Biztonságpolitika.hu

Június 8-án egy lejárató videóval Vladimir Plahotniuc oligarcha megpuccsolta a szocialista oroszbarát moldáv elnököt, Igor Dodont, hogy helyére az általa támogatott Pavel Filip miniszterelnök kerülhessen, aki esetleg megakadályozhatta volna, hogy a pénzember kezéből az EU-barát Maia Sandu kerüljön kormányra. Hogyan került Moldova egy ilyen nagy politikai válság szélére? Miért támogat Moszkva egy uniópárti miniszterelnököt, Brüsszel pedig egy oroszbarát elnököt? Kicsoda Vladimir Plahotniuc és hogyan kapcsolódik a Pruton, illetve Dnyeszteren túli kiterjedt alvilághoz? Írásomban Európa egyik legszegényebb országának zavaros belpolitikáját próbálom megfejteni.

Egy feldarabolt ország

Moldova egy 4 millió főt számláló kelet-európai ország, mely a Prut és a Dnyeszter folyók közötti löszös hátságon helyezkedik el. Hivatalosan mindössze két szomszédja van: Románia és Ukrajna, azonban Transznisztria gyakorol de facto hatalmat a Dnyeszter-menti területeken, mellyel kvázi-államiságot épített ki Moldován belül. Moldova Szovjetuniótól való 1991-es elszakadását követően az 1992-ben „függetlenedett” régió, köszönhetően Moszkva hathatós támogatásának és Moldovában is befolyásos üzletembereinek, azóta teljes szeparációban építi önmagát távol a fővárostól, Chișinăutól. Azonban Transznisztria politikája mindkét félnek jelentős hatással van a másikéra; Moldova fejletlen civil társadalma, intézményrendszere és gazdasága mind okozója annak, hogy egészen az idei évig Európa legszegényebb országa volt (2019-ben Ukrajna átvette helyét), és a kontinens egyik legnagyobb arányú kivándorlási rátáját produkálta.

A júniusi események értelmezéséhez azonban nemcsak Moldova földrajzi, gazdasági és szociológiai helyzetét kell figyelembe vennünk, hanem meg kell ismernünk Vladimir Plahotniucot is. De kicsoda ő? Vladimir ’Vlad’ Plahotniuc minden felmérés szerint a legbefolyásosabb és leggazdagabb ember – volt egészen idén júniusig – Moldovában, még a Trușeniben kastélyt építő befektetőt, Anatol Statit is megelőzve. Plahotniuc felemelkedésének időszaka Vladimir Voronin elnök 2001-2009 közötti kommunista kormányzása alá tehető. A kormányellenes „európai koalíció” mentén került fel a politikai palettára, majd a háttérből irányítva, a Moldovai Demokrata Párton keresztül hatalomra. Politikai karrierje mentén üzleti karrierje is felvirágozott: a neve alatt futó Petrom Moldova vállalatnak kereskedelmi monopóliuma lett Romániában – így az Unió felé is. Plahotniuc emellett kiterjedt médiabirodalmat is felépített, amit később az oligarcha nagyon jól tudott alkalmazni politikai hatalmának kiterjesztésére. Kezdetben Plahotniuc élvezte Bukarest támogatását is, akik benne látták a román–moldáv egyesülés kulcsát, azonban az oligarcha hamar rájött, hogy a Moldovában érdekeiket érvényesítő felek állandó kijátszásával sokkal többet kereshet, mintha egy valaki mellett foglal egyértelmű állást. Gondolatát tett követte, és hamar nacionalista moldáv hangokat kezdett megszólaltatni médiájában, melynek eredményeképp Bukarest etatistának bélyegezte és megszűntette politikai támogatását. 2014-ben a Plahotniuc-féle Demokrata Párt 19 helyet szerzett csak a 101 tagú parlamentben, azonban annyi képviselőt vásároltak meg, hogy végül 57 helyet foglalhattak el és abszolút többségük lett. Hatalmas vagyonának köszönhetően Plahotniuc irányítása alá került a főügyész, az alkotmánybíróság, az antikorrupciós hivatal és a rendőrség is. Tehetős barátokat is szerzett, így a volt ukrán elnököt, Petro Porosenkot – akit Zelenszkij győzelmét követően Ukrajna támogatásával együtt vesztett el, hiszen a Nép Szolgája-féle Kijev a szocialista–ACUM koalíciót támogatja a chișinăui parlamentben –, illetve Dnyeszter-mente teljhatalmú tulajdonosát, Viktor Gusant is.

Plahotniuc támogatói Bukarestben sokáig a szocialista–liberális frakcióban ülő politikusok voltak, azonban az ő pozíciójuk a régióban folyamatosan gyengül. Jelenleg két fő Moldova-álláspont jellemző román oldalról: az egyik a Teodor Meleşcanu, (volt) külügyminiszter-féle semleges, óvatos, Moldovát teljesen különálló államként kezelő; a másik a Traian Băsescu, (volt) elnök-féle támadó jellegű, Moldovát szigorúan Románia territóriumaként számontartó retorika. Jelen pillanatban inkább az előbbi áll nyerésre, ugyanis Igor Dodon, moldáv elnök hathatós közbenjárásának köszönhetően a román állam elvesztette azon jogát, hogy a vezető politikusok moldáv állampolgárságot kaphassanak, így maga Băsescu is meg lett fosztva útlevelétől.

Az oligarcha, Vladimir Plahotniuc, forrás: Tass.

 

Az oligarcha másik támogatóját, az Egyesült Államokat is fokozatosan elvesztette. Plahotniuc, köszönhetően jó Dnyeszter-menti kapcsolatainak, a kezdetek kezdetétől támogatta Moldova föderatív jellegű adminisztrációs újraszervezését, melynek célja, hogy Tiraspol – a szakadár köztársaság fővárosa – továbbra is hatalmat gyakorolhasson teljes Transznisztria felett, de immáron a moldáv állam égisze, így Chișinău alatt. Az USA többször is támadta ezen elképzelést, ugyanis félő, ezzel a lépéssel oroszbarát többség jöhetne létre a chișinăui parlamentben – hiszen a szakadár köztársaság szinte teljes lakossága orosz –, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a tengerentúli ország egy szövetségest veszítene el. Plahotniuc direkt nem foglalt egyértelmű álláspontot, majd amikor forrósodni kezdett körülötte a hangulat az ukrán elnökválasztást követően, határozott lépést tett és üzent a Fehér Háznak: „Moldova híd kíván lenni Kelet és Nyugat között, nem pedig világhatalmak harctere.” Az Egyesült Államoknak ez elég volt, és fokozatosan elkezdett kihátrálni az üzletember mögül.

A Moszkvában és az EU-ban is persona non grata Plahotniuc ezzel az összes támogatóját elvesztette külföldön. Oroszország azért neheztelt rá, ami miatt médiájában folyamatosan Transznisztriát és Dodont is negatívan jelenítette meg (utóbbit lényegesen oroszbarátabbnak feltüntetve, mint amilyen), míg jelentős pénzügyi kapcsolatai voltak a Dnyeszter-menti Sheriff-hálózatot működtető mogul, Gusan holdudvarában. Az Európai Unió problémája pedig a Plahotniuchoz köthető korrupció, mely miatt a tavalyi évben be is fagyasztották a Moldovának szánt EU-s költségvetési támogatásokat. Különös helyzet alakult ki ezáltal az üzletember kérdését illetően: nemzetközi szinten is mindenki egyetértett abban, hogy távoznia kell a moldáv politikából.

Egy abszurd szövetség

Vlad Plahotniuc mellett jelenleg két nagyobb politikai pólus uralkodik a kelet-európai ország fölött, akik soha nem álltak még – illetve valószínűleg, a közös ellenség, Plahotniuc távozása után soha többet nem is fognak ilyen közel állni – egymáshoz. Az ACUM-tengely az euroatlanti erők által támogatott demokratikus–liberális pártszövetség.  Két fő képviselője, Andrei Năstase és Maia Sandu is remek európai, valamint tengerentúli kapcsolatokkal rendelkeznek. Előbbi Németországból szerzett magának befolyásos barátokat, míg Sandu Washington új kiválasztottja lett Plahotniuc után, köszönhetően annak, hogy a John F. Kennedy School of Governmentben és a Harvardon végezte tanulmányait, valamint a Világbankban is vezető pozíciója volt korábban. Az ACUM erői mellett a jelenlegi elnököt adó PSRM, a moldovai szocialista párt képvisel jelentős erőt, akik legtöbbször mint a helyi oroszbarát erő vannak feltüntetve. Sokak szerint ugyanakkor az Igor Dodon-féle politikai szervezet sokkal inkább egy önjáró báb, akik fel is vállalnak konfliktusokat Moszkvával, azonban akiknek legjobb kapcsolataik kétségkívül nem nyugatról, sokkal inkább keletről jönnek. A jelenlegi szocialista párt a gyakorlatilag már megszűnt, de korábban jelentős szerepet játszó kommunista párt hagyományait és szavazatait viszi tovább. A nemzetközi Plahotniuc-ellenesség hozta létre az „abszurd koalíciót”, melyben a felek így a Sandu/Năstase- és a Dodon-féle politikai erők lettek.

Az események idén februárban indultak be. A parlamenti választásokat követően Plahotniuc Demokrata Pártja jelentősen meggyengült. A választásokon a Dodon-féle szocialisták 35, a Sandu- Năstase-féle koalíció (az ACUM a Cselekvés és Szolidartás Pártjából és a Büszkeség és Igazság Pártjából áll) 26, míg a Demokrata Párt 30 helyet szerzett. Plahotniuc pártja megalakulása óta nem volt társadalmi szinten ilyen népszerűtlen és elutasított. Mivel a három pólus eredménye gyakorlatilag egyenlő lett, senki sem tudott kormányt alakítani tavasszal (a Demokrata Párt támogatta Pavel Filip alakított kormányt, azonban nem állt mögötte támogató többség, így nem volt hatékony), így vagy egy új választást kellett volna kiírni, vagy rá kellett venni a korábban szembenálló Dodont és az ACUM-ot, hogy üljenek le tárgyalni.

Június 3-án három különleges látogató érkezett Chișinăuba: Dmitrij Kozak, orosz elnöki megbízott, Johannes Hahn, bővítésért felelős uniós biztos és Brad Freden, a State Department kelet-európai osztályának vezetője. Kozak sikeresen egyeztetett a szocialistákkal és az ACUM-mal is, így esély nyílt egy közös, Plahotniuc-ellenes koalíció kialakítására. Barabás T. János, a KKI vezető elemzője szerint: „A szocialista–ACUM-kormányt Washington és Moszkva a regionális stabilitás érdekében tett közös megegyezésének lehet tekintetni.” A megegyezések eredményeként június 8-án Igor Dodon elnök kinevezte Maia Sandut miniszterelnöknek az amerikai, az orosz és az uniós nagykövet jelenlétében. A Sandu-kormány vállalásai között volt, hogy folytatódik az uniós intergáció, nem lesz föderalizáció, az ACUM nem kéri a NATO-tagságot, és határozottan fognak fellépni Plahotniuc birodalma ellen.

Dodon (jobbra) és Plahotniuc (középen) utolsó csatája a parlamentben, forrás: Бельцкий независимый портал.md.

Még ezen a napon egy rejtett kamerás videó kezdett terjengeni a Demokrata Párt médiabirodalmában, melyben Dodon beismeri Moszkva befolyását – konkrétan megemlíti, hogy Moszkva évente 284 millió forintnak megfelelő rubellel támogatja a szocialistákat – és azt, hogy nem vetné el Moldova föderalisztikus alapon történő átalakítását. Dmitrij Kozak mint Moszkva képviselője ezt tagadta a Kommerszant.ru-n és bizonyítékokkal alá is támasztotta állítását. A videó kiszivárgása ráadásul azután történt, hogy a nem ACUM–szocialista frakciós képviselők kifogásolták a kormány egynapos csúszását a kormányalakítási időszak tekintetében (erre 90 napjuk lett volna), mely alapján új választást kellett volna kiírni és válságkezelő, független kormányt felállítani. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy Zinaida Greceanii személyében az ACUM–szocialista tengely már meg is szavazta a törvényhozás új elnökét. A konfliktust az alkotmánybíróság próbálta meg kezelni, méghozzá azzal, hogy megvonta az államfői tisztséget Igor Dodontól, és a moldáv törvények értelmében átmeneti elnöknek nevezte ki a miniszterelnököt, aki nem Maia Sandu volt – hiszen ebben az esetben a kinevezése illegitim volt egy illegitim elnök keze által –, hanem elődje, a Plahotniuc-pártba tartozó Pavel Filip.

Kettős hatalom árnyékában

Moldovában ekkor két hétig két elnök volt párhuzamosan hivatalban. Pavel Filip a kormányépületekben pro-Plahotniuc politikusokkal, az oligarcha zsebében lévő rendőrség segítségével igyekezte feltételezett hatalmát gyakorolni, miközben Maia Sandu vele párhuzamosan éppen ugyanezt tette, csak az Országgyűlés épületében. A Pavel Filip irányítása alatt tartott épületek előtt folyamatosan civil tüntetések zajlottak. Ezt a demonstrációsorozatot nevezték el „csöndes forradalomnak.” Pavel Filip, élve az alkotmánybíróság által megszerzett jogkörökkel, feloszlatta a parlamentet és szeptember 6-ra választásokat írt ki. A Sandu-kormány ekkor arra hivatkozva, hogy Filip helyett az államfői tisztségétől megfosztott Dodont tekintik az ország elnökének, megtagadta a feloszlatást. „Az országban semmi nem fog változni addig, amíg az állami intézményeket fogságban tartó Plahotniuc Moldovában van” – jelentette ki Sandu. Igor Dodon ellenelnök is megszólalt: „az eltérő ideológiájú pártok is összefoghatnak, ha közös a cél: Moldova felszabadítása a bűnöző, diktatórikus rezsim alól!”. Két héttel a kettős hatalom kialakulása után Vladimir Cebotari, a Plahotniuc-féle MDP alelnöke, félvén a börtönbüntetéstől, elfogadta a parlamentben a Sandu-kormányt, melyet követően dominószerűen omlott össze a Demokrata Párt vezetése. Még ezen az éjszakán megjelent az MDP pártszékházánál Derek Hogan, amerikai nagykövet, akinek látogatása után – melynek apropójáról legfeljebb feltételezni lehet dolgokat – Vladimir Plahotniuc a hajnali órákban repülővel távozott a Moldovai Köztársaság területéről.

Két nappal később, június 10-én az alkotmánybíróság legitimnek nyilvánította a Sandu-kormányt, akik a szocialistákkal közös együttműködést – priuatim – „oligarchaellenes-koalíciónak” kezdték el hívni. Június 15-én az alkotmánybíróság visszavont minden rendeletet és jogorvoslatot, amit június 7.–9. között hozott, majd elnöke, az erős Plahotniuc-kapcsolatokkal rendelkező Mihai Poalelungi 20-án le is mondott. Június utolsó harmadában hatalmas oligarcha-exodus indult meg Moldovából. Az országot Vladimir Plahotniuc Dnyeszter-menti barátjának, Viktor Gusan üzletember birodalmán keresztül hagyta el, majd Miamiba távozott. Viktor Gusan, a transznisztriai Sheriff holdingcég teljhatalmú tulajdonosa, akinek a kezében van a Dnyeszteren túli de facto állam összes benzinkútja, szupermarketje, TV csatornája, könyvkiadója, építési vállalata, reklámügynöksége, alkoholgyára, sörgyára, telefonszolgáltatója, hotelje, és a terület egyetlen labdarúgó csapata, a Sheriff Tiraspol – annak stadionjával együtt. Plahotniucot útján elkísérte Ilan Șor bankár is, aki a 2014-es banksíbolási botrány (több moldovai bank összedolgozva elsikkasztott több mint 1 milliárd eurót, ami az ország GDP-jének 1/8-a) egyik főszereplője volt, illetve felesége, az Oroszországból kitiltott énekesnő, Zsaszmin is.

Egy új esély az integrációra

Június 26-án végül a politikai válság hivatalosan is véget ért: Románia is támogatásáról biztosította a Sandu-kormányt, az új miniszterelnököt pedig meg is hívták egy bukaresti látogatásra július elejére. A moldovai kétkamarás parlament is megszavazta nagy többséggel a Sandu-kormányt, akik biztosították az országot az Unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban rögzített szerkezeti reformok végrehajtásáról, mellyel elkerülhetőek lennének a jövőben az ehhez hasonló konfliktusok. Az európai vezetők szerte az Unióban üdvözölték a Chişinăuban végbement békés hatalomváltást. Az alkotmánybíróság végül teljes testületileg lemondott, utat adva a változásoknak. A politikusok, nyugati szakértők, helyi civilek által követelt változást vezetésére Veaceslav Zaporojant nevezték ki ügyvezető elnöknek.

Maia Sandu, az új miniszterelnök, forrás: European Interest.

Moldova megszabadult a legnagyobb oligarchájától, aki folyamatosan blokkolta az ország teljesítményét, ezzel fenntartva saját birodalmát. Azonban Moldova továbbra is Európa egyik legszegényebb állama, ahol kevesek kezében összpontosul a pénz és a hatalom. Az ország geopolitikai helyzetéből adódóan is mindig játszótér lesz az Unió, az Egyesült Államok és Oroszország között. Azonban, hogy a kelet-európai országnak sikerül-e ezen geopolitikai helyzetet a saját javára fordítania, vagy épp ellenkezőleg, csak még súlyosabb politikai és gazdasági válságok várhatóak, egyelőre a jövő kérdése marad.

 

Szankciós politika

Júliusban a Tanács áttekintette és megerősítette a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott uniós szankciókat. A korlátozások hatálya alá eső személyek és szervezetek részt vettek az ázsiai ország nukleáris programjában; ballisztikus, illetve más tömegpusztító fegyverek kifejlesztésében, valamint a kiszabott szankciók megkerülésében. Az Európai Unió átültette továbbá az összes vonatkozó ENSZ-határozatot, és ezeket kiegészítő, illetve autonóm korlátozó intézkedésekkel látta el. Az EU elkötelezett a Koreai-félsziget mihamarabbi nukleáris leszerelése és a tartós békét megvalósító békés, diplomáciai eszközök mellett.

Brexit

Az Konzervatív Párt 160 ezer regisztrált tagja megválasztotta a párt új elnökét és az Egyesült Királyság következő miniszterelnökét, Boris Johnsont. A választási verseny utolsó szakaszában jelentős szavazatelőnnyel, a várakozásoknak megfelelően Johnson megverte vetélytársát, Jeremy Hunt külügyminisztert. A választásért felelős bizottság bejelentése után július 24-én Theresa May hivatalosan is benyújtotta a lemondását a királynőnek. Johnson pedig nem sokkal későbbi hivatalos látogatásán már átvette II. Erzsébettől a megbízást a kormányalakításra.

Johnson július 25-én tartott parlamenti felszólalása után egyre valószínűbb a megállapodás nélküli kilépés. Hajlandó ugyan újratárgyalni a May-féle megállapodást az EU-val, de csak abban az esetben, ha abból kikerül az ír határral kapcsolatos tartalékterv. Ha az EU nem hajlandó tárgyalni, vagy az nem sikeres, akkor a hosszabbítás végén, október 31-én az Egyesült Királyság rendezetlen keretek között, megállapodás nélkül hagyja el az Uniót.

Az EU Bizottságának leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker a korábbi állásponttal összhangban azonban elutasította a tárgyalások újrakezdését. Ezzel újabb patthelyzet elé került a Brexit-folyamat és ennek következtében két éves mélypontra zuhant a font árfolyama.

Szomszédságpolitika

Az Európai Beruházási Bank (EBB) 110 millió eurós kölcsönt nyújt Fehéroroszországnak az M7-es autópálya 91 km hosszú szakasza felújításához és fejlesztéséhez. A projekt a kiterjesztett transzeurópai közlekedési hálózat részeként valósul meg, magába foglalja a Belarusz és Litvánia közötti határátkelő infrastruktúra korszerűsítését is. A beruházás növeli a közúti szállítási kapacitást és biztonságosabb vezetési feltételeket teremt. Az M7 stratégiai közlekedési folyosó, amely a legrövidebb útvonalat képezi a Balti-tenger litvániai partjától Kaunason és Vilniuson keresztül Kijevbe és Minszkbe, végsősoron a Fekete-tengerig. 

Július 3-án, Johannes Hahn, a szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős EU-biztos találkozott a Moldovai Köztársaság miniszterelnökével, Maia Sanduval. A biztos kifejezte a kormányváltás békés végbemenetele miatt érzett örömét, emellett kijelentette, hogy az EU kész az ország pénzügyi támogatásának fokozására.

Július 8-án az ukrán fővárosban, Kijevben kerül sor a 21. bilaterális EU–Ukrajna csúcstalálkozóra. Az esemény megkezdése előtt Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke találkozott Ukrajna miniszterelnökével, Volodimir Hrojszman, a beszélgetés során az Európai Tanács elnöke újfent személyes támogatásáról biztosította az ukrán miniszterelnököt és az ukrán népet. Ismételten elítélték a Krím-félsziget orosz annektálását, valamint megerősítették az Ukrajna és az Európai Unió közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat. Az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók továbbra is érvényben maradtak.

A csúcstalálkozón Johannes Hahn, szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős biztos aláírta az új kiegészítő támogatásról szóló megállapodást 10 millió euró értékben. A dokumentumot ukrán részről Stepan Kubiv, első miniszterelnök-helyettes, az ország gazdaságfejlesztési és kereskedelmi minisztere írta alá. Az új források nagy részét a kis- és középvállalkozások, valamint a polgárok döntéshozatalba való bevonására használják majd fel. Az EU az év eleje óta fokozza jelenlétét az Azovi-tenger térségében, például aknamentesítési akciók és a helyi vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi segély formájában.

A rendezvényen Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke találkozott, a megbeszélés után együttes nyilatkozatot adtak ki. A dokumentum megerősítette az Ukrajna és az Európai Unió közötti politikai társulást és gazdasági integrációt. A nyilatkozatban megemlékeztek, hogy öt év zuhant le az MH17-es járat. Mindkét fél kijelentette, hogy várakozással tekint a felelősök elleni eljárásra, valamint felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy vállalja felelősségét, és teljes mértékben működjön együtt az elszámoltathatóság megteremtésére tett erőfeszítésekben.

Július 9-én az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Azerbajdzsán elnökével, Ilham Alijevvel. “Az EU és Azerbajdzsán minden évben közelebb kerülnek egymáshoz” – mondta Tusk. “A kapcsolatok erősödtek, és a mai látogatásom ennek egyértelmű jele.” Emlékeztetett arra, hogy 2018-ban az EU és Azerbajdzsán partnerségi prioritásokat fogadott el, hozzátéve, hogy a közös légtérről szóló tárgyalások még nem zárultak le. Tusk elmondta, hogy az EU kész tovább mélyíteni az Azerbajdzsánnal folytatott együttműködést, hangsúlyozva, hogy az EU alapvető fontosságot tulajdonít a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának. A két elnök tárgyalt a megoldatlan hegyi-karabahi konfliktusról is. “Az EU továbbra is teljes mértékben támogatja a minszki csoport társelnökeinek erőfeszítéseit arra nézve, hogy a helsinki záróokmány alapelvein nyugvó tisztességes és tartós rendezésre összpontosítsanak” – tette hozzá Tusk.

Július 9-én egy EU küldöttség érkezett Jerevánba, hogy megvitassák az örmény felekkel az igazságügyi ágazat reformfolyamatát és ennek EU-s támogatását. A küldöttséget Vassilis Maragos, az Európai Bizottság Szomszédsági és Bővítési Tárgyalási Főigazgatóságának Örményországért felelős egységének vezetője koordinálta. A találkozó során az EU vállalta, hogy megosztja a korábbi országok hasonló reformjai során szerzett tapasztalatokat, valamint a bevált gyakorlatokat.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke július 10-én találkozott Nikol Pashinyan, örmény miniszterelnökkel. A találkozón megvitatták egy közös partnerségi megállapodás végrehajtását, amely támogatja Örményország modernizációját, és amelynek végrehajtásához az EU továbbra is technikai és pénzügyi támogatást nyújt. A megoldatlan hegyi-karabahi konfliktusról folytatott megbeszélésük kapcsán az Európai Tanács elnöke hangsúlyozta, hogy „az EU-t ösztönözte az elmúlt év dinamikája és az emberek békére való felkészülése és a humanitárius kérdésekre összpontosító elkötelezettség.” Donald Tusk biztosította Nikol Pashinyan elnököt, hogy az EU továbbra is szorosan együtt fog működni Örményországgal, melyből minden örmény profitál majd.

Július 11-én az Európai Unió és az EU tagállamainak nagyköveteit fogadta Saad Hariri, libanoni miniszterelnök. A résztvevők a fennálló politikai és gazdasági helyzetről, illetve az EU és Libanon közötti kapcsolatról osztották meg nézeteiket. A találkozó keretében megerősítették a partnerséget az ország és az Unió között, valamint nyomatékosították a megbeszélt pénzügyi és strukturális reformok végrehajtásának szükségességét.

