Feed aggregator

A házigazda Franciaország és Románia közti mérkőzéssel péntek este 10 órakor elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. A nyár egyik legjobban várt sporteseménye a világ minden táján a tévéképernyők elé szögezi a rajongókat.
Kategória: Aktuális/Udvarhelyszék

As South Africa narrowly avoids a credit downgrade from ratings agency Standard and Poors, the BBC's Lerato Mbele examines the country's economic prospects.

Az Aranycsapat dicsőségét balzsamozók még úgy tudták, hogy van két, maximum három tábor. A mieink, az övéké és esetleg egy semleges szurkolócsoport, akik épp a pillanatnyi szimpátialöket, vagy hangulati behatás révén tapsolnak, vagy fújjognak. Most már ez sem a régi: mert van a te drukkertáborod, az...

Hasna (left) and Marwa (right), nurses in their early twenties, were reluctant to be photographed on the street—primarily because of attention this drew from male Somalilanders—but were more comfortable in a quiet café. Credit: James Jeffrey/IPS

By James Jeffrey
HARGEISA, Somaliland, Jun 10 2016 (IPS)

Amid the hustle and bustle of downtown Hargeisa, Somaliland’s sun-blasted capital, women in various traditional Islamic modes of dress barter, argue and joke with men—much of it particularly volubly. Somaliland women are far from submissive and docile.

Somaliland’s culture is strongly influenced by Islam—Sharia law is included in its constitution—while this religiousness appears to co-exist with many signs of a liberal free market society, a dynamic embodied by Somaliland women whose roles in society and the economy undercut certain stereotypes about women’s Muslim clothing equalling submission or coercion.

“The West needs to stop obsessing about what women are wearing—whether those in the West who are wearing less or those in the East who are wearing more,” says 29-year-old Zainab, relaxing in a new trendy café after her day job as a dentist in Hargeisa. “It should focus on what women are contributing to the community and country.”“It’s about what’s inside your head, not what’s over your head.” -- Zainab, dentist.

Somaliland has had to develop a strong entrepreneurial streak since 1991 and its declaration of independence from Somalia never being recognised by the international community, leaving it to rebuild its shattered economy and infrastructure alone following a civil war.

Today, many small businesses are run by women, who in addition to bringing up large numbers of children are often breadwinners for families whose husbands were physically or mentally scarred by the war.

“Here women are butchers—that doesn’t happen in many places. It shows you how tough Somaliland women are,” Zainab says. “It’s about what’s inside your head, not what’s over your head.”

The issue of how the Quran, the central religious text of Islam, instructs women to dress is a source of continuing debate around the world, although a traditional stance is taken in Somaliland with all women covering at least their hair in public.

“Everyone is free to follow their religion and this is what the Islamic religion says: that a woman should cover their body,” says Kaltun Hassan Abdi, a commissioner at the National Electoral Commission, responsible for female representation in elections.  “It’s an obligation, so women don’t see it as discrimination or violation of rights.”

But some Somalilanders express concern about a steady drift toward Islamic conservatism in Hargeisa: music no longer blares out from teashops; colourful Somali robes are increasingly replaced by black abayas; more women are wearing niqabs—face veils—than a year ago; and no woman goes about town bareheaded as happened in the 1970s.

“The last 15-18 years have witnessed a dramatic change in the extent to which religion influences how people live their daily lives,” says Rakiya Omaar, a lawyer and chair of Horizon Institute, a consultancy firm that works on strengthening the capacity and self-reliance of institutions in Somaliland. “There is pressure to live as a serious Muslim—it may be subtle or overt; it may come from family or it may be the wider society that you interact with.”

But it’s hard to find a woman in Hargeisa who says she feels pressurised by Islam or society’s adherence to it (women in smaller towns or rural areas are more likely to face increased religious conservatism, Omaar notes).

“I asked myself why I wear the hijab, and decided because that’s Allah’s will, and it’s part of my religion and my identity, and since then it’s been a choice,” Zainab says.

Zainab at work n Hargeisa, Somaliland. Credit: James Jeffrey/IPS

During Mohamed Siad Barre’s communist-inspired dictatorship throughout the 1970s and ‘80s, Islam was suppressed in Somalia. Since Somaliland broke away, Islam has been able to reassert itself—including the flourishing of madrassas, Islamic religious schools—with positive effects, according to some.

