Feed aggregator

Átadták a köztestületi díjakat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) csütörtöki budapesti közgyűlésén: a Nagydíjat Tornai József költő, műfordító, a nemzet művésze kapta, az Életműdíjat pedig Kallós Zoltán néprajztudós, a nemzet művésze vehette át.
Kategória: Kultúra

By Sudan Democracy First Group

Before Al Gareeda newspaper was indefinitely suspended by the National Intelligence and Security Services (NISS), as part of a mass censorship of Khartoum newspapers, the newspaper had been the first to break the news about the torching of villages and forcible relocation of thousands of villagers in Blue Nile state. Al Gareeda reported on fires that consumed the villages of Maganza, Midyam and Bagis in the Bau locality. The newspaper's local correspondent estimated the number of those left homeless by the fires at 6,872 and quoted a survivor as saying “we have suffered greatly from the effects of the war that has reignited in the region in 2011, but these village fires are the worst we have ever experienced.” Residents appealed to state authorities to investigate the incident, and to humanitarian agencies, both national and international, to come to their assistance. According to Al Gareeda, when asked to comment, the Commissioner of Bau locality declined to comment on the cause of the fires.

While news of these events has been slow to trickle down to national and international audiences, local community activists and human rights monitors, Funj Youth Development Association (FYDA), have been reporting that the village burnings began in April, signaling a new wave of scorched earth tactics in the government's counterinsurgency campaign against the Sudan People's Liberation Movement / Army-North (SPLM/A-N) in Blue Nile. The Blue Nile Human Rights and Peace Center documented these developments in a statement issued on 27 May (Arabic), which prompted the UN Resident Coordinator to issue a strong expression of concern for the populations affected by these forcible evictions and relocations.

According to reports, the first incident occurred on 10 April, when government soldiers stormed the village of Midyam Eljabal, evicted villagers from their huts, looted their possessions, and burned the entire village to the ground. Another wave of attacks occurred on the villages of Maganza and Bagis on 11 and 12 May. These two attacks appeared to be in retaliation for the losses government soldiers sustained in an encounter with the SPLA-N fighters on 10 May. The clash occurred not far from the two villages, near Kilgu, south west of Damazin. Local activists reported that the soldiers surrounded Maganza, ordered the locals to gather at a specific point outside the village, and then set fire to homes, shops, mills, water points and the market. The village was left in ashes. The locals were not allowed to take with them any of their belongings. The same scenario was repeated the next day in Bagis. Local activists estimate the number of houses burnt to be close to 6000.

The displaced, forced to stay in the open for three days, were later trucked to Azaza, Algari, Wadafodi, Shanisha Baidha, Hamda and Umbarid in Roseires locality on the east bank of Blue Nile River by security officials operating trucks brought in from Ed Damazin. The number of people affected is unknown. Figures vary from the 6,872 reported by Al Gareeda for the three villages, to approximately 30,000 according to local community activists who cite other villages that have experienced the same scenario: Gambarda, Galfouk, Abugarin, Midyam Masalit, Salbel and Fadamiya. The displaced from these villages were similarly relocated in Rosairis locality.

Decisive Summer Continues

The Government of Sudan (GoS) has a long record of unleashing such campaigns against entire communities of populations it suspects of being supportive of rebels on account of their ethnicity. This type of campaign has become a fixed feature of the GoS's current Decisive Summer Campaigns against the rebel Sudan Revolutionary Front (SRF), and populations designated as “rebel supporters.” Thus, during the 2013-14 fighting season, the GoS's Rapid Support Force's (RSF) in late February 2014 burned 35 villages south of Nyala, capital of South Darfur state, forcibly displacing thousands.

These latest attacks on civilians appear to be prompted by the unraveling of the government's Decisive Summer Campaign in Blue Nile. The Minister of Defense Abdel-Rahim Ahmed Hussein launched the campaign in person in a fiery speech in Ed Damazin on 3 October 2014, declaring as its objective the clearing of SPLA-N forces from the southwestern part of the state, along the border with Maban county in South Sudan's Upper Nile state, itself a stronghold for South Sudanese rebels. To preempt the move, the SPLM-N sent mobile units in the heartlands of government-controlled areas in the Ingessana Hills, putting government forces on the defensive. The SPLA-N has since managed to control the town of Jam, and conducted hit and run operations close to Ed Damazin, the state capital.

