Az Ada központjában álló Damjanich János szerb származású honvédtábornok emlékművét a napokban ismeretlenek kék festékkel leöntötték – tudtuk meg Világos Tibortól, a Vajdasági Magyar Szövetség községi szervezetének elnökétől, aki elmondta, hogy nem tudja, mikor került a festék az emlékműre, neki erről tegnap délelőtt szóltak a helybeliek.
Zum fünften Jahrestag der Unabhängigkeit ist der Konflikt im Südsudan erneut aufgeflammt. Nach fast zwei Jahren Krieg zwischen den Truppen von Präsident Kiir und Vizepräsident Machar war dieser erst im April 2016 mit seinen Ministern und einem Teil seiner Truppen zurück in die Hauptstadt Juba gekommen, um gemeinsam mit dem Kabinett seines Gegners Kiir eine Übergangsregierung der Nationalen Einheit zu bilden. Beide Seiten blockierten jedoch die Umsetzung des Friedensabkommens vom August 2015, in anderen Landesteilen wurde der Waffenstillstand mehrfach gebrochen. Am 7. Juli begannen die Sicherheitskräfte der beiden Kontrahenten in Juba aufeinander zu schießen. In den folgenden Tagen starben mehr als 300 Menschen. Keiner der beiden Anführer besitzt die vollständige Kontrolle über die kämpfenden Einheiten. Inzwischen hat Machar mit seinen Truppen Juba verlassen. Nun stellt sich die Frage nach der weiteren Gültigkeit des Friedensabkommens und der Legitimität der beiden Führer. Die Vereinten Nationen (VN) sind mit über 13000 Soldaten vor Ort und die Afrikanische Union (AU) will eine Eingreiftruppe zur Friedenserzwingung entsenden.
A jövő hét elejére elkészül azoknak a belgrádi létesítményeknek a listája, amelyek bontásra várnak, hiszen nem tesznek eleget sem az épületek legalizációjáról szóló törvénynek, sem pedig a tervezésről és építésről szóló törvénynek – áll az építésügyi és közlekedési minisztérium képviselőinek, valamint a Belgrád város vezetőségének tárgyalását követően kiadott közleményben.
Harmadik alkalommal szervezte meg Turul Expo névre keresztelt termékbemutatóját a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ), mely a kiállítók és minőségi termékeik jóvoltából rövid idő alatt nagy népszerűségre, ezáltal pedig növekvő érdeklődésre tett szert.
A III. Turul Expónak a tiszapéterfalvai Csárda-Park területe adott otthont. A rendezvényt köszöntőjével Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának képviseletében Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár, az Expo fővédnöke nyitotta meg. Kiemelte: a következő három évben Magyarország 12 milliárd forintot irányoz elő Kárpátalja gazdaságának fejlesztésére, hiszen a kárpátaljai magyarság jövője azokon is múlik, akik munkahelyet teremtenek, többletértéket állítanak elő, olyan struktúrákban tevékenykednek, amelyek képesek nagyobb tömegben integrálni az itt élőket, illetve utat tudnak mutatni, milyen irányba építsük a jövőt. Ebben a mezőgazdaságnak nagy szerepe van, hiszen 1000 éve a föld jelenti a boldogulásunkat, s ez vélhetően ugyanígy lesz a következő 1000 esztendőben is. Bejelentette: a napokban kiírásra kerül az Egán Ede Kárpátaljai Magyar Gazdaságfejlesztési Program első fordulója.
Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: az országban zajló háború, az Ukrajnát jelenleg jellemző gazdasági és anyagi romlás ellenére is fontos olyan rendezvények megszervezése, melyek magyarságunk, hagyományaink, kultúránk megőrzését, gazdaságunk fejlesztését szolgálják.
Ez a nap az elvégzett, szorgalmas munka eredményének ünnepe – emelte ki Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. Megerősítette: a nemzeti értékrend nem értelmezhető a keresztény értékek nélkül. Lélekszámban a kárpátaljai az egyik legkisebb külhoni közösség, mégis egyfajta erőforrása a magyarságnak.
A Turul Expo nem csupán egy életképes, de fejlődőképes kezdeményezés is – értékelte a rendezvényt dr. Szabó Balázs, a Földművelésügyi Minisztérium Parlamenti Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának vezetője. A szülőföldön való megmaradásnak a XXI. században is egyik kulcseleme a gazdaság.
Kocsy Béla, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara külkapcsolati területi igazgatója Győrffy Balázsnak, a kamara elnökének üzenetét tolmácsolta, melyből kitűnt: az Expo jelentőségét a bemutatkozás és a kapcsolatteremtés lehetősége jelenti.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora hangsúlyozta: az oktatás és a gazdaság egymást kiegészítő, egymást feltételező institúciói társadalmunknak. Hisz erős gazdaság nélkül nincs jó oktatási rendszer, ami pedig mindig a jövő gazdaságát hordozza magában.
A megnyitóünnepség zárásaként Virág László, a KMVSZ elnöke mondott köszönetet a támogatóknak, kiállítóknak. Kiemelte: „Együtt, közösen építjük a jövőt, és ehhez támogatókat is találtunk.” A szövetség jövőre ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját, s jó úton haladnak afelé, hogy méltó legyen az ünneplés.
