil Szíria, ahol a radikalizmus nem éled újjá, és ahol Irán és Oroszország befolyása minimális. Oroszország épen ezért egy stratégiai és ortodox védelmi pillér kiépítésén fáradozott. Jelenleg az Ukrajna elleni támadása miatt most kisebb erősséggel tud a terültre figyelni. Érdekei azonban továbbra is vannak. Moszkva továbbra is megtartotta korábbi támaszpontjait (Tartusz, Khmejmím). Politikailag Moszkva nem ellenez egy új szíriai alkotmányos rendet, de ragaszkodik ahhoz, hogy az ortodox keresztény kisebbségek (főleg a görög ortodox egyház) védelmet élvezzenek. Emellett a vallási radikalizmus visszaszorítása orosz nemzetbiztonsági érdek. A következő eszközökkel próbálja elérni ezt. Diplomáciai vétó az ENSZ-ben, fegyverexport, mediációs szerep a HTS és SNA közötti háttértárgyalásokban. Irán, mint regionális szereplő síita egyházi befolyással igyekszik jelen lenni. Jelenleg ez már egy gyengülő tevékenység jellemezi. Korlátozottan, de a korábbi rendszer szereplőivel foglalkozik. A szíriai síita kisebbségek ugyan (pl. alaviták) elvesztették központi hatalmi szerepüket, de Teherán továbbra is aktív a humanitárius hálózatokban és egyes milíciákban. Tevékenységének célja a vallási síita közösségek védelme és az iráni befolyás regionális visszacsatolása. A HTS előre törésével, valamint az alavita elit visszaszorulásával Irán befolyása erősen gyengült, bár még megmaradt néhány titkosszolgálati csatorna és síita szent helyekhez kapcsolódó pénzügyi kontroll. Az Európai Unió, mint normatív erő és rekonstrukciós fölérendeltség jelenik meg ebben a témában. Középpontban nála a demokratizálódás, vallási kisebbségek védelme, női jogok és az újjáépítés van. Mindezt az EU elsősorban gazdasági eszközökkel kívánja befolyásolni a folyamatokat. Programok, mint eszközök. Humanitárius segítség (ECHO), civil társadalmi támogatások (Instrument for Pre-accession Assistance), vallásközi párbeszédprogramok (pl. Berghof Foundation). A kívánt cél egy inkluzív, decentralizált, vallási szempontból toleráns Szíria, amely hosszú távon részese lehet a Földközi-tengeri partnerségnek. Az Öböl menti államokból két országot emelnék ki. Szaúd-Arábiát és Katart. Szaúd-Arábia a vahabita irányzatot preferáló vallási támogatások révén próbálja növelni befolyását főként a SNA és egyes arab törzsek között. Ellenzik az iráni jelenlétet és a síita autonómiát. Katar diplomáciailag közelebb áll a HTS-hez, és finanszíroz humanitárius és oktatási projekteket Idlíb tartományban. A versengő vallási értelmezések és mecénások gyakran egymással is versengenek, ami polarizálja a helyi közösségeket.

Bár a 2024 végén végbement rendszerváltás és az új Alkotmányos Nyilatkozat megnyitotta az utat egy befogadóbb államrend felé, az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy a kormány és egyes kisebbségi csoportok közötti feszültségek továbbra is fennállnak, sőt helyenként erősödtek. A kurd közösséghez köthető Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és az új kormány közötti tárgyalások az autonómia kérdésében február végén megszakadtak, miután a damaszkuszi vezetés elutasította az Északkelet-Szíriában már évek óta működő önigazgatási modell alkotmányos elismerését. Az alavita közösség helyzete szintén érzékeny kérdés, különösen Latakia és Tartusz térségében, ahol a helyi lakosság részben a Baasz-rezsim korábbi pozícióinak elvesztése miatt szkeptikusan tekint az új kormányzatra. Márciusban több alavita civil szervezet nyílt levelet intézett az Igazságügyi Minisztériumhoz, követelve az alavita bírák és köztisztviselők jogtalan leváltásának kivizsgálását. Ezzel egy időben a szunnita többségű területeken megerősödött az a narratíva, hogy a rendszerváltás valódi célja a korábbi alavita dominancia megtörése volt. Ez pedig etnikai színezetet adhat a politikai tisztogatásoknak. A keresztény kisebbségek, különösen a görög ortodox közösség, aggodalmukat fejezték ki a vallási oktatás kötelező iszlamizálása miatt. Az új tanterv, amely 2025 februárjától vezették be, kötelezővé teszi a Korán idézetein alapuló etikai modulokat az általános iskolákban. Bár a kormány szerint ezek általános erkölcsi tanításokat tartalmaznak, több keresztény iskolafenntartó közösség (pl. Aleppóban és Homszban) a vallásszabadság megsértésének tartja az intézkedést. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a kormány részéről tett reformígéretek ellenére az intézményi bizalmatlanság és az egyes kisebbségi csoportok marginalizálódása továbbra is fennáll. A retorikai szintű nyitás és a de facto gyakorlat közötti különbség egyre több konfliktust szül.

Szíria hosszú és fájdalmas úton jutott el a poszt-autokratikus korszak kezdetéhez. Az új vezetés demokratikus nyitása és reformígéretei valódi lehetőséget kínálnak a társadalmi megbékélésre, de csak akkor, ha ezek a szándékok nem merülnek ki szimbolikus gesztusokban. A vallási és etnikai kisebbségek szerepe nem csupán jogi kérdés, hanem a nemzeti egység és politikai stabilitás záloga is. A közelmúlt eseményei ugyanakkor azt mutatják, hogy e közösségek bizalma törékeny, és gyorsan elillan, ha a kormányzat részéről nem tapasztalnak tényleges részvételi lehetőséget és egyenlő bánásmódot.

A következő évek kulcskérdése nem az lesz, hogy Szíria képes-e újraépíteni lerombolt városait, hanem az, hogy képes-e újraépíteni a társadalmi kohéziót  a bizalom, a részvétel és a pluralizmus intézményein keresztül.

Szerző: Hetzer Miklós

A Új hajnal vagy új törésvonalak? Szíria és a vallási kisebbségek viszonya 2025-ben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az elmúlt években szép nagy ívet befutott helikoptererőink bázisa a levegőből.

Zord

India katonai csapásokat mért Pakisztánra és a pakisztáni Kasmírra szerdán, amelyek során legalább nyolc ember életét vesztette – jelentették a hatóságok. Pakisztán az akciót „nyílt háborús agressziónak” minősítette, mivel a két atomhatalom között az elmúlt több mint húsz év legsúlyosabb fegyveres összecsapása robbant ki.

A Kasmírért folyó, közel nyolc évtizedes vita közepette India azután lépett fel katonailag, hogy a múlt hónapban fegyveres iszlamista támadók 26 hindu turistát gyilkoltak meg az indiai Kasmír területén. Újdelhi a támadásért Pakisztán területéről működő szélsőségeseket tett felelőssé, amit Iszlámábád határozottan visszautasított.

A művelet az „Operation Sindoor” nevet kapta, és India közlése szerint kilenc olyan pakisztáni célpontot támadtak, ahol terrorista tevékenységek szervezése folyt. Ezzel szemben Pakisztán hat helyszínt említett, amelyeket indiai légicsapás ért.

Egy indiai védelmi tisztviselő a Reuters hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy a célpontok között szerepeltek a Jaish-e-Mohammed és a Lashkar-e-Taiba nevű iszlamista csoportok bázisai is. India hivatalos közleménye szerint a művelet során körültekintően választották ki a célpontokat, és a kivitelezés során is igyekeztek mértéktartóak maradni.

Pakisztán állítása szerint India három helyszínt támadott meg rakétákkal, és azt is közölték, hogy öt indiai repülőgépet lelőttek – ezt azonban India nem erősítette meg.

Mindkét fél intenzív tüzérségi támadásokat és lövöldözéseket hajtott végre a Kasmír térségében húzódó tényleges határvonal mentén – közölték a helyi rendfenntartók és szemtanúk.

A pakisztáni külügyminisztérium szerint India ugyan saját légtéren belül maradt, ám nagy hatótávolságú fegyvereket használva megsértette Pakisztán területi szuverenitását, és civil célpontokat is eltalált. Ezt Pakisztán provokáció nélküli háborús tettként értékelte.

A 2003-ban megkötött, majd 2021-ben újra megerősített tűzszünet óta rendkívül ritkák a határon túli célzott katonai akciók, különösen olyan esetek, amikor India Pakisztán más területeit is megtámadja a pakisztáni Kasmíron kívül.

A robbanások után Muzaffarábádban, a pakisztáni Kasmír székhelyén, áramkimaradás történt – számoltak be szemtanúk. A pakisztáni hadsereg szóvivője szerint a halálos áldozatok mellett 35-en megsérültek, és két személy holléte ismeretlen.

India közlése szerint összesen kilenc célpontot ért légicsapás Pakisztán, illetve a pakisztáni ellenőrzés alatt álló Kasmír területén.

Az akciót – amely az „Operation Sindoor” nevet kapta – az indiai Védelmi Minisztérium olyan objektumok ellen irányította, amelyeket a terrorcselekmények logisztikai és operatív központjaiként azonosítottak, s amelyekből India elleni támadások kitervelése és koordinálása zajlott.

A minisztérium hangsúlyozta: „Műveletünk célratörő, arányos és nem provokatív jellegű volt. Nem irányultunk pakisztáni katonai létesítmények ellen. India mind a célpontok kiválasztásában, mind a végrehajtás módjában komoly önmérsékletet gyakorolt.”

Az indiai fél szerint a légicsapások válaszlépésként szolgáltak a múlt havi, Pahalgamban történt terrortámadásra, amely során 26 civil – többségük hindu zarándok – vesztette életét az indiai fennhatóság alá tartozó Kasmírban. India a merénylet elkövetését Pakisztán területéről tevékenykedő militáns csoportokhoz kötötte.

Pakisztán ezzel szemben határozottan elutasította bármiféle felelősség vállalását, és egy független, nemzetközi szereplők által lefolytatott, pártatlan vizsgálat szükségességét hangsúlyozta az ügy feltárása érdekében.

India „Szindúr-hadműveletének” üzenete – a névválasztás rejtett jelentése

Az indiai hadsereg a Pakisztán, illetve a pakisztáni ellenőrzés alatt álló Kasmír ellen végrehajtott rakétacsapásokat „Szindúr-hadműveletként” (Operation Sindoor) nevezte el – egy elnevezés, amely túlmutat a katonai akción és mély kulturális szimbolikát hordoz.

A „szindúr” a hindí nyelvben a vöröses cinóbert jelöli, amelyet hagyományosan a férjezett hindu nők viselnek a homlokukon, az elköteleződés és házasság jelképeként. A hadművelet elnevezése tehát implicit utalásnak tűnik az április 22-én, az indiai igazgatás alatt álló Kasmír területén, Pahalgamban elkövetett mészárlásra.

Ez az esemény vált a mostanra kiéleződött indiai-pakisztáni feszültségspirál katalizátorává, amely végül a szerdai reggeli katonai csapásokhoz vezetett.

Túlélők visszaemlékezései szerint a támadók először elkülönítették a férfi utazókat a nőktől, majd vallási hovatartozás alapján azonosították a nem muszlimokat – és célzottan végeztek velük. A támadás következtében több hindu nő özveggyé vált – így a hadművelet neve egyfajta szimbolikus válaszként is értelmezhető az őket ért veszteségre és fájdalomra.

Shehbaz Sharif: Pakisztán válaszlépéseket tesz az indiai támadásokra

Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök az X közösségi platformon közzétett nyilatkozatában élesen elítélte India légi csapásait, amelyeket egyértelműen „háborús agressziónak” minősített.

„Pakisztánnak minden joga megvan arra, hogy méltó és határozott választ adjon erre az India által ránk kényszerített háborús cselekményre – és ezt a választ most meg is adjuk” – fogalmazott a kormányfő.

Hangsúlyozta: „Az ellenség soha nem érheti el aljas céljait. A pakisztáni nemzet morálja töretlen és rendíthetetlen.”

India Pakisztánt vádolja egy kasmíri falu elleni tűznyitással

Az indiai hadsereg közlése szerint Pakisztán tüzet nyitott Bhimber Gali településre, amely az indiai és pakisztáni ellenőrzés alatt álló Kasmír határát képező Tűzvonal (Line of Control – LoC) közelében fekszik.

Trump: „Szomorú, ami történik” – így reagált az amerikai elnök az indiai–pakisztáni konfliktus kiéleződésére

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump újságírói kérdésre reagálva fejezte ki aggodalmát az India és Pakisztán közötti növekvő feszültségek kapcsán.

„Ez szomorú. Éppen most hallottunk róla, amikor beléptünk az Ovális Irodába” – mondta Trump.

Hozzátette: „Úgy tűnik, sokan számítottak arra, hogy valami történni fog, ha figyelembe vesszük a korábbi eseményeket. India és Pakisztán már hosszú ideje konfliktusban áll.”

Végül reményét fejezte ki a helyzet gyors rendezésével kapcsolatban: „Bízom benne, hogy hamar véget ér az egész.”

Pakisztán pandzsábi tartományának vezetője otthonmaradásra szólította fel a lakosságot

Maryam Nawaz Sharif, Pakisztán Pandzsáb tartományának miniszterelnöke arra kérte a helyi lakosokat, hogy a fokozódó indiai–pakisztáni feszültség nyomán csak valóban indokolt esetben hagyják el otthonaikat, és szigorúan tartsák be a hatóságok iránymutatásait.

A közösségi médiában megosztott közleményében egyúttal felszólította a kórházakat, mentőszolgálatokat és valamennyi állami szervet, hogy rendkívüli készenlétben működjenek a kialakult válsághelyzetre való tekintettel.

„Mi a békében vagyunk érdekeltek – de méltósággal. Amennyiben háborút kényszerítenek ránk, az egész nemzet katonává válik” – fogalmazott Maryam Nawaz Sharif.

Az Egyesült Államok folyamatos kapcsolatban áll India és Pakisztán kormányaival

Tammy Bruce, az amerikai külügyminisztérium szóvivője felszólította a két dél-ázsiai országot, hogy felelős módon keressenek megoldást a kialakult válságra, olyan módon, amely előmozdítja a tartós békét és a térség stabilitását.

„Több szinten is aktív kapcsolatban állunk mind India, mind Pakisztán kormányával” – fogalmazott Bruce.

Az Egyesült Államok hagyományosan szoros viszonyt ápol Indiával, és áprilisban, a kasmíri támadást követően egyértelmű szolidaritását fejezte ki. A külügyminiszter, Marco Rubio a múlt héten magas szintű egyeztetést folytatott mindkét nukleáris hatalom vezető tisztségviselőivel, és a feszültségek csillapítására szólította fel a feleket.

India tájékoztatta az Egyesült Államokat a Pakisztánt ért rakétacsapásokat követően

Az indiai nemzetbiztonsági tanácsadó, Ajit Doval közvetlenül a Pakisztán elleni katonai műveletek után tájékoztatta Marco Rubio amerikai külügyminisztert – derül ki India washingtoni nagykövetségének közleményéből.

„India lépései célzottak és precízen megtervezettek voltak” – hangsúlyozta a nagykövetség nyilatkozata.

A dokumentum arra is kitér, hogy Rubiót – aki egyben Donald Trump ideiglenes nemzetbiztonsági főtanácsadójaként is eljár – részletesen informálták az elvégzett katonai akciók természetéről és indokairól.

Pakisztán védelmi minisztere: újabb indiai repülőgépeket lőttünk le, katonákat is elfogtunk

Khawaja Muhammad Asif pakisztáni védelmi miniszter a Bloomberg TV-nek nyilatkozva közölte, hogy Pakisztán további öt indiai harci repülőgépet semmisített meg, és indiai katonák is hadifogságba kerültek a konfliktus során.

A miniszter nyilatkozatában részleteket nem közölt sem a lelőtt repülőgépek típusáról, sem a foglyul ejtett katonák számáról, azonban hangsúlyozta, hogy a pakisztáni hadsereg válaszlépései folytatódnak az „indiai agresszióval” szemben.

Pakisztán: India mecseteket is célba vett a légicsapások során

A pakisztáni hadsereg szóvivője a Geo televíziónak nyilatkozva közölte, hogy az indiai hadművelet során olyan helyszíneket is támadás ért, amelyek között két mecset is szerepelt.

Khawaja Muhammad Asif pakisztáni védelmi miniszter megerősítette a beszámolót, hozzátéve, hogy India kizárólag polgári létesítményeket vett célba, nem pedig fegyveres csoportok infrastrukturális bázisait. Véleménye szerint „teljesen alaptalan” India azon állítása, miszerint terrorista kiképzőtáborokat semmisítettek meg.

India a múlt havi, az indiai fennhatóság alatt álló Kasmírban elkövetett, 26 halálos áldozatot követelő támadásokért Pakisztánt tette felelőssé, és nyilvánosan megtorlást ígért. Pakisztán azonban tagadta, hogy bármilyen szerepe lett volna az eseményekben, és közölte: hírszerzési információik alapján India már korábban katonai akciót készített elő.

Pakisztán: Legalább nyolc halott és több tucat sebesült az indiai rakétacsapások következtében

Egy késő esti sajtótájékoztatón Ahmed Sharif Chaudhry altábornagy, a pakisztáni hadsereg Inter-Services Public Relations (ISPR) kommunikációs részlegének vezetője közölte, hogy az India által végrehajtott rakétatámadások során legalább nyolc pakisztáni állampolgár életét vesztette, és további legalább 35 személy megsérült.

Chaudhry tájékoztatása szerint az indiai haderő összesen 24 rakétát indított el, amelyek hat különböző pakisztáni helyszínt értek. A legsúlyosabb támadás Ahmedpur Sharqiában történt, Bahawalpur városának közelében, Pandzsáb tartományban. Itt egy mecsetkomplexumot találtak el, amelyben öten életüket vesztették – köztük egy hároméves kislány is.

További célpontok között szerepelt Muridke városa, egy falu Sialkot közelében, valamint Shakargarh, amely szintén Pandzsáb tartományban található.

Pakisztán által ellenőrzött Kasmírban is két helyszínre csapás érkezett: Muzaffarábádra és Kotlira. Mindkét esetben mecseteket ért találat, amelyek teljesen megsemmisültek. A támadásokban egy 16 éves lány és egy 18 éves fiú is meghalt.

A katonai szóvivő nem tért ki a korábbi állításokra, amelyek szerint pakisztáni erők lelőttek volna két indiai vadászgépet.

Az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztere visszafogottságra szólította fel Indiát és Pakisztánt

Sejk Abdullah bin Zayed hivatalos közleményében arra kérte Indiát és Pakisztánt, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, csökkentsék a feszültséget, és kerüljék el a további eszkalációt, amely veszélyt jelenthet a régió, sőt a nemzetközi közösség békéjére és biztonságára.