Full control of the Ingessana Hills, 40 km southwest of Ed Damazin, has become an important military target for government forces. As the home area of Malik Agar, Chairman of the SPLM/A-N and of the Sudan Revolutionary Front, the Hills hold symbolic value. As such the government considers the population in the Hills—named after the majority ethnic group in the area, the Ingessana people—the natural constituency and civilian base of SPLA-N. The area has thus been the target of deliberate and indiscriminate aerial bombings and the site of burned villages and farms since the outbreak of the war, as SDFG reported as early as 2012 (Arabic).

Humanitarian Urgency

The newly displaced people, who lost all of their belongings, are now facing severe humanitarian conditions in their areas of relocation in El Roseires locality. They suffer from a lack of adequate shelter, remaining exposed to the elements, and increasing the risks of catching preventable diseases, including malaria and diarrhea, particularly for children and the elderly.

Attempts by humanitarian agencies present in the area, including those of the United Nations, to reach the displaced in order to assess and provide for their needs, have been frustrated by government blockages. The humanitarian blockade also extends to the public who expressed solidarity with victims. Resident of El Roseires locality, who collected food items from the local market, reported that they were harassed by security agents and not allowed to access the displaced. Local humanitarian organizations seen as largely controlled by the government are reported to be the only ones allowed to provide assistance to the displaced, namely Pan-Care and Sudanese Red Crescent Society (SRCS). Since the beginning of the war, the Humanitarian Aid Commission (HAC) has informed international humanitarian organizations that assistance for civilians in Blue Nile State will be provided by national NGOs, and that any support from international organizations should be channeled through a committee that has been established in the state for this purpose

The incoming the rainy season will only exacerbate the displaced community's plight. The remote areas to which they were relocated are usually inaccessible during the rainy season. Obtaining food, medicine and life saving medicines will be quite challenging when the roads become impassable.

Food insecurity is inevitable for the short and medium run. The poor capacity to plant for the displaced that left behind their land in former villages will make it impossible for them to take advantage of the agricultural season that usually starts in June. As they have already missed planting their home farms (known locally as the Jubraka) and anticipating tensions that could arise due to competition over cultivable land with the local populations, these communities will likely be unable to feed their families.

In this grave context, it is imperative for regional and international actors invested in a future peaceful and democratic Sudan to use their influence and leverage on the GoS to remind it to abide by internationally-recognized laws prohibiting wartime attacks on civilians. The international community should publicly denounce the denial of humanitarian access to relief workers and the blockage of relief supplies to populations that need them.

The GoS itself, recently revived by elections resulting in a renewed five-year mandate, should take seriously its own overtures about a national dialogue process by taking the steps to create an environment conducive to a genuine process. That begins with ceasing deliberate attacks against civilians, as well as the destruction of their homes and the looting of their belongings. It further includes lifting any blockades, and allowing unrestricted humanitarian access to populations in need.

Outre son entretien en tête à tête avec le Chef de l’Etat sénégalais et  la cérémonie de signature de nombreux accords le 21 mai 2015,  le Roi du Maroc, accompagné du Président sénégalais, Monsieur Macky Sall, a accompli la Prière du vendredi, 22 mai 2015, à la Grande Mosquée de Dakar à l’issue de laquelle […]

Több mint egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Magyar Narancsba Irakról és a készülő magyar szerepvállalásról. Mivel a cikk csak regisztrációval érhető el, most felrakom ide is. A következő posztban megpróbálom értelmezhető formába összerakni és kidekorálni az "évtized légifotóját", amit az erbili repülőtér felett készítettem.