“There are problems for women here but they’re not due to religion rather they are Somali cultural problems,” says Khadar Husein, operational director of the Hargeisa office of Transparency Solutions, a UK-based organization focused on capacity building in civil society.

“The man is mainly dominant in Somali society—things like domestic violence go back to that culture but has no root in Islam. Getting a more religious society means eliminating those cultural problems.”

But religion doesn’t appear to be easing restrictions on women in Somaliland’s political life.

“Without a women’s quota I don’t think there will be any more women in parliament,” Baar Saed Farah, the only female in the 82-member Lower Chamber of parliament, says about current lobbying to give 30 seats to women from forthcoming elections in 2017 (no women are permitted in the 82-member House of Elders in the Upper Chamber).

“In normal employment there is no differentiation between genders but when it comes to political participation it becomes very difficult for women because of a culture that favours men,” Farah says. “It has been there for a long time—even women may not accept a woman running for election as they’re so used to men always leading and making decisions.”

Somaliland remains a strongly male-dominated society. Polygyny, where a man can take several wives, is widely condoned and practised. Marriages are frequently arranged between the groom and the family of the bride—without the latter’s consent—and it’s easier for men to initiate a divorce. The prevalence of female genital mutilation in the Somalia region stands at about 95 percent, according to the United Nations Children’s Emergency Fund.

And while Somaliland women may be a force to be reckoned with among markets and street-side trading, they still face many limits to full economic opportunities.

“They only operate small businesses, you won’t find many rich business women here,” says Nafisa Yusuf Mohamed, director of Hargeisa-based female empowerment organisation Nagaad Network. “For now there aren’t many alternatives, but this could change as enrolment in higher education is improving.”

Expanding female education is also affecting Somaliland’s increasing religiousness, Mohamed explains, as today’s young women better understand than their mothers the Quran, becoming more avid adherents in the process.

She notes how many young Somalilanders such as her 17-year-old daughter, who recently started wearing the niqab of her own volition, use social media to discuss and learn more about Islam once they finish attending madrassas.

There are also other more prosaic reasons for wearing the likes of the niqab, observers note. Some women wear them because they are shy, or want to protect their skin from harsh sunlight, or want to fit in with friends wearing them.

Changing Muslim clothing trends may be most noticeable to the outsider, but other developments also illustrate Somaliland’s increasing religiousness: the extent mosque prayer times affect working hours, both in the public and private sector; the higher proportion of adults praying the full five times a day; and the increasing numbers of mosques built.

“These changes are also a response to wider regional and international developments which have affected the Muslim world, in particular the growing perception that life in the Western world is becoming more hostile to Muslims,” Omaar says.

Although for most Somalilanders, exasperation with the West appears to primarily stem from how countries such as the UK—Somaliland was a UK protectorate until 1960—continue to not recognise its sovereign status, resulting in enormous financial drawbacks for the country.

Hence, as Somaliland celebrates its 25th anniversary of unrecognized independence this year, its economy remains perilously fragile, with poverty and unemployment rampant among its roughly four million-plus population.

“If you look at the happiness of Somalilanders and the challenges they are facing it does not match,” Husein says. “They are happy because of their values and religion.”

Related Articles

• Winning Women a Greater Say in Somaliland’s Policy-Making
• Somali Women Cashing in on Business

A múlt hónapban írtunk egy tanulmányt Marton Péterrel, ami kb. arról szólt, hogy az elmúlt kb. 20 év katonai missziós szerepvállalásaiban fel lehet e fedezni bármit, ami arra utalna, hogy a döntésekben (melyik országgal veszünk részt közösen valamiben) van ráció, megnyilvánul valamilyen stratégiai szándék, vagy úgy kerültünk össze missziókban más országokkal, ahogy épp puffant. Áttekintettük ehhez az eddigi missziókat illetve többnemzeti kezdeményezéseket (mint az MLF, Tisza zászlólalj, stb) és és persze, hogy mikor kivel voltunk ENSZ és NATO missziókban. Ha jól emlékszem az EU ki maradt, annyira marginális.

Az írás során a német magyar kapcsolatokat egy kicsit jobban ki akartuk fejteni, mert erről viszonylag keveset lehet tudni, miközben azt látjuk, hogy különösen Afganisztánban, milyen - más nemzetekhez képest - relatíve szoros volt a kapcsolat. Adná magát a válasz, hogy igen ez szándékos volt, tekintettel a régi, rendszerváltástól eredeztethető jó kapcsolatok miatt, de pont nem. Mikor 2006-ban Baghlanba ment a PRT, a választást (miért pont oda) teljesen más szempontok vezérelték. Csak amikor elszabadult a ellenállás, akkor vált láthatóvá a szorosabb együttműködés (vagy annak hiánya, kérdőjelei).

