Feed aggregator

Wirkungen und Folgen der Medienberichterstattung über die Flüchtlingsströme seit Sommer 2015 war Thema des medienpolitischen Arbeitskreises. Die Diskussion war geprägt von großer Selbstreflexion aller beteiligten Journalisten.

Az "Állattartó telepek korszerűsítése..." című pályázatok megjelenése februárban várható.  Külön jogcím indul a baromfi, a sertés és a szarvasmarhatartóknak, közel 70 milliárd forintos kerettel. A várható támogatási inntenzitások átlagosan 50%-osak, de fiatal mezgőgazdasági termelők vagy kollektív beruházások 10-10% többletintenzitásra lehetnek jogosultak. 

A tervezést, árajánlatkéréseket már most érdemes megkezdeni!

This is the Monday edition of our new Brussels Briefing. To receive it every morning in your email in-box, sign up here.

Spain's King Felipe VI, left, receives Mariano Rajoy on Friday amidst coalition talks

At the height of the eurozone crisis, it almost seemed on Brussels summit days that the EU gathering itself was not the most important meeting in town. Many focused instead on the pre-summit gathering of Europe’s centre-right political family, known as the European People’s party (EPP).

For a time, that assembly included not only the leaders of the Franco-German power axis (Angela Merkel and Nicolas Sarkozy), but also of the eurozone’s two other large economies (Spain’s Mariano Rajoy and Italy’s Silvio Berlusconi, and then Mario Monti). Almost every country under siege was there, too, including Portugal (Pedro Passos Coelho), Ireland (Enda Kenny), Cyprus (Nicos Anastasiades) and of course Greece (Antonis Samaras). For good measure, two of the most important non-eurozone countries were also represented (Poland’s Donald Tusk and Sweden’s Fredrik Reinfeldt).

But after another weekend of fast-moving developments in Spain, when Mr Rajoy essentially gave up on his efforts to retain the premiership, that lineup could easily be reduced to Ms Merkel and a handful of leaders viewed either as quasi-pariahs (Hungary’s Viktor Orban) or far from the EU’s main power centres (Mr Anastasiades, Mr Kenny and Bulgaria’s Boyko Borisov).

Read more

Elfogadta a Kormány a VEKOP 2016-os keretösszegét, melynek értelmében megnyílik a pályázati lehetőség a pest megyei vállalkozók számára is. A Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretein belül idén közel 140 pályázat lesz elérhető melyek nagy része már az év első felében megnyílik. A határozat szerint még januárban meghírdetésre kerül  a mikro-, kis- és középvállalkozások kapacitásbővítő beruházásainak, piaci megjelenésének támogatása, a vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása illetve a prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztésének támogatása is Pest megyében.

http://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/34f41686-4ec4-11e4-a21f-bc764e08d9b2_156.26_thumb_169_1453710280_1453710146_129_97shar_c1.jpg

The Informal Justice and Home Affairs Council takes place on 25 and 26 January 2016 in Amsterdam. Ministers meet to discuss European cooperation on security, migration and justice.

Download this video here.

Le blog Reflets du Temps, qui consacre une large place aux questions internationales et des recensions de qualité, a publié le 23 janvier dernier un article mettant à l’honneur le numéro d’hiver (4/2015) de Politique étrangère.

« Particulièrement riche, ce numéro d’hiver de PE, puisqu’en plus du dossier Justice pénale internationale, étudié ici, un autre dossier alléchant : « Une ère nouvelle d’abondance pétrolière », et quelques forts articles-repères, tel celui sur les Primaires américaines ou celui sur le changement de position de l’Allemagne en termes de sécurité, permettent des lectures particulièrement enrichissantes.

Le bilan après 70 ans de Justice pénale internationale s’impose, tant dans les modes de fonctionnement, l’évaluation du rapport objectifs/résultats, les difficultés et insuffisances réelles, que dans les chemins d’améliorations possibles. 4 grands chapitres se partagent la tâche : « Entre âge de fer et âge d’or », « Le TIP pour l’ex-Yougoslavie », « Le TIP pour le Rwanda », « Le Droit à réparation ». Lectures foisonnantes et non moins passionnantes. […]

La faillite du TIPY, dont nous conservons tous en mémoire des débats, des images, a marqué durablement – hélas – nos imaginaires en termes de rêve abattu et de chute de l’idéal de primat universel du Droit. Jean Arnault Dérens décline avec la meilleure des pédagogies cette « aventure », née en 93, voulant « créer une juridiction neutre et impartiale, pouvant dire le Droit alors que la guerre se poursuivait encore », et mettant en cause, avec Milosevic, le Premier Président (Serbe, ici) en exercice de l’Histoire. Le tribunal de La Haye aura jugé 125 personnes, au cours de ses séances ; il y eut pas mal de procès avortés, de prévenus relaxés après appels, de décès, de suicides. Acquittement par exemple des chefs de l’unité Scorpions de la police, ayant mené le massacre de Srebrenica !!! Valse des procureurs ; lignes directrices hétérogènes, constantes pressions difficiles des grandes puissances et des leaders régionaux… S’il est bien un lieu où théorie de départ et état à l’arrivée divergent, c’est bien dans ce TIP ad hoc. D’autant que l’intégration dans l’Union Européenne des pays « neufs » de la zone fit l’objet de négociations aux allures de chantage, incluant le résultat des « passages » devant la Justice internationale. D’autant, encore, que le Kosovo, dernier théâtre de la guerre, échappe encore à l’heure qu’il est aux investigations poussées. […]

A lire, cette – encore cette fois – remarquable Revue, en ces temps que nous traversons. Car, ces références à un positionnement d’ensemble du Monde, dans le domaine de la Justice, font l’actualité, d’autant que la montée du Terrorisme, et les exactions par exemple en Syrie amènent de nouvelles demandes en termes de Justice Internationale. »

Pour lire l’article dans son intégralité, cliquez ici.