Magyar Narancs 2015/17, http://magyarnarancs.hu/kulpol/elsorendu-erdek-94633#
Wagner Péter
Elsőrendű érdek
Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.
Hogy a robbanóanyaggal megrakott autó nem jutott el odáig, csak a biztonságiakon múlott, akik időben kiszúrták a közeledő járművet, és tüzet nyitottak rá. Az ő szerencséjük lett a Nelly kávézó vendégeinek végzete, akik közül ketten meghaltak, nyolcan megsebesültek. A támadást később egy Twitter-üzenetben magára vállalta az Iszlám Állam. 

A három részre szakadt ország

Dacára az elmúlt hónapok bombázásainak és szárazföldi veszteségeinek, egyelőre semmi jele annak, hogy az Iszlám Állam meggyengült volna. A terrorszervezet tavaly nyáron foglalta el egyik pillanatról a másikra Irak szunnita arabok lakta vidékének, azaz az ország északnyugati részének nagy részét. Nem előre megtervezett, mesteri offenzíva volt ez: pusztán az iraki biztonsági erők váratlan összeomlása tette lehetővé, hogy néhány ezer fegyveres birtokba vegyen több tízezer négyzetkilométert. Amikor 2014. június 6-án hajnalban pár száz harcos Szíria felől megközelítette Moszult, Irak második legnagyobb városát, csak annyi volt a céljuk, hogy szétzilálják a rendőrség és a hadsereg néhány állását, esetleg túszokat szedjenek, akiket később látványosan lefejezhetnek. A helyi erők azonban pánikba estek, és sorra adták fel állásaikat. A dzsihadisták másnap ezerfős erősítést küldtek a városba, akikhez helyi szunnita felkelőcsoportok csatlakoztak. A várost és környékét őrző két iraki hadosztály menekülőre fogta – és ezzel kitört a pánik is. A terrorszervezet pár nap alatt több száz kilométert haladt előre. A hírük még náluk is gyorsabb volt. A pszichológiai hadviselés sikere – amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak a lefejezéseket bemutató videók is – kézzelfogható volt, egész falvak vágtak neki a biztonságot jelentő Kurdisztánnak.

Az Iszlám Állam gyors térnyerésével Irak területe végleg három részre szakadt: a dzsihadisták a kormány irányítása alatt álló déli és az északi, kurdisztáni területek közé ékelődtek be, nyugatról és északról is Bagdad határánál álltak meg. Az iraki hadsereg negyede szétfutott, elképesztő mennyiségű fegyvert hagyva az ellenségnek.

Különböző elvárások

A kritikus helyzetben két legfontosabb partnere sietett Bagdad segítségére: Irán és az Egyesült Államok. Ízlelgessük egy kicsit ezt, és megértjük a helyzet abszurditását. Miközben Washington az iráni nukleáris fegyverkezés miatt mindeddig súlyos szankciókkal büntette Teheránt, miközben a két fél szemben áll egymással a szíriai polgárháborúban, és a két ország között 1979 óta súlyos konfliktusok sora bontakozott ki, most egy oldalon harcolnak. Szó szerint. Az iraki légteret precízen vigyázzák, nehogy az amerikai gépek az iráni forradalmi gárdistákat bombázzák. Amikor az elmúlt hetekben Tikritben a síita milíciák és iráni támogatóik kudarcot vallottak, az ameri­kaiak csak e félkatonai csoportok és kiképzőik visszavonulása után kezdték támadni a terroristák állásait.

