Feed aggregator

Verein für Konsumenteninformation
Approximation of laws
An increase in telecommunications charges in accordance with a consumer price index does not allow subscribers to withdraw from their contract

Verein für Konsumenteninformation
Jogszabályok közelítése
A távközlési díjak fogyasztói árindextől függő emelése nem jogosítja fel az előfizetőket arra, hogy felmondják szerződéseiket

Verein für Konsumenteninformation
Rapprochement des législations
L’augmentation des tarifs de télécommunication en fonction d’un indice des prix à la consommation ne permet pas aux abonnés de dénoncer leur contrat

Spanien / Kommission
Staatliche Beihilfen
Das Gericht der Europäischen Union bestätigt den Beschluss der Kommission, mit dem die Rückforderung der staatlichen Beihilfe Spaniens für die Betreiber der Plattform für terrestrisches Fernsehen angeordnet wird

Spain v Commission
State aid
The General Court confirms the Commission’s decision ordering the recovery of State aid granted by Spain to the operators of the terrestrial television platform

Spanyolország kontra Bizottság
Állami támogatás
The General Court confirms the Commission’s decision ordering the recovery of State aid granted by Spain to the operators of the terrestrial television platform

Espagne / Commission
Aide d'État
Le Tribunal de l’UE confirme la décision de la Commission ordonnant la récupération de l’aide d’État octroyée par l’Espagne aux opérateurs de la plate-forme de télévision terrestre

From 23 to 27 November 2015, an Expert Level Course on European Armament Cooperation (EAC) takes place in Warsaw, Poland, to further increase knowledge on armament cooperation, and to foster ties among the community.

 

The course is organised by the European Defence Agency (EDA), the European Security and Defence College (ESDC) and the Austrian Ministry of Defence (MOD) and Sports, and hosted by the Polish Ministry of Defence. It aims at bringing forward various aspects of armaments cooperation at the EU level. Beyond knowledge development, the course serves as a useful networking platform to foster and to harmonise armaments cooperation among the Member States. 

The Expert Level Course constitutes a follow-on to an Awareness Level Module held at the EDA premises from 27 to 29 October 2015. Additionally, in order to attend the courses, it is mandatory to complete an Internet-based Distant Learning (IDL) module offered by the ESDC. 

“The EDA is fully committed in supporting Member States with education and training initiatives. The high number of participants to this edition of the course confirms that we are going in the right direction. This course represents an important tool for the European cooperation in the armaments domain”, says Massimo Guasoni, the EDA Head of Education, Training & Exercise Unit.

The topics brought on the course agenda include e.g. various aspects of cooperative programmes, research & development in cooperative programmes, harmonisation of the European Military Airworthiness, intercultural aspects in international cooperation and others. Several EDA subject matter experts will share their knowledge and experiences with the course participants. 

 

Background 

The European Defence Agency has been working towards establishing a proper training frame in response to the growing needs for harmonised education in the armament acquisition field since 2006. In 2009, the Czech Republic’s EU Presidency supported the creation of a new European armaments cooperation course, providing an EU-wide training platform where a common understanding of a European approach to armaments cooperation could be promoted. The EDA Member States welcomed the initiative and later that year the EDA Steering Board, in the National Armaments Directors configuration, approved the top-level European Armaments Cooperation (EAC) Framework, under which the current course was established.

In 2013, thanks to the initiative of Austria and other like-minded countries, including the Czech Republic, Germany, Sweden, and the United Kingdom, the course took its current form. It followed the success of the pilot European Armaments Cooperation Course organised in Brussels and Stadtschlaining in 2012.

More information:

• News "Increasing awareness of European Armament Cooperation
• European Security and Defence College website

Rengetegen viccel ütötték el a terrorkészültséget. Karikatúrákon a bizonyíték.

A keresztény-muzulmán párbeszéd elengedhetetlen a békéhez, az iszlám szélsőségesek barbár támadásainak megelőzéséhez, amelyek közül több sújtotta Kenyát is - jelentette ki Ferenc pápa csütörtök reggel egy afrikai vallásközi és ökumenikus találkozón.

A taszári 101. Felderítő Repülő Század fénykora a nyolcvanas évekre tehető. A felderítő és csapásmérő feladathoz megkapták a Szu-22-est és a „hozzávalókat” és rövid időn belül ütőképes repülőszázaddá kovácsolódtak. A kilencvenes évek elején felvették a Fürkészdarázs nevet és innen számítható a század lassú leépülése is, amit a megszűnés és a Szu-22-es kivonása követett 1997-ben. 

Balogh Imre őrnagy - jelenleg nyugállományú altábornagy - 1983 és 1991 között irányította a Szu-22-es századot. Ezután a 31. Kapos Harcászati Repülőezred parancsnokaként, majd ’95-től repülőfőnökként, később a légierő parancsnokaként szolgált. Összesen 1200 órát repült a Szu-22-essel. Egy olyan repülőszázad létrehozását, összekovácsolását és működését irányíthatta, amelynek feladatai és mindennapjai igencsak eltértek attól, amit vadászpilótaként ő és beosztottjai korábban megtapasztaltak. Cikkem első részében a század életének kezdeti időszakát idézi fel az egykori parancsnok.

*

- A nyolcvanas évek elején MiG-21-esen repültem és ezred-légilövész voltam Taszáron. Beosztásomból adódóan a harci alkalmazás oktatásának, a hajózók felkészítésének, a felkészítési anyagnak és a végrehajtásnak az ellenőrzéséért feleltem, de a század-légilövészek ellenőrzése is hozzám tartozott.

Ekkoriban keresett meg az MN repülőfőnöke és helyettese azzal, hogy tervezik egy Szu-22-es század, majd két Szu-25-ös századdal kiegészítve egy csatarepülő ezred felállítását és engem gondoltak a század, majd az ezred parancsnokának. Mi a véleményem? – kérdezték. 36 éves voltam, 1500 óra repült időm volt, megtiszteltetésnek vettem és elvállaltam. Azt is kifejtették, hogy olyan embereket terveznek századparancsnok-helyettesi beosztásba, akik a Szovjetunióban, Monyinóban a repülőparancsnoki akadémián végeztek. Felsoroltak több nevet is azzal, hogy beszélnek velük is és eldöntik, hogy kik lesznek a helyetteseim, vagyis az általános és a felderítő helyettes.

Életkép a taszári zónából, a nyolcvanas évek második feléből.

Ezzel egy időre annyiban is maradt a dolog. Az elképzelés az volt, hogy olyan hajózókkal töltik fel a századot, akik még elég fiatalok, de van már repülési tapasztalatuk is. Ennek megfelelően a következő évben, 1983-ban kiválasztották a pilótákat Kecskemétről, Pápáról és Taszárról. Többségük 28-30 éves volt.