S’abonner à Politique étrangère.

Le 18 janvier 2016, la Frégate légère furtive (FLF) Courbet a quitté l’opération Chammal pour mettre le cap sur Toulon, son port de base qu’elle avait quitté le 30 septembre 2015, pour un déploiement en Méditerranée de presque quatre mois.

Une cérémonie d’hommage funèbre se tiendra demain, mardi 26 janvier 2016, en l’honneur des légionnaires décédés à la suite d’une avalanche à Valfréjus alors qu’ils effectuaient un entraînement en montagne.

L'année 2016 sera riche pour la base aérienne (BA) 126 de Solenzara, avec de nombreux exercices prévus.

Pályázati azonosító: VEKOP-2.1.1-15
A pályázatok 2016. február 29-től 2018. február 28-ig nyújthatók be.
Az alábbi értékelési határnapokig benyújtott projektek kerülnek együttesen elbírálásra:
•    2016. április 25.
•    2016. augusztus 29.
•    2017. február 6.
•    2017. június 12.
•    2017. december 11.
Jelen felhívás célja a hazai vállalkozások kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének növelése olyan hazai kutatás-fejlesztés és innovációs tevékenységek támogatásával, amelyek jelentős szellemi hozzáadott értéket tartalmazó, új, piacképes termékek, szolgáltatások, technológiák, továbbá ezek prototípusainak kifejlesztését eredményezik.
Általános elvárások
Azon projektek támogathatók, amelyek közvetlenül vagy közvetve illeszkednek a Nemzeti S3-ban meghatározott nemzeti ágazati prioritások vagy intelligens technológiák valamelyikéhez:
·    Nemzeti ágazati prioritások:
o    Egészséges társadalom és jólét
o    Fejlett jármű- és egyéb gépipari technológiák
o    Tiszta és megújuló energiák
o    Fenntartható környezet
o    Egészséges és helyi élelmiszerek
o    Agrár-innováció
o    Infokommunikációs technológiák és szolgáltatások
o    Befogadó és fenntartható társadalom, élhető környezet
·    Intelligens technológiák
o    fotonika, lézertechnológia
o    különleges anyagok, korszerű anyagok, modern anyagtechnológiák
o    bionika
o    nem gépipari fémfeldolgozás
o    elektronika és félvezető-technológia
o    korszerű szénhidrogén technológia (kőolaj, földgáz)
o    korszerű csomagolástechnikai technológiák
o    vegyipar (pl. gumiipar, műanyagipar, intermedier, műtrágya és kozmetikumok gyártása)
o    építőipar (építőanyag-technológiák)
o    textilipar
o    fa- és bútoripar
o    logisztika
o    kulturális és kreatív ipar
Támogatható tevékenységek:
1)    Kutatás-fejlesztési projekthez nyújtott támogatás keretében
a)    Ipari kutatás (maximum a projekt elszámolható költségeinek 50%-a)
Ipari kutatás tevékenységre az a vállalkozás nyújthat be támogatási kérelmet, amelynek minimum 3 fő, a projekt szakterületéhez kapcsolódó, legalább MA/Msc fokozatú diplomával rendelkező minimum napi 4 órában, a támogatási kérelem benyújtásakor is foglalkoztatott alkalmazottja van.