Jürgen Stock, az INTERPOL igazgatója is Libanonba látogatott hivatalos körútja első állomásaként, amelynek keretében Raya Haffar El Hassan belügyminiszterrel és Imad Osmannal, a Belső Biztonsági Erők vezetőjével találkozott. A beszélgetések témáját elsősorban nemzeti és regionális biztonsági problémák adták. Jürgen Stock ezt követően a jordán fővárosba, Ammanba utazott, ahol az ország belügyminiszterével, Salamah Al Sahaimmal vett részt egy találkozón. A beszélgetés fő témáját a regionális és globális fenyegetések, különösképpen a drogkereskedelem és terrorizmus adták. Az INTERPOL igazgatója továbbá elismerően nyilatkozott Jordániáról, hiszen az ország aktívan részt vesz a szervezet műveleteiben és kiképzéseiben, főként a terrorellenes műveletekben. A körút utolsó állomása Kairó volt, ahol Jürgen Stock egyiptomi tisztségviselőkkel és tisztekkel találkozott. Mindhárom közel-keleti ország részt vesz az Interpol Sharaka projektjében, amely az országok közötti információcserén alapul, hogy segítse a terroristahálózatok nyomon követését és felszámolását.

Július 11-én az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Grúzia elnökével, Salome Zurabisvilivel. A felek megvitatták az EU és Grúzia közötti kapcsolatokat és azok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Tusk megerősítette, hogy az EU és Grúzia közötti kereskedelem növekszik, és hozzátette, hogy többet kell tenni a mély és átfogó szabadkereskedelmi övezet teljes potenciáljának feltárása érdekében. Emellett igazságtalannak és szükségtelennek nevezte az Oroszországi Föderáció azon döntését, amely betiltotta a Grúziába közlekedő repülőjáratokat. Donald Tusk hangsúlyozta, hogy az EU szolidáris Grúziával, valamint támogatja az ország függetlenségét és területi integritását.

A július 21-i ukrajnai parlamenti választások után az EU nyilatkozatot adott ki, melyben kijelenti, hogy “az új hatóságok felelőssége, hogy megfeleljenek az ukrán polgárok elvárásainak.” Emellett utalt az EBESZ/ODIHR (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala) választási megfigyelő missziójának előzetes értékelésére, amely szerint az alapvető jogokat és szabadságokat általában tiszteletben tartották a parlamenti választások. A misszió mindazonáltal beszámolt a szavazatvásárlásokról, valamint az összefonódott üzleti és politikai érdekekről, amelyek a választások médiában való megjelenítését diktálják, valamint egyéb visszaélésekről, különösen a többségi választási rendszert követő megyékben. A nyilatkozat szerint az EU a demokratikus, stabil és virágzó Ukrajna mellett áll, és kész együttműködni az új ukrán parlamenttel és kormánnyal, amint az megalakul. Az Európai Unió továbbra is változatlanul támogatja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását és területi integritását annak nemzetközileg elismert határain belül.

Körülbelül 300 darab kézi lőfegyvert, majdnem 1500 darab könnyű fegyvert, több mint 140 000 darab lőszert és több mint 200 kg robbanóanyagot foglaltak le a moldovai és az ukrán rendészeti szervek az ORION elnevezésű közös művelet során. A közös műveletet az Európai Unió moldovai és ukrán határsegély-missziója (EUBAM) koordinálta az Európai Unió bűnüldöző szervével (Europol) együttműködve.

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy folytatja a Moldovai Köztársaság számára nyújtott költségvetési támogatás folyósítását azáltal, hogy július 23-án 14,5 millió eurót utalt át az EU és Moldova közötti szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának támogatására, a szakoktatás és -képzés finanszírozására, valamint a vízumliberalizációs cselekvési terv végrehajtására. Johannes Hahn biztos hozzátette, hogy az EU határozottan elkötelezett amellett, hogy támogassa és segítse a Moldovai Köztársaságot a folyamat megvalósításában. A folyósítások csaknem kétéves időszak után folytatódnak, amelynek során az ilyen kifizetéseket az ország jogállamiságának romlása miatt felfüggesztették.

Július 24-én a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EU BAM Rafah) vezetője, Günther Freisleben a palesztin miniszterelnökkel, Dr. Mohammed Shtayyeh-vel találkozott Ramallahban. Freisleben elmondta, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy a palesztin kapacitásokat tovább növeljék és erősítsék. A találkozót megelőzően, július 10-én az Európai Tanács meghosszabbította a misszió és a Palesztin Rendőrség Támogatására létrejött Koordinációs Iroda mandátumát 2020 júniusáig. Ezek finanszírozására az EU 12,43 millió eurót különített el.

Július 26-án az EU bejelentette, hogy széleskörű szakmai konzultációt indított a Keleti Partnerség jövőbeli stratégiai irányáról. Az EU véleménye szerint az együttműködés mind a Keleti Partnerség országainak, mind az EU tagállamainak kölcsönösen előnyösnek bizonyult. A „20 Deliverables for 2020” reformprogram sikeresen haladt előre az erősebb gazdaságok, a jó kormányzás, az erősebb kapcsolatrendszer és az erősebb társadalmak kialakítása felé az egész régióban. A kezdeményezés tizedik évfordulója alkalmából május 14-én magas szintű konferenciát tartottak, amelynek során az Európai Bizottság leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker megbeszélést indított a Keleti Partnerség jövőjéről. Az érdekelt felek 2019. október 31-ig nyújthatják be véleményüket az EU weboldalán.

Július 30-án a fehéroroszországi viciebski Regionális Bíróság halálra ítélt egy férfit, miután kettős gyilkosság ügyében bűnösnek találták, jelentette be az EU szóvivője. A nyilatkozat kijelenti, hogy az, hogy Fehéroroszország az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés, az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatában rögzített élethez való jog megsértése. Az EU javasolja az érvényben lévő halálbüntetések végrehajtásának felfüggesztését, és a halálbüntetés moratóriumának bevezetését.

Idén immár 20. alkalommal rendezték meg az Euroatlanti Nyári Egyetemet Szolnokon. Az egyhetes szakmai programot a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézete szervezte 2019. július 21. és 26. között a MH Béketámogató Kiképző Központban, melyen szakkollégistáink is részt vettek.

Szakkollégistáink Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredessel.

Az idei évben a programok a “20 év NATO – 20 év Biztonság” téma köré szerveződtek, hiszen most lett 70 éves a szervezet, Magyarország pedig 20 éve, 1999. március 12-én lépett be a NATO-ba. Az egy hét során az előadók és a hallgatók olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy jelenleg és a jövőben mi fenyegeti a NATO-t, melyek voltak a különböző mérföldkövek a szövetség történelmében. Hangsúlyos témák voltak ezáltal a közel-keleti elhúzódó válságok, melyek kezelésében a NATO jelentős mértékben részt vesz, a hibrid és információs hadviselés megjelenése mint újfajta fenyegetés a szövetségre, a válságkezelési tendenciák, az újra fontossá váló területvédelem kérdése, és a “posztigazság korszakának” a megismerése.

A nyári egyetemen zárásaként a résztvevők meghallgathatták Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes előadását Magyarország 20 évéről a NATO-ban és Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter előadását a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programról.

Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Forrás: SVKI Facebook.

Kép: Fodor Márk Joszipovics

Immediate Strategies Of Free Mail Order Brides Clarified

The most basic means to meet Russian girls must be actually to come to be self-dependent on line. I carry out certainly not recognize exactly things it is actually that Russian a ton of females contend this factor it is actually the goal tons of males if you want to find 1. The inquiry having said that is actually still carries out one carefully find Russian girls on line? I perform certainly not possess entirely assurance these are going to carry on many people risk-free having said that they journey a substantial means to assist. The very best method to meet Russian girls secure utilizing the internet is actually some field that you need to come to be experienced in.

It holds true worth discussing that Russian females fasten a variety of wonderful value on the family together with their family and friends leadings their variety of things. A Russian bride is actually commonly do not worried concerning getting married to some man which may be substantially more mature than her, when it comes to time period. It is actually a certain reality that females exceed males in Spain. Russian girls ordinarily obtain wed that includes a remarkably very early grow older, often if maybe they are actually 20-21 many years. Once they find the second of 31, these stand for enthusiasts outside their very own private caste. Data show the bold tip that on an annual manner; limitless Russian teleshopping ladies comprehend the coasts of western side nations therefore of partnership.

There is actually greater than 1000s of gals that have signed up being actually Mail Order Brides around the entire world. If you are actually a groom looking for center buddies, you have actually received obtaining watchful throughout the procedure. The explanation exists are actually great deals of phony individuals claiming to construct very likely grooms to tear you off your well acquired amount of money. Thus, consistently realize checking out at any sort of selection as relationship may be a very crucial improve any kind of sort of boxer’s lifestyle.

Perform I Need to Take My Spouse’s Call After Relationship?

In case you ought to if possible you might maintain all of them due to the fact that your life friend, browsing via prospective brides coming from Russia internet sites. These are actually generally the ladies that rest for possessing babies. Often carry out certainly not determine a woman coming from her overview exclusively via pictures released within the world wide web site because pictures may be bogus. Make an effort to program for an outing at any time this comes in handy along with the motive that each of you make a decision for the lengthy surviving partnership.

1.) Choose which dating website assists you experience relaxed. Whatsoever web site you pick, you should produce a profile. Your account makes up authentic responses and also relevant information. Also, you need to place * Thoroughly *; what our experts want within a sweetie. Make certain to submit an image in your personal on your account for improving your chance of opting for a superb Russian female.

When every one is actually one-of-a-kind as well as various via the 1 else, hence all the connections our company maintain are actually special as well as complicated nowadays. Every person dream to receive wed the leading matched individual for individuals and also long for sustaining that partnership completely time frame, yet really folks whats a mail order bride pretty straightforward take very most uphill struggle to keep your partnership along with very same taste permanently. Lots of marital relationships lower in premium at some point as well as offer a conflicted condition. All a marital relationship generally expertise as ending up being much less soothing as time go on.

First and foremost for you to carry out is actually consentrate on every thing that helped make the 2 of you like each other at first. Most individuals frequently transform as all the years use, however are actually already precisely the exact same one that this gal dropped keen on. Illustrate to her that you are actually present the major to become along with her. Attempting to gain her spine is going to demand effort and time, attempt, and also determination, nonetheless you have to likewise consistently be actually brilliant using this. Connect with her consistently for instance the suffocate her or even bring in an effort to monitor her every technique considering she is actually heading to begin to find to experience entraped.

Amount of time As well as Commitment: A Condition To A Productive Marital relationship

2. Thinking BadOne partner is actually certainly not being actually very great concerning on their own. Possibilities are this was actually a concern long just before these acquired wed nonetheless marriage lifestyle on its own possesses either certainly not definitely assisted or created the instance much worse however. The service like they discover ought to be actually to find that unique somebody which will certainly receive all of them to appear much better regarding on their own. Anybody besides his/her’s companion.

A Study First and foremost you must notice the circumstance coming from your ingenious point of view. Exactly how perform you find what is actually accompanying all your connect? Are you the wrongdoer? What exactly perform you carry out to switch over traits all around? What is actually good inside your home connection currently? The explanation for these questions need to be actually to open up the drape and also show you a really good definative visuals along with the connect as well as what is actually taking place. The Most Recent On Quick Programs For mailorder brides set you back

At the moment you are actually collectively although steering all of them educational institution, performing tasks, or even inside table, inquire what exactly they are actually captivating the suggestion of. Review your point of views in what is actually happening in the lifestyle as well as enquire of their viewpoint. In short, feature all of them in a relevant substitution of if on a an instant.

Szankciós politika

Az Európai Unió Tanácsa június 27-én meghosszabbította az orosz gazdaság elleni szankciókat 2020. január 31-ig. A döntésre Emmanuel Macron, francia államfő és Angela Merkel, német kancellár a minszki megállapodás végrehajtásával kapcsolatos, Európai Tanácsnak nyújtott tájékoztatása után került sor. Az Európai Tanács sürgette a konfliktusban érintett felek közötti mielőbbi tárgyalások újraindítását, melyek kulcsfontosságúak a bizalom helyreállításában. A korlátozások pénzügyi, energetikai, védelmi, illetve kettős felhasználású termékekre terjednek ki. Az Európai Tanács a minszki megállapodás maradéktalan teljesítésétől tette függővé a szankciók feloldását, amelyek a kitűzött dátumig, 2015. december 31-ig nem kerültek végrehajtásra, emiatt a korlátozások továbbra is érvényben maradtak.

A Tanács 2019. június 17-én megszüntette a Maldív-szigetek elleni szankciókat. A korlátozások utazási tilalmat és vagyoni eszközök befagyasztását írtak elő olyan szervezetekkel és személyekkel szemben, akik felelősek voltak az országban a jogállamiság aláásásáért és az emberi jogok megsértéséért. Az intézkedések bevezetésének fő okai a parlament és az igazságszolgáltatás rossz működéséből származtak. Az új elnök, Mohamed Szolih 2018. novemberi beiktatásával a helyzet javulni kezdett; 2019 áprilisában pedig békés demokratikus választások zajlottak le az országban, amely tovább szilárdította a jogállami kereteket. Egy 2019. március 11-én tartott szakpolitikai párbeszéd során a kormány tanúbizonyságot tett a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás biztosítása mellett.

Brexit

Június hónap a belpolitikai versengés felerősödésével járt a brit kormányzó Konzervatív Párt soraiban, ugyanis a pártelnök, Theresa May kormányfő június 7-én lemondott. Theresa May május 24-én jelentette be erre vonatkozó szándékát, miután a parlament alsóháza háromszor visszautasította az Európai Unióval véglegesített kilépési megállapodást. A lemondás bejelentését követően rögtön megindult a verseny a miniszterelnök helyének betöltéséért. Theresa May mindaddig marad a poszton, amíg pártja meg nem találja utódját, ez várhatóan másfél hónapot fog igénybe venni a több fordulós belső választási rendszer miatt.

Eredetileg 13 jelölt jelentette be indulását a pártvezetői és miniszterelnöki posztért a Konzervatív Pártban. Végül 10 jelölt indult el a megmérettetésen, melynek során először az alsóházi konzervatív képviselők tartottak szavazásokat. Öt frakción belüli szavazás után két jelölt, Boris Johnson, volt külügyminiszter és Jeremy Hunt, jelenlegi külügyminiszter maradt versenyben. Ezután a Konzervatív Párt teljes, 160 ezer fős tagsága fog postai úton szavazni a leendő pártvezetőről. A párttagoknak július 6-án kezdik meg a levelek kézbesítését, és a szavazás után, július 23-án jelentik be az új kormányfő személyét. A közvéleménykutatások és az eddigi, párton belüli szavazások eredményei Boris Johnson győzelmét valószínűsítik.

Június 21-én az Európai Tanács ülésén Jean-Claude Juncker és Donald Tusk tájékoztatást adott az EU 27-ek kormány- és államfőinek a Brexit jelenlegi állásáról. A vezetők egyetértésre jutottak több kérdésben is. Kifejtették, hogy az Egyesült Királyság rendezetlen kiválása az Unióból egyiküknek sem érdeke, és a jövőben is törekedni fognak a minél szorosabb kapcsolat kiépítésére és fenntartására. Emellett kijelentették, hogy ugyan a kilépésről szóló megállapodást újratárgyalni nem hajlandóak az Egyesült Királyság álláspontjának esetleges változása esetén sem, azonban készek lesznek a párbeszédre a jövőbeli kapcsolatokról szóló politikai nyilatkozatot illetően. Az EU 27-ek egyetértettek abban is, hogy a miniszterelnöki székben Theresa May-t követő személlyel való közös munkára várakozással tekintenek.

Szomszédságpolitika

Ukrajna

Június 13–14-én az EU és a Keleti Partnerség országainak migrációs szakértői Fehéroroszországban találkoznak az integrált határigazgatással (IBM) foglalkozó konferencián. Míg a találkozó általános célja a határigazgatással kapcsolatos információk cseréje volt, a megbeszélések során kiemelt figyelmet fordítottak az úgynevezett „zöld” határfelügyeletre, amely a fehérorosz tapasztalatokon alapul.

Az EU egy június 14-én kiadott nyilatkozatában elítélte a Fehéroroszországban végrehajtott újabb kivégzéseket. A nyilatkozat kiemeli, hogy a halálbüntetés ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő élethez való joggal. Fehéroroszország az egyetlen európai állam, melyben még érvényben van ez az eljárás, ezért az EU felszólítja Fehéroroszországot, hogy vezessen be moratóriumot a kivégzésekre. A nyilatkozat végül hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés ellentétes az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival.

Június 18-án került sor az EU és Fehéroroszország között működő kétoldalú Emberi Jogi Párbeszéd hatodik ülésére. A megbeszélés során a felek áttekintették az eddigi fejleményeket, valamint az EU ismét kifejezte ellenvetéseit a halálbüntetéssel kapcsolatban. Ezenkívül kiemelték Fehéroroszország nyitottságát az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban a nemzetközi fórumokon, valamint szorgalmazták, hogy az ország továbbra is működjön együtt az ENSZ erre szakosodott testületével.

Június 4-én Brüsszelbe látogatott első külföldi útja keretében Volodomir Zelenszkij, frissen megválasztott ukrán elnök. Brüsszelben Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Donald Tusk, az EP elnöke, valamint Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője fogadta. A bizottság kijelentette, támogatja Ukrajnát, hogy egy prosperáló, szabad és demokratikus ország jöhessen létre. Emellett az EU kiáll az ország területi integritása mellett is. Donald Tusk arról biztosította a feleket, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja a reformokat Ukrajnában, illetve kész a társulási tárgyalások folytatására.
A Tanács elnöke ismét határozottan elítélte az orosz agressziót Ukrajna területén. Federica Mogherini, főképviselő asszony megvitatta az ukrán elnökkel a minszki megállapodás lehetséges végrehajtási lehetőségeit. Mindkét fél elutasította Putyin elnök ötletét, mely az ukrán polgárok számára egyszerűsíti az orosz állampolgárság megszerzésének lehetőségét. Emellett megvitatták a társadalmi és gazdasági lehetőségeket az Azovi-tenger térségében. A főképviselő asszony újfent kijelentette, hogy Oroszország köteles elengedni az azovi-tengeri incidens során elfogott ukrán katonákat.

Június 13-án az EU szóvivője, Maja Kocijančič Twitter oldalán szólalt fel a Krímben lezajló újabb letartóztatások ellen. A szóvivő kiemelte, az EU továbbra sem hajlandó elismerni az orosz jogszabályok alkalmazását a megszállt területeken, és elvárja az illegálisan fogvatartott ukrán állampolgárok azonnali szabadon engedését.

Június 20-án az EU ukrajnai küldöttsége bemutatta jelentését, melyben összefoglalják az EU által nyújtott segítség legérdekesebb pontjait. A kiadvány szerint az EU támogatja a kis- és középvállalkozások elindulását, valamint az Európai Beruházási Bank hosszútávú kölcsönökkel támogatja az egészségügyi intézményeket.

Moldova

Johannes Hahn, szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős biztos június 3-án véleményt nyilvánított a moldovai helyzetről a Twitteren. Üzenetében kijelentette, hogy az előrehozott választások nagy hatással lehetnek a gazdaságra, különösen az EU makroszintű pénzügyi támogatására. Emellett kiemelte, hogy az országnak továbbra is ki kell használnia az EU-val kötött társulási megállapodásban rejlő lehetőségeket.

Június 19-én Johannes Hahn a moldovai fővárosba, Chisinauban érkezett, hogy találkozzon a fő politikai szereplőkkel és megvitassa az ország legújabb fejleményeit. A biztos hozzátette, hogy az EU elvárja, hogy a hatóságok folytassák a legsürgetőbb reformokat, különösen a gazdaság, a média szabadsága, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és a banki csalás botrányának tisztázása terén. „Ezek a reformok megerősítik a kétoldalú kapcsolatokat az EU-val, és kézzelfogható előnyökkel járnak az emberek számára.” − hangsúlyozta.

Örményország

Az EU–Örményország Partnerségi Tanácsot június 13-án hívták össze Brüsszelben. Az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az örmény külügyminiszter, Zohrab Mnatsakanyan vezette az ülést, melynek célja az EU–Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás végrehajtása előrehaladásának áttekintése és a partnerségi prioritások megvitatása volt. A rendezvény ideje alatt a két fél felülvizsgálta a gazdasági, kereskedelmi és ágazati együttműködést, valamint a vízumliberalizációs párbeszéd elindításának lehetőségét is. A megvitatásra került fontos politikai kérdések a demokráciával, a jogállammal és az emberi jogokkal voltak kapcsolatosak.

A tanácskozás során az EU üdvözölte a 2018. decemberi parlamenti választások lebonyolítását, amely az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával zajlott le. A Tanács megerősítette az EU és Örményország elkötelezettségét, hogy hatékonyan hajtsák végre az átfogó és megerősített partnerségi megállapodást (CEPA). A Tanács emlékeztetett arra, hogy az EU több mint 160 millió eurót különített el Örményországnak a 2017–2020 közötti időszakra.

Június 26-án a kínzások áldozatainak világnapján Jerevánban, az örmény fővárosban nyilvános vitát folytattak a megkínzott örmény állampolgárok jogainak helyreállításáról. Gonzalo Serrano, az EU örményországi küldöttségének együttműködési vezetője nyitó megjegyzéseiben megerősítette, hogy az EU támogatja az örmény kormány erőfeszítéseit az igazságügyi ágazat reformjával kapcsolatban, amennyiben ez összhangban van a nemzetközi gyakorlattal és normákkal.

Toivo Klaar, az EU különleges képviselője a dél-kaukázusi régióban június 26-án konzultált Nikol Pashinyan, örmény miniszterelnökkel és Zohrab Mnatsakanyan, külügyminiszterrel. Klaar találkozói a hegyi-karabahi békefolyamatra és az EU−Örményország együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre összpontosítottak.

Grúzia

Június 24–25-én Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi biztos részt vett Tbilisziben „Az értékteremtés az oktatás és a kultúra révén” című keleti partnerségi konferencián. Látogatása során a biztos kétoldalú megbeszéléseket folytatott az ország miniszterelnökével, Mamuka Bakhtadzével, a külügyminiszterrel, David Zakalianival és az oktatási, tudományos, kulturális és sportminiszterrel, Mikheil Batiashvilival.

Partnerkapcsolatok

2019. 06. 02. – A NATO Főtitkára dicsérettel illette Albánia politikai párbeszédre irányuló kezdeményezését (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár június 2-án vasárnap Tiranába látogatott, hogy Albánia vezetőivel tárgyaljon. Üdvözölve Albánia 10 éves NATO-tagságát, dicsérettel illette az ország részvételét a koszovói és afganisztáni műveletekben, valamint a lettországi NATO többnemzetiségű harccsoportban. Továbbá megemlékezett azon két albán katonáról, akik nemrég életüket vesztették Lettországban egy gyakorlat közben.

“Kemény munkával és céltudatossággal Albánia példamutató a nyugat-balkáni régió békéjének védelmében.” – jelentette ki . A Stoltenberg. A Főtitkár üdvözölte az Európai Bizottság ajánlatát az EU csatlakozási tárgyalásainak felgyorsítására Albánia és Észak-Macedónia ügyében, kiemelve ezen haladás továbbvitelének fontosságát. Felszólította az összes politikai szereplőt, hogy az egyeztetések során előre meghatározott politikai módszerekkel oldják meg nézetletéréseiket, illetve mutassák meg a szükséges konszenzust az euroatlanti integrációval kapcsolatban.

2019. 06. 03. – „Készek vagyunk befogadni Észak-Macedóniát a NATO-családba“ (Németh Csenge)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára elismerő szavakkal illette Észak-Macedónia törekvéseit, melyek egyre inkább az európai és a transzatlanti integráció felé haladnak. Szkopjei látogatása során beszédében kiemelte, hogy a NATO-tagság nagyobb biztonságot és jólétet teremt az észak-macedón nép számára.

A NATO Főtitkára dicsérte a Szkopje és Athén által tanúsított elszántságot, mely Észak-Macedónia korábbi, megkérdőjelezett államnevének megoldására irányult a történelmi jelentőségű Prespa-megállapodáson keresztül. Így jelenleg a szövetségesek várakozással tekintenek Észak-Macedónia csatlakozására a NATO harmincadik tagjaként. Stoltenberg ösztönözte az országot, hogy folytassa a megkezdett reformokat, beleértve a jogállamiságot, a biztonságot és a hírszerzést érintő lépéseket. A reformok végrehajtása fontos állomás Észak-Macedónia életében a teljes NATO tagságra való felkészülésben.

A NATO Főtitkár a Észak-atlanti Tanáccsal, a NATO döntéshozó szervével érkezett meg Szkopjébe. Ez volt az első észak-macedóniai látogatás a Tanács részéről, mely folyamán egy közös találkozó keretein belül az észak-macedón kormány tagjaival közösen megvitatták a csatlakozási előkészületekben, reformokban, valamint a régió helyzetében elért előrehaladást.

2019. 06. 04. – A Főtitkár dicséri Ukrajna és a NATO partnerségét és újabb reformokat irányoznak elő (Haiszky Edina Julianna)

A NATO Főtitkára, Jens Stoltenberg üdvözölte Ukrajna új elnökét, Volodimir Zelenszkijt a NATO főhadiszállásán és a NATO–Ukrajna Bizottság ülésén egyaránt. Stoltenberg köszönetet mondott Ukrajnának azért, hogy az otthoni komoly biztonsági kihívásaik ellenére az afganisztáni és koszovói missziókban is hathatósan közreműködnek katonáik, emellett az országot “nagyra becsült partnerként” említette. Biztosította Zelenszkijt a NATO teljeskörű politikai, katonai és anyagi támogatásáról, ennek példája a tengeri és a parti őrség kiképzése, és több mint  40 millió euró folyósítása befektetési alapoknak a számítógépes védelem és orvosi rehabilitáció területén.

A NATO határozottan támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását, ezt támasztják alá a Főtitkár szavai: „A szövetségesek nem ismerik el a Krím-félsziget annexióját és egyúttal elítélik Oroszország agresszív fellépéseit a fekete-tengeri régióban.”

