Határon túli magyar portálok összesített hírei

Many colonies in Africa attained independence through negotiated settlements. However, several others engaged in armed liberation struggles, for example, Kenya, Namibia, South Africa, Southern Rhodesia (Zimbabwe), and the Portuguese colonies of Angola, Cape Verde, Guinea Bissau, Mozambique, and São Tomé and Príncipe. Newly independent states provided liberation movements with bases on their territories and political, military, intellectual, ideological, material, and moral support. In West Africa, Ghana’s first president, Kwame Nkrumah, a notable pan-Africanist, declared in his Independence Day speech in 1957, “Our independence is meaningless unless it is linked up with the total liberation of the African continent.” In East Africa, Julius Nyerere and Jomo Kenyatta, the first presidents of independent Tanzania and Kenya respectively, showed similar commitment to Pan-Africanism and anticolonialism by hosting refugees fleeing armed struggles in Southern Africa. Tanzania hosted the Organization of African Unity Liberation Committee supported anticolonial resistance and liberation movements. President Nyerere supported them for “challenging injustices of empire and apartheid” and declared, “I train freedom fighters”. He encouraged Tanzanians living around liberation movement camps to welcome these movements and their freedom fighters and also protect them from agents of colonial governments. Support also came from many other countries on the continent including Nigeria, Ethiopia, and Algeria. The latter provided sanctuary to representatives of liberation movements such as Nelson Mandela of the African National Congress (ANC) in South Africa.

Many colonies in Africa attained independence through negotiated settlements. However, several others engaged in armed liberation struggles, for example, Kenya, Namibia, South Africa, Southern Rhodesia (Zimbabwe), and the Portuguese colonies of Angola, Cape Verde, Guinea Bissau, Mozambique, and São Tomé and Príncipe. Newly independent states provided liberation movements with bases on their territories and political, military, intellectual, ideological, material, and moral support. In West Africa, Ghana’s first president, Kwame Nkrumah, a notable pan-Africanist, declared in his Independence Day speech in 1957, “Our independence is meaningless unless it is linked up with the total liberation of the African continent.” In East Africa, Julius Nyerere and Jomo Kenyatta, the first presidents of independent Tanzania and Kenya respectively, showed similar commitment to Pan-Africanism and anticolonialism by hosting refugees fleeing armed struggles in Southern Africa. Tanzania hosted the Organization of African Unity Liberation Committee supported anticolonial resistance and liberation movements. President Nyerere supported them for “challenging injustices of empire and apartheid” and declared, “I train freedom fighters”. He encouraged Tanzanians living around liberation movement camps to welcome these movements and their freedom fighters and also protect them from agents of colonial governments. Support also came from many other countries on the continent including Nigeria, Ethiopia, and Algeria. The latter provided sanctuary to representatives of liberation movements such as Nelson Mandela of the African National Congress (ANC) in South Africa.

As the tide falls on Zanzibar’s western coast, 13-year-old Asha* moves across the reef, her gown flapping in knee-deep water. She carries a plastic basin and a knife. Since dawn, Asha has been prying octopus and scaling fish for drying and selling. “I am helping my mother. I don’t want her doing everything alone,” she […]

Euronews: Az európai földgázárak megugrottak, miután a Közel-Keleten zajló harcok a globális energiaellátás súlyos zavaraival fenyegetnek. A határidős referenciaértékek árfolyama 25%-kal is emelkedett – ez a legnagyobb kiugrás 2023 augusztusa óta – amikor a Hormuzi-szoroson áthaladó tartályhajó-forgalom nagyrészt leállt. A keskeny vízi út kulcsfontosságú energiaszállítási útvonal, amely a világ cseppfolyósított földgázexportjának mintegy 20%-át szállítja. Emellett az olajárak is meredeken emelkedtek.

