Feed aggregator

Sauver et valoriser les archives photographiques privées en Afrique francophone, c’est l’objectif d’un projet de l’École du patrimoine africain, l’EPA, qui se trouve à Porto-Novo, au Bénin. Une phase pilote a permis de numériser et de conserver la collection de Cosme Dossa, un photographe béninois décédé il y a 3 ans, et qui a pris des photos de 1950 à 1976. Elle est mise en ligne sur une plate-forme consultable gratuitement.

Le Sénégal, comme de nombreux pays, doit gérer un fort taux d’exode rural, les villes attirent de plus en plus. 25 % des 15 millions de Sénégalais vivent désormais dans la capitale Dakar. Il faut donc trouver des solutions, notamment en ce qui concerne l’alimentation. Dans le quartier des parcelles, un collectif de femmes a ainsi décidé de se lancer dans l’agriculture urbaine.

Fresh EU and US brokered inter-party talks on Tuesday are set to resume on Wednesday following reports that some agreement was reached on key issues.

Der Rat hat am 12. Juli 2016 Empfehlungen zu den von den Mitgliedstaaten geplanten wirtschafts-, beschäftigungs- und haushaltspolitischen Maßnahmen abgegeben.

Der Rat hat damit das "Europäische Semester" 2016, eine jährliche Überwachung der Politik, abgeschlossen. Der Europäische Rat hat die Empfehlungen auf seiner Tagung im Juni gebilligt.

"Wir freuen uns auf die wirksame Umsetzung dieser länderspezifischen Empfehlungen in den kommenden Monaten", erklärte Peter Kažimír, slowakischer Finanzminister und Präsident des Rates.

Im März 2016 hat der Europäische Rat die folgenden Prioritäten bestätigt:

• Ankurbelung der Investitionen,
• Fortsetzung der Strukturreformen zur Modernisierung der europäischen Volkswirtschaften,
• verantwortungsvolle Haushaltspolitik.

Überwachung der Politik

Das Europäische Semester sieht eine gleichzeitige Überwachung der Wirtschafts- und der Haushaltspolitik der Mitgliedstaaten vor, die alljährlich während eines Zeitraums von ca. sechs Monaten erfolgt.

Unter Berücksichtigung der politischen Vorgaben, die der Europäische Rat jedes Jahr im März festlegt, legen die Mitgliedstaaten alljährlich im April Folgendes vor:

• nationale Reformprogramme für ihre jeweilige Wirtschafts- und Beschäftigungspolitik. Diese enthalten ein mittelfristiges makroökonomisches Szenario, nationale Zielvorgaben für die Umsetzung der Strategie "Europa 2020" für Wachstum und Beschäftigung, die wichtigsten Wachstumshemmnisse sowie kurzfristige Maßnahmen für wachstumsfördernde Initiativen.
• Stabilitäts- oder Konvergenzprogramme für ihre Haushaltspolitik. Die Mitgliedstaaten des Euro-Währungsgebiets legen Stabilitätsprogramme vor, während die nicht dem Euro-Währungsgebiet angehörenden Mitgliedstaaten Konvergenzprogramme vorlegen. Diese Programme beinhalten mittelfristige Haushaltsziele, die wichtigsten Annahmen über wirtschaftliche Entwicklungen, eine Beschreibung der haushalts- und wirtschaftspolitischen Maßnahmen und eine Analyse, wie geänderte Annahmen sich auf die Haushaltslage und den Schuldenstand auswirken können.

Anschließend verabschiedet der Rat die länderspezifischen Empfehlungen. Er gibt Erläuterungen in den Fällen, in denen die länderspezifischen Empfehlungen von den Vorschlägen der Kommission abweichen.

Empfehlungen

Die länderspezifischen Empfehlungen 2016 richten sich an 27 der 28 EU-Mitgliedstaaten. Um Überschneidungen zu vermeiden, gibt es keine länderspezifische Empfehlung für Griechenland, da dieses Land einem makroökonomischen Anpassungsprogramm unterliegt.

