Az amerikai fél eredetileg május végére ütemezte a cseh kormány által a légierő részére megrendelt AH-1Z Viper harci-, és az UH-1Y Venom többcélú helikopterek első példányainak leszállítását. A céldátum módosult, de a helyszín nem: a gépek bázisa a Namest nad Oslavou melletti 22. Helikopter Bázis lesz, amely az L-39 Albatrosok 2013-as távozása óta kizárólag forgószárnyas típusokkal látja el feladatait.
A 22. Helikopter Bázis két századában repülő szállító és harci helikopterek közül a legmodernebbnek eddig azok a Mi-171-esek számítottak, amelyeket a NATO különleges műveleti feladataira (SOATU – Special Operation Air Task Unit) való felkészülés miatt, korszerűsített pilótafülkével, időjárásradarral, FLIR-rel, kevlárlapokkal, infravörös rakéták elleni védelemmel, és gyors csörlővel láttak el. Ezek a helikopterek továbbra is rendszerben maradnak, de a cseheknél is megkezdődött a forgószárnyas típusváltás és az új gépek rendszeresítése. 2019 óta ismert, hogy az új helikopterek az amerikai Bell Textron AH-1Z Viper és az UH-1Y Venom típusai lesznek, de az elején a Sikorsky jól ismert mindenese, az UH-60M Black Hawk is felmerült, mint váltótípus.
Kik és hogyan követik el az emberrablásokat, túszejtéseket a Kongói Demokratikus Köztársaságban? Mi az elkövetők motivációja? Hogyan hatnak ezen bűncselekmények az egyénre és a kongói társadalomra? Lehet ellenük védekezni? Ezen kérdésekre kerestem választ az Új Nemzeti Kiválósági Program kereteiben elkészített kutatásomban, amelyben a 2017 utáni emberrablásokat vizsgálom. Mielőtt kísérletet tennék megválaszolni a feltett kérdéseket, röviden szükségesnek tartom jellemezni azt a környezetet, amelyben az említett bűncselekményeket elkövetik; a Kongói Demokratikus Köztársaságot.
Az ország komplex biztonsági helyzetének leírására a Vida Csaba által bemutatott biztonságpolitikai leírómátrix alkalmazása kézenfekvő. A társadalmi alrendszereket a buzani biztonsági szektorok alapján 5 dimenzióban határozza meg a mátrix, ezek a politikai, katonai, gazdasági, társadalmi és környezeti szektorok. A mátrix elemzési kerete pedig az egyéni szinttől a globális szintig terjed. A vizsgált buzani szektorok szintenkénti elemzését követően megállapítható, hogy Kongó nem biztonságos ország, biztonsága az alkalmazott leírómátrix alapján 2-es szintű – az 5 fokozatú skálán.
Egyéni és kisközösségi szinten a katonai, gazdasági, társadalmi és környezeti szektor is tartalmaz létfenyegetést jelentő elemeket. Fontos kiemelni a keleti és nyugati országrész közötti törésvonalat, hiszen a keleti fegyveres konfliktusok olyan fenyegetést jelentenek, melyekkel a konfliktusban nem érintett területek lakosainak közvetlenül nem kell szembenézniük. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy azok hatásai izoláltan léteznének a közvetlenül érintett területeken. A fegyveres konfliktusok több szektorra hatással vannak; fenyegetik a választójog gyakorlását, növelik a megélhetési problémákat, a mezőgazdasági tevékenységek ellehetetlenítésével az élelmezési problémákat, munkanélküliséget, a migráció push faktorai. A belső migráció jelentős, vidék-város relációban is jellegzetes. A légszennyezés, vízellátási problémák, és az extrém időjárási jelenségek létfenyegetést jelentenek a kisebb településeken és nagyvárosokban egyaránt, továbbá nem elhanyagolhatóak az újra és újra felbukkanó, vagy konstans jelen lévő járványok sem. Az ország intézményei, gazdasága, infrastruktúrája nincs felkészülve az éghajlatváltozásra és annak negatív hatásainak kezelésére, ugyanakkor ország károsanyag kibocsátása, valamint az erdőirtás hozzájárul a globális klímaváltozáshoz is.
A katonai, környezeti szektor fenyegetései elleni fellépés egyben sürgős és fontos állami feladat, az állam azonban nem tudja megfelelően szavatolni a biztonságot. A politikai szektort a 2023-as választások kihívásai dominálják, a külpolitikában pedig elsősorban gazdasági megfontoltságú nyitás figyelhető meg, azonban olyan területeken is történtek új megállapodások, mint az oktatás. Az exportra termelő bányászat által dominált gazdaság várhatóan instabil, ám növekedési pályán marad a következő években, ugyanakkor az országban továbbra is nagy mértékűek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek.
A keleti nem állami fegyveres csoportok nem csak Kongóban, de a szomszédos országokban, Ugandában vagy Ruandában is tevékenyek, amire válaszul már nem csupán az ENSZ, de a Kelet-Afrikai Közösség (EAC) is telepít csapatokat a térségbe. A többnemzeti érintettség növeli az országok közötti súrlódásokat az amúgy is feszült regionális környezetben, ugyanakkor összefogásra is készteti a nemzetközi szervezetek tagjait, habár kérdéses, hogy ezek mennyire fenntarthatóak és hatékonyak. A tüntetések azENSZ Kongói Demokratikus Köztársaságbeli Stabilizációs Missziója (MONUSCO) és EAC kongói jelenléte ellen kifejezik a társadalom ellenállását és bizalmatlanságát, ugyanakkor a nemzetközi szereplők bevonódása az esetleges önös érdekeik mellett a konfliktus eszkalációjának megfékezését célozza.
Emberrablások és túszejtések
Az emberrablás általában egy kiemelt vagy konkrét személy ellen meghatározott okból elkövetett cselekmény, mely leggyakoribb motivációja a váltságdíj, egy társ kiszabadítása, vagy azon cél elérése, hogy egy követelés vagy egy ügy nyilvánosságra kerüljön. A túszejtés pedig jellemzően emberek nyílt fogva tartása annak érdekében, hogy nyilvánosságot szerezzenek egy ügynek, elérjenek politikai engedményeket, vagy váltságdíjra tegyenek szert. Az emberrablástól eltérően a túszejtés áldozatai általában nem az ellenséges társadalom ismert személyiségei.[1]
A kongói emberrablások, túszejtések feltehetően jelentős részét nem jelentik, melynek okai között szerepel az állami szervekbe vetett bizalom hiánya, az elkövetők büntetlensége, a megtorlástól való félelem, vagy pedig a társadalom általi megbélyegzés, áldozathibáztatás. Ahogy Kongó komplex biztonsági helyzetének rövid bemutatása során említésre került, a keleti és nyugati országrész között a nem állami fegyveres csoportok jelenléte, illetve jelenlétének hiánya miatt különbségek mutatkoznak. A következőkben egyes eseteken keresztül mutatom be a két országrészben elkövetett emberrablások jellemzőit.
Kelet-Kongó
A Human Rights Watch jelentése alapján 2017 áprilisa és 2020 márciusa között, a Virunga Nemzeti Park környékén 23 különböző esetben legalább 170 embert raboltak el váltságdíjért különböző fegyveres csoportok, akik jellemzően megverték, megkínozták és meggyilkolták a túszokat, a nőket és lányokat – akik több, mint 50%-át teszik ki az elrabolt személyeknek – megerőszakolták, miközben családjaiktól különböző pénzösszegekre tettek szert. A Human Rights Watch-nak beszámoló túlélők arról nyilatkoztak, hogy egyes nőket csecsemőikkel együtt raboltak el, miközben mezőgazdasági területeken dolgoztak, vagy hazafelé tartottak. Elrablóik arra kényszerítették őket, hogy megkötözött kézzel, több órán át gyalogoljanak, gyakran megverték őket, a női túszokat megerőszakolták, leszámítva a serdülőkor alatti lányokat és idősebb nőket, közülük is sokakat megvertek. A fogvatartók rendszeresen sértegették a fogvatartottakat, halállal fenyegették őket, akkor is, amikor például telefonon beszéltek a családjukkal. Egy nő arról számolt be, hogy két férfi holttestét mutatták meg nekik, akiket állítólag agyonvertek, amikor azok megpróbáltak megszökni. Arról is beszámoltak, hogy színlelt kivégzéseknek és egyéb kínzásoknak vetették őket alá; egy fiatal nőnek például kötelet tettek a nyak köré, és felakasztották, miután apját nem sikerült elérniük telefonon. A túszokat a szabadban tartották fogva 7-10 nap közötti időtartamban, ez idő alatt ki voltak téve az időjárási körülményeknek, esőnek, hidegnek, emellett kevés és rossz minőségű ételt kaptak. A túszok számára biztosított étel koszos, szinte ehetetlen volt, vizet pedig minimális, egy-egy kanálnyi mennyiségben biztosítottak számukra. A folyótól távolabb őrzött túszok nem tudtak tisztálkodni egyáltalán, egy édesanya a gyermeke tisztántartásának ellehetetlenítéséről számolt be; ő levelekkel igyekezett az ágyékkötőjüket tisztítani.
A legtöbb fogvatartottat a családjuk általi, 200-600 dollár közötti váltságdíj kifizetése után engedték szabadon, ami súlyos anyagi terhet jelentett, földjeik eladására kényszerítve a családokat, akiknek így nem maradt bevételi forrásuk. Jelentések szerint 2017-2020 között Rutshuru területén legalább 775 embert raboltak el fegyveres támadók, Észak-Kivu tartomány egész területén pedig 1190-et. A legtöbb bejelentett esetben fegyverekkel és machetékkel felfegyverkezett, 3-5 fős bandák hajtották végre az emberrablásokat, jellemzően a földjeikről vagy az útról. Arra lehet következtetni, hogy a bűncselekményeket elkövető csoportok kapcsolatban állhatnak egymással, ugyanis ugyanazt a módszert alkalmazták, ez pedig egy szélesebb hálózat létére utalhat. Az emberrablók gyakran kezdetben ártalmatlannak, katonának tettették magukat, vagy vízért mentek oda az áldozatokhoz, akik közül némelyeket – például kisgyerekeket és időseket – elengedtek, egyúttal adtak nekik telefonszámokat is, hogy a családjuk felvehesse velük a kapcsolatot a váltságdíjról való tárgyalás érdekében. Ha nem voltak elégedettek a váltságdíj ajánlatokkal, kikapcsolták a telefonokat, ezáltal növelve a családon a nyomást, vagy még súlyosabban megverték a – jellemzően férfiakat -, a fogvatartottak keze és a lába köré font köteleket szorosabbra húzták. Egy nő arról számolt be, hogy megkérték, hívja fel családját, hogy elmondja utolsó szavait, mielőtt megölik. Ezután térdre kényszerítették, kezeit a háta mögött összekötözték, és egész nap úgy tartották. Miután családja 400 dolláros váltságdíjat fizetett, szabadon engedték. Azon nőket, akik próbáltak ellenállni a szexuális erőszaknak, halálosan megfenyegették, vagy emberi csontvázakat mutattak nekik fenyegetésként. 2018 októberében elrablása után nem sokkal kivégeztek egy férfit, akit a források szerint már korábban kétszer is elraboltak. A férfi már eladta a földjét a korábbi váltságdíjak kifizetésére, ezért nem tudott újból fizetni. Más túszok előtt lőtték le, akiket azután a férfi holtteste előtt kérdeztek arról, hogy hogyan fogják kifizetni a saját váltságdíjaikat.
A MONUSCO és a Kongói Demokratikus Köztársaság Fegyveres Erői (FARDC) közös járőrözésében részt vevő katonák és rendőrök száma nem volt elegendő a vizsgált időszakban a biztonság szavatolására. Az emberrablások elleni védelem hiánya miatt helyi önbíráskodó csoportok alakultak az érintett területeken, akik esetenként hasonló kegyetlenséggel jártak el a feltételezett emberrablókkal szemben.
Nyugat-Kongó
A kelet-kongói emberrablások mellett a kinshasai emberrablásokat emelem ki, ugyanis a városi, nagyvárosi emberrablások számos ponton különböznek a korábban leírtaktól. A fővárosban elkövetett emberrablások közül a taxikkal, illetve taxikból elkövetett elrablások kirívóak. Két személyes, és egy online interjú során az elrabolt személyek arról számoltak be, hogy a taxikról nem állapítható meg, hogy bűncselekmény elkövetésére készülnek a már gépjárműben tartózkodók.
A szerző fényképeA taxiból történő emberrablásokat a sofőr és társa/társai követik el, jellemzően az utasok birtokában lévő pénz- és vagyontárgyak megszerzése céljából, ezért ezen bűncselekmények időtartama jelentősen rövidebb, mint a korábban tárgyalt eseteké. Az azonnali kirablás mellett váltságdíj követelés is előfordul, ez utóbbi esetben a családot értesítik, a követelt váltságdíj összege egy esetben például 2000 dollár volt. Az elrabolt személyek beszámolói alapján az emberrablók viselkedése változatos lehet; a kedvestől az agresszívig, az utóbbi az ellenállásra, együttműködés hiányára fokozódhat. A vizsgált eseteket nappal, forgalmas városrészeken követték el, két esetben az áldozatokat elkábították, egy esetben az elrabolt személyt eszméletlen állapotban egy közterületen hagyták – miután elvették tőle értéktárgyait és pénzét-, a másik esetben pedig az elrabolt személyt fogva tartották két napig. Két esetben a történteket nem jelentették illetékes szervnél, ugyanis úgy vélik a túlélők, hogy nem lett volna neki következménye. Egy esetben – mely során váltságdíjat követeltek a családtól-, az édesapa rendőrök segítségével szabadította ki elrabolt lányát, az egyik elkövetőt pedig elfogták, és börtönbüntetésre ítélték. A számos esetben sötétített üvegű taxik használata kockázatos, ugyanis nincsenek olyan jellegzetes árulkodó jelek, amelyekből megállapítható lenne a sofőrök ártó szándéka.
Elrablók és elraboltak
Az elrablók személyét illetően több kategória különböztethető meg – mint például a bűnözők vagy állami illetve nem állami fegyveres csoport tagjai-, viselkedésükre azonban kategóriától függetlenül jellemző a mentális és fizikai kegyetlenség alkalmazása, embertelen bánásmód, fizikai korlátozás, szóbeli bántalmazás és megalázás, sérüléssel vagy halállal való fenyegetés, szexuális bántalmazás, erőszak, kedvesség (megtévesztés céljából). Az emberrablók célozhatják a nem állami fegyvereres csoportok által ellenőrzött területen élőket, kevés vagyonnal rendelkezőket, munkanélküli, tanulatlan, fiatal férfiak, emberi jogi és békepárti aktivistákat, békefenntartókat, politikusokat, befolyásos személyeket, taxival utazó személyeket, egyéneket vagy csoportokat.
Az emberrablásoknak nem csupán fizikai, de pszichológiai hatásuk is van, melyeket legalább olyan nehéz kezelni, mint a fizikai sérüléseket, hiszen ahhoz szakember segítségére lenne szükség. Kongóban az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is korlátozott, így a korábbi fogva tartottak egészségügyi ellátása sok esetben nem biztosított.
Motiváció
Az emberrablások céljait mélyebben vizsgálva megfigyelhető, hogy okai mögött bizonyos körülmények fennállása, illetve hiánya húzódik. Ide tartoznak a gazdasági egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, az alacsony fizetések, etnikai és területi konfliktusok, a jog érvényesülésének hiánya, az állami igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai, büntetlenség, vagy az állam legitim erőszak-monopóliumát intézményesítő szervek hiányosságai.
Az emberrablók célja lehet a pénzszerzés, értéktárgyak megszerzése, kényszermunkára,, katonai szolgálatra való kényszerítés, szexuális kizsákmányolás, illegális szervkereskedelem, zsarolás, érdekérvényesítés, vagy politikai, jogi lépés kikényszerítése.
Hatás
Az emberrablások fizikai és pszichológiai traumát okoznak, amelyek teljesen megváltoztathatják az elraboltak életét. A szexuális erőszakot is elszenvedő nők olyan fizikai problémákat említettek például, mint a hüvelyi károsodás, tartós hasi vagy kismedencei fájdalom, szédülés, magas vérnyomás, és a megbetegedésre való nagyobb hajlam. Az erőszak túlélői a poszttraumás stressznek megfelelő mentális tünetekről számoltak be, mint a szorongás, pánikrohamok, gyakori sírás, túlzott éber állapot, rémálmok, „flashback-ek”.
A traumatikus események miatt testi, lelki és szociális zavarok tünetei jelenhetek meg például poszttraumás stressz zavar (PTSD) kereteiben, amely tünetei lehetnek az elkerülés, az introvertáltság és a túlzott idegesség. A hatások egyénenként eltérőek, és azok kialakulásában nagy szerepe van a szubjektíven megélt fenyegetettségnek.[2] A szexuális erőszakot elszenvedett nők stigmatizálással és elutasítással néznek szembe, a közösség, és sok esetben családtagok is megvetéssel tekintenek az elrabolt és megerőszakolt nőkre.[3] A közösség tagjai a fogvatartott szabadulását követően az alapján ítéli meg a személyt, ami történt vele, például többé nem a nevükön nevezik, hanem „elraboltként”. A mentálhigiénés ellátáshoz való hozzáférés a szegénység miatt korlátozott, így a lelki és mentális támogatást inkább a vallási vezetők vállalják magukra, a „pszichológus szerepet” a papok, lelkészek töltik be. A túszok családjai sok esetben eladták földjeiket, ingóságaikat, hitelt vettek fel a váltságdíj kifizetésére, de ha meg is maradtak földjeik, az elrabolt és kiszabadult személyek félnek földjeiket művelni, félelemben élnek. A túszok családtagjai nem bíztak a rendőrségben, elmondásuk szerint a hatóságok nem tesznek semmit, ha tudomást szereznek egy emberrablásról. A legtöbb túszt a rendőrség nem hallgatta ki, miután kiszabadultak.
Társadalmi szinten általános hatás a félelem. Ha a „biztonság” fogalmát félelem vagy aggodalom nélküli állapotként definiáljuk, akkor kijelenthető, hogy az emberrablások és túszejtések fenyegetést jelentenek az általánosan értelmezett biztonságra. Habár itt felmerül a biztonság szubjektív értelmezésének kérdése, nem csupán egyéni, de közösségi-társadalmi szinten is, jelen esetben elmondható, hogy a tárgyalt bűncselekmények nemcsak vélt, de valós fenyegetések. Az elrabolt, fogva tartott, mindeközben agressziót elszenvedő egyéneket megfosztják szabadságuktól, fenyegetéssel, létfenyegetéssel, bizonytalansággal néznek szembe, mindezek pedig befolyásolják a biztonságérzetet és bizalmat.[4] A kongói emberrablások gyakoriságát nem lehet pontosan megállapítani, ugyanis számos esetet nem jelentenek a hatóságoknak. Az eltűnt személyek megtalálására ugyanakkor a közösségi média, vagy a nyomtatott sajtó segítségét is igénybe veszik hozzátartozóik.
Védekezés?
Az emberrablások, túszejtések ellen a legjobb védekezés a megelőzés, amelyre társadalmi szinten alkalmaznak az egyének normákat és rendszabályokat, ilyen a lakókörnyezet gondos megválasztása, az egyedüli, otthonon kívüli tartózkodás vagy mozgás kerülése, idő tisztelete; nem ajánlott bármikor, vagy bármely napszakban (este, éjjel) az otthonon kívül közlekedni, taxihasználat elkerülése, biztonsági őrök felbérlése az otthon védelmére, ápolt külső, francia nyelvismeret, befolyás. A felsorolt gyakorlatokhoz azonban nincs hozzáférése a társadalom egészének, elsősorban a szegénység miatt.
A védekezést segíti a megelőző intézkedések és a lehetőségek pontos ismerete, tudatosítása. Egyes oktatási intézményekben a diákok kapnak információt az emberrablásokról, azonban a gyakorlat nem egységes, és nem biztosított minden intézményben. Az emberrablásokra, túszejtésekre való mentális felkészülés az esemény bekövetkezte esetén csökkentheti annak fizikai, mentális, és lelki hatásait, a bűncselekmények és azok jellemzőinek ismerete növelheti a megelőzés és a túlélés esélyét, a fogság alatti ajánlott és ellenzett viselkedési minták ismerete, stresszkezelési technikák ismerete segíthetik a fogvatartottat.
Az emberrablások célcsoportja meglehetősen széles, társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül szinte bárki áldozattá válhat. Az emberrablásokról, túszejtésekről való kommunikáció és párbeszéd, társadalmi szintű edukáció, mentális egészségről való információátadás, társadalmi szintű szemléletformálás és látókörbővítés mind olyan jó gyakorlatok lehetnek, melyek a védekezést, megelőzést, és a túlélők támogatását szolgálják. Fontosnak tartom a túlélők felszólalását, a megtörtént bűncselekmények nevükön nevezését, hiszen ha nem kerülnek megnevezésre, hogyan lehetne ellenük hatékonyan fellépni?
Összegzés
A Kongói Demokratikus Köztársaságban számos, biztonságot fenyegető tényező jelen van, ezek egyike az emberrablás. Ezen bűncselekmények félelmet keltenek társadalmi szinten, míg egyéni szinten a félelem mellett közöny is megfigyelhető. Ennek egyik oka lehet, hogy nem ritka és egyedi esetek a tárgyalt emberrablások, ugyanakkor az ellenük való védekezés és megelőzés lehetőségei korlátozottak. Annak ellenére, hogy vannak olyan jó gyakorlatok, melyek csökkenthetik az elrablás valószínűségét, ezen gyakorlatokhoz erőforrás hiányában nincs hozzáférése a társadalom jelentős részének. Az emberrablások fizikai és/vagy mentális, lelki traumát okoznak az egyénben, amely kezelésére a lehetőségek korlátozottak; mind az egészségügyi rendszer hiányosságai, mind a társadalom, közösség általános hozzáállása következtében.
Erdős Orsolya írása.
Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.
[A cikk a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-82 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Photo by Jose P. Ortiz on Unsplash.
[1] U.S. Army: A Military Guide to Terrorism in the Twenty-First Century. U.S. Army TRADOC G2 Handbook No. 1 (Version 5.0) 2007. 1-7.o. Online elérés: https://irp.fas.org/threat/terrorism/guide.pdf (Letöltés időpontja: 2023.04.13.)
[2] FLACH, Anita, ZIJLMANS, Ad: Psychological Consequences of Being Taken Hostage During Peace Operations. Royal Netherlands Army Behavioural Sciences Division/ Psychotherapy Division, Haag, Netherlands. Online elérés: https://surfsharekit.nl/objectstore/d49b36b8-70d5-4bec-a485-20bfe8cf8976 (Letöltés időpontja: 2023.04.13.)
[3] Human Rights Watch: DR Congo: Gangs Kidnap, Rape in National Park. 2020. Online elérés: https://reliefweb.int/report/democratic-republic-congo/dr-congo-gangs-kidnap-rape-national-park (Letöltés időpontja: 2023.04.21.)
