Biztonságpolitika.hu

Napjaink köztudata szerint az orosz külpolitika földrajzi prioritásai számos területre terjednek ki a világon, melyek közül is a legfontosabb a szomszédos posztszovjet országok alkotta térség. Továbbá nagy jelentőséggel bír a gazdasági fő partner Európai Unió, a korábbi szuperhatalmi versenytárs Amerikai Egyesült Államok vagy a feltörekvő Kína. Ezek alapján a Balkán tehát nem tartozik szorosan az Oroszországi Föderáció elsődleges érdekeltségi területei közé, mégis időről-időre előtérbe kerül kérdése.

Ennek a periodikus megjelenésnek az oka a délkelet-európai térség múltjában keresendő. Számos történelmi esemény igazolja, hogy a balkáni országok helyszínként szolgáltak a nemzetközi közösség erőviszonyainak és a nagyhatalmak befolyási övezeteinek tisztázásához. Nincs ez másképp a 21. században sem, csak manapság a küzdelmeket már sokkal „csendesebben”, mondhatni kifinomultabb eszközökkel vívják egymással a felek.

A Balkán történelme során számos birodalomhoz tartozott, volt azok határvidéke, belső vagy belsővé váló külső területe, például a 17.századtól kezdődött meg az Oszmán Birodalom és az európai civilizációk küzdelme. Majd a 20.század elején az állammal vagy nemzeti identitással nem rendelkező népesség által lakott területekért indultak meg a harcok, melyek az első és második balkáni háborúban (1912 és 1913) csúcsosodtak ki. Ezt követően pedig az első világháború (1914-1918) során is folytak a harcok a balkáni befolyás megszerzéséért.

A befolyási övezetté válásában több ok közre játszik úgy mint, gazdasági, katonai, kulturális, vallási tényezők vagy a nemzetközi környezet a világhatalmi státusz demonstrálása. Jelenleg a legnagyobb terhet az 1990-es évek eseményei jelentik (belső és államok közötti konfliktusok) valamint a terület geopolitikai elhelyezkedése, melyet igen sok ország felismert már és igyekszik kihasználni. A Nyugat-Balkán azonban egy olyan térség, amely önálló nem képes kezelni és megoldani felmerülő problémáit. Például a kiéleződött a szembenállást Szerbia és Koszovó között, mivel Pristinában és Tiranában is – bár eltérő elkötelezettséggel de – felmerült egy Nagy-Albánia létrehozásának gondolata 2015-ben. Bosznia-Hercegovina törékeny stabilitását a három népcsoport közötti feszültség mellett, a korrupció elhatalmasodása veszélyezteti, míg a görögökkel vitatkozó Macedóniát a szlávok és az albánok közötti ellentét feszíti. Nem véletlenül hangzik el mostanában mind gyakrabban, hogy a Balkán újra puskaporos hordó lehet. Ezeknek köszönhetően a Balkán nemzetközi segítségre szorul, ezáltal pedig befolyásolhatóvá válnak államai. Napjainkban ennek a hatalmi játszmának az egyik legfontosabb szereplője pedig vitathatatlanul az Oroszországi Föderáció.

Oroszország és a Nyugat-Balkán kapcsolata

A Nyugat-Balkánt az európai kontinensen elhelyezkedő hat állam alkotja (Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Észak-Macedónia), amelynek az európai integráció területébe nem tartoznak bele.

Ezzel párhuzamosan ha megnézzük a térképen az Oroszország által, az elmúlt tíz évben Európa irányába végrehajtott katonai és/vagy politikai megmozdulásait, akkor pozíciómegtartás és egy fokozatos előrenyomulás figyelhető meg ezen államok irányába.

A folyamat 2008-ban kezdődött, amikor Oroszország ugyan nem ismerte el Koszovó függetlenségét, de bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatba lépett vele. A következő jelentős esemény . Illetve 2018-ban látott napvilágot az is, hogy orosz üzletemberek finanszíroztak NATO ellenes tűntetéseket Észak-Macedóniában a csatlakozás ellehetetlenítése érdekében. Végül pedig a legaktuálisabb esemény ami Oroszországot a Nyugat-Balkánhoz köti az az előbb említett pozícióerősítés Szerbiával. Moszkva igyekszik tehát balkáni befolyását úgy megtartani és növelni, hogy aktívan részt vesz a regionális konfliktusokban ,amellyel egyúttal éket ver a Nyugat és a balkáni államok EU-s integrációja közé.