Viszont a magyar-német kapcsolatoknak van egy kevéssé látható, de sikeres területe. Ez pedig a katonai egészségügyi kapcsolatok. Mivel írva szinte semmi nincs róla, ezért végül némi nyomozás után megkerestem Svéd László ny. altábornagyot, aki ezt a területet vezette kb. 1991 és 2006 között, Vekezdi Zoltán ezredest, aki jelenleg az utódja és Schandl Lászlót ny. dandártábornokot, aki Vekerdi előtt volt (és lehet, hogy Svéd után?). Az idő rövidsége miatt végül csak Svéd tábornokkal és Vekerdi ezredessel tudtam beszélni. Amiket lejegyeztem, azoknak végül csak egy kis része került be a tanulmányba, ez így szokott lenni. Hogy ne vesszen el a többi a millió fájlból, ami produkálok, most ezt a két oldalt felrakom a blogra, hogy mások is élvezzék. (Schandl Lászlóval, aki már a civil szférában van, majd valamikor júliusban még megkeresem). Íme a jegyzet.

Magyar-német katonaegészségügyi kapcsolatok

A NATO-n belüli német-magyar kétoldalú katonai kapcsolatokban a katonai egészségügy játszotta az egyik vezető szerepet. Ennek gyökere az 1991-es Öböl háborúig nyúlik vissza, ahol a nemzetközi koalícióban részt vevő magyar katonaorvosok Dhahran városában kerültek alkalmazásra. Bár a 43 napig tartó háborúnak a 100 órás szárazföldi műveletében koalíciós oldalon meglepően kevés áldozata és sérültje volt, az egyik legsúlyosabb incidens épp Dhahranban történt, ahol egy iraki SCUD rakéta amerikai katonák szállásába csapódott.