[4] FLACH, Anita, ZIJLMANS, Ad: Psychological Consequences of Being Taken Hostage During Peace Operations. Royal Netherlands Army Behavioural Sciences Division/ Psychotherapy Division, Haag, Netherlands. Online elérés: https://surfsharekit.nl/objectstore/d49b36b8-70d5-4bec-a485-20bfe8cf8976 (Letöltés időpontja: 2023.04.13.)
A Elrabolva – a kongói emberrablások jellemzői bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Ha harci kutatás-mentés, akkor kevesen versenyezhetnek az amerikai légierővel, melynek HH-60G Pave Hawk helikopterei bő három évtizeden át voltak a műfaj főszereplői - leváltásuk most van folyamatban az új gyártású HH-60W Jolly Green II típusváltozattal, mely ugyanabból a "madárházból" származik. Csak emlékeztetőül: az itt sokszor emlegetett Dale Zelko (Vega 31) és Dave Goldfein (Hammer 34) is ilyen gépeknek és bátor személyzetüknek köszönheti a hadifogság elkerülését. A méltán ismert forgószárnyasokkal repülő avianói 56. Mentőszázad kijelölt állománya ezen és a következő héten nálunk gyakorol a pápai légibázisra települve, a körös-hegyi lőtéren repülve és lőve.
Mintegy 15 perces "forró" földi idő és lőszerfeltöltés után újabb, szintén negyed órás feladatra indul a körös-hegyi figyelőtől a Pave Hawk géppár.
Jól látszanak a bal oldali - ha helyesen akarunk fogalmazni, ablaklövész - félcolos nehézgéppuskájának löporfüstpamacsai, a földön pedig a becsapódások által felvert por. Nyomjelzőnek nyoma nincs, ami a rejtettség igényét tekintve érthető.
A sziluetten jól láthatóak a legfontosabb Pave Hawk attribútumok: utántöltő csonk, radar, szenzortorony.
A Móroc-tető alatti célterület is kap az GAU-18-as (fedélzeti M2-es) "áldásából". Itt a fő lőirányon történő rárepülésből...
...itt pedig keresztező irányú rárepülésből.
A tűzcsapások után az egyik gép - a másik fedezete mellett - bemegy menteni, leszállással vagy csörlőzéssel.
Zord
Kedves hallgatóink! Legutóbbi, keletnémet témájú adásunkban, A mások élete c. film kapcsán elismételtük azt a kritikát, hogy az sajnos minden pozitívuma ellenére valószerűtlen képet fest a Stasi megfigyelési módszereiről. Nos, ellenpélda ill. kontraszt gyanánt ajánlunk most a közönség figyelmébe két filmet is. Ezek A vizsga (2011) és annak tizenegy(!) évvel később megjelent folytatása, A Játszma.
Mire is jó az antropológia és hogyan használják fel haderők céljaik elérésére? Erre a kérdésre kerestem a választ ÚNKP kutatásomban bemutatva a civil-katonai kapcsolatok és a kulturális antropológia lehetséges kapcsolódási pontjait.
Mi pontosan a CIMIC és az antropológia és hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
A civil-katonai együttműködés a Magyar Honvédség egyik képessége, amely az egykori MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ (MH CKELMK) intézményén belül működött. 2022. január 1-től MH Kiber- és Információs Műveleti Központként (MH KIMK) működik tovább, ezzel is nagyobb teret adva az MH-nak kibervédelmi képességei fejlesztésére.
Hipotéziseim szerint „A civil CIMIC funkcionális szakértők alkalmazása a Magyar Honvédség által egyre indokoltabb.” és „A CIMIC területén szükséges a tartalékos katonák egyre nagyobb mértékű bevonása akár műveleti területen is.”
Az antropológia „azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán”. Több alfaja létezik, ebből a legfontosabb most a katonai antropológia, ami egy nagyon friss tudományterület. Hadtudománnyal összekapcsolható azonban még számos antropológiai terület, mint például a biológiai antropológia, amely evolúciós szempontból vizsgálja az emberek viselkedési formáit. Sztankai Krisztián őrnagy definíciója szerint „egy olyan új interdiszciplina, amely az antropológia eszközrendszerével támogatja a katonai műveleteket a felderítésben, tervezésben és a műveleti területen egyaránt.”[1] A civil-katonai együttműködés egyik legfőbb feladata műveleti területen a lakosság megismerése, támogatásának megnyerése. Ehhez fontos, hogy aktuális tudást kell szerezzenek az adott kultúráról, tárgyalástechnikai és egyéb soft skillekkel kell rendelkezzenek a CIMIC-el foglalkozó katonák. Ez azért is egy különleges képesség, mert egy „átlagos” harcoló alakulatban részt vállaló katonának nem szükséges ezeket a képességeket birtokolnia, a béketeremtő és békeépítő műveletekben a CIMIC törzs által szolgáltatott adatok elemzésével és értékelésével tudnak nagyban hozzájárulni a misszió sikerességéhez.
Az antropológia és a haderő kapcsolatának leghíresebb példája lehet az amerikai Kultúra Elemző Rendszere (Human Terrain System, HTS), amely civil társadalomtudósok és különleges kiképzésben részesített tisztekből álló csoport volt, akik dandárszintű katonai szervezeteket segítették feladataik elvégzésében. Ezeket HTT-nek (Human Terrain Teams) nevezték és közösen alkották a HTS-t. A program nagyon vitatott eleme lett az amerikai belpolitikának, mivel az Amerikai Antropológusok Szövetsége szakmaiatlannak és etikátlannak tartotta a társadalomtudósok haderőnek felajánlott szolgálatait. A program 2007-től 2014-ig működött Irak és Afganisztán műveleti területein, csúcspontján a HTS alkalmazottjainak száma meghaladta az 500 főt.[2]
Az angolszász országokban nagy hagyománya van a civil-katonai együttműködésnek, ahogy a tartalékos erők alkalmazásának is – a CIMIC-el foglalkozók 75%-a tartalékos ezekben az országokban.[3] Magyarországon jogszabályi és szűkös anyagi keretekből kifolyólag sokáig nem volt lehetséges a tartalékosok kívánt mértékben történő „bevonzása” a haderő szervezetébe, azonban napjainkra a Magyarországon jelenleg lehetséges négy tartalékosi formában vállalható szolgálatok egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. A civil-katonai kapcsolatokkal úgy köthető össze a tartalékosság, hogy a kapcsolódási pontot, amit a CIMIC képvisel a társadalom és a haderő között legjobban egy tartalékos katona, aki „civil is meg nem is” testesíti meg. Sokkal hitelesebb résztvevője lehet a rendszernek, nem is beszélve az esetleges civil foglalkozásból származó előképzettségekről, mivel a CIMIC csoportok gyakran alkalmaznak társadalomtudósokat, pszichológusokat, antropológusokat, politikai elemzőket munkájuk során. Természetesen nehézségeket is hordoz magában a tartalékos katonák beintegrálása a haderőbe, amiről kutatásom 7. fejezetében írok részletesebben.
A CIMIC gyakorlata különböző országokban
A továbbiakban még három ország tekintetében vizsgáltam a civil-katonai együttműködés hagyományait, ebből az egyik az Egyesült Királyság, ahol a „Civil Affairs” képességnek nagy hagyománya van. Az Egyesült Királyságban a civil-katonai együttműködés története és hagyományai a civil lakossággal való katonai szerepvállalás különböző eseteire vezethetők vissza, mind belföldön, mind külföldön. A történelem során a brit fegyveres erők részt vettek a humanitárius és stabilizációs erőfeszítésekben, gyakran civil ügynökségekkel együtt dolgozva, konfliktusok és konfliktus utáni rendezés során.[4]
Norvégiában a tartalékos rendszer szerepét a Honi Gárda testesíti meg, amely egy 1200 fős, válsághelyzetekben a reguláris csapatokat támogató tartalékos erő. A norvég CIMIC képességek jellemzésére a legtöbb forrás az afganisztáni ISAF és Resolute Support Mission kötelékében találhatók.[5] A norvég CIMIC-csoport afganisztáni szerepvállalása során magyar katonákkal is együttműködve jelentős forrásokat felhasználva járult hozzá iskolák és kórházak építéséhez, mezőgazdasági programok támogatásához. Emellett a norvégok afganisztáni agendájába tartozott az afgán demokratikus intézmények fejlesztésének támogatása és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, amiben a CIMIC szintén szerepet vállalt.
Finnország történelméből következik, hogy a haderőt és fegyveres szerveket tisztelet és nagyfokú bizalom illeti.[6] A finn haderő is rendelkezik CIMIC képességgel, amelynek egyik fontos eleme a társadalom és a haderő közötti kapcsolat biztosítása és építése. Egy társadalom váratlan helyzetekre való felkészültségét a szakirodalom rezilienciának nevezi, ez esetben a finn társadalom élen jár, tekintettel a mára állandóvá vált orosz fenyegetésre. A finn haderő CIMIC csapatai biztosítják, hogy a műveletekben részt vevő valamennyi szereplő tisztában legyen a saját szerepével és felelősségével, koordinációért és a kommunikációért felelnek.[7]
Interjú egy kulturális antropológussal
Kutatásom során egy interjút is készítettem a KIMK egykori önkéntes műveleti tartalékos, mostanra szerződéses hadnagyként szolgáló Szabó Gergely kulturális antropológussal. Az interjú során részletesen kitért a CIMIC és az antropológia kapcsolatára és a KIMK munkájának jellegére. Elmondása szerint a legnagyobb kihívás egy civil szférából jövő személynek adaptálódni a katonai élet, környezet és a civil munkahely kettősségéhez, amivel a legtöbb tartalékosi forma jár. Hangsúlyozta továbbá az antropológia oktatás jelentőségét a katonai felsőoktatásban, ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán jelenleg is zajlik. Végül kiemelte, hogy a legérdekesebb kérdés a témában, hogy mennyire fontos, hogy a kulturális tudatosság szerepeljen egy katona eszköztárában? A békeműveletek során a katonák akár minimális kulturális tudatosságra nevelésével jelentősen csökkenthető a civil és egyenruhás áldozatok száma egyaránt, a KIMK is a magyar katonák békeműveleti szerepvállalását segíti ilyen oktatóalkalmak segítségével.
Összegzés
Napjaink rohamosan változó biztonsági környezetében elengedhetetlen a haderőben a társadalomtudományok alkalmazása, mert a modern, alacsony intenzitású aszimmetrikus konfliktusokban nem a technikai fölény vagy a kiképzettség mértéke fogja eldönteni azok végső kimenetelét.[8] Ehhez fontos társadalomtudományos végzettséggel rendelkező szakembereket alkalmazni antropológusok, politológusok, szociológusok, pszichológusok, kommunikációs szakemberek és jogászok személyében. A fentiek alapján megállapítható, hogy az összefogás mélységét a két oldal, a haderő tagjai és a társdalomtudományokkal foglalkozó civil szakemberek által megállapított kompromisszum fogja meghatározni. Mindkét irányból alkalmazkodásra van szükség a közös munka előmozdítása érdekében.
Irodalomjegyzék:
Cedric de Coning, Helge Lurås, Niels Nagelhus Schia and Ståle Ulriksen. (2009). Norway’s Whole-of-Government Approach and its Engagement with Afghanistan. Security in Practice 8, Norwegian Institute of International Affairs, Department of Security and Conflict Management.
Feith, L. (2008). Norvég Minta. Magyar Honvéd, 19. (12.), 14. Elérhető: https://honvedelem.hu/images/media/5f58c576579e8381872330.pdf (letöltés ideje: 2023. 05. 15.)
Kurkinen, P. (2004). Civilian-military cooperation in crisis management operations. Finnish Defence Studies, Helsinki.
Magyar Értelmező Kéziszótár, Elérhető: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/k-359B8/kultura-3985D/ (letöltés ideje: 2023. 05. 29.)
Flint, E. (2008). The Development of British Affairs and Its Employment in the British Sector of Military Operation During the Battle of Normandy, June to August 1944 [PhD-értekezés].
Survey: two thirds trust Finland’s ability to defend against a military attack. Elérhető: https://yle.fi/a/3-12302417 (letöltés ideje: 2023. 05. 04.)
Sztankai, K. (2013). A kulturális antropológia a terror elleni háborúban. Hadtudományi Szemle, 6.(1.), 187–192.
Sztankai, K. (2018). A társadalomtudományok alkalmazásának szükségszerűsége a Magyar Honvédségben. Hadtudomány, 11.(1.), 253–269.
Tóth, G. (2019). CIMIC a NATO tartalékos tisztjeinek szövetségében, a CIOR-ban. In Fegyver nélküli műveletek és háttértényezőik. Honvéd Tudományos Kutatóhely.
Whitney, K. (2015). The Army Needs Anthropologists. Foreign Policy
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-69 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Hasonló témájú cikkeink ide kattintva olvashatók.
Photo by Specna Arms on Unsplash
[1] Whitney, K. (2015). The Army Needs Anthropologists. Foreign Policy
[2] Sztankai, K. (2013). A kulturális antropológia a terror elleni háborúban. Hadtudományi Szemle, 6.(1.), 187–192.
[3] Tóth, G. (2019). CIMIC a NATO tartalékos tisztjeinek szövetségében, a CIOR-ban. In Fegyver nélküli műveletek és háttértényezőik. Honvéd Tudományos Kutatóhely.
[4] R. Flint, E. (2008). The Development of British Affairs and Its Employment in the British Sector of Military Operation During the Battle of Normandy, June to August 1944 [PhD-értekezés].
[5] Cedric de Coning, Helge Lurås, Niels Nagelhus Schia and Ståle Ulriksen. (2009). Norway’s Whole-of-Government Approach and its Engagement with Afghanistan. Security in Practice 8, Norwegian Institute of International Affairs, Department of Security and Conflict Management.
[6] Survey: two thirds trust Finland’s ability to defend against a military attack. Elérhető: https://yle.fi/a/3-12302417 (letöltés ideje: 2023. 05. 04.)
[7] Kurkinen, P. (2004). Civilian-military cooperation in crisis management operations. Finnish Defence Studies, Helsinki.
[8] Sztankai, K. (2018). A társadalomtudományok alkalmazásának szükségszerűsége a Magyar Honvédségben. Hadtudomány, 11.(1.), 253–269.
A A civil-katonai együttműködés és a katonai antropológia elhelyezkedése és hasznosíthatósága a Magyar Honvédség feladatrendszerében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
A korunk háborúinak lefolyására nagy hatást gyakorló amerikai veszteségaverzió gyökereit kutatva az Anziónál végrehajtott partraszállás, majd a hídfőből való, óriási angolszász áldozatokat követelő kitörés kecsegtető, még ha okkal vitatható relevanciájú korai példaként kínálkozik. A patinás Villa Adele-ben a régészeti kiállítás mellett helyet kapott gyűjtemény (Museo dello sbarco) kicsiny ugyan, de személyes, épp ezért hiteles és szívbemarkoló villanásokkal eleveníti fel az eseményeket, melyek 80. évfordulója jövőre esedékes.
A múzeum bejárata, jobbra egy SM.79 motorja és légcsavarja.
A brit hadseregben szolgáló Eric F. Waters hadnagy emlékének tisztelgő képek. Mellettük árván maradt fia, Roger Waters együttesének, a Pink Floydnak az eseményről írt dalszövege. "When the Tigers broke free"
A célterületi partszakasz legjellegzetesebb épületéről készült korabeli fotó záróléggömbbel...
...a Paradiso sul mare ma...
...a tengerparti étterem, a napozóágyak mögött meghúzódva...
...ismét egy korabeli légifotón...
...hogy még a tűzszerészek emlékére készült festményen is visszaköszönjön.
Zord
Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.
Kül- és biztonságpolitika
Megállapodás született egy új polgári KBVP-egyezményről, amely a Stratégiai Iránytű egyik legfontosabb eredményeként tartható számon. A Megállapodás célja a közös biztonság- és védelempolitika polgári oldalának megerősítése, valamint a polgári missziók hatékonyságának, rugalmasságának és robusztusságának fokozása. Ez lehetővé teszi a jelenlegi, kialakulóban lévő és jövőbeli biztonsági kihívások hatékonyabb kezelését. A Megállapodás azt is lehetővé teszi az EU számára, hogy hatékonyabban tudjon szembenézni a jelenlegi geopolitikai környezettel. Az EU azt is tervezi, hogy szükség esetén 30 napon belül készen álljon 200 civil szakértő bevetésére, beleértve az összetett műveleti környezetet is.
Az Európai Bizottság május 3-án elfogadta a lőszergyártás támogatásáról szóló rendelkezést, hogy sürgősen lőszert és rakétákat szállítson Ukrajnába, és segítse a tagállamokat készleteik feltöltésében. Ezzel a rendelettel együtt az Európai Bizottság 500 millió eurós költségvetés elkülönítését javasolja az EU lőszer-, rakéta- és alkatrészeik gyártási kapacitásának megerősítésére. „Ez segít több munícióval ellátni Ukrajnát állampolgárai védelmében, és megerősíti európai védelmi képességeinket is” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. „A tagállamokkal együtt további 1 milliárd eurót mozgósítunk a kapacitások növelésére Európa-szerte. Ez kritikus része Európa stratégiai képességének, hogy megvédje érdekeit és értékeit, és segítsen fenntartani a békét kontinensünkön.”
Energia- és klímapolitika
Az EU energiaplatformja keretében sor került az első uniós szintű közös gázbeszerzési pályázat kiírására. Maroš Šefčovič, EB alelnök elmondása alapján megbízható nemzetközi beszállítók válaszoltak az összesített, mintegy 11,6 milliárd köbméter uniós gázigényre. Például a Bulgária által kért gázszállítások teljes mértékben kielégítésre kerültek. Ukrajnában és Moldovában a kért mennyiségek 100%-a, illetve 80%-a került sikeres beszerzése.
2023 májusában megalakult a Koreai Köztársasággal a zöld partnerség azzal a céllal, hogy erősítsék a kétoldalú együttműködést és megosszák a legjobb gyakorlatokat az éghajlatváltozással, a tiszta és tisztességes energiával kapcsolatos átállással, a környezetvédelemmel és a zöld átmenet egyéb területeivel kapcsolatban. A felek ezzel a partnerséggel megerősítették elkötelezettségüket a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5°C alatti tartása és a 2050-re elérendő klímasemlegesség mellett. Ezenkívül mindkét fél megerősítette elkötelezettségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó 2030-as célkitűzések mellett.
Szomszédságpolitika
Keleti szomszédságpolitika
Május 9-én az Európai Unió és Moldova megállapodást kötött Moldovának az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz programhoz való csatlakozásáról. Ez a megállapodás lehetővé teszi a moldovai projektgazdák számára, hogy uniós finanszírozásra pályázzanak a közlekedéssel, az energiával és a digitális technológiákkal kapcsolatos közös érdekű projektekre, javítva az ország összeköttetését uniós szomszédaival. Az Európai Bizottság javasolta, hogy egy évvel meghosszabbítsák, és kiterjesszék az Európai Unióba irányuló moldovai exportra vonatkozó importvámok és kvóták felfüggesztését. „Ez egyértelmű jele annak, hogy az EU teljes mértékben támogatja Moldova gazdaságát, és segít tovább enyhíteni a moldovai termelők és exportőrök nehéz helyzetét, amelyet Oroszország provokálatlan és indokolatlan katonai agressziója okoz Ukrajna ellen” – áll az Európai Bizottság sajtóközleményében. Összességében a Moldovából az EU-ba irányuló export a 2021-es 1,8 milliárd euróról 2,6 milliárd euróra nőtt 2022-re. Május 9-én az Európai Parlament megszavazta a Moldovának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás 145 millió euróval történő kiegészítését, hogy segítse az országot 2023-ban finanszírozási szükségleteinek egy részének fedezésében. Az összesen 45 millió eurós támogatást és legfeljebb 100 millió euró hitelt jelentő támogatás folyósítása 2023 harmadik és negyedik negyedévére tervezett két részletben történik, feltéve, hogy Moldova teljesít bizonyos szakpolitikai feltételeket. Ezek közé tartozik az igazságszolgáltatási rendszer reformja, a jogállamiság biztosítása és a korrupció elleni küzdelem, valamint a Nemzetközi Valutaalap makrogazdasági programjának végrehajtásában elért előrehaladás.
Az Európai Tanács 1 milliárd euró értékű segítségnyújtási intézkedést fogadott el az Európai Békeprogram keretében, hogy finanszírozza az Ukrán Fegyveres Erők számára a tüzérségi lövedékek és rakéták biztosítását. Josep Borrell a döntést újabb jelentős lépésnek nevezte annak érdekében, hogy több lőszert szállítsanak Ukrajnának. „Az ukrán fegyveres erőknek jelentős mennyiségű lőszerre van szüksége az ukrán nép és terület védelméhez. Azzal a korábbi döntéssel együtt, hogy a meglévő készletekből lőszert biztosítunk, 2 milliárd eurót szánunk erre a célra, így az Ukrajnának nyújtott teljes uniós katonai támogatás 5,6 milliárd euróra emelkedik” – mondta. A korábbi katonai támogatási csomagokkal együtt, az elfogadott segélyintézkedés 5,6 milliárd euróra emeli az Ukrajnának nyújtott uniós hozzájárulás teljes összegét az EPF keretében katonai felszerelések szállításához. Ezen felül az EU Ukrajnát támogató katonai segítségnyújtási missziója (EUMAM Ukraine) továbbra is erősíti az ukrán fegyveres erők katonai képességét, két EPF segélyintézkedéssel megerősítve 61 millió euró értékben a kiképzéshez szükséges felszerelések biztosításának finanszírozására.
Déli szomszédságpolitika
Várhelyi Olivér uniós biztos 2023. május 3-án Máltára utazott, hogy a máltai kormánnyal megvitassa a déli szomszédsággal való együttműködést, az EU gazdasági és beruházási terveinek végrehajtását, az energia és a migráció külső dimenzióját, valamint a Földközi-tenger medencéjén belüli egyéb aktuális együttműködési kérdéseket. A találkozók középpontjában az EU közel-keleti és észak-afrikai térséggel – különösen Líbiával és Tunéziával – nyújtott segítsége és együttműködése, valamint a migráció külső vonatkozásai álltak. Szó esett még az EU energiaellátásának diverzifikálásáról is az EU közvetlen szomszédságában lévő partnerországokkal, köztük Azerbajdzsánnal, Algériával, Egyiptommal, Marokkóval és Tunéziával.
Az Európai Bizottság májusban biztosította Jordániának a makroszintű pénzügyi támogatás harmadik, egyben utolsó részletét, 200 millió eurót. Ezzel a kifizetéssel lezárul a Jordániának szánt makro-pénzügyi segítségnyújtás III. művelet, amely összesen 700 millió euró értékű. Ez a pénzügyi támogatás segítette az országot sürgős finanszírozási szükségleteinek kielégítésében, támogatta az általános makrogazdasági stabilitást, és kulcsfontosságú hajtóerő volt az átalakuló reformok végrehajtásában.
(Készítette: Mészáros Kinga)
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Szerkesztette: Mészáros Kinga
Photo by Christian Lue on Unsplash.
A EU hírfigyelő – 2023. május bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Jelen cikk a Visegrádi Négyek energiabiztonsági percepciójára koncentrál. A publikáció célkitűzése képet adni ezen országok biztonságpercepciójának hasonlóságairól és különbségeiről az energiabiztonság szektorában. Ennek elsődleges eszköze a nemzeti biztonsági stratégiák áttekintése és abban az energiabiztonság, mint kulcsfogalom felkutatása és a szövegkörnyezet további magyarázata. Fontos eszköze az elemzésnek az energiabiztonságot érintő kihívások fenyegetettségi szintjének elemzése, azaz hogy az egyes országok mennyire foglalkoznak priroizáltan az energiabiztonságot érintő kihívásokkal stratégiáikban, s miket sorolnak ebbe a halmazba. Ezen túl azonosításra kerül az is, hogy a stratégiák szintjén hogyan kezelik az olyan sürgető kérdéseket, mint a zöld energiára való áttérés, a fosszilis energiahordozók jövőbeni használata, a nukleáris energia békés célú használata, a karbonsemlegesség és klímapolitika vagy az EU klíma- és energiapolitikájához fűződő viszony. A továbbiakban tehát a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, Magyarország és Szlovákia nemzeti biztonsági stratégiái kerülnek áttekintésre.
Az energiabiztonság elhelyezése
Csehország számára az energiabiztonság széles skálájából elsősorban az ellátásbiztonság emelendő ki. Már a bevezetőben kiemeli az ellátásbiztonság dimenzióját azzal, hogy leírja, hogy globalizált világunkban komoly kockázatot jelent a stratégiai nyersanyag-ellátás megzavarása, különösképpen a Cseh Köztársaság számára, hiszen az kitett a külső befolyásoktól a piac és az energiaforrások hozzáférése tekintetében. Mind a regionális együttműködés támogatása és fejlesztése, mind az energia-, nyersanyag- és élelmiszerbiztonság megőrzése, mind a stratégiai tartalékok megfelelő szintjének biztosítása kifejezetten cseh nemzeti érdek. A biztonsági környezet leírásakor már a kezdetekkor megemlíti az energiát, mint olyan területet, amelyen növekvő számban jelentkeznek a nem-katonai biztonsági kihívások.
A Lengyel Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája a biztonsági környezet elemzésekor kiemeli, hogy Lengyelország számára kritikus energiabiztonságának biztosítása, hiszen a Közép-Európa és Balkán régiók piacait az orosz földgáz és kőolaj dominálja. Kiemeli a földgáz és kőolaj dependencia olyan negatív következményeit is, mint a beszállító által a politikai nyomásgyakorlás lehetősége. Geopolitikai elhelyezkedése okán, aggodalmát fejezi ki az Északi-Áramlat II kapcsán is. Elsősorban tehát a geopolitikai versengés és az országok közötti konfliktusok kontextusába helyezi el azt, emellett az ellátásbiztonságra helyez nagy hangsúlyt.
A szlovák stratégia a globális kontextus kifejtésekor már megemlíti az energiabiztonságot és az azzal összefüggő területeket, illetve a versengés növekedését az államok között. Globális kihívásként emeli ki a klímaváltozást és a terrorista támadásokat a kritikus infrastruktúrák ellen. A nyersanyag- és energiabiztonság garantálását az állam működésének feltételeként írja le. Megállapítható tehát, hogy az energiabiztonság meglehetősen priorizált ügy és azt a biztonság széles spektrumában értelmezi.
Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája meglehetősen átfogó biztonságszemléletet követ és a változó geopolitikai világrendre kíván reagálni, amelyet alcíme is mutat: Biztonságos Magyarország egy változékony világban. Már a bevezetőben megemlíti az energiabiztonság átfogó területéhez köthető kihívásokat, így a klímaváltozást és a természeti erőforrások kimerülését is. Ezeket globális kihívásként azonosítja. Az alapvető adottságoknál kiemeli, hogy az ország természeti erőforrásokban szegény, mi több külön bekezdést szentel a földgázban való szegénységnek. Kiemeli azonban, hogy a biztonsági környezet fokozatosan romlik, amelyben szerepe van a globális közjavak újraosztásának szándékának, a klímaváltozásnak, illetve az erőforrások szűkösségének is. Megállapítható ez esetben is, hogy az energiabiztonságot a biztonság széles spektrumában, átfogóan értelmezi mind a globális, mind a nemzeti szinten.
Az ország energiabiztonságát érintő legnagyobb fenyegetések
A Cseh Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája az országot érő biztonsági fenyegetések azonosításakor, több fenyegetés számbavételekor is felvázolja azoknak az energia szektorával való kapcsolatát. Így az energiabiztonságot érintő fenyegetéseket nem csupán maga az energiabiztonság kontextusában említi, hanem a kritikus infrastruktúrák működését érő lehetséges fenyegetések, különösképpen az energetikai infrastruktúra tekintetében is. Megismétli a stratégiai nyersanyagok és energiaforrásokkal való ellátás akadályozásának lehetőségét is. A dependencia növekvése miatt, a globális vetélkedés is növekszik a stratégiai nyersanyagok és az energiaforrásokhoz való hozzáférés megszerzéséért. Illetve azt, hogy a stratégiai nyersanyagokkal rendelkező országok pozíciójukat kihasználva igyekeznek befolyásolni politikai folyamatokat. Kiemeli a klímaváltozás biztonságra való destruktív hatásait is. Az energiabiztonság szektorával összefüggésben, megemlíthetőek a kibertámadások is, mint az országot érő biztonsági fenyegetések. Ezek egyre gyakoribbak és kifinomultabbak a köz- és magánszektor ellen, különösen a kommunikációs, az energia- és a közlekedési hálózatok, valamint az ipari és pénzügyi rendszerek ellen, ami jelentős anyagi károkat okozhat. Az energiabiztonság fenntartására és fokozására több eszközt és prioritást is megnevez a stratégia. Nemzeti szinten célkitűzés a stabil villamosenergia-ellátás biztosítása és a stratégiai állami tartalékok képzése. A hazai nyersanyagforrások előnyben részesítése fontos, hogy megakadályozzák a hazai energiamixben a Cseh Köztársaság által importált vagy gazdaságtalanná váló nyersanyagok irányába történő kedvezőtlen elmozdulást. Kiemelt cél azon szervezetek, országok és régiók befolyásának csökkentése, amelyektől a Cseh Köztársaság az energiaszektorban mindenhol erősen függ az energiától. Biztosítani kell az energetikai infrastruktúra (kőolajvezetékek, gázvezetékek, elektromos hálózatok, atomerőművek) védelmét is.
A lengyel nemzeti biztonsági stratégia a biztonság első pillérjének, azaz a nemzetbiztonság megteremtésekor is kiemeli a rezíliens energiaellátás szükségességét, illetve kapcsolódó területként a kritikus infrastruktúra védelmét. Hosszabban az energiabiztonságról azonban a biztonság negyedik pillérjének, a Társadalmi és gazdasági fejlődés, a környezet védelme kifejtésekor ír, amikor is egy önálló oldalt szentel az energiabiztonság kérdéskörének. Célkitűzésként az alternatívák fejlesztésének feltételeinek megteremtése mellett, az állam hagyományos energiaforrásokon alapuló energiabiztonságának biztosítását jelöli ki. Ekkor számos infrastrukturális fejlesztési területet jelöl meg, mint például a termelési kapacitásokét, a villamosenergia-átviteli és -elosztó hálózatok bővítését és korszerűsítését fenntartható módon az áramkimaradások csökkentése és az ellátásbiztonság fenntartása okán. Kiemeli az olaj- és gázellátási források diverzifikálásának fokozását, amelynek egyik módja a meglévő földgázimportkapacitások bővítése (pl. a swinoujście-i LNG-terminál befogadóképességének növelése), a másik az újak kiépítése (pl. a Baltic Pipe megépítése, a Gdański-öbölben lévő LNG-terminál megépítése). Célul tűzi ki a földgázszállító és -tároló rendszerek bővítését, amelynek elsődleges módja az észak-déli útvonal befejezése és később egy lengyel gázközpont létrehozása. Továbbá, kiemeli az olaj- és üzemanyagvezetékek kapacitásának, munkabiztonságának és hatótávolságának növelését is.
A Szlovák Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája számára az energiabiztonság területén a legnagyobb fenyegetések közé az ország ellátásbiztonsága, illetve kritikus infrastruktúrája elleni beavatkozás sorolható. Felhívja a figyelmet a hibrid támadások veszélyére is ezekre, illetve a stratégiai nyersanyagok kulcsfontosságú szállítója vagy egy jelentős tranzitország helyzetével való visszaélést saját politikai, gazdasági vagy biztonsági érdekeik érvényesítése érdekében és ezek kedvezőtlen hatását egyes országok energiabiztonságára. A nemzeti szinten, szintén az előző kihívásokat és fenyegetéseket említi, s ezek a szlovák gazdaság kifejezetten nyitott természete és stratégiai nyersanyagokban való szegénysége okán még inkább fenyegetőek az országra, különösképpen, hogy energiaellátása egy „domináns szereplőre” támaszkodik.
A magyar stratégia a kiemelt biztonsági kockázatoknál, az olyan kihívások listázásakor, amelyeknek a legerősebb hatása van a nemzeti érdekekre, kilencedikként említi az energiaimportban történő változások okozta ellátási válsághelyzetet, de más kötődő kihívást is jelöl: a kritikus infrastruktúra és közműszolgáltatók ellen elkövetett kibertámadások. A stratégiai célok közül több is az energiabiztonságot vagy annak kapcsolódó területeit érintik: a klímaváltozás hatásainak mérséklése, a fosszilis energiahordozók iránti igény csökkentése, a regionális hatásokkal járó ipari balesetek és katasztrófák elkerülése érdekében együttműködés, a kutatás-fejlesztés és innováció és a vállalkozások támogatása. A többi országhoz hasonlóan, kiemeli a történelmi okokból, egyirányú dominanciájúként kialakított energiarendszert és az ebből fakadó kockázatokat is. Ezt fő kihívásként azonosítja, hiszen a földgáz-ellátás tekintetében az importfüggőség a 80 százalékot is eléri. Vizionálja a földgáz dominancia váltását a villamosenergiáéra. Megemlíti az energiaforrások és a szállítókapacitások korlátozott számából fakadó kockázatokat is, és kiemeli a diverzifikáció fokozását az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében.
A zöld energiára való áttérés
A Cseh Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájában nem rendelkezik a zöld energiára való áttérésről, s semmilyen kontextusban nem is említi azt, jól lehet, a stratégia 2015-ben került hatályba, így ez okot adhat rá, ugyanis ekkor még ezek a kérdések nem voltak annyire hangsúlyosak.
A lengyel dokumentum nem említi direkt módon stratégiai dokumentumában a zöld/megújuló energiaforrásokat, csupán célkitűzésként jelöli meg az alternatívafejlesztés feltételeinek megteremtését.
A zöld vagy megújuló energiára való áttérést, a Szlovák Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája az ország ellenállóképességének kontextusába helyezi. Ellenálló képessége ugyanis az energetikai nyersanyagellátás megzavarására irányuló esetleges kísérletekkel szemben növekszik, köszönhetően a tranzitútvonalak és az energetikai nyersanyagforrások diverzifikálása terén elért jelentős előrelépésnek, valamint a megújuló energiaforrások egyre szélesebb körű felhasználásának, amit a jövőben is folytatni fogja.
A zöld energiára való áttérést nem hangsúlyozza a magyar stratégia. Ezzel kapcsolatban annyiról rendelkezik, hogy a megújuló energiák alkalmazásának arányát fokozni kell a jövőben, továbbá az egyes fosszilis energiahordozók kapcsán említi azok zöldítését (pl. tiszta szén technológia).
A fosszilis energiahordozók jövőbeni használata
A cseh stratégia a fosszilis energiahordozók jövőbeli használatáról sem igazán formál véleményt vagy foglal állást. Számol azonban a kőolaj-, és gázvezetékek modernizálásával, amelyből arra lehet következtetni, hogy a jövőben is hasznosítani tervezi ezeket az energiahordozókat.
A lengyel dokumentum tekintetében ugyanaz állapítható meg, mint a cseh dokumentum esetében. Több ízben említi a fosszilis energiahordozókat és fejlesztési irányukat, emellett az ország nagy széntartalékokkal is rendelkezik, amely a mai napig meghatározó energiaellátásában. Célkitűzésként az állam hagyományos energiaforrásokon alapuló energiabiztonságának biztosítását jelöli ki. Kiemeli az olaj- és gázellátási források diverzifikálásának fokozását, amelynek egyik módja a meglévő földgázimportkapacitások bővítése, a másik az újak kiépítése.
Szlovákia a nemzeti biztonsági stratégiájában többször is hangsúlyozza a földgáz kiemelt szerepét az ország ellátásbiztonságában, emellett, megemlíti a tárolókapacitások fejlesztését a stratégiai nyersanyagok területén.
A magyar stratégia is az előzőekhez hasonlóan foglal állást a fosszilis energiahordozók kapcsán. Számol a földgáz beszerzésének diverzifikált lehetőségeinek támogatásával, így például az interkonnektorok és az észak-déli irányú energia-infrastruktúra kiépítésével. Kiemeli a nemzeti szénkészletet, mint az energiaellátás egyik eszközét, de megemlíti ennek a tiszta szén technológiákkal való ötvözését az alacsony ÜHG-kibocsátás követelményeinek megfelelve.
Nukleáris energia békés célú használata
Az atomenergia békés célú felhasználásának területén a cseh stratégia támogatja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek a biztonsági rendszer megerősítését célzó tevékenységeit, beleértve a kiegészítő jegyzőkönyv egyetemes alkalmazását, különös tekintettel a nukleáris biztonságra.
A lengyel dokumentum nemzeti biztonsági stratégiájában nem tesz említés a nukleáris energia békés célú használatáról. Mindennek oka az lehet, hogy az ország területén nem található működő atomerőmű.
A szlovák stratégia a nukleáris energiatermelés fejlesztését tűzi ki célul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében. Ezen kívül, más utalást nem tesz a nukleáris energia békés célú felhasználására.
Az alapvető érdekek lajstromozásánál a magyar dokumentum, külön bekezdést szentel az energiabiztonságnak, amely fokozása érdekében cél az energiaszuverenitás megerősítése, az energiatermelés dekarbonizációja, az energiaellátás diverzifikációja, az energiaimport-szükséglet csökkentése, és a régiós energiahálózatokhoz való csatlakozás, illetve európai és regionális belső energiapiac kialakítása. Kiemeli ezek elérésében az atomenergia szerepét, illetve a nukleáris kapacitások fontosságát, A nukleáris kapacitások által biztosított megbízható rendelkezésre állás jelenti az ellátásbiztonság egyik alapkövét, szén-dioxid-kibocsátás nélküli áramtermelése pedig hazánk emisszió-csökkentési céljainak elérését szolgálta a múltban is, és nagymértékben járul hozzá a 2030-as dekarbonizációs célok és a Párizsi Megállapodásból fakadó kötelezettségek teljesítéséhez.
Karbonsemlegesség
A Cseh Köztársaság stratégiája nem rendelkezik a karbonsemlegesség kapcsán, hanem elsősorban az éghajlatváltozást említi meg, mint fenyegetést, amelynek káros hatásai vannak a lakosság egészségére és a környezetre. Az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak fokozhatják az államok közötti feszültséget, és humanitárius válságokhoz vezethetnek, amelyek közvetlen hatással vannak a helyi, állami és nemzetközi struktúrákra.
A lengyel stratégia elsősorban a környezet védelmét emeli ki. Ennek kapcsán, a szmog elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések fokozását, az elektromobilitás és az alternatív üzemanyagok használatának fejlesztését, a kibocsátásmentes energiaforrások használatán alapuló energiaipar fejlesztésének támogatását és a hulladékgazdálkodás javítását is. Valamint, leírja, hogy a nemzetközi fórumokon elfogadott, az energiaátalakítással és az éghajlat-semlegesség elérésével kapcsolatos éghajlati célkitűzéseket szükséges a nemzeti politikához és sajátosságokhoz igazítani.
A szlovák stratégiai dokumentumban kiemelt szerepet kap az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. A Szlovák Köztársaság elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re eléri a szén-dioxid-semlegességet, összhangban az Európai Zöld Megállapodás célkitűzéseivel.
A magyar stratégia a karbonsemlegesség elérését elsősorban a nemzetközi kötelezettségvállalás, illetve a környezeti biztonság megteremtésének energiapolitikai vonatkozásai (pl. a levegőminőség javítása, a széndioxid-kibocsátás csökkentése) kapcsán emeli ki.
Az Európai Unió klíma- és energiapolitikájához fűződő viszony
Az Európai Unióhoz a stratégia alapján jó viszony fűzi a Cseh Köztársaságot. Kiemeli az EU szerepét is és a kooperáció szükségességét az említett területen, ugyanis Csehország biztonsága döntően összefügg az EU politikai és gazdasági stabilitásával, emellett jelentős mértékben profitál az uniós országok közötti növekvő együttműködésből a kiberbiztonság, a kritikus infrastruktúrák védelme, illetve a kulcsfontosságú energiaforrások és egyéb nyersanyagok ellátásbiztonságának területein.
Lengyelország nemzeti biztonsági stratégiája már a bevezetőben kiemeli az Európai Unióval, különösképpen annak ambiciózus klíma- és energiapolitikájával kapcsolatos aggályait. Az EU szakpolitikái számos nehézséget okoz, különösképpen a lengyel széntermelésnek, amely a villamosenergia egyik fő energiaforrása. A lengyel infrastruktúra állapota (erőművek, fejletlen átviteli hálózatok, különösen villamosenergia- és gázhálózatok) sem teszi lehetővé jelenleg a célkitűzések átvételét és végrehajtását. Nagyobb, tőkeigényes beruházásokra lenne szükség, ugyanis az eddigi projektek, mint az átviteli hálózatok, valamint az olaj- és tüzelőanyag-tároló kapacitások bővítése eddig nem volt elegendő.
Szlovákia nemzeti biztonsági stratégiájában célkitűzésként jelenik meg az EU klímasemlegessége és a zöld gazdasági átalakulás iránt tett kötelezettségvállalásai, továbbá az Európai Zöld Megállapodás mellett való elköteleződés. Szlovákia tehát sokkal inkább átveszi az uniós célkitűzéseket, s kevésbé bírálja azokat, ugyanakkor kiemeli, hogy igyekszik előmozdítani a nemzeti energiamix kialakításához való jog megőrzését, amely elsősorban a földgázra vonatkoztatható a Stratégia megfogalmazása alapján.
A magyar stratégia kiemeli a 2030-ra szóló dekarbonizációs célkitűzéseket, illetve az EU közös energiapolitikai célkitűzéséhez igazodva, a regionális és európai energiahálózatok csatlakozásához való szükséget. Mindezek mellett, hangsúlyozza azonban a fosszilis energiahordozók fontosságát is az átmenetben, azokat nem veti el.
A stratégiákban sok hasonlóság fedezhető fel. Azonos motívum, hogy az energiabiztonságot a globális vetélkedés, a nem katonai biztonsági kihívások, a szűkösség, a klímaváltozás és a hibrid fenyegetések széles spektrumában értelmezi és kiemeli az összefüggéseket. Szintén közös pont a kritikus infrastruktúrák védelmének kiemelése. Az energiarendszerre és elsősorban az ellátásbiztonságra való fenyegetés forrásaként közös motívum, hogy mindannyian azokat az országokat látják, amelyek kulcspozíciót töltenek be az importokban. Lengyelország például kiemeli az Orosz Föderáció okozta fenyegetések negatívumát az európai biztonságra, míg Szlovákia csupán „egy domináns állam”-ként hivatkozik rá. Szintén hasonlóság, hogy a kutatást és fejlesztés, az innováció és a regionális együttműködések szükségességét mindnyájan kiemelik. Az energiahatékonyság növelését, a dekarbonizációt és a zöld energiára való átállást mindegyik állam szükségesnek tartja, azonban felhívják a figyelmet a differenciálás szükségességére. Fontos érdek mindegyik ország számára szuverenitásuk megőrzése az energiamix kiválasztása tekintetében, hiszen több ízben kifejezik vagy a nukleáris energia, vagy a földgáz, vagy a szén szerepét az energiatermelésben.
Források
Security Strategy of the Czech Republic, 2015. https://www.army.cz/images/id_8001_9000/8503/Security_Strategy_2015.pdf
National Security Strategy Of The Republic Of Poland, Varsó, 2020. https://www.bbn.gov.pl/ftp/dokumenty/National_Security_Strategy_of_the_Republic_of_Poland_2020.pdf
1163/2020. (IV. 21.) számú, Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról szóló Kormányhatározat, 2020. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A20H1163.KOR&txtreferer=00000001
SECURITY STRATEGY OF THE SLOVAK REPUBLIC, 2021. https://www.mzv.sk/documents/30297/4638226/security-strategy-of-the-slovak-republic.pdf
Photo by Marcin Jozwiak on Unsplash
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
A Az energiabiztonság percepciója Közép-Európában a Visegrádi Négyek országainak nemzeti biztonsági stratégiái alapján bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Kedves hallgatóink! Podcastunkban régebben már foglalkoztunk keletnémet filmekkel, ezúttal pedig a Német Demokratikus Köztársaság filmes ábrázolását beszéljük ki. A témában megjelent két kortárs német film, a 2000-es években nemzetközileg is sikeres A mások élete, és a 2018-as Néma forradalom elemzését végeztük el.
Nem minden fotózás sikertörténet, néha még az is előfordul, hogy ugyanazon a rendezvényen két egymást követő évben is kibabrál velünk az időjárás. Így jártunk tavaly után idén is az Adriatic Strike-kal, de a vendéglátók hozzáállásában ezúttal sem kellett csalatkozni. A szlovén légierő és légvédelem várható újdonságairól majd a júliusi Aeróban, itt inkább jöjjön egy csokor az AS23 során látott érdekességekből vagy csak érdekes képekből.
A fegyverzettel kapcsolatos, akár nyílt napi "kiállítási tárgyak", mint ez a földi gyakorlást segítő Mk 82 és a PC-9M Swift korszerűsítéssel "összefüggő" Radom szállítókocsija...
...a konténeréből kiszerelt FN Herstal M2 géppuska...
...a megtévesztő töltetek kazettáit befogadó, szárny alá függeszthető konténer éppúgy érdekes lehet...
...mint a kazetták maguk...
...és a belevaló infracsapdák (hatástalan példány)...
...de a pulzus mégis hevesebben ver, amikor az Adriatic Strike vendéglátóinak és vendégeinek éles pusztítóeszközeit tároló fedezékbe nyer az ember bebocsátást.
Itt a traktor már sárga gyűrűs Mk 82-eseket húz...
...melyet a fegyveres szakág emberei kézi targoncával pakolnak odébb...
...egy másik szállítókocsi mellé...
...melyen a román SOCAT Pumák UB-16 konténereibe való, valószínűleg nem szovjet gyártású S-5 (Sz-5) nem irányított rakéták lapulnak. A rögzítőheveder jelentem szigorúan NATO-kompatibilis CGU-1/B :-)
A sarokban egy másik kocsin a vendéglátók saját 70 milliméteres rakétái...
...egy targonca pedig a spanyolok négyesével csomagolt, CRHE-70 harci résszel szerelt CAT-70 (Expal gyártású) rakétáinak konténereit hozza.
Zord
Az évszázadok során az Jordánia területe több birodalom területét képezte, 1922-ig az Oszmán Birodalom része volt, majd az I. világháborút követően a Hidász Hasemita család vált az uralkodó dinasztává, az első uralkodó I. Abdullah király lett. Uralkodása alatt vált független királysággá Jordánia, illetve egyesült Kelet-és Ciszjordánia. Miután I. Abdullahot meggyilkolták, fia Talal lépett a trónra csupán egy évig, ekkor fogadták el az új alkotmányt, amely a mai napig hatályos és túlzott jogköröket biztosít a királynak. Ezt követően az ő fia, Husszein vette át az uralkodói címet, aki rendkívül sokáig, 37 évig uralkodott és az egyik legjelentősebb uralkodója volt az országnak. Stratégiája a konszenzusra való törekedés és a megfontolt diplomácia volt. Számára a legnagyobb politikai kihívást az arab nacionalizmus jelentette, amely különösen a palesztin lakosság körében óriási népszerűségnek örvendett. A háborúk sorozatát kihasználva többször is felfüggesztette a parlamenti választásokat uralkodása alatt, például 1967 után nem tartottak hivatalos parlamenti választásokat, így az intézmény marginális szerepet játszott a politikai életben. Husszein király hol feloszlatta, hol összehívta a törvényhozást. 1989-tól ún. politikai nyitás figyelhető meg az országban, aminek az oka a jordán gazdaság válsága, a lakosság romló szociális helyzete, a hidegháború vége, illetve a rezsim hatalmának meghosszabbítása. A szervezett politikai pártok is 1989 után kezdtek létrejönni, amikor általános parlamenti választásokat tartottak, ami az első viszonylag szabad referendumnak tekinthető. A jelenlegi uralkodó pedig II. Abdullah király, aki apja halálát követően, 1999-ben lépett trónra. Az új király belpolitikai lépéseit is végig kísérte a palesztin-izraeli konfliktus, amely megnehezítette a királyság belpolitikai reformjainak továbbfolyását. A 2000-es évek elején jelentős anyagi támogatást kapott az ország az Egyesült Államoktól, azonban a jelentős mértékű támogatás gazdaságilag pozitív hatást fejtett ki, valójában megerősítette a tekintélyuralmi rendszert az országban, mivel nem kötötték őket feltételekhez, mint például politikai reformokhoz. Mivel Jordánia az izraeli-palesztin konfliktus és az iraki háború között ekkor a béke-szigetét jelentette, és ráadásul mérsékelt bel- és külpolitikát folytat, ezért a nyugati hatalmak eltekintettek az emberi jogok megsértésétől és a politikai szankcióktól az országgal szemben.
II. Abdullah trónra kerülése
Az 1990-as évek végén már közismert tény volt az országban, hogy az uralkodó, Huszein rákbeteségben szenved. Ekkor a koronaherceg pozícióját Abdullah testvére, Haszan bin Talal töltötte be, így mindenki arra számított, hogy ő lép a trónra. Halála előtt azonban a király másik fiára, Abdullah al-Huszeinre ruházta át titulust[1], mivel Hamzah herceget túl fiatalnak és tapasztalatlannak tartották ahhoz, hogy átvegye a trónt. 1999. február 7-én elhunyt Husszein király, így helyét legidősebb fia, a 37 éves II. Abdullah vette át, aki koronázásáig a hadsereg vezérőrnagyaként szolgált. Trónörökösévé a 18 éves féltestvérét, Hamzehet nevezte ki, amellyel célja részben a királyi családon belüli rangsor megszilárdítása volt. Míg a korábbi koronaherceg (Haszan herceg) népszerűnek számított az országban és nemzetközileg is elismerték, addig Abdullah a jordániai nép számára idegennek tűnt angol származású édesanyja és angol akcentusa miatt.[2] 2004-ben azonban Abdullah megfosztotta féltestvérét, Hamzahet a trónörökös címtől, felülbírálva néhai apjuk, Husszein király utolsó kívánságát. 2009-ben trónörököseként legidősebb fiát, Husszein bin Abdullah herceget jelölte ki. 2021-ben Hamzah herceget állítólag házi őrizetbe vettek, miután korrupcióval és inkompetenciával vádolta az ország vezetőit, majd 2022-ben lemondott királyi hercegi címéről. 2022 májusában az uralkodó megerősítette a volt trónörökös házi őrizetét és „kiszámíthatatlannak” nevezve őt egy szigorú hangvételű levélben. II. Abdullah király a közölte, hogy Hamzah herceget a palotájában tartják fogva, ahol korlátozzák kommunikációját és mozgását, mivel féltestvére aláássa Jordánia stabilitását.
Belpolitika
Az új király belpolitikai lépéseit is végig kísérte a palesztin-izraeli konfliktus, többek között a 2000-ben kirobbant második intifáda, amely „megnehezítette a királyság belpolitikai reformjainak továbbfolyását”.[1] Abdullah uralkodásának első és legfontosabb intézkedésének a gazdaság liberalizációja tekinthető, amely során csökkentette a vámokat és átalakította a külkereskedelmi szektort. 2000-ben Jordánia csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (World Trade Organization —WTO), majd 2001-ben ratifikálta az Egyesült Államokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodást. Ezek az események arra utaltak, hogy az ország elköteleződött a kereskedelem további liberalizációja mellett. A több évnyi küszködés után az Arab-öböl menti államokból származó „olajtámogatások” és az Egyesült Államok gazdasági támogatásának növekedése révén Jordánia gazdasága lendületet vett, és 2004-ben 7 százalékos növekedést ért el.
2000 őszén az iszlamisták, baloldaliak és a palesztin származású jordániaiak tüntetéseket szerveztek, hogy követeljék az 1994-es szerződés érvénytelenítését és kifejezzék támogatásukat a palesztin felkelés (intifáda[2]) iránt. Az egész arab világban tapasztalható demonstrációk kiemelkedőek voltak az országban, mivel a lakosság több, mint fele palesztin származású. A tüntetéseket végül 2000 végén betiltották. 2001. június 16-án a király feloszlatta a parlamentet[3] majd 2001-től kezdődően két éven át rendeletekkel kormányzott, majd polgári szabadságjogok elleni fellépés 2002-ben fokozódott: tisztességes eljáráshoz való jogot és a személyes szabadságjogokat korlátozták, majd csak 2004-ben a palota és az ellenzék közötti megállapodás tette lehetővé a polgári szabadságjogok további bővítését. A választások 2001 novemberében lettek volna esedékesek, azonban az uralkodó határozatlan ideig elhalasztotta azokat.[4]
2002-ben erőszakos zavargások robbantak ki Maan városában. A hatóságok azt állították, hogy törvénytelen és illegális banditacsoportokkal szemben kellett a megszokottnál erélyesebben fellépniük, ezért lett hat halottja és számtalan sebesültje, valamint letartóztatottja a demonstrációnak. A tüntetések kiváltó oka a hatóságok ki akartak hallgatni egy helyi iszlamista vezetőt, miután ismeretlen tettesek meggyilkolták az USAID Ammanban tartózkodó munkatársát. A férfi megtagadta a kihallgatást és az őt támogatók zaklatásként tekintettek a hatóságok fellépésére, így úrrá lett az erőszak a városban. Az incidens azért váltott ki nagy visszhangot, mivel rendkívül erőszakosan léptek fel a hatóságok, illetve déli országrész (ahol Maan városa is található) hagyományosan monarchia hűnek mondható. Viszont az elmúlt évek gazdasági és politikai reformjainak köszönhetően csökkent a életszínvonal a térségben.[5]
2005 augusztus 19-én három rakétát lőttek ki az amerikai haditengerészet két hajójára Akaba kikötőjében és november 9-én Ammánban öngyilkos merényletek 60 halottat és több mint 100 sebesültet követeltek. A merényleteket az Iraki al-Káida követte el, amelynek vezetője, Zarqawi is jordániai származású volt. Ezt követően Abdullah király egy volt tábornokot nevezett ki miniszterelnökké, Marouf al-Bakhitot, és arra kérte, hogy a gazdasági és politikai reformfolyamat fenntartása mellett foglalkozzon a biztonsági kérdésekkel. Az új kormány megkezdte a terrorizmus elleni törvénytervezet kidolgozását, amelyet 2006-ban elfogadott a parlament. A törvény büntethetővé teszi bármely terrorista csoport finanszírozását, a velük való kapcsolattartást és a terroristák toborzását.
2006-ban a király nyilvánosságra hozta a Nemzeti Programot (2006-2015). A dokumentum II. Abdullah tíz évre szóló programját tartalmazza, amelynek egyik fő célja a gazdasági reformok szorgalmazása. „A terv körülbelül 7-9 százalék közötti növekedési ütemmel, a külső adósságállomány csökkenésével, valamint a szociális problémák jelentős enyhülésével, csökkenő szegénységgel és a nők emancipációjával számol.”[6]
A kormány és a politikai pártok közötti kapcsolat azonban továbbra is feszült maradt, mivel a 2007-es választásokat szabálytalanságok és a fő ellenzéki párt, az Iszlám Akciófront (IAF) tagjainak letartóztatása árnyékolta be. A 2007. júliusi önkormányzati és a 2007. novemberi parlamenti választások előtt a kormány és a fő ellenzéki mozgalom, az Iszlám Akciófront (IAF) között egyre erősödött az ellenséges retorika. A biztonsági erők május és június között letartóztatták az IAF kilenc tagját „nemzetbiztonság veszélyeztetése” miatt. Az IAF a választások napján hivatalosan visszalépett az önkormányzati választásoktól, de a 965 megpályázott helyből 2-t elnyert. A párt azzal vádolta a kormányt, hogy biztonsági szervezeteket használt a szavazás manipulálására, a kormány pedig azzal vádolta az iszlamistákat, hogy alá akarták ásni a választásokat. A 2007. novemberi parlamenti választásokon a parlamenti helyek többségét a függetlenek szerezték meg. Az ammani székhelyű al-Urdun al-Jadid Kutatóközpont választási szabálytalanságokról számolt be, beleértve a szavazatvásárlást és a szavazók nem megfelelő személyi igazolványok használatát.
A politikai pártokról szóló ellentmondásos törvény 2008-ban lépett hatályba. A törvény 50-ről 500-ra emelte a pártok bejegyzéséhez szükséges tagok számát, és növelte azoknak a körzeteknek a számát, amelyekből a tagokat ki kell választani. Áprilisban a belügyminisztérium feloszlatott 17 olyan politikai pártot, amelyek nem feleltek meg az új követelményeknek; további öt párt más pártokkal egyesült. A változtatásoknak köszönhetően a bejegyzett pártok száma a korábbi 37-ről 14-re csökkent.
A király 2009 novemberében váratlanul feloszlatta a parlamentet, és 2010 novemberéig rendelet útján kormányzott. A nemzetközi megfigyelők a 2010. novemberi választásokat technikailag jól lebonyolítottnak ítélték, de az IAF bojkottálta azokat, arra hivatkozva, hogy a strukturális torzítások garantálták a király támogatóinak sikerét. A 2010-es választási reformnak köszönhetően megnövekedtek az alsóházi helyek, megduplázták a nők mandátumát és fenntartották a 9-9 helyet a keresztény és beduin törzsi képviselők számára is.
Jordánia nagyrészt elkerülte a 2011-ben a Közel-Keleten végig söprő széles körű politikai zavargásokat. Az év végén azonban felerősödtek a reformokat követelő felhívások, ami októberben Marouf al-Bakhit miniszterelnök és négy miniszter kivételével az összes kabinetminiszter lemondásához vezetett. A király Bakhit helyére Awn Khasawneh-et, a Nemzetközi Bíróság korábbi bíráját nevezte ki, akit reformbarátnak tartottak. Bár a király intézkedései a nép követeléseinek lecsillapítását célozták, azok nem eredményeztek jelentős változásokat. Mind az uralkodó, mind a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a parlamentnek közvetlen szerepet biztosít a kormányalakításban, valamint arra, hogy „nyilvános vitát” tartanak a választási törvény módosításáról, de ezekre nem került sor.
Az újonnan kinevezett miniszterelnök 2012 elején lemondott, helyére Fayez El-Tarawneh került, aki szintén lemondott októberben. A király ezután Abdullah Ensourt nevezte ki ügyvivő miniszterelnöknek egy átmeneti kormányba, amelynek feladata a választások lebonyolítása volt. Júniusban a parlament Abdullah király sürgetésére új választási törvényt fogadott el, amelyet a rezsim számos ellenfele, köztük az IAF is bírálta a törvényt, és bojkottálni igyekezett a közelgő választásokat. A kritikusok szerint az új törvény továbbra is a törzsi kapcsolatokon alapuló szavazásra ösztönöz, nem pedig a politikai és ideológiai hovatartozásra, mivel viszonylag kevés mandátumot oszt ki az arányos képviselet alapján. A parlamentet 2012 októberében feloszlatták, és 2013 januárjában új választásokat tartottak egy új keretrendszer alapján. Abdullah Ensour veterán politikust és közgazdászt márciusban ismét miniszterelnökké nevezték ki.
2014-ben Jordánia véget vetett a halálbüntetésre vonatkozó nyolcéves nem hivatalos moratóriumnak és akasztással 11 gyilkosságért elítélt férfit végzett ki. A régióban több országban is elterjedt a halálbüntetés, mint például Szaúd-Arábiában is, de ez a lépés nagy mértékben lelassította az országban elindult liberalizációs folyamatokat. 2017-ben, emberi jogi csoportok széleskörű felháborodását váltott ki 15 ember kivégzése. Az Amnesty International emberi jogi csoport szerint az akasztással végrehajtott kivégzésekre titokban került sor és nagy visszalépést jelent az emberi jogok védelme terén.
2016-ban Jordánia módosította választási törvényét, hogy új választási rendszert vezessen be a 2016-os parlamenti választásokra. Az új rendszer célja, hogy nyílt listás, arányos rendszert hozzon létre az egyes többtagú választási körzetekben, valamint megszüntesse az országos szintű egyéni választókerületet. Szeptember 20-án a jordániaiak a felülvizsgált választási törvény értelmében 150 helyett, 130 képviselőt választottak a képviselőházba, vagyis parlament alsóházába. A választási részvétel az új választási törvény miatt azonban alacsonyabb lett, mint az előző választásokon, mivel a külföldön élő jordániai állampolgárok nem szavazhattak (kb. 1 millió fő).
A 2020-as általános választásokat az ország gazdasági válsága közepette tartották, miközben a COVID-19 világjárvány miatt összeomlani készült az állam létfontosságú turisztikai szektor. 2020 márciusában a Nemzetközi Valutaalap 1,3 milliárd dollárnyi támogatást hagyott jóvá Jordániának. A járvány közepette tartott választásokon alacsony volt a részvételi arány: a mintegy 4,6 millió választásra jogosultnak mindössze 29,86 százaléka adta le szavazatát. Október 7-én pedig az uralkodó Bisher al Khasawneh korábbi diplomatát nevezte ki az ország új miniszterelnökévé, aki jelenleg is ezt a tisztséget tölti be. A legtöbb mandátumot függetlenek nyerték el, akik közül sokan a monarchiához lojálisnak tartott törzsi személyek és üzletemberek voltak. A fő ellenzéki csoport, az Iszlám Akció Front (IAF), az Islah Szövetség és a Muszlim Központ Párt egyenként 5-5 mandátumot szerzett. A 2020-as választások során egyre gyakoribbá vált a szavazatvásárlás, részben a világjárvány okozta súlyos gazdasági helyzet miatt.
Jordánia Legfelsőbb Bírósága 2020 júliusában feloszlatta a Muzulmán Testvériség helyi szervezetét arra hivatkozva, hogy nem sikerült rendeznie a jordániai törvények szerinti jogviszonyát. 2014 óta a hatóságok illegálisnak tekintik a szervezetet, arra hivatkozva, hogy a politikai pártokról szóló 2014-es törvény értelmében nem újították meg az engedélyüket.
A polgármesterek, a helyi és önkormányzati tanácsok, valamint a 12 új kormányzósági tanács megválasztására 2022 márciusában került sor. A választási részvétel 30 százalék alatt volt, és az IAF bojkottálta a szavazást. A választásokat a helyi törzsi politika uralta; mindössze 74 jelölt jelentette be hivatalosan a politikai pártokhoz való tartozását. Az Al-Hayat Centre for Civil Society Development (helyi nem kormányzati szervezet) arról számolt be, hogy a választás napján a királyság egész területén a szigorú biztonsági intézkedések veszélyeztették a szavazatok titkosságát. A szavazóközpontok bezárása után 10 településen erőszak tört ki.
Covid-19 világjárvány
Jordániában az első pozitív COVID-19-es esetet 2020. március 2-án azonosították, majd a kezdeti, első korlátozásokat két héttel később vezették be. II. Abdullah király rendeletet írt alá, hogy hatályba léptesse a nemzetvédelmi törvényt, amely a vírus terjedésének megfékezése érdekében szükségállapotot rendelt el. A miniszterelnök és a Nemzeti Válságkezelési Központ által vezetett Nemzeti Reagáló Csoport bevezette a vírus ellen védekező, szigorú lezárási és válaszintézkedéseket. Ezek közé tartozott például az iskolák és egyetemek bezárása, a légi és szárazföldi közlekedés megszüntetése, határátkelőhelyek, valamint a magánvállalkozások, bankok bezárása és a nem létfontosságú közszolgáltatások leállítása. Emellett minden nyilvános vallási összejövetelt és társadalmi eseményt megtiltottak. 2020 augusztusáig a napi esetek száma Jordániában alacsony maradt, ezért a kormány enyhíteni kezdte a korlátozásokat. Nem sokkal a november 11-i parlamenti választások után azonban a napi fertőzések száma megugrott, és megközelítette a 8000-et. Második lezárást és részleges kijárási tilalmat vezettek be, beleértve az üzletek lezárását 2021 márciusában megkezdődött a világjárvány második hullámba, amikor már napi több, mint 9500 esetet regisztrálták. Az ország 2021 januárjában elindította az oltási kampányát.
A kormány számos intézkedést vezetett be, hogy enyhítse a válság emberekre és vállalkozásokra gyakorolt negatív hatásait. Ezek közé tartozik több ösztönző intézkedés is, amely a magánszektort célozza, ilyenek voltak például a támogatási csomagok, amelyek azonban nem voltak olyan hatékonyak, mint várták.[1] A rendszeres állami támogatásban részesülő jordániai háztartások aránya 2021 augusztusában csökkent. A jordániai háztartások mindössze 34 százaléka számolt be arról, hogy 2021 júniusában és 2021 augusztusában támogatást kaptak, szemben a 2021. februári 43 százalékkal.
A kormány gazdasági embargót rendelt el a járvány kitörése után, amely a vírus megfékezése érdekében korlátozta a nem létfontosságú gazdasági tevékenységeket és az emberek mozgását. A nemzeti GDP a becslések szerint 23 százalékkal csökkent a lezárás ideje alatt. A legsúlyosabban a szolgáltatási ágazatot érintette a világjárvány, ahol a becslések szerint közel 30 százalékkal esett vissza a termelés. A háztartások jövedelme átlagosan körülbelül egyötödével csökkent a zárlat miatt, ami elsősorban a szolgáltatási szektorban folytatott tevékenységek csökkenésének, a feldolgozóipari tevékenység lassulásának és a külföldről érkező hazautalások csökkenésének tudható be. A világjárvány tulajdonképpen tönkretette Jordánia gazdaságát, amely alapvetően is megnövekedett munkanélküliséggel és növekvő adóssággal küzd. A világjárvány kezdete idején (2020 márciusa és 2020 szeptembere között) elrendelt intenzív zárlatot és egy erőteljes vakcinaprogramot követően Jordánia elkezdett kilábalni a COVID-19 okozta sokkból, és 2021 szeptemberében újra megnyitotta gazdaságát. Jordánia gazdasága számos versenytársát felülmúlta, 2020-ban csak 1,6%-kal csökkent, és 2021 első negyedévében 0,3%-kal nőtt.
Jelenlegi alkotmányos berendezkedés és választási rendelkezések
„A Freedom House által a politikai jogokról és a polgári szabadságjogokról világszerte készített éves tanulmány szerint Jordánia nem tekinthető szabad országnak.”
A Jordán Hásimita Királyság alkotmányos monarchia, amely kétkamarás parlamenttel rendelkezik. A király, II. Abdullah széles körű végrehajtó hatalommal rendelkezik. Ő nevezi ki és menti fel a miniszterelnököt és a kabinetet, valamint számos más tisztséget, például a trónörököst és a régenst, és saját belátása szerint feloszlathatja a kétkamarás nemzetgyűlést. A király uralja a politikai döntéshozatalt és a jogalkotási folyamatot is. Bár a kinevezett kormány, vagy több törvényhozóból álló csoportok törvényjavaslatokat terjeszthetnek a képviselőház elé — amely jóváhagyhatja, elutasíthatja vagy módosíthatja a törvényjavaslatokat —, minden törvényhez a kinevezett szenátus és a király jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy törvényerőre emelkedjen. Egyéb királyi előjogok mellett a király egyoldalúan nevezi ki a fegyveres erők, a hírszerző szolgálat és a csendőrség vezetőit is.
A parlament alsóházát választják, bár a választási rendszer hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket, és a kamara a gyakorlatban korlátozott hatáskörrel rendelkezik. A király nevezi ki a parlament felsőházának, a szenátusnak a 65 tagját. Az alsóházat, a 130 fős képviselőházat négy évre választják. A lemondott vagy elhunyt képviselőket az adott választókerületben időközi választással pótolják. Az Nemzetgyűlés rendes mandátuma négy év, a parlament pedig évente csak négy havonta ülésezik. A fennmaradó időben a kormány és a király kormányoz az Országgyűlés hozzájárulása nélkül. Az egységes, át nem ruházható szavazati rendszert, 21, többmandátumos választókerületben alkalmazzák. Minden választópolgár egy szavazatra jogosult, az egyes választókerületekben a mandátumok száma kilenc (a kisebbségi mandátummal együtt) és kettő között változik. A 80 mandátum elosztása a különböző választókerületekben rendkívül kiegyensúlyozatlan: míg kevesebb szavazatra van szükség egy jelölt megválasztásához a kevésbé lakott és törzsek által uralt déli régiókban, több szavazatra van szükség ahhoz, hogy képviselőt válasszanak Amman, Zarqa vagy Irbid egyik, főként palesztinok lakta negyedében. A 80 mandátumból 18-at az etnikai és vallási kisebbségek kapnak: kilencet a keresztények, hármat a cserkeszek és a shishenek, hatot pedig a beduinok. A kisebbségi mandátumok rögzített kvótaként szerepelnek, és a kisebbségi jelöltek a szunnita muszlim többség jelöltjeivel együtt mutatkoznak be. A választók szabadon szavazhatnak a saját választókerületükben minden jelöltre, de csak egy szavazatuk van, vagyis a kisebbségi jelölteket a szunnita muszlim többségű szavazók is megválaszthatják, és fordítva. A beduin jelöltek csak a három beduin választókerület egyikében kampányolhatnak, ezért csak az ezekben a választókerületekben élő beduin szavazók választják meg őket.