A nyilatkozat hangsúlyozta: a külügyminiszter ismételten megerősítette, hogy a válságok békés rendezésének legcélravezetőbb eszközei továbbra is a diplomácia és a párbeszéd, amelyek elősegítik a népek közös törekvéseit a tartós béke, stabilitás és jólét megteremtése érdekében.

Repülőtereket zártak le az indiai fennhatóság alatt álló Kasmírban és Észak-Indiában

Az indiai NDTV hírcsatorna arról számolt be, hogy lezárták a civil forgalom elől Szrinagár repülőterét, amely az indiai igazgatás alatt álló Kasmír legnagyobb városában található.

Az IndiGo légitársaság arra figyelmeztette utasait, hogy a térségben változó légtérhasználati feltételek miatt több repülőtér működése is korlátozódott. Az érintett repülőterek közé tartozik Szrinagár és Leh (az indiai Kasmírban), valamint Amritszar, Csandígarh, Bikaner és Dharamszála Észak-Indiában.

A SpiceJet légitársaság az X-en közzétett közleményében megerősítette: India északi részén több repülőteret ideiglenesen lezártak „a jelenlegi helyzetre való tekintettel”.

Bezárják az iskolákat Pakisztán Pandzsáb tartományában

Maryam Nawaz Sharif, Pakisztán Pandzsáb tartományának miniszterelnöke bejelentette, hogy a közbiztonsági szempontok figyelembevételével minden oktatási intézmény zárva marad a holnapi napon.

A döntés értelmében az egyetemeken és főiskolákon elhalasztják a vizsgákat is, kivéve azokat, amelyeket nemzetközi vizsgáztatási szervezetek bonyolítanak le.

Rubio: Fokozott figyelemmel követjük az India és Pakisztán közötti helyzetet

Marco Rubio amerikai külügyminiszter közölte, hogy szoros figyelemmel kíséri az India és Pakisztán között kialakult válságot.

Az X platformon közzétett bejegyzésében úgy fogalmazott: „Osztom Trump elnök mai nyilatkozatát, miszerint bízunk benne, hogy a feszültség hamarosan enyhül. Továbbra is aktív párbeszédet folytatunk mind az indiai, mind a pakisztáni vezetéssel a békés megoldás érdekében.”

Több légitársaság – köztük az Air India és a Qatar Airways – járatokat töröl vagy módosít

Egyre több légitársaság dönt úgy, hogy felfüggeszti vagy átirányítja járatait a fokozódó dél-ázsiai biztonsági helyzet miatt.

Az Air India bejelentette, hogy ideiglenesen törli minden járatát kilenc városba, illetve onnan – többek között Dzsammu, Szrinagár és Leh (az indiai fennhatóság alá tartozó Kasmírban), Jamnagar, Rádzskot és Bhudzs (Gudzsarát államban), valamint Amritszar (Pandzsáb államban) repülőtereiről. A légitársaság közlése szerint a korlátozás szerdán délig marad érvényben, a hatóságok további tájékoztatásáig.

Az IndiGo és a SpiceJet szintén jelezte, hogy több észak-indiai útvonalat érintenek fennakadások, köztük Dzsammu és Dharamszála városait.

A Pakistan International Airlines közölte, hogy a már levegőben tartózkodó gépeit Karacsiba irányítja át az aktuális helyzet miatt.

A Qatar Airways pedig ideiglenesen felfüggesztette járatait Pakisztánba, miután az ország lezárta saját légterét.

Az indiai hadsereg szerint három civil életét vesztette pakisztáni tüzérségi támadás következtében

Az indiai hadsereg közleménye szerint három civil vesztette életét az éjszaka folyamán, miután a pakisztáni fegyveres erők válogatás nélkül nyitottak tüzet a Kasmírt kettéosztó Tűzvonal (Line of Control) mentén.

„Három ártatlan civil halt meg az indiszkriminatív lövöldözés és tüzérségi támadások következtében” – áll a nyilatkozatban, amelyben a hadsereg hangsúlyozza: az indiai egységek arányos válaszlépéseket tesznek a határsértő támadásokra.

A Káli-júga árnyékában: spirituális értelmezés az indiai–pakisztáni konfliktusra

A Dél-Ázsiában kiéleződő feszültségek és fegyveres összecsapások nem csupán geopolitikai vagy biztonságpolitikai, hanem – sokak szerint – spirituális és kulturális dimenzióval is bírnak. A hindu időszemlélet szerint ugyanis jelenleg a világ a Káli-júga, azaz a „Sötétség Korszaka” végső szakaszában jár. Ez az eón a hindu világkorszakok (júgák) közül az utolsó, amelyet erkölcsi hanyatlás, háborúk, társadalmi káosz és vallási széthullás jellemez.

A Káli-júgát több ezer évvel ezelőtt írt szent szövegek is előrevetítették, például a Mahábhárata és különféle puránák. Ezek szerint ebben a korszakban:

• „az igazság csupán a pénz és a hatalom szolgálóleánya lesz”

• „az emberek háborúkat vívnak, testvér testvér ellen fordul, a vallás gyakorlása formálissá válik”

• és „az uralkodók nem az igazságosságot, hanem a félelmet gyakorolják”

Bár semmilyen hindu szent szöveg nem nevesít India és Pakisztán közötti konfliktust, számos spirituális gondolkodó és kommentátor úgy véli, hogy a jelenlegi események – a vallási indíttatású erőszak, a nukleáris fenyegetettség, a nemzeti identitásválság – tökéletes példái a Káli-júga végidőinek. 

Egyes vallási értelmezések szerint az efféle konfliktusok nem pusztán politikai következmények, hanem kozmikus ciklusok megnyilvánulásai is, amelyek célja nem a pusztulás, hanem a megtisztulás és egy új korszak – a Szatja-júga – elérkezése.

A India megtorló csapást mér Pakisztánra a kasmíri turisták meggyilkolása miatt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Magyar Honvédség részére beszerzett Airbus helikopterek közül a H145M fedélzetén hagyományos értelemben vett fedélzeti technikusra nincs szükség. A helikoptert alapvetően két pilóta repüli, de vannak esetek, amikor a szenzorok, fegyverek vagy a csörlő kezelése a fedélzeti rendszerkezelő feladata. Róluk és feladatrendszerükről korábban már írtam, most lássuk, hogy mi a helyzet a H225M fedélzetén.

Napjaink fedélzeti technikusai olyan repülőműszaki képzettséggel és munkatapasztalattal rendelkező szakemberek, akik a H225M megjelenése előtt a rendszerből 2021-ben kivont Mi-8-as és a jelenleg is szolgálatban álló Mi-17-es helikoptereken dolgoztak. Átvették az előkészített helikoptert a repülőműszakiaktól, a repülések előtt, között és után ellenőrizték a gépet, az egyes fedélzeti rendszereket kezelve segítették a pilóták munkáját, illetve elvégezték az egyéb feladatokat, legyen szó személyszállításról, ejtőernyős ugratásról, csörlésről, külső súlyos repülésről, tűzoltásról vagy ajtólövészként a fedélzeti géppuska kezeléséről. Ezt az orosz típusokon megszokott, sokrétű feladatrendszert kellett az új közepes szállítóhelikopter sajátosságainak megfelelően átdolgozni. A jól bevált koncepción nem változtattak - a két helikoptervezető mögött a H225M-ek fedélzetén is egy harmadik ember, a fedélzeti technikus dolgozik.

[...] Bővebben!

A tartály fő feladata az, hogy a sűrített levegőt tárolja, ezzel biztosítja a folyamatos és egyenletes légellátást a különféle pneumatikus eszközök számára. Fontos azonban odafigyelni a kompresszor tartály kialakítására, mivel az egyes típusok, méretek komoly hatással vannak a teljesítményre is.

A kompresszor tartálya mérete mennyire számít?

Amikor új eszközt vásárolunk, nagy szerepe van a teljesítménynek, pontos kialakításnak. Egy kompresszor felépítése nem feltétlenül bonyolult, de vannak olyan alkatrészek, amelyek alapjaiban határozzák meg a működést. Ilyen például a tartály is, aminek a mérete hatással van a hatékonyságra és a teljesítményre. Kulcsfontosságú a megfelelő kiválasztása. A BTK Kompresszor dugattyús kompresszorai között többféle változattal is találkozhatunk.

A tartályok közül a 10 és 50 liter közötti méretek számítanak a legkisebbeknek. Általában otthoni vagy hobbi célokra lehet használni egy ilyen kompresszort. Ilyen például az felfújható eszközök kezelése, festékszórás vagy kisebb pneumatikus szerszámok üzemeltetése.

A közepes méretű tartályok már 50 liter felett és 200 liter alatt vannak. Ipari felhasználásra és profi műhelyi munkára már ilyet ajánlott választani. Folyamatosabb, de nem feltétlenül extrém magas levegőfogyasztási igény esetén tökéletes megoldás.

A nagy tartályok már 200 liter felett kezdődnek, nagyobb ipari berendezésekhez és folyamatos, nagy igénybevételű munkavégzéshez egyszerűen elengedhetetlenek. Hosszabb ideig képesek stabil és magas nyomást biztosítani anélkül, hogy a kompresszort gyakran le kellene állítani.

Természetesen a tartály más funkciókkal is rendelkezik. A mérete és egyéb jellemzői határozzák meg a kompresszor teljesítményét. A levegő tárolása és kiegyenlítése a fő feladata. A benne tárolt sűrített levegő teszi lehetővé, hogy csak akkor kapcsoljon be a gépezet, ha a nyomás egy bizonyos szint alá csökken. A nyomásingadozásokat is segít elkerülni. Kiegészítőkkel még az energiahatékonyságot is lehet javítani, nagyobb tartállyal elérhető, hogy a motor kevesebbet járjon.

Mégis milyet válasszunk?

A vásárlás során elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy pontosan mire is akarjuk használni a kompresszort. Otthoni barkácsolásra általában bőven elegendő egy 25-50 literes változat, amivel még az autógumikat is fel tudjuk fújni szükség esetén.

Ha már rendszeresen kell pneumatikus szerszámokat használni, akkor a közepes tartályok között kell megkeresni a megfelelőt. Ipari körülmények közé, nagy és folyamatos igénybevétel esetén pedig már a 200 liter feletti eszközök az ideálisak.

Nem a méret a lényeg

Természetesen a kompresszor tartály kiválasztása során a többi fontos jellemzőre is figyelni kell: nyomásállóság, alapanyag, korrózióvédelem, a leeresztő szelep kialakítása, illetve a kompatibilitás. A mobilitás és a karbantartási igény is sokat számít a döntésben.

The post Miért fontos a kompresszor tartály a működésben? appeared first on Biztonságpiac.

A Kongói Demokratikus Köztársaság jelenleg a világ egyik legnagyobb humanitárius válságával küzd, melynek oka az M23 nevű lázadócsoporttal folytatott harca. A folyamatos erőszak és instabilitás következtében már több millió ember kényszerült elhagyni otthonát, és több ezren vesztették életüket vagy sebesültek meg. Jelen írás célja, hogy átfogó képet adjon a konfliktus előzményeiről, természetéről és aktuális fejleményeiről, továbbá feltárja a nemzetközi szereplők érintettségét és a nemzetközi közösség reakcióját. A téma aktualitására való tekintettel felkerestem France Mutombót, a Kongói Demokratikus Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzulját, akivel készített interjúm a cikk végén olvasható.

Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi konfliktust, érdemes először röviden áttekinteni Kongót

A Kongói Demokratikus Köztársaság (továbbiakban Kongó) közel 2,3 millió négyzetkilométeres területével Algéria után Afrika második legnagyobb országa. Lakossága 112 millió fő, amely az egyik leggyorsabban növekvő népesség a világon. Kongó etnikai szempontból rendkívül sokszínű: több mint 200 különböző etnikai csoport él az országban, amelyek közül a legnagyobbak a bantukhoz tartozó luba, mongo és kongó népcsoportok, míg az ország keleti részén jelentős hutu és tuszi közösségek is találhatók.

Kongó rendkívüli gazdagsággal rendelkezik ásványkincsek terén: itt található a világ legnagyobb kobaltkészlete (a globális termelés mintegy 70%-át adja), továbbá jelentős mennyiségű koltán, lítium, réz, gyémánt, arany és ón is fellelhető az országban. Ezeknek a nyersanyagoknak egy része kulcsfontosságú a globális technológiai és ipari szektor számára: a kobalt és a lítium például nélkülözhetetlen az elektromos eszközök akkumulátorainak gyártásában.
Az ásványkincsek azonban nem hoztak jólétet a kongói nép számára. Épp ellenkezőleg: a természeti kincsekért folytatott harc az egyik fő hajtóereje az országot sújtó konfliktusoknak. A keleti tartományok – Észak-Kivu, Dél-Kivu és Ituri – különösen súlyosan érintettek, ahol több mint 120 fegyveres csoport működik különböző politikai, etnikai és gazdasági célokkal. A lázadószervezetek gyakran ellenőrzésük alá vonják a bányákat és az ásványkincsek csempészútvonalait, így biztosítva saját finanszírozásukat – mindezt a helyi lakosság kizsákmányolása árán.

A helyzetet súlyosbítja az elmaradott infrastruktúra, ami miatt az ország nem képes saját erőforrásait megfelelően kiaknázni. A hivatalos bányászati szektor fejletlen, az utak és vasutak hiánya pedig megnehezíti az állami ellenőrzés alatti kitermelést és exportot. Ennek következtében az ásványkincsek jelentős része illegális csatornákon keresztül hagyja el Kongót, gyakran Ruandán és Ugandán keresztül, ahonnan már „tiszta” forrásként kerülnek a világpiacra. Így a kongói állam nem profitál a saját nyersanyagaiból, miközben a háborúk és a szegénység tovább mélyül. (Ez az állapot klasszikus példája az „erőforrásátok”, angolul „resource curse” / „paradox of plenty” jelenségnek: a természeti kincsek nem jólétet hoznak, hanem instabilitást, korrupciót és véres konfliktusokat szülnek.)

Viharos múlt: Ruanda árnyéka és a Kongói háborúk

Kongó instabilitása hosszú múltra tekint vissza, de a mai konfliktusokat jelentős részben az 1994-es ruandai népirtás és az azt követő háborúk alakították. A népirtás során a szélsőséges hutu többségű milíciák három hónap leforgása alatt mintegy 800 000 tuszit és mérsékelt hutut gyilkoltak meg. A mészárlás után több millió hutu menekült a szomszédos országokba, különösen Kongó keleti részére, ahol menekülttáborokba zsúfolódtak össze. Ezek a táborok sok esetben a népirtásért felelős milíciák búvóhelyévé is váltak, akik később innen indítottak támadásokat Ruanda ellen.

Ruanda elnöke, Paul Kagame, aki a hutu többségű kormány összeomlása után a tuszi vezette ellenállás élére állt, kulcsszerepet játszott az első háború kialakulásában. Kagame vezetésével Ruanda 1996-ban fejlettebb katonai és stratégiai képességekkel hajtott végre fegyveres beavatkozást Kongóban annak érdekében, hogy felszámolja a hutu lázadócsoportokat. A támadás, amelyet Uganda támogatott, elérte célját, és megdöntötte Mobutu Sese Seko kongói diktátor évtizedes uralmát, lehetővé téve Laurent-Désiré Kabila hatalomra kerülését 1997-ben.

Az első kongói háború ebben az évben lezárult, ám Kabila és egykori szövetségesei között súlyos ellentétek bontakoztak ki, amelyek újabb eseményeket indítottak el. 1998-ban kitört a második kongói háború, amelyben kilenc afrikai ország és számos fegyveres csoport vett részt, emiatt „Afrika világháborújának” is nevezik. A vérontás hátterében nemcsak politikai és etnikai érdekek álltak, hanem jelentős szerepet játszott az ország természeti kincseiért folytatott küzdelem is. A fegyveres összecsapások súlyos károkat okoztak az országnak: az áldozatok teljes számát több mint ötmillióra becsülik. Bár a hivatalos békekötés 2003-ban megtörtént, a keleti tartományok instabilitása azóta is tartós problémát okoz.

Az M23: Kik ők, és mi a céljuk?

Az M23 (Mouvement du 23 Mars) egy túlnyomórészt tuszikból álló fegyveres csoport, amely 2012-ben alakult meg Kelet-Kongóban, Észak-Kivu tartományban. Elnevezésük arra a 2009. március 23-án kötött békemegállapodásra utal, amely a kongói kormány és a tuszi vezetésű CNDP (Congrès National pour la Défense du Peuple) között jött létre. Az egyezség értelmében a CNDP harcosait integrálni kellett volna a kongói hadseregbe (FARDC – Force armée de la République démocratique du Congo), azonban az M23 szerint Kinshasa nem teljesítette ígéreteit, ez pedig további feszültségeket szült.

A konfliktus történelmi háttere a ruandai népirtásig vezethető vissza. A Kongó keleti részén élő tuszik – akik szoros kulturális és etnikai kapcsolatban állnak a ruandai tuszikkal – hosszú ideje marginalizált helyzetben élnek, és gyakran kerültek a hutu fegyveres csoportok célkeresztjébe. Az M23 következetesen azzal indokolta politikai és katonai törekvéseit, hogy meg akarja védeni a kelet-kongói tuszi közösséget ezektől a fenyegetésektől.

Ruanda szerepe az M23 támogatásában hosszú évek óta a téma legérzékenyebb kérdése. Bár az ország tagadja érintettségét, számos ENSZ-dokumentum és nyugati kormányzati állásfoglalás szerint Kigali aktív katonai és logisztikai segítséget nyújt a lázadóknak, beleértve fegyvereket, kiképzést, és esetenként közvetlen harci támogatást is. Egy 2024-ben készült jelentés alapján akár 3000-4000 ruandai katona is harcolhatott az M23 oldalán.

A milícia egyaránt szolgál katonai és gazdasági érdekeket. Ruanda egyik kiemelt törekvése az FDLR (Forces démocratiques de libération du Rwanda) felszámolása – ez a szervezet a népirtásért felelős hutu lázadók maradványaiból áll, Kigali pedig évek óta fenyegetésként kezeli őket. Emellett az ország számottevő haszonra tett szert Kelet-Kongó ásványkincseinek illegális kitermeléséből, amelyet az M23, vagy hozzá hasonló fegyveres csoportok tesznek lehetővé: elfoglalják a bányákat, és erőszakkal biztosítják fölöttük az uralmat. Egy ENSZ szakértői jelentés szerint a lázadócsoport a kitermelt ásványokból havonta mintegy 800 ezer dollár bevételhez jut, többtonnás szállítmányok formájában juttatva ki azokat Ruandába.