Oroszország Nyugat-Balkánon való időnkénti megjelenése tehát egyértelműen az állami érdekek érvényesítéséhez és védelméhez kötődik. Így egészen biztos, hogy Moszkva akár rövid időtávlatban, akár hosszútávban gondolkodik, konkrét elgondolásokkal rendelkezik a térséget illetően.
Jelentőségteljességét Oroszország szemében a Nyugat-Balkán két dolognak köszönheti, egyrészt a geopolitikai elhelyezkedésének, hiszen ez a „kapu” a Nyugat felé az „Orosz Medvének”. Másrészt pedig az gazdasági érdekek amik a területen érvényesíthetők.  Ugyan kiemelt pozícióval rendelkeznek a balkáni államok a Kreml határon túli politikájában, a Föderáció mégsem tesz semmilyen, a helyi problémákat orvosolni igyekvő konkrét és nagyszabású lépést. Ez pedig annak köszönhető , hogy nem áll az érdekében a terület stabilizációja és béke kialakítása, sokkal inkább igyekszik a kialakult állapotot fenntartani, illetve a felmerülő lehetőségekkel a saját pozícióját erősíteni a térségben.

Ennek fő oka, hogy mint említettem az Oroszországi Föderáció számára a Nyugat-Balkán, elhelyezkedése végett egyfajta választóvonalként vagy kapuként funkcionálhat a nyugati hatalmakkal szemben. Itteni befolyása által rálátást nyer a „Nyugat” tevékenységére és közelebbről is összemérheti erejét vele, saját területeinek veszélyeztetése nélkül. Az orosz politikai vezetésnek az az előnyös, ha a térség megosztott, nem mennek végbe az EU-s és NATO-s csatlakozások, mert így egy belső állami és régiós konfliktusokkal fűtött területen, elegendő egy-egy szélsőséges nacionalista csoportot támogatnia, hogy a nyugatellenes és oroszbarát propaganda céltérjen a lakosság körében. Illetve ha nagyobb léptékben gondolkodunk és megnézzük a térképet, akkor kiderül, hogy a Balkán „birtoklása” elvezethet az orosz politikai vezetés egyik legnagyobb szabású tervének megvalósulásához. A régi birodalmi Oroszország határainak visszaállításához.

Oroszország fő célja tehát a Nyugat-Balkán államainak egy költséghatékony, a sikertelen EU-s  és NATO-s csatlakozások kudarcát ellentételező  oroszbarát alternatíva nyújtása. Amely egy sokkal nagyobb lélegzetvételű terv megvalósításának kisebb lépéseként tekinthető. A helyzetét pedig megkönnyíti számára ebben a hatalmai harcban, hogy számos történelmi szál, az ortodox vallás illetve a maga a szláv kultúra, amelyek összekapcsolják a két területet.

A nyugat-balkáni országok uniós integrációja (Forrás: EP/ MN-grafika)

Szerbia, mint Oroszország kapuja a „Nyugatra”