b)    Kísérleti fejlesztés
2)    Csekély összegű támogatás keretében: önállóan nem támogatható tevékenységek
a)    Projekt előkészítési tevékenység
b)    Projektmenedzsment tevékenység
c)    Tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele
d)    A projekt megvalósításához kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele
3)    Regionális beruházási támogatás keretében:
a)    Eszközbeszerzés
b)    A projekt céljához feltétlenül szükséges épület építése, bővítése, átalakítása, korszerűsítése, és a szükséges alap infrastrukturális fejlesztések
4)    Kutatási infrastruktúrához nyújtott beruházási támogatás keretében:
a)    Eszközbeszerzés
b)    A projekt céljához feltétlenül szükséges épület építése, bővítése, átalakítása, korszerűsítése, és a szükséges alap infrastrukturális fejlesztések
c)    Immateriális javak beszerzése
d)    A beruházásra aktivált szolgáltatási tevékenységek
5)    Eljárási innovációs tevékenység
6)    KKV+k vásáron való részvétele
Elszámolható költségek:
Kutatás-fejlesztési projekthez nyújtott támogatás keretében:
·    Szakmai megvalósításban közreműködő munkatársak költségei:
o    Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó személyi jellegű ráfordítás
o    munkabér, megbízási díj
o    személyi jellegű egyéb kifizetései (bérjellegű juttatások, pl. utazási költségtérítés, cafeteria)
o    foglalkoztatást terhelő adók, járulékok
Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó szolgáltatások költségei:
·    A piaci feltételek szerint harmadik féltől megrendelt kutatás-fejlesztési tevékenység díja.
·    Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó szolgáltatások költségei nem haladhatják meg a kutatás-fejlesztési projekthez nyújtott támogatás 50%-át.
Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó egyéb költségek:
·    Anyagköltségek, amennyiben azokat közvetlenül a kutatás-fejlesztési tevékenységhez veszik igénybe.
Csekély összegű (de minimis) támogatás (Kizárólag azon vállalkozások esetében támogatható, amelyek a támogatást nem elsődleges mezőgazdasági termeléshez veszik igénybe)
·    Projekt előkészítéshez kapcsolódó költségek:
o    Előzetes tanulmányok, engedélyezési dokumentumok költségei
Jogszabály, hatóság, felhívás által előírt kötelező előzetes tanulmányok elkészítése:
környezeti hatásvizsgálat, előzetes vizsgálat, egységes környezethasználati engedélyhez kapcsolódó vizsgálat,
egyéb szükséges háttértanulmányok, szakvélemények, beleértve a beruházással érintett terület ökológiai állapotának felmérését és egyéb, horizontális követelményhez kapcsolódó adatszolgáltatás biztosítása érdekében felmerülő költséget,
szükséges engedélyezési dokumentumok, műszaki tervek, kiviteli és tendertervek és ezek hatósági díjának (illeték, igazgatási szolgáltatási díj, egyéb eljárási költség) költségei, ideértve a művelési ág váltását, művelési ágból való kivétel adminisztratív költségét is.
előzetes igényfelmérés, célcsoport elemzése, piackutatás, szakértői hálózatépítés, szakértői műhelymunkák
szükségletfelmérés, helyzetfeltárás
·    Közbeszerzési költségek
o    közbeszerzési költségek (ideértve a közbeszerzési szakértő díját is), amely nem lehet több a projekt összes elszámolható költségének 1 %-ánál.
·    Projekt menedzsmenthez kapcsolódó költségek
o    Projektmenedzsment személyi jellegű ráfordítása
a projektjavaslat kidolgozása és a projektmegvalósítás alatti projektmenedzsment személyi jellegű ráfordításai,
o    Projektmenedzsmenthez igénybevett szakértői szolgáltatás díja
a projektjavaslat kidolgozásához és a projektmegvalósítás alatti projektmenedzsmenthez igénybevett szakértői szolgáltatás díja, közszféra szervezet kedvezményezettek esetén a Nemzeti Elszámolhatósági Útmutató 3.8.2. pontjában foglalt feltételek figyelembevételével.
·    A projekt szakmai megvalósításához kapcsolódó szolgáltatások költsége
o    kötelezően előírt nyilvánosság biztosításának költsége
·    Általános (rezsi) költségek, melyek közvetlenül kapcsolódnak a projekt végrehajtásához és melyek nem haladhatják meg a projekt elszámolható költségeinek 1%-át
Regionális beruházási támogatás (Kizárólag azon vállalkozások esetében támogatható, amelyek a támogatást nem elsődleges mezőgazdasági termeléshez veszik igénybe)
Az immateriális javakra és a tárgyi eszközökre irányuló beruházási költségek
·    Építéshez kapcsolódó költségek
o    A beruházás érdekében felmerült építési és alap infrastruktúra fejlesztés, bekerülési értéke.
·    Eszközbeszerzés költségei
o    A beruházás érdekében felmerült új eszközök, bekerülési értéke (amely tartalmazza a vételárat, tartalmazhatja az eszközbeszerzéshez kapcsolódó szállítás és üzembe helyezés, valamint az eszközbeszerzéshez közvetlenül kapcsolódó betanítás költségét is.
·    Immateriális javak beszerzésének költsége
o    A beruházás érdekében felmerült, immateriális javak bekerülési értéke