Az idei Turul Expón közel 80 kiállító vett részt: 19 magyarországi s több mint 50 kárpátaljai gazdálkodó, vállalkozó mutatta be szolgáltatásait, termékeit, köztük borászok, pálinkakészítők, méhészek, sajtkészítők, húsipari termékek gyártói is. Erdélyből és a Vajdaságból egyaránt a gazdaszövetkezet képviselői érkeztek, akik több termelő termékét mutatták be. De bemutatkozott reklámügynök, mezőgazdasági gépeket gyártó vállalat, több kézműves, asztalos- és fafaragó mester, sőt kozmetikumokkal foglalkozó vállalat is.
A kiállítással párhuzamosan szekcióülésekre is sor került méhészet, turisztika és növényvédelem témákban. Pataki Gábor, a KMVSZ alelnöke a méhészfórum keretében Mester Andrást, a KMKSZ gazdasági titkárát kérdezte a méhészek és a vállalkozók számára elérhető pályázatokról és az Egán Ede-program rájuk vonatkozó részleteiről. Deák Gábor, a Szentes Bio Kft. ügyvezetője a növényvédelemről tartott előadást. A turisztika szekcióban pedig Jakab Sándor, a KMVSZ Turisztikai és Ökológiai Szakbizottságának elnöke vezetésével vitatták meg tapasztalataikat anyaországi és külhoni, turisztikával foglalkozó vállalkozók.
A nap során közös eszmecserére gyűltek össze a vállalkozók is, mely a bemutatkozáson kívül a kapcsolatok kiépítését, erősítését, az együttműködés lehetőségeinek vizsgálatát is szolgálta a vállalatok között, lehetőséget adva a határokon átnyúló együttműködésre is. Magyar Levente az Egán Ede Kárpátaljai Magyar Gazdaságfejlesztési Program lebonyolításának főkoordinátoraként a program koncepcióit és azokat az állami kezdeményezéseket ismertette, melyek segíthetik a vállalkozókat.
A III. Turul Expo a XXI. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor résztvevőinek és oktatóinak műsorával zárult. Megvalósulását a Földművelésügyi Minisztérium és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatta.
Espán Margaréta
No relent in European news overnight. One state of emergency was declared in Turkey – suspending rights and giving president Recep Tayyip Erdogan near unlimited power – while another was prolonged in France, where the government is facing a harder time asserting its authority. Britain’s Theresa May met Angela Merkel for the first time, easing Brexit pressure on the UK a touch and prompting a journalistic scramble to find more similarities between the two leaders (a love of hill walking has been uncovered). Italy is racing to find creative answers to its banking woes and Matteo Renzi’s political quandary – while Italy’s populists call for taxpayer bailouts. And another Italian, Mario Draghi, will be forced to wrestle with his policy demons in public as the European Central Bank holds its monthly meeting. Oh, and happy Belgian national day.
Erdogan’s rule
Three months of emergency powers The move was announced following back to back national security council and cabinet meetings. Erdogan said: “As the president and commander in chief elected by the people of this country, I will take forward the struggle to cleanse our armed forces of this virus…The aim of this action is to quickly and effectively eliminate the threat to democracy in our country, the rule of law, and the rights and freedom of our citizens.”
What does it enable? Not since the martial law of the early 1980s has Turkey been subject to such unchecked central power. The FT’s Mehul Srivastava explains that it allows Mr Erdogan’s cabinet to issue decrees that take immediate effect and are not subject to review by the constitutional court (two judges on that court are among the 2,750 removed in the purge against suspected supporters of Fethullah Gulen, an Islamic cleric who Mr Erdogan blames for instigating the coup).
Read moreMike Pence indianai kormányzó szerda este a republikánus konvención elmondott beszédében elfogadta a felkérést, hogy az amerikai elnökjelöltté választott Donald Trump alelnökjelöltje legyen.
A konzervatív, korábban a Tea Párttal rokonszenvező politikus egyúttal felhasználta az alkalmat arra is, hogy bizalmat keltsen Trump iránt a még kétkedő konzervatívokban is.
Az 57 éves Pence kormányzó nehéz pillanatban állt az aréna pódiumára: Ted Cruz texasi szenátor éppen befejezte kipfujozott és lehurrogott beszédét, amelyben nem biztosította nyílt támogatásáról Donald Trumpot, hanem arra biztatta a republikánus választókat, hogy novemberben szavazzanak “a lelkiismeretük szerint”.
Az aréna közönsége morajlott, és amikor Mike Pence a mikrofonhoz lépett, lelkesen ütemes “Mike-ot szeretjük!” felkiáltással köszöntötték őt.
Pence a személyes történetével kezdte beszédét, elmondta, hogy ír bevándorlók gyermeke, szerényen éltek, a házuk végében kukoricaföld húzódott, és a szülei rengeteget dolgoztak. Édesanyja is megjelent a konvención, őt az egybegyűltek felállva és zúgó tapssal köszöntötték.