Picture alliance / Anadolu | Zed Jameson. Source: International Politics & Society
 
As fuel runs dry in Havana, Trump’s blockade risks humanitarian disaster and a dangerous new normal. Artikel auf Deutsch lesenЧитать статью по-русски

By Bert Hoffmann
BERLIN, Germany, Mar 2 2026 (IPS)

The crisis could scarcely be more dramatic. The US is blocking practically all oil deliveries to Cuba. The island depends on imports for all diesel, petrol and kerosine. Without diesel trucks cannot move, food cannot reach Cuban towns and hospitals will not get any oxygen.

The airports are already without kerosine and several airlines have already suspended flights to and from Havana. The strategy is clear: strangulation. The US extreme right is jubilant; at last, they have found the ‘choking point’ that may finally bring Havana to its knees, 67 years after Fidel Castro’s revolution.

Trump says that negotiations are already under way, outside of declaring that Cuba is a ‘failed state’ and the government there needs to make a deal. But Trump says a lot of things. Even a sober look at the alternatives, however, is fairly terrifying. There are basically four scenarios:

Scenario 1: Cuba continues to be denied oil deliveries. The government can impose austerity measures and commit itself to heroic resistance. But without new petrol or diesel the current crisis will become a humanitarian catastrophe within weeks. Havana could pin the blame for this on the US and with complete justification. For all its own faults, no other Caribbean island could withstand such an oil embargo, whatever its political system. But what good would playing the blame game do in the end? The social and human costs would be horrendous. Without diesel even international humanitarian aid deliveries couldn’t get from the ports to the towns that need them.

Moscow says that it is willing to supply Cuba with oil, but so far it hasn’t followed through.

Scenario 2: Some oil tankers reach the island, perhaps from Moscow, from spot market purchases or from other sources. This could relieve the worst of it, no doubt. But the question remains, to what degree? And for the foreseeable future? Trump’s threats of punitive tariffs and the seizure of proscribed tankers are already sufficient deterrent.

Even Mexico had to pull its support under pressure from Washington. But who else is up for incurring America’s wrath? Moscow says that it is willing to supply Cuba with oil, but so far it hasn’t followed through.

On top of that, Russian airlines are bringing their passengers home and suspending flights. Up until the US military strikes on Maduro on 3 January Venezuela had provided 70 per cent of Cuba’s oil imports. Instead of demanding hard currency payments, it settled for Cuban medical personnel. Who will take over this role?

Scenario 3: The desperate situation intensifies, leading to protests, unrest and the fall of the government. This is what the hardliners in Miami have been dreaming of. But for all the pent-up frustration Washington’s own policy is stymying mobilisation. Already in Venezuela Trump and Rubio ignored the opposition and made deals only with the post-Maduro elite.

If Trump is now saying that negotiations with Havana are already going on and the regime will fall of its own accord, who on the island will be inclined to put themselves on the line in demonstrations or protests? No doubt there’ll be outbreaks of desperation, windows may be smashed and sporadic looting.

But if the message is that only the power struggle between Washington and Havana really counts it makes more sense for the populace to see how things develop, waiting until things have been decided by those at the top.

Scenario 4: The US oil blockade could be lifted in the course of negotiations. But even though Havana has resumed communications with Washington dialogue remains a distant prospect. Some possible steps seem realistic. The Cuba government could order the release of hundreds of prisoners, held in the protests of 11 July 2021.

It could also remove particularly controversial sections of the penal code, push ahead with market reforms or improve investment possibilities for Cuban emigrees. And all without undermining the foundations of the system. This would not only serve US interests, but also many of the civilian population. In return, Washington could permit a resumption of oil deliveries to Cuba from Mexico and elsewhere. Restrictions on remittances from US Cuban expats could be lifted. A first milestone would be reached.

Never been weaker

Nevertheless, it is difficult to imagine what kind of common denominator could be found that would ease the tension and usher in some kind of new normal. Cuba has been a worldwide symbol for the left since the revolution in 1959. But the same could be said for the right in the US.

