Biztonságpolitika.hu

BREXIT

Az Európai Unió Tanácsának (50.cikk) 2018. novemberben tartott ülésein rendkívül fontos, a brexittel kapcsolatos témák és kérdések is felmerültek. A november 12-ei, Brüsszelben tartott ülésen a bizottsági tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier tájékoztatta az EU27-eket az elmúlt hetek brexittel kapcsolatos tárgyalásairól, valamint a kialakult helyzetről. Annak ellenére, hogy a megállapodás sikertelen volt, a megegyezés iránti törekvések fennálltak. „A tárgyalások e végső szakaszában a miniszterek a mai napon is tanúságot tettek arról, hogy rendületlenül kiállnak a huszonhetek egységéért. Ismét megerősítettük, hogy bízunk a főtárgyalónkban. Támogatjuk a megállapodást célzó kitartó erőfeszítéseit.” – nyilatkozott Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

A november 15-én megtartott találkozón Michel Barnier már a brexitről szóló megállapodás szövegtervezetét nyújtotta át Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, ezzel rendkívüli előrelépést téve az ügyben. Donald Tusk már akkor azt javasolta, hogy a szövegtervezet rendkívüli csúcstalálkozón kerül véglegesítésre és formalizálásra, 2018. november 25-én.

A november 19-én, az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén a november 25-re tervezett rendkívüli ülés előkészítése zajlott. Az EU27 miniszterei megállapodtak a kilépésről szóló megállapodás tervezetéről, valamint megvitatták a brexitet követően az Egyesült Királyság és az EU között kialakuló politikai viszonyrendszert. Gernot Blümel szerint „az uniós és a brit tárgyalók az Egyesült Királyság kilépésének valamennyi aspektusában megállapodásra jutottak, ideértve az állampolgárok jogainak biztosítását is. Az elért megállapodás általánosságban véve méltányos kompromisszum, mivel mindkét fél engedményeket tett a másik irányába. Az elválás sohasem könnyű, de ha mégis megtörténik, mindig jobb azt barátsággal tenni. Szintén ez a módja annak, hogy a jövőre nézve jó viszonyt sikerüljön kialakítani a felek között. Mi továbbra is azt szeretnénk, ha az Egyesült Királyság még hosszú évekig valamennyi területen az EU fontos partnere maradna.” 

November 22-én diplomáciai szinten a tárgyaló felek elfogadták az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatáról szóló kilépési megállapodást. A tervezetet Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke megküldte jóváhagyásra az EU27 tagállamainak. Ezután az Európai Tanács (50.cikk) rendkívüli ülését hívta össze a megállapodás tervezetének megtárgyalásához.

A 2018. november 25-én tartott rendkívüli ülésen a tagállamok vezetői jóváhagyták az 599 oldalas Kilépési Megállapodást és az azt kísérő politikai nyilatkozatot.

Ezzel véget ért az 524 napig tartó tárgyalássorozat a két fél között. Az Egyesült Királyság a megállapodás értelmében lép ki az Európai Unióból és az Európai Atomenergia Közösségből 2019. március 29-én. Az Európai Tanács köszönetét fejezi ki Michel Barniernek, az uniós tárgyalóküldöttség vezetőjeként végzett áldozatos munkájáért. „Még előttünk áll a ratifikálás nehéz folyamata, és további tárgyalások várnak ránk. Egy dolog azonban a végkimeneteltől függetlenül is teljesen biztos: barátok maradunk az idők végezetéig, sőt, még azon túl is.” – nyilatkozta Donald Tusk az ülést követően.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/12/380403d8-2502-d879-24d8-07baf84d80ca.mp4

Az EU27-ek vezetői 2018. november 25-én hivatalosan is elfogadták az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről rendelkező megállapodást. Forrás: consilium.europa.eu

Az EU27-ek vezetői az ülést követően Theresa May miniszterelnökkel találkoztak, hogy megvitassák a következő lépéseket. A két következő lépés a nemzeti parlamentek ratifikációja és az Európai Parlament szavazása a megállapodásról. Ezek közül egyedül a brit parlament beleegyezése lehet nehézkes.

A brit képviselők december 11-én fognak szavazni a Brexit-megállapodásról. Theresa May miniszterelnöknek komoly munkára lesz szüksége, hogy meggyőzze a brit parlamentet a megállapodás elfogadásáról.  Az EU bejelentése szerint ugyanis, ha nem fogadja el a brit törvényhozás, akkor nem lesz újratárgyalva a megállapodás. Több lehetőség is van az Egyesült Királyság előtt, ha a törvényhozás nem fogadja el a tervezetet: újra szavazhatnak a megállapodásról, újabb brexit-népszavazást írhatnak ki, általános parlamenti választásokat tarthatnak, leváltják a kormányfőt és új kormányfővel próbálnak új megállapodást letárgyalni, vagy megállapodás megkötése nélkül lép ki a szigetország az Unióból.

A megállapodás két részből áll: a rövidtávú megoldásokból és a hosszútávú iránymutatásokból.

Rövidtávon egy átmeneti időszak követi a kilépést 2020. december végéig. Az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságban érvényesek maradnak az EU szabályai, viszont elveszíti a tagságát az uniós intézményekben – azaz nem lesz brit biztos, brit EU parlamenti képviselő, valamint a két Tanácsban is elveszti a szavazati jogát. Az átmeneti időszakot egyszer meghosszabbíthatják a felek, legtovább 2022 végéig.

Az átmeneti időszak végéig érkező brit és uniós állampolgárok ugyanazokat a jogokat élvezik az országokban, mint korábban és 5 év után folyamodhatnak állandó lakhatásért. Az Egyesült Királyságnak nagyságrendileg 39 milliárd fontot kell folyósítani az uniós intézményeknek a korábban megállapodottak alapján. Az ír határok kérdése még nem megoldott, további tárgyalást igényel, de egy tartalékmegállapodásnak köszönhetően, ha az átmeneti időszak végére sem sikerül megegyezni a hosszútávú kereskedelmi kapcsolatokról, akkor fennmarad a vámunió mindaddig, amíg elfogadható megállapodás kerül elfogadásra.  A halászat kapcsán még meg kell egyeznie egy külön megállapodásban a feleknek. Ameddig az átmeneti időszak tart, az Egyesült Királyságra kiterjed az Európai Unió Bíróságának joghatósága is, és egy különbizottságban fogják elbírálni a vitás kérdéseket.

Általános intézményi hírek

November 12-én Brüsszelben megtartották a minden évben megrendezésre kerülő EU-India Terrorellenes Politikai Párbeszédet. Az egyeztetés fő témája az európai, dél-ázsiai és közel-keleti terrorfenyegetettség volt. A résztvevő felek egyetértettek abban, hogy erősíteni kell bilaterális együttműködésüket számos területen, például az extrémizmus, a radikalizmus és a tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetés csökkentésében. Az Europol és India szintén kooperációról határozott.

November 13-án Canberrában megrendezésre került a 2017-ben aláírt EU-Ausztrália Keretegyezmény által létrehozott vegyesbizottság első ülése. A megállapodás célja a kétoldalú kapcsolatok mélyítésének elősegítése volt. A találkozón a két fél bilaterális együttműködési lehetőségeket vitatott meg, például a kiberfenyegetések, a terrorellenes küzdelem, a krízismenedzsment, és a migráció területén. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a jövőben is együttműködnek majd a klímaváltozásról szóló párizsi egyezmény végrehajtásában és az ázsiai és óceániai országok fejlesztésében. Emellett kiemelték, hogy a következő időszakban tovább növelik a kooperációt a kutatás területén.

A november 25-i kercsi-szorosi incidensre reagálva az Európai Unió közleményt bocsátott ki Külügyi Szolgálatán keresztül. Ebben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető szabályainak figyelmen kívül hagyásával fokozódik a feszültség és a destabilizáció a térségben. Emellett a közlemény megfogalmazta, hogy a nemrégiben átadott kercsi-szorosi híd Ukrajna hozzájárulása nélkül épült, és ezzel megsértették az ország területi integritását. Az EU kifejezte reményét, hogy Oroszország a szigorítások után visszaállítja a szabad áthaladást a Kercsi-szoroson, mely által a hajók eljuthatnának az ukrán kikötőkbe. A közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy az EU soha nem fogja elismerni a Krím-félsziget jogszerűtlen elcsatolását és megszállását.

Az incidensről bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/haboru-a-lathataron-nincs-megbekeles-a-ket-orszag-kozt

Szankciók

Angela Merkel, német kancellár kijelentette a Kijevben tartott november 1-jei Petro Porosenko ukrán elnökkel tartott közös tárgyalása után, hogy Németország továbbra is támogatja az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciók meghosszabbítását. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a minszki megállapodás megsértésé és figyelmen kívül hagyása a szankciók további fennmaradását vonja maga után Moszkvával szemben.

A kercsi incidens miatt több német politikus is újabb szankciók bevezetését sürgette a német alsóházban (Bundestag). „Számunkra a legfontosabb a Kercsi-szorosnál kialakult szituáció mielőbbi enyhítése és a fogságba esett ukrán tengerészeknek való gyors segítségnyújtás.”– jelentette ki a német kormányszóvivő, aki hozzátette, hogy az esetnek az EU-n belül is következményei lesznek. Az ukrán-német nagykövet, Andrij Melnyk egységes olaj- és földgázszankciók elfogadását sürgette.

Szomszédságpolitika

November 27-én tartotta első ülését az EU–Örményország közös bizottság az EU–Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA) keretében. Az EU-delegáció ismételten támogatta az örmény kormány reformpolitikáját valamint kiemelték, hogy a CEPA végrehajtása elengedhetetlen az uniós befektetések bevonzásához. A CEPA előirányozza, hogy Örményország az elkövetkező években harmonizálja jogszabályait a megállapodásban említett uniós jogszabályokkal. Az EU és Örményország megállapodtak, hogy továbbra is előmozdítják a polgárok mobilitását vízumkönnyítési és visszafogadási egyezmények segítségével. Ha ezen egyezmények megfelelően valósulnak meg, illetve ha a mobilitás biztonságos, akkor megkezdődhet a vízumliberációs párbeszéd.

November 27-én egy uniós küldöttség érkezett Moldovába, hogy biztosítsa az ország polgárait az EU elkötelezettségéről az országnak nyújtandó támogatásokat illetően. A látogatás a jogállamiság és a demokrácia folyamatosan romló helyzete miatt volt szükséges. A látogatás során a küldöttség találkozott Igor Dodon moldovai elnökkel, Pavel Filip miniszterelnökkel, valamint az ellenzéki pártok és civil szervezetek képviselőivel is. A jogállamiság romlása miatt az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a Moldovának nyújtott támogatásokat újraszámolják és olyan projektekbe irányítják át, melyek az ország lakosságának javát szolgálják. Az EU elvárja az ország hatóságaitól, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a helyzet orvoslására.

November 28-án az Európai Unió közleményt bocsátott ki reagálva a hónap során végrehajtott két kivégzésre Fehéroroszországban. Az országban idén 4 kivégzés történt, valamint két elítélt a halálsoron várja az ítélet végrehajtását. Az EU megerősítette, hogy minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, mivel az ellenkezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal. A közlemény első lépésként a halálbüntetések végrehajtásának felfüggesztését irányozza elő. Fehéroroszország lépései az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása felé továbbra is meghatározzák az EU Fehéroroszország felé gyakorolt politikájának alakulását – zárul a közlemény.

Federica Mogherini megjelenései, nyilatkozatai a MENA-térséggel kapcsolatban

 Az olaszországi Palermóban november 11.-12- között megrendezésre került egy – a líbiai helyzetre való megoldás keresése jegyében – nemzetközi konferencia, amelyen többek között Federica Mogherini is megjelent. A déli szomszédságpolitika jegyében az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy „az előző éveknek megfelelően, továbbra is támogatja az Unió a líbiai barátainkat nemcsak politikai, illetve biztonsági együttműködéssel, hanem 370 millió euróval is, melynek célja a líbiai emberek megsegítése. Továbbá, az integráció támogatja az ENSZ mediációs munkáját egy mindenki számára elfogadható politikai megoldás keresésében. Ez rendkívül fontos, hiszen az ország biztonsági helyzete továbbra is kockázatos, bármikor elfajulhat, egy esetleges katonai beavatkozást vonva maga után, így tovább rontva nemcsak Líbia, hanem a térség helyzetét is.  Ennek elkerülése érdekében, az EU teljes politikai súlyával és erőforrásaival kiáll az ENSZ munkája mellett és támogatja a párbeszéd elmélyítését.”

Mindemellett, Brüsszelben Mogherini találkozott a palesztin külügyminiszterrel, Dr. Riyad Al Malkival és látogatást tett Algériában is. A belga fővárosban Federica Mogherini elmondta, hogy az Unió továbbra is támogatja a palesztinokat és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA). Továbbá megerősítette az EU megingathatatlan elkötelezettségét a kétállami megoldás mellett, ami az egyetlen járható út a palesztin–izraeli konfliktus lezárásához. Emellett ösztönözte a Palesztin Hatóságot a gázai humanitárius helyzet megoldására való kísérletek folytatásában, megelőzve ezzel egy újabb eszkalációs folyamatot, illetve elősegíteni Ciszjordánia és a Gázai övezet egyesítését egy közös Palesztin Hatóság irányítása alatt. Az Algírban zajló, a terrorizmus elleni harcról és regionális biztonságról szóló magas szintű párbeszéden Mogherini elmondta, hogy az EU-nak és Algériának „azonosak a céljai a regionális stabilitás és biztonság területén, hiszen a biztonsági kihívások nem ismernek államhatárokat”.

Algéria–EU találkozó az energetikai partnerség megerősítése érdekében

November 20-án az EU éghajlatpolitikáért és energiaügyért felelős biztosa, Miguel Arias Cañete Algériába látogatott, hogy megerősítse a két ország közötti energetikai partnerséget. A párbeszéd kiterjed a megújuló energiaforrásokra, a földgázra és az energiahatékonyságot is magában foglalja. Az EU célja egyértelműen a területet lefedő, átfogó jogi és szabályozási keret létrehozása, illetve az Unió gázellátásának biztosítása.

A rossz idő ellenére 2018. október 27-én immáron második alkalommal került megrendezésre Biztonságpolitikai Szakkollégium a Válságkörzetek a 21. században ­– kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel című konferenciája az NKE Orczy Úti Kollégium épületében, mely egy aktuális témákkal, konfliktusokkal foglalkozó tudományos összejövetel, ahol a témában jártas személyektől szerezhetünk naprakész tudást. Az előadássorozat 3 panelbe rendezve 9 előadásból állt. A megnyitóban Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke kijelentette, hogy ezen konferenciával mára hagyományt teremtett a szervezet.

Az első szekcióban, melynek fókuszában Líbia és Szíria állt, Bak Pál, Halasi Gábor és Ibrahim Imre előadásait lehetett meghallgatni.

Bak Pál Líbia 2014-2018: a nyitott kapuk „politikája” címmel tartott egy rövid áttekintő előadást arról, hogy mi vezetett az észak-afrikai ország jelenlegi helyzetéhez, és pontosan milyen faktorok is játszottak közre ezen folyamatban. Miután bemutatta azon tényt, hogy az ex-diktátor, Kaddáfi végső időszakában már egyértelműen lehetett érezni bukásának közelségét (pl. ENSZ embargó, törzsi ellenállások, egyéb külső és belső feszültségek), rátért arra, hogy ugyanakkor az ország egyáltalán nem állt arra készen, hogy határozott választ adjon a kialakult hatalmi vákuumra, melyet számtalan mennyiségű személy és szervezet kívánt betölteni, és melyen nem segített az impotens külföldi „segítségnyújtás” sem (León és Kobler próbálkozásai). A kialakult káoszban a dzsihadisták és az iszlamisták is jelentős hatalomhoz jutottak (pl. Szirt városa), mely tovább taszította az országot a végső összeomlásba. A kialakult zűrzavarból azonban lassan két vezető emelkedett ki, melyek közül az egyik a még a Kaddáfi alatt szolgált tábornagy, Khalifa Haftár, a másik pedig a szkhíráti egyezménnyel létrejött, külföldön is elismert kormány vezetője, Fájez esz-Szarrádzs. Váratlan faktorként a migráció is megjelent a kaotikus országban, ugyanis kihasználva az állam teljes megosztottságát, az afrikai bevándorlók ezen országon keresztül kezdték megközelíteni Európát, mellyel kontinensünk fókuszába került ismét Líbia. A líbiai migráció témájában talán leginkább érdekelt Olaszország minden kísérlete kudarcba fulladt a migráció megakadályozására, vagy legalább korlátozására (pl. Hermes 2011, Mare Nostrum, Triton, stb.), így egy nemzetközi összefogás kellett ahhoz, hogy az észak-afrikai országgal megoldást dolgozzanak ki a kialakult krízisre. A legsikeresebbnek tűnő megoldás végül az lett, mikor is az olasz kormány leült tárgyalni 60 dél-líbiai klánnal, hogy őket támogassák a kontinens belsejéből jövő migráció megállításában, szemben a nagyobb líbiai vezetőkkel. Megoldatlan probléma maradt azonban – mind a mai napig – a GNA (nemzeti egységkormány) és a Haftár közötti konfliktus. Igaz, a Putyin–Haftár találkozó után a líbiai tábornagy nyíltabb lett a tárgyalásokra, de a Macron, francia elnök segítségével létrejött megállapodások (2018-as választások, közvetlenül az új választási törvény és az alkotmányozás után) így sem valósultak meg, mely által továbbra is kérdőjeles Líbia jövője.

