Biztonságpolitika

Az építkezés sokaknak egy életre szóló döntés, így teljesen érthető, hogy minden részlet számít. A mai gyakorlatban nem ritka, hogy egy családi ház felépítése szinte teljes egészében egyetlen kivitelező csapat kezébe kerül, ami elsőre talán kényelmes megoldásnak tűnik.

Azonban van, amikor ez a módszer több kérdést is felvet, főként a szakértelem és a munkaminőség terén. Szerencsére a Plan-Épszer Kft. generálkivitelezés szolgáltatása nagyon sokrétű, hiszen az összes részfeladatért a megfelelő szakember felel. Az építkezés náluk nem futószalagszerű munka. Sokkal inkább egy átgondoltan felépített folyamat, ahol minden egyes lépés mögött tapasztalat és szaktudás áll.

Ha mindenki azt csinálja, amihez ért – abból jó dolgok születnek

Az igazán jó eredményhez elengedhetetlen, hogy mindenki azon a területen dolgozzon, amelyben a legtöbb tapasztalata és tudása van. Ez az alapelv már a szervezésben is megmutatkozik: az építkezés első szakaszát olyan szerkezetépítő csapatok végzik, akiket egy statikus vezet, míg a későbbi, részletekre koncentráló munkálatok már az építész irányítása alatt zajlanak.

A kulcs a részletekben rejlik

Az egyes munkafázisokat más-más szakterületen tapasztalt szakemberek végzik. Egy jó rendszerben külön foglalkoznak a zsaluzással, tetőszerkezettel, falazással, betonozással vagy éppen hőszigeteléssel. Ugyanez igaz a kertépítési és térkövezési feladatokra is. Ilyenkor minden munkát olyan emberek látnak el, akiknek ez a saját területük, és már hosszú idő óta foglalkoznak vele – legyenek akár saját alkalmazottak, akár régóta bevált partnerek.

Teljesítmény és minőség egyben

A jól megszervezett, specializált munkavégzés a legcélravezetőbb. Egy ilyen struktúrában mindenki pontosan tudja, mikor lép be a munkafolyamatba, és mi a feladata. Így az építkezés gyorsabbá válik, a hibák lehetősége leredukálódik, és a végeredmény éppen olyan lesz, amilyennek elképzelted. Az ilyen együttműködésekkel nem kell kompromisszumot kötni a részletek rovására, hiszen minden a legnagyobb szakértelemmel készül.

Átláthatóság és bizalom – az alapoktól kezdve

Az építkezéskor a megbízhatóság legalább olyan fontos, mint maga a szakmai tudás. A jó kivitelezés természetesen a precíz munkán múlik, de az is nagyon fontos, hogy az egész folyamat követhető és átlátható legyen. Ha minden részfeladatnak megvan a maga felelőse, ha minden kérdésre válasz születik, akkor az építkezés stresszmentesen zajlik, mind kivitelezői, mind pedig megrendelői részről. 

Egységben az erő

Az építkezés lehet állandó aggodalom, de lehet örömteli folyamat is. Minden azon múlik, mennyire tud összehangoltan működni a sokféle ember, akinek szerepe van benne. Ha mindannyian azt csinálják, amihez a legjobban értenek, akkor abból egy valódi otthon születik. Egy ilyen szoros, egységes, mégis felosztott szakmai teljesítménynél a végeredmény is ezt a hozzáállást sugallja.

The post Generálkivitelezés más szemmel – amikor minden a helyére kerül appeared first on Biztonságpiac.

Az orosz–ukrán konfliktus nemcsak a frontvonalakon, hanem az emberek mindennapjaiban is komoly változásokat hozott. Miközben több millió ukrán állampolgár kényszerült otthona elhagyására, Európa a segélynyújtás és integráció nagy feladatával nézett szembe. A háborús veteránok megjelenése a befogadó országokban komplex kihívásokat jelenthet, különösen a belső biztonság és társadalmi integráció szempontjából. A háború következtében jelentős számú ukrán menekült érkezett Európába, és várhatóan a harcokban részt vett veteránok is megjelennek a befogadó országokban.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 2023 közepére már több mint nyolcmillió ukrán hagyta el országát. Lengyelország, Németország, Csehország és Románia vált a legfőbb célponttá, ahol sokan ideiglenes vagy tartós menedéket keresnek. Ez a folyamat gyorsan túlterhelte a befogadó országok lakhatási és egészségügyi rendszereit, miközben a munkaerőpiac szereplői is új kihívások elé kerültek. A nyelvi akadályok és a végzettségek elismerésének nehézsége gyakran lassítja a menekültek munkaerőpiaci beilleszkedését, különösen, ha nincs elég nyelvtanfolyam vagy szakmai átképzési program. A befogadó társadalmakban ugyanakkor több helyen jelentős szolidaritás mutatkozott, rengeteg civil szervezet és önkéntes nyújt segítséget – különösen a kezdeti időszakban. Az ukrajnai menekültek nemek és korcsoportok szerinti megoszlása az Európai Unióban a következőképpen alakul:​

• Felnőtt nők: 44,8%​
• Kiskorúak (18 év alattiak): 31,8%​
• Felnőtt férfiak: 23,4%​

Ez az összetétel részben annak tudható be, hogy Ukrajnában a 18 és 60 év közötti férfiak számára általános hadkötelezettség van érvényben, így ők nem hagyhatják el az országot. A háború elhúzódása és az otthoni körülmények bizonytalansága miatt sok ukrán menekült hosszabb távon is az EU-ban marad. A visszatérési szándék csökkenését mutatja, hogy míg 2023-ban a menekültek 77%-a tervezte a hazatérést, addig 2024-re ez az arány 65%-ra esett vissza. A jövőre nézve egy esetleges békemegállapodás után a harctéri tapasztalattal rendelkező családtagok visszatérhetnek szeretteikhez.

Az általános harctéri tapasztalatok mellett véleményem szerint egy új képeségekkel rendelkező veterán állomány jelenhet meg a polgári életben. Gondolok itt arra, hogy az elmúlt években az ukrán hadsereg kiberképzettsége és e képességek fejlődése az orosz–ukrán háború tapasztalatai alapján látványos átalakuláson ment keresztül. Röviden részletezném a főbb fejlődési irányokat, a katonai és civil szféra közötti együttműködést, valamint azt is, milyen várható hatása lehet mindennek a veterán katonák jövőbeni elhelyezkedésére és szerepvállalására.

Az ukrán kiberhadviselés új dimenziói. A harctéri eseményeket egyre inkább kísérik kiberakciók is. Oroszország és Ukrajna konfliktusában már 2015–2016-ban súlyos kibertámadások történtek: például sikerült átmenetileg megbénítani az ukrán áramhálózat bizonyos részeit. Nem véletlen, hogy Ukrajna a NATO-országokkal együttműködve jelentős erőforrásokat fordít kiberbiztonsági védelmének. Ez magában foglalja a kritikus infrastruktúra az energiaszektor, a pénzügyi hálózatok és kormányzati informatikai rendszerek  védelmét, de egyre több jel mutat arra, hogy Kijev offenzív kibercsapásokra is képes lehet. A kiberharc fontos része az információs hadviselés, vagyis a félrevezető és sokszor gyűlöletkeltő kampányok terjesztése a közösségi oldalakon és a médiában. Az álhírek sokszor a menekültek megítélését befolyásolhatják, növelve a társadalmi feszültségeket. A kibertérben tehát egyre inkább összefonódik a katonai, a politikai és a társadalmi szintű befolyásolás.

2014 utáni gyors válasz és szervezeti fejlesztések

• 2016-ban létrejött az Állami Kiberbiztonsági Szolgálat, valamint külön figyelmet kapott a védelmi minisztériumon belüli kiberképességek fejlesztése.
• Civil szervezetek és önkéntes hackercsoportok (pl. Ukrainian Cyber Alliance, InformNapalm) aktívan bekapcsolódtak a védelembe.
• Az ukrán védelmi és informatikai szféra szorosabb együttműködésbe kezdett nyugati partnerekkel, köztük az USA, NATO, EU szakértőivel és technológiai vállalataival.

2022-től: teljes körű háborús környezetben

• Az orosz invázió első napjától (2022. február 24.) kezdve kibertámadások és válaszlépések követték egymást.
• Ukrán kibererők sikeresen visszaverték az orosz GRU által szervezett támadások többségét, emellett saját offenzív műveleteket is végrehajtottak.
• A „IT Army of Ukraine” néven ismert online hadsereg több tízezer informatikai önkéntesből áll, akik összehangoltan hajtottak végre támadásokat orosz kormányzati, banki és logisztikai rendszerek ellen.
• Különösen fontos szerepet játszottak a mesterséges intelligencia alapú célazonosító rendszerek, drónirányítási szoftverek, valamint az E-Support alkalmazások (pl. digitális mozgósítás, adománygyűjtés, információátadás).

Az ukrán hadsereg kiberképességeinek fejlődése egyedülálló esettanulmány a modern hadviselés és civil technológiai együttműködés terén. A háború  minden tragikuma mellett egy gyors innovációs kényszert hozott, amelyből egy újfajta, digitálisan képzett veterán generáció nő ki. Ez a generáció hosszú távon hozzájárulhat Ukrajna kibervédelmi ellenállóképességéhez, digitális gazdaságához, és akár a nemzetközi kiberbiztonsági tudásmegosztásban is kulcsszerepet játszhat.

