2025 március
2025 márciusában Izrael és a Hamász közötti tűzszünet összeomlott, ami intenzív harcokhoz vezetett a Gázai övezetben. Az izraeli kormány bejelentette a terület újbóli megszállását és a Trump-terv végrehajtásának előkészítését.
Március végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael növeli a Hamászra gyakorolt katonai nyomást, és átveszi a Gázai övezet feletti „biztonsági ellenőrzést”. Ez a lépés előkészíti a terepet a Trump-terv végrehajtásához, amely a Gázai övezet átalakítását célozza. A Trump-terv értelmében az Egyesült Államok átvenné a Gázai övezet irányítását, a palesztin lakosságot pedig önkéntes alapon más országokba telepítenék át. A cél a terület újjáépítése és egy „Közel-Kelet Riviérája” létrehozása. Ez a javaslat jelentős nemzetközi vitát váltott ki, és számos ország, valamint nemzetközi szervezet bírálta az elképzelést.
Nemzetközi reakciók és diplomáciai lépések
Az Arab Liga elutasította a Trump-tervet, és saját újjáépítési tervet fogadott el a Gázai övezet számára. Ez a terv a terület helyreállítását és a palesztin lakosság helyben maradását támogatja. A Hamász üdvözölte ezt a kezdeményezést, míg az Egyesült Államok és Izrael elutasította az arab alternatívát.
Humanitárius helyzet és segélyszállítmányok leállítása
Március elején Izrael leállította a Gázai övezetbe irányuló segélyszállítmányokat, miután a Hamász nem egyezett bele a tűzszünet meghosszabbításába és további túszok szabadon bocsátásába. Ez tovább súlyosbította a humanitárius helyzetet a területen.
Összegzés
Március hónapja jelentős változásokat hozott a Gázai övezet helyzetében, az izraeli megszállás és a Trump-terv előkészítése komoly nemzetközi vitákat váltott ki. A humanitárius helyzet romlása és a diplomáciai feszültségek további kihívásokat jelentenek a régió stabilitása szempontjából.
2025 Február
Az év második hónapjában Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodás keretében folytatódtak a túsz- és fogolycserék. A hónap során több alkalommal is sor került ilyen cserékre:
A fogolycsere leállítása és annak háttere
Február 22-én, a tervezett fogolycsere során Izrael váratlanul felfüggesztette 620 palesztin fogoly szabadon bocsátását. Az izraeli hatóságok azzal indokolták a lépést, hogy a Hamász korábbi túszszabadítási ceremóniái megalázóak voltak, és propagandacélokat szolgáltak. Különösen felháborodást keltett, hogy a Hamász a túszok elengedését nyilvános eseményekké alakította, amelyeket Izrael a túszok méltóságának megsértéseként értékelt.
Az izraeli döntés következtében a már buszokra ültetett palesztin foglyokat több mint 13 órán keresztül várakoztatták, majd végül visszavitték őket a börtönökbe, anélkül hogy szabadon engedték volna őket.
A helyzet rendezése érdekében február 26-án új megállapodás született: a Hamász négy izraeli túsz holttestét adta át, míg Izrael több száz palesztin foglyot engedett szabadon. Ez az egyezség feloldotta a korábbi patthelyzetet, és lehetővé tette a fogolycserék folytatását.
Egyéb februári események
A fogolycserékkel párhuzamosan februárban több fontos esemény is történt:
Ezek az események jelentős hatással voltak a térség biztonsági helyzetére és a felek közötti bizalom alakulására.
2025 Január
A 2025-ös év Izraelnek tűzszüneti megállapodással indult, amely sikeres tárgyalás után jött létre a Hamásszal január 15-én. Hatálybalépése pedig január 19-én volt. A létrejött megegyezés három szakaszból állt:
A megállapodás létrejöttében jelentős szerepet játszottak Katar és Egyiptom közvetítői, valamint az Egyesült Államok kormányzata. Joe Biden amerikai elnök és Donald Trump megválasztott elnök egyaránt támogatták a tárgyalásokat, és üdvözölték az egyezség megszületését.
Izraeli belpolitikai reakciók
A tűzszüneti megállapodás vegyes reakciókat váltott ki Izraelben. Miki Zohar kulturális miniszter támogatta az egyezséget, hangsúlyozva a túszok hazatérésének fontosságát. Ezzel szemben Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter ellenezték a megállapodást, és kilátásba helyezték pártjaik kilépését a kormánykoalícióból, ha a háború nem folytatódik az első szakasz után.
Nemzetközi reakciók
A nemzetközi közösség üdvözölte a tűzszüneti megállapodást. Olaf Scholz német kancellár, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és António Guterres ENSZ-főtitkár egyaránt pozitívan értékelték az egyezséget, reményüket fejezve ki a régió stabilitásának növekedésével kapcsolatban.
Szerző: Hetzer Miklós
A Izrael-hírfigyelő, 2025. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Kína növekvő védelmi költségvetése és a nemzetközi feszültségek
Az év harmadik hónapjában számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A hónap elején a kínai kormány bejelentette, hogy 7,2 százalékkal növeli a védelmi kiadásait. Mondhatni ebben semmi meglepetés sincs, hiszen az elmúlt években is ennyivel emelkedett az ázsiai óriás hadseregének a költségvetése. Idén nemzetbiztonsági kiadásokra fordítják majd elsősorban az összegeket, de elmondható, hogy nemcsak Kína növeli a különböző védelmi kiadásokra fordított költségeket, hanem az egész világ. A hónap közepén találkozott és egyeztetett a Kínai Népköztársaság miniszterelnök-helyettese Ding Xuexiang és Ed Miliband brit energiabiztonságért felelős államtitkár. A találkozó célja az volt, hogy növeljék a két ország közötti együttműködéseket legfőképp a klímaváltozással kapcsolatban. Kína kész együttműködni az Egyesült Királysággal a kétoldalú kapcsolatok javításának és fejlesztésének érdekében, emellett olyan területen együttműködni, mint például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztések vagy az éghajlatváltozás közös kezelésében. Kína külügyminisztere a napokban felszólította az Egyesült Államokat, hogy tartózkodjon a kínai diákokkal szembeni diszkriminatív és korlátozó intézkedések bevezetésétől, hiszen az elmúlt napokban az Amerikai Egyesült Államok Képviselőháza hat amerikai egyetemnek küldött levelet, hogy az ott tanuló kínai diákokról készítsenek nemzetbiztonsági vizsgálatokat. Talán sokan nem is tudják, hogy az amerikai egyetemekre járó külföldi diákok egy negyede kínai állampolgár. Szintén ebben a hónapban történt, hogy Kína és Tajvan közötti szorosbeli középvonalat a kínai hadsereg 59 repülőgépe és 9 hajója átlépte. A tajvani védelmi minisztérium közleménye szerint fokozott figyelemmel követik a helyzet alakulását és ennek megfelelően reagálnak majd.
Szerző: Fodor Balázs
Japán felkészülése egy esetleges konfliktusra
Március 22-én egy trilaterális miniszteri szintű találkozón vett részt a japán külügyminiszter dél-koreai és kínai kollégáival. A találkozó célja a régió biztonságának stabilizálása, gazdasági együttműködés és egy potenciális trilaterális államfői csúcs előkészítése. A japán és kínai külügyminiszterek között téma volt a fukushimai katasztrófa utáni élelmiszer betiltás a radioaktivitásra hivatkozva. Természetesen ezen tiltás felülvizsgálata óriási előnyt jelentene Japán számára, hiszen ez lehetővé tenné az exportot a lélekszámban és anyagi forrásokban hatalmas kínai piacra, illetve újabb együttműködések előtt nyitná ki a kapukat.
Március 25-én a Japán Önvédelmi Erők egy új, egységesített parancsnoki rendszert vezetett be, melynek célja a haderő rugalmasabb és hatékonyabb vezetése. Ez egyfajta készültségnövelő eszközként is értelmezhető, hiszen a régió biztonságpolitikailag nagyon ingatag és Japánnak fel kell készülnie arra az eshetőségre is, ha az Egyesült Államok kivonná a szigetországon állomásozó csapatait. Ez a lépés főleg a kiszámíthatatlan dél-koreai és az agresszív kínai vezetés ellen irányul. Továbbá, nem hivatalos információk szerint Japán a jövő év végéig hosszútávú csapásmérő eszközöket telepítene Kyushu szigetére.
Március 27-én nyilvánosságra hozott az ország egy evakuációs tervezetet, amely egy konfliktus esetén a Tajvanhoz közeli szigetekről 120.000 japán civil evakuálását tenné lehetővé.