A második előadás Halasi Gábor Jelenetek a líbiai káoszból c. ismertetője volt, mely lényegében a folytatása volt az előző előadásnak. Rögtön az előadás elején vita alakult ki a fellépő felek közt Bernadino León szerepét illetően, hogy politikája racionális volt-e vagy sem. Korruptságát egyik vitázó fél sem kérdőjelezte meg. Halasi Gábor történetét az európai segítséggel létrejövő politikai megállapodással kezdte, mely segített abban, hogy az országban egy átmeneti hatalmi rend álljon fel, melyben minden fél helyet kap (kivéve Haftár, de erre később ki is tért). Bemutatta, hogy ezen politikai megállapodás mennyire alkalmatlan egy állandó rend fenntartására, ugyanis az állam vezetésébe beemelt felek továbbra is egymás ellen használják fel pozícióikat ahelyett, hogy egy összefogó erőt képezvén hoznának létre államrendet (pl. a Képviselőház és a kormány konfliktusai). Ekkor jött el az a pillanat, hogy Haftár is megmutatta saját képességeit és bizonyította azt a tényt, hogy ő is egy olyan politikai faktor, akivel foglalkozni kell. 2017 decemberében a tábornagy kijelentette, hogy a líbiai megállapodás lejárt, és követelni kezdte egy új választás kiírását, majd egy interjúban elszólta magát, hogy „a líbiaiak nem állnak készen a demokráciára”. Mindeközben a biztonsági helyzet egyre romlott Líbiában – az Európa által sürgetett megállapodás pedig csak azóta is húzódik. A jelenlegi helyzet Halasi Gábor szerint is bizonytalan. Ugyan a líbiai párbeszédnek lett eredménye, és kitűztek 2019 nyarára egy választást, de hogy ez meg fog-e úgy valósulni – mint ahogy nem valósult meg a 2018 őszi –, azt senki se tudja megmondani.

A blokk harmadik előadását Ibrahim Imre tartotta Szíria – nagyhatalmi érdekérvényesítések címen, mely a polgárháborútól szenvedő ország jövőjéről és kilátásairól szólt. Miután pontos adatokban mutatta meg a polgárháború Szíriára gyakorolt negatív hatásait (pl. lakosságcsökkenés, GDP, infláció, stb.), felsorolta a helyzet kialakulásának főbb okait. Az előadó a biztonsági kihívások (pl. proliferáció, radikalizmus, menekültválság, stb.) után rátért a határmenti táborokra, azok jellemzésére, és magára a menekültválságra. Ugyanakkor a polgárháború legsúlyosabb következményének a közoktatás tönkretételét nevezte meg, ugyanis mint megjegyezte „egy generáció teljes analfabétaként nő fel, ám percek alatt szét tudnak szedni és újra összerakni egy Kalasnyikovot, mely jelentős biztonsági kockázat”. Részletesen beszélt arról is, hogy a politikai rend visszaállításában továbbra is gátló tényező a nagyhatalmi felek érdekeinek szembenállása. Az érdekek központi témája Imre szerint pedig nem más, mint a földgáz. Míg az oroszok az iráni gázt vezetnék keresztül Szírián, addig az amerikaiak a katarit, mely fenntartja a konfliktust. Oroszországnak pedig továbbra is érdeke a hozzájuk hű Aszad-rezsim hatalomban tartása, ugyanis így meg tudnák tartani belépőjüket a Földközi-tengerhez. 2018 októberében Macron, Merkel, Putyin és Erdogan csúcstalálkozót tartott Szíria ügyében, ahol azonban nem sikerült megállapodásra jutni, így a jövő továbbra is bizonytalan.

Az első blokk előadói: Halasi Gábor, Bak Pál és Ibrahim Imre.

A második blokkban a jelenlévők Tóth Zoltán Balázs, Lázin Áron és Biró István előadásait hallgathatták meg. Előadásaik középpontjában Irán és Jemen álltak.

Tóth Zoltán Balázs előadása az Irán közel-keleti befolyásának változása a szíriai polgárháború nyomán címet viselte, és az Irán, illetve Szíria közötti kapcsolatokról kívánt értekezni. Miután az előadó röviden ismertetett pár általános infót Iránról, rá is tért a központi témájára, a szíriai–iráni diplomáciai viszony alakulására. Az összegyűltek megismerhették az „elutasítók tengelyének” 2 oszlopos tagját, és hogy miképp találtak egymásra, illetve Irán miképp szerzett befolyást a polgárháborús Szíriában. Ennek kapcsán ismertetésre került az a módszer, mellyel Irán befolyást tud szerezni a többi országban, és mely által mára a perzsa ország számos országban igen aktívan jelen van a régiójában (pl. Libanon, Irak). Előadása végén egyfajta zárásként kitért az iráni–izraeli szembenállás jelenlegi fejezetére is, összegezvén a térség egyik legnagyobb ideológiai konfliktusát.

A második blokk második előadása Lázin Ároné volt, mely az Irán új stratégiai helyzete: mit hoz Nyugat-Szahara és Jemen? címet viselte. Miután második előadónk is gondosan felvázolta Irán történelmi és aktuálpolitikai szerepét, frappánsan kijelentette, hogy „mára Iránnak 4 fővárosa van: Teherán, Szanaa, Bejrút és Damaszkusz”. Előadása ezután Jemen irányába indult. Miután ismertette az ország történelmi helyzetét röviden, bemutatásra került a helyi polgárháború kialakulása is, és Irán szerepe ezen konfliktusban. Áron előadásának második fele Nyugat-Szahara helyzetére és a helyi iráni befolyásra koncentrált. A nyugat-szaharai kép áttekintéséhez ismertette a nézőközönséggel a de facto ország gyarmati múltját, konfliktusát Marokkóval és az ország függetlenségéért küzdő Polisario Front működését. Kilátásba helyezte már itt Irán befolyását, ugyanis a Polisario fő támogatója a Hezbollah volt, mely egyértelműen teheráni pénzből gazdálkodik. Áron feltette a kérdést is, hogy vajon miért kíván Irán energiát és pénzt ölni ezen projektbe? A válasz sokrétű volt. Elsőszámú faktorként az Egyesült Államokkal való szembenállást nevezte meg, akiknek a helyi hídfője egyértelműen Marokkó. További célként jelölte meg az atlanti-óceáni kijárat megkaparintását, illetve a helyi erőforrásokat és ásványkincseket (mint a foszfát és az urán). Előadása végén iráni távlatként állapította meg továbbá a hőn áhított siíta terjeszkedés kiteljesedését is, melyre például a nyugat-szaharai konfliktus tökéletes lehet.

A második panel utolsó előadója Bíró István volt, aki A válságövezetek kezelésének hatékony módjai a dhofari konfliktus példája alapján című előadásában az Ománban dúló dhofari konfliktust, illetve az ehhez kapcsolódó brit válságkezelési módszert mutatta be. Az előadó kérdésfeltevéssel kezdte meg előadását: minden országban ugyanaz a víz, ugyanaz a levegő van, tehát mégis mi az a dolog, ami alapján létre jönnek a határok? Mi az, ami miatt két szomszédos ország közül az egyik stabil, míg a „vonal” másik oldalán egy veszélyesnek ítélt államalakult fekszik? Ezt tapasztalhatjuk Jemen és Omán esetében is. A két állam történelme nagyon hasonló, mégis van egy pont, ahol különböző irányt vesz. Ez a pont a dhofari konfliktus 1970-ben. Az előadó elsőként a felkelés kronológiájára, majd a válságkezelésre tért ki. Az előadásból megtudtuk, hogy az Omán délnyugati kormányzóságát érintő felkelés oka elsősorban a sok, a szultáni hatalmat el nem ismerő törzsi frakcióban gyökerezik. Ezeknek alapvetően két főbb iránya volt: az első az arab nacionalizmushoz kapcsolódik, míg a másik Jemenhez, ezen belül is a baloldali gerillamozgalmakhoz. Istvántól megtudhattuk, hogy az uralkodó hatalma 1970 júliusára annyira meggyengült, hogy a fővárosba szorult vissza, majd feladta az országot. Utóda a mai napig hatalmon lévő Qaboos, aki számos, a lakosság körében népszerű intézkedést hoz. A felkelés döntő eseménye mégis a Malajziából visszatérő britek beavatkozása volt, melynek során az előadó megjegyezte, hogy nem a reguláris hadsereget, hanem az SAS-t vetette be a szigetország. Megkezdődött a britek többszintű stratégiája, amelynek kidolgozása John Wattshoz kötődik, s fő célja a lázadók népszerűtlenné tétele volt. Az előadó ismertette az ehhez vezető, főbb elveit a britek konfliktuskezelésének: elsőként egy hírszerzőhálózat megszervezése, amely segít a kommunisták legyőzésében, majd a kormánypropagandát népszerűsítő helyi információs szerv megalakítása, a törzsek életkörülményeinek javítása, és végül a felkelők ellen harcoló milícia létrehozása. István kitért a stratégia egyik legfontosabb pontjára, egy állatorvosi-hálózat létrehozására, amelynek hatására rengeteg borjú született, javítva az élelmezésen. Végül, az előadó összefoglalta a mai és az ománihoz hasonló, XX. századi konfliktusok közötti különbséget: ekkor még érdekében állt legalább egy nagyhatalomnak, illetve a környező országoknak az állam stabilitása, míg ma ez nem így van. Továbbá, a britek tisztelték az ománi hagyományokat, ezzel szemben ma a demokráciaépítés kényszere figyelhető meg.

Biró István és Lázin Áron.

A harmadik – és egyben utolsó – panellel zárult a konferencia.  Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András előadásait hallgathattuk meg.

A harmadik panel előadói: Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András.

A harmadik panel keretében, elsőként Nagy Bianka Az információ a hatalom új eszköze című előadását hallgathatta meg a közönség. Kezdésként Bianka megjegyezte, hogy ezúttal más vizekre evezünk, de nem távolra: egy új hadviselési elméletet mutat be, amelynek tökéletes táptalaja a belső társadalmi konfliktus, ellentét. Ez a hibrid hadviselés, a hatalom új eszköze. Előadása során kitért a hibrid hadviselés szükségességének miértjére, kialakulásának történetére, illetve az ellene való fellépés lehetséges módjaira. Bianka elmondta, hogy a hibrid hadviselés elsősorban az Oroszországi Föderáció fő fegyvere, mellyel igyekszik biztosítani magát az őt érintő kihívások ellen, illetve elfedni gyengébb katonai és gazdasági potenciálját az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével szemben. A nem-lineáris hadviselés vizsgálatakor a kiindulópont a hadviselési generációk váltakozása, illetve a keleti és nyugati elvek különbözősége. Míg a nyugati nézőpont alapvetően a társadalmi változásokból eredezteti a váltakozást, a keleti a technológiai alapú fejlődésre, fejlettségre alapozva mutatja be azt. Az előadó ennek kapcsán megjegyezte, hogy az angolszász világ már a negyedik hadviselési generációnál jár, azonban a fejletlen államok is igyekeznek felvenni a versenyt, azonban gyengébb gazdasági potenciáljukkal kell alkalmazkodni a hadviseléshez, így ezeknél az országoknál egy vegyes rendszer figyelhető meg, amely többnyire a negyedik és második generáció ötvözése. Kialakulásával kapcsolatban az előadó azt ismertette, hogy az irreguláris hadviselés adaptációja a hibrid hadviselés, s létrejöttéhez hozzájárul az USA fölénye, hiszen Oroszország igyekszik megtalálni a sebezhető pontjait. Ezen állam által nem korlátozott a kontaktnélküli hadviselés során, a nem állami szereplők szerepe megnő, így a nyugati hadseregek kénytelenek újragondolni a saját értékeiket. Bianka továbbá kifejtette ezen új hadviselési forma jellemzőit. Elsőként, hogy miért nehéz felismerni őket: az első két fázis általában teljesen jogszerű diplomáciai lépés, amelynek során megtörténik a célország feltérképezése. Ezt követően a külső hatalom belső konfliktust generál, amely elvezet a végcélhoz: az állam belsejének a megbontásához. Tökéletesítéséhez Gerasimov köthető, aki doktrínájában megfogalmazta, hogy a hagyományos hadviselést mára felváltotta az információs és a pszichológiai hadviselés, illetve a társadalom manipulálása és dezinformálása elengedhetetlen ahhoz, hogy mind a katona, mind az állampolgár támogassa a beavatkozót, így az adott ország fegyveres küzdelem nélkül veszi felügyelete alá az adott térséget. Ez a folyamat a 2014-es krími válságban is felfedezhető. Az előadó zárásként kifejtette, hogy rendkívül nehéz az ilyen támadások elleni védelem, hiszen nincs hatályos nemzetközi szabályozás a hadviselés ezen módja ellen. Azonban, a fiatalok tudatos nevelésével, figyelemfelhívásával az infokommunikációs eszközök használatának veszélyére, a folyamatos és nyílt kommunikációval és a nemzetállami szintű felderítő és hírszerző szervezetek fölényével a perifériára szorult államok is védekezhetnek valamelyest.

A konferencia Fodor Márk Joszipovics A Suwalki-folyosó hatása Északkelet-Európa biztonságára című előadásával folytatódott, amelynek során bemutatta a térség geostratégiai jelentőségét. Az előadó elsőként Oroszország helyzetét kívánta ismertetni, amelyet Brzezinski 1999-es gondolatával nyitott, miszerint Oroszország az USA világrendjéhez stabilan és biztonságosan csatlakozhat. Továbbá kifejtette, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok alapja egy félreértés, amelyet az USA követett el, hiszen félreértelmezte a Szovjetunió romjain újjáépülő Oroszországot és vesztesként kezelte azt. Ennek nyomán a kezdeti orosz kompromisszumkereső külpolitika egyre aktívabbá és agresszívebbé vált napjainkra. Ezt követően az előadó bemutatta a Suwalki-folyosó jelentőségét. Ez a 64 kilométeres földsáv a lengyel–litván határon fekszik, nehezen járható terep és infrastrukturálisan is fejletlen. Azonban geostratégiailag jelentős: a NATO-nak az egyetlen földi összeköttetést jelenti a Baltikummal, míg az oroszok számára azért fontos e sáv, mert a kalinyingrádi exklávét választja el Fehéroroszországtól, s ebből a hídfőállásból tudnak európai műveleteket biztosítani. Ezért Oroszországnak érdekében állhat a térség társadalmi–politikai alapokon nyugvó destabilizálása, hiszen így a NATO elveszthetné hitelességét. Erre számos forgatókönyv létezik: egyrészt az orosz kisebbség rendezetlen helyzetének felhasználása, a kalinyingrádi lakosság erős katonai kötődése, illetve az asztraveci erőmű rendkívül közeli földrajzi helyzete Vilnius-hoz, amely működését egy információs művelettel megzavarva elérhető még Vilnius evakuálása is, légüres teret hagyva az orosz erőknek. Joszipovics meglátása szerint, egy fegyveres konfliktus sem az Észak-atlanti Szövetségnek, sem Oroszországnak nem érné meg. Azonban, hibrid műveletek területe lehet a Baltikum, amelynek célja a NATO hiteltelenítse és a létjogosultságának megkérdőjelezése, amely az Oroszországi Föderáció számára egy eszköz lehet a billegő államokban. Az előadó befejezésként reflektált az előző előadásra, miszerint a megoldás ez esetben is a térség problémáinak megoldása lehetne.

Az esemény zárásaként Edl András a Vallási elemek a konfliktusok szolgálatában című előadását hallgathatta meg a közönség. András előadását a világ vallásait bemutató földtérképpel nyitotta, azonban jelezte, hogy az ateizmus és materializmus nem szerepel rajta. Ebből következett az a kérdés, hogy vajon mi tekinthető vallásnak? A kérdés megválaszolására a közönség bevonásával szerepjáték következett, amelyből azt a megállapítást vonta le az előadó, hogy az utánzás csökkenti a feszültséget, így a vallások is redukálják a stresszt, valamint segítenek megérteni környezetünket. Továbbá, valláspolitikai vetületből is megvizsgálta a vallás fogalmát. Ezután Eric Voegelin és Raymond Aron álláspontjait ismertette András, miszerint nem létezik teljesen vallástalan világnézet, hiszen még az ateisták is elfogadnak néhány tényt – amelyet ők maguk nem tapasztaltak meg –, csak azért mert tekintélyes személy vallja. Majd ezeket az előadó pápua új-guineai történésekkel igyekezett alátámasztani, hiszen ez a terület egyszerre archaikus és modern. Az ország egyik autonóm szigete Bougainville, ahol egy nagyvállalat elkezdte a hatalmas mértékű rézkitermelést, elvétve azt a hibát, hogy nem vette figyelembe a helyiek érdekeit. Így a szigetlakosok felkelést indítottak, amelynek során megjelent a Mária-kultusz, lemodellezve Bougainville jövőjét vallási alapon. A Mária-kultusz annyira erőssé vált, hogy megmaradt a felkelés után is és a mai napig gyakorolják az akkor kialakult rituálékat, például a harcosok tisztasági fogadalmát. A későbbiekben a bougainville-i minta zajlik Hela tartományban is: 2018. március 6-án földrengés volt, amivel a helyiek a kitermelést végző vállalatot okolták, s a szellemek büntetéseként fogták fel. A helaiak szent háborúja sikeres, ennek ellenére beleegyeztek a kitermelés folytatásába, amelynek feltételeit a helyiek szabták meg és magában foglalta a kibékítendő helyi szellemek akaratát is. Ezután a tibeti viszonyokat ismerteti az előadó: a kínai kormány szándékosan telepíttet be ide kínaiakat, hiszen az etnosz és a vallás Kínában rendkívül összefügg. Továbbá, a dalai láma személyét is igyekszik a kínai vezetés a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni. Az előadás zárásaként András ismertette a vallás azon szerepét, miszerint az orientál, berendezi az emberi viszonyokat, összetartja a közösséget, és egy komoly kérdést vet fel: ugyanolyan-e a vallás, mint egy teljesen másik meggyőződés? Sok tekintetben igen, de hatalmas a törés az archaikus és a modern elgondolás között: a társadalom morális–vallásos elemekkel védekezett attól, hogy a pénz és az anyagi világ vegye át a hatalmat, azonban a nyugati világban ez teljesen megfordult.

Edl András előadását egy szerepjátékkal kezdte.

Írták: Mészáros Kinga és Gönczi Róbert

Képek: Ármás Julianna

Az orosz–ukrán konfliktus újabb felvonása

A 2014 óta tartó konfliktus egy újabb mérföldkőhöz érkezett, ugyanis eddig még nem történt olyan esemény, amikor a két ország fegyveres ereje összetűzésbe keveredett volna. Ez az állapot egészen 2018. november 25-ig tartott, miután az orosz parti őrség három hadihajója rálőtt az ukrán haditengerészet három – Odesszából Mariupolba tartó – hadihajójára. A hadihajók elfogása után az orosz különleges erők átszálltak az ukrán hajók fedélzetére, és elfogták az ukrán haditengerészet matrózait, altisztjeit és egy hadnagyát. Ukrajna szerint az utat a nemzetközi jognak megfelelően bejelentették, ennek ellenére a – stratégiailag rendkívül fontos, a két tengert összekötő – Kercsi-szoros felett átívelő híd hajózható átjárójában egy orosz felségjelzésű tankerhajó állt keresztbe. Ezzel meggátolta, hogy bármilyen kereskedelmi vagy hadihajó bejusson a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre, így az orosz haditengerészet képes ellenőrizni a térség gazdaságát is. Az ukrán haditengerészeket az oroszok Szimferopolba szállították, ahol az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) emberei megkezdték a kihallgatásukat. A tengerészek ellen az orosz bíróság csoportosan elkövetett, tiltott, erőszakos vagy erőszakkal fenyegető határátlépés jogcímén emeltek vádat ellenük, aminek hatására akár hat év szabadságvesztésre is ítélhetik őket.