Mivel a Szu-22-esek a honvédség feladatrendszerében felderítő repülőgépnek, a század pedig felderítő repülő századnak volt tervezve, ezért szerveztek nekünk Taszáron egy kéthónapos felderítő tanfolyamot. Ma már nem titok, hogy a NATO országok területét tanulmányoztuk, a századra tervezett harcászati feladatok végrehajtása tükrében. Például azzal foglalkoztunk, hogy egy-egy objektumot hogyan lehet úgy megközelíteni, hogy kihasználjuk a terepadottságokat.

Közben megtörtént a műszaki állomány kiválasztása is, szerintem jó módszerrel. A műszaki parancsnokokat, mérnököket, vezetőket az idősebb, tapasztalt állományból válogatták, az állomány többi részét pedig végzős repülőműszaki tisztekkel és tiszthelyettesekkel töltötték fel. Az iskolából kikerülő fiatal műszaki tisztek, tiszthelyettesek így a Szu-22-esen kezdhették meg csapatszolgálatukat. Ez egy nagyon jó döntés volt, mert ezekből az emberekből az idősebb, tapasztaltabb kollégák vezetésével egy olyan jó csapat kovácsolódott össze, hogy ilyen jó műszaki gárdával én korábban és később sem találkoztam.

A Szu-22-esre kiválasztott pilóták korábban MiG-21-esen repültek. A képen a 1605-ös MiG-21PF látható.

1983 nyarán a vezető és idősebb műszaki állománnyal közösen kiutaztunk Krasznodarba, a Szu-22-es típus átképzésre. A repülőgép már az elméleti foglalkozások első pár napja után jó benyomással volt mindenkire, a gyakorlati kiképzés és repülés ezt csak megerősítette. A repülőgép kabinját könnyű volt megszokni, bár nekem, mivel alacsony vagyok, a 21-esben jobban kézre estek a dolgok. A Szuhoj kabinja nagyobb volt, ráadásul, amikor felszálláskor, nekifutás közben előre kellett nyomni a botot, hogy idő előtt ne emelje el az orrkereket, az üléstől még előre is kellett dőlnöm.

A Szu-22-esben több, a repülőgép-vezető feladatát segítő rendszer volt. Hogy csak egy párat említsek: állásszög jelző, amely figyelmeztetett a túlhúzásra, RSZBN közel-navigációs rendszer, amely segítségével a leszálláshoz való automata bejöveteleket és pontos útvonalrepüléseket tudtunk végrehajtani, lézer távolságmérő, robotpilóta. A célzókészülék és a rádió-magasságmérő együttes alkalmazásával terepkövető üzemmódban tudtunk repüléseket végrehajtani. Ez síkvidéken vagy dombok között jól követte a terepet, egy erdősávon például átemelte a gépet, de hegyek között nem engedtük használni, mert azért nem volt nagyon pontos.

Még csillagos felségjellel az 1990-es kecskeméti nyílt napon.

A leszállás is könnyebb volt a Szuhojjal. Még a MiG-21F13-ason is kellett egy kicsit gázzal tartani, de a nehezebb MF-en és Bisz-en leszállásnál csak a földet érés előtt, vagy földet éréskor lehetett a gázt levenni. Többéves tapasztalat után a Szuhojjal igaz szabálytalanul, előre nézve, de szépen, kilebegtetve lehetett leszállni. Amikor később, ezredparancsnokként ismét repültem a MiG-21-est, újra meg kellett szoknom, hogy ki kell néznem balra a leszállásnál, valamint ekkor értékeltem igazán a Szu-22-es előnyeit.

Az átképzésen a légtérrepülésekig és a földi csapásmérésig jutottunk. Négyen kaptunk oktatói kiképzést, és késő ősszel jöttünk haza. A Szu-22-esek részben szétszerelve, An-12-es szállítógépeken érkeztek Taszárra 1984 februárjáig bezárólag. A műszakiakat azonnal bedobták a mély vízbe, az orosz műszakiak segítségével ők szerelték össze a gépeket.

SzPSz-141-es zavarókonténer a 12-es Szu-22-esen.

Az volt a terv, hogy jön két orosz oktató, akik leellenőriznek minket hajózókat, berepüljük a gépeket, majd elkezdjük a kint átképzettek jártasságának a helyreállítását. Az orosz oktatók azonban csak hónapokkal később érkeztek meg. Mi nem akartunk addig várni, és mivel a gépek összeszerelését egy kétülésessel kezdték a műszakiak, engedélyt kértünk Schmidt István vezérőrnagytól, hogy Máté Lacival, aki szintén oktatói átképzést kapott Krasznodarban, egymást leellenőrizzük. Schmidt vezérőrnagy volt a Börgöndön lévő Csapatrepülő Parancsnokság (CsRP) parancsnoka, és a Szu-22-esek, akárcsak a helikopterek, a CsRP-hez tartoztak, nem a Honi Légvédelem Vadászrepülő Csapataihoz. Miután a hozzájárulást megkaptuk, az akkori repülőfőnök MiG-21UM-mel leellenőrzött minket, bár sok értelme nem volt.

1984. március 24-én Máthé Lacival első ízben szálltunk fel magyar Szu-22-essel. Akkor már 4-5 hónapja nem repültünk a típussal. Helyreállítottuk a jártasságot és leellenőriztük egymást. Egész szép tömeg jött ki a reptéren megnézni az első repülésünket.

A nagy melegben a műszakiak derékig levetkőzve dolgoznak, a 03-as pilótája is a könnyű kezeslábast viseli a kétrészes hajózóruha helyett.

Ahogy egy-egy gép összeszerelése elkészült, sorban berepültük őket. Mivel az orosz oktatók még mindig nem jöttek, engedélyt kértünk Máté Lacival, hogy elkezdhessük a hajózók jártasságának a helyreállítását először iskolakörön majd légtérben. Végül valamikor kora ősszel megjöttek az oktatók és segítségükkel megkezdtük a kiképzést.

Hozzá kell tenni, hogy a hajózók rengeteget köszönhettek a műszakiaknak. A század az első évben 1700 órát repült úgy, hogy a gépek folyamatosan készültek el. A hétfői előkészítési napon, amikor egyébként nem volt repülés, mi az RSZBN leszállító rendszer berepülése címén nagyon sokszor repültünk 4-5 géppel. Az elöljárók is hajtottak minket, mi is hajtottuk magunkat, annyira, hogy gyorsan eljött a kötelező 100 órás időszakos karbantartás a gépeken. A hangárban be kellett vezetni a két műszakot, hogy a gépek elkészüljenek és le tudjuk repülni a kiadott feladatokat. A javítóhangár állományának az üzembentartó század is besegített. A műszakiak rövid idő alatt elsajátították a különböző időszakos munkák fogásait. Az elején némi csúszással, de ez egy új típus esetében természetes. Ahogy nőtt a tapasztalat úgy rövidültek az idők.

A Szuhoj század műszakijai pihenőidejüket töltik.

A hajózók jártasságának a helyreállítását iskolakörön kezdtük. Utána a légtérben a reptechnikai eljárásokat gyakoroltuk, majd a bonyolult idős műszeres eljárásokat. Az RSZBN leszállító rendszerrel 100 méteres felhőalapig és egy kilométeres látásig gyakoroltunk függöny alatt bejöveteleket és leszállásokat. Amikor ez is megvolt, elkezdtük a harcászati kiképzést földi és légi célok ellen, továbbá a felderítő konténer valamint a zavarórendszer alkalmazásának gyakorlását is.

Az volt az elvem, hogy valamennyi pilóta repüljön az összes fegyverkonfigurációval és a maximális függesztéssel, hogy megismerje, és ne akkor találkozzon vele, amikor esetleg valós feladatot kell végrehajtania. Máté Lacival minden fegyverkonfigurációt kipróbáltunk mielőtt a pilóták is repültek az adott függesztménnyel. A gép négy tonna fegyverzetet tudott vinni, természetesen maximális terheléssel nem úgy manőverezett, mint üresen.

*

- 1985-ben már földi csapásmérésre is hadra fogható volt a század. A gyakorlásra a nádudvari lőteret használtuk a Hortobágyon. Azzal csak az volt a gond, hogy hétköznap az oroszok használták, mi csak hétvégén repülhettünk.

Balogh Imre századparancsnok a kunmadarasi szovjet ezred katonáival egyeztet.

Taszárról a mezőkövesdi repülőtérre vasúti szerelvényen vittünk át a kiszolgáló berendezésektől kezdve a fegyverzetig mindent. An-26-ossal csak azokat a közvetlen kiszolgáló berendezéseket vittük át, amelyek a gépek fogadásához kellettek. Megkaptuk a barakkokat, az épületeket és átrepültük a gépeket. Aztán egy hónapig ott települtünk, hétköznap felkészültünk, hétvégén repültünk, hadműveleti jelleggel.

Mezőkövesden a hajózó és műszaki állomány jól összekovácsolódott. Hogy éreztessük a hajózókkal, hogy a műszakiak mennyit dolgoznak azért, hogy lerepülhessük az éves óraszámot - 1700-at az első évben, 2000 óra felett a következőben - amikor nem volt repülés, a hajózókat leküldtem a hangárba, hogy lássák, hogy mivel foglalkoznak ott az emberek. A századmérnök és a technikai helyettes előadást tartott a hajózóknak, hogy mit foglal magába és mennyi időbe kerül egy-egy 100 vagy 200 órás időszakos munka elvégzése.

H-25ML földi célok elleni lézervezérlésű rakéta a szárny alatti és lokátor elleni H-25MP rakéta a törzs alatti tartóra függesztve. Mindkét rakéta gyakorló változatú.

Mezőkövesden sajnos volt egy fanyírásunk. Hazatelepüléskor besorolt az egyik géppár és a vezér elvitte a fák koronáját. A gépnek nem lett különösebb baja, bár egy-két gallyat azért találtak rajta leszállás után Taszáron. Innen származik a mondás, miszerint a Szuhoj század új felderítő módszert dolgozott ki: a vezér lenyírja a fa tetejét, a kísérő pedig felderíti az alatta lévő területet.

Irányított rakétával itthon nem hajtottunk végre lövészetet, csak a beépített gépágyúval és a szárny alá függeszthető gépágyú konténerrel, Sz-24-es nem irányított rakétával valamint UB blokkból Sz-5-ös és Sz-8-as rakétákkal. Ezen kívül bombáztunk, az 50 kilóstól az 500 kilósig mindent dobtunk.

A 12-es Szuhojra függesztett gyakorló rakéták közelebbről. H-25MP a törzs alatt ...

... és egy H-25ML a szárny alatt.

A függeszthető gépágyú konténer érdekessége és előnye az volt, hogy a benne lévő gépágyút lehetett mozgatni előre-hátra. Így földi célok támadásánál a fegyverzet alkalmazása után hátrafelé lehetett vele nem célzott lövészetet végrehajtani, például zuhanásból való felvétel után. Ez megzavarta az ellenséget az ellentevékenységben.

Irányított rakéta éleslövészeten, harcászati gyakorlattal egybekötött lövészeten Kelet-Németországban (NDK) és Lengyelországban voltunk. A németeknél a laagei, szintén Szu-22-essel repülő alakulattal közösen gyakoroltunk kis magasságon a szárazföld és a tenger felett, sőt Peenemündénél tengeri lövészetet és bombavetést hajtottunk végre tengeri célokra. Felhívták a figyelmünket arra, hogy bár semleges vizek felett leszünk, felbukkanhatnak idegen vadászgépek, hogy ránk nézzenek.

NDK újságcikk a magyarok látogatásáról.

Lengyelországban a H-25ML lézerirányítású rakétával lőttünk földi célra. Egy célpontnak kihelyezett harckocsit körberaktak síndarabokkal és mi arra sugároztunk a Szuhoj távolságmérőjének lézerével. Ha a felhőalap lehetővé tette, 1500 méteren kezdtük a zuhanást a célra, a zuhanásból való felvétel magassága pedig 600 m volt. Úgy kellett tehát végrehajtanunk, hogy mire 600 méteren megkezdjük a felvételt, addigra végezzünk a célzással, a rakéta célra vezetésével és utolsó pillanatban a lézert is kikapcsoljuk, hogy a felvételkor ne vigye el a rakétát a lézersugár a célról.

A lézer nem egy pontot, hanem egy ovális foltot világított, és a rakéta ezen belül vándorolhatott. Ezért a rakétát a célzókészüléken lévő jel segítségével, a botkormányon lévő irányító gombbal vittem a célra. Ezután kikapcsoltam a lézert és felvettem a gépet, a rakéta pedig oda ment, ahova korábban a lézer világított.

A H-29L lézer vezérlésű levegő-föld rakéta a magyar Szu-22-esek legnagyobb fegyvere lehetett volna, ha minden tartozékot beszereznek hozzá. A képen látható gyakorló példány a szolnoki Repülőmúzeumban (volt) kiállítva.

Az egyik napon elöljárók érkeztek a lengyelországi lőtérre, hogy megtekintsék a H-25ML rakéta lövészetet. Az időjárás nem felelt meg a lövészet előírt paramétereinek, a felhőalap csak 800 méter volt, de mivel a tartaléknapra sem ígért semmi jót a meteorológia, úgy döntöttem, hogy végrehajtjuk a lövészetet. Ez azért volt nehéz, mert, ha kisebb magasságról kezdtük a manővert, laposabb szögben zuhantunk, nagyobb volt az ovális folt és mindössze 2-3 másodperc maradt, hogy a célra vigyük a rakétát, kikapcsoljuk a lézert, és már fel is kellett venni a gépet, hogy ne süllyedjen a biztonsági magasság alá. Ennek ellenére sikeresek voltunk.

Légi célra, infrabombára is lőttünk R-60-as rakétával, hogy ebben is meglegyen a jártasság, mert azután a délszláv válság idején a MiG-21-essel és a Szu-22-essel nagyjából egy évig felváltva adtuk a készültséget Taszáron.

Az NDK Szu-22-es század viszonozta a magyarok látogatását és, ha már itt voltak, pár gyakorló bombát a nádudvari lőtéren hagytak.

Ez egy kényszerhelyzet volt. Egy kis sebességű célt simán elfogtunk volna a Szuhojjal, még egy utasszállítót is, de egy még magasabban repülő ellenséges vadász elfogása már nehézségekbe ütközött volna. Kiképzéskor és berepüléskor is repültünk 14500 méterig, repültünk hangsebesség felett is, de az igazság az, hogy a Szu-22-es egy 5000 méter alatti repülőgép volt. Ötezer alatt nagyon erős volt, amikor a 21-esek dolgoztak ránk, sírtak, hogy csökkentsük már a sebességet, mert nem tudnak utolérni. Egyébként nagyon nehezen lépte át a hangsebességet, az ember mindig nézte, hogy miért gyorsul ilyen nehezen, nem maradt kint a futó ... ?

* * *

Fotó: Balogh-archív

A cikk az Aeromagazin 2015. szeptemberi számában megjelent írásom másodközlése. A folytatásban a század mindennapjairól és megszűnéséről lesz szó.

Opinión - 26/11/2015
Félix Arteaga
El próximo Gobierno tendrá que elaborar un plan contra el yihadismo que integre todos sus instrumentos, incluidos los militares.

Hungary terror suspects are WWII enthusiast, court rules
BBC News 26/11/2015

A court in Hungary has ruled that four men detained as suspected terrorists were in fact World War Two enthusiasts.
The men were arrested after visiting the site of a wartime tank battle at the weekend, carrying old weapons they had found with a metal detector.
News of their arrest drew heightened attention in the wake of this month's Paris attacks in which 130 people died.
But the judge in Budapest said there was no evidence the four men had links to terrorism.
The judge denied a prosecutor's application for the main suspect, known only as Roland S, to be held in custody.
'Looking foolish'
The four men were detained after old weapons explosives were found in their car during spot-checks by Hungary's anti-terrorist police following the 13 November Paris attacks.
The co-ordinated attacks - which were claimed by Islamic State - targeted a series of sites in the French capital.
After the weekend arrests, Hungary's anti-terrorist police chief Janos Hajdu said machine guns, silencers, and even a bomb-making laboratory had been found at the home of one of the suspects
He also added that links to Islamist radicals could not be ruled out.
But the Budapest court said on Wednesday that "circumstances of the case point to the opposite".
The main suspect, it said, had no links with extremists and no criminal record.
It said the man "lives with his mother and stepfather and is a World War Two enthusiast".
The BBC's Nick Thorpe in Budapest says the anti-terror squad have been left looking rather foolish.
All four, however, remain under investigation for unlicensed possession of equipment capable of making explosives.

Hungary seizes live weapons from Brad Pitt World War Z film
Telegraph 3:00PM BST 11 Oct 2011

Nearly 100 live weapons to be used in Brad Pitt's "World War Z" film were confiscated by Hungarian authorities, according to reports.

The weapons included machine guns, rifles and pistols, security officials said.
The weapons arrived from London to Budapest's Ferenc Liszt Airport on Saturday and were discovered at a nearby duty free zone, Janos Hajdu, head of Hungary's Counterterrorism Centre, said. He said he could not confirm they were meant for the film.
"It's possible that all the weapons were brought in for the film, but this would not be allowed by Hungarian law," as the weapons had not been fully deactivated and could easily be used to fire live ammunition, Mr Hajdu said. "This is a very complicated case."
Mr Hajdu said the weapons had been shipped to a Hungarian company, whose representative was being questioned by investigators.
Mr Hajdu explained that in Hungary weapons were considered to be deactivated only if the process "was irreversible," while the weapons seized could still be fired even though screws had been used to fill the end of the barrels.

Xpat Opinion: Terror Police Arrest 'Luke Skywalker' In Budapest
Xpatloop.com

The fearsome ‘terror police’ or TEK of Orbanistan-Hungary on Wednesday raided the oldest technical university in Europe (BME) after an emergency call alerted them to a student roaming the premises armed with a handgun.
The student was arrested and cuffed, as the terror police extracted him from the building. It was later revealed that the student was enacting scenes from Star Wars and was holding a toy gun while being dressed in the robes of none other than Luke Skywalker.

Fidesz officials commented: TEK was just doing its job. Despite this, the affair is one in a chain of embarrasing blunders by the elite swat team.
Just recently, the unit was being laughed at after its captain Janos Hajdu (the PM’s former body guard) tried to contact fake editors of a website, requesting correction of an article. In older news, TEK had confiscated a stash of weapons (actually props) belonging to Brad Pitt, who was about to film in Budapest.

According to Hajdu, the Skywalker incident should not be laughed at, as every call has to be taken seriously. “If it had been a real gun, many would have died that day,” added the hardened veteran.
By Andras M. Badics, published on XpatLoop.com with the permission of BudapestReport.com

The New Hungarian Secret Police
Paul Krugman NYTimes Blog

Another Hungary post from my Princeton colleague Kim Lane Scheppele, after the jump.
The New Hungarian Secret Police
Kim Lane Scheppele
Tuesday 17 April 2012

Brad Pitt knows all about the TEK, Hungary’s new counter-terrorism police.
When Pitt was in Budapest last October shooting World War Z, an upcoming zombie-thriller, TEK agents seized 100 machine guns, automatic pistols and sniper rifles that had been flown to Hungary for use as props in the movie. The weapons were disabled and came with no ammunition. But the Hungarian counter-terrorism police determined that they constituted a serious threat.

The dead-pan seizure of movie props made TEK the laughing stock of the world. As David Itzkoff joked in the pages of the New York Times, “If Hungary ever finds itself the target of an undead invasion, its police force should now be well supplied to defend the nation.”
Few have taken TEK seriously. But that is a big mistake. In fact, TEK seems to be turning into Prime Minister Viktor Orbán’s own secret police. In less than two years, TEK has amassed truly Orwellian powers, including virtually unlimited powers of secret surveillance and secret data collection.

The speaker of the Parliament, László Kövér, now has his own armed guard too, since the Parliament yesterday passed a law that creates a separate armed police force accountable to the Parliament. It too has extraordinary powers not normally associated with a Parliamentary guard. The creation of this “Parlia-military” gives Hungary the dubious distinction of having the only Parliament in Europe with its own armed guard that has the power to search and “act in” private homes.

About the Parlia-military, more later. First, to TEK.
TEK was created in September 2010 by a governmental decree, shortly after the Fidesz government took office. TEK exists outside the normal command structure of both the police and the security agencies. The Prime Minister directly names (and can fire) its head and only the interior minister stands between him and the direct command of the force. It is well known that the head of this force is a very close confidante of the Prime Minister.

TEK was set up as an anti-terror police unit within the interior ministry and given a budget of 10 billion forints (about $44 million) in a time of austerity. Since then, it has grown to nearly 900 employees in a country of 10.5 million people that is only as big as Indiana.

Why was TEK necessary? When it was created, the government said that it needed TEK because Hungary would hold the rotating presidency of the European Union starting in January 2011. During the six months it held this office, Hungary could be expected to host many important meetings for which top anti-terrorism security would be necessary. But even though Hungary’s stint in the EU chair is over, TEK has continued to grow.

Eyebrows were raised when János Hajdu, Orbán’s personal bodyguard, was appointed directly by the prime minister to be the first head of this new agency. Since TEK’s job also included guarding the prime minister, some believed that Orbán had set up the office to get his trusted bodyguard onto the public payroll. Patronage turns out to be the least of the worries about TEK, however.

TEK is now the sort of secret police that any authoritarian ruler would love to have. Its powers have been added slowly but surely through a series of amendments to the police laws, pushed through the Parliament at times when it was passing hundreds of new laws and when most people, myself included, did not notice. The new powers of TEK have received virtually no public discussion in Hungary. But now, its powers are huge.

What can the TEK do?

TEK can engage in secret surveillance without having to give reasons or having to get permission from anyone outside the cabinet. In an amendment to the police law passed in December 2010, TEK was made an official police agency and was given this jurisdiction to spy on anyone. TEK now has the legal power to secretly enter and search homes, engage in secret wiretapping, make audio and video recordings of people without their knowledge, secretly search mail and packages, and surreptitiously confiscate electronic data (for example, the content of computers and email). The searches never have to be disclosed to the person who is the target of the search – or to anyone else for that matter. In fact, as national security information, it may not be disclosed to anyone. There are no legal limits on how long this data can be kept.

Ordinary police in Hungary are allowed to enter homes or wiretap phones only after getting a warrant from a judge. But TEK agents don’t have to go to a judge for permission to spy on someone – they only need the approval of the justice minister to carry out such activities. As a result, requests for secret surveillance are never reviewed by an independent branch of government. The justice minister approves the requests made by a secret police unit operated by the interior minister. Since both are in the same cabinet of the same government, they are both on the same political team.

TEK’s powers were enlarged again in another set of amendments to the police law passed on 30 December 2011, the day that many other laws were passed in a huge end-of-year flurry. With those amendments, TEK now has had the legal authority to collect personal data about anyone by making requests to financial companies (like banks and brokerage firms), insurance companies, communications companies (like cell phone and internet service providers) – as well as state agencies. Data held by state agencies include not only criminal and tax records but also educational and medical records – and much more. Once asked, no private company or state agency may refuse to provide data to TEK.

Before December 2011, TEK had the power to ask for data like this, but they could only do so in conjunction with a criminal investigation and with the permission of the public prosecutor. After December 2011, their data requests no longer had to be tied to criminal investigations or be approved by the prosecutor. In fact, they have virtually no limits on what data they can collect and require no permission from anyone.

If an organization (like an internet service provider, a bank or state agency) is asked to turn over personally identifiable information, the organization may not tell anyone about the request. People whose data have been turned over to TEK are deliberately kept in the dark.

These powers are shocking, not just because of their scope, but also because most Hungarians knowledgeable about constitutional law would probably have thought they were illegal. After the changes of 1989, the new Hungarian Constitutional Court was quick to dismantle the old system in which the state could compile in one place huge amounts of personal information about individuals. In its “PIN number” decision of 1991, the Constitutional Court ruled that the state had to get rid of the single “personal identifier number” (PIN) so that personally identifiable data could no longer be linked across state agencies. The Court found that “everyone has the right to decide about the disclosure and use of his/her personal data” and that approval by the person concerned is generally required before personal data can be collected. It was the essence of totalitarianism, the Court found, for personal information about someone to be collected and amassed into a personal profile without the person’s knowledge.

With that Constitutional Court decision still on the books and not formally overruled, the Fidesz government is reproducing the very system that the Court had banned by creating a single agency that can gather all private information about individuals in one place again. What, one might ask, is left of constitutional law in Hungary?

One might also ask: Are there any limits to TEK’s power?

The law specifies that TEK operates both as a police and as a national security agency. When it is acting as a police unit, it has the jurisdiction to spy on any person or group who poses a threat of terrorism, along with anyone else associated with such persons. Hungary, like many countries after 9/11, has a broad definition of terrorism that includes, among other things, planning to commit a “crime against the public order” with the purpose of “coercing a state body . . . into action, non-action or toleration.” Crimes against the public order include a long list of violent crimes, but also the vaguer “causing public danger.” In addition, TEK also may arrest “dangerous individuals,” a term not defined in the criminal law. It is difficult from the text of the law itself to see any clear limits on TEK’s powers.

And TEK is very active. On April 7, TEK agents were called in to capture a young man in the small village of Kulcs who killed four members of his family with a machete. And then, in the early morning hours of Friday, April 13, TEK agents conducted a major drug bust in Budapest, arresting 23 people. According to news reports, fully 120 TEK agents were involved in the drug operation, raising questions about whether the drug bust was thought to be part of the anti-terrorism mission of the agency or a rather broad extension of the concept of the “dangerous individual.” Either way, the drug ring looked like garden-variety crime. If that is within TEK’s jurisdiction, it is hard to imagine what is not.

A You-Tube video of the April 13 drug bust, made available by TEK itself, shows what a middle-of-the-night raid by TEK officers looks like, complete with the use of heavy-duty tools to cut open an exterior door.

Given that this is the video that TEK wanted you to see, one can only imagine the activities of TEK that are not recorded for posterity. (It would be interesting to know, for example, why the audio cuts out at certain points in the clip, as well as what happens between the time that TEK breaks open the door and the time the various suspects are seen lying handcuffed on the floor.)

While its videos are crystal clear, TEK’s legal status is blurry, as some parts of its activities are authorized under the police law and others parts are authorized under the national security law. Different rules and standards apply to police agencies and to national security agencies. Moreover, TEK seems to have some powers that exceed those of both police and national security agencies, particularly in its ability to avoid judicial warrants. No other agency in the Hungarian government has both police and national security powers, and it is unclear precisely how the agency is accountable – for which functions, under what standards and to whom. What follows is my best guess from reading the law.

With respect to its powers authorized under the police law, it appears that TEK must act like the police and get judicial warrants to search houses, to wiretap and to capture electronic data when these activities are part of a criminal investigation. When TEK was arresting the machete-wielder and making the drug bust, it was probably acting under its police powers.

But TEK only need judicial warrants when it is engaged in criminal investigations. It doesn’t need judicial warrants when it is using its secret surveillance powers in security investigations. When it is acting as a national security agency, TEK only needs the permission of the justice minister to engage in secret and intrusive surveillance. Of course, given that the permissions and constraints are different depending on whether TEK is acting as a police agency or a national security agency, it would matter who decides whether a particular activity is conducted for police or national security purposes and what the criteria are for determining that it is one or the other. The law does not provide the answer to either question.

Suppose someone believes that she has been spied upon illegally by TEK. What can she do to object? First, if TEK is engaged in secret surveillance or data collection, it is unlikely that people will know that they are a target, given the extraordinary secrecy of the whole operation. But even if one finds out that one is being watched, the remedies are not encouraging.

A person aggrieved by TEK’s actions may complain to the interior minister, and the interior minister must answer the complaint within 30 days. But given that the interior minister is the minister who controls TEK in the first place, this is not an independent review. If the complainant does not like the answer of the interior minister, s/he may appeal to the Parliament’s national security committee, which must muster a one-third vote to hear the petition. At the moment, the 12-member national security committee consists of two-thirds governing party members and one-third members of all other parties combined. If the governing party does not want to investigate a complaint, garnering a one-third vote would mean uniting the whole opposition – or, to put it in more blunt terms, getting the Socialists to work with the neo-Nazis. That is unlikely to happen. Even if the national security committee agrees to hear a petition, however, it would take a two-thirds vote of the committee to require the interior minister to reveal the surveillance methods used against the complainant so that the committee can determine whether they were legal. There is no judicial review at any stage of this process.

TEK operates in secret with extraordinary powers and no one reliably independent of the current governing party can review what it is doing when it uses its most potentially abusive powers. This shocking accumulation of power may explain the Hungarian government’s abolition of a separate data protection ombudsman who would have the power to investigate such shocking accumulation of data. Instead, the data protection officer – a post required by European Union law – has been made a political appointee of the government itself. This is why the EU has launched an infringement action against Hungary for failing to guarantee the independence of the office. Now we can see why the EU may be onto something.

As if the powers of TEK are not enough, though, Parliament yesterday authorized another security service with the power to use police measures against citizens and residents of Hungary. The cardinal law on the Parliament itself contains a provision that gives the Parliament its own military, a Parlia-military.

The Parlia-military is an armed police unit outside the chain of command of the regular military or police structures. Its commander in chief is the speaker of the house, László Kövér, who served as minister without portfolio for the Civilian Intelligence Services during the first Orbán government from 1998-2002. The Parlia-military has the power to guard the Parliament and the speaker of the house, as might be expected. But if the Parlia-military is only supposed to guard the Parliament and the speaker, why does it need the powers that the cardinal law gives it?

The law gives the Parlia-military power “to enter and to act in private homes.” That’s literally what the law says. It is unlikely that the Parliament will want to conduct a plenary session in someone’s living room, so one must then wonder just what the Parliament will do if its armed military enters someone’s home to “act.” In addition to this power, the Parlia-military may also make public audio and video recordings of people. It can also search cars, luggage and clothing. It can use handcuffs and chemical substances (which I assume means tear gas and nothing more, but the wording make it sound like the Parlia-military may use chemical weapons!). The draft law seems to imply that the Parlia-military would have to operate under the constraints of the police law, which would mean that it would need judicial warrants to conduct these intrusive measures. But that is not completely clear. What is clear is that Hungary now suffers from a proliferation of police that are under direct political control.

Until this point, I have thought that the Fidesz government was just attempting to lock down power for itself for the foreseeable future, which was bad enough. But now, with the discovery of these new security services, it seems increasingly likely that the Hungarian government is heading toward the creation of a police state. Actually, it may already be there. But shhhh! It’s secret.

Tag: TEKHungarian Counterterrorism Centre

(Own report) - Berlin is watching with apprehension as the conflict between Kiev and Moscow escalates again following Ukraine's shutting down electrical power to Crimea. Last week, Crimean Tatars and members of the fascist Right Sector are suspected to have blown up several electric pylons, cutting off the supply of power to Crimea. Crimea receives nearly 80 percent of its electricity from Ukraine. The Berlin-sponsored Ukrainian government sees itself as incapable of repairing the power lines. It has imposed - in accordance with the embargo policies of the EU and the USA - its own trade embargo on the peninsula. In the summer 2014, the EU and the USA began imposing economic sanctions on Crimea, which was aggravated by Kiev's embargo of water and blockade of traffic for over a year. Ukraine will squander its remaining sympathy on the peninsula, warn observers. A similar development had been observed in the Georgian secessionist regions of Abkhazia and South Ossetia since the 2008 Georgian-Russian war. Early this week, the German government applied pressure on Kiev to restore electricity to Crimea, to avoid another escalation of the Russian-Ukrainian conflict, which Germany considers detrimental. To no avail - the escalation began yesterday.

Quelle : © Europäische Union, 2015 - EP

The pilot, who survived the downing of the Russian Su-24 bomber plane in Syria, said that the warplane had not violated Turkish airspace during the operation. Meanwhile, Russian Foreign Minister Sergei Lavrov stated that Russia did not have an intention to go to war with Turkey. However, Moscow will not leave Turkey's act unanswered

Die Gründung des Königsreichs Saudi-Arabien ist weitgehend das Ergebnis der religiösen und herrschaftlichen Symbiose zwischen der Familie Saud und dem Imam Mohammed ibn ‚Abd al-Wahhâb‘ und dessen Nachkommen. Al-Wahhâb wurde 1703 geboren und entstammte einer Familie von Gelehrten der hanbalitischen Schule in Ayaina[1], der konservativsten der vier Religionsschulen im sunnitischen Islam. Er prangerte die Abweichungen seiner Zeitgenossen von der reinen Lehre des Propheten, die Heiligenverehrung und den Aberglauben an und verlangte eine religiöse Erneuerung. Die Osmanen verbannten ihn 1740 aus Basra. Er begab sich nach Huraymila. Nach einer erneuten Vertreibung begab er sich 1745 nach Ad Dir’iyah, wo seit 1726 Mohammed ibn Sa‘ûd herrschte. Es kam zu einer Begegnung zwischen ihnen. Der Emir erklärte sich bereit, den Kampf für die Sache Allahs aufzunehmen, und der Scheich versprach ihm als dem künftigen Imam aller wahren Gläubigen die Herrschaft über Arabien. Dieser Pakt mit seinen gegenseitigen Zusicherungen bestimmte von an die Kriege der Saudis zur Eroberung Arabiens. 1773 wurde Riad erobert. Von da an wurde eine Oase nach der andern erobert, bis zur Einnahme von Mekka 1803. Während Wochen zerstörten die Wahhabiten in Mekka die Gräber und Denkmäler. Auch die Scheichtümer der Piratenküste am Golf wandten sich den Wahhabiten zu. 1811 beschloss die Hohe Pforte in Istanbul, dem Treiben der Wahhabiten ein Ende zu bereiten und den Pascha von Ägypten, Mehmed Ali, mit der Vernichtung des ersten saudischen Staates (1745-1818) zu beauftragen.[2] 1817 endete dessen Feldzug beinahe mit der Auslöschung des saudischen Herrscherhauses.

1824 setzte ein Nachkomme der Saudis, Abd al-Azîz I. zur Rückeroberung der verlorenen Territorien an. Wiederum holten die Ägypter unter Mehmed Ali 1836 zum Gegenschlag aus mit dem Ziel, den zweiten saudischen Staat zu vernichten. Nachdem deren Feldzug in der arabischen Wüste teilweise erfolgreich war, brach innerhalb der Familie ein Bürgerkrieg aus. Am Ende war der zweite saudische Staat 1891 erledigt.[3]

Dank Schaukelpolitik des Emir Mubârak ibn Sabâh von Kuwait zwischen den Grossmächten und dessen Unterstützung für Abd al-Azîz I. gelang diesem 1902 eine Neugründung des saudischen Staates. Am 15. Januar 1902 eroberte er Riad und setzte von da aus zur Eroberung der verlorenen Gebiete an. Den Osmanen gelang es nicht, diesen wahhabitischen Staat einzugrenzen. Deshalb konzentrierten sie sich auf Mekka und dessen Herrscher, den Sherif Husain. Zu dieser Zeit missionierten die Wahhabiten in Arabien erfolgreich. Die Beduinen liessen sich bekehren, wurden sesshaft und schlossen sich zu Bruderschaften, den Ikhwân (Brüdern) zusammen. Blum definiert die Ikhwân wie folgt:

„Die Ikhwân hatten sich einem frommen Leben gemäss den Lehren des Wahhabitentums verschrieben, dem fanatischen Kampf gegen die Ungläubigen, zu denen sie auch die nicht wahhabitischen Muslime zählten, und der unbedingten Treue gegenüber ihrem Imam aus dem Hause Sa’ûd. So hatte Ibn Sa’ûd bald neben den städtischen Truppen, die den Kern seines Heeres bildeten, und den oft unzuverlässigen Beduinenaufgeboten eine neue Armee von Kämpfern zur Verfügung, die stets bereit waren ihr Leben einzusetzen, und deren Eifer oft schwer zu bändigen war.“[4]

Zur Kriegführung waren die Saudis auf Beute angewiesen. Als ihren Hauptfeind und Gegner sahen sie den Scherif Husain an. Ab 1915 unterstützten die Briten sowohl den Scherif als auch die Wahhabiten im Krieg gegen die Pforte mit Waffenlieferungen. Nach dem Ende des Ersten Weltkrieges verloren die Briten ihr Interesse an den Ereignissen in Innerarabien. 1920 versuchte der Scherif nach Innerarabien vorzustossen. Seine Armee wurde durch die Ikhwân vernichtet. 1921 versuchten die Ikhwân Transjordanien zu erobern, wurden aber durch die Royal Air Force (RAF) zurückgeschlagen. 1922 schlossen die Saudis mit Kuwait und dem Irak einen Grenzvertrag ab.

Als sich der Scherif 1924 nach der Aufhebung des Kalifats durch Atatürk selbst zum Kalifen ernannte, griffen die Ikhwân Transjordanien wieder an und wurden durch die RAF zurückgeschlagen. Nun griffen die Saudis das Gebiet des Scherifs, den Hijaz, an; er selbst floh nach Aqqaba zu den Briten, wurde aber von ihnen inoffiziell zugunsten der Saudis fallengelassen. 1924 zog Ibn Sa’ûd, der Sohn von Abd al-Azîz I., in Mekka ein. Er verständigte sich mit den Briten über die gemeinsame Grenze mit Transjordanien.[5]

Am 8. Januar 1926 wurde Ibn Sa’ûd zum König des Hijaz proklamiert. Erst 1932 erfolgte die Personalunion des Najd mit dem Hijaz zum Königreich Saudi-Arabien.[6]

Den Ikwhân war die Einigung mit dem Irak zuwider. Sie entschlossen sich zur Weiterführung der Eroberungen und damit zur Rebellion gegen den König. Sie mussten im März 1929 in offener Feldschlacht im Dreieck Irak, Kuwait und Najd besiegt werden.[7] Die Beziehungen zum Irak wurden aber erst 1951 normalisiert.

Bereits 1935 hatte der britische Bevollmächtigte für Saudi-Arabien Philpy, ein Konvertit, Ibn Sa’ûd Beziehungen zur Standard Oil Company of California vermittelt. 1938 wurden die Amerikaner fündig. Mit weiteren amerikanischen Erdölgesellschaften zusammen wurde 1946 die Aramco, die Arabian American Oil Company begründet.[8] Im April 1943 erhielten die Briten und die Amerikaner Stützpunktrechte in Saudi-Arabien. Im Oktober 1943 wurde die US-Leih- und Pachthilfe auf Saudi-Arabien ausgedehnt. Im Oktober 1945 wurde gemäss dem Treffen zwischen US-Präsident Roosevelt und König Ibn Sa’ûd den USA Dharan für den Bau eines Militärflughafens überlassen.[9] Damit wurden die USA offiziell zur Schutzmacht der Wahhabiten und ihres Staates, dem Königreich Saudi-Arabien.

Untersucht man die Gemeinsamkeiten zwischen dem saudischen Königreich und dem Islamischen Staat (IS), dann fällt auf, dass sie beide der sunnitischen Sekte der Wahhabiten angehören. Wie die Ikwhân der Wahhabiten verfolgen beide als Ziel die Auslöschung der Schiiten. Der gemeinsame Hauptfeind ist deshalb auch der Iran als das Zentrum des „Irrglaubens“ der Schia. Wie die Ikwân stellt auch der IS die durch das Sykes-Picot-Abkommen zwischen Frankreich und Grossbritannien festgelegten Grenzen im Mittleren Osten nach 1918 und die nachfolgende Gründung Syriens und des Iraks in Frage. Sowohl Syrien als auch der Irak sollen zerstört und mit der Eroberung Bagdads soll das neue arabisch-islamische Weltreich begründet werden. Bereits jetzt stellt das Territorium des IS und seine Herrschaft über sunnitische Stämme eine geographische Fortsetzung des Gebietes von Saudi-Arabien dar. Die Vereinigung beider Gebilde wäre im Sinne der Ikwân gewesen, die mit der Gründung des Islamischen Staates im wahrsten Sinne des Wortes eine Wiedergeburt erleben dürfen bzw. aus dem Tiefschlaf erweckt werden.

Die Schutzmacht Saudi-Arabiens sind nach wie vor die USA, die aufgrund der angesprochenen Gemeinsamkeiten der Saudis mit dem IS in einem gewissen Sinne auch als Schutzmacht des IS angesehen werden. Zu Recht hat Kamel Daoud in einem Beitrag in der International New York Times vermerkt, dass der IS eine Mutter, die US-Invasion in den Irak von 2003, und einen Vater, Saudi-Arabien, hat.[10] Die Missionierung der Wahhabiten hat mindestens die Entstehung und die Bildung des IS erleichtert. Wie weit die USA und Saudi-Arabien allerdings für die Auslösung der Völkerwanderung nach Europa verantwortlich sind, kann nicht nachgewiesen werden.

 

[1] Blume, H. (Hrsg.), Saudi-Arabien, Natur, Geschichte, Mensch und Wirtschaft, Verlag für Internationalen Kulturaustausch, Tübingen und Basel, 196, S. 123.

[2] Blume, H. (Hrsg.), S. 127.

[3] Blume, H. (Hrsg.), S. 131.

[4] Blum, H. (Hrsg.), S. 135.

so auch Salibi, K., A History of Arabia, Dar Nelson, Beirut, Second Edition, 2010, P. 215.

[5] Blum, H. (Hrsg.), S. 137.

[6]Blum, H. (Hrsg.), S. 138.

[7] Salibi, K., P. 217.

[8] Blum, H. (Hrsg.), S. 141.

[9] Blum, H. (Hrsg.), S. 141.

[10] Daoud, K., Saudi Arabia, an ISIS that has made it, in: International New York Times, November 21-22, 2015, P. 7.

Outre-Quiévrain, on s’est étranglé lorsque François Hollande a pointé du doigt la responsabilité de la Belgique dans les attentats sanglants de Paris : « les actes de guerre de vendredi ont été décidés, planifiés en Syrie ; ils ont été organisés en Belgique, perpétrés sur notre sol avec des complicités françaises ». Instantanément, le petit Royaume est devenu le « Belgikistan », pour reprendre l’expression de Hugues Moutouh, ancien conseiller de Claude Guéant au ministère de l’Intérieur, jeudi matin sur Europe 1. Alain Chouet, ancien chef du service de renseignement de sécurité à la DGSE (services de renseignement extérieurs) a, lui, affirmé que « la Belgique n’était pas à niveau ». Le polémiste Éric Zemmour a même voulu faire de l’humour sur RTL en lançant : « au lieu de bombarder Raqa, la France devrait plutôt bombarder Molenbeek (à Bruxelles) d’où sont venus les commandos du vendredi 13 ». On a fait plus subtil. « Ça va beaucoup trop loin et on le prend très mal », confie un parlementaire belge qui préfère rester anonyme : « le Belgium bashing n’est pas seulement le fait de quelques observateurs mal informés, mais du plus haut niveau politique français ce qui est préoccupant. C’est contreproductif pour l’avenir ».

« On est dans l’irrationnel », estime-t-on au sein du gouvernement belge : « on cherche à détourner l’attention des défaillances françaises en désignant un pays ami. C’est un procédé connu. Ça n’est jamais la faute de la France. Déjà au moment de l’affaire Dutroux, la Belgique est devenue le pays des pédophiles jusqu’à l’arrestation de Fourniret. Là, on n’a plus entendu les Français ». Au petit jeu du « blame game », les Belges ont de la ressource : « A priori il n’y a que trois individus qui venaient de Belgique, ça signifie qu’il y a tout de même cinq Français » a ainsi rappelé Guy Rapaille, le président du Comité R, l’organe indépendant chargé de contrôler les services de renseignements belges. Didier Reynders, le ministre des affaires étrangères belge, a souligné, lui, que, comme par hasard, « de nombreuses perquisitions ont été réalisées en France ces dernières heures », sous-entendant un sérieux retard à l’allumage. « Les Français n’auraient-ils pas dû nous prévenir que ces gens étaient dangereux ? », grince-t-on à Bruxelles. Et de rappeler que la police française a contrôlé, à la frontière belge, Salah Abdeslam, un Français résidant à Bruxelles (Molenbeek) et activement recherché, mais sans l’arrêter…

Ce n’est d’ailleurs pas le premier raté hexagonal: le Français Mehdi Nemouche, le tueur du musée juif de Bruxelles (24 mai 2014), est rentré de Syrie via la France sans être interpellé ni signalé aux autres pays européens, comme le rappelle Joëlle Milquet, ministre de l’Intérieur (CDH, centriste) entre 2011 et 2014 : « or, je n’ai jamais accusé la France d’être responsable de cette tuerie ». On rappelle aussi à Bruxelles l’incroyable bourde des services français qui ont été incapables de prendre livraison de trois djihadistes français qui voulaient se rendre à la police hexagonale, en septembre 2014. « Chacun peut se renvoyer à la figure ses loupés », ironise-t-on dans les couloirs du gouvernement belge : « entre Saint-Denis et Molenbeek, mon cœur balance ». On rappelle aussi avec gourmandise que les liens entre la France et l’Arabie Saoudite et le Qatar, qui finance les mosquées salafistes en Europe, sont particulièrement forts : « ici, aucune équipe de foot n’est la propriété du Qatar ».

« On a fait savoir à l’Élysée qu’on n’appréciait pas du tout ces critiques, même si on ne dira rien officiellement afin de ne pas jeter de l’huile sur le feu », confie-t-on dans l’entourage du Premier ministre belge, Charles Michel. Pour autant, on ne nie pas qu’il y a un problème de radicalisation qui a longtemps été occulté « par naïveté et par lâcheté », mais qui n’est pas propre à la Belgique : « il serait d’ailleurs plus juste de parler de cellules terroristes franco-belges », souligne ainsi Denis Ducarme, député MR (libéral, le parti du Premier ministre). « Les brigades de Daesh sont structurées linguistiquement. Les francophones travaillent ensemble en Syrie et travaillent ensemble ici, souligne le député. Ils savent parfaitement exploiter nos défaillances individuelles et collectives ». « On est dans un espace francophone commun et Bruxelles et plus près de Paris que Montpellier », surenchérit Joëlle Milquet : « il y a eu des attentats à Londres, à Madrid, à Paris, à Bruxelles : on est face à un ennemi commun et à un problème de radicalisation commun«. Pour l’ancienne ministre, « l’unité européenne est aussi nécessaire que l’unité nationale : il est indécent de rejeter la faute sur d’autres ». « En fait, tous ces loupés belges ou français, montrent la nécessité d’un service de renseignements européen afin que l’échange d’informations soit automatique », estime Denis Ducarme. La Belgique souligne qu’elle a considérablement durci sa législation depuis les attentats de Charlie Hebdo et de l’Hyper Cacher de janvier dernier : « des mesures que veut prendre Hollande sont déjà en vigueur en Belgique, comme le retrait de la nationalité belge ». Ainsi, depuis février dernier, 169 personnes ont été condamnées pour terrorisme et 69 jeunes ont vu leurs papiers confisqués pour les empêcher de partir.

Reste que les autorités belges sont en partie responsables de ce « belgium bashing », le ministre de l’Intérieur N-VA (indépendantiste flamand), Jan Jambon, ayant clamé qu’il allait « nettoyer Molenbeek ». Une déclaration martiale qui ne peut se comprendre qu’à la lueur des tensions entre Flamands et Francophones : Molenbeek est une commune francophone de Bruxelles, ce qui permet de faire oublier que le principal groupe extrémiste, Sharia4Belgium, qui a été le principal pourvoyeur de combattant pour Daesh, était…flamand. Décidément, l’unité nationale ou européenne est un combat.