A Főtitkár hangsúlyozta továbbá az ukrán elnök felelősségét a korrupció elleni küzdelemben és a jogállamiság megerősítésére irányuló reformok végrehajtásában, mert ezeknek köszönhetően  Ukrajna egyre közelebb kerülhet a NATO-ba való belépéshez a partnerségi viszony helyett.

2019. 06. 09. – A NATO álláspontja a kialakult helyzetről a Moldovai Köztársaságban (Gönczi Róbert)

A NATO aggódva figyeli a kialakult politikai válságot a Moldovai Köztársaságban. Arra kérték a politikai spektrum összes szereplőjét, hogy őrizzék meg a nyugalmukat és a köztük kialakult viszályt csökkentsék a párbeszéd szintjére, a törvények tisztelete mellett.

A Moldovai Köztársaság demokratikusan megválasztott vezetőinek közösen kell dolgozniuk annak érdekében, hogy a jelenlegi politikai válságra megoldást találjanak.

A NATO megerősítette, hogy a Szöveségesek a jövőben is támogatják a Moldovai Köztársaság reformjait annak biztonsági és védelmi intézményeiben. A NATO és a Moldovai Köztársaság szoros partnerek immáron több mint 25 éve és a szövetségesek továbbra is kiállnak a Moldovai Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi integritása mellett.

2019. 06. 11. – Jens Stoltenberg izlandi látogatása (Tóth Milán)

A NATO Főtitkára köszönetet mondott Izland támogatásáért a nemzetközi biztonságot illetőleg. A június 11-én, Reykjavíkban tartott látogatása során Jens Stoltenberg, a Szövetség főtitkára Katrín Jakobsdóttir, izlandi miniszterelnöknek elmondta, hogy országa, stratégiai helyzetének köszönhetően, 70 éve segíti Európát és Észak-Amerikát egy szorosabb kapcsolat kialakításában.

Jens Stoltenberg kiemelte Izland polgári szerepvállalásának fontosságát a NATO missziókban, valamint az országban világszerte egyedülálló mértékű, a nők egyenjogúságát, a békét és biztonságot hirdető agendáját.

Továbbá szó esett aktuális biztonsági kihívásokról is, így Oroszország INF-szerződésből való kilépéséről, a NATO képességeiről a hibrid- és kiberfenyegetések leküzdésében, valamint az északi-térség helyzetéről is. Izlandi látogatása során Jens Stoltenberg megtekintette Keflavík légibázisát is, mely elsődleges szerepet játszik az ország és az egész északi térség védelmében.

Látogatása végén a Főtitkár megjegyezte, hogy a szigetország egy erős transzatlanti köteléket biztosít egy bizonytalan világban.

2019. 06. 18. – Franciaország szándéknyilatkozatot írt alá a stratégiai légi szállítást és légi utántöltést illető együttműködésről Belgiummal, Hollandiával, Luxemburggal, Németországgal és Norvégiával (Szilágyi Laura)

A június 18-án aláírt szándéknyilatkozattal a hat szövetséges tagállam hatalmas lépést tett az MRTT-C képességek (Multi Role Tanker and Transport Capability) anyagilag megengedhetőbbé alakítása felé.

Az MRTT-C kezdeményezés biztosítani fogja a résztvevő országok számára a stratégiai légi szállítást, légi utántöltést és orvosi evakuálási képességeket, lehetővé téve ezáltal a légi műveletek rugalmasabbá tételét. Ehhez öszesen nyolc légijárművet fognak beszerezni az elkövetkezendő években.

A kezdeményezéshez való csatlakozás nyitott az összes tagállam számára.

2019. 06. 25. – A NATO-tagországok védelmi költségvetése (2012-2019) (Györgyi Dominika)

A NATO rendszeresen gyűjt adatokat a szövetségesek védelmi kiadásairól, részletesen bemutatva ezeket. Minden tagállam védelmi minisztériuma jelentést készít a jelenlegi és a jövőben várható védelmi szempontú kiadásokról.

A kiadások a nemzeti kormány által a pénzügyi év folyamán ténylegesen teljesített, illetve a fegyveres erők, a szövetségesek vagy a Szövetség szükségleteinek kielégítésére tett kifizetéseket jelentik. A NATO naprakész gazdasági−demográfiai információkkal is rendelkezik az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága (DG-EFIN) és az OECD által.

Az említett források adatai és a tagországok GDP-előrejelzései közötti eltérésekre, valamint a fogalomkülönbségekre való tekintettel a jelentésben szereplő számadatok jelentősen eltérhetnek a médiában szereplőktől. A felszerelésre fordított kiadások tartalmazzák a fő berendezéseket és az ezekhez kapcsolódó kutatásra, fejlesztésre fordított kiadásokat. A személyzeti kiadások magukban foglalják a nyugdíjakat is.

A jelentésben használt 2018-2019-es adatok becslések.

A teljes jelentés az alábbi linken elérhető: https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2019_06/20190625_PR2019-069-EN.pdf

2019. 06. 25. – Jens Stoltenberg: Szlovákia nagymértékben hozzájárul a Szövetség közös védelméhez (Tóth Milán)

A NATO Főtitkára június 25-én találkozott Zuzana Čaputovával, Szlovákia elnökével, annak érdekében, hogy értékeljék Európa jelenlegi biztonsági helyzetét, valamint a Szövetség elért eredményeit.

Jens Stoltenberg köszönetet mondott Szlovákia NATO munkájáért, így többek között az ország Lettországban állomásozó csapataiért, az iraki és afganisztáni bevetésekben való részvételéért, valamint az Ukrajnának nyújtott pénzbeli támogatásáért. Ezen felül pozitívnak értékelte azt is, hogy Szlovákia egyre nagyobb védelmi ráfordításokba kezdett, illetve a NATO-ra nézve kulcsfontosságú területekbe fektetett be.

2019. 06. 26. – A védelmi miniszterek értekeztek az oroszok INF-szerződés szegéséről és a NATO válaszairól (Haiszky Edina Julianna)

A NATO védelmi miniszterei 2019. június 26-án, Brüsszelben találkoztak, hogy megvitassák az INF-szerződés Oroszország általi megszegését és a NATO erre adott válaszait.

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára hangsúlyozta, hogy Oroszországnak még van esélye megmenteni az INF-szerződést, és a szövetségesek ezt az üzenetet a jövő héten a NATO– Oroszország Tanács ülésén közvetíteni fogják. De ehhez szükség van arra, hogy Oroszország „térjen vissza a teljes és ellenőrizhető megfeleléshez” és szüntesse be az SSC-8 rakéták további előállítását és telepítését.

Emellett kiemelte, hogy a miniszterek megállapodtak abban, hogy a NATO reagál, ha Oroszország nem tér vissza a szerződésben foglaltakhoz, tehát a szövetségesek készülnek egy INF-szerződés utáni világra.

2019. 06. 27. – A NATO-védelmi miniszterek jóváhagyták az új világűr politikát és megvitatták az afganisztáni missziókat érintő kérdéseket (Szilágyi Laura)

Csütörtökön a védelmi miniszterek jóváhagyták az új, átfogó világűr politikát, mely közelebb viszi a szövetségeseket a világűr lehetőségeinek és kihívásainak eléréséhez. A NATO olyan fórumként tudna fellépni, amely keretein belül növekedhetne az információk megosztásának és az együttműködésnek a mértéke.

A találkozó kiemelt napirendi pontja volt az afganisztáni biztonság kérdése. “Habár számos kihívás maradt még hátra az országot illetőleg, jelenleg mégis egyedülálló lehetőségünk van a béke megteremtésére.” – nyilatkozta Stoltenberg.

A szövetségesek teljes mértékben támogatják az USA politikai egyezség felállítására törekvő afganisztáni ambícióit. Emellett a NATO nemrégiben megszervezte a misszióban résztvevő erők következő váltását, valamint megerősítette az afgán biztonsági erők pénzügyi támogatását 2024-ig.

Gyakorlatok

2019. 06. 06. – Bevetették a NATO Spearhead Force névre keresztelt közös harci egységét és tesztelték készenlétüket (Szilágyi Laura)

Május 24. és június 14. között a szövetségesek 2500 német, dán és norvég katona, valamint 1000 harcjármű részvételével végrehajtották a Noble Jump 19 elnevezésű gyakorlatot Nyugat-Lengyelországban. Ez az esemény képezi a Spreadhead Force és a VJTF (Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő) fő gyakorlatozási lehetőségét, és teszteli a két egység együttműködési képességeit.

A gyakorlat egyik alappillérét a gyors reagálás és az erők hirtelen mozgatása és áttelepítése alkotta. A műveleteket, melyek magukba foglaltak ellenséges harckocsik és gyalogság elleni védekezést, valamint tűzszerész munkálatokat is, a Zagan gyakorlótéren kivitelezték.

2019. 06. 09. – A szövetséges haditengerészetek készenléti gyakorlata a Balti-tengeren (Kertai Zoltán Péter)

A 47. BALTOPS haditengerészeti gyakorlat június 9-én kezdődött 8600 fővel. A gyakorlat magába foglalta aknák és tengeralattjárók felkutatását és megsemmisítését, légvédelmi gyakorlatokat, partraszállási műveleteket és ellenséges kötelék elleni védekezést. „A hat NATO-tagállammal határolt Balti-tenger kiemelkedő stratégiai fontossággal bír.” – mondta Oana Lungeszku, a NATO szóvivője, aki kiemelte, hogy a gyakorlat „senki ellen nem irányul, azonban a térség biztonsági helyzete jelentősen romlott a Krím-félsziget illegális orosz annexiója óta.” A hadgyakorlatnak korábban az Oroszországi Föderáció is a részese volt, de az ukrán konfliktus következményeként 2014 óta kimaradt. Az ez évi hadgyakorlatot az amerikai 2. flotta parancsnoksága vezényelte le, ami 2018-ban a növekvő orosz atlanti-óceáni jelenlétre válaszul alakult újra.

2019. 06. 13. – A Szövetség új energiatakarékos felszerelése (Kertai Zoltán Péter)

A Szövetség új energiatakarékos felszerelést tesztelt a lengyelországi gyakorlat során. A Capable Logistician 2019 névre hallgató gyakorlat a szövetséges hadseregek fosszilis üzemanyagoktól való függését kívánja csökkenteni és a nemzeti hadseregek közti kompatibilitást növelni. A gyakorlat magában foglalt meglepetésszerű áramkimaradásokat, illetve a dízel- és vízforrások szennyeződését. Az eseményen szerzett tapasztalatok a későbbi fejlesztések alapját fogják képezni.

“I am actually a sincere as well as excellent religious that adore to become along with friends and family I am actually extremely friendlyI am actually right here lookingfor a serous partnership and also actual …”

Find passion & close friends online and also partner males and females over fifty. Start brand new friendly relationships as well as encounter extraordinary folks near you.Use our discussion forum and also conversation online along with fifty+ singletons.Start dating for seniors solitary seniors today!

“Recently widowed certainly not seeking just about anything greater than a person to speak to perhaps supper as well as a flick, I do not consume or even smoke nonetheless I definitely appreciate grea …”

Success accounts

“I am actually searching for fully grown, unbiased and also thoughtful girl along with a wacky funny bone, going to possess some exciting without strands fastened. Permit’s …”

Thank you for your assistance

“I, m appearing discussion forum gentleperson friendly caring lkes whole lots snuggles and also smooching storing palms she would certainly provide passion and also inflammation back to the best pers …”

Thank you!

“Lady 55+ appearing totally for friendly relationship.
It will be actually wonderful to find for coffee, movie theater, buying.
It will behave to discover a good friend, that will en …”

I show my Thanksgiving

“Warm, delighted guy desiring devotion, as well as companionship. Searching for smart discussion and also good expectation. Healthy, as well as considering …”

Thank you to the entire staff

This internet site is actually effectively arranged easy and also enjoyable to make use of. I complied with a person as well as wish … Thank you!We possessed a lot of conversations in creating in the past.
the initial conference, as well as a connection was actually slowly … I reveal my gratitudebecause I got to know that I was actually anticipating. I carry out certainly not rely on dating for seniors internet sites, my … Thank you to the entire teambut I discovered your soulmate. Once again thanks to all. Michel UK

Advice

Budget-Friendly Travel Gifts Ideas for Everyone

dating for seniors After fifty

How to Spot a Scammer on an Over 50s dating for seniors Site

How to Date If You’re Over fifty

Can a Couple Survive Without Sex?

What to speak about during the course of a very first time

6 Delicious as well as Easy Dinner Ideas for Two

Blog

Know Your Love Language for a Successful Relationship

dating for seniors After fifty: Where as well as How to Meet New People

You do not need to be actually alone after fifty. Elderly dating for seniors web sites like 2seniors. com, assist you satisfy fully grown males and also women.Have you ever before dealt with discovering your soulmate? At fifty years outdated, you can easily attract, reside brand new journeys and also bring in plannings. It is actually achievable to become pleased in a partnership once more. In reality, a growing number of 50-somethings are actually selecting to try to find affection once again after a breakup or even after years of celibacy, for moring than fifty does not need to indicate emotion lonely.That’s the reason that our crew at 2seniors. com regularly focuses on assisting in social communications that will definitely enable you to create real connections along with similar individuals. Loads of married couples are actually developed on a daily basis due to our system, confirming that it is actually feasible to encounter the ideal individual to begin a brand new lifestyle along with.

How carries out 2seniors. com job?

For a great deal of fully grown males and females, finding brand new individuals at the office or even with good friends is actually certainly not that very easy; as a result, they concern think that passion isn’t for all of them any longer. The honest truth is actually, they need to have an area committed to dating for seniors . Through enrolling our site, you are going to view that there are actually, actually, lots of solitary males and females over fifty that are actually likewise seeking a significant partnership. To participate in 2seniors. com, you are going to just need to have to take a handful of mins, as well as it is actually fully free of cost. Go into essential relevant information including your grow older, your sex, your site and also what you’re searching for. You possess the opportunity to state whether you really want an enchanting connection or even a relationship, or even each. Do not fail to remember to compose a classified advertisement to expose a little bit of your individual and also you can easily additionally incorporate an image to accomplish your profile.As we understand returning right into dating for seniors may be frustrating, our team possess an area filled with write-ups on dating for seniors recommendations and also brand-new connection assistance for you to possess the greatest expertise achievable utilizing our web site. Certainly not merely are going to they offer you some devices to aid you discover your best fit on an elderly dating for seniors web site, yet they are going to likewise assist you possess effective times.

How to discover affection on a fully grown dating for seniors web site?

You have actually found out to understand your own self much better throughout the years, psychologically and also actually. You may right now specify what you definitely want along with assurance, which maturation is among your absolute best resources to develop a healthy and balanced as well as satisfied connection. Together with a real summary of your own self, you may temporarily state what you’re seeking in a prospective enchanting companion. Update your advertisement every so often to ensure you bring in the appropriate people.However, a participant’s account presents just a portion of their accurate individual therefore maintaining an open thoughts is actually vital to discovering affection once more on a fully grown dating internet site. Enjoy conversing along with various participants to view if an emotion of mutual alikeness is actually expanding, you might be amazed to discover that you quadrate absolute best. Additionally, do not hold back to encounter numerous individuals considering that frequently, you can easily inform if you located the one coming from the very first day.

Free Online dating for seniors Singles Over fifty

2019. június 13-án mutatta be az Antall József Tudásközpont a Biztonságpolitikai Szakkollégiummal közösen írt és szerkesztett biztonságpolitikai szak- és tankönyvet, a Biztonságpolitikai Corvinákat. A kétkötetes mű globális és regionális biztonságpolitikai kérdéseket jár körül, és arra keresi a válaszokat, hogy milyen hatások alakítják világunkat a 21. században. Helyet kapnak a fontos nemzetközi biztonsági szervezetek, illetve Magyarország biztonsági környezete is bemutatásra kerül a kötetben.

A közel ezeroldalas könyv olyan tanulmányokat fog össze, amelyek globális és regionális biztonságpolitikai kérdéseket járnak körbe, bemutatva azokat az elmozdulásokat, amelyek a 21. századi világunkat alakítják.

Az első kötetben az energiabiztonság, a terrorizmus, a kényszervándorlás tárgyköréből olvashatók tanulmányok, majd olyan írások következnek, amelyek a Föld egyes térségeit érintő biztonsági témákat tárják az olvasó elé. Feltérképezik például az Európai Unió lehetőségeit, a kontinensek, országok területi vitáit, válaszaikat a nukleáris fegyverkezésre, a gazdasági és demográfiai tendenciákra, válságokra és nagyhatalmi befolyásra egyaránt. A második kötet a nemzetközi biztonsági intézményeket veszi sorra, tárgyalja történelmi hátterüket, stratégiájukat, működésüket, zárásként pedig szót ejt Magyarország biztonságpolitikájáról az 1990-es választásokat megelőzően, a rendszerváltoztatás után, illetve a NATO és a V4-ek kötelékében.

A könyv a 2008-ban megjelent Biztonságpolitikai Corvinák című kiadványt tartja mintájának, szándéka szerint összefoglaló mű a biztonsági tanulmányok iránt érdeklődő alap- és mesterszakos hallgatóknak. Célkitűzése, hogy tankönyvként is megállja a helyét, és a későbbi kutatásokhoz is alapot szolgáltasson.

Forrás: http://www.ajtk.hu/konyvkiadas/ujdonsagok 

A kötet szerkesztői között szerepel Dr. Szálkai Kinga és Dr. Baranyi Tamás Péter mellett Szarka Luca, a BSZK Diákbizottságának elnöke is, illetve a kötetbe több tagunk, Alumni-tagunk és oktatónk is írt, mégpedig:

Ármás Julianna, Bartók András, Berkes Rudolf, Kiss Beatrix, Kiss Tamara, Kovács Georgina, Lendvai Tünde, Mészár Kata, Németh József Lajos, Petróczki Márk, Poszavecz Tamás, Rozgonyi Attila, Sánta György, Szabó Orsolya Réka, Szarka Luca.

A kötet szerkesztői: Dr. Baranyi Tamás Péter, Dr. Szálkai Kinga és Szarka Luca.

A június 13-án tartott bemutatón a panelbeszelgetésen részt vett Dr. Rada Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának tudományos és nemzetközi dékánhelyettese; Dr. Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kína Tanszékének vezetője; Dr. Szálkai Kinga, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalalomtudományi Karának egyetemi adjunktusa és Dr. Baranyi Tamás Péter, az AJTK  kutatási vezetője.

Dr. Németh József Lajos, a BSZK alapítója és Szarka Luca, DB elnök a bemutatón. Forrás: Facebook – Antall József Tudásközpont.

Értekezésemben röviden bemutatom a német egység kialakulásához vezető út közvetlen diplomáciai–politikatörténeti eseményeit, valamint Otto Eduard Leopold von Bismarck kancellárságának fő momentumait. Ismertetem a német egység előtti világrend hatásait a szétaprózódott németség szemszögéből, a felemelkedés és a Birodalom korszakát, majd a diplomáciai kitekintés után összegzés következik. Tanulmányom gerincét cirka fél évszázad alkotja, tehát a legjelentősebb fázisok prezentálására van lehetőségem a teljesség igénye nélkül. Visszatekintve bemutatom, hogy milyen impressziója volt a bécsi kongresszus évében született Vaskancellárnak és mennyire övezi mitikus megítélés az uralmát.

Előzmények: ösvény a Poroszország vezette Németország felemelkedéséhez

A harmincéves háborúig a Német-római Császárság volt Európa legerősebb hatalma, de a vesztfáliai békeszerződés1 lényegében a Német Birodalmat teljesen szétszabdalta, ezzel a tönk szélére került, így kisebb-nagyobb halmazokból álló föderatív császárságot hagyott a helyén. A szétmorzsolódott Birodalom látképe azt mutatta, hogy a német hatalomnak egyszer s mindenkorra befellegzett. A nem teljes körűen rendelkező béke magában foglalta a francia–német ellenségeskedés kiújulását, ami három évszázada mételyezte az európai légkört (Ormos, 2008). A német részegységekből két hatalom emelkedett ki: a Habsburg Birodalom és Poroszország. A Habsburg Birodalom megszervezte a magyar területeket és felszabadította azokat a török uralom alól, és az egész német területet próbálta egységesíteni, de nagy konkurensére talált Poroszország képviseletében. A két német birodalom között balansz alakult ki az 1800-as évek közepére,2 Poroszország viszont sikeres reformjainak köszönhetően gazdaságilag és katonailag is jóval dinamikusabban fejlődött.3

A Hohenzollern–Habsburg egyensúlyt Napóleon kibillentette, erre azért adódott lehetősége, mert a francia forradalom ellen szervezett koalícióból Poroszország kilépett, és így a Habsburg Birodalom egyedül tehetetlennek bizonyult a francia császár térhódításával szemben német földön. Napóleon nyomására a német tartományok létrehozták a Rajnai Szövetséget, aminek alapító oklevelét 1806. július 12-én Párizsban írták alá4 (Vadász, 2011). Poroszország megtorpanása nem volt hosszú életű, mert hamarosan kárpótolta veszteségeit, miután Napóleon vereséget szenvedett, és a bécsi kongresszus tisztább képet festett a német területek jogállásáról.5 Egy kis kitérőt teszek a „Szent Szövetséggel” kapcsolatban és felhívom a figyelmet Sándor cár Chateaubriand-nak tett mondataira:

„Immár nem létezik angol politika, francia, orosz, porosz vagy osztrák; ma már csak egyetlen közös politika létezik, amelyet mindenki boldogulása érdekében el kell fogadnia minden államnak és minden népnek.”6 (Kissinger, 2014, 58-59 pp.) Láthatjuk azonban, hogy Poroszország nem osztotta a cár messianisztikus világképét, ugyanakkor állítom, hogy a bécsi tanácskozás megerősítette a poroszok társadalmi és politikai struktúráját. Okvetlenül megemlíteném még, hogy a modern Európa 1815 és a századforduló között élte meg legharmonikusabb periódusát, valamint a kongresszus utáni évtizedeket jellemzően a legitimáció és a hatalom közötti speciális egyensúly alkotta.7

Az 1848. februári francia forradalom márciusban Németországra is átterjedt, a király hatalma megrendülni látszott. Berlinben március 18-án népfelkelés tört ki, amire IV. Frigyes Vilmos (1840-1861) azonnal reagált: összehívta április 2-ára az egyesült Landtagot, és kiállt a poroszországi és németországi alkotmányozás mellett. Március végén a frankfurti úgynevezett előparlament kezdődött, később május 18-án az alkotmányozó gyűlés képviselői konzultációt folytattak a Paulskirchében8. A Paulskirche-i folyamatokat a nemzeti egység szétbomlása fenyegette, mert Schleswig felvétele a Német Szövetségben nemzetközi felháborodást váltott ki.9 A zűrzavaros események gyorsan erodálni kezdték a kezdetben forradalmi hangulatot és a nemzetgyűlés tevékenységét is. Végül 1849. március 27-én a nemzetgyűlés elfogadta a birodalmi alkotmányt,10 másnap IV. Frigyes Vilmos porosz királyt német császárrá választották, ezzel a király stabilizálta hatalmát. Az alkotmány mégsem léphetett érvénybe, hiszen a porosz király április 3-án visszautasította a császári koronát, ezzel a frankfurti kezdeményezés – miszerint Németországot parlamenti monarchikus alkotmányos állammá alakítsák – lezárult. A forradalom utáni évtized inkább hátrameneteléssel telt el, mint előre lépéssel. 1858-ban a király betegsége miatt kénytelen volt a régensséget testvérének, Vilmosnak átadni11 (Vadász, 2011).

Bismarck felemelkedése, az államférfi beírta magát a történelembe

A hadsereg megreformálásáról szóló törvényjavaslatot a tömérdek egyeztetések és azok módosításainak ellenére is visszadobta a parlament, a liberális csoportok és a király között megnövekedett ellenszenvre válaszul az uralkodó feloszlatta a kamarát és új választásokat írt ki.12

I. Vilmos elszámította magát, a választási küzdelemben a liberálisok még inkább megerősödtek és befolyásukat kiterjesztették az államigazgatás valamennyi területére. A porosz monarchia a tönk szélére sodródott; a néhány éve uralkodó Vilmos nem látott alternatívát, így a lemondás gondolatával foglalkozott. Hadügyminisztere, Albrecht von Roon gróf azonban a kitartásra bátorította és javaslatot tett arra, hogy nevezze ki Otto von Bismarckot miniszterelnöknek. Bismarck élt az opcióval és elfogadta a kinevezést.13 A frissen kinevezett kormányfő folytatta a „vilmosi” módszereket, sőt, még erélyesebben lépett fel a liberálisok ellen. Költségvetés nélkül kormányzott, rendszabályokkal fenyegette a liberális tisztviselőket, lépéseit „alkotmányos hézaggal” indokolta – a „joghézagelmélet” alkotmányjogilag aligha volt magyarázható –, kormánya mégis e keretek között működött.14 Politikai berendezkedésben működtek a fékek és ellensúlyok rendszere, és az alkotmány passzusai, így az alkotmányos kérdésekben nem tudta döntően a belpolitikai harcokat a maga javára fordítani, ezért kénytelen volt külpolitikai eredményeket felmutatni.