Az Egyesült Államok transzatlanti szövetségeseire és arab partnereire támaszkodva széles nemzetközi koalíciót épített, miközben Irán önkéntesekkel, kiképzőkkel és iraki színekre festett bombázógépeivel támogatja Bagdadot. Ma sem tudjuk, hogy a 2014 áprilisában harmadszor is újjáválasztott Núri al-Maliki iraki miniszterelnök augusztusi eltávolításában melyik félnek volt nagyobb szerepe – mindenesetre az Iszlám Állam sikere sok tekintetben Maliki hibás politikájának tudható be. A mindinkább autoriter jegyeket mutató kormányfő elidegenítette a szunnita lakosságot (nem véletlen, hogy a moszuliak az Iszlám Állam támadásakor az együttműködést választották az ellenállás helyett), másrészt szétzüllesztette a hadsereget és a rendőrséget. A történelem fintora, hogy ugyanazt művelte, mint Szaddám Huszein: parancsnokoknak lojális, de botcsinálta tábornokokat nevezett ki a kompetens (és gyakran szunnita) tisztek helyett, illetve a régi Köztársasági Gárdához hasonlóan saját pretoriánus alakulatokat hozott létre. Ezek végezték el a piszkos munkát is, jelesül a terrorizmussal vádolt, főként szunnita civilek kínzását, jogtalan fogva tartását. Maliki legnagyobb bűnének mégis a mindent elborító korrupciót róják fel, amely az iraki állam védelmi képességeit lenullázta. A parancsnokok kenőpénzt fizettek a posztjukért, amit aztán meg kellett keresniük. Nem csak a rájuk bízott árukészlettel, üzemanyaggal és az élelmiszerekkel csencseltek, de egyszerűen hazaküldték a katonákat, hogy a zsoldjukat zsebre tehessék. A Moszul védelmére kijelölt, csúfosan megfutó két hadosztály így csak papíron számlált 30 ezer főt, valójában alig voltak pár ezren. A Malikit belső puccsal felváltó Hajdar al-Abadinak 2014 augusztusa óta egyszerre kellene a nyugati és az iráni elvárásoknak is megfelelnie.

Az amerikai katonai és diplomáciai gőzhenger az első pillanattól beindult. Tavaly szeptembertől több mint 60 ország, köztük Magyarország is csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz. A bombázások – 10 ország részvételével – már a nyár végén megkezdődtek, s a cselekvési terv része volt a menekülteknek nyújtott humanitárius segély és a fegyveres erőknek nyújtott katonai támogatás is. Magyarország már ezekből is kivette a részét, a külügy 70 ezer eurós segélyt folyósított, a Magyar Honvédség mintegy 220 tonna lőszert adott át amerikai közvetítéssel a kurd milíciának, a pesmergáknak, de a Mol, az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet is küldött pénzt és szakembereket. E lépéseket nyilvánvalóan az a kormányzati szándék is motiválta, amely a fagyos magyar–amerikai kapcsolatokba próbált életet lehelni; de fontos elem lehetett a magyar olajvállalat kurdisztáni tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági érdek is.

A nemzetközi erőfeszítés következő lépcsője a kiképzési központok felállítása volt. A kilenc iraki és három kurd pesmerga dandár katonai felkészítését célzó misszióban a legtöbb nyugati NATO-tagország részt vesz: az amerikai stratégiák úgy számoltak, ekkora erőre lesz szükség Moszul visszafoglalásához a nyáron. Ebben ma már senki sem lehet biztos – úgy tűnik, az Abadi-kormány hathatós iráni befolyásra más stratégiát követne, s először a főváros környékéről szorítaná ki az Iszlám Államot, csak utána vonulna Moszul ellen.

Egyértelmű kép

Az Iszlám Állam nemcsak Iránt és az Egyesült Államokat hozta közel egymáshoz, de a magyar kormányt és az ellenzékét is. A kiképző misszió nem a NATO keretében zajlik, ezért a magyar hozzájárulás jóváhagyásához kétharmados többségre volt szükség. Az ellenzéket – leszámítva az egyébként is minden­féle beavatkozásellenes Jobbikot – érzékenyen érintette a helyzet. Ha nemmel szavaznak, a szövetséges Egyesült Államok kérésére mondanak nemet, ha igennel, a kormánnyal vállalnak közösséget. Az Együtt, a DK, Fodor Gábor és Kész Zoltán végül a kormány javaslata mellett szavazott, az LMP és a hírek szerint erősen megosztott, a nemmel valódi meglepetést okozó MSZP ellene. (Arra hivatkoztak, hogy a lakosság arányában túl nagy lenne a szerepvállalás.)