Még összetettebbé teszi a helyzetet, hogy az M23 tagja az AFC (Alliance Fleuve Congo) nevű, különböző fegyveres csoportokból álló koalíciónak, amelyet 2023 decemberében hoztak létre azzal a szándékkal, hogy megdöntsék Kongó kormányát. A szövetség élén Corneille Nangaa áll, a kongói választási bizottság korábbi elnöke, aki mára Félix Tshisekedi elnök egyik legjelentősebb politikai ellenfelévé vált. Az AFC lényegében az M23 politikai szárnyaként funkcionál, és célja, hogy a lázadók fokozatosan előrenyomulva elérjék a fővárost, majd ott hatalomra kerülve az egész országot uralmuk alá vonják.

Az M23-nak egyszer már sikerült látványos katonai eredményeket elérnie: 2012-ben rövid időre elfoglalta Goma városát, Észak-Kivu tartomány központját. Az ENSZ békefenntartói (MONUSCO) és a kongói hadsereg közös fellépése azonban visszaszorította a lázadókat, akik végül Ruandába és Ugandába menekültek. 2013-ban hivatalosan is bejelentették feloszlásukat, de 2021 novemberében újjászerveződtek, és további támadásokat indítottak. Visszatérésüket ismét azzal indokolták, hogy céljuk a Kongóban élő tuszi közösség védelme, így fegyveres fellépésük lényegében egy „védelmi háború”.

A hosszú évtizedek alatt kialakult válság jól rávilágít az afrikai fegyveres összecsapások sajátos természetére: ezek többnyire nem hagyományos, államok közötti háborúk, hanem etnikai vagy vallási feszültségekből eredő, gyakran egy adott térségre vagy országon belüli polgárháborús helyzetre korlátozódó konfliktusok. Mindez nagyrészt a gyarmati korszak öröksége, amikor az európai hatalmak önkényesen, sokszor vonalzóval meghúzott határokkal osztották fel a kontinenst, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a helyi kulturális realitásokat.
További jellegzetessége az afrikai harcoknak, hogy a különböző nem állami fegyveres csoportok rendkívül gyorsan átalakulnak: új milíciák szerveződnek, mások feloszlanak vagy egyesülnek. Emiatt sokszor nehéz megérteni és megfelelően lekövetni a konfliktusok szövevényes, mozaikosan alakuló dinamikáját.

A válság mélypontja: terjeszkedő lázadás és humanitárius katasztrófa

Kongó keleti részén zajló fegyveres konfliktus 2025-re újabb drámai fordulatot vett. Az M23 példátlan gyorsasággal és hatékonysággal nyomult előre, sorra foglalva el kulcsfontosságú városokat. Január 27-én átvették az irányítást Goma felett, amely nemcsak stratégiai elhelyezkedése, hanem több mint kétmilliós lakossága révén is az egyik legfontosabb városnak, illetve humanitárius központnak számít a régióban. Alig három héttel később, február 16-án a lázadók bevonultak Bukavuba, március 19-én pedig újabb csapást mértek a központi hatalomra: Walikale bányaváros elfoglalásával az M23 elérte legnyugatibb állásait. Bár később bejelentették, hogy a béke jeleként kivonulnak a településről, a harcok intenzitása továbbra sem enyhült. Az ENSZ forrásai szerint a lázadók már el is kezdték kiépíteni saját alternatív adminisztrációjukat: Bukavuban például kormányzót és két alelnököt neveztek ki, míg Észak-Kivuban pénzügyi és bányászati vezetőket állítottak hivatalba. A céljuk egyértelmű: minél több területet vonjanak ellenőrzésük alá, hogy politikai befolyásukat növelhessék.

Ruanda ugyan hajlandó párbeszédet folytatni a megoldás érdekében, de továbbra sem ismeri el nyíltan szerepét a konfliktusban – noha a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen alátámasztják jelenlegi érintettségét is. „A helyszíni tények és minden rendelkezésre álló bizonyíték világossá teszi: a Ruandai Védelmi Erők (RDF) katonái kongói földön tartózkodnak, és aktívan harcolnak az M23-as lázadó csoport mellett. Az elmúlt két évben az ENSZ szakértői csoportja dokumentálta a RDF csapatmozgásait és a fejlett katonai felszerelések – köztük a ruandai hadsereghez közvetlenül kapcsolódó rövid hatótávolságú légvédelmi (SHORAD) rendszerek, éjjellátó szemüvegek és drónok elleni rakéták – átadását” nyilatkozta Kambale Musavuli, a Kongói Kutatóközpont elemzője egy februárban megjelent Al Jazeera cikkben.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) március végén közzétett jelentése szerint a fegyveres összecsapások következtében jelenleg több mint 6,4 millió belső menekültet (IDP) tartanak nyilván: közülük csak Észak- és Dél-Kivu tartományokban 3,8 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. 2025 első negyedévében ráadásul több mint 100 ezren lépték át az országhatárt: többségük Burundiban és Ugandában keresett menedéket, kisebb részük pedig Ruandában és Tanzániában.

A harcok mellett a lakosságot egyre súlyosbodó élelmezési válság is sújtja. A 112 milliós országban már a legutóbbi erőszakhullám előtt is 21 millió ember szorult humanitárius segítségre – ami a világon a legmagasabb szám az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint. A fegyveres összecsapások, az infláció és a fertőző betegségek hatására 2024 végére már közel 25,6 millió ember, vagyis a lakosság csaknem egynegyede élt akut élelmiszerhiányban. A helyzet különösen kritikus a korábban említett három keleti tartományban, ahol már a mostani eszkaláció előtt is milliók szenvedtek az éhínségtől. Jelenleg azonban szinte lehetetlen eljuttatni a segélyszállítmányokat a térségbe. Gomában – ahol a legégetőbbek a szükségletek – a mozgáskorlátozások, a biztonsági kockázatok és a segélyszervezetek elleni támadások miatt komoly fennakadások tapasztalhatók az ellátásban. A humanitárius raktárakat kifosztották, az ott tárolt élelmiszerek, gyógyszerek és orvosi eszközök többsége megsemmisült vagy eltűnt. Tömegesen zártak be az iskolák, és számos helyen az alapvető szolgáltatások is teljesen leálltak. Az M23 tevékenysége miatt országszerte erőteljes gyűlölethullám indult a tuszik ellen, akik közül sokan a harcok elől az ország belseje felé menekültek. Ezzel párhuzamosan egyre több jelentés érkezik kivégzésekről, tömeges atrocitásokról, valamint a szexuális erőszak áldozatainak drámai növekedéséről. A nemzetközi közösség kezdeti tétlensége miatt Kinshasában a feldühödött tüntetők több nagykövetséget is megtámadtak, miközben Goma elestét követően számos európai nagyvárosban is szolidaritási demonstrációk zajlottak.

A kongói hadsereg támogatói: Kik segítik a küzdelmüket?

Kongó nem egyedül viseli a fegyveres konfliktus terhét: több nemzetközi partner is támogatást nyújt számára. Burundi például 2023 októbere óta több mint 10 000 katonát küldött a térségbe egy Kinshasával kötött kétoldalú katonai megállapodás keretében. Ezen felül a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) is beavatkozott: a régió stabilizálása érdekében 2023 decemberében elindította a SAMIDRC nevű katonai misszióját. Bár a jelenlegi létszám nem ismert, a kontingenst eredetileg 5000 főre tervezték, amelyből Dél-Afrika 2900 katonát vállalt, a fennmaradó egységeket pedig Malawi és Tanzánia biztosította. Annak ellenére, hogy a csapatok visszavonásáról már döntés született, a SADC változatlanul kitart a keleti térségben folytatott béketeremtő tevékenységei mellett.

Afrika biztonságpolitikai környezetére egyre jellemzőbb a zsoldosok alkalmazása, és ez alól Kongó sem kivétel. Az M23 elleni harcokhoz több száz román zsoldost is toboroztak, akik a BBC birtokába jutott dokumentumok alapján havi 5000 dollár fizetésben részesültek, miközben a kongói katonák gyakran kevesebb mint 100 dollárt kaptak, azt is jelentős késéssel. A román egységek azonban súlyosan alulmúlták az elvárásokat: harctéri teljesítményük gyenge volt, és Goma környékén mintegy 300 katonájuk az M23 fogságába esett, akiket hosszas tárgyalásokat követően végül Ruandának adtak át. Az eset újfent rávilágított a zsoldosok alkalmazásának vitatott természetére, hatékonysági kérdéseire és az ezekkel együtt járó etikai dilemmákra.

Az ENSZ szerepvállalása a konfliktusban kiemelt figyelmet érdemel. Az első és második kongói háborúra válaszul 1999-ben indult el a MONUC nevű békefenntartó misszió, amelyet 2010-ben a MONUSCO (Mission de l’Organisation des Nations Unies pour la stabilisation en République démocratique du Congo) váltott fel. A MONUSCO célkitűzései között szerepel a stabilitás megteremtése, a civil lakosság védelme, valamint a különféle lázadócsoportok tevékenységének visszaszorítása. Bár a kongói kormány és az ENSZ 2023-ban megállapodott a misszió 2024 végéig történő fokozatos kivonásáról, a biztonsági helyzet romlása miatt Kinshasa végül a mandátum meghosszabbítását kérte.
A misszió számos eredményt tudhat magáénak: hozzájárult az infrastruktúra fejlesztéséhez, támogatta a jogállamiság érvényesülését, védelmi övezeteket alakított ki, humanitárius segítséget nyújtott, valamint leszerelési programokat is indított. Ennek ellenére komoly kritikák érték, amiért nem tudta megakadályozni a civil lakosság elleni támadásokat, és nem bizonyult elég hatékonynak a lázadócsoportokkal szembeni fellépésben. 2022 nyarán több városban is heves tüntetések zajlottak a jelenlétük ellen, amit tovább súlyosbított, hogy a fegyveres csoportok szándékosan terjesztettek álhíreket a misszió hiteltelenítése érdekében.

A MONUSCO tevékenységét a túlzott katonai jellegű megközelítés, valamint a helyi lakossággal való stratégiai kommunikáció hiánya is nehezítette. A misszió céljai és jelentősége sok esetben nem váltak világossá a civilek számára, így bizalmatlanságot váltott ki a kék sisakosok jelenléte. Műveleti szempontból is korlátozott volt a mozgásterük: az ENSZ katonái nem voltak megfelelően kiképezve a dzsungelben zajló aszimmetrikus hadviselés kihívásaira, továbbá gyakoriak voltak az egységek közötti a koordinációs problémák is.
A legnagyobb korlátot azonban pontosan az ENSZ békefenntartás egyik alapelve jelentette: a csapatok nem harci alakulatként működnek, és csak rendkívül szigorú feltételek mellett alkalmazhatnak erőt – például önvédelemből, humanitárius segélyszállítmányok védelmére vagy ha a civil lakosság kerül közvetlen veszélybe. Ez a korlátozás azonban lehetetlenné teszi a milíciák elleni proaktív fellépést.
Ennek orvoslására 2013-ban létrejött egy gyorsreagálású beavatkozó dandár (FIB – Force Intervention Brigade), az ENSZ első olyan katonai egysége, amely célzott támadó műveletekre is felhatalmazást kapott a békefenntartás keretében. Székhelye Goma lett, és a MONUSCO parancsnoksága alá tartozik. Fő feladata a legveszélyesebb fegyveres csoportok célzott semlegesítése, ami akár a Kongói Fegyveres Erők (FARDC) együttműködésével is megvalósulhat. Bár a FIB szélesebb hatáskörrel bír, az M23 lázadókkal szemben nem sikerült áttörést elérnie: a 2025 eleji harcok során 13 ENSZ-katona is életét vesztette, és Goma, amely eddig stratégiai bázisként szolgált, mára az M23 kezére került. Ennek ellenére a MONUSCO továbbra is aktív: katonai, rendőri és civil támogatással segíti Kongót.

Jogosan merül fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az M23 ilyen gyorsan és hatékonyan tud területeket elfoglalni, miközben a kongói katonák mellett jelen vannak a burundi és dél-afrikai erők, valamint az ENSZ gyorsreagálású dandárja is? A válasz többtényezős. Egyrészt a kongói hadsereg strukturális gyengeségei és a különböző nemzetközi kontingensek közötti koordinációs hiányosságok jelentős mértékben hátráltatják az összehangolt fellépést. Másrészt az M23 lenyűgöző harctéri képességekkel rendelkezik: rendkívül gyorsan mozognak, kiváló helyismeretüknek köszönhetően hatékonyan rejtőznek, és mindezt jelentősen fokozza, hogy korszerű fegyverekkel, valamint modern járművekkel rendelkeznek. Ezek a tényezők együttesen csak még inkább megerősítik, hogy jelentős ruandai támogatás áll mögöttük.

Békére tett kísérletek és lépések

Február elején a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és a Kelet-afrikai Közösség (EAC) vezetői Tanzániában találkoztak, hogy megvitassák a béke helyreállításának lehetséges útját. Nem sokkal ezután a konfliktus az Afrikai Unió vezetőinek etiópiai csúcstalálkozóján is napirenden volt, ám egyik alkalommal sem történt érdemi előrelépés a megoldás irányába. Tavasszal azonban új remény körvonalazódott, és jelentős diplomáciai előrelépés történt: március 18-án Félix Tshisekedi és Paul Kagame személyesen találkoztak Katarban, ahol a katari emír, Tamim bin Hamad Al Thani sejk közvetítésével folytattak megbeszélést. A találkozóra azt követően került sor, hogy kudarcba fulladt a korábban angolai közvetítéssel tervezett tűzszüneti egyeztetés a kongói kormány és az M23 között: az M23 képviselői ugyanis kivonultak a tárgyalásokról, tiltakozásul az Európai Unió által bevezetett szankciók ellen. A katari egyeztetések végén kiadott közös közlemény szerint mind Kongó, mind Ruanda elkötelezte magát az azonnali és feltétel nélküli tűzszünet mellett, amely már életbe lépett, és érvényben marad a béketárgyalások befejezéséig. Ezen kívül a két ország külügyminiszterei Washingtonban aláírtak egy békemegállapodást, amelyben vállalták, hogy tiszteletben tartják egymás szuverenitását, és hogy a béketervezeteket május 2-ig kidolgozzák.

A nemzetközi közösség érintettsége és állásfoglalása

Ruanda az afrikai kontinens egyik legdinamikusabban fejlődő állama, és hosszú évek óta élvezi a nemzetközi közösség – különösen az Európai Unió – bizalmát és támogatását. Az ország vezetése nyílt célként tűzte ki, hogy „Afrika Szingapúrjává” váljon, ennek érdekében pedig látványos gazdasági és infrastrukturális eredményeket ért el. Emellett Kigali jelentős szereplővé nőtte ki magát a kontinensen a békefenntartás területén is, amit jól példáz a mozambiki Cabo Delgado tartományban való aktív részvétele is. A nemzetközi közvélemény Ruandához való ragaszkodását részben a népirtás emlékezete és az abból fakadó nyugati bűntudat is táplálja: ez hosszú időn át erős politikai és anyagi elköteleződést váltott ki.

2024 februárjában az Európai Unió stratégiai együttműködési megállapodást kötött Ruandával, amely a környezetbarát technológiákhoz szükséges természeti erőforrások – például kobalt, tantál és más ritkaföldfémek – biztosítását célozta. A megállapodás mögött az EU azon törekvése húzódott meg, hogy csökkentse Kínától való függőségét az említett nyersanyagok terén. A Global Gateway program keretében több száz millió eurós befektetések indultak, amelyekkel Brüsszel a ruandai ellátási láncokat és infrastruktúrát kívánta fejleszteni. Ennek részeként Kigali mintegy 900 millió euró támogatásban részesült, valamint 20 millió eurót különítettek el a ruandai hadsereg mozambiki bevetésének finanszírozására.

A partnerség azonban számos vitát és ellentmondást vet fel. Ruanda ugyanis nem rendelkezik azokkal az ásványi anyagokkal, amelyekre a megállapodás vonatkozik – azokat Kongóból szerzi be. Ráadásul, miközben Kigali békefenntartó tevékenysége stabilizáló hatással bír egyes régiókban, Kongó keleti részén az M23 támogatásával éppen az instabilitást erősíti. Ez egyre nagyobb nemzetközi nyomást eredményezett: jogvédő szervezetek és európai politikai szereplők attól tartanak, hogy az EU pénzügyi és katonai támogatása közvetett módon hozzájárulhat a Kongóban elkövetett jogsértésekhez.

2025 februárjában az Európai Parlament határozott állásfoglalást tett: elsöprő többséggel – 443 igen és csupán 4 nem szavazat mellett – a képviselők a Ruandával kötött nyersanyag-egyezmény, valamint a katonai támogatások felfüggesztését szorgalmazták. Bár a határozat jogilag nem kötelező érvényű, politikai súlya jelentős, hiszen az EP (mint az EU egyetlen közvetlenül választott intézménye) világos üzenetet küldött az Európai Bizottság felé. A képviselők hangsúlyozták, hogy amíg Kigali nem szakít meg minden kapcsolatot az M23-mal, az együttműködés politikailag és erkölcsileg sem fenntartható. Az EP figyelmeztetett: az ilyen forrásból származó ásványok „vérfoltosnak” tekinthetők.
Ennek ellenére a Bizottság továbbra is a pragmatikus megközelítést követi. Noha elítéli az erőszakot és aggodalmát fejezi ki a helyzet súlyosbodása miatt, a megállapodásokat nem függesztette fel, bízva a hosszú távú partnerség fenntarthatóságában.

Az uniós intézményeken túl több nyugati ország is újragondolta Ruandához fűződő viszonyát. Németország fejlesztéspolitikai minisztériuma bejelentette, hogy minden új pénzügyi kötelezettségvállalást felfüggeszt Kigali irányába, az Egyesült Királyság pedig leállította kétoldalú segélyprogramjainak egy részét, és további diplomáciai lépéseket is tett. A brit kormány világossá tette: Ruanda jogos biztonsági aggodalmai nem indokolhatják katonai beavatkozásait, mivel a konfliktus csak politikai úton rendezhető.
A feszültségek Belgium és Ruanda között is kiéleződtek. A brüsszeli kormány szankciókat sürgetett, mire Kigali válaszul megszakította az országgal diplomáciai kapcsolatait.