Kutatási infrastruktúrához nyújtott beruházási támogatás
·    Építéshez kapcsolódó költségek
o    A beruházás érdekében felmerült építési és alap infrastruktúra fejlesztés, bekerülési értéke.
·    Eszközbeszerzés költségei
o    A beruházás érdekében felmerült új eszközök, bekerülési értéke (amely tartalmazza a vételárat, tartalmazhatja az eszközbeszerzéshez kapcsolódó szállítás és üzembe helyezés, valamint az eszközbeszerzéshez közvetlenül kapcsolódó betanítás költségét is.
·    Immateriális javak beszerzésének költsége
o    A beruházás érdekében felmerült, immateriális javak bekerülési értéke
·    Eljárási innovációhoz nyújtott támogatás
o    Szakmai megvalósításban közreműködő munkatársak költségei
o    Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó személyi jellegű ráfordítások
Fejlesztők, technikusok, és egyéb kisegítő személyzet tekintetében a munkaszerződés - megbízási szerződés esetén a megbízási szerződés szerinti alapbér és járulékai, a támogatott projektben való foglalkoztatás arányában, a végzett tevékenység mértékéig.
·    Szakmai megvalósításhoz kapcsolódó szolgáltatások költségei:
o    Egyéb szakértői szolgáltatás költségei
Piaci feltételek szerint harmadik féltől megrendelt eljárási innovációs tevékenység díja.
A KKV-k vásárokon való részvételéhez nyújtott támogatás
·    KKV-k kiállításon vagy vásáron való részvételéhez kapcsolódó költségek:
o    Marketing költségek
Külföldi kiállításon vagy vásáron való részvétel
Külföldi kiállításon vagy vásáron való részvételhez kötődő szolgáltatások
beépítetlen és beépített terület, illetve kiállító helyiség bérleti díja,
kiállítóhelyiség, stand felállításával és működtetésével kapcsolatos költségek (pl. személyzeti belépők építés és bontás idejére, behajtási engedélyek építés és bontás idején a kiállítás területére, víz- és áramfogyasztás, stb.),
kötelező regisztráció/katalógusbeiktatás költsége,
területdíjhoz kapcsolódó egyéb kötelező költségek (Pl: AUMA, kötelező biztosítás)
Kötelező vállalások:
Üzleti hasznosíthatóság:
A támogatást igénylő vállalja, hogy a K+F+I tevékenység eredményéből származó árbevétele a projekt pénzügyi befejezési évét követően a fenntartási időszak utolsó két évéig bármely két egymást követő üzleti évben eléri a támogatási összeg legalább 30%-át.
A projekt megvalósítása:
A projekt megvalósítását a támogatást igénylő a benyújtást követő napon saját felelősségére megkezdheti, de a projekt megkezdése nincs befolyással a támogatási kérelem értékelésére és nem jelent előnyt annak elbírálása során, továbbá nem garantálja az igényelt támogatás elnyerését.
A projekt fizikai befejezésére a projekt megkezdését, vagy amennyiben a projekt a Támogatási szerződés hatályba lépéséig nem kezdődött meg, a Támogatási szerződés hatályba lépését követő 24 hónap áll rendelkezésre.
A támogatást igénylő projekttel kapcsolatos pénzügyi elszámolás (záró kifizetési igénylés) benyújtásának végső határideje a projekt befejezését követő 90. nap, de legkésőbb 2019. december 31.
A támogatást igényelő a projekt pénzügyi befejezésétől számított 5 évig, KKV-k esetében 3 évig a támogatás visszafizetésének terhe mellett vállalja, hogy a projektet fenntartja. Amennyiben a projekt együttműködésnek, konzorciumi formában került megvalósításra, és a projektben nem csak KKV-k vesznek részt, akkor a fenntartási kötelezettség 5 év.
Támogatás mértéke:
A támogatás mértéke maximum a projekt elszámolható költségének maximum 80%-a, a Pályázati Felhívásban részletezett korlátozások figyelembe vételével.
Támogatás összege:
A pályázatok keretében az igényelhető vissza nem térítendő támogatás összege: minimum 50.000.000 Ft (konzorcium esetén minimum 100.000.000 Ft) maximum 500.000.000 Ft, de maximum a meghatározott támogatási mértéknek megfelelő arányban.
Pályázók köre:
Jelen Felhívásra kérelmet nyújthatnak be:
·    mikro-, kis-, és középvállalkozások, illetve nagyvállalatok, amelyek:
o    rendelkeznek legalább egy lezárt, teljes üzleti évvel (a elő társaságként való működés időszaka ebbe nem számít bele)
o    nem minősülnek nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak
o    elszámolható költsége nem haladja meg a támogatási kérelem benyújtását megelőző jóváhagyott éves beszámoló szerinti árbevétel összegét
o    akik nem állnak végrehajtási eljárás alatt
o    amelyek éves átlagos statisztikai állományi létszáma a támogatási kérelem benyújtását megelőző legutolsó lezárt, teljes üzleti évben minimum 1 fő volt
o    jogi forma szerint: kettős könyvvitelt vezető jogi személyiségű gazdasági társaságok, amelyek nem tartoznak az EVA hatálya alá
o    a tartalmi értékelés során szerezhető 100 pontból minimum 50 pontot elér
o    amely vállalkozás, vagy akinek partner- vagy kapcsolt vállalkozása ezen Felhívás, vagy a VEKOP-2.1.7-15 jelű Felhívás keretében már részesült támogatásban
Jelen Felhívás keretében a támogatási kérelem benyújtására konzorciumi formában is van lehetőség:
·    a konzorciumi tagok száma a konzorciumvezetőt is beleértve legfeljebb 3 lehet
·    a konzorciumi létrehozására irányuló együttműködési megállapodást kell kötniük
·    nem lehet konzorciumi tag a kizárólag projektmenedzsment feladatokat és/vagy a nyilvánosság biztosításához kapcsolódó feladatokat ellátni kívánó szervezet
·    a konzorciumi tagok a projekt keretén belül egymástól anyagot, árut, szolgáltatást, eszközt, immateriális javakat nem vásárolhatnak
·    konzorcium esetén az igényelhető támogatás minimum 50%-át a konzorciumvezetőnek kell igényelnie
Előleg igénylése:
A jelen Felhívás keretében a támogatott projektek esetében az utófinanszírozású tevékenységekre igénybe vehet maximális előleg mértéke a megítélt támogatás 75%-a, de legfeljebb 375 millió forint.
Projekt területi korlátozás:
Kizárólag Közép-Magyarországi régió területén megvalósuló fejlesztés támogatható.
A megvalósítás helyszínének a támogatási kérelem benyújtásáig bejegyzésre kell kerülnie. A megvalósítás helyszínére a kedvezményezettnek a vonatkozó hatósági engedélyekkel rendelkeznie kell. A támogatási kérelem benyújtásának időpontjában a projekt megvalósítási helyszínének per-, teher- és igénymentesnek kell lennie.
Részletesebb pályázati tájékoztatást személyes megbeszélés keretében tudunk nyújtani, ezért kérjük, szíveskedjék hívni cégünk vezetőjét:

Pigniczki Sándor: 06-20-979-9753

Motorhiba miatt egy forgalmas autópálya közepén a szalagkorláton landolt egy kis repülőgép Oroszországban. A baleset, amelyben senki nem sérült meg az orosz főváros külterületén történt. A pilótának sikerült úgy leszállnia, hogy más járműben nem okozott kárt és a forgalmat se zavarta.