Im März 2016 hat der Rat eine spezifische Empfehlung zur Wirtschaftspolitik im Euro-Währungsgebiet angenommen. Dies geschah früher als in den Vorjahren, damit die Aspekte im Zusammenhang mit dem Euro-Währungsgebiet bei der Billigung der Empfehlungen für die Mitgliedstaaten des Euro-Währungsgebiets stärker berücksichtigt werden konnten.

Die Empfehlungen wurden auf einer Tagung des Rates (Wirtschaft und Finanzen) angenommen.

A Tanács 2016. július 12-én új szabályokat fogadott el a nagyvállalatok által széleskörűen alkalmazott, az adókötelezettség csökkentésére irányuló gyakorlatokkal kapcsolatban.

Ez az irányelv annak a 2016. januári bizottsági javaslatcsomagnak az egyik eleme, amelynek célja a vállalati adókikerülés megakadályozását célzó szabályok megerősítése. A javaslatcsomag alapját az OECD 2015. évi ajánlásai képezik, amelyek az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni fellépés jegyében születtek, és amelyeket a G20-csoport vezetői 2015 novemberében jóváhagytak.

„Az új irányelv célja a belföldi társaságiadó-alapok védelme a belső piac működését közvetlenül érintő agresszív adótervezési gyakorlatokkal szemben”, jelentette ki Peter Kažimír, Szlovákia pénzügyminisztere, a Tanács elnöke. „Elfogadása tehát fontos lépés, amely jelzi, hogy az ilyen gyakorlatok elleni küzdelmet nemcsak közös prioritásunknak, hanem közösen vállalt feladatunknak is tekintjük.”

Az irányelv mindenekelőtt az olyan helyzeteket hivatott orvosolni, amelyekben a vállalatok – főként a multinacionális vállalatcsoportok – a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket kihasználva igyekeznek csökkenti az adókötelezettségüket. Sok adófizető és kkv érzi úgy, hogy egyes multinacionális vállalatcsoportok az indokoltnál kevesebb adót fizetnek, és ezáltal az adóverseny torzul az uniós belső piacon. Az irányelv ezekre az aggodalmakra kíván reagálni.

Az öt terület, amelyet az új rendelkezések érintenek

Az irányelv minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely társasági adó alanya valamely tagállamban, ideértve a harmadik országban székhellyel rendelkező vállalatok leányvállalatait is, és adókikerülés elleni szabályokat állapít meg a következő öt területet érintő helyzetekre vonatkozóan:

• Kamatlevonás-korlátozási szabály. A multinacionális vállalatcsoportok gyakran szándékosan olyan államba, illetve területre helyezik át az adósságaikat, amelyekben kedvezőbbek a kamatlevonási szabályok. Az irányelv ennek a gyakorlatnak a visszaszorítását célozza azáltal, hogy korlátozza azt a kamatösszeget, amelynek levonására egy adózó egy adott adóévben jogosult.
• A tőkekivonás megadóztatására vonatkozó szabályok. Céljuk az adóalap-erózió megakadályozása a kiindulási államban. A társaságiadó-alanyok ugyanis megpróbálhatják olyan módon is csökkenteni adófizetési kötelezettségeiket, hogy adóügyi illetőségüket és/vagy eszközeiket – kizárólag agresszív adótervezési célokból – másik államba, illetve területre helyezik át.
• Visszaélés elleni általános szabály. E szabály célja, hogy orvosolja azokat az esetleges hiányosságokat, amelyek az egyes országok által a visszaélések ellen hozott konkrét szabályokban fordulhatnak elő, és ezáltal segítse az adóhatóságokat annak megakadályozásában, hogy az adózók visszaélések révén jussanak adóelőnyhöz.
• Az ellenőrzött külföldi társaságokra (CFC) vonatkozó szabályok. Összesített adókötelezettségük csökkentése érdekében a vállalatcsoportok – ellenőrzött leányvállalataikon keresztül – gyakran nagy összegű nyereséget helyeznek át alacsony adómértéket alkalmazó államokba, illetve területekre. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabály értelmében azonban az alacsony adót fizető, ellenőrzött külföldi leányvállalat jövedelmét az – általában magasabb adót fizető – anyavállalatnál kell elszámolni.
• A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekkel kapcsolatos szabályok. A társaságiadó-alanyok gyakran a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket kihasználva igyekeznek csökkenti az összesített adókötelezettségüket, például kettős levonás alkalmazásával.

