Biztonságpolitika.hu

Május 23-a és 26-a között nagyjából négyszázmillió európai választópolgár dönthet arról, hogy ki fogja képviselni őket a következő öt évben az Európai Parlamentben. Hollandiában és az Egyesült Királyságban kezdődik meg a leghamarabb a választás, hazánk a hagyományokhoz híven, vasárnapi napon, május 26-án bonyolítja le a szavazást. A tét jelentős, hiszen a leadott voksok befolyásolják, hogy merre haladjon Európa a következő 5 évben, milyen lépéseket tegyen az Unió annak érdekében, hogy garantálni tudja az emberek biztonságát, megfékezze az éghajlatváltozást, intézkedéseket hozzon a munkahelyek világában és döntsön a migrációról. Ezenkívül a nyertes képviselők jogszabályalkotásban, és a többi uniós intézmény munkájának felügyeletében is részt fognak venni. A választási folyamat menetéről a nemzeti jogszabályok rendelkeznek, ezek szerint minden 18 év feletti jogosult a szavazásra, kivéve Görögországban, ahol 17 év, míg Ausztriában és Máltán már 16 év felett is szavazhatnak az uniós állampolgárok. Magyarország 21 képviselőt delegálhat, a legtöbbet Németország (96 főt) a második legtöbb képviselőt Franciaország (74 főt) és végül az Egyesült Királyság (73 főt), akik a brexit káoszában mégis rákényszerültek, hogy részt vegyenek az európai választásokon.

A választások és a brexit kérdése

Az idei választások politikai hátterét tekintve, az Egyesült Királyság történelmében a legvitatottabb és kiszámíthatatlanabb európai választások lehetnek. Előzményként meg kell említenünk, hogy mikor 2017. március 29-én bejelentették a lisszaboni szerződés 50. cikkelye alapján a kilépési szándékot, Theresa May brit miniszterelnök 12 pontos tervezetet készítettet (a dokumentum főleg jövőbeni gazdasági, kereskedelmi megállapodásokat tartalmazott, az EU-s jogszabályok ratifikálását az Egyesült Királyság jogrendszerébe, illetve a kilépési dátumként 2019. március 29-ét jelölték meg), amelyet a brit parlament alsóháza végül harmadszorra is leszavazott. Mivel megtörtént az elutasítás, és nem történt meg a kilépés, az Egyesült Királyságot továbbra is az Európai Unió tagállamának tekinthetjük, és tagállamként köteles lebonyolítani az európai parlamenti választásokat. Érdekességként megemlítendő, hogy az európai parlamenti választásokon való részvétel becsült költsége a britek esetében 109 millió fontot is elérheti. Ez az adat a 2014-es választás költségén alapul, amikor a választás 108,7 millió font volt. 2019. április 10-én megtartott EU-csúcstalálkozón döntöttek arról, hogy egy új időpontot biztosítanak a kilépésre, a haladékot október 31-re tolták ki. Theresa May miniszterelnök remélte, hogy elkerülheti a szavazáson való részvételt.

A brit pártokról általánosságban

A legutóbbi választáson az UKIP, azaz az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja a szavazatok 27 százalékát (azaz a mandátumok egyharmadát) és 24 ülőhelyet szerezett meg. Az elmúlt húsz évben a brit politika “lázadó pártjaként” tartották számon. Az UKIP volt az a brit politikai erő, amelynek egyetlenegy programpontja volt: Nagy-Britannia lépjen ki az Európai Unióból. Nigel Farage 2016-ban lépett vissza a párt vezetői helyéről. Azóta egy újabb pártot hozott létre Brexit Párt néven, amire most a legtöbben szavaznának a britek, így az UKIP tábora a felére zuhanna. A második helyen a Munkáspárt állna 22 százalékkal, őket követné a Konzervatív Párt 15 százalékkal, majd a Liberális Demokraták, Zöld Párt és a sort a Change UK zárná.

Az Európai Parlament britek utáni korszaka azonban érvényesen csak akkor fog megkezdődni, ha a brit képviselők visszavonulnak, a Brexit pedig tényleg bekövetkezik. 2018. júniusában megállapodtak abban, hogy ha az Egyesült Királyság végleg kilép az Unióból, akkor az Európai Parlament létszámát 751-ről 705-re csökkentik. A megüresedő többi helyet pedig az eddig alulreprezentált országok között osztják el, akik újonnan szeretnének csatlakozni. Még ezt a határozatot az Európai Tanácsnak is kell elfogadnia, amelyre június 28-29-én fog sor kerülni Brüsszelben.

A várható választási eredmények

Azzal, hogy az Egyesült Királyság mégis részt vesz a választásokon, jelentős változások elé nézhetünk. A brit Munkáspárt képviselői a szociáldemokrata képviselőcsoporthoz (S&D) csatlakoznának, így az 161 képviselővel rendelkezne (az ábrán piros színnel vannak jelölve). A kék színű Európai Néppárt sorait azonban egyetlen brit képviselő sem fogja erősíteni, ennek ellenére a legerősebb frakció maradna, 180 taggal. E kettő párt között lesz igazán szoros verseny. A Europe Elects által készített mandátumbecslés szerint a liberálisok (sárga szín – ALDE) frakciója a dobogó harmadik fokán végezhetnek, 104 EP-képviselőjük lehet. A negyedik helyen a Zöldek végezhetnek, megelőzve az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportot (GUE/NGL).

Forrás: euronews.com

                                                                                          Írta: Németh Csenge

Az elmúlt években a hibrid- és kiberhadviselés megjelenésével a klasszikus értelemben vett hadviselés gyökeres változásokon esett át, fajtái, eljárásmódjai és az alkalmazott eszközök köre is jelentős mértékben átalakult, bővült. Mind a nagyhatalmaknak, mind a kisebb államoknak alkalmazkodniuk kell nemcsak az újonnan kialakult biztonsági környezethez és kihívásokhoz, hanem egymás fegyveres erőihez, képességeihez is.

Ennek jegyében a közelmúltban Oroszország nagy méreteket öltő, az összes haderőnemre kiterjedő haderőfejlesztésbe kezdett. A folyamat hivatalosan 2018 januárjában kezdődött, amikor Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy elfogadták a 2018 és 2027 közötti időszakra szóló állami fegyverkezési programot, melyre Moszkva megközelítőleg kezdő keretnek 20 ezer milliárd rubelt (355 milliárd dollárt) szán.

A program hangsúlyos elemei

A tervek szerint egy átfogó fejlesztés megy végbe; ennek során a katonai képességek növelése céljából különösen nagy hangsúlyt fektetnek a humán erőforrás munkáját segítő és a haditechnikai eszközök fejlesztésére és innovációjára. Ez magában foglalja nemcsak új eszközök létrehozását, és az új harctéri kihívásoknak megfelelő anyagok, azokból fegyverek és harci ruházat kifejlesztését, hanem egyúttal a régóta működő vagy éppen szünetelő, el nem indított fejlesztési tervek rehabilitációját és megvalósítását.

A tervek között szerepel a pilóta nélküli csapásmérő rendszerek létrehozása, az új felderítési, kommunikációs és elektronikus hadviselési eszközök fejlesztése, a katonák korszerű, egyéni felszerelésének kialakítása, a nukleáris fegyverek fejlesztése és a rakétarendszerek fejlesztése (Szarmat hadászati rakétarendszer, Sz–500-as légvédelmi rakétarendszer, Cirkon szuperszonikus rakéta hadrendbe állítása előtérbe kerül).

1. A Ratnyik program

A Ratnyik (harcos) programot Oroszország állítólag 2011-ben indította. Célja az orosz fegyveres erők harci gyalogos csapatai felszerelésének modernizálása (kézifegyverek, testpáncél, taktikai mellény, sisak, kommunikációs képesség), javítása, mely során közel hatvan felszerelési elem lecserélését, illetve újak bevezetését tervezik, előreláthatólag 2020-ra.

A Ratnik testpáncél például egy olyan innováció, mely a katona testének közel 90%-át fedi, speciális szövetből készül, így megakadályozza, hogy viselőjét infravörös eszközökkel észlelhessék.

Mindemellett számos kommunikációjavító eszközt is kap a hadsereg (hang- és videokommunikáció, GPS, Glonass és személyazonosító rendszerek), amik biztosítják a katonák és feletteseik között a gyors, jelen idejű információcserét. A parancsnok egy tabletszerű rendszer segítségével láthatja katonájának helyzetét a térképen, adhat ki parancsokat vagy kommunikálhat velük valós időben, fotókat és videókat küldhet/kaphat.

2. Rosztek exoszkeleton

Az orosz Rosztek dolgozik egy csúcstechnológiákat ötvöző, komplex harcruhán, az exoszkeletonon, ami képes lesz a ruhát viselő katonák erejét és állóképességét is növelni, valamint nemcsak kinetikus lövedékek, hanem radioaktív sugárzás és elektromos impulzusok ellen is védelmet nyújtani.

A szénszálas ruha megkönnyíti a katona mozgását, továbbá segíti az izom- és csontrendszer tehermentesítését  50 kg-os terhelésig. Mindemellett felszerelik majd egy beépített, digitális “szemüveggel” is, amely többek közt segíteni fog a katonának az ellenség célzásában és a helyzetelemzésben is.

A ruha tulajdonképpen egy “karos-csuklós” mechanikus eszköz, amely úgy működik, mint az emberi izületek, tulajdonképpen “lemásolja” azokat. Azonban nem rendelkezik tápegységekkel, szervókkal vagy elektronikával. Az ehhez kapcsolódó egyéb felszerelések működéséhez szükség van az elektromos energiára.

A jelentések szerint már most folyamatban van a kapacitás növelése, a méret és az energiafogyasztás csökkentése. Az első működő prototípus állítólag 2020 körül készül majd el, bár egy látványos kiállítási darab már készült belőle.

Forrás: magyartudat.com

3. Az AK-12-es

Az oroszok második fontos döntése az AK-74-es gépkarabély (és származékainak) felváltása AK-12-es fegyverekkel, továbbá várhatóna ez a modell lesz a Ratnyik program fejlesztései mellett az orosz katonák alapfegyvere.

A döntés alapja a jó ár-érték arány volt, továbbá az orosz hadügyi közbeszerzési gyakorlat tradicionális konzervativizmusa. Példa erre, hogy az AK-47 majdnem 70 évvel ezelőtti rendszeresítése óta hiába merült fel sokszor másik fegyverre való váltás, mindig az aktuális AK-verzió mellett döntöttek.

Az új AK-12-es állítólag pontosabb, megbízhatóbb, olcsóbb és az orosz hadsereg igényeinek jobban megfelel, mint a jelenleg használtban lévő verzió. Emellett az AK-15-össel felváltják, 2020-ra várhatóan, az AK-103-ast, és a típusnak egy támogató géppuska változata, az RPK-16 is készül majd a 2020-as évek közepe táján.

4. Jaszen-osztály

Az orosz haditengerészet 2017-ben mutatta be legújabb fejlesztését, mellyel az amerikai haditengerészet fölé kívánják sorolni magukat a Jaszen-osztállyal, azaz a  nukleáris tengeralattjáróikkal.

Az úszó fegyverrendszer 8 torpedósilóval és cirkálórakétákkal van felszerelve. Elsődleges célja más tengeralattjárók, hajók és földi célpontok megsemmisítése. A tengeralattjáró állítólag egy nagyon modern számítógéprendszert is tartalmaz, pontos paraméterei viszont ismeretlenek. Ennek bizonyítéka, hogy mindössze 90 ember szükséges a Jaszen-osztály üzemeltetéséhez, miközben a legújabb amerikai támadó tengeralattjáró legénysége 134 fő.

Egy Jaszen-osztály előállítási költségét 1-2 milliárd dollár közé becslik, Oroszország összesen hét darabot tervez építeni belőlük 2022-ig.

5. Szu-57

Az Szu-57-es a haderőfejlesztési program egyik olyan eleme, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis a vadászgép nem került sorozatgyártásra.

Az orosz légierő ettől a géptől remélte, hogy csatlakozhat az ötödik generációs, már lopakodó képességű vadászgépekkel felszerelt légierők táborához, de most, a sorozatgyártás elmaradásával már garantáltan lemaradnak két legnagyobb riválisuktól, az amerikai és a kínai légierőtől. Hiszen az amerikaiaknál már rendszeresítették az F-35-ösöket, amikből egyre több áll szolgálatba az európai NATO-tagállamok légierőiben is. A kínaiak pedig megkezdték saját lopakodó vadászuk, a J-20 rendszerbe állítását.

A problémát valószínűleg az orosz gazdaság túlterheltsége okozta, így a vadászgép ár-érték arányban nem hordozott elegendő potenciált a továbbfejlesztéshez és gyártáshoz.

6. Mi-28NM “Éji vadász” – “egy majdnem tökéletes harcjármű”

A Mil Mi-28-as harci helikopter fejlesztése a ’80-as évek óta zajlik, az orosz hadseregben azonban csak 2006-ban rendszeresítették. Legújabb változata, a Mi-28NM “Éji vadász”  2018. végén teljesítette első repülését.

A Mi-28NM-et 360 fokos radarral, a piacon elérhető legmodernebb fegyvervezérlő rendszerrel és precíziós rakétákkal szerelték fel, elődjeivel ellentétben a lövész is tudja irányítani a gépet, ha erre szükség lenne. A gépek össze lesznek kapcsolva egy belső információs rendszerrel is, amellyel a pilóták egymással, illetve az őket kísérő drónokkal is kommunikálni tudnak majd.

Alexander Mikhejev, a Russian Helicopters vezérigazgatója  “egy majdnem tökéletes harcjárműnek” nevezte az Éji vadászt. Az új típus kiválóságát alátámasztandó egyes nyugati hírportálok úgy írnak a helikopterről, hogy az messze felülmúlja a NATO legújabb, 2013 óta hadrendben álló AH-64E Apache helikoptereit is.

Forrás: sputniknews.com

7. Kraszuha elektronikus harcrendszer

A Kraszuha lényegében egy teherautón hordozható mobil elektronikus harcrendszer (EW), 2015 óta használja az orosz hadsereg, ennek továbbfejlesztése az eddigieknél is modernebb elektronikai, rádiónavigációs- és lokációs rendszerrel, valamint informatikai eszközökkel lett felszerelve. A legutóbbi módosítások egy újabb elektronikus hadviselésrendszer felépítését és katonai osztályba történő átadását feltételezik orosz oldalról.

A zavarórendszer elképesztően sok dologra használható: képes potenciális fegyveres erők felderítésére, légtérellenőrző repülőgépeket (AWACS), illetve radarvezérelt rakétákat is megbénítani, sőt, még hamis adatokat is képesek “feltölteni” az ellenséges elektronikus rendszerekbe. Ez lényegében azt jelenti, hogy akár egy új célpontot is be tudnak táplálni egy ellenséges ballisztikus rakétába. Illetve, állítólag Kraszuhák rejtegetik az orosz interkontinentális rakéták egy részét is a radarjelek elrejtésével, meghamisításával.

8. RS-28 Szarmat ballisztikus rakéta

Az RS-28 Szarmat a legújabb fejlesztés alatt álló orosz föld alatti silóba telepített, folyékony hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta. Fejlesztését 2009-ben kezdte a Makejev Állami Rakétaközpont, célja pedig az 1970-es években rendszeresített R–36-os ballisztikus rakéták felváltása.

A kb. 200 tonna  starttömegű rakéta jelentős, kb. 10 tonnás harci részt szállíthat. A rendszer a célra irányítható termonukleáris robbanófejekkel, és rakétavédelmi rendszereket elhárító védelmi rendszerrel van felszerelve. Különlegessége, hogy a  levegőben hiperszonikus sebességet is el tud majd érni a fegyverrendszer, és még akkor is működőképes tud maradni, ha több, közvetlen atombomba-találat éri a földön.

Első sikeres indítása 2017 decemberében történt föld alatti silóból a Pleszeck űrrepülőtérről. A rakétáról a közvélemény előtt hivatalosan először Vlagyimir Putyin beszélt 2018. március 1-jén a Szövetségi Gyűlésben tartott beszéde során. Rendszeresítése 2020 előtt nem várható, de utána valószínűleg 2021-re felváltja az orosz földről indított nukleáris rakéták jelentős részét.

9. Robottankok

Oroszország jelenleg több párhuzamos szálon is futtat robotprogramokat és azok fejlesztését. Úgy tudni, két ilyen kísérlet van folyamatban, egyet az Impus-2 Tech Center és egyet a Kalasnyikov Konszern is folytat.

Ezek a harcrobotok többnyire önállóan működő, de kézileg is irányítható, kisebb-nagyobb harckocsik lesznek. Az Impuls-2 egy BMP-3-as alvázra épített felderítőtankon (Vihr) és egy gyalogsági harcjárművön (Uran-9) dolgozik, miközben a Kalasnyikov egy kisebb, hét tonnás harcjárművet épít, elsősorban felderítő és támogató célokra (Szoratnyik). A robotok várhatóan gyalogos és páncélos célpontokkal is fel tudják majd venni a harcot, a kilövési parancsot viszont egyelőre még embernek kell kiadnia.

Azt nem tudni, hogy mikor (ha egyáltalán) tervezik rendszeresíteni a hadseregben is a robottankokat, működő prototípusok viszont már mindhárom esetben készültek. Továbbá, az oroszok a szíriai háborúban való részvételének köszönhetően a „tesztekre” is sor került, amely azonban nem hozott bíztató eredményeket.

Például az Uran-9 papíron ügyes konstrukciónak tűnik. Van lánctalpa, amivel nehéz terepen is gördülékenyen haladhat; vannak fedélzeti gépágyúi és rakétái; van többféle szenzora, amik a célzásban és a tájékozódásban segítik. De a harctéren nem sikerült kiaknázni a képességeit.

Kicsi a hatótávolsága – bár nincs utasa, se vezetője, így nem kockáztat emberéletet –, a tank legfeljebb 300-500 méterre távolodhat el a vezérlőállomástól. Továbbá lefagyások, kapcsolódási hibák és célzási, tüzelési nehézségek is hátráltatták a hatékony alkalmazását.

10. PAK TA program

Az orosz mérnökök legújabb terve 2024-re a jövő szállítógépének létrehozása. A PAK TA programban a tervezők elképzelése szerint, a programnévre hallgató monstrum képes lesz 200 tonna teher szállítására, mindezt 2 000 km/h-t meghaladó sebességgel (ez mintegy 400 darab Armata harckocsi), így a 80 darab teherszállító repülőgép rendszerbe állításával az orosz fegyveres erők képesek lesznek egy komplett páncélos hadsereg eljuttatására a világ bármely pontjára.

A programban szerepel továbbá egy széles törzsű szállítógép fejlesztése is 80-200 tonna közötti szállítókapacitással, amikkel a meglévő Iljusin és Antonov flottát tervezik leváltani.

Ezzel az orosz légierő megközelítőleg bárhol a világon képes lesz nyomást gyakorolni a riválisaira, illetve a katonáit gyorsan és biztonságosan eljuttatni bármilyen műveleti területre.

Nagyhatalmi aggodalmak az orosz fegyverkezés kapcsán

Donald Trump, amerikai elnök Emmanuel Macron, francia államfővel és Angela Merkel, német kancellárral folytatott telefonbeszélgetéseiben a politikai vezetők egyhangúlag komoly aggodalmukat fejezték ki Vlagyimir Putyin. orosz elnök atomfegyverekre vonatkozó tervei miatt.

A három politikus egyetértett abban, hogy Putyin 2018-ban Moszkvában elmondott évértékelő beszédében említett fegyverfejlesztési tervek elterelik a figyelmet a produktív párbeszédtől Oroszország és a Nyugat között, sokkal inkább burkolt erőkinyilvánítás.