A személyes hangvétel után Pence Donald Trumpot méltatta. “Új vagyok ebben a kampányban, őszintén szólva, soha nem gondoltam, hogy itt állok majd, azt hittem, ezt az estét a barátaimmal a nagyszerű Indianában töltöm majd. Csakhogy néhány nappal ezelőtt New Yorkban voltam, azzal az emberrel, aki harminchét szövetségi államban győzedelmeskedett, tizenhat tehetséges ellenfelét győzte le, és többmilliónyi új szavazót hozott a Republikánus Pártnak” – mondta az indianai kormányzó. “Színes stílusú” és “karizmatikus” embernek írta le Trumpot, aki szerinte “éppen az egyensúlyt kereste” az alelnökjelölt kiválasztásakor. Paul Ryan házelnök, aki a beszéd előtt bemutatta a kormányzót, éppen így fogalmazott róla: “ennek az embernek van meggyőződése, olyan ember, akiben megbízhatnak, a konzervatív mozgalom szívéből és Amerika szívéből jön, és most arra van szükségünk, hogy őt és Donald Trumpot egyenesen a Fehér Házba küldjük”.
Félórás beszédében Mike Pence – a választás tétjének fontosságára utalva – erőteljesen bírálta Hillary Clintont, a demokraták várható elnökjelöltjét. Figyelmeztetett arra, hogy ha Clinton lesz az elnök, akkor szerinte a szövetségi legfelsőbb bíróság kinevezendő új bírája liberális lesz, az alkotmány fegyverviselést garantáló második kiegészítése veszélybe kerül, és kitért Clinton vélt külpolitikai tévedéseire is. Megemlítette például a bengázi ügyet, mire a delegátusok kórusban skandálták Clintonról: “zárják be, zárják be!”. (2012-ben a líbiai Bengázi amerikai külképviselete ellen támadást intéztek terroristák, a követség több munkatársa, köztük a nagykövet is meghalt, s az incidensért az akkor külügyminiszter Clintont teszik felelőssé.)
Az alelnökjelölt hangsúlyozta, hogy a republikánus párt készen áll: “Amikor megválasztjuk Donald Trumpot, az Egyesült Államok negyvenötödik elnökét, akkor ismét naggyá tesszük Amerikát” – fogalmazott.
Pence beszédét rendkívül pozitív visszhang fogadta republikánus berkekben. Részben annak köszönhetően is, hogy Ted Cruz szenátor vitatott beszéde után hangzott el. A konvención jelen lévő politikusok – köztük például Chris Christie, New Jersey állam kormányzója – kifejezetten elítélték Cruzt, mert – ahogyan Christie fogalmazott egy televíziós interjúban: – “megszegte ígéretét, becsapta az amerikaiakat, hiszen esküt tettünk rá, hogy támogatjuk a párt elnökjelöltjét”.
Major Veronika aranyérmet szerzett a junior futócéllövők 10 méteres 20+20 lövéses számában a németországi Suhlban zajló futócéllövő-világbajnokságon.
A nemzetközi szövetség honlapja szerint a magyar versenyző – aki megismételte két évvel ezelőtti granadai győzelmét – 372 körrel már az alapversenyben is az élen végzett, majd a döntőben előbb ukrán, aztán kínai ellenfelénél bizonyult jobbnak.
Szerdán fejeződött be a felnőtt férfiak 10 méteres 30+30 lövéses versenye is. Ebben legjobb magyarként Sike József 575 körrel, a döntőről szétlövéssel éppen csak lemaradva hatodik lett. Boros László 568 körrel a 18., Tasi Tamás 560-nal a 24. helyen végzett, míg a csapat ötödikként zárt.
A hagyományokat folytatva a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete idén is szervez családi és kézműves napokat Kárpátalja-szerte. A sort májusban nyitotta a Nagyberegen szervezett családi nap, a következőre pedig az elmúlt hétvégén került sor Kisdobronyban.
A KMNE a családi és kézműves napját a helyi református gyülekezettel, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetével együttműködve valósította meg. A program délután kezdődött, ahová nemcsak a helyi, hanem a szomszédos falvak családjait is meghívták. Közel 150-en látogattak el az eseményre.
A családi napot Ember Balázs, Kisdobrony polgármestere nyitotta meg. Köszöntő beszédében hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket, amelyek segítenek a családokat összefogni, valamint érdekes, tartalmas programot biztosítanak számukra.
Ezután a KMKSZ helyi alapszervezetének képviseletében Szigeti Séra Natália köszöntötte a jelenlévőket.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete nevében Kampó Andrea, elnökségi tag mondott rövid köszöntőt, melyben bemutatta a szervezetet, beszámolt arról, mikor és milyen céllal alakultak, valamint nagycsaládosként elmondta, hogy miért jó nagycsaládban élni, s hogy mekkora áldás ez, melyet mindennap megtapasztal.
Ezután Bernáth Tamás, helyi lelkész kért áldást az összegyűltekre, és köszönte meg a szervezőknek a segítséget, valamint azt, hogy megvalósulhatott a program.
Az üdvözlő szavak után a gyerekek nagy örömére elkezdődtek a kézműves foglalkozások. Több dolgot is kipróbálhattak a lelkes jelentkezők, készíthettek selyemdobozt, gyöngyöt fűzhettek, kipróbálhatták az üvegfestést is. Ezen a helyszínen is nagy sikert aratott az arcfestés, a gyerekek kígyózó sorokban várták, hogy sorra kerüljenek, s hogy ők is kifestve térhessenek vissza szüleikhez. A kézműves foglalkozások mellett íjászkodhattak, hagyományőrző népi fajátékokkal játszhattak, valamint a mindenki körében oly népszerű trambulinon ugrándozhattak a virgonc gyerekek.