A parlamenti jóváhagyás után 150 katona küldhető Erbilbe, a Kurdisztáni Kiképzési Koor­dinációs Központba (KTCC). A tervek szerint egy század, azaz 110 fő települ az iraki kurdok fővárosába, mellettük mintegy tíz fő a különböző parancsokságokon felderítéssel foglalkozik majd, 27 fő pedig Magyarországon várakozik. A kormányzat állítása szerint a katonák elsősorban őrzési-védelmi feladatokat látnak majd el, de a „partnerképesség építésébe” az is belefér, hogy később kiképzőként is tevékenykedjenek. Az erbili repülőtérre települő tábort olaszok és németek vezetik, mellettük hollandok, norvégok, britek, franciák és amerikaiak működnek majd. Erbil – a szombati robbantás ellenére is – biztonságos város, a német és holland kiképzők egyelőre szállodában laknak. Valószínű, hogy a magyar kontingensnek saját tábort kell majd építenie, ami nem kis feladat lesz, de az elmúlt évtized koszovói és afganisztáni tapasztalatai után katonai értelemben csekély kihívást jelenthetnek az őrzési-védelmi, kísérési vagy akár kiképzési feladatok.

Mint a NATO-csatlakozás óta számtalanszor, a magyar–amerikai kapcsolatokban ezúttal is a katonák hozhatnak javulást. Ám Magyarországnak nem csak ezért kell részt vennie e misszióban. A külső katonai beavatkozások eredményessége vegyes képet mutat, az elmúlt két évtized sikert is, kudarcot is hozott. Most viszont egyértelmű a kép. A Nyugatnak elsőrendű politikai érdeke az Iszlám Állam megállítása – nem is csak a humanitárius krízis, a menekültek vagy az Iszlám Állam elképesztő brutalitása miatt, hanem az ideológiai fenyegetés, a nyugati államokból elinduló és oda visszatérő radikálisok okán is. Mint Afganisztán esetében, Magyarországot az aktív katonai részvétel miatt nem fenyegeti közvetlen veszély, és úgy vélem, nem is fogja. A kérdés tehát újfent az: vajon szövetségeseink és partnereink szempontjai érnek-e annyit, hogy némi szolidaritást mutatva részt vegyünk a közös teher viselésében? A válasz egyértelmű igen.

Opposant à la dissuasion, le général d’aviation Bernard Norlain a vu sucrer son interview dans un numéro de la "Revue défense nationale". Explications.

Opposant à la dissuasion, le général d’aviation Bernard Norlain a vu sucrer son interview dans un numéro de la "Revue défense nationale". Explications.

On 3-4 June, the Latvian Presidency of the Council of the EU will participate in the European Development Days (EDDs), the biggest annual development event in Brussels that brings together key development experts, opinion leaders and stakeholders. As part of the Presidency priorities in the field of development, the Latvian Presidency will draw attention to gender issues, focusing on Central Asian region.  

On 3-4 June, the Latvian Presidency of the Council of the EU will participate in the European Development Days (EDDs), the biggest annual development event in Brussels that brings together key development experts, opinion leaders and stakeholders. As part of the Presidency priorities in the field of development, the Latvian Presidency will draw attention to gender issues, focusing on Central Asian region.  

Drogenbanden haben Mexiko in einen blutigen Konflikt gestürzt, und der Staat findet kaum eine...

Der VN-Klimagipfel in Paris wird einen neuen Typ von Abkommen hervorbringen, der auf Zusagen freiwilliger Emissionsminderungen beruht (bottom-up). Dies markiert die Abkehr vom »top-down«-Paradigma, das die internationale Klimapolitik seit mehr als zwei Jahrzehnten dominiert. Klimawissenschaftliche Berater sollten diesen Paradigmenwandel zum Anlass nehmen, ihre Rolle in der internationalen Klimapolitik zu hinterfragen. In Zukunft wird es schwieriger werden, Expertise bereitzustellen, die für sich beanspruchen kann, sowohl wissenschaftlich stichhaltig als auch politisch anschlussfähig zu sein. In Situationen, wo diese beiden Standards guter wissenschaftlicher Politikberatung miteinander in Konflikt geraten, müssen Berater und Beratungsgremien sicherstellen, dass die wissenschaftliche Integrität der Klimaforschung nicht untergraben wird.

La fin du bachi "fait en France" n'est pas pour demain contrairement aux craintes exprimées dans un article paru dans notre édition brestoise et que j'ai relayé il y a quelques jours (lire l'article en question ici).

Sur l’année 2014, l'entreprise Balsan  de Sainte-Pazanne, en Loire-Atlantique, a remporté deux appels d'offres du CESCOF pour la Marine Nationale pour la fourniture de 15 000 bâchis ! "Oui Monsieur: 15 000 !", m'a dit la lanceuse d'alertes qui m'a tiré les oreilles ("Vous devriez connaître; Saint-Pazanne, c'est dans la zone Ouest-France").

Effectivement, Balsan (groupe Marck) est le fournisseur officiel de la Marine nationale. Les marchés de fourniture de bâchis de la Marine Nationale oscillent entre 10 000 et 20 000 pièces tous les 3 à 4 ans. "Nous fournissons également le musée national de la marine, ou encore de multiples revendeurs indépendants", m'a expliqué un cadre de l'entreprise qui a précisé que "le savoir-faire a été maintenu dans l’Hexagone malgré la concurrence étrangère qui vient de tous horizons".

Pour fabriquer un bâchis et une houppette, toutes les opérations sont manuelles. Un savoir-faire d’exception maintenu en France.

Pour être plus précis :
- les bonnets de marins sont réalisés chez Balsan à Ste Pazanne (25 personnes travaillent derrière les machines)
- houppettes, jugulaires, soutaches sont fabriqués chez BBA à la Chartre sur le Loir (ou une trentaine de personnes travaillent). Pour la petite histoire, BBA fabrique la houppette depuis 1856 et cette entreprise a été labellisée EPV (Entreprise Patrimoine Vivant). Une référence précieuse, gage de qualité pour les clients.

Kolozsvár a Magyar Unitárius Egyház bölcsője. Itt született az egyházalapító Dávid Ferenc püspök. A 16. században az unitárius felekezetet kolozsvári vallásként emlegették. A magyar unitarizmus és a Kincses Város elválaszthatatlan egymástól. Az unitárius egyház 447 éves történelme során az elődök so...

Románia eddigi elutasító álláspontjának felülvizsgálatára, Koszovó független államként való elismerésének lehetőségére utaló kijelentést tett albániai látogatása során Victor Ponta miniszterelnök – közölték csütörtökön a román lapok.
Kategória: Külföld

Length of video : 93'
You may manually download this video in WMV (881Mb) format

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2015 - EP

Soravia Capital: München/Wien (ots) - Bereits im nächsten Monat will der Wiener Gemeinderat nach Aussagen des zuständigen Planungssprechers Christoph Chorherr die Widmung für die beiden Hochhausprojekte "Danube Flats" und "Triiiple" beschließen. "Mit der Widmung ...

Wie geht man als Christ mit den Chancen und Risiken von „Big Data“ um? Diese Frage wird am 6. Juni im Mittelpunkt einer Podiumsdiskussion stehen, zu der die Hanns-Seidel-Stiftung prominente Vertreter auf den 35. Deutschen Evangelischen Kirchentag nach Stuttgart eingeladen hat.

BLM Bayerische Landeszentrale für neue Medien: München (ots) - Das media.lab Bayern ist ein Coworking-Space und Inkubator für digitalen Journalismus im Münchner Osten, ein Ort für alle, die den Medienwandel mitgestalten wollen. Im Juni wird das media.lab eröffnet, für einen Platz kann man sich ...

L’écrivain québécois, d’origine haïtienne, est reçu sous la coupole, jeudi 28 mai.

Durée de la vidéo : 105'
Vous pouvez télécharger manuellement cette vidéo au format WMV (1Gb)

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2015 - PE