Trump a francia kollégájával és a német kancellárral szót ejtett a szíriai konfliktusról is. A Fehér Ház szerint a vezetők egyetértettek abban, hogy a damaszkuszi vezetésnek, és a vele szövetséges Iránnak és Oroszországnak teljes körűen és azonnali hatállyal végre kell hajtaniuk az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2401-es számú határozatát, amelyben a világszervezet azonnali tűzszünetre szólít fel.

A fő problémának azonban továbbra is az oroszok folyamatos haderőfejlesztését tekintik. Ez több fogatókönyvet vet fel a jövőre nézve.

Katonai szakértők szerint 2024-re az orosz haderő képes lesz megfelelő szinten kezelni bármilyen konfliktust, amihez nagymértékben hozzájárul az is, hogy addigra kiépül egy, az egész világot lefedő katonai rendszer, amelynek lesznek elemei nem csak a Közel-Keleten, de Latin-Amerikában és a dél-ázsiai térségben is.

Előreláthatólag Putyin továbbra is felkészül egy esetleges Nyugat–Oroszország globális konfliktusra, ahol a klasszikus értelemben véve vett hadviselés  ki fog egészülni például a kiber- vagy az információs hadviseléssel.  Ebből következik a második konklúzió, miszerint Oroszország igyekszik nemcsak lépést tartani az új haditechnikai fejlesztésekkel és hadviselési irányzatokkal, hanem maga kívánja alakítani a megváltozott biztonsági környezetben alkalmazott eszközök, eljárások és elméletek palettáját.

Írta: Haiszky Edina Julianna

„Stratégiai pontok, fojtópontok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A Szuezi-csatorna a vízi kereskedelem legfontosabb központjának számít a Közel-Kelet számára, hiszen összeköti a Földközi-tengert az Indiai-óceánnal. Ezzel rendkívül hosszú utat és hatalmas pénzösszegeket spórol meg a csatornát használó országoknak. A szállítás a csatornát követően a Bab el-Mandeb-szoroson keresztül folytatódik, azonban a csatorna és a szoros nemcsak gazdasági és kereskedelmi, hanem geopolitikai, katonai, stratégiai szempontból is lényeges.

A Szuezi-csatorna és a Bab el-Mandeb-szoros földrajzi elhelyezkedése

A Szuezi-csatorna a Sínai-félsziget nyugati részén található, összeköti a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel. Építése 1859-ben kezdődött és tíz éven át tartott, legutóbb 2015-ben bővítették és tették kétirányúvá. Hossza 193 km, maximális mélysége 24 m, átlagos szélessége pedig 205 m. A csatorna a legrövidebb vízi útvonal az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán között.

A Szuezi-csatorna. Forrás: Patrick Kingsley/The Guardian

A Bab el-Mandeb egy tengerszoros, mely összeköti az Indiai-óceánt és a Vörös-tengert, elválasztja Afrikát és az Arab-félszigetet. Arab nevének jelentése a “siralom kapuja”, amely veszélyes hajózhatóságára utal, ennek ellenére azonban ma is rendkívül forgalmas nemzetközi olajszállítási útvonal. Az itt áthaladó hajók szállítmánya Európába és az Egyesült Államokba jut el, így az egyik legfontosabb tengeri útvonalnak számít. Szélessége átlagosan körülbelül 30 kilométer, ezért könnyű célpontot jelenthetnek a rajta áthaladó hajók.

A Bab el-Mandeb-szoros. Forrás: Keith Kohl/Energy and Capital

Az 1950-es évektől kezdődően a csatorna forgalma nagyban megváltozott, amely a Perzsa-öbölből nyert nyersanyagokból készült olaj- és petróleumtermékek növekvő szállításának volt köszönhető. Ennek hatására a következő évtizedekben olajszállító tankerek jelentek meg. Az olajkereskedelem növekedésével a tankerek mérete is nőtt, olyannyira, hogy azok a Szuezi-csatornán már nem tudtak közlekedni, emiatt többször is bővítették a csatorna szélességét.

A gazdasági vonatkozások

A Szuezi-csatorna jelentősége többek közt abban rejlik, hogy a világ vízi kereskedelmének 8%-a itt zajlik, az ebből származó adók pedig nagy bevételt jelentenek Egyiptom számára. Nemcsak az arab országok részesülnek a gazdasági lehetőségekből, hanem például India és az USA is.

Forrás: Suez Canal Authority

A Bab el-Mandeb-szoroson keresztül naponta megközelítőleg 4,7 millió hordónyi olaj halad át. Mindemellett Egyiptom számára a folyékony gázimport miatt, Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek és Katarnak pedig a kulcsfontosságú útvonal miatt fontos, amely elvezet a SUMED (Suez-Mediterranean) olajvezetékhez. Ez a szárazföldi olajvezeték átszeli Egyiptomot, a csatornától Alexandriáig tart.

A geopolitikai vonatkozások

A Szuezi-csatorna gazdasági szerepe mellett, földrajzi elhelyezkedése miatt, olyan stratégiai eszközt is jelent Egyiptomnak, mellyel befolyásolhatja a környező országok politikai lehetőségeit és döntéseit. A csatorna lezárásával az ország például Izraelre is nagy hatást tud kifejteni. Emiatt az útvonal alternatívájaként jelent meg 2014-ben a ,,Red-Med” projekt, Izrael és Kína összefogásával. A tervezett vasútvonal Izraelen haladna keresztül Eilattól Haifáig, ahová az Akabai-öblön keresztül lehet eljutni. Ezáltal az Afrikával való kereskedelem könnyebbé válhat, azonban a Szuezi-csatorna nagymértékben veszítene geopolitikai jelentőségéből.

Ugyanakkor Kína folyamatosan befektet Egyiptomban is, ezzel erősítve a két ország közötti kapcsolatot. Kína a térségben a legtöbb arab országgal jó viszonyt ápol.

A Red-Med projekt terve. Forrás: Andrew Korybko/orientalview.org

Egyiptom a csatornának, és ezáltal a geopolitikai hatalmának köszönhetően az USA-tól is folyamatosan pénzbeli és katonai támogatásban részesül. Az Egyesült Államok számára rendkívüli jelentőséggel bír a terület, katonai jelenléte a Szuezi-csatornán állandó és meghatározó.

A Bab el-Mandeb-szorost geopolitikában és világkereskedelemben elfoglalt pozíciója miatt több ország is próbálja befolyása alá vonni. Többek közt az USA, Kína, Japán, Németország és Szaúd-Arábia is megjelent katonailag, ráadásul Dzsibutiban található az USA egyik afrikai katonai bázisa. Emellett Dzsibutinak Kína is hatalmas összegű támogatásokat nyújt. Kína jelenléte a Bab el-Mandeb-tengerszorosnál igen aggasztó az amerikaiak számára. A jelenlegi jemeni elnök, Abd Rabbuh Mansur szerint, “aki a kezében tartja a Bab el-Mandeb- és Hormuzi-szorost, annak nincs szüksége atombombára.”

Veszélyek

A régió hatalmi egyensúlyának megbomlása és a szoros esetleges blokádja nemcsak világgazdasági hatással (olajár-növekedés), hanem komplex politikai következményekkel is járhat, akár az USA és Kína is beavatkozhat annak érdekében, hogy stabilizálják és biztosítsák a világ olajellátását és az olaj stabil árát.

Jemen és Dzsibuti között elhelyezkedve, a szorost olyan veszélyek fenyegetik, melyek akadályozhatják a kereskedelmet. Egyrészt a véget nem érő konfliktus Jemenben a húti felkelők és a Hadi vezette erők között, másrészt a közeli Szomáliában is gyakorivá vált terrorizmus és kalózkodás. Ebben a feszült politikai helyzetben támadtak meg az Iránnal szövetséges húti felkelők 2018 júliusában két tankhajót, mely azt eredményezte, hogy Szaúd-Arábia átmenetileg felfüggesztette az olajszállítást. Még ugyanazon év augusztusában visszavonták a felfüggesztést a szorosban, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vízi járműveket nem veszélyezteti tovább a kialakult politikai helyzet és a terrorizmus. Sőt, a régió egyre inkább destabilizáltnak tűnik: a felkelők a szoros közelében 2018-ban számos alkalommal rakétatámadásokat intéztek szaúdi és amerikai vízi járművek ellen. Irán szerepe sem elhanyagolható a konfliktusban, hiszen a húti sikerek esetén hatalmukat kiterjeszthetik a szorosra. A siíta lázadók és a kormányerők között 2014-ben kezdődtek a vallási ellentéten alapuló összecsapások, mely később polgárháborúvá alakult.

A húti csapatok és a kormány erői Jemenben. Forrás: IHS Conflict Monitor 2019 March

Megoldás(?)

Tényként kezelhető, hogy a Bab el-Mandeb-szorosnál zajló kereskedelmet folyamatosan veszélyeztetik olyan jelenségek, amelyek megoldása még egy jó ideig nem látható. A lehetséges alternatívák közé tartozik a kalózoktól és támadásoktól tartó kereskedőknek más útvonal keresése is. Az egyetlen lehetőség Afrika megkerülése lenne, ez azonban egy hatalmas kerülőt jelentene, ami gazdaságilag nem éri meg.

Reális megoldásként jöhet szóba tehát a Bab el-Mandeb-szoros közelében kialakult fegyveres konfliktusok és a szomáliai kalózkodás megállítása. A jemeni béke elérése és a kalózok megfékezése csak nemzetközi felügyelet alatt történhet meg. Figyelembe véve azonban, hogy sem Szaúd-Arábia, sem Irán nem fogják feladni geopolitikai ambícióikat, a nemzetközi közösség fellépése nélkül a megoldás, azaz a polgárháború befejezése Jemenben, nem lesz könnyű feladat.

Írta: Ustea Dóra

Április 11-én a londoni Metropolitan rendőrség őrizetbe vette Julian Assange-ot, a Wikileaks alapítóját, miután Lenin Moreno, ecuadori elnök bejelentette, hogy országa nem hajlandó tovább biztosítani az exhacker menedékjogát. Moreno a döntést a nemzetközi egyezmények sorozatos megszegésével és a londoni ecuadori követség házirendjének megsértésével indokolta twitterén.

Áruló vagy az igazság őre? A Wikileaks–alapító ausztrál hacker megítélése sokak által rendkívül eltérő és vitatott kérdés. A szervezet 2006-os megalakulását követően, olyan titkosított, a nemzeti kormányok számára kellemetlen adatok, dokumentumok és akták láttak napvilágot, amelyek létezése önmagában megváltoztatta az emberek által elképzelt képet saját országaik kormányairól és azok valódi céljairól.

A Wikileaks számára a nemzetközi hírnevet 2010-ben az amerikai Chelsea Manning (született Bradley Manning) által kiszivárogtatott (391 832 db) iraki, valamint afganisztáni (91 000 db) háborúról szóló titkosított dokumentum hozta meg. A Pentagon hálózatának, a SPIRNet (Secret Internet ProtocolRouter Network) jelszavainak feltörésében Julian Assange segítette Manninget, aki az adatok sikeres dekódolása után közzétett minden iratot a Wikileaks-en keresztül. A jelentésekben az amerikai hadsereg eltitkolt, vagy rosszul elsült akció találhatóak meg, amelyek közül a leghíresebb és legnagyobb visszhangot keltő „ColleteralMurder” nevű felvétel volt. Egy Bagdadban szolgáló, amerikai Apache típusú katonai helikopter tüzet nyitott egy 18 fős, mint később kiderült, magukat megadni akaró embercsoporta, köztük a Reuters hírügynökség két újságírójára is. A videó kiszivárgása rendkívüli tiltakozást váltott ki az iraki és afganisztáni intervenció szükségszerűségével és legitimitásával szemben. A katonai dokumentumokon túl Manning titkosított diplomáciai iratokat is továbbított Assange számára, amellyel az Egyesült Államok és szövetségesei kellemetlen és kiszolgáltatott állapotba kerültek.

Az eset után az ausztrál származású Julian Assange hatalmas népszerűségre tett szert. Világszerte előadásokon, konferenciákon és különböző workshopokon vett részt, ahol a Wikileaks által kiszivárogtatott információk valódiságáról és ezek közvéleményformáló szerepéről beszélt. 2010-ben Svédországba utazott, ahol szervezete központját akarta létrehozni. Augusztusban azonban a helyi hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene szexuális bántalmazás és molesztálás vádjával, amit tételesen cáfolt. Állítása szerint az őrizetbe vétele politikai ürügyként szolgált arra, hogy kiadhassák az Egyesült Államoknak, ahol akár 5 évnyi szabadságvesztést is kiszabhattak volna rá az adatlopásban való részvételéért. Decemberben azonban önként feladta magát és óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezték. 2012-ben a brit Legfelsőbb Bíróság döntött Assange kiadatásáról a svéd hatóságoknak, azonban idézése ellenére nem jelent meg a Scotland Yardnál. A hacker félve a kiadatástól Ecuador londoni követségén kért menedékjogot, amit a nézeteivel rokonszenvező ecuadori elnök, Rafael Correa végül biztosított számára. A Wikileaks irányítását és közéleti tevékenységét ettől kezdve egészen 2019. április 11-ig a nagykövetség épületéből, a világhálón folytatta.

Forrás: https://www.livetradingnews.com/truth-betrayed-wikileaks-founder-julian-assange-to-be-handed-to-americans-98210.html

A 2016-os amerikai elnökválasztás alkalmával újra fellángoltak Julian Assange mielőbbi elfogatását sürgető vélemények az USA-ban. A választás előtt a Wikileaks beharangozta a Demokrata Párt számára kellemetlen levelezések és információk megosztását, melyet végül meg is tettek. A napvilágra hozott e-mailek nagy része Hillary Clintonhoz és kampányfelelőséhez, John Podestához voltak köthetőek. Assange-ot az eset után többek között az oroszokkal való összejátszással, Donald Trump, a republikánus jelölt szándékos segítésével és a választások befolyásolásával gyanúsították meg. Az adatok nagy részét a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) rendszereinek feltörése után hozták nyilvánosságra, amelyek egyfajta válaszként is szolgálhattak Trump szexuális botrányányának hírére nézve. Az adatlopásért és kibertámadásért Oroszországot tette felelőssé az USA, emiatt felvetődött a Wikileaks orosz befolyásolása is. Julian Assange cáfolta a vádakat, állítása szerint, ha az oldal birtokába jut bármilyen terhelő információ a republikánus jelöltről, akkor ezeket is haladéktalanul közzé fogják tenni.

A fordulópont az új ecuadori elnök, Lenin Moreno 2017-es megválasztásával következett be. Az új elnök kapcsolata nem volt felhőtlen Assange-dzsal, akit „örökölt problémának” nevezett. A szivárogtató oldal továbbra is titkosított és kényes adatokat hozott napvilágra, amellyel Ecuadort nagy nemzetközi (elsősorban amerikai) nyomás alá helyezte. Az oldal nyíltan kiállt a 2017-ben Spanyolországtól függetlenedni akaró Katalónia oldalán, amely negatívan hatott Ecuador és Spanyolország kapcsolatára. Moreno többször is sérelmezte, hogy a menekültstátuszt élvező Assange gyakran kritikával él a nagykövetségi állapotokkal szemben, miközben folyamatosan megszegi annak házirendjét és engedély nélkül kamerákat szerel fel az épületben. Az ecuadori elnök 2018 tavaszán korlátoztatta Assange internethozzáférését és megtiltotta számára bármilyen fajta további politikai aktivitást.

2019 tavaszára az ecuadori elnök és Assange szembenállása személyessé vált, amikor az elnök magánéletéről szivárgott ki több kép a világhálóra. Moreno a háttérben a Wikileaks-et sejtette és kijelentette, országa nem hajlandó tovább garantálni Julian Assange menedékjogát. A londoni Metropolitan Police végül április 11-én őrizetbe vette a követségen hét évig bujkáló exhackert. Theresa May, brit miniszterelnök parlamenti megszólalásában üdvözölte Assange elfogását és megköszönte a rendőrség gyors és szakszerű munkáját.

A bíróság bűnösnek találta a szabadlábra helyezés feltételeinek megsértésében és 50 hetes börtönbüntetést szabott ki rá. Nagy-Britannia a férfi elfogása után azonban garanciát adott számára, hogy nem adják ki olyan országnak, ahol vallatás, vagy esetlegesen halálbüntetés várna rá.

A Wikileaks atyjának letartóztatása óta több mint 40 millió kibertámadás érte Ecuadort a világ minden pontjáról, ami egyfajta tiltakozásként fogható fel a hacker-társadalom részéről. Sokan örömmel fogadták a hírt, míg mások a szólás- és véleményszabadság semmibe vételét emlegetik. Egy azonban biztos: A nemzetközi közösség nagy érdeklődéssel kíséri az ausztrál férfi további sorsát, aki képes volt megváltoztatni a modern társadalmak szemléletét és gondolkodásmódját a világ történéseiről.

Írta: Zernig Csombor

Palesztin–izraeli konfliktus

Eszkalálódó gázai konfliktus

A május 3-ai incidenst követően, melyben két izraeli katona sérült meg és négy palesztin vesztette életét, május 4-én (szombaton) a Gázát irányító Hamász rakétacsapásokat mért Dél-Izrael területére. Beszámolók szerint több száz rakétát lőttek ki a Gázai övezet területéről, melyeket többségében sikeresen semlegesített a Vaskupola rakétaelhárító-rendszer. Izrael Állam a Hamász támadására válaszul légicsapásokat, valamint szárazföldi csapásokat hajtott végre a Hamász katonai szárnyának állásai ellen.

Jared Kushner türelmet kér az izraeli kormánytól

A Fehér Ház tanácsadója, Jared Kushner május 2-án (csütörtökön) egy Közel-Kelettel foglalkozó think-tank fogadásán arról beszélt, hogy türelmet kér az izraeli és palesztin vezetéstől, valamint hogy tartózkodjanak az egyoldalú lépésektől. Ennek oka, hogy folyamatban van Donald Trump, amerikai elnök közel-keleti béketervezetének kidolgozása, melyet előreláthatólag a muszlim ramadán ünnep után, júniusban fognak nyilvánosságra hozni. A tervezet várható sikeressége kétséges, hiszen a palesztin fél már előre jelezte, hogy elutasítják azt Jeruzsálem és a Golán-fennsík izraeli annektálásának amerikai elismerése miatt. A jelenleg kiváló amerikai–izraeli kapcsolatok ellenére sem várható teljes elfogadás az izraeli oldalon sem, hiszen Benjamin Netanjahu miniszterelnök bejelentette szándékait a ciszjordániai telepek annektálására, hogy biztosítsa a szélsőjobboldali pártok támogatását a kormány számára.

Európai uniós kritika Izraellel szemben

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának április 29-ei, közel-keleti ügyeket tárgyaló ülésén Finnország ENSZ képviselője beszédében kritizálta az izraeli vezetést az egyoldalú lépések miatt, amelyek veszélyeztetik a kétállami megoldás lehetőségét. A beszédet illetően számos kritika merült fel: a finn képviselő a beszéd elején felsorolta, hogy az EU mely tagállamai állnak a nézőpont mögött. Ez a lista gyakorlatilag az Unió 27 tagállamát tartalmazta, kivéve Magyarországot, amely az utolsó pillanatban vétóval élt a közös álláspontot illetően. A kritikákat az okozza, hogy ezt követően azonban a beszédben a teljes Európai Unióra hivatkozott a képviselő, figyelmen kívül hagyva ezzel a magyar vétót.

Az ENSZ Főtitkár helyettese kritikát fogalmazott meg a kétállami megoldás mellőzése miatt

Rosemary DiCarlo, az ENSZ békeműveletekért felelős főtitkárhelyettese, április 29-én beterjesztette a jelentését a Biztonsági Tanács közel-keleti ügyeket tárgyaló ülése elé, melyben kifejezte aggodalmát a palesztin–izraeli békefolyamatot illetően. Véleménye szerint az izraeli kormány egyoldalú lépései a telepeseket illetően, valamint az eszkalálódó gázai konfliktus miatt veszélybe kerül a békefolyamat jövője. Kifejtette, hogy az ENSZ 2018-ban 110 millió dollárt gyűjtött össze a gázai körülmények enyhítésére, ezek azonban nem pótolhatják a tartós politikai rendezést.