A 37 fős magyar egészségügyi csoport főszerepet játszott a mintegy 150 sérült ellátásában. Az ott nyújtott teljesítményük elismerését azt jelentette, hogy a háború után az Európában állomásozó 7. amerikai hadsereg egészségügyi szolgálata tovább folytatta az együttműködést a magyar társszervezetével. A magyar katonaorvosok itt találkoztak a német és francia katonai egészségügy képviselőivel, itt alakultak az első szakmai kapcsolatok.
Egy évvel később, 1992-ben a Bundeswehr képviselői eljöttek Magyarországra, hogy részleteiben is megismerkedjenek a katonai egészségügy rendszerével, az orvosok felkészültségével. A benyomások alapján a magyar katonaorvosok is helyet kaptak a Bundeswehr két egyetemén –Münchenben és Hamburgban – működő poszt-graduális képzéseken (tömegpusztító fegyverek, sürgősségi ellátás).
Magyarország együttműködése a NATO tagországokkal a katonai egészségügyi területen a Committee of the Chiefs of Military Medical Services keretében intézményesült 1995-ben (nyilván minden aspiráló országgal ez volt a helyzet). Ekkor indult a Békepartnerségi program (Partnership for Peace), amelyet megteremtette a lehetőséget, hogy a jelentkező országok részt vegyenek a COMEDS üléseken.
Az első közös missziót a koszovói válság miatt kialakult humanitárius katasztrófa kezelése jelentette Albániában. Az NATO Albanian Force (AFOR) öt hónapos missziója alatt egy magyar egészségügyi csoport települt Albániába, ahol egy 60.000 fős menekülttábor egészségügyi biztosítását végezte. Később a KFOR misszióban a Prizren-ben található német tábori kórházba kerültek magyar orvosok.
A német-magyar katonaegészsésgügyi kapcsolatok erről az alapról fejlődtek tovább 2001 után. Az első magyar alakulat, amelyet Magyarország kiküldött Afganisztánba, ismét egy orvosi alakulat volt, német parancsnokság alatt, Kabulban. A szövetség történetében ez volt az első alkalom, hogy egy többnemzeti kórház működjön egy NATO misszióban, ami azért volt jelentős fejlődés, mert a küldő országoknak maguknak kell gondoskodniuk saját erőik egészségügyi ellátásáról.
2001. szeptember 11. után amerikai kérésre aktiválásra került a NATO V. cikkelye, Afganisztánban megindult az Enduring Freedom koalíciós művelet, amelyhez várták minden tagország hozzájárulását. A Magyar Honvédség ekkor nem tudott érdemi felajánlást tenni, mert nem volt olyan képessége, amelyre igény tartott volna rá a NATO, azonnal mozgósítható lett volna és nem került volna sokba a kiküldése.
Az első – főként egészségügyi személyzetből álló – kontingens 2003 márciusától kezdte meg a működést Kabulban, az ISAF német irányítású kórházában. A német-magyar katonai-szakmai kapcsolatok megerősödése ismét egy támadásnak volt köszönhető. 2003 júniusában IED támadás ért egy német katonákat szállító buszt az afgán fővárosban. Elsőként egy magyar orvos vezette csoport ért a helyszínre és kezdte meg sebesültek osztályozását és a kiürítési rendszer megszervezését, majd a kórházban magyar személyzet is részt vett a nagyszámú sebesült ellátásában.
2006 után a Magyar Honvédség tevékenységének fő fókusza az észak-afganisztáni Baghlan tartományra tevődött át, amely a Németország vezette RC-North irányítása alá tartozott. Ekkortól a magyar egészségügyi jelenlét Kabulból átkerült a Mazar-i Sharifban működtetett német tábori kórházba.
A magyar-német katona egészségügyi kapcsolatok szorosságát jelezte, hogy a Bundeswehr a kezdetektől támogatta, hogy Magyarországon legyen a NATO Centre of Excellence for Military Medicine (MILMED COE) és segítettek meggyőzni több nagy NATO tagországot, hogy részt vegyenek a szervezetben. A 2009-ben létrejött szervezetet éves váltásban egy német és egy magyar katonaorvos vezeti.[1]A magyar katonai egészségügy magas színvonala mellett természetesen gyakorlati érdekek is voltak/vannak a szoros együttműködés mögött. A hidegháború vége után a NATO-ban mindenhol lefaragták a katonai kiadásokat, ami a katonaorvoslás területén a tisztán katonai kórházak megszüntetését is jelentette. Az ezredforduló idején Németországban ezek a problémák kiegészültek a munkaerőhiánnyal, a katonaorvosok a jobb munkakörülmények és fizetés miatt elvándoroltak a civil életbe. Amikor 2001 után Afganisztánban és Irakban a nyugati országok ismét háborúban találták magukat, óriási mértékűvé vált az orvoshiány a hadseregekben.  A Bundeswehr esetében ez azt jelentette, hogy a NATO válságkezelői műveleteiben problémákat jelentett a tábori kórházak hosszútávú működtetése, a teljes körű egészségügyi ellátás biztosítása. Így német részről elemi érdek volt, hogy más NATO országokkal közösen biztosítsa az ellátást. Magyar részről az együttműködés biztosítja a missziókban levő magyar katonák költséghatékony ellátását. A NATO szabályzók szerint, minden országnak magának kell gondoskodnia a missziókban a katonái egészségügyi biztosításáról, egy katonai kórháznak felállítása és működtetése több tízmillió forintba kerülne. A német tábori kórházban történő részvétel miatt viszont egyrészt teljes hozzáférést biztosít a magyar katonáknak a legmodernebb katonai egészségügyi ellátáshoz, másrészt így a Magyar Honvédségnek nem kell kifizetnie azt a térítési díjat, amit a Bundeswehr állapít meg a nála ellátásban részesülő más országok katonái felé.[2]

[1] A kiválósági központnak jelenleg nyolc tagja van, Németország és Magyarország mellett többek között Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország. [2] Egy tábori kórház folyamatos működtetéséhez sok szakember kell. Rotálni kell őket hat havonta, kulcsbeosztásban levőket 12 havonta. Látták, hogy a különösen a manuális szakmában a hat hónap sok idő. Mivel a tábori kórház készenlétet ad, akkor sokat nem tud gyakorolni az orvosok és kiesnek a gyakorlatból. Ezért kimentek az afgán katonai kórházba és felajánlották, hogy segítenek a tervezhető operációkba, így a készségeket fenntartották. Ugyanakkor megjelent a donorkifáradás is, amikor egy ország nem tudta saját szakállományát folyamatosan cserélni. Aki kifáradt az gyakran leszerelt, így tovább nőtt a szakember hiány. 