A program lezárása a közös vacsora volt, ahol finom bográcsossal csillapíthatták éhségüket a jelenlévők.
A KMNE családi és kézműves napja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt támogatásával valósulhatott meg.
Szilberhar Szabina
Kárpátalja.ma
Vissza nem térítendő támogatás folyósítása kárpátaljai egyéni vállalkozók, mikro- és kisvállalkozások számára, technológiai felszereltségi szintjük és termelési kapacitásaik növelése, illetve a meglévő kapacitások jobb kihasználása céljából.
2. A pályázat részcéljai
A szülőföldön maradás és boldogulás támogatása érdekében:
3. A támogatás rendeltetése és intenzitása
4. A pályázat keretösszege
A pályázat keretösszege 500 MFt.
5. Pályázható kategóriák KATEGÓRIA TÍPUSA KATEGÓRIA TARTALMA EGY PÁLYÁZÓNAK ADHATÓ MAXIMÁLIS ÖSSZEG (FT)
A
Vállalkozások kapacitásbővítési, innovációs eszköztámogatása3 000 000
6. Jogosultsági feltételek
a) azok a vállalkozások, amelyek végelszámolás vagy csődeljárás alatt állnak, illetve amelyek ellen felszámolási vagy egyéb megszüntető eljárás van folyamatban,
b) a köztartozással rendelkező vállalkozások/ egyéni vállalkozók,
c) azok a vállalkozások/egyéni vállalkozók, amelyek valótlan, megtévesztő információt nyújtottak a pályázati projekttel kapcsolatban.
7. A pályázáshoz szükséges dokumentumok
Egyéni vállalkozók esetén
Kötelezően:
A pályázat benyújtásakor eredetiben bemutatandó dokumentumok:
Amennyiben releváns:
Vállalkozások esetén
Kötelezően:
A pályázat benyújtásakor eredetiben bemutatandó dokumentumok:
Amennyiben releváns:
Az Alapítvány fenntartja a jogot, hogy a szerződéskötéshez további dokumentumokat kérjen be a Pályázóktól. Csak a minden mellékletet tartalmazó, határidőn belül érkezett pályázatok érvényesek.
8. A pályázat beadási határideje és módja
A pályázat benyújtásához a Pályázónak regisztrálnia kell elektronikusan a www.eganede.com honlapon. Itt ki kell töltenie a pályázati kategóriának megfelelő elektronikus pályázati adatlapot. Ezt követően a pályázat mellékleteit az Alapítvány területileg illetékes irodájában kell bemutatni, és itt kell aláírni a helyszínen kinyomtatott pályázati adatlapot és nyilatkozatot 2016. augusztus 1. és 2016. augusztus 31. 16:00 között. A pályázat benyújtásakor a mellékelt dokumentumok eredeti példányairól az Alapítvány másolatot készít. A Pályázó a benyújtott pályázatról átvételi elismervényt kap.
9. Főbb pályázatértékelési szempontok
Gazdaságfejlesztési tényezők:
Felkészültségi tényezők:
10. A pályázat futamideje és elszámolása
A támogatás felhasználási határideje 2016. december 15. A kapott támogatási összeg felhasználásáról szóló elszámolás benyújtásának határideje 2016. december 31. Az elszámoláshoz 2016. július 15. és 2016. december 15. közötti számlák nyújthatók be.
11. A pályázat elbírálásának módja
A beérkezett érvényes pályázatok anyagát az Alapítvány értékelés céljából eljuttatja a szakértői csoportnak. Az értékeléssel párhuzamosan sor kerülhet helyszíni ellenőrzés lefolytatására. Az Alapítvány kuratóriuma szakértőknek a pályázatértékelési szempontokban foglaltak szerint adott pontszámai alapján döntési javaslatot terjeszt az Irányító Testület elé. Az Irányító Testület jogosult az igényelt támogatási összeg csökkentésére.
A pályázati dokumentáció az Alapítvány archívumában kerül tárolásra. Az Alapítvány a pályázati eljárás során a Pályázó adatlapján aláírt nyilatkozattal összhangban az ott megadott adatokat szabadon felhasználja. A támogatás tényét az Alapítvány nyilvánosságra hozza.
A pályázatok támogatásáról szóló döntés várható időpontja a pályázat beadási határidejét követő 60. nap.
12. Szerződéskötés
A nyertes pályázókkal az Alapítvány szerződést köt. A szerződéskötés feltétele, hogy a Pályázó az érvényes bankszámla meglétét, valamint köztartozás-mentességét igazolja. A szerződés mindkét fél általi aláírását követően kerül sor a fejlesztések finanszírozására. Szerződéskötéskor a Pályázónak nyilatkoznia kell a támogatásnak a pályázat céljának megfelelő és a szerződés által megszabott módon történő felhasználási, illetve elszámolási kötelezettségének vállalásáról.
A támogatási összeg folyósításának feltétele, hogy a Pályázó a pályázatban önrészként vállalt összeget a pályázat céljának megfelelően felhasználja, s az arról szóló igazolást az Alapítványnak benyújtsa.
Az Alapítvány inkasszójogot létesít a pályázó valamennyi bankszámlájára a támogatás összegének biztosítékául.