Szerző: Harmath Barnabás
Tajvani kémügy és a fokozódó feszültség Kínával
Japán az elkövetkező hetekben vagy hónapokban gyakorlatokat fog tartani a Tajvanhoz közeli szigetein. A gyakorlatok célja felmérni, hogy mennyi idő szükséges a körülbelül 110000 japán állampolgár és 10000 turista kimenekítéséhez egy esetleges Tajvan elleni kínai invázió esetén. Előzetes becslések szerint körülbelül 6 nap lenne szükséges mindenki kimenekítésére és ezt hajókkal, illetve repülőkkel oldanák meg.
4 személyt ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon mert információkat adtak át a Kínai Népköztársaságnak, hárman közülük a tajvani elnök védelmét biztosító katonai alakulatban szolgáltak a negyedik férfi pedig a Védelmi Minisztériumban dolgozott, mint infokommunikációs tiszt. A nyomozás során kiderült, hogy 260000 és 660000 tajvani dollárt kaptak Kínából havonta azért, hogy fotókat készítsenek különböző információkról. Előreláthatólag 7 év szabadságvesztésre számíthat a 4 ember, de ez nem egyedi eset. 2024-ben 64 embert ítéltek el kémkedés vádjával Tajvanon a 2023-as 48-hoz és a 2022-es 10-hez képest. Ebből látszik, hogy a kínaiak most talán más megközelítést alkalmaznak vagy több embert vonnak be az akcióikba ezzel növelve a számát azoknak az eseteknek amikor fény derül a kémkedésre.
A tajvani elnök úgy hivatkozott Pekingre, mint egy ellenséges külső erő. Ezt valószínűleg arra az esetre lehet válasz amikor Peking Tajvanról azt nyilatkozta, hogy a „szoros közti béke” megsemmisítője és a krízis okozója. Emellett egyre nő a száma Kína „szürke zónás” támadásainak a száma és emiatt a tajvani közvélemény egyre jobban kívánja az ország fellépését Kína ellen
Szerző: Huszár Róbert
Az USA elkötelezett a Fülöp-szigetek védelme mellett és rakétákat telepít a kínai fenyegetésekre válaszul
2025. március 29-én Kína katonai járőrözést hajtott végre a Dél-kínai-tengeren, ezzel figyelmeztetve a Fülöp-szigeteket és a szövetségeseit, hogy hagyjanak fel “illegális követeléseikkel és provokációikkal”. Peking állítása szerint Manila külföldi hatalmakkal együttműködve destabilizálja a térséget, míg a Fülöp-szigetek szerint viszont Kína agresszív fellépése sérti az ország szuverenitását.
Kína katonai erődemonstrációjával adott választ Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere egy nappal ezt megelőző, március 28-án tett fülöp-szigeteki látogatására. Hegseth vizitje során határozottan kiállt Manila mellett, egyértelműen megerősítette Washington “megingathatatlan elköteleződését” a Fülöp-szigetek védelme mellett. Bejelentette, hogy az USA fejlett, hajó elleni rakétarendszereket (NSM) és pilóta nélküli tengeri járműveket telepít a térségbe, ill. a Balikatan nevű, évente megrendezett közös hadgyakorlatra, hogy elrettentse Kínát az esetleges agressziótól.
Közvetlenül Hegseth érkezése előtt Kína két H-6-os nagy hatótávolságú csapásmérő repülőgépet vonultatott fel a Scarborough-zátonynál, amelyet Kína 2012 óta magáénak vall annak ellenére, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság 2016-ban ezt elutasította ítéletében.
Március 28-án, az amerikai tisztviselő látogatása napján az USA, a Fülöp-szigetek és Japán sem voltak restek, egymással karöltve haditengerészeti gyakorlatot hajtottak végre a Scarborough-zátonynál, ami során egy kínai fregatt barátságtalanul megközelítette a gyakorlatozó egységeket, de aztán tovább állt.
Szerző: Sánta Mária
Észak-Korea és a modern hadviselés
Kim Dzsongün ígérete a hadiipar bővítésére és a hadsereg fejlesztésére megvalósulni látszik. Az elmúlt hónap során tesztelték az első mesterséges intelligenciával működő drónokat, amelyek képesek önállóan felderíteni célpontokat, emellett hasznosak lehetnek az információ szerzés és a megfigyelés terén is. Mindezek Észak-Korea hírszerzési képességének megerősítésére szolgálnak, egyben kritikus elemei a modern hadviselésnek.
Továbbá hivatalosan is bemutatták az első légi korai előrejelző radarrendszert is. Ennek nagy jelentősége van, hisz képes észlelni az ellenséges repülőket vagy rakétákat, ami pedig segíthet javítani az ország elavult légvédelmi rendszerét. Kim azt is megjegyezte, hogy a fegyveres erők modernizálásához első számú prioritásnak kell lennie az AI alkalmazása.
Ezen új katonai technológiák kifejlesztésében valószínűsíthető Oroszország közreműködése, bár a hatékonysága megkérdőjelezhető, csakúgy mint az első elkészült nukleáris meghajtású tengeralattjárónak. Egyes elemzők szerint feltételezhetően nem korszerű, csak az ország „hiúsági programjának” része.
Az orosz kapcsolatok tovább virágoztak a hónap folyamán, amelynek egyik fénypontja Kim Dzsongün találkozója az orosz Biztonsági Tanács titkárával, Szergej Sojguval, ahol kifejezte megingathatatlan támogatását Oroszország felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a további 3,000 katona, amelyet az orosz haderők megsegítésére küldtek az elmúlt két hónapban. Ezen felül már most elkezdték az előkészületeket a Kim Dzsongün moszkvai és Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter phenjáni látogatásaikra.
Márciusban vették kezdetét az USA és Dél-Korea közös éves tavaszi katonai gyakorlatozásaik, amit Phenján határozottan elítélt és aggresszívnak minősített, csakúgy, mint azokat a haditengerészeti gyakorlatokat, amelyekben Japán is részt vett. Azt pedig különösképpen bírálta, hogy egyes hírek szerint Japán nagy hatótávolságú rakétaegységeket fog telepíteni Kjúsú (Kyushu) szigetére, amely Észak-Korea szerint veszélyezteti a regionális stabilitást. Tokió viszont cáfolta ezen értesüléseket.
Szerző: Simonffy-Kiss Anita Alexandra
Földmozdulás Mianmarban
Március 28-án a 7.7-es erősségű földrengés rázta meg Mandalay városát. A földrengés 1600 áldozatot követelt. A menekítést többnyire a civil lakosság hajtotta végre ásókkal 41 fokos hőségben. A segítségnyújtást megnehezíti a sérült úthálózat, a leomlott hidak, a sérült telekommunikáció és a polgárháború sújtotta országban való működés kihívásai.
4 évvel ezelőtt Mianmarban puccs történt, amikor az újonnan megválasztott elnököt Aung San Suu Kyi-t háziőrizetbe vették, ennek következtében a puccsot vezető tábornok Min Aung Hlaing lett az új, de facto vezető. Min Aung Hlaing választási csalásokra hivatkozva nyilvánította a 2020-as választásokat érvénytelenné. Mianmarban 1962 óta folyamatosak a fegyveres harcok a hadsereg (Tatmadaw) hatalom átvétele következtében. Ez egy enyhítési időszakot követett 2010 és 2020 között, amikor a demokratikus átmenet elindult. A 2021-es puccs hatására azonban ezek a polgárháborús viszonyok ismét fellendültek. Ezért különös, hogy március 26-án a tábornok szabad és tisztességes választásokat hirdetett meg 2025 végére és szorgalmazta, hogy a polgárháborús ellenfelei is vegyenek részt. A választások megtartása számos szempontból problémás, elsősorban választásokat rendezni polgárháborús körülmények között nem egyszerű, másodszor a katonai junta az ország felénél is kevesebb területet ural és végül, de nem utolsó sorban 2 nappal a bejelentés után egy földrengés sújtotta a fővárost. 30-án egy 5.5-ös utórengés rázta meg ismét a helyieket.