Football en Albanie : le nouveau stade de Tirana, « une belle promesse »
Football : l'Albanie qualifiée pour l'Euro 2016
Coupe du Monde 2014 : toute la Croatie se chauffe avant le match d'ouverture contre le Brésil
Football en Croatie : le fiasco du « grand nettoyage »
Football : Stefan Kovács, l'entraîneur roumain qui aimait la France
Football en Roumanie : « les ultras sont les derniers à ne pas rester passifs face aux injustices »

/ Courrier des Balkans, Albanie, Football Balkans, Croatie, Roumanie, Sports

Football en Albanie : le nouveau stade de Tirana, « une belle promesse »
Football : l'Albanie qualifiée pour l'Euro 2016
Coupe du Monde 2014 : toute la Croatie se chauffe avant le match d'ouverture contre le Brésil
Football en Croatie : le fiasco du « grand nettoyage »
Football : Stefan Kovács, l'entraîneur roumain qui aimait la France
Football en Roumanie : « les ultras sont les derniers à ne pas rester passifs face aux injustices »

/ Courrier des Balkans, Albanie, Football Balkans, Croatie, Roumanie, Sports

Football en Albanie : le nouveau stade de Tirana, « une belle promesse »
Football : l'Albanie qualifiée pour l'Euro 2016
Coupe du Monde 2014 : toute la Croatie se chauffe avant le match d'ouverture contre le Brésil
Football en Croatie : le fiasco du « grand nettoyage »
Football : Stefan Kovács, l'entraîneur roumain qui aimait la France
Football en Roumanie : « les ultras sont les derniers à ne pas rester passifs face aux injustices »

/ Courrier des Balkans, Albanie, Football Balkans, Croatie, Roumanie, Sports

Menschliche Gemeinschaften bemühen sich in sehr unterschiedlicher Weise darum, die kollektive Erinnerung an Leid zu bewältigen, das ihnen von anderen zugefügt wurde oder das sie selbst anderen angetan haben. Die vorliegende Studie behandelt wesentliche Aspekte verschiedener Beispielfälle, in denen dieses Unterfangen gelungen oder gescheitert ist. Versucht wird, die jeweils wirksame Dynamik auf gesellschaftlicher wie politischer Ebene zu identifizieren und mit den Erfahrungen anderer Gemeinschaften zu vergleichen. Dabei gelangt die Studie zum Ergebnis, dass zivilisatorischer Fortschritt bei der Bewältigung kollektiv erlebten Leids von der Fähigkeit abhängt, einen gesellschaftlichen Konsens über Aussöhnung als Teil einer neuen kollektiven Erinnerungskonstellation zu entwickeln. Solch ein Konsens kann aus den Zukunftshoffnungen jener Generation erwachsen, die das Leid selbst erlebt hat und nicht wiederholt sehen möchte. Er kann sich aus neuen Narrativen ergeben, die unter veränderten politisch-sozialen Rahmenbedingungen entstehen. Er kann ebenso Ergebnis geschickter politischer Führung sein – mitunter zielt diese aber auch darauf, erlebtes Leid nicht zu bewältigen, sondern zu verschweigen.

Die Studie kommt überdies zum Schluss, dass praktische Politik sich der Erkenntnisse bedienen kann, die aus der Analyse erfolgreicher bzw. erfolgloser Aussöhnungsprozesse resultieren. Politisches Handeln kann dazu beitragen, dass einer Gesellschaft der Schritt gelingt, Konsens über die Notwendigkeit von Aussöhnung zwischen Opfern und Tätern herzustellen. Europa, mit seiner Geschichte erfolgreicher Aussöhnungsanstrengungen, und Deutschland, das im Zentrum der meisten dieser Bemühungen steht, tragen hier vielleicht sogar eine moralische Verantwortung. Äußerste Vorsicht ist allerdings geboten, wenn sich ein Staat in Fragen anderer Gesellschaften zu Wort meldet, die diese in der Tiefe ihrer Identität berühren.

Ukrainian politician Nadiya Savchenko has spoken to the BBC about her time in a Russian prison.

C'est ce soir qu'a lieu le coup d'envoi du championnat européen de Football, avec un premier match opposant la France à la Roumanie. Des centaines de milliers de spectateurs et touristes sont attendus tout au long de la compétition, qui oppose 24 équipes et se tient jusqu'au 11 juillet dans 10 villes de France. Sans surprise, une grande partie de la presse européenne titre aujourd'hui sur l'événement, sans manquer de souligner les défis liés aux grèves et à la sécurité.