Ukrán válasz és ENSZ BT ülése

Az incidens után azonnal összeült az ukrán nemzetbiztonsági tanács (RNBO), ahol szorgalmazták, hogy vezessék be a hadiállapotot Ukrajnában. Petro Porosenko, Ukrajna miniszterelnöke kijelentette, hogy a jogrendváltozás nem azért van, hogy háborúba kezdjenek Oroszországgal, hanem pusztán védelmi célú. Porosenko meglátása talán egy újabb fegyveres összecsapás eszkalálódását akadályozta meg a két ország között, mivel felismerte, hogy az ukrán haderő nem lenne képes megvívni Oroszországgal egy klasszikus konvencionális háborút, mivel sem haditechnikai felszereltségben, sem személyi állományban nem képes felvenni a versenyt vele.

A hadiállapotról szóló javaslatot a parlament november 26-án megszavazta, de ezt csak az ország azon megyéire terjesztették ki, amik határosak a Dnyeszter Menti Köztársasággal, valamint a Fekete- és Azovi-tenger partján fekvő területekre. A hadiállapot harminc napig fog tartani, ez alatt csak akkor sérülhetnek az ukrán állampolgárok jogai, ha az orosz beavatkozás megtörténik.

Szintén november 26-án összeült New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassák a Kercsi-szorosban kialakult incidens válaszreakcióit. Az ENSZ természetesen elítélte az orosz agressziót, és felszólította az oroszokat, hogy engedjék el az elfogott haditengerészeket. Az oroszok a tanács ülésén bejelentették, hogy az egész nem volt más, mint egy előre eltervezett provokáció a Nyugat segítségével. A francia képviselő felszólította Oroszországot, hogy biztosítsa a szabad átjárást a Kercsi-szorosban (korábban az Azovi-tengerről kijutni a Fekete-tengerre egy nap volt, míg az incidens után akár ez több napos vagy egy hetes is lehet a folyamatos ellenőrzések miatt). Az amerikai képviselő véleménye szerint a november 25-i események egyáltalán nem állnak a konfliktus rendezésének érdekében, valamint Moszkva súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Az ukrán küldött kérte az újabb embargók bevezetését Oroszországgal szemben, de érdemi szankciót nem sikerült tető alá hozni.

Emmanuel Macron és Angela Merkel újra letették névjegyüket a közös európai hadsereg mellett. A közös európai hadsereg koncepciója már régóta egy folyamatosan visszatérő elképzelés. Az első próbálkozás még az 1950-es évekhez köthető, amikor is Charles de Gaulle állt elő az ötlettel, azonban ez  sikertelenségbe fulladt, mivel az európai nemzetek nagy része megelégedett pusztán a NATO-tagsággal és az azzal járó kollektív védelemmel, valamint nukleáris elrettentéssel. 2015-től azonban változás következett be. Az európai nemzetek lépéskényszerbe kerültek az orosz agresszió miatt, s folyamatosan születnek meg a védelmi együttműködést előmozdító intézkedések, programok.

Folyamatosan feltűnt időről időre az egységes hadsereg gondolata, ám számottevő történések az üggyel kapcsolatban csak a 2015-ös évtől történtek. Ekkor ugyanis az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette – a krími és kelet-ukrajnai válság követkeményeként –, hogy az EU-nak igenis szüksége van egy saját hadseregre és védelmi képességeinek fejlesztésére az Oroszország jelentette fenyegetés miatt. Nem várt módon a konzervatív és euroszkeptikus szereplők is támogatták az európai hadsereg célkitűzését.

Biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv

Az Európai Tanács 2016 decemberében jóváhagyta a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet. A végrehajtási terv meghatározza az uniós biztonság- és védelempolitika jövőbeli alakításának lépéseit.

Az EU globális stratégiájára építve a végrehajtási terv középpontjában az alábbi három stratégiai prioritás áll:

1. Válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra
2. A partnerek kapacitásainak kiépítése
3. Az EU és az uniós polgárok védelme

Az e célok megvalósítására irányuló konkrét intézkedések az alábbiakra terjednek ki:

• Koordinált éves védelmi szemle (CARD) bevezetése a tagállamok közötti védelmi együttműködés szorosabbra fűzése érdekében
• Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC) létrehozása a válságkezelési struktúrák javítása céljából
• Állandó strukturált együttműködés (PESCO) kialakítása a védelmi együttműködés erősítése érdekében azon tagállamok között, amelyek készek előbbre lépni ezen együttműködésben
• Az EU gyorsreagálási eszközeinek – köztük az uniós harccsoportoknak és a polgári képességeknek – a megerősítése

Koordinált éves védelmi szemle (CARD)

A koordinált éves védelmi szemlék (CARD) révén uniós szinten áttekinthetőbbé válnának a védelmi kiadások, a nemzeti szintű beruházások és a kutatási tevékenységek. A szemlék nagyobb átláthatóságot és politikai ismertséget biztosítanának az európai szinten rendelkezésre álló védelmi képességek tekintetében. Valamint hasznosnak bizonyulnak még a hiányosságok pontosabb feltérképezése, szorosabb védelmi együttműködés és a megfelelőbb és összehangoltabb megközelítés a védelmi kiadások tervezése terén.

A Tanács 2018. június 25-én jóváhagyta a 2018. évi eredménykatalógust, amely értékeli a képességek tekintetében fennálló hiányosságokat és az elérendő célokat.

Európai Védelmi Alap (EDF)

2017. június 7-én az Európai Bizottság útjára indította az Európai Védelmi Alapot, azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat hatékonyabban elkölteni az adófizetők pénzét, visszaszorítani a kiadások megkettőzését és javítani az ár-érték arányt. A kezdeményezés mellett erős gazdasági érvek sorakoztak fel. A tagállamok együttműködésének elmaradása védelem és biztonság területén a becslések szerint éves szinten 25-100 milliárd euró többletköltséggel jár. A közbeszerzések 80%-a, valamint a kutatási, fejlesztési tevékenységek pedig több mint 90%-a nemzeti alapon működik. A beszerzések összevonásával az éves védelmi kiadások akár 30%-a megtakarítható lenne. A védelmi képességek töredezettsége ezenkívül szükségtelen átfedésekhez vezet és hatással van a védelemi erők együttes hatékony bevethetőségére. Az EU-ban 178 különböző fegyverrendszer létezik (USA 30), 17 féle különböző alapharckocsit használnak (USA 1), Európában egyes helikopterprogramokban pedig több helikoptertípus szerepel, mint amennyi kormány van, amely helikoptert vásárolna. Ez a fajta fragmentáltság nagyban megnehezíti az egységesítési folyamatot.

Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatot (MPCC)

A Tanács a 2017. június 8-án elfogadott jogszabályok révén lehetővé tette, hogy az Európai Unió Katonai Törzsén (EUKT) belül létrejöjjön a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC).

Az MPCC létrehozása az európai védelem megerősítését célzó nagyon fontos operatív döntés. Az MPCC hozzájárul majd a nem végrehajtási jellegű európai missziók hatékonyabbá tételéhez, a partnerországokbeli katonák kiképzésének javításához, valamint a béke és a biztonság szavatolásához. Ez nemcsak a partnereink számára, hanem az Európai Unió biztonsága tekintetében is fontos, valamint javítani fogja az EU válságkezelési struktúráit is.

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

Donald Trumpnak az európai nemzetek védelmi képességeinek kritizálása, valamint az újabb orosz  katonai műveleteknek köszönhetően az európai államok 2017. december 11-én elindították a PESCO programot, melynek az egyik fő célja, hogy összehangolja a tagországok katonai kapacitását és erőforrásait, valamint hogy jobban összedolgozzanak a védelem és a biztonság terén. A tagállamok önkéntes alapon vesznek részt az együttműködésben, ám ha a csatlakozás mellet döntenek, akkor vállalásokat kell tenniük, melyeket ha nem tartanak meg az államok, akkor tagságukat felfüggesztik. Közös célokat és projekteket határoznak meg – mint például új katonai eszközök fejlesztése, vagy logisztika összehangolása –, majd ezek megvalósítására nemzeti terveket dolgoznak ki.

Merre tovább?

Az utóbbi hónapok állóvizét Emmanuel Macron, francia elnök 2018. november 6-ai kijelentése kavarta fel, miszerint Európának szüksége van egy saját hadseregre, amellyel meg tudja védeni magát Kína, Oroszország és az USA ellen. Az USA megemlítése számos helyen nagy vízhangot eredményezett. Donald Trump, amerikai elnök egyik tweetjében rendkívül gúnyosan reagált az imént megemlített kijelentésre. Trump szerint a franciáknak inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy a NATO-ban teljesítsék a 2%-os elvárt szintet.

Macron szavait széndákosan, vagy nem szándékosan, de félreértelmezték. Macron nem a NATO ellenében gondolja végrehajtani az európai hadsereget és védelmi fejlesztéseket, hanem a NATO-t kiegészítve. A francia elnök hangsúlyozta, hogy szükségünk van egy olyan Európára, mely jobban meg tudja védeni önmagát, és amely hatékonyabban tudja érvényesíteni érdekeit a világban – az Egyesült Államoktól függetlenül, szuverén módon. Ez a szuverén autonómia egyszerűen arra utal, hogy Európának képesnek kell lennie  kollektíven kis léptékű katonai műveletekre, amelyekbe a NATO nem feltétlenül menne bele. Azonban vita folyik arról, hogy az európaiak a védelmi fejlesztéseiket és kiadásaikat úgy tervezik-e meg, hogy az európai gyártókat támogatják az amerikaiak rovására, ami némi feszültséget szülhet a szövetségen belül. Avagy a fejlesztéseket az amerikai lobbyt kiszolgálva hajtják végre, ezzel pedig maga az autonómia mögötti elképzelés kissé elveszti a hitelét. Ez egy elég érdekes dilemmát szülhet a jövőben.

Angela Merkel, Németország kancellárja is beállt Macron célkitűzése mögé. Az Európai Parlament elött tartott beszédében Merkel bíztatta az európaiakat, hogy össze kell fognunk, jobban meg kell bíznunk egymásban az érdekeink védelme során. Sokan a német kancellár hagyatékának értékelik ezt a beszédet.

Egy televíziós beszédében a német kancellár megerősítette Macron elképzelését, miszerint azok a napok, amikor feltétel nélkül támaszkodhatunk másokra, jelen esetben az USA-ra, eltűnnek, Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Az európai hadsereg elgondolása mögött Merkel egy ideologikus gondolatot is megfogalmazott. A kancellár szerint, ha létrejönne egy egységes európai hadsereg, az egyfajta zálogot jelentene, hogy európai nemzetek soha többé nem háborúznának. Külön kiemelte azt is, hogy ez a hadsereg nem a „NATO-val szemben” jönne létre, hanem annak kiegészítésére szolgálna. Merkel megpedzegette az Európai Biztonsági Tanács létrehozását, mely gyors döntéseket tudna hozni a külpolitikai kérdésekben anélkül, hogy egyhangú szavazásra lenne szükség, ezzel felgyorsítva a döntéshozatalt. A Tanács tagjait pedig rotációs jelleggel biztosítanák a tagállamok.

A kérdés azonban nyitott marad továbbra is, ugyanis az európai közös hadsereg alapvetően egy merész hosszútávú jövőkép, számos körülmény nehezíti a létrejöttét. A politikai hatalom és legitimitás, hogy a katonákat harcba szállítsák, továbbra is határozottan a nemzeti parlamentek hatásköre, egy európai hadsereget meg kell szervezni, azt vezetni és irányítani kell, a finanszírozásról nem is beszélve – annak fényében, hogy sok ország még csak a GDP 2%-át sem fekteti a védelmi kiadásokba.

A 2010-es évek közepéig a védelmi szférát maradékelvű finanszírozás jellemezte, folyamatosan csökkentek a védelmi kiadások, azonban az orosz agresszió hatására 2015-től változást vehetünk észre ezen a területen. Az európai védelmi szféra strukturális problémái  viszont megoldatlanok maradtak. Az európai haderők létszáma harmadával csökkent az ezredforduló után, valamint a területvédelmi és válságkezelési feladatokat ugyanazzal az állománnyal és eszközparkkal kívánják megoldani. A védelmi kiadásokon belül 50% feletti arányt birtokolnak a személyes kiadások (bérek, juttatások), a K+F elől számos forrást elvonva. Az európai védelmi ipari bázis, valamint a beszerzések nagy része (80%-a) ma is döntően nemzeti alapú, fragmentált az európai védelmi ipar.

Új hatalmi tömb kialakítását célozta meg az Egyesült Államok a Közel-Keleten: a szövetséget mint szunnita politikai és katonai közösséget határozzák meg, a Fehér Házban csak az arab NATO-ként emlegetik.

2017-ben Donald Trump, amerikai elnök Szaúd-Arábiában tett látogatása alkalmával került napirendre egy együttműködési tervezet, mely főként az Öböl-menti monarchiákat, első sorban az Öböl Menti Együttműködési Tanács országait; Szaúd-Arábiát, Kuvaitot, Bahreint, Katart, az Egyesült Arab Emírségeket és Ománt tömörítené. Helyet kapna még Jordánia és Egyiptom is, mely Washington egyik legközelebbi szövetségese a térségben. A Fehér Ház elsődleges célja a szövetségi rendszer létrehozásával a Közel-Kelet stabilitásának megteremtése, valamint a térségben kialakult konfliktusokra való gyors reagálás. Az elképzelés nem újkeletű, korábban az Obama-adminisztráció is próbált lépéseket tenni az irányba, hogy egy érdeközösségbe tömörítse az Öböl-menti partnereit. A jelenlegi törekvés mellett érvként áll az amerikai elnök “America first” politikája, így az Egyesült Államok minimalizálná a katonai beavatkozásokat a régióban, viszont nem adná fel pozícióit, mitöbb, megerősítené azt, hiszen egy hozzá szorosan kapcsolódó védelmi szövetségen keresztül fenn tudná tartani a befolyását.

Szunnita államok, de ki ellen?

Az elmúlt időszakban Szaúd-Arábia katonai és politikai vállalkozásai a kudarc irányába mutatnak, jelentősen meggyengült Rijád hatásköre és befolyása Irakban, Libanonban, és Szíriában is, csak mint másodvonalbeli aktor tud beleszólni a folyamatokba. A már közel három éve kialakult jemeni konflktusban is csupán a katonai kiadásait növelte, stratégiai előrelépést nem tudott felmutatni. Politikai befolyásának csökkenése mögött komoly szerepet játszik a teheráni vezetés aktivitása, egyes vélemények szerint Irán Teherán mellett négy fővárosra terjesztette ki befolyását: Bagdadra, Damaszkuszra, Bejrútra és Szanaára. Irán ugyan nem minden gócponton avatkozik be közvetlenül a lokális folyamatokba, viszont igen komoly támogatást nyújt anyagilag és katonailag a hozzá közeli, főként síita összetétetlű miliciáknak. Ez kulcstényező nemcsak a kibontakozott konfliktusban, de az amerikai törekvésekben is, hiszen a szunnita egység révén a síita expanziós tervekkel szemben határozzák meg a tervezett szövetséget. Mindemelett komoly szerepe van a kőolajkereskedelemnek is; 2018 nyarának végén Irán jelentős csapatösszevonást hajtott végre a Hormuzi-szorosnál, ezzel egyidőben pedig Jemenben is sikerült az általa támogatott húszi lázadóknak az ellenőrzésük alá vonni a Báb-el-Mandeb-szorost a Vörös-tenger kijáratánál, ahol a világ kőolajexportjának jelentős részét bonyolítják. Ekkorra több híradás Roháni elnököt a szorosok uraként nevezte meg.

Az iráni terjeszkedésre mind Szaúd-Arábia, mind Bahrein aggodalommal tekint, amellyel fel kell venni a harcot. A szaúdi és a bahreini külügyminiszterek Manámában tartott védelmi értekezleten hangsúlyozták, hogy az Öböl-menti országoknak kulcsszerepük van a térség biztonságának és stabilitásának a fenntartásában. A szaúdi külügyminiszter Teherán politikáját a “sötétség víziójának” nevezte, mely a vallási ellentéteket kihasználva próbál előretörni. Mint kifejtette, nem az a kérdés, hogy legyőzhető-e Irán, hanem az, hogy hogyan, mivel. “A fény mindig diadalmaskodik a sötétségen”, fogalmazott a külügyminiszter.

Mohammed bin Salman és Donld Trump. Forrás: AlJazeera.

Közel-keleti Stratégiai Szövetség

A kialakítás előtt álló politikai együttműködés Közel-keleti Stratégiai Szövetség néven került a tárgyaló felek elé; azonban számos kérdést és akadályt vet fel a megállapodás. Az egyik fő kérdés, hogy képesek lesznek-e a társuló államok katonailag erőt felmutatni a teheráni vezetéssel szemben. Ennek a kérdésnek a megalapozottsága a jemeni konfliktus eseménytörténetében keresendő, ahol egy jóval erősebb reguláris hadsereget fel tud tartóztatni egy sokkal kisebb, Irán által támogatott katonai szervezet. A másik kérdéskör, mely – annak ellenére, hogy a közvélemény már rég elfelejtette – komoly gátat szabhat a szövetségnek, a korábban Katar körül kialakult válság. Katar ugyan tagja az Öböl Menti Együttműködési Tanácsnak, de a szomszédos monarchiák blokád alá vonták a sivatagi királyságot, a globális terrorizmus támogatásával vádolva a dohai vezetést. Végül külön kategóriát jelent Törökország helyzete, mely NATO-tag, így Amerika közvetlen szövetségese a térségben, azonban szíriai ambíciói egyedi megítélésbe helyezik.

A fenti nehézségeket figyelembe véve az együttműködési terv létrejötte egy elhúzódó folyamat kezdetének tűnik, melynek megvalósulása azonban igen távolinak látszik.

2018. november 6-án tartották az amerikai kongresszusi választásokat, melyet a világsajtó is figyelemmel kísért. Jelen cikkben ismertetésre kerülnek az eredmények, a 2018-as félidős választások hatásai a Trump-adminisztrációra, a részvételi arány és a közösségi média közti összefüggések is.

Az USA államformája szövetségi köztársaság, ötven tagállammal és két szövetségi kerülettel. Kormányformáját tekintve prezidenciális, tehát az Amerikai Egyesült Államok elnöke a legfőbb végrehajtó hatalom letéteményese. A törvényhozó hatalom a kétkamarás kongresszus: a Képviselőház és a Szenátus. A képviselőház jelenleg 435 képviselőből áll, míg a szenátusban 100 szenátor ülésezik.  A képviselőházat kétéves időtartamra választják mindazon polgárok, akik aktív választójoggal rendelkeznek, ide az egyes államok lakosságuk lélekszámának arányában delegálnak képviselőket. Ezzel szemben a Szenátusban ülésező szenátorok rotációs rendszerben váltják egymást. A kongresszusi választások során a Szenátus 1/3-át választják a választópolgárok.

A kongresszusi választást illetik még az ún. félidős (midterms) jelzővel, mivel az elnöki négy éves ciklus második évében esedékes. Általánosságban elmondható, hogy ez egyfajta reakcióként is funkcionál az államfő korábbi tevékenységeire, így jellemzően az elnök pártja veszít mandátumokat. Kiemelendő továbbá, hogy számos államban a kongresszusi választásokkal párhuzamosan történik a kormányzóválasztás is.

A mandátumok megoszlása a jelenlegi adatok szerint. Kép forrása: www.theguardian.com.

A Demokrata Párt nyolc év után visszaszerezte a többséget a Képviselőházban, 38 fővel növelte mandátumainak számát, így 233 politikust delegálnak majd. A Szenátusban a Republikánus Párt meg tudta őrizni a többséget. Összegezve a lefrissebb, ám nem végleges adatok alapján: a Képviselőházban 233 demokrata és 200 republikánus képviselő  – a fenmaradó 2 hely még kérdéses –, a Szenátusban 47 demokrata és 52 republikánus szenátor fog ülésezni  – még egy mandátum hiányzik. A szavazatok kézzel történő újraszámlálását kérték számos választókörzetben.

Szavazatok megoszlása az államokban. Kép forrása: www.telegraph.co.uk.

A választások átformálhatják az Egyesült Államok politikáját az elkövetkező két évre, mivel egy demokrata többséggel rendelkező Képviselőház szembefordulhat Trump politikai elképzeléseivel.  A törvényjavaslatokat a Képviselőház készíti el, ekkor a képviselők ajánlásokat tehetnek, és érdekütközések esetén két bizottságot állítanak fel: egy ellenző és egy támogató bizottságot. Mindezek után az olvasatok és bizottsági egyeztetések végeztével a plenáris ülés összeül és szavaz arról, hogy a javaslat továbbmehet-e a Szenátusba, ahol ezek a lépések megismétlődnek.

Amennyiben a képviselőház és a szenátus változata nem egyezik, összeül az úgynevezett konferencia bizottság, hogy a törvényjavaslat mindkét szinten azonos legyen. A módosított javaslat visszakerül mindkét házba, ahol egyszerű szavazással eldöntik, hogy a javaslat elfogadható-e. Abban az esetben, ha a két ház támogatja a törvényjavaslatot, az a Fehér Házba kerül.

Az elnöknek 10 munkanapon belül alá kell írnia a törvényjavaslatot, vagy megvétózni azt. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor a javaslatból jogerősen törvény lesz. Abban az esetben, ha az elnök megvétózza, a Kongresszus összeül és újból szavaz. Ha 66%-a a képviselőknek úgy szavaz, hogy a vétózás alaptalan, a törvényjavaslatból törvény lesz.

Miért bírt ekkora jelentőséggel ez a választás?

Az Egyesült Államokat az utóbbi időkben megosztottság jellemzi, amely meglátszik a választási eredményeken is. A 2018-as választás több szempontból is történelmi jelentőségűnek mondható. Számos demokrata női jelölt indult képviselői, szenátori és kormányzói helyekért. Köztük többen történelmi sikert értek el, ugyanis először lett képviselő egy szomáliai–amerikai nő, Ilhan Omar, egy ciszjordániai származású muszlim asszony, Rashid Tlaib, és legfiatalabbként egy 29 éves képviselőjelölt, Alexandria Ocasio-Cortez. A 2018-as időközi választásokat szoros eredmények,  demokrata többség a Képviselőházban, és magas részvételi arány jellemezte.

Négy évvel ezelőtt 26 millió, idén 32 millió választópolgár adta le a szavazatát, amely betudható a különböző közösségi oldalakat elárasztó „#voted, #ivoted” hashtaget tartalmazó bejegyzéseknek. Számos híresség, művész, sportember, üzleti szereplő mozgósította így a választópolgárokat. Donald Trump az eredményeket tekintve hatalmas sikerről írt a Twitteren. Jóllehet, a Republikánus Párt meg tudta tartani többségét a Szenátusban, az elkövetkező két évben Trump hatalmát komolyabb fékek és ellensúlyok (checks and balances) korlátozzák majd. Ebből kifolyólag egyértelmű nyertest nem lehet hirdetni.

Vlagyimir Putyin és Donald Trumpz I. világháború lezárásának 100. évfordulójának ünnepségénn Párizsban. Kép forrása: www.presstv.com.

Milyen következményei lesznek a Képviselőház demokrata többségének?

A Képviselőház felügyeli a bizottságok elnökségeit és idézési jogkörrel bír. Tehát a jelenleg demokrata többséggel bíró alsóház erőszakosabb, határozottabb felügyeletet tud folytatni az elnöki adminisztráció feletti nyomozati eljárásokban. Számos, a közvéleményben elhíresült vádat sorolhatunk ide, mint Trump üzletelései, szexuális erőszakot érintő ügyei és állítólagos Oroszországot érintő, titkos szövetkezései.

A nyilatkozatok alapján, a demokraták vitaindító eljárásokat fognak kezdeményezni Donald Trump ellen különböző adózási és üzleti ügyeit érintően. Nyilvános főtárgyalásokat terveznek a Trump család tagjaival, beleértve az elnök fiát, Donald Jr.-t is, akire kulcsfiguraként tekintenek az orosz kapcsolatokat feltáró nyomozásban. Egy egyszerű többséggel bíró alsóház elegendő egy impeachment eljárás kezdeményezéséhez, ha beigazolódik, hogy az elnök súlyos jogsértést követett el, illetve, ha 2016-ban valóban orosz befolyásolás történt az elnökválasztás során. Amennyiben a felek az eljárást lefolytatták és az elnök elleni vádakat igaznak minősítik, a Kongresszus nem foszthatja meg hivatalától a Szenátus kétharmada nélkül, amelyben most republikánus többség honol.  A Kongresszus nyomozást kezdeményezne Robert Mueller 18 hónappal ezelőtti vizsgálataira alapozva, miszerint orosz beavatkozás történhetett Trump érdekében a 2016-os elnökválasztáson.  Moszkva tagad mindennemű beavatkozást és Trump minden összefüggést kizártnak tart.

Az időközi választások jelentősége, tehát magában a fékek és ellensúlyok szerepében tűnik ki leginkább. Megállapítható, hogy a mostani eredmények alapján a soron következő elnökválasztás előtti két igen mozgalmas év lesz az amerikai politikai életben.

A kibertér egyre fontosabb szerepet tölt be a legtöbb ország stratégiai gondolkodásában. Különösen igaz ez a legbefolyásosabb államokra. 2018 szeptemberében hivatalosan közzétették az Amerikai Egyesült Államok új Nemzeti Kibervédelmi Sratégiáját, ezzel felváltva annak 2015-ben kiadott elődjét. A két dokumentum rövid összehasonlításával megpróbáljuk feltárni az újdonságokat, amelyek az egész kibertérre hatással lehetnek.

Hasonlóságok és különbségek

Az iratok számos pontban­ – például a nyílt, szabad és megbízható internet melletti állásfoglalásban­ – egyeznek. Mindkét stratégia hangsúlyozza a kibervédelem megnövekedett szerepét az USA hadseregének hagyományos fegyverek terén jelenleg létező fölényének biztosításában. Közös pont a számítógépes tehetségek támogatása és a technológiai innováció fontossága. Ezeken kívül mindkét dokumentum felismeri a szövetségesek és a nemzetközi elkötelezettség szükségességét a kiemelt jelentőségű célok megvalósítása érdekében.

Azonban jelentős különbségek is vannak a két stratégia között, amelyek meglehetősen eltérő viselkedést, képességeket és felelősséget eredményeznek. Talán a legszembetűnőbb különbség, hogy a két dokumentum hangvétele meglepően eltérő. A 2015-ös stratégia arra törekedett, hogy mérsékelje a kockázatokat (“mitigate risk”) és irányítsa az eszkalációt (“control escalation”). A 2018-as ezzel szemben sokkal aktívabb és kockázatvállalóbb hangvételt üt meg, és az amerikai érdekek magabiztos védelme (“assertively defend our interests”) mellett tesz hitet, valamint említésre kerül a háborúra való felkészülés is (“prepare for war”).

Milyen változások eredményezték az új Stratégia elfogadását?

Nehéz időtálló stratégiai dokumentumokat kidolgozni egy olyan állandóan és gyorsan változó területtel kapcsolatban, mint a kibertér. A 2018-as Nemzeti Kibervédelmi Stratégia tükrözi az elmúlt három év politikai, technikai és intézményi környezeti változásait. Ez idő alatt a kiberfenyegetések jelentősen nőttek. Az USA szempontjából kiemelkedő az orosz beavatkozás az amerikai választásokba, a kritikus infrastruktúrákra irányuló támadások (például: WannaCry és Petya), valamint az amerikai szellemi tulajdon kizsákmányolása állami és nem állami szereplők által. Az új kihívások szükségszerűen új amerikai válaszokat és magatartást hoztak magukkal.

Széles körű politikai változások is történtek. Korábban számos kritika érte a Trump-adminisztációt azért, mert az ország nem rendelkezik megfelelő kiberbiztonsági stratégiával, és ez nagyon megnehezíti a kibertámadásokkal szembeni védekezést. Azonban Trump elnöksége alatt új Nemzetvédelmi Stratégia és Nemzetbiztonsági Stratégia is elfogadásra került, melyek némileg változtattak az átfogó amerikai stratégiai gondolkodáson is. Az Egyesült Államok külpolitikája sokkal inkább a nagyhatalmi vetélkedésre összpontosít és általánosságban kockázatvállalóbb magatartást tanúsít. Kiemelt fontosságú lehet a kibertér szempontjából, hogy az új adminisztráció érvénytelenítette az Obama-korszak kibertevékenységekre adott válaszokról szóló elnöki irányelveit (PPD-20). Az eredeti irányelv korlátozta a védelmi minisztérium szerepét az ország védelmében, és más ügynökségeket jelölt ki erre. Jelenleg felülvizsgálat alatt áll, de egy határozottabb és kockázatvállalóbb módosítására számíthatunk.

2015 óta továbbá a Védelmi Minisztérium kibervédelemi erői is kiforrták magukat. Gondolhatunk itt arra, hogy mind a 133 nemzeti kibermissziós csapat elérte teljes műveleti képességét, valamint az első nyilvános kiberművelet megindítására is sor került egy konvencionális konfliktus keretein belül (GLOWING SYMPHONY kiberműveletek az ISIL ellen Szíriában). Láthatjuk, hogy mindössze három év alatt nem csak a fenyegetések, de az amerikai képességek is fejlődtek.

Új hangvétel – a lényeg a részletekben rejlik

Már említettük, hogy a dokumentumok hangvétele nagyban változott. Számos konkrét kifejezést kihagytak, és legalább annyit hozzátettek az új változathoz. Az egyik legfontosabb különbség a két stratégia között egy új irányelv bevezetése, a nehezen lefordítható előre védekezés (“defend forward”). A kifejezés nemcsak a 2018-as stratégia aktívabb hangját mutatja, hanem a dokumentum által képviselt sürgetést is. Míg a 2015-ös stratégia arra hívta fel a Védelmi Minisztérium figyelmét, hogy “legyenek felkészülve az Egyesült Államok szülőföldjének létfontosságú érdekeinek védelmére”, addig a 2018-as stratégia arra utasítja az amerikai erőket, hogy “védekezzenek előre, hogy a rosszindulatú kibertevékenységeket még a forrásuknál megszakítsák vagy megállítsák, ideértve a fegyveres konfliktusok szintje alá eső tevékenységeket.” Továbbá az előre védekezés azt is sugallja, hogy a számítógépes támadásokra adott reaktív válaszok helyett sokkal inkább megelőzésre van szükség. A dokumentum konkrétan nem említi a támadó kiberműveletek használatát, de hangsúlyozza, hogy az adminisztráció használni fogja a nemzet erejének minden eszközét (“all instruments of national power”), a kibertér rosszindulatú szereplőivel szemben. Úgy is mondhatnánk, hogy a legjobb védekezés a támadás elvét követi a dokumentum.

A napi szintű nagyhatalmi versengés is fontos szerepet kap a dokumentumban. A 2018-as Kiberstratégia, összhangban az új Nemzetvédelmi Stratégiával és a Nemzetbiztonsági Stratégiával, kiemelt fontosággal kezeli Kínát és Oroszországot. Az irat kiemeli ezt a két államot, mint “olyan államok, amelyek képesek stratégiai fenyegetést jelenteni az Egyesült Államok jólétére és biztonságára”. Ezzel szemben a 2015-ös Stratégia kifejezetten kerülte a „versengés” szót. A korábbi dokumentum inkább a káros tevékenységek elleni felkészülésre összpontosított, legyen az bármilyen súlyos és érkezzen bárhonnan. Korábban nemcsak az előbb említett országok kerültek megnevezésre, hanem Irán, Észak-Korea, az ISIL, a bűnözők, ideológiai és patrióta csoportok, valamint más nem állami szereplők is. Ezek a nem állami szereplők már nem kerültek bele az új Stratégiába, Irán és Észak-Korea pedig kevésbé vannak prioritásként kezelve.

Első ránézésre ezek pusztán csak szavak, de a világ legerősebb katonai hatalmának legmagasabb szintű stratégiáiban bizony hatalmas jelentősége lehet néhány kifejezésnek. Feltételezhető, hogy a kockázatvállalóbb amerikai hozzáállás komoly változásokat fog eredményezni az amúgy is állandóan változó kibertérben. Csupán reménykedhetünk abban, hogy az új Stratégia egy biztonságos, békés és szabad kibertérhez járul majd hozzá.

 

2018. november 8-án ünnepelte a Biztonságpolitikai Szakkollégium fennállásának 15. évfordulóját. A jubileumot a Szakkollégium tagsága és meghívott vendégeik a Stefánia Palota Regiment éttermében tartották egy ünnepi vacsora keretében.

Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke.

Az estet Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke nyitotta meg. Kaló tanár úr köszöntötte a megjelenteket, majd felolvasta Dr. habil. Koller Boglárka dékánasszony levelét, aki bár nem tudott megjelenni az ünnepségen, de levél formájában fejezte ki gratulációját a Szakkollégiumnak a 15 éves fennálláshoz. Kaló József tanár úr még megemlékezett beszédében Dr. Németh József Lajos tanár úrról, a Szakkollégium egyik alapítójáról, aki szintén nem tudott részt venni az esten, de üdvözletét küldte. Kaló József ezután felkérte Prof. Dr. Szenes Zoltán vezérezredest és Prof. Dr. Padányi József mk. vezérőrnagyot ünnepi beszédeik megtartására.

 

Szenes tanár úr, aki a kezdetektől fogva a szakkollégium mentora, elismerésre méltónak nevezte, hogy 2003-ban, az akkor még Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem diákjai önszerveződő módon megalapították a Szakkollégiumot, mely azóta is működik és szüntelenül őrzi az alapítók örökségét. A tábornok úr röviden áttekintette, hogyan fejlődött a szakkollégium arculata; hiszen a kezdetekhez képest ma kreditesített kurzusaink, honlapunk és állandó műhelymunkánk van. Kiemelte, hogy a BSZK egyedülálló abból a szempontból, hogy saját honlappal rendelkezik, melyet a diákok írnak és mely állandóan frissülő, kurrens tartalommal szolgál a látogatóknak. Beszéde végén három fontos dologra hívta fel a figyelmet boldog születésnapot kívánva a Szakkollégiumnak: szakmaiság, honlap és közösség.

Dr. prof. Szenes Zoltán vezérezredes. Dr. Padányi József vezérőrnagy.

 

Padányi József vezérőrnagy szintén megemlékezett Németh József tanár úrról, majd beszédét a lojalitás fontosságára alapozta. Hiszen a szakkollégium amellett, hogy szakmai társaság, egy közösség is, mely lojalitás nélkül nem működhet – a Biztonságpolitikai Szakkollégium pedig már 15 éve működik. A tudományos rektorhelyettes úr hozzátette, hogy eddig is lehetőségeihez mérten támogatta a kollégium munkáját, melyre a továbbiakra nézve is ígéretet tett.

Szarka E. Luca, diákbizottsági elnök.

 

Meghívott vendégeink köszöntéseit Szarka E. Luca, diákbizottsági elnök szavai követték. Luca köszönetet mondott az alapítóknak, akik nélkül a jubileum ünneplésére nem kerülhetett volna sor, majd a protokollvendégek felé fordult, és nekik fejezte ki a Szakkollégium nevében háláját, amiért támogatják akár szakmailag, akár financiálisan a működést. Luca üdvözlő szavai végével megkezdődött az ünnepi vacsora, az estét az alkalomhoz illően, tortával zártuk.

 

 

Képek: Ármás Julianna, Lendvai Tünde és Kaló József.

Rodrigo Duterte, fülöp-szigeteki elnök 2016 júniusában került hatalomra. Már kampányában ígéretet tett arra, hogy leszámol a drogkereskedelemmel és bűnözéssel, illetve megtisztítja az utcákat a drogkereskedőktől. A fülöp-szigeteki drogok elleni háborúnak („war on drugs”) a legalacsonyabb statisztikák szerint is több mint négyezer áldozata van.  Duterte „független” külpolitikája során lazítani próbál a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok kapcsolatán, miközben Kína felé közeledik. Mindemellett a nemzetközi sajtóban populista politikusnak nevezik, hasonlóan Trumphoz, Putyinhoz, Erdoganhoz, de még Orbán Viktorhoz is szokták hasonlítani.

Bár 2016-ban 39 százalékkal nyert a választásokon, a Reuters 2018 januári cikke szerint támogatottsága mára 70 százalék fölé emelkedett. A közvélemény értékeli, hogy betartotta ígéretét és drogellenes háborújában megtisztítja az utcákat a bűnözéstől, annak ellenére, hogy ez több ezer ember meggyilkolását jelenti.

A drogellenes háború legfontosabb szereplője a gyilkosságok kapcsán a rendőrség, akiknek Duterte növelte a költségvetését az utóbbi években, akárcsak a hadseregét. A rengeteg gyilkosság azt mutatja, nem bajlódnak a letartóztatással és a jogi procedúrával (letartóztatás, tárgyalás), hanem egyszerűen végeznek az olyan személyekkel, aki drogügyletekbe keveredik. Szemtanúk szerint rengeteg esetben a rendőrök az otthonukban rontanak rá a gyanúsítottra, és meghamisítják a helyszínt. A rendőrség azzal védekezik, a gyanúsítottak (áldozatok) fel vannak fegyverkezve és ellenállnak a letartóztatásnak. Népszerű rajtaütés az is, ha motorbicikli vezetése közben lövik le az illetőt.

Népszerűsége ellenére az elnök nem csak támogatókkal rendelkezik

A belpolitikájának egyik legnagyobb kritikusa Leia de Lima, aki korábban az ország Emberi Jogi Bizottságának elnöke volt, Duterte vezetése alatt pedig a Szenátus tagja. Támogatta, hogy indítsanak nyomozást Duterte ellen a drogellenes háború égisze alatt elkövetett gyilkosságok ügyében. 2016-ban a Foreign Policy a „Global Thinkers” sorozatában „challenger” kategóriában írt róla, amiért szembeszállt Duterte politiájával. 2017 februárjában tartóztatták le, azóta sem került sor hivatalos tárgyalására.

A drogellenes háború gyilkosságainak száma több mint négyezer, de a Nemzetközi Bíróság jelentése szerint ez a szám nyolcezer, míg a PAHRA (Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Tanácsadók Szövetsége) tizenkétezer halálos áldozatról beszél. Azonban egy ilyen „háború” nem egyedi eset, többek között Kína, Malajzia, Irán és Vietnám is felvette a harcot az illegális drogkereskedelem ellen.

Duterte tevékenységére már a nemzetközi közösség is felfigyelt

2018 februárjában a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, előzetes vizsgálatot indít a gyilkosságok ügyében Rodrigo Duterte elnök ellen. Ám ez csupán annyit jelent, hogy megvizsgálják, van-e bármilyen alap arra, hogy folytassanak egy esetleges kiterjedtebb nyomozást. A bíróság csak akkor járhat el az ügyben, ha megbizonyosodott arról, hogy a fülöp-szigeteki igazságszolgáltatás már nem képes erre. A bejelentés annak a következménye, hogy 2017 áprilisában egy fülöp-szigeteki ügyvéd, Jude Sabio kérvényezte a vizsgálatot Duterte ellen. De a Human Rights Watch és az Amnesty International is régóta figyelemmel kíséri az elnök tevekénységet. Fontos megjegyezni, hogy ez az első előzetes vizsgálat délkelet-ázsiai ország ellen.

A bíróság esetleges további vizsgálata mélyebb kérdésekhez is vezethet. Ahogy Duterte szóvivője, Harry Roque megfogalmazta: „a vizsgálat folytatása aláássa a Fülöp-szigetek szuverenitását, hiszen vannak működő demokratikus intézményeink.”

Egy hónappal a vizsgálat bejelentése után Duterte úgy döntött, visszavonja a Római Statútum ratifikációját, melyet a Fülöp-szigetek 2011-ben ratifikált. Ez a megállapodás hozta létre 2002-ben a Nemzetközi Büntetőbíróságot. A Nemzetközi Bíróság csak olyan személy ellen indíthat eljárást, aki a csatlakozott országok állampolgára, illetve csak a 2002 után elkövetett bűncselekmények kapcsán. Továbbá joghatóságát csak akkor gyakorolhatja, ha az adott állam igazságszolgáltató szervei nem hajlandók vagy nem képesek az ügy kivizsgálására.

Bár a Római Statútum ratifikációjának visszavonása nem jelenti, hogy ha a jövőben ítélet születik az üggyel kapcsolatban, az nem fog vonatkozni az elnökre. Mégis az emberi jogok betartatása kényes téma a nemzetközi kapcsolatokban, kikényszerítésük kérdése nem egyértelmű. Mivel Duterte esetében nem csak arról van szó, hogy demokratikus keretek között választották meg; kampányát is a drogellenes háború elindítására fűzte fel, amely ígéretét be is tartotta. Jelenlegi támogatottsága a statisztikák szerint magasabb, mint mikor hatalomra került. Döntéseit, belpolitikáját tehát teljes mértékben legitimnek tekinthetjük. Bár a demokratikus intézmények, mint például a harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás mennyire működik függetlenül (vagy mennyire működik egyáltalán) kérdéses, de ennek mérése, megállapítása nehéz. Nem úgy tűnik, hogy a drogellenes háború hamar véget érne, a vizsgálat pedig évekig elhúzódhat, így kérdéses, lesz-e bármilyen változás a közeljövőben.

A médiában sokat hallhatunk Szomália partjai mentén folyó kalózkodásról, ám a statisztikák szerint nem ebben a térségben zajlik a legtöbb bűncselekmény. Napjainkban Indonézia felségvizein történik a legtöbb kalóztámadás, nagyobb régióra vetítve pedig a Dél-kínai-tenger térségében. A Dél-kínai-tenger a világ egyik legforgalmasabb tengeri kereskedelmi útvonalának számít, területén sok ország osztozik, és még több hajózik, ezért a biztonság fenntartása csak nemzetközi összefogással valósítható meg.

Mit tekintünk kalózkodásnak?

Ha az ENSZ-konvenciókat tekintjük mérvadónak, akkor az 1982-es tengerjogi egyezmény (United Nations Convention on the Law of the Sea – UNCLOS) különbséget tesz nyílt tengeren és az államok territoriális tengerein végrehajtott hajók elleni fegyveres támadások között. A nyílt tenger a vízterület azon részét képezi, amely nem minősül államterületnek.

Ha a kalózkodás egy adott állam belvizein, parti tengerén, vagy csatlakozó övezetén történik, akkor az állam által feljogosított hadihajók, kormányszolgálatban álló járművek üldözőbe vehetik.
Az International Maritime Bureau (IBM) javaslatára és az Archille Lauro luxus óceánjáró 1985-ös kalóztámadása után (egy hajón utazó amerikai állampolgár életét vesztette), az 1988-as konvenció már megfogalmazza azt is, hogy a kalózcselekmény helyszínének a hajó nemcsak a jármű tengeren történő mozgásakor számít, hanem a kikötőben lévő hajók és személyzetük ellen elkövetett erőszakos cselekményeket is kalóztámadásnak minősíti.

Az 1990-es évektől

Az évtized második felében a bejelentett kalóztámadások száma folyamatosan erősödött a térségben. A legfertőzöttebb területek a Fülöp-szigetek, Thaiföld, a Malakka-szoros és Indonézia partjai voltak. A gyenge államhatalommal rendelkező országok és a folyamatosan terjeszkedő fekete, kínai érdekeltségekhez kötődő piac igazi melegágya volt a kalózkodásnak. Az évtized végi gazdasági válság tovább növelte a kalóztevékenységek számát, könnyebbé vált az elszegényedett, kilátástalan emberek bűnszervezetbe való toborzása.

Forrás: http://www.ijnhonline.org/articles/page/3/. Fellépés a kalóztámadások ellen

Már 1967-ben Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld létrehozták a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét (Association of Southeast Asian Nations – ASEAN), melynek egyik fő célja, hogy közös erővel visszaszorítsák a kalóztámadásokat a térségben.

Az 1990-es évek elejétől elszaporodtak a kalóztámadások a Malakka-szorosban, ezért az ASEAN térségében nemzetközi flotta bevetésével igyekezett felvenni a harcot a tengeri bűnözőkkel szemben. A nemzetközi beavatkozást eredményezően a Malakka-szorosból elkezdtek kiszorulni a kalózok, cselekményüket a Dél-kínai-tengeren, főként Hongkong közelében folytatták. Azonban a kínai hatóságok erélyesen léptek fel a bűnözőkkel szemben, több elfogott kalózt ki is végeztek.

Az 1997-es ázsiai gazdasági válság erőre hívta a kalózcselekményeket. A hanyatló gazdaság egyre több embert késztetett bűncselekmények elkövetésére. A nagyobb bandák értékesebb zsákmányok után eredtek, a feketepiac szükségletét próbálták kielégíteni, míg a kisebb kalózcsoportok jachtokat, halászhajókat fosztottak ki.

A 2000-res években a bűncselekmények száma ingadozó volt, ez a változó gazdasági helyzetnek tudható be. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a rendszeresített vízi és légi őrjáratoknak köszönhetően kevesebb kalóztámadást regisztrálnak a hatóságok.

Az ezredfordulót követően újfajta bűncselekménynek számít azonban a hajó eltérítése és a legénység túszul ejtése. Ilyen esetben a kalózok nem a szállítmányból szeretnének jövedelemre szert tenni, hanem a szállító jármű és a legénység váltságdíjából. 2017 októberében a nigériai partoknál egy német konténerhajóról kalózok raboltak hat embert, négy fülöp-szigeti, egy ukrán és egy magyar állampolgárt. A három hétig zajló  túszdráma után december elején a TEK sikeresen hazahozta a magyar állampolgárságú tengerészt.

A folyamatosan frissülő kalóztámadások jelentései, statisztikák és térképes nézet az alábbi linken érhető el: https://www.icc-ccs.org/index.php/piracy-reporting-centre/live-piracy-map

A kalózkodás visszaszorítása érdekében a kormányzati szervek fellépésein túl a magánszektor, a kereskedelmi vállalatok aktív részvételére is szükség van. Fontos a szállítójárművek megfelelő biztonságának biztosítása, a kísérőinek létszáma és felfegyverzése, ugyanis ezeket a tényezőket mérlegelvén választják ki a bűnözők a megtámadandó célpontot.

November 5-én lépett életbe az Iránnal szembeni szankciócsomag második intézkedése – mint arra Donald Trump már a múlt heti Twitter üzenetében is emlékeztetett. A megszorítások elsődleges célja az iráni olajtermelés és gázkivitel redukálása, mely nem csupán gazdaságilag sújtaná Iránt, de veszélybe sodorhatja az egészségügyi ellátást is. Ez azt jelentené, hogy az iráni kórházak, valamint az ellátmányozásban részt vevő gyógyszertárak megközelítőleg 6 hónapon belül nem tudnák ellátni a betegeket.

Az amerikai–iráni gazdasági háború idén májusban kezdett kibontakozni; akkor, amikor Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomalkuból (JCPOA) a Washington és a perzsa állam közötti viszony rendezése céljából. A szerződés felmondásának fő oka az Egyesült Államok gazdasági és politikai térvesztése, Irán intenzív fegyverkezése, és erősödő szíriai és iraki katonai jelenléte volt. Újból napirendre került a 2015 előtti szankciók esetleges bevezetése, melyet végül első körben augusztus elején aktiváltak. Ekkor a nemesfémek és fémek exportját mérsékelték.

Az Egyesült Államok jelenlegi intézkedése jóval mélyebben kívánja sújtani gazdaságilag a teheráni vezetést. Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a céljuk az iráni olajtermelés nullára való lecsökkentése, ami az ország teljes összeomlását vonhatná maga után. Az OPEC adatai szerint a tavalyi évben Irán olajkivitelből származó bevétele elérte az 52 milliárd dollárt; ami azt jelenti, hogy 2,125 millió hordó olajat exportált naponta. Kiélezetté teszi a helyzetet, hogy Irán legnagyobb kőolajimportőrei India, Dél-Korea, Japán, földgáz szempontjából pedig Törökország a legnagyobb felvásárló.

A felsorolt államok közül mindegyik az USA stratégiai szövetségese; a továbbiakban is fent kívánják tartani a kereskedelmi kapcsolataikat az iszlám köztársasággal, azonban egyes országok csökkenteni fogják iráni importjukat. Japán korábban megállapodást kötött az energiaügyi ellátásról, melyet továbbra is fenntart. Mindemellett árnyalja a képet a legnagyobb kőolajfelvásárló partner, Kína tevékenysége is, amely kiterjesztheti a gazdasági ellentéteket, különösen abból a megvilágításból, hogy a jelenlegi pekingi kormányzat és a Fehér Ház viszonya korántsem a legjobb.

Nyolc ország kapott átmenetileg mentességet a szankciók alól az Egyesült Államoktól arra az időtartamra, amíg az új beszállítókkal nem kötnek megállapodást. A legvalószínűbb, hogy India csökkenti olajkeresletét 40 százalékkal (ez napi 290 ezer hordó), ami hatalmas kiesést jelent. India az elmúlt időszakban napi 600 ezer hordó olajat vásárolt, ezzel Kína után a második legnagyobb partnere Iránnak. Indiát Dél-Korea követi, napi 300 ezer hordóval, ezt az arányt azonban folyamatosan csökkenteni kívánják. A kőolajból és földgázból származó export az iráni állami bevételek közel 80 százalékát teszik ki.

Az olajtermelés visszaesésével az ipari termelésen belül több szektor is veszélybe kerülhet Iránban. A folyamat kárvallottja lehet a hajógyártás, melyet főként az olajvállalatok láttak el megrendeléssel. Az energetikai megszorítások mellett korlátozták az iráni bankok működését is. A szankciók életbelépésével egy kibertámadás is érte az országos kommunikációs hálózatot, mint arról Hamid Fattahi, a hírközlési vállalat elnöke beszámolt.

Észak-Afrika Nyugat-Szahara

Október 31-én járt le az ENSZ 1991 áprilisában, a Nyugat-Szaharában indult MINURSO műveletének mandátuma. Az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres október elején a misszió mandátumának egy évvel való meghosszabbítását helyezte kilátásba. Ebben Franciaország támogatta, azonban az Amerikai Egyesült Államok fél évnél tovább nem kívánja kiterjeszteni a művelet hosszát. Október 31-én végül, további vitákat követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a MINURSO művelet mandátumát fél évvel meghosszabbító 2440-es számú határozatot.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa teljes mértékű támogatását fejezte ki Horst Kohler, a Nyugat-Szaharáért felelős megbízott tevékenysége iránt, aminek köszönhetően még idén decemberben tárgyalóasztalhoz ülhetnek a konfliktusban érintett felek. Az okirat hangsúlyozza egy megvalósítható és fenntartható politikai megoldás elérését az ügyben.

Továbbá a határozat egy új paragrafussal is bővült, melyben a Biztonsági Tanács fel kívánja szólítani a Polisszárió Frontot, hogy tartózkodjon minden olyan művelet végrehajtásától az ütközőzónában, ami a status quo esetleges megváltozását okozhatja a marokkói védelmi vonal keleti oldalán. Valamint felhívja az érintett felek – Marokkó, Algéria, Polisszárió Front, Mauritánia – figyelmét, hogy tartsák tiszteletben jogaikat és kötelezettségeiket, és ne akadályozzák az ENSZ által szervezett tárgyalások létrejöttét, illetve ne tegyenek semmit, ami a térség további destabilizációjához vezethet. Ezenkívül megerősítették, hogy az államok kötelesek betartani a MINURSO keretein belül elért katonai egyezményeket, köztük a tűzszüneti megállapodásokat is. (moroccoworldnews, angol)

Algéria

Algéria 2019 áprilisában újabb választások elé néz. Az Algériai Nemzeti Felszabadító Front (NLF) ismét a 81 éves miniszterelnököt, Abd el-Azíz Buteflíkat kívánja indítani erre a posztra. Buteflíka 1999 óta kormányozza az országot, ezzel egymást követő ötödik ciklusa elé néz. Az algériai lakosságnak 40%-a 25 év alatti fiatal, ezért ők életük során nem ismertek más vezető politikust.

Az iszlamista ellenzéki MSP párt (Movement of Society for Peace) elnöke, Abderazzak Mokri, az észak afrikai ország politikai intézményrendszerének fokozatos felbomlására hívta fel a figyelmet. Az MSP tagjainak felháborodását Szaíd Buhadzsa, a Nemzeti Népi Kongresszus főtitkárának távozásra való felszólítása váltotta ki. Ugyanis törvény szerint Buhadzsa megbízása csak akkor szűnik meg, ha feladatköreinek ellátását állapota nem teszi lehetővé, illetve ha lemond vagy elhalálozik.

Mokri hozzátette még, hogy a 2013-as agyvérzésének következményei miatt Buteflíka Zeraldában található otthonából kényszerül vezetni az államot. Nyilvános megjelenésére régóta nem került sor, ezért az ellenzéki pártok megkérdőjelezték alkalmasságát a miniszterelnöki poszt betöltésére, ugyanis távollétében miniszterei felett nem gyakorol senki kontrollt és nem tudni, valójában ki hozza a legfelső döntéseket. Valamint a megfelelő ellenzéki társadalmi csoportok jelenléte is hiányzik, ugyanis a politikai vezetés ellehetetlenítette azok működését, így egy kielégítő párbeszéd az állam és a lakosság között nem jöhetett létre. (aljazeera, MEMO, angol)

Egyiptom

Mahmúd Abbász Egyiptomban járt

A palesztin vezető Abdel Fattah el-Szíszivel találkozott abban az ügyben, hogy a palesztin kiegyezésről és a gázai helyzetről tárgyaljanak.  A találkozó a Világ Ifjúsági Fórum (World Youth Forum) keretein belül valósult meg, amely a béke, a fejlődés és a kreativitás témájára fókuszált. A kairói palesztin nagykövet, Diab al-Louh még aznap arról nyilatkozott, hogy a két vezető a legújabb palesztin politikai fejlődésről és a közös érdekeltségű problémákról fog beszélni. Továbbá kiemelte, hogy a két vezető együttműködése mély és hosszú időtartamra szól. Egyiptom az elmúlt időszakban bekapcsolódott azokba a törekvésekbe, melyeknek a lényege a Hamasz és a Fatah kibékítése, de jelenleg a vita befagyott állapotban stagnál 11 éve. (al-Jazeera, angol, 11. 03.)

Síita félhold

“A terroristák golyóval támadtak mi rakétákkal válaszolunk”-mondta Amir Ali Hadzsizade, a Forradalmi Gárda légierejének a parancsnoka azt követően, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda 6 egymást követő rakétatámadást hajtott végre az iráni Kermánsáhból az észak-szíriai Dáes pozícióira, iletve a terrorszervezet befolyási övezetébe tartozó területek ellen is. A fő célpont Dáes központja, Hadzsin volt.

A rakétatacsapást követően dróntámadást is végrehajtott a Forradalmi Gárda, mely az első, Irán határain átnyúló ilyen típusú akció.

A csapás elsődleges oka az ahvázi terrortámadásra adott válasz, ugyanis a merénylettel gyanúsított al-Ahwazija szeparatista csoport komoly támogatást kaphatott a szíriai terrorszervezettől. (Teheran Times, angol, 10.01.)

Hágai Nemzetközi Bíróság: iráni szankciócsomag enyhítése

Ítéletet hozott első fokon a Hágai Nemzetközi Bíróság az iráni szankciók ügyében, ennek értelmében az Egyesült Államok köteles a legalapvetőbb árucikkeket, azaz a humanitárius javakra kiterjedő korlátozásokat feloldani. Ez elsősorban a gyógyszereket és a kórházi ellátmányozást  érintené, és az agrártermékek behozatalát is könnyítené. A szankciók enyhítése magával vonná a légi korlátozások megszüntetését is.

Egyes vélemények szerint az USA legitimációs problémákkal küzd, ezért a szankciók további teljes körű fenntartásáért harcol, ugyanakkor a teheráni vezetés sikerként könyvelte el a döntést. A tárgyalások azonban másodfokon október 8-án tovább folytatódnak, így a szankciók további enyhülése még kérdéses. (Teheran Times, angol, 10.03.)

Dánia megszakította diplomáciai kapcsolatait Teheránnal

Merényletet akart végrehajtani az iráni titkosszolgálat Koppenhágában az Arab Ellenállási Mozgalom Ahváz Felszabadításáért nevű szeparatista szervezet vezetője ellen – jelentette ki Finn Borch Andersen, a dán titkosszolgálatok vezetője. A szeptemberi, ahvázi merénylet óta a teheráni vezetés nagyobb figyelmet fordít a tartomány biztonságát fenyegető csoportokra, nem riadva vissza az esetleges külföldi beavatkozástól sem.  

A dán rendőrség komoly erőket vonultatott fel az akció megelőzésére, lezárva az  Øresund hidat és több órára elzárva ezzel a fővárost. A hivatalos szervek információi szerint egy norvég állampolgárságú, de iráni származású férfit tartóztattak le, akinek köze lehet a támadáshoz.

Anders Samuelson, dán külügyminiszter elítélte Iránt és tevékenységét, kilátásba helyezve a további szankciók életbe léptetését (The Guardian, angol, 10.30.)

Irán erősíti légierejét

Elkezdődött az új, Koszár típusú harci repülők hadrendbe állítása – erősítette meg Amir Hatami, védelmi miniszter. A gépek negyedik generációs rakétacélravezető rendszerrel lettek felszerelve. Irán ezzel biztosítani kívánja dominanciáját a térségben, ugyanis ezzel a technológiával csak néhány állam rendelkezik a régióban. (Mehr News, angol, 10.31.)

Jemeni béke körvonalai

Fegyverszünetre szólította fel James Mattis, amerikai védelmi miniszter a Jemenben harcoló húszi lázadókat és a szaúdi vezetést. Mint kifejtette, túl sok vér folyt már és bízik abban, hogy a szaúdi és emirátusi szövetségeseik hajlandóak tárgyalni a jemeni felekkel. Ezt követően Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter is felszólította Szaúd-Arábiát, hogy állítsa le a légitámadásokat, melyek elsősorban a civil lakosságot sújtották leginkább.

A tárgyalások az előzetes tervek szerint Svédországban zajlanának, az amerikai vezetés arra számít, hogy megközelítőleg egy hónapon belül sikerül tárgyalóasztalhoz ülniük.

A helyzet érdekessége, hogy mindkét fél állandó fegyverkezésben van. Legutóbb a jemeni lázadó erők mutatták be legújabb, saját gyártmányú, Badr-1 típusú rakétájukat, mely védelmi célokat látna el. (Al Jazeera, angol, 11.01., IRNA 10.28.)

Szíria és a kurd kérdés 

Új különmegbízott Szíria ügyében 

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Szíriával foglalkozó különmegbízottja, Staffan de Mistura,  október közepén jelentette be, hogy a következő hónapban leköszön posztjáról. A svéd–olasz származású diplomata a döntést személyes okokkal indokolta. Azt nyilatkozta, hogy mandátuma végéig harcolni fog egy bizottságért, amely új alkotmányt készítene Szíria számára.

Utódjául Antonio Guterres, ENSZ-főtitkár Geir O. Pedersent jelölte meg, aki jelenleg Norvégia kínai nagyköveteként szolgál. Pedersen 1998 és 2003 között a Palesztin Autonóm Területeken volt Norvégia képviselője. A Főtitkár erről a döntéséről konzultált a szír kormánnyal, és a Biztonsági Tanács állandó tagjai is elfogadták a norvég diplomatát. AZ ENSZ-ben Oroszországot képviselő Vaszilij Nyebenzja szerint a szír kormány kész együttműködni az új különmegbízottal.

Geir Pedersen az ENSZ negyedik szíriai különmegbízottja lesz. Az első különmegbízott Kofi Annan volt, 2012. februártól augusztus végéig. Őt Lakhdar Brahimi, algír diplomata követte, 2014. május 31-éig látta el a különmegbízotti pozíciót. Staffan de Mistura pedig több mint 4 évet töltött különmegbízottként.  (Al Jazeera, angol, 10.31., TASS, 11.02.)

Megválasztották Irak új elnökét

Október másodikán Barhám Száleh, kurd politikust választotta meg az iraki parlament az ország elnökének. Száleh a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) tagjaként korábban a Kurd Regionális Kormányzat miniszterelnöke is volt. Az új elnök Adil Abdul Mahdi, iraki síita politikust jelölte miniszterelnöknek és kérte fel kormányalakításra. Szaddám Huszein bukása óta Irakban a hatalmat megosztják, a legerősebb pozíciót, a miniszterelnökét egy síita arab, majd az azt követő házelnököt egy szunnita arab kapja meg, elnöknek pedig egy kurdot választanak. (angol, Al Jazeera, 10.02.)

Törökország ismét be fog avatkozni Észak-Szíriában

Recep Tayyip Erdogan, török elnök bejelentette, hogy el fogják pusztítani az általuk terrorszervezetnek vélt kurd Népvédelmi Egységeket (YPG) az Eufrátesztől keletre, és mindent előkészítettek már egy újabb hatékony beavatkozáshoz.

Törökország számára a Népvédelmi Egységek (YPG) kurd milícia a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű törökországi terrorszervezet szíriai ága, ezért tartják őket is terroristának.

Október elsején a török elnök már arról beszélt, hogy Észak-Szíriában az Eufrátesz folyótól keletre fekvő területekről eltávolítják a YPG-t, és ellenőrzésük alá vonják a térséget. Október 26-án Erdogan „utolsó figyelmeztetést” küldött azoknak, akik Törökország határait fenyegetik, az üzenet egyértelmű címzettje a YPG volt. Két nappal a figyelmeztetés után már megkezdődött a határmenti kurd területek tüzérségi támadása.

A 2016-ban indított Eufráteszi Pajzs török hadművelet is a kurdok ellen irányult, célja az volt, hogy a török–szír határ mentén ne jöhessen létre egy egybefüggő kurd terület. Idén január 20-án pedig Törökország Olajág néven hadműveletet indított a Szíria északnyugati részén található, kurdok által uralt Afrín ellen. (angol, Reuters, 10.30.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika), Vámos Bence (síita félhold), Varga Levente Koppány (síita félhold) és Vincze Patrik (szíriai polgárháború és kurd kérdés) .

Partnerkapcsolatok

2018. október 1.: Közös nyilatkozat (Rácz-Nagy Judit)

A NATO főtitkára, Jens Stoltenberg és az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk közös nyilatkozattal üdvözölte az ország nevének megváltoztatásáról kiírt, előző napi macedón véleménnyilvánító népszavazás eredményét. A hosszadalmas névvitát eldönthető referendum Athén és Szkopje között történelmi jelentőségű lehetőséget biztosítana Szkopje számára, hogy egyenrangú partnerként csatlakozhasson a transzatlanti és európai közösséghez. Amennyiben a kormány kezdeményezi az alkotmánymódosítást, a délszláv országot Észak-Macedóniának fogják nevezni, és kezdetét veheti Szkopje euroatlanti integrációs programja.

2018. október 4.: Kibertámadás a hágai Vegyifegyver-tilalmi Szervezet ellen (Lendvai Tünde)

Hollandia a hágai Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) elleni támadásról értesítette a NATO tagországok védelmi minisztereit. Az Egyesült Királyság és Németország nemzetbiztonsági szervei meghiúsították a támadást, és még a művelet kivitelezése közben azonosították az orosz katonai titkosszolgálat (GRU) tevékenységét. Az Egyesült Királyság információi alapján a GRU áll több összefüggő kibertámadás mögött világszerte, melynek oroszországi célpontja is volt. Az orosz hibrid hadviselés ezen formája a civil lakosság számára is érezhető, emellett hatalmas gazdasági károkat okoz a megtámadott országnak. Ezért a NATO teljes mértékben kiáll az Egyesült Királyság és Németország kormányának nyilatkozata mellett, amelyben felszólították a moszkvai vezetést, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogszabályokat, és ne hátráltassa a nemzetközi szervezetek működését.

Oroszországhoz köthető több olyan hibrid támadási eset, amelyben beavatkozás történt egy ország választási rendszerébe vagy nagy mennyiségű dezinformációval befolyásolták a közvéleményt. A NATO emiatt tovább erősíti elrettentő védelmi képességeit, különös tekintettel az új Kibervédelmi Operatív Központ (Cyber Operations Centre) felállítására, melyről szintén október negyedikén tárgyaltak védelmi miniszteri szinten. A központ létrehozásával NATO irányítás alá integrálják a tagállami kibervédelmi képességeket, amely elősegíti a kibertérben végrehajtott műveletek hatékonyságát.

2018. október 11.: A NATO helyettes főtitkára izraeli parlamenti delegációval találkozott (Petróczki Márk)

A NATO helyettes főtitkára, Rose Gottemoeller a NATO–Izraeli kapcsolatokról tárgyalt a Knesszet elnökével és a Knesszet Külügyi és Védelmi Bizottságának tagjaival. Az izraeli delegáció emellett találkozott további NATO-vezetőkkel, illetve meglátogatták az Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központot is. Izrael nem tagja a Szövetségnek, hanem annak 1994-ben létrehozott, Mediterrán Dialógus elnevezésű együttműködésének a tagja.

2018. október 12.: Magyarország növeli a tudományos együttműködését a NATO-val (Nemcsényi Angelika)

Tudósok és szakértők tartottak NATO Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS) információs napot Budapesten október 11-én. Magyarország vezeti jelenleg azt az SPS projektet, ami a különböző tömegpusztító fegyverek elleni védelemmel foglalkozik.

Az információs napon hazánk és a NATO a jövő potenciális kutatási témáival is foglalkoztak, úgy mint a kiberbiztonság, a határvédelem és a környezetvédelem.

Dr. Sztáray Péter (KKM, államtitkár) szerint a növekvő számú fenyegetések arra ösztönzik a részes államokat, hogy fűzzék szorosabbra együttműködéseiket, és reméli, hogy a magyar kutatók és szakértők több kutatásban vehetnek részt a jövőben, ezzel erősítve a régió biztonságát.

Dr. Antonio Missiroli (az új biztonsági kihívásokért felelős főtitkárhelyettes) megállapította, hogy az SPS program a NATO egyik legértékesebb szövetségesi eszköze; elvégre a tudomány nem csak a kísérletekről, hanem az együttműködésről és a partnerségről is szól.

2018. október 12.: NATO főtitkár amerikai repülőhordozóra látogatott (Nemcsényi Angelika)

Jens Stoltenberg, NATO főtitkár október 12-én ellátogatott az amerikai haditengerészet Harry S. Truman repülőhordozójára. Az USS Truman a NATO legjelentősebb gyakorlatán vesz részt, a Trident Juncture-on, csatlakozva másik hatvan szövetséges hajóhoz.

A főtitkár megköszönte a hajó legénységének szolgálatát, hangsúlyozta, hogy az USS Truman mindennapos  elrettentést biztosít, és segíti a tengeri összeköttetések megtartását. Üdvözölte, hogy a hordozó részt vesz a gyakorlaton, amely 1987 óta az amerikai szállítmányozó csoport norvég vizekhez való látogatását jelezte. Állítása szerint a gyakorlat egyértelmű üzenetet küld a szövetségesi szolidaritásról, és arról, hogy a NATO készen áll minden fenyegetés elhárítására. Kiemelte a tengerészeti hatalom kulcsfontosságú szerepét a NATO megerősített elrettentésében és védelmében. Hangsúlyozta továbbá, hogy az Atlanti-óceán egy híd Észak-Amerika és Európa között, és ezt védelmezni kell.

2018. október 18.: Macedónia egy lépéssel közelebb a NATO tagsághoz (Nemcsényi Angelika)

A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (hamarosan életbe lépő döntés szerint Észak-Macedónia) nagy lépést tett a NATO csatlakozás felé, október 18-án megkezdték a hivatalos csatlakozási tárgyalásokat. A tárgyalások lefednek politikai, katonai és jogi kérdéseket is. A tárgyalások vezetője Alejandro Alvargonzález, a politikai és biztonságpolitikai főtitkárhelyettes. A legutóbbi tárgyaláson Jens Stoltenberg a következőt nyilatkozta: “Ha az összes alkotmányos változás megtörténik, és az új név is hivatalossá válik, aláírhatjuk a csatlakozási protokollt”.

Macedónia már korábban is dolgozott együtt a NATO-val, támogató szerepe volt több afgán és koszovói műveletben is.

2018. október 21.: A NATO segíti erősíteni Irak erőtervezési képességeit (Rácz-Nagy Judit)

Október 15. és 18. között került megrendezésre Bagdadban egy négy napos interaktív kurzus az iraki biztonsági erők számára, nemzetbiztonsági stratégiában tervező és missziót véghez vivő képességük megerősítése céljából. Több mint 40 iraki szakértő vett részt a workshopon, főleg az iraki Védelmi Minisztérium igazgatóságáról: tervezési, logisztikai, emberi erőforrás, pénzügyi és kommunikációs osztályokról, illetve az ISIS ellen létrejött globális koalíció (Global Coalition to Defeat ISIS) képviselői is jelen voltak.

A stratégiai irányelvek analízise az első lépés a teljes körű védelmi tervező folyamatnak, amelynek célja az Iraki Biztonsági Szervek felkészítése a jövőbeli kihívásokra. „A NATO meghatározó partnerként működik közre a projekt megvalósításában.” – jelentette ki az Iraki Hadsereg Tervezési Igazgatóságának parancsnoka, Adel vezérőrnagy .

„Az Iraki Biztonsági Szervek nem szenvednek hiányt a gyakorlati tapasztalatokban. Bár ez olyan terület, amelyet alakítani és mélyebben kívánunk fejleszteni a minket körülvevő országokkal is. Számos országban a haderőtervezés egy karrierút a hivatásos katonatisztek számára. Fejlesztenünk kell a saját haderőtervező egységünket.” – jegyezte meg az Iraki Védelmi Minisztérium Civil-Katonai Együttműködési Igazgatóság vezetője, Samir vezérőrnagy. Bora Onen kiemelte, hogy a program elengedhetetlen elem a haderőnemek fejlesztésében, amely „iraki megoldásokat” kíván. Az előrehaladáshoz kiváló szaktudással rendelkező személyekre, hadászati struktúrák felállítására, a haderőnemek képességeinek fejlesztésére van szükség, eszközökkel és továbbképzésekkel – a költségvetésnek megfelelően. Előreláthatólag 2018 novemberében és decemberében újabb műhelymunkák várhatóak Bagdadban.

2018. október 31.: A NATO-Oroszország Tanácsának ülése (Szabó Orsolya Réka)

2018. október 31-én Brüsszelben ülésezett a NATO és az Oroszországi Föderáció közös tanácsa, melynek lényege a 29 szövetséges és Oroszország közelítése. A nagykövetek több témát is érintettek, például az ukrán konfliktust, a katonai tevékenységekkel kapcsolatos problémákat, a transzparencia hiányát és ennek kockázatait, illetve szó esett még Afganisztánról és a hibrid kihívásokról is. Az átláthatóság érdekében a két fél beszámolt egymásnak a jelenleg folyó, nagyszabású hadgyakorlatokról (Trident Juncture 2018 és Vostok 2018). Szó esett INF szerződésről is, amit Jens Stoltenberg még mindig döntőnek tekint az euroatlanti biztonság kérdésében, és kiemelte, hogy az Egyesült Államok eleget tesz azon kötelezettségeinek, miszerint a programjaiban mindig elsődleges az átláthatóság. Hozzátette, hogy egyetlen fegyverzetkorlátozó szerződés sem lehet hatásos, ha csak az egyik fél tartja be, és sajnálatát fejezte ki, hogy Oroszország nem hallgat a kérésekre, ezért sürgeti az országot, hogy haladéktalanul tegyen eleget a szerződésnek.

A NATO 2014. során felfüggesztette gyakorlati együttműködését Moszkvával az ukrajnai események miatt; a Krím illegális annexiójára és Kelet-Ukrajna destabilizációjára hivatkozva. Ezzel párhuzamosan a politikai dialógus megmaradt és ebben fontos szerepe van a NATO-Oroszország Tanácsnak, továbbá a katonai kommunikáció útjait is nyitva hagyták, hogy a közös biztonság megmaradhasson és a kapcsolat kiszámíthatóbb legyen.

Műveletek

2018. október 4.: Egyezmény a zadari repülési kiképzőközpontról (Szabó Orsolya Réka)

Október 4-én a bolgár, horvát, magyar és szlovén védelmi miniszter által aláírt egyezménnyel a felek megegyeztek egy többnemzeti különleges repülési központ megalkotásáról, amely Horvátországban, Zadarban fog megvalósulni. Az itt képzett személyzet a jövőben a különleges műveleti erőknél fog tevékenykedni és irányítani. A NATO helyettes főtitkára, Rose Gottemoeler szerint a program egy újabb lépés afelé, hogy a szövetség adaptálódjon a változó biztonsági környezethez és hogy a különleges erők hatásosan reagálhassanak a kihívásokra. A program lépésről lépésre fog felépülni és a kiképzési lehetőségek is fognak bővülni az idővel, így a NATO egy fontos és egyedülálló előnyt szerez magának. A központ várhatóan 2019 végén nyílik meg és a szövetség alkalmazkodóképességéhez és készenlétéhez járul majd hozzá.

2018. október 08.: A NATO főtitkára köszönetet mondott Szerbiának (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg köszönetet mondott Szerbiának, amiért az helyet adott a Srbija 2018 elnevezésű civil vészhelyzeti gyakorlatnak. A gyakorlaton közel 40 ország 2000 fős személyzete vett részt. Ez volt az eddigi legnagyobb Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központ által szervezett gyakorlat, illetve az első, aminek Szerbia adott otthont.

BREXIT

Október 16-án az EU főtárgyalója tájékoztatta az Brexit-tárgyalások állásáról a 27 tagú formációban ülésező Általános Ügyek Tanácsát. Szó esett többek között a Dominic Raab, brit brexit-miniszter és Michel Barnier közötti legutóbbi megbeszélésről. Az EU főtárgyalója szerint intenzívek a tárgyalások, de néhány alapvető fontosságú kérdés továbbra is lezáratlan. Ilyen az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés elkerülésének kérdése. Az uniós miniszterek hangsúlyozták az uniós tárgyalóküldöttség vezetője iránti bizalmukat, ennek ellenére elmondták, hogy minden eshetőségre fel kell készülni.

„Most a brexitről folytatott intenzív tárgyalások kulcsfontosságú szakaszába lépünk. Az elnökség számára a legfontosabb kérdés és a legnagyobb kihívás az EU27-ek egységének megőrzése. Michel Barnier, a brexitről tárgyaló uniós küldöttség vezetője folyamatos támogatásunkat élvezi.” – nyilatkozta Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/11/04e4e6d0-6af8-4586-48bb-ebd30106eeef.mp4

Összefoglaló az Általános Ügyek Tanácsának október 16-i üléséről. Forrás: consilium.europa.eu.

Az uniós vezetők október 17-én egy munkavacsora keretében tekintették át a tárgyalások állását. Az ülés előtt Theresa May, brit miniszterelnök tájékoztatta az EU27 vezetőit az Egyesült Királyság aktuális álláspontjáról. Mindez után az Európai Tanács (50.cikk) ülésén ismételten megerősítették az egység iránti elköteleződésüket, és feltétlen bizalmukról biztosították Michel Barniert a tárgyalások töretlen folytatására. Megállapították, hogy az intenzív tárgyalások dacára nem sikerült kellő előrelépést elérni a tárgyaló feleknek.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke elmondta, hogy kész a főtárgyaló jelzése esetén rendkívüli európai tanácsi ülést összehívni a brexit témájában. Továbbá leszögezte, hogy a 21 hónapra tervezett átmeneti időszak meghosszabbítása nem került elő a tanácsülésen, de ha az Egyesült Királyság ezt szükségesnek tartja, akkor bizonyos abban, hogy az uniós vezetők azt pozitívan fogadnák. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke valószínűnek tartja a 21 hónap megtoldását, ugyanis az véleménye szerint időt adna a hosszú távú kapcsolatrendszer kialakítására.

Az átmeneti időszak alatt, azaz 2020. december 31-ig a kapcsolatrendszer minimálisan változna csak. Ha azonban ez idő alatt sem sikerül megállapodni a jövőbeli kapcsolatokról, arra az esetre szólna egyfajta „tartalékterv” az ír határ kapcsán, ami garantálná, hogy nem áll vissza a vámhatár. A tartalékterv részleteiről azonban még nem állapodtak meg a felek, így nem tudni, mi lenne benne és meddig tartana pontosan. A brit politikum egy jelentős része folyamatosan bírálja Theresa May brit miniszterelnököt, mivel egy korábbi kabinettag állítása szerint az átmeneti időszak 2021 végéig való kitolása több mint 15 milliárd fontba kerülne a szigetországnak. May szerint pedig már csak az ír határ kérdése van hátra, mivel a megállapodás már 95%-ban elkészült.

A miniszterelnök azt reméli, hogy a decemberi csúcs előtt sikerül megállapodni a határkérdésről is. Theresa May emellett ismételten elutasította egy újabb brexit-népszavazás ötletét, mivel azt a „politikusok szavazásának” tartja, nem az átlagpolgárokénak.

Védelempolitika

A német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen szerint fontos, hogy az Egyesült Királyság a brexit után is gond nélkül részt vegyen a projektekben a PESCO-n belül, illetve az Európai Unió misszióiban. Válaszként Gavin Williamson, brit védelmi miniszter azt nyilatkozta, mivel az Egyesült Királyságnak továbbra is fontosak maradnak az európai védelmi ügyek, ebben egyezségre fognak jutni a tárgyalások során.

Több mint 140 szakértő vett részt a Konzultációs Fórum a Fenntartható Energiáért a Védelmi és Biztonsági Szektorban elnevezésű konferenciasorozat második állomásán Varsóban, október 16-17-én. Az esemény célja az információk megosztása, az energiagazdálkodás, az energiahatékonyság fejlesztése és a megújítható energia használata a védelmi szektoron belül. A lengyel védelmi miniszterhelyettes szerint a rengeteg résztvevő azt mutatja, a zöldebb energiaforrások használata a védelmi szférában fontos ügy az Európai Uniónak.

Októberi nyilatkozatok, intézményi hírek

Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő nyilatkozatot tett a Külügyek Tanácsának megbeszélését követőn az EU nevében a venezuelai válságról, megerősítve ezzel a Tanács 2018. májusában elfogadott következtetéseit. Nyilatkozatában felszólította a dél-amerikai ország kormányát, hogy tartsák tiszteletben a nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogát, biztosítsák a sajtószabadságot, valamint működjenek együtt az ENSZ-szel az emberi jogokat illetően. Az EU hangsúlyozta, minden segítséget megad a válság demokratikus rendezéséhez, a migrációs válság enyhítéséhez, és a jövőben is figyelemmel kíséri majd az események alakulását.

Október 15-én a Tanács 2020. április 17-ig meghosszabbította a 2017. április 16. óta működő EUAM Irak megbízatását, és 64,8 millió eurós költségvetést fogadott el az időszakra. A misszió tevékenysége három stratégiai célkitűzésre irányul. Szakmai tanácsadással segíti az iraki hatóságokat a biztonsági ágazati reform végrehajtásában, emellett felméri, hogy az EU mely területeken nyújthat még ehhez segítséget. Feladata továbbá, hogy koordinálja a reformhoz nyújtott uniós és tagállami támogatást. Az EUAM Irak a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez is hozzájárul, tevékenységét egyéb, Irakban fontos szerepet játszó nemzetközi szereplőkkel, például a NATO-val együttműködve végzi.

Az Afrikából érkező migráció megfékezése

Az Európai Unió egyes országain, legfőképpen Görögországon és Olaszországon azután csökkent a nyomás, hogy létrejött az EU-Törökország megállapodás, és az Unió vállalta 6 milliárd euró kifizetését Törökországnak. A Politico megkérdezett több neves szakértőt is, hogy mondják el véleményüket arról, ha az Unió ekkora összeget költene el Afrikában is, akkor ott is orvosolható lenne átmenetileg a probléma. Dimitris Avramopoulos, a migráció, a belügyek és az állampolgárság európai biztosa azt nyilatkozta: „Európa harmadik országokkal való elkötelezettsége nem a pénzről szól. (…) A menekültügyi vagy migrációs válságokat nem fogja csupán a humanitárius segítségnyújtás megoldani.” Az előbb említett cikkre érkezett a Politico szerkesztőségéhez egy levél, ami többek között azt tartalmazta, hogy Európa azon gondolata, hogy lezárja határait, az cseppet sem csökkenti a migrációs nyomást Afrikában, sőt, fenntartják a segélyektől való függést és arra fogják késztetni az ott lakók tömegeit, hogy hagyják el saját otthonukat.

Uniós és ázsiai országok vezetői üzentek Trumpnak

Az Európai Unió vezetői ázsiai országok támogatását kérte az iráni megállapodások megtartásáért és a globális felmelegedés elleni fellépésért, ahol olyan országok voltak a résztvevők, mint Kína, Japán és Oroszország. Ezt nem lehet másként értelmezni, mint egy üzenetet az egyre inkább protekcionistább Egyesült Államok irányába.
Az 51 támogatói aláírás elég fajsúlyos ahhoz, hogy pártfogásba vegye a Világkereskedelmi Szervezetet, mert Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi szervezetből.

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.

Napjaink feszült világpolitikai helyzetében számos biztonsági szakértő a Suwalki-folyosót tartja az egyik legforróbb pontnak Európa területén, ahol az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), illetve az Oroszországi Föderáció között a legnagyobb az esély egy nyílt katonai konfliktusra. Elemzésemben kísérletet teszek a térség biztonsági kockázati szintjének értékelésére.

A Suwalki-folyosó és annak katonai jelentősége

A katonai biztonsági elemzők által Suwalki-folyosónak nevezett térség gyakorlatilag a Lengyelország és Litvánia között húzódó 104 kilométeres határvonalat fedi le, melynek területe egy katonailag nehezen védhető, szűk földrajzi rész. Nevét a határ közelében található Suwalki településről kapta. Geopolitikai jelentősége kettős: egyrészt a Baltikum köztársaságai kizárólag ezen a rövid szakaszon rendelkeznek szárazföldi kapcsolattal a NATO és az Európai Unió többi tagállamával; Oroszország szempontjából pedig ez a régió választja el a kalinyingrádi területet a vele katonailag és politikailag is szövetséges Fehéroroszországtól.

A terület elsősorban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, azon belül is Litvánia, Lettország és Észtország szempontjából jelent létfontosságú fenyegetést. Amennyiben a Suwalki-folyosó ellen Oroszország katonai műveletet indítana akár Kalinyingrád, akár Fehéroroszország területéről, rövid idő alatt könnyedén elvághatná a balti államokat Lengyelországtól, amivel ellehetetlenítené a szárazföldi utánpótlási vonalakat a NATO számára. Egy Baltikum elleni orosz invázió esetén az időfaktor kulcsfontosságú lenne annak érdekében, hogy az európai és az Európába telepített amerikai erők képesek legyenek a védekezésre, majd az ellentámadásra az agresszorral szemben. A Suwalki-folyosó elfoglalása ezt tenné lehetetlenné, gyakorlatilag védtelen célpontokká téve a Balti államokban található nemzeti és nemzetközi haderőket az invázióval szemben.

A konfliktus kockázatának mértéke

A NATO elemzői szerint azonban kicsi az esély a nyílt katonai műveletekre. Ahogy a 2014-es ukrajnai válság is megmutatta, Oroszország képes és hajlandó új típusú aszimmetrikus, illetve hibrid hadviselést folytatni, melyre még nem rendelkezik jelenleg megfelelő reagálási képességekkel a NATO. Litvániában Lettországhoz és Észtországhoz viszonyítva alacsony létszámú az orosz kisebbség, illetve földrajzilag sem a kockázatos régióban találhatóak. Mégis, az orosz konvencionális erők közelsége miatt valós kockázatokat jelenthetnek egy esetleges korlátozott aszimmetrikus művelet tekintetében. Egy válsághelyzet kialakításával a térségben Oroszország demonstrálni tudná az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének gyengeségét és a tagállamok kollektív védelembe vetett hitét.

Ezt a forgatókönyvet árnyalja, hogy bár az ukrajnai válság határozottan negatív hatásokkal járt a kelet-közép-európai térség biztonságára, ezzel együtt azonban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megerősítsék jelenlétüket a régióban; számos katonai alakulat telepítésével Lengyelországban, Romániában, illetve a Balti államokban. Ezenfelül az érintett tagállamok növelték a védelmi kiadásaikat és fokozták a haderejeik fejlesztését. Így Oroszország katonai agressziója Ukrajnában, amely a saját biztonságának biztosítására irányult, egyúttal az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti szárnyának megerősítésével és alapvetően az Egyesült Államok jelenlétének növekedésével járt.

2. ábra: A NATO erőinek elhelyezkedése a Suwalki-folyosó térségében. Forrás: joint-forces.com.

A lehetséges konfliktust befolyásoló tényezők

Egy, a Suwalki-folyosóban végrehajtott aszimmetrikus katonai művelet vagy felkelés végrehajtásának lehetősége azonban sokkal kockázatosabb, mint Kelet-Ukrajnában volt. Itt elsősorban három fő tényezőt lehet megállapítani: a kollektív védelem elvét, Fehéroroszország viselkedését és a jelenlévő etnikai kisebbségeket.

A magas fokú kockázat elsődleges és talán legfontosabb oka, hogy a katonai erő alkalmazása nem egy szövetségen kívüli semleges állam területén történne meg, hanem egy NATO tagállamén. Ez pedig hatalmas kockázatot rejt magában a felkelők konvencionális egységekkel és fegyverekkel való támogatását illetően, hiszen egy-egy „áttévedt” kalinyingrádi reguláris orosz alakulat elfogása gyakorlatilag az V. cikkely életbe lépésével járna.

Ezen az alapvető problémán túl természetesen az orosz katonai tervezőknek számolniuk kell még Fehéroroszország viselkedésével is. Az Alexander Lukasenko elnök vezette ország, bár tagadhatatlanul erős szálak fűzik Moszkvához, az utóbbi időben igyekezett a saját (még ha meglehetősen kis) mozgásterében a lehető legnagyobb távolságot tartani Oroszországtól, biztosítva a saját szuverenitását. Kérdéses lehet tehát, hogy a folyosó déli részén található ország milyen mértékben lenne hajlandó hozzájárulni egy, a közvetlen határai mellett végrehajtandó katonai művelethez.

Harmadik nehezítő tényezőként értékelném a már említett alacsony lélekszámú orosz kisebbséget a térségben, amely nem is közvetlen a Suwalki-folyosóban helyezkedik el.

3. ábra: Az orosz kisebbség elhelyezkedése és számaránya Litvániában. Forrás: commons.wikimedia.org.

Mind a NATO, mind pedig az Oroszországi Föderáció kiemelt helyen kezeli a Suwalki-folyosót a saját biztonságának szempontjából. Ezt alátámasztja, hogy az ukrajnai konfliktus kialakulása és eszkalálódása óta a felek számottevően megerősítették jelenlétüket a régióban és számos hadgyakorlatot tartottak a másik fél elrettentésére, úgy mint a „Zapad 2017” és a „Saber Strike 2018”.

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az európai biztonsági helyzet jelenének és jövőjének szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a Suwalki-térségre a NATO–Oroszország viszonylatban, hiszen annak ellenére, hogy a sajtó és a közvélemény érdeklődése elsősorban Ukrajnára koncentrál, valójában ez a terület tekinthető Kelet-Európa egyik „legforróbb” pontjának.

Október másodikán Dzsamál Hasogdzsi, rendszerkritikus szaúdi újságíró bement egy házasságához szükséges dokumentumot megszerezni Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, az épületet élve viszont már nem hagyta el. A török hatóságok szerint Hasogdzsit brutális módon meggyilkolhatták, ezt az állítást Szaúd-Arábia egészen október huszadikáig tagadta. A The Washington Post újságírójának ügye még sokat ronthat a királyság nyugati országokkal való kapcsolatain.

Korábban Szaúd-Arábia tagadta, hogy bármi köze lenne Hasogdzsi eltűnéséhez, szerintük elhagyta az épületet. Ezt sehogy nem tudták bizonyítani, a környező kamerák felvételei pedig egyértelműen cáfolták állításukat. Az október huszadikai szaúdi álláspont szerint Hasogdzsi a konzulátuson lévő emberek egy csoportjával való dulakodásban veszítette életét. Kérdéses, hogy ezt mennyire tartják az arab ország szövetségesei hihetőnek. Ha Törökország eddigi állításai igazak, akkor az a döntés, hogy feltárják az igazságot, és nem hagyják annyiban az ügyet, azzal járhat, hogy további hiteles részletek esetén a nyugati országok bizonyos szankciókat hozhatnak Szaúd-Arábiával szemben.

A szaúdi fővárosban, Rijádban október 23-tól 25-ig egy nagyszabású üzleti konferenciát (Future Investment Initiative) kívántak megrendezni, mintegy 140 szervezet 150 előadójával. A Hasogdzsi eset miatt azonban rengetegen mégsem fognak rajta részt venni. Kihagyja a „sivatagi Davos” néven emlegetett eseményt például Steven Mnuchin, amerikai pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezetője és Jim Yong Kim, a Világbank elnöke is.

A csúcs házigazdája Mohamed bin Szalmán trónörökös lesz. A koronaherceg terve a királyság megreformálása társadalmi és gazdasági téren egyaránt. A konferencia nyugati résztvevők általi bojkottálása azt is előre jelezheti a királyság számára, hogy a növekvő politikai kockázatok, és elszigetelődés miatt az elkövetkezendő évtized modernizációs törekvései is veszélybe sodródhatnak. A külföldi vállalatokat elriasztó történések megállíthatják a gazdáság diverzifikációját, így az továbbra is nagyrészt az olajexporton alapulna.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese a Közel-Keleten. Irán térségbeli riválisaként, az amerikaiak Iránnal szembeni egyensúlyként tekinthetnek az arab monarchiára. Súlyukat az is jelzi, hogy Donald Trump első külföldi útja hozzájuk vezetett, és bejelentettek egy 110 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.

Az Egyesült Államok elnökének bár szoros kapcsolatai vannak a szaúdi vezetéssel, október 11-én mégis kemény büntetést ígért az esetben, ha beigazolódik, hogy az uralkodócsaládnak köze van a gyilkossághoz.

Szaúd-Arábia az esetleges büntetőeszközökre gazdasági válaszcsapásokkal reagálhatna. Az kétségtelen, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepet tölt be az arab ország, viszont az nem valószínű, hogy fenyegetései beválnának, és akár egy nagyobb olajválságot is tudna okozni. Egyrészt az Egyesült Államokban lezajlott palaolaj forradalom miatt, másrészt pedig nem lenne érdeke a többi jelentős kőolajtermelő és -exportáló országnak követni a szaúdi szankciós olajpolitikát.