Veteránok és a radikalizálódás veszélyei. A háborúból visszatérő katonák helyzetét gyakran háttérbe szorítja a közbeszéd, pedig a szakértők szerint a poszttraumás stressz (PTSD) és más mentális zavarok következtében nőhet a társadalomból való kiszakadás veszélye. Az előttünk lévő békemegállapodás formája is generálhatja a radikalizálódást. A leszerelt katonák nem biztos, hogy tudnak azonosulni a megállapodás részleteivel. Egyes veteránok számára a szélsőséges csoportok alternatív „közösséget” kínálhatnak, miközben a katonai kiképzésükből fakadó tudás és szervezői készség tovább erősítheti e radikális mozgalmakat. Egy európai felmérés azt mutatta, hogy a veteránok között 2-3 százalékkal magasabb az esélye a szélsőséges nézetek elfogadásának, mint az általános népesség esetében. Bár ez elsőre nem tűnik magas aránynak, a kiképzésnek köszönhetően komoly kockázatot jelent, ha ezek az emberek csoportokba szerveződnek. Az ukrán hadsereg aktív létszáma 2025 elején kb. 880 ezer fő volt, ebből mintegy 350 ezer teljesített szolgálatot a frontvonalon. A dezertálások és a leszerelések után a veteránállomány jelenleg több százezer főre tehető, és a háború végéig ez a szám több mint 1 millió főre is emelkedhet. A civil életbe való visszaillesztés, foglalkoztatás és pszichológiai rehabilitáció kihívásait az amerikai tapasztalatok is megerősítik. Az USA-ban több mint 2,7 millió katona tért vissza Irakból és Afganisztánból. A veteránok 11–20%-a szenvedett PTSD-ben, napi 17 öngyilkosságot regisztráltak 2021-ben. A munkába állást gyakran nehezítette a civil végzettség hiánya, az előítéletek és a mentális terhek. Habár sok veterán sikeresen integrálódott, egyesek marginalizálódtak, vagy radikális csoportokhoz csatlakoztak (pl. Capitolium ostroma 2021).

A veteránok magas fokú harci jártassága és fegyverismerete végett célpontjai lehetnek a szervezett bűnözői csoportoknak. A radikalizáció kockázata nő, ha nincs megfelelő mentális és szociális támogatás.

Veteránprogramok a világban. Azokban az országokban, ahol kiépített és jól működő veteránellátó rendszer létezik, a leszerelést követően célzott pszichológiai segítség, rehabilitáció és átképzés áll rendelkezésre. Ez képes csökkenteni a radikalizációra való hajlamot, és segít a veteránoknak abban, hogy civil életükben is hasznosítsák a katonai múlt során megszerzett készségeiket. A közösségi támogatás, a veteránklubok és nonprofit szervezetek bekapcsolódása szintén megelőzheti, hogy a háborús traumák okozta frusztráció miatt a leszereltek perifériára kerüljenek.

Összetett EU-s válaszra van szükség. A menekültek sikeres integrációja, a kibertérben zajló támadások elleni védelem és a veteránok biztonságos visszailleszkedése összehangolt uniós fellépést igényel. Több szakértő szerint az Európai Szociális Alap és más uniós források célzott felhasználása mellett elengedhetetlen a tagállamok közötti rendszeres adatcsere és közös stratégiák kidolgozása. A kiberbiztonsági gyakorlatok, a radikalizációt megelőző projektek és a menekültintegráció is ugyanannak a folyamatnak a része, amelynek célja, hogy Európa biztonságosabb és befogadóbb hellyé váljon.

Szerző: Hetzer Miklós

A Európa új kihívásai: Ukrán veteránok biztonsági kockázata bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Dél-Afrika földtörvénye

2025. januárjában Dél-Afrika elnöke Cyril Ramaphosa jóváhagyta mezőgazdasági földterületekről szó törvényjavaslatot melynek célja, hogy a mezőgazdasági területek támogassák a hosszú távú élelmiszertermelést, és hogy a mezőgazdaság hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez. Ezentúl a törvény hangsúlyozza a természeti erőforrások elsődlegességét a fenntartható gazdálkodásban, valamint a mezőgazdasági területekre irányuló országos politikát és szabályozást. Dél- Afrika új földtörvénye csak olyan körülmények között teszi lehetővé a kártalanítás nélküli kisajátítást, amikor az „igazságos, méltányos és közérdekű”.

Amerika ellenszenve a földtörvénnyel szemben

Donald Trump amerikai elnök első ciklusa során tett Afrikával kapcsolatos enyhén szólva negatív kijelentései például a „szarország” megnevezés és az arra való hivatkozás a menekültügy kérdésében máig mély nyomot hagytak sok afrikaiban. Ez a fajta retorikai fellépés nemcsak a nemzetközi közösséget sokkolta, de a diplomáciai kapcsolatokat is kiélezett helyzetbe hozta az Amerikai Egyesült Államok és az afrikai országok relációjában, amely jelenlegi politikai kommunikáció továbbra is tetten érhető a második Trump adminisztráció alatt. A jelenlegi cikkösszefoglaló Donald Trump amerikai elnök intézkedéseiről számol be Dél-Afrikával kapcsolatban.

Miután Dél-Afrika döntött az új földtörvényről, Donald Trump az X közösségi médiában megvádolta Pretoriát, hogy földeket tulajdonít el. Ez a fajta neheztelés az amerikai politika jobb és szélsőjobboldali narratívában a fehér dél-afrikai gazdálkodók esetében régóta jelen van.  A kormányt folyamatosan felszólították, hogy foglalkozzanak a földreformmal és a múltbéli faji szegregáció hatásaival. Így Donald Trump amerikai elnök második ciklusának kezdetén 2025. január 20-án végrehajtóirendelettel nyilvánította ki álláspontját a menekültek kérdésében. Majd 18 nappal később újabb határozatot hozott egy erős üzenettel, miszerint a dél-afrikai fehér afrikánerek privilégiumot kapnak a végrehajtói rendelet alól. Az amerikai elnök felajánlotta az afrikáner farmereknek, hogy aki biztonsági okok miatt el akarja hagyni Dél-Afrikát amerikai állampolgárságot kaphat.

Donald Trump amerikai elnök tanácsadója Elon Musk – aki szintén Dél-Afrikában nőtt fel – négy nappal a végrehajtási rendelet előtt a tulajdonában lévő X közösségi médián keresztül adott hangot véleményének, miszerint Dél-Afrikában „rasszista tulajdonjogi tövények vannak.” Ezt az erős állítását arra alapozta, hogy az új dél-afrikai földtörvény figyelmen kívül hagyja a tulajdonosok bőrszínét. A földtulajdonlás mintái elválaszthatatlanok az apartheid múltjától Dél-Afrikában, de az országban a kisebbségben lévő fehérek kezében összpontosul a politikai hatalom irányítás pont úgy, mint a földtulajdonlás többségi aránya. A kisajátítási törvény szabályozza, hogy a magánterület mikor vehető közhasználatba és milyen körülmények között sajátítható ki földterület kártérítés nélkül, de utóbbira egyelőre még nem került sor.

A két rendelet jelentős diplomáciai szakadást eredményezett Dél-Afrika és az Amerikai Egyesült Államok között. Az első rendelet szerint Donald Trump leállítja a menekültek letelepítését, beleértve az Egyesült Államokba való beutazásra már engedélyt kapott személyeket is, kivéve a fehér etnikumú afrikánereket. Továbbá a második rendelet felfüggeszti a Dél-Afrikának nyújtott pénzügyi támogatások folyósítását.

Dél-Afrika kormányának reakciója az afrikáner-menekültprogramra

A dél-afrikai kormány kijelentette, hogy nem hajlandó részt vállalni „kontraproduktív megafondiplomáciában”, amit Amerika folytat. A dél-afrikai vezetés több szinten, politikai és diplomáciai csatornákon keresztül reagált a bejelentésre, amelyet „sajnálatosnak”, „alaptalannak” és „torzító narratívának” neveztek, miszerint az amerikai miniszterelnök félreértelmezte az új földtörvényt és biztosították arról, hogy Dél-Afrika továbbra is elkötelezett a kereskedelmi, politikai, diplomácia partnerségben az Amerikai Egyesült Államok felé. Ekkorra viszont a Trump adminisztráció már meghozta a Dél-Afrikának nyújtó pénzbeli támogatás felfüggesztéséről szóló rendeletét. Ezek a támogatások a dél-afrikai HIV-programok amerikai finanszírozását teszik lehetővé. A támogatások megvonásával egyidejűleg az Egyesült Államok kormánya kilépett egy éghajlati megállapodásból is, amelynek célja, hogy a fejlett gazdasági országok támogassák a fejletlen országokat, beleértve Dél-Afrikát is és segítsék a szén alapú gazdaságról való átállást a zöld energiára.

Donald Trump az enyhülés jeleit mutatva végül kiterjesztette az általa megfogalmazott menekültek kritériumait és faji hovatartozás nélkül felajánlotta a segítséget a dél-afrikai farmerek részére, aki letelepedni kíván Amerikában.

Marco Rubio és Ebrahim Rasool – diplomáciai szakítás krónikája

2025 márciusában az Egyesült Államok és Dél-Afrika közötti diplomáciai kapcsolat példátlan mélypontra jutott, amikor Marco Rubio amerikai külügyminiszter hivatalosan kiutasította Ebrahim Rasool dél-afrikai nagykövetet az országból. A döntés hátterében nemcsak személyes nézeteltérések, hanem mély ideológiai és politikai szembenállás is állt.