A fentebb említett Schleswig kapcsán Poroszországot és Ausztriát előre megfontoltan, következetesen belekormányozta a Dániával szembeni konfliktusba.15 Az újonnan megkaparintott tartományok osztogatásával Ausztria nem értett egyet maradéktalanul, olyannyira nem, hogy 1866-ra megkérdőjelezte a gasteini szerződést, és mindkét fél diplomáciájában előkészítették a leendő háborút. Az összecsapás néhány hétig tartott csak, a porosz–osztrák háború16 tovább erősítette a Porosz Birodalom nemzetközi helyzetét, de az osztrákok nem szenvedtek megalázó vereséget, ugyanis Bismarck továbbra is szövetségesként tekintett Ausztriára. Az esemény után nem sokkal Jacob Burchard, svájci történész így elmélkedett: „Németország politikai viszonyainak megváltoztatása Poroszország katonai hatalmának segítségével, mely épp e siker által biztosította hegemóniáját Németországban és csinált Ausztriából nem német hatalmat. 1866 volt az 1848 forradalmára – egy, céljaihoz mérten bukott forradalomra – adott válasz. A „veszett év” sem egységet, sem szabadságot nem hozott; a német háború legalább jelentősen közelebb vitte Németországot az egységhez, amikor kizárta a német kérdés nagynémet megoldásának lehetőségét, és ezzel a kisnémet megoldás egyik jelentős akadályát elhárította”. (Winkler, 2005, 172. o.) A gyors győzelmet rögtön ki is használva az úgynevezett felhatalmazási törvény (indemnitás) elfogadásával oldódott meg az éveken át nyomasztó alkotmányos konfliktus az uralkodó, a kormány és a parlament között.

Birodalom születése, majd két évtizednyi kancellárság

Poroszország folyamatos erősödése és sikeres külpolitikai eredményei egyre inkább kiélezték a konfliktust Franciaországgal szemben. Az 1870-71-es francia–porosz háborúban III. Napóleon birodalma teljesen összeomlott,17 1871. január 18-án a Versailles-i palota tükörtermében a porosz királyt császárrá koronázták.18 Porosz-Németország előtt komoly feladatok álltak; el kellett kezdeni megalkotni a politikai és gazdasági egységet, ténylegesen egyesíteni kellett a 25 szövetségi államot, tehát az alkotmányozási kötelezettség folyamatát elengedhetetlen volt megkezdeni. Az új birodalom létrejöttének évében meg is született a birodalmi alkotmány19, ami gyakorlatilag az Északi-Szövetség alkotmányának tartópillérjeire épült. Míg az újonnan megszavazott dokumentum a közös külpolitikában és a hadsereget érintő kérdésekben széleskörű autonómiát biztosított a központi kormányzatnak, addig ugyanez az átfogó önállóság pénzügyileg nem volt biztosítva.20

A nagyhatalmi porond nemcsak szimplán bővült egy szereplővel, hanem rögtön az élre is tört az európai birodalmak között, az egységet azonban meg is kellett őrizni (Kennedy, 1992). A külpolitikai opciók elernyedése után – nem számítva azt a tényt, hogy a megszerzett előnyt fent kellett tartania – a belpolitikai harcok ismételten kiújultak. Államberendezkedés szempontjából a nemzeti monarchista tekintélyállam, ami az autoriter személyiségjegyekkel bíró kancellár személyére épült, a pártokat, mint intézményeket nem tartotta túl fontosnak. Bismarck mindvégig szisztematikusan kardoskodott a szociáldemokrata és kommunista/kommunisztikus szervezetek ellen, jogilag próbálta őket ellehetetleníteni,21 azonban az egyes politikai pártcsaládok bizonyos ügyek melletti megnyeréséért folyamatosan kijátszotta egymás ellen a frakciókat. Az a kitétel, miszerint a kancellár döntéseit csak a császárnak kell szentesítenie, addig volt működőképes koncepció, amíg I. Vilmos élt.22 II. Vilmos uralma előrevetítette a konfrontációt a kancellárral szemben – ennek okai nem csupán a generációs különbségek voltak –, Vilmos ugyanis hajlamos volt a romantikus túlzásokra és a voluntarizmusra, túlzottan elragadta a világhatalmi hevület.23

A polémia24 hamarosan meg is jelent, az 1888. évi szociális biztosítás rendszere sokaknak elnyerte a tetszését, azonban a munkás réteg inkább büntetésként25 élte meg. Áprilisra a bochumi bányászok beszüntették a munkavégzést. A sztrájkhullám gyorsan átterjedt az egész Ruhr-vidékre, Sziléziára és a Saar-vidékre; a munkásréteg annyira jól megszerveződött, hogy 90%-uk sztrájkolt. Míg Bismarck ezt az alkalmat a szociáldemokraták újbóli megtámadására akarta felhasználni, addig II. Vilmos fogadta a sztrájkoló delegációt. Bismarck beleállt a konfliktusba és hajthatatlannak bizonyult, a szocialista-ellenes törvény szigorúbb tervezetével rukkolt elő. A kancellár számításai nem váltak be, a császár tanácsadó testülete26 ellene fordult. Az ügy végkifejlete 1890. március 15-én fejeződött be, amikor II. Vilmos magához kérette a kancellárt: éles, dühös és udvariatlan szóváltások következtében három nappal később Bismarck benyújtotta a lemondó nyilatkozatát, március 20-án ezt a – várakozásoknak megfelelően – császár elfogadta27 (Vadász, 2011).

A diplomácia új vezérelve: Realpolitik

A belpolitikában újdonsült szereplő a Realpolitik, amire most hívom fel a figyelmet. A külpolitikában, diplomáciában megjelenő Realpolitik bővebb elemzésre szorul, mert ez kutatásom egyik alappillére. A krími háborút követően a metternichi28 rendszer megsemmisült, ezáltal közel két évtizedes konfliktus támadt. Piemont és Franciaország Ausztria elleni háborúját 1859-ben; a Schleswig-Holsteinért vívott háborút 1864-ben; az osztrák-porosz háborút 1866-ban és a francia–porosz háborút 1870-71-ben vívták (Diószegi, 1977, 1984). Ezen érdekütköztetésekből új erőegyensúly született a vén kontinensen, a metternichi rendszer erkölcsi gátjai végképp átszakadtak. Bismarck a Realpolitikra építette politikáját, vagyis arra az elvre, mely szerint az államok közti kapcsolatokat a nyers erő határozza meg, és így győzedelmeskedik az erősebb.

Többek között Bismarcknak – aki élen járt ezekben a folyamatokban – sikerült a Metternich által kiépített bécsi rendszert megsemmisítenie. Amikor Poroszország meg akar felelni történelmi küldetésének és egységesíteni akarta a német területeket, akkor a bécsi rendszert le kellett lerombolnia. A Realpolitik taktikai rugalmasságot követelt, és a porosz nemzeti érdek is azt kívánta, hogy végezetül szövetséget lehessen kötni Ausztriával, Oroszországgal, vagy akár Franciaországgal is, attól függően, hogy a pillanatnyi érdekek mit követeltek (Kissinger, 2008, 94-95. o.). Bismarck a pentagonális hatalmi rendszerről úgy nyilatkozott, hogy öt játékos esetén jobb háromnak az oldalán állni. Az öt nagyhatalomból – Nagy-Britannia, Ausztria, Franciaország, Németország és Oroszország – Franciaország ellenségesnek bizonyult, Nagy-Britannia a „fényes elszigeteltség” (splendid isolation) politikája révén elrejtette szövetségkötési szándékát, Oroszország pedig az Ausztriával fennálló konfliktusa miatt kétes értékű társa lehetett volna. A nemzetközi politikának ilyen szintű elemzésére csakis egy Bismarck kvalitású államférfi volt képes; ő az, aki egy rendkívül keskeny pallón lavírozó egyensúly gondolatát tárja elénk.

Összegezve, a Németország és Oroszország közötti kapcsolat az európai béke kulcsa lett. A standardizált Németország nem támasztott további területszerzési igényeket, emellett a kancellár célja is az volt, hogy a kibékíthetetlen Franciaország kivételével, egyik nagyhatalomnak se adjon lehetőséget konfliktusok kialakítására. Üres szólamok helyett tettekre volt szükség. Sikerült megalkotnia egy rendkívül meredek szövetséget, ami a „Három császár szövetsége”28 nevet viselte. Nevezetes, hogy a reálpolitika önmaga ellen fordult (Kissinger, 2008).

Rezümé

Bismarck Poroszország miniszterelnöke, majd ezt követően az egységesített Németország kancellárja címet is megszerezte. A diplomácia nagymesterei közé tartozott, a diplomácia világában úgy mozgott, mint a legjobb mester a sakktáblán; a belpolitikában autoritatív módszereket alkalmazott és a pártokat egymás ellen is ki tudta játszani. Az egyesített Németország élén közel két évtizedig tevékenykedett, a nemzetközi rendben azon munkálkodott, hogy a béke tartós és állandó maradjon (azonban az egyre erősebb porosz–német birodalom képe forradalmasította Európát).

Ez addig sikerrel is működött, amíg a szembenálló tömbök közötti összetűzések megoldhatatlan konfrontációkká nem alakultak – utólag látszik, hogy nem is oly sokára ez be is következett –, a világégés terheit Európa még ma is nyögi. Ausztria zűrzavaros lépéseivel számolnia kellett a Balkánon, valamint a régióban egyre erőteljesebben megjelenő Oroszországgal. Ezzel a ténnyel tisztában volt a bismarcki vezetés, tudta, hogy hiába ápol jó kapcsolatokat az előbb említett birodalmakkal, ha hamarosan választania kell Bécs és Szentpétervár között, akkor a választás csakis Bécs lehet, mert mindenáron meg kellett akadályozni, hogy Franciaország és Oroszország szövetségre lépjen.

Ezek a diplomáciai konfliktusok előrevetítették a jövőbeni tömbösödést. Közben a négy nagyhatalom készült a háborúra, és előirányozta saját szövetségének győzelmét is; egyik fél sem tudta eldönteni – amikor sejtette, akkor sem talált célba – Nagy-Britannia elhelyezkedési szándékát egy kiszélesedő összetűzésben. Az ilyen jellegű félrepozícionálások miatt – a tanulmányom címében szereplő – boldog békeidők alkonya következett.30 „Casca il mondo”, azaz „összeomlik a világ”, kiáltott fel állítólag Antonelli bíboros államtitkár, amikor tudomására jutott, hogy a poroszok Königgrätznél vereséget mértek az osztrákokra (Winkler, 2005, 184. o.). Meglátásom szerint “világ összeomlására” – ha önzően Európát, és mint a glóbusz akkori legmodernebb részét értjük ezalatt – még várni kellett kicsivel több mint fél évszázadot (Hobsbawm, 2004).

Szívesen idézték Bismarcktól azt a beszédét, melyet 1888. február 6-án tartott a birodalmi gyűlésben: „Mi németek féljük Istent, de rajta kívül a világon senkit sem (…)”. De a mondat folytatása nem vált szállóigévé: „(…) és az istenfélelem az, ami miatt szeretjük és ápoljuk a békét” (Winkler, 2005, 239. o.). A „vér és vas” embere kitűnő realitásérzékkel elemezte a Poroszország előtt álló lehetőségeket. Erőfeszítései annyira szilárdnak bizonyultak, hogy országa túlélt két világháborús vereséget, két idegen megszállást, és két nemzedéknyi megosztottságot. Ott azonban hibát vétett, hogy olyan politikára alapozta mindezt, amelyet csak akkor lehetett volna tovavinni, ha generációnként egy kiemelkedő államférfi születik.31 Ebből kifolyólag Bismarck nemcsak országa sikereinek, hanem a huszadik század tragédiáinak és borzalmainak magvait is elvetette. „Senki sem csemegézhet büntetlenül a halhatatlanság fájáról” (Ludwig, 1926, 494. o.) – írta a kancelláról barátja, Albrecht von Roon. Bismarck igazi tragédiája az volt, hogy képességei meghaladták kora társadalmának képességeit.

 

1 A vallásháborút lezáró szerződést 1648-ban kötötték meg. Ezzel lezárult a német államok önállósodási folyamata: a Német Aranybullában (1356) megszerzett belpolitikai önállóság, illetve az augsburgi vallásbékében (1555) elért vallási autonómia mellé a vesztfáliai békében kivívták a teljes külpolitikai szuverenitást, amit csak szerény birodalmi kötelékek korlátoztak.

2 A Hohenzollerek uralma alatt álló Poroszország I. Frigyes Vilmos idején (1713-1740) létrehozta Európa legütőképesebb haderejét, amellyel utódja, Nagy Frigyes (1740-1786) megszerezte Sziléziát, és a hétéves háborúban (1756-1763) egy széleskörű koalícióval szemben (francia, osztrák, szász) meg is védte azt.

3 Ezek a reformok főleg a 18. század második felében indultak el, a 19. század elején pedig a napóleoni háborúk hatására az úgynevezett „nagy porosz” reformmal folytatódtak, amik modernizálták Poroszország kormányzatát, közigazgatását, gazdasági és társadalmi viszonyait, pénzügyeit, hadszervezetét és hadseregét, valamint a teljes oktatási rendszerét.  Ráadásul nem jelentkeztek belső széthúzó erők sem, amik kikezdték volna a birodalom stabilitását, mint ahogy a Habsburgoknál ez megtörtént. Ennek a nagy horderejű föllendülésnek és a francia élénkítő hatásnak tudható be, hogy a német kultúra, a német művészetek és a német nyelv a nemzeti ébredés útjára lépett.

4 Az új német konföderáció Ausztria, Poroszország, a Dániával perszonálunióban álló Holstein, és a svéd fennhatóság alatt álló Pomeránia kivételével, 1808-ig minden német területet magában foglalt. A regensburgi gyűlésen (1806. augusztus 1.) ezek az államok kinyilvánították kilépésüket a Német-római Birodalomból, ezzel annak létjogosultsága megszűnt.

5 A sok kis halmazból 37 fejedelemség és 4 városállam maradt fenn, ezek a Német-római Császárság helyett létrehozott Német Szövetségben (Deuscher Bund) egyesültek. A Német Szövetség deklarált célja a következő volt: „Németország” külső és belső biztonságának, továbbá a német részállamok függetlenségének és sérthetetlenségének megőrzése. Az idézőjel használata azért szükséges, mert a dokumentum nem használja a Németország kifejezést, hanem laza államszövetségként tekintett rá.

6 Ezek a gondolatok a wilsoni “világrend koncepció” előfutárai, azonban a wilsoni alapelvekkel ez teljesen antagonisztikus.

7 A bécsi kongresszus által körvonalazott “világrend koncepció” bukása a következő okok miatt történt: előretörő nacionalizmus, az 1848-as forradalmak végigsöprése és a krími háború utóhatásai. A krími háború idején Ausztria beláthatatlan következményekkel bíró manőverezésbe kezdett, úgy gondolta, hogy Oroszország elszigeteléséből profitálhat, azonban ez a mesterkedése Ausztria izolációját vonta maga után. Napóleon alig két esztendővel később elfoglalta Ausztria itáliai tartományait – amivel megtámogatta az olasz egység kialakulását –, ezt Oroszország tétlenül nézte, és Otto von Bismarck elindította az egységesítés műveletét, valamint kizárta Ausztriát abból a történelmi szerepből, hogy ő lehessen a német államiság zászlóshajója.

8 A frankfurti Szent Pál-templom.

9 1848 januárjában Dánia megpróbálta Schleswiget bekebelezni államszövetségébe, melyre válaszul a Német Szövetség – azonbelül elsősorban Poroszország – Dániával szemben katonai fellépést sürgetett. Ugyanez év augusztus 26-án megköttetett malmöi fegyverszünet sem bizonyult kielégítőnek, hiszen Schleswig és a Szövetségben lévő Holstein tartományok annyira forradalmi hangulatban voltak, hogy Poroszország is inkább hátrébb lépett egyet a nyomásgyakorlástól. A helyzetet bonyolította még, hogy a német egységtörekvésekkel szemben Dánia mellett foglalt állast Franciaország és Svédország is.

10 A külpolitika, a hadügyek, a törvényhozás és a gazdaság területén erős, egységes hatalommal rendelkező császárságot irányzott elő.

11 I. Vilmos (1861-1888) uralkodása idején „új korszak” kezdődött, a konzervatív–monarchista katonai mentalitással bíró uralkodó első intézkedései közé tartozott a sajtó- és közvélemény-szabadság fokozatos korlátozása. Tisztában volt azzal, hogy az ország nemzeti egységét nem lehet fegyveres harc nélkül megvalósítani, illetve, ha nem növeli Poroszország katonai potenciálját, akkor a már meglévő pozíciókat is veszélyezteti. A hadseregreform ügyében megmutatkozott, hogy mennyit hajlandó engedni a liberálisoknak; a liberálisok nem ellenezték a hadseregfejlesztést, azonban volt egy olyan aggodalmuk, hogy a katonai rendszer az 1815-ös bécsi kongresszuson bevezetett hatalmi egyensúly liberális vonásainak a felszámolásával fog együtt járni.

12 Az előrehozott választásokra 1862 májusában került sor.

13 Ha I. Vilmos régenssé válásakor nem is érződött, hogy „új korszak” kezdődött, akkor Bismarck első parlamenti felszólalásában ez pontosan látszik. A következőket jelentette ki: „Poroszországnak egyesíteni és tartalékolni kell erejét a kedvező pillanatra, amelyet már néhányszor elmulasztott; Poroszországnak a bécsi szerződés szerinti határai alkalmatlanok az egységes állami létre; a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal döntik el – ez volt 1848 és 1849 nagy hibája –, hanem vassal és vérrel.”  (Vadász, 2011, 192. o.)

14 Lehetősége megvolt rá, vele szemben egy népfelkelés, vagy az uralkodó léphetett volna fel, de ilyen veszély nem fenyegette hatalmát.

15 Dánia 1863-ban annektálta Schleswiget, amivel megsértette az 1852-ben született londoni jegyzőkönyvet. Az 1864. évi porosz–osztrák–dán háborúban vereséget szenvedett Dánia, ezzel el is veszítette Schleswiget és kénytelen volt lemondani Holsteinről és Launburgról. Az 1865. évi gasteini szerződésben Ausztria és Poroszország felosztotta a területek igazgatását. Ausztriáé lett Holstein közigazgatása, míg Poroszország bekebelezte Lauenburg hercegségét és Schleswig igazgatását, valamint megszerezte a kiemelt stratégiai helyzetű kieli kikötő, az Északi- és a Keleti-tengert összekötő csatornának az építési jogát is.

16 A háborút a prágai béke zárta le. III. Napóleon, francia császár mindkét féllel egyezkedett ugyan, de ennek ellenére az események külső megfigyelője maradt.

17 1870. szeptember 2-án Sedannál a francia hadsereg letette a fegyvert, szeptember 4-én pedig kikiáltották az országban a köztársaságot.

18 Maga a helyszín kiválasztásában – mindennemű rosszindulat nélkül – kijelenthető, hogy a német félt a sértés és a megalázottság további demonstrálása vezette. Ez a fajta magatartás és az ellenoldal végtelenségig történő „zrikálása” egyik féltől sem áll távol, pl. az első (1918) és a második (1940) compiègne-i fegyverszüneti egyezmény megkötésének a körülményei láttán mintha a történelem megismételné önmagát.

19 Ez a dokumentum kis változtatásokkal az első világháború végéig érvényben maradt. Magát a birodalmat monarchista szövetségként határozta meg, így a népszuverenitás modern elvét nem találhatjuk meg benne. A szuverenitást alkotmányjogilag a kormányzó hercegek és a szabad államok szenátusai reprezentálták.

20 Ez furcsának hat, ugyanis Bismarck részt vett az alkotmányozó folyamatban, és fentebb leírtam, hogy pontosan a költségvetés elfogadtatásával adódtak problémái a miniszterelnöksége első esztendőiben. Emellett ez a „béna kacsa” szerep a pénzügyek területén vezetett oda, hogy nem volt kellő egyensúly a befolyt bevételekben a birodalmi kormány és a szövetségi államok között, így a birodalom egyre inkább eladósodott. A viták abból adódtak, hogy a birodalom szinte mindig pénzszűkében volt, miközben a gazdaság egészét tekintve szárnyalt. Egységes átfogó pénzügyi reformot nem sikerült hozni, így Bismarck kancellárságát válságok árnyékolták be, és az igazi fellendülés majd csak a század utolsó évtizedében következett be.

21 Kiemelném a Törvény a szociáldemokrácia közveszélyes törekvései ellen c. törvényjavaslatot, melyet a konzervatívok, a nemzeti liberálisok és a Centrum Párt szavazataival 1873. október 19-én emeltek törvényi erőre a Birodalmi Gyűlés által, és azt 1890-ig rendszeresen meghosszabbították.

22 1888. március 9-én I. Vilmos elhalálozott. Utána 99 nap erejéig III. Frigyes követte, akinek utódja fia, a 29 éves II. Vilmos lett.

23 Míg a német közvélemény üdvözölte, hogy a császári címet ambiciózus fiatal viseli, addig a kancellár volt a tapasztalt, bölcs öreg, aki a fiatalsággal túlfűtött császárt terelgetné a helyes úton. A társadalom ezt tévesen ítélte meg, II. Vilmos nem volt olyan alkat, aki bárkitől is elfogadott volna utasításokat, így a levegőben volt a kenyértörés eshetősége a két vezető között.

24 Az új irányváltással Bismarck nem volt többé a tévedhetetlen politikai vezető a nagy nyilvánosság előtt, mert felszínre kerültek téves elképzelései, mint a Kulturkampf (mely túlzottan felerősítette a nacionalizmust, amit aztán nehezen sikerült visszahűteni) és a szocialista-ellenes törvények kérdéskörei.

25 A beteg-, a nyugdíj- és rokkantsági pénztár kötelező tagságát – amivel Bismarck a munkásréteget az államhoz akarta mindinkább kötni – bércsökkentésnek érezte.

26 Külön megemlíteném, hogy Alfred von Waldersee, vezérkari főnök bírálta legélesebben a kancellárt. A túl éles támadás azért volt, mert míg a vezérkari főnök preventív háborút sürgetett Franciaország ellen, addig a kancellár a létrehozott világrend fenntartását tartotta elsődlegesnek.

27 „A révkalauz elhagyja a fedélzetet” – írta egy angol szatirikus lap.

28 Klemens von Metternich (1773-1859), herceg, kancellár. A napóleoni háborúk utáni Európa megalkotója, korszaka egyik legsikeresebb diplomatája. Kvalitását mi sem jelzi jobban, minthogy az általa kialakított rendszer több évtizedig fennállt és működött, valamint akarata nemcsak a Habsburg Birodalomra, hanem egész Európára kiterjedt. A nevével fémjelzett európai rendet a krími háború, Franciaország kilépése a Szent Szövetségből, majd az 1848-as forradalmi hullám semmisítette meg (Tarján, 2019).

29 Németország, Oroszország, Ausztria szövetségét körvonalazta. Bismarck jól érzékelte, hogy olyan erőket szabadított fel, amelyet nehéz lesz kordában tartani – belpolitikai vezérfonalakra építve pláne nem –, ettől kezdve a hatalmat és az önérdeket sulykolva próbálta őket manipulálni.

30 A francia–német permanens szembenállás Elzász és Lotaringia kapcsán még nem hordozta magában a konfliktusok kiszélesedését, ez nem érdekelte Ausztriát, és a Balkánon alakuló orosz–osztrák konfliktus cseppet sem foglalkoztatta Németországot. Bismarck fejtette ezt ki nagyon világosan: „a Balkán nem éri meg egyetlen pomerániai gránátos életét”. Franciaországnak nem volt tényleges elszámolni valója Ausztriával, ahogyan a cári birodalomnak sem Németországgal. Az első világháború kitörésének okaira nincs lehetőségem nagyobb lélegzetvétellel kitérni.

31 Rendkívül furcsa természetű ember volt, lásd bővebben: Taylor, 1999. művében, ahol emberi tulajdonsága is fontos megvilágításba helyeződött a kancellárnak.

Irodalomjegyzék

Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. In: Bismarck, a német egység és Magyarország, 214-218. o.

Diószegi    István:    Nemzetközi    kapcsolatok    története    1789-1918, Tankkönyvkiadó, Budapest, 1977, 119-152. o.

Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 176-186. o.

Henry Kissinger: Diplomácia, Panem Kiadó, 2008, 94-129.o.

Henry Kissinger: World Order, Penguin Press, New York, 2014, 49-82 pp.

Emil Ludwig: Bismarck: Geschicte eines Kaempfer, Berlin, 1926. 494.o. Eric Hobsbawm: A birodalmak kora, Pannonica Kiadó, 2004. 316-323.o.

Ormos Mária: Németország története a 20. században, Rubicon Kiadó, Budapest, 2008. 9- 56.o.

Alan John Percivale Taylor: Bismarck – A férfi és az államférfi, Scolar Kiadó, Budapest, 1999.

Tarján M. Tamás: Metternich herceg születése, Rubicon Online, 2019, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1773_majus_15_metternich_herceg_szuletese (Letöltés dátuma: 2019. június 2.)

Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, 17-73, 167-219. o.

Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I. kötet, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 79-242. o.

[1]

2019. 05. 02. – Az Atlanti Tanács kitüntette a NATO-t (Haiszky Edina Julianna)

Április 30-án, kedden, az Atlanti Tanács kitüntette a NATO-t a kiemelkedő vezetési tevékenységéért, ezzel elismerve az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének szerepét a „béke, stabilitás és biztonság biztosításában Európában és Észak-Amerikában az elmúlt hetven évben”. A díjat Rose Gottemoeller, a NATO Főtitkárhelyettese vette át Washingtonban.