Antonia Kirkland, Programme Manager, Discrimination in Law, at Equality Now

By Antonia Kirkland
NEW YORK, Jan 25 2016 (IPS)

Everyone has the right to be born with a nationality – safe, fearless and free – and secure in their human right to equally transfer, acquire, change or retain it. There is no reason why over 50 countries should still have sexist nationality and citizenship laws, which largely discriminate against women, potentially putting them and their families in danger and denying them the rights, benefits and services that everyone should enjoy.

A new global report by Equality Now demands that these laws, which discriminate on the basis of sex, should be urgently revised in line with international legal obligations. Although commitments have been repeatedly made by governments around the world to work towards repealing such discriminatory laws, many have yet to translate their promises into action.

Despite the reluctance to do this by many countries, momentum is gathering at the global level to fix sexist nationality laws. This includes a target in the post-2015 sustainable agenda for eliminating discriminatory laws, adopted by the UN, and the setting up of the Global Campaign for Equal Nationality Rights, a coalition with a steering committee made up of UNHCR, the Women’s Refugee Commission, the Equal Rights Trust, the Institute on Statelessness and Inclusion and Equality Now.

At the national level, a number of countries have either removed, or taken steps to address, discriminatory provisions within their nationality laws since 2013. Senegal, Austria, Jordan, Vanuatu, Suriname, Niger and Denmark have all made amendments – or at least taken steps towards legal reform in some way.

We hope that this will create a ripple effect for neighboring countries. Others such as the Bahamas and Togo have indicated that change may happen soon, and we hope they, and all countries with remaining discriminatory laws, will pick up the pace of reform in 2016.

Sexist nationality laws reinforce harmful gender stereotypes. Once married, a woman loses her independent identity if she loses her nationality of origin; a child “belongs” to a father rather than a mother if only the father can give the child citizenship. Other negative outcomes for women and their families include lack of access to education, social and medical services and even increased risk of child marriage.

Nour was born in Lebanon and married off at 15 to a relative in Egypt, to avoid the difficulties of being an adult in Lebanon without Lebanese nationality, while in Jordan, Maysar, a Jordanian woman, was refused by the officer in charge, who suggested that she should not have married a non-national.

Maysar would now prefer that her daughters marry Jordanians, to ensure that they do not endure what she did. Her husband works illegally in the construction sector, as he cannot afford the fees necessary for his work permit.

In a case study provided by our partner, Nina, a Malaysian woman, married Brian from the US. They had a daughter, Julia, but moved back to her home country. Due to Brian’s short-term immigration status, he found it impossible to find a job. After three years of frustration and considerable expense, Nina finally obtained Malaysian citizenship for her daughter. Had Nina been a man, the process would have been automatic.

Losing her nationality of origin can leave a woman especially vulnerable, if her marriage ends due to divorce, or the death of her husband – particularly if her children have their father’s nationality. Even if a woman is able to subsequently claim back her nationality, delays and other hurdles in regaining citizenship can cause her considerable trauma, anxiety and other hardship.

Having committed to do so on many occasions, all governments should immediately turn words into deeds and finally prioritize the amendment of all sexist nationality laws. This will help them comply with both their international legal obligations, as well as their own national obligations to ensure equal access to civil, political, economic, social and cultural rights.

National legislation should be revised so that women and men can equally extend citizenship to each other and to their children, whether their children are born in or out of marriage, at home or abroad. It should also be revised so women and men can acquire, keep or change their own nationality in the same way.

This will send a clear signal that everyone is valued equally, in a fairer society, where everyone can reach their full potential. Getting these laws working for women and girls will mean a safer and more prosperous society. Nationality laws can be unnecessarily complex, but removing discrimination between men and women is not a complicated concept – and working together, this is something that can be achieved in a very short time, if governments truly care about girls and women

(End)

Ein Ausblick auf ihre Weiterverfolgung und Überprüfung

(B2) Malgré l’hiver, « des milliers de migrants ont continué à arriver en Grèce et en Italie » souligne l’agence Frontex dans son dernier rapport. Le nombre total de détections dans les deux pays a atteint 1,04 million en 2015. Soit près de cinq fois le chiffre de l’année précédente. En 2015, il y a eu 1,83 million de passages frontaliers illégaux détectés (*) aux frontières extérieures de l’UE par rapport au chiffre de 283.500 de 2014.

La route de Méditerranée orientale (Grèce)

En décembre, 108 000 migrants ont ainsi été détectés (*) en Grèce, contre 155 000 le mois précédent. Une légère baisse mais qui représente encore 40 fois le chiffre de décembre 2014. Cela porte le nombre total d’arrivées de migrants en Grèce en 2015 à 880 000.  Les îles de Lesbos, Chios et de Samos accueillent le plus grand nombre de personnes. Les Syriens sont la nationalité la plus importante. NB : on note que Chypre n’est pas touché par cette vague. Les migrants nous contournent car « nous ne faisons pas partie de Schengen » note un Chypriote.

La route de Méditerranée centrale (Italie, Malte) en diminution

Dans le même temps, le nombre de migrants utilisant la voie centrale vers l’Italie en Décembre augmenté de 50% : près de 9 700 ont franchi la mer. En cause : de bonnes conditions météorologiques, malgré le début de l’hiver, et les flux continus de migrants vers la Libye. Pour l’année, le bilan se monte à 157 000 (soit une baisse de de 8% par rapport à 2014). Si on regarde les nationalités, le mois dernier, ce sont les Nigérians qui ont représenté la plus grande part des migrants arrivant en Italie.