A kiutasítás hivatalos indoklása Rubio részéről az volt, hogy Rasool „fajgyűlölő politikus”, aki „gyűlöli Amerikát és Donald Trump elnököt”. A kijelentést az X-en (korábban Twitter) tette közzé március 15-én, azután, hogy a jobboldali Breitbart médium egyik cikkére hivatkozott, amelyben Rasoolt idézik. aki szerint Trump a 2024-es választások során „kutyasípként” tematizálta a „felsőbbrendűségi ösztönt” és a „fehér áldozati érzést”.  Rubio kijelentései sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az Sandile Swana dél-afrikai politikai elemző szerint. A tényleges konfliktust az váltotta ki, hogy Pretoria népirtási eljárást indít a Nemzetközi Bíróságon Izrael, az Egyesült Államok közeli szövetségese ellen a Gázai övezet elleni háborúja miatt.

Februárban Rasool, mint az apartheid ellen küzdő aktivistája a Zeteo hírportálnak azt mondta, hogy amit a dél-afrikaiak az apartheid alatt tapasztaltak, az Palesztinában hatványozottan van jelen. Swana továbbá kifejtette, hogy az apartheid elleni harcban az USA „az apartheid-rezsimet támogatta”. Erre reflektált Rasool, mikor az Egyesült Államok viselkedésére utal miszerint a Trump adminisztráció még most is faji szegregációt és a napírtást támogatja.

A külügyminisztérium hivatalosan közölte: a kijelentések „elfogadhatatlanok az Egyesült Államok számára, nemcsak az elnök, hanem minden amerikai számára” – fogalmazott Tammy Bruce külügyminisztériumi szóvivő.

Hozzátette: Rasool diplomáciai mentességét és kiváltságait visszavonták, és a nagykövetnek 72 órán belül el kellett hagynia az országot.

A döntést nem előzte meg hivatalos figyelmeztetés vagy tárgyalás. Rasoolt és a dél-afrikai nagykövetség munkatársait behívták a külügyminisztériumba, ahol egy diplomáciai jegyzéket kaptak a kiutasításról. A döntés szokatlan volt: az Egyesült Államok ritkán nyilvánít persona non gratának hivatalban lévő nagykövetet, különösen olyan esetben, amikor nem vádolják sem kémkedéssel, sem egyéb bűncselekménnyel. A dél-afrikai külügyminisztérium képviselője megerősítette, hogy Rasool az Egyesült Államokban marad, de azt tervezi, hogy a lehető leghamarabb távozik és ez meg is történt vassárnap mikor feleségével visszatértek Dél- Afrikába.

Tammy Bruce hangsúlyozta külügyminisztériumi szóvívő, hogy az Egyesült Államok elvár egy bizonyos szintű tiszteletet a diplomáciai kapcsolatokban.

Dél-Afrika azonnal reagált. Az elnökség és a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériuma „sajnálatosnak” nevezte a lépést, és felszólította „az érintett feleket, hogy tartsák fenn a diplomáciai tisztességet az ügy kezelésében”. Ramaphosa elnök kormánya egyértelművé tette, hogy bár nem ért egyet a kiutasítással, nem kívánja megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

Rasool kiutasítását követően hazatért Dél-Afrikába, ahol hősként fogadták. A Fokvárosi Nemzetközi Repülőtéren tömegek üdvözölték, ő pedig megafonba beszélve úgy fogalmazott: „A persona non grata nyilatkozat arra való, hogy megalázzon benneteket. De ha visszatérsz a tömegbe, mint ez, és melegséggel… ilyennel, akkor méltóságjelvényként viselem a persona non gratát.”

A BBC-nek adott interjújában Rasool úgy fogalmazott: „Magától értetődő, hogy a Trump kormányban rasszizmus van.” Azt is hozzátette: „Mosolyogtunk a fehér népirtásról szóló hazugságon, mosolyogtunk a segélyek megszakításának büntetésén… végigmosolyogtuk mindezt. De egy ponton Dél-Afrika méltósága is kockán forog.”

Rubio nyilatkozataiban többször megosztotta a Breitbart cikkét, amely szerint Rasool Trumpot „fehér felsőbbrendű mozgalom vezetőjének” nevezte. A republikánus külügyminiszter ez alapján azzal vádolta a dél-afrikai diplomatát, hogy nem alkalmas az USA-ban végzett diplomáciai munkára.

A diplomáciai konfliktus kirobbanása egybeesett azzal, hogy Trump teljesen befagyasztotta a Dél-Afrikának nyújtott pénzügyi támogatásokat, és nyilvánosan kiállt a fehér afrikáner menekültek amerikai befogadása mellett. Rasool e politikát nemcsak diszkriminatívnak, hanem destabilizálónak is nevezte.

A kiutasítás tehát nemcsak két ember, hanem két világkép összeütközését tükrözte: Rubio és Trump az USA önvédelmét és szuverenitását hangsúlyozták, Rasool pedig a történelmi igazságosságot, valamint a dél-afrikai demokratikus jogrend védelmét. A diplomáciai válság e ponton nemcsak a két ország közötti kapcsolatokat terhelte meg, hanem a globális nyilvánosságban is visszhangot váltott ki.

Dél-Afrika jelezte, hogy egyelőre nem nevez ki új nagykövetet Washingtonba, és az Egyesült Államokból is fagyos fogadtatás várható Trump által kijelölt utódjára, Leo Brent Bozell III-ra. A Rubióval való konfrontáció tehát egy szélesebb diplomáciai és ideológiai törésvonal egyik csúcspontjává vált 2025 tavaszán.

Ramaphosa nyugalmi stratégiája: Dél-Afrika válasza a Trump-adminisztrációval való diplomáciai válságra

Ahogy 2025 tavaszára tovább éleződött a Dél-Afrika és az Egyesült Államok közötti viszony, Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök egy négypontos stratégiával próbálta meg hűteni a diplomáciai feszültséget. A Donald Trump vezette amerikai kormány radikális irányváltása, különösen Ebrahim Rasool nagykövet persona non gratává nyilvánítása után, kihívás elé állította Pretoriát: hogyan kezeljék az egyre ellenségesebb retorikát, miközben megőrzik a gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat? Vincent Magwenya elnöki szóvivő közvetítette a fokozzák erőfeszítéseiket, hogy elkerüljék az ország és az Egyesült Államok közötti diplomáciai és kereskedelmi feszültségek eszkalálódását, Dél-Afrika nem megy el addig, amíg felülvizsgálja nemzetközi kapcsolati politikáját és Dél- Afrika továbbra is megpróbál klasszikus diplomácia csatornákon keresztül kommunikálni az Egyesült Államokkal annak ellenére is, ha az USA diplomáciájának súlypontja áthelyeződött a közösségi médiára.

A Dél-Afrikai Kereskedelmi Kamara (USA) munkatársa, Neil Diamond meg nem erősített állításai alapján, több mint 67 000 dél-afrikai jelezte, hogy élni kíván Donald Trump amerikai elnök ajánlatával, miszerint menekültként szándékozik letelepedne az országban. A grúziai székhelyű szervezet, amely a dél-afrikai vállalkozásokat képviseli az Egyesült Államokban, Facebook-bejegyzésében közölte, hogy eredményeit átadta az Egyesült Államok pretoriai nagykövetségének. Egyelőre nem adtak ki részleteket a jelentkezés menetéről.  A jobboldali Hudson Intézet nevű agytröszt is felszólított arra, hogy szankciókkal sújtsák a kormány vezetőit, hogy rákényszerítsék őket arra, hogy Dél-Afrika politikáját jobban igazítsák az USA politikájához.  De Ramaphosa ettől függetlenül az Egyesült Államokhoz való közeledésre melyet négy ponton ismertetett.

A válasz nem az elzárkózás volt, hanem egy higgadt, strukturált és politikailag tudatos reakció, amely nem csupán az USA-nak szánt jelzésként szolgált, hanem belpolitikai stabilitást is célozott.

1. Tudatos visszafogottság: „Tartsuk hidegen a Rasool-ügyet”

Ramaphosa első lépése a belső hangulat kontrollálása volt. Az ANC és szövetségesei ugyan köszöntőt szerveztek a hazatérő nagykövet, Ebrahim Rasool tiszteletére a fokvárosi nemzetközi repülőtéren, ám Ramaphosa figyelmeztette támogatóit: tartózkodjanak minden olyan gesztustól, amely lázító lehet, és tovább ronthatja az amúgy is ingatag kapcsolatokat Washingtonnal. Ezzel az elnök jelezni kívánta, hogy a dél-afrikai kormány nem az érzelmi kiélezés útját választja, hanem a diplomácia normáit követi.

2. Diplomáciai érzékenység: Leila Khaled és az utcanévtábla ügye

Az Egyesült Államok főkonzulátusa által is használt Sandton Drive esetleges átnevezése komoly feszültséget generált. A javaslat szerint az utcát Leila Khaledről, egy palesztin-barát aktivistáról nevezték volna el, aki a múltban repülőgép-eltérítésekben is részt vett. A kormány – felismerve a névváltoztatás diplomáciai súlyát – a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumán keresztül egyeztetéseket kezdeményezett Johannesburg városával. A cél nem az öncenzúra volt, hanem a feszültségmentesítés. Vincent Magwenya elnöki szóvivő szerint az amerikai fél azt is kilátásba helyezte, hogy bezárják a konzulátust, ha az átnevezés megvalósul. A kormány tehát komolyan vette a figyelmeztetést, és aktívan tárgyalt az ügy rendezéséről.