An avenue in southern Russia has been renamed "Muhammad Ali Prospekt" in honor of the legendary U.S. boxer, Grozny City Hall reported Thursday.

Allgemeines : "1980 hat Deutschland unter Trainer Jupp Derwall die EM gewonnen..." Heute, am 10. Juni beginnt die Fußball-Europameisterschaft 2016 in Frankreich. Wir haben EU-Parlamentspräsident Martin Schulz und andere Mitglieder des Europäischen Parlaments gebeten, ihre schönsten Erinnerungen an vergangene Europameisterschaften mit uns zu teilen und uns zu verraten, wer ihrer Ansicht nach dieses Jahr den Titel holen wird.

Quelle : © Europäische Union, 2016 - EP

Général : C’est le Jour J ! L’Euro 2016 débute officiellement ce soir par un match opposant la France à la Roumanie. À cette occasion, nous avons demandé au Président du Parlement européen Martin Schulz et à plusieurs députés européens comment ils allaient suivre les matchs et qui ils aimeraient voir remporter ce championnat d’Europe de football.

Source : © Union européenne, 2016 - PE

Les chefs des différents partis congolais d’opposition se sont réunis pour exiger à nouveau le respect de la Constitution et le départ de Joseph Kabila mi-décembre, terme de son mandat.

Tuesday 14 June 2016
11.00 Meeting with UN Secretary-General Ban Ki-moon (photo opportunity)
13.00 Meeting with European Commission President Jean-Claude Juncker (Berlaymont)
17.00 Meeting with President of Central African Republic Faustin Touadera (photo opportunity)

Wednesday 15 June 2016
10.30 Meeting with Prime Minister of Timor Leste Rui Maria de Araújo (photo opportunity)
13.30 Meeting with President of Burkina Faso Roch Marc Kabore (photo opportunity)
14.15 Meeting with Prime Minister of Ethiopia Hailemariam Desalegn (photo opportunity)
16.45 Meeting with President of the World Bank Group Jim Yong Kim

Thursday 16 June 2016
Helsinki
12.00 Meeting with Prime Minister Juha Sipilä
13.00 Press conference
13.30 Working lunch
15.00 Meeting with President Sauli Niinistö

Plus de 190 Etats membres se sont réunis cette semaine à New York pour réaffirmer leur volonté d’éradiquer le sida d’ici à 2030. 26 millions de personnes sont atteintes du VIH en Afrique subsaharienne. Entretien avec Michel Sidibé, directeur exécutif de l’Onusida.

Nommé en juin 2015, l’ancien haut fonctionnaire du FMI et membre de l’Opus Dei a ordonné un audit général pour « nettoyer » le secteur bancaire kényan.

On 10 June 2016, the Council agreed its negotiating position on the proposal for a directive on control of the acquisition and possession of weapons, which reviews and completes existing directive 91/477/EEC. On the basis of this mandate, the presidency will start negotiations with the European Parliament as soon as the latter has adopted its position. 

Ard van Der Steur, Minister for Security and Justice of the Netherlands and President of the Council said: “After the tragic terrorist attacks in Paris and Brussels the Justice and Home Affairs Ministers asked for a swift adoption of the directive. With this new directive the Netherlands Presidency has achieved a just and fair balance between an internal market for allowed firearms on the one hand and enhancing the security of EU citizens on the other.” 

The revised directive aims at addressing certain weaknesses in the existing legislation that have been identified especially in the aftermath  of the  series of terrorists attacks that took place in Europe. The amendments which address risks for public safety and security focus on: 

• improved control of the traffic in firearms; 
• enhanced traceability of firearms; 
• measures on deactivation and reactivation or conversion of firearms; 
• stricter rules for the acquisition and possession of the most dangerous firearms; 
• banning civilian use of the most dangerous firearms; 
• improving the exchange of relevant information  between member states. 

The directive sets out minimum rules and does not prevent member states from adopting and applying stricter rules. 

 

Background  

Council directive 91/477/EEC on control of the acquisition and possession of weapons was originally designed as a measure to balance internal market objectives and security imperatives regarding "civil" firearms.  

The amending proposal was submitted by the European Commission on 18 November 2015 against the backdrop of a series of terrorist acts that took place in Europe and which brought to light  gaps in the implementation of the directive.  The current review is a continuation of the 2008 revision and also alignes EU legislation with the provisions on the UN Protocol against the Illicit Manufacturing of and Trafficking in Firearms.