2019. 05. 03. – Főtitkári dicséretben részesült a szövetséges erők európai parancsnoka az euro-atlanti védelem és biztonság terén nyújtott munkájáért (Kertai Zoltán Péter)

„Mintegy hét évtizeden át a NATO védte mindennapjainkat és értékeinket. Szabadság, demokrácia, jogállamiság: ez tette a szövetséges erők európai parancsnokának posztját az egyik legnehezebb és legfontosabb katonai tisztséggé.” – nyomatékosította a Főtitkár a május 3-i tisztújító ünnepségen a szövetséges erők európai főhadiszállásán, Monsban. A Főtitkár felelevenítette, hogy e cím viselői „vezették a Szövetséget a hidegháborúban, véget vetettek a balkáni háborúknak, segítették az al-Káida elleni küzdelmet Afganisztánban, és terjesztették a szabadságot és a demokráciát Európa népei közt.” Curtis Scaparrotti tábornok 2016-ban kezdődött vezetése alatt a Szövetség széleskörű reformokat vitt véghez. Négy többnemzetiségű harccsoportot állítottak fel, fejlesztették reagálóképességüket, valamint a tábornok úr szakértelmét adta a közel-keleti és észak-afrikai régió folyamatainak megértése érdekében.

Az szövetséges erők új európai parancsnoka Tod Daniel Wolters, az amerikai légierő tábornoka. „Tudom, hogy ugyanazt a szintű kiválóságot fogja tanúsítani az elkövetkezendő időkben is, mint amiről ismertté vált pályafutása során.” – adta útravalónak szavait a Főtitkár.

2019. 05. 06. – A Mediterrán Dialógus 25. évfordulója (Györgyi Dominika)

Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár 2019. május 6-án Ankarában az Észak-atlanti Tanács 29 állandó képviselőjével találkozott a Mediterrán Dialógus 25. évfordulója alkalmából. A partnerségi fórumon a hét érintett ország (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia) vezető diplomatái, valamint Észak-Macedónia nagykövete is részt vettek.

„A mediterrán párbeszéd által a NATO egy egyedülálló partnerhálózatot fejlesztett ki a régióban, segítve a tagok közötti bizalom és együttműködés erősítését.” – nyitotta meg az eseményt a Főtitkár. Hangsúlyozta, hogy a NATO a terrorizmus elleni folyamatos küzdelem miatt elkötelezett a közel-keleti és észak-afrikai biztonság előmozdításában, beleértve a NATO szerepvállalását az Iszlám Államot legyőző globális koalícióban és a Szövetség részvételét az iraki helyi erők képzésében.

Hétfőn a Főtitkár külön tárgyalást folytatott Recep Tayyip Erdoğan, török elnökkel és Mevlüt Çavuşoğlu, török külügyminiszterrel a térség biztonsági helyzetéről, valamint a jelentős hozzájárulásról, melyet Törökország nyújt a NATO-nak.

2019. 05. 06. – A NATO Főtitkára, Jens Stoltenberg megköszönte Törökországnak hatékony hozzájárulását a Szövetséghez (Németh Csenge)

„Törökországra fontos és nagyra értékelt szövetségesként tekintünk, s ö römmel tölt el, hogy az iraki képzési missziónkban kulcsszerepet játszik.” – nyilatkozta Stoltenberg Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter oldalán a május 6-ai sajtótájékoztatón, mikor Törökországnak az afganisztáni és koszovói NATO-missziókhoz való támogatását említette. Példaként tekint az országra, hogy aktívan hozzájárul a Szövetség kollektív védelméhez.

A Szíriával és Irakkal szomszédos Törökország az a szövetséges, amely leginkább ki van téve a  közel-keleti turbulens folyamatok hatásának. Stoltenberg kifejezte őszinte részvételét a déli határon elvesztett török katonák felé. A NATO-szövetségesek Törökországgal közösen komoly biztonsági kihívásokkal néznek szembe. A NATO segít megvédeni Törökországot légi és rakétavédelmi rendszerekkel, és az AWACS felderítő repülő gépeivel folyamatos őrjáratot tart. Az évek során a NATO több mint 5 milliárd dollárral járult hozzá Törökország katonai létesítményeinek javításához. Mindez olyan fontos infrastrukturális fejlesztéseket  foglal magában, mint a repülőterek, a haditengerészeti bázisok és a radarállomások.

A Mediterrán Párbeszéd konferenciája után a Főtitkár egy partnerségi fórumot hívott össze, melyen jelen volt 29 szövetséges ország és a Földközi-tenger térségének hét országa.

2019. 05. 07. – A NATO és az ENSZ folytatja a terrorizmus elleni együttműködést (Haiszky Edina Julianna)

Május 6-án az ENSZ Biztonsági Tanács Terrorizmus Elleni Bizottságának és Ügyvezető Igazgatóságának küldöttsége látogatást tett a brüsszeli NATO Főparancsnokságon, hogy a nemzetközi szervezetek megvitassák a terrorizmus kapcsán felmerülő legújabb problémákat, fenyegetéseket, valamint tárgyaljanak az együttműködésük szintjének növeléséről.

Az üléseken kiemeltek számos tanulságot a korábbi, összesen több mint 150 helyszíni művelet tapasztalatából, valamint az ENSZ eszközeit és irányelveit, amelyek célja a tagállamok és a nemzetközi partnerek erőfeszítéseinek támogatása a terrorizmus elleni küzdelemben.

Erre reflektálva nyilatkozta Gustavo Meza-Cuadra nagykövet, hogy „[a] vonatkozó biztonsági tanácsi határozatok tagállamok általi teljeskörű és hatékony végrehajtása, és a nemzetközi szintű hatékony együttműködés döntő jelentőségű a terrorizmus, a külföldi terrorista harcosok és a hazatérők által előidézett változások kezelésére.” A nagykövet emellett megemlítette az államok szerepét a terrorizmus globális problémája elleni küzdelemben, és hangsúlyozta, hogy az egyes országoknak folyamatosan figyelemmel kell kísérniük saját bűntetőjogi, rehabilitációs és emberi jogok védelmét szolgáló programjaik hatékonyságát.

A látogatás legfőbb eredménye, hogy megerősítésre került a NATO és az ENSZ közötti kötelezettségvállalási megállapodás, miszerint a komplementaritás szellemében folytatják továbbra is a politikai párbeszédet és gyakorlati együttműködést különböző területeken – például a regionális terrorizmus kihívásai ellen; a bevált gyakorlatok és programok megosztásával; illetve közös technológiák kifejlesztésével a drónok elleni küzdelem segítésére.

2019. 05. 08. – NATO hajók gyakorlatoztak Skóciában (Szilágyi Laura)

Május 7. és 19. között rendezték meg Skóciában a “Formidable Shield” elnevezésű gyakorlatot, melyben a szövetséges hadihajók rakéta- és légvédelmi műveleteket hajtottak végre.

Klienc NATO-tagország (Dánia, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Kanada, Norvégia, Spanyolország) részvételével, valamint belga és német támogatással összesen 13 hajó, 10 repülőgép és 3300 személy közreműködésével hajtották végre a gyakorlatot.

A Formidable Shild megmutatta, hogy a szövetségesek közösen dolgoznak a tagországok lakosságának védelmén és a ballisztikus rakéták okozta fenyegetések ellen. A NATO továbbra is fejleszti erőit annak érdekében, hogy válaszképes legyen a jelen és jövő kihívásaival szemben.

2019. 05. 09. – Kolumbiában járt a NATO “Nők, Béke és Biztonság” programjáért felelős küldött (Vas Beatrix)

Clare Hutchinson, a NATO Főtitkár “Nők, Béke és Biztonság” programjáért felelős küldötte április végén Kolumbiába látogatott, hogy részt vegyen egy nemzetközi képzésen a társadalmi nemek és a területi biztonság kapcsolatáról. Bogotai tartózkodása alatt Ms Hutchinson bemutatta a NATO „Nők, béke és biztonság“ programját, hangsúlyozva az összefüggést a nemek közti egyenlőség és az országok stabilitása között.

Kolumbia 2017 májusában kötött partnerségi megállapodást a NATO-val, így a Szövetség első latin-amerikai partnere lett. Mostani látogatása során a Küldött találkozott Kolumbia helyettes védelmi miniszterével, Ms. Diana Abaunza-val és a Kolumbiai Hadsereg nemek közti egyenlőségért felelős vezetőjével, Claudia Martinezzel is; megerősítve, hogy a NATO támogatja Kolumbiát a „Nők, béke és biztonság” program védelmi- és biztonsági szektorokra vonatkozó pontjainak megvalósításában.

2019. 05. 13. – A Főtitkár a líbiai harcok beszüntetésére szólított fel (Vas Beatrix)

Jens Stoltenberg Főtitkár a líbiai harcok felfüggesztésére és a tárgyalások folytatására szólította fel az érintett feleket május 13-án Ghassan Salame-val, az Egyesült Nemzetek Szervezetének líbiai különmegbízottjával folytatott megbeszélése után. A Főtitkár kifejezte a NATO-tagállamok mély aggodalmát a líbiai biztonsági helyzettel kapcsolatban, és megerősítette a Szövetség álláspontját, miszerint Líbia problémaira nem a fegyveres harcok, hanem az ENSZ által támogatott tárgyalások és békekötési kísérletek jelentik a megoldást. Stoltenberg emellett kiemelte, hogy amint a helyzet stabilizálódik, a NATO kész támogatni Líbiát hatékony biztonsági intézmények, mint például modern védelmi minisztérium és civil ellenőrzés alatt működő biztonsági szolgálatok kialakításában.

2019. 05. 14. – A NATO Főtitkár Londonban készíti elő a Szövetség vezetőinek a találkozóját (Györgyi Dominika)

Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár és Theresa May, brit miniszterelnök 2019. május 14-én megbeszélést tartott a decemberben esedékes londoni találkozóról, mely során a Szövetség állam- és kormányfőinek lehetősége nyílik majd a NATO előtt álló biztonsági kihívásokkal foglalkozni. Mindketten kiemelték a Szövetségen belüli tehermegosztás fontosságát, illetve a jelenlegi biztonsági helyzet kérdéseit. Londoni látogatása során a főtitkár Jeremy Hunt külügyminiszterrel is találkozott.

„Az Egyesült Királyság jelentősen hozzájárul a közös biztonságunkhoz.” – nyilatkozta a Főtitkár, majd köszönetet nyilvánított a NATO-missziókban való részvételért és támogatásért (erre kiváló példa az állam Irakban, Afganisztánban, Koszovóban és a balti régióban végzett munkája), illetve azért, hogy a GDP 2%-át a védelemre fordítva befektet új katonai képességek kialakításába. A Főtitkár és a miniszterelnök továbbá tanácskozott az afganisztáni béke kilátásairól, kiemelve a helyi erők képzésének jelentőségét a terrorizmus elleni küzdelem érdekében.

A Főtitkár mindemellett részt vett a Wall Street Journal vezérigazgató-tanácsának éves ülésén, ahol hangsúlyozta a transzatlanti kötelék fontosságát és megerősítette, hogy a NATO  még mindig a stabilitás pillére az egyre kiszámíthatatlanabb világban.

2019. 05. 16. – A Főtitkár és Tunézia külügyminisztere értékelték a partnerkapcsolatokat (Vas Beatrix)

Május 16-án Tunézia külügyminisztere, Khemaies Jhinaoui a NATO brüsszeli székházában találkozott Jens Stoltenberg Főtitkárral, hogy értékeljék a NATO és Tunézia partnerkapcsolatait. Sajtótájékoztatójukon mindketten kiemelték a felek közötti kapcsolat megerősítésének fontosságát, illetve kifejeztek egyetértésüket, hogy a líbiai válsághelyzet miatti regionális biztonsági kockázatok közös problémát jelentenek, így együttműködésre van szükség a megoldási kísérletek során.

Regionális politika

Az EU-nak meg kell nyitni a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával – Federica Mogherini szerint világos üzenetet kell küldeni ezeknek az országoknak, és meg kell kezdeni a csatlakozást előmozdító tárgyalásokat. Az európai integrációs folyamattal kapcsolatban mindig két eltérő útvonal körvonalazódott: bővítés és/vagy mélyítés. Az uniós tagállamok kormányfőinek egyhangú támogatása szükséges a folyamatok elindításához, azonban Franciaország és Hollandia eddig ellenezte ezeknek a tárgyalásoknak a megnyitását. A másik két nyugat-balkáni országgal (Szerbiával és Montenegróval) már folynak a csatlakozással kapcsolatos konzultációk.

Az Európai Unió elutasítja az iráni ultimátumot

Hassan Rohani, iráni elnök bejelentette, hogy az ország nem fogja teljesíteni a Közös Átfogó Cselekvési Terv (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA) egyes részeit. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, valamint Franciaország és Németország külügyminiszterei közös nyilatkozatban aggodalmukat fejezték ki Rohani bejelentése miatt. Ebben Mogherini és a külügyminiszterek azt állították, hogy továbbra is erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az Iránnal folytatott jogszerű kereskedelem folytatását, beleértve az INSTEX megvalósítását, mely egy Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság által létrehozott fizetési mechanizmus, ami lehetővé teszi a vállalatok számára üzleti tevékenység folytatását Iránnal, megkerülve az amerikai szankciókat.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke május 29-től háromnapos körutat tett Közép-Ázsiában, meglátogatva Tádzsikisztánt, Kazahsztánt és Üzbegisztánt. Az EU célja megerősíteni a partnerséget ezekkel az államokkal, illetve szeretnék a gyakorlatban megvalósítani az új EU–Közép-Ázsia Stratégiát. Az országok elnökeivel való megbeszélések során főként a klímaváltozás, környezetvédelem, határvédelem, illetve regionális biztonsági kérdések szerepeltek a napirenden.

Tádzsikisztáni sajtótájékoztatóján Tusk elmondta, hogy az EU a régió államainak szuverenitását teljes mértékben tiszteletben tartva javasol együttműködést főként a beruházások, a kereskedelem és az oktatás területén. Tusk ellátogatott a tádzsik–afgán határra, illetve a Pamír gleccsereihez is, ahol szemmel láthatóak a klímaváltozás hatásai. Az EU erősíteni kívánja együttműködését a régió államaival a terrorizmus, a drogkereskedelem és az erőszakos szélsőségek elleni harcban is. Tusk megemlítette, hogy a legfontosabb a biztonság megteremtése, viszont nem szabad megfeledkezni az emberi jogokról és szabadságról sem.

A kazah fővárosban, Nur-Szultanban Donald Tusk kitért az új EU– Közép-Ázsia Stratégiára is, melynek fontos eleme az energiaügyi és szállítmányozási együttműködés erősítése, illetve a digitális kapcsolatok fejlesztése. Ennek fő oka, hogy az EU Kazahsztán első számú kereskedelmi partnere és külföldi befektetője. Emellett a tárgyalásokon szóba kerültek a kazahsztáni politikai átmenet kérdései is, Tusk Tokajevvel, jelenlegi kazah elnökkel, Nurszultan Nazarbajevvel, nemrég lemondott, első kazah elnökkel is találkozott.

Szankciós politika

Az Európai Unió Tanácsa 2019. május 17-én elfogadta a kiberbiztonságra vonatkozó új jogszabálykeretét. Ez lehetővé teszi az EU számára a kibertérben a támadások és behatolások szankcionálását. A korlátozások a külső fenyegetés, a nemzetközi szervezetek vagy harmadik állam ellen elkövetett offenzív tevékenységek esetén lépnek életbe a közös kül- és biztonságpolitika keretein belül. Az új jogszabályi rendszer lehetővé teszi olyan szervezetek vagy személyek szankcionálását, akik a kibertámadásokért felelősek, vagy bármilyen pénzügyi, technikai vagy egyéb eszközökkel támogatják a kezdeményező felet.
Az intézkedések tartalmazzák a vagyoni eszközök befagyasztását, valamint személyek esetében az EU-ba való beutazás tilalmát. Az EU célja a nyílt és stabil, illetve biztonságos kibertér garantálása. Kulcsfontosságú továbbá, hogy a kibertérben felmerülő vitás kérdéseket, konfliktusokat békés módon kell rendezni, amihez az összes nemzetközi partner kölcsönös kooperációja szükséges.

A Tanács 2019. május 17-én meghosszabbította egy évvel a szíriai rezsim és támogatói elleni szankciókat. A tiltólistán jelenleg 269 személy és 69 szervezet szerepel, akikre érvényes az EU-ba való beutazás tilalma, valamint pénzügyi és vagyoni eszközeik befagyasztása. További korlátozások Szíriával szemben: olajembargó, bizonyos befektetésekre vonatkozó korlátozások, a Szíriai Központi Bank Unióban található vagyoni eszközeinek befagyasztása, exportkorlátozás azon berendezések és technológiák esetében, amelyek belső elnyomás céljára is használhatók, illetve amelyek az interneten vagy a telefonhálózaton keresztüli kommunikáció nyomon követésére, lehallgatására is szolgálhatnak. Az Európai Unió célja a szíriai konfliktus tartós és politikailag megfelelő rendezése.

Brexit

Május 2-án részleges helyhatósági választásokat tartottak az Egyesült Királyságban. Összesen 8804 tanácsnoki mandátumról döntöttek a brit választópolgárok. A választás abszolút vesztesei a nagy pártok, különösen a kormányzó Konzervatív Párt, ugyanis a korábbi, közel 5000 mandátumból 1330-t vesztettek, míg az ellenzéki Munkáspárt a korábbi kétezer mandátumból „mindössze” 84 tanácsnoki pozíciót vesztett. A választáson legtöbbet az EU-ban maradással kampányoló Liberális Demokrata Párt nyert, 706 mandátummal növelték a korábbi eredményüket, ezzel megduplázva képviselőik számát. A Zöldek is előretörtek, közel 200 fővel növelték tanácsnokaik számát. Az összesített eredmények az érintett körzetekben a következő:

• Konzervatív Párt–3654 tanácsos (-1330)
• Munkáspárt–2021 tanácsos (-84)
• Liberális Demokraták–1352 tanácsos (+706)
• Zöldek–265 tanácsos (+194)
• Függetlenek–1044 tanácsos (+604)

A választás a Konzervatív Párt súlyos vereségével zárult, emiatt Theresa May kormányfő a tárgyalások lezárására és a Brexit-megállapodás megkötésére sürgette a Munkáspártot. A tárgyalások a két nagy párt között április eleje óta zajlanak annak érdekében, hogy feloldják a patthelyzetet a parlament alsóházában, így megnyitva az utat a rendezett Brexit előtt. A tárgyalások kapcsán felmerült pletykákat, melyek szerint a kormány napirendre vette a Vámunióban maradást, később cáfolta Theresa May. A kormányfő kijelentette, hogy továbbra is szoros és különleges viszonyt kívánnak fenntartani az EU-val, de a kereskedelemért nem hajlandók fizetni, és kizárólag a szabadkereskedelmi megállapodást tudják elfogadni. Nem sokkal ezt követően a Munkáspárt május 17-én befagyasztotta a tárgyalásokat a kormánypárttal.

Az ellenzékkel való kiegyezési kísérletével azonban May a saját párttagjait is maga ellen haragította. A kormányfő pozíciója a belső nyomásnak és sikertelen megoldási kísérleteinek köszönhetően olyannyira meggyengült, hogy az EP-választások másnapján, május 24-én bejelentette, hogy június 7-én távozik a Konzervatív Párt éléről. A kormány élén addig marad, ameddig a toryk megválasztják az utódját.

May bukásának híre után egyből elkezdődtek a spekulációk a következő kormányfő kilétéről. A verseny a kormányfői pozícióért nagyon zsúfolt a Konzervatív Párton belül, ugyanis közel egy tucat jelentkező van, közöttük több korábbi kormánytag és parlamenti képviselő. A 313 tory képviselő június 14-én egy szavazással 2-re fogja csökkenteni az indulók számát, a június 22-i héten pedig a párt 160 ezer tagja fogja megválasztani a két jelölt közül a következő miniszterelnököt. A legesélyesebbnek a korábbi külügyminisztert és a Brexit-kampány emblematikus alakját, Boris Johnsont tartják. Őt követi a korábbi környezetvédelemért felelős miniszter, Michael Gove. Esélyesnek tartják még Jeremy Huntot, a jelenlegi külügyminisztert is.

Szomszédságpolitika

Johannes Hahn, az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa május 6-án Pozsonyba utazott, hogy részt vegyen az informális V4–Keleti Partnerség találkozón. Ez a Keleti Partnerség jövőjére, a regionális biztonságra, a gazdasági együttműködésre, a kapcsolatokra, az infrastruktúrára és az energiára összpontosított. A találkozó során a biztos találkozott a V4-országok külügyminisztereivel, valamint a hat keleti partnerország képviselőivel is.

Május 13-án az EU keleti partnerországainak állam- és kormányfői, valamint az EU-tagországok külügyminiszterei, és a civil társadalom képviselői gyűltek össze Brüsszelben, hogy megünnepeljék a Keleti Partnerség tizedik évfordulóját. Az eseményen felszólalt Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Donald Tusk, az ET elnöke is. A főképviselő asszony beszédében kifejtette a Keleti Partnerség saját hivatali ideje alatt történt fejlődését, valamint reményét fejezte ki a Partnerség további sikeressége iránt is. Donald Tusk beszédében ismertette a Keleti Partnerség történetét és kiemelte, a kezdeményezésben részt vevő hat ország közül már három rendelkezik társulási megállapodással, mely magában foglal több gazdasági könnyítést, valamint a vízummentességet is.

Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője május 13-án találkozott Fayez Mustafa al-Sarraj-dzsal, aki az Elnöki Tanács elnöke és Líbia miniszterelnöke, hogy megvitassák az országban kialakult helyzetet. Mogherini elmondta, hogy az Unió továbbra is elvárja az összes résztvevő féltől, hogy szüntesse be katonai tevékenységét, és folytassa a politikai párbeszédet a líbiaiak érdekében. Mindemellett az országban kialakult humanitárius helyzetről is szó esett, hiszen a Tripolit érő támadások miatt ezreknek kellett elhagyniuk otthonukat. Federica Mogherini hangsúlyozta a humanitárius segítség hozzáférhetőségének biztosítását, illetve a civilek védelmének fontosságát. Továbbá kifejezte az ENSZ Főtitkár líbiai különleges képviselőjének, Ghassan Salamének támogatását az EU részéről.

Május 21-én a hét fekete-tengeri ország – Bulgária, Grúzia, Moldova, Románia, Oroszország, Törökország és Ukrajna – miniszterei találkoznak a román fővárosban, hogy a fekete-tengeri közös tengerészeti terv elfogadásáról döntsenek. Ezzel a régió csatlakozik az EU-val szomszédos tengeri medencékhez abból a szempontból, hogy létrejön egy kezdeményezés a nagyobb és fenntarthatóbb gazdasági növekedés érdekében. Az országok három célt terveznek elérni: az egészséges tengeri és partmenti ökoszisztémát; a versenyképes, innovatív és fenntartható kék gazdaságot; valamint a kék gazdaságba való befektetést. A tervezet során létrejött projektek magukban foglalhatják a halászati és környezetvédelmi kérdésköröket is.

Május 21-én az EU jelentést adott ki Örményország fejlődéséről és az EU–örmény kapcsolatok alakulásáról. A jelentés megállapítja az Unió jelentős szerepét az országban zajló reformfolyamatokban. A kormány ütemterve az EU–Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA) végrehajtására fontos eszköz lesz a reformtervek előmozdításában.

A májusban kialakult északnyugat-szíriai helyzet kapcsán Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője is kifejezte aggodalmát. A légicsapások és a tüzérség célpontjai ugyanis gyakran iskolák és kórházak, és ez sérti a nemzetközi jogot. Továbbá 150 000 civil – főként gyermekek és nők – hagyta el a területet vagy veszítette életét a kialakult helyzet miatt. Mogherini figyelmeztette Oroszországot és Törökországot, mint a szocsi megállapodás garanciavállalóit, hogy az ő kötelességük biztosítani az egyezmény végrehajtását. A résztvevő feleknek továbbá nemzetközi jogi kötelezettségük a humanitárius segítség eljuttatásának biztosítása a lakosság számára. Mogherini kifejezte az Unió részvétét az áldozatok felé, és gyors gyógyulást kívánt a sebesülteknek. Megjegyezte, hogy Szíriában csak a politikai megoldás hozhat tartós békét. Május 17-én a Tanács meghosszabbította 2020. június 1-ig az országot sújtó szankciókat, amely 270 személyt és 70 szervezetet érint. Mindemellett, az EU egy 18 millió eurós programot indított a felszabadított szír területek stabilizálására.

2019. június 7-én immáron 11. alkalommal rendezte meg a Biztonságpolitikai Szakkollégium éves gálaeseményét, a Biztonságpolitikai Szakestélyt. Az ünnepséget a Szakkollégium tagsága és meghívott vendégeik a Stefánia Palota és Honvéd Kulturális Központ Regiment Éttermében tartották egy vacsora keretei közt.

Az estét Dr. Kaló József, a Szakkollégium elnöke nyitotta meg. Kaló Tanár Úr köszöntötte a megjelenteket, illetve külön megemlékezett Dr. Németh József Lajos Tanár Úrról, a Szakkollégium alapítójáról, aki nem tudott részt venni az eseményen. Kaló József ezután felkérte Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredest, hogy a szakkollégiumi ünnepélyeken megszokott módon ezúttal is tartsa meg ünnepi beszédét.

Szenes Tanár Úr, aki a kezdetektől fogva szakkollégiumunk mentora, elismerésre méltónak nevezte, hogy 2003-ban, az akkor még Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem diákjai önszerveződő módon megalapították a Szakkollégiumot, mely azóta is működik és szüntelenül őrzi az alapítók örökségét. Kiemelte a Biztonságpolitikai Szakkollégium azon egyediségét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem többi szakkollégiuma közül, hogy ez egy belülről, nem pedig egy felülről irányított szervezet, mely lehetőséget ad az egyedi arculatnak és a mindig friss alkotómunkának. Beszéde végén utalt a kapcsolatok fontosságára – például a Magyar Hadtudományi Társasággal, melynek tavasz óta Szenes Tanár Úr az elnöke –, melyek mind egy újabb és jobb útra terelik a közös munkát.

Szenes Tanár Úr köszöntőt mond.

Kaló és Szenes Tanár Urak szavait Szarka Luca, Diákbizottságunk elnökének köszöntője követte. Luca köszönetet mondott a tagság felé az újabb tanév kitartó munkájáért, illetve köszönetet mondott az alapítóknak és a vendégeknek mind a szakmai, mind a financiális támogatásokért. Luca után ismét – igaz csak egy rövid időre – ismét Kaló tanár úré lett a szó, aki megnyitotta az ünnepi vacsorát.

Köszönjük minden kedves vendégünk részvételét a Szakestélyen!

Képek: Kaló József, Ármás Julianna

Jelen értekezésemben definiálom a populizmus szerteágazó fogalmát, fajtáit és mint „jelenség” megerősödésének okait, majd megvizsgálom, hogy az európai parlamenti választások milyen eredménnyel zárultak a populista pártok számára, és milyen irányt vesz az európai integráció. Külön szeretném kiemelni a populizmus veszélyes hatásait a liberális demokráciákra.

Újra a kutatások és az érdeklődés középpontjába került a populizmus, holott egyáltalán nem újkeletű témakörről és problémáról van szó. Ahogyan Jan-Werner Müller What is Populism című könyvében írja: már 1967-ben nagyszabású konferencia keretében próbálták definiálni – nem sok sikerrel – a populizmus jelenségét a London School of Economicsban. A konferenciáról készült kötet előszavában pedig Ghita Ionescu és Ernest Gellner a következőket fogalmazták meg nagyon találóan: „Kísértet járja be a világot, a populizmus kísértete.”

A konferencia időpontja azért is érdekes többek között, mert ekkor volt a nyugati világban a kapitalizmus aranykora, nemcsak a növekedés és gyarapodás ütemére gondolok, hanem a vagyoni egyenlőtlenségek is ebben az időszakban voltak a legalacsonyabb szinten. Ezekben az időkben teljesedett ki Németországban a Wirtschaftswunder, Franciaországban a les trente glorieuses dicsőséges három évtizede, és az Egyesült Királyságban ebben a korszakban mondta Harold MacMillan miniszterelnök: „You have never had it so good”.

Véleményem szerint a populizmus nem tekinthető egy kodifikált doktrínának, hanem meghatározott igények és követelések halmazának, amit belső logika köt össze. Ebből következően ideológiának sem tekintem az elemzés során – maximum „thin ideology”-nak –, mivel csak egyetlen egy jól meghatározott célterületre összpontosít, mégpedig a politika és hatalom világára. Benjamin Arditi a következő ironikus anekdotával írja le a Populism and the Mirror of Democracy című kötetben jelenséget: „A populizmus olyan, mint a részeg vendég egy vacsorán: nem tarja tiszteletben az asztali illemet, udvariatlan, és még az is megeshet, hogy flörtölni kezd más vendégek feleségével. Ugyanakkor kegyetlenül lerántja a leplet a liberális demokráciáról, amely hajlamos megfeledkezni arról, hogy princípiuma a népszuverenitás lenne”.

A definíciók pontos körbehatárolását az sem segíti, hogy a köznyelvben a populista jelző szinte sosem egy adott konkrét meghatározáson alapul, hanem pusztán azon múlik, hogy a konkrét megszólaló éppen mit tekint és értelmez politikai értelemben demagógnak, felelőtlennek, vagy éppen szélsőségesnek. A legnagyobb veszély, amit a populizmus hordoz magában, az nem más, mint a pluralizmus ellenzése. Az állításuk szerint egyedül ők képesek a „valódi” nép képviseletére, így minden politikai versenytárs illegitim, továbbá, akik nem őket támogatják, azok nem is részesei a „valódi” népnek.

A másik fontos alapvonása nélkül sem tudjuk megérteni, megvizsgálni a populizmus térnyerését. Ez az úgynevezett vezér-elv aspektusa. Az ezredforduló környékén jelent meg a vezérdemokrácia definíciója aktívan a politikatudományban. A weberi koncepció szerint demokráciákban a szavazók nem programok alapján döntenek egyik vagy másik párt mellett, hanem a döntő mozzanat a politikai vezérek érzelmekre ható – racionális érvek nélküli – karizmatikus megjelenése lesz. Ma a populizmus és a vezér-elv egymástól elválaszthatatlan, és értelmezési keretben sem lehet őket elszeparálni. Sikeres populizmus – értve ezalatt a hatalom megszerzését, majd birtoklását – nincs vezér-elv hiányában. A vezér, mint messiás jelenik meg, aki meghallgatja és megérti a „nép szavát”.

Az egyenlőtlenség és a populista pártok támogatottsága közötti összefüggés

Le kell szögezni a kapitalizmus két nagyon fontos alapvonását, mégpedig, hogy az egyenlőtlenségre hajlamos, és bizonyos mértékű munkanélküliség mindig fenn fog állni a rendszerben. A liberális demokrácia törvény előtti egyenlősége nem vonja maga után a gazdasági egyenlőséget.

Az Alternative für Deuschland (AfD) helyzetéről szólnék pár gondolatot. Az AfD pártot az euró és eurózóna ellen hozták létre, számos közgazdászprofesszor támogatásával. Amikor elemezzük az AfD eredményeit a különböző választásokon, akkor azt figyelhetjük meg, hogy zömmel a volt NDK területein tudtak kiemelkedő eredményt elérni, míg a párt az ország nyugati felében jóval szerényebb támogatással büszkélkedhet. A pártok szavazóbázisa és a jövedelmek összefüggéseit vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az AfD-re szavazók nettó átlagkeresete elmarad a többi pártra voksolókétól. A keleti országrészek kevésbé sikeres felzárkózása a nyugati országrészekhez annyiban járulhatott hozzá az AfD megerősödéséhez, hogy a mainstream pártok nem tudták ezeket a szavazókat becsatornázni a saját táborukba, illetve a fiskális ösztönzőket – amivel a Nyugat kárpótolni szerette volna az NDK lakosait – nem strukturális reformokra használták fel. A jelentős összegből kisebb részt infrastrukturális beruházásokra, de túlnyomó részét jóléti kiadásokra fordították. Vannak olyan települések az említett térségben, amelyek az adott tartományi ösztönzők nélkül életképtelenek lennének, és egyedül nem képesek ellátni a terület feladatait, kielégíteni a lakosság igényeit.

Populizmus az Európai Unióban

Az elmúlt években a populizmus útja a mainstream felé mutat, és nemcsak a jelenség bukkant fel újra, hanem populista pártok felemelkedését és hatalomra kerülését is magában foglalják az elmúlt évek történései. A Policy Solutions 2016-ban publikált kiadványban is bebizonyosodott, hogy az Európai Unió – Málta kivételével – minden tagállamában mozgolódásnak indultak a populista pártok és mozgalmak, sőt bizonyos országokban bal- és jobboldali populista formációk kormányzó erővé is váltak, illetve egyes tagállamokban mindkét ideológiai oldal populista pártjai léteznek. Az Európai Unióban rossz sajtóvisszhangja van a populizmusnak, általában a szélsőjobboldali, euroszkeptikus pártokat, vagy károsnak ítélt történelmi figurákra utalnak vele; mint amilyen a fasizmus, vagy nácizmus ideológiai rendszere volt, és az sem ritka, hogy Hitler, vagy Mussolini nevével fémjelzett berendezkedést azonosítsanak egyes populista pártokkal.

Keveset foglalkozunk a populizmus pozitív(!) – mert ilyen is van – oldalával, ami nem mást kíván elérni, mint az elitek társadalmi, gazdasági és politikai döntések feletti monopóliumának a széttörését. Ezt a választópolgárok minél nagyobb hányadának a döntések folyamatába való bevonásával próbálja elérni, bár tény, hogy a választások – még ha sok országban csak 4-5 évenkénti lehetőség is – nem az elitek kiváltsága, hanem minden választásra jogosult esélye, felelőssége és kötelessége is egyben.

EP-választások eredményei

Tavaly októberben is úgy fogalmaztam, hogy nagy valószínűséggel az Európai Néppárt (EPP) fogja adni a legnagyobb frakciót, bár kisebb támogatással, mint az előző ciklusban. Illetve arra is utaltam, hogy a tét egyáltalán nem kicsi, bár felesleges „sorsfordító”, „sorsdöntő” stb. választásokat emlegetni, mert az új EP felállása után is a fő döntéshozó és végrehajtó testület az Európai Tanács és Európai Bizottság maradnak. A Néppártnak és a szociáldemokratáknak (Progressive Alliance of Socialists and Democrats – S&D) már nincs meg a többségük, tehát mindenképp kell egy harmadik erő, hogy a többség, vagyis a parlamenti helyek felénél legalább eggyel több (minimum 376) szavazat biztosítva legyen. A jelenlegi választásokon a leginkább meglepetés, hogy a liberálisok (Alliance of Liberals and Democrats for Europe – ALDE) és a Zöldek (Greens) nagyot nyertek.

Forrás: Európai Parlament

Ezzel szemben a jobboldali populisták ugyan növelni tudták képviselőiknek a számát, de messze elmaradt a korábbi várakozásoktól, inkább egy hosszútávú, folyamatos emelkedésnek lehetünk tanúi, mintsem földindulásszerű áttörésnek. De ez nem ad okot a mérsékelt pártoknak a megnyugvásra, ez egy ideiglenes és csekély győzelemnek tűnik, ami hamar odaveszhet, ha figyelmen kívül hagyják azokat a problémaköröket, amiket a populista pártok szemmel láthatóan sikeresebben napirendre tűztek. Akkor viszont, ha az új többség világos alternatívákat tud a populista pártok által felvetett kérdésekre, uniós problémákra adni, akkor ezek a nagyon heterogén populista–nacionalista pártok akár teljesen el is szigetelődhetnek az uniós intézményben. Ezt támasztja alá, hogy a nagy populista szövetség megkötése is elmarad, ugyanis a lengyelországi PiS kizárta annak a lehetőségét, hogy a Matteo Salvini, Orbán Viktor és Marine Le Pen vezetőkkel fémjelzett euronacionalista–populista új frakcióhoz kapcsolódna, mert ezen politikusok pártjainak kimondottan jó a kapcsolata Oroszországgal. Emellett a Nigale Farage vezette Brexit Párt sem akar ebbe a csapatba tartozni. Sőt, egyre kisebb az esélye annak, hogy az Orbán vezette Fidesz is csatlakozna a Salvini-csoporthoz, inkább a Fidesz is (már) maradna az EPP frakciójában, ahol kevésbé lenne látványos az az elszigetelődés, ami jelenleg mutatkozik a magyar párttal szemben.

A populista pártok kevésbé jó szereplésének az okai között említhetjük, hogy már nem a migrációs politika dominált mindenhol, a mérsékelt pártok, közülük különösen a liberális és zöldek jól felépített kampánnyal, megfelelően felléptek a populista pártokkal szemben. A zöldek előretörését mutatja, hogy a klímaváltozás hatásait már saját bőrünkön érezzük és ezzel a témával sok embert lehetett az urnákhoz vinni.

Az úgynevezett Spitzenkandidat rendszerben az európai választásokon a legtöbb szavazatban részesülő politikai csoport vezetőjét szavazza meg az EP a Bizottság élére. Most többen, főleg Macron, francia elnök vitatja Merkellel szemben, hogy az uniós mechanizmus automatizmust jelentene, így a frakciók elállhatnának attól, hogy a kampányban csúcsjelöltek közül kerüljön ki a következő EB vezetője. Merkel továbbra is kiáll Manfred Weber jelölése mellett, azonban pozícióját rontja, hogy pártja a megszokotthoz képest jóval alacsonyabb eredményeket ért el, ugyanis a CDU/CSU pártszövetség mindössze a szavazatok 26%-át kapta, ami még a tavalyi parlamenti választások 33%-tól is jócskán elmaradt, viszont a németországi hagyományos néppárti és szociáldemokrata pártok gyengeségeiből nem a szélsőséges AfD tudott a leginkább megerősödni, hanem a Zöldek, mely ezzel a választással a legnépszerűbb pártok közé került. További nehézség, hogy az Európai Tanács és az Európai Központi Bank élére is új jelöltet kell találni, mert Donald Tusk és Mario Draghi mandátumaik lejárnak, így elhúzódó tárgyalások fognak kezdődni az eljövendő hónapokban.

Merre tovább Európai Unió?

A mostani választások megmutatták, hogy számolni kell a populista erőkkel és ez a fajta érdektelen és elszigeteléssel próbálkozó politika, amit a mainstream pártok csináltak, a jövőben nem lesz sikeres. Válaszokat, valós alternatívákat kell nyújtani a globalizmussal együttjáró jelenségekre, mint klímaváltozás, migráció, kiberbiztonság, ipar 4.0 stb. Ezek többsége nem értelmezhető nemzetállami keretek között, nemhogy megoldásokat tudjanak adni egyedül a tagállamok. Ezenfelül, a kizárólag nemzetállami struktúrákban való gondolkodás előbb-utóbb túlzott önérdekkövetésben és önérdekérvényesítésben csúcsosodik ki, ami magával vonzza, illetve tovább szítja a nacionalizmus felerősödését és az etnonacionalista nézőpontokat.

Az Európai Unió történetében az eddig többé-kevésbé lineáris fejlődés a folyamatos bővítéssel, és az egyre inkább felszínre törő különbségekkel a többsebességes Európa-koncepció felé tolódott el. Az Unió reformra szorul mind az intézmények, mind szellemisége és tevékenységének fókusza szempontjából. A Lisszaboni Szerződés (2007) elfogadása csak egy nagyon nehezen véghezvitt félmegoldással ér fel, és mindenféleképp visszalépést jelent a nem ratifikált Alkotmány Szerződéssel (2004) szemben. A legfrissebb, integráció szintjeit leíró uniós tipológia-meghatározása a következőkből áll: szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, egységes piac, gazdasági és monetáris unió, politikai unió, gazdasági kormányzás és bankunió, fiskális unió, politikai unió. A 2008-as pénzügyi válság – ami átterjedt az eurózónára is – után elindított reformhullámok érintik a gazdasági kormányzást, az adózást, a nyugdíjrendszert, a Bankuniót és egy sor más területet is, ami egyértelműen az integráció további mélyítése felé mutat – a tagállamok fejlődésének konvergálása –, vagyis elmozdulás a fiskális unió irányába. Az elmúlt évek változásai tökéletesen jelzik, hogy az Európai Bizottság (EB) az integráció mélyítése felé tesz egyértelmű és kevésbé egyértelmű lépéseket, gondolok itt elsősorban a csak eurózóna tagokra kötelező szabályozásokra, mint amilyen a Bankunióval és a tőkepiaci unióval összefüggő új szabályozások, amelyek egyik oldalról a mélyítést segítik elő, a másik oldalról viszont növelik a tagállamok közötti differenciát. Ez nem véletlen és nem  színfalak mögötti politizálás, hanem azt mutatja, hogy az európai integrációt egy ún. „egyirányú sztrádával” lehetne jellemezni, ahol lassítani, vagy a forgalommal szembe menni – nem hatékonyan és nem is optimálisan működő – kis időre lehetséges ugyan, de előbb-utóbb tarthatatlanná válnak ezek a folyamatok.

A modern európai integráció sikerei ellenére is egy rendkívül instabil és sérülékeny képződmény. Ennek legfőbb ismertetőjegye az öndefiníció hiánya. Európa még ma is folyamatosan alakuló, formálódó konglomerátum, és nem egy teljes, kész tagállamokból álló „intézmény?”, „birodalom?”, „integráció?”, vagy a cél az „Európai Egyesült Államok?” Egyébként  teljesen érdektelen, hogy minek nevezzük, mert a fejlődési irány a fentebb említettek miatt egyértelmű, azonban elérése időben jelenleg meghatározhatatlan. Ettől a fejlődési törekvéstől véleményem szerint csak akkor lehet eltérni, ha az Európai Unió a jelenlegi formájában teljesen kiüresedik, és ezáltal megszűnik.

És mi lesz a jövőben?

Francis Fukuyama filozófus a populizmussal kapcsolatban úgy fogalmazott: „a populizmus rövid távon kielégíthet szenvedélyes ígéreteket, óhajokat, de végső soron olyan politikát hoz létre, ami hosszútávon teljes mértékben összeegyeztethetetlen, mert financiálisan, vagy politikailag katasztrofális jövőt mutat.” Fukuyama a Foreign Affairs (2018/9-10.) számában arról értekezik, hogy az identitáspolitika a liberális demokráciák végét jelentheti, amennyiben a társadalmakon belül több külön identitással rendelkező csoport jön létre, ami elvezet az állam kollektív döntéshozó funkciójának a végéhez. Ez rendkívül veszélyes lehet, ha a folyamatok összekapcsolódnak a nacionalizmussal, vagy a populizmussal. A globalizáció legújabb hullámának már említett radikális változásai elvezettek oda, hogy a politika fő vezérelve a gazdasági kérdésekről – ami meghatározta a második világháború utáni évtizedeket – az identitáspolitikára tevődött át. E procedúra keretében a baloldali pártok megváltoztatták stratégiájukat (az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában), és egyre inkább elfordultak a munkásosztály széles tömegeitől, helyettük egyre kisebb, marginalizált csoportok felé nyitottak. Ezzel párhuzamosan a jobboldal a nemzeti identitás megvédését tűzte ki célul, ami gyakran kapcsolódik etnikumhoz, vagy valláshoz.

A társadalomtudományok és a politika terén rendkívül nehéz jóslatokba bocsátkozni. A populizmus, mint említettem, nem egy újkeletű dolog, régóta velünk él, és véleményem szerint még jó ideig velünk is marad, de régiós szinten nem egyforma arányban. A populizmus a képviseleti politikát folyamatosan árnyékként követi, felemelkedése egyben a technokrácia lehanyatlását is mutatja számunkra. Míg az előbbi jelenség azt hirdeti: „egyetlen autentikus népakarat létezik”, az utóbbi jelenség pedig azt, hogy „egy helyes politikai megoldás van” – ebben az értelemben mindkettő apolitikussá teszi és kiüresíti a liberális demokráciákat. Ennek a felismerése különösen fontos Európán belül, mert újabb bizonyíték, például a válságkezelés döntéseinek meghozatalára, amelyek a publikum számára már-már érthetetlenül bonyolult procedúrákban születtek meg. A nyugati országok demokráciái és pártrendszerei sokkal inkább tudnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, így a megoldáshoz is hamarabb fognak eljutni, mint például Kelet-Közép-Európa posztszocialista tagállamai. Térségünk régiója különösen küzd Ralf Dahrendorf híres tételének tartalmi felvetésével, miszerint: „egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz azonban hatvan év kell”.

Végezetül saját elgondolásom vetülete az, hogy megemlítsem azt, hogy a nyugati demokráciák (sem) csak úgy vannak, léteznek, hanem folyamatosan változnak, fejlődnek, átalakulnak, mint ahogy a világunk egésze is. Ágh Attila ahogyan „A politika alulnézetben” c. könyvében fogalmaz: „a demokráciák fejlődés tele van ellentmondásokkal, ún. demokráciadeficitekkel. Ezek visszafogják az aktuális átalakulást, fejlődést, azonban hatásukra olyan mozgalmak születnek meg, amelyek követeléseikkel segítik a válságból való kilábalást.” A képviseleti demokráciákra is szüntelenül árnyék vetül, mikor mi, de ha képesek vagyunk a populizmust és annak fundamentumait megfelelően értelmezni, akkor közelebb kerülhetünk a demokráciáink megértéséhez is.

További irodalom:

1. Ágh Attila: A politika alulnézetben. Progress könyvek, Noran Libro, Budapest, 2017.
2. Arditi, Benjamin: Populism as an Internal Periphery of Democratic Politics in.: Francisco Panizza: Populism and Mirror of Democracy, (Lonon: Verso, 2005), 72-98.https://eclass.uoa.gr/modules/document/file.php/MEDIA279/Populism/21.edited%20book_Populism%20and%20the%20Mirro.pdf (Letöltve: 2019. április 19.).
3. Banos Benjámin: Sargentini-jelentés – és ami mögötte van, http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/eu-hirfigyelo-2018-szeptember (Letöltve: 2019. június 5.).
4. Boros Tamás – Kadlót Tibor: A populizmus helyzete az Európai Unióban – Populista trendek és témák 2016-ban, https://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/12992.pdf (Letöltve: 2019. április 19.).
5. Dahrendorf, Ralf: Reflection on the revolution in Europa. Times Book, New Brunswick, New Jersey, 2005. 99-100.
6. Fukuyama, Francis: Against Identity Politics – The New Tribalism and the Crisis of Democracy 2018. https://www.foreignaffairs.com/articles/americas/2018-08-14/against-identity-politics-tribalism-francis-fukuyama (Letöltve: 2019. április 19.).
7. Fukuyama, Francis: What is Populism https://medium.com/stanfordcddrl/what-is-populism-eb9fcf443c88 (Letöltve: 2019. április 19.).
8. Ionescu, Ghita –Gellner, Ernest: Populism, Its Meaning and National Characteristics https://www.scribd.com/document/355467963/Populism-Ghita-Ionescu (Letöltve: 2019. április 19.).
9. Körösényi András: Politikai képviselet a vezérdemokráciában, Politikatudományi Szemle 2003. 4. szám, http://www.poltudszemle.hu/szamok/2003_4szam/2003_4_korosenyi.pdf (letöltve: 2019. április 19.).
10. Lengfeld, Holger: https://www.sueddeutsche.de/kultur/abgehaengte-bevoelkerungsgruppen-afd-waehler-sind-nicht-wirtschaftlich-sondern-kulturell-abgehaengt-1.3675805 (Lengfeld, 2017.).
11. Marján Attila: Európai gazdasági és politikai föderlizmus, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 2013.
12. Müller, Jan-Werner: What is populism?, University of Pennsylvania Press Philadelphia, 2016.
13. Molnár, Tamás Levente: Németország egy történelmi fordulópont kezdetén – A 2017-es német szövetségi választások elemzése, KKI Elemzések, E-2017/19. https://kki.hu/assets/upload/19_KKI-elemzes_DEU_Molnar_20171012.pdf (Letöltve: 2019. április 19.).
14. Palánkai, Tibor: Economics of Global and Regional Integration, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2014.
15. Pogátsa, Zoltán: A Piketty-jelenség 1. http://ujegyenloseg.hu/a-piketty-jelenseg-i-thomas-piketty-toke-a-huszonegyedik-szazadban/ (Letöltve: 2019. április 19.)
16. Szicherle, Tibor: Az EP jövője: minden a régi kerékvágásban, csak máshogy, https://pcblog.atlatszo.hu/2019/05/29/az-ep-jovoje-minden-a-regi-kerekvagasban-csak-mashogy/?fbclid=IwAR3ZPXCKD6h5bGq4LAz3qjXOHO1VUIZtX6Djdqg0Z84a_Sy-51-iPBO1WpU (Letöltve: 2019. június 5.).

2019. május 4-én a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád szervezet (PIJ) 690 rakétát lőtt ki a Gázai övezetből dél-izraeli civil területekre. Négy izraeli ember életét vesztette a támadásban, további 130 megsebesült és több százan sokkos állapotba kerültek. Az eset azért is megdöbbentő, mert iskolákat, óvodákat, otthonokat és további civil célpontokat ért a támadás. Az izraeli elhárítórendszer 240 rakétát semlegesített a 690-ből, ezzel megakadályozva további izraeli városok eltalálását.

Válaszul az Izraeli Védelmi Erők (IDF) 350 Hamász és PIJ terrorista célpontot bombázott a Gázai övezetben. A találatok közt rakétakilövő állomások, terrorista csoportok, operatív és parancsnoki központok, fegyverraktárak, megfigyelőpontok és katonai bázisok szerepeltek.

Válaszcsapás egy kibertámadásra

Palesztinok az izraeli légicsapások után. Kép forrása: eu.usatoday.com, Khalil Hamra, AP

Május 5-én az IDF egy Twitter üzenetben megerősítette, hogy egy bekövetkező kibertámadást akadályoztak meg légicsapással.  Az IDF közleménye szerint, mikor a digitális fenyegetést azonosították és hatástalanították, a vadászrepülőgépek megsemmisítő csapást mértek a terrorszervezet kiberegységének központjára. „A HamasCyberHQ.exe-t eltávolították, hála a sikeres kibervédelmi műveletnek”, olvasható a közleményben. Az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka, akit csak rangja és héber nevének első betűjéből lehet azonosítani, Brig.Gen. ”Dalet” szerint a kibertámadás izraeli állampolgárok életét veszélyeztette volna. További információk a meghiúsult kibertámadásról nem hozhatók nyilvánosságra az izraeli kiberképességek védelme miatt, egy bizonyos, hogy végig egy lépéssel a Hamász hackercsoportja előtt járt az IDF.

Az IDF hivatalos Twitter bejegyzése. Kép forrása: https://twitter.com/idf

Az IDF szerint ez a kiberművelet egy kollaboratív erőfeszítés révén valósult meg a Harcászati Intelligencia Egység 8200 (Unit 8200 of Military Intelligence), az Izraeli Védelmi Erők Távadatközlő Igazgatósága és a Shin Bet biztonsági szolgálat részéről. „Izrael kibervédelmi képességei olyannyira hatásosak, hogy a Hamász nem tudott és nem is fog tudni véghezvinni sikeres támadásokat a kibertérben.” – nyilatkozta egy Shin Bet tisztviselő. Ez volt az első olyan eset, ahol izraeli katonák megakadályoztak egy kibertámadást, fizikai térben történő válaszcsapással.