13. A támogatás felhasználása, elszámolása
A Pályázó köteles a támogatási összeget a támogatási szerződésben meghatározott módon felhasználni, és a támogatással a rögzített határidőn belül a megfelelő számlák és bizonylatok benyújtásával az Alapítvány felé elszámolni. Az Alapítvány minden pályázat esetében helyszíni vizsgálatot tart a megvalósult fejlesztés tartalmát illetően.
A támogatási összeg fel nem használása, nem a szerződésben foglaltak szerinti felhasználása, illetve az elszámolás határidőn belül történő elmulasztása, valamint az elszámolás nem kielégítő volta esetén a támogatást vissza kell fizetni.
A vitás ügyek esetében bírósági eljárás keretében döntenek.
A pályázattal kapcsolatos kérdésekben a www.eganede.com honlapon,
valamint az alapítvány regionális irodáiban kaphatnak felvilágosítást.
A pályázati felhívás a pályázat benyújtási határidejének lejártáig módosulhat.
A módosított pályázati felhívást a Támogató a honlapján közzéteszi.
A pályázati felhívás és a támogatási szerződés esetleges ellentmondása esetén
a támogatási szerződés rendelkezései az irányadók.
A kárpátaljai magyarság vasárnap Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes ütközetének emlékére emelt turulmadaras emlékműnél tartotta hagyományosan legnagyobb tömegrendezvényét, a Turul-ünnepséget, ezzel is kifejezve, hogy őseink hagyományaihoz híven mi is kiállunk a kárpátaljai magyar közösség szabadsága és kollektív jogai mellett. A rendezvényen hosszú évek óta először ünnepelt közösen a megemlékezést szervező KMKSZ és az UMDSZ.
Az ünnepség a tiszaújlaki egykori Sóház falánál, Esze Tamás kuruc brigadéros emléktáblájánál kezdődött, ahol Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnöke idézte fel a tiszaháti felkelés és a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának eseményeit. Az emléktáblák megkoszorúzását követően a résztvevők a hagyományoknak megfelelően gyalogmenetben vonultak végig a nagyközségen, át a Tiszán túlra, a Turul-emlékműhöz. A menet élén az aknaszlatinai Takár Károly (Katyó) extrémsportoló és a vele a Vereckei-hágótól az ünnepségre kerékpáron megérkező két fiatal haladt, mögöttük lovas kocsik és korhű viseletbe öltözött főiskolai hallgatók.
A vonulókkal együtt gyalogolt Schreiner Sándor klarinét- és tárogatóművész, a Kárpátaljai Akadémikus Állami Népi Együttes tagja, aki tárogatón Rákóczi korabeli dallamokat játszott.
Az emlékműnél a himnuszok eléneklése után Barta József, a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke köszöntötte az ünnepség vendégeit, közöttük Tóth Istvánt, Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetőjét, Kozma Péter kormánymegbízottat, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal vezetőjét, Buhajla József ungvári és Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzulokat, Baracsi Endrét, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselőjét, Viktor Mikulint, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal alelnökét, Rezes Józsefet, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Egyházügyi Osztályának helyettes vezetőjét, Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökét, Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét, a Rákóczi-főiskola rektorát, Virág Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökét, Őrhidi Lászlót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökét, Zubánics Lászlót, az UMDSZ elnökét, Vladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnökét, a KMKSZ középszintű szervezeteinek elnökeit, valamint a megyei, járási és városi tanácsok magyar vezetőit, képviselőit és másokat. Barta József kérésére az ünneplők egyperces csenddel emlékeztek meg a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus és a nizzai terrortámadás halálos áldozatairól.
Kozma Péter kormánymegbízott ünnepi beszédében II. Rákóczi Ferenc életét és munkásságát bemutatva elmondta: „A vezérlő fejedelem küzdelmes szabadságszeretete, papírra vetett munkássága, személyes példamutatása, életműve, történelmi szerepe máig sugárzik, hasznos iránymutatóként szolgál az őt követő korok magyarsága számára, és példaként áll a jelen és a jövő embere számára is. Életének bármely időszakát tanulmányozva nagyszerű mintákat nyerhetünk a vallásos hitről, a nemzet iránti elkötelezettségről, az elnyomással szembeni következetes harcról, a megalkuvást, a személyes előnyöket elutasító magatartásról.” A kormánybiztos mostani egymásrautaltságunkat hangsúlyozva hozzáfűzte: „Magyarország kormánya azt a célt tűzte ki, amikor kormányhatározatban döntött Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködéséről és fejlesztésének támogatásáról, hogy az önök, itt élők támogatását elősegítse az élet minden területén.”
Az ünnepi beszéd után az Ez a mi otthonunk című dalt énekelte el Péter Kitti, a Tiszacsomai Középiskola 6. osztályos tanulója.
Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal alelnöke köszöntő beszédében emlékeztetett arra, hogy a soknemzetiségű Kárpátalja minden népe Rákóczi oldalán harcolt a szabadságharcban, s az ukrán kormányzat ma is azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy megőrizze vidékünkön a nemzetiségek közötti békét.
Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke kijelentette: „Annak a népnek, amely nem emlékszik a múltjára, nincs jövője.” A kurucok 300 évvel ezelőtti hősies küzdelméhez hasonlította a Kelet-Ukrajnában, az ország függetlenségéért küzdő hazafiak helytállását, mert, mint fogalmazott, a Turulmadár mindannyiunkat arra kell emlékeztessen, hogy minden népnek joga van a méltó jövőhöz.