Az Egyesült Államok szintén határozottan reagált: szankciókat vezetett be James Kabarebe ruandai miniszter és Lawrence Kanyuka Kingston, az AFC vezetője ellen, továbbá egyéb bűntetőintézkedések két európai céget is érintettek, amelyek a feltételezések szerint közvetve hozzájárultak a térség destabilizálásához.
Eközben a kongói vezetés egy Ukrajnához hasonló „ásványkincsek biztonságért” megállapodásról tárgyal az Egyesült Államokkal. Ennek értelmében Washington katonai felszerelést és kiképzést biztosítana, miközben hozzáférést kapna a kulcsfontosságú nyersanyagokhoz. A kezdeményezés célja nemcsak a kongói hadsereg megerősítése, hanem a térség geopolitikai egyensúlyának átrendezése is, elsősorban Kína befolyásának visszaszorítására. Bár amerikai csapatok bevetése egyelőre nem várható, a partnerség mélyebb együttműködés irányába mutat. Ugyanakkor kérdéses, hogyan biztosíthatja megfelelően Kongó az ásványkincsekhez való hozzáférést, figyelembe véve, hogy azok jelentős része az M23 által ellenőrzött területeken találhatók.

Végül érdemes Kínát is röviden megemlíteni. Peking sokáig következetesen semleges álláspontot képviselt az afrikai konfliktusokban, védve gazdasági érdekeit, ám a kongói helyzet fordulópontot hozott. Az M23 előretörése és az ENSZ jelentései nyomán Kína előbb figyelmeztette Ruandát, majd támogatta azt az ENSZ-határozatot, amely a ruandai csapatok kivonását sürgeti. Ez a változás jól mutatja, hogy a konfliktus elhúzódása, az egyre nyilvánvalóbb bizonyítékok és a nemzetközi nyomás már Peking számára is elkerülhetetlenné tették az állásfoglalást.

Összegzés

Kongó keleti részén az M23 lázadócsoport előretörése példátlan humanitárius és biztonságpolitikai válságot idézett elő, amely mára az egyik legsúlyosabb fegyveres összecsapássá nőtte ki magát Afrikában. A harcok nemcsak a régió stabilitását fenyegetik, hanem komoly kihívások elé állítják a nemzetközi közösséget is. A konfliktus rendkívüli összetettsége – amelyben különböző helyi, regionális és globális érdekek is összefonódnak – megnehezíti egy olyan fenntartható megoldás kidolgozását, amely hosszú távon képes stabilitást biztosítani a kontinens egyik legkritikusabb válságövezetében.
Az összefüggések mélyebb megértése érdekében interjút készítettem France Mutombóval, a Kongói Demokratikus Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzuljával, akinek ezúton is köszönöm, hogy rendelkezésemre állt. A következőkben a vele folytatott beszélgetés olvasható.

Konzul Úr éppen Kinshasában tartózkodott, amikor a lázadók elfoglalták Goma városát. Hogyan reagált erre az eseményre a kongói társadalom? Milyen hangulat uralkodott akkor az országban?

Azt mindenki tudta, hogy a lázadók már régóta jelen vannak a keleti országrészben, és időről időre kisebb határ menti településeket is elfoglaltak. Alkalmanként próbálkoztak előretöréssel, amit a kongói hadsereg visszavert – ideig-óráig. Goma azonban mindig is a kongói hadsereg egyik legerősebb bástyája volt: stratégiai és logisztikai szempontból kulcsfontosságú város, ahonnan a katonai műveleteket koordinálták. Amikor a lázadók hirtelen erőre kaptak és elfoglalták a várost, az sokkolta az országot – nemcsak katonai, de presztízs szempontból is hatalmas veszteséget jelentett. Egy tartományi központ eleste ugyanis óriási jelentőséggel bír, különösen úgy, hogy ezzel megbénult a hadsereg utánpótlása és mozgástere is.

A mögöttes célok több síkon értelmezhetők. Egyrészt a keleti országrész tartós instabilitása lehetőséget kínál Ruanda számára – amely támogatja az M23 lázadócsoportot – az ásványkincsek illegális kitermelésére és értékesítésére. Másrészt a fegyveres nyomásgyakorlás révén Ruanda arra törekszik, hogy a kongói politikai és katonai elitbe saját érdekköréhez köthető szereplőket juttasson, ezzel biztosítva befolyását és stratégiai érdekeinek érvényesülését. Ez nem példa nélküli: Joseph Kabila korai elnöksége alatt a kongói kormányzati és katonai struktúrákban több Ruandához köthető vezető is megjelent, akik tevékenységükkel tudatosan gyengítették a nemzeti hadsereg hatékonyságát. A jelenlegi elnök, Félix Tshisekedi azonban már nem hajlandó ezt a rendszert tovább működtetni: eltökélten dolgozik azon, hogy az állami struktúrákból eltávolítsa az idegen érdekeket szolgáló szereplőket, ami súlyos politikai feszültségeket gerjesztett Paul Kagaméban. Ez a destabilizáció tehát egyfajta válaszlépés a kongói szuverenitás megerősítésére irányuló törekvésekre. Harmadik szinten pedig ott van az a követelés, amely szerint a keleti tartományokat Ruandához kellene csatolni – ez ugyan jóval nehezebben kivitelezhető, de a régió destabilizálásának egyik hosszú távú motivációja lehet.

Amikor az első hírek megérkeztek a heves csatákról, sokan abban bíztak, hogy ezúttal is sikerül visszaverni a támadást. Hamarosan azonban világossá vált, hogy a lázadók átvették az irányítást, és a harcok már Gomán belül zajlanak. A következő napokban egymás után estek el újabb kulcsfontosságú területek, amelyek az M23 ellenőrzése alá kerültek. Goma elvesztésének híre teljesen megrázta az országot, és óriási érzelmi hullámot indított el: a lakosság körében mély felháborodás és elkeseredés uralkodott, Kinshasában zavargások törtek ki, és tömegek vonultak utcára. Az események nem csupán a kormány és a hadsereg számára jelentettek súlyos presztízsvesztést, hanem az egész nemzet önérzetét is sértették, hiszen az M23 követelései mögött nem áll valós társadalmi támogatottság. A tüntetések és tiltakozások mélyén tehát egyértelműen a presztízsvesztés és a harag dolgozott.

Kire irányult pontosan ez a harag?

Ez egy érdekes és összetett kérdés, hiszen a harag elsődlegesen nem az M23-ra, és nem is kizárólag a kongói kormány felé irányult, hanem sokkal inkább a nemzetközi közösségre. Az emberek tisztán látták, hogy a kongói hadsereg nem elég erős ahhoz, hogy visszaverje az M23 előrenyomulását, ugyanakkor az is világossá vált számukra, hogy Ruanda nem egyedül áll ebben a konfliktusban, hanem mögötte – közvetve vagy közvetlenül – jelentős nemzetközi támogatás sorakozik fel. Ez a háttértámogatás tette lehetővé, hogy a lázadók ilyen mértékű katonai fölényre tehessenek szert a kongói erőkkel és a velük szövetséges egységekkel szemben.

A társadalmi harag így elsősorban azokra irányult, akik a háttérből – hallgatólagos beleegyezéssel vagy aktív közreműködéssel – lehetővé tették ezt az egyensúlyvesztést. A felháborodás egyik leglátványosabb kifejeződése az volt, amikor a dühös tömegek sorra megtámadták a külföldi nagykövetségeket a fővárosban – ez világos jelzésként szolgált arra, hogy a lakosság felelősségre vonást és választ várt a nemzetközi szereplőktől a passzivitásukért, illetve a Ruandának nyújtott támogatás miatti bűnrészességükért.

Mit árul el ez a konfliktus a nemzetközi közösségről, és hogyan lehetséges, hogy Ruanda évek óta következmények nélkül járhat el Kongóval szemben?

A világ működését elsősorban érdekek irányítják, nem pedig szimpátia vagy szolidaritás. A nemzetközi közösség ritkán lép fel csupán erkölcsi alapon – bár előfordulnak kivételek, például természeti katasztrófák esetén. Ha azonban háborúkról vagy geopolitikai konfliktusokról van szó, a beavatkozás mögött szinte mindig gazdasági, politikai vagy stratégiai érdekek állnak. Azonban ezekről ritkán beszélünk nyíltan; helyette olyan fogalmakkal takarózunk, mint emberi jogok, szuverenitás, határok sérthetetlensége vagy demokrácia. Bár ezek is sokszor megállják a helyüket, valójában nem ezek mozgatják a szálakat. Ezért fontos megérteni, hogy a nagyhatalmak nem azért cselekednek, mert sajnálják az érintetteket, hanem mert az adott helyzet valamilyen formában érinti a saját érdekeiket. A politika erről szól, nem az őszinteségről.

Ruanda azért élvezett hosszú ideig nemzetközi védettséget, mert a nyugati hatalmak számára fontos partner volt – politikai, katonai és gazdasági értelemben egyaránt. Paul Kagame rendszerét gyakran a Nagy-tavak térségének „rendőréhez” hasonlították, mivel stabilizálta, illetve irányíthatóvá tette a nyugati érdekek szempontjából kulcsfontosságú régiókat. Emellett Ruanda közvetítő szerepet játszott a nyugati gazdaságok számára értékes ásványkincsek – például a koltán, kobalt – szállításában, amelyek különösen napjainkban, a zöldátállás és a digitalizáció korában elengedhetetlenek a technológiai ipar számára.

Ezért Ruanda hallgatása és felelősséghárítása nem csupán politikai döntés, hanem taktikai védekezés is. Ez olyan, mintha bíróság elé állnál az ellened felhozott vádak miatt. Ha bevallod a bűnösséged, egy egész életre elítélnek. Az ügyvéded azonban azt tanácsolja, hogy tagadj mindent, mivel bár vannak gyanúra utaló jelek, döntő bizonyítékok még nem állnak rendelkezésre. Így előfordulhat, hogy enyhébb büntetést kapsz, talán csak tíz évet. A cél tehát, hogy a lehető legkisebb veszteséget szenvedd el, ezért mindent tagadni kell, amíg csak lehet – és éppen ezt teszi most Ruanda. A múltban sok gyarmatosító hatalom sem vállalta a felelősségét a tömeges jogsértésekért, hanem eltussolták őket. Egy ilyen beismerés ugyanis a legitimáció teljes elvesztésével járhat, ezért nem várható, hogy Ruanda önként és őszintén elismerje a felelősségét.

Ahhoz, hogy Ruandát mégis szóra lehessen bírni, különböző feltételeknek kell teljesülnie. Először is egyértelmű bizonyítékokat kell nyilvánosságra hozni. Minél világosabbá válik a nemzetközi közvélemény számára, hogy Ruanda aktívan hozzájárult a Kongóban zajló konfliktushoz, annál nehezebbé válik az említett tagadás stratégiája. Továbbá újra kell rendezni bizonyos gazdasági érdekeket. A nagyhatalmak csak akkor hajlandóak nyíltan szembeszállni Ruandával, ha nem kockáztatják vele létfontosságú nyersanyagforrásaikat. Ez csak úgy valósítható meg, ha Kongó alternatív kereskedelmi útvonalakat kínál – és ebben Félix Tshisekedi már tett lépéseket: aktív diplomáciai offenzívával biztatja a világot a közvetlen, tiszta és igazságos együttműködésre, Ruanda megkerülésével.

Fontos a moralitás és az elvszerűség képviselete is, Tshisekedi elnök személye pedig kulcsfontosságú ebben. Itt meg kell említenem, hogy a nyugati hatalmak alapvetően háromféle embert tisztelnek igazán: azt, aki rendíthetetlenül kiáll az elvei mellett, még akkor is, ha eszközei nincsenek, csak eszméje. Ilyen volt Mandela. Azt, aki a szabadságáért harcol: a Nyugat érti és respektálja a szabadságharcot, mert maga is megharcolta már. Illetve azt, aki becsületes, tartja a szavát, és következetes – a tudásalapú társadalmakban ez alapvető érték: minél nagyobb a tudás, annál nagyobb kell legyen a becsület. Tshisekedi elnök pont ezekhez az archetípusokhoz közelít, ezért van esélye annak, hogy a világ figyelme és tisztelete mellé cselekvő támogatást is kap. Ő nem diktátor, hanem egy őszinte és egyenes ember. Nincs kompromittálva, nem lehet támadni – és éppen a tisztessége teszi lehetővé, hogy hitelesen szólítsa meg a nemzetközi közösséget. Például azt is világossá tette, hogy nem az M23 milíciával tárgyal, hanem annak valódi vezetőjével, Paul Kagaméval.

Ha Kongó képes következetesen ilyen értékrendet képviselni – morálisan, politikailag és gazdaságilag egyaránt –, akkor a nemzetközi közösség előbb-utóbb kénytelen lesz választani a kényelmes hallgatás és a nyílt szembenézés között. És csak ez utóbbi kényszerítheti Ruandát arra, hogy végre vállalja a felelősségét.

Ugyanakkor több felszólalás is elhangzott már Ruanda ellen és bizonyos szankciós lépések is megindultak. Ez értelmezhető egyfajta felébredésként a nemzetközi közösség részéről?

Így van, az utóbbi időben valóban történt változás: a nyugati világban egyre többen ismerik fel, hogy Ruanda nem csupán stabilizáló szereplő a régióban, hanem aktív alakítója is a kongói konfliktusnak.

Röviden visszatérve a Nyugat hozzáállására: a nyugati ember – ha érdekei úgy kívánják – nem idegenkedik a háborútól, de a közvetlen harcot már kerüli: fél a vértől. Az élethez való jogot ma már szentnek tekinti, és ennek védelmére intézmények, egyezmények, szervezetek épültek fel. Egyre inkább elvárás, hogy vitás kérdésekben ne fegyverrel, hanem ideológiákkal és érvekkel harcoljunk. Az intellektuális világ lényege éppen az, hogy nem az erő, hanem az ész uralkodik. Már nem a dzsungelben vagyunk.

Ezzel szemben a mai afrikai valóság sok helyütt még mindig a dzsungel törvényei szerint működik. Ahol nem a jog uralma érvényesül, ott a legerősebb nem elszámoltatható, hanem következmények nélkül eltiporhatja akár a leggyengébbet is. Ez élesen szembemegy a nyugati értékrenddel, amely a jogállamiságra, az emberi méltóságra és a morális felelősségvállalásra épül.

Kagame és az M23 azonban ezt a „dzsungel-törvényt” alkalmazza geopolitikai céljai elérésére – és éppen ez az, ami egyre több nyugati döntéshozóban kelti a felismerést: meddig lehet még vállalni egy ilyen partner támogatását? Milyen erkölcsi árat hajlandóak megfizetni a stratégiai együttműködésért? Az eddig bevezetett szankciók, valamint egyes Ruandával kötött megállapodások felfüggesztése már egyfajta válaszként értelmezhetők erre a kérdésre.

Milyen reális esélyt lát arra, hogy a konfliktus békés, diplomáciai úton tud rendeződni? És milyen szerepet tölthet be ebben az Afrikai Unió, amennyiben van egyáltalán érdemi befolyása a jelenlegi folyamatokra?

Az Afrikai Uniót az Európai Unió mintájára hozták létre, ám működése sem hatékonyságban, sem nemzetközi súlyát tekintve nem közelíti meg azt. Bár a tagállamok maguk is hozzájárulnak a költségvetéshez, az intézmény működésének jelentős része külső – elsősorban nyugati – finanszírozásból valósul meg, ami komolyan korlátozza az önálló, szuverén cselekvőképességét. Ez különösen szembetűnő olyan konfliktusok esetében, amelyek nem csupán a régió stabilitását, hanem a nagyhatalmak gazdasági és geopolitikai érdekeit is érintik. Ilyen helyzetekben az Afrikai Unió többnyire közvetítőként vagy megfigyelőként jelenik meg, nem pedig valódi döntéshozóként.

Ami a diplomáciai rendezés lehetőségét illeti: igen, látok esélyt arra, hogy békés megoldás születhet, és erre történtek is már próbálkozások. Érdekes fejlemény, hogy Katar is aktívan bekapcsolódott ezekbe a folyamatokba. Ez részben annak köszönhető, hogy jelentős gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik Ruandában, miközben Kongóval is egyre szorosabb kétoldalú kapcsolatot épít. Katar relatív semlegessége előnyt jelent: míg a nyugati hatalmak gyakran az egyik vagy a másik fél oldalára állnak, Katar mindkét országhoz fűződő érdekei miatt a tartós békében érdekelt.

Valódi megállapodás csak akkor jöhet létre, ha Ruandát külső nyomás – különösen célzott és nagyon határozott szankciók – rákényszeríti arra, hogy visszavonuljon a kongói területekről. A rendezésnek ugyanakkor gazdasági szempontból is vállalhatónak kell lennie minden érdekelt fél számára: Ruanda számára is, hiszen a Kongóból származó bevételek a ruandai gazdasági egyensúly egyik kulcselemét jelentik. Ennek elvesztése súlyos belső következményekkel járhat, ami miatt nem kizárt, hogy Kagame – stratégiai megfontolásból – nyitottá válik egy békés megoldás irányába.

Hogyan látja a Kongó és az Egyesült Államok közötti jövőbeli megállapodásokat, amik az ásványkincsekre és a katonai együttműködésre vonatkoznak?

Kongó mérhetetlen ásványkincsei egyszerre jelentenek áldást és átkot az országnak. Ezek a természeti erőforrások óriási lehetőségeket rejtenek magukban, de csak akkor válhatnak valódi áldássá, ha az ország képes megteremteni a politikai stabilitást, a társadalmi békét és a gazdasági működőképességet. Jelenleg azonban sok időre van szükség ahhoz, hogy Kongó belsőleg megerősödjön, és képessé váljon arra, hogy saját érdekei mentén hasznosítsa ezeket a természeti erőforrásokat.

Jelenleg sem a kongói vezetés, sem a társadalom nem rendelkezik még a kellő intézményi stabilitással és szervezettséggel ahhoz, hogy ezt az irányítást hatékonyan a kezébe vegye. A befektetők számára viszont az első és legfontosabb feltétel a béke. Ha nincs biztonság, nincs beruházás. A békéhez pedig elengedhetetlen egy ütőképes, jól felszerelt hadsereg, amelynek felállításához pénzre és megint csak időre van szükség.

Ezzel párhuzamosan a társadalmi szemléletformálás is kulcsszerepet játszik. A korrupció visszaszorítása nemcsak morális, hanem gazdasági érdek is. Teljesen megszüntetni ugyan nem lehet, de jelentős mértékben csökkenteni kell ahhoz, hogy a befektetők biztonságban érezzék magukat. Félix Tshisekedi elnöksége már tett lépéseket ezen a téren, ám a korrupcióval szembeni küzdelem csak akkor vezethet tartós eredményekhez, ha ez a szemléletformálás össztársadalmi szinten is áthatja a mindennapokat – egészen a legalsóbb rétegig. Ez is, mint az eddigiek, sok idő.