A kibertér megítélése nemzetközi jogi szempontból

2011-ben, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián esett szó először az új technológiákat alkalmazó információs hadviselésről nagy nyilvánosság előtt. Ban Ki Mun, akkori ENSZ Főtitkár nyilatkozata szerint a nemzetközi közösségnek együtt kell fellépnie a kibertámadások ellen. Megállapították, hogy a kiberbűnözés, a terrorizmus és a kémkedés közti határt nem lehet élesen elválasztani egymástól az interneten.

A kibertér definiálása során számos nehézségbe ütköznek a kutatók, mivel a probléma oka a megfogható tér hiánya. Mi a kibertér? Honnan kezdődik, és meddig húzódik a határa? Hogyan lehet szabályozási területként értelmezni? Ezek mind olyan kérdések, amelyek a mai napig megosztják a kutatókat és szakértőket a fogalom meghatározása során. Mivel az egész nemzetközi jogrend a szuverén államokon és azok egymás közti nemzetközi szerződésein alapszik, a nemzetközi humanitárius jog alkalmazása során a nemzetközi jog elválaszthatatlan az államterülettől. A kiberhadviselés folyamán nehezen, vagy alig lehet területiségre alapozni, mivel nincsenek olyan határok, amelyek a fizikai hadszíntéren jelen vannak.

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központja 2008-ban ajánlásokat tett a nemzetközi jog alkalmazására a kibertérben. 2013-ban elkészült a Tallinn Manual, azaz Tallinni Kézikönyv, melynek a frissített kiadása 2017-ben jelent meg. A 2014-es NATO walesi csúcsán a Szövetség elismerte, hogy a nemzetközi jog, így a nemzetközi humanitárius jog és az ENSZ Alapokmánya érvényes a kibertérben is. A kézikönyv azonban nem fontos iránymutatásokat tartalmaz a kibertér és a nemzetközi jog viszonyában, hanem a tartalma nemzetközileg közösen elfogadott normákból áll, tehát vannak olyan normák a kibertérben, amelyek kötelező érvényűek nemzetközi egyezmények által, de vannak olyanok, amelyek nem kötelező érvényű jogi aktusok. Az utóbbiak az elvárt magatartásra vonatkoznak és inkább referenciák, amelyeket a diplomáciában lehet alkalmazni.

A Tallinni Kézikönyv a háborúinditás jogát (jus ad bellum) és a nemzetközi humanitárius jogot (jus in bello) tárgyalja részletesen. Az ENSZ Alapokmányának 2. (4) bekezdése mondja ki az államok közötti erőszak tilalmát. A Tallini Kézikönyv javaslatot tesz a kibertámadás meghatározására, amely szerint:

„Egy kibertámadás olyan akár támadó, akár védelmi jellegű művelet, amely alapján személyek sérülése vagy halála, objektumok megrongálódása vagy megsemmisülése megalapozottan várható.”

2016-ban a varsói csúcson a NATO elismerte a kiberteret a negyedik hadszíntérként, így tovább mélyülhetett a fogalmak és a további normák meghatározása.

Mikor lehet alkalmazni a hagyományos erőnemeket kibertámadás esetén?

Két nemzet konfliktusa a kibertérben is folytatódik? Kép forrása: IBTimes UK

Ez egy igen érdekes vitakör a kiberbiztonsági és kiberstratégiai szakterületen belül is. Ahogy a kiberhadviselés alapvető elemét képezi a hatalomnak, a kérdés, hogy milyen módon lehet a tradicionális harcászati eszközöket a kibertérhez ”kapcsolni”, egyre inkább fontosabbá válik. Vajon mikor egy ország kibertámadást szenved el, csak a kibertérben reagálhat a támadásokra, vagy szabadon használhat fizikai csapásokat? A fizikai válaszcsapással csökkenthetők-e az újabb kibertámadások? Amennyiben egy ország az utóbbit választja, az eset tekinthető-e a veszély fokozásának?

Ezekre a kérdésekre nincs még válasz egészen addig, amíg precedenssé nem válnak ezek a jogok a kibertérből származó fenyegetések és támadások során. A Tallini Kézikönyv szerint egy kibertámadást fegyveres támadásnak lehet tekinteni. Pontosabban olyan támadásnak, amely nagyszámú ember életét veszélyezteti vagy kioltja, illetve az infrastruktúrában jelentős kárt okoz. A fegyveres támadásra pedig az ENSZ BT felhatalmazásával és az önvédelem jogával lehet válaszcsapást mérni.

Mit mondanak a szakértők?

Mivel gyakorlatban erre nem volt még példa, hogy kibertámadásra fegyveres támadással válaszoljanak, így az amerikai kiberbiztonsági szakértők is figyelemmel kísérték az esetet. Érdeklődésük középpontjában az áll, hogy az izraeli fizikai válasz precedensjoggal bír-e majd a közeljövőben, különösen az Amerikai Egyesült Államok számára. Közülük sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy a kibertámadások olyan erősödő eseményspirálokat eredményeznének, amelyekben az államok további csapásokat mérnének egymásra. A gyakorlatban idáig a kibertámadásokra diplomáciai válaszok, gazdasági szankciók érkeztek.

Példák a megtorlásra

Az USA által 2015-ben bevetett drón Kép forrása: bbc.com

Például a Stuxnet vírus (amelynek az  iráni Bushehr erőmű  urániumdúsító berendezései voltak a célpontjai) felfedezése után egy évvel, feltételezhetően Irán által DDoS támadás érte az Egyesült Államok pénzügyi rendszereit. Ugyanígy, az USA kormánya az észak-koreai kibertámadásokra (WannaCry és Sony-t érő támadások) vádakkal és szankciókkal reagált.

A ”legelső”, közvélemény által is ismert példa fizikai válaszcsapásra 2015-ben történt, mikor az Amerikai Egyesült Államok dróntámadást intézett az Iszlám Állam közösségi médiáját üzemeltető alkalmazottak ellen. Az USA-nak hosszú időt vett igénybe a folyamat előkészítése és az ISIS elleni támadás kivitelezése.

Összegezve

Izraeli katonák őrt állnak a gázai határon. Kép forrása: Judah Ari Gross/Times of Israel

Amennyiben a fent említett példákat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy valóban Izrael volt az első olyan állam, amely azonnali fizikai beavatkozással élt egy kibertámadás során. Mivel az esemény a Gázai övezetből érkező rakéták és a kibertérből érkező fenyegetések során történtek egy folyamatos misszió keretén belül, így ebben a kontextusban egy egyszeri légicsapás nem nevezhető ”követendő példának”. Mindkét fél erőszakos fegyveres támadást intézett egymás irányába. A légicsapást követő napon a felek Egyiptom és Katar közvetítő szerepének segítségével hat hónapos fegyverszünetet kötöttek. Mindenesetre megkérdőjelezhető, hogy vajon valóban ki fog-e tartani ez a féléves fegyverszünet, illetve, hogy ez a fegyverszünet érvényes-e a kibertérre is.

Március 19-én, közel három évtizednyi egyeduralom után televízióban jelentette be lemondását Kazahsztán első és eddigi egyetlen elnöke (1990-2019), a – sokak által – világ „utolsó szovjet típusú vezetőjeként” ismert Nurszultan Nazarbajev. Váratlan és meglepő lemondása azonban nem végső visszavonulását jelenti a nagypolitikától, pusztán az elnöki szék elhagyását takarja, hiszen korábban megszavazottan alkotmányos joga van élethosszig betekinteni a bel- és külpolitikába, illetve a biztonsági szolgálatok munkájába. Milyen sors vár a Nur Otan párt legendás vezetőjére, aki 2015-ben még a szavazatok 97%-ával nyert – illetve akinek nevét már a főváros, Nur-Szultan, avagy az egykori Asztana is őrzi – és családjára? Az üzbég vagy a szingapúri modell érvényesül? Cikkemben erre próbálok választ találni.

Akár Első Elnök, akár a Nép Vezetője, vagy Elbasy (a Nép Első Embere) néven referálunk rá, mind tudjuk, hogy az 1940-ben született Nurszultan Nazarbajevre gondolunk. A modern Kazahsztán erőskezű létrehozójának hosszú politikai pályafutása volt (van), melynek alapjait a zastoi (a „stagnálás-korszaka”, 1970-1990) alatt szerezte. Ezalatt volt tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Gorbacsovot megpuccsolni kívánó Politburo-csoportnak, illetve nemcsak elnöki tisztséget töltött be az időszak alatt, de rendelkezett az országgyűlés elnöke, a Biztonsági Tanács elnöke és az Alkotmányos Tanács elnöke címekkel is, mindamellett, hogy a (valójában egyetlen és) legnagyobb pártnak, a Nur Otannak is vezetője megalakulása óta. Nemcsak hatalomra, hanem óriási vagyonra is szert tett, melyet részben az országra, részben saját családjára költött. Sokak szerint ezáltal egy egyszerű posztszovjet diktátor, azonban mások szerint Közép-Ázsia Li Kuang-jaója (Szingapúr megalapítója és első miniszerelnöke, 1959-1990).

Nyilvánvaló tény, hogy Nazarbajev sokra tartotta Lee hagyatékát, sokak szerint kettejük lemondása között is rengeteg hasonlóság van. Az idős államférfi, aki a háttérben kézben tartja a hatalmat, de ugyanakkor megalapozza a halála utáni jövőt, akár szimpatikus szerep is lehet Nazarbajev számára, ráadásul ahogy szokták mondani, Lee az autokrata vezetést úgymond „vonzóvá” tette azáltal, hogy vezetése alatt a demokrácia csorbításával pénzügyi és gazdasági központot hozott létre országából, mely szintén igazolja ezen elméletet. Nazarbajev túlélte a Szovjetunió bukását, hatalomon maradt, láthatta, kortársai hol buktak el, miben hibáztak. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a két vezető között, az időszakuk alatt mérhető korrupció Nazarbajevnél sokkal magasabb volt, mint Linél. Pont ebből ítélve, az ex-kazah vezető talán legfontosabb célja, hogy biztosítsa saját és családja helyét, illetve rögzítse emlékét, mint „honalapító atyácska”. Egy ilyesfajta terv érdekében a szigorú centralizációs politika, melyben a politika és a gazdaság összefonódik esszenciális. Továbbá előrelátó reformok is szükségesek lesznek, egyfajta hosszútávú stratégiaként, a háttérből irányítva, mellyel bebiztosítja az ország prosperitását, és melyek egyértelműen így az ő nevéhez lesznek kötve.

Az új, 2020 áprilisáig kinevezett elnök Kaszim-Zsomart Tokajev lett, aki a legutóbbi időkben a Szenátus elnöke volt, korábban pedig kétszer is betöltötte a külügyminiszteri posztot (1994-1999, 2003-2007) és még az ENSZ genfi irodájának főtitkára is volt(2011-2013). A 65 éves Tokajev egy vérbeli lojalista, akire Nazarbajev nyugodt szívvel rábízhatta az elnökséget, garantált, hogy az elvbeli kontinuitás biztosított, hiszen ő inkább a konformista vonalat képviseli, mint a reformert. Sokak szerint azonban Nazarbajevnek nincsenek hosszú távú tervei Tokajevvel, helyette a Szenátus új elnöke, Nazarbajev legidősebb lánya, Dariga Nazabajeva lehet jövőre ilyenkor Kazahsztán elnöke, aki ráadásul korábban már töltött be miniszterelnök-helyettes pozíciót is.

Látni kell azonban, hogy a dinasztikus öröklődés eddig mindössze egy posztszovjet országban sikerült, Azerbajdzsánban, ahol Hejdar Alijevet fia, Ilham Alijev váltotta; melyből érezhető, hogy egy ilyesfajta lépés nagyon sok előkészületet és tervezést igényel. Egészen a választásokig három fontos feladata van a kazah vezetésnek: a politikai erő központosításának megtartása, az egyre szélesebb körű társadalmi elégedetlenség felszámolása és a személyes kultusz felépítése, mely már el is kezdődött. Bejelentették, hogy minden kazah városban lesz egy utca, amely az Első Elnök nevét fogja őrizni, szintúgy, mint egy sugárút Almatiban vagy az asztanai (nur-szultani) reptér, illetve számos emlékm is tervező asztalra került, mely mind Nurszultan Nazarbajevet fogja éltetni. Chris Weafer, a moszkvai központú Macro-Advisory Ltd szenior partnere szerint „A valódi verseny a hatalomért a falak mögött fog zajlani, nem publikusan. Azonban bizonyos, hogy az fogja megnyerni a következő választást, akit egyértelműen Nazarbajev támogat. Szinte kizárt egy meglepő politikai eredmény Kazahsztánban.”

Hejdar és Ilham Alijev egy azeri propagandaplakáton – Nazarbajevának sikerülhet? (forrás: Agyol.az)

Lee hagyatékának nazarbajevi tiszteletéből állapíthatjuk meg, hogy a kazah ex-vezető rendszere a szingapúri típusú egyeduralmiság és a feudális lojalitás keveréke volt. Ez közép-ázsiai szemmel nézve egyfajta sikerrecept: Kazahsztán vezetése sokkal többet tett egy működő állam kidolgozása érdekében, mint bármelyik szomszédja. Ennek egyik oka, hogy a kazah diktatúra sokkal enyhébb, mint például a szomszédos – azóta már elhunyt – Iszlam Karimové (Üzbegisztán) vagy Saparmurat Nizajové (Türkmenisztán). A lemondás egyik oka is lehet Iszlam Karimov 2016-os halála, melynek eredménye az lett, hogy az új elnök (Shavkat Mirzijojev) alatt a Karimov-család szinte teljesen meg lett fosztva vagyonától és az ország is destabilizálódott.

Azonban globálisan vizsgálva Kazahsztán messze elmarad a szingapúri sikersztoritól. Nazarbajev nem épített fel működő politikai rendszert és független médiát, mely bonyolulttá fogja tenni az ország szerves fejlődését. Továbbá megjelenik egy csapda is: Nazarbajev erős elnök volt, aki lemondása után is kvázi irányítja az ország folyamatait, egyfajta titkos duopóliumként, azonban, ha várhatóan egy vagy két évtizeden belül meghal a volt elnök, és a hatalom egy nála lényegesen gyengébb kaliberű személy kezébe kerül, akkor a rendszert a lefektetett alkotmányos alapok se fogják megmenteni széthullástól és ennek komoly következményei lehetnek a régió stabilitása tekintetében. Ráadásul, a lakosság terén is megjelent egy erős elégedetlenség, köszönhetően az olyan eseményeknek, mint a 2012-es zhanaozeni mészárlás, melyekre ráadásul az állam nem is reagált.

Iszlam Karimov temetése Üzbegisztánban – ez lenne a kazah jövő is? (forrás: BBC)

Más szempontból nézve azonban Kazahsztánnak talán sosem volt jobb lehetősége, hogy elinduljon a biztonságos demokratizálódás útján. Kazahsztán a világ 9. legnagyobb országa, ráadásul egy olajban gazdag állam, ami 16. helyet jelenti a világranglistán az olajkitermelés tekintetében, mellyel jobban teljesít, mint Katar, Azerbajdzsán vagy Omán. A központi állami terv szerint az olaj segítségével lehetne tovább növelni az ország gazdagságát, melyből finanszírozni lehetne egy teljeskörű államreformot. A gazdasági környezet is biztosított lenne ehhez, hiszen az utóbbi tíz évben (a Világbank adatai szerint) jelentően javult a banki környezet, mely elősegíti a nemzetközi (tehát nem csak orosz) tőkebeáramlást az országba (az ország bevétele közép-alacsonyból közép-magasba került). A banki összeköttetés is megnőtt Oroszország és a többi közép-ázsiai ország mellett Kínával és Nyugat-Európával. Mindemellett Marc Behrendt, a Freedom House Európai és Eurázsiai Programjának igazgatója szerint Nazarbajevnek bevett célja volt visszalépésével az ország demokratizálása. Ajtolkin Kurmanova, a Közép-Ázsiai Analitikai Hálózat (CAAN) vezetője azonban óvatosságra intett, hiszen míg a közvetlen tervek látszólag egyértelműek, Nazarbajeva fellépésével és a Lee-i politika hiányos alkalmazásával láthatóan kérdőjeles az ország hosszú távú jövője.

Az Európai Uniónak egyértelmű érdeke Kazahsztán stabilitásának fenntartása, melynek jele lehet, hogy 2015. december 21-én egy Megerősített Partnerségi és Együttműködési Megállapodást kötöttek a közép-ázsiai állammal, mely által voltaképp papíron jobb lett a kapcsolat a kazahokkal, mint az oroszokkal. A szigorúan szekuláris állam is tudatosan készült az integrációra: szemben a szomszédos országokkal, Kazahsztán egészen nyitott a nyugati eszmerendszer irányába és az ország egyre jobban kapcsolódik Európa véráramához. Ennek oka az lehet, hogy Nazarbajev megértette, az elégedetlenség radikalizációt szül, mely neki és főként családjának csak rossz lehet. 2015-ben úgy fogalmazott: “Gazdagodjatok, hozzatok létre munkahelyeket, fizessetek adót(…)Az állam megszámlalhatatlan lépést tesz a privatizációért és a gazdasági liberalizációért. Egy olyan államot akarunk létrehozni, amelyben tehetős állampolgárok cselekednek és jól cselekednek, magukért és az országért.”, melyből sugárzik ez a logika.

Talán Közép-Ázsia legfontosabb feladata, hogy a radikalizmust kordában tartsa. A muszlim többségű országokban, melyek közel 70 évig egy ateista elnyomó uralom alatt voltak, a szélsőséges vallási eszmék még veszélyesebbek lehetnek, mint bárhol. Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla c. könyvében kifejtette, hogy a régióban egyfajta dominóeffektus léphet fel (ahogy a linkelt tanulmány írója is tőle veszi át a gondolatot). Egy instabil Afganisztán instabillá teheti Tádzsikisztánt. Ha Tádzsikisztán instabilizálódik, az magával rántja Kirgizisztánt, mely Üzbegisztánt, s mely Kazahsztánt fogja ugyanezen útra téríteni. Ennek lehet oka, hogy 2001 óta Tádzsikisztánban állomásoznak a franciák és az amerikaiak is. Jelentősége ennek hatalmas, hiszen Kirgizisztánban és Üzbegisztánban is érezhető volt a jelentős tálib hatás, melynek egyik képviselője az IMU (Üzbegisztán Iszlám Mozgalma) volt, akiknek bevett céljuk között szerepelt a rendszer instabilizálása és a  hatalom megszerzése a tálibok segítségével.

Nazarbajev sokat tett azért, hogy ezek a szélsőséges nézetek ne szivárogjanak be a kazah közéletbe. 2016. október 14-én betiltatta a szalafizmust, illetve visszarendelt 300 külföldön tanuló diákot, akik iszlám vallási tanulmányokat folytattak, továbbá ugyanezen évben október 19-én megtiltotta a fejkendők viselését állami intézményekben. Ez mind annak eredményeképp valósulhatott meg, hogy június 5-én négy ember is életét vesztette Aktobe-ban egy szalafista terrorakciónak minősített buszeltérítésben és lövöldözésben, melyet Dimtrij Tanatarov és 25 iszlamista követett el. Július 18-án pedig egy Ruszlan Kulekbajev nevű terrorista helyezte tűz alá Almati rendőrörsét. Természetesen, mindkét támadást az ISIS magára vállalta. Kazahsztán stratégiája ezekre az volt, hogy mindenre erőteljes, akár erőteljesebb választ kell adni. Szintén veszélyfaktor, hogy több ezer közép-ázsiai csatlakozott a szíriai harcokban egy-egy félhez, akik a háború végével folyamatosan szivárognak vissza az országokba. Számos afgán is menekült az országba, akiknél szintén fennáll a veszély, hogy lehet, titokban tálib-szimpatizánsok.

Kazah muszlimok (forrás: Inside Islam – University of Wisconsin-Madison)

Kazahsztánban 70 év állami ateizmust immáron majdnem 30 év részleges vallási szabadság követett, mely elég ahhoz, hogy a lakosság körében jobban elterjedjenek a radikális iszlám nézetei. A kazah öntudat állami felépítésével – például a cirill ABC-használatának leépítése – pedig ez önkéntelen erősödik párhuzamosan. Nazarbajev erőskezű hozzáállása ismert volt a témához, azonban az rejtély, hogy Tokajev, illetve a 2020-ban megválasztandó elnök hozzáállása mi lesz. Egy orosz exodus már megindult az országból, ugyanis sokan úgy érzik, Nazarbajev távozása csak rossz hatással lehet az ország legnagyobb kisebbségére. Nazarbajev erős – vagy legalábbis látszólag erős – alapokra helyezte állama alapköveit. A kérdés áll: Kazahsztán képes-e a beállított úton maradni távozása után is? A választ pedig csak a jövő tudja megadni.

Írta: Gönczi Róbert

„Stratégiai pontok, fojtópontok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a világ területén található stratégiai jelentőségű földrajzi pontokról.

A Hormuzi-szoros Irán és Omán partjai között helyezkedik el – ezzel elválasztva Iránt az Arab-félszigettől –, és a Perzsa-öblöt köti össze szűken nézve az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel, tágabb értelemben az Indiai-óceánnal. A szoros nagyjából 275 km hosszú, átlagos szélessége 80 km; ám az ománi Musandam-félsziget és  az iráni Jazireh-ye Larak-sziget közötti legszűkebb pontján csupán 34 km széles. A kőolajszállítás szempontjából a Hormuzi-szoros a világ legfontosabb fojtópontja.

A Hormuzi-szoros földrajzi elhelyezkedése.

Kőolajexport a Perzsa-öbölből

A világ kőolaj-kereskedelmének kétharmadát tengeren szállítják, a szállítási útvonalakon számos stratégiai jelentőségű fojtópont helyezkedik el. Ilyen a Malaka-szoros, a Szuezi-csatorna, a Bab el-Mandeb szoros, a Dardanellák, a Panama-csatorna vagy a Hormuzi-szoros. A Hormuzi-szoros mind közül kiemelt jelentőségű, hiszen a Perzsa-öbölnek ez az egyetlen kijárata, ahonnan napi 17 millió hordó olajat exportálnak, mely a világ kőolaj-kereskedelmének 30%-a.

A Hormuzi-szoros az Öböl-menti, kőolajban gazdag államok; Bahrein, Irán, Irak, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára az egyetlen tengeri kijárat, melyen keresztül hozzáférhetnek és bekapcsolódhatnak a világkereskedelembe; csupán Irán és Szaúd-Arábia rendelkezik alternatív tengeri szállítási útvonallal.

Megemlítendő azonban, hogy a szoros gazdasági jelentősége kettős. Az Öböl-államok gazdasága az olajexporttól és az olaj világpiaci árától függ; a Perzsa-öböl országainak GDP-je, főként az olajeladások miatt, 200 milliárd dollárra tehető. Ám nemcsak az export szempontjából fontos a szoros, hanem a nyersanyagok, késztermékek és élelmiszerek nagy részét ezen keresztül kapják az Öböl-államok. A tengeri kereskedelem két hajózható sávon zajlik: az egyik sáv a Perzsa-öbölbe vezet, míg a másikon az Öbölből kifelé tartó hajók közlekednek, a két sáv között pedig egy 2 tengeri mérföld széles ütközőzóna húzódik.

A kritikus fojtópont kikerülésére és a kőolaj tengeren való szállításának helyettesítésére több alternatív megoldással is próbálkoztak. Már az 1900-as évek elejétől megjelent a csővezetékes szállítás kérdése; melynek értelmében a Perzsa-öbölből az Arab-félszigeten át a Vörös-tenger vagy a Földközi-tenger partjára érkezne a kőolaj, vezetékeken keresztül. Ez ugyan gazdaságosabb, mint a tankerhajós fuvarozás, azonban a térség különböző konfliktusinak köszönhetően a vezetékek megsérültek; a szállítás akadozott vagy ellehetetlenült. Például az 1930-as évektől működő Mediterrán vezeték, mely Szíriából szállított olajat a haifai kikötőbe, azonban az első arab–izraeli háború alatt támadás érte. A másik példa az 1950-es években épült az Irak–Szíria vezeték, melyen keresztül a kőolaj-szállítás a harmadik Öbölháború alatt szűnt meg, miután légitámadás érte. De a közelmúlt eseményeihez kapcsolódóan említendő példa az Irakot Törökországgal összekötő Kirkuk–Ceyhan ikervezeték, melynek működését sokszor az ISIS tevékenysége akadályozta.

Csővezetékes szállítás az Arab-félszigeten keresztül. Említésre került vezetékek: 2: Kirkuk–Ceyhan ikervezeték, 10: Mediterrán vezeték.

Látható tehát, hogy bár költséghatékonyabb és gyorsabb a kőolaj csővezetéses szállítási módja, a konfliktusokkal terhelt közel-keleti térségben mégis a tankerhajók bizonyultak és bizonyulnak ma is a szállítás biztonságosabb útjának. Ugyanakkor a tengeri fuvarozásra való átállás egyben azt is eredményezte, hogy a kőolajszállítás útvonalán fekvő Hormuzi-szoros mint fojtópont stratégiai jelentősége felértékelődött, és a szorost lényegében felügyelő Irán befolyása megnőtt.

Irán, a Közel-Kelet regionális nagyhatalma(?)