Ezután Jancsik Szilveszter, a Tiszacsomai Középiskola 4. osztályos tanulója mondta el a Ha magyar vagy című verset.
Zubánics László, az UMDSZ elnöke hangsúlyozta: „Egy népnél akkor történik meg a valódi identitásvesztés, amikor elfeledi őseit. Az ezt követő lépés az anyanyelv elvesztése lehet. Az ilyen nemzetek pedig elvesznek a nagy néptengerekben, s az idő múlásával múltunknak csak egy szürke fejezete lesz a történelem lapjain.” Az UMDSZ elnöke a népi mondákat idézve rámutatott, hogy Rákóczi alakja az idők folyamán ember- és történelemfelettivé vált. Személyisége mind a magyar, mind a velünk közös hazában élő többi nép számára is a szabadság jelképévé vált, emléke ma is ott van minden kárpátaljai magyar településen. Ez az örökség pedig kapaszkodót jelent a kárpátaljai magyarság megmaradáshoz. A megmaradást azonban csak a kárpátaljai magyarok összefogásával lehet elérni.
Vladiszlav Lecovics, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke emlékeztetett, hogy a Rákóczi-szabadságharc kapcsán nem ukrán, hanem ruszin népről kell beszélni, amelynek ugyancsak nagy ünnepe a kurucok győztes csatáját méltató Turul-ünnepség. A mai helyzetre utalva elmondta, hogy mi mindannyian azt szeretnénk, hogy Ukrajna civilizált jogállam legyen.
Ünnepi beszédében Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője II. Rákóczi Ferencet és az általa vezetett szabadságharcot méltatva a többi között emlékeztetett arra, hogy akkor egymás mellett küzdöttek a szabadságért magyarok, ruszinok és más nemzetiségűek. Rámutatott, Ukrajna soknemzetiségű ország, lakosságának több mint húsz százaléka nem ukrán. Az ukrán válság nem oldható meg a kisebbségek jogainak biztosítása nélkül. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy nem lehet elnyomással szabadságot teremteni, nem lehet egy másik nép jogait semmibe venni, mert így az ország soha nem lehet stabil – mondta.
A politikus bírálta az ukrán hatóságok elnéző magatartását az ukrán szélsőjobboldali szervezetek idei március 13-i ungvári fáklyás felvonulásának résztvevői iránt, akik a Petőfi-szobor mellett elhaladva azt skandálták, hogy „késhegyre a magyarokkal”.
„Minket nem lehet megfélemlíteni, mert ez a szülőföldünk, s nem fogunk soha lemondani jogainkról, bárki próbáljon is minket ebbe az irányba terelni” – fogalmazott.
Brenzovics László méltatta a KMKSZ és az UMDSZ összefogása révén elért tavaly őszi választási sikereket, amelyeknek köszönhetően megerősödött a kárpátaljai magyarság érdekképviselete a különböző szintű önkormányzatokban. Úgy vélte, ez a siker akkor teljesedhet majd ki igazán, a kárpátaljai magyarság akkor bontakozhat ki újra, ha Ukrajnában helyreáll a rend, és stabilitás lesz.
A politikus köszönetet mondott Magyarországnak és kormányának a kárpátaljai magyarságnak nyújtott segítségért. Bejelentette, hogy a jövő héten Kárpátalján elkezdődik a magyar kormány által finanszírozott gazdaságfejlesztési támogatási program megvalósítása.
„Remény van arra, hogy ennek hatására beindul egy olyan gazdasági pezsgés, amelynek köszönhetően a kárpátaljai magyarok jelentős részének emelkedik majd az életszínvonala” – mondta Brenzovics László.
Harangozó Miklós görögkatolikus parochus Isten áldását kérte a nekünk ajándékozott szabadság megbecsülésére és az őseire emlékező kárpátaljai népre.
A Turul-ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget, majd a jelenlévők elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékmű talapzatán. Az ünnepség résztvevőinek többsége ezt követően szervezetten Tiszapéterfalvára ment, ahol részt vett az ötödik KurucFeszten, később sokan a Tiszaújlaki KMKSZ-alapszervezet rendezvényén ünnepeltek tovább, amelyre a Sóház mögötti téren került sor.
mti/Badó Zsolt
Brexit, acte I: Londres a renoncé hier à exercer la présidence semestrielle tournante du Conseil des ministres qui aurait dû lui revenir au second semestre 2017. C’est l’Estonie qui la remplacera, en dépit des offres de service de la Belgique: Tallinn avancera simplement sa présidence de six mois. Il est aussi acquis que Londres n’activera pas l’article 50 du traité sur l’UE cette année, le gouvernement ayant omis de se préparer à cette éventualité... Une «négligence grave » selon la commission des Affaires étrangères du Parlement britannique.
L’Hebdo, un hebdomadaire suisse francophone, m’a commandé cet article (paru le 30 juin) pour éclairer le référendum du 23 juin qui a abouti au Brexit. Une plongée dans l’histoire qui permet de comprendre à quel point ce divorce était inéluctable, quasiment inscrit dans les gênes du Royaume-Uni. Bonne lecture !