Indeed, the latter would like nothing better than to see it fall. Trump won’t say what kind of deal he wants. But rest assured it will involve Cuba once more within the US sphere of influence and a US-friendly government in Havana.

Cuba really has its back against the wall. Its negotiating position has never been weaker. Venezuela has shown, however, that the US wants more than political alignment and access to resources. It also desires stability. The government in Caracas may have changed, but the military and the police, the state apparatus and even para-military forces remain intact.

Cuba isn’t a complete match in this respect, but if the US doesn’t want to put boots on the ground it will continue to need the state’s existing forces of order: police, military and administration. This gives the Cuban side at least something to bring to the negotiating table.

Nevertheless, Havana will have to cross a lot of red lines to reach an agreement with this US administration. And what’s more, under the constant shadow of the latent threat that Washington will again turn off the oil tap. The US government would be well advised to be pragmatic enough to allow the other side to save face.

But this is unlikely given the intoxicating fantasy of omnipotence by which Washington is currently spellbound. Cuban-born hardliners in the US Congress are already demanding that the Department of Justice bring the 94-year-old Raúl Castro to trial.

Or perhaps everything will be resolved very quickly. The power bloc around Raúl Castro’s family and its associated network controls not just the military and the security apparatus, but also by far the biggest business entity in the country, the military holding GAESA. The profound crisis of recent years has enabled them to invest with grim determination in the expansion of luxury hotels, transferring state-run restaurants into private management and acquiring stakes in lucrative online supermarkets that emigrants in Miami and elsewhere use to support their families on the island.

Could the upshot be a form of capitalism that maintains their economic privileges, with American partners in the hotels, while the old networks retain control?

None of the four scenarios seem entirely credible, but surely one of them, or some combination, will be realised in the not-too-distant future. But maybe not, if all those who are currently mute in fear of falling victim to Trump’s random impulses actually come together. Not out of nostalgia for the Cuban revolution, but to stand up and be counted as the Washington regime calls into question the basic norms of coexistence between peoples and states, whether in Cuba or Greenland.

Professor Dr Bert Hoffmann is Lead Research Fellow at the GIGA German Institute for Global and Area Studies in Hamburg and Honorary Professor at Freie Universität Berlin.

Source: International Politics and Society, Brussels

IPS UN Bureau

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

A 21. század nagy kérdése, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű vizet tudjunk biztosítani a lakosságnak, az iparnak és a mezőgazdaságnak – hívta fel a figyelmet Áder János, magyar exállamfő,a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.

Euronews: Az izraeli hadsereg több hullámban bombázta a libanoni fővárost azután, hogy a Hezbollah rakétákkal támadta Izraelt vasárnap éjfél után nem sokkal. A libanoni síita terrorszervezet közölte, hogy az iráni legfőbb vallási vezető likvidálását torolta meg.

Az EU külügyminiszterei kiszámíthatatlan gazdasági következményekre is figyelmeztettek, és a Hormuzi-szoros nyitva tartására szólítottak fel, ugyanakkor nyíltan nem mondták ki, hogy támogatnák az Egyesült Államok iráni rendszerváltásra irányuló törekvéseit.

Mfor.hu: Hétfőn (3. 2.) reggel gyengült a forint jegyzése a főbb devizákhoz képest. Az euró 378,05 forintra erősödött röviddel 6 óra előtt a péntek esti 377,04 forintról. A svájci frank 414,88 forintról 417,32 forintra drágult, a dollár jegyzése pedig 319 forintról 320,80 forintra nőtt. (MTI)

Szlovákia már régen a görög úton halad, azonban a detroiti forgatókönyv beteljesülése is fenyeget bennünket – jelentette ki Ódor Lajos a Progresszív Szlovákia EP-képviselője a Markíza tévé "Testre szabva" című vasárnapi (3. 1.) vitaműsorában, utalva az amerikai Detroit csődjére, amely az USA története legnagyobb városi önkormányzati csődjének bizonyult.