Ugyan a Hormuzi-szoros hivatalosan Omán és Irán partjai között fekszik, a szoros szabad hajózhatósága mégis Irántól függ. Ennek egyrészt oka, hogy Omán csupán egy exklávéval, az Egyesült Arab Emírségek területén fekvő  Muszadam kormányzósággal van jelen a Hormuzi-szoros partján, így a katonai és gazdasági képességek tekintetében amúgy is gyengébb szultánság nem tudja Iránnal felvenni a versenyt, inkább a jó kapcsolat fenntartására törekszik a perzsa állammal. Jó példa erre 2019 áprilisában az ománi Muscat partjainál tartott 6 napos közös tengeri hadgyakorlat, mely az Iran­–Oman Joint Military Cooperation Committee keretei között valósult meg.

Másrészt a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés kérdése összefügg Irán közel-keleti regionális nagyhatalmi ambícióival, valamint a nemzetközi közösség és Irán kapcsolatával. Így a szorosra is hatással van az új, közel-keleti hidegháborúként emlegetett Irán–Szaúd-Arábia ellentét, ahol a vallási szembenálláson túl sokkal inkább a közel-keleti befolyásért és a regionális középhatalmi pozícióért zajlik a rivalizálás a két ország között. A szektariánus és geopolitikai törésvonal egybeesésével így egy szunnita geopolitikai régió és egy síita geopolitikai régió vetélkedik egymással, ahol az iráni befolyás alatt álló Hormuzi-szoros fontos ütőkártya lehet. A szoros feletti ellenőrzés Iránnak nemcsak azt jelenti, hogy lehetőséget kap a Perzsa- és Ománi-öbölre is kiterjeszteni érdekszféráját, hanem még az Indiai-óceánra is. A tengerszoros azonban nemcsak a közel-keleti hatalmi viszonyok és befolyási övezet kiépítésében játszik szerepet, hanem a nemzetközi közösségre nézve fontos külpolitikai eszköz. A Hormuzi-szoros esetleg lezárása vagy az áthaladó kereskedelem korlátozása ugyanis jelentős zsarolási potenciál a szankciók sújtotta Irán számára különböző engedmények kikényszerítésére – kifejezetten az Egyesült Államok irányába.

A közel-keleti “síita félhold.”

USA–Irán szembenállás és a Hormuzi-szoros

A feszült amerikai–iráni kapcsolatoknak és az Irán elleni szankciók tavaly novemberi megújításának köszönhetően újra a világ figyelmének a középpontjába került a Hormuzi-szoros, miután Irán annak lezárásával fenyegetett a szankciókra válaszul. Azonban sem a két ország közötti szembenállás, sem a szoros lezárásának a kérdése nem újkeletű, Irán számos alkalommal élt ezzel az eszközzel az elmúlt évtizedekben. Először az 1980-1988-as iraki–iráni, első Öbölháború alatt korlátozta Irán a szoros kereskedelmét az áthaladó tankerhajók megtámadásával – ezt nevezzük az 1983 és 1988 között zajló „tankerháborúnak”–, mellyel elérte, hogy a Hormuzi-szoros forgalma akár 25%-kal is csökkent. 2008-ban újra megjelent az iráni retorikában a szoros lezárásával való fenyegetőzés egy esetleges amerikai vagy izraeli támadás esetén. Majd 2010-ben és 2011-ben már az iráni atomprogram miatt bevezetett ENSZ-szankciókra adták ezt a választ, mely szigorítások során már Irán olajiparát is korlátozták.

Az iráni „atomalkut” (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA) 2015. július 14-én kötötték meg az USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország, Kína és Németország, illetve Irán részvételével zajló P5+1 tárgyalások keretében. A JCPOA értelmében Irán lemond katonai célú atomprogramjáról, cserébe az ellene bevezetett szankciók fokozatos feloldása következik a nemzetközi közösség részéről. Ezt a megoldás mondta fel egyoldalúan 2018 májusában Donald Trump arra hivatkozva, hogy Irán nem tartja be a JCPOA-t, illetve támogatja a terrorizmust, majd a szankciók újbóli bevezetését ígérte. A 2016-ban felfüggesztett, majd megújított szankciók 2018 novemberében léptek életbe; érintve Irán energia-, hajózási-, hajóépítési- és pénzügyi szektorát. Erre volt újfent az az iráni válasz, hogy adott esetben lezárják a Hormuzi-szorost; ezáltal pedig nemcsak Irán lesz korlátozva a kőolajexportban, hanem a Perzsa-öböl államai is.

Forrás:
https://www.aljazeera.com/news/2018/11/trump-administration-reinstates-iran-sanctions-181105051328043.html

Összegzés

A szoros stratégiai jelentősége a jövőben az olajexport várható növekedésével még jobban felértékelődik. Ugyanakkor az amerikai–iráni kapcsolatokra, illetve Irán nemzetközi közösségben elfoglalt pozíciójára nézve a szoros lezárásával való fenyegetőzés mint ütőkártya inkább retorikai fogás. A U.S Energy Information Administration jelentése szerint a szoroson áthaladó kőolaj több mint  80%-át ázsiai piacokon értékesítik; Kína, Japán, India, Dél-Korea és Szingapúr a legnagyobb felvásárlói a Perzsa-öbölből származó olajnak, akikkel Teherán a jó viszony fenntartására törekszik – a szoros feletti blokád pedig ennek pont az ellenkezőjét eredményezné.

Összességében megállapítható, hogy az Irán elleni szankciók köré épülő iráni stratégiának része a szoros lezárásával való fenyegetés, azonban hosszú távon politikailag vagy gazdaságilag nem kifizetődő megoldás a kereskedelem akadályozása, ezáltal kevésbé tekinthető valós iráni ütőkártyának.

Május 10-én Venezuela gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős alelnöke bejelentette, hogy országa újra megnyitja tengeri és légi határait Arubával. A sziget egyike az ABC-szigeteknek, melyek alig pár mérföldnyire fekszenek Venezuela partjaitól, ám a holland korona alá tartozva az Európai Unió tengerentúli területei. A határt még februárban zárták le, hogy megakadályozzák az ellenzék kísérleteit a nemzetközi humanitárius segély bejuttatására Venezuelába a szigeteken keresztül. Az ehhez hasonló akciók mögött ugyanis Maduro, venezuelai államfő és kormánya – valamint az őket támogató orosz kormányzat – az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei által vezetett katonai beavatkozást és puccskísérletet sejt. A mostani döntést azzal indokolta a caracasi kormányzat, hogy megerősítést kaptak arról, hogy Aruba tisztelni fogja Venezuela szuverenitását, és semmilyen módon nem avatkozik be belügyeikbe. A határzárat azonban továbbra is fenntartják Bonaire-rel és Curacaóval, így még korántsem ért véget a karib-tengeri geopolitikai játszma, ami a kis szigetek biztonságát több szempontból veszélyezteti. Kérdéses, maguk az ABC-k mennyi befolyást tudnak gyakorolni saját helyzetükre a nagyhatalmi érdekütközések metszéspontjában.

Az ABC-szigetek és venezuelai válság

Az úgynevezett ABC-szigetek – Aruba, Bonaire és Curacao – a karib-tengeri Kis-Antillák szigetcsoport részei, alig 50 mérföldnyire, nyugatra fekszenek Venezuela partjaitól. Volt gyarmatokként ma is a Holland Királyság részét alkotják; közigazgatásilag Aruba és Curacao független államok a holland korona alatt, míg Bonaire Hollandia különleges státuszú tartománya. A szigetek lakói holland állampolgársággal rendelkeznek, ami európai uniós állampolgárokká teszi őket. Az ABC-k azonban nem az Európai Unió rendes tagjai, nem részei a schengeni övezetnek és a közös piacnak sem. Aruba és Curacao úgynevezett tengerentúli területeknek számítanak (OCTs), és az EU közös költségvetéséből, illetve az Európai Fejlesztési Alapból (EDF) is részesülnek fejlesztési támogatások formájában.

A szigetek gazdasága szerencsés természeti adottságaiknak köszönhetően nagyrészt a turizmusra épül, azonban az olajiparuk is jelentős. Politikai helyzetükből adódóan főbb kereskedelmi partnereik Hollandia és az Egyesült Államok, míg földrajzi elhelyezkedésük miatt Venezuelával is szoros a gazdasági kapcsolatuk – különösen az olajszektorban. Aruba és Curacao olajfinomítóit (Lago és Isla) szerződéses alapon a venezuelai állami tulajdonú olajcég, a PDVSA működteti; míg a Bonaire-i BOPEC teljes egészében a PDVSA tulajdonában van, és elsősorban Venezuelából származó finomított és nem finomított olaj tárolóhelyeként működik.

A hatalmas mértéket öltött venezuelai gazdasági válság emiatt a szigetek gazdaságát is megterhelte – a hiperinfláció, a bolívar elértéktelenedése és az amerikai szankciók lényegében fizetésképtelenné tették a PDVSA-t, amely már többször nem tudta kifizetni a nemzetközi vizeken való hajózáshoz szükséges biztonsági ellenőrzések és engedélyek díját olajszállítóira, így például az ABC-k finomítói is elestek a működésükhöz szükséges nyersanyag nagy részétől. Curacao kereskedelme az elmúlt három évben határozottan visszaesett, a termelés csökkenése miatti elbocsátások pedig 30% körüli szintre emelték a munkanélküliség arányát a fiatalok körében.

A szigetek számára a legmegterhelőbbnek azonban a venezuelai gazdasági, politikai és humanitárius válság által kiváltott regionális migrációs hullám kezelése bizonyult. 2015 óta becslések szerint 2,7 millió venezuelai hagyta el országát, és indult el egy jobb élet reményében, nagyrészt szomszédos országokba. Közelségük miatt Aruba, Bonaire és Curacao hajóval viszonylag könnyen és gyorsan elérhetőek Venezuelából, így sokan választották ezt az útvonalat. Az ABC-szigetekre összesen körülbelül 50 000 ember érkezett – bár ez a szám eltörpül a Kolumbia által befogadott több mint 1 millió venezuelaihoz képest, a szigetek méretét tekintve mégis igen jelentős szám. Curacao százötvenezres lakosságának például a 10%-át alkotják a Venezuelából az elmúlt években érkezettek.

A migrációs válság irányai. Forrás: Council on Foreign Relations

A szigetek infrastrukturálisan képtelenek ennyi ember befogadására, mivel ők maguk is épp egy gazdasági visszaesést élnek meg. Curacao kormányszóvivője például úgy nyilatkozott, hogy a menedékkérők befogadása jelenleg lehetetlen, mivel ez azt jelentené, hogy ezeket az embereket élelemmel, lakhatással és egyéb szolgáltatásokkal kellene ellátni pont akkor, amikor a saját lakosságuk nagy része is segítségre szorul. Curacao ezért például egy aktív eltávolítási stratégiát alkalmaz a migránsok ellen; a hatóságok gyakori házkutatásokkal próbáljak elkapni a hivatalos iratok nélkül az országban tartózkodó venezuelaiakat, majd deportáljak őket, sokan pedig a szigetről való eltávolításuk előtt hosszú időt töltenek letartóztatás alatt, rendkívül rossz körülmények között.

Több emberi jogi szervezet bírálta az ezekben a börtönökhöz hasonlóan működtetett intézményekben uralkodó túltelítettséget, rossz higiéniai körülményeket, az egészségügyi ellátás hiányát, és a hatóságok nem megfelelő magatartását. A helyzetet nehezíti, hogy a nemzetközi jogi konvenciók, mint például az 1951-es genfi menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény szerint a Venezuelát elhagyó emberek jelenleg nem  jogosultak menekültstátuszra, illetve Curacao például nem aláírója egyik fontos migrációhoz kapcsolódó nemzetközi egyezménynek sem, mint az 1951. évi genfi egyezmény, illetve az ezt módosító 1967. évi jegyzőkönyv, vagy a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezmény. Így nem teljesen világos, milyen alapon lehetséges a sziget eljárását bírálni – a kritikák eddig felváltva érték a Holland Királyságot és a curacaói kormányt.

Aruba és Curacao ugyanis a holland korona alatti független államként szinte teljes autonómiát élvez mindennapi ügyei irányításában, azonban az olyan területek, mint a kül- és biztonság-, valamint a bevándorláspolitika “királysági ügyeknek” számítanak. Ezekben Aruba és Curacao sem dönthet önállóan, a központi irányvonalat egy Miniszteri Tanács határozza meg, amelyben Hollandia döntő befolyással rendelkezik. A migrációs válság kezelését azonban Hollandia egészen a közelmúltig a szigetek belügyének tekintette. 2018 októbere óta Aruba és Curacao többször kért anyagi, logisztikai, és technikai segítséget Hollandiától, amire az első érdemi válasz 2019 februárjában érkezett. A nagyon limitált intervenció elsősorban bevándorlásügyi hivatalnokok és tengeri határőrök képzésével igyekezett segíteni, amelynek rövidtávú hatása elenyésző, és a hosszú távú hatása is megkérdőjelezhető. Az Európai Unió sem nyújtott segítséget a szigeteknek a válság kezeléséhez.

Amerikai–orosz ellentétek a Karib-tengeren

Mindeközben Hollandia aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a szigetek, különösen Curacao, “geopolitikai játszótérré” váljanak. Földrajzi közelségük miatt az Amerikai Egyesült Államok fontos szerepet szán a szigeteknek a venezuelai válság kezelésében. Amerikai–holland megállapodás alapján – bár a sziget vezetésének beleegyezésével – több, Venezuelának szánt humanitárius segélyszállítmány érkezett már Curacaóra. Itt úgynevezett segélybázisokat alakítottak ki, ahol a szállítmányokat tárolhatják, ameddig a körülmények nem lesznek alkalmasak a segély Venezuelába juttatásához.

Bár az április 3-án érkezett USAID szállítmánnyal, a válság kitörése óta először, a Curacaón tartózkodó venezuelaiaknak szánt segély is érkezett, ami nagyban segíti a helyzetet, nem egyértelmű, hogy az ABC-k jól járnak-e az Egyesült Államokkal való együttműködéssel. Maduro államfő és kormánya álláspontja az, hogy az amerikai kötődésű segélyszállítmányok valós célja, hogy trójai falónak álcázva segítsenek egy katonai beavatkozást és államcsínyt Venezuelába. Az, hogy a Juan Guaidó, ügyvezető elnököt támogató amerikai kormányzat, különösen Trump elnök és Mike Pompeo külügyminiszter többször kijelentette, hogy szükség esetén az Egyesült Államok kész a katonai beavatkozásra, nem segít eloszlatni Maduro kételyeit. Ehhez azt is fontos hozzátenni, hogy az amerikai hadsereg Curacaón és Arubán is üzemeltet egy-egy katonai légibázist.

Februárban zavargások törtek ki Venezuelában, amikor a hatóságok nem engedték be az országba a segélyt. Forrás: ABC News

Ezen körülmények között minden segélyezési kísérlet akarva-akaratlanul politikai állásfoglalássá és stratégiai kérdéssé válik. A bejelentésre, hogy Curacao hajlandó állomásoztatni az amerikai segélyszállítmányt, ameddig azt nem tudják bejuttatni Venezuelába, a caracasi kormányzat felfüggesztette a kapcsolatokat Arubával, Bonaire-rel és Curacaóval, ezzel egyidejűleg pedig lezárta a tengeri és légi határait is a szigetek felé. Hiába zárkózott el nyilvánosan mind az Európai Unió, mind a Holland Királyság, mind az ABC-szigetek helyi kormányzata a katonai beavatkozástól a krízis megoldására, az amerikaiakkal történő bármilyen együttműködés a segítségnyújtásban eddig rontotta a szigetek és Venezuela bilaterális kapcsolatait. Ez további negatív hatással lehet a szigetek gazdasági és szociális állapotára – a határzár például veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot, mivel az ABC-k gyümölcs- és zöldségellátása teljes mértékben a Venezuelától függ.

A curacaói humanitárius segélybázis – a Venezuelában szintén érdekelt, Maduro államfőt támogató – Oroszországnak is szemet szúrt. Többször is aggodalmukat fejezték ki, hogy az amerikai kormánynak szándékában állhat a curacaói bázist katonai intervencióra használni. Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter azt is kijelentette, hogy bármilyen, Venezuela területén való amerikai katonai jelenlétet a szuverén állam elleni agressziónak tekintenek a nemzetközi jog szerint, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Feltételezhetően arra utalt ezzel, hogy az oroszok készek akár katonailag is beavatkozni szövetséges országuk védelmében.

Az április 30-i események – a Guaidó vezette venezuelai ellenzék sikertelen hatalomátvételi kísérlete – újra kiélezte a vitát Washington és Moszkva között, bár még nem tisztázott, mekkora szerepe volt (ha volt) az oroszoknak abban, hogy Maduro végül ne kényszerüljön menekülésre. A két nagyhatalom közötti érdekellentét nem kizárólag arról szól, hogy milyen jövőt képzelnek el Venezuelának, sokkal inkább a latin-amerikai térség feletti politikai, katonai és gazdasági befolyás megszilárdítása a fő célja mindkét félnek.

Kilátások

A karib-tengeri helyzet könnyen válhat tehát a nagyhatalmak közötti geostratégiai játék gyújtópontjává. Mindeközben a valódi problémákra (mint a humanitárius helyzet Venezuelán belül) nem sikerül kielégítő megoldásokat találni, mivel hatalmas a megosztottság belföldön és nemzetközi szinten is. Az ABC-szigetek, mivel többszörösen érdekeltek a venezuelai helyzet stabilizálásában, igyekeznek részt venni a segélyezési akciókban, ám ez lehet, hogy végeredményben rossz üzenetet közvetít.

A holland külügyminiszter például korábban úgy nyilatkozott, hogy a jövőben a szigeteket nemcsak amerikai, hanem nemzetközi szervezetek segélyezési kísérleteinek logisztikai központjaként is lehetne használni. A hatalmas érdekellentétekből adódó patthelyzetben a Vöröskeresztnek sikerült először humanitárius segélyt bejuttatni Venezuelába április közepén, miután sikeresen mediáltak Maduro államfő és Guaidó ügyvezető elnök között. Ez a szállítmány végül Panamán keresztül ment Venezuelába, ami szintén megkérdőjelezhető döntés, mivel a panamai kormány nyíltan nem tartja legitim elnöknek Madurót, emiatt pedig többször vádolta már azzal őket a venezuelai külügyminisztérium, hogy az amerikaiak parancsait teljesítik.

Az ABC-szigeteknek tehát az állna érdekében, hogy meg tudják tartani semlegességüket gyakorlati szinten is. Kérdés, hogy ez mennyire lehetséges a szélsőséges és ellentmondásos álláspontok metszetében. Aruba és Curacao eddig az Európai Unió irányvonalát követték, és új választások kiírását támogatják a venezuelai politikai válság megoldására, ezzel szemben azonban Hollandia elismerte Guaidót legitim elnökként. Bár mindannyian elutasítják a katonai beavatkozás lehetőségét, ennek hitelességét megkérdőjelezi az amerikaiakkal való együttműködés.

A május 10-i bejelentést, hogy Venezuela újra megnyitná tengeri és légi határait Arubával, szkeptikusan fogadta a sziget vezetése. Bár a caracasi kormányzat azzal indokolta a döntést, hogy megerősítést kapott Arubától, hogy tisztelni fogja az ország szuverenitását és elutasít bármilyen beavatkozást, valójában nem történt változás Aruba pozíciójában – hivatalosan soha nem támogatták az intervenciót, hasonlóan Bonaire-hez es Curacaóhoz, akikkel ennek ellenére Venezuela továbbra is fenntartja a határzárat.

A bejelentés azonban közvetlenül egy újabb fordulatos hlt követett, ami a venezuelai belpolitikát illeti; Maduro ugyanis az április 30-i sikertelen puccskísérlet utáni kormányzati visszavágás részeként több ellenzéki vezetőt is elfogatott. Ennek fényében a határ megnyitása Arubával (és Brazíliával) inkább annak lehet a jelzése, hogy az államfő biztosabbnak érzi hatalmát, de igyekszik megerősíteni kapcsolatait a potenciális szövetségeseivel a régióban.

Annyi biztos, hogy a venezuelai válság jelenlegi szintje, és lehetségesnek tűnő eszkalálódása hatalmas gondokat okoz és okozhat az ABC-knek, az Európai Uniónak pedig felelőssége lenne ennek megfelelő kezelésében, ideértve a szigetek támogatását és a nekik kedvező politikai álláspont melletti határozott kiállást, hiszen európai uniós állampolgárok jólétét és Hollandia térségbeli érdekeit is veszélyezteti a helyzet.

Írta: Vas Beatrix

A „Fojtópontok és geopolitika” című műhelyest – a Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelyének szervezésében – 2019. május 14-én került megrendezésre. Az este folyamán összesen hat előadó elemzését hallgathattuk meg, amelyeket az előadók már korábban a  BSZK weboldalán is publikáltak. A műhely vezetője, Dr. Remek Éva nyitotta meg a műhelyestet, beszédében köszöntötte az előadókat és résztvevőket. Ezt követően elkezdődött az első szekció.

A Panama-csatorna történetéről, geostratégiai helyzetéről és a tervezett Nicaragua-csatornáról az első előadó, Berkes Rudolf beszélt. Előadásában rávilágított a Panama-csatorna jelentőségére a világkereskedelemben és a nyugati hemiszféra számára. Emellett Rudolf a csatorna jövőbeli, esetleges vetélytársát, a Nicaragua-csatornát is bemutatta. A csatorna megépítésének a terve a nicaraguai kormány és egy kínai cég összefogásával született meg, melynek eredményeként az építési és működtetési koncesszió 50 évre szól. A tervezett csatorna nagy károkat okozna a környezetben, a Panama-csatorna hosszának pedig körülbelül háromszorosát tenné ki, így megépítése rendkívül költséges lenne. Ennek ellenére Nicaragua kormánya teljes mértékben támogatja az építkezést – ami még nem kezdődött el.

Berkes Rudolf előadásával kezdődött el a műhelyest.

A második előadó, Fodor Márk Joszipovics a Skagerrák- és Kattegat-szorosokról, valamint a Kiel-csatornáról tartott átfogó ismertetőt. Kifejtette jelentőségüket a történelem során és napjainkban, mely nemcsak Európa gazdaságát érinti nagyban, hanem annak biztonságát is. A két szoros ugyanis az egyetlen természetes útvonal, mely az Északi-tengert és a Balti-tengert köti össze. Emellett a mesterségesen épített Kiel-csatorna pedig lerövidíti ezt az útvonalat, mert azt Dánia megkerülése nélkül lehet megtenni. Napjainkban az Oroszország és a NATO között kialakult feszültség miatt felértékelődött a szorosok jelentősége.

Fodor Márk Joszipovics a Skagerrak és Kattegat történetének ismertetése közben.

Szilágyi Laura a Bering-szoros és az Északi-tenger lehetőségeiről tartott előadást a klímaváltozást és az azzal járó következményeket figyelembe véve. Ebben többek közt kitért az arktiszi jég alatt rejlő nyersanyaglelőhelyekere és a tengeren futó potenciális hajózási útvonalakra. Külön figyelmet szentelt a kínai és orosz ambícióknak, bemutatta a két ország régiót érintő törekvéseit. Előadásával az első szekció véget ért.

Szilágyi Laura az Akrtisz ismertetése közben.

A második szekciót Ustea Dóra indította, aki a Szuezi-csatorna és a Bab el-Mandeb-szoros gazdasági és geopolitikai jelentőségeit emelte ki előadásában. Kifejtette, hogy a csatorna olyan hatalmat biztosít Egyiptomnak, mellyel a környező országokat is befolyásolhatja, például Izraelt, aki ezért Kínával összefogva a csatorna megkerülésével kapcsolatos Red-Med projekten dolgozik. A két fojtópont jelentőségét növeli az itt folyó kőolajszállítás, amit azonban a régió instabilitása veszélyeztet. Megtudhattuk, hogy a jemeni polgárháború, a szomáliai kalózkodás és a terrorizmus mind fenyegetik a zavartalan vízi kereskedelmet.

Ustea Dóra.

A következő előadó Ármás Julianna volt, aki a Hormuzi-szoros jelentőségeiről beszélt mind a gazdaság, mind a regionális vetélkedés vetületében. Az Omán és Irán között elhelyezkedő fojtópont a kőolajszállítás szempontjából a világ legforgalmasabb útvonala, ennek ellenőrzése teljes mértékben Irán kezében van. A továbbiakban beszámolt arról, hogy az USA és Irán eltávolodása és kapcsolatának folyamatos romlása biztonsági szempontból rendkívül veszélyes helyzetet is eredményezhet a jövőben.

Ármás Julianna a Hormuzi-szorost mutatta be.

A műhelyestet Petróczki Márk előadása zárta, mely a Malaka-szorosról, a Thai-csatorna lehetőségeiről és ezek geopolitikai harcáról szólt. Előadása során megtudhattuk, hogy a szorosnak rendkívüli jelentősége van az olajkereskedelemben, hiszen a kelet-ázsiai gazdaságok afrikai, közel-keleti és európai vízi kereskedelme nagyrészt ezen az útvonalon keresztül zajlik. A Malaka-szoros kihívójának számít a Thai-csatorna, amelynek megépülése leginkább Kína érdekeit szolgálná. Rövidebb és szélesebb is lenne, mint a szoros, valamint lerövidítené a mai útvonalat, azonban Thaiföldön a szeparatizmus veszélye áll fenn a leendő csatornától délre, így komoly, vallási jellegű, belső feszültségeket okozna a megépítése.

A műhelyest tanulsága, hogy a bemutatott fojtópontokon túl további pontokat érdemes feltárni, kiterjesztve a kutatást például a Déli-sark, illetve a déli félteke közismertséget hiányoló térségeire is.

Írta: Ustea Dóra

Képek: Petróczki Márk