A választásokat a Független Választási Bizottság (IEC) irányítja, amely a nemzetközi megfigyelők általánosságban pozitív kritikát kap a technikai irányítás tekintetében, bár továbbra is érkeznek jelentések szabálytalanságokról. Az IEC tagjait azonban a király nevezi ki rendelettel. A 2022 áprilisában elfogadott új nemzeti választási törvény 25 évre csökkentette a jelöltek választhatósági korhatárát, és növelte a nők előírt arányát a pártlistákon.
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-61 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Photo by Hisham Zayadneh on Unsplash
[1]Tewodros Aragie Kebede, Svein Erik Stave. Impact of COVID-19 on Enterprises in Jordan: One year into the pandemic. Fafo 2021. ISBN 978-82-324-0615-9. 13. o.
[1]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 232. o.
[2]A zavargásokat az izraeli ellenzéki vezető, Ariel Sharon látogatása váltotta ki a vitatott jeruzsálemi vallási 1Hterületen, amely az al-Aksza mecsetet is magában foglalja.
[3]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 235. o.
[4]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 235. o.
[5]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 236. o.
[6] Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 241. o.
[1]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 232. o.
[2]Csicsmann László. Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Dialóg Campus Kiadó 2008. ISBN: 9789637296222. 232. o.
A A Jordán Hásimita Királyság II. Abdullah király uralkodása alatt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
„A békéről tehát úgy beszélek, mint az értelmes emberek értelmes céljáról. Tisztában vagyok vele, hogy a békére való törekvés nem olyan drámai, mint a háborúra való törekvés és gyakran süket fülekre találnak a törekvők szavai. De nincs sürgetőbb feladatunk.”
John F. Kennedy
Egy hatvan évvel ezelőtti júniusi napon John F. Kennedy elnök beszédet mondott Washington D.C.-ben, a John Fletcher Hurst püspök által alapított és Woodrow Wilson elnök által 1914-ben megnyitott Amerikai Egyetem diplomaosztó ünnepségén. A közel félórás beszéd – amelyet az elnök tanácsadója és beszédeinek szövegírója, Ted Sorensen írt - első másfél percében Kennedy köszöntötte az intézmény vezetését, a meghívottakat majd miután méltatta az egyetemi oktatás fontosságát, rátért mondandója lényegére.
„Ezért választottam ezt az időt és ezt a helyet, hogy egy olyan témát vitassak meg, amelyről túl keveset tudunk, és amelynek igazságát túl ritkán érzékeljük, mégis ez a legfontosabb téma a Földön: a béke.
Milyen békére gondolok? Milyen békére törekszünk? Nem egy Pax Americana-ra, amelyet az amerikai fegyverek kényszerítenek a világra. Nem a sír békéjére vagy a rabszolgák biztonságára. Valódi békéről beszélek, olyan békéről, amely a földi életet élhetővé teszi, amely lehetővé teszi az emberek és nemzetek számára, hogy növekedjenek, reménykedjenek, és jobb életet építsenek gyermekeik számára - nem csupán békét az amerikaiaknak, hanem békét minden férfinak és nőnek, nem csupán békét a mi időnkben, hanem békét minden időkre.
Ezt mi sem ússzuk meg – gondolhatta bárki, aki 2013 júniusának elején az ausztriai áradásról készült televíziós híradásokat látta, hiszen a Dunán lefolyó hatalmas vízmennyiség rekordméretű árvizet ígért Magyarországnak. Ennek megfelelően megkezdődött a felkészülés a védekezésre.
Teltek a napok és június 6-án jött el az a pillanat, amikor a központi operatív csoport úgy döntött, hogy bizonyos pontokon helikopteres beavatkozásra van szükség. Az áttelepülési parancsot követően, az esti órákban két Mi-8-as és két Mi-17-es helikopter szállt fel az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról (jelenleg MH Kiss József 86. Helikopterdandár) és az MH Pápa Bázisrepülőtér (jelenleg MH 47. Bázisrepülőtér) felé vette az irányt.
A biztonságpolitika és a migráció összefüggéseinek közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy a migráció az állam és a társadalom fennmaradását, a jóléti államot, a kulturális sajátosságokat és/vagy a befogadó országok identitását fenyegető veszélyként konstruálódik meg. A 2015 nyarán Európa külső határaira érkező migránsok nagy száma megterhelte a menekültügyi rendszert és a befogadó országok kapacitásait, az így kialakult helyzet megrendítette a polgárok bizalmát az egyébként korábban működőképes menekültügyi rendszerbe. A migráció nemcsak a korábban homogén európai társadalmakat alakította át, hanem az elit biztonsági kérdéssé tette, hogy igazolja a társadalmi és gazdasági problémákat, valamint fenntartsa a politikai legitimációt. 2015 nyara óta Németország rendkívül sok védelemre szoruló, különösen Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkező menedékkérő célpontjává vált, ezzel a meghatározó kérdéssé téve a migrációt. Ennek ellenére Angela Merkel német kancellár 2015-től kezdve, kisebb változtatásokkal ugyan, de kancellársága végéig kitartott menekültpárti álláspontja mellett. Az elemzés Merkel 2015-2016-os beszédeinek vizsgálatán keresztül mutatja be a migráció deszekuritizációját, egyben arra keresi a választ, hogy a német Willkommenskultur („üdvözlő kultúra”) milyen szerepet játszott és játszhat a deszekuritizációs folyamatban.
A téma relevanciáját adja, hogy a jelenlegi, Olaf Scholz vezette Németország továbbra sem tért le nagy mértékben a Merkel által megkezdett útról, újabban a kabinet jóváhagyta a német bevándorlási szabályok megreformálását célzó új törvényjavaslatot, amely elősegíti a harmadik országbeli képzett munkaerő bevonzását. Az egyre nagyobb gondot jelentő munkaerőhiány arra kényszerítette Berlint, hogy újraértékelje meglévő bevándorlási politikáját, amellyel megkönnyítheti a harmadik országbeli állampolgárok németországi munkavállalását.
A biztonságiasítás elméleti kerete
A biztonságiasítás elmélete a biztonság tanulmányozásának egy olyan megközelítése, amelyet eredetileg a koppenhágai iskola képviselői dolgoztak ki. Azon az elgondoláson alapul, hogy a világ, beleértve a biztonsági fenyegetéseket is, társadalmilag felépített, ami azt jelenti, hogy soha nem lehet teljes mértékben felmérni, hogy a fenyegetések „valósak-e” vagy sem. Ole Wæver és társai szerint a biztonsági kérdések egy diszkurzív folyamaton keresztül jönnek létre, amely dramatizálja és fontossági sorrendbe állítja őket. Vagyis egy sikeres biztonságiasítási folyamatban a biztonságiasítást végző szereplő „beszéd-cselekménye” (speech act) egy referencia objektum (pl. állam, nemzeti identitás stb.) túlélésére vonatkozó „egzisztenciális” fenyegetésként jelenít meg egy problémát a beszédaktus közönsége (pl. közvélemény stb.) számára. Azáltal, hogy egy kérdést biztonsági kérdésnek nevez meg a biztonságiasító szereplő „egy adott fejlődést egy adott területre helyez át, és ezáltal különleges jogot követel, hogy bármilyen eszközt felhasználjon annak megakadályozására”. Így Wæver és munkatársai számára önmagukban nincsenek biztonsági problémák, hanem csak olyan kérdések, amelyeket „biztonságiasítottak”, azaz biztonságiasító beszédaktusok révén ilyenekké konstruáltak.
Koppenhágai Iskola diszkurzív megközelítést alkalmaz a biztonság felépítésének megértésében. Emellett azonban úgy látja, hogy a biztonságiasítás több kárt okoz, mint hasznot, ezért előnyben részesíti a deszekuritizációt, a sürgősségi intézkedések és az egzisztenciális fenyegetések nyelvezetének hiányát. Ennek értelmében a migránsok identitásának biztonságtalanítására is dolgoztak ki stratégiákat Európában. Jef Huysmans a biztonság logikájával és a politikai realista barát/ellenség dichotómia bevezetésével kapcsolatban, amelyet a biztonság megteremtésével jár, a dekonstruktivista deszekuritizáció stratégiát állítja fel. Azzal érvel, hogy a migránsok biztonságba helyezése Európában egy biztonsági dráma, amely a nemzetközi kapcsolatok minden biztonsági drámájához hasonlóan újrateremti a „mindenki mindenki elleni háborújának” hobbesi narratíváját. Huysmans számára a legfontosabb, hogy a migráns fenyegető másikként való ábrázolásában a fenyegetett identitás is megkonstruálódik.
A deszekuritizációs folyamat Németországban
A Willkommenskultur évek óta tudományos viták tárgya a bevándorlás, integráció és migránsok társadalmi részvétele témakörökben. A 2010-es évekig a Willkommenskultur kifejezést elsősorban a magasan képzett külföldi munkavállalók Németországba történő bevándorlásának elősegítése kapcsán használták. A gazdaságilag motivált vendégmunkás-vita korlátozott fókusza miatt a koncepció kezdetben nem vette figyelembe a régóta Németországban élő migránsokat, menekülteket és menedékkérőket. Ez részben intézményi szinten változott meg, amikor a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) 2011 májusában először határozta meg álláspontját a fogadtatás és az elismerés kultúrájával és az abban betöltött szerepével kapcsolatban. 2011-től a kifejezés lassan a migrációs politika integrációs politikai programjává változott, és 2015 nyarán kisebb felháborodást keltett a közbeszédben, tekintettel a Németországba érkező közel egymillió menekült új reálpolitikai helyzetére.
Angela Merkel arra biztatta a németeket és más európaiakat, hogy emlékezzenek az igazságosság és az emberi jogok elveire, amelyek a válságra adott válasz középpontjában kell, hogy álljanak. Híres kijelentése – „Meg tudjuk csinálni” („Wir schaffen das”) – jelezte, hogy a német kormány kész vezető szerepet vállalni és hazai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy kompenzálja a többi EU tagállam nem együttműködő hozzáállását, és a német társadalom nagy részét arra ösztönözte, hogy a Willkommenskultur-t tegyék alapvető attitűddé a menekültekről szóló vitában. Továbbá elmondta, hogy kormánya az elkövetkező hónapokban olyan intézkedéseket tervez, amelyek célja a közösségek, államok és a szövetségi kormány közötti erőfeszítések összehangolása, amelyek mindegyike más-más felelősséget visel a menekültként az országban maradásra jogosultak befogadásában, feldolgozásában és integrációjában. Németországnak olyan akadályokat is le kellett küzdenie, mint a nehézkes bürokrácia, ezért Merkel szerint bár „a német alaposság remek, de most német rugalmasságra van szükség”. A fordulópontot a német kormánynak az a döntése jelentette, miszerint a tagországok egyre nagyobb széttöredezettsége és a magyarországi humanitárius tragédia kockázata ellenére 2015. augusztus 24-én felfüggesztette a szíriai migránsokra vonatkozó Dublin-III rendeletet. Továbbá Németország élt a Dublini Egyezmény szuverenitási záradékával, amely lehetővé teszi az államok számára, hogy önként vállalják a menedékjog iránti kérelmek feldolgozásának felelősségét, amiért a dublini rendelet értelmében nem tartoznak felelősséggel. A dublini rendelet megkerülésével a BAMF felfüggesztette azt a kötelező vizsgálatot, amely meghatározza, hogy a menedékkérők mely országokba lépnek be először. Ezenkívül a dublini egyezmény felfüggesztésével Németország tartózkodott attól, hogy visszatoloncolja a menekülteket Olaszországba vagy Görögországba, amelyek általában az első belépési államok a Földközi-tengeren áthaladó menedékkérők és menekültek számára. Angela Merkel német kancellár egy interjúban kijelentette, hogy csak azért, mert Görögország és Olaszország olyan földrajzi helyzetű, hogy a tengeri útvonalról érkező menekültek többsége ott ér partot, igazságtalan és elfogadhatatlan, hogy ezek az államok egyedül viseljék a menekültek teljes terhét.
A német kormány menekültpárti megközelítése 2015 szeptemberében és októberében érte el a csúcsot. Ezek a politikák akkoriban elnyerték a német választók támogatását, a megközelítés azonban soha nem volt mentes a vitáktól. Merkel az osztrák kollégájával, Werner Faymann-nal folytatott találkozó után Berlinben beszédében elmondta, hogy két héttel ezelőtt humanitárius vészhelyzettel kellett szembenéznie, mivel több 10.000 kimerült menekült várta, hogy beléphessen az országba. A német kancellár visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint döntése súlyosbította volna az európai menekültválságot azáltal, hogy másokat Németország felé bátorított. Elmondta, hogy a müncheni főpályaudvaron menekülteket köszöntő önkéntesek képei körbejárták a világot, ezért „ha nem mutattunk volna barátságos arcot, az nem az én hazám”.
A közvélemény idővel ellenségesebbé vált az új migránsok befogadásával és integrációjával szemben. Ezt a fejleményt tükrözte az is, ahogyan a média elkezdte ábrázolni a migránsokat. A Willkommenskultur esetében ennek legegyértelműbb sarkalatos pontja a 2015. december 31-i kölni támadások tudósítása volt, ahol a média fókusza fokozatosan elmozdult a menekültekről mint áldozatokról a migránsokra mint elkövetőkre. A kölni támadások után a közbeszéd Németországban lényegesen ellenségesebbé vált az új migránsokkal szemben. Ezt a fejleményt tovább erősítették a 2016-os nizzai, ansbacki, reutlingeni és berlini terrortámadások, amelyeket részben olyan migránsok követtek el, akik nemzetközi védelmet kértek Európában. A menedékkérők menedékházai ellen elkövetett különféle gyújtogatás, valamint a Pegida tiltakozó mozgalom és az „Alternatíva Németországnak” (AfD) jobboldali párt felemelkedése a migrációval szembeni növekvő, sőt részben erőszakos ellenállást tükrözi. Ezenkívül Németország szigorúbb szabályokat fogadott el az újonnan érkezett migránsokkal szemben. A 2015. augusztus 1-jén és 2016 elején elfogadott két menekültügyi csomag a nyugat-balkáni államokat, Algériát, Marokkót és Tunéziát „biztonságos harmadik országnak” nyilvánította. Ezekből az újonnan meghatározott „biztonságos harmadik országokból” érkező menedékkérőket speciális befogadó létesítményekbe viszik, és kérelmüket gyorsítottan feldolgozzák. Alacsony a menedékjog esélye, ha a kérelmező országát „biztonságosnak” ítélik. Németország vezető szerepet játszott a 2016. márciusi EU-Törökország megállapodás tárgyalásában is, amely lehetővé teszi az összes migráns visszatérését jogi követeléseiktől függetlenül, ha illegálisan lépnek be Görögországba tengeren.
Angela Merkel 2016-os újévi beszédében is a bevándorlásra helyezte a fókuszt. Világossá tette, hogy a német identitás azon az általános felelősségen nyugszik, hogy származásuk ellenére minden embernek segíteni kell a társadalomban. A kancellárasszony beszédét annak szentelte, hogy a „menekültválságot” visszavezesse a normál politikába. Kijelentette, hogy „természetes segíteni és befogadni azokat, akik nálunk keresnek menedéket.” Továbbá amellett érvelt, hogy fontos a „véglegesen itt maradók integrálása” és „az illegális migráció legálissá tétele”. A kancellár azonban egy lépéssel tovább viszi a deszekuritizációs diskurzust, amikor kijelenti, hogy „ők [bevándorlók] támasztják alá a társadalmat”. Ezzel a kijelentéssel, miszerint a menekültek és menedékkérők a német társadalom alapját képezik, azt sugallja, hogy ők nemcsak normálisak, hanem fontosak a német társadalom életében. A bevándorlók befogadásának és integrációjának eredményeként kifejti, hogy most „alacsonyabb a munkanélküliség, és több ember dolgozik együtt, mint valaha az egyesült Németországban”. Annak bizonyítására, hogy komolyan gondolja, hogyan és miért kellene Németországnak továbbra is támogatnia a menekültek integrációját, úgy fogalmazott: „Meg vagyok győződve arról, hogy a sok migráns befogadásával és integrációjával kapcsolatos mai kihívások lehetőséget jelentenek a holnap számára”.
2016-os szilveszteri beszédéhez hasonlóan Merkel első Bundestag-beszéde is nagymértékben védi a menekülteket és a menedékkérőket. Ahelyett, hogy a menekültválságot egzisztenciális vagy fizikai problémaként fogalmazná meg, optimizmusa arra szólít fel mindenkit, hogy tekintsen túl a jelenlegi kihívásokon, és „mindenki együttműködését” követeli meg. Merkel egy olyan narratívát is reprodukál, amely szerint Németország gazdaságilag, fizikailag és kulturálisan biztonságos, ezért nem kell félniük a bevándorlóktól. Merkel tehát nem kapcsolja össze a bevándorlókat a bűnözéssel, a munkahelyek „ellopásával” vagy önmagában a bűnözői bandákkal. Ehelyett hangsúlyozza azt a „felelősséget” és a munkát, amellyel Németország hozzájárult a multikulturális és „emberi értékek” megerősítéséhez. Merkel a menekültek integrációjának pozitív elemeinek kiemelésével végső soron egy olyan diszkurzív teret hozott létre, amely barátságos és befogadó a menekültek számára. Kiemeli továbbá az együttműködés, a felelősségvállalás és a szolidaritás fontosságát. Lényegében ez az implikáció biztonságtalanítja a bevándorlást és együttérzést generál a bevándorlók irányába.
A migráció deszekuritizációja a Willkommenskultur-on keresztül
A Willkommenskultur lényege Friedrich Heckmann szerint abban rejlik, hogy előítéletmentesen viszonyulunk egy másik csoporthoz tartozó emberekhez. Intézmények és szervezetek szintjén értékelni kell, hogy léteznek-e diszkriminációt elősegítő szabályozások. Emellett társadalmi szinten magában foglalja az új tagok felé történő nyitási és befogadási gyakorlatok meglétét. Heckmann kiemeli, hogy a sikeres Willkommenskultur egyik fontos összetevője az a tér, amelyet a bevándorló kultúráknak ad. A németek a koncepciót a gyakorlatba is beültették, ami hozzájárult a menekültek társadalomba való beilleszkedéséhez és ezzel együtt deszekuritizációjához is. A deszekuritizációnak ahhoz, hogy sikeres legyen, egy alternatív módot kell kínálnia a társadalmi kapcsolatok egyenlőség elvén alapuló megszervezésére és csatornákat kell nyitnia a különböző hangok, különösen az elhallgatott vagy kiszolgáltatottá tett hangok kifejezésére és meghallgatására. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a „veszélyes másokat” a párbeszéd legitim résztvevőinek kell tekinteni. Ezért a deszekuritizációs folyamatban a migránsokat nem migránsoknak, hanem egyenlő jogokkal rendelkező munkavállalóknak kell tekinteni. Németországban a menekültek és menedékkérők deszekuritizációja együtt jár a kozmopolita liberális ideológia jelenlétével. A Willkommenskultur tehát nem egy elvont eszme, hanem sokkal inkább egy gyakorlat, amit a bevándorlással szemben alkalmaznak mind diszkurzív, mind fizikai értelemben.
Németországnak érkezőket és munkába állni, akkor megoldjuk az egyik legnagyobb problémánkat a gazdasági jövőnk szempontjából: a szakképzettség hiányát”. A World Education News and Review 2019-es tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy Merkel 2015-ös „nyitott ajtók” megközelítése óta Németország jelentős gazdasági növekedést, rekordalacsony munkanélküliségi rátát, valamint rekord szövetségi költségvetési többletet mért. A német vállalatok azért fogadtak be és alkalmaztak menekülteket, mert azok a nemzeti munkaerőhiányt kompenzálják, vagyis olyan állásokat vállalnak, amelyeket a őslakos németek nem szívesen.
Emellett a Pew Research Center 2016-os tanulmánya szerint csupán a németek 31%-a tekintett úgy a menekültekre, mint az országára nehezedő teherre. Az Európai Társadalmi Felmérés arra az eredményre jutott, miszerint a németek 55%-a gondolja úgy, hogy a bevándorlás jót tesz a gazdaságnak. A menekültekkel kapcsolatos pozitív érzelmek azt sugallják, hogy az őslakos németek nem tekintik a külföldi bevándorlókat életvitelükre nézve fenyegetésnek, sem olyanoknak, akik veszélyeztetnék a munkahelyüket. Tobábbá a németek mindössze 35%-a vélte úgy, hogy a menekülteket minden más csoportnál nagyobb felelősség terheli az országában elkövetett bűncselekményekért.
A bevándorlás biztonságtalanítása nemcsak diszkurzív módon, hanem fizikailag is megvalósulhat helyi, regionális vagy országos projektek formájában. Németország többek között élen járt a menekültek nyelvi, gazdasági, polgári és társadalmi integrációjában. Ez egy kihívásokkal teli, bár fontos feladat a bevándorlás biztonságtalanításának folyamata során, amely együttérzést és türelmet igényel. 2016-ban Németország több mint 20 milliárd eurót költött menekültekre. Ezek a jóléti alapok a menekültek legalapvetőbb szükségleteit támogatják: menedéket, élelmet, ruházatot vagy a kommunikációhoz szükséges eszközöket. Az integráció egyik fő kulcsa a német nyelvtudás, ezért ezeknek az integrációs projekteknek a többsége a nyelvi segítségnyújtásra összpontosít. Az integrációs projektek előmozdítása, a menekültek gazdasági segélyének emelése, valamint a menekülteknek és menedékkérőknek adott lakások csak néhány példa arra, hogy Németország hogyan teremtette meg a biztonságot a bevándorlási válságban. Következtetésképpen a bevándorlókat nem fenyegetésnek tekintik, hanem támogatásra és védelemre szoruló embereknek. A humanitárius megközelítés rávilágít emellett arra, hogy Németország hogyan kezeli a válságot, valamint hogyan vezeti vissza a migrációt a normál politikába, ezzel cáfolva azt a mítoszt, hogy a menekültek egzisztenciális vagy fizikai fenyegetést jelentenének a társadalomra.
Konklúzió
Összességében elmondható, hogy Németország esetében a deszekuritizációs stratégia magában foglalja az egyének, mint referenciaobjektumok prioritását, hangsúlyozva ezzel azt a humánbiztonsági koncepciót, amely előtérbe helyezi az egyének fizikai és pszichológiai jólétét, valamint az állam humanitárius kötelezettségeit a menekültekkel szemben, ezáltal lehetővé téve a menekültek és menedékkérők jobb védelmét. Az Angela Merkel vezette német kormány gyorsan kulcsszereplővé vált a migránsok befogadásának európai szintű megoldásainak és megközelítéseinek meghatározásában. Németország különösen fontos szerepet játszott a válságra való reagálásban 2015 nyarán és őszén, fontos politikai és retorikai pozíciót foglalva el a média narratíváiban.
A vita a menekültekkel való bánásmódról idővel egyre konfliktusosabbá vált. A szövetségi kormány által keresett európai megoldás, amelynek célja a menedékkérők igazságosabb elosztása az összes uniós ország között, ezidáig kivitelezhetetlennek bizonyult. Németország számára a magas szintű bevándorlás óriási társadalmi kihívást jelentett. Az érkezők hatalmas száma a biztonság és a közrend miatti aggodalmakhoz vezetett, és egyes politikusok és sajtóorgánumok nemzetbiztonsági válságként próbálták beállítani a kérdést. Azonban Németországon belül többségbe kerültek azok a hangok, amelyek felismerték, hogy árnyaltabb megközelítésre van szükség. Emellett pragmatikus okai is voltak annak, hogy Németország deszekuritizációs stratégiát alkalmazzon. Az ország gazdasága nagymértékben függ a bevándorlók munkaerejétől, mivel sok ágazatban munkaerőhiánnyal kellett szembenéznie. Ugyanakkor Németország elöregedő népessége és alacsony születési rátája azt jelentette, hogy az országnak több képzett munkaerőt kellett vonzania a gazdasági növekedés fenntartásához. Ezenkívül az AfD növekvő szerepe a választási politikában arra késztette Angela Merkel kormányát, hogy felülvizsgálja a menekültekkel kapcsolatos jogszabályokat. Ennek következtében Németország felfüggesztette a dublini rendeletet, hogy több menekült előtt nyissa meg kapuit.
A kormány számos politikai változtatást hajtott végre a beilleszkedés megkönnyítése és a menekültek számára barátságos környezet megteremtése érdekében, mint a nyelvtanfolyamok, a munkaügyi képzési programok és a lakhatási támogatás. Angela Merkel kormánya támogatta a deszekuritizációt, emellett összehangolt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a menekültekkel kapcsolatos diskurzust a biztonságról a humanitárius és szolidaritás irányába tolja el. A Willkommenskultur tehát a német deszekuritizációs stratégia kulcsfontosságú aspektusaként fogható fel, mivel a hangsúlyt a biztonsági szempontokról a humanitárius és integrációs aggályok felé kísérelte meg áthelyezni, ezzel vélhetően egy hosszabb távú megoldást nyújtva a migrációs válságra, mint a biztonságiasítási stratégiák.
Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.
Photo by Crawford Jolly on Unsplash
A Megoldást jelenthet a migráció deszekuritizációja? – A német Willkommenskultur tapasztalatai bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Az emberiséget mindig érdekelték az űrben rejlő lehetőségek és a hidegháború csillagháborús terveivel ellentétben napjainkra realitássá válik az űrkutatás egy magasabb szintű megvalósítása. Természetesen ebben is verseny alakult ki a nemzetek között, amelybe Magyarország is beszállt.
Ha megvizsgáljuk az űrkutatás történelmét 1990 és 1991 között kettő olyan változást kell megemlítenünk, amelyek mélyreható hatással voltak mind a világra, mind a világűr rendjében létrejövő átalakulásokra. Az első az Öbölháború volt, amely egyértelműen megmutatta az Egyesült Államok űrképességeinek erejét, nevezetesen a C4ISR (command, control, communications, computers, intelligence, surveillance and reconnaissance, magyarul: vezetés, irányítás, kommunikáció, számítógépek, hírszerzés megfigyelés és felderítés) képességük közvetlenül hozzákapcsolta az űrt a hagyományos háborúk megvívásához és azok megnyeréséhez. Ezen kívül felvetésre került a ballisztikus rakéták elleni védelemre való felhasználásuk is, mellyel az űrt elválaszthatatlanul összekötötték nem csak a nukleáris háborúkkal és elrettentéssel, hanem a hagyományos háborúkkal is. A második változás a Szovjetunió szétesését követően következett be, amely teljes mértékben megváltoztatta a világ földrajzát és politikai térképét, ezzel egyidejűleg pedig az Egyesült Államok domináns szerepe az űrszektorban is megszilárdult. A felbomlás utáni időszakot követően azóta több új szereplő is el tudta foglalni helyét az űrhatalmak között, különösképpen Kína és India.[1]
Felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan, űrprogramokban nem bővelkedő kis méretű ország, mint hazánk, mit tud a meglévő űrhatalmak mellett felmutatni. A rendszerváltást követő magyar kormányok statútumában már az űrtevékenység, mint szakpolitikai terület rendszeresen szerepelt. A hazai űrkutatás és űrtevékenység 75 éves múltra tekint vissza, egészen Bay Zoltán holdradar kísérletéig. A magyar kutatóműhelyek, tudományos intézetek és gazdasági szereplők képességei mára már nemzetközi viszonylatban is kitűnnek, ugyanis az ágazat és kutatási kapacitások rendkívül felértékelődtek az elmúlt évtizedekben. Kimutatások szerint az űrszektor a világgazdaság egyik leginkább válságálló és dinamikusan fejlődő területe.
Az általános megfogalmazás szerint az űrhatalommá válás előkövetelménye az a képesség, hogy másik ország segítsége nélkül képes legyen egy állam önállóan tevékenykedni az űrben.
A hazai űrkutatás és űrtevékenységek előtt álló kihívások megválaszolását nemcsak globális folyamatok vagy azok korai felismerései indokolják, hanem a régiós versenytársak törekvései úgyszintén. Magyarország céljait három részre lehet osztani: az űrszektorban rejlő innovációt és fenntartható növekedést ösztönző lehetőségek kiaknázása; országunk nemzetközi szerepének erősítése, kapcsolatok szélesítése és koordináció megteremtése; illetve a tudásalapú társadalmi és infrastrukturális háttér és gazdasági feltételek fejlesztése. Ezek megvalósításához úgy nevezett zászlóshajóprojektek indítására van szükség, melyeknek tartalmazni kell az önálló magyar kutatóűrhajós missziók indítását, saját műholdprogram létrehozását és a földi vevőállomások kapacitásainak bővítését.
A projektek végrehajtásához szükséges egyéb célokat is kitűzni, melyek a hazai fejlesztések felgyorsítását célozzák és elérhetővé teszik hazai szereplők számára is a piaci termelést. Ezek megindítása képes lenne növelni a hazai űripari kapacitásokat, ami hosszú távú intézményes alapok létrehozásához vezetne, ezzel bővítve a magyar űrképességeket. A projektekre leginkább azért van szükség, mert ezek képesek látatóvá tenni a magyar űrkutatást mind a hazai, mind a nemzetközi közönség és a gazdasági és politikai szereplők számára is.
Az emberes űrrepülések nem csak önmagukban értékesek, ugyanis a kutatóűrhajós misszióban résztvevő magyar űripari cégek és felsőoktatási intézmények releváns űr referenciával fognak rendelkezni. Ilyen programként indult el elsőként hazánkban a HUNOR névre keresztelt űrhajós program, mely magában foglalja a kutatóűrhajós misszió megfogalmazását és a megvalósításához kapcsolódó hazai iparfejlesztő intézkedések és forrásigények elfogadását is. Idén márciusban mutatták be azt a négy űrhajósjelöltet, akik sikeresen teljesítették a kiválasztási folyamatokat, közülük azonban csak egyikük fog a Nemzetközi Űrállomáson kutatómunkát végezni. Az ott és az űrkutatások más területein fejlesztett technológiák a mindennapi életben is hasznosak, például az orvosi eszközökben, a polgári kommunikációban vagy pedig az időjárás-előrejelzésben. A több, mint 240 jelentkező az Európai Űrügynökség (ESA), a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA), a Nemzetközi Űrállomás (ISS) és az Axiom Space követelményei szerint vizsgálták meg.
A legközelebbi mérföldkő a kitűzött projektek megvalósításában 2024-ben várható, amikorra az első magyar kereskedelmi, kormányzati és tudományos kutatási feladatokra is alkalmas műholdat és további kiegészítő műholdakat tervezik geostacionárius pályára állítani. Ezek hibátlan működésének biztosításához és a mért adatok feldolgozásához szükséges a földi vevőállomások képességeinek és kapacitásainak bővítése, ezzel egyidejűleg pedig az antennarendszerek modernizálása. Egy magas színvonalú műholdvevő és feladó állomásrendszer kiépítése elengedhetetlen lépés Magyarország űrkutatási és ipari kompetenciájának fejlesztése érdekében, mellyel növelni tudnánk az űrtevékenységekben saját szuverenitásunkat.[2]
A magyar űrstratégia tervezésével és űripari képességek fejlesztésével párhuzamosan szükséges a humánpolitikai fejlesztéseket is megalapozni és felgyorsítani. Ehhez a közép- és felsőfokú oktatási programok bevezetése, fenntartása, akkreditált űrtudományi, megfelelő űrmérnöki képzések és gyakornoki rendszerek szükségesek. Ezeknek a képzéseknek és fejlesztéseknek a hosszútávú célja az űrtudományi és űrmérnöki képzések vonzóbbá tétele a fiatalabb generációk számára, amely alatt az oktatás és az ipar széles körű együttműködése értendő. Így az interdiszciplináris tudással rendelkező szakemberek kiképzése és ezek utánpótlása is biztosított lenne, mellyel elősegítenék a koherens és validált képzési rendszer kialakítását, ezzel inspirálva a tudásátadás folyamatát. A helyesen elsajátított képességek alkalmazása és ezek átadásai lényegesek az olyan nemzetközi csereprogramok gördülékeny alkalmazásához, amelyek a magyar űrkutatás fejlődéséhez elengedhetetlenek.
Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.
[1] S. Chandrashekar 2015. Space, War & Security – A Strategy for India. Bengaluru: Aditi Enterprises
[2] Kovács, Kálmán (szerk.). ŰRTEVÉKENYSÉG a MŰEGYETEMEN. BME EIT ŰRFÓRUM, 2017.
A Magyarország zászlóhajóprojektjei az űrutazás tekintetében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.
Közös biztonság- és védelempolitika
Zelenszkij-Von der Leyen találkozó 2023.05.09.
Az EU Bizottságának elnöke Urusla von der Leyen 2023.május.9.-én Kijevben tett látogatás és az Európa-nap ünneplése, a szolidaritás és egység jegyében találkozott az ukrán elnökkel is. Ez volt az ötödik alkalom, hogy von der Leyen az ukrán fővárosba látogatott azóta, hogy Oroszország tavaly februárban teljesen lerohanta az országot. A látogatás az Ukrajnával fenntartott kapcsolataink minden dimenziójára összpontosított és megerősítette az EU rendíthetetlen támogatását az ország felé.
A felek kapcsolatát illetően az egyeztetések három fő irányvonalra fókuszáltak: az első prioritás az, hogy segítsünk biztosítani az Ukrajnának szükséges lőszert. A leggyorsabb módszer a lőszerek azonnali felszabadítása a tagállamok készleteiből. Erre 1 milliárd eurót különített el, az EU és jelentős lőszerkészleteket szállítottak vagy szállítanak Ukrajnába a tagállamok. Köszönhetően a tartósan ki nem elégített mennyiségű lőszerigénynek egy elfogadott második irányvonal szerint 1 milliárd eurót biztosít az Európai Békefenntartási Eszközből a 155 és 152 milliméteres lőszerek tagállamok általi beszerzésére. E munka felgyorsítása érdekében a harmadik irányvonal segíteni fogja a tagállamokat a gyártás felfuttatásában, a méretek növelésében és a lőszerek szállításának felgyorsításában, hogy Ukrajna és a tagállamok igényeit kielégíthessék.
A második témakör a pénzügyi támogatás. Továbbra is létfontosságú pénzügyi támogatást nyújt Ukrajnának. Tudják, hogy van egy 18 milliárd eurós csomag a 2023-as év egészére, amelyből mostanra már 6 milliárd eurót folyósított az EU. Ez jelentősen hozzájárul Ukrajna költségvetési hiányának megszüntetéséhez, de természetesen már dolgoznak a 2023 utáni pénzügyi támogatáson is.
A harmadik téma már elhangzott: a szankciók. Továbbra is minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy Putyin hadigépezetét és bevételeit erodálják. A szankcióink működnek, amelyet igazol, hogy mintegy közel kétharmadával csökkent az Oroszországból származó EU-simport, így megfosztva az államot kulcsfontosságú bevételi forrásoktól. A tíz egymást követő szankciócsomaggal tehát máris súlyos árat szabtak a Kremlre. Múlt pénteken a Bizottság elfogadta a 11. szankciócsomagra vonatkozó javaslatát. Ennek a csomagnak a középpontjában most az intézkedések kijátszásának visszaszorítása áll. Ezt nemzetközi partnereinkkel, különösen a G7-ekkel nagyon szorosan együttműködve tesszi az EU.
A negyedik és talán legérdekesebb érintett téma pedig a háborún túlmutató kérdés, Ukrajna útja az Európai Uniós tagság felé. A Bizottság világosan meghatározta azt a hét lépést, amelyet Ukrajnának meg kell tennie ahhoz, hogy a Bizottság a tagállamoknak a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolhassa. A találkozón hangsúlyozásra került Ukrajna fáradhatatlanul és intenzíven dolgozik ezen a hét lépésen, annak ellenére, hogy a reformok végrehajtása nehézségekbe ütközik a háború közepette. A folyamat alakulásáról a Bizottság jelentést fog tenni a Tanácsnak elsőként júniusban szóban, de ami a legfontosabb, októberben írásban.
Az EU ipari vezetője, Thierry Breton: Át kell állnunk „hadigazdasági üzemmódra”
A fent elhangzott mondat alapja, hogy az ukrajnai háború arra kényszeríti Európát, hogy növelje biztonsági és védelmi iparát.
Thierry Breton kiemelte az EU-nak indokolttá vált hadigazdaságra való átváltása. A belső piacért felelős biztos május első napjaiban az európai védelmi csúcstalálkozó résztvevőinek 1 milliárd eurót ajánlott fel az Európai Békeeszközből a tagállamok készleteinek további feltöltésére, annak viszonzására, hogy azok fegyverekkel látták el Ukrajnát.
A francia biztos szerint Európának egy éven belül növelnie kell termelési kapacitását évi 1 millió lőszerre, a „Lőszergyártást támogató törvény” (ASAP) nevű védelmi termelési törvénytervezet részeként. Ennek fellendítése érdekében egyébiránt 500 millió eurót juttatnának uniós forrásokból az európai lőszergyárakba, amihez a tagállamok és más források mintegy ugyanilyen mértékű társfinanszírozása társulna.
(Készítette: Haiszky Edina Julianna)
Energia- és klímapolitika
Április elején, sor került a tizedik EU-USA Energia Tanács találkozóra. Az EU-USA Energia Tanács a stratégiai energiaügyi kérdések vezető transzatlanti koordinációs fóruma a politikai és technikai szintű szakpolitika koordinációjához. A találkozón fontos kérdéseket vitattak meg a résztvevők. Többek között, megismételték elköteleződésüket amellett, hogy 2050-re közösen elérjék a karbonsemlegességet. Szó esett, az orosz energiaszállítmányok alóli függőség megszüntetéséről is, illetve az energiainfrastruktúrát fenyegető növekvő kiber- és fizikai fenyegetésekről. A két fél tervezi az ehhez kapcsolódó együttműködés folytatását, többek között a balti államok villamosenergia-hálózatainak a kontinentális európai hálózattal való szinkronizálásával összefüggésben. Az EU és az Egyesült Államok folytatni kívánja a két- és többoldalú válaszlépések összehangolását a globális energiapiacok stabilitása és a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez szükséges energiaátmenet támogatása érdekében. Elkötelezték magukat Moldova és Ukrajna energiabiztonságának támogatása mellett is.
Április 24-én létrejött az új EU-Norvég Zöld Szövetség az éghajlattal, a környezettel, az energiával és a zöld iparral kapcsolatos együttműködés elmélyítésére. Mindkét fél megerősítette elkötelezettségét az üvegházhatású-gázok kibocsátásának 1990-hez képest legalább 55%-os csökkentésére vonatkozó 2030-as célkitűzés mellett, valamint a 2050-re elérendő karbonsemlegesség mellett. Az EU és Norvégia szorosan együttműködik a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló, az ENSZ COP15 konferenciáján elért történelmi jelentőségű megállapodás sikeres végrehajtása érdekében is. Von der Leyen elnök a következőket mondta a szövetség kapcsán: „Norvégia régóta megbízható partnere az EU-nak, és közös elképzelésünk van egy klímasemleges kontinens felépítéséről. Azt akarjuk, hogy társadalmaink és gazdaságaink együtt gyarapodjanak, miközben csökkentik a kibocsátást, védik a természetet, dekarbonizálják energiarendszereinket és környezetbarátabbá teszik iparunkat. Ez a Zöld Szövetség még erősebbé teszi a kötelékünket, és lehetővé teszi számunkra, hogy egy jobb jövőt tervezzünk együtt.”
(Készítette: Mészáros Kinga)
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Szankciós politika
Ursula von der Leyen bejelentette a 11. szankciócsomagot Kijevben: a hangsúly a megkerülésen:
Ursula von der Leyen május 9.-én Kijevben ismertette az Európai Bizottság által kidolgozott 11. szankciócsomagot Oroszország ukrajnai agressziójával kapcsolatosan. Von der Leyen hangsúlyozta a dátum szimbolikus: a béke és az egység ünnepe Európában, hogy jobb jövőt hagyjanak a következő generációknak.
Vlagyimir Putyin orosz elnök hadigépezetének erodálása érdekében a csomag várhatóan a következőket tartalmazza majd:
Oroszországon keresztül harmadik országokba exportált fejlett technológiai termékek vagy repülőgép-alkatrészek tranzittilalma;
a szankciók kijátszása elleni küzdelem új eszköze, amelynek keretében a Bizottság javasolhatja a tagállamoknak, hogy szankcionálják bizonyos áruk kivitelét, ha azokat az EU-ból harmadik országokba exportálják, és a végső rendeltetési helyük Oroszország;
az uniós szankciókat szándékosan kijátszó oroszországi és harmadik országbeli „árnyékszervezetek” betiltása.
A csomaggal célkitűzése tehát három pontban foglalható össze: a meglévő eszközök szigorítása, több termékkel -például fejlett technológiai termékekkel vagy repülőgép-alkatrészekkel- bővíteni az uniós tranzittilalmat, és új eszközt javasolni a szankciók kijátszása elleni küzdelemre.
Moldovai Köztársaság: Az EU új szankciós keretet fogadott el az ország destabilizálását célzó intézkedésekkel szemben
Az elmúlt hónapokban Moldova esetében először az ukrán titkosszolgálatok jelentettek arról, hogy Oroszország támadásra vagy katonai puccsra készülhet az ország ellen, amit később a moldovai elhárítás is megerősített. Ezt követően az országban oroszbarát politikusok tömeges tüntetéseket szerveztek, és a nyugati orientációjú kormány lemondott a múlt héten. Mindazonáltal Moldova továbbra is intézkedéseket hoz az orosz fenyegetéssel szemben, ami megmutatkozik abban, hogy 2023. februárjában a moldáv külügyminiszter, Nicu Popescu, Brüsszelben tárgyalt az uniós képviselőkkel a hazai oligarchák korrupt tevékenységének szankcionálásáról.
2023. április 23.-án a Tanács a Moldovai Köztársaság kérésére elfogadta célzott korlátozó intézkedések új keretét, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy szankciókat szabjon ki az ország szuverenitását és függetlenségét, valamint annak demokráciáját, jogállamiságát, stabilitását vagy biztonságát aláásó vagy veszélyeztető cselekmények támogatásáért vagy végrehajtásáért felelős személyekkel szemben. Mindennek alapja a Moldovai Köztársaság destabilizálására irányuló erőfeszítések az Ukrajna elleni orosz támadó háború kezdete óta érezhetően megnövekedése, ami közvetlen fenyegetést jelent az EU külső határainak stabilitására és biztonságára.
Ennek az új keretszabályozásnak köszönhetően az EU képes lesz például olyan személyek ellen fellépni, akik akadályozzák vagy aláássák a demokratikus politikai folyamatot, beleértve a választások megtartását, vagy megkísérlik megdönteni az alkotmányos rendet, többek között erőszakos cselekményekkel. A jövőbeni korlátozó intézkedések a közpénzekkel kapcsolatos súlyos pénzügyi visszaéléseket elkövető személyek és a tőke jogosulatlan kivitele ellen is irányulhatnak, amennyiben ellenőrzésük alá vonhatják vagy súlyosan befolyásolhatják az állami hatóságok tevékenységét.
A szankciók a magánszemélyek és szervezetek esetében vagyonbefagyasztásból és a pénzeszközök rendelkezésre bocsátásának tilalmából, természetes személyek esetében pedig az EU-ba való beutazás tilalmából állnak majd.
Josep Borell úgy nyilatkozott az új szankciórendszer lehetőséget ad arra, hogy az EU tovább erősítse Moldova ellenálló képességét azok célba vétele által, akik megpróbálják destabilizálni az országot. Ez fontos politikai jelzés arról, hogy az EU támogatja Moldovát a jelenlegi nehéz helyzetben is.
Összefoglalóan elmondható, hogy függetlenül a tárgyalások végkimenetelétől, a következő szankciós intézkedések ugyanazokkal az eredendő gyengeségekkel kell, hogy szembenézzenek, amelyek csorbították az előző tíz csomag hatékonyságát is. Míg az Európai Unió szankcióit közösen tervezik és egyeztetik, a végrehajtásuk továbbra is nemzeti szinten történik.
(Készítette: Haiszky Edina Julianna)
Környezetvédelem
2023 áprilisában az Európai Bizottság közzétette a LIFE program 2023. évi pályázati felhívásait. Ebben az évben 611 millió euró áll rendelkezésre a természetvédelmi, környezetvédelmi, éghajlatvédelmi célok megvalósítására. A projektek az éghajlat és a biodiverzitás megőrzése, a mezőgazdaság, az életminőség javítása köré csoportosulnak.
A Bizottság a hónapban Ukrajna fenntartható újjáépítésére vonatkozóan írt ki pályázatot. Az EU ezt a kezdeményezést szeretné összekapcsolni a klímasemlegesség útján járó városokkal, hogy az energiahatékonyság felé vezető úton tapasztalatot tudjanak cserélni egymással a vezetők.
Kihirdetésre került a júniusban tartandó Zöld Hét, ami Brüsszelben kerül majd megrendezésre. A hét tematikája az egészséges ökoszisztéma helyreállítása, munkahelyteremtés és a környezetvédelmi politikák népszerűsítése lesz. Európából és a világ több pontjáról érkeznek majd a politikai döntéshozók és a környezetvédők a konferenciára. Virginius Sinkevičius, a környezetvédelemért, az óceánokért és a halászatért felelős biztos fogja megnyitni az eseményt. A rendezvény alkalmából három nagy kérdés merül majd fel a szakértők körében:
Élhetnek-e a társadalmak és az ökoszisztéma egészséges kapcsolatban?
Megengedhetjük- e magunknak, hogy körkörös gazdálkodási termékeket vásároljunk, megengedhetjük magunknak, hogy ne vásároljunk?
Elérhetjük-e a zéró szennyezést?
(Készítette: Vida Fanni)
Egészségügy
2023 áprilisában az Európai Bizottság javaslatot tett a gyógyszerekre vonatkozó szabályozások felülvizsgálatára. Igyekeznek ezt a területet rugalmasabbá tenni, hogy az uniós polgárok számára a gyógyszerek elérhetőbbé, hozzáférhetőbbé és megfizethetőbbé váljanak. A felülvizsgálat alkalmával támogatni fogják az innovációsó és a környezetvédelmet is szem előtt tartják majd. A következő fő célkitűzéseket tartalmazza az új rendeletre vonatkozó javaslat:
Egységes gyógyszerpiac létrehozása, ahol minden beteg időben és méltányosan hozzáférhet a biztonságos és hatékony gyógyszerekhez.
Vonzó és innovációbarát keretet kínálni a kutatás, fejlesztés és gyógyszergyártás számára.
Felgyorsítani az eljárásokat, és lecsökkenteni a gyógyszerek engedélyezési idejét, hogy azok így gyorsabban jussanak el a betegekhez.
Javítani a hozzáférhetőséget, az Európai Unió bármely pontján hozzáférhessenek a gyógyszerekhez a betegek.
A környezetvédelem szem előtt tartása a gyógyszergyártás területén is.
(Készítette: Vida Fanni)
Szomszédságpolitika
Keleti szomszédságpolitika
A keleti szomszédság tekintetében, ismét Ukrajna megsegítése és integrálása az európai közösségbe állt márciusban is a szakpolitika középpontjában. Április 20-án Ukrajna az EU polgári védelmi mechanizmusának (a katasztrófa sújtotta országok megsegítésére szolgáló európai szolidaritási keret) résztvevő államává vált. Ugyanezen a napon az EU további 55 millió eurós humanitárius támogatást nyújtott Ukrajnának az idén már korábban biztosított 145 millió eurón felül. Ez az új humanitárius támogatás a következő télre való felkészülésre összpontosít. Az Európai Tanács április 24-én megállapodott arról, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott külföldi bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló hágai egyezmény (az úgynevezett bírósági egyezmény) keretében szerződéses kapcsolatokat létesít Ukrajnával. Mindez meg fogja könnyíteni az EU és Ukrajna polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéleteinek elismerését és végrehajtását, ami a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésének fontos eszköze. Az Energiaközösség titkársága által kiadott véleményt követően Ukrajna energiaszabályozó hatósága, a NEURC végleges határozatot fogadott el az Ukrtransgaz tárolórendszer-üzemeltetői minősítéséről. A tanúsítási eljárás során értékelték, hogy az Ukrtransgaz megfelel-e a földgázellátás biztonságát fenyegető kockázatok elkerülésére vonatkozó követelményeknek. A Titkárság elemzése megállapította, hogy jelenleg sem nemzeti, sem energiaközösségi szinten nem állnak fenn a földgázellátás biztonságát veszélyeztető olyan kockázatok, amelyek az Ukrtransgaz tulajdonosi, szállítási vagy egyéb kereskedelmi kapcsolataiból, valamint egyéb tényekből és körülményekből adódnának. „Az Ukrtransgazra vonatkozó végleges tanúsítási határozat elfogadása bizonyítja Ukrajna elkötelezettségét a biztonságos gáztárolás iránt a piaci szereplők számára Európa-szerte.” – áll az Energiaközösség sajtóközleményében. Emellett egyéb támogatások célba juttatása is megtörtént Ukrajnának. Az Energiaközösség Titkársága által kezelt és az Európai Bizottság társelnökségével közösen vezetett Ukrajna Energiatámogatási Alap 12 transzformátort szállított egy ukrán villamosenergia-elosztó rendszerüzemeltetőnek, hogy segítse az ellátás fenntartását. Emellett, az EU és a német kormány finanszírozta modern műtőasztalok beszerzését és szállítását Ukrajna 20 településén működő kórházaiba.
Az Ukrajnából érkező és az Ukrajnába érkező áruk mozgásának megsegítését célozza az a történelmi esemény, hogy a Moldovai Köztársaság és Ukrajna közösen ellenőrzi majd a Bessarabeasca-Serpnevo-1 vasúti átkelőt. Mindez egy modern európai megközelítés alapul, amely egyszerűsíti a határátlépési folyamatot és megkönnyíti a gazdasági folyamatok fejlődését. Az Európai Bizottság továbbá 50 millió eurós pénzügyi támogatást nyújt a Moldovai Köztársaságnak a folyamatban lévő, összesen 150 millió eurós makroszintű pénzügyi támogatás részeként. A második részlet részeként Moldova ma 10 millió eurós támogatást kapott. A következő, 40 millió EUR összegű hitelkifizetés május elején következik. Április 24-én az Európai Unió Tanácsa létrehozta a közös biztonság- és védelempolitika keretében az EU moldovai partnerségi misszióját (EUPM Moldova). E polgári misszió célja az ország biztonsági ágazatának ellenálló képességének fokozása a válságkezelés és a hibrid fenyegetések, többek között a kiberbiztonság, valamint a külföldi információs manipuláció és beavatkozás elleni küzdelem területén.
Az Európai Unió a Nemzetközi Migrációs Szervezettel együtt járműveket és modern felszerelést szállított a határőröknek Vakhtangisibe, egy Azerbajdzsánnal határos grúz faluba. „Az Európai Unió által finanszírozott új felszerelések megerősítik a határőrséget Grúzia külső határának védelmében, és segítenek nekik abban, hogy jobban reagáljanak az illegális tevékenységekre, köztük az emberkereskedelemre” – mondta Pawel Herchzynski, az Európai Unió grúziai küldöttségének vezetője. Emellett, az EU és az UNDP is támogatja azt a partnerségi megállapodást, amelyet a grúziai Imereti régió tizenkét önkormányzata és számos hulladék- és csomagolóipari szervezet írt alá, és amelynek célja a jobb, hatékonyabb és fenntarthatóbb hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítása. „A köz- és magánszféra közötti partnerség kialakítása a hulladékgyűjtés, -szeparálás és -újrahasznosítás terén fontos a körforgásos gazdaság szempontjából, mivel lehetővé teszi az erőforrások hatékonyabb összegyűjtését és újrafelhasználását” – áll az UNDP Grúzia sajtóközleményében.
(Készítette: Mészáros Kinga)
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Déli szomszédságpolitika
Az Európai Unió 60 millió eurós humanitárius segélyt nyújt a Libanonnak. A humanitárius segély a szegénység miatt szenvedő libanoniakon túl az országban tartózkodó szírai menekültek ellátásának finanszírozására is fordítandó. Becslések szerint nagyjából négymillió embernek van szüksége humanitárius segítségre alapvető szükségleteinek kielégítéséhez. Az új finanszírozás az EU humanitárius támogatását Libanonnak 2011 óta csaknem 860 millió euróra növelte.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank továbbra is támogatja Egyiptom zöld átmenetét azáltal, hogy 100 millió dollárkölcsönt bocsát ki a Red Sea Wind Energy számára. A kölcsön egy új, 500 MW-os szárazföldi szélerőmű fejlesztését, építését és üzemeltetését finanszírozza a Szuezi-öböl térségében. Ez lesz Egyiptom harmadik magánkézben levő szélerőműparkja, és várhatóan ez lesz Afrikában a legnagyobb is. Évente körülbelül egymillió tonna CO2-kibocsátást segít csökkenteni, ami körülbelül 217 000 autó kivonásának felel meg.
Az EU, Franciaország és Spanyolország 26 millió euró támogatást biztosít a rászoruló palesztin családok szociális segélyeinek kifizetésére. Az Európai Unió, Franciaország és Spanyolország 26,3 millió eurót biztosított szociális juttatások kifizetésére a Nemzeti Készpénzátutalási Programon keresztül, 106 000 kiszolgáltatott palesztin család javára.
(Készítette: Nagy Imre Jonatán)
A EU hírfigyelő – 2023. április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Bevezető:
A jelenlegi háborús helyzettel a világ, de legalábbis Európa és Észak-Amerika országainak figyelme a 2014-es krími annexió és az utána következő donbászi harcokat követően újra Ukrajnára helyeződött. A konfliktus tavaly február 24-ei kezdete óta napi szinten olvashatjuk a híreket és hallgathatjuk a tudósításokat a harcok állásáról, az Oroszországgal szembeni szankciók eredményességéről vagy éppen hatástalanságukról, esetleg Vlagyimir Putyin egészségügyi állapotáról. Azonban az Ukrajnában élő kisebbségekről jóval kevesebbet lehet hallani a magyar médián kívül – ha egyáltalán lehet hallani róluk.
A háborút megelőzően leginkább az Ukrajna és a NATO közötti kapcsolatok magyar részről történő az Ukrajnában élő kisebbségekről. Jelenleg pedig vélhetően szintén a háborúval kapcsolatos, némileg különutas magyar hozzáállás/politika miatt olvashatunk róluk, persze csak ha kicsiny méretéhez képest elég „hangos” hazánk álláspontja. Hogy pontosan miért is más a magyar állásfoglalás az európai mainstream-hez képest, arra részben az országban élő magyar kisebbség megléte és annak helyzete adhat magyarázatot. Jelen elemzés e kisebbség némileg jobb megismerését kívánja elősegíteni.
Az elemzés személyes érintettségemből adódóan született, célja pedig a téma iránti érdeklődés felkeltése az olvasóban és nem egy teljeskörű kép adása. A kifejtés nagyban támaszkodik a háború előtt nem sokkal megjelent Kárpátalja története. Örökség és kihívások című monográfiára. A téma iránt bővebben érdeklődőknek ezt a kimerítő irodalmat ajánlom.
Kárpátalja területének története:
Kárpátalja területének az elemzés szempontjából leginkább a XX. és XXI. század bír nagyobb jelentőséggel. A terület a honfoglalástól egészen az I. világháború végéig hazánk részét képezte. Az I. világháború végéhez közeledve, 1919. január 12-én csehszlovák és román katonák masíroztak a vidéken, április 26-ára pedig már a mai Kárpátalja teljes területe megszállás alatt állt. A térség legnagyobb hányada az 1919. szeptember 10-én aláírt békeszerződés szerint Csehszlovákia ellenőrzése alá került, majd az 1920. június 4-i trianoni békediktátum kényszerű aláírásával a terület a Felvidékkel együtt Csehszlovákiához került.
Kárpátalja mai kiterjedése hat történelmi vármegye területének részeiből tevődött össze: Ung, Szabolcs, Bereg, Szatmár, Ugocsa és Máramaros. Ezek a közigazgatási egységek megszűntek létezni és később sem nyerték vissza korábbi formájukat, hiába került vissza a terület egy rövid időre a Magyar Királysághoz. Elsőként kisebb részben az első bécsi döntés 1938. november 2-ai kihirdetése után a magyar többség lakta, a határhoz közel eső területeket csatolták vissza az anyaországhoz. Továbbá az 1939. március 15-ei bevonulással a terület egésze visszacsatolásra került. Azonban ez a változás rendkívül rövid életű volt: a második világháború menetében beállt fordulat elérte Kárpátalját is. A Szovjetunió katonái 1944 októberének végére szinte a teljes területet elfoglalták, és nem állt szándékukban megválni tőle. 1991-ben azonban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kivált az összeomló unióból és Ukrajna néven önálló államként folytatta útját, benne Kárpátaljával, mely az ország második legkisebb megyéje lett.
Kárpátalja népessége és a magyarság arányának változása:
Kárpátalja a honfoglalás idején feltételezhetően egy rendkívül gyéren lakott terület volt. A honfoglalás után pedig határvidékként funkcionált, melyből fakadóan továbbra sem volt nagy az itteni népsűrűség. Ezt az állapotot felszámolta a tatárjárás, amely teljesen elpusztította az itteni lakosságot. A tatárjárást követően a területre új lakosságot telepítettek, illetve a szomszédos területekről szlávok (ruszinok) települtek be, jellemzően a hegyvidéki részekre.
A lakosság származását tekintve a pontos ekkori arányok nem ismertek. Azonban az bizonyos, hogy a későbbi évszázadok során a síkvidékeken élő lakosság sokkalta inkább megszenvedte a későbbi háborúk pusztítását, mint a hegyvidéki területeken élő ruszinok. Ebből fakadóan míg 1495-ben még a „magyarok” alkották a többséget, addig 1880-ra a magyarság aránya 25,5%-ra csökkent, míg a ruszinoké 59,8%-ra nőtt. A magyarság továbbra is leginkább a síkvidéken és a városokban volt megtalálható, ott alkotott többséget.
Innen kezdett el a magyarok aránya lassacskán növekedni a következő három évtizedben, mely 1900-ra 28,2%-ra, 1910-re pedig már 30,7%-ra bővült a folyamatosan emelkedő népességben. Ennek a folyamatnak vetett véget az I. világháború és az utána bekövetkező területváltozások, melynek eredményeként jelentős számú magyar (18 600 fő) menekült el az elcsatolás alatt és röviddel utána. Hányaduk az 1920-as években 18,1%-ra esett vissza, majd az 1930-as népszámlálásra tovább csökkent 15,9%-ra, mely főleg lélekszámuk erős stagnálásából adódott, miközben a többi nemzetiség, köztük főleg a ruszinok, egyre többen voltak. Egyéb okok voltak még a következők:
„Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy a magyar anyanyelvű és magát magyarnak valló, de izraelita vagy görögkatolikus vallásúakat zsidóként vagy ruszinként könyvelték el.”
„…sok Kárpátalján maradt magyartól megtagadták a csehszlovák állampolgárságot, külföldinek nyilvánították őket, így nem szerepelhettek a nemzetiségi statisztikában.”
A II. világháború során a területek visszakerülésével jelentős számú magyar tért vissza, így számuk, mondhatni, egy pillanatra nagyon erősen megugrott, majd aztán tragikus körülmények között még gyorsabban el is enyészett. A Kárpátalján élő zsidóságot (84 874 főt) elhurcolták, melynek tagjai közül sokan magyarnak vallották magukat. A következő csapás a németek után a szovjet megszállókhoz köthető, akik kényszermunkára hurcolták el a megmaradt német és magyar lakosság 18 és 55 év közötti férfi tagjait, akik közül rengetegen sosem tértek haza.
A magyarság részaránya idővel tovább csökkent, ahogyan a területre a Kárpátokon túlról plusz munkaerő és orosz hivatalnoki réteg áramlott be, valamint a ruszin lakosság – akiket átkereszteltek ukránra – tovább gyarapodott. Bár létszámuk nem változott nagymértékben a szovjet időszak alatt, az utolsó, 2001-es rendes népszámlálás alkalmával a magyarok aránya 151 516 fővel 12,1%-ra zsugorodott. Mára ez a szám és részarány már csak messzi emlék lehet, mivel a határok megnyílásával és a szabadabb mozgással, majd a magyar állampolgárság megszerezhetőségének köszönhetően megnyílt a menekülési útvonal Kárpátalja reménytelen valóságából. Rengetegen vállaltak külföldön munkát vagy költöztek el végleg. Zámborszki Ákos rendező és Galán Angéla újságíró dokumentumfilm-sorozatának Kárpátaljával foglalkozó részében, 2019-ben Molnár József demográfus elmondta, a kárpátaljai magyarság számát 135-140 ezerre becsülik, továbbá becslésük szerint a külföldön dolgozók száma ekkorra már 17 és 18 ezer közé volt tehető. Mára a külföldön dolgozók aránya még nagyobb lehet, és a jelenlegi háborús helyzet miatt sokan talán vissza sem térnek majd. Meg kell hát fontolnunk azt az eshetőséget, hogy a 100 ezres létszám is kérdésessé válik, ha éppen még nem most, akkor a közeljövőben, ha drasztikusan nem javulnak a körülmények, amire jelenleg kevés esély látszik.
A magyarok helyzete Ukrajnában:
Ahhoz, hogy igazán megértsük, milyen ma Ukrajnában magyarnak lenni, vélhetően életvitelszerűen ott kellene élnünk, mely nyilvánvalóan nem mindenki számára járható út; ezért hát kénytelenek vagyunk olvasni róla és meghallgatni azok véleményét, elbeszéléseit, akik viszont ott élnek. Zámborszki Ákos már korábban említett dokumentumfilmje rendkívül jól bemutatja, mennyire nem egyszínű a magyarok helyzete és megítélése Ukrajnában.
Érdekképviselet:
Az első csalódást a terület autonómiára törekvésének letörése jelentette, melyet ugyan helyben népszavazás erősített meg 1991-ben, a függetlenségi népszavazással egyidőben, ám azt az új állam és felsővezetése teljességgel ellehetetlenítette.
Másodikként az érdekképviselet nehézségét érdemes megemlíteni, mivel az itteni magyarságnak szembe kellett – és kell – néznie azzal a ténnyel, hogy a teljes lakosság viszonylatában, kis lélekszáma miatt nem igazán politikai tényező. Helyzetét az sem segíti továbbá, hogy érdekképviseletét nem csak egy szervezet próbálja meg magára vállalni, ez pedig azt a maroknyi magyar szavazatot is tovább osztja. Ha ez nem is lenne így, a szavazókörzetek idővel úgy kerültek kialakításra, hogy ne legyen magyar többségű közöttük. Azonban, ha lenne is, mivel az induláshoz országos pártra van szükség, a magyarságnak mindig be kellene kapcsolódnia egy másik, országos párthoz, melynek sikerességén múlna a magyarság képviselete is. (Az adott párt országos listáján szereplő hely eredményén múlik, hogy lesz-e egyáltalán magyar képviselő az adott időszakban.)
Oktatás és nyelvhasználat:
Az oktatás terén már a kezdetektől fogva egy egyértelműen kisebbség- és sokszor alkotmány-és jogellenes hozzáállás jellemezte az országot. Azonban a 2017-ben elfogadott új oktatási törvény jelentheti a legújabb mélypontot a kisebbségek vonatkozásában, melynek legfontosabb része annak 7. cikkelye. A törvény rendelkezései alapján a kisebbségek az alsó négy osztályig tanulhatnak anyanyelvükön, az ötödik osztálytól viszont az államnyelven való , hogy az érettségit már ukrán nyelven tegyék le a diákok, és már a felsőoktatásban is ukránul tanuljanak. Orosz Ildikó a témával kapcsolatban a következőket írja:
„A törvény elfogadásának körülményei nemcsak a házszabályt sértették, de az alkotmányt és számos hatályos törvényt, Ukrajna által is ratifikált nemzetközi egyezményt, a szomszédos országokkal kötött kétoldalú megállapodást.”
Érdekesség, hogy Ukrajna magyarországi nagykövetségének honlapján arról olvashatunk, hogy a törvény nem szűkíti a kisebbségi jogokat, hanem éppen ezzel ellentétben kibővíti a kisebbségek lehetőségeit. Álláspontjuk szerint továbbá egyáltalán nem alkotmányellenes és semmilyen más törvénybe és nemzetközi kötelezettségvállalásba nem ütközik.
További diszkriminációnak tekinthető, hogy a törvény kapcsán megkülönböztetnek őshonos és nem őshonos kisebbségeket az országon belül és az oktatás kapcsán. Ez leginkább azért releváns jelen esetben, mivel a Kárpátalja területén több mint ezer éve megtalálható magyarság nem lett őshonosnak minősítve azon indoklással, hogy a magyarságnak van anyaországa, így az őshonos népeknek járó nagyobb nyelvhasználati jogok az oktatás területén a magyarokra nem alkalmazhatóak.
A tv. 7. cikkelye máig nem került alkalmazásra, mivel hatályba lépését elhalasztották a 2023/2024-es tanévig, így jelenleg a változások egy jelentős része még nem történt meg. Ám ha ezekre sor kerülne, az rendkívül súlyosan érintené a magyarság identitásmegőrző képességét és érvényesülési lehetőségeit. Mivel alkalmazásukra a megfelelő körülmények sem biztosítottak, illetve nem veszik figyelembe, hogy a kisebbségi diákoknak nem anyanyelve az ukrán, így az elvárt követelmények sem reálisak. Tekintve, hogy az ukrán nyelv oktatása során úgy zajlik az oktatás és a számonkérés mintha az a diák anyanyelve lenne, nem pedig mintha egy második nyelvet tanulna.
Az oktatási törvényt követően 2019-ben újabb változásokat fogadtak el az ukrán parlamentben. A 2019. április 25-én elfogadott „Az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról” szóló törvény egy korábbi nyelvtörvény helyébe lépett, de mivel bevezetése 2030-ig fokozatosan zajlik, nem egyszerre kerül alkalmazásra minden része. A törvényt megelőzően a 2012-es nyelvtörvény alapján azon területek, ahol a kisebbségek aránya 10% vagy afölötti, ott korábban az ukrán mellett a kisebbségi nyelv is használható volt hivatalos nyelvként az adott közigazgatási egységben. Ez az új törvénnyel megszűnt, ami szerzett jogok elvételét jelenti.
Továbbá sajtótermékek nyomtatásban vagy online formában történő megjelenésénél is kell, hogy legyen az adott lapnak vagy portálnak ukránra lefordított változata is, pontosan ugyanúgy és olyan terjedelemben, mint az a kisebbségi nyelven megjelent. Ennek nagyobb jelentősége a nyomtatott sajtó kapcsán van, mivel ez dupla példányszámot jelent az eddigihez képest. A probléma ezzel leginkább az, hogy ezen kisebbségi lapok eddig sem részesültek semmilyen támogatásban az állam részéről, és elméletben ezen újdonsült kötelezettségüket is saját forrásból kellene kigazdálkodniuk. Jól látható, hogy a rendelkezés célja egyértelműen az ellehetetlenítés. Szerencsére jelenleg az őshonos kisebbségek és az EU nyelveit használó sajtóorgánumok még kivételt képeznek ez alól, így csak az orosz sajtót célozza a rendelkezés. Ám sovány vigasz ez az összkép viszonylatában, és felmerülhet bennünk a kétely, hogy meddig marad ez így ebben a formában.
Kisebbségellenes atrocitások:
Kárpátalján belül a helyi lakosokkal a magyarok viszonylagos békességben tudnak élni, és a vegyes házasságok is egyre gyakoribbak, azonban a Kárpátokon túli ukrán népesség nem ismeri, és vélhetően nem is érti e vidék sokszínű történelmét, és benne a magyarságot. A kettős állampolgárság például főleg a 2014-es majdani események után bekövetkezett krími annexiót követően fenyegetőleg hat, de emellett illegális is, mivel Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét.
2014 előtt is előfordultak magyarellenes atrocitások az ukrán nacionalisták részéről, azonban 2014 után az ország nacionalizmusa új lendületet vett, melynek eredményeként megszaporodtak ezek az incidensek. A 2014 és 2018 közötti atrocitásokat (426 eset) egy kutatás keretében összegezték is, s a súlyosabb esetek összefoglalására egy dokumentumfilm is készült. Sajnos sok esetben, ahogy az a dokumentumfilmben is elhangzik, az állami szervek vagy passzívan állnak ezen eseményekhez, vagy akár még szerepet is vállalnak bennük.
Az alábbiakban két esetet szeretnék röviden bemutatni. Az első Brenzovics László és a vezetése alatt álló két alapítvány esete, melynek során hazaárulás, hűtlenség és szeparatizmus gyanújával tartottak házkutatásokat és helyeztek kilátásba vádemelést, amely elől a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének menekülnie kellett az országból. A második pedig egy aktuálisabb eset, a munkácsi vár turulszobrának eltávolítása, mely komoly felháborodást keltett, és értelmetlen provokációnak hat, különösen a jelenlegi háborús helyzetben.
2020. november 30-án az Ukrán Biztonsági Szolgálat házkutatást tartott Brenzovics László KMKSZ-elnök otthonában és az általa vezetett két alapítványnál; ezek név szerint az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ, és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány. A Brenzoviccsal 2021 novemberében készített interjúból kiderül, hogy ugyanezen a napon Magyarországra utazott, elkerülendő az előzetes letartóztatást, mely állítása szerint akár évekig is elhúzódhatna. Az eljárás azonban távozását követően nem folytatódott, a vádiratot nem nyújtották be a bíróságra. Mivel korábban nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy ha visszatér, azonnal letartóztatják, így részben önkéntes, részben kényszerű száműzetésről kell beszélnünk.
A munkácsi vár turulszobrának eltávolítása 2022 októberében egy teljesen indokolatlan és részben váratlan provokáció volt. Ez utóbbi talán abból fakadhat, hogy jelen körülmények között egy ilyen cselekedetet aligha lehet logikusnak, illetve prioritásnak tekinteni, mégis megtörtént. Az ukrán címer kihelyezésére már korábban, még 2018-ban írtak ki pályázatot, azonban arról nem volt akkor sem szó, hogy a címer a turul helyére kerülne, mondta el az ügy kapcsán Brenzovics László. A szobrot eredetileg az 1896-os millenniumi ünnepség alkalmából állították, amíg a csehszlovák időszakban 1924-ben el nem távolították, és a talapzatául szolgáló obeliszket le nem bontották. A szobor sorsát végül a szovjetek pecsételték meg véglegesen, annak beolvasztásával. A most eltávolított szobrot magánadományból állították fel az új obeliszkkel együtt. (Érdekes, hogy míg a turulszobor eltávolításra került, addig az obeliszk, ami szintén az eredeti emlékmű része, megmaradt az ukrán címert tartó elemként.)
A választás azért erre a két atrocitásra esett, mert ezekben az esetekben egyértelműen az ukrán állam, vagy ukrán állampolgárok az „elkövetők”. Ennek azért van jelentősége, mert az elmúlt években több olyan eset is előfordult, amikor nem volt egyértelműen eldönthető, hogy az elkövetők valóban ukránok-e, és nem pedig csak valamilyen külső aktor kíván feszültséget generálni a területen élő magyarság és az ukránok között.
Összegzés:
A fentiek alapján úgy vélem, a kárpátaljai magyarságra meglehetősen nehéz sors vár az elkövetkező években, nem csak a háború miatt, hanem az abból fakadó és tovább erősödő ukrán nacionalizmus miatt is, melynek képviselői már most minden kisebbségben és kisebbségi jogérvényesítésben szeparatizmust vizionálnak. Emellett az ország gazdasági állapota is rendkívül rossz, ami vélhetően továbbra is elvándorlásra fogja sarkallni a fiatalabb generációkat, nem csak magyar, hanem ukrán részről is. Ugyan a magyarság aránya a rohamosan fogyatkozó népességű Ukrajnában nem csökken, de létszámuk ugyanúgy zsugorodik, ráadásul egyre nagyobb arányban vannak/lesznek az idősebb generációk, ezáltal a gyermekek száma is vélhetően csökkeni fog. (Az asszimilációtól talán kevésbé kell tartanunk, tekintve, hogy az erőszakos magyarellenes hozzáállás segít megőrizni az itt lakók magyarságát, ezzel nehezítve azt.) Drasztikus változás kellene gazdasági, valamint jogi értelemben is ahhoz, hogy a folyamat esetlegesen visszájára forduljon. Véleményem szerint erre nem számíthatunk, és a következő egy-két évtizedben a fiatalabb generációk tagjai, akik már rég elhagyták Kárpátalját, vagy el fogják hagyni a közeljövőben, már csak temetésekre fognak hazatérni, mígnem a magyarság létszáma menthetetlenül alacsony szintre csökken. Ezt a folyamatot meglátásom szerint a magyar állam támogatásai sem fogják tudni megállítani, maximum elnyújtani ilyen körülmények között.
Ám hogy mégsem teljesen negatív és borúlátó módon álljunk a helyzethez, szeretném kiemelni, hogy reménykedni ennek ellenére mindig érdemes. Ezért a turulszobor 1924-es eltávolítása kapcsán Vozáry Aladár által megfogalmazott gondolatrészlettel zárnám soraimat:
„Most már örülhetnek azok, kiknek szemét, lelkét, gondolatvilágát bántotta a turul. Az oszlop és a turul nem zavarja tovább senki érzését. De azok, akik lebontását és eltávolítását sürgették és elhatározták, nem végeztek alapos munkát. Mert még mindig ott van a vár, amely a múltra emlékeztet. Ha a múltat s annak minden emlékét el akarják temetni és pusztítani, bontsák le a várat, szedjék szét a várdombját, fordítsák új irányba a Latorca folyását, tüntessék el a várat koszorúzó hegyeket, mert ezek mind, mind a múltra emlékeztetnek.”
A A kárpátaljai magyarság bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.
Közös biztonság- és védelempolitika
2023. március 20-án a Külügyek Tanácsa, azaz az uniós tagállamok kül- és adott esetben védelmi miniszterei közös ülésen számos napirendi kérdést megvitattak. Így sor került az egy évvel ezelőtt jóváhagyott uniós Stratégiai Iránytű névre keresztelt dokumentum eddig elért eredményeinek áttekintésére és azonosították azokat a területeket, amelyek további kooperációt igényelnek.
Emellett az Ukrajna ellen irányuló orosz agresszió tárgyalása kapcsán a miniszterek megállapodtak a főképviselő és Thierry Breton biztos által előterjesztett háromutas javaslatról, amelynek értelmében Ukrajna, így Norvégia és összesen 17 másik állam Európai Védelmi Ügynökség (EDA) keretében való együttműködése nyomán sürgősen tüzérségi lőszert kapna a meglévő vagy közösen beszerzett készletekből.
Megvitatásra került a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által megfogalmazott békeformula, amelyet a továbbiakban is aktív népszerűsítésben fogják részesíteni az igazságos béke előmozdítása érdekében. Az ülés érintett témapontjai között szerepelt az elszámoltathatóság kérdését illetően a Nemzetközi Büntetőbíróság azon döntése, miszerint elfogatóparancsot ad ki Putyin orosz elnök ellen az ukrán gyermekek Oroszországba való deportálásának vádjával kapcsolatban. Végezetül a diskurzus kitér a fekete-tengeri gabonakezdeményezésre is, amelyet közvetlenül a Tanács ülése előtt hosszabbítottak meg, hogy az EU jelentős mértékben hozzájáruljon az ukrán élelmiszerek szolidaritási folyosókon történő kiviteléhez.
Március hónapban az EU keretében nagy figyelem irányult a Földközi-tenger régiójára: a hónap eredménye volt a tunéziai helyzetről folytatott véleménycsere az EU köreiben. Az ország az unió igen közeli partnere és egyben szomszédja, így az ott bekövetkezett események közvetlen hatást gyakorolnak a nemzetközi szervezetre a földközi-tengeri térségben kialakult instabilitás nyomán. Az unió kiemelt további támogatása mellett, elengedhetetlen foglalkozni a jogállamisági és emberi jogi kérdésekkel, a strukturális reformok folytatásával, és véglegesíteni a Nemzetközi Valutaalappal már jóváhagyott programot. Ugyancsak a földközi-tengeri régió biztonságát, az ember-, és fegyvercsempészet visszaszorítását célozza, az EUNAVFOR MED Irini művelet, amelynek megbízatásának 2025.március 31.-ig szintén ebben a hónapban hosszabbította meg az unió.
A március 20-i Tanács-ülésen következtetések elfogadásra is sor került, amelyben a szervezet megerősítette az EU elvi alapon elkötelezett Afganisztán békéje és stabilitása, valamint az afgán nép támogatása mellett. Az EU készen áll arra, hogy tovább fokozza az Afganisztánnal szomszédos országoknak és a tágabb térségben található partnereknek a negatív továbbgyűrűzött hatások megelőzéséhez nyújtott támogatását. Kiemelt jelentőséggel tartják számon az afgán nép –és különösen a nők és lányok– emberi jogi, politikai, gazdasági és humanitárius helyzetének romlását és a szervezet kész további célzott korlátozó intézkedéseket elfogadni azokkal szemben, akiket a súlyos emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért felelősség terhel.
Az orosz-ukrán háború kitörése óta eltelt egy teljes év uniós külpolitika lépéseit összegezte Josep Borell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által márciusban kiadott „The year that war returned to Europe” című könyve. A kötet számos blogbejegyzés, véleménycikk és beszéd gyűjteménye, amely olyan kérdéseket boncolgat, amelyek az EU közös kül- és biztonságpolitikáját 2022-ben alapvetően meghatározták: az Oroszország elleni szankciók sikeressége, az orosz agressziónak az energia-, az élelmiszer-, és műtrágyaellátásra gyakorolt globális következményeinek kezelése, az EU „globális déllel” való kooperáció erősítése, illetve a háborúból az európai biztonság és védelem szempontjából levonható következtetések.
(Készítette: Haiszky Edina Julianna)
Energia- és klímapolitika
A Bizottság bejelentette, hogy az új LIFE program stratégiai projektjeire több mint 116 millió eurót fordít. A finanszírozás nyolc nagyszabású projektet segít Belgiumban, Észtországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Finnországban az éghajlati és környezetvédelmi célok elérésében. A projektek hozzájárulnak ahhoz, hogy Európa 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon, és sikeresen végrehajtsa az európai zöld üzletet. Támogatják továbbá az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiáját, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet, a zéró szennyezés elleni cselekvési tervet, a természet helyreállításáról szóló törvényt, és hozzájárulnak a tiszta energiára való átálláshoz.
Az Európai Parlament és a Tanács között március 28-án létrejött politikai megállapodás értelmében növelik a nyilvánosan hozzáférhető elektromos és hidrogéntöltő állomások számát, különösen az Európai Unió fő közlekedési folyosóin és csomópontjain. Ez egy olyan mérföldkőnek számító megállapodás, amely lehetővé teszi a kibocsátásmentes közlekedésre való átállást, és hozzájárul ahhoz a célunkhoz, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkentsük az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását.
(Készítette: Mészáros Kinga)
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Környezetpolitika
Az Európai Bizottság márciusban online konzultációt rendezett az uniós lobogó alatt közlekedő hajók újrahasznosításának kérdéskörében. Az értekezlet során egy 2023. június 7-ig tartó rendelet megvitatása került napirendre, mely 2013 óta foglalkozik a hajók újrafeldolgozásának szabályozásával. A kérdés fontos, hiszen ezek a járművek olyan anyagokból készülnek, melyek szétszerelésük után is hasznosíthatók maradnak, ilyen elemek például az acél és az egyéb fémhulladékok. Az ülés célja volt, hogy megvizsgálják a rendelet mennyire volt jól alkalmazható, milyen eddigi hatást ért el és mennyire működött együtt a Zöld Megállapodással.
Március hónapban a Bizottság a környezeti zajcsökkentésről szóló irányelvvel is foglalkozott. Az intézkedés célja, hogy a Zéró Szennyezés (Zero Pollution) tervben foglaltak szerint 2030-ra 30%-kal csökkenteni tudják a zajszennyezés mértékét. A levegőszennyezés után ezen típusú szennyezés jelenti a legnagyobb egészségügyi kockázatot és ennek az EU lakosságának mintegy 20%-a van kitéve. Virginijus Sinkevicius, a környezetvédelemért, az óceánokért és halászatért felelős biztos elmondta, hogy „A zaj növeli a stressz-szintünket, megzavarja az alvásunkat, befolyásolja a tanulási képességeinket, és még a stroke és a szívbetegségek kialakulásához is hozzájárul.” Igyekezni fognak a járművek zajkibocsátását csökkenteni ,például csendes gumiabroncsokkal, sebességkorlátozással, a vonatok esetében csendesebb és simább sínekkel, a légiközlekedésben pedig csendesebb repülőgépek használatával.
Március 21-én a Bizottság két iránymutatást tett közzé az új erdészeti stratégia végrehajtására, hiszen a fák védelme nagy hangsúllyal van jelen az EU környezetpolitikájában. A közétett iránymutatások hozzájárulnak az uniós erdők védelmének, helyreállításának és ellenállóképességének megerősítésére irányuló célok eléréséhez. Az EU segíteni kívánja az erdők mennyiségének növelését és minőségük javítását.
A New Yorkban megrendezésre kerülő ENSZ Vízügyi Konferencia kapcsán az EU kijelentette, hogy megerősíti a globális vízbiztonság iránti elkötelezettségét, ami keretein belül 33 kötelezettségvállalást jelentett be a területen. Az EU prioritásként fogalmazta meg többek között a biztonságos ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés biztosítását, a vízi ökoszisztéma védelmét és a vízgazdálkodás javítását.
(Készítette: Vida Fanni)
Egészségügy
Március 3-án a Bizottság 100 új és frissített vizsgálati módszert fogadott el a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, korlátozására és engedélyezésére vonatkozóan. Ez egy gyorsabb és egyszerűbb vizsgálati módszert biztosít, mint a korábbi rendelet. Az új módszer, a NAM (New Approach Methods) új megközelítést tartalmaz, így nem alkalmaznak állatokat sem a folyamatban.
(Készítette: Vida Fanni)
Szankcióspolitika
Oroszországi Föderáció és az orosz-ukrán háború:
Az Európai Tanács 2023. február 9-i következtetéseiben az EU megismételte, hogy határozottan elítéli Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúját, amely az ENSZ Alapokmányának súlyos megsértését jelenti, és mérhetetlen szenvedést és pusztítást hozott Ukrajna és annak népe számára. Így 2023.március 13-ai döntése értelmében az Európai Unió további hat hónappal hosszabbította meg -ez év szeptember 15.-ig- az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásásáért vagy veszélyeztetéséért felelős személyeket célzó korlátozó intézkedéseket.
A jelenleg hatályban lévő korlátozások körébe tartozik a természetes személyek utazási korlátozása, a vagyoni javai használatának befagyasztása, valamint a felsorolt 1 473 magánszemélyeknek és 205 szervezeteknek a pénzeszközök vagy egyéb gazdasági erőforrásokhoz való hozzájutásának tilalmát.
A szankciók meghosszabbítása után nem sokkal Dimitrij Peskov, a Kremlin szóvivője kijelentette országa gondosan figyelemmel kísérti az USA és az EU aktuális, illetve feltételezhetően tervezett korlátozásait. Úgy vélik a jelenlegi és a jövőbeli ilyen jellegű lépések potenciálisan egy világméretű gazdasági válság súlyosbodásához vezethetnek. Ugyanakkor érdekes tény, hogy a világ vezető előrejelzői nem tudnak megegyezni abban, hogy Oroszország gazdasága bővül vagy zsugorodik. Ez részben a Putyin-kormány által a háború kezdete óta szolgáltatott megkérdőjelezhető valóságtartalmú adatok miatt van így. Jelenleg a JPMorgan, a Morgan Stanley, a Goldman Sachs, az IMF, a Bank of Russia és mások hét előrejelzése eltérő – és egymásnak ellentmondó – becsléseket tartalmaz Oroszország 2023-as reál-GDP-jéről. Ami azonban egyértelműen kijelenhető, hogy az orosz gazdaság szorosabb kooperációra szorul Kínéval, a csökkenő energiaexport jelentősen befolyásolja a rubel-árfolyamot, illetve kidolgozás alatt áll az EU tizenegyedik szankcióscsomaga.
Irán:
2023. március 20-án az Európai Tanács ugyancsak további szankciók kivetésének kérdéséről hozott döntést Iránnal kapcsolatban. A Tanács által meghozott döntés a korábbi október 17-én, november 14-én, december 12-én, január 23-án és február 20-án elfogadott öt dokumentumot követette.
Aktuálisan a nemzetközi szervezet 8 olyan személlyel -különösen az igazságszolgáltatás köréből- és egy szervezettel szemben alkalmaz korlátozó intézkedéseket, akik az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek Iránban.
A szankcionálás alá eső magánszemélyek köre javarészt tisztességtelen tárgyalásokon halálos ítéleteket hozott, hátrányos megkülönböztető programokat támogatott, és elítélteket kínoztak. Így szerepeltek közöttük a lányok és nők szabadságát aláásó, az ellenük irányuló gyűlöletet hirdető konzervatív papok, a Madjles (iráni parlament) egyik tagja és a kulturális bizottság szóvivője, illetve a 2022/2023-as tüntetések idején külföldi túszok kényszerített vallomásait sugárzó Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltató (IRIB) vezetője.
Ezen lépéssel a megszorító intézkedések összesen 204 magánszemélyre és 34 szervezetre alkalmazandók. Ezek közé tartozik a vagyoni eszközök befagyasztása, az EU-ba való beutazás tilalma, valamint a felsoroltak számára pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátásának tilalma.
(Készítette: Haiszky Edina Julianna)
Szomszédságpolitika
Keleti szomszédságpolitika
Március 3-án az Európai Bizottság és az olasz Enel vállalat közös projektet indított Ukrajnának „A remény sugara” címmel, amelynek keretében az Enel 5700 fotovoltaikus (PV) napelemet adományoz Ukrajnának. A napelemek – egyenként 350 wattos, összesen mintegy 2 MW teljesítményűek – 11 400 négyzetméternyi tetőt fognak fedni, különböző ukrajnai középületek között elosztva. A szállítást az EU polgári védelmi mechanizmusa szervezi, és a tervek szerint 2023 nyarán kerül rá sor. Március 3-án két új, katonai egységek szállítására szolgáló, dupla fülkés terepjáró teherautó érkezett Ukrajnába. Ezek egy tizenhárom teherautóból álló új tétel részét képezik, amelyet az Ukrán Fegyveres Erők Támogató Erők Parancsnoksága részére szállítottak az Európai Unió által az Európai Békefenntartási Eszköz keretében 2021. december 15-én elfogadott 31 millió eurós támogatási intézkedés részeként.
Március 2-án Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa hivatalos látogatást tett Moldova fővárosában, Chisinauban. Találkozott Maia Sandu elnökkel, Dorin Recean miniszterelnökkel, Veronica Mihailov-Moraru igazságügyi miniszterrel és a civil társadalom képviselőivel. Chisinauban Reynders a jogállamiság megerősítésének és az igazságügyi reformok folytatásának szempontjairól, valamint Moldova európai integrációjáról tárgyalt, amely 2022-ben tagjelölt ország státuszt kapott. „Az igazságügyi reformok a legösszetettebbek. Az Európai Unió támogatni fogja a moldovai jogállamiságot és a Chisinau által hivatalosan kidolgozott cselekvési tervet az európai normáknak megfelelő reformok végrehajtására.” – mondta Didier Reynders, miután találkozott Veronica Mihailev-Moraru igazságügyi miniszterrel. Az EBB 30 millió dollárt fektet be a villamosenergia-elosztóhálózat korszerűsítésébe. A programot az ICS Premier Energy Distribution, Moldova legnagyobb magán villamosenergia-elosztó rendszerüzemeltetője hajtja végre, amely az ország mintegy 70%-át látja el energiával. Az EBB finanszírozása hozzájárul a villamosenergia-elosztó hálózat korszerűsítéséhez, digitalizálásához és bővítéséhez Moldova középső és déli részén, beleértve a fővárost, Chisinaut is. A hitel segít a Premier Energy Distribution-nek abban, hogy a hagyományos elosztóhálózatot digitális intelligens hálózattá alakítsa át, biztosítva az ellátás biztonságát és javítva a végfelhasználóknak nyújtott szolgáltatásokat. Az EU által finanszírozott „Energiahatékonyság Moldovában” elnevezésű projekt keretében 2027 végéig kilenc kórházat újítanak fel és szerelnek fel új, energiahatékony technológiákkal Moldovában. A kórházakat szigetelik, napelemes erőművekkel látják el, és korszerűsítik a fűtési rendszereket. A projekt az ország különböző településein található közintézmények – óvodák, iskolák, egészségügyi központok stb. – korszerűsítését is előirányozza.
Március 14-én Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Brüsszelben találkozott Salome Zarubishvili grúz elnökkel. „Megerősítette az EU elkötelezettségét Grúzia európai útja mellett Zourabichvili elnök asszony előtt, és üdvözölte a grúz nép törekvéseinek előmozdításában játszott szerepét” – írta Charles Michel a Twitteren. Hozzátette, hogy az Európai Tanács döntése, hogy Grúziának európai perspektívát biztosít, „olyan történelmi lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani, és a reformok terén elért előrelépés továbbra is kulcsfontosságú.”
(Készítette: Mészáros Kinga)
[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]
Déli szomszédságpolitika
Az Európai Unió 60 millió eurós humanitárius segélyt nyújt a Libanonnak. A humanitárius segély a szegénység miatt szenvedő libanoniakon túl az országban tartózkodó szírai menekültek ellátásának finanszírozására is fordítandó. Becslések szerint nagyjából négymillió embernek van szüksége humanitárius segítségre alapvető szükségleteinek kielégítéséhez. Az új finanszírozás az EU humanitárius támogatását Libanonnak 2011 óta csaknem 860 millió euróra növelte.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank továbbra is támogatja Egyiptom zöld átmenetét azáltal, hogy 100 millió dollárkölcsönt bocsát ki a Red Sea Wind Energy számára. A kölcsön egy új, 500 MW-os szárazföldi szélerőmű fejlesztését, építését és üzemeltetését finanszírozza a Szuezi-öböl térségében. Ez lesz Egyiptom harmadik magánkézben levő szélerőműparkja, és várhatóan ez lesz Afrikában a legnagyobb is. Évente körülbelül egymillió tonna CO2-kibocsátást segít csökkenteni, ami körülbelül 217 000 autó kivonásának felel meg.
Az EU, Franciaország és Spanyolország 26 millió euró támogatást biztosít a rászoruló palesztin családok szociális segélyeinek kifizetésére. Az Európai Unió, Franciaország és Spanyolország 26,3 millió eurót biztosított szociális juttatások kifizetésére a Nemzeti Készpénzátutalási Programon keresztül, 106 000 kiszolgáltatott palesztin család javára.
Az Európai Unió 30 millió eurós támogatást nyújt Jordánia számára, amelyet az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 41,3 millió eurós kölcsönéből társfinanszíroznak egy zöldmezős szennyvíztisztító létesítmény megépítésére a főváros, Amman szélén. Az új létesítmény felváltja a meglévőt Ain Ghazalban, amely károsítja a környezetet és kellemetlenséget okoz a környező közösségeknek.
Az Európai Beruházási Bank 50 millió euró támogatást nyújt a marokkói kis- és közepes export vállalatok támogatására. Az Európai Beruházási Bank (EBB) 50 millió eurós finanszírozási szerződés aláírását jelenti be a Banque Centrale Populaire-rel a Kereskedelmi és Versenyképességi Program keretében. Ez a finanszírozás megoldhatja a támogatott vállalatok szállítási és termelési nehézségeit is.
(Készítette: Nagy Imre Jonatán)
A EU hírfigyelő 2023. március bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.