1973-2016 : ci-gît le Royaume-Uni, membre rétif de l’Union européenne. Après avoir boudé le lancement du projet communautaire en 1950, il a décidé, le 23 juin, de se retirer d’une aventure humaine sans équivalent dans le monde et dans l’histoire, un partage volontaire de souverainetés entre des pays qui n’ont cessé de se faire la guerre depuis qu’ils existent. Un échec européen ? Non, un échec britannique, une incapacité ontologique à se penser dans un ensemble qui la dépasse, un refus profond de se voir pour ce qu’elle est, une puissance moyenne et, peut-être bientôt un Royaume désuni, si l’Écosse et l’Irlande du Nord font sécession. Ce référendum en dit plus sur les failles de la Grande-Bretagne que sur celle de l’Union. Car le mariage avec l’Europe n’a jamais été un mariage d’amour, loin de là, au mieux une simple union d’intérêts. C’est l’histoire qui éclaire le mieux les raisons et l’inéluctabilité du vote « leave ».
On a souvent fait de Winston Churchill l’un des pères de la construction européenne, celui-ci ayant souhaité, en septembre 1946, à Zürich, puis en mai 1948, à La Haye, l’avènement des « États-Unis d’Europe » autour d’une France et d’une Allemagne enfin réconciliée. Mais il ne faut pas s’y tromper : il n’était absolument pas question dans son esprit que le Royaume-Uni y participe ! La vocation de son pays, alors à la tête d’un groupement d’Etats, le Commonwealth, et d’un Empire, était, en toute simplicité, d’être l’une des puissances tutélaires de ce nouvel ensemble continental. Il le dit très clairement à Zürich dans une partie, souvent passée sous silence, de son célèbre discours : « la Grande-Bretagne, la famille des peuples britanniques, la puissante Amérique, et, j’en ai confiance, la Russie aussi – tout serait alors pour le mieux - doivent être les amis et les soutiens de la nouvelle Europe ». En clair, il s’agit d’empêcher une nouvelle guerre sur le continent qui impliquerait forcément les Britanniques, mais pas de se fondre dans ces fameux « États unis d’Europe ». Tout simplement parce que le cœur de la Grande-Bretagne n’est pas en Europe, comme l’avait résumé Churchill à De Gaulle en juin 1944 : « chaque fois qu’il nous faudra choisir entre l’Europe et le grand large, nous choisirons le grand large ». De fait, pour comprendre la schizophrénie profonde que la Grande-Bretagne entretient à l’égard de la construction communautaire, il ne faut pas oublier que l’axe central de sa politique étrangère, et ce, au moins depuis le XVIIe siècle, est d’empêcher l’émergence d’une puissance continentale qui pourrait menacer ses intérêts commerciaux, Napoléon, en particulier, l’a appris à ses dépens, auquel s’est ajouté, depuis 1945, le souci de maintenir la paix sur le vieux continent.
Mais, entre ces deux objectifs, son cœur ne cessera jamais de balancer. Une fois Churchill renvoyé à ses chères études, c’est la méfiance qui l’emporte à nouveau. Une scène révélatrice se déroule en novembre 1955, au château de Val Duchesse à Bruxelles. Les six pays fondateurs de la Communauté économique du charbon et de l’acier (CECA) s’y réunissent régulièrement depuis le mois de juillet pour relancer l’intégration européenne après l’échec, en 1954, de la Communauté européenne de défense. La Grande-Bretagne, qui n’a pas voulu participer à la CECA, a néanmoins été invitée à participer aux travaux. Elle y envoie son sous-secrétaire d’État au commerce, tout un symbole. Mais lorsque les Six dessinent les contours des futurs traités CEE et Euratom, Londres décide de se retirer. Les mots d’adieu de son « délégué » sont un modèle d’aveuglement : « le futur traité dont vous êtes en train de discuter n’a aucune chance d’être accepté ; s’il était accepté, il n’aurait aucune chance d’être ratifié ; et s’il était ratifié, il n’aurait aucune chance d’être appliqué ; et s’il était appliqué, il serait totalement inacceptable par la Grande-Bretagne (…) Monsieur le président, messieurs, au revoir et bonne chance ». Le traité de Rome fut bien signé en 1957 et entra en vigueur en 1958. Dépitée, Londres lança en 1960 l’Association européenne de libre échange (AELE), afin d’essayer de faire contrepoids à une CEE qui s’avéra vite un succès économique.
Toute honte bue, empêtrée dans des difficultés économiques de plus en plus profondes et consciente qu’un bloc continental était en train de se constituer sans qu’elle puisse l’influencer et encore moins le contrôler, le gouvernement conservateur de sa gracieuse majesté déposa, en juillet 1961, une demande d’adhésion qui se heurta, à sa grande surprise, en janvier 1963, à un véto du général de Gaulle. Pour le chef de l’État français la Grande-Bretagne n’était que le porte-avions des intérêts américains : « si la Grande-Bretagne entrait dans la Communauté avec une foule d’autres Etats, la cohésion de tous ses membres n’y résisterait pas et en définitive il apparaitrait une communauté atlantique colossale, sous dépendance et direction américaine, et qui aurait tôt fait d’absorber la Communauté européenne ».