Les raisons de cette baisse sont dues à deux facteurs essentiels : les Syriens passent davantage par la route de la Méditerranée orientale (Grèce) et les passeurs font face à « une pénurie de bateaux disponibles ». NB : D’où l’importance de la destruction systématique des bateaux pneumatiques ou en bois, utilisés par les migrants, engagée par les forces européennes en mer sous la bannière d’EUNAVFOR Med.

Balkans occidentaux 

La route des Balkans de l’Ouest continue d’être « directement affectée par le nombre sans précédent de migrants qui entrent d’abord en Grèce pour continuer plus tard leur voyage à travers sa frontière nord » note Frontex. Le nombre de passages illégaux (**) de la frontière en décembre à 2015 est tombé à 97.000 contre 156.000 le mois précédent. Ce qui représente un chiffre encore 16 fois plus élevé qu’en décembre 2014. De nouvelles politiques plus restrictives ont été mises en œuvre, notamment en Macédoine (Fyrom) pour limiter les entrées de la Grèce à trois nationalités : Syriens, Afghans et Irakiens.

(NGV)

(*) On parle de détection aux frontières. Le chiffre réel peut être inférieur. Car nombre de personnes peuvent être « détectées » plusieurs fois. La plupart des migrants « détectés » aux frontières dans les Balkans occidentaux ont déjà été détectés en Grèce. A l’inverse, certaines personnes peuvent ne pas être « détectées ».

(**) Il s’agit bien de passages « illégaux » au sens juridique du terme. Cela ne fait pas des « migrants » des « illégaux », certains pouvant être des demandeurs d’asile.

There is a fairly broad consensus among Afghans and donors alike that the introduction of an electronic ID card – or e-tazkera – would be a good thing; it would provide accurate population data, standardised ID documents and the possibility of, in the case of elections, drawing up reliable voter lists. The project, however, has been stymied by political controversies and fundamental technical questions. In this first part of a two-part dispatch, AAN’s Martine van Bijlert and Jelena Bjelica take a look at the most pressing controversies that threaten to indefinitely paralyse the project.

Discussions over the introduction of a standardised and computerised ID card in Afghanistan have been around for years, but the project was only started in earnest in February 2009. In December 2010, a contract was signed with a private company, Grand Technology Resources. The Ministry of Communications and Information Technology (MoCIT), the lead ministry at the time, told reporters that distribution of the cards would start by September 2011, even though the Afghan cabinet had not yet decided on their design. The project was, however, plagued by delays due to capacity constraints and concerns over data security. (1) Only in late 2012, as planning for the 2014 elections commenced, did the project regain a sense of urgency.

The introduction of a standardised ID document that can also function as a voter card or at least help establish reliable voter lists, has long been seen as a prerequisite to reducing the fraud that had plagued Afghanistan’s elections. As a result, in the course of 2013, discussions on the e-tazkera were ‘hijacked’ by the wish to suddenly accelerate the project and rush the distribution of the cards in the run-up to the presidential elections – even though the system had barely been tested and clearly a complete rollout in such a short time would be impossible. (2)

Trying to rush the e-tazkera in the face of an election

The government thus announced that the registration of population data was scheduled to begin in early 2013. A decree by President Hamed Karzai, dated 23 January 2013 (PD 6677), instructed relevant ministries to expedite the process and start distribution of the cards by 21 March 2013. By then, the Ministry of Interior (MoI) had already embarked on a staff-recruitment drive while the MoCIT was ordered to start shipping the necessary equipment to the provinces, particularly to locations that had no or only limited access to the internet. The pretence was kept up for quite a while. On 24 February 2013, then Deputy Minister of Interior Muhammad Mirza Yarmand told a press conference that up to 14 million Afghans would receive an e-tazkera within a year. The Cooperation Council of Political Parties and Coalitions, an informal political pressure group for electoral reform  similarly argued that with 600 registration centres, it should be possible to register at least 1.5 million people per month, if each centre registered at least 100 people per day. This wish to rush the e-tazkera distribution signalled a shared recognition of the need to tackle electoral fraud. But it was also unrealistic, as it did not allow time for preparation, testing and the correction of glitches or take into account that several fundamental issues had not yet been settled (including the design of the card and what data was to be included).

The practicalities of the distribution, however, were soon eclipsed by the politics of which data to register and what to display on the card, as the parliament started discussions on the Population Registration Act.

Tripped up by politics: The fight over which personal data to include

In March 2013, when the distribution of the cards should have already started, the draft Population Registration Act, on which the whole project would be based, was sent to the parliament. The Wolesi Jirga debated the draft in early summer and on 19 June 2013 reached an agreement on all points except one: article 6 that stipulates what should be written on the card. The government had suggested that personal data should be limited to: name, father’s name, grandfather’s name, place and date of birth, and residence (current and permanent). A heated debate ensued, splitting the session into those arguing for the inclusion of ethnicity and those demanding the use of the general term “Afghan” for nationality. Several MPs argued that without these additions – ethnicity and/or nationality – article 6 would be unconstitutional and suggested that the text be sent to the Independent Commission for the Supervision of the Implementation of the Constitution (ICSIC) for an opinion, before embarking on further discussion.