Az említett példák mellett kiemelkedő fontosságú és meglehetősen nyugtalanító volt a nyugati hatalmak számára, hogy már 2012-től kezdve, de különösen 2018-2019-es év folyamán Oroszország a Balkánért folytatott hatalmi versenyben számos úton-módon közeledett a hozzá kulturálisan és vallásilag is közel álló Szerbiához.
Ennek eredményességét szemmel láthatóan példázta az orosz elnök, Vlagyimir Putyin Belgrádban tett látogatása 2019 januárjában. A találkozó során számos olyan diplomáciai gesztus zajlott le, melyek egyértelműsítették az orosz-szerb barátsági viszonyt. Például a Szent-Száva Székesegyház előtt óriási tömeg köszöntötte Putyint, mint a legnagyobb szláv testvért. Aleksander Vucsics szerb elnök pedig még egy kiskutyával is megajándékozta az orosz politikai vezetőt, a szerb nemzet hálájának jeléül. Emellett pedig a két állam több mint 20 megállapodást kötött egymással, ami viszonyuk stratégiai partnerség szintre emelkedését is jelzi.
A megállapodások tárgya széles spektrumon mozgott, de a fókuszban a katonai, gazdasági és kereskedelmi együttműködések álltak.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette egyfajta üzenetként az USA számára, hogy országa tovább folytatja Szerbia katonai-műszaki eszközökkel való ellátását, azok szervízelését és modernizációját. Melynek keretében 2019-re datálták hét Mi-35 típusú harci, valamint három, Mi-17-es szállító helikopter átadását. Nem megemlítve a korábbi 2016-2018 közötti katonai együttműködés során már átvett Mig-29-es Fighter-eket. Valamint kiemelte, hogy az előző évi BARSZ-2018 kódnevű repülő harcászati gyakorlaton közös, orosz–szerb személyzetű MiG-29-es vadászgépek és Mi-8-as helikopterek vettek részt. Továbbá megemlítette, hogy úgy gondolja az Amerikai Egyesült Államok fő célja a régió destabilizációja. Ennek érdekében pedig, még ugyanezen évre előirányozták a Slavic Shield 2019 nevű hadgyakorlatot, szintén közös végrehajtással.

A 2019-es Slavic Shield hadgyakorlat (Forrás: Jovo Mamula, MC Odbrana)

Felmerül a kérdés az esemény kapcsán, hogy minek köszönhető az ekkora méreteket öltő összhang Szerbia illetve az Oroszországi Föderáció között. Alapvetően annak, hogy az orosz politikai vezetés gazdasági függésbe kívánja vonni a szerbeket, mégpedig a különböző nemzeti szerb projektek anyagi támogatásával.
Például a szerb vasút építését és modernizációját Oroszország közel 230 millió euróval támogatta illetve több mint 1,4 milliárd dollárt volt kész befektetni a Török Áramlat európai meghosszabbítását jelentő gázvezeték szerbiai szakaszának a megépítésébe. Ezeknek az anyagi invesztálásoknak a fényében nem meglepő a két állam közeledése, hiszen a nem is olyan régen a térséget háború sújtotta.  Ez után pedig az állam gazdasága még ingatag lábakon áll és szükséges a külföldi tőke behozatala. Éppen ezért a befolyás növelésének legkézenfekvőbb módja a befektetések finanszírozása volt orosz oldalról nézve.

Oroszország tényleges pozíciója a Balkánon

Oroszország számos alkalommal hangoztatta, hogy a Balkán destabilitása az Amerikai Egyesült Államok tevékenységének köszönhető. Valójában azonban, az 1990-es évek eseményeit követően a hatalmi harc többszereplőssé fejlődött. Hiszen már nem csak az USA, valamint a Szovjetunió szétesése után fennmaradt Oroszország harcol a helyi befolyásért, hanem a feltörekvő Kína, az EU és NATO és Törökország is.
Ezek az erők pedig közel ugyan akkora nyomást tudnak gyakorolnak a régió államaira. Hiszen a feltörekvő Kína fektette be 2019-ben a legtöbb pénzt például Szerbiában. Az Európai Unió a balkáni államok integrációja érdekben már több, mint 4,5 milliós vissza nem térítendő eurós összeggel támogatta a térséget. Az Egyesült Amerikai Államok pedig nem  csak Koszovó és a NATO-tagállamok jövőjét határozhatja meg a cseppfolyósított gázzal (LNG) hanem az egész Balkánét. Illetve a muszlim közösségeken keresztül a közelmúltban Törökország is megkezdte a balkáni országokra a nyomásgyakorlást.
Az tehát egyértelműen látszik, hogy nem egyedül az orosz vezetés próbája államai érdekeit minél erősteljesebben érvényre juttatni a területen hanem a nemzetközi közösség számos tagja is. Egyúttal az is érezhető, hogy a balkáni államok, a vallási, kulturális, történelmi vagy akár nyelvi szálak ellenére egyre kevésbé vágynak Moszkva elismerésére és támogatására. Ennek a törekvésnek a helyét az euroatlanti integráció és az iszlám térhódítása vette át.
Tehát a nagyhatalmi verseny többszereplőssé válása alapjaiban változtatta meg Oroszország pozícióját a térségben. A Föderáció kénytelen osztozni más hatalmakkal a befolyáson, igyekeznie kell a térség összes államával partneri viszonyt kialakítani és egyúttal a nagyhatalmak egy részével is együtt kell működnie. Hiszen ha például Oroszország és Szerbia mellé akár Törökország csatlakozik egy a BARSZ 2018-hoz hasonló hadgyakorlathoz, az már képes ellensúlyozni az euroatlanti integráció jelentette veszélyt.