Közös uniós megközelítés

Az irányelv révén biztosítható lesz az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedéseinek koordinált módon történő végrehajtása az Unióban, többek között abban a hat tagállamban is, amelyek nem tagjai az OECD-nek.

Az irányelv a fentiekben említett öt területből háromban az OECD ajánlásait veszi át. E három terület a kamatlevonás-korlátozási szabályok, az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekkel kapcsolatos szabályok területe. A másik két terület, azaz a visszaélés elleni általános szabály és a tőkekivonás megadóztatására vonatkozó szabályok területe az uniós közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó 2011-es javaslat adókikerülésre irányuló rendelkezéseire alapul.

Végrehajtás

Az irányelv elfogadására a Gazdasági és Pénzügyi Tanács ülésén, vita nélkül került sor. A politikai megállapodás 2016. június 17-én, egyszerűsített írásbeli eljárást követően született meg.

A tagállamoknak 2018. december 31-ig át kell majd ültetniük az irányelvet nemzeti törvényi és rendeleti rendelkezéseikbe, a tőkekivonás megadóztatására vonatkozó szabályok kivételével, amelyek esetében az átültetés határideje 2019. december 31. Azok a tagállamok, amelyek a kamatlevonás-korlátozási szabályokkal azonos hatékonyságú, célzott szabályokkal rendelkeznek, addig – de legkésőbb 2024. január 1-jéig – alkalmazhatják azokat, amíg az OECD megállapodásra nem jut a minimumstandardra vonatkozóan.

Egyéb kezdeményezések

A 2016. januári adókikerülés elleni csomag többi elemével kapcsolatban is folytatódik a munka. A Tanács május 25-én jóváhagyta:

• a multinacionális vállalatok adózásával kapcsolatos információcseréről szóló irányelvet;
• az adózás átláthatóságának a harmadik országokkal kapcsolatos szempontjairól szóló következtetéseket.

Az adókikerülés elleni csomagot több 2015-ös uniós kezdeményezés előzte meg. E kezdeményezések közé tartozott a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokkal kapcsolatos, 2015 decemberében elfogadott irányelv.

Az Európai Tanács 2014 decemberében jelezte, hogy „sürgősen elő kell mozdítani az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket mind globális, mind uniós szinten”.

The shockwaves of the UK’s Brexit referendum resemble those of an ocean-depths earthquake, creating tsunamis that grow and accelerate as they spread outwards. Nobody can yet tell the damage they will do to the 60-year project of European integration or to the global economy, but their effects will be felt for years to come.

It will no doubt be to David Cameron’s eternal regret that as Britain’s prime minister he paid no heed to the warning that earlier referendums on EU-related issues had come to grief in France, the Netherlands, Ireland and Denmark.

The UK’s outlook is for internecine political strife and longer-term economic decline, but it’s the wider European picture that is the more important. The UK’s bitter membership debate and the vote to leave by a substantial majority of over a million people has greatly exacerbated popular discontent around the EU, and notably in France and Germany.

Both have elections next year, and the triumph of eurosceptics in the UK may well trigger similar protest votes.  Germany’s chancellor Angela Merkel and French president François Hollande need to react with a credible plan of action that can allay voters’ doubts and discontent.

“Unless ideas for reforming the EU are bold and eye-catching, voters across Europe will dismiss them”

What, then, might a credible plan look like? It would not only have to be acceptable to EU governments that in many cases have resisted genuine EU reform for 20 years, but also convincing to public opinion in Europe that is increasingly impatient with the EU’s shortcomings. Unless ideas for reforming the EU are bold and eye-catching, voters across Europe will dismiss them, boosting the popularity of eurosceptic political parties.

Sitting tight and hoping for the best is no longer an option for Europe’s mainstream parties. In Germany, the eurosceptic AfD has been gnawing away at the traditional support base of Merkel’s centre-right CDU party. In France, the fear is that even if the Front National’s Marine Le Pen doesn’t make it into the presidency next Spring her party will nevertheless be a dominant force.