On 15 July 2013, the issue was revisited in parliament (without ICSIC opinion). The debate over whether or not to include ethnicity in article 6 (and thus on the card) quickly descended into a scuffle. When the chair suggested a vote on a version of the draft law that included nationality, but not ethnicity, a large group of MPs staged a walkout in protest. In the midst of the upheaval, the chair quickly put the law to the vote, after which it was passed. Several MPs protested, calling the decision “unconstitutional,” arguing that it would erase the identity of (minority) ethnic groups in the country if they were not allowed to register by ethnicity as well. Balkh Governor Nur Mohammad Atta, one of the vocal proponents in favour of including ethnicity, warned that if this were not mentioned on the new ID cards, he would not want to collect his. Since then, many have followed his example, warning that if the ID card does not include what they deem essential – whether ethnicity, nationality or religion – they will not want to have one.

The vote was not only controversial for political reasons, but also appeared to have been procedurally shaky, as the MPs who walked out claimed they had broken the quorum. The chair initially argued that as they had not yet left the hall when the vote happened, they could still be counted as present. In the next session, however, he backtracked and said that a commission would need to check whether there had indeed been a quorum.

A week later, the parliament went into its summer recess. The issues were apparently laid to rest, and the draft law was forwarded to the Meshrano Jirga. On 10 November 2013, the Meshrano Jirga managed to ratify the first five articles, but as soon as article 6 was discussed, the meeting descended into a “furious debate.”  On top of the usual sensitivities over what should be included, the text of article 6 was discovered to have been changed before the draft law was sent to the Meshrano Jirga for a vote, with nationality omitted from the new version. (3)

The Meshrano Jirga committees that had studied the law suggested the reinsertion of the word “Afghan,” while others again insisted on the inclusion of ethnicity as well. The discussion ended in another walkout. On 26 November 2013, the issue was revisited once more. The session was heated, but the speaker managed to prevent a brawl. When the matter was finally put to the vote, a majority opted to keep the ‘original’ (government) version of article 6 – with no mention of either nationality or ethnicity. (4) The decision led to angry outbursts, and subsequent sessions of both the Wolesi Jirga and Meshrano Jirga erupted into fierce shouting matches.

The issue was further polarised when on 27 November 2013, the day after the Meshrano Jirga vote, General Abdul Wahid Taqat, a PDPA-era intelligence official and now political commentator, during a TV talk show (5) insisted that “Pashtun” and “Afghan” were synonymous and Afghanistan was the land of the Pashtuns. (6)

Taqat’s statements caused an uproar in both regular and social media. First, there were demonstrations against both the former general and the TV station,  but when the former general was arrested on 12 December 2013, his supporters took to the street and clashed with the police (see here).

The episode was finally defused after Taqat issued a televised apology. At the same time, the Meshrano Jirga was already backtracking and denying that it had removed the word “Afghan” from the card.

It should come as no surprise that, in the midst of all this upheaval in late 2013, President Karzai chose not to sign the law. (It may also have been difficult to determine which version to pick.) Strictly speaking, according to the Constitution, Karzai actually did not need to sign the law for it to be enacted (as argued by MP Shukria Barakzai here), but clearly nobody wanted to touch this. With the elections only four months away, the thorny issue of the e-tazkera and what to include on the card was no longer a priority. That changed, however, once the National Unity Government (NUG) took office.

The National Unity Government revisits the issue

The agreement that established the NUG  lists five commitments linked to the convening of a Loya Jirga (that is to decide on the CEO position within two years of the establishment of the NUG). One of these is “the distribution of electronic/computerised identity cards to all the citizens of the country as quickly as possible.”

On 9 November 2014, President Ghani signed the Population Registration Act that was passed by the parliament in 2013, thus ratifying the version that mentioned neither ethnicity nor the word Afghan. (An unofficial translation of the law can be found here, although it appears to be either incomplete or an older version, as under article 6 the reference to religion is missing.) On 3 December 2014, MoI officials announced the start of the e-tazkera distribution.

Unsurprisingly, the signing of the law and the announcement of the restart of the process sparked renewed protests. The president sought to defuse the issue by meeting protesters and civil society activists. According to the presidential spokesperson, he referred the controversial article to the Supreme Court for an opinion. (7) Civil society activists claimed this meant that the process had been halted while the e-tazkera department under the MoI (E-Tazkera Authority or ETA) insisted that the distribution was going ahead and would start within days.

In late December 2014, the Wolesi Jirga readied itself to discuss and amend the law again,  but the MPs were so divided that the initiative fizzled out, with delegates accusing each other of illegally sabotaging the issue.  In particular, the committee responsible for preparing the new draft was accused of stalling.

Technical preparations and political controversies clash again

In the meantime, technical preparations to start the process continued. In June 2015, the ETA presented the president with its plan for a pilot project that aimed to test all systems and hand out e-cards to the approximately 400,000 citizens that had already been registered in Kabul city. The president ordered the ETA to expedite the distribution of the cards,  but at the same time he also embarked on a series of technical and corruption-related reviews (see part 2 of this dispatch), suggesting misgivings on his side over the technical solidity of the project. At this point, the donors, tired of the delays, suspended their funding.  

The government continued to give conflicting signals on whether the issuance of the ID cards would start, and the controversy over what should be included in the cards resurfaced again in August 2015. The CEO’s office set 19 August 2015 as the date to launch the pilot project; the president then delayed it.  The political class remained divided, with some pushing for a speedy start of the distribution, while others continued to demand amendments to the law.  Some groups said they called off their protests after the president, according to them, assured them that the law would be amended, while others continued to demonstrate.

After about a month of protests, (8) the political urgency of the issue seemed to cool and the demonstrations fizzled. In the meantime, the ETA continued efforts to revive the project – also attempting to secure renewed funding and rehire the staff it had been forced to let go – but has so far received little backing from the country’s political leadership. (9) Even if the president and the CEO decide that the main technical concerns of the project have been addressed and that it is now time to at least embark on the pilot project, political sensitivities have been far from resolved and would probably upend any such effort.