Mindez azonban felgyorsítható – és éppen ebben rejlik az Egyesült Államokkal kötött megállapodás jelentősége. Donald Trump színre lépett, és világossá tette: rendelkezik mindazzal a politikai, gazdasági és katonai eszköztárral, amely segíthet Kongónak előrelépni. Különösen fontos itt az amerikai politikai befolyás, amellyel nyomást tud gyakorolni nemcsak a konfliktus közvetlen szereplőire, hanem akár azokra az országokra is, akik támogatják Ruandát. Például egy újabb húszszázalékos vám formájában. (Itt nevet, és hozzáteszi, hogy természetesen viccel.) Ez a megállapodás nem a kizsákmányolásról szól, hanem egy lehetőségről, hogy Kongó fejlődése felgyorsuljon – amit egyedül talán csak hosszú évtizedek alatt érhetne el.

Egy nyugati kutató egyszer úgy fogalmazott, hogy Afrikának olyan formája van, mint egy pisztolynak, amelynek a ravasza Kongónál van. Ez a kép nemcsak erőteljes, hanem sokatmondó is – hiszen arra utal, hogy Kongó lehet Afrika bukásának, de akár felemelkedésének is a kiindulópontja. Nem véletlen, hogy a múltban az afrikai világháború is innen indult. Ugyanakkor most először reális esély van arra, hogy egy tartós békefolyamat és egy fenntartható gazdasági fejlődés induljon el – nemcsak Kongó, hanem a teljes régió javára. A cél tehát nem lehet kizárólag Kongó felemelkedése. Egy valóban sikeres és előrelátó amerikai megállapodás akkor lehet hatékony, ha a környező országok – például Ruanda, Uganda, Zambia, Angola vagy Tanzánia – is profitálnak belőle. Kongó ásványkincsei ugyanis nemcsak nemzeti, hanem regionális lehetőségeket teremtenek: egy olyan gazdasági ökoszisztéma jöhet létre, amelyben az országok nem riválisok, hanem egymást kiegészítő partnerek. Például: bányászat és elsődleges feldolgozás Kongóban, alkatrészgyártás Ruandában, finomításhoz szükséges technológiagyártás megint egy másik országban, és így tovább. Egy ilyen egymásra épülő modell minden szereplőnek mozgásteret és fejlődési lehetőséget biztosíthat – a saját adottságaira és erősségeire építve. Az Európai Unió sikere éppen abban rejlik, hogy a közös piac létrehozásával megszűntek a háborúk a tagállamok között. Afrikának is hasonló típusú gazdasági együttműködésre lenne szüksége – nem csupán formálisan, hanem a valódi gazdasági működés szintjén is. Ráadásul egy stabil, gazdaságilag integrált Afrika nemcsak a kontinens számára jelentene előrelépést, hanem a globális piacra is ösztönző hatással lenne. Afrika ugyanis földrajzilag a világ közepe – stratégiai elhelyezkedése pedig lehetővé teszi, hogy bármely irányba gyorsan és hatékonyan mozoghassanak az áruk.

Nem sokkal azután, hogy Goma elesett, egy Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott: itt az idő, hogy Kongó sorsáról ne a nyugati fővárosokban döntsenek, hanem maga a kongói nép vegye a kezébe. Ez az „afrikai problémákra afrikai megoldásokat” elv a közbeszédben is egyre gyakrabban köszön vissza. Zárásként arra lennék kíváncsi: Hogyan képzeli el azt a folyamatot, amelyben Afrika valóban képes saját kezébe venni a sorsa alakítását?

Kiegészíteném korábbi gondolatomat azzal, hogy a lényeg nem csupán az, hogy ne a nyugati fővárosokban szülessenek a döntések – mert aki pénzt ad, az természetesen befolyással bír. Az fontos, hogy azok, akik tárgyalnak, tisztában legyenek a felelősségükkel. A tárgyaló delegációk kezében egy egész ország jövője van, és sorsdöntő, hogy döntéseiket ne egyéni vagy szűk politikai érdekek, hanem mindig a nép érdekei vezéreljék. Ehhez körültekintő és erkölcsi felelősségtudat szükséges.

Afrika – és így Kongó is – természetesen nyitott a nemzetközi együttműködésekre, beleértve az Egyesült Államokkal kötött megállapodásokat. Azonban nem minden ajánlatra kell igent mondani. Ez éles ellentétben áll a gyarmati korszak logikájával, amikor ezekről a kérdésekről a gyarmattartók döntöttek, és az afrikai népeknek semmi beleszólásuk nem volt. A valódi szuverenitás azt jelenti, hogy Afrika országai nem elutasítják a külső támogatást, hanem tudatosan és felelősségteljesen választják meg kitől, és milyen formában fogadják el azt. Ha ezt jól és átgondoltan csinálják, akkor mindkét fél nyer – valódi win-win helyzetet teremthetnek. Ennek egyik legjobb példája Botswana.

Botswana rendkívül okosan és előrelátóan járt el, amikor megállapodást kötött a De Beers gyémántkitermelő vállalattal. Ahelyett, hogy a természetes erőforrásait eladta volna gyors haszonért, hosszú távú stratégiai partnerségre törekedett. A szerződések úgy lettek kialakítva, hogy a profit jelentős része visszaáramlik az országba, és ebből az összegből nemcsak az infrastruktúrát és az oktatást fejlesztették, hanem egészségügyi rendszert és technológiai innovációkat is. Botswana ma Afrika egyik legstabilabb és legátláthatóbb országai közé tartozik – és mindez abból fakad, hogy hogyan tárgyaltak a természeti kincsekről. Ott az ország sorsa valóban az országon belül dől el – nem Londonban, nem Párizsban, nem Brüsszelben, és nem Washingtonban. És ez a legfontosabb üzenet: a tárgyalások során soha nem szabad elfelejteni, hogy a döntések afrikai emberek százmillióinak sorsát formálják. Bízunk benne, hogy Kongó esetében is olyan megállapodás születik, amely valódi segítséget jelent a konfliktus lezárásához, és reményt ad egy békésebb, méltóbb jövőre a kongói nép számára.

Szerző: Danguly Ágnes

A A Kongói Demokratikus Köztársaság és az M23 harca – elemzés és interjú France Mutombóval, a Kongói DK magyarországi tiszteletbeli konzuljával bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A 2025 áprilisi kasmíri támadás, amely 26 civil életét követelte, és az azt követő geopolitikai válaszok jól szemléltetik, hogy a Kasmír körüli konfliktus továbbra is súlyos biztonsági és diplomáciai kérdést jelent a dél-ázsiai térségben. A támadás rávilágít a Pakisztán és India közötti folyamatos viszályokra, amelyek különösen a Kasmír területén fokozódnak. Az 1947-es brit gyarmati felosztás óta Kasmír folyamatosan konfliktusok és nemzetközi feszültségek forrása, és a 2025-ös események csak tovább mélyítik a térség bizonytalan jövőjét. A támadást követő válaszreakciók és a nemzetközi közösség szerepe is azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miként kezelhető a térség hosszú távú biztonsági problémája.

A támadás lefolyása és célpontjai

2025. április 22-én támadás történt az India által ellenőrzött Kasmír területén, a festői Pahalgam városában. Pahalgam, amely a Baisaran-völgyben található, ismert turisztikai célpont, és híres a zarándoklatokról, különösen a vallásos túrázókról. A támadás időpontjában körülbelül ezer turista tartózkodott a környéken, közöttük indiai és nem indiai állampolgárok is. A fegyveres támadók a The Resistance Front (TRF), a Lashkar-e-Taiba (LeT) terrorszervezet egyik helyi szárnyának tagjai voltak. A támadás célpontjai férfi, nem muszlim turisták voltak, akik éppen az egyedülálló hegyvidéki tájat élvezték. Az indiai hatóságok gyorsan reagáltak, és a következő napokban biztonsági intézkedéseket vezettek be a térségben, hogy megakadályozzák a további támadásokat.

A támadás célja nem csupán a turisták megölése volt, hanem politikai üzenetet is közvetített. A támadók az indiai kormányzat regionális politikájára, különösen a demográfiai változások ellen tiltakoztak. Az indiai hatóságok egyre inkább indiai telepeseket telepítenek Kasmírba, és Pakisztánt azzal vádolják, hogy a függetlenség iránti vágyat képviselő terrorista csoportokat támogatja a térségben. A támadás következtében 26 ember vesztette életét, köztük 25 indiai és egy nepáli állampolgár. Az indiai kormány azonnal Pakisztánt vádolta, és a támadást közvetlenül a Pakisztánban székhellyel rendelkező terrorista csoportok számlájára írta. A válaszlépések az indiai politikai és katonai irányvonalak szigorodását eredményezték, amelyek a két ország közötti diplomáciai viszonyokat továbbra is erősen befolyásolják.

A támadás következményei a két ország viszonyában

A 2025-ös kasmíri támadás súlyos diplomáciai és katonai következményekkel járt India és Pakisztán számára. Miután a támadás történt, India gyorsan vádakat fogalmazott meg Pakisztán ellen, és a támadást a pakisztáni alapú Lashkar-e-Taiba (LeT) terrorszervezettel hozta összefüggésbe. India szerint Pakisztán nem csak hogy nem akadályozza meg az ilyen támadásokat, hanem bizonyos terroristacsoportok számára védelmet és támogatást nyújt. Az indiai kormányzat szerint Pakisztánnak felelősséget kell vállalnia a történtekért, és ha nem tesz lépéseket a terrorizmus felszámolására, az újabb feszültségeket és katonai összecsapásokat vonhat maga után. Pakisztán viszont határozottan elutasította az indiai vádakat, és a támadást egy „hamis zászlós műveletként” értékelte. A pakisztáni kormány szerint India manipulálja a helyzetet, hogy a nemzetközi közösség előtt Pakisztánt felelőssé tegye, miközben a valós okok másutt keresendők. A pakisztáni vezetés hangsúlyozta, hogy a támadás mögött nem állhatott hivatalos pakisztáni támogatás, és India válaszai tovább rontják a két ország közötti diplomáciai viszonyt.

A két ország közötti viszony gyorsan elmélyült a vádaskodások és a diplomáciai lépések következtében. India válaszul több szankciót vezetett be Pakisztán ellen. Lezárta az indiai-pakisztáni határon található fontos közúti átkelőhelyeket, és a pakisztáni állampolgárok számára vízumot vont vissza. Emellett India diplomáciai szinten is egyértelműen jelezte, hogy a helyzet rendezéséhez Pakisztánnak érdemi lépéseket kell tennie a terrorizmus felszámolásában. Ezen túl India a két ország közötti kereskedelem korlátozásával és további gazdasági szankciók bevezetésével fenyegetett, hogy nyomást gyakoroljon Pakisztánra.

Pakisztán válaszként szintén kemény intézkedéseket tett. Lezárta légtérét az indiai repülőgépek előtt, felfüggesztette a két ország közötti kereskedelmet, és több nemzetközi egyezményt is felmondott, amelyek hosszú éveken át biztosították a két ország közötti diplomáciai viszonyt. A pakisztáni vezetés ezzel arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy India reakciója túlzott és káros hatással van a térség stabilitására. Ez a kölcsönös vádaskodás és szankciók fokozódása tovább mélyítette a két ország közötti bizalmatlanságot, és minden eddiginél nagyobb mértékben rávilágított arra, hogy a Kasmír kérdése nemcsak egy területi vitáról, hanem egy komplex geopolitikai és vallási konfliktusról szól, amely évről évre egyre élesebb politikai feszültségeket eredményez.

A nemzetközi közösség reakciója és a regionális stabilitás

A kasmíri támadás és annak következményei gyorsan a nemzetközi közösség figyelmének középpontjába kerültek, mivel a két atomhatalom közötti feszültségek ismételten a globális biztonságot fenyegető válságot eredményeztek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek egyaránt aggódtak a helyzet eszkalálódása miatt, mivel a két ország közötti közvetlen katonai összecsapás akár egy teljesen új háborúhoz vezethetett volna. A régió destabilizálódása a nemzetközi közösség számára is egyértelmű jele annak, hogy a Kasmír kérdése nem csupán két ország problémája, hanem a globális biztonság és a nemzetközi jog kérdése is.

Az ENSZ különösen aggódott a katonai válaszlépések fokozódása miatt, és arra szólította fel India és Pakisztán vezetőit, hogy tegyenek lépéseket a feszültségek enyhítése érdekében, valamint keressenek békés megoldást a konfliktus rendezésére. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a helyzet gyors rendezését sürgette, és hangsúlyozta, hogy a két ország közötti bármilyen katonai összecsapás súlyos következményekkel járhat nemcsak a két ország, hanem a teljes dél-ázsiai térség stabilitására is.

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más nyugati hatalmak azonnal kifejezték aggodalmukat a helyzet eszkalálódása miatt, és arra szólították fel a feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot, valamint a nukleáris fegyverek elterjedését gátló egyezményeket. Az Egyesült Államok kifejezte elkötelezettségét, hogy megakadályozza a térség további destabilizálódását, és támogatásáról biztosította India és Pakisztán közvetlen diplomáciai tárgyalásait. Az Egyesült Királyság és más országok is támogatták az ENSZ szerepvállalását, és diplomáciai eszközökkel próbálták megakadályozni, hogy a két ország közötti konfliktus szélesebb körű háborúvá fajuljon.

A Kasmír körüli helyzet eszkalálódása nem csak a két érintett államot, hanem a regionális stabilitást is veszélyeztette.

A Dél-Ázsiai térség, amely már így is különböző etnikai, vallási és politikai feszültségekkel küzdött, a Kasmír körüli válság hatására még inkább egy törékeny állapotba került.

A helyzet a regionális hatalmak, mint Kína és Afganisztán számára is komoly kihívásokat jelentett, mivel ezek az országok közvetlenül is érintettek a dél-ázsiai geopolitikában, és mindegyikük saját biztonsági érdekeit próbálta érvényesíteni a konfliktus során.

Kína, mint Pakisztán szoros szövetségese, diplomáciai és gazdasági támogatásáról biztosította Pakisztánt, és figyelmeztette Indiát, hogy ne szítson újabb konfliktusokat a térségben.

Afganisztán, amely szintén érintett a térség politikai és biztonsági helyzetében, szoros figyelemmel kíséri a két ország közötti konfliktust, mivel a Kasmír körüli feszültségek továbbra is kihatnak a régió biztonságára és gazdasági fejlődésére.

A nemzetközi közösség által képviselt békés rendezési igyekezetek azonban nehezen találtak érdemi fogadtatásra. India és Pakisztán politikai vezetése mindkét fél számára alapvető és szuverén kérdésként kezelte a Kasmír kérdését, így a nemzetközi közvetítés elfogadása egyre nehezebbnek tűnt. A diplomáciai erőfeszítések ellenére a két ország közötti bizalomhiány és történelmi sérelmek továbbra is gátolták a békés megoldásokat, és mindkét fél számára a katonai megoldás lehetősége továbbra is fennállt.

Kasmír és a globális biztonság

A kasmíri támadás és annak következményei nem csak regionális, hanem globális biztonsági szempontból is komoly aggályokat vetnek fel. A két atomhatalom, India és Pakisztán közötti feszültségek egy újabb háborús konfliktus kitörését is előidézhetik, amelynek következményei messze túlmutatnának a dél-ázsiai térség határain. A Kasmír körüli helyzetet a nemzetközi közösség mindenképpen a globális biztonság egyik legnagyobb kihívásának tekinti, mivel a két ország nukleáris hatalom, és egy közvetlen katonai összecsapás könnyen globális következményekkel járhat.

Kasmír területe, amelyet India és Pakisztán több évtizede vitat, kulcsfontosságú a két ország geopolitikai érdekei szempontjából. A terület stratégiai jelentőséggel bír mindkét fél számára: India számára Kasmír nemcsak a vallási és etnikai megosztottságok felszínre kerülésének helyszíne, hanem az indiai államiság egyik alappillére. Pakisztán számára Kasmír az önállóság és a vallási kisebbségek jogainak védelmének szimbóluma. A terület birtoklása kulcsfontosságú mindkét ország nemzeti identitása és belpolitikai stabilitása szempontjából.

A globális biztonsági környezetben a Kasmír kérdése több szempontból is kiemelt figyelmet érdemel. India és Pakisztán már számos alkalommal álltak egymással szemben fegyveres konfliktusokban, és a 2025-ös támadás során ismét világossá vált, hogy a két ország közötti rivalizálás képes további eszkalálódásra. Az egyik legnagyobb aggodalom, hogy a két ország nukleáris fegyverekkel rendelkezik, és egy közvetlen katonai összecsapás – amely már több alkalommal is közvetlenül a szakadék szélén táncolt – könnyen elvezethet egy nukleáris háborúhoz, amely nemcsak a két országot, hanem az egész világot veszélyezteti. A nukleáris fegyverek jelenléte különleges figyelmet kíván, mivel mindkét ország rendelkezik atomtöltettel és megfelelő fejlettségi szinttel ahhoz, hogy nukleáris csapásokat mérjenek egymásra. A két ország közötti háborús konfliktus növeli a nukleáris fegyverek használatának esélyét, és ennek a következményei az egész globális biztonságot veszélyeztethetik.

A nemzetközi közösség és a globális nagyhatalmak – különösen az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és az Európai Unió – kiemelten fontosnak tartják a térség stabilitásának fenntartását, tekintettel arra, hogy egy indiai–pakisztáni konfliktus eszkalációja súlyos, akár globális következményeket is vonhat maga után. A nagyhatalmak diplomáciai úton igyekeznek biztosítani, hogy a két ország közötti feszültség ne lépjen át a kontrollálhatóság határán, és a konfliktus kezelése során mindkét fél tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, különösen a nukleáris fegyverek alkalmazásának tilalmát. A helyzet diplomáciai megoldásának fontosságát hangsúlyozó állásfoglalások egyben tükrözik azt a felismerést, hogy a dél-ázsiai térség stabilitása alapvető jelentőségű a nemzetközi biztonsági rend egészének fenntartása szempontjából.

Következtetés

A 2025-ös kasmíri támadás nem csak egy újabb fejezetet írt a két atomhatalom, India és Pakisztán közötti több évtizedes, mélyen gyökerező konfliktus történetében, hanem rávilágított arra, hogy a Kasmír kérdése nem csupán két ország szuverenitását érintő területi vita, hanem egy globális biztonsági kihívás, amely közvetlenül hatással van a világpolitika és a nemzetközi stabilitás alakulására. A támadás következményei, amelyek súlyosan fokozták a két ország közötti diplomáciai és katonai feszültségeket, mindkét fél részéről gyors és drámai válaszlépéseket váltottak ki, amelyek tovább élezik a helyzetet, és fokozzák a régióban már eleve jelenlévő bizonytalanságot. A Kasmír körüli helyzet eszkalálódása, különösen a nukleáris fegyverekkel rendelkező két ország közötti háborús esélyek, évről évre nagyobb mértékben aggasztják a nemzetközi közösséget.