There’s no shortage of ideas for tackling the EU’s creaking and overly-secretive decision-making arrangements. Political scientists have been putting them forward for many years. A credible reform agenda for EU leaders could begin with a pledge to lift the veil of secrecy around Council of Ministers meetings that are in effect the EU’s legislature. Incredible though it must seem, there is no public record of their deliberations, and of who said what or how they voted.

A next step would be to bring national parliamentarians into the process of EU-level decision-taking. Until 1979, double mandates enabled some national MPs to sit in the delegated European Parliament, and that’s worth re-considering.

Other possible reforms include the creation of an EU Senate to make the European Parliament bi-cameral. Its members could include nationally-elected EU Commissioners, headed by a Commission president universally elected in EU-wide polling.

There are endless possibilities for shaking up the EU, but the key question is the future nature of the EU itself. Britain’s decision to leave opens the way to a very different and far more flexible European Union.

“Countries where freedom of expression is endangered and political pluralism threatened could be ‘re-classified’ as a signal to their electorates”

It is conceivable that today’s EU of 28, or rather tomorrow’s of 27, will consist of concentric circles and an abandonment of the founding fathers’ vision of perfect equality between member states regardless of their size or clout.

The inner core would of course be the eurozone’s strongest members; many of these have been urging new governance rules introducing checks to prevent countries from irresponsibly taking on debt.

This would add up to some form of ‘political union’ as these rules, and their enforcement, would override sovereignty. It is something Berlin has long urged and Paris has resisted because it would spell the end of the sweeping presidential powers with which Charles de Gaulle endowed the Fifth Republic.

Beyond this core, there would be an outer ring of eurozone countries with weaker economies – Greece, Portugal and perhaps Spain. This ring might also include in some manner economically-stronger non-eurozone Scandinavian countries.

The next concentric ring might consist of EU countries whose governments pose political rather than economic challenges. Poland, Hungary and increasingly the Czech Republic have been flouting the norms of liberal democracies that are the cornerstones of European integration. Countries where freedom of expression is endangered and political pluralism threatened could be ‘re-classified’ as a signal to their electorates.

That leaves the outer ring. This would be made up of a single country no longer in the EU – the United Kingdom. Limiting the impact of Brexit is in the common interest, and some sort of special association status – membership-plus of the European Economic Area – might be a halfway house. It would keep the UK within the single market, maintain the EU’s four freedoms, including movement of people, and require budget contributions. And like any fair compromise, it would be unpalatable for all concerned.

The post Brexit calls for urgent EU reform appeared first on Europe’s World.

La politique d’élargissement de l'Union européenne est régie par l’article 49 du traité sur l’Union européenne, qui dispose que tout Etat européen qui respecte les principes fondamentaux de l’UE énoncés à l'article 2 (dignité humaine, liberté, démocratie, Etat de droit, droits de l'homme...) peut demander à devenir membre de l’Union.

A Tanács 2016. július 12-én ajánlásokat adott ki a tagállamok gazdaságpolitikai, foglalkoztatási és költségvetési politikai tervei kapcsán.

A Tanács ezzel lezárta a 2016. évi európai szemesztert, a szakpolitikák nyomonkövetését célzó évenkénti folyamatot. Az Európai Tanács a júniusi ülésén hagyta jóvá az ajánlásokat.

„Érdeklődve várjuk az országspecifikus ajánlásoknak az elkövetkező hónapokban való hatékony végrehajtását” – jelentette ki Peter Kažimír szlovák pénzügyminiszter, a Tanács soros elnöke.

Az Európai Tanács 2016 márciusában az alábbi prioritásokat hagyta jóvá:

• a beruházások újraindítása;
• az európai gazdaságok korszerűsítését célzó strukturális reformok végrehajtása;
• felelős költségvetési politikák folytatása

A szakpolitikák nyomon követése

Az európai szemeszter keretében évenként egy-egy körülbelül féléves periódusban egyidejűleg figyelemmel kísérik a tagállamok költségvetési, gazdasági és foglalkoztatási politikáját.