Szerző: Lázár Sebastian
Dél-Koreai politikai válság és elnöki ügyek
2025. március 8-án Jun Szogjol, a hivatalából felfüggesztett dél-koreai elnök szabadon távozhatott, miután a bíróság megszüntette a lázadás okán kiadott elfogatóparancsot, aminek értelmében január 15. óta volt letartóztatásban. Ezzel azonban még korántsem ért véget a felfüggesztett elnök ügye, továbbra sem láthatja el hivatali tisztségét addig, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz ítéletet arról, hogy visszahelyezi a pozíciójába. Ezenfelül jelenleg is folyamatban van az a büntetőeljárás, amit a december elején önkényesen kihirdetett hadiállapot miatt indítottak az elnök ellen. A döntés után az elnök több mint 55 000 támogatója gyűlt össze a fővárosban, miközben az Alkotmánybíróság közelében 32 500-an tüntettek a szabadon engedése ellen. A legnagyobb ellenzéki párt, a Demokrata Párt is bírálta az ügyészek azon döntését, hogy nem fellebbezték meg a bírósági ítéletet, mindemellett a párt sürgette az Alkotmánybíróságot, hogy a lehető leghamarabb távolítsa el Jun Szogjolt a hivatalából. A Gallup Korea kutatócég felmérése szerint jelenleg a koreaiak többsége (59%) támogatja a felfüggesztett elnök végleges eltávolítását a hivatalából, míg a koreaiak 35%-a ellenzi azt.
Március 24-én újabb fordulat következett be a hadiállapot körüli ügyben, ugyanis az Alkotmánybíróság visszahelyezte megbízott elnöki tisztségébe Han Dokszu miniszterelnököt. A miniszterelnököt Jun Szogjol felfüggesztett elnök helyére nevezték ki ideiglenesen elnöknek még decemberben, de nem sokkal később, december 27-én őt is felfüggesztették a pozíciójából, miután a dél-koreai nemzetgyűlés megvádolta, hogy segített az elnöknek a hadiállapot kihirdetésében, valamint később megakadályozta az elnök elleni indított vizsgálatokat azzal, hogy nem nevezett ki bírákat az Alkotmánybíróság megüresedett posztjaira, amelynek döntenie kellett Jun Szogjol menesztésének jóváhagyásáról. Az alkotmánybíróság a döntését azzal indokolta, hogy nem volt elég bizonyíték arra, hogy a miniszterelnök részt vett a hadiállapot bevezetésében, illetve az alkotmányt és a törvényeket sem sértette meg, így nem indokolt a hivatalából való eltávolítása.
Jelenleg mind a dél-koreai, mind a nemzetközi közösség érdeklődve várja az Alkotmánybíróság Jun Szogjol elnökkel kapcsolatos ítéletét. Ha ugyanis a felfüggesztett elnök menesztéséről határoznak, akkor a döntést követő 60 napon belül új államfőt kell választani Dél-Koreában, ami számos változást hozhat a hazai politikában és a nemzetközi kapcsolatok terén is.
Szerző: Knipfer Noémi
Szerkesztő: Lázár Sebastian
A Távol-Kelet, 2025. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) és Kína közötti kapcsolat egészen az államalapításukig nyúlik vissza. Nem sokkal a megalakulásuk után 1949. október 6-án diplomáciai kapcsolatot kötöttek egymással, amellyel nem csak egy ideológiai hasonlóságokon alapuló szövetség vette kezdetét, de egy időnként hullámzó, különböző külső tényezők hatására változó viszony alakult ki. Ennek ellenére a két állam egymástól elszakíthatatlan, ahogy Mao Ce-tung jellemezte a kapcsolatot: „ajkak nélkül a fogak hidegek”, ezzel utalva a szoros viszonyra és az egymásra való utaltságra, persze különböző okok miatt, sokkal inkább stratégiai érdekek által vezérelt megfontolások végett.
Észak-Korea és Kína között mai napig egy erős gazdasági és politikai kötelék van, viszont ezt a közeli kapcsolatot számos tényező próbára teszi. Ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon a két ország közötti jelen viszony, elengedhetetlen kitekintést tenni a történelmi múltra is.
A kétoldali kapcsolat kezdete és története
A két távol-keleti országnak a viszonya közel sem kezdődött zökkenőmentesen. Ugyan a közös ellenszenv a japán gyarmati uralom, a Koreai-félszigeten bekövetkező változások, egyben az Amerikai Egyesült Államoknak a jelenléte a szomszédságban egy lapra helyezte az érdekeiket, ettől függetlenül nem mindenben volt teljes az egyetértés.
Dél-Korea megtámadásáról Mao Ce-tung (Mao Zedong) állítólagosan nem kapott idejében tájékoztatást, így kezdetben nem is vett részt a háborúban, később viszont Kim Ir Szen (Kim Il Sung) mégis a támogatását kérte, amikor már rosszabra fordult a helyzet. A Kínai Népköztársaság „önkéntes” csapatokat küldött az országba, miután Sztálin is felszólította a segítségnyújtásra. Kína nem engedhette, hogy szövetségesét megsemmísitsék.
Az idők alatt számtalan állami és nem hivatalos találkozóra is sor került a két ország vezetői között. Egyik kiemelkedő esemény az 1961. július 11-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés volt, amelynek kulcsmotívuma, hogy Kína köteles katonai segítséget nyújtani Észak-Koreának, amennyiben azt támadás éri – akár az USA, akár a Koreai Köztársaság részéről –, abban az esetben viszont, ha ő a kezdeményező, akkor semleges pozícióban marad. Ez arra enged következtetni, hogy Kína csak bizonyos keretek között támogatja Észak-Koreát, de nem fog minden esetben mellette kiállni. A szövetség okozta közelebbi viszonyt hamar felváltja annak ellenkezője, mikor az 1960-as évek második felében Kínában kibontakozóban volt a kulturális forradalom. Ennek kiéleződése 1967-re tehető, amikor is Kínában Kim Ir Szen-ről és az észak-koreai belső vitákat elítélő fali plakátok jelennek meg. A kapcsolat 1970-ben stabilizálódik, mikor sor kerül az első találkozásra Csou En-laj (Zhou Enlai) Phenjánba (Pyeongyang) való utazásával. Megbeszélésre és felidézésre került a két ország barátsága, közös érdekei, de közös aggodalmaik is.
A jó viszonyt egy újabb kellemetlen esemény árnyékolja be, hiszen 1975-ben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kína támogatását kéri egy új háborúba, egész pontosan Dél-Korea megtámadásában, ezt viszont Peking határozottan elutasította. Ezáltal megint csak jól kirajzolódik milyen Kína viselkedése szövetségeséhez, mi több a kettejük közötti erőviszonyoknak megoszlása is. A barátságos jellegét a kapcsolatnak bár 1978-ra helyreállították, nem lesz maradandó.
A Kínai Népköztársaság 1992-ben normalizálja viszonyát Dél-Koreával és diplomáciai kapcsolatot kötnek. Ez nyílvánvaló feszültséget okozott a két ország között, nem beszélve az Észak-Korea felé irányuló különböző kedvezmények megtagadásáról, amelyet addig kínált számára. Ettől a ponttól kezdve valamilyen szinten állandósult a súrlódás a mindkét oldalról érkező intézkedések és lépések által. Észak-Korea az atomsorompó-egyezményből való 2003-as kilépését, aztán a 2006-ban végrehajtott első atomfegyver-kísérletét sem nézte jó szemmel Kína, „botrányos és arcátlan” húzásnak nevezte azt. Kína támogatta az ezt követő ENSZ szankciókat, beleértve a 2013-ban és 2016-ban kivetett szankciókat is, hiszen ellenezte Észak-Korea nukleáris programjának ilyen mértékű kiterjesztését. Ezen cselekedetek egyoldalú szankciókhoz is vezettek Peking részéről 2017-ben. Ugyanebben az évben a KNDK az Egyesült Államokkal is egy kiélezett helyzetbe került, amit Kína nehezményezett.
A kialakult nyugtalan és hektikus szituációt következő évben fogják valamelyest enyhíteni és elsimítani, ugyanis Észak-Korea mind az Egyesült Államokkal, mind Dél-Koreával kommunikációt fog folytatni, és találkozásokra is sor kerül Kim Dzsongün (Kim Jong Un) és a két másik állam vezetője között. Ezen közeledést Kína támogatta, hiszen enyhült a térségben felmerülő kritikus állapot, viszont azt kevésébé tartotta előnyösnek, hogy ő ebből kimarad. Észak-Korea Kínához való kötöttségét ezáltal megszegte, elkezdett egy bizonyos „alárendeltebb” helyzetből kilépni, ahol megtudja maga oldani a problémáit Kína segítsége nélkül. Ennek köszönhetően Pekingnek ezen változtatnia kellett. 2005 óta először 2019-ben fog kínai vezető ellátogatni Phenjánba, ahol Hszi Csin-ping (Xi Jinping) elnök a két ország kapcsolatának a megerősítéséért tett erőfeszítéseket. Ezt a kapcsolat helyreállítást azt is kiegészítette, hogy 2021-ben az 1961-es szövetségi szerződést megújították, amit a KNDK „erős fegyvernek” nevezett az imperializmus ellen. 2018-tól kezdve mindenképp egy felívelő szakasza volt a két ország kapcsolatának, ez viszont 2022-ben megváltozott.
Jelenlegi kapcsolat: újabb hullámvölgy és új barátság
A 2022-ben Ukrajna ellen indított orosz „különleges katonai hadművelet” teljesen megrázta a globális politikai rend alakulását. Nem csak az adott területet éríntette az invázió, de az egész nemzetközi életet felforgatta az esemény. A támadást követően országok sora egyértelműen elítélte az orosz megszállást, ennek ellenére voltak olyanok is, akik kiálltak a tett mellett, mivel igazoltnak tartották azt. Ezen államok közé tartozott például Észak-Korea, amit bizonyít az is, hogy a 2022 júliusában Ukrajna keleti részén elfoglalt két területet Phenján elismerte függetlennek. Míg a KNDK nyíltan kifejezte támogatását, Kína ezzel szemben hallgatott az ügyben, és inkább semleges álláspontot képviselt, de mindenképp közelről figyelte az események alakulását. De miért is van ez?
A 2022-es támadás óta az Oroszország és Észak-Korea közötti viszony csak mélyülni látszik. Az év során a két vezető egymásnak küldött levelekben fejezték ki szándékukat egy szorosabb bilaterális kapcsolat kialakításában, egyben ígéretet tettek egy megerősített stratégiai és taktikai együttműködésre is. 2023-tól kezdve Észak-Korea már nem csak szavakkal támogatta Oroszországot, hanem tűzérségi fegyverek szállítását is kezdeményezett részére, viszonzásképpen pénzügyi támogatást, élelmiszereket és haditechnológiai segítséget nyújtott Moszkva. 2023 szeptemberében egy látogatásra is sor került Kim Dzsongün által a Vosztocsnij űrrepülőtéren, következő év júniusában pedig Phenjánban találkozott a két vezető. Ez az esemény kiemelkedő volt a kapcsolat fejlődése szempontjából, hiszen megkötnek egy átfogó stratégiai partnerségről szóló szerződést, amely tartalmaz egy védelmi klauzulát is. Ennek értelmében bármelyik felet támadás ér, a másik fél segítséget kell nyújtson, legyen szó katonai vagy bármilyen jellegű segítségről. A talalálkozásról és a szerződés kötésről Kína mit sem tudott, így a történelem megismételte önmagát, hasonló szituáció alakult ki, mint a koreai háború idején. A kapcsolat következő szakaszba lépett, amikor 2024 októberétől már észak-koreai katonák is megjelentek a fronton. Ezzel Észak-Korea tulajdonképpen „belépett” orosz-ukrán háborúba, ugyanakkor az európai politikába is megjelent.
Oroszország és a KNDK szövetsége szinte történelmi mélypontra taszította az észak-koreai és kínai kapcsolatokat, ma pedig a „fagyos” szóval tudnák a legjobban jellemezni a viszonyt, ami kialakult a két ország között. Arról nem is beszélve, hogy egy belső információkat jól ismerő forrás szerint Kína észak-koreai nagykövete távozott az országból, tiltakozva a Moszkva és Phenján szoros katonai együttműködése ellen még 2024 októberében.
Peking válasza és „problémája”
Ahogy fentebb az már említve volt, Kína kivonta magát mindenféle határozott megnyilvánulásból és nem tanúsított semmilyen elköteleződést bármelyik oldal felé, se az orosz-koreai, se a nyugati országok felé. Ezt több okból is tette.
Először is, egy kellemetlen szituációba került, hiszen Észak-Korea, az egyik legfőbb szövetségese – bár ez inkább fordítva mondható el –, talált magának egy másik partnert Oroszország személyében, amellyel szinte „helyettesítheti” Kínát. Ezzel a lépéssel Pekinget újra kihagyta a nagyhatalmi játszámából, csakúgy, mint a Donald Trumppal való tárgyalásai során Kim Dzsongün. Igaz, bizonyos szempontból, nem is biztos, hogy részese szeretne lenni, legalábbis nem olyan formában és mértékben, hogy az sértse és veszélyeztesse érdekeit, de erről még a későbbiekben lesz szó.
Kína és Észak-Korea kapcsolata egy kölcsönös függésen alapul. Ez a függés mindkét részről más minőségű, sok esetben aszimmetrikus függésnek szokták nevezni: míg Kínának stratégiai szempontból van szüksége Észak-Koreára, addig utóbbinak gazdasági helyzete és fennmaradása függ Peking döntéseitől. A KNDK kereskedelmében Kína meghatározó szerepet tölt be: 2023-ban az ország exportjának 73,6%-a, míg importjának 96,6%-a Kínához köthető. A különboző szankciós csomagok hatására ugyan csökkenés tapasztalható a számokban, 2020-ban pedig drasztikusan visszaesett a kereskedelme Kínával, ennek ellenére az illegális csempészet által a gazdasági kapcsolatok nem tűntek el egészen. A visszaesések olyan mértékűek voltak, hogy 2020-ban az export fő cél országa nem Kína, hanem Pápua Új-Guinea lett, illetve hasonló tendencia figyelhető meg az import szempontjából is 2021-ben. Viszont 2023-ra megközelítőleg visszaállt a gazdasági volumen a 2019-es szintre. Ezen értékek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Észak-Korea gazdasági függése Kínától rendkívüli erős, egyenesen példátlan mértékű. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a 2022-től kezdődő kevésbé előnyös politikai és diplomáciai kapcsolat nem befolyásolta a gazdasági kapcsolatokat, így ez által is a szükségesség a két ország részéről egymás felé jól kimutatható.
Kína szempontjából Észak-Korea egy olyan pufferállam, amely védelmet nyújt számára olyan országok felől, mint az USA, Dél-Korea vagy Japán. Tulajdonképpen egy határt képez. Ennek megfelelően ehhez a fajta stratégiai védelemhez Kínának szüksége van arra, hogy kapcsolatot ápoljon Phenjánnal, hiszen csak így van biztonságban ő maga is. A KNDK esetleges összeomlása regionális – de akár globális – felfordulást, nem kívánt háborút is okozhat, mindazonáltal rengeteg észak-koreai menekültet jelentene, amely mind Kínába venné az irányt. Egy ilyen szcenárióban valószínű Kína határossá válna Dél-Koreával, ezáltal pedig már csak egy lépés az USA is, amely a régióban talán túl nagy befolyást és kezet kapna, Kína pedig valamelyest „háttérbe szorulna”. Ez természetesen Kínának nem lenne előnyös. Ennek elkerülése végett Pekingnek érdeke Észak-Korea fenntartása, amelyet gazdaságilag, pénzügyileg, bizonyos helyzetekben politikailag is támogat (itt megemlíthetőek Észa-Korea nemzetközi fórumokon való védelme). Ezeket figyelembe véve Phenján sok esetben inkább teher Kínának, hiszen el kell tűrnie olyan szituációkban is, mint például az aktuális helyzet.
Az Észak-Korea és Oroszország közötti folytonosan felfelé ívelő diplomáciai kapcsolat, de főleg a katonai kötelék az utóbbi időszakban igen csak sok aggodalmat jelentett az Egyesült Államok és Kína számára is. Utóbbi esetében ez a kötelék több kellemetlenséget is okoz: amellett, hogy kimarad a geopolitikai folyamatok alakításából és Phenján talált egy alternatívát magának – bár valószínű Moszkva nem menne olyan szintig a segítségnyújtásban, mint Peking –, Kína nem is szeretne hivatalosan belefolyni a két ország szövetségébe, hiszen az által az Európai Unió hozzájuk hasonló ellenségnek tekintené, ezzel pedig elvesztené egyik fontos kereskedelmi partnerét. Kína annál inkább szeretne egy semleges mediátor szerepében megjelenni, aki nem nem foglal állást egyik fél mellett sem, de képes befolyásolni a helyzet alakulását. Kína nem fogja nyíltan támogatni a kettejük szövetségét, sőt a napjainkban elterjedt „felemelkedés vagy felfordulás”, másnéven az „autokráciák tengelyét” sem („axis of upheaval”). Ez a tengely négy országot foglal magába: Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán, amelyeknek gazdasági, katonai és politikai együttműködése többé-kevésbé bővülni látszik az utóbbi időkben. Ennek eredményeképpen Peking nem szeretne legalábbis nyíltan szerepet vállalni ebben sem, hiszen a Nyugat számára egyértelművé válna, hogy Kína ki mellett is áll. Ugyanakkor el kell tűrnie Észak-Korea elhajlásait, időnkénti átpártolását, eltávolódását tőle, hiszen így legalább nem válnak teljes mértékben ellenségekké és Phenján sem fog hasonlóan gondolni Kínára, tehát adott esetben még beleszólhat tevékenységébe és tárgyalásra bírhatja. De ettől független limitált Kína Phenján feletti hatalma és befolyása.
Egy másik probléma, ami felmerül az új barátság kapcsán, a következő: azáltal, hogy Észak-Korea beavatkozik az európai ügyekbe (ez alatt az Oroszországnak való fegyver szállítást és a katonák jelenlétét a harcban kell érteni), Ázsiát közelebb hozza Európához és a NATO figyelme ezzel a távol-keletre terelődik, sőt párbeszédeket is kezdeményez Dél-Koreával és Japánnal, de akár egy „kelet-ázsiai NATO” gondolata is felmerülhet. Kínának ez megint csak újabb aggodalomra ad okot, hiszen nem csak ő jelent akkor befolyást a régióban, ezenfelül előtérbe kerülhet a Koreai-félsziget problémája is, amely ugyancsak feszültségeket fog okozni.
További magyarázat a kétoldali kapcsolat jellegére
Kína érdeke tehát a meglévő status quo fenntartása, ezért nem fogja se Észak-Koreát bírálni, de a Nyugattal sem fog bármilyen ellenük létrehozott szövetségbe lépni. Fontos számára továbbá a Koreai-félsziget stabilitása, tehát egy esetleges háború elkerülése. Ezért is ellenzi Peking Észak-Korea fokozódó nukleáris programját, ami viszont prioritást élvez Phenján számára. Oroszországtól ugyanakkor megkapja erre a támogatását – nem elfelejtendő, hogy a Szovjet Unió nyújtott segítséget az észak-koreai nukleáris kutatóközpont létrehozásában is –, így jelentősen csökken annak valószínűsége, hogy a közeljövőben eltávolódik Moszkvától. Észak-Korea tulajdonképpen talált egy alternatívát a kínai szövetségre, ugyan Oroszországnak a jelenlegi kölcsönös segítségnyújtás előnyös, kérdés, hogy hosszútávon is szeretné-e ezt a szerepet átvállalni. Bár a béke folyamatban Vlagyimir Putyin a BRICS országokon kívül Észak-Koreát is szívesen látná. Ettől függetlenül mind Kínának, mind Oroszországnak a KNDK egy „társ a pokolból”, ugyanis jelentős anyagi forrásokat emészt fel.
Az orosz-ukrán háború végetértével – persze ez függ a háború lezárásának körülményeitől is –, amennyiben az Oroszország és Észak-Korea közötti kapcsolat meggyengülne, Phenján újra Peking felé fordul majd, hogy biztosítsa támogatását.
A kínai és észak-koreai kapcsolatok nem csak politikai vagy gazdasági tényezőkön múlik, de bizonyos tradicionális kulturális sajátosságokon is. Sok esetben lehet olvasni olyan összehasonlításokat, mint Kína a nagytestvér, Észak-Korea a kistestvér, vagy akár egy apa-fiú viszony is kirajzolódik. A tradicionális államközi kapcsolatoknak az alapja a kisállamok és nagyhatalmak általi meghatározott szerepek betöltése: míg Észak-Korea egy kis- vagy pufferállamként alárendeli magát bizonyos mértékben, addig Kína nagyhatalomként gondoskodó, paternalisztikus szerepet ölt, aki biztonságot nyújt a kisállamnak és megvédi azt. Ezt a konfuciánus értékekkel is lehet azonosítani: az apa védelmet nyújt, de a fiú tiszteletet kell mutasson érte. Ez a tisztelet viszont nem minden esetben fog kialakulni. Ettől függetlenül Kína, még ha érdekeit sértik is, nem fog fellépni a be nem avatkozás elve végett. Mindkét államnak rendkívül fontos a szuverenitás fogalma, Észak-Korea esetében ez visszavezethető a japán gyarmati uralom éveire. Ennek értelmében ez szab egy bizonyos korlátot a bilaterális kapcsolatokban és ez fogja leginkább meghatározni a kínai és észak-koreai viszonyt.
Kína tehát bármilyen provokatív lépés ellenére csak abban az esetben fog valamilyen szintű nyomást gyakorolni Észak-Koreára, ha az a szuverenitását veszélyezteti, de akkor sem túl intenzíven, hiszen azzal ellenségeskedés és feszültség fog kialakulni kettejük között, egyben a térségben is.
Jövőbeli kilátások
A jelen állás szerint, Észak-Korea és annak nukleáris ambiciói marad a régió, de a globális világ egyik fő kihívása, amelyben Kína eddigiekkel eltérően minden bizonnyal szeretne szerepet vállalni. A krízis enyhítésének végett még akár egy lehetséges dél-koreai és japán együttműködés is szóba kerülhet, ami szintén jelentős hatással lehet a bilaterális kapcsolatuk alakulására. Ugyanakkor az USA izolacionista politikája is megemlíthető, mint befolyásoló tényező, hiszen abban az esetben, ha Washington nem kíván hasonló párbeszédeket folytatni Phenjánnal, mint az első Trump-adminisztráció alatt, akkor Kína továbbra is meghatározó nagyhatalom maradhat a Távol-Keleten, és az Észak-Koreával való viszonya is előnyösebb pozícióba kerülhet.
Konklúzió
Összegzésként elmondható, hogy Kína és Észak-Korea között egy szoros politikai és gazdasági kötelék rajzolódik ki, viszont ezt a viszonyt időnként befolyásolja a nemzetközi élet egyéb szereplői és eseményei. A bilaterális kapcsolatok már az elejétől fogva ezt a hullámzó tendenciát mutatták, és végigkísérte napjainkig annak jellege. Az együttműködés ennek következtében nem minden esetben jelent kedvező diplomáciai kapcsolatokat, viszont a kölcsönös függés biztosítja a szövetség erősségét és szükségességét, egyben elutasítja a kapcsolat teljes megszakításának lehetőségét.
Szerző: Simonffy-Kiss Anita
A Észak-Korea és Kína kapcsolatának alakulása az aktuális nemzetközi viszonyok fényében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Január elsejétől új parancsnok irányítja a szolnoki MH Kiss József 86. Helikopterdandárt. Elődjéhez, az MH Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság parancsnokhelyettesének kinevezett dr. Bali Tamás dandártábornokhoz hasonlóan Kovács Krisztián ezredes is szállítóhelikopteres múlttal érkezett a parancsnoki beosztásba.
Nem először nyílik lehetőségünk egy hosszabb interjúra Kovács Krisztián ezredessel, hiszen az elmúlt években többször is beszélgettünk a szállítóhelikopteres közösség szerepéről - többek között - a 2010-es vörösiszap-katasztrófa, a 2013-as árvíz vagy a 2019-ben véget ért afganisztáni misszió kapcsán. Dandárparancsnoki kinevezése után immár nem a zászlóaljnál, hanem parancsnoki irodájában találkoztunk, ahol szakmai életútjának egy-egy fontosabb mozzanatait elevenítette fel.
A kiberbiztonság napjainkban az egyik legfontosabb fogalommá vált a biztonságpolitikában és más szakterületeken. Mára a mesterséges intelligencia olyan fejlett szintre ért el és annyira széleskörben hozzáférhetővé vált, hogy elkerülhetetlen a használata a kibervédelemben. Kezdetben a mesterséges intelligenciának csak a gépi tanulás (machine learning) alágát használták fel, hogy monitorozzák a felhasználói interakciókat ezzel kiszűrve egy esetleges betörést a rendszerbe vagy engedély nélküli hozzáférést bizonyos adatokhoz. A machine learning előnye, hogy egy emberhez képest elképesztően sok adatot tud rövid idő alatt feldolgozni és a nap 24 órájában dolgozik, ez tökéletessé tette erre a feladatra. A generatív AI-ok megjelenésével új korszak kezdődött hiszen ezek az AI-ok folyó szöveget tudnak alkotni és így a védelmi oldalon történő felhasználást is megkönnyítették, de ezzel egyidőben a csalások és támadások száma is megnőtt mesterséges intelligencia felhasználásával.
A gyakorlati felhasználásban ez azt jelenti, hogy a generatív AI segítségével például az AI ír egy jelentést, hogy adott informatikai rendszerben az elmúlt tetszőleges időtartamban volt-e bármi féle rendellenes tevékenység és ha esetleg akadt ilyen akkor megoldásokat is kínál a szakembereknek. Ennek a használatával drasztikusan lehetett javítani a nagy informatikai rendszerek felügyeletének a hatásfokát és gazdaságosságát. A mesterséges intelligencia egyik kulcsszerepe a prediktív elemzésekben rejlik a machine learning mellett. Ennek a lényege, hogy az AI mivel folyamatosan figyeli a rendszert stratégiákat tud kidolgozni arra, hogy a jövőben milyen típusú fenyegetések várhatóak az informatikai rendszer ellen és ezekkel szemben mi lenne a leghatékonyabb védelmi eljárás. Mindemellett az emberi faktor sem elhanyagolható és egyedül az AI nem sokat ér a kiberbiztonságban egyelőre jelenlegi tudásunk szerint. Tehát a mesterséges intelligenciával manapság csak a szakemberek munkáját tudjuk megkönnyíteni.
A támadások terén megoszlik a szakértők véleménye hiszen nincs konkrét bizonyíték minden esetben, hogy használtak AI-t a támadás során. Legtöbbször az elkövetés módja és eszköze az, ami következtetni engedi a szakértőket, hogy mesterséges intelligenciát alkalmaztak egy támadás során. Egyik olyan eset amikor bizonyítottan AI-t használtak egy kibertámadáshoz az a 2021-ben fejlesztett WormGPT volt. Ez a mesterséges intelligencia modell nagyon hasonlít a sokak által ismert ChatGPT-hez, ennek is lehet olyan feladatot adni, hogy megadott paraméterek szerint generáljon egy szöveget. Ez olyannyira jól ment az AI-nak, hogy tökéletesen tudta utánozni az emberi szóhasználatot és így olyan üzeneteket tudott küldeni többek között emailen, amiket a spam-szűrők nem tudtak megkülönböztetni a valós üzenetektől. Ezzel tehát az adathalász kiber bűncselekmények sokkal hatékonyabbak tudtak lenni, főleg, hogy ezeknek a phishing emaileknek a fő célpontjai vállalatok voltak és a tőlük való információszerzés.
Azonban nem csak a rosszindulatú felhasználás szüli ezeket a programokat, például fejlesztenek ilyeneket az IBM-nél is többek között. Ezeknek a fejlesztéseknek a célja, hogy fel tudjanak készülni a jövőbeni fenyegetésekre és hogy talán egy lépéssel a támadók előtt járhassanak a védelmi mechanizmusok tekintetében. A program, amit itt kifejlesztettek a DeepLocker nevet viseli és a lényege, hogy teljesen új és nagyon hatékony kitérőtechnikákat alkalmaz a víruskereső szoftverek ellen. Az IBM kísérletében egy ártalmatlannak tűnő videókonferencia szoftverbe rejtették és a kísérletben résztvevő emberek egyikének sem észlelte a számítógépére telepített vírusirtó program. A másik fontos innováció az a célzott támadás, ami csak akkor aktiválódik, ha a program észleli az áldozat arcát, hangját vagy egy előre megadott földrajzi helyet. Az ilyen rendszert mély neurális hálózatnak nevezik (DNN) és ez teszi lehetővé, hogy rejtve maradjon a különböző vizsgálatok során. A másik nagy előrelépés, amit felfedeztek az a malware aktiválási ideje, hiszen eddig ezt valahogy időzíteni kellett vagy egy IP-címhez kötni míg a DeepLockerrel biometrikus adatok alapján aktiválódik a kártevő.
Kínai és amerikai kutatók is fejlesztettek már olyan szoftvert, ami a CAPTCHA védelmi rendszert képes feltörni. A tesztek szerint a torzított szövegeket 94%-os pontossággal képes az AI felismerni, tehát így a legtöbb webes felület botok elleni védelme veszélybe került. Ez könnyen adhat felületet DDoS támadásoknak így túlterhelve és megbénítva mind magán mind pedig állami weboldalakat és informatikai rendszereket.
Ami pedig a nemzetbiztonsági kérdéseket illeti, több példa is van rá, hogy AI-t használtak fel többek között iráni és kínai hackerek is. A kínaiak fő célja a politikai ellenzék monitorozása és szétzilálása a cél, erre tökéletes platformot nyújtottak a közösségi média oldalak. Másik eszközük pedig, egy rejtőzködő és a saját kódja átíró malware volt, amivel az áldozatok eszközein tárolt adatokat tudták ellopni. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy egy iráni hackercsoport pszichológiai hadviselésre és dezinformációra használta az AI-t. A 2024-es olimpiai játékok idején elárasztotta a nemzetközi médiát az Izrael és a Hamas között dúló katonai konfliktusról szóló hírekkel. Ezeket a híreket AI generálta, de annyira kifinomult a nyelvi modellje, hogy szinte nem lehet megkülönböztetni a valódi hírektől. Mindezek mellett természetesen ezeket az mesterséges intelligenciákat az irániak phishingre is használják, hiszen főként ezekből a csalásokból finanszírozzák a csoport költségeit.
Igazából ahhoz, hogy megfelelően tudjunk védekezni az AI ellen, nekünk is AI-t kell alkalmazni. Hiszen például a Deepfake szoftverrel létrehozott hang vagy képanyagot manapság az AI fejlettsége miatt nagyon nehéz megkülönböztetni a valóstól, kivéve, ha használunk kifejezetten erre fejlesztett AI-t. De ha az AI csak a felhasználói szokásokat figyeli úgy is közel 90% pontossággal ki tudja szűrni a fenyegetéseket és a rendellenes műveleteket. Egy másik elterjedt és hatékony módszer a sandboxing, ennek a lényege, hogy az eszköz egy virtuális környezetben lefuttatja a programot és figyeli, hogy az tesz e bármilyen kirívó tevékenységet például titkosítást. Ezzel is nagy részét ki lehet szűrni nem csupán az AI fenyegetéseknek, de a hagyományos kártevőknek is. A valós idejű blokkolás is egy mára már elterjedt és AI segítsége nélkül elképzelhetetlen lenne, a lényege, hogy a rendszer figyeli például a fertőzött IP címeket és azonnal letiltja azokat amint észlel egyet. Ezzel a rendszerrel a Microsoft Defender a reakció idejét 2-6 óráról 30 másodpercre csökkentette. Vannak olyan AI-ok, amik önjavító rendszerrel vannak megírva, tehát ha az AI úgy véli talált egy olyan hibát a kódjában, amit ki tud használni egy kártevő akkor úgy módosítja azt, hogy a későbbiekben ne legyen lehetőség a hiba kihasználására. Egy másik módszer az AI felhasználására a kiberbiztonságban az a különböző tréningeken lenne. Itt a cégek dolgozói vagy akár magánembereke is megismerkedhetnének az AI által küldött phishing üzenetekkel és hogy különböztessék meg azokat a többi üzenettől.
A jövőben ezeknek az önjavító és öntanuló rendszereknek a működése valószínűen még kifinomultabb lesz. Csak gondoljunk bele, hogy ha ma egy DDoS támadás észlelése után 10 másodperccel tudja izolálni a fertőzött csomópontokat egy ilyen önjavító rendszer akkor mire lesz képes egy ilyen rendszer 2 vagy 3 év múlva. Ezenkívül a prediktív védelem nagyobb szerepet fog kapni, a legvalószínűbb az lesz, hogy az AI az internet és a dark web böngészésével és figyelésével előre tud jelezni egy esetleges kibertámadást. Az okosotthonok terén is lesz változás, hiszen egy AI felügyelni tudja, hogy minden eszköz működik e rendesen, vagy ha éppen nem melyikkel mi a probléma. Így ki lehet kerülni azt a biztonsági kiskaput, hogy ezeket az okoseszközöket lehallgatásra, vagy információ szerzésre használják fel illetéktelenek. Ezen a gondolaton elindulva az AI-t a kritikus infrastruktúrában is lehet alkalmazni, hogy ha esetleg megszűnne egy alrendszernek az összeköttetése a fő informatikai rendszerrel az AI tovább tudná működtetni biztonságosan azt az alrendszert külső beavatkozás nélkül. Ezzel decentralizálná például az energia vagy vízellátást így csökkentve annak a kockázatát, hogy az ország ellen intézett kibertámadás teljesen meg tudja bénítani azt és elvágja a polgárokat a kritikus infrastruktúrától. Az informatikai rendszerek védelmét segítheti az is, hogy AI által szimulált mesterséges támadásokkal tesztelik a rendszerek biztonságát és ez kombinálva egy önjavító programmal elméletben ki tudná küszöbölni a támadások több mint 90%-át. Napjainkban is használnak ilyeneket, de ennek a kettőnek a kombinációja meghatározó lesz a következő években a kibervédelem terén.