A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) előrejelzése szerint hétfőn (3. 2.) meleg, száraz, enyhén felhős/felhős, többnyire szélcsendes időjárás várható. Estére helyenként fokozatosan felszakadozik a felhőzet. Elszórtan gyenge csapadék is előfordulhat, a hegyekben cca. 1400 m-től havazás lesz a jellemző.

Klubradio.hu: Az Európai Unió Bírósága csütörtökön (2. 26.) kimondta: Magyarország megsértette az uniós jogot, amikor nem hosszabbította meg a Klubrádió 92,9 MHz-es budapesti –2021 februárjában lejárt – frekvenciahasználati engedélyét, majd pályázatát is érvénytelenítette.

Az év eleji báli, farsangi időszak lezárultával a figyelem ismét a színpadi produkciókra irányul Füleken is. A VMK honlapján már akár a májusi Apostol koncertre is megvásárolhatják jegyüket az érdeklődők, de márciusra és áprilisra is bő választékból csemegézhetnek a kultúra iránt érdeklődő polgárok.

Euronews: Egy belga tisztviselő szerint a lefoglalt hajó neve Ethera, és szerepel az Európai Unió szankciós listáján. A belga fegyveres erők az orosz árnyékflottához tartozó olajszállító hajót Zeebrugge kikötőjébe kísérik, ahol aztán lefoglalják - adta hírül Theo Francken belga védelmi miniszter az X-en.

A külügyminisztérium minden lehetőséget előkészít a szlovák állampolgárok közel-keleti válságövezetből történő evakuálására, beleértve az esetleges hazaszállítást is, de csak akkor, ha a biztonsági helyzet ezt lehetővé teszi. Az érintett régióban több mint 2.900 szlovák állampolgár tartózkodik jelenleg.

Euronews: Vlagyimir Putyin részvétét fejezte ki Irán legfőbb vezetőjének halála miatt. Putyin szerint Oroszországban "Ali Hamenei-re úgy fognak emlékezni, mint kiváló államférfira, aki személyesen is nagyban hozzájárult a baráti orosz-iráni kapcsolatok fejlődéséhez". A Kreml sajtószolgálata hivatalos táviratot tett közzé, amelyben orosz elnök úgy fogalmaz: Irán legfelsőbb vezetőjének és családtagjainak megölése „cinikus megsértése az emberi erkölcs minden normájának és a nemzetközi jognak.”

Az Alcyon nevű, búzát fuvarozó román uszályhajó pénteken (2. 27.) a délutáni órákban feneklett meg a Dunán Vámosszabadinál. A hajó orr része sérült meg és süllyedni kezdett. A szakemberek azóta folyamatosan próbálják eltávolítani a hajótestbe jutott vizet – írta a Kisalföld.

Euronews: A New York Times és a Wall Street Journal feltárta, hogy a CIA hónapok óta nyomon követte Ali Hamenei ajatollahot, és képes volt bemérni, hogy hol találkoztak szombat reggel az iráni politikai és katonai vezetők. Miután meglett a Teherán központjában lévő kormányzati épület, mint helyszín, az információt eljuttatták Izraelnek. Így válhatott lehetővé az amerikai és izraeli erők számára a precíziós csapás.

Ukrajna két alternatív útvonalat ajánlott fel Szlovákiának a kőolaj szállítására, de Martin Dubéci, a Progresszív Szlovákia (PS) képviselője szerint Robert Fico kormányfő inkább Orbán Viktor magyar miniszterelnököt támogatja a választási kampányban, ahol az olajellátás témája kiemelt helyen szerepel.

Der Tod von Irans oberstem Führer Ali Chamenei durch US-israelische Angriffe erschüttert den Nahen Osten. Jahrzehntelang prägte er die Politik der Konfrontation – nun hinterlässt der Architekt des Widerstands ein Land im Krieg und eine Region am Abgrund.