Our overarching contribution in this chapter is the claim that a shared “moral topography” (Taylor, 1994) of lower classes can create forms of collective ‘consciousness’ which may lead to collective action. In order to establish that a shared moral topography is an incremental prerequisite for creating practical spaces for self-organisation, the chapter outlines Charles Taylor’s concept of morality, “moral topography”, “moral space and actions” as well as the concept of “identity”. Empirical data show that the moral topography of domestic workers in Chennai (Tamil Nadu, India) is characterized by a shared meaning and collective experiences of injustice. Further empirical evidence demonstrates that due to this common understanding of injustice, domestic workers in Chennai start organising themselves informally and establishing trade unions. Through self-organisation, domestic workers meet a demand for social security which the state fails to provide.
Qui ne s’en souvient pas, 4 buts encaissés, 3 cartons rouges et un sentiment d’injustice. Voilà le lourd tribut payé par l’Algérie face à une Égypte beaucoup trop pharaonique (4-0), lors de la demi-finale de la coupe d’Afrique des nations en 2010. Néanmoins, lors de ce fameux matche, la prestation de M.Koffi Kodja Bonaventure fait peine à […]
L’article 11 aprés, Koffi Kodja revient sur le match Algérie-Égypte en 2010 est apparu en premier sur .
La wilaya de Tébessa, à l’est du pays, a été, pendant la soirée d’hier, le théâtre d’une vraie hécatombe. Un accident de la route est survenu au niveau de la route nationale N° 16, et il a fait 3 victimes, dont deux enfants. L’accident est survenu dans la commune de Negrine, à Tebessa, au niveau […]
L’article Terrorisme routier : deux enfants perdent la vie à Tébessa est apparu en premier sur .
Xu Qiliang, a kínai Központi Katonai Bizottság alelnöke a hadsereg támogatásáról biztosította az Országos Népi Gyűlést (NPC) a hongkongi választási rendszer megreformálását illetően. A döntés a városban jelentős politikai hatalmat szerző ellenzéki erők térnyerését hivatott visszaszorítani, így hátráltatva a 2022-es választásokon való részvételüket is egyben. Az intézkedés elfogadásával várhatóan meg fog növekedni a pekingi befolyás alatt álló 1200 fős Választási Bizottság jogköre, amely – többek között – a város élén álló kormányzó megválasztásáért is felelős. Xiao Baolong, a Hongkongi és Makaói Ügyekért Felelős Állami Tanács elnöke szerint, „Azok, akik szemben állnak a hazafiakkal rombolják az egy ország két rendszer elvét és nem szabad megengedni számukra, hogy képviseltethessék magukat a Hongkongi Különleges Közigazgatási Régió politikai életében”. A 2020 nyarán elfogadott új nemzetbiztonsági törvény életbelépésével megkezdődött a kommunista pártvezetést kritizáló hongkongi személyek és szervezetek tevékenységének célzott ellehetetlenítése. A pekingi kijelentéseket mind az USA, mind az Európai Unió a jogállamiság aláásásaként és az 1997-ben elfogadott „egy ország két rendszer” elv megsértéseként értékelte.
Írta: Zernig Csombor
Cseh-magyar repülőgépeket vásárol a vietnami védelmi minisztériumTizenkét darab L-39NG sugárhajtású kiképző- és könnyű harci repülőgépet rendelt a vietnami védelmi minisztérium az Aero Vodochody Aerospace-től. A vállalat tavaly került a budapesti székhelyű Aero Investment Partners Zrt. tulajdonába, melynek részvényeinek 51%-át Tombor András üzletember, 49%-át pedig a cseh OMNIPOL csoporthoz tartozó AERO International birtokolja. A gépeket 2023 és 2024 között fogják leszállítani. A cseh védelmi minisztérium által tavaly bejegyzett modellből ez az eddigi legnagyobb megrendelés, a felek között a fegyverexporttal foglalkozó OMNIPOL közvetített. Utóbbi elnöke, Jiří Podpěra mérföldkőnek nevezte az üzletet az L39-NG-projekt számára. A gépeknek Vietnamon kívül a szenegáli légierő is biztos vásárlója, amely korábban négy példányra adott le rendelést. A repülős képzéssel foglalkozó RSW Aviation és SkyTech cégek 12, valamint 10 gép vételéről tárgyalnak jelenleg a gyártóval.