Vlagyimir Putyin orosz és Alekszandr Vucsics szerb elnök egy belgrádi katonai parádén 2019-ben (Forrás: Stoyan Nenov)

Összegezve tehát annak ellenére, hogy erőteljes az orosz gazdasági és politikai jelenlét a térségben, a többi hatalmai harcban részvevő államhoz képest ez a részvétel igen csekélynek mondható. Moszkva ugyan minden eszközt igyekszik felhasználni annak érekében, hogy a számára történelmi és kulturális szempontból is közeli térségben megőrizze pozícióit. Egyúttal azt is felismerte, hogy a régebben alkalmazott módszerek már nem hatékonyak, így a változó biztonsági környezetben finomabb, összetettebb a tevékenységre van szükség. Így előkerül az eszköztárban a nem lineáris hadviseléshez tartozó diplomáciai vagy gazdasági nyomásgyakorlás is. Továbbá az orosz vezetés felismerte, hogy a térség országai igyekeznek kihasználni a külső hatalmak értük folyó versengését és az ebből fakadó nagymennyiségű anyagi befektetéseket is. Továbbá szélesebb lehetőségeket biztosít számára, hogy az EU és az USA közel harminc év alatt sem tudta a saját képére formálni a régió társadalmait.
Megszerzett és fix jogok, befolyási övezetek azonban nem léteznek, a jelenlétért igenis meg kell harcolni. Ezt pedig érzékeli a moszkvai politikai vezetés is, éppen ezért nem sajnálják akár a  vasútfejlesztésre, akár a gázvezeték építésre adott dollármilliókat. A moszkvai vezetés fő célja ugyanis, hogy a Nyugat-Balkán területén továbbra is megmaradjon a stabil orosz politikai, gazdasági és katonai jelenlét és befolyás.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Koronavírus az iszlám szemszögéből

Az iszlám vallás már másfél évezrede meghatározó tényezője a nemzetközi kapcsolatok alakulásának és napjainkban a vallási alapú konfliktusoknak is komoly táptalaját képezi. Mint minden világméretű szerveződés esetében, így az iszlámban is vannak olyan radikális szegmensek amelyek minden eszközt igyekeznek megragadni és felhasználni saját érdekeik érvényesítésére és meggyőződéseik hirdetésére.
Nincs ez másképp a napjainkat jellemző és hónapok óta húzódó koronavírus-járvány esetében sem. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ugyanis a koronavírus miatt kialakult helyzetet akarja kihasználni, hogy újból megtámadja a keresztény világot. Ezt támasztja alá a szervezet hetente megjelenő magazinjában az al-Nababban kiadott legújabb cikk. A cikk szerint ugyanis a koronavírus a „keresztesek legrosszabb rémálma”, melyet Allah szabadított a világra, hogy a keresztények minél többen szenvedjenek és hunyjanak el.
A nemzetközi és hazai elemzők ezt úgy értelmezik, hogy az ISIS nyíltan felszólította híveit a keresztény világ elleni terrortámadások végrehajtására amely tényleges és komolya fenyegetést jelent Európa számára. Továbbá az időzítés sem véletlen, hiszen a járványhelyzet nem csak az keresztény államok hatóságainak figyelmét köti le, de egyúttal a védekezés miatt megroppant gazdaságokból is kevesebb pénzt fordítanak a terrorizmus elleni küzdelemre.
A cikk érdekessége, hogy konkrét instrukciókat tartalmaz a koronavírus elleni védekezésre és felszólítja a híveket arra, ha megbetegednének kerüljék el az ISIS irányítása alatti területeket csökkentve ezzel az iszlámhívők megbetegedésének lehetőségét. Illetve megtiltotta, hogy ezek az ISIS tagok az európai államokból hazatérjenek.
Jóformán tehát a cikk formájában a vezetők egy koronavírus elleni védekezési kézkönyvet továbbítottak a hívek felé – különös figyelmet fordítva annak a hangsúlyozására, hogy az imádság megvédi az iszlamistákat a megfertőződéstől –, kiegészítve ezt azzal a ténnyel, hogy aki keresztény államban van azt cselekvésre sarkallják az iszlám vallás értékeinek védelme érdekében.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Az Iszlám Állam hivatalos televíziója éppen közfeladatot lát el – bemutatásra kerül, hogy a koronavírust “hogyan küldte Allah a hitetlenek számára büntetésül” (Forrás: Foreign Policy)

Koronavírus és a kereszténység kapcsolata – afrikai kitekintés

Az Etióp Katolikus Egyház híveinek száma manapság meghaladja az 1,3 millió főt, ez a kelet-afrikai állam lakosságának 1,2 %-át teszi ki. A katolikusok szétszóródva élnek a déli szövetségi államokban, illetve Adigrat település környékén. A hegyvidékeken élő irob pásztornép is teljes mértékben katolikus vallású. Az egyházközösség több felsőoktatási intézményt, iskolát adott az államnak, valamint kiállt a nemzeti egység és a béke megteremtése mellett. A szomszédos muszlim többségű Szomáliából és Szudánból egyre több bevándorló érkezik az országba, akik között feltehetően jelentős számban érkeznek szélsőségesek (így például dzsihadisták) is. A szintén szélsőséges Szomáliában működő al-Shabaab terrorszervezet többször hajtott végre támadásokat a határvidékeken etióp katonák és civilek ellen.

Az Open Doors (egy keresztény emberi jogi nonprofit szervezet éves világfigyelő listával, amely a keresztényeket sújtó, vallási intoleranciára visszavezethető bántalmazásokat igyekszik globálisan felmérni) legújabb és legfrissebb híreiben felhívja a figyelmet arra, hogy az afrikai keresztényeknek igen nehéz sorsuk van manapság, hiszen kettős veszélynek vannak kitéve: a heves keresztényüldözéseknek és a koronavírusnak. A lista szerint a keresztények a legveszélyeztetettebb helyzetben Etiópiában, Szudánban, Nigériában és Szomáliában vannak. Míg a járvány jelentősen sújtotta már Európát, Észak -Amerikát, Ázsiát, addig Afrika még csak a pandémia legelején tart.

A szomáliai al-Shabaab félkatonai szervezet egy felhívásában az alábbi kiírás szerepel: „Óvakodjon mindenki az olyan fertőzéstől, mint a koronavírus, mert ezt a keresztes lovagok – azaz keresztények – seregei hurcolják be az országba” – számol be róla a Felvidék.ma híroldal. Nemcsak Szomáliában fordul elő, hogy a keresztényeket teszik bűnbakká a koronavírus járványért. Ugyanez megtörtént Burkina Fasóban, Ugandában, Etiópiában azonban a kormányzat által biztosított segélyekből jellemző módon kihagyják a keresztényeket.

További felhasznált irodalom: Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2019 (Ujházi Lóránd, Kaló József, Petruska Ferenc; Háttér Kiadó, 2019)

Írta: Németh Csenge

Az al-Shabaab terrorista szervezet katonai szóvivője épp bejelentést tesz Mogadishu (Szomália) déli részén (Forrás: Reuters/ Feisal Omar)

Az Iszlám Állam a Fülöp-szigeteken

2020. április 17-én a Fülöp-szigeteken tűzharc tört ki a hadsereg felderítői és nagyjából 40, az Iszlám Államhoz hűséges Abu Sayyaf milicista között (utóbbiak között feltehetően magas rangú parancsnokok is jelen voltak). A helyszín a Mindanao-szigeten található Danag falu közeli erdős hegyoldal volt. Az egyórás összecsapás során 11 katona vesztette életét és további 14 sebesült meg. A dzsihadisták veszteségeiről nincs adat, de a vérnyomok tanúsága alapján a terroristák között is számos halálos eset és sérülés történhetett. A harcnak végül a milícia harcosainak visszavonulása vetett véget. Az elfogásukra tett kísérletek sikertelenek voltak.