Az Európai Tanács minden évben a márciusi ülésén fogalmazza meg szakpolitikai iránymutatásait, amelyek alapján a tagállamok az év áprilisában benyújtják

• a gazdasági és foglalkoztatáspolitikájukra vonatkozó nemzeti reformprogramjukat – ezekben középtávú makrogazdasági forgatókönyveket vázolnak, rövid távon pedig a foglalkoztatást és növekedést célzó „Európa 2020” stratégia végrehajtására vonatkozó nemzeti célkitűzéseket fogalmaznak meg, feltárják a növekedés fő akadályait, és a növekedést elősegítő kezdeményezésekre vonatkozó intézkedéseket határoznak meg;
• a költségvetési politikájukra vonatkozó stabilitási vagy konvergenciaprogramjukat. Az euróövezetbe tartozó országok stabilitási programot nyújtanak be, a többi tagállam pedig konvergenciaprogramot. E programokban a tagállamok ismertetik középtávú költségvetési céljaikat, a várható gazdasági fejleményekkel kapcsolatos főbb feltételezéseiket, a költségvetési és gazdaságpolitikai intézkedéseket, továbbá elemzik, hogy a feltételezésekhez képest bekövetkező változások várhatóan hogyan befolyásolják majd a költségvetési és az adóssághelyzetet.

A Tanács ezt követően országspecifikus ajánlásokat fogad el. Amennyiben ajánlásai eltérnek a Bizottság által javasoltaktól, a Tanács azokhoz magyarázatot is fűz.

Ajánlások

2016-ban a 28 uniós tagállamból 27 tagállam számára készült országspecifikus ajánlás. A párhuzamosságok elkerülése érdekében Görögországról nem készül ilyen ajánlás, mivel makrogazdasági kiigazítási programban vesz részt.

A Tanács 2016 márciusában külön ajánlást fogadott el az euróövezet egészének gazdaságpolititikájáról is. Az előző évekhez képest erre most korábban került sor annak érdekében, hogy az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó ajánlások jóváhagyásakor fokozottabban figyelembe lehessen venni az euróövezet egészét érintő szempontokat.

Az ajánlásokat a Gazdasági és Pénzügyi Tanács ülésén fogadták el.

An expert panel at London’s LSE said Britain’s exit from the EU will also lead to its de-facto exit from the Balkans.

Il est apparu presque soulagé la veille devant le 10, Downing Street. David Cameron tire sa révérence ce mercredi 13 juillet après avoir conduit le Royaume-Uni au Brexit. Après six ans au pouvoir, le Premier ministre britannique va passer la main à la nouvelle dirigeante du Parti conservateur, Theresa May. Un passage de flambeau qui divise les Britanniques.

Adiós Cuba, pozdrav Srbija!

Két jemeni, nemrég még Guantánamón raboskodó férfival bővült Szerbia lélekszáma.

[...] Bővebben!

Adiós Cuba, pozdrav Srbija!

Két jemeni, nemrég még Guantánamón raboskodó férfival bővült Szerbia lélekszáma.

[...] Bővebben!

Du 1er au 4 juillet 2016, la base aérienne (BA) 110 de Creil a organisé la seconde édition de son Smart Challenge. Lors de cet événement, les candidats se sont attaqués au Fort de Montmorency. Un mot d’ordre : le dépassement de soi.

On a visit to the US last month, Ukraine’s prime minister Volodymyr Hroysman said the country’s three main ‘enemies’ are populism, corruption and Russia. As Hroysman is a member of Petro Poroshenko’s team, it is worth analysing how his mentor is coping as President and Commander-in-Chief with these ‘enemies’.

The first, populism, is an abused term used everywhere to negatively denigrate one’s opponents, and most people, including Ukrainian politicians, use it without understanding what it means. It was always ridiculous for Viktor Yanukovych and the Party of Regions to accuse the opposition of being ‘populists’ when they themselves (oligarchs) were the biggest populists (towards working-class voters) in Ukraine. It was also a sign of the term being politicised when it was primarily used against Yulia Tymoshenko – if she is a populist then so is every other Ukrainian politician.