Donald Trump október 15-én a szaúdi királlyal, Szalmán bin Abdel-Azízzal, majd október 16-án Mohamed bin Szalmán koronaherceggel beszélt. A két telefonbeszélgetés után már teljesen más hangon nyilatkozott, mint korábban. Valószínűleg az elnök a kivárást választotta, és nem kívánt tovább ártani a kétoldalú kapcsolatoknak.

Az amerikai elnök attól tart, hogy ha a fegyvereladási megállapodás felmondaná, a szaúdiak konkurens orosz és kínai fegyvereket vásárolnának. Ez az elképzelése nem alaptalan, hiszen tavaly ősszel Szaúd-Arábia és Oroszország már aláírt egy fegyvervásárlási szándéknyilatkozatot 3 milliárd dollár értékben.

Az előző év májusában létrejött 110 milliárd dollár értékű fegyvereladási megállapodás amúgy sem biztos, hogy teljes egészében valóra válik, eddig a fegyvereladások értékében mindössze kicsivel több, mint a tizede valósult csupán meg.

Az amerikai védelmi iparban több tízezer munkahely szűnhetne meg, hiszen a szaúdi kormányzattal kötött megállapodás rendkívül széleskörű: 4 fregattot, 115 M1A2S Abrams tankot, Patriot légvédelmi rakétákat, THAAD rakétavédelmi rendszert, és 198 helikoptert vásárolnának.

A nyugati országok közül Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Kanada és Svédország is exportált fegyvert Szaúd-Arábiába az elmúlt években. A királyságnak szállított fegyvereket jemeni konfliktusban közvetlenül érintett ország számos incidense miatt (például civilek többszöri lebombázása) már eddig is sok bírálat érte. Elképzelhető, hogy a Hasogdzsi-ügy következtében egyes nyugati országok fel fogják függeszteni a fegyverexportot.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország egy olyan vizsgálatot szeretne, amely hihető, és a „lehető legnagyobb komolysággal” kezeli a helyzetet. Továbbá a szaúdi kormányzattól „teljes és részletes választ” várnak el.

Október 10-én a szakkollégium tagjai ellátogattak Bécsbe, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Képviseletére, ahol lehetőségük volt betekinteni a szervezet működésébe. A csapatot Dr. Szatmári László ezredes, Magyarország Állandó EBESZ Képviseletén belüli Katonai Képviselet vezetője fogadta és vezette körbe.

A látogatás során előadások keretében szerezhettünk ismereteket a szervezetről. Az első előadást az EBESZ Titkárságának munkatársa tartotta a szervezet létrejöttének történetéről, céljairól és alapvető értékeiről. Ezt követően beülhettünk a Biztonsági Együttműködés Fórumára, ahol megtapasztalhattuk, hogyan zajlik egy ilyen heti rendszerességgel tartott ülés. Szerencsénk volt hallani Kim Jaameri altábornagyot, a Finn Vezérkar tisztjének felszólalását, aki ismertette a finn katonai doktrína átalakulását; hallhattuk továbbá Dr. Aleksandr Serzhantov vezérőrnagyot, az Oroszországi Föderáció Vezérkarának tisztjét, aki az új orosz biztonsági stratégiáról beszélt; végül Jonas Lind alezredes, a Svéd Hadsereg tisztje szólalt fel, aki a Svéd Hadsereg Katonai Stratégiai Doktrínáját mutatta be. Külön megtiszteltetés volt, hogy az ülés elején köszöntötték a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjait is mint jelenlévő vendégeket.

A Fórum ülésén tett látogatás után a TNTD (Transnational Threats Department) munkatársa adott elő a transznacionális fenyegetések kezeléséről.  Az utolsó előadást már a bécsi magyar nagykövetségen hallgathattuk végig, ahol Dr. Szatmári László ezredes a Katonai Képviselet munkáját ismertette velünk.

Dr. Szatmári László ezredessel Magyarország Bécsi Nagykövetségén.

A 2015-ben közzétett ENSZ Világélelmezési Program Jemenre vonatkozó jelentései súlyos humanitárius katasztrófára figyelmeztettek arra hivatkozva, hogy az ország már a háború előtti időszakban, 2015 márciusa előtt is a legszegényebb államok sorába tartozott; nem csupán az arab államok között, de világviszonylatban is.

Múltban gyökerező megosztottság

A Jemenben kialakult válsághelyzet belpolitikai okokra vezethető vissza, melynek elsődleges forrása a társadalmi megosztottság. Első látszatra a törésvonalak vallási hátterűnek tűnhetnek, melyek az iszlám különböző, felekezetek közötti ellentétéből származnak. Azonban a jelenlegi konfliktus kialakulásának a vizsgálatánál figyelmbe kell venni a kétállami Jemen örökségét. 1990-ig a mai Jemen területén két különböző berendezkedésű állam működött, északon a Jemeni Arab Köztársaság Szanna központtal, délen a szocialista hátterű Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Moszkva erőteljes támogatásával. A szovjet befolyás megszűnésével az ádeni vezetésű államszervezet fokozatosan észak vonzásába került. Ebből kifolyólag az észak-dél ellentét a mai napig konfliktusforrás, amelynek eredménye, hogy a déli országrész mind a mai napig a marxista háttérrel rendelkező szeparatista mozgalmak központja maradt. Ugyanakkor a déliek szerepe napjainkig meghatározó a politikai életben, hasonlóan a szaúdi támogatású vahabita és szalafista tömörülésekhez, valamint a reformiszlamista al-Iszláh párthoz. A kialakult válság rétegeltségéhez hozzájárul a törzsi szövetségen nyugvó politikai befolyásolás és a regionális megosztottsághoz illeszthető szunnita-síita ellentét. A szunnita többségű Jemenben a lakosság megközelítőleg negyedét teszi ki a záidita síita kisebbség, legnagyobb számban az ország északi területein élnek.

Forrás: Geopolitical Future.

Az egységes Jemen első, közel két évtizedét az Ali Abdulláh Száleh elnök nevével fémjelzett korszak testesíti meg, mely több évtizeden keresztül fent tudta tartani a viszonylagos békét és annak látszatát a széles spektrumon mozgó társadalmi, vallási és törzsi ellentétek ellenére is. Ez a típusú, kompromisszumokon alapuló kormányzás könnyebben irányíthatóvá tette a déliek szeparatista és az északiak decentralizációs törekvései közötti feszültséget. A belső viszonyok megszilárdulásával a szannai kormányzat megítélése is pozitív irányba változott a nyugati nagyhatalmak számára. Azonban a Száleh-korszak korántsem tekinthető egy prosperáló békés időszaknak. A 2000-es évek elején az ország lakosságának közel fele egy dollár alatti jövedelemből gazdálkodott, így nem meglepő, hogy a gyerekek több mint 50 százaléka volt ebben az időszakban alultáplált. Emellett komoly tevékenységet fejtettek ki a különböző terrorszervezetek, főként a déli területeken, ahol az al-Káidának sikerült újraszerveződnie és korábbi pozícióit megerősíteni.

Belső villongásokból regionális háború

Száleh támogatói bázisa 2011-ben rendült meg, ekkor főként a törzsi vezetők vonták meg bizalmukat, mely az elnök hatalmának térvesztésével hozható összefüggésbe. A megmaradt támogatói körére már nem tudott támaszkodni, így politikai szerepének megőrzése helyett a lemondás mellett döntött. Az átmeneti időszakban az új hatalmi elit a nemzeti egység erősítését, a politikai és társadalmi egyensúly fenntartását helyezte előtérbe. A progresszív törekvéseknek azonban gátat szabott az akkor már felbomlóban lévő társadalmi és felekezeti egyensúly, melyet nagy mértékben Száleh személye tartott egyben. Tovább mélyítette a hatalmi és a törzsi viszonyok között húzódó repedéseket az átmeneti időszak alatt vezető szerepbe lépő Abd-Rabbuh Manszúr Hádi, aki nem rendelkezett olyan széles körű befolyási hálóval és kapcsolati viszonyokkal, mint elődje.

Az erőteljes széthúzó folyamatok 2014 és 2015 között eszkalálódtak, az északi Szada tartományban aktívvá váló al-Húszi mozgalom immár nem csak Jemenben jelentett biztonsági kockázatot, hanem Szaúd-Arábiára is kiterjesztette mozgásterét. A casus belli azonban a húszik déli terjeszkedése és az ádeni székhelyű Hádi-kormány megdöntése volt. A szaúdi vezetés mint az ádeni kormány gyámja avatkozott be fegyveres úton.

A konfliktus kitörése óta eltelt idő alatt a szaúdi-egyesült arab emirátusi koalíció nem tudott érdemi előrelépést mutatni, azonban a legnagyobb csapás így is a civil lakosságot érte és éri. Jemen teljes légi és tengeri blokádja tömeges éhínséget eredményezett a lakosság körében. A stratégiai fontosságú Hodeida kikötőjének ostromával a civil lakosság eleshet a nemzetközi segélyektől, mivel az import 70 százaléka ezen a kikötőn keresztűl érkezik az országba. Az élelmezés kérdése mellett problémát vet fel a tiszta ivóvízhez jutás, mely egészségügyi szempontból szinte kezelhetetlen helyzetet eredményez. Ennek következtében a háború kitörése óta már többször ütötte fel a fejét kolerajárvány, mely elsősorban a kiskorúakat tizedelte. Az ENSZ figyelmeztetése alapján Jemen 29 millió lakosából közel 18 millió fő élelmezése vált kérdésessé, míg 8,4 millió lakost érint súlyosan az éhínség. Ugyanakkor az ország gazdasága is romokban hever, 2015 óta az élelmiszerárak 35 százalékot növekedtek, míg a jemeni riál világpiaci értéke óriásit zuhant.

Globális szintű problémák

Az Arab-félsziget déli részén kialakult válságot többen vallási hátterűnek, a síita-szunnita irányzatok viszályának, Szaúd-Arábia és Irán proxy háborújának értelmezik. A feltételezés több esetben is kérdéseket vet fel. az Egyesült Államok korábban Iránt nem tekintette résztvevőnek, a húszi felkelőkhöz azonban több esetben olyan fegyverek érkeztek, amelyek Teheránhoz köthetők. Az elmúlt időszakban látványosan megnőtt a jemeni erők és a húszi fegyveresek katonai aktivitása, legutóbb a jemeni légierő dróntámadást hajtott végre Abu Dhabi reptere ellen, valamint tüzet nyitott több szaúdi hajóra.

A jemeni katonai sikerek ellenére a lakosság jövőbeli egészségügyi ellátása továbbra is kérdéses marad, ahogyan az élelmezés és a jemeni gazdaság felépítése is. Fennáll a veszélye, hogy egy új társadalmi szerződés hiányában a konfliktus eredményeként a térség újabb fegyveres csoportok központjává vállhat, melyek tevékenysége globális szinten is veszélyforrás lehet.

Szeptember 11-én, 20 év után először nyitották meg a határt Etiópia és Eritrea között. A két ország kapcsolataiban éles változás állt be Hailemariam Desalgen, volt etiópiai miniszterelnök lemondását követően, helyét ugyanis áprilisban Abiy Ahmed vette át. Az új államfő a kormányon levő EPDF (Ethiopian People’s Revolutionary Democratic Front) koalíciós párton belül az OPDO pártból (Oromo People’s Democratic Organization) került kinevezésre. Abiy Ahmed az első oromo nemzetiségű miniszterelnök Etiópiában.

Etiópia és Eritrea miniszterelnökei a határok megnyitásakor (forrás: aljazeera.com).

Az 1993-ban, Eritrea függetlenedésével kezdődő eritreai-etióp határvitának az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján, 2000-ben kötött egyezmény sem vetett véget. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag az UNIMEE (United Nations in Ethiopia and Eritrea) művelet elindítása mellett döntött, a két állam közti tárgyalások lebonyolításának segítése és a béke fenntartása céljával. A júniusban indult művelet mandátumát augusztusra kibővítették a fegyverszünet szavatolására és a határsértések megakadályozására. A műveletet az ENSZ BT 2008-ban felfüggesztette, mivel Eritrea ellehetetlenítette a megfelelő működését az üzemanyaghozzáférés korlátozásával, és az ehhez hasonló bénító intézkedésekkel.

A két ország közti béke a 2005-ös katonai erők mozgósítását követő, a hágai Nemzetközi Bíróság közreműködésével szervezett Etiópia-Eritrea Határbizottság tárgyalásain sem jött létre, ugyanis azt mindkát fél bojkottálta. Majd 2012-ben ismételten mélyülni kezdett a konfliktus, amikor Etiópia indított támadást az Eritrea fennhatósága alá tartozó területek ellen. Azonban Abiy Ahmed kormányra kerülését követően hamarosan, az etióp fővárosban hosszú évek után ismét delegációt fogadtak az eritreai fővárosból, Amarából, Osman Saleh külügyminiszter vezetésével. Szeptember 17-én Isaias Afwerki, Eritrea miniszterelnöke és Abiy Ahmed alá is írtak egy újabb békeszerződést, melyben rendezték a két ország kapcsolatait. A találkozónak a szaúdi Jeddah városa adott otthont. A közös határszakasz ünnepélyes megnyitására az aláírási ceremóniát megelőző héten került sor Burre városánál, ahol a legvéresebb harcok voltak 1998 és 2000 között. Az ortodox újév megünneplését követően Zalambesánál is szabaddá tették a határokat. Az államfők megállapodtak abban is, hogy a határ menti demilitarizált zónából kivonják fegyveres erőiket.

Az új etióp kormány kihívásai

Azonban az ellenséges viszony hirtelen békéssé válása számos olyan kérdést hagy nyitva, amire csak az idő előrehaladtával kapunk választ. Habár mindkét fél nagy lépéseket tett az új béke kialakításának érdekében, amely a fekete-afrikai térség stabilizálódásához is vezethet hosszú távon; ez pedig az Öböl menti államok érdekeit is szolgálná. Azonban a béke Etiópia és Eritrea társadalmi konfliktusait nem orvosolja.

Az Eritreából rengeteg ember menekülését előidéző kényszersorozás és a politikai üldözés még mindig hatalmas problémát jelent. Etiópiában pedig a kisebbségek közti állandósult összeütközések, és az ezek miatti belső menekültek nagy aránya kihívás a kormányzat számára. Az idei év során már több mint egy millió ember kényszerült elhagyni otthonát az oromo és gedeo népek összeütközései miatt. További lakókat telepítettek ki Moyale régióból az oromo és szomáli etnikumok közti egyre fokozódó feszültségek, illetve a gedeo és guijik közötti atrocitások miatt is a déli területeken. A kialakult menekülthelyzet miatt az ENSZ és a Vörös Kereszt is aggodalmát fejezte ki, ugyanis az újabb menekülők embertelen körülmények között kénytelenek magukat meghúzni. Az ENSZ Központi Reagáló Alapja 15 millió dollár értékű azonnal felhasználható segélyt bocsájtott a krízis sújtotta területeken élők számára.

Abiy elnök a kormányra kerülését követő napokban több pártot és szervezetet is eltávolított a terrorizmussal kapcsolatba hozható és üldözött csoportok fekete listájáról. A szervezetek nagy része politikai nézeteik miatt kerültek fel a listára, illetve azért, mert a kormányzat saját hatalmára nézve veszélyesnek érezte őket. Ezt követően reamnesztiát hirdettek az előző kormányzat által politikai bűncselekmények vádjával elítéltek számára. Az eddig tiltott Oromo Liberation Front visszatérő vezetőjét több tízezres tömeg fogadta Addisz-Abebában. Az ünneplő tömeg színes zászlókat lengetve vonult az utcákon, ami azonban feldühíttette  a főváros lakóit, mivel a zászlókat Oromia függetlenedésének szimbólumának tekintették – az incidens 20 ember halálát követelő összeütközésben végződött. Ennek oka, hogy a legnagyobb, eddig elnyomott etnikai csoport, az oromók fiatal tagjai, azaz a qerrook a közelmúltban a járdáikat nemzetiségüket jelképező színekre festették, és a városokban eltávolítottak minden más nemzetiségi zászlót. Az eseményeket követően az állam vezetősége felszólította az állam lakóit egymás nemzetiségi jelképeinek tiszteletére.

Az Etiópia-szerte jelenlevő etnikai feszültségek több száz éves múlttal rendelkeznek, számos területen a pásztorok legelőért folytatott harcaiból alakultak ki az egyre mélyülő ellentétek. A politikum több alkalommal is kihasználta ezeket, és sok esetben az elcsendesülő indulatokat ismételten felszították. Így az összeütközések időről időre egyre erőszakosabbá váltak, az elmúlt időszakban már több tucat ártatlan civil is életét vesztette az utcai harcok során.

A főváros utcáin zászlóval vonuló fiatal (forrás: qz.com).

A társadalom jelentősége

Mindez azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy a politikai elit egy fél év alatt hatalmas változásokon ment át, a helyi önkormányzatok körében nem történt érdemi változás. Az előző vezetőség alatt kialakított föderális rendszer megmaradt, ami a törzsi berendezkedés mentén szervezte meg a közigazgatást a regionális szinteken. Ebben az időszakban erősödtek fel a különböző etnonacionalista mozgalmak, és a gyenge lábakon álló etióp egység szétesése is megkezdődött.

A miniszterelnököt a rajongás mellett több oldalról érik kritikák is. Sokan hiányolják a korábbról megszokott agresszív kormányzati erők általi fellépést a mostanihoz hasonló, válságos társadalmi helyzetben, továbbá a helyi szintű vezetőség körében folyó korrupció és visszaélések miatt is. A vele szemben állított elvárások igen magasak; a romokban heverő gazdaság stabilizálása, egy működőképes demokrácia kiépítése és a nemzetiségi ellentétek megszüntetése. A hirtelen bevezetett reformoktól a lakosság gyors eredményeket kíván látni, ami tovább fokozza a feszültséget az országban.

Habár Abiy, elnöki székbe kerülésének első perceitől fogva, reformjaival igyekszik közelíteni egymáshoz a több mint 80 etióp kisebbségi csoportot és az ellenzékkel is szorosabbra fűzni kapcsolatait, a problémák gyökerei mélyebben rejlenek annál, hogy pár hónap alatt jelentős változást érjenek el a hosszú évek óta fokozódó konfliktusokban, valamint hogy az azok által okozott sérelmek feledésbe merüljenek. A remények az etióp fiatalsághoz fűződnek, tagjai ugyan látják, hogy az ország jövője az egységes nemzet kiépítésében rejlik, azonban egy évtizedekig tartó, elnyomó rendszer nyomait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni az etióp társadalomból.