A Fülöp-szigeteken nem maga az Iszlám Állam van jelen, hanem különböző iszlamista csoportok, mint a már említett Abu Sayyaf vagy a Bangsamoro Islamic Freedom Fighters, amelyek az előző évtized közepe felé hűségükről biztosították az ISIL-t. A legjelentősebb probléma, hogy fő felvonulási területük a keresztények által sűrűn lakott déli régió.

Mindanao-szigetén nem ez volt az első ütközet a dzsihadisták és hadsereg között. A sziget 2017 és 2019 között az ún. „martial law” (katonai közigazgatás) értelmében katonai ellenőrzés alá került, amelyet az ISIL-hoz hű dzsihadista milíciák jelenléte, illetve az általuk Marawi városa ellen elkövetett támadás indokolt. Ennek feloldása végül a lakosság elégedetlenségével és a törvény legitimitásának kérdésessé válásával történt meg tavaly december 30-án. Ennek hatására a térségben újra aktivizálta magát több iszlamista  csoport, újraindult a kalózkodás, illetve március 6-án egy, a mostanihoz hasonló lövöldözés történt.

A déli sziget katonai vezetője hangsúlyozta, hogy továbbra is fenntartják a biztonsági intézkedéseket, amelyeket korábban vezettek be, hogy le tudjanak számolni a terrorizmus fenyegetésével. Kormányzati szinten újra a „martial law” bevezetését helyezték kilátásba, ám nem ez élvez elsőbbséget, hanem a lakosság fegyelmezetlensége miatt a koronavírus járvány legyőzése érdekében hozott intézkedések.

Írta: Patocskai Péter

A fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte (balra) kezet fog a Moro Iszlám Felszabadító Front vezetőjével, Murad Ebrahimmal (jobbra) Manilában, egy állami rendezvényen, február 22-én, 2019-ben. (Forrás: AFP/ Noel Celis)

Iszlamista terror a Száhelben

A koronavírus elérte Afrikát is, és ezzel olyan területeket, mint a Száhel-övezet, amely napjainkban hosszú ideje biztonsági szempontból az egyik legveszélyeztetettebb területnek számít a kontinensen. Túl korai lenne még megmondani, hogy a vírus terjedését milyen mértékben tudják majd kihasználni az iszlamista terrorszervezetek, de az már most megállapítható, hogy a fertőzés nyomán kialakuló egészségügyi és gazdasági krízishelyzet okozta káosz kedvező környezetet biztosít számukra ideológiájuk és ezzel együtt befolyásuk kiterjesztésében.

Számos afrikai állam már a vírus előtt is kiszolgáltatott volt a dzsihadista erőszak számára. Ez számos nehézséget okozott a katonai erők megfelelő alkalmazásakor a terror-ellenes műveletek során. Március végén, a Abubakar Shekau által vezetett Boko Haram harcosai kilencvenkettő csádi katonát öltek meg egy rajtaütésben a Csád-tó környékén, melyet ezt követően a kormány harci övezetnek nyilvánított és szabad kezet adott a hadseregnek az offenzíva megindításához. A válaszcsapás nem is maradt el, és a hadsereg szóvivőjének elmondása szerint, az operáció során ezer harcost ártalmatlanítottak a térségben (a saját veszteség ezzel szemben ötvenkét fő volt). A csádi tevékenységével párhuzamosan negyvenhét nigériai katona is életét vesztette az Iszlám Állam nyugat-afrikai sejtjének támadásában, továbbá a hírhedt terrorszervezet közép-afrikai tagjai, pedig egy stratégiai fontosságú kikötő felett vették át az uralmat Mozambikban.

A kameruni kormány is felszólította az ország Nigériával közös határvidékén fekvő falvak lakóit, hogy térjenek vissza otthonaikba. A falusiak félelmét egy a Boko Haram által végrehajtott terrortámadás váltotta ki, amely során 2 fiatal öngyilkos merényletet hajtott végre Blama Kamosulu faluban. A falusiak a Boko Haram előnyomulásától tartva a közeli erdőkbe menekültek. A kameruni vezetés a térségbe vezényelte a hadsereg alakulatait, és a velük történő együttműködésