Feed aggregator

A pályázat témája "MAGYARNAK LENNI" azaz a magyarság ábrázolása határon innen és túl.

Most megmutathatod, hogy mennyire vagy kreatív! A játékban részt vehet bármilyen általad készített rajz, fotó, képsorozat vagy bármilyen kézműves technikával készített alkotás, amely kifejezi: Te hogyan éled meg diákként a munkavállalást?

A kíiró alkotói pályázatot hirdet SZERENCSEPATKÓ címmel.

A Mozdulat 100+ Művészeti_Idő_Hidak projekt célja, hogy a több mint 100 éves magyar modern tánc - a MOZDULATMŰVÉSZET - ismert műveire reflektálva, illetve azokból inspirálódva új táncprodukciók születését segítse elő.

A kiíró által a közelmúltban kutatók és tudósok körében lefolytatott nemzetközi felmérés szerint az egészségtudományok terén manapság a két legnagyobb kihívásnak az új témák kutatására serkentő ösztönzők hiánya és a jelenlegi kutatási eredmények rendkívül összetett volta számít. Ezek a felmérési eredmények sarkallták az LBG-t arra, hogy "Open Innovation in Science" (Nyitott innováció a tudományban) kezdeményezése keretében elindítsa "Tell us!" (Mondd el nekünk!) elnevezésű ún. crowdsourcing (kb. közösségi ötletbörze) projektjét. A kezdeményezés keretében a betegeket, családokat és szakembereket arra kérik, hogy aktív részvétellel járuljanak hozzá a mentális betegségek témakörében a tudományos kutatásra érdemes kérdéskörök meghatározásához.

Mond el képekben a Faludi film- és fotófesztiválon, miről is szólnak mindennapi döntéseink!

Rajzold le, Te hogyan kezdtél sportolni!

L’opération Barkhane a été lancée le 1er août 2014. Elle répond à une triple logique :une logique de partenariat avec les pays du « G5 Sahel », cadre institutionnel qui regroupe depuis le mois de février 2014 la Mauritanie, le Mali, le Burkina Faso, le Niger et le Tchad. Ces pays ont décidé d’apporter une réponse régionale et coordonnée aux défis sécuritaires, ainsi qu’aux menaces que font peser sur eux les groupes armés terroristes (GAT) ;une logique de soutien à la MINUSMA, encadrée par la résolution 21001 du Conseil de sécurité des Nations Unies qui « autorise l’armée française dans la limite de ses capacités et dans ses zones de déploiement, à user de tous moyens nécessaires, à partir du commencement des activités de la MINUSMA jusqu’à la fin du mandat autorisé par la présente résolution, d’intervenir en soutien d’éléments de la Mission en cas de danger grave et imminent à la demande du Secrétaire général (…) » ;une logique de réponse adaptée à une menace transfrontalière.

Húsz év. Az akkor született gyerekek már dolgoznak, vagy főiskolára, egyetemre járnak, néhánynak esetleg már családja is van.

Húsz év. És még mindig vannak olyan boszniai családok, akik arra várnak, hogy elvesztett szeretteiket megtalálják, és méltóképpen elbúcsúztassák.

Húsz év. Ennyi idő telt el a srebrenicai tömeggyilkosság óta.

Boszniai tartózkodásunk alatt úgy éreztem, nem jöhetek haza anélkül, hogy ne mennék el Srebrenicába. Sokáig halogattam, mindent elolvastam róla, amit csak lehetett, meghallgattam a szarajevói barátainkat, akiknek volt erejük beszélni róla, és féltem, hogy mit fogok látni, mivel fogok szembesülni.

Egy napon 2002-ben mégis rászántam magam, és egy helyi barátnőmmel nekiindultam. Mintha az idő is tudta volna az úticélunkat, szomorkás, borús, kicsit esős volt.

De mi is történt ebben a hegyek közé szorított „ezüstvárosban”, az egykori gazdag ezüstbányák központjában, a városban, ami 1512-ig a magyar Srebrenicai bánság székhelye volt?

 

A boszniai háború alatt 1992-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa a vérengzések, a háború megfékezésére hat különleges védelmi övezetet hozott létre: Bihacs, Szarajevó, Gorazsde, Zsepa, Srebrenica és Tuzla térségében. Ennek az lett a következménye, hogy Srebrenicába menekült a környező települések bosnyák lakossága, biztonságot keresve az előretörő szerb hadsereg elől. A városlakók száma megkétszereződött, a menekültek embertelen körülmények között éltek elégtelen élelem, ruházat, villany, gáz és fűtés nélkül több mint három évig.

Az ENSZ menekültügyi biztosa ezt írta 1993 márciusában:„a helyzet Srebrenicában óráról órára rosszabb. Az utolsó jelentés, amit kaptam az ott lévő szakemberektől, az rémisztő. Emberek ezrei érkeznek a városba a környékről, amit a szerbek rendszeresen támadnak.” A diplomata már ekkor figyelmeztetett arra, hogy a városban humanitárius katasztrófa fenyeget és a lakókat meg kellene védeni az egyre közeledő szerb támadóktól.

Potocsari kb. 4-5 km-re van Srebrenicától, a holland békefenntartó katonák itt rendezték be főhadiszállásukat. Az lett volna a feladatuk, hogy fenntartsák a békét a két fél között. De hiába állomásoztak ott, a hatalmas szerb katonai fölénnyel szemben képtelen voltak megvédeni a muzulmán lakosságot. De azt sem tudták megakadályozni, hogy a bosnyák hadsereg megtámadja a szerb falvakat a védett területen kívül.

Egy későbbi vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy Hollandiát humanitárius okok, politikai ambíciók vezették, hogy részt vegyen egy rosszul értelmezett és gyakorlatilag lehetetlen békemisszióban, valódi helyzetfelmérés nélkül vették át a srebrenicai szolgálatot a kanadaiaktól úgy, hogy több ország már visszautasította. Nem volt tisztázott a zászlóalj hatásköre „ott védték a békét, ahol nem volt”. Ez a misszió aztán hosszú éveken keresztül kísértette a hollandokat, Wim Kok miniszterelnök és kormánya bukását is okozta az események után hét (!) évvel.

De mit történt 1995-ben? Június elején a holland zászlóalj parancsnoka, Thomas Karremans őrnagy jelentést küldött az ENSZ-nek és a holland kormánynak, amelyben panaszolta a lehetetlen ellátást és szerb csapatösszevonásokról beszélt a város közelében. Lehetségesnek tartotta, hogy ez egy támadás előkészítése.

Az említett szerb csapatösszevonások a védett zóna belsejében július 3-ra befejeződtek, ezzel a bosnyákokat teljesen elvágták a külvilágtól. Július 4-én még bejutott a városba egy élelmiszer szállítmány és ők riadóztattak, hogy a várost a szerb tankok és nehézfegyverek teljesen körbevették. 

Kisérteties a hasonlóság Szarajevó ostromának előkészületeihez, és kísérteties a két város fekvésének hasonlósága is, ami teljesen kiszolgáltatottá tette az ott élőket. Mindkét város magas helyekkel körülvett katlanban terül el, szinte tálcán kínálja magát az agresszoroknak. Szarajevó ostroma több mint három évig tartott, Srebrenicára ennyi időt, energiát, fegyvert és pénzt márnem szántak a szerb erők, pontosabban Ratko Mladics és katonái.

Július 6-án reggel fél 5-kor hatalmas robbanásokra ébredtek a város lakói. Megkezdődött az ostrom. A holland zászlóalj parancsnoka azonnal légi beavatkozást kért az UNPROFOR-tól, a kérés azonban nem jutott el a magasabb vezetőkhöz, már alsóbb szinten elutasították.

Július 7-én a szerbek tovább támadtak, a holland parancsnok újra kérte a légi beavatkozást, amit a szarajevói központban ismét elutasítottak.

 

Július 8-án már Nicolai holland tábornok kérte a légi beavatkozást és ez végre eljutott Janvier francia tábornokhoz a zágrábi ENSZ főparancsnokságra. Ám még ezen a szinten is úgy ítélték meg, hogy nincs szükség légi támogatásra.

A támadás ez alatt tovább folyt, sok civil megsebesült A szerbek délutánra a város déli oldalán áttörték a hollandok védelmi vonalát, akik akkor még nagy erőfeszítéssel visszaszorították őket.  

Július 10-én azonban öt védelmi állásukból hármat fel kellett adniuk, a szerb hadsereg egy km-re megközelítette a várost. Amíg ez történt, addig a holland Nicolai tábornok egyre sürgette a légi támadást, de továbbra is sikertelenül.

A támadások során a városban eluralkodott a pánik, a káosz, rengeteg volt a sebesült, a kórházak tele voltak. A sebészek nem győzték a műtéteket. A városban dolgozott az „Orvosok határok nélkül” csapat két francia orvosa is, az ostrom alatt mindketten életüket vesztették.

Karremans tábornok ki tudja hányadszor ismét légicsapást kért, amit azonban Janvier tábornok Zágrábban ismét nem rendelt el.

Nem tudni, mi volt ennek a masszív ellenállásnak az oka. Az biztos, hogy a szerb hadsereg főparancsnoka, Ratko Mladics azzal fenyegetőzött, hogy a repülőgépeket és a békefenntartók bázisát Potocsariban és Tuzlában nehéztüzérséggel fogja lövetni, aminek áldozata lesz több ezer civil, akik a bázis köré tömörültek. Akkorra már 25 ezer menekült gyűlt össze az ENSZ támaszpont körül Potocsariban, védelmet remélve a kéksapkásoktól.

Alija Izetbegovics elnök a srebrenicai katasztrófáért szinte egyszemélyben Janvier francia tábornokot tette felelőssé, de erről majd később bővebben is írok, hogy hogyan élte meg, hogyan emlékezett a bosnyák elnök ezekre az iszonyú napokra.

A város vezetői drámai hangú levelet küldtek mindenkinek, akitől bármi segítséget reméltek: Izetbegovics elnöknek, Szilajdzsics miniszterelnöknek, a hadsereg vezetőinek és leírták, hogy a város rövidesen elesik. „Utolsó alkalommal kérjük Önöket, hogy segítsenek, vessék be minden diplomáciai fegyverüket, hogy elkerüljük a muzulmánok katasztrófáját.”

Július 10-én késő este az angol Rupert Smith tábornok Splitből izgatott hangon hívta fel Izetbegovicsot és tájékoztatta, hogy „végre parancsba adták a NATO légitámadást”. Ám a repülőgépek félútról visszafordultak.

És elérkezett július 11-e, délután négy órakor a szerbek bevonultak Srebrenicába, mindenhol Mladics emberei voltak.

Az aznap és a következő napokon történtekről később. Felkavarnak az emlékek, felkavarnak a képek, előjönnek a boszniai barátok, a gyerekeim osztálytársainak, barátainak történetei. Felkavar egyrészről az emberi gyűlöletnek ez a mérhetetlen foka, másrésztől azoknak a közömbössége, akik tevőlegesen döntési helyzetben voltak, segíteni tudtak volna és nem tették meg.

Tanulságos, és soha el nem felejthető, ami húsz éve Srebrenicában történt. Különös megvilágításba kerülnek az ottani események ma, amikor másik országokban zajló háborúk miatt a pokolból menekülő emberek tömegeivel szembesülünk.

Ez már a mai napokhoz vezet, de minden szó nélkül nem mehetünk el az mellett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszország megvétózta Nagy-Britannia állásfoglalás tervezetét, amelyben azt akarták elfogadtatni, hogy Srebrenicában népirtás történt.

Hogy valóban az történt-e, vagy egy háború velejárója volt a srebrenicai ostrom és utóélete, a későbbi írásokból Önök is megítélhetik.

 

 

http://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_c96321.r21.cf3.rackcdn.com/10108_169_full_129_97shar_c1.jpg

EU opened accession negotiations with Iceland on 27 July 2010

Download this video here.

En général, la limitation de vitesse en agglomération est de 50 km/heure. Il existe une exception en Pologne, mais la nuit seulement entre 23h00 et 5h00 du matin, où il est autorisé de conduire jusqu'à 60 km/heure. Le Royaume-Uni et l'Irlande ont limité leur vitesse à 48 km/h, car elle est en fait exprimée en miles par heure (mph ; 30 mph = 48 km/h). Ce sont sur les autoroutes que les différences sont les plus importantes. On passe de 100 km/h à Chypre à 140 km/h en Pologne. A noter que 16 pays ont fixé la limite sur autoroute à 130 km/h. En Allemagne, il est recommandé de ne pas dépasser les 130 km/h, sachant qu’aujourd’hui il n’y a plus qu’un tiers des autoroutes allemandes qui n’est pas limité. A partir du 1er juillet 2015, la France expérimente une baisse de la vitesse maximale autorisée de 90 km/h à 80 km/h sur trois tronçons routes bidirectionnelles (81 km au total), pendant une période de deux ans. Avec 2,6 décès en 2014 sur ses routes pour 100 000 habitants, Malte est le pays où il y a le moins d'accidents mortels sur les routes, mais on raisonne à partir de chiffres très petits. Les Pays-Bas, et le Royaume-Uni, suivis de près par la Suède, enregistrent les meilleurs résultats en matière de sécurité routière. La moyenne de l’Union européenne se situe à 5,1. Avec 5,3 en 2014, la France se situe juste un peu au-dessus de cette moyenne.

http://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_7e18a1c646f5450b9d6d-a75424f262e53e74f9539145894f4378.r8.cf3.rackcdn.com/3_7_2014-101767-athens-greece-16-9-preview_1.79_thumb_169_1436364860_1436364860_129_97shar_c1.jpg

Finance Ministers of the Eurozone meet on 11 July in Brussels to discuss the Greek government's request for an aid programme.

Download this video here.

Die Reaktionen der europäischen Partner Griechenlands auf die Reformvorschläge fielen unterschiedlich aus. Der französische Staatschef Francois…

Anti-aircraft missile system S-400 "Triumf" is second to none in the world and is recognized as the most advanced system of the kind. The idea to create a long-range system appeared during the 1990s to destroy targets at a maximum range at medium altitudes

« L'Europe est-elle en train de préparer de nouveaux accords Sykes-Picot ? » Conséquence de l'effondrement du vieux système datant de la fin de la première guerre mondiale, les frontières du Proche-Orient se sont totalement effacées. / Europe, Irak, Liban, Proche-Orient, Syrie, Turquie, Conflit, État, (...) / Europe, Irak, Liban, Proche-Orient, Syrie, Turquie, Conflit, État, Histoire, Islam, Nationalisme, Religion, Violence, Frontières, Panarabisme - 2014/07