A szerződés értéke még ismeretlen, azonban a gépek mellett magában foglalja a pilóták, szerelők és oktatók kiképzését, pótalkatrészeket, valamint logisztikai felszereléseket és támogatást. Az L-39NG az L-39 kiképzőgép korszerűsített változata, amelyet 1970-ben helyeztek üzembe. Az új repülőgép számos újítást tartalmaz az eredeti kialakításhoz képest, többek közt modern üvegfülkével, továbbfejlesztett elektronikával és az amerikai Williams International által gyártott FJ44 turbofan motorral rendelkezik. Vietnam tavaly Oroszországból rendelt nagyobb teljesítményű Yak-130 sugárhajtásó kiképzőgépeket. Az Aero Vodochody szerint azért esett most az L-39NG-re a vietnami védelmi minisztérium választása, mert azok olcsón és megbízhatóan üzemeltethetőek.
Írta: Varga Domonkos Bálint
Drónhír
Pilóta nélküli repülőket vásárol az Egyesült Arab Emirátusok Kínától. A feltételezhetően 16 millió dolláros üzlet kettő fajta drónt foglal magába. A kínai NORINCO vállalat által fejlesztett Golden Eagle CR500 típusú drónból 10-15, míg az MR40 típusból 20 darabot tervez vásárolni Abu Dhabi. Az MH40 közel 30 percet képes a levegőben tölteni egy 5 km-es sugárban főleg felderítési feladatok ellátására alkalmas. A CR500 már 5 órát bír a levegőben, és célmegjelölésre, kommunikáció átjátszására képes, de rakétákkal is felszerelhető.
Az üzlet nagyban köszönhető annak, hogy a kínai NORINCO és az Abu Dhabiban bejegyzett International Golden Group közös kutatás és fejlesztés programot hozott létre, mely a helyi igények kielégítését helyi kapacitásokkal való kutatással és fejlesztéssel kívánja kielégíteni. Ezen program gyümölcseit mutatták be a 2020-sa IDEX-en a pilóta nélküli repülő eszközökre fókuszálva, ahol egy meg nem nevezett tisztviselő a fenti drónüzletet ismertette.
Írta: Kertai Zoltán Péter
Eszkalálódó erőszak MianmarbanTovábbra sem csillapodtak az összecsapások Mianmarban. Az elmúlt hetekben a biztonsági erők a könnygáz- és a különféle villanó- és kábító gránátok mellett nem egyszer használtak éles lőszert a tüntetők ellen Yangon, Dawei, Mandalay, Myeik, Bago és Pokokku városaiban.
Február utolsó napjaiban országszerte több ezer ember vonult az utcákra, és rövidesen heves összecsapások alakultak ki a tiltakozók és a kormányerők között. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalának nyilatkozata szerint csak a február 28-i napon mintegy 18 halálos áldozatról és 30 sérültről érkezett információ. Ugyanakkor a külföldön élő burmaiak által működtetett Democratic Voice of Burma oldalán található adatok szerint vasárnap 22 ember halt meg, 10 kritikus állapotban van, és további több száz sérült meg. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint „Nem szabadna éles lőszert használni a tömeg irányítására és feloszlatására” – valamint „minden halálesetet és súlyos sérülést azonnal és pártatlanul ki kellene vizsgálni.”
Március 3-án, szerdán további 38 személy vesztette életét, amely az eddigi legmagasabb szám a puccs kezdete óta. Közöttük van egy 14 éves fiú és egy 19 éves lány, akik az utcán vesztették életüket, mikor a biztonsági erők tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala összesen mintegy 54-re teszi azoknak a számát, akik az erőszak áldozatául estek, valamint 1700-ra, akiket letartóztattak az elmúlt egy hónap során.
Az egy hónapja tartó rendszerellenes megmozdulások azt követően alakultak ki, hogy február elején a hadsereg váratlanul átvette a hatalmat Mianmarban, és az ország demokratikusan megválasztott vezetőit házi őrizetbe helyezte. Az elmúlt hetekben az eleinte szórványosan kialakuló megmozdulások nyomán az utcák csataterekké változtak az ország több városában. A puccsot követő hetekben a mianmari hadsereg a 2020-as thaiföldi tüntetésekből tanulva a „kivárásra játszott”, és reménykedett abban, hogy egy idő után maguktól alábbhagynak a tiltakozások. Úgy tűnik a negyedik hétre ez a türelem elfogyott, és nem vonakodnak fegyveresen fellépni az utcára vonuló polgárokkal szemben.