3. Tárgyalások szüneteltetése: nincs delegáció, nincs nagykövet

Dél-Afrika ideiglenesen felfüggesztette a hivatalos küldöttségek kiküldését az Egyesült Államokba. Ez nem csupán politikai gesztus volt, hanem stratégiai lépés, amely reflektált az AGOA-megállapodás körüli bizonytalanságra is. Az Afrikai Növekedési és Lehetőségi Törvény értelmében Dél-Afrika eddig vámmentes hozzáférést élvezett az amerikai piacokon. A megújítás azonban veszélybe került, és a pretoriai kormány azt jelezte, hogy addig nem vesz részt új kereskedelmi egyeztetésekben, amíg az alapvető bizalom helyre nem áll. Ugyanez érvényes az új amerikai nagykövet elfogadására is – Ramaphosa nem kíván elhamarkodott döntést hozni ebben a kérdésben sem.

4. Tények és torzítások: információs ellentámadás

A Ramaphosa-adminisztráció úgy döntött, hogy szisztematikusan cáfolja az Egyesült Államokból érkező torz állításokat – elsősorban a földreformmal kapcsolatban. Az amerikai narratíva szerint Dél-Afrika kártérítés nélkül koboz el földeket, főként fehér farmerektől. Dean Macpherson közmunkaügyi miniszter ugyanakkor világossá tette, hogy az elmúlt tíz évben nem történt kompenzáció nélküli kisajátítás. Magwenya úgy fogalmazott: nem akarják „meghamisítani” a kapcsolatokat, de kötelességük helyesbíteni a tényeket.

A dél-afrikai kormány azt is visszautasította, hogy a nemzetközi politikai kapcsolatait – például Iránnal fenntartott viszonyát – az Egyesült Államok külpolitikai érdekei szerint alakítsa. A hivatalos álláspont szerint Irán történelmi támogatója volt a dél-afrikai felszabadító mozgalmaknak, és a jelenlegi kapcsolatok nem jelentenek semmilyen fenyegetést. Azokat a feltételezéseket is visszautasították, hogy az ország újraindította volna atomfegyver-programját, mivel Dél-Afrika 1994 előtt leszerelte nukleáris fegyverit.

Ramaphosa stratégiája nem a visszavonulás, hanem a pozíciók stabilizálása volt. Az elnök nem csupán a külvilágnak üzent, hanem belső politikai közönségének is: Dél-Afrika nem engedi, hogy külpolitikai nyomásra feladja függetlenségét. Ugyanakkor kerüli a nyílt konfrontációt, és tárgyalási készséget mutat – amennyiben az Egyesült Államok is hajlandó a kölcsönös tisztelet jegyében párbeszédet folytatni. Emma Powell, a Demokratikus Szövetség képviselője a külpolitika felülvizsgálatára szólított fel, mivel Dél-Afrikát most koalíciós kormány irányítja, és az Egyesült Államokkal való jelenlegi feszült kapcsolatok lehetőséget adnak a politika felülvizsgálatára.

Leo Brent Bozell III – az új amerikai nagykövet Dél-Afrikában

A Trump-adminisztráció Ebrahim Rasool dél-afrikai nagykövet kiutasítása után Leo Brent Bozell III-t nevezte meg az Egyesült Államok új pretoriai nagykövetjelöltjeként. A döntést 2025. március végén jelentették be, de hivatalba lépéséhez még a szenátusi megerősítés szükséges.

Ki Leo Brent Bozell III, Trump új dél-afrikai nagykövete?

Leo Brent Bozell III kinevezése 2025 márciusában újabb diplomáciai feszültséget hozott az Egyesült Államok és Dél-Afrika kapcsolatában. A Trump-adminisztráció őt jelölte ki Ebrahim Rasool, a persona non gratának nyilvánított dél-afrikai nagykövet utódjaként. A kinevezés szenátusi jóváhagyásra vár, de már a jelölés híre is heves reakciókat váltott ki.

Bozell konzervatív aktivistaként és médiaszemélyiségként vált ismertté. Washingtonban született, egy jobboldali politikai hagyományokat ápoló családba. Felesége Norma Petruccione, öt gyermekük és több unokájuk van. Neve elsősorban a Media Research Center (MRC) révén ismert, amelyet ő alapított, és amely konzervatív médiafigyelő szervezetként működik.

Bozell neve már korábban is előkerült Dél-Afrikával kapcsolatban: 1989-ben, még az apartheid rezsim utolsó éveiben, az MRC közleményt adott ki, amelyben az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) „kommunista-párti, terrorista szervezetnek” nevezte. Ez a kijelentés különösen érzékeny pont Dél-Afrika számára, hiszen az ANC volt Nelson Mandela pártja, amely a felszabadító mozgalmat vezette az apartheid ellen. Bozell korábbi nyilatkozatai és pozíciói évtizedek múltán is visszhangzanak Pretoriában.

A dél-afrikai kormány hivatalosan nem kommentálta Bozell jelölését, de jelezte: „fagyos fogadtatásra” lehet számítani. A korábbi amerikai nagykövet, Reuben Brigety már maga is kedvezőtlen bánásmódban részesült, miután azt állította, hogy Dél-Afrika titokban fegyvereket adott el Oroszországnak. Az ANC hivatalos eseményeire szóló meghívók már neki is elmaradtak – Bozell esetében sem számítanak másra.

A Media Research Center vezetőjeként Bozell rendszeresen bírálta a fősodorbeli médiát, és kiállt a „kultúrharcos” retorika mellett. Jelölése ezt a stílust is exportálja az amerikai külpolitikába. Szakértők szerint Bozell diplomáciai tapasztalatokkal nem rendelkezik, viszont ismert és elkötelezett támogatója Trump politikájának. Ez a tényező döntő lehetett a kiválasztásakor, különösen abban a kontextusban, hogy az új Trump-adminisztráció az ideológiai hűséget gyakran előbbre sorolja a szakértelemnél.

Jelölésének időzítése is jelentős: egybeesett azzal, hogy a dél-afrikai Nemzetközi Kapcsolatok osztályának delegációja épp Washingtonban tárgyalt, többek között G20-ügyekről. Dél-Afrika ugyanis a G20 soros elnöke, így a diplomáciai csatornák intenzív használata elvárható lett volna. A Bozell-jelölés azonban nem az együttműködés jeleként, hanem inkább figyelmeztetésként érkezett.

Dél-Afrika részéről egyelőre nem történt hivatalos válasz Bozell lehetséges fogadásáról, de Vincent Magwenya elnöki szóvivő korábban jelezte, hogy új amerikai nagykövet kinevezését Ramaphosa „nem fogja elsietni”. Hivatalos tárgyalásokat és delegációkat is felfüggesztettek, amíg az USA vissza nem állítja a diplomáciai együttműködéshez szükséges alapvető bizalmat.

Leo Brent Bozell III esetleges kinevezése így nemcsak egy személyi döntés, hanem szimbóluma is annak az új amerikai diplomáciának, amely ideológiai és politikai alapon közelít a külkapcsolatokhoz. A Trump-adminisztráció ezzel nem egyszerűen követet küld Dél-Afrikába, hanem egy politikai állásfoglalást is.

Szerző: Babarik Mária

A Diplomáciai Vihar: az Amerikai Egyesült Államok és Dél-Afrika külpolitikája 2025-ben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

The world was shocked by Trump’s response to Ukraine’s new deal. In his second administration, it seems that the „rules of engagement” have changed. This article analyzes how the geopolitical terrain is shifting by presenting an analysis based on the three levels of traditional International Relations Theory. Each example is linked to historical and post-cold war examples of these American policy outcomes.

The Art of the Deal 

When analyzing Trump’s deal-making style, the Ukraine negotiations are currently in the exploration or discovery phase. Behind the rhetoric, the Trump administration is looking for the true interests and weaknesses of each party (Ukraine, Russia, the EU, the USA, etc.). Once these underlying factors become evident, the Trump administration will only then „choose a side” by brokering a deal. This is an administration that prefers to „judge” a matter rather than ideologically act on it. This is a departure from former administrations (e.g. Biden-Obama was about spreading a new vision of progressive democracy, Bush was about regional wars as the solution to all problems). Trump prefers business-like deals that gradually expose the true, underlying interests of each party. These deals are designed to gradually become better for each party through good-faith and self-motivated compliance. Ideally, the deal creates its own enforcement with the incentive to comply which is designed within it. This is actually unlike the historic „mafia style” government deals, which are backed by the threat of the state’s sovereign force. In these mafia-style deals, if compliance with an unfavorable settlement is not maintained, then the actor will face diplomatic scolding, sanctions, and eventual military action. This change can be seen by studying the Israel-Palestine solution they proposed in his first term and the compliance-based incentives that „sweetened the deal” as it progressed.

The Cold War is Now (finally?) Over

The bi-polar cold war was fought on three levels, realism (hard military capacity, striking ability, and mobilization), liberalism (trade access, economic capacity, and technology), and constructivism (nationalist/democratic identity, political movements, and propaganda). Since the official end of the cold war, we have seen the gradual dismantling of these three families of systems that were built on both sides. As the Soviet system became less relevant, the „hardness” of the US system also gradually and proportionally decreased. The regression of nuclear capacity and withdrawal of warheads from the former soviet regions was one example of the change in realist power. The re-opening of trade between the first and second world regions was evidence of the dismantling of the cold war economic system of liberal power. A strong example of this was the US energy supply chain that developed to freely include central Asian regions that were traditionally within the Soviet sphere. Finally, the internet crossed the divide for information (and therefore propaganda) to flow across this cold war divide. An early example was the exposure and change in US destabilization activities in Latin America. The exposure and (at least temporary) end of USAID and decline of traditional media outlets shows that the US is significantly decreasing the use of traditional foreign and domestic information warfare through these methods (democracy promotion and propaganda).

Realism: Europe is not NATO

Europe will have to accept that NATO was never a marriage of equals. NATO was an offer of security guarantees to secure both US national interests and US suzerainty. It is a tax in the traditional sense of taxation as a defense levy. Each state is required to pay this tax to retain the benefit of US guardianship. Not every president has been so dogmatic in demanding this (2%) payment, but Trump has been reminding people of this. While it is presented this way because it fits the US internal narrative, NATO defense contribution is not about paying your fair share of a collaborative project; it’s a question of whether you have realist, hard power backing and can bear your own geopolitical risk or not. If you don’t have this backing, and can’t bear this burden, you pay for NATO insurance, assuming you qualify.

Europe again has the choice of building up regional or national defense capacity, which correspondingly will increase their regional sovereignty within the NATO alliance. However, Europe, with certain exceptions for the UK, has been historically and culturally comfortable with a level of overlordship. This is evident in the compromises made in the Habsburg years, alignment with Rome, and the conquering work of Charlemagne. Often, the EU is presented as the solution to the endless wars of Europe. Realistically, NATO is actually this compromise. The EU’s role is economic integration, which addresses the liberalist view of international relations.

Liberalism: The US Has Returned to Securing Global Trade Interests

If the current turn in US foreign policy continues, the upcoming global order is more likely to regress to the historical European pattern (e.g. early British Empire, Dutch, Spanish, and Portuguese Empires) where great powers intervened to protect global interests, trade routes and trade access, while leaving domestic affairs to the individual states. This is likely to mean that the US will prefer Ukraine to exist within „defensible” borders and with a manageable „home rule” situation where it is more ethnically homogeneous.

By validating that it was possible to achieve US energy independence in his first term, the Trump administration is now confident to return to an export-based trading policy. This is similar to mercantilist Britian during the steam-engine phase of industrialization. The steam engine was jealously guarded within industrializing England, and the colonial trade routes were kept open to ensure a strong flow of raw materials, and, to a lesser degree, export markets. Digital products and services will be produced in the USA and the core dual-use technologies will remain there under the national security justification. US government power, both military and diplomatic, will be used to secure the interests of the digital industry in „colonial” markets i.e. all markets that rely on US defence and security backing. This will ensure that the new digital „means of production” will have free access to production inputs, and to a lesser degree, export markets.

Constructivism: „Democracy Promotion” is Now Over

The early Roman empire saw the role of civilizing tribes as a process of creating access for Roman interests. As the empire grew, it worked harder to create a unity of belief and identity. It became more dogmatic in promoting the constructed Roman idea of domestic society. This led to central instability in the core power regions and peripheral irrelevance on the edges of the empire. It seems that the USA may have avoided this risk of civilizational irrelevance for the time being. The Trump administration is creating conditions that force Ukraine to determine its own national interests clearly, based on its own capacity. This capacity includes the national ability to defend, rule, and populate territory. By focusing on guaranteeing mutual interests that are concretely based in national capacity, US foreign policy is now aligning more closely with traditional IR theory. By withdrawing from more interventionist measures, the US can be more effective at meeting the underlying interest of good and peaceful relations between states.

After WW2, the US used Marshall Plan diplomacy to rebuild and reindustrialize (but not re-arm) post-war Europe. This was a project focused on the recovery of European economic capacity, not a fundamental change of European values. However, sometime between WW2 and the present, and more strongly in the post-Soviet era, the US moved from this approach towards a more active attempt to „re-civilize” parts of Europe. This has been more obvious in the parts of Europe where the traditional values do not neatly fit with modern, western, European values. This effort in re-civilizing is proving to be much more difficult, and much more morally uncertain than anticipated. On a broader scale, the recent US foreign policy efforts in post-communist Europe and Africa have also resembled a missionary effort rather than true foreign policy. Using American power to pressure domestic society to give up their traditional values has been a thinly veiled campaign to religiously convert locals while ignoring liberal and realist considerations of the economy and military. Europe and the EU must be wise not to fall into the same trap.

Conclusion

European powers who want to remain strategically relevant with the current administration will be wise to brush up on each of the three major theories of international relations. It is time for the European community to come out from the shadows of the Cold War. This current administration is much more realist than any we have seen in the last 40-50 years. European leadership, on the other hand, has become increasingly constructivist. This European shift seems to have led to the neglect of the importance of trade relations and military power in international relations. This leads to the risk of finding less common ground on trade and economic issues. When a domestic government spends more effort converting its local (and especially rural) population to a new or innovative religious and moral sensibility, these other dynamics of strength are inevitably left behind. If Ukraine is of core strategic interest to Europe, then the power belongs to Europe to act in a concrete way. Lobbying Washington is not the only answer. Some of the answer must come from European national leadership rebuilding the strength of each member state on liberalist and realist dimensions. This includes the economic and military dimensions. Let the strength of the modern European state meet the challenge of the modern time.

March 4, 2025

Author: Joshua Heinrichs, Strategy, Audit, and Regulatory Expert

A On Ukraine: Trump is Not Stupid, He’s Just Different bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A forrongó Szíria

A Szíriával kapcsolatos márciusi híreket diplomáciai, politikai, gazdasági és katonai szempontokból lehet összefoglalni.

Március 13-án Gier Pederson ENSZ-követ elítélte Izrael Szíria elleni agresszióját, míg 17-én a szír elnök ellátogatott Brüsszelbe egy konferenciára, ahol az ellene életben lévő terrorista vádak miatti amerikai, ENSZ és EU szankciókat felfüggesztve találkozhatott az euróai vezetőkkel. A konferencia után Németország 300 millió, míg az EU 2.5 milliárd euró támogatásról biztosította az elnököt. Továbbá az is megfigyelhető, hogy Törökország befolyása egyértelműen betömte a Hezbollah és Irán után hátrahagyott űrt.

A brüsszeli konferencia előtt a szír rezsim a Latakiába korlátozódott Aszad-párti erők ellen újabb „terrorellenes” műveletet indított, ami átcsapott kisebb népirtásba. Az atrocitás civil áldozatainak száma minimum 1500 és főleg a kisebbségi keresztény, drúz és alavita közösségek érintettek. Március 13-án a HTS és a kurd SDF egy koalíció megalakításáról tárgyaltak, míg a kormány elfogadta az új alkotmányt. 29-én megalakult egy átmeneti kormány 23 miniszterrel, köztük egy keresztény miniszterrel.

Gazdasági szempontból érdemes megjegyezni, hogy az országban áramkimaradások voltak, ami körülbelül az ország népességének a 80%-át érintette, azonban a helyzet enyhítésére Oroszország humanitárius és gazdasági segélyt küldött az országnak cserébe a kapcsolatok javításáért.

Izrael folytatta a szír haderő demilitarizálását, több légitámadás is volt bázisok és megmaradt eszközparkok ellen, Ennek célja az egyik jövőbeli potenciális ellenfél katonai meggyengítése és a dél-szíriai ütközőzóna biztosítása. Törökország katonákat küld néhány szíriai bázisra, hogy elrettentsék Izraelt és az Iszlám Államot további agresszív lépésektől.

Szerző: Harmath Barnabás

Letartóztatások és radikalizmus: növekvő feszültség Törökországban

Törökországban kétségtelenül a legnagyobb nemzetközi figyelmet kapó esemény az isztambuli polgármester, Ekrem Imamoğlu március 19-i letartóztatása. Erdoğan legfőbb riválisa korábban bejelentette, a CHP (Cumhuriyet Halk Partisi – Köztársasági Néppárt) jelöltjeként indul a pár nap múlva esedékes elnökjelölt-választáson. A bejelentést követően az Isztambuli Egyetem „eddig fel nem fedezett szabálytalanságokra” hivatkozva visszavonta az intézményben 1990-ben megszerzett diplomáját, így a török törvények értelmében megakadályozták, hogy jelöltként induljon. Ezt követően korrupcióra és terrorizmusban való részvétel bűncselekményére hivatkozva március 19-én saját házában, szemtanúk szerint legalább száz rendőr jelenlétében tartóztatták le az ellenzéki politikust. Az eseményeket sosem látott tüntetéshullám követte, a protestálás következtében öt nap alatt több mint 1100 embert vettek őrizetbe, legtöbbjüket azért, mert megszegték a város területére kiterjedő tiltakozási tilalmat, de a letartóztatottak között szép számmal akadnak újságírók és önkormányzati tisztviselők is.

Szintén Isztambulban március 21-én Şişli községben tüzet nyitottak az Iraki Nagykövetség épületére. A rendőrség információi szerint a támadás hátterében egy bűnöző iraki letartóztatása állhat, az eset következtében 12 személyt vettek őrizetbe.

Mindeközben a nemzetközi diplomácia terén is aggasztó a helyzet. Március 26-án a Törökországgal évszázadok óta viszályban lévő Görögországban a függetlenség napját ünnepelték. A nemzeti ünnep alkalmából rendezett katonai felvonulás során a Görög Fegyveres erők egyes katonái törökellenes rigmusokat kiabáltak. A török külügyminisztérium felhívására a görög Haditengerészeti Parancsnokság vizsgálatot indított az eset kapcsán, miután olyan felvételek kerültek körbe, amelyeken a görög katonák nyíltan sértegetik Törökországot és a ciprusi törököket. A török-görög kapcsolatok az elmúlt évtizedben súlyos romlást mutatnak és a fennálló konfliktus fő színtere az utóbbi időben egyértelműen az Égei-tenger.

Érdemes egy pillantást vetni Erdoğan közel-keleti helyzetet érintő retorikájára is. Szakértők szerint a török elnök az utóbbi időben egyre szélsőségesebb kijelentéseket tesz az Izrael-Palesztin konfliktus kapcsán. A helyzet súlyosságát az is jól mutatja, hogy a Nagel-bizottság január óta sürgeti az IDF-et a katonai kiadások növelésére, hogy megfelelően felkészüljenek egy esetleges török támadásra. Március végén egy Korán szavalóverseny díjátadó ünnepségén tartott beszédében Erdoğan felszólította az iszlám világot, hogy etnikai különbségektől függetlenül fogadják el az egységet és „ragaszkodjanak szorosan a testvériségükhöz”. A Ramadan időszakát lezáró látogatásán az isztambuli Grand Camlica mecsetben imádkozva azt kérte: Allah pusztítsa el a cionista Izraelt. Ez utóbbi kijelentése még török mércével is különösen szélsőségesnek bizonyult.

A török belső válságok mellett tehát az izraeli eszkaláció is egyre valószínűbbnek tűnik, ilyen irányú lépések azonban jelentős kihívások elé állítanák a NATO-t.

Szerző: Strasser Lilla

Tárgyalások Szaúd-Arábiában:

Az elmúlt hetekben Szaúd-Arábia több az orosz-ukrán háború lezárására irányuló párbeszédnek is otthont adott. Először február 18-án, Rijádban találkoztak egymással a Marco Rubio amerikai-és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által vezetett delegációk, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tett látogatást Mohamed bin Szalmán koronahercegnél március 10-én. Egy napra rá egy ukrán delegáció tárgyalt az amerikaiakkal Dzsidában, március 23 és 25 között pedig az USA maratoni tárgyalás-sorozatot folytatott mind az orosz mind pedig az ukrán féllel.

Ezek eddig vegyes eredményeket hoztak, Dzsida után Donald Trump amerikai elnök újraindította az Ukrajnának szánt katonai-és hírszerzési támogatást, amit még a Zelenszkijjel való február 28-ai heves szóváltása után fagyasztott be. Szó esett az amerikai-ukrán ritkaföldfém-megállapodásról, és részleges tűzszünetről is megegyeztek először az energetikai infrastruktúrára majd pedig a Fekete-Tenger térségére vonatkozóan. Ezeket azonban már mindkét fél többször megszegte és abban sincs egyetértés, mik esnek pontosan a hatálya alá, Oroszország az utolsó pillanatban plusz feltételeket szabott a fekete-tengeri tűzszünethez ráadásul eddig az ukrán ásványkincsekről sem született egyezség, ezek miatt pedig kezd egyre türelmetlenebbé válni az amerikai elnök.

Szaúd-Arábia közvetítő szerepe több okból is fontos. Nem tagja a hágai Nemzetközi Büntető Bíróságnak, így Vladimir Putyin orosz elnök is szabadon odautazhat majd egy békeszerződés aláírására, emellett az Egyesült Államoknak is fontos szövetségese a régióban. Modern fegyvereket és biztonsági-garanciákat akar szerezni az USA-tól, Washington pedig az OPEC-ben betöltött vezető szerepét szeretné kihasználni, hogy az olajár csökkentésével kényszerítse tárgyalóasztalhoz Oroszországot, ha szükséges, valamint az is célja, hogy az ország elismerje Izraelt, bár ennek jelenleg rendkívül kicsi az esélye a gázai tűzszünet összeomlása miatt.

Szerző: Rózsa Sándor

Pakisztán 3 millió afgán kitelepítését tervezi

Mintegy 3 millió afgán nézhet szembe kiutasítással Pakisztánból, amennyiben önkéntesen el nem hagyják az országot. A határidő bár március 31-én lejárt, a letartóztatások és deportálások április 10-én fognak kezdődni (az eredeti, április 1-i határidőt kitolták az Eid al-Fitr ünnepnapok miatt).
Ez az utolsó fázisa a még 2023 októberében országos szinten meghirdetett szigorú fellépésnek a Pakisztánban illegálisan élő/tartózkodó külföldiekkel szemben – akik javarészt afgán állampolgárok. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) számításai alapján már kb. 845 000 afgán hagyta el Pakisztánt az elmúlt 18 hónap alatt, ám ez még nem elég a pakisztáni kormánynak. Többségük rendelkezik afgán állampolgársági kártyával vagy bejegyzési igazolvánnyal (Proof of Registration Card – PoR), azonban 1 millió fölött van azok száma, akik semmiféle papírokkal nem rendelkeznek. A hatóságok figyelmeztették az afgán állampolgársági kártyát birtoklókat, hogy hagyják el Iszlámábád és Rawalpindi városát március 31-ig, különben kitoloncolják őket. A PoR kártyával rendelkezők viszont június 30-ig maradhatnak Pakisztánban.
Pakisztán azt nyilatkozta, gondoskodni fog róla, hogy ezúttal ne térjenek vissza a deportáltak az országba.

Szerző: Bánfi Zita

Szerkesztette: Németh Merse

A Közel-Kelet, 2025. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az amerikai haditengerészet utolsó hagyományos meghajtású repülőgép-hordozóját, az egykori USS John F. Kennedyt – becenevén Big Johnt - 2007-ben vonták ki a hadrendből. A jövőjét illetően ugyanaz volt az elképzelés, mint a USS Kitty Hawk esetében. Múzeumhajó és emlékhely lett volna mindkettő, de az átalakítás és a majdani fenntartás horribilis költségeire egyik hajó esetében sem volt fedezet. Így aztán 2025. január 25-én, három évvel a Kitty Hawk után, a Kennedyt is kötélvégre vették a vontatók és elindult a texasi Brownsville-ben működő hajóbontó felé.

Az 1960-as évek első felében egymást érték Amerikában a repülőgép-hordozó átadások. Csak 1961-ben három hajó állt hadrendbe: áprilisban a USS Kitty Hawk, októberben a USS Constellation, végül novemberben az első atommeghajtású hordozó, a USS Enterprise. Bő három évvel később, 1965 januárjában egy újabb hajó, a USS America hadrendbe állítását ünnepelhették az Egyesült Államokban. Az Enterprise jelentette nukleáris kitérő után a Kitty Hawk-osztályba tartozó Americával visszatértek a hagyományos meghajtáshoz és ebből az osztályból egy negyedik hordozót is terveztek. A Kitty Hawk és testvérhajói üzemeltetése során szerzett tapasztalatok révén, a negyedik hordozó tervein annyi módosítást végeztek, hogy végül önálló osztályba sorolták. Nevét az Egyesült Államok 35. elnökéről, John F. Kennedyről kapta és ezzel a Midway-osztályú USS Franklin D. Roosevelt után a második olyan hajó lett, amelyet egy néhai elnökről neveztek el. A USS John F. Kennedy tehát külön osztályt alkotott, de „osztálytársai” nem voltak és 1968. szeptemberi hadrendbe állításával lezárult a hagyományos meghajtású repülőgép-hordozók építése Amerikában. A következő hajó, a USS Nimitz 1975-ben állt szolgálatba, de az már egy új, atommeghajtású osztályt képviselt, és külön fejezetet nyitott az amerikai haditengerészet és tengerészeti repülés történetében.

[...] Bővebben!

Az aktualitás miatt egy kis montázs Cion nálunk járt ragadozóiból...

Zord

Január elsejétől új parancsnok irányítja a szolnoki MH Kiss József 86. Helikopterdandárt. Elődjéhez, az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettesének kinevezett dr. Bali Tamás dandártábornokhoz hasonlóan Kovács Krisztián ezredes is szállítóhelikopteres múlttal érkezett a parancsnoki beosztásba.

Nem először nyílik lehetőségünk egy hosszabb interjúra Kovács Krisztián ezredessel, hiszen az elmúlt években többször is beszélgettünk a szállítóhelikopteres közösség szerepéről - többek között - a 2010-es vörösiszap-katasztrófa, a 2013-as árvíz vagy a 2019-ben véget ért afganisztáni misszió kapcsán. Dandárparancsnoki kinevezése után immár nem a zászlóaljnál, hanem parancsnoki irodájában találkoztunk, ahol szakmai életútjának egy-egy fontosabb mozzanatait elevenítette fel.

[...] Bővebben!

A speciális festést kapott 716-os Mi-24V-ről, akarom mondani Csőrike II-ről "került a kezembe" ez a légifotó, ami a Lord Mountain 2010 gyakorlaton készült, Szlovéniában.

A fotoplatform se volt egy mindennapi madár...

...a 707-es oldalszámú ex-Mi-17PP, ami a típus későbbi hazai története során "nem létezőnek" lett minősítve, így sajnos elesett a továbbéltetés lehetőségétől.

Zord

Ez a bejegyzés az előző folytatásának is tekinthető, de nem az SH-3 Sea Kingről, mint típusról, és nem is a pilótákról lesz szó, hanem azokról, akik hátul, a tehertérben dolgoztak. A Sea King sokoldalúságát tekintve a kabinszemélyzetek igazi mindenesek voltak. Mindennapjaikba egy személyes történet segítségével kaphatunk betekintést.

Jeff Manthos repülőcsaládba született. Édesapja a második világháborúban P-51 Mustangon, Koreában F-86 Sabre-en repült, ő maga a hetvenes években négy évig szolgált kabinszemélyzetként a csendes-óceáni flotta HS-4 Black Knights helikopterszázadánál.  Élményeiről kérdeztem és arról, hogy akkoriban hogyan éltek a helikopterek legénységi állományú hajózói a repülőgép-hordozók zárt közösségében.

[...] Bővebben!

A kurrens diplomáciai viszonyok közepette (ezt még új geopolitikai helyzetnek nevezni kissé elhamarkodott lenne) az indokoltnál is nagyobb hangsúlyt kapott a Mirage 2000-5 repülőgépek első, állítólag eredményes ukrajnai bevetésének híre. Ehhez kapcsolódva kínál egy friss adalékot és egy "kissé" régebbi magyar vonatkozást a LégierőBlogger.

Minek rakja ki az európai rakétagyártó 2025-ben egy (régóta nem gyártott) Mirage 2000 makettjét a standjára a megszokott MICA EM és IR (na jó NG) rakéták mellett a típusra integrált, de azon ritkán használt SCALP-EG csapásmérő robotrepülőgéppel és a közeli hatótávolságú Mistral légvédelmi rakéták légi indítóival (ATAM), mely még sosem volt látható ebben a kontextusban? A megoldás kizárásos alapon az ukrán "export" követelményrendszer lehet. A Szu-24-esek közelgő kifutásával kell egy SCALP-EG (Storm Shadow) hordozó utód; a drón és CM elfogó feladatra pedig nem ártana egy a MICA-nál nagyságrenddel olcsóbb (SZE vs M EUR/db) levegő-levegő rakéta - így máris összeáll a kép.

Közel harminc évvel ezelőtt a Mirage 2000 akkor új, -5 változata is szóba került a MH új harci repülőgép típusaként, sőt, tesztelésére úgy Fraciaországban, mint idehaza, Kecskeméten sor került. Ez utóbbi alkalommal, 1996 augusztus 29-30-án készítettem az alábbi képeket a B01 jelű kétüléses változatról.

A céges vendéggép (nincs francia felségjel) a kecskeméti központi zónában, háttérben a Dassault saját Falconja, mellyel a delegációjuk utazott.

A francia gépek közül a Dash 5-é volt az első, több multifunkciós képernyővel ellátott, nemcsak hozva az F/A-18-as által elindított trendet, de túl is szárnyalva azt. A három MFD és HUD közé ugyanis egy HLD (Head Level Display) is került a műszerfalra, összesen 5 (CRT!) kijelzővel (és a HOTAS-al) alkotva az Advanced Pilot System Interface (APSI) ember-gép kapcsolati rendszert.

Gyakorló Magic rakéta a szárny alatti külső pilon/indítóberendezésen, háttérben a törzs alatti tandemek hátsó pilonján egy MICA...

...aminek a függesztőberendezését a dinamikus bemutatózás előtt leszerelték.

Végül pedig pörögjenek itt a szerző jegyzetei a képernyőrendszerről a Dassault 1996 április 16-i sajtótájékoztatójáról.

Zord

Zord

A Sikorsky ikonikus forgószárnyasa, az SH-3 Sea King az Egyesült Államokon kívül további tizennégy ország felségjelével repült és négyben gyártották is. Meddő próbálkozás lenne tehát rövid, de mégis átfogó ismertetőt írni, ezért most kizárólag a négy alapváltozatról lesz szó, amelyek az amerikai haditengerészet, a US Navy tengeralattjáró-elhárító és harci támogató századainál üzemeltek.

A második világháborút követő években a forgószárnyas technika immár visszavonhatatlanul helyet követelt a katonai repülésben. A helikopterek kifejlesztésében élenjáró ukrán emigráns, Igor Sikorsky 1923-ban alapított cége a harmincas években repülőcsónakok gyártásával szerzett hírnevet. Gépeit a kor neves légitársasága, a Pan American Airways is üzemeltette transzóceáni útvonalain. Sikorsky figyelme ugyanebben az évtizedben fordult a helikopterek felé és lelkesen vetette bele magát a merevszárnyú repülőgépekétől merőben eltérő műszaki megoldások kidolgozásába. Első, már helikopternek mondható repülő szerkezete 1940 májusában szállt fel, Sikorskyval a kormányoknál. Ha valaki, akkor ő igazán tudta, hogy mibe ül…

[...] Bővebben!

A magyar air power nézōpont egyik ritkán említett, hidegháborús örökségből származó összetevője a repülőgép-hordozó-féle hajók jelenlétének nyomon követése az Adriai-, és a Jón-tengeren, illetve a Földközi hozzánk közelebb esō vizein.

A Trieste LHD és az Amerigo Vespucci iskolahajó a trieszti városfronton, a Bersaglieri mólónál.

Zord

Éppen egyik cikkem illusztrációjához keresgéltem régi papírképeim között, amikor kezembe akadt egy Ferihegyen parkoló kék-fehér Fokker F27-es fotója. A kép fényes nappal készült, de egy éjszakai repülés emlékét idézte fel. Feljegyzéseimbe lapozva a repülés dátumát is megtaláltam és mivel ennek éppen 25 éve – ráadásul a kargópilótákról ritkán esik szó – gondoltam, a dolog megér egy visszaemlékezést.

Az ezredforduló környékén egy gyorsposta-szállítással foglalkozó, svájci központú légiforgalmi cég magyar leányvállalata, a Farnair Hungary a legismertebbek között volt. Számos pilótának volt ugródeszka a közforgalmi repülés világába, mert akkoriban a nemzeti légitársasághoz, a Malévhez kevés fiatal jutott be. Ennek többnyire nem szakmai okai voltak. Fogalmazzunk úgy, hogy a kapcsolati tőkéjük még nem nyugodott biztos alapokon. Ők aztán csomagszállító L-410-eseken és Fokker F27-esen alapozhatták meg karrierjüket, majd ülhettek át a rövidesen megjelenő diszkont légitársaságok Airbus 320-asaira vagy Boeing 737-eseire.

[...] Bővebben!

A héten másodjára lőtt idehaza a HForce H225M SOF változatú közepes többcélú helikoptertípus, ezúttal először a szolnoki helikopteres alakulat színeiben. Ésatöbbi.

Fordul és megmutatja a Nacelle canon 621, pontosabban a fegyverfelfüggesztő pilon bólintási lehetőségét.

Ugrik.

Lő.

Ésatöbbi 1a "Rábeszélés"

Ésatöbbi 1b "Hawkish attitude"

Ésatöbbi 2. "Egyik. Másik. Újra. És mégis forog a Föld" 

Zord

Egyes európai városokban a mai napig megtalálhatók a második világháborús utcai harcok nyomai. Néhány kivételtől eltekintve, többnyire a kézifegyverek tüzétől származó golyónyomokról van szó, amelyeket az utókor nem akart eltüntetni. Hogy ez az igénytelenségre vagy e sajátos emlék megőrzésének szándékára vezethető vissza, a napnál is világosabb - az egyik helyen elkoszolódott falak, málló vakolat övezik a találatok nyomait, a másikon új funkciót találtak neki.

Az utóbbira Hollandiában, a Maastricht közelében lévő hangulatos kisváros, Valkenburg egyik sétáló utcáján láthatunk példát, nem messze a városháza parkjában kiállított német páncéltörő ágyútól. A régióban nemcsak számos harcjármű és tüzérségi fegyver emlékeztet az 1944 szeptemberében vívott harcokra, de még egy harckocsi ágyú találatából is sikerült egy emlékhelyet kialakítani. Az érintett épületet egy amerikai Sherman 75 milliméteres ágyúja találta el a városi harc közben. Valkenburg újjáépítésekor a hollandok úgy döntöttek, hogy a találat nyomát megőrzik és a mélyedésben később egy apró Mária szobor is helyet kapott.

[...] Bővebben!

Van, hogy egykor rendszeres 'találkozások' az élethelyzet és a nagyvilág változásai miatt megritkulnak vagy elapadnak az ember életében. A MAKSz és az Armija elérhetetlenné válása kapcsán a legtöbb nyugati megfigyelő - még a 'keleti nyugatiak' is - így jártak az orosz haditechnikával, pedig a téma relevánsabb mint valaha, ha szabad így fogalmazni. Aztán a sors néha úgy dobja, hogy mégiscsak nyílnak ablakok, râlátással :-)

Pancir torony ùj felderítő radarral és vegyesen málházott eredeti és új kaliberű (malogabaritnij) rakéták konténereivel.

Az eredeti kaliberű 57E6M-E és 57E6-E illetve az új TKB-1055 rakéták illetve az utóbbiak nêgyesével kötegelt indítókonténere (TKB-1056).

A Zala 51-es és 52-es gyártmányai, azaz az ukrajnai háború orosz oldalának ikonikus Lancet cirkáló lőszerei.

Az "orosz Szpájk" azaz a helikopterről indítható, elektrooptikai (ön)irányítású, man-in-the loop Легкая многоцелевая управляемая ракета (LMUR) levegő-föld rakéta, más néven 305-ös gyártmány. A háború kezdetén az FSzB kőevők Mi-8MNP-2 gépeiről, később a haderő Mi-28 és Ka-52-es harci helikopterekről is bevetésre került.

X-UAV üzleti és H-BPLA projektnévvel ellátott Kornet variáns, a vezetősugaras helyett félaktív lézeres rávezetéssel, drónfegyverzetként (Forposzt, Orion), akár légi célok ellen is. 

T-90MSz a harci tapasztalatokat tükröző fejlesztésekkel, így többek között drónhâlóval és zavaróberendezésekkel felszerelve.

Zord

2025. január 25-én gördült ki a Saab linköpingi üzeméből az első magyar Gripen, a később aztán komoly kalandokat átélő, de szerencsére máig velünk levő 30-as. Így, 20 évvel később, Kővári Lacival közös utazásunk képeivel idézem fel az élményeket, egyúttal eltöprengek azon, hogy legösszetettebb repülő fegyverrendszerünk tervezett élettartamának utolsó szakaszát vajon merre s hogyan kanyarítjuk?

Zord

Politikai feszültségek Dél-Afrikában:
Duduzile Zuma-Sambudla terrorizmus vádjával bíróság elé áll

Duduzile Zuma-Sambudla – a volt dél-afrikai elnök, Jacob Zuma lánya – csütörtökön
bíróság elé áll, miután önként jelentkezett a hatóságoknál, hogy szembenézzen a
terrorizmussal és erőszakra való felbujtással kapcsolatos vádakkal. A politikusnő a vád szerint a 2021 júliusában kitört zavargások során közösségi médiás bejegyzéseivel ösztönözte a tömegeket a pusztítás fokozására. Az országot megbénító erőszakhullám több mint 350 ember életét követelte, és az apartheid óta nem látott mértékű társadalmi feszültséget eredményezett.
A dél-afrikai rendőrség terrorelhárító egysége éveken át nyomozott a zavargások szervezői
után, végül a Durban-i Bűnügyi Nyomozó Egység nyomozása alapján vádat emeltek Zuma-
Sambudla ellen. A politikusnő jogi eljárása nemcsak az ország belpolitikai helyzetére, hanem az egyre polarizáltabb közéleti viszonyokra is hatással lehet.
A zavargások kiváltó oka Jacob Zuma börtönbüntetése volt, amelyet azért kapott, mert nem volt hajlandó együttműködni egy korrupciós vizsgálóbizottsággal. Az őrizetbe vételét
követően országszerte zavargások törtek ki, főként KwaZulu-Natal és Gauteng
tartományokban, amelyek boltok kifosztásához, gyújtogatásokhoz és infrastruktúra-
pusztításhoz vezettek. Bár a lázongásokat kezdetben politikai tiltakozásként értékelték, a
későbbi elemzések szerint a mélyszegénység és a COVID-19 miatti gazdasági megszorítások is jelentős szerepet játszottak a helyzet eszkalációjában.
Zuma-Sambudla jelenleg az apja által alapított MK Párt parlamenti képviselője, amely a
kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ellenzékeként lépett színre. Pártja
határozottan kiáll mellette, politikai boszorkányüldözésnek minősítve az ellene indított
eljárást. A dél-afrikai rendőrség eközben fokozott készültséget rendelt el Durbanban, ahol a
bírósági tárgyalására tömeges tüntetések várhatók.
A közel négy évvel a zavargások után született vádemelés tovább fokozhatja a politikai
feszültséget, miközben a 2024-es választások közeledtével az ország egyre inkább
megosztottá válik.

Szerző: Merényi Vivien

Újabb üzemanyagtartály robbanás Nigériában

2025. január 18-án felrobbant egy üzemanyagszállító teherautó Nigéria középső területén,
Dikko városában. A baleset egyre több életet követel, hétfőre a halálos áldozatok száma elérte a 98-at és 69 embert pedig kórházban kezelnek. A mintegy 60.000 liter benzint szállító teherautó előbb felborult, majd a kiömlött benzin felrobbant, megölve azokat, akik a felborult tartálykocsiból akarták felszedni a kifolyt üzemanyagot. A Federal Road Safety Corps vezetője, Kumar Tsukwam elmondása szerint az áldozatok a felismerhetetlenségig égtek és minimum hatvan ember azonnal az életét vesztette a helyszínen. A szombati baleset az eddigi legsúlyosabb a tavaly októberi hasonló incidens óta, amelyben 147-en vesztették életüket.
Sajnos ez az eset nem egyedülálló, ugyanis 2023. nyarától a benzin ára 18 hónap alatt
ötszörösére emelkedett, ezért sok ember számára nem maradt más megoldás, minthogy akár életüket kockáztatva szerezzenek üzemanyagot.

Szerző: Bánfi Zita

Burkina Faso, Niger és Mali kilépett az ECOWAS-ból

2024. január 28-án Burkina Faso, Mali és Niger katonai vezetői bejelentették, hogy ki
kívánnak lépni a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS). Erre egy
évvel később, 2025. január 29-én került hivatalosan sor. Az elmúlt egy évben a gazdasági
csoport többi tagja igyekezett lebeszélni a három ország vezetőjét erről a döntésről, de ez
eredménytelennek bizonyult. Január 29-én, a Nigéria fővárosában, Abujában tartott
csúcstalálkozón lett végleges a három ország döntése, amikor megerősítették, hogy döntésük végleges és visszafordíthatatlan. Álláspontjuk ellenére az ECOWAS hat hónapos úgynevezett türelmi időt ad a három államnak, amennyiben mégis meggondolnák magukat a kilépésről. 2024. szeptemberében a három állam létrehozta saját biztonsági partnerségét Száhel Államok Szövetsége (AES) néven, azzal a céllal, hogy segítsék egymást a fegyveres lázadások és a külső agresszió elleni védekezésben.
A többi tagállam továbbra is biztosítja Burkina Faso, Mali és Niger állampolgárai számára
ugyanazokat a tagsággal járó kiváltságokat, amelyek eddig megillették őket. A három kilépő állam is biztosította az ECOWAS tagállamait arról, hogy a kilépésük után is vízummentes marad minden az ECOWAS-állampolgárok számára. Így a tényleges kilépés dátumát meghosszabbították 2025. július 29. napjáig, a hivatalos kilépés dátuma azonban 2025. január 29. napja.

Szerző: Mócsán Evelin

Válság a Kongói Demokratikus Köztársaságban: fegyveres csoport vette át az irányítást Goma felett

Január végén az M23 fegyveres csoport bevonult a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fekvő, mintegy kétmillió lakosú Gomába, és átvette az irányítást a város felett. A harcok nyomán a helyzet kritikussá vált: a kórházak túlterheltek, a halottak száma meghaladja a 770-et, a sebesülteké pedig a 2800-at, bár a valódi adatok ennél is magasabbak lehetnek. A nemzetközi közösség tétlensége miatt a fővárosban, Kinshasában több nagykövetséget is megtámadtak az elégedetlen tömegek, és számos európai nagyvárosban is tüntetések törtek ki.

A kelet-kongói konfliktusok gyökerei az 1994-es ruandai népirtásig nyúlnak vissza, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 000 tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le. A megtorlástól tartva közel egy millió hutu menekült Kongóba, tovább fokozva a térség feszültségeit. Az M23, amelyet túlnyomórészt tuszik vezetnek, 2012-ben rövid időre már elfoglalta Gomát, ám a kongói hadsereg és ENSZ-erők kiszorították. A lázadók 2021-ben ismét fegyvert ragadtak, arra hivatkozva, hogy korábbi megállapodásokat nem tartottak be velük szemben.

Ruandát évek óta vádolják az M23 támogatásával, amit Kigali következetesen tagad. Az ENSZ és több nyugati ország szerint Ruanda fegyverekkel és katonai támogatással látja el a csoportot; egy tavalyi jelentés szerint akár 4000 ruandai katona is harcolhat a lázadók oldalán.

A kongói hadsereget ENSZ békefenntartók támogatják, akik 1999 óta jelen vannak az országban, de a szerepük korlátozott, mivel csak a Force Intervention Brigade jogosult támadó műveletek végrehajtására a fegyveres csoportok ellen.

A konfliktus hátterében nemcsak etnikai feszültségek, hanem gazdasági érdekek is állnak. Goma stratégiai jelentőségű város, fontos kereskedelmi csomópont, amely a térség értékes ásványkincsei – például arany, ón, koltán – miatt kulcsszerepet tölt be.

A városban eközben összeomlott az alapvető infrastruktúra: nincs víz, áram, a szolgáltatások leálltak. Menekültek tömegei hagyják el a térséget, súlyos humanitárius válságot előidézve. Az M23 további területek elfoglalásával fenyeget. A nemzetközi közösség – bár elítéli az agressziót és diplomáciai megoldásokat sürget – kevés érdemi lépést tesz a konfliktus további eszkalációjának megakadályozásában.

Szerző: Danguly Ágnes

Szerkesztette: Németh Merse

A Afrika-hírfigyelő: 2025. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.