Települést fognak elnevezni Donald Trumpról

A Golán-fennsíkon április 23-án tett látogatása alkalmából Benjamin Netanjahu, izraeli kormányfő bejelentette, hogy egy új települést fognak elnevezni az amerikai elnökről a Szíriától elfoglalt területen. A döntés háttere, hogy március 25-én Donald Trump hivatalosan is elismerte az izraeli annexiót a terület felett.

Szíria

Orosz–török átrendeződés

A 2017-es asztanai megállapodás szerint létrehozott orosz–török eszkalációcsökkentő zóna hamai tartományából a török hadsereg május kezdetével kiürítette a hozzá tartozó megfigyelő pontokat. Ezt a lépést részben a török erők átcsoportosítása miatt, részben a kormányerők és a HTSh terrorszervezet (korábban Nuszra Front) között kiéleződött összecsapások következtében tette. Ezzel egy időben a Szíriai Szabad Hadsereg “Nemzeti Felszabadító Front” elnevezésű – Ankara által támogatott – brigádja a török hadsereg segítségével offenzívába kezdett az Aleppótól északra fekvő Tell Rifat kurd település ellen. Bár ez a zóna is közös orosz–török megfigyelés alatt állt, innét az orosz fél vonult ki, helyt adva Törökország katonai akciójának. Ezzel a térfélcserével újabb meglepetésszerű fordulatot vett az észak-szíriai térség helyzete, mely továbbra is mélyen érinti a régió menekültüggyel és terrorizmussal kapcsolatos biztonsági kihívásait.

Tűzszüneti megállapodás

A szíriai és orosz légierő immár ötödik napja mér intenzív csapásokat a felkelők utolsó fellegvárának számító Idlíb-tartományra, ami így a nyolc hónapja tartó tűzszüneti megállapodás végét jelenti. A londoni központű SOHR (Szíriai Emberi Jogok Megfigyelő Szervezete) adatai szerint a támadásokban eddig 67 ember vesztette életét, több százan megsebesültek és több ezren hagyták el otthonukat. A kormányerők műveletei mellett a HTSh terrorszervezet sincs tekintettel a lakosság épségére, így a közeljövőben a két fél között még véresebb összecsapások várhatóak. Az ENSZ Humanitárius Koordinációs Hivatal közzétette, hogy csak február óta az idlíbi és hamai tartományokból közel 140 ezer menekült kényszerült elvándorlásra. Bár Ankara igyekszik nyomást gyakorolni Moszkvára a légicsapások visszaszorítása érdekében, az eddigi tárgyalások kevés sikerrel jártak.

Brexit

Az Egyesült Királyság parlamentjének alsóháza április 1-jén ismételten számos véleménynyilvánító szavazást tartott. A kérdésekkel azt próbálták kideríteni, hogy milyen irányba haladjon tovább az ország, miután az Európai Unióból való kilépés időpontját április 12-re halasztották előző hónapban az Unió döntéshozói. A parlamentnek tehát április 10-ig kell kinyilvánítani az akaratát ahhoz, hogy elkerüljék a megállapodás nélküli kilépést. Miután március 29-én harmadik alkalommal is leszavazták Theresa May kormányfő Brexit-megállapodását, a honatyák ezúttal négy alternatíváról szavaztak. A szavazások kizárólag a véleménynyilvánítást szolgálták, így nem kötelezik a kormányt. A parlament azonban ezúttal sem tudott egyik változat mögé se többséget összehozni, és így mindegyik leszavazásra került. A következőkről szavaztak:

• Újabb, megerősítő népszavazás kiírása (280 mellette – 292 ellene)
• Az ún. norvég modell szerint történne a kilépés: EGT- és EFTA-tagság, illetve lehetséges átmeneti vámunió (261 mellette – 282 ellene)
• A vámunióban való maradás (273 mellette – 276 ellene)
• Rendezetlen kilépés elkerülése azáltal, hogy halasztást kérnek az Uniótól. Ha pedig az Unió nem ad további haladékot, akkor szavazást tartanak a rendezetlen kilépésről, illetve a kilépés teljes visszavonásáról (191 mellette – 292 ellene)

Theresa May kormányfő a hónap első napjaiban tárgyalt Jeremy Corbynnal, a Munkáspárt vezetőjével, továbbá Nicola Sturgeon, skót és Mark Drakeford, walesi miniszterelnökkel annak érdekében, hogy feloldják a politikai patthelyzetet. Április 4-én a parlament pedig további halasztás kérvényezésére kötelezte a kormányfőt (313 mellette – 312 ellene), aki június 30-ig kérne időt az EU-tól.

Április 5-én Theresa May levelet küldött az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak, melyben újabb határidő-hosszabbítást kérelmezett. Az 50. cikk által megszabott időkorlátot 2019. június 30-ig kívánta kitolni, emellett kijelentette, hogy az európai parlamenti választások megtartásra kerülnek, amennyiben azok idején az ország még tagállam lesz.

Az április 9-én összeült Általános Ügyek Tanácsán a másnap tartandó Brexit-csúcstalálkozó szempontjából fontos lépéseket vitatták meg. Michel Barnier, a bizottsági tárgyalóküldöttség vezetője felvázolta ezeket, a tanácson részt vevő miniszterek pedig megtárgyalták a pontokat. Emellett a tagállamok miniszterei újfent megerősítették a kilépésről szóló megállapodáshoz való ragaszkodásukat.

A Donald Tusk által március végén összehívott Brexit-csúcstalálkozóra április 10-én került sor. Itt jóváhagyásra került a kilépés határidejének meghosszabbítása, méghozzá 2019. október 31-ig. Továbbá az EU27-ek vezetői kijelentették: amennyiben az európai parlamenti választásokig nem kerül sor Nagy-Britannia kilépésére, azokat kötelesek megtartani.

„A határidő-hosszabbítás csak a szükséges ideig tarthat, és semmiképpen nem nyúlhat túl 2019. október 31-én. Amennyiben a kilépésről rendelkező megállapodást ezen időpontot megelőzően mindkét fél megerősíti, a kilépésre a következő hónap első napján kerül sor.” – Az Európai Tanács (50. cikk) következtetései.

Április 13-án a Tanács ennek értelmében módosította a 2019. január 11-i határozatát a kilépés határidejéről. Azonban ez továbbra sem egy végleges dátum, ugyanis ha szükséges, október közepén további időt is adhatnak a briteknek. Az időkeret annyiban is rugalmas, hogy ha korábban sikerül a kérdést eldönteni az alsóházban, akkor hamarabb is kiléphetnek az EU-ból, nem kell október végéig várni. Ehhez mérten Theresa May kormányfő terve az, hogy az ellenzékkel való megegyezés után május 22-ig elfogadják a kilépés feltételeit és az ország május 31-én rendezett módon kilép az Európai Unióból. Így nem kellene megtartani a május 23-26-a közötti EP.választásokat az Egyesült Királyságban.

A halasztásra válaszul a Brexit-kampány egykori vezéralakja, Nigel Farage meghirdette, hogy megalakítja a Brexit Pártját. Egy felmérés szerint az EP választásokon akár 27%-ot is elérhetnek, ezzel a legtöbb szavazatot nyernék el. A konzervatív párttagok közel 40%-a is az új formációt támogatja. A politikai spektrum másik felén pedig egy brexitellenes tömörülés alakult független parlamenti képviselőkből “Change UK – The Independent Group” néven. A jelenleg 8%-os támogatottságot mértek az új pártnál, azonban ha összefognak a Liberális Demokratákkal és a Zöldekkel, akkor ők lehetnének a legtámogatottabb párt az EP-listán.

Nicola Sturgeon, skót miniszterelnök még a mostani parlamenti ciklus vége előtt kiírna egy újabb skót függetlenségi népszavazást. A 2014-es elbukott népszavazás után a Brexit miatt többször is felmerült az igény egy újabb referendum megtartására, ha az Egyesült Királyság egy – Skócia számára – hátrányos megállapodással lépne ki az Unióból. A népszavazás kiírásához a brit törvényhozás támogatása is szükséges, ami jelenleg valószínűtlen.

Szomszédságpolitika

Április 22-én közös nyilatkozatot adott ki az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk és Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az ukrán elnökválasztással kapcsolatban. A két vezető politikus kiemelte, hogy Ukrajnában a majdani események óta eltelt 5 évben jelentős előrelépés történt, de hozzátették, hogy “még sok mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy teljes mértékben megvalósítsák a békés, demokratikus és virágzó Ukrajnát, amit polgárai követelnek”. A közlemény kiemeli az ukrán nép kötődését a demokrácia és a jogállamiság iránt, “ez egy jelentős eredmény a komplex politikai, gazdasági és biztonsági környezetben, az Ukrajna területi integritását érintő folyamatos kihívásokkal szemben.” Emellett a közlemény kiemeli az EU támogatását az ukrán reformokat érintően, beleértve a jogállamiság megszilárdítására és a pénzügyi stabilitás elérésére tett lépéseket.

Április 22-én a nemzetközi választási megfigyelő misszióban (IEOM) résztvevő Európai Parlamenti küldöttség vezetője, Rebecca Harms nyilatkozatot tett, melyben kiemelte az ukrajnai választás békességét és rendezettségét, ami lehetővé tette a demokratikus átmenetet. “A választások során nem észleltek vagy jelentettek erőszakos cselekményeket, ez a választás rendkívüli helyzetét figyelembe véve fontos eredmény.” Az EP küldöttség vezetője a közleményben kifejti, hogy több ukrán állampolgár a Krím orosz annexiója és a kelet-ukrajnai harcok miatt nem tudott szavazni.

A hónap során mutatta be a grúz parlament a cselekvési tervet, amely felvázolja a 2019-2020 közötti időszakra vonatkozó parlamenti tevékenységeket, amelyek célja az EU–Grúzia társulási megállapodás támogatása. Az EU és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) támogatásával létrejött rendezvényen jelen volt többek között Carl Hartzell, az EU grúziai nagykövete is. Hartzell üdvözölte Grúzia előrehaladását a reformok és a társulási megállapodás által lefektetett irányba. A nagykövet beszédében kiemelte a Parlament fontosságát a társulási megállapodás során végzett megfigyelő szerepkörben, valamint a további reformok bevezetésében.

Április 9-én az EU közleményt adott ki, melyben kifejezi aggodalmát a kisebbségek és az emberi jogi jogvédőket ért komoly fenyegetések miatt, amelyek több esetben halálos fenyegetéseket jelentettek. Az EU felszólítja az örmény bűnüldöző szerveket, hogy tegyenek sürgős lépéseket a fenyegetések kivizsgálása és az örmény állampolgárok fizikai biztonságának biztosítása érdekében – olvasható a közleményben. Április 24-én az EU örményországi küldöttségének vezetője, Piotr Switalski nagykövet meglátogatta a Tsitsernakaberd dombon álló emlékhelyet, hogy tisztelegjen az örmény népirtás áldozatai előtt.

EU álláspont a MENA-térségben kialakult helyzetről

Nemrégiben úgy tűnt, hogy a líbiai helyzet tárgyalásos úton megoldódik, azonban a Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg megtámadta Tripolit április 4-én, napokkal – az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres részvételével zajló – Nemzeti Konferencia előtt. A Konferencia fontos szerepet töltött volna be a törvényes líbiai választás létrejöttében, így egy békésebb helyzet kialakulásában. A történtekre az Európai Unió is hevesen reagált. Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai képviselője elmondta, hogy a líbiai konfliktusnak nem lehet katonai megoldása. Továbbá felszólította a feleket, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, illetve az Európai Unió tagállamait és partnereiket, hogy befolyásukat felhasználva ugyanezt az üzenetet közvetítsék a szembenálló felek számára. Mindemellett április 3-án az Európai Bizottság bejelentette, hogy további 6 millió euró humanitárius segélyt biztosít Líbiának.

Az áprilisi 17-i európai parlamenti ülésen Federica Mogherini reagált az palesztin–izraeli helyzet fejleményeire: a Golán-fennsík izraeli fennhatóságának elismerése az amerikai kormányzat által, valamint az izraeli kormányzat ciszjordániai letelepedési politikája, amelynek során április elején 4600 lakóegység megépítését tervezték az elfoglalt ciszjordániai területen. A letelepedési politikát már akkor elítélte és a nemzetközi joggal ellentétesnek nyilvánította az Unió álláspontjában. Továbbá Mogherini kijelentette, hogy az EU továbbra sem ismeri el az izraeli szuverenitást sem a ciszjordán, sem az 1967 júniusa óta elfoglalt területek felett.

Szankciós politika

A Tanács 2020. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni szankciókat. A korlátozásokban megtiltják az országba irányuló olyan eszközök exportját, amelyek alkalmasak a belső elnyomás fenntartására és a távközlés megfigyelésére. Az ENSZ BT 2006-ban, tekintettel az iráni nukleáris programra, komoly intézkedéseket vezetett be, amelyeknek célja az atomfegyverkezés megállítása volt. Az ENSZ-szankciókat az EU uniós jogszabályok meghozatalával hajtotta végre, amelyeket az Iránnal való közös cselekvési terv elfogadásától, 2014 januárjától felfüggesztettek. A felfüggesztés ellenére azonban az országban fellépő jogsértések miatt a Tanács a fentebb említett korlátozásokat minden évben újra meghosszabbítja.

Április 29-én, ugyancsak 1 évvel meghosszabbításra kerültek a Mianmar elleni szankciók, melyeket még 2018 áprilisában vezettek be. Az export korlátozása kiterjed a fegyverekre, a kommunikációs csatornák megfigyelésére szolgáló berendezésekre és a belső elnyomás céljára használt eszközökre, valamint a katonaság által használt kettős felhasználású termékekre. 14 személlyel szemben, akik a mianmari fegyveres erők és határrendészet magas rangú tisztviselői, célzott intézkedéseket léptettek érvénybe a rohingya lakosság emberi jogainak súlyos megsértése miatt. A Tanács felszólította a mianmari kormányt az Emberi Jogi Tanács független missziója által feltárt jogsértéseket megszüntetésére, és kialakult helyzet mielőbbi megoldására.

Regionális politika

Április 25-én került sor az Európai Unió és Japán csúcstalálkozójára Brüsszelben. Az EU-t Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke képviselte, míg japán részről Abe Sinzó miniszterelnök volt jelen. A felek áttekintették az EU és Japán között ezen év február 1-jén hatályba lépett szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtását, illetve tárgyalásokat folytattak az EU-Japán stratégiai megállapodásról. Megerősítették együttműködési szándékukat több területen, mint például a párizsi klímamegállapodás végrehajtása, globális adatvédelmi normák kialakítása, energiaügy, közlekedés, kutatás és innováció. A találkozó során biztonságpolitikai témák is felmerültek, többek között az ukrajnai konfliktus és a Koreai-félsziget helyzete. „A mai napon megbeszélést folytattunk az EU, illetve Japán szomszédságában tapasztalható, a békét és stabilitást fenyegető veszélyekről is. Továbbra is maradéktalanul támogatjuk Ukrajna függetlenségét, területi integritását és szuverenitását. Japánnal pedig közös érdekünk, hogy a Koreai-félszigeten tartós legyen a béke.” (Donald Tusk) A vezetők megállapodtak a biztonsági kérdésekben való további együttműködésről, különösképpen a kiberbiztonság, a terrorizmus elleni küzdelem és a válságkezelés területén.

Partnerkapcsolatok

2019. április 1.: A NATO részvétele az ENSZ éves békefenntartói konferenciáján (Lendvai Tünde)

Clare Hutchinson, a NATO Nők, Béke és Biztonság programjáért felelős különleges főtitkári megbízott képviselte a Szövetséget az ENSZ éves miniszteri szintű békefenntartói konferenciáján, 2019. március 29-én. Hutchinson hangsúlyozta a NATO töretlen elköteleződését az ENSZ békefenntartó intézményeinek támogatásában, különös tekintettel az improvizált robbanóeszközök (IED, ún. „házi készítésű pokolgépek”) felszámolására tett közös erőfeszítések tükrében. Jelentős együttműködési pontok voltak ezen kívül a robbanóeszközöktől való mentesítéséhez szükséges kiképzések és a katonaorvosi ellátások biztosítása a Szövetség részéről, illetve a szoros együttműködés a civil lakosság védelme érdekében a fegyveres konfliktusok alatt. A miniszteri szintű csúcstalálkozó során a résztvevő 130 ország képviseletében kiadott közös nyilatkozat deklarálja az államok és nemzetközi szervezetek további együttműködését a békefenntartó missziókban, illetve kötelezettséget vállaltak a kiküldetés során kulcsterületnek számító képességek fejlesztésére. Emellett támogatásukat fejezték ki a békefenntartó missziók személyzetében megmutatkozó egyenlőtlen nemi arányok kiküszöbölésére, így a jövőben több figyelmet fordítanak a női békefenntartók kiképzésére és missziós kiküldetésére.

2019. április 2.: A Főtitkár köszönetét fejezte ki Trump elnöknek az erős vezetésért (Vas Beatrix)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára április 2-án a Fehér Házba látogatott, hogy találkozzon Donald J .Trumppal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével. A Főtitkár köszönetét fejezte ki Trumpnak a határozott vezetésért és a NATO mellett tanúsított elköteleződésért. A két vezető megvitatta a terrorizmus ellen folytatott közös harcban tett előrelépéseket, illetve a Szövetségesek közötti tehermegosztás kiegyenlítésének irányában elért eredményeket. Stoltenberg kiemelte, hogy az európai Szövetségesek és Kanada jövő év végéig összesen 100 milliárd dollárral fogják növelni védelmi kiadásaikat.

2019. április 4.: A NATO külügyminiszterei megállapodtak a fekete-tengeri biztonság megerősítéséről (Vas Beatrix)

Április 4-én a Szövetséges országok külügyminiszterei elfogadtak egy intézkedéscsomagot a NATO helyzeti tudatosságának megerősítésére a fekete-tengeri régióban. Ennek részeként a Szövetség fokozott támogatást fog nyújtani partnerországainak, Grúziának és Ukrajnának a haditengerészetük és partiőrségük kiképzésében, az információmegosztásban, illetve több kikötőlátogatást és közös tengeri hadigyakorlatot is terveznek. A miniszterek ezzel egyidejűleg ismét felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy engedje szabadon az Azovi-tengeren tavaly novemberben elfogott ukrán hajókat és azok tengereszeit.

2019. április 23.: 25 éve csatlakozott Azerbajdzsán az Euro-atlanti Partnerségi Tanácshoz (Németh Csenge)

Jan Broeks altábornagy, a NATO nemzetközi vezérkari főnöke látogatást tett Azerbajdzsánban 2019. április 16. és 19 között. A látogatása alatt találkozott a védelmi miniszterrel, Zakir Hasaanov vezérezredessel és a nemzetközi katonai együttműködési osztály vezetőjével, Huseyn Mahmudov vezérőrnaggyal és a katonai akadémia és az azerbajdzsáni fegyveres erők parancsnokával. Broeks altábornagy háláját fejezte ki a folyamatos azerbajdzsáni támogatásért a NATO által vezetett missziókban.

Azerbajdzsán NATO-val való kapcsolata 1992-ben kezdődött, amikor Azerbajdzsán csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz. Ezt a fórumot 1997-ben az Euro-atlanti Partnerségi Tanács vette át, továbbá a Békepartnerség tevékenységeiben való rendszeres részvételének köszönhetően Azerbajdzsán aktívan hozzájárult az euroatlanti biztonsághoz.