Drámai felszólalás az ENSZ KözgyűlésenAz egész világon komoly figyelmet kapott Kyaw Moe Tun, Mianmar állandó képviselője az ENSZ-ben, aki a jelenleg háziőrizetben lévő Aung Szan Szú Csí kormánya nevében szólalt fel a Közgyűlésen. Beszédében nyilvánosan elítélte a katonai puccsot, valamint felszólította az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a Biztonsági Tanácsot, és a nemzetközi közösséget, hogy „bármilyen szükséges eszközzel, de lépjen fel a mianmari katonai junta ellen.” Drámai felszólalását az ellenállók jelképével, három ujjának magasba emelésével zárta. Habár bátorságát többen méltatták, másnap a mianmari állami televízió Kyaw Moe Tunt hazaárulónak bélyegezte, és a junta azonnali hatállyal visszavonta az ENSZ képviselői megbízatását. Mivel az ENSZ nem ismeri el hivatalosan a katonai juntát, valamint nem kapott hivatalosnak tekinthető értesítést Kyaw Moe Tun képviselői státuszának változásáról, így a bátor képviselő vélhetően továbbra is megtarthatja állását. Ha a Min Aung Hlaing tábornok vezette junta mégis megpróbál új állandó képviselőt küldeni az ENSZ-be, az komoly vitához vezethetne akár a Biztonsági Tanácsban is. Az ENSZ főtitkár különleges követe, Christine Schraner Burgener figyelmeztette a 193 tagot számláló Közgyűlést, hogy egy ország se ismerje el legitimnek a februárban puccsal hatalomra került katonai juntát. Habár az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szankciók bevezetésével is hangot adott tiltakozásának, Oroszország és Kína továbbra is Mianmar belügyének tekinti a februári puccsot. Kyaw Moe Tun szombati menesztésére válaszul a korábbinál hevesebb megmozdulások kezdődtek, amelynek több tucat sérültje és halálos áldozata lett.
Írta: Szomolányi Szabolcs
Tüntetések ÁzsiábanAz elmúlt időszakban ismét százezrek vonultak tüntetni – az ázsiai utcákra és digitális térbe egyaránt. Katmandutól Delhig, Bangkokon és Yangonon át indultak – és folytatódtak – mozgalmak az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Katmanduban a nők az erőszak és a „mélyen gyökerező patriarchális gondolkodásmód” megszüntetését követelik. Mianmarban, Yangon utcáin, Aung San Suu Kyi szabadon bocsátásáért tüntetnek. Indiában továbbra is országszerte tiltakoznak a (vallás, jövedelem és kasztrendszer sajátosságaiból adódóan különösen kiszolgáltatott) mezőgazdasági termelők, Indonéziában a számítógépes megfigyelés és a megbélyegzés ellen küzdenek az aktivisták.
A Nepáltól Mianmarig terjedő, a jelek szerint külön érdekek által motivált mozgalmaknak egy közös vonásuk van: polgárok vezetik őket, alulról felfelé szerveződnek, a társadalom alapjaiból emelkednek ki, diákok, anyák és gazdálkodók egyenlően gyakorolják a békés tüntetéshez való jogukat. Azt is megfigyelhetjük, hogy erre válaszul gyakran alkalmaznak ellenállást vagy erőszakot a kormányok.
“Annak ellenére, hogy a katonaság megpróbálja letartóztatni az embereket, a mianmari tüntetők száma megsokszorozódott” – írja az Ázsiai Fejlesztési Szövetség (ADA). A délkelet-ázsiai államszövetségben a február 1-jei katonai puccs elleni kampányok, ehhez kapcsolódó tüntetések és polgári engedetlenség az elmúlt évtizedek legnagyobbjainak tekinthetőek. Az egészségügyi szakemberek, az egyetemisták és a dolgozók a katonai diktatúra végleges megszüntetését követelik, több ezren kérik Aung San Suu Kyi civil vezető szabadon bocsátását.
Indonéziában „kibertámadások történtek a COVID-19 kezelésében kormányzati politikát kritizáló aktivisták ellen. Egy aktivista WhatsApp-fiókját feltörték, majd zavargások és gyűlöletkeltések felbujtásával vádolták meg. Az internetes támadások és a feltörési kísérletek az újságírók közösségi média-fiókjait is megcélozták” – nyilatkozta Tatat Sukarsa, az Indonéz Fejlesztés Nemzetközi Civil Fórumának (INFID) tagja. A délkelet-ázsiai szólásszabadság hálózat (SAFEnet) ellenőrzése alapján több aktivista, munkavállaló és egyetemi hallgató ellen történt digitális támadás a koronavírus-járvány indonéziai kitörése óta. Ezeket feltört Instagram-fiókok, WhatsApp-számok átvétele, Twitter-fiókokba történő bejelentkezési kísérletek és egyéb online fenyegetések jelentették. Egy friss felmérés szerint az indonéz lakosság közel 70%-a tart attól, hogy online kifejezze véleményét.
Nepál-szerte nők szerveznek felvonulásokat, hogy tiltakozzanak a nemi erőszak és szexuális zaklatási esetekkel szemben, amelyekben nem történt letartóztatás. A tüntetők egy közelmúltbeli kormányzati javaslat ellen is tiltakoznak, amely előírja, hogy a nők külföldi utazáshoz engedélyt kell kérjenek a helyi önkormányzattól és családjuk férfi tagjaitól. A Facebooktól a TikTokig az aktivisták online harcolnak, hogy tiltakozzanak és javaslatot tegyenek megoldásokra.
„A digitális aktivizmus továbbra is angol nyelven zajlik, ennek ellenére most sokan próbálnak információkhoz jutni nepáli nyelven és hazánk számos más őshonos nyelvén. Sok munka van még hátra, és az a tapasztalat, hogy néha a digitális tér állandósíthatja az egyenlőtlenségek mintázatát, amelyeket megpróbál törni” – nyilatkozta Jesselina Rana, a 25 éves katmandui aktivista, akinek munkásságához fűződik a Nepali Feminist digitális platform kialakítása.
Az ázsiai-csendes-óceáni térségben teret nyerő mozgalmak mind a múltbéli, mind a jelenlegi trendek és geopolitikai áramlatok eredményei. A polgárok napjainkban nemcsak az utcákon, hanem a digitális térben is törekszenek a tartós, társadalmakat átformáló eredmények elérésére.
Írta: Györgyi Dominika
Címlapkép: Mianmari puccs. Mandalaj, 2021. március 8.
A puccs ellen tüntetők a megbuktatott Aung Szan Szú Kji mianmari államtanácsos (kormányfő) szabadon bocsátását követelik a mianmari Mandalajban 2021. március 8-án. A hadsereg február 1-jén vette át a hatalmat Mianmarban, és azóta folytatódnak a tiltakozások a biztonsági erők egyre brutálisabb fellépésének ellenére is.
(Forrás: MTI/EPA/Kaung Zav Hein)
A Ázsia 06 – Ázsia hírfigyelő, 2021. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Credit: Simone D. McCourtie, World Bank
By Catherine Highet, Nisha Singh and Arisha Salman
WASHINGTON DC, Mar 10 2021 (IPS)
The gender gap in mobile phone ownership is well-documented. For years now, the financial inclusion community has been trying to get phones into the hands of more women at the last mile — spurred on by mounting evidence that mobile money can increase women’s financial resilience, expand their economic opportunities and improve their intra-household bargaining power.
While these efforts have undeniably increased women’s access to phones, it’s less clear to what extent the beneficiaries of these programs are using phones to improve their lives.
A common approach to improving women’s access to mobile phones has been to give phones away. When we asked the FinEquity women’s financial inclusion community about the initiatives they were seeing around the world, we learned of several examples.
For instance, the state of Chhattisgarh in India has been building cell phone towers in rural areas and distributing Reliance Jio and Micromax smartphones for free. Its goal is to have “a smartphone for one woman in every household.”
The program and government’s endorsement of the phones has contributed to greater acceptability of young women using mobile phones.
The financial services provider Opportunity International Savings & Loans Limited (OISL) is taking a similar approach in Ghana. The company offers savings and loan products to hundreds of thousands of low-income clients, including women farmers.
Convinced that phones will help these women to boost their productivity and income, OISL trained women and their spouses in digital financial literacy and gender awareness and then gave them free smartphones.
OISL also provided training-of-trainers support for select women in the community (including mobile agents) to ensure ongoing support for phone users. This is a short-term solution for the company, which is looking into another longer-term approach to increasing women’s phone ownership: helping clients to finance smartphones.
Though smartphone financing is less common than simply giving phones away, GSMA has documented similar initiatives in countries like India, Kenya and Rwanda.
In India, Reliance Jio has offered 4G-enabled phones for a $25 deposit, which comes down to less than $10 with subsidies or when purchased with large, low-cost data plans.
In another case, SIA worked with the Foundation for a Smoke Free World, to distribute $11 phones on a three-month payment plan with two agricultural organizations and a mobile network operator in Malawi.
Regardless of whether they’re given away, financed or bundled with other life-enhancing services such as agricultural or health information, phones only matter if women actually use them to meet their goals.
This doesn’t always happen. In Chhattisgarh, for example, the limited evidence to date suggests that although women are making calls and using WhatsApp, overall usage of the phones is limited.
Phone recipients complained of poor battery life, apps that crashed, insufficient monthly data provision (of 3GB) under the lowest available monthly bundle of Rs 75 (less than $1).
As these complaints illustrate (and as a soon-to-be-released GSMA and Busara study in Kenya details), there are many reasons why women may not use their free phones. Some have to do with the quality of the handsets.
Low-quality imported models often purchased for $30 or less, such as those given away in Chhattisgarh, are not necessarily user-intuitive or suited for harsh rural conditions.
And although the phone itself may be free, there are costs of phone ownership that women may not be willing or able to cover, such as data and electricity. In some instances, the use cases for the phones aren’t compelling or encouraging enough for women to learn how to use them.
Additionally, digital literacy is a barrier for many women. In both India and Ghana, GSMA tells us it found low digital skills and lack of confidence — the fear that they would do something wrong — discouraged many women from using phones.
Underlying issues like digital literacy are gendered social norms that affect how women interact with technology. In some cases, norms may convince women that technology isn’t for them.
As we wrote in our last blog post about social norms, “While there is often an assumption that the gender divide will disappear on its own as digital technologies become more widely available in the market, the reality is that men and women engage differently with digital services – including digital financial services (DFS) – because of, among other factors, gendered social norms that don’t change nearly as fast as technology.”
Despite the many barriers to women’s use of free mobile phones, there are encouraging developments when it comes to use cases. Government-to-person (G2P) payments are creating more compelling use cases for women in certain contexts to own and use mobile phones.
For example, the GEWEL Program in Zambia, funded by the World Bank with the Ministry of Community Development, distributed phones as part of its efforts to digitize G2P payments. A recent evaluation produced positive results, showing that most users withdrew their funds with mobile money.
As part of the evaluation, researchers called random participants to see who would answer the phone. Many of the women participants picked up, suggesting that the phones had not been taken by family members or sold.
COVID-19 may also be encouraging women to discover the benefits of mobile phone ownership. We have seen a shift in mobile and digital usage patterns during the pandemic, with phones facilitating interactions that can no longer be done face to face.
Additionally, research has shown that gendered social norms can relax during moments of transition and upheaval and could make it easier for women to purchase a mobile phone.
For example, in their Women and Money research, Ideo.org found that women were sometimes able to gain more economic independence (for example, by entering the workforce) when a significant shock took place, such as when a male family member and income-earner died.
But the bottom line is that handset affordability — the focus of most programs to distribute free phones to women — is far from the only barrier to women’s use of mobile phones as a tool to improve their lives.
While efforts to increase women’s access to mobile phones are important, they should be carried out together with norm-aware interventions that increase the value proposition of mobile phone ownership, address ongoing costs, tackle digital financial literacy and use behavioral nudges to help women see the phones as tools to improve their lives.
As a Harvard Evidence for Policy Design study notes, efforts to give mobile phones to women without considering the prevailing norms may have negative consequences at the household level or be quickly rendered obsolete if other household members take the phones.
Going forward, it will be important for interventions to address not only affordability constraints, but more importantly, the deep-rooted social norms that reinforce and deepen the digital divide.
*The Consultative Group to Assist the Poor is an independent think tank that works to empower poor people to capture opportunities and build resilience through financial services. Housed at the World Bank, CGAP is supported by over 30 leading development organizations committed to making financial services meet the needs of poor people.
Follow @IPSNewsUNBureau
The post Can Free Phones Close the Digital Gender Divide? appeared first on Inter Press Service.
Excerpt:
The three writers are Financial Sector Analysts at the Washington-based Consultative Group to Assist the Poor (CGAP)*
The post Can Free Phones Close the Digital Gender Divide? appeared first on Inter Press Service.
Le tribunal de première instance de Cotonou a condamné ce mardi 09 mars 2021, deux personnes pour atteinte à l'environnement.
Un propriétaire et son locataire ont été condamnés à une peine d'emprisonnement de deux (02) mois assortie de sursis et 100.000 FCFA d'amende chacun. Les deux mis en cause ont été déposés en prison la semaine dernière après leur présentation au procureur de la République près le tribunal de Cotonou. Le locataire avait été surpris en déversant des eaux usées de fosse septique sur la voie publique. A l'en croire, il l'a fait sur ordre du propriétaire de la maison.
A.A.A
Les autorités algériennes semblent déterminées à mener une offensive inédite contre le trafic de drogues en provenance du Maroc, évoquant à chaque fois la volonté du « Makhzen d’inonder l’Algérie » avec différentes substances, notamment le Haschich. Après les accusations directes de l’ANP, citant des quantités importantes de drogues en provenance du Maroc, saisies […]
L’article Le nouveau cannabis marocain, « comparable à la cocaïne et l’héroïne » est apparu en premier sur .