Bár a nemzetközi közvetítés és a diplomáciai erőfeszítések folyamatosak, a helyzet bonyolultsága és a két ország közötti bizalmatlanság mindkét fél számára az egyik legnagyobb kihívást jelenti. A diplomáciai válaszok ugyan próbálták megakadályozni a helyzet további eszkalálódását, a geopolitikai érdekeik és a történelmi sérelmek továbbra is gátat szabnak bármilyen tartós és stabil megoldásnak. A Kasmír területi kérdése, amely mindkét ország nemzeti identitásának szerves része, mindvégig központi szerepet játszott, és továbbra is meghatározza a két fél közötti kapcsolatokat.

A Terrortámadás Kasmírban: új fejezet az indiai-pakisztáni viszályban? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

1996 tavaszán, heteken át forgott Budapesten az Evita, az a nagyszabású musical, amely az egykori argentin elnök, Juan Perón feleségének, Eva Perónnak az életét dolgozta fel. A forgatáson használt homokszínű, argentin felségjelű katonai járművek és különböző veterán gépkocsik elhelyezésére a budaörsi repülőtér nagy hangárja nyújtott megoldást. A repülőgépeket a hangár keleti felébe fűzték össze vagy a szabadban nyűgözték, a nyugati részt a járművek vehették birtokba. Fontos megjegyezni, hogy az Evitához használt típusok közül nem mindegyik állt rendszerben az argentin hadseregben. A fotókat – egy kivételével – Kovács Gyula készítette, és bocsátotta rendelkezésemre.

*

Willys Jeep

A második világháború ikonikus terepjárója hivatalosan negyedtonnás teherautóként szerepelt a US Army járműjegyzékében. Nem kevés készült belőle, gyártási darabszáma súrolta a 650 ezret. Argentínához annyi köze mindenképpen volt, hogy a háború után polgári hasznosításra kínált Willysek egyik célcsoportja a pampákon dolgozó marhapásztorok voltak. A korabeli reklámkatalógus kiemelte, hogy a Jeep sebessége és terepjáró képessége ideálissá teszi a járművet a terület bejárására és az állatok terelésére.

[...] Bővebben!

Már az ókori görög mitológia ismerői is találkozhattak Pandorával, akit az istenek alkottak földből és vízből, hogy rendkívüli szépséget varázsoljanak testének. Zeusz, a haragvó villámlás istene, Prométheusz halandó tette miatt hozta létre őt, hogy bosszút álljon az embereken.

Az ő története azóta is élénken él az emlékezetünkben. Vajon miért? Mert Pandora nyitotta fel azt a titkos dobozt, melyből a világ minden baja, szenvedése kiszabadult, éppen csak a remény maradt a szelencében.

A charmok útja az időn át

Az emberek már ősidők óta vonzódnak a dísztárgyakhoz. A Pandora charmok elődjei, amelyeket egyszerűen csak kagylókból és apró héjakból fűztek össze, az ősi világban már jelen voltak. Leláncolták őket növények nyúlványaira, hogy a természet elemeivel harmóniában hozzák létre sajátos ékszereiket. Későbbi korok találékonyságának köszönhetően az anyagok is sokszínűvé váltak, például kőből vagy csontból faragták ki őket.

A Római Birodalom polgárai számára a charmok személyes tárgyakká váltak. Jelentőségük nemcsak esztétikai szinten nyilvánult meg, hanem gyakorlati célokra is használták őket. Míg a reneszánsz idején talizmánként tekintettek rájuk, addig Viktória királynő uralkodásának idején ezek az apró csodák már szofisztikált formájukban, aranyból és ezüstből pompáztak. Te is úgy érzed, hogy egy jól megválasztott charm tükrözheti a lelked rezdüléseit?

Miért olyan különleges a Pandora kollekció?

A charmok személyes jelentése, üzenete megannyi arcot ölthet. Ezerféle lehetőség rejlik bennük, amelyek mind kis történeteket mondanak el. A Pandora új kollekciója pedig éppen ezeket a sokféleségeket tárja elénk. A szeretet szimbóluma, a szív forma különféle színekben és anyagokban jelenik meg, mint például sárga- vagy fehérarany, de rózsaszín árnyalatban is megtalálható.

De mi teszi igazán magával ragadóvá e kollekció darabjait? Az aprólékosan megmunkált részletek, az ékszerek között megbúvó finomságok. Vonzó például a jin és jang charm, amely az egyensúly és a harmónia allegóriájaként kínálkozik. A kör alakú medál egyik oldala fekete-fehér tűzzománccal kirakott, jelezve a nappalok és az éjszakák örök körforgását. A másik oldal a ragyogó napot idézi, szívmotívummal indulva, parányi gyöngyök sokaságával.

Válaszd a tökéletes darabot

Talán már Te is érezted, hogy a kínálat bősége miatt szinte lehetetlen rátalálni arra az ékszerre, amely a legtökéletesebben fejezi ki a saját személyiségedet. Olykor azonban elég egyetlen pillantás, és tudod, hogy az az egy darab neked készült. Más esetben érdemes mérlegelned, hogy milyen ékszerrel szeretnéd kombinálni a kis charmot. A nyakláncok nyújtotta szabadság, a karperecek praktikus szempontjai mind meghatározhatják a választást.

Ha még mindig maradtak benned kérdések, ne habozz keresni azokat, akik segíthetnek igazán személyre szóló döntést hozni. A Velekey Ékszervilág webáruház szakértői örömmel állnak rendelkezésedre tanácsaikkal, legyen szó ajándékról vagy önkifejezésről. Indulj el az ékszerek világában, és találd meg azt a darabot, amelynek minden apró részlete tükrözi belső világodat!

The post A charmok mindenkit elbűvölnek appeared first on Biztonságpiac.

Az óragyártás világában gazdag hagyományokkal találkozhatunk, de talán kevés más technika mutatja be ilyen szépen a múlt és a jelen harmonikus összefonódását, mint a kék karórák története. Már a 16. században alkalmazták az órakészítők azt az eljárást, amely során az acél alkatrészeket hőkékesítették. Ezzel megelőzték az oxidációt és megerősítették a szerkezetet. De mit is jelent valójában ez az eljárás az órák esetében?

Az acél mint művészi vászon

Képzeld el, milyen bonyolult lehetett évszázadokkal ezelőtt, amikor a mesterek nyílt lángon hevítették az acélt, hogy az a megfelelő módon oxidálódjon, elérve a mélykék árnyalatot. Ez az eljárás nemcsak ellenállóbbá tette az acélt, hanem egy áthatóan elegáns színt adott az órák mutatóinak és számlapjainak. Bár napjainkban már rozsdamentes acél Tissot óra is elérhető, sok órásmester még ma is kezdetleges technikához nyúl, hogy a hagyományos kézi módszereket alkalmazva keltsen életre egyedi darabokat.

A kék szín: az elegancia és a nyugalom jelképe

Voltál már valaha úgy, hogy elmerültél az ég kékjében vagy a tenger végtelen horizontjában? A kék szín régóta kapcsolatban áll a nyugalom és az elegancia fogalmával. Az órák világában különféle márkák emelték ki a saját, jellegzetes kék számlapjukat, pl. gondoljunk a Tissot órákra. A kék árnyalat minden egyes viselőjének egyfajta személyességet, higgadtságot sugároz, különösen igaz ez a sportos órák esetében, ahol a búváróra számlapjainak színválasztása az óceán emlékét idézi fel.

Egy kék karóra választása sosem hétköznapi döntés

Ha úgy érzed, hogy egy kék árnyalatú karórára van szükséged, akkor valószínű, hogy a célod az önkifejezés és a stílusos megjelenés összehangolása. Gondolj csak az olyan modellekre, mint amilyet a Tissot kínál. Az ilyen darabok nemcsak időmérő eszközként szolgálnak, hanem egy életérzés megtestesítői is. És ez nemcsak a mindennapokra igaz: egy jól megválasztott, kék számlapos óra bármilyen alkalomhoz ízlésesen illeszkedik.

Az órák piaca: trendek és időtálló modellek

Miért van az, hogy a kék karórák sosem mennek ki a divatból? A válasz a klasszikus és a modern tervezési elemek összeillesztésében rejlik. Manapság az órák nem csupán a felsőkategóriás luxuscikkek körében elérhetők, hanem a megfizethető modellek között is megtalálhatók a kék számlapos darabok, amelyeket előszeretettel ajánlanak az Órashop.hu szakértői is. Márkák széles palettájával biztosít lehetőséget mindazok számára, akik komolyan keresik az időtálló stílust és minőséget.

Engedd meg, hogy felhívjam rá a figyelmed, hogyan mutat egy ilyen óra a csuklódon. Ez az egyszerű, de elegáns kiegészítő olyan módon emeli ki a stílust, amire talán nem is gondoltál eddig. Az idő múlását jelezheti, de ezenfelül az egyéniségedet is tükrözi, így egy kék karóra valami egészen különlegeset is jelenthet számodra.

The post A kék karórák titka: hagyomány, elegancia és modern stílus appeared first on Biztonságpiac.

A plazmaadás egy teljes mértékben biztonságos eljárás, de fontos, hogy betartsuk a szabályait. Ha például túl gyakran járnánk plazmát adni, annak komoly következményei lehetnek az egészségi állapotunkra nézve. Nézzük most meg, hogy miért nem tanácsos “kijátszani a rendszert”!

Vérünk egészsége

A plazmaadás kapcsán megvannak betartandó jogszabályok, amit minden plazmaadónak részletesen el is mondanak. A Plazma Center munkatársai nagy gondot fordítanak arra, hogy plazmaadó hőseiket tájékoztassák arról, hogy a ferezisre legfeljebb csak minden harmadik napon van lehetőség.

Ennek oka pedig a biológia területén keresendő. A vérplazma nagyon sok fontos alkotóelemből áll, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet működéséhez. Igen, a miénkhez is. Márpedig akkor tudunk a lehető legtöbbet segíteni embertársainknak, ha minél gyakrabban adunk plazmát. Ezt azonban csak akkor tehetjük meg, ha egészségesek maradunk.

Milyen összetevői vannak a vérplazmának?

A vérplazma a vér folyékony részét alkotja, így leginkább vízből áll. Azonban tartalmaz számos olyan alkotóelemet is, amelyeknek köszönhetően ilyen kiemelt jelentőségű anyag válik belőle az egészségügy számára. Ilyenek például a fehérjék, hormonok, véralvadási faktorok, antitestek vagy az elektrolitok.

A túl gyakori plazmaadással a fehérjék és immunglobulinok szintje lecsökkenne, ami fáradékonysághoz, gyengeséghez és az immunrendszer gyengüléséhez vezetne.

A vérplazma olyan fontos elektrolitokat tartalmaz, mint a nátrium, kálium vagy a kalcium. Ezek az anyagok elsősorban az izmok, az idegek és a sejtek működésére hatnak. A túl gyakori plazmaadással az elektrolit-háztartás felborulását idézhetjük elő, ami többek között izomgörcsöket okozhat.

Az immunglobulinok, vagyis antitestek az immunrendszer normális működése szempontjából vannak kiemelt helyen. Ezek hiánya a védekezőrendszerünk gyengüléséhez vezet, ami utat nyit a fertőzések számára.

Egyéb problémák, amit a megengedettnél gyakoribb plazmaadás okozna

Ha a fentiek még nem vették volna el a kedvünket attól, hogy megpróbáljunk különböző plazmaadó központokban is plazmát adni, nem kivárva a szükséges regenerálódási időt, akkor folytatjuk a sort.

A plazmaadás során sok folyadékot veszít a szervezet, ezért is hívják fel a plazmaadók figyelmét minden lehetséges helyen a sok folyadék bevitelére. Ha nem gondoskodunk megfelelően a pótlásról, akkor a kiszáradás tüneteit tapasztalhatjuk magunkon: szédülés, gyengeség, fejfájás és koncentrációs zavar.

A vérplazmában található értékes anyagok között találhatjuk azokat is, amelyek a véralvadásért is felelnek – ezért is jelenthet a plazma hatékony gyógymódot azok számára, akik véralvadási problémával küzdenek. Azonban, ha az előírtnál többször adunk plazmát, könnyen mi is szembesülhetünk ezekkel a gondokkal.

A plazmaadó központok orvosai és asszisztensei mindent megtesznek annak érdekében, hogy óvják az egészségünket. Tegyünk érte mi is!

The post Plazmaadás több helyen is – miért ne tegyük? appeared first on Biztonságpiac.

Az idősebb vagy krónikus beteg családtagok sajnos nagyobb eséllyel szenvedhetnek váratlan balesetet, és az egészségügyi problémák is rendszeresebbek. Mindenki szeretné biztonságban tudni az idősebb rokonokat, amiben már az elektronikai eszközök is hasznos segítséget tudnak nyújtani.

Védelem még a távolból is

Mindannyiunk számára fontos tényező a szeretteink jólléte. Különös figyelmet igényelhet az idősebb korosztály vagy éppen a krónikus beteg családtagok. Egy biztosítás is segít felkészülni a váratlan helyzetekre, aminek a megkötése egyszerűen és gyorsan megoldható a Genertel Biztosító segítségével. Sajnos az idősebbek között gyakrabban következik be egy megcsúszás vagy elesés, de egy hirtelen rosszullét is veszélyes tud lenni. Ha távol élünk tőlük, az még nehezebb helyzetet eredményez, mivel nem tudunk azonnal a segítségükre lenni. Ezért is kell kihasználni a mai technológiai lehetőségeket, amelyekkel áthidalhatjuk ezeket a problémákat.

Kezdjük a sort a Gondosóra programmal, amire minden magyar állampolgár jogosult, aki 65 év feletti és rendelkezik bejelentett belföldi lakcímmel. Egy ingyenes szolgáltatásról beszélünk, amelynek keretein belül az idős rokonunk kap egy jelzőkészüléket. Egy gombnyomással segítséget tud kérni szükség esetén. A szolgáltatás tartalmaz egy 0-24 órában elérhető szakképzett diszpécserszolgálatot, akik a felmerülő problémákban tudnak azonnal segíteni.

Vészhelyzet mellett akkor is rendelkezésre állnak, ha hétköznapi kérdések, bajok merülnek fel, de szükség esetén a hozzátartozókat is be tudják vonni, tájékoztatni őket. A program felhasználói, illetve a rokonok is komfortosabban érezhetik magukat a családtagjuk állapota felől.

Okosórát a nagyszülőknek?

Bizony ma már ez sem egy buta ötlet. Ha egy szimpla segélyhívó készüléknél szélesebb körű megoldást akarunk, illetve a pénztárcánk is lehetőséget ad rá, akkor az okosórák piacán érdemes körülnézni. A speciális, modern órák az SOS gombon kívül más hasznos funkciót is nyújtanak az idősebb rokonoknak. A pulzu, valamint más egészségügyi paraméterek mérésére is alkalmasak, mint a vérnyomás vagy EKG. A GPS helymeghatározó is jól jön, továbbá a gyógyszerek bevételére is tudnak emlékeztetni, de egyes modellek még esésészleléssel is el vannak látva.

Ha az óra viselője elveszíti az egyensúlyát és elesik, az óra visszajelzést kér az állapotról. Ha ez nem érkezik meg, akkor a vészhelyzeti kapcsolattartót vagy a mentőket is tudja értesíteni az eszköz.

A gyógyszerek adagolása is egyszerűbb lehet

Az idősebbek, krónikus betegek körében sok esetben nem csak egyféle gyógyszer bevételére kell minden nap emlékezni. Vannak speciális gyógyszeradagoló eszközök, amelyek minden nap a megadott időben figyelmeztetik a felhasználót, hogy ideje bevenni az aktuális adagot. Külön jelzik azt is, hogy melyik orvosságból mennyit kell bevenni.

The post Idős szeretteinknek is nagy segítséget jelenthet néhány hasznos kütyü appeared first on Biztonságpiac.

Elgondolkodtál már azon, hogyan tehetnéd még kényelmesebbé otthonodat vagy irodádat? Sokan épp ezt keresik, amikor olyan megoldások után kutatnak, amelyek egyszerre praktikusak és esztétikusak.

Magyarországon több városban is lehetőség nyílik arra, hogy közvetlenül kipróbáld, amit kinéztél, és Debrecen ebben különösen izgalmas állomás. A városban található boltok és bemutatóterek sokféle terméket kínálnak, hogy támogatni tudják az otthoni és munkakörnyezetek kényelmesebbé, hatékonyabbá tételét. 

Az otthonod a kényelmed szolgálatában

Az otthon az a hely, ahol leginkább önmagad lehetsz, ahol kikapcsolódhatsz és regenerálódhatsz. Ebben fontos szerepe van a jól megválasztott bútoroknak és kiegészítőknek. Gondolj csak bele, mennyire más érzés egy hosszú nap után lehuppanni egy kedvenc pihenőfoteledbe, vagy éppen mennyivel egyszerűbb az otthoni káoszt rendszerezni, ha megfelelő tárolómegoldásokat használsz. Egy gamer szék például nemcsak az intenzív játékélményt fokozza, de az ergonomikus kialakítása révén egész napos ülést is kényelmesen elviselhetővé tesz.

Ingyenes átvétel helyben: praktikum és kedvezmény

Az online vásárlások világában nem ritka, hogy az emberek között a szállítási költségek miatt nő a feszültség. Szerencsére Debrecenben erre is van megoldás. Amikor a Store11 online kínálatát böngészed, a kiválasztott termékeket akár helyben is átveheted, elkerülve a szállítási díjat. Ez nemcsak költséghatékony, de lehetőséget is ad arra, hogy a termékeket személyesen is szemügyre vedd, és ha valami mégsem olyan, mint amire számítottál, azonnal kérdezhess a barátságos kollégáktól. 

Mindenki talál magának van valamit

Az új bútor vagy kiegészítő kiválasztása nem csak egy egyszerű vásárlás. Figyelembe kell venni a lakók igényeit, az otthonod stílusát, és hogy mi az, ami jobban illik hozzád és családodhoz. A macskák számára ott a kaparófa, míg a kutyáknak a kényelmes fekhely biztosítja a pihenést. A salgó polc pedig elengedhetetlen azok számára, akik szeretnék elraktározni vagy rendszerezni eszközeiket, legyen az a garázsban vagy a műhelyben. És persze, ne feledkezzünk meg azokról az irodai dolgozókról, akik számára a forgószék jelenti a napi kényelmet.