En 1966, le gouvernement travailliste d’Harold Wilson, revient à la charge, afin d’obtenir l’accès à ce marché commun qui est bel et bien un succès. Mais, tenace, le général de Gaulle pose une seconde fois son véto en novembre 1967, estimant qu’il valait mieux proposer à Londres un accord d’association. Ses mots ont une curieuse résonnance aujourd’hui : « faire entrer l’Angleterre, ce serait pour les Six donner d’avance leur consentement à tous les artifices, délais et faux-semblants qui tendraient à dissimuler la destruction d’un édifice qui a été bâti au prix de tant de peine et au milieu de tant d’espoir »…
La troisième tentative a été la bonne. Sous la pression de ses partenaires, la France de Georges Pompidou accepte l’adhésion de Londres, cette fois demandée par les conservateurs. Effective en janvier 1973, elle est remise en cause par le travailliste… Harold Wilson, revenu au pouvoir en février 1974 qui exige une « renégociation » des termes de l’adhésion, notamment sur le montant de la contribution de la Grande-Bretagne au budget communautaire et sur la Politique agricole commune. Mieux, un référendum est convoqué sur la question (hé oui, celui du 23 juin n’était pas le premier) et, le 5 juin 1975, les Britanniques confirment l’adhésion de leur pays par 67,2 % de oui, la campagne –enthousiaste- des conservateurs en faveur du « remain » étant notamment menée par une certaine Margaret Thatcher…
On aurait pu croire que la relation à l’Europe serait réglée une bonne fois pour toutes par cette consultation. Il n’en a rien été. À peine devenue Première ministre, en 1979, Thatcher lança son fameux « I want my money back », exigeant une diminution de la contribution britannique au budget communautaire : de fait, le pays paye plus que sa part dans la richesse de la CEE, celui-ci bénéficiant moins que ses partenaires des retours de la PAC. Et la Grande-Bretagne de l’époque est un pays pauvre : empêtrée dans une crise économique qui dure en fait depuis la fin de la Seconde Guerre mondiale, le FMI a même du intervenir en 1976 pour lui éviter la faillite. C’est le début d’une longue crise européenne (l’eurosclérose) qui ne trouve sa solution, le fameux « chèque britannique », que lors du sommet de Fontainebleau en juin 1984, le sommet de la relance de l’Europe, au cours duquel Jacques Delors est nommé président de la Commission.
Pour autant, Londres ne désarme pas : l’Europe, oui, mais uniquement celle du commerce et du libre échange. Ainsi, si elle accepte l’achèvement rapide du marché intérieur des biens, des services et des capitaux, et, pour ce faire, une réforme des traités (Acte Unique de 1986), ce sera sans aucune harmonisation sociale et fiscale. Mais la Grande-Bretagne ne peut rien contre la volonté franco-allemande de s’intégrer davantage après la chute du mur. Le traité de Maastricht de 1991 inaugurera donc le statut spécial du Royaume-Uni : il obtient de ne participer ni à la future monnaie unique (même s’il est persuadé qu’elle ne verra jamais le jour), ni au peu d’harmonisation sociale que contient ce texte. Un statut qu’elle consolidera au fil des traités suivants (Amsterdam en 1997, Nice en 2000, Lisbonne en 2007) : la Grande-Bretagne reste donc en dehors de Schengen, de la politique d’asile et d’immigration, de la sécurité intérieure, de la défense, parvient à bloquer la création d’une vraie politique étrangère européenne et last but not least obtient un traitement spécial en matière de régulation financière et bancaire.
Son influence n’a aucunement souffert de ce statut spécial. L’Union, non seulement a adopté la langue anglaise pour se gouverner, mais a fait quasiment sienne l’idéologie héritée du thatchérisme : une politique de concurrence libérale, un libre échangisme qui fait de l’Union la zone la plus ouverte du monde (sauf en matière agricole), un abandon de tout ce qui ressemble à une politique industrielle, etc.. Néanmoins, aucune des concessions de ses partenaires n’a jamais réglé son mal-être et ce quel que soit le parti au pouvoir outre-Manche : quoique l’Union fasse, elle est toujours jugée trop réglementaire, trop interventionniste, trop ceci, trop cela. Le Brexit n’est donc que l’acmé de ce mal-être, de cette incapacité à trouver sa place : Londres ne peut tout simplement pas accepter d’être une simple partie d’un ensemble qui la dépasse, car elle cultive à la fois une notion de souveraineté qui remonte au XIXe siècle et la nostalgie d’en Empire depuis longtemps perdu. Le drame britannique est sans doute de ne jamais avoir été occupé depuis l’invasion de Guillaume le Conquérant en 1066, ce qui la prive de la compréhension intime du projet européen qui est d’éviter drames et humiliations. Le Brexit ne pouvait pas être évité, tout simplement.
Et aucune réforme de l’Union n’aurait trouvé grâce à ses yeux, si ce n’est un acte d’autodissolution ou, éventuellement, une adhésion de l’Union au Royaume-Uni. Les Européens ne doivent donc pas se tromper dans la réponse qu’ils apporteront au Brexit : c’est le moment pour eux de retrouver leurs fondamentaux, ceux des pères fondateurs, afin de réconcilier leurs citoyens avec une Europe devenue trop britannique à leur goût. La réponse, en résumé, c’est s’éloigner davantage de la Grande-Bretagne. On n’échappe pas à l’histoire.