Poroshenko, who has routinely derided Tymoshenko for populism, has never undertaken any steps to deal with the issue. He has never invested in Ukraine’s political party system, and the absence of parties is a major problem; after all, parliamentary democracy cannot function without political parties. Poroshenko has always had close relations with oligarchs, who are the main funders of populist political projects. His failure to reduce their influence is something commonly accepted by experts all over, and it is almost universally thought that the next three years will see no change. Oligarchs are as bad for the development of European-style political parties as they are good for populism, as they often create election projects that use populist rhetoric. Their monopolisation of the economy prevents the growth of small and medium-sized businesses, which produce less than 20% of Ukraine’s GDP and are often forced to operate in the shadow economy – where half of Ukraine’s GDP has come from for the last two decades, double the size of Italy’s underground economy.

“Poroshenko is building a hybrid Ukraine that inherently generates political instability”

The ‘enemy’ of corruption has never been tackled by Poroshenko; and when the New York Times criticised him for this, he described it as part of the ‘hybrid war’ being conducted against Ukraine. Not a single member of Yanukovych’s mafia cabal has been brought to justice. As journalist and MP Serhiy Leshchenko wrote, ‘nowhere is the rottenness of Ukrainian politics more evident than in the prosecutor’s office’. It seemed, after the deaths under Viktor Yanukovych of people wanting a fair and democratic Ukraine, that punishments of corrupt officials should have been a matter of honour for the new government. But instead, Berkut snipers who murdered protesters have been allowed to flee Ukraine, others (such as Party of Regions MP Yuriy Ivanyushchenko) have been removed from Interpol lists of wanted Ukrainians and a third group (such as gas lobby leaders Yuriy Boyko, Dmytro Firtash and Serhiy Lyovochkin) have been given immunity from prosecution. President Poroshenko’s four prosecutor-generals have shown no commitment to fighting high-level corruption.

Leshchenko and other journalists and politicians from Tymoshenko’s Batkivshchina (Fatherland) party have repeatedly raised the president’s failure to combat corruption, but to no avail. Ukraine is in the midst of a battle between genuine pro-European political forces including Batkivshchina and civil society who are psychologically in Europe confronting Poroshenko’s faction that wants Ukraine to remain in the twilight zone between the Soviet past and European future. In other words, Poroshenko is building a hybrid Ukraine that inherently generates political instability as it fails to fulfil people’s expectations for justice.

“Poroshenko’s four prosecutor-generals have shown no commitment to fighting high-level corruption”

The third ‘enemy’ is Russia. This is an area in which Poroshenko has failed in four ways. First, he has been unwilling to reform Ukraine’s intelligence services and clean out Russia’s spies. The intelligence services are not only important for the ongoing war against Russia but also for the fight against high-level corruption. Ukraine has a Security Service (SBU), but is it Ukrainian? When one intelligence officer is caught spying in the West, it is a major scandal; but in Ukraine, there have been thousands found since 2014. The SBU recently published a list of 1,397 of its own officers who betrayed Ukraine in the Crimea. Even the Deputy Commander of the Anti-Terrorist Operation (ATO) – Ukraine’s official name for military operations in the Donbass – was a Russian spy.

The second was the signing of the Minsk accords, which benefitted Russian President Vladimir Putin’s transformation of the separatists into a large and well-equipped army and placement of the economy and finances of the DNR and LNR under the control of a Russian shadow government. Instead of dismantling the separatist institutions, as the Minsk accords outlined, they were consolidated. European leaders on the other hand were able to wash their hands of Ukraine by claiming Minsk had brought peace to Europe.

The third area is Western military support for Ukraine.  A lack of reforms in the SBU and its continued infiltration by Russia makes it problematical for it to run the ATO, as NATO and the West more generally are concerned that weapons sent to Ukraine would be stolen (through high-level corruption) or even sold to Russia. If Ukraine declared the Donbass conflict to be a war, not a terrorist threat, its commanders would be the military rather than the clearly unreliable SBU.

“Even the Deputy Commander of Ukraine’s military operations in the Donbass was a Russian spy”

Additionally, in providing immunity from prosecution for the gas lobby, Poroshenko is failing to assist the US in the pursuit of criminal charges against Firtash, who is waiting in Vienna for a response to American demands for his deportation to stand trial in the US. It is in Ukraine’s interests to do everything it can to please American politicians (who are influential in NATO) in order to receive political support, military equipment and training. By instead supporting the old boys’ network and putting personal gain first, the president is damaging Ukraine’s national security.

The last factor is the vast unpopularity of the commander-in-chief among Ukrainian soldiers. During my two visits to the front line in March and May of this year, I heard not a single soldier voice support for Poroshenko. Most soldiers said their enemies are Russia, politicians and incompetent and corrupt generals in Kiev. I mentioned this to the US government’s representatives at a seminar I gave last month in Washington DC, and they were genuinely shocked, indeed no one could imagine hearing such negative and at times threatening views of their commander-in-chief on an American or British military base, particularly during wartime.

Prime minister Hroysman pointed to Ukraine’s three ‘enemies’ of populism, corruption and Russia. What a pity that his mentor President Poroshenko is failing or unwilling to deal adequately with any of them.

IMAGE CREDIT: CC / FLICKR – Petro Poroshenko

The post Poroshenko is failing to combat Ukraine’s three “enemies” appeared first on Europe’s World.

Der Rat verabschiedete Schlussfolgerungen zum Abschluss der Arbeiten an der Bankenreform nach der Krise.

Diese Reform wurde vom Baseler Ausschuss, einem Gremium aus Aufsichtsbehörden, mit dem Ziel in die Hand genommen, die Zusammenarbeit zu verstärken und die Bankenaufsicht weltweit zu verbessern.

"DER RAT DER EUROPÄISCHEN UNION

BEKRÄFTIGT seine Unterstützung für die Arbeiten, die der Baseler Ausschuss unternimmt, um Teile des Basel-III-Rahmens bis Ende 2016 zu verbessern und damit Rechtssicherheit sowie die Kohärenz und Wirksamkeit dieses Rahmens zu gewährleisten und gleichzeitig die Risikosensitivität der Bankenregulierung zu erhalten;

BETONT, wie wichtig es ist, dass der Baseler Ausschuss die Gestaltung und Kalibrierung dieses Reformpakets auf Grundlage einer umfassenden und transparenten quantitativen Folgenabschätzung sorgfältig bewertet, wobei bei der globalen Kalibrierung auch die Verteilung der Auswirkungen auf die verschiedenen Bankenmodelle und die verschiedenen Hoheitsgebiete berücksichtigt werden sollten;

STELLT FEST, dass das Reformpaket voraussichtlich nicht zu einem deutlichen Anstieg der gesamten Eigenkapitalanforderungen für den Bankensektor und daher auch nicht zu erheblichen Unterschieden für bestimmte Regionen der Welt führen wird."

Mon édito dans l’Opinion

Les priorités de la présidence slovaque du Conseil européen des ministres seront exposées aux commissions parlementaires par les ministres slovaques au cours d’une série de réunions cette semaine ainsi qu’en septembre.
Commission des affaires étrangères
Commission du développement
Commission du commerce international
Commission des affaires économiques et monétaires
Commission des affaires juridiques
Commission de la culture et de l'éducation
Commission de l'environnement, de la santé publique et de la sécurité alimentaire
Commission du marché intérieur et de la protection des consommateurs
Commission de l'industrie, de la recherche et de l'énergie
Commission du développement régional
Commission des transports et du tourisme
Commission de la pêche
Commission de l'agriculture et du développement rural

Source : © Union européenne, 2016 - PE

The priorities of the Slovak Presidency of the EU Council of Ministers are being outlined to parliamentary committees by Slovak ministers at a series of meetings, during this week and in September.
Committee on Development
Committee on International Trade
Committee on Foreign Affairs
Committee on Economic and Monetary Affairs
Committee on Legal Affairs
Committee on Culture and Education
Committee on the Environment, Public Health and Food Safety
Committee on the Internal Market and Consumer Protection
Committee on Industry, Research and Energy
Committee on Regional Development
Committee on Transport and Tourism
Committee on Fisheries
Committee on Agriculture and Rural Development

Source : © European Union, 2016 - EP