Mindezek mellett a debreceni üzletben azzal is találkozhatsz, hogy folyamatosan a legfrissebb trendeket követve újítanak, így mindig naprakész lehetsz az otthonod berendezését illetően. Az ügyfélbarát hozzáállás és a széles termékválaszték kombinációja lehetővé teszi, hogy valóban a számodra legmegfelelőbb megoldást válaszd.

Debrecen nemcsak kultúrájának és gasztronómiájának köszönhetően vonzó célpont, hanem azért is, mert számos lehetőség kínálkozik arra, hogy az otthonod és munkahelyed a legtöbbet hozza ki belőled és családodból. Ha legközelebb erre jársz, ne hagyd ki a lehetőséget, hogy felfedezd a termékeket.

The post Kényelmi extrák az otthonokban és irodákban appeared first on Biztonságpiac.

Természetes igényünk, hogy szabadidőnket a lehető legkényelmesebben és pihentetően töltsük, főként a melegebb hónapokban, amikor a kert vagy a terasz a nyugalom szigetévé válik.  

Egy jól megválasztott kerti napozóágy vagy hintaágy nemcsak a pihenésnek kedvez, hanem stílusos kiegészítője is lehet a kültérnek. Akár egy könyv mellett szeretnél elnyújtózni, akár a délutáni szunyókálásra használnád a bútordarabokat, új szintre emelheted az otthoni kikapcsolódást. 

A mömax napozó- és hintaágy kínálata változatos, a széles választék lehetővé teszi a stílusos, különböző anyagokból készült berendezési tárgyak mindenki igényét kielégíthetik. 

Az anyagválasztás fontossága

Számos különböző anyagból készülhetnek a napozóágyak, mindegyiknek más előnye és hátránya van. A fa napozóágyak, különösen a teakfa vagy akác, természetes megjelenésükkel jól illenek a zöld környezetbe. Emellett strapabíróak és időjárásállóak, azonban rendszeres karbantartást igényelnek. A nedvességtől óvjuk ezeket a bútordarabokat, esős időben és télen fedett, páramentes helyen tároljuk őket.

A fémvázas változatok alumíniumból vagy acélból készülnek. Az alumínium napozóágyak könnyű súlyúak és kevésbé hajlamosak a korrózióra, mint az acélból készült modellek.

A műanyag felhasználásával készült kerti bútorok kevésbé elegánsak, áruk azonban kedvezőbb, mint a korábban felsorolt eszközök, illetve idővel törékennyé válhatnak a nap káros sugárzása miatt. Ügyelnünk kell a textillel borított vagy puha párnákkal rendelkező kiegészítőkre is, ezeket ne hagyjuk a napon és az esőtől is védjük meg.

A karbantartásról

Azoknak, akik a kényelem mellett egy különleges színfoltra is vágynak a kertben, érdemes elgondolkodniuk egy különleges napozósziget vagy dizájnos hintaágy beszerzésén. A napozószigetek gyakran kerek vagy félkör alakú, árnyékolóval ellátott pihenőhelyek, amelyek több személy befogadására is alkalmasak. Igazán ideálisak egy délutáni családi pihenéshez. 

A legkelendőbbek a fonott rattan, a vízálló textil és a puha párnák kombinációjával készült modellek, melyek egyaránt időjárásállóak és komfortosak. A dizájnos hintaágyak között találunk egyedi baldachinos kialakítású, stílusos színvilággal és ergonomikus formával készült darabokat, melyek egyszerre kínálnak ringatózó és esztétikai élményt.

Prémiummodellek is kaphatók

Ha még többet szeretnél kihozni a kertben töltött szabadidőből, válaszd az állítható árnyékolóval ellátott modellt, mely védelmet nyújt az UV-sugárzástól. A prémiummodellek beépített asztalkával, pohártartóval, sőt még USB-töltővel is rendelkeznek. Így még ideálisabbak a pihenéssel, kikapcsolódással töltött idő komfortosabbá tételéhez.

A napozóágyak és hintaágyak különböző helyeken elhelyezve tudják a legtöbben nyújtani. Az árnyékos, lombos és széltől védett területre helyezzük a hintaágyat, míg a napozáshoz a kevésbé eldugott helyet válasszuk a kertben, de itt is lehet szélvédett a terület.

The post Mire figyeljünk, ha napozó- vagy hintaágyat keresünk a kertbe? appeared first on Biztonságpiac.

Az illóolajok már régóta az egészségmegőrzés elkötelezett segítői, és manapság újra a figyelem középpontjába kerültek – nem véletlenül. Az aromás növényi kivonatok hatása messze túlmutat az illatokon: természetes összetevőik miatt egyre több területen alkalmazzák őket, és ez alól nem kivétel a szájápolás sem.

Azoknak, akik a hagyományos megoldások helyett inkább a természet erejére támaszkodnának, a Vespeo illóolajok valódi kincset jelentenek. A szájhigiénia fenntartásához mindennapos odafigyelés szükséges, főként akkor, ha valaki kivehető fogszabályzót vagy más hasonló eszközt visel. 

Ezek rendszeres fertőtlenítése esztétikai és egészségügyi szempontjából is fontos. A koncentrált növényi olajok természetes antibakteriális tulajdonságaik révén segítenek elérni a normál egyensúlyt a szájhigiénia terén. A citrusos és mentolos aromák kellemes illatot hagynak maguk után, a szájban pedig megmarad a temészetes baktériumflóra. 

Több mint egyszerű illat – komplex hatások természetesen

Az illóolajkeverékek ereje abban rejlik, hogy a bennük található összetevők együtt dolgozva felerősítik egymás jótékony hatását. Így egyetlen csepp is olyan intenzív és kellemes élményt adhat, amely órák múltán is megmarad. 

A szegfűszegből, fahéjból vagy borsmentából kinyert olajok hatására garantált a friss lehelet és az egészséges szájüregi egyensúly. Egyes kutatások szerint ezek a természetes kivonatok képesek alacsonyan tartani a fogszuvasodásért felelős baktériumok számát is, így a prevenciós szájápolásban is óriási hasznukat vehetjük.

Modern eszközökkel támogatott természetesség

Az illóolajok hatékonysága tovább fokozható speciálisan tervezett szájápolási eszközökkel, amelyek például UV-fénnyel társítva még aktívabban fertőtlenítik a fogszabályzó síneket. Ez a kettős megközelítés – a természet és technika – új perspektívákat nyit a higiénia terén. Nem mellesleg azok is bátran használhatják, akik érzékenyek a vegyi anyagokra vagy környezettudatosabb megoldásokat keresnek. 

A természetből merítve – de tudatosan

Bár az illóolajok sok pozitív hatással bírnak, érdemes mindig körültekintően használni őket. Tartsuk be a hígításra vonatkozó előírásokat, és mindig figyeljünk arra, hogyan reagál a szervezetünk az egyes termékekre. Attól függetlenül, hogy természetes összetevőket tartalmaz, okozhat allergiás reakciókat. Mindig megbízható forrásból származó keveréket használjunk, a piacon ugyanis sok a hamisítvány, amiknek használata nem hozza meg a várt eredményt. A valódi összetevőket tartalmazó olajkeverékkel garantált a friss és egészséges szájhigiénia.

Az illóolajokat érdemes közelebbről is megismerni, hiszen izgalmasak, sokrétűek és meglepően hatékonyak is, ha okosan használjuk őket. Bátran kisérletezzünk hát az illatokkal és a gyógyító növényi erőkkel.

The post A természetes frissesség ereje – illóolajokkal a szájhigiénia szolgálatában appeared first on Biztonságpiac.

Beludzsisztán a dél-ázsiai régió egyik leginstabilabb területe, ahol az etnikai, gazdasági és geopolitikai feszültségek egymást erősítve idéznek elő tartós biztonsági kihívásokat. A beludzs népcsoport függetlenségi törekvései évtizedek óta fegyveres konfliktusokhoz vezetnek, különösen Pakisztán területén, ahol a Balochistan Liberation Army (BLA) nevű terrorszervezet központi szerepet játszik. A csoport tevékenysége a NATO afganisztáni kivonulását követően erősödött fel, kihasználva a térség geopolitikai átrendeződését. A kínai gazdasági érdekeltségek, különösen a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) projekt, újabb konfliktusforrást jelentenek, mivel a helyi közösségek a fejlesztésekből nem részesülnek, míg a nyersanyag-kitermelésből származó haszon túlnyomórészt külföldi szereplőkhöz kerül. A BLA válaszul célzott támadásokat hajt végre kínai és pakisztáni célpontok ellen, ezzel súlyosbítva a térség biztonsági helyzetét. A cikk igyekszik feltárni a konfliktus gyökereit, a BLA megerősödésének okait, valamint a nemzetközi szereplők közül Kína szerepét a térségben. A jelenlegi folyamatok alapján a térségben folyamatosan nő a feszültség és az instabilitás, ami regionális szinten is komoly biztonsági kockázatot jelent.

Bevezetés

Beludzsisztán egy történelmi régió, amely az Iráni-fennsík dél-keleti részén, az Arab-tenger partján helyezkedik el. A mintegy 18-19 millió fős beludzs törzs nem rendelkezik saját országgal, elsősorban Pakisztán (Beludzsisztán tartomány), kisebb részben pedig Irán (Szisztán és Beludzsisztán tartomány) és Afganisztán (Nimruz, Helmand és Kandahar tartományok) területén élnek. Miután a valamikori Brit India – amely az iráni területeket leszámítva addig lefedte Beludzsisztánt – függetlenedett, a beludzsok is több sikertelen felkelést indítottak, hogy önálló államot hozhassanak létre. Ezek elsősorban Pakisztán Beludzsisztán tartományát (ez az ország legnagyobb, de egyben legszegényebb tartománya is) érintették, ahol 1948 és 1977 között kisebb megszakításokkal folyamatosan jelen volt ez az igény, amit különböző fegyveres csoportok próbáltak meg kihasználni. Az ezredforduló után ismét felerősödtek a szeparatista hangok, és az elmúlt bő két évtizedben újra különböző terrorszervezetek és fegyveres milíciák harcolnak a kormányerőkkel. A harcoknak már több tízezer áldozata van halottakban, sebesültekben és eltűntekben, de előfordul, hogy civileket rabolnak el és kínoznak meg, ahogyan a beludzs nők ellen elkövetett nemi erőszak is gyakori jelenség. A felkelők elsősorban azért lázadtak fel Iszlámábád ellen, mert véleményük szerint Beludzsisztán el van hanyagolva, nem érkeznek beruházások a területre, az itteni etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek nincsnek megfelelően képviselve. További probléma, hogy az itt kitermelt nyersanyagokat elszállítják, és a térség nem részesül érdemben az ezek eladásából származó bevételekből.

A BLA

A felkelő fegyveres szervezetek közül az egyik legjelentősebb a BLA (Balochistan Liberation Army), amely a 2000-es évek elején jött létre. Az különbözteti meg a legtöbb hasonló beludzs milíciától, hogy a BLA egyértelműen Beludzsisztán teljes függetlenségét tűzte ki céljául, miközben más szervezetek megelégednének a területi autonómia garantálásával is. Megalakulásuk okai között említik a terület kizsákmányolását, a beludzsok rendszerszintű diszkriminálását, valamint a beludzs identitás felszámolását célzó állami lépéseket. A csoportot 2006-ban, egy Pervez Musarraf pakisztáni elnök elleni merényletkísérlet után először Pakisztán, majd az azóta eltelt szűk két évtizedben többek között az USA, az Egyesült Királyság, Irán, Kína és Oroszország is terrorszervezetté nyilvánította. Ettől kezdve magasabb intenzitású lett a pakisztáni kormányerők és a BLA közötti harc, ami odáig vezetett, hogy 2009-ben Brahamdagh Khan Bugti, a csoport akkori vezetője arra szólította fel a beludzs lakosságot, hogy öljenek meg minden más etnikumú embert a tartományban. Az ezt követő etnikai tisztogatásokban mintegy 500 punjabi származású – többségében civil – ember vesztette életét. A 2010-es években folytatódtak a különböző merényletek, elsősorban továbbra is a punjabi származású civilek, valamint kormánytisztviselők, rendőrök és katonák ellen, ezek következtében becslések szerint 300 000 főnek kellett elhagynia otthonát 2014 októberéig. Nawab Khair Bakhsh Marri, a BLA-vezér 2014-ben hunyt el, és az utódlás során kitört belső harcok következtében a szervezet kettészakadt, létrejött a United Baloch Army (UBA), a két csoport pedig ezt követően egymással is folyamatos harcban állt. A 2010-es évek végére valamennyire sikerült visszaszorítani a terrorszervezetet, köszönhetően a Beludzsisztánba vezényelt jelentős számú pakisztáni katonának, de miután a NATO 2021-ben kivonta csapatait Afganisztánból, a BLA menedéket talált az ország déli tartományaiban – amelyek szintén a történelmi Beludzsisztán részeit képezik. Ezáltal pedig képes volt újra megerősödni, amit jól bizonyít, hogy az elmúlt években rendszeresen hajtanak végre terrortámadásokat, ráadásul az online térben is egyre aktívabbak, ahol sikeresen terjesztik a saját narratívájukat a propaganda segítségével.

Kína szerepe

A Kínai Népköztársaság az elmúlt két évtizedben egyre szorosabban működik együtt a pakisztáni kormánnyal, ami Beludzsisztánt is érinti. 2005 óta a kínai állam 68 milliárd dollár értékben fektetett be tőkét Pakisztánba, ennek a 74%-át az energiaszektorba. Ezeknek a befektetéseknek a döntő többsége 2015 után érkezett a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) projekt keretein belül. Ez egy nagyjából 3000 km hosszú útvonal, ami Pakisztánon keresztül kötné össze Kínát a Perzsa-öböl térségével, jelentősen lerövidítve így például az innen származó kőolaj útját, aminek így nem kéne megkerülnie Dél-Kelet-Ázsiát a Malaka-szoroson keresztül. Ez a projekt is része Hszi Csin-ping kínai elnök grandiózus Egy Övezet Egy Út kezdeményezésének. A gazdasági folyosó dél-nyugati vége pedig pont Beludzsisztán tartományon keresztül éri el az Arab-tengert, ezen belül is a kínai tulajdonban lévő Gwadar kikötővárosa a legfontosabb pont, amelynek mélytengeri kikötőjét Kína 2013 óta fejleszti. Az infrastruktúrafejlesztésen túl komoly kínai szerepvállalás figyelhető meg a beludzsisztáni nyersanyagok kitermelésében is. Jó példa erre a Saindak környékén működő bányahálózat, amit a kínai Metallurgical Construction Corp (MCC) üzemeltet, és ami elsősorban aranyat, ezüstöt és rezet termel ki. 2021 óta azonban elapadni látszik a Pakisztánba érkező kínai tőke. Ez egyrészt a covid járvány hatásaival magyarázható, másrészt pedig azzal, hogy Pakisztánban a pénzügyi környezet nem kedvez igazán a befektetéseknek. Illetve azt is ki kell emelni, hogy ez az időszak pont egybeesik a NATO afganisztáni kivonulásával, és a korábban is időről-időre ismétlődő szeparatista támadások különböző kínai érdekeltségek ellen ezután jóval gyakoribbak lettek. Ezek együttesen okozták azt, hogy a pekingi kormányzat más területekre fekteti be a pénzét. Mindezek ellenére Asif Ali Zardari pakisztáni és Hszi Csin-ping kínai elnökök 2025 februárjában elkötelezték magukat a CPEC 2.0 projekt megvalósítása mellett, ami alapvetően ipari és mezőgazdasági fejlesztéseket foglal magába, illetve egy jelentős technológiai transzfert is. Ezen célok megvalósulása azonban erősen kérdéses, a korábban ismertetett tényezők miatt.

A BLA támadásai kínai érdekeltségek ellen

A BLA alapvető problémája a Beludzsisztánban egyre fokozódó kínai jelenléttel az, hogy szerintük a kínai cégek és a pakisztáni kormányzat a helyiek bevonása nélkül döntött ezeknek a projekteknek a megvalósításáról. Továbbá azt is nehezményezik, hogy az itt kitermelt nyersanyagokból származó profitnak csak egy töredéke (a saindaki bányák esetében pl. 5-6,5%) kerül a beludzsisztáni helyi kormányzathoz. Ezeken túl azt kérik még számon a kínai cégeken, hogy nem fejlesztik a környéket, hiába realizálnak óriási profitot, sok helyen még járható utak sincsenek, amiken a munkások meg tudnák közelíteni a bányákat. Nem építenek kórházakat és iskolákat sem, pedig hatalmas szükség lenne ezekre, hogy a térség fel tudjon zárkózni, akár csak Pakisztán többi tartományához. Beludzsisztán összességében is az ország legszegényebb régiója, annak ellenére, hogy kedvező a földrajzi fekvése és kifejezetten gazdag nyersanyagokban. A BLA pedig ezen okok miatt már a 2010-es évek közepétől rendszeresen támadott kínai érdekeltségeket Beludzsisztánban. Ezek célpontjai eleinte a CPEC-hez köthető építkezések és különböző egyéb projektek voltak, de ezekkel az akciókkal nem értek el igazán komoly sikereket, mivel az áldozatok döntő többsége egyszerű munkás volt, akik kevésbé érdekelték Kínát azon túl, hogy az ilyenkor szokásos diplomáciai köröket természetesen lefutotta Peking. Válaszul viszont általában a pakisztáni kormányerők is véres megtorló akciókat hajtottak végre a BLA harcosai ellen. Az első igazán jelentős hatású terrortámadás a Karacsiban található kínai konzulátus ellen irányult 2018 novemberében. A konzulátus és annak kínai személyzete végül megmenekült, több pakisztáni rendőr azonban meghalt a kialakuló tűzharcban, amelyben lelőtték a terroristákat. 2021 után a BLA fokozta tevékenységét a kínai érdekeltségek ellen. Gwadarban rendszeresen támadnak meg kínai munkásokat szállító konvojokat, a Karacsi Egyetem Konfucius Intézete előtt öngyilkos merénylő végzett három kínai tanárral, a Karacsi Nemzetközi Repülőtér mellett pedig további két kínai állampolgár lett bombamerénylet áldozata.

A jelenlegi helyzet

Az elmúlt négy év eseményeit vizsgálva az állapítható meg, hogy amióta a NATO kivonult Afganisztánból, a BLA jelentősen megerősödött, és egyre nagyobb károkat képes okozni, mivel a támadásai számát és méretét is számottevően megnövelte. Az elmúlt években több száz különböző terrortámadást hajtott végre a szervezet, ezek közül a legjelentősebbet 2025 márciusában. Ekkor egy Kvettából (Beludzsisztán fővárosa) Pesavarba tartó menetrendszerint közlekedő utasszállító vonatot térítettek el, amin majdnem 400 utas utazott. A pakisztáni fegyveres erők végül sikeresen visszafoglalták ugyan a vonatot, de az akcióban több tucat civil is életét veszítette a terroristákon túl. Beludzsisztánban az elmúlt időszakban rendszeresek a pakisztáni hadsereg, illetve rendőrség elleni merényletek is, de nem volt előzmények nélküli a vonateltérítés sem, ugyanis a civil célpontok elleni akciók is állandó részét képezik a BLA eszköztárának. Ilyen volt többek között a Kvetta vasútállomásán elkövetett bombatámadás 2024 novemberében, ami 26 halálos áldozatot követelt. A BLA mellett több kisebb terrorszervezet is működik a térségben, amelyek szintén a beludzsok függetlenségéért harcolnak. Ilyen a Balochistan Liberation Front (BLF), vagy az UBA és a Balochistan Republican Army egyesülésével létrejött Balochistan Nationalist Army (amely formálisan ugyan már nem létezik), de meg kell említeni az olyan, egyre radikálisabb diákszervezeteket is, mint amilyen a Baloch Student Organization-Azad is. A számtalan kisebb-nagyobb beludzs milícián, fegyveres csoporton és terrorszervezeten túl mások is tevékenykednek a területen, ezek közül a legfontosabb a pakisztáni tálibok Tehrik-e Taliban Pakistan (TTP) szervezete, amely a legjelentősebb terrorszervezet a pakisztáni-afgán határ térségében. Ezeknek együttesen köszönhető az, hogy Pakisztán, a Global Terror Index (GTI) 2025-ös listáján már a világ terrorizmus által második leginkább sújtott országaként szerepel. Egyedül a 2024-es évben 1099 különböző terrortámadást regisztráltak az országban, amelyekben 1081 ember vesztette életét. Különösen aggasztóak ezek a számok, ha összevetjük őket a 2021-esekkel. Három évvel korábban ugyanis Pakisztán 186 terrortámadással és 275 ezekben elhunyt emberrel még „csak” a 10. helyet foglalta el ebben a rangsorban. Összességében az mondható el, hogy a BLA az elmúlt években hatalmas ütemben nyer teret Pakisztánban, mára már szinte nyílt háborút vívnak a kormányerőkkel. Legfőbb céljuk, hogy a Beludzsisztánban megjelenő kínai érdekeltségeket elűzzék onnan és kiharcolják a beludzsok függetlenségét. Utóbbi nem valószínű, hogy megtörténik, viszont előbbiben értek el részsikereket, elég csak a kínai befektetések csökkenésére gondolni. Az viszont mindenképp aggasztó, hogy Iszlámábád nem képes letörni ezeket a szeparatista mozgalmakat, és Pakisztán dél-keleti részei egyre inkább a polgárháborús állapotok felé sodródnak, főleg, hogy ha a konfliktus eszkalálódna, akkor az gyorsan átterjedhet a szomszédos Irán és Afganisztán területére is. Ez pedig megjósolhatatlan következményekkel járna, a jelenleg is számos konfliktus sújtotta régió biztonsága szempontjából.

A Földrajzi peremvidék, stratégiai középpont: Beludzsisztán a globális erőtérben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) 2024. november 21-én adott ki nemzetközi elfogatóparancsot Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök ellen. A vád háborús bűncselekmények, éheztetés, mint hadviselési módszer, polgári lakosság elleni szándékos támadás, valamint emberiesség elleni bűncselekmények, úgy, mint emberölés és üldöztetés a Gázai övezetben. Amikor április elején Netanyahu Budapestre látogatott, Magyarországnak a szerződés értelmében le kellett volna tartóztatnia a kormányfőt, ehelyett bejelentették: hazánk kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

Nemzetközi Büntetőbíróság létrejöttének előzményei

A nemzetközi közösségben már a második világháború vége óta érlelődött az igény egy állandó nemzetközi büntetőbírói fórum felállítására, de csak mintegy ötven évvel később valósult meg.

Létrejöttének előfutára a szövetséges hatalmak által létrehozott két ad hoc (eseti) bíróság: a Nürnbergi és a Tokiói Törvényszék, valamint a II. világháborút követő persorozat, ahol a háborús bűncselekmények elkövetőit kívánták felelősségre vonni. Már ezt a folyamatot is több kritika érte, köztük a legsúlyosabb, hogy a nürnbergi perek során olyan bűncselekmények vádjával állítottak elő embereket, amelyekre az elkövetés idejében nem létezett hatályos nemzetközi szabályozás. Ezt követően világossá vált, hogy szükség van egy állandó nemzetek feletti bíróságra, amely törvényben meghatározott esetekben jogosult eljárni.

A 90-es években az ENSZ BT megbízásából újabb két ad hoc törvényszék felállítására került sor, először a Jugoszláv Törvényszék (hivatalos nevén A volt Jugoszláviával foglalkozó Nemzetközi Törvényszék 1993), amely a jugoszláv háborúk során elkövetett nagyszabású katonai atrocitásokat vizsgálta. Az eljárás fő problémája abban állt, hogy a Bíróság Hágában működött, az eljárás alá vont személyeket ott állították elő, a helyi igazságszolgáltatást nem a megfelelő mértékben vonták be. Egy évvel később hozták létre a Ruandával foglalkozó Törvényszéket, amely a népirtást már – tanulva a jugoszláv eset kritikáiból – Ruandával szomszédos országból vizsgálta, afrikai bírók és szakértők bevonásával. A Nemzetközi Jogi Bizottság által még ebben az évben benyújtásra került az ICC-t létrehozó statútum végleges törvénytervezete

Az ICC legitimitása és kihívásai

A Nemzetközi Büntetőbíróság szupranacionális bíróságként az emberiség egészét érintő legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények elkövetőivel szemben hivatott eljárást indítani, mely bűncselekményeket a szervet létrehozó Római Statútum nevesíti. Az 5. cikk szerint ezek a népirtás, emberiesség elleni bűntettek, háborús bűncselekmények és az agresszió.

Általános nézőpont, hogy a háborús bűncselekmények a humanitárius joggal való szoros viszonya miatt elsősorban a nemzetközi jog hatáskörébe tartoznak. Azonban a nyomozás és a felelősségre vonás feladata ezeknél a bűncselekményeknél is végső soron állami, nem pedig a nemzetközi közösség joghatósága alá tartozik. Ezért találkozhatunk a hazai és sok más állam büntető törvénykönyvében a háborús bűncselekményekkel, amely önálló fejezetet képeznek, akárcsak a gazdasági vagy a közlekedési bűncselekmények. Ez az oka továbbá annak is, hogy sokan már annak felállítása során megkérdőjelezték az ICC legitimitását, a szuverenitás megőrzésére hivatkozva nem egy állam tagadta meg vagy vonta vissza az aláírást. Többek között az Egyesült Államok sem csatlakozott formális értelemben; ugyan a létrehozás folyamatában aktívan részt vett és az 1990-es évektől kezdve támogatta egy állandó nemzetközi bíróság létrehozását, a tárgyalásokat követően mégsem írta alá az egyezményt. A visszalépést azzal indokolták, hogy a bíróság ügyésze „ellenőrizetlenül túl nagy hatalmat kap” és „politikai indíttatású vádemelést folytathat az amerikai katonák ellen”. A 2002-ben hatályba lépett egyezményt először Izrael is aláírta, majd később visszavonta azt és jelenleg sem tagja a szervezetnek.

Mind a bíróság, mind pedig az izraeli kormányfővel szemben indított eljárás jogi dimenziói rendkívül sajátosnak mondhatók. Izrael nem tagja az egyezménynek, de Palesztina 2015 óta igen. Izrael állam létezését az ENSZ 165 állama ismeri el, Palesztináét 147. Izrael nem ismeri el az ICC joghatóságát a saját területén, így a Gázai övezetben sem, a palesztin lakosságot azonban saját joga szerint védi az egyezmény. A háború kirobbanását illetően pedig mindkét fél önvédelemre hivatkozik.

Az ICC legitimitását nem csupán a jogtechnikai kérdések miatt vitatják, sokak szerint a szervezet valóban politikai eszközként működik és erre éppen az Izrael-Palesztin konfliktus a példa, ahol egyesek szerint Palesztinát is felelősségre kellene vonni háborús bűntettek vádjával, például az élő pajzs használata (melyet az ENSZ főtitkár is megerősített), vagy a civil célpontok támadása. (Megjegyzés: az ICC elfogatóparancsot adott ki több Hamasz vezető ellen is, de visszavonták azokat, miután a vezetők meghaltak a konfliktusban.) Hasonlóan vitatott a beavatkozás elmaradása Észak-Koreában, Afganisztánban, Jemenben, vagy Szíriában. Az ICC válasza minden esetben az volt, hogy a felsorolt államok nem tagjai az egyezménynek. Ettől függetlenül az ENSZ BT utasítására lehetséges vizsgálatot indítani (ez történt például az al-Bashir-ügyben), érdemes azonban a fenti esetekben megvizsgálni, mely országok és nagyhatalmak milyen szerepet töltöttek be az adott konfliktusokban.

Vannak azonban olyan események is, ahol nem a beavatkozás elmaradása, hanem annak módja a vitás pont: a 2010-es kenyai eljárás során az ICC egyes elkövetőkre való összpontosítása csökkentette a rendszerszintű erőszak visszaszorítását. A kenyai eljárást maga Uhuru Kenyatta és támogatói is politikailag motiváltnak tartották, és azt mondták, hogy az ICC „csak afrikaiakat üldöz”. (Megjegyzés: az ICC 2010 előtt 5 afrikai országban indított hivatalos nyomozást, összesen 14 vádlott ellen, míg más régiókban egyet sem.) A 2005-ös szudáni beavatkozás egyenesen aláásta a béketárgyalásokat és a humanitárius segítség biztosítását, Omar al-Bashir és a szudáni vezetés elzárkózott a nemzetközi közösséggel való együttműködéstől, miután 2009-ben kiadták ellene az elfogatóparancsot. A szudáni eljárás során az is nagy mértékben megnehezítette az ICC munkáját, hogy a Bíróság egy, a Statútumot nem ratifikált állam hivatalban lévő államfőjével szemben kívánt eljárást folytatni. Így az Omar al-Bashir ellen folytatott ügyben nem kerülhetett maradéktalanul sor az immunitás és a büntetőjogi felelősség közötti kollízió feloldására. Az ügy kapcsán Yoweri Museveni, ugandai elnök 2016-ban az ország tagsága ellenére az ICC-t „feleslegesnek” és „kettős mércét alkalmazónak” nevezte, szerinte a Bíróság a nyugati hatalmak érdekeit szolgálja, nem pedig az igazságosságot.

Ezek az esetek kiválóan illusztrálják az ICC nemzetközi igazságszolgáltatásban betöltött szerepének összetettségét és vitatott jellegét. Míg az ICC létfontosságú szerv azt illetően, hogy felelősségre vonja a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit, jogosnak mondható az az érvelés, hogy bizonyos helyzetekben való részvétele kontraproduktív lehet, megnehezíti a béke elérésére irányuló helyi vagy nemzetközi törekvéseket. Rendszerint az érintett állami vezetők, akik ellen eljárás indul, vitatják annak joghatóságát is. Ez idáig azonban Magyarország nem kérdőjelezte meg a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásának igazságosságát.

A kilépés folyamata

A világ országainak túlnyomó része elismeri az ICC legitimitását, a Netanyahu elleni vádak megalapozottságát, a közelgő választások kapcsán felmerül tehát a kérdés: a Kormány döntése végleges, vagy van lehetőség az újbóli csatlakozásra? Mielőtt a jövőbeli lehetőségeket fontolgatnánk, ne feledkezzünk meg egy igen jelentős tényről: Magyarország még nem lépett ki. A kilépési szándékot ugyan április 3-án Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, majd később a magyar-izraeli sajtótájékoztatón Orbán Viktor is megerősítette a hírt, a teljes kilépést azonban hosszas felmondási eljárás előzi meg. Először szükség van az Országgyűlés felhatalmazására, majd a kilépési kezdeményezés beadását követően Magyarország még legalább egy évig biztosan a szervezet tagja marad. A Statútum 127. cikke értelmében a felmondás nem mentesíti az államot a Statútumból eredő kötelezettségeinek teljesítése alól, a felmondást benyújtó állam továbbra is köteles együttműködni a Bírósággal, továbbá semmilyen módon nem sértheti az olyan ügyek vizsgálatát, amelyeket a Bíróság már a felmondás hatálybalépése előtt vizsgált. Ez idő alatt maga a folyamat is megrekedhet, előfordulhat, hogy végül az ország el sem jut a teljes körű kilépéshez.

Melyek a hazánkat érintő kötelezettségek?

A bejelentést követő napokban parázs vita alakult ki a jogásztársadalomban azt illetően, hogy milyen kötelezettségei vannak Magyarországnak a Bíróság felé, vagy, hogy egyáltalán vannak-e. A kérdésben alapvetően két álláspont jelenik meg: az első, hogy Magyarország sosem hirdette ki a Statútumot, a hazai jogalkotási törvények értelmében tehát az sosem vált a belső jog részévé, eszerint itthon az egyezményre alapozva sem eljárást kezdeményezni, sem pedig letartóztatni senkit nem lehet. Ellentétes vélemények szerint Magyarország a 2001-es ratifikálással elfogadta azt, hogy „a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül”. Ezen meggyőződését 2023 nyarán európai uniós szinten is megerősítette, illetve az Alaptörvény Q. cikk (2) bekezdése szerint „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját”, ennek értelmében a kihirdetés elmaradása egyszerű jogtechnikai kérdés, amelyre nem lehet olyan személy védettségét alapítani, aki ellen háborús bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja okán indult eljárás. Mi több, a magyar Büntetőtörvénykönyv is lehetővé teszi, hogy a legfőbb ügyész jóváhagyásával nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett nemzetközi bűncselekmények kapcsán induljon büntetőeljárás.

Mi az üzenete a Kormány bejelentésének?

A kilépés bejelentésének ténye és annak jelentősége többféleképpen értelmezhető. Magyarország ezidáig határozottan kiállt a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitása, a szervezet függetlensége és munkájának fontossága mellett. Korábban sosem merült fel, hogy hazánk nem értene egyet az ICC intézkedéseivel, vagy a Statútum jogi erejével, 2005 és 2014 között Kovács Péter magyar bíró is részt vett a Bíróság tevékenységében. A nemzetközi közösség döntő többsége egyetért a Bíróság működésével, nem meglepő tehát, hogy a kilépés nagy diplomáciai botrányt váltott ki, hiszen egy ilyen bejelentés azt az üzenetet közvetítheti, hogy nem értünk egyet a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásával, egy ország kilépése pedig akár a szervezet tekintélyének gyengülésével is járhat. Arról nem is beszélve, milyen következménye lehet a jövőre nézve olyan szempontból, hogy ezzel a lépéssel Magyarország potenciális célpontja lehet olyan állami vezetőknek, akik ellen eljárás indult, vagy jelenleg folyamatban van.

Magyarország döntése mindenesetre jelentős külpolitikai fordulatot jelent és kritikus kérdéseket vet fel a nemzetközi igazságszolgáltatás működésével és jövőjével kapcsolatban.

Szerző: Strasser Lilla

A HUXIT, avagy Magyarország kilépése a Nemzetközi Büntetőbíróságból bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Gondolt már arra, hogy a régi laptopja már nem tudja felvenni a versenyt a mai elvárásokkal? Amikor a mindennapi használat során frusztrálóvá válik a lassú rendszerindítás vagy a folyamatosan akadozó alkalmazások, eljött az idő, hogy fontolóra vegyük az eszköz bővítését. 

Egy átgondolt fejlesztéssel könnyedén növelheti számítógépének teljesítményét, anélkül hogy új eszköz vagy egy másik használt laptop vásárlására lenne szükség. A laptopok fejlesztésének témaköre rendkívül széles, de néhány alapvető lépés segíthet az eligazodásban.

Előkészületek a bővítéshez

Mielőtt belemerülünk a technikai részletekbe, fontos megérteni, milyen célokat szeretnénk elérni a bővítéssel. Gyakori, hogy otthoni használatra szánt laptopok esetében cél a gyorsabb működés, az alkalmazások gördülékeny futtatása, vagy egyszerűen a rendszer stabilitásának javítása. 

A megfelelő bővítési lehetőségek megismerése érdekében alapvető fontosságú a laptop specifikációinak alapos áttekintése. Tudja, mennyi RAM-ot képes kezelni az eszköze? Kompatibilis az új SSD-vel, amelyet beszerelni készül? Az ilyen információkhoz hozzáférhet a gyártói kézikönyvből, illetve az interneten található különböző adatbázisokból. Ezek a források rengeteg hasznos támpontot nyújtanak.

A memória és tárhely bővítésének haszna

Az egyik legegyszerűbb és költséghatékony módja a teljesítménynövelésnek a RAM bővítése. A memóriabővítés által a laptop sokkal gördülékenyebben fog futni, különösen, ha a processzor kapacitása sincs teljesen kihasználva. 

Sokan tapasztalták már, hogy néhány gigabájtnyi extra RAM hatalmas különbséget jelenthet a használati élményben egy mindennapi laptop esetében. Egy használt laptop vásárlásakor is érdemes ezt figyelembe venni, hiszen az ilyen eszközök sok esetben olcsóbbak, és bővítéssel jelentős teljesítménynövekedést el lehet érni.

Az SSD-re váltás szintén nagy előrelépést eredményezhet. Míg a hagyományos merevlemezek lassabbak lehetnek, a szilárdtest-meghajtók gyorsabb adatátvitelt tesznek lehetővé, ami csökkenti az indítási és betöltési időket. Ráadásul, mivel nincsenek mozgó alkatrészek, kisebb az esélye az meghibásodásnak, így az SSD hosszabb távon is megbízhatóbb tárolási megoldást jelenthet.

Processzorcsere: mit érdemes figyelembe venni?

A processzor cseréje ugyan bonyolultabb feladat, de adott esetben jelentős előnyt nyújthat, főként akkor, ha erőforrás-igényes programokat szeretnénk futtatni. Nem mindegyik laptop esetében lehetséges a processzor cseréje, de ha van rá mód, a bővítés jelentős teljesítménynövekedést hozhat a számítógép életében. 

Mielőtt azonban belevágna egy ilyen jellegű bővítésbe, fontos konzultálni egy szakemberrel, hiszen egy rosszul sikerült beavatkozás a laptop alaplapjának károsodásához vezethet. Az új processzor bővítése pedig a hűtés szempontjából is kihívás elé állítja a felhasználót, hiszen erősebb hűtési megoldásokra lehet szükség a megfelelő működés érdekében.

The post Hogyan tehetjük hatékonyabbá a régi laptopunkat? appeared first on Biztonságpiac.