2019. április 26.: A NATO megerősítette elköteleződését a konfliktuskapcsolatú szexuális és nemi alapú erőszak elleni fellépésben (Haiszky Edina Julianna)

2019. március 23-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szexuális erőszakról szóló nyílt vitáján Clare Hutchinson, a NATO Főtitkárának a Nőkért, a Békéért és a Biztonságért felelős különleges képviselője kijelentette, hogy a NATO támogatja a konfliktusokkal kapcsolatos szexuális és nemi alapú erőszak elleni globális erőfeszítéseket. A NATO a küldetései és műveletei során szorosan együttműködik a helyi hatóságokkal és közösségekkel, hogy hatékony megelőzési stratégiákat dolgozzanak ki, és megerősítsék a nemzeti erőfeszítéseket az elkövetők felderítésére és elszámoltatására, így hangot adnak az alapvető méltóságnak és az emberi jogok tiszteletben tartásának.

Műveletek

2019. április 1.: A kanadai hadsereg közösen a NATO-tagállamokkal és -partnerországokkal gyakorlatozott az Északi-sarkkör mentén (Szilágyi Laura)

A kanadai NANOOK-NUNALIVUT 2019 hadgyakorlat keretein belül március 17-e és április 1-je közt közel 500 katona gyakorolta az arktiszi körülmények közti túlélési technikákat, logisztikai megoldások kivitelezését (leszállópályák felállítása a tenger jegén, távolsági üzemanyagutánpótlás) és jég alatti búvárkodást. A gyakorlatban Kanadán kívül Norvégia, Franciaország, Finnország és Svédország vettek részt. A műveletek tudományos kutatások eredményeinek alkalmazását is magukba foglalták, mint műholdak használatát keresés-mentéshez, hideg időjárás okozta sérülések ellátását. A kanadai hadsereg speciális, északi alakulata, a Canadian Rangers biztosította a résztvevők számára a navigációt, túlélést és a ragadozók elleni védelmet. A Szövetségesek rendszeresen csiszolják a hideg időjárási körülmények közt folytatott műveletekre irányuló képességüket.

2019. április 5.: NATO-hajók látogattak Odesszába (UKR) és Potiba (GRU) (Vas Beatrix)

Április 1-jén a NATO 2. számú állandó haditengerészeti csoportjának (SNMG2) összesen hat hajója rutin kikötőlátogatásra érkezett az ukrajnai Odesszába és a grúziai Potiba, miután pár napig járőröztek a Fekete-tengeren. A kikötőlátogatások során a kapitányok találkoztak és egyeztettek helyi katonai és politikai vezetőkkel, és a parti őrségek személyzetével is. A hajók egy közös gyakorlatban is részt vettek az ukrán és grúz haditengerészettel, ezzel is támogatva az interoperabilitás megerősítését a Szövetség erői és a partnerországok között.

2019. április 8.: A NATO csapata is részt vett a világ egyik legnagyobb kihívást jelentő kiber gyakorlatán (Haiszky Edina Julianna)

Április 9. és 12. között a NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének közel 40 kibervédelmi szakértőből álló csoportja vett részt a Locked Shield 2019-en, a világ legnagyobb kiberhadviselés elleni gyakorlatán Észtországban. A Locked Shield egy szimulációs program, amelynek célja, hogy a résztvevők megfelelően értékeljék a válsághelyzetet, támadás közben is fenntartsák a szolgáltatásokat és megvédjék azon hálózatokat, amik potenciális célpontok lehetnek. A gyakorlat forgatókönyve szerint a fiktív ország, Berylia polgári infrastruktúráját érik összehangolt kibertámadások, miközben az államban országos választások zajlanak. A NATO csapatának feladata, hogy listázza a károsodott platformokat és megvédje azokat a további támadásoktól. Az ilyen gyakorlatok kiváló lehetőséget nyújtanak a szakértőknek, hogy gyakorolják a saját IT-rendszereik és kritikus infrastruktúrájuk védelmét, továbbá a képzés elősegíti az együttműködést a polgári és katonai szakértők, valamint a döntéshozók között.

2019. április 10.: Egy olasz Eurofightert riasztottak feltartóztatásért Montenegró felett (Gönczi Róbert)

2019. április 9-én az olasz légierő Eurofighter repülőgépét először indították el, hogy végrehajtson egy NATO légterellenőrzési feladatot Montenegró felett. A küldetés célja egy civil légijármű feltartóztatása volt, mely elvesztette a kommunikációt a horvátországi légiirányító központtal és Montenegró és Albánia felé vette az irányt.

A Eurofighter, melynek védelmi területe az olasz, albán és montenegrói légtér, percek alatt feltartóztatta az eltévedt repülőt. A Eurofighter pilótái vizuálisan ellenőrizték is a gépet, hogy van-e rajta illegális akcióra, technika hibára vagy bármi másra utaló jel. Kiderült, hogy valószínűleg a kommunikáció azért veszett el, mert a légiirányítás és a fedélzeti személyzet félreértették egymást. Miután helyreállították a kapcsolatot, a légijármű zavartalanul folytathatta útját eredeti célállomása, az egyiptomi Hurghada felé.

2019. április 11.: A NATO eddigi legnagyobb orvosi gyakorlatát tartották meg (Rácz-Nagy Judit)

26 szövetséges ország és 13 partnerország, összesen 2500 résztvevő közreműködésével tartották meg a NATO történetében idáig legnagyobb egészségügyi gyakorlatát. Az ”Életerős Katona 19” (Vigorous Warrior 19) megnevezésű tréning házigazdája Románia volt. A gyakorlat lehetőséget biztosított a résztvevőknek, hogy fejlesszék orvosi szakellátási képességeiket; a kézifegyverek okozta sebesülések ellátásától kezdve a radioaktív sugárzás kezeléséig. Összesen 39 résztvevő ország gyakorlatozott egyszerre és valósította meg az Észak-atlanti Szerződés 3-as és 5-ös cikkelyét, újszerű civil eszközöket alkalmazva. Az gyakorlatsorozatot minden második évben a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központja (Budapest) rendezi meg a gyakorlatot lebonyolító házigazda országgal.

2019. április 11.: A NATO és a román haditengerészet közös gyakorlata a Fekete-tengeren (Györgyi Dominika)

Április 5-13. között került megrendezésre a Fekete-tengeren az éves román haditengerészet vezette Sea Shield gyakorlat, melyben öt NATO-hajó is részt vett. Ebben az évben húsznál is több hajó (Romániából, Bulgáriából, Kanadából, Görögországból, Hollandiából, Törökországból) dolgozott együtt az USA és Törökország területéről indított tengerészeti felderítő légi járművekkel (MPA) a közös gyakorlatban. A román légierő a MiG-21 LanceR és F-16 légvédelmi fenyegetésekre specializálódott egységeket is rendelkezésre bocsájtott, köztük a robbanásveszélyes eszközök hatástalanítását (EOD) végző búvárokat. Az Informatikai és Kibernetikai Központ a szárazföldről nyújtott támogatást. Az SNMG2 (Standing NATO Maritime Group) parancsnoka kiválónak minősítette a gyakorlatot, mivel az “lehetőséget nyújt arra, hogy együttműködjenek a Fekete-tengeri határmenti NATO-szövetségesekkel az interoperabilitás és a gyors reakció biztosítása érdekében.” A csoport Odessza, Poti és Konstanca kikötőjében is látogatást tett.

2019. április 17.: Magyarország vezeti a NATO 50. baltikumi légtérellenőrzési különítményét (Kertai Zoltán Péter)

Magyarországra került a sor, hogy Spanyolországgal és az Egyesült Királysággal közösen vezesse a Baltikum Légtérellenőrzési különítményét Litvániából. Magyarország Gripen, Spanyolország F-18, az Egyesült Királyság pedig Eurofighter típusú vadászgépekből ellenőrzi a balti légteret. Ez a békeidei védelmi küldetés összeköti a tagállamokat és fejleszti a szolidaritást a Szövetség államai közt. A közös fellépés a két kiegészítő különítménnyel növeli az elrettentési képességet a külső fenyegetések ellen, ami különösen fontos a Krím-félsziget illegális elcsatolását követően. Az esemény jelentőségét növeli, hogy 2004 óta ez az 50. ilyen típusú NATO-küldetés, Magyarországnak pedig a második alkalma a küldetés vezetésére és a balti szövetségesek őrzésére.

2019. április 17.: NATO-harccsoport gyakorlat Litvániában (Kertai Zoltán Péter)

Összesen 650 cseh, holland, német, norvég csapat kezdett neki április 17-én az „Eager Leopard” gyakorlatnak Pabradeban, Litvániában. A gyakorlat a készenlét fejlesztésére és képességeik hadrendbe állítására van kihegyezve. A gyakorlat 36 órája alatt védekező és támadó képességeket is teszteltek a katonák. „Különösen fontos, hogy a katonák fel tudjanak készülni a 3. szintű gyakorlatra az „Iron Wolf”-ra, amit litván szövetségeseinkkel júniusban bonyolítunk le.” – nyilatkozta Peer Papenbroock alezredes. A NATO 2017-ben 4 többnemzetiségű harccsoportot állított hadrendbe, ezek az Egyesült Királyság, Kanada, Németország és az Egyesült Államok vezetésével harckészek. Jelenlétük világossá teszi, hogy egy tagállam megtámadása az egész Szövetség ellen irányuló támadásnak minősülne.

Képességek

2019. április 11.: Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer ütemezett frissítése Romániában (Kertai Zoltán Péter)

A NATO Aegis Ashore parti rakétavédelmi rendszere ezen a nyáron egy régóta tervezett fejlesztésen fog átesni. A fejlesztés az Egyesült Államok 2009-ben meghirdetett Alkalmazkodó Megközelítés program európai szakaszának része. Az AEGIS felújítási ideje alatt az Egyesült Államok – de NATO-fennhatóság alatt álló – THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszere biztosítja majd a rakétavédelem folyamatosságát. A több héten át folyó fejlesztési munkálatok védelmi feladatok ellátására készíti fel a Fekete-tenger partját.

Az Európai Unió az elmúlt évtizedekben a környezetvédelem egyik legaktívabb képviselőjeként szerepelt a nemzetközi politikában. A környezet állapotának és értékeinek megóvása mellett külön figyelmet fordít a éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a fenntartható fejlődésre. Ezt jól példázza az Európai Bizottság által még 2014-ben benyújtott, a 2020-2030-as időszakra vonatkozó Éghajlat- és energiapolitikai keret, melynek többek között követelménye a megújuló energiaforrásokra való részleges átállás, az energiaellátás diverzifikálására, valamint fontos célként határozza meg az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának nagy mértékű csökkentését. Azonban ha az Unió jelenlegi intézkedéseit tekintjük, a harc nem tűnik olyan töretlennek, és látható, hogy a gazdasági érdekekkel való ütközés komoly akadályt állít a célok elérésében.

Az egyik ilyen hátráltató tényező az autóipari lobbi, ami folyamatosan korlátozni kívánja a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szabályozásokat. Valószínűsíthető, hogy többek közt ez volt az egyik fő oka annak, hogy a Bizottság márciusban szavazásra bocsátott 2050-re vonatkozó klímacélját Németország, Magyarország, Lengyelország és Csehország is elutasította. A tervezet azt tűzte ki, hogy az évszázad közepére az EU szén-dioxid-kibocsátása nullára szoruljon vissza. A tervezetet a párizsi klímaegyezményhez igazították, mely keretein belül a világ országai elvállalták, hogy a lehető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését 1,5-2 Celsius-fokban maximalizálják. Azonban néhány ország nemcsak az EU de-karbonizálásának határidőhöz kötését, hanem az intézkedés tervének a párizsi egyezményhez való kapcsolását is elutasítja. Az Európai Parlament szavazása során a képviselők 369-116 arányban támogatták a tervet, 40 tartózkodás mellett. A civil társadalom és a tudományos világ egyre erőteljesebben próbálja rávenni a politikusokat és a tagállami kormányokat arra, hogy határozottabban lépjenek fel a globális felmelegedés ellen, ugyanis a jelenlegi tempó mellett 5-6 Celsius-fokra becsülhető a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése az évszázad végéig. Ez a mérték bár nem tűnik soknak, mégis végzetes károkat okozna az ökoszisztémában és a környezet nagy mértékű pusztulását eredményezné.

A kép a környezetbarát intézkedések támogatottságát mutatja országonként, az Európai Parlamentben lévő szavazások alapján (2017-es adatokkal). Kép forrása: votewatch.eu

Nemrég egy másik hír rázta fel az európai környezetvédőket. A Tanács április 15-ei ülésén az Európai Unió tagállamai jóváhagyták, hogy elkezdődjenek a tárgyalások a szabadkereskedelmi egyezményről az Amerikai Egyesült Államok és az EU között. Az egyezmény terve nagy port kavart még Donald Trump megválasztása előtt, ám az amerikai elnök beiktatása után (2016) a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) ötlete egy időre lekerült a napirendről, egészen tavaly májusig, amikor ugyanis Trump védővámokat vezetett be azokra az acél- és alumíniumtermékekre, melyek Mexikóból, Kanadából vagy az Európai Unióból érkeznek az USA-ba, az EU pedig erre ellen-vámokkal válaszolt. Ezután a tárgyalás újrakezdéséről Donald Trump és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke júliusban állapodtak meg. Bár a megállapodás enyhíthetne a két fél között kialakult gazdasági feszültségen, a döntés nem örvend teljes támogatottságnak. Sokan tartanak attól, hogy az egyezmény utat engedne olyan termékeknek (mint például a gyógyszeripari áruk és kozmetikumok), amelyek termelése és szállítása nemcsak környezetterhelő, de a vámok részleges eltörlésével és az USA exportcikkeivel szembeni szabályok csökkentésével egyszerűbbé váló behozatal, valamint olcsóbb előállítás miatt kiszorítaná a hazai termékeket a piacról. A TTIP-ellenes közösség aggályosnak tartja, hogy az EU szorosabb kereskedelmi együttműködésre készül egy olyan országgal, aki kilépett a párizsi egyezményből, és szemmel láthatólag a klímapolitikai céljai nincsenek összhangban az uniósokkal. „A tárgyalások megkezdéséhez annak ellenére adtak zöld utat, hogy korábban Cecilia Malmström, az EU kereskedelmi biztosa is ígéretet tett arra, hogy nem kezdenek kereskedelmi tárgyalásokba olyan országokkal, amelyek nem írták alá az éghajlatvédelemről szóló párizsi megállapodást.” – írja a Greenfo.hu.

Az egyezmény tartalmát tekintve, a Bizottság által meghatározott irányelvek alapján, kizárólag az ipari árukról folytatnak tárgyalást, és a mezőgazdasági termékekre nem vonatkozna a megállapodás élelmiszerbiztonsági okokból. Ám az Egyesült Államok ez utóbbit is mindenképpen napirenden szeretné látni, hogy így megkönnyítse az utat a génmódosított növények és hormonkezelt hús behozatalához. A Centre for International Environmental Law (Nemzetközi Környezetvédelmi Törvény Központja) egy 2013-as közleményében megállapította, hogy a TTIP egyes pontjai erősen korlátoznák a környezetvédelmi szabályozásokat, kifejezetten fokoznák a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, valamint annak exportját is.

Ezek tekintetében nem lesz zökkenőmentes a megállapodási folyamat a két fél között, ha az EU ragaszkodik a környezetpolitikájának képviseléséhez is. Egyelőre még nem tudni, hogyan haladnak előre a tárgyalások, de az bizonyos, hogy az eltérő prioritások miatt sok kérdésben kell még megegyezni.

Jogos lehet tehát a kérdés, hogy valójában mennyire fontos értéke az EU-nak a környezetvédelem, és mire lehet számítani a szakpolitika kapcsán a jövőben. Jól látható, hogy az Unió intézkedései között egyaránt rengeteg a környezetvédelmi célokat pozitívan érintő és az azokat hátráltató is. Mindenesetre azt egy sikernek tudhatjuk be, hogy az EU a 2020-ra kitűzött, az üvegházhatású gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 20%-kal való csökkenését már 2016-ban túlteljesítette, ahogy az az alábbi ábrán is látszik:

(Az EU klímacéljainka jelenlegi haladásával kapcsolatban érdemes elolvasni:http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/society/20180706STO07407/unios-elorelepesek-a-klimavaltozas-megfekezeseben-infografika). Kép forráas: Európai Parlament honlapja

Írta: Németh Petra Ildikó

A NATO-t és Oroszországot mindig ellenfelekként emlegetjük, azonban valóban teljes szembenállásról és a közös fórumok teljes hiányáról van szó, vagy mégis találhatóak kettejük kommunikációjának lehetőséget biztosító platformok?

A kezdetek

A Szovjetunió széthullása és a hidegháború utáni időben Oroszországot euforikus, Nyugat-barát hangulat jellemezte: a jelcini külpolitika legfőbb célja a múlttal való szakítás és a nyugati világgal, azon belül is az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kialakítása volt. Habár a túlzott derűlátást nem osztotta az orosz felsővezetés egésze, 1991-ben Oroszország mégis csatlakozott az Euro-atlanti Együttműködési Tanácshoz, amely lehetőséget biztosított a Varsói Szerződés volt tagországainak és a  posztszovjet államoknak a NATO-val való kapcsolatfelvételre. 1994-ben a NATO és 23 más állam kezdeményezésére megalakult a Békepartnerség együttműködési programja, melynek Oroszország máig is tagja. A partnerség keretein belül békefenntartói tevékenység, katasztrófa-elhárító gyakorlatok, illetve az országok közötti kapcsolattartást és bizalomerősítést szolgáló programok zajlanak. A Szövetségesek és az oroszok közti bilaterális kapcsolatok hivatalos alapját az 1997-ben aláírt NATO–Oroszország Alapító Okirat teremtette meg, melyet 2002-ben a NATO–Oroszország Tanács (NATO-Russian Council, továbbiakban NRC) felállítása erősített tovább. Ez tárgyalási fórumot kínált a Szövetségesek és Oroszország közti kapcsolatok javítására is.

Ahhoz, hogy elősegítse a kapcsolatteremtést és együttműködést, Oroszország 1998-ban megalapított egy diplomáciai követséget a NATO számára, mely információs iroda 2001-ben nyitotta meg kapuit. Majd 2002-től egy katonai összeköttetési követség is felállt Moszkvában. Az NRC keretet biztosított a konzultációra, az aktuális biztonsági kérdések megvitatására és a gyakorlati együttműködés széles spektrumára.

A 2014 előtti együttműködések főbb területei

2014-ig számos területen indult meg az együttműködés Oroszország és a NATO közt, többek közt kábítószer-ellenes, terrorizmus elleni, non-proliferációs és fegyverellenőrzési, valamint nukleáris projektek keretein belül.

Az NRC első, átfogó akciótervezetei egyikeként született meg 2004-ben a terrorizmus elleni küzdelemben való gyakorlati és konzulatív együttműködés a NATO és Oroszország között. Ennek központi formáit alkották a rendszeres információcserék, a magas szintű párbeszéd, valamint a terrortámadások kapcsán megszerzett tapasztalatok megosztása egymással.

A két oldal szakértői kiemelt témaként foglalkoztak a nukleáris, vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek elleni védelemmel és a tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozásával. A gyakorlati együttműködés fejlesztéséhez számos szemináriumot tartottak a felmerülő kérdések megvitatására. Meghatározóak voltak nukleáris kérdések, melyek  terén egy nukleáris terminológiát magába foglaló szótár mellett elérték a nukleáris stratégiára és doktrínákra vonatkozó információk cseréjét is. Emellett 2004 és 2007 között az NRC országok négy nukleárisbaleset-elhárítási gyakorlatot folytattak le Oroszországban, az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Franciaországban. Ezek hozzájárultak az átláthatóság növeléséhez és a nukleáris katasztrófákra adott gyors, egységes és szakszerű intézkedések kidolgozásához, valamint erősítették a bizalmat a NATO és Oroszország között.