Where do we go from here?

The government now finds itself in a difficult bind. Whatever it chooses to do will likely re-spark sentiments that, to a large extent, seem to have been intentionally polarised. If the government includes “Afghan” but not ethnicity, it will run afoul of those who insist on including ethnicity as well. If it goes ahead, based on the existing law (and the seven million cards they have already ordered and received) – with cards that include religion, but not nationality or ethnicity – it threatens to alienate all groups that have cared enough about the issue to protest.

Although nationality and ethnicity are emotive issues, the protests also seem to have served as a warning to the government as a sample of the kind of trouble that political opponents are capable of stirring up. So far, this government has lacked the savvy to negotiate the buy-in of opposing views in the matter and has mainly sought to defer and stall. It would be a major feat if the government could calm the political controversies and focus on reviving the technical process and rekindling donor interests. It is not impossible, but the challenges are enormous.

 

(1) According to this article, the first phase of the e-tazkera project –setting up the National Data Centre – was delayed due to capacity constraints and was rescheduled to start in mid-2011. Concerns over who would have access to the biometric registration data caused another delay of at least nine months in 2011, as the government put in place protocols to maintain sole ownership of the data. There was also apprehension over the use of the e-tazkera during elections, given the limited availability of electricity in many polling centres.

(2) The Ministry of Interior, by then the lead ministry in the process, clearly stated that the distribution of electronic ID-cards was “too tough a task to be fully completed ahead of the elections.” The MoI estimated that, realistically, 70 per cent of the distribution could be completed within the next three years, and that for the remaining 30 per cent of the population living mainly in insecure and far-flung areas, it could take another three to six years. This was a little over a year before the elections. For more details, see this AAN dispatch from January 2013.

(3) When the issue was later discussed in the Wolesi Jirga, on 30 November 2013, Deputy Speaker Saleh Muhammad Seljuqi blamed the Internal Security Committee, which he said had sent him a “corrected” version of the law claiming spelling errors. Some MPs accused Mirdad Khan Nejrabi,  the chair of the commission, of having omitted the word “Afghan” on the instruction of Balkh Governor Nur Muhammad Atta (see this video), while other MPs came to Atta and Nejrabi’s defense.

(4) During earlier discussions in the Wolesi Jirga, talk had been of a compromise in which ethnicity would be registered in a database but not displayed on the card, but when the law was passed, ethnicity had been dropped – both on the card and in the database. According to this article, the Wolesi Jirga had also decided to include religion and takhalus (in the Afghan media sometimes translated as “pen name,” but in essence it involves the introduction of fixed last names). After the Meshrano Jirga reverted to the ‘original’ version of article 6, as drawn up by the government, a joint commission was established to solve the differences between the two houses. This could explain the addition of religion to the version of the law that was finally signed and gazetted.

A suggestion, as argued here, to also include mothers’ names on the e-tazkera, so far does not seem to have gained any traction.

(5) The talk show in which Taqat made his comments was aired by Zhwandun TV, a station owned by Muhammad Ismail Yun, a Pashtun ethno-nationalist and a vocal proponent of the inclusion of “Afghan” on the card. Yun has been a vocal supporter of both Karzai and Ghani during their election campaigns.

(6) The synonymous use of “Afghan” and “Pashtun” was indeed common in the past, both in Afghanistan and in the literature about the country, until around World War II. Governments, for instance, used it between the 1930s and the 1950s to promote (the much less officially used) Pashto. In the decades after, “Afghan” increasingly became recognised as a label of citizenship and nationality. Some Pashtun ethno-nationalists, however, continue to use “Afghan” to mean “Pashtun.” It is also used in colloquial language among some ethnic minorities (for example, rural Hazaras often refer to Pashtuns as “Awghan” or “Awghu.”)

For this reason, some non-Pashtuns have insisted that ethnicity be specified on the card as well. (Another reason to include ethnicity is that such a registration would quantify the relative strength of various groups and could show that so-called ‘minority’ groups are larger than assumed.) Others argue that the display of the logo of the Islamic Afghan Republic at the top of the card should be enough to show the nationality of the cardholder.

(7) It is unclear whether the government is actually still waiting for this opinion, or whether this was simply a way to stall or defer responsibility. A Supreme Court opinion, however, is unlikely to lay the issue to rest, as Afghanistan has two separate organs that are mandated to interpret the Constitution – the Supreme Court and the Independent Commission for the Supervision of the Implementation of the Constitution (ICSIC) – and their authority vis-à-vis each other has not been spelled out. In June 2013, several MPs, arguing in favour of the inclusion of ethnicity, sought to consult the ICSIC – not the Supreme Court (which is traditionally considered closer to the executive) – on article 6.

(8) Demonstrations occurred in, among other places, Kabul, Paktia, Herat, Nangarhar, Balkh and Kunar.  See also video footage for Kabul, Balkh, and Nangarhar.

(9) In a nine-page document offering recommendations to the president, the head of the ETA, Humayun Mohtat, reiterated the MoI’s suggestion that “Afghan” be included on the card and ethnicity be registered in a database only – based on international standards and experience, as he said. He called on the president to take leadership and to put the ball back into the parliament’s court by sending them a cabinet-approved suggestion to amend the law.

Bei den deutsch-türkischen Regierungskonsultationen geht es Ankara weniger um die drei Milliarden...