Azonban nem csak pozitív oldala van az AI vállalati felhasználásának, például 2024-ben egy német vállalat biztonsági rendszerében működő AI megfigyelte az alkalmazottak magánüzeneteit és így próbálta meggátolni a vállalat elleni támadásokat. Ez pedig azt támasztja alá, hogy az AI nem ismeri az erkölcsöket és az etikát, ez pedig komoly gondot okozhat a jövőre nézve hiszen egy nem keretek közé szorított mesterséges intelligencia ilyen helyzetben csak a feladattal foglalkozik és elképzelhető, hogy nem a humánus megoldást választja. Az AI betanítása is fontos feladat hiszen, ha ez nem megfelelően történik akkor komoly gazdasági következményei is lehetnek, például, ha banki vagy pénzügyi rendszereket felügyelő AI-ról van szó, amit csak Európai adatokkal tanítottak be, akkor használat közben ez egy afrikai vagy ázsiai országban problémákat okozhat. Az AI számára úgy fog tűnni mintha mindenki hamis vagy kirívó bankkártya adatokat adna meg és így egy adathalászatra gondol vagy csalásra. Ezenkívül nagyon sok országban az AI használatára semmi féle törvényi előírás nem vonatkozik, ez a jövőben problémákat okozhat és tömeges visszaéléseket eredményezhet. Feltételezem az elkövetkező pár évben minden ország felkészül erre és törvényileg is rendelkezik a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, de addig ez egy kiaknázatlan terület a bűnözők számára.
Tehát a mesterséges intelligencia mind a támadó és mind a védekező oldalon nagyon fontos eszköz és nem csupán a nagy informatikai rendszerekben hasznos, hanem a mindennapi életben is. Az embereknek tudniuk kell hogyan reagáljanak például egy AI által küldött adathalász üzenetre vagy tisztában kell lenniük, hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyenek vele milyen élethű hang vagy kép készíthető deepfake segítségével és hogy ezt zsarolásra vagy csalásra lehet felhasználni.
Szerző: Huszár Róbert
A Mesterséges intelligencia használata a kibervédelemben és kibertámadások során bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Ha találomra megkérdeznénk embereket az utcán a leghíresebb terroristákról, aligha akadna a felsoroltak között orosz nemzetiségű személy. Pedig az 20. század fordulóján Oroszországban a cári kormányzatnak igen meggyűlt a baja a terrorizmussal, aminek állami vezetők (köztük miniszterelnökök és cárok) is áldozatául estek. Ennek emlékezete Oroszországon kívül már nemigen van, de orosz közegben továbbra is ismert ez az időszak. Az egyik terroristával foglalkozunk a KatPol Kávéház 121. adásában, akinek életét a Fakó lovon ülő halál c. orosz film is feldolgozza.
A speciális festést kapott 716-os Mi-24V-ről, akarom mondani Csőrike II-ről "került a kezembe" ez a légifotó, ami a Lord Mountain 2010 gyakorlaton készült, Szlovéniában.
A fotoplatform se volt egy mindennapi madár...
...a 707-es oldalszámú ex-Mi-17PP, ami a típus későbbi hazai története során "nem létezőnek" lett minősítve, így sajnos elesett a továbbéltetés lehetőségétől.
Zord
A NER bizonyos kurzusfilmjeit, mint a podcastunk profiljába illeszthető kortárs termékeket, már górcső alá vettük – ezeket az adásokat linkeltük a poszt végén -, de hasonló sorozatokkal még egyáltalán nem foglalkoztunk, úgy általában a magyar TV-sorozatok közül is csak eggyel, de az sem kifejezetten jelenkori alkotás. A TV2 tavaly megjelent S.E.R.E.G. c. minisorozatát már csak ezért sem hagyhatjuk említés nélkül, és természetesen azért sem, mert a magyar állam bármelyik fegyveres ereje számára aktuális imázsfilm vagy -sorozat emberemlékezet óta biztosan nem készült.
Ez a bejegyzés az előző folytatásának is tekinthető, de nem az SH-3 Sea Kingről, mint típusról, és nem is a pilótákról lesz szó, hanem azokról, akik hátul, a tehertérben dolgoztak. A Sea King sokoldalúságát tekintve a kabinszemélyzetek igazi mindenesek voltak. Mindennapjaikba egy személyes történet segítségével kaphatunk betekintést.
Jeff Manthos repülőcsaládba született. Édesapja a második világháborúban P-51 Mustangon, Koreában F-86 Sabre-en repült, ő maga a hetvenes években négy évig szolgált kabinszemélyzetként a csendes-óceáni flotta HS-4 Black Knights helikopterszázadánál. Élményeiről kérdeztem és arról, hogy akkoriban hogyan éltek a helikopterek legénységi állományú hajózói a repülőgép-hordozók zárt közösségében.
A kurrens diplomáciai viszonyok közepette (ezt még új geopolitikai helyzetnek nevezni kissé elhamarkodott lenne) az indokoltnál is nagyobb hangsúlyt kapott a Mirage 2000-5 repülőgépek első, állítólag eredményes ukrajnai bevetésének híre. Ehhez kapcsolódva kínál egy friss adalékot és egy "kissé" régebbi magyar vonatkozást a LégierőBlogger.
Minek rakja ki az európai rakétagyártó 2025-ben egy (régóta nem gyártott) Mirage 2000 makettjét a standjára a megszokott MICA EM és IR (na jó NG) rakéták mellett a típusra integrált, de azon ritkán használt SCALP-EG csapásmérő robotrepülőgéppel és a közeli hatótávolságú Mistral légvédelmi rakéták légi indítóival (ATAM), mely még sosem volt látható ebben a kontextusban? A megoldás kizárásos alapon az ukrán "export" követelményrendszer lehet. A Szu-24-esek közelgő kifutásával kell egy SCALP-EG (Storm Shadow) hordozó utód; a drón és CM elfogó feladatra pedig nem ártana egy a MICA-nál nagyságrenddel olcsóbb (SZE vs M EUR/db) levegő-levegő rakéta - így máris összeáll a kép.
Közel harminc évvel ezelőtt a Mirage 2000 akkor új, -5 változata is szóba került a MH új harci repülőgép típusaként, sőt, tesztelésére úgy Fraciaországban, mint idehaza, Kecskeméten sor került. Ez utóbbi alkalommal, 1996 augusztus 29-30-án készítettem az alábbi képeket a B01 jelű kétüléses változatról.
A céges vendéggép (nincs francia felségjel) a kecskeméti központi zónában, háttérben a Dassault saját Falconja, mellyel a delegációjuk utazott.
A francia gépek közül a Dash 5-é volt az első, több multifunkciós képernyővel ellátott, nemcsak hozva az F/A-18-as által elindított trendet, de túl is szárnyalva azt. A három MFD és HUD közé ugyanis egy HLD (Head Level Display) is került a műszerfalra, összesen 5 (CRT!) kijelzővel (és a HOTAS-al) alkotva az Advanced Pilot System Interface (APSI) ember-gép kapcsolati rendszert.
Gyakorló Magic rakéta a szárny alatti külső pilon/indítóberendezésen, háttérben a törzs alatti tandemek hátsó pilonján egy MICA...
...aminek a függesztőberendezését a dinamikus bemutatózás előtt leszerelték.
Végül pedig pörögjenek itt a szerző jegyzetei a képernyőrendszerről a Dassault 1996 április 16-i sajtótájékoztatójáról.
Zord
A Sikorsky ikonikus forgószárnyasa, az SH-3 Sea King az Egyesült Államokon kívül további tizennégy ország felségjelével repült és négyben gyártották is. Meddő próbálkozás lenne tehát rövid, de mégis átfogó ismertetőt írni, ezért most kizárólag a négy alapváltozatról lesz szó, amelyek az amerikai haditengerészet, a US Navy tengeralattjáró-elhárító és harci támogató századainál üzemeltek.
A második világháborút követő években a forgószárnyas technika immár visszavonhatatlanul helyet követelt a katonai repülésben. A helikopterek kifejlesztésében élenjáró ukrán emigráns, Igor Sikorsky 1923-ban alapított cége a harmincas években repülőcsónakok gyártásával szerzett hírnevet. Gépeit a kor neves légitársasága, a Pan American Airways is üzemeltette transzóceáni útvonalain. Sikorsky figyelme ugyanebben az évtizedben fordult a helikopterek felé és lelkesen vetette bele magát a merevszárnyú repülőgépekétől merőben eltérő műszaki megoldások kidolgozásába. Első, már helikopternek mondható repülő szerkezete 1940 májusában szállt fel, Sikorskyval a kormányoknál. Ha valaki, akkor ő igazán tudta, hogy mibe ül…
A magyar air power nézōpont egyik ritkán említett, hidegháborús örökségből származó összetevője a repülőgép-hordozó-féle hajók jelenlétének nyomon követése az Adriai-, és a Jón-tengeren, illetve a Földközi hozzánk közelebb esō vizein.
A Trieste LHD és az Amerigo Vespucci iskolahajó a trieszti városfronton, a Bersaglieri mólónál.
Zord
Éppen egyik cikkem illusztrációjához keresgéltem régi papírképeim között, amikor kezembe akadt egy Ferihegyen parkoló kék-fehér Fokker F27-es fotója. A kép fényes nappal készült, de egy éjszakai repülés emlékét idézte fel. Feljegyzéseimbe lapozva a repülés dátumát is megtaláltam és mivel ennek éppen 25 éve – ráadásul a kargópilótákról ritkán esik szó – gondoltam, a dolog megér egy visszaemlékezést.
Az ezredforduló környékén egy gyorsposta-szállítással foglalkozó, svájci központú légiforgalmi cég magyar leányvállalata, a Farnair Hungary a legismertebbek között volt. Számos pilótának volt ugródeszka a közforgalmi repülés világába, mert akkoriban a nemzeti légitársasághoz, a Malévhez kevés fiatal jutott be. Ennek többnyire nem szakmai okai voltak. Fogalmazzunk úgy, hogy a kapcsolati tőkéjük még nem nyugodott biztos alapokon. Ők aztán csomagszállító L-410-eseken és Fokker F27-esen alapozhatták meg karrierjüket, majd ülhettek át a rövidesen megjelenő diszkont légitársaságok Airbus 320-asaira vagy Boeing 737-eseire.
A héten másodjára lőtt idehaza a HForce H225M SOF változatú közepes többcélú helikoptertípus, ezúttal először a szolnoki helikopteres alakulat színeiben. Ésatöbbi.
Stílszerűen vegyük előre a 80-as lőköri fordulóját. Az adminisztratíve 11-ik, de elsőnek megépült magyar H225M még leszállítás előtt, 2023 tavaszán a típus HForce integrációs tesztjeinek az alanya is volt, és végrehajtotta első lövészeteit Magyarországon. Igaz, még festés nélkül és F-ZWDZ francia ideiglenes lajstrommal átrepülve. Utána még visszament Marignane-ba és csak 2023. december 4-én a (a 81-essel együtt) került véglegesen a szolnoki 86-osokhoz.
Ez már a 81-es, amint megkezdi a fordulóját a lőkör "hosszúfaláról" vissza a lőirányra...
...és közben megmutatja a Nacelle canon 621, pontosabban a fegyverfelfüggesztő pilon akár aszimmetrikus bólintási lehetőségét.
Ugyanaz, de egy másik perspektívából.
Ugrik.
Az ugrás kezdete a másik oldalról nézve.
Lő.
A másik oldalról jobban látszik a lőporfüst.
Ésatöbbi 1, azaz egy H145M Multipurpose mutatja a szajrét.
Ésatöbbi 1a "Rábeszélés"
Ésatöbbi 1b "Hawkish attitude"
Ésatöbbi 2, azaz két Mi-24-es dolgozik. "Egyik. Másik. Újra. És mégis forog a Föld"
Zord
Egyes európai városokban a mai napig megtalálhatók a második világháborús utcai harcok nyomai. Néhány kivételtől eltekintve, többnyire a kézifegyverek tüzétől származó golyónyomokról van szó, amelyeket az utókor nem akart eltüntetni. Hogy ez az igénytelenségre vagy e sajátos emlék megőrzésének szándékára vezethető vissza, a napnál is világosabb - az egyik helyen elkoszolódott falak, málló vakolat övezik a találatok nyomait, a másikon új funkciót találtak neki.
Az utóbbira Hollandiában, a Maastricht közelében lévő hangulatos kisváros, Valkenburg egyik sétáló utcáján láthatunk példát, nem messze a városháza parkjában kiállított német páncéltörő ágyútól. A régióban nemcsak számos harcjármű és tüzérségi fegyver emlékeztet az 1944 szeptemberében vívott harcokra, de még egy harckocsi ágyú találatából is sikerült egy emlékhelyet kialakítani. Az érintett épületet egy amerikai Sherman 75 milliméteres ágyúja találta el a városi harc közben. Valkenburg újjáépítésekor a hollandok úgy döntöttek, hogy a találat nyomát megőrzik és a mélyedésben később egy apró Mária szobor is helyet kapott.
Puskin egy helyen szerénytelenül a "jekatyerinai sasok dicsőséges seregeként" aposztrofálta azokat a tehetséges állami tisztviselőket és katonai parancsnokokat, akiket a "Nagy" jelzővel illetett híres cárnő szintúgy tehetséges (vagy egyszerűen csak szerencsés) kézzel választott ki magas pozícióikba, ezzel (is) megalapozva az orosz biodalomépítés egyik legjelentősebb korszakát. Közülük Fjodor Usakov tengernagyot a krónikások inkább mellőzték a többiekhez képest, elvégre "csak" kisnemes volt egy alapvetően ugye szárazföldi hatalom szolgálatában, egy épphogy csak létrehozott és mellékes orosz flottánál, olyan háborúkban, melyek nem kifejezetten a tengereken dőltek el. De ilyen körülmények is kétséget kizáróan bizonyította zsenialitását a tengeri hadviselés terén.
Van, hogy egykor rendszeres 'találkozások' az élethelyzet és a nagyvilág változásai miatt megritkulnak vagy elapadnak az ember életében. A MAKSz és az Armija elérhetetlenné válása kapcsán a legtöbb nyugati megfigyelő - még a 'keleti nyugatiak' is - így jártak az orosz haditechnikával, pedig a téma relevánsabb mint valaha, ha szabad így fogalmazni. Aztán a sors néha úgy dobja, hogy mégiscsak nyílnak ablakok, râlátással :-)
Pancir torony ùj felderítő radarral és vegyesen málházott eredeti és új kaliberű (malogabaritnij) rakéták konténereivel.
Az eredeti kaliberű 57E6M-E és 57E6-E illetve az új TKB-1000 rakéták illetve az utóbbiak nêgyesével kötegelt indítókonténerei.
A Zala 51-es és 52-es gyártmányai, azaz az ukrajnai háború orosz oldalának ikonikus Lancet cirkáló lőszerei.
X-UAV üzleti és H-BPLA projektnévvel ellátott Kornet variáns, a vezetősugaras helyett félaktív lézeres rávezetéssel, drónfegyverzetként (Forposzt, Orion), akár légi célok ellen is.
T-90MSz a harci tapasztalatokat tükröző fejlesztésekkel, így többek között drónhâlóval és zavaróberendezésekkel felszerelve.
Zord
Legutóbbi adásunkban az amerikai polgárháborús tematikájú westernfilm alműfaját tárgyaltuk ki, amely elég nyilvánvalóan mutatja meg azt, hogy a közönség kíváncsiságát egyaránt csigázzák fel az egzotikus tájak, gyéren lakott hatalmas térségek és a tovaszállt korok, amikor még fiatal volt a nemzet és könnyebben akadtak lelkesítő nagy közös célok. A múlt szelektív megszépítése, romantizálása persze minden társadalomban jelen van, és bizony furcsa lenne, ha ez pont a filmművészetben nem érvényesülne. Diktatúrákban ez bizonyára fokozottan érvényes, pláne ha egyenesen a rendszer születésének és megszilárdulásának „hőskora” kerül vászonra.
A Szovjetunió esetében ehhez hozzávehetjük, hogy a konszolidáció és viszonylagos enyhülés periódusában felértékelődött a könnyed tömegszórakoztatás, és korlátozottan persze, de azért új lehetőségek nyíltak a nyugati kulturális trendek követésére, összhangban a közönség erre vonatkozó jelentős igényeivel. Így futhatott fel – bár kultúrtörténeti léptékben azért nem olyan hosszú időre - a műfaj, amit a Vasfüggöny túloldalán Eastern/Ostern névvel illettek, azaz vadregényes távoli vidékeken játszódó és az amerikai westernek főbb mintáit átvevő szocialista kalandfilm.