2006-ban az afgán és közép-ázsiai tisztviselők számára az NRC elindította kábítószer-ellenes képzésre vonatkozó projektjét, melynek fő célja az Afganisztánból származó kábítószer-szállítás megakadályozása volt. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalával (United Nations Office on Drugs and Crime, UNODC) együttműködve több mint 3500 tisztet képeztek ki az NRC Kábítószer-ellenes Gyakorlat Projektjének (NRC Counter-Narcotics Training Project) keretein belül. A résztvevők 7 országból – Afganisztánból, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból, Üzbegisztánból, és a 2010-es csatlakozása után Pakisztánból – érkeztek. A projekt során állandó tréningeket tartottak Oroszországban és Törökországban, valamint kihelyezett tanfolyamokat szerveztek az együttműködő államokban, melyek célja a helyszíni képességek kiépítése és a regionális hálózat kialakítása volt az együttműködés elmélyítésének érdekében.

Mindemellett korán megjelent az NRC-n belül a civil vészhelyzetekben való együttműködés, mely egészen 1996-tól 2014-ig állt fenn a katasztrófák (földrengés, árvíz, terrortámadások) közös kezelésének és a kooperációnak a fokozására. 1998-ban orosz kezdeményezésre megalakult Euro-atlanti Katasztrófa-elhárítási Koordinációs Központ, mely az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-Atlantic Disaster Response Coordination Centre) tagországai közt koordinálja a katasztrófa-elhárítást és a polgári védelmet.

A civil szektoron kívül tudományos és technológiai közegekben is együttműködött a NATO és Oroszország. Az oroszok elkötelezettek voltak a NATO Béke és Biztonság Bizottság munkája mellett, mely az új biztonsági kihívásokra kereste a válaszokat. Legjelentősebb kutatási területeknek a robbanószerek felderítése, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek elleni védelem és a terrorizmus elleni harc számítottak

Az NRC 2007-ben létrehozta weboldalát, melynek üzemeltetését 2014-ben felfüggesztették.

Sötét felhők a borús égen

Az első törés a NATO–Oroszország kapcsolatokban 2008-ban mutatkozott meg, az orosz–grúz háború kirobbanásakor. A konfliktus az NRC találkozók felfüggesztését vonta maga után, egészen 2009 tavaszáig, mivel a Szövetségesek szerint Oroszország megtörte békefenntartó szerepét a függetlenedni kívánó dél-oszét és abház régiókban, és aránytalan katonai túlerővel avatkozott be, mikor Grúzia az ország egyesítésére tett kísérletet.

Ezután a máig tartó szakítás 2014 áprilisában következett be, miután Oroszország illegálisan annektálta a Krímet Ukrajnától. Azóta az NRC-n belüli összes polgári és katonai együttműködést felfüggesztették. A politikai és katonai párbeszédnek azonban továbbra is maradtak nyitva csatornái az információcsere és félreértések csökkentésének érdekében.

Napjainkban egyre inkább romlik a kapcsolat az Oroszországi Föderáció és a NATO, a Szövetségeseken belül különösen az Egyesült Álamok és Oroszország közt. Az év elején az Észak-atlanti Tanács közleményt adott ki, melyben támogatta az USA-t abban, hogy felmondja az INF-szerződést válaszként arra, hogy Oroszország megszegte az ebből következő kötelezettségeit  és olyan fegyverrendszereket kezdett kidolgozni, valamint hadrendbe állítani, melyek a szerződés hatálya alá esnek. Az amerikai vádak alapját a Novator 9M729 (NATO nevén SSC-8) szárazföldi indítású robotrepülőgép alkotta. A szerződés megszegését azonban az oroszok továbbra is tagadják.

Írta: Szilágyi Laura

 

2019. március–áprilisban rendezték a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, ahol két szekció négy tagozatában versenyzett a Biztonságpolitikai Szakkollégium öt hallgatója; az alábbiakban az ő sikereikről számolunk be. Lendvai Tünde „A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külföldön élő közösségei – észak-koreai állampolgárok által kiváltott biztonsági kihívások Japánban, a Koreai Köztársaságban és a Kínai Népköztársaságban” című pályamunkájával II. helyezést ért el a Társadalomtudományi szekció, Nemzetközi tanulmányok III. tagozatában. Dolgozatát az SAS Institute jóvoltából különdíjjal is jutalmazták. Az ÚNKP ösztöndíjprogram által is támogatott kutatás középpontjában a Japánban élő, észak-koreai identitást valló közösség hírhedt érdekvédelmi szervezete, a Chongryon avagy Chosen Soren áll, amely szoros kapcsolatot ápol a phenjani vezetéssel. A szervezet illegális tevékenységei hozzájárultak a rezsim nukleáris és rakétaprogramjának kifejlesztéséhez. Emellett a Chongryon szorosan együttműködött az észak-koreai ügynökök fedett kiképzésében és a japán állampolgárok elrablásában, továbbá vezetőihez kötődik számos kémbotrány, Dél-Koreában végrehajtott titkosszolgálati akció és merénylet megtervezése. A szervezet azonban ma is működik, közel 70 ezer fős taglétszámmal. Arról, hogyan lépett fel sikeresen a japán vezetés a Chosen Soren által kiváltott biztonsági kihívásokkal szemben, és miként biztosította a szervezettől függő észak-koreaiak megélhetését, hamarosan egy publikációban olvashatnak. Ezúton is köszönjük Tünde konzulensének, Bartók András, egyetemi tanársegédnek kitartó munkáját, aki a Biztonságpolitikai Szakkollégium senior tagja. Lendvai Tünde Petróczki Márk a “Klímaváltozás hatás a jövő geopolitikájára” című dolgozatát az OTDK Társadalomtudományi szekció Nemzetközi tanulmányok II. tagozatában a 2. helyre értékelték, illetve az SAS Institute különdíjával jutalmazták. A cél az volt, hogy a klímaváltozás kissé elhanyagolt területét vegye vizsgálat alá Márk a kutatásával. A dolgozat témája azt vizsgálta, hogy a klímaváltozás hatására a jövő geopolitikai–biztonsági helyzete hogyan változhat meg az elkövetkező száz évben. Maga a vizsgálat két fő részből állt: először a klímaváltozást, majd az ebből fakadó geopolitikai változásokat mutatta be. Elmondható, hogy a klímaváltozás a szegényebb, jelenleg kevésbé fejlett és stabil országokat sokkal rosszabbul fogja érinteni, így az olló a gazdagabb és szegényebbek között tovább nyílhat. Petróczki Márk Rozgonyi Attila „A hacktivizmus biztonságpolitikai vetületei” című dolgozatával az OTDK Had- és Rendészettudományi szekció Kiberbiztonság, Kibervédelem tagozatában első helyezést és a Belügyi Tudományos Tanács különdíját érte el. Attila dolgozatában a politikai indíttatású hackertevékenység összefoglaló, monografikus bemutatása mellett a hacktivizmus egyes biztonsági szektorokra gyakorolt hatásait kutatta. Ennek során megállapítást nyert, hogy a tevékenység minden, a koppenhágai iskola szerint csoportosított biztonsági szektorra hatást gyakorol, illetve, hogy ennek ellenére, a felhasznált eszközrendszerből és a trend hanyatlásából kifolyólag nem feltétlenül szükséges a legmagasabb biztonsági prioritással kezelni napjainkban a nyugati, első generációs hacktivista csoportok tevékenységét. Rozgonyi Attila díjai Shadeh Fadi “A Közel-Kelet vízbiztonsága – A régió vízbiztonsági kihívásainak áttekintése a vízforrások komparatív vizsgálatával” című pályamunkáját a Társadalomtudományi szekció Nemzetközi tanulmányok II. tagozatában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatási rektorhelyettesének különdíjával jutalmazták. Az ÚNKP által támogatott kutatás középpontjában a közel-keleti térség vízmegosztásának vizsgálata áll, figyelembe véve a természetes folyamatok és az emberi tevékenység következtében kialakult, illetve a demográfiai változások által súlyosbított ivóvízhiányt, valamint az erre válaszként létrehozott innovatív megoldásokat, alternatív vízforrásokat. A kutatás célja, hogy összehasonlítva a különböző gazdasági, társadalmi és földrajzi adottságokkal rendelkező közel-keleti országokat, átfogó képet alkosson a térség vízmegosztásáról, illetve annak konfliktusokozó hatásáról. Eredményeként megállapítható, hogy a Közel-Kelet a világon az egyik legkevesebb természetes megújuló vízkészlettel rendelkező terület. Az Arab-félsziget államai a kevés megújuló vízkészlet miatt a drága és magas energiaigényű alternatív vízforrásoknak vannak kiszolgáltatva, azonban a kismértékű államközi vízforrások jelentősen csökkentik a vízkonfliktusok kialakulásának esélyét. Ezzel szemben a régió északi államai habár vízben gazdagabbak, azok államközi megosztása konfliktusossá teszi kapcsolatukat. Shadeh Fadi Szilágyi Laura “Orosz hadászati gyakorlatok (Zapad 2017 és Vosztok 2018) értékelése” című dolgozatával részt vett az OTDK Had- és Rendészettudományi szekciójának Biztonságpoliktikai tagozatában. Laura dolgozatában a két legutóbbi és legnagyobb terjedelmű orosz hadászati gyakorlatot, a Zapad 2017-et és Vosztok 2018-at elemezte. Bemutatta a gyakorlatok végrehajtásának körülményeit, az orosz hadsereg műveleteit és fejlődését, valamint kitért a haditechnikai eszközök és a NATO-vélemények rövid ismertetésére is. Az értékelt hadászati gyakorlatok alapján kész képet lehet összerakni az orosz biztonság- és katonapolitika új nézeteiről, és megismerhetjük az Oroszországi Föderáció jövőbeni, modern körülmények között zajló hadviselésről alkotott elképzeléseit. A dolgozatból szintén láthatjuk, hogyan szorul kényszerpályára egyre inkább az orosz külpolitika és találja meg a fejlődés útját a távol-keleti szövetségi rendszerek erősítésében, a nyugati országok elszigetelő magatartásának köszönhetően.

2019. április 30-án hajnalban Juan Guaidó videón minden venezuelai állampolgárt az utcára hívott, hogy együtt lázadjanak a Maduro-kormány ellen. A videóban, melyet a Generalissimo Francisco de Miranda Légi Támaszponton, egy caracasi katonai reptéren vettek fel, Guaidó több egyenruhás katona társaságában buzdítja nemcsak a civileket, hanem a venezuelai katonai erőket is a kormányellenes fellépésre. A reptér közelében a bejelentés után a kormányerők és az ellenzék oldalára álló katonák erőszakos összecsapására került sor, ahol könnygázt és harckocsit is bevetettek a katonák. A zavargásban több mint 70 ember sérült meg, köztük civilek és egy ezredes is.

Az ellenzéki erők oldalán megjelent Leopoldo Lopez is, akit 2014-ben a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság 14 év börtönre ítélt kormányellenes erőszakos tüntetések vezetése miatt. Lopezt – aki jelenleg a venezuelai Népakart Párt vezetője – elmondása szerint az ellenzék oldalára átálló katonák szabadították ki.

Az önmagát ügyvezető államfőnek kinevezett Guaidó által immár három hónapja vezetett tüntetési folyamatot „Operación Libertad” (Szabadság-hadművelet) néven említik, melynek nem titkolt célja a szocialista Maduro-rezsim megdöntése. Egyelőre tisztázatlan, hogy a venezuelai katonai erők mekkora része állt be mögé; Vladimir Padrino, venezuelai védelmi miniszter továbbra is Maduró elnököt támogatja és kijelentette, hogy a dezertáló egyenruhások ellen az venezuelai ügyészéség eljárást fog indítani.

Maduro elnök 2019. április 30-án kedd este már úgy nyilatkozott, hogy nemzetközi hatalmak által támogatott államcsínyt sikerült megakadályozniuk; ahogy a korábbi, Caracast súlytó áramszünetért (Operation Blackout), úgy a puccs elkövetéséért is az Egyesült Államokat tartja felelősnek.

Ugyanezen a napon Samuel Moncada, Venezuela ENSZ-nagykövete sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a puccs leverésével Maduro elnök bebizonyította, hogy ő az egyetlen ember, aki képes garantálni a békét és jogállamiságot; arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy ítéljék el egy ország belpolitikai ügyeibe történő külső beavatkozást, melynek nincs más célja, mint bábkormányt felállítani és nemcsak gazdasági, de katonai erőt alkalmazva megdönteni a jelenlegi vezetést.

Ki támogat kit? (kék: Guaidó; narancssárga: Maduró; zöld: párbeszéd; fehér: nincs elérhető adat); forrás: StatistaCharts

A latin-amerikai régió

Dél-Amerika az utóbbi évtizedekben politikai–ideológiai változáson ment keresztül. Míg a 2000-es évek elején hódított a „rózsaszín hullám” – konszolidált baloldali politikai gondolkodás, mely főleg a szocializmushoz áll közel –, addig manapság a jobboldali erők törnek előre. Brazília és Kolumbia – melyek szomszédos országokként összesen 3,4 millió venezuelai menekültnek biztosítanak menedékjogot –, Peru, Paraguay, Argentína, Chile és Ecuador Guaidót támogatják, ahogy a Lima-csoport is; Bolívia és Kuba viszont határozottan Madurót tartják Venezuela legitim elnökének.

Különböző álláspontok a nemzetközi közösségben

John R. Bolton, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója azt nyilatkozta, hogy Amerika továbbra is Juan Guaidót támogatja, a hadsereg Maduro elleni buzdítását nem tekinti puccsnak; mivel Maduro nem Venezuela legitim elnöke, ezért békés hatalomátadást kíván látni Maduro elnök részéről. Ezt egyelőre „békés eszközökkel” próbálják előidézni, melyek közül az egyik legjelentősebb a gazdasági szankciók alkalmazása. Bolton megerősítette, hogy továbbra is minden lehetőséget mérlegelnek, így nem zárta ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem.

Az orosz álláspont továbbra is változatlan: Putyin Maduro elnökségét támogatja és az Amerikai Egyesült Államokat felhívja arra, hogy ne avatkozzon be egy ország belpolitikai ügyeibe. 2019. március végén Oroszország nemcsak diplomáciai úton erősítette meg támogatását, hanem katonai tanácsadók, technikusok és kiképzőtisztek küldésével is. Az orosz külügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy az alakulat addig marad, ameddig a Maduro-kormánynak szüksége van rá, ez pedig egyszerűen a két állam közötti bilaterális katonai–technikai együttműködési egyezségen alapul.

Egy újabb befagyott konfliktus?

A nemzetközi közösség jelentős része összefogott a Maduro-rezsim ellen, ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy támogatók nélkül maradt. A minden jelentős nemzetközi konfliktusban megjelenő két oldal, az Egyesült Államok és Oroszország egy újabb ország belpolitikai problémái kapcsán csap(hat)nak össze. Trump amerikai elnök Latin-Amerika politikája eddig elég bizonytalan volt – mondhatjuk azt is, hogy céltalan –, a Venezuelában megkezdőtött, szocialista kormány megdöntésére irányuló tüntetések viszont most szilárd alapot adtak a határozott fellépésre. Oroszország számára geostratégiai szempontból elengedhetetlen, hogy egy földrészen legyen az Egyesült Államokkal; Kuba és Nicaragua aktív támogatása – gazdasági és hadiipari befektetések sorozatával – ezt alá is támasztja.

A kérdés, hogy számíthat-e Venezuela külső katonai beavatkozásra; nemcsak a közeljövőben, hanem egyáltalán. A politikai helyzet ugyanis vagy Maduro hatalmon maradásával végződik, melynek következménye egy szocialista, válságot elszenvedő Venezuela; vagy Guaidó kerül hatalomra, ami a piacgazdaság bevezetésével Venezuela valószínű gazdasági kiszolgáltatottságához vezet; vagy továbbra is megmarad a két elnök, aminek következtében nagy valószínűséggel polgárháború fog kitörni az országban.

A nemzetközi közösség nem zárkózott el eddig sem, és folyamatosan figyelemmel kíséri az eseményeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa valószínűleg napirendre emeli a problémát, ahol a konfliktus békés megoldását részesítik  majd előnyben.

„Stratégiai pontok, fojtópontok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A „Stratégiai pontok, fojtópontok” cikksorozat következő része a Panama-csatorna és az épülő Nicaragua-csatorna geostratégiai jelentőségével és egymáshoz való viszonyrendszerével foglalkozik.

A két csatorna egymáshoz viszonyított földrajzi elhelyezkedése. Kép forrása: Erik Rodriguez/BBC

A Panama-csatorna

A közép-amerikai Panama kis területű ország, azonban globális jelentősége annál nagyobb, mivel otthont ad az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő Panama-csatornának, ami a világkereskedelem egyik legfontosabb fojtópontjává teszi. A 82 km hosszú csatorna több ezer kilométerrel rövidíti le a tengeri hajózási útvonalakat, ezért évente közel 13 000 hajó halad keresztül rajta. Az amerikai kontinens keleti partvidékéről kiinduló hajóknak így nem szükséges délről megkerülni Dél-Amerikát a Horn- és Magellán-szorosokon keresztül, hanem egy kisebb áthaladási díj és nagyjából 20 óra várakozásért cserébe hetekkel rövidíthetik le az útjukat az Amerikai Egyesült Államok nyugati partvidéke vagy Kelet-Ázsia kikötői felé.

Panama kedvező földrajzi fekvését a nagyhatalmak már évszázadok óta igyekeznek kihasználni. Először a spanyolok ismerték fel a területben rejlő lehetőségeket a 16. század során. A 17. század végén a skótok alakítottak ki egy szárazföldi útvonalat a két óceán között, ezt azonban a barátságtalan természeti környezet közel járhatatlanná tette. A következő kísérletre az 1850-es évekig kellett várni, amikor az ifjú, terjeszkedő regionális hatalom, az Amerikai Egyesült Államok épített egy vasútvonalat Panamában, összekötve a két óceánt, valamint közvetve keleti és nyugati partvidékét is. A csatorna megépítését először a franciák kísérelték meg a 19. század végén, de nem jártak sikerrel. Végül a 1903-as panamai elszakadási törekvések amerikai támogatása után az újonnan létrejövő Panama, a Hay-Bunau-Varilla megállapodás keretében, bérbe adta a csatorna építésének, működtetésének, őrzésének és az azt övező Panama-csatorna Övezet feletti ellenőrzés jogát az Egyesült Államoknak.

A területen szinte azonnal megkezdték a csatorna építését, ami 1914-ben már el is kezdődött. A csatorna forgalma és jelentősége azóta is folyamatosan nő, jelenleg az USA külkereskedelmének több mint 15%-a halad rajta keresztül. A csatorna jelentőségét példázza, hogy az Egyesült Államok hajlandó volt a csatorna ellenőrzése érdekében 1989-ben megszállni Panamát, miután egy USA-ellenes elnök került hatalomra az országban. Az Övezet feletti szuverenitását csak 1999-ben nyerte vissza Panama az 1977-es Torrijos–Carter megállapodásnak köszönhetően. A csatorna területe azóta egy demilitarizált övezet és az Egyesült Államok aligha hagyná, hogy egy másik, rivális hatalom terjessze ki rá a befolyását.

A kezdeti fenntartással kapcsolatos aggályok hamar eloszlottak és a csatorna azóta is folyamatosan növeli a forgalmát. A Panama-csatorna okozta gazdasági előnyöket Panama szabadkereskedelmi övezetek (ún. különleges gazdasági övezetek – KGÖ-k) létrehozásával és szolgáltató szektorainak fejlesztésével próbálja meglovagolni. Panamaváros pedig magát a „közép-amerikai Dubajként” tartja számon.

A képen a világ jelentős szorosain, csatornáin áthaladni képes maximális hajóméretek láthatóak. Kép forrása: EIA

A megnövekedett igény miatt 2016-ban egy bővítésen is átesett a csatorna, aminek köszönhetően immár egymással párhuzamosan, három zsilipen haladhatnak keresztül a nagyobb méretű Post-Panamax osztályú hajók, melyek már akár 13.000 TEU (szállítmányozásban használt 6 méter hosszú konténer) szállítására is alkalmasak, a korábbi maximum 5000 TEU helyett. A bővítés ellenére a csatorna legnagyobb korlátozója továbbra is a kapacitás, ugyanis a legnagyobb kapacitású konténerhajók (Triple E – 18.000 TEU) számára nem elég nagy, így azokat továbbra is át kell rakodni a közeli kikötőkben.

Maersk Triple E teherhajó méretei és tervezett útvonala A Maersk Tripla-E osztályú hajók a legmodernebb és legnagyobb konténerhajói, kétszer olyan hosszúak, mint az USA legnagyobb repülőgép-hordozója és képesek egyszerre szállítani 36 ezer személyautót, 180 millió tabletet és 110 millió pár cipőt, vagy más egyéb termék tetszőleges kombinációját. Mindezt pedig fenntartható és hatékony módon, ugyanis a hajó 98%-ban újrahasznosítható anyagokból készült és konténerenként 50%-al kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint társai. Kép forrása: https://gcaptain.com/worlds-largest-ship-triple-e-infographic/

A csatorna mérete azonban nem kizárólag a kereskedelmi, hanem a katonai hajók áthaladását is korlátozza. Az Egyesült Államok Haditengerészete egészen az 1940-es évekig nem engedélyezte olyan hadihajók építését, melyek nem férnek át a Panama-csatorna zsilipjein. A zsilipek méretei a bővítés ellenére is máig meghatározzák az amerikai katonai gondolkodást és tervezést, hiszen a tilalom alól egészen máig kizárólag a repülőgép-hordozók és a kétéltű, partraszállást segítő járművek képeznek kivételt. A hadikikötők infrastruktúrája is ezzel párhuzamosan fejlődött, így a Panamax méretűnél nagyobb hajók kiszolgálása nem, vagy kevéssé biztosított.

A rivális

Az Egyesült Államok keleti partvidékének hatékony elérése stratégiai cél a kelet-ázsiai exportőr államoknak, mint Japán, Dél-Korea vagy Kína, emiatt a Panama-csatorna és annak áteresztő képessége kulcsfontosságú. A jelenlegi, bővített csatorna korlátai miatt tervben van egy második, Nicaraguán át vezető csatorna megépítése. A csatorna építésének jogát 2013-ban egy kínai telekommunikációs üzletember, Vang Csing vásárolta meg 50 évre. Az 50 milliárd dollár értékű projekt a tervek szerint 50 ezer új munkahelyet teremtett volna. Az építkezés lebonyolítására és a későbbi kiszolgálásra létrejött a kínai HKND vállalat. Az ambiciózus előzetes tervek szerint az építkezés 2014 végétől 2019-ig tartott volna. A csatorna 230-520 méter széles, valamint 27 méter mély lenne és áthaladna a Nicaragua-tavon, ami Közép-Amerika legnagyobb édesvízű tava. A tervek szerint létrehoznának egy 400 km2 mesterséges tavat is, amely vízzel látná el a zsilipeket. A Nicaraguai Nagy-csatorna tervezett hossza 270 km lenne és méretei lehetővé tennék a legnagyobb hajók áthaladását is, ezzel pedig könnyedén versenybe szállhatna a Panama-csatornával.

A Nicaragua-csatorna tervezetett útvonala (zöld). Forrás: Stratfor

Az építkezést előkészítő munkálatok (bekötőutak építései, kiszolgáló raktárak alapozása) megkezdődtek 2014-ben, viszont ennél tovább a projekt nem haladt 2014 óta, 2018 áprilisában pedig a HKND bezárta központi irodáját és a vállalat elérhetetlen. Az építkezés megakadásának és leállásának több komoly oka is van. A finanszírozási oldalon súlyos aggályok merültek fel, miután Vang Csing a 2015-ös kínai tőzsdekrach során elvesztette vagyonának 85%-át, és így a kínai kormány beavatkozása nélkül (amely valószínűtlen) nem látszik jelenleg, hogy honnan lenne forrás az építkezés folytatására. A finanszírozáson túl a Panama-csatorna bővítése és számos egyéb megvalósuló projekt, valamint az amerikai kikötők befogadóképességének jelenlegi korlátai miatt kérdéses a csatornaépítés jövőbeni megtérülése is. A kínai kormány valószínűleg inkább más, jobb megtérülési rátával rendelkező befektetést támogatna, mint például a Panama-csatorna további bővítését és a karibi térségben olyan mélyvízi kikötők építését, melyek képesek a modern konténer és egyéb szállítóhajók kiszolgálására.

A gazdasági problémákon kívül a környezeti és társadalmi szempontok is közrejátszhatnak az építkezés megtorpanásában. Számos aggály merült fel, miszerint az építkezések 400 ezer hektárnyi őserdőt irtanának ki, elpusztítva 22 veszélyeztetett faj előhelyét és fenyegetve a Nicaragua-tavat, amely az ország legnagyobb édesvíz-biztosítója. Emellett az Amnesty International számításai szerint közel 100 ezer embernek kellene elhagynia a lakhelyét és az emiatt kapott állami kártérítés mértéke kérdéses, hiszen az ország nem a jogbiztonság fellegvára. A fent említett tényezők és a felmerült korrupciós vádak (a Nicaraguai Nemzetgyűlés előzetes hatástanulmányok nélkül engedélyezte a projektet) miatt széleskörű tiltakozások rázták meg Nicaraguát 2013-tól kezdődően. A tüntetések és a felmerülő problémák ellenére a nemzeti felmérések szerint a lakosság 70% támogatja a projektet, és a kormány továbbra is szilárdan kiáll annak megvalósulása mellett.

Globális perspektívába helyezve látható, hogy a Panama-csatornát helyettesíteni próbáló törekvések, így a Nicaraguai Nagy-Csatorna nem valósíthatók meg belátható időn belül gazdaságilag megtérülő módon, így Kína figyelme a kiváltás helyett inkább a kiegészítés felé irányul. Továbbá alternatív útvonalak (lásd Északi-sarkvidék) megnyitásával próbálja áthidalni a földrajzi és műszaki akadályokat. A Panama-csatorna további bővítésére való törekvés indokolt, azonban elsőként a Karibi-térség és az USA keleti partjának kikötői infrastruktúrájának fejlesztése szükséges a tengeri kereskedelem növekedési ütemének fenntartása érdekében. A kínai befolyás befektetések (foreign direct investment – FDI) általi terjesztése egyre jelentősebb a térségben, amely a közeljövőben az amerikaiakkal való térségbeli rivalizálást fogja erősíteni.

További forrás: Parag Khanna: Konnektográfia: A globális civilizáció jövőjének feltérképezése, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2017.

A Száhil-öv, vagy Száhel-övezet, mely földrajzi értelemben Szenegáltól Eritrea keleti részéig terjed, nem hiába tekinthető napjaink egyik, ha nem a legszegényebb térségének. A néhány ezer évvel ezelőtt még erdős szavannaként létező terület jelentős része mára már gyakorlatilag „beleolvadt” a tőle északra elhelyezkedő Szaharába. A déli irányba történő, rekordokat döntő terjeszkedése (2500 km2/év), valamint területének mintegy 30%-ának (1,17 millió km2) sivataggá válása a 2010-es évekre mind egyre nagyobb nehézségeket okoznak a térség lakosainak.

A Száhel-övezet földrajzi kiterjedése napjainkban, forrás: google.com.

Kihívások a Száhel-övezetben

A jelenlegi szárazság még az 1970-es években kezdődött el, és azóta – néhány év kivételével – az évi csapadékmennyiség a korábbi átlagot (455 mm/év) sosem haladta meg.  Ez, az egyébként Afrika első számú termőföldjeiből egy olyan terméketlen földet eredményezett, mely milliók megélhetését, lakhelyét és ezzel párhuzamosan életét fenyegeti napról napra. Hogy közvetlenül pontosan hány millió emberről is van szó, nem lehet tudni. a Száhel-övezet folyamatos terjeszkedésével és a megközelíthetetlen területek miatt egyre nehezebb konkrét adatokkal szolgálni: a G5 országai (Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger) vonatkozásában egyes helyeken 80, máshol 90 millió főről írnak. Ez a szám számos szakértő szerint a következő 20 évben (2040-re) a duplájára nőhet, mely várhatóan fokozni fogja a térségben uralkodó válsághelyzetet.

Az ábra a Száhel-övezet évi csapadékmennyiség-változását mutatja 1901-től 2017-ig, forrás: http://research.jisao.washington.edu/data/sahel/. Az ábrán a Száhel-övezet népesség-és hőmérsékletváltozásának jelenlegi és jövőbeli becsült értékét láthatjuk, forrás: google.com.

Az utóbbi évek, évtizedek alatt az emberi tevékenységből  adódóan a levegőbe juttatott üvegházhatású gázok nagymértékben hozzájárultak a Száhel-övezet rendkívüli felmelegedéséhez, és a korábban ember által nem tapasztalt szeszélyes időjárási viszonyokhoz. A termőföldek mintegy 80%-a terméketlenné vált, a hőmérséklet pedig a globális átlagnál mintegy másfélszer nagyobb mértékben emelkedik, mely 2050-re akár 4-5 Celsius fokos hőmérséklet-növekedést is jelenthet. Az éghajlatváltozás mellett jelentős szerepe van a termőföldek pusztulásában a túllegeltetésnek is. Jelenleg mintegy 33 millió embert érinthet közvetlenül a szárazság okozta éhínség, akik nemhogy a jobb megélhetés érdekében, de már a túlélésért hagyják el otthonukat. Sokuk, a hiedelmekkel ellentétben nem külföldi országokban, hanem saját államuk egyik nagyvárosában keres menedéket, megélhetést. A fejletlen infrastruktúra, a szakképzetlenség, a megfelelő munkahelyek hiánya, a korrupció és a térség országaira közösen jellemző gyenge „demokratikus” kormányzás következtében nagy részük illegális munkát kényszerül vállalni. Ez a termőföldek elkobzásán át a nyílt utcai rablásokon keresztül a bűnszervezetek és más, szélsőséges csoportokhoz való csatlakozást eredményez.

A menekülés egyik legfőbb oka a fegyveres konfliktusok. A felmelegedés következtében rendkívül összezsugorodó Csád-tó és környéke az utóbbi években egyre több nyilvános figyelmet kapó Boko Haram terrorszervezetnek ad otthont. Az utóbbi 9 évben megközelítőleg 2,5 millió helyi lakos kényszerült elhagyni otthonát a Csád-medencében. Ugyancsak súlyos gondot okoz a pásztorok és farmerek közötti feszültség. Az előbbiek a részben a túllegeltetés során kialakuló elsivatagosodás hatására kényszerültek más, még termékeny és legeltetésre alkalmas földekre menni. Így kerülnek folyamatos összetűzésekbe a teljesen más mezőgazdasági eszközöket alkalmazó farmerekkel. A konfliktus kiváltó okai a természeti erőforrásokért való küzdelem, a gyors és szabályozatlan népességnövekedés, valamint az éghajlatváltozással és gazdasági átalakulással fokozódó ingerültség, melynek eredményeként 2011 és 2016 között évenként csak Nigériában 2000 ember vesztette életét, további 300 000 pedig menekülni kényszerült.

Regionális összefogási kísérletek

Bár problémáik jelentős része lokális eredetű, a súlyos természeti és ember generálta csapások egyaránt arra késztették a térség államait, hogy regionális szinten igyekezzenek megoldást találni mindezen nehézségekre. Az utóbbi évtizedekben a Száhel-övezet országai számos együttműködési tervet dolgoztak ki. Ilyen volt például a 2019. február 25-én, 17 térségbeli állam aláírásával létrejövő egyezmény is, mely hat projekt keretében igyekszik szabályozni a résztvevő országok üvegházhatás-kibocsátásának mértékét, ezzel enyhíteni az éghajlatváltozás helyi hatásain. Mahamadou Issoufou, nigeri elnök a klímacsúcson azonban kiemelte, hogy a 350 milliárd eurónak megfelelő támogatás nem tekinthető végleges megoldásnak, hiszen ők csak elszenvedői, nem közvetlen okozói a környezet gyors léptű változásának. A Csád-medence Boko Haram által ellenőrzött területeinek felszabadításáért, illetve annak későbbi újjáépítésének céljából a Lake Chad Basin Commission (LCBC) 2018. augusztus 30-án egy regionális szintű stratégiát dolgozott ki. December 6-án, egy Nouakchottban tartott adománygyűjtő konferencián 2,4 milliárd eurót sikerült összegyűjteni mintegy 40 különböző fejlesztési program kivitelezésére. Ez a G5 országainak korábbi, 1,9 milliárd eurós célkitűzését messze fölülmúlta.

Az egyik legnagyobb előrelépést a Száhel-övezet jövőjére vonatkozóan a 2013-ban publikált ENSZ-tervezet adta (UN Integrated Strategy for the Sahel). A tervezet elsősorban a jelenleg legsürgetőbb nehézségek kérdéseire ad kielégítő és megvalósítható válaszokat három fő területen: kormányzás, biztonság és újjáépítés. A kormányzás területe mindenekelőtt azt a célt tűzte ki, hogy a lakosság többségének akarata megegyezzen az adott ország prioritásaival, és fordítva. A biztonság elsősorban a határvédelem biztosítására utal, mely nemcsak a bűncselekmények és terrorista akciók visszaszorulását eredményezné, hanem a legitim gazdasági tevékenység kialakulásának feltételeit is előidézheti. A tervezet harmadik pillére pedig a sebezhető háztartások támogatását, az élelmiszerbiztonság megteremtését, valamint a hosszú távú újjáépítés feltételeinek biztosítását szeretné elérni. A 2013-as publikálás óta a térség számos állama, NGO-ja, intézménye, valamint jónéhány nemzetközi szervezet és intézmény (például: Afrikai Unió, Világbank, Afrikai Fejlesztési Bank) ígéretet tett a dokumentumban foglaltak kivitelezésének megsegítésére.

A „Nagy Zöld Fal” mozgalom

A Nagy Zöld Fal (Great Green Wall) kiépítésének ötlete minden eddigi regionális szintű együttműködési elképzelést felülmúlt. Az ötlet még az 1970-es években fogalmazódott meg a nagy szárazság következtében tömegével terméketlenné váló talaj feljavítására. Az 1980-as évekre már mozgalommá nőtte ki magát az ötlet, majd végül az Afrikai Unió égisze alatt, 2007-ben a Száhel-övezet érintett államai közösen kezdték el megvalósítani ezen régi álmukat. A kezdetben aláíró 11 állam létszáma mára már 20-ra emelkedett. A Nagy Zöld Fal mozgalom célja egy olyan zöld terület kialakítása, mely 8000 km (!) hosszan szeli ketté Afrikát Szenegáltól Dzsibutiig. 2019-ig, bő tíz év leforgása alatt becslések szerint az eredeti szakasz mintegy 15%-át sikerült kiépíteni, míg 2030-ra a következő célokat tűzték ki a résztvevő országok: 100 millió hektár jelenleg terméketlen földterület helyrehozása, 250 millió tonna széngáz elnyelése az atmoszférából, illetve 10 millió új munkahely megteremtése a mezőgazdasági és vidéki területeken. Amennyiben sikerrel jár a ’Fal’ kiépítése, úgy az rengeteg problémát képes lenne enyhíteni, mint az elsivatagosodást, talajpusztulást, éhínséget, migráció mértékét, illetve helyi konfliktusokat oldhat meg, munkahelyet teremtene millió ember részére.

Összességében stabilitást hozhat a térségre, mindemellett lényegesen hozzájárulhat az ENSZ által 2015-ben megfogalmazott Fenntartható Fejlődés célok eléréséhez is. A Nagy Zöld Fal építését 2014 óta többek között az ENSZ és az Európai Unió is támogatja: előbbi az ENSZ Sivatagosodás Elleni Konvenciója (United Nations Convention to Combat Desertification, UNCCD) keretein belül kidolgozott projekt által, utóbbi ennek finanszírozásával segíti a Fal megépülését. Csak az ír kormány eddig 1,2 millió eurót biztosított a zöldesítésre. Az UNCCD által elindított kampány, a „Growing World Wonder” egyre több figyelmet kap világszerte a médiának köszönhetően, melynek elsődleges célja globális figyelemfelhívás a térség problémáira. Reményeik szerint a kampánnyal – anyagi támogatások folytán – sikerül majd elérni a 2030-ra kitűzött céljaikat.

A Nagy Zöld Fal kiépítésének tervezete, forrás: google.com

Írta: Tóth Milán

Április 12-én, pénteken délelőtt a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjaiként lehetőségünk nyílt meglátogatnunk az újpesti MH Hadikikötőt, ahol bepillantást nyerhettünk a tűzszerészek, azon belül a robbanóanyag-kereső kutyás műveleti század és a médiában is egyre többet emlegetett, idén 171 éves hadihajós alosztály mindennapjaiba.

Csapatunk délelőtt érkezett meg a helyszínre, ahol Koch Norbert főhadnagy úr várt ránk, hogy körbevezessen minket az objektum területén. A látogatást a robbanóanyag-kereső kutyás műveleti század nyitotta meg bemutatójukkal, amelynek keretén belül többek között bepillantást nyerhettünk a kutyák kiképzésének folyamatába és az eléjük táruló feladatok sokaságába.

Ezután megismerkedtünk az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred történetével, szervezeti felépítésével, feladataikkal és kihívásaikkal. Megtekintettük a folyami aknamentesítő hadihajókat is, melyekről a március 23-i budafoki bombakiemelés kapcsán már sokat olvashattunk.

A nap folyamán hatalmas élménnyel gazdagodhattunk. „Hajózni szükséges, élni nem muszáj“ – mondta az ókori római Pompeius. Ezen mondásának helyességét immár nem csupán a nemzetközi, hanem a hazai viszonyrendszerben is tisztán látjuk. Az eszközök megismerésén túl kellemes tapasztalatként szolgált beszélgetnünk a katonákkal, akiknek szavaiból tisztán kiolvashattuk hivatásuk iránti elkötelezettségüket és odaadásukat.

Köszönjük szépen az 1. HTHE parancsnokának, hogy lehetőséget kaptunk betekinteni eme különleges, valódi képességekkel rendelkező speciális alakulat életébe. Rengeteget jelentett számunkra, hogy a tantermi előadásokon kívül testközelből is megismerkedhettünk a Magyar Honvédség tűzszerész és hajós képességeivel.

Szöveg: Szilágyi Laura

Fotó: Gajdos Milán hadnagy

Mexikót, Latin-Amerika második legnagyobb gazdaságával rendelkező országát már évtizedek óta sújtja a drogháború. A különböző drogkartellek, amelyek kontrollálják a kokain, marihuána, és egyéb drogok termelését és terjesztését, folyamatosan versengenek a hatalomért. Eközben Mexikó kormánya – nagyrészt sikertelenül – próbálkozik a kartellek visszaszorításával, az USA pedig katonai és pénzügyi támogatás mellett a biztonsági erőket is bevetette a drogkereskedelem csökkentésének érdekében.

A kartellek létrejötte, működése

Egészen a ’80-as évek végéig Mexikóban nem volt jellemző a drogkartellek uralma és az egész társadalomra kiható agressziója. Kezdetben főleg Kolumbiában jelentek meg ezek a szervezetek, melyek a kokaint Mexikón át szállították az USA-ba. 1989-ben Miguel Ángel Félix Gallardó-t, a mexikói kokainbiznisz fejét és a Guadalajara kartell megalapítóját letartóztatták; az így kialakult hatalmi vákuum pedig a drogkartellek közötti, máig tartó harcokat eredményezte.

Nagyobb kartellek 2000-ben és fragmentációjuk 2006 óta. Forrás: https://www.bbc.com/news/world-latin-america-42803801. Drogkartellek területi befolyása Mexikóban 2015-ben.

Ezt követően számos kisebb kartell alakult ki, melyek mára hatalmas szervezetekké nőttek, egész régiókat tartanak felügyeletük alatt, az ott élő civil lakosság ellen pedig folyamatosan erőszakot alkalmaznak. Ide sorolhatjuk többek között a Sinaola, Los Zetas, Jalisco New Generation, Gulf, Tijuana/Arellano Felix, Beltran Leyva, Juarez kartelleket.

Ezek a szervezetek dollármilliókat keresnek illegális kereskedelemmel. A legnagyobb hatalommal jelenleg a Sinaola kartell rendelkezik, mely számos kisebb, laza szálon összekötött csoporton keresztül operál.

A bandákat az országhatár sem állítja meg. Az USA-ban 2008-ban 230 városban voltak jelen mexikói drogkartellek, ez a szám pedig 2011-re drasztikusan megemelkedett, ekkor már több mint 1000 városról beszélhettünk. A nagy arányú mélyszegénység és munkanélküliség hatására a mexikói fiatalok számára sokszor az egyetlen lehetőség a nyomorból való kitörésre a kartellekhez való csatlakozás. Tovább rontja a helyzetet, hogy a mexikói rendőrség sok esetben tehetetlen a megfelelő kiképzés és felszerelés hiányában, az alacsony fizetések miatt pedig a korrupció sem ritka jelenség. A Los Zetas kartell például rendőröket integrált tagjai közé, annak érdekében, hogy illegális tevékenységeiknek a rendőrség se szabhasson gátat. Ugyanehhez a bűnszervezethez kapcsolódik a 2017-ben napvilágra került botrány. Számos szemtanú szerint a Zetas 2012-ben jelentős összeggel támogatta egyes mexikói politikusok kampányát, valamint rendőröket is lefizetett annak érdekében, hogy illegális tevékenységüket zavartalanul gyakorolhassák. Az ügy nemzetközi felháborodást keltett, és ugyan a Los Zetas kartell mára fragmentálódott, egykori hatalmát elveszítette, sokkoló a tény, hogy egy bűnszervezet ekkora hatást gyakorolhat egy ország politikájára.

A Monterrey és Torreón közötti úton a dombra festett ‘Z’ betű a Los Zetas kartell jelenlétét jelzi. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2017/nov/10/mexico-drug-cartels-grip-on-politicians-and-police-revealed-in-texas-court-files Harc a kartellek ellen

Mexikó új elnöke, a 2018-ban megválasztott Andrés Manuel López Obrador radikális változásokat ígér a drogok elleni háborúval kapcsolatban. A kormány eddig is milliárdokat költött a közbiztonság fejlesztésére, és a katonai kiadások is sokszorozódtak az évek során. 2007 óta legalább 54 milliárd dollárt költöttek biztonságra és védelemre, az USA pedig további 1,5 milliárd dollárral segítette a mexikóiak ügyét. A próbálkozások ellenére az eddigi drogháborúkban 2007 és 2017 között körülbelül 230 000 civil halottról és majdnem 30 000 eltűnt személyről számolnak be az adatok. Mexikó kormányát emellett súlyos vádak érték az emberi jogok megsértése miatt, melyeket a drogkartellek elleni küzdelmük során figyelmen kívül hagytak.

A mexikói drogháború áldozatainak száma: 2007-2017.

Az elért sikerek

Emellett Alex Cifuentes, Guzmán jobb keze a New York-i bíróságon ekkor beszélt először Enrique Pena Nieto megvesztegetéséről. Cifuentes azt állítja, hogy a volt mexikói elnök 2012-ben, megválasztása után 250 millió dollár kenőpénzt követelt El Chapotól, azért cserébe, hogy leállítsa az ellene létrehozott országos hajtóvadászatot. Végül a felek 100 millió dolláros összegben egyeztek meg. A drogbáró szerint a mexikói szövetségi rendőrség továbbá nemcsak figyelmen kívül hagyta a drogkereskedelmet, de esetenként részt is vett benne. Ha a vallomás igaznak bizonyul, az azt jelenti, hogy a drogkartellek korrupciója a mexikói politikai rendszer legmagasabb fokait is el tudja érni.

Annak ellenére, hogy a mexikói drogkartellekhez köthető halálesetek és a drogot fogyasztók száma máig rendkívül magas, az ellenük folyó küzdelem kicsit sem mondható reménytelennek vagy feleslegesnek. A 2009-ben egy, az USA-ban kiadott 37 fős lista azoknak a drogbáróknak a neveit tartalmazta, akik a már felsorolt drogkartellek vezetői szerepét töltötték be. 2015-re a 37-ből már 31-et elfogtak, további 2 pedig életét vesztette rivális drogkartellekkel való küzdelemben. Az egyik leghírhedtebb drogbáró, Joaquín Guzmán Loera, más néven El Chapo elfogása és 2015-ös szökése nagy port kavart. A Sinaloa Kartell vezetője mélyszegénységben nőtt fel, az illegális drogkereskedelemmel pedig 1 milliárd dolláros vagyonra tett szert. Első elfogására 1993-ban került sor, 2001-es szökését követően pedig 2014-ben újra elfogták, majd egy évre rá újra sikeresen szökést hajtott végre Altiplano-i cellájából egy 1,5 km-es alagúton keresztül. 2016 januárjában ismét elfogásra került, egy évre rá pedig kiadták az Egyesült Államoknak, ahol jelenleg tárgyalása is zajlik. 2019. február 12-én Guzmán ellen 10 pontban emeltek vádat, a tanúk meghallgatása pedig 11 héten keresztül tartott, ezáltal fény derült El Chapo és a Sinaola brutális és megrázó tevékenységeire. A drogbárót előreláthatóan életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.

Ugyan a drogbárók elfogását és bíróság elé állítását érintően kimagasló sikerekről beszélhetünk, egyes szakértők szerint ezek az intézkedések összességében nem csökkentik az erőszakot, sőt, a kialakuló kaotikus helyzet akár még többet szülhet. Hiszen annak ellenére, hogy Guzmánt, a legbefolyásosabb drogbárót 2016-ban bíróság elé állították, a drogtermelés aránya és a halottak száma is növekvő tendenciát mutat. A Sinaloa vezetőjének elfogása után a kartell hatalma ugyan gyengült, ezzel viszont teret adott eddig kisebb és még erőszakosabb módszerekhez folyamodó bűnszervezetek felemelkedéséhez, mint például a Jalisco New Generation. A kartellek elleni küzdelem tehát koránt sem ért véget Mexikó és az USA számára.

Írta: Ustea Dóra

„Stratégiai pontok, fojtópontok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A globális klímaváltozás következtében az Arktisz egyre jelentősebb szerepnek örvend a nagyhatalmak körében. Az olvadó jégnek köszönhetően a terület bővelkedik új lehetőségekben, ilyen a még fel nem tárt természeti erőforrások kiaknázásának opciója vagy  a megnyíló tengeri útvonalak használata. Ezek gazdasági, biztonsági és geopolitikai szempontból is relevánsak a térségen belüli és kívüli országok számára. Elemzésemben a térségen kívüli országokból főleg Kína és Oroszország kerül előtérbe.

1. ábra: Az északi-tengeri hajózási útvonalak. Forrás: https://pangea.blog.hu/2019/03/10/egy_remenybeli_uj-selyemut

Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg (lásd 1. ábra): az északnyugati átjárót (rózsaszín színnel), az északkeletit (sárga) és a transzpoláris (zöld) útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.

Földrajzi adatok

Az Északi-tengeren három hajózási útvonalat különböztethetünk meg (lásd 1. ábra): az északnyugati átjárót (rózsaszín színnel), az északkeletit (sárga) és a transzpoláris (zöld) útvonalat. Az első két útvonal kanadai, amerikai, valamint orosz felségvizeken keresztül vezet.

Ezek közül az északkeleti hajózható egyszerűbben és biztonságosabban. A transzpoláris átjáró szinte egyenes vonalban szeli át az Északi-tengert, így megközelíti ugyan az Északi-sarkpontot is, de végig nemzetközi vizeken marad, mely szerencsés a szállítóhajók számára, amelyeknek így nem kell az államok parti vizein való áthaladáshoz engedélyt kérniük. Mindhárom esetben az amerikai és ázsiai kontinenst elválasztó Bering-szoroson keresztül vezet ki az út a Csendes-óceánra.

2. ábra: Az északi-sarki jég olvadása az elkövetkezendő években. Forrás: https://worldview.stratfor.com/article/why-china-wants-expand-its-arctic-footprint

A szoros mintegy 1600 kilométer hosszú, legkeskenyebb szakaszán körülbelül 82 kilométer a távolság. Egyik fele az Amerikai Egyesült Államokhoz (továbbiakban USA), másik fele az Oroszországi Föderációhoz (továbbiakban Oroszország) tartozik. Nevét Vitus Bering, dán származású orosz felfedezőről kapta, aki 1728-ban hajózott át a szoroson. A szorosban helyezkednek el a Diomede-szigetek, melyek egyik tagja Oroszországhoz, a másik USA-hoz tartozik, köztük a távolság 3,8 km.

Az egész éves jégtakaró miatt az Északi-átjárók csak rövid időre olvadnak ki és válnak hajózhatóvá. Ez az időszak a klímaváltozás függvényében is még sokáig csupán csak évszakos lesz: előrejelzések szerint 10-15 év múlva is csak 2-4 hónap erejéig válnának hajózhatóvá az átjárók.

Az északi-sarki útvonalak gazdasági jelentősége

Napjainkban a vízi fuvarozás számít a legolcsóbb szállítási formának, így jelenleg a világkereskedelem 90 százaléka vízi utakon zajlik le. Ehhez az északi potenciális útvonalak jóval rövidebb szállítási távolságot biztosítanának, mint a mostani bejáratott hajózási útvonalak, melyek még inkább pénz- és időtakarékosabbá tennék a szállítást. Leginkább Kína érdeklődik az útvonalak iránt: számára a Dalian–Rotterdam kikötők közti távolság így 5000 tengeri mérfölddel rövidülne le, amellyel 10 napot nyerne  így az 53 napos utat 43 nap alatt bírná megtenni. Érdeklődése azonban nemcsak  gazdasági, hanem hatalmi ambíciókból is áll.

Az Északi-sark jelentőségét növeli az a tény is, hogy a terület tele van eddig még feltáratlan nyersanyaglelőhelyekkel. A U.S. Geological Survey kutatása alapján az Arktisz rejti a Föld legnagyobb, még felfedezetlen gáz- és olajtartalékát. Becslések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, jelentős mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósítható földgáz található az Északi-sarkon. Ez a világ még fel nem tárt olajforrásainak a 13 százalékát, a földgáz 30 százalékát és a cseppfolyósítható földgáz 20 százalékát jelenti. Emellett a terület nemesfémekben is bővelkedik, például aranyban, platinában, urániumban és ólomban.

Kínai célok

3. ábra: A Nordenskiöld által végighajózott új északi útvonal (pirossal) és az 1869 óta használatos Európa–Távol-Kelet hajózási útvonal. Forrás: https://pangea.blog.hu/2019/03/10/egy_remenybeli_uj-selyemut 4. ábra: „Egy övezet egy út” tervezett szakaszai Kína által. Pirossal az arktiszi, sötétkékkel a szárazföldi, világoskékkel a jelenlegi bejáratott útvonalak. Forrás: ‘China wants to be a polar power.” In: The Economist, 2018. április 14.

Kína Északi-sarkkal kapcsolatos törekvéseit a 2018 januárjában kiadott Fehér Könyv foglalja össze.

A dokumentum négy fejezetből áll:

1. Az Arktisz helyzete és jelenkori változások,
2. Kína és az Arktisz,
3. Kína irányelvei és alapelvei az Arktisszal kapcsolatban,
4. Kína rendelkezései és pozíciója az Arktiszt érintő ügyek rendezésének részvételében.

Az előszóban röviden összefoglalják a kínai érdeklődés okát, miszerint a globalizáció következtében az olvadó jégsapkák elvesztették regionális jelentőségüket, az Északi-sark már általános fontossággal bír a növekvő stratégiai és gazdasági értéke miatt, valamint a tudományos kutatások, természetvédelem, tengeri útvonalak és természeti erőforrások fényében. Az Arktisz magára vonta a régión kívüli országok és a nemzetközi közösség figyelmét, mivel az emberiség közös jövőjének, fejlődésének egyik fontos eleme. Ezen kívül Kína érdekeinek jogossága mellett azzal is érvel, hogyha megolvad az északi-sarki jég, akkor az ezzel járó tengerszint emelkedés negatívan érintené országa területét, így szükséges, hogy alakíthassa a régióval kapcsolatos döntéshozatalt.

Céljai elérése érdekében Kína már több északi-sarki kutatóállomással demonstrálja jelenlétét a térségben, másrészt orosz és norvég nagyvállalatokba való befektetésekkel igyekszik gazdasági befolyást szerezni. Az északnyugati átjárón pedig konkrétan átkelt a Xue Long hajóval, mely 83 nap alatt tette meg a kijelölt távolságot, ezáltal hét napot nyert a szokásos útvonallal szemben. Az északkeleti átjáró esetében a COSCO (China Ocean Shipping Company/Kínai Óceánjáró Társaság ) kínai hajózási vállalat tette meg az utat Dalian kínai kikötőtől Rotterdamig, majd vissza Tianjiba, mindezt csak 55 nap alatt.

Az északkeleti átjáró használata érdekében azonban Kínának jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, amelynek már kézzelfogható eredményei is vannak gazdasági és katonai téren is.

Oroszország

Oroszország is felismerte az Északi-sark gazdasági jelentőségét, aminek kiaknázása érdekében nagy beruházásba kezdett az északi útvonal fejlesztése érdekében. A fejlesztések keretein belül hajókra, hajóépítésekre, kikötőkre és navigációra 2030-ig több tízmilliárd dollárt kíván fordítani.  Nagy előny az ország szempontjából, hogy az északkeleti-útvonalat teljes mértékben birtokolja is kiterjedt arktiszi területei okán.

Kínával az északi-sarki Selyemút név alatt futó befektetés (mely az Új Selyemút kínai elképzelés része) volt az első projekt, mely érintette a térséget. Ebben a kínai Selyemút alaprészesedést vállalt az oroszok szállítással, infrastruktúrával és erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységeibe az Arktisz eurázsiai részén. 2017 óta Kína és Oroszország együttműködésének fő színtere az északi-sarki Selyemút és az északi-tengeri útvonal, melyekről a berlini G20-as találkozó előtt, 2017. június 8-án egyeztetett Xi Jinping és Vlagyimir Putyin, a kínai elnök oroszországi látogatása alkalmával. „Szoros együttműködésünk és kölcsönös támogatásunk egymás országa iránt nagy jelentőséggel bír nemzetközi szinten. Biztosítani fogjuk, hogy kapcsolataink zavartalanul erősödjenek tovább“ – nyilatkozta Xi a találkozón, kifejezve elköteleződését az orosz–kínai kapcsolatok iránt.

Oroszországnak azonban nem csupán gazdasági, de geostratégiai és katonai okokból is fontos a térség, ugyanis itt állomásozik az orosz Északi Flotta. A jég felengedésével lehetővé válna, hogy hajóik szabadon mozogjanak az Északi-tengeren. Azonban ez még mindig nem jelenti, hogy ezáltal képesek lennének kijutni a Csendes-óceánra, ahova a Bering-szoroson keresztül vezet  az út. A szoros félig az amerikaiaké, akik azt könnyedén elzárhatják. Ha azonban Oroszország a szoros felett teljes felügyeleti jogot szerez, és az északkeleti útvonal is hajózhatóvá válik, akkor hadihajóit bármikor kijuttathatja az óceánra.

5. ábra: Oroszország északi katonai báziasai. Forrás: https://southfront.org/wp-content/uploads/2015/08/Russian-Arctic-Military-Map.jpg

Következtetés

Biztosra vehetjük, hogy az Északi-sark iránti érdeklődés a jövőben sem fog csökkenni, ugyanis a térség olyan lehetőségeket rejt magába, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az ilyen irányú ambíciók realizálódását azonban a klímaváltozás és velejárói  nagymértékben befolyásolhatják.

Írta: Szilágyi Laura

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 11-én Varsóban megrendezett „Military security in the national and international aspect” hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk, Szabó Orsolya Réka és Ármás Julianna képviselte. Orsolya előadásában Magyarország katonai biztonsági környezetét ismertette, míg Julianna arra kereste a választ, hogy a hibrid hadviselés új befolyásszerzési eszköz-e a posztszovjet térségben.

Szabó Orsolya Réka, előadásának címe: Military security in Hungary. Ármás Julianna, előadásának címe: Hybrid warfare: a new tool for acquiring influence in the post-Soviet area?

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül, melyet ezúton is köszönünk!

Képek: WAT, BSZK.

Szerbiában Slobodan Milosevic 2000-es megbuktatása óta ritkán került sor tömeges ellenzéki megmozdulásra. Ezzel szemben a 2018 novembere óta folyó demonstrációsorozat már a harmadik tömegtüntetés az elmúlt évek során. A 2016-ban és a 2017-ben végbement demonstrációkhoz hasonlóan a tavaly ősszel kezdődött tüntetéssorozat is elsősorban az elnök, Aleksandar Vucic és pártja, az SNS (Srpska napredna stranka, Szerb Haladó Párt) ellen irányult. A demonstrációkon többször éri kritika az elnök személye mellett pártja túlzott befolyását a szerb médiára, valamint gyakran ismételt vád a választók megfélemlítése is.

Vucic 2014-ben lett az ország miniszterelnöke egy előrehozott választásnak köszönhetően. Az SNS-hez való csatlakozása előtt a radikális jobboldali párt, az SRS (Srpska radikalna stranka, Szerb Radikális Párt) tagja volt, ám mióta ő az SNS vezető politikusa, folyamatos az ország közeledése az Európai Unióhoz, miközben fenntartja a jó kapcsolatot Kínával és Oroszországgal is. Sokan a 2017-es tüntetés egyik kiváltó okának Vucic elnökké választását tekintik, mivel így képes ellehetetleníteni az ellenzéket és nyomást gyakorolni a sajtóra.

A tüntetést kiváltó okok

2018. november 23-án Borko Stefanovic, az ellenzéki Szerb Baloldal párt politikusa támadás áldozata lett Belgrádban, melynek elkövetésével a kormánypárt szimpatizánsait gyanúsították. Egy nappal később a politikus egy sajtótájékoztató során bemutatta véres pólóját, ami így később a tüntetések egyik szimbólumává, jelmondatává vált („Nem akarunk több véres pólót!”). December 8-án egy néhány ezres tömeg vonult végig a városon, hogy felhívja a figyelmet a történtekre, valamint a tüntetés során elítélték a kormány szólásszabadság korlátozására hozott intézkedéseit, valamint az állami korrupciót is. Három nappal később Milan Jovanovic, tényfeltáró újságíró házára Molotov-koktélt dobtak. Ez a támadás csak tovább növelte a tüntetők ellenszenvét. Az első demonstrációk során a résztvevők többször is tüntettek a szerb RTS közszolgálati televízió előtt, azután pedig a fő kormányépülethez vonultak.

A tüntetések

A demonstrációk ezután minden héten szombaton megrendezésre kerültek Belgrádban és több más szerb nagyvárosban is. A tüntetéssorozat folyamán végül a főszervező szerepet a 30 ellenzéki pártot és szervezetet tömörítő Szövetség Szerbiáért (Alliance for Serbia) csoport vállalta magára. A szövetség kiadott egy dokumentumot, melyben kijelentik, hogy céljuk a média szabadságának védelme, valamint a szabad és tiszta választások biztosítása. A szövetség politikusai ígéretet tettek arra, hogy nem vesznek részt sem választáson, sem a jelenlegi parlament munkájában, amíg követeléseik nem teljesülnek. A dokumentumban megegyeznek egy közös ellenzéki listáról a következő tiszta választásra, valamint egy átmeneti szakértő kormányban, mely 1 éves mandátummal rendelkezne. Ezen mandátum lejárta után írnának ki új választásokat.

A márciusi tüntetéssorozat alkalmával a tüntetők betörtek a szerb állami televízió épületébe, mert nem tartották megfelelőnek ennek működését. A helyszínen hamar megjelentek a rohamrendőrök, akik összecsaptak a tüntetőkkel, valamint kimentettek több embert, köztük ellenzéki vezetőket is. A tüntetés irányítói közül többen visszautasították az épület elhagyását addig, amíg nem kapnak műsoridőt a televízióban.

A tüntetők több követelést megfogalmaztak, ezek között szerepel Aleksandar Vucic, elnök; Ana Brnabic, miniszterelnök és a szerb állami televízió vezetőségének lemondása, valamint új, szabad és tisztességes választások megtartása. Emellett a koszovói szerb politikus, Oliver Ivanovic gyilkosságának és a szerb tényfeltáró újságíró, Milan Jovanovic gyilkossági kísérletének kivizsgálását is kérték.

Vucic elnök többször reagált a tüntetők kijelentéseire. Legismertebb válaszában kijelentette, hogy akkor sem mond le, ha 5 millióan tüntetnek ellene. Ezen kijelentésnek köszönhetően jelentek meg a tüntetéseken „az egy az 5 millióból” (“#1od5miliona”) feliratú transzparensek. Az államfő ugyan többször is kijelentette, hogy nem mond le, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy készen áll megmérettetni magát egy előrehozott választáson. Közvéleménykutatások szerint a Vucic vezette kormánypárt a tüntetések ellenére is körülbelül 44%-os eredményt szerezne egy ilyen szavazáson, míg az ellenzék támogatottsága 12% körül mozog. Egy interjú során Vucic elnök elmondta, készen áll tárgyalni a tüntetők követeléseiről. Januárban Vucic bejelentette, hogy letartóztatták Belgrád egyik elővárosának polgármesterét a Milan Jovanovic újságíró ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel összefüggésben.

Forrás: Yahoo News

Putyin látogatása

2019. január 17-én Szerbiába látogatott az orosz államfő, Vlagyimir Putyin. Az orosz elnököt a közelmúltban Szerbiának adományozott vadászgépek kísérték, valamint a tiszteletére rendezett parádén, a szerb kormány közlése szerint, körülbelül 30 ezer ember vett rész. Putyin beszédében az Egyesült Államokat, valamint a nyugati kormányokat hibáztatta a balkáni régió destabilizálása miatt. Elemzők szerint Vucic, szerb elnök Putyin látogatását erődemonstrációnak használta az ellene indult tüntetések súlyának csökkentésére. Ezt igazolhatja az is, hogy Putyin útvonala megegyezett a látogatást megelőző demonstrációk fő útvonalával. Több ellenzéki politikus is az esemény megrendezésével vádolta Vucicot, emellett felszólították a kormányt, hogy ítélje el Putyin autokratikus rendszerét. Ugyanakkor sok szakértő úgy gondolja, hogy ez egyben jelzés az Európai Unió felé az integrációs törekvések felgyorsítására, és a 2025-ös bővítési időtartam betartására.

A tüntetések szervezői korábban azt nyilatkozták, hogy a legnagyobb eredménye a tüntetéseknek az, hogy sikerült felrázni a szerb fiatalságot. Azonban a hetek óta tartó tüntetések mellett sem látszik semmiféle változási lehetőség Szerbiában, az estleges előrehozott választás sem változtatna az ország belpolitikai erőviszonyain, valamint jelenleg úgy tűnik, a teljeskörű ellenzéki összefogás sem vezet eredményre. Több elemző figyelmeztet, hogy a jelenlegi balkáni tüntetésektől nem várható az arab tavaszhoz hasonló forradalmi hullám, hiszen az ellenzék eddig képtelen volt felmutatni egy működőképes alternatívát.

Írta: Párducz Árpád

2019. február elején mintegy 45 ezren vettek részt Barcelonában egy olyan megmozduláson, amelynek története már korábban elkezdődött. A katalánok és spanyolok közötti ellentét évekkel ezelőtt bontakozott ki, és vált az Európai Unió számára is komoly problémává.

Mint ismert, 2017-es a katalán függetlenségi referendumot előzetesen mind a spanyol Alkotmánybíróság, mind a kormányfő alkotmányellenesnek minősítette, azt azonban – annak ellenére, hogy a spanyol rendőrség erőszakosan próbálta megakadályozni – 2017. október 1-jén mégis megtartották. Ugyan a jogosultak zöme nem élt a választójogával, a voksolók többsége a függetlenségre szavazott, azaz 2,04 millióan támogatták az elszakadást Spanyolországtól.  Ezért a katalán parlament néhány héttel később kikiáltotta Katalónia függetlenségét, amit azonnali retorziók követtek. A spanyol állami főügyész lázadás, zendülés és hűtlen kezelés gyanújával azonnal büntetőeljárást kezdeményezett a volt katalán kormány, illetve a katalóniai parlament vezetősége ellen. A katalán függetlenség egyik legfőbb szószólója, Carles Puigdemont, volt katalán elnök ezért több társával együtt Belgiumba szökött, ahol végül 2017. november 5-én feladták magukat. Azonban Európa fővárosából kiszivárgott egy üzenet, miszerint az egykori katalán vezető nem hiszi, hogy létrehozhat egy független köztársaságot, szerinte elvesztette ezt a küzdelmet a spanyol kormány ellen. 2018. március 1-jén Puigdemont lemondott, négy hónapnyi önkéntes száműzetés után a dán határon a német hatóságok letartóztatták. Nem tért vissza Spanyolországba, azóta is Belgiumban dolgozik azon, hogy nemzetközi szintre vigye a katalán kérdést.

Ezek az előzmények vezettek a 2019. februári tüntetésekhez. Nagy tömegek vonultak utcára Barcelonában, hogy tiltakozzanak 12 katalán szeparatista politikus és aktivista bebörtönzése és kezdődő büntetőpere ellen, akiket lázadás szításával vádolnak a spanyol hatóságok a 2017. októberre tervezett függetlenségi népszavazás megszervezésének kísérlete miatt. Carles Puigdemont egykori helyettesére, Oriol Junquerasra 25 év, 11 társára pedig 7 és 17 év közötti börtönbüntetést kért a vádhatóság. Sokan rendkívül túlzónak tartják ezt a büntetést. Ők a mostani ítélkezés mögött nem egyszerű revansvágyat, hanem példastatuálást látnak: a cél mindenkit elrettenteni attól, hogy netán a független Katalóniáról álmodozzon. Jól jelzi az indulatokat és az rendkívüli érdeklődést, hogy a spanyol lapok egyenesen az évszázad perének nevezik a büntetőeljárást, amelynek végkimenetele egyelőre nyitott. A barcelonai tüntetésék békésen zajlottak rendőri felügyelettel, a demonstrálók katalán zászlók erdejében, a politikai foglyok szabadságát követelő molinókkal kezükben vonultak végig a katalán fővároson. “Az önrendelkezés nem bűncselekmény” Szabadságot a politikai foglyoknak!” –hirdette több ezer transzparens. A felvonulást a függetlenségpárti ANC és az Ómnium katalán kulturális szövetségek szervezték meg. Az ítélet nyárra várható, és folyamatos tüntetésekre és zavargásokra számít a spanyol kormány.

Nemcsak Barcelonában, hanem Madridban is szerveztek tüntetéseket, ahol szintén előkerült Katalónia ügye. A katalán kérdés mellett a megmozdulás fő témája Pedro Sánchez, kormányfő elleni vád volt, amiért semmit sem tesz, hogy megakadályozza a katalán szeparatisták zsarolását. Ezt a katalán függetlenségi kormány nem hagyta szó nélkül. Ők valójában nemzetközi közvetítőt szerettek volna a spanyol kormánnyal szemben, nem pártszintű egyeztetetéseket, követelésük pedig továbbra is az állam által elismert katalán önrendelkezési referendum megtartása. A spanyol kormányfőhelyettes közleményében reflektált erre: zátonyra futottak a megbeszélések a katalán vezetéssel, amely elutasította az általuk javasolt tárgyalási keretet. Hangsúlyozta, hogy a spanyol kormány sohase fogja támogatni a katalán önrendelkezési népszavazást.

Eközben Twitteren jelentette be Carles Puigdemont, hogy indul a májusi Európai Parlamenti választáson, pártja, az autonóm régió függetlenségéért küzdő Együtt Katalóniáért listavezetőjeként. A politikus véleménye szerint itt az ideje, hogy előre lépjenek és Katalónia önmeghatározásához való jogát nemzetközi szintre emeljék. Azonban kérdéses, hogy a spanyol választási bizottság jóváhagyja-e a spanyol hatóságok által körözött Puigdemont indulását, illetve a közvéleménykutatások szerint a katalán függetlenségi erők nem jutnának képviselethez az Európai Parlamentben. A másfél éve tartó súlyos alkotmányos krízis máig meghatározza Spanyolország belpolitikáját.

Írta: Németh Csenge

Észak-Afrika

Tárgyalások a nyugat-szaharai helyzet megoldásáról

Március 22-én a svájci Genfben az ENSZ közvetítésével zajlott a nyugat-szaharai konfliktus lezárására irányuló tárgyalások második fordulója. Bár a megbeszélések (amelyen részt vettek mind a marokkói kormány, mind pedig a Poliszárió Front képviselői) a 43 éve tartó konfliktus megoldása nélkül zárultak, a tárgyaló felek megállapodtak egymással az egyeztetések további folytatásáról. A Nyugat-Szaharáért felelős ENSZ-megbízott, Horst Kohler nyilatkozatában arról beszélt, hogy nem várható a helyzet gyors megoldása, elsősorban az alapjaiban eltérő nézőpontok miatt.

Marokkó vadászgépeket vásárol

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma megerősítette a híreket, miszerint Marokkó 25 darab F-16-os vadászbombázó repülőgépet vásárolt az országtól. Az új, legmodernebb elektronikával és fegyverekkel felszerelt gépek mellett 23 darab már meglévő régebbi modell is felújításra kerül a marokkó légi flottából.

Tovább folytatódnak az algériai tüntetések

Hat hete zajlanak Abdelaziz Bouteflika elnök ellen országszerte a tüntetések. A fővárosban milliók gyűltek össze a Nagy Posta Téren, rezsimellenes szlogeneket skandálva. Ahmed Gaid Salah altábornagy, az algériai hadsereg vezérkari főnöke előterjesztette az úgynevezett 102-es cikk életbeléptetését, melynek értelmében az elnöki tisztséget betöltetlennek nyilvánítanák. A 15 éve az elnök iránt mutatott hűségéről ismert vezérkari főnök bejelentését követően az RND (National Rally for Democracy), az uralkodó elnöki koalíció egyik pártja szintén kihátrált az elnök mögül és a lemondását kérte.

Március 31-én Bouteflika bejelentette, hogy 27 miniszterből 21-et leváltanak. Ahmed Gai Salah, vezérkari főnök tölti be továbbra is a védelmi miniszteri tisztségét. Helyi médiaértesülések szerint a 82 éves Bouteflika a napokban tervezi benyújtani lemondását.

Törökország

A török helyzet fokozódik

Törökország 2019 harmadik hónapjában a választásoktól, az amerikai fegyverkereskedelmi ultimátumtól, illetve az iráni közeledéstől volt hangos.

Törökországban a vasárnapi választások után történelmi pillanat érkezett el: hivatalosan még nem, de nagy valószínűséggel Erdogan elnök elvesztette Ankarában a helyi választásokat. A belpolitikában a központi vezetésnek nemcsak emiatt fájhat a feje, hanem annak a külpolitikai irányvonalnak a  meghatározása miatt is, ami abban a metszetben zajlik, melyet az Oroszország, az USA és a NATO, Irán, és a kurdok alkotta halmaz hoz létre.

Recep Tayyip Erdogan a fegyverkereskedelmet illetően arról beszélt, hogy Törökországnak egyaránt komoly szüksége van mind az orosz S-400-as légvédelmi rendszerre, mind pedig a 120 darab F35-ös vadászgépekre az Egyesült Államoktól.

Robert Palladino, amerikai külügyi szóvivő úgy reagált Erdogan szavaira, hogy amennyiben a török vezetés fenntartja az orosz fegyvertechnológia szükségességét, úgy az Egyesült Államok a jövőben más fegyverrendszer átadását is megfontolná. Az amerikaiakat az ultimátumon túl a tavaly Donald Trump által aláírt védelmi költségvetés is korlátozza, mely szerint csak akkor adhatnak el fegyverrendszert Ankarának, ha az nem szerez be orosz technológiát.

Az ultimátummal tovább mélyült a konfliktus Washington és Ankara között, melynek táptalaját eddig a Szíriában harcoló kurd fegyveres erők ellentétes megítélése adta. Az USA emellett Iránnal szemben szankciókat vetett ki atomprogramja miatt, ami a szövetségesek olajeladását korlátozta a muszlim állam számára. Ezeknek az alapvető információknak a tudatában érthető a török és iráni vezetés közeledése, és azoknak a híreknek a napfényre kerülése, melyekben egy közös török és iráni hadművelet szervezésről írnak a kurdok ellen.

Izrael és Palesztina

Történelmi pillanatok a brazil–izraeli kapcsolatokban

Elsőként a brazil közjogi méltóságok közül március 31-én Jair Bolsonaro, brazil elnök meglátogatta a Nyugati Falat Jeruzsálemben. Az izraeli látogatása során több fontos kérdést is áttekintettek Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnökkel, és többek között megállapodtak egy innovációs és kereskedelmi kirendeltség megnyitásáról. Emellett  Bolsonaro ígéretet tett a brazil nagykövetség Jeruzsálembe helyezésére a jövőben.

Orosz–izraeli csúcstalálkozó a választások előtt

Április elsején egy telefonos egyeztetés alkalmával beszélte meg Vlagyimir Putyin orosz elnök és az izraeli miniszterelnök, hogy április 4-én (csütörtökön) csúcstalálkozót tartanak Moszkvában. A találkozó témája Irán szíriai terjeszkedése és a Golán-fennsík annexiójának amerikai elismerése lesz. Az időzítés célja valószínűsíthetőleg az, hogy ezzel Benjamin Netanjahu demonstrálja nemzetközi kapcsolatait és beágyazottságát a választások előtt.

Tovább fokozódik a biztonsági helyzet a gázai határnál

Március 31-én négyre nőtt az áldozatok száma a gázai tüntetésekkel kapcsolatban. A tüntetéseket a Hamász palesztin politikai–katonai formáció szervezi hetente, 2018. március 30-a óta. Izraeli biztonsági erők szerint több tízezres demonstrációk zajlanak, amelyek súlyos kockázattal járnak mindkét félre vonatkozólag. A gázai tüntetések fontos szerepet játszanak az izraeli választási kampányban, a regnáló miniszterelnök igyekszik elkerülni a konfliktus eszkalálódását. A hivatalos tűzszünet kialakításában és fenntartásában Egyiptom is aktívan részt vesz.

Donald Trump elismerte a Golán-fennsík izraeli annexióját

Március 25-én Benjamin Netanjahu társaságában Donald Trump aláírta a Golán-fennsík annektálásának hivatalos elismerését. Az izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy sosem volt még amerikai elnök, aki ilyen barátsággal állt volna Izrael népéhez.

A Golán-fennsíkot az 1967-es hatnapos háborúban foglalták el az Izraeli Védelmi Erők egységei. A terület stratégiai jelentőséggel rendelkezik Izrael Állam biztonságának szempontjából. Szemben más megszállt területekkel, a Golán-fennsíkot annak jelentősége okán 1981-ben az izraeli kormány egyoldalúan, de jure is annektálta, azaz integrálta az államigazgatásba. A lépést a nemzetközi közösség mindeddig nem ismerte el.

Az Európai Unió továbbra is megszállt területként tekint a Golán-fennsíkra

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini rövid nyilatkozatában a 28 EU-tagállam álláspontját képviselve kijelentette, hogy a nemzetközi joggal, valamint az ENSZ BT 242-es és 497-es határozatával összhangban az Unió továbbra sem ismeri el Izrael fennhatóságát a Golán-fennsík felett.

Az Arab Liga elítélte, hogy az Egyesült Államok elismerte Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett

A Tuniszban tartott csúcson az Arab Liga tagállamai egyhangúlag elítélték Donald Trump döntését, amelyben elismeri Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett. Az arab államok egy, az amerikai lépést elítélő határozattervezettel fordulnak az ENSZ BT-hez, mellyel egyidőben felszólították a nemzetközi közösség tagjait, hogy tartózkodjanak a fennsík jogállásának megváltoztatására törekvő aktusoktól.

Síita félhold

Irakba látogatott Hasszán Roháni

Háromnapos látogatást tett az iráni elnök Bagdadban, az ország politikai centrumában, és Nedzsefben, a síitizmus egyik központjában. Az esemény történelmi jelentőségű, ugyanis korábban a jelenlegi kormányfő soha nem  utazott hivatalosan a nyugati szomszédállamba.
Az utazás célja a teheráni és a bagdadi kormányzatok együttműködésének a megerősítése, valamint a gazdasági kapcsolatok fellendítése. Irán számára Irak gazdaságilag kiskaput jelenthet a tavaly életbe léptetett amerikai szankciócsomaggal szemben, hiszen csak a 2018-as évben Irán Irak felé irányuló exportja elérte a 9 milliárd dollárt. Teherán gazdasági célja, hogy 13 milliárd dollárról 20 milliárdra növelje a kereskedelmi forgalmat Irakkal. 

Irán és az Európai Unió béketárgyalásokat sürget

A stockholmi egyezmény teljesítésére  szólította fel az Európai Unió és Irán Szaúd-Arábiát és Jement. A találkozó az Európai Külügyi Szolgálat szervezésében került megrendezésre, célja a közel-keleti regionális problémák orvoslása, ugyanakkor a Brüsszel és Teherán közötti kapcsolat erősítését is szolgálja. Az idei márciusi, brüsszeli ülésen elsősorban a jemeni humanitárius és gazdasági helyzet került napirendre, különös tekintettel Hodeida kikötőjének a helyzete. Ugyanakkor megerősítették a szíriai rendezést szolgáló asztanai békefolyamat szükségességét is.

Noruz

A tavaly életbe lépett szankciók ellenére is megünnepelték hagyományos perzsa újévet, a Noruzt  Iránban. Az ünnep zoroasztriánus gyökerekhez nyúlik vissza, és a perzsa naptár legfontosabb dátuma. Az esemény központi részét képezi az ezt megelőző vásárlási hullám, amely jelenleg komoly feszültség forrása az iráni társadalomban. A riál stabilitásának megtorpanásával a teheráni vezetés közel került egy gazdasági visszaesés lehetőségéhez.

Újra akcióban a flotta

Az iráni flotta déli kötelékébe tartozó két romboló indult a Báb-el Mandeb szoros irányába az iráni kereskedelmi hajók védelmében. A szoros védelmére fokozottan figyel Irán, hiszen a terület stratégiai és gazdasági szempontból is fontos Teheránnak. A kőolajszállító-útvonal biztosítása mellett jelen tud lenni a Vörös-tenger déli bejáratánál, illetve az afrikai kontinens közelében. A kivezényelt rombolók harci ereje  nem számottevő, sokkal inkább jelzésértékű.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor és Vincze Patrik (szerkesztők), Felde Bence (Törökország), Fodor Márk Joszipovics (palesztin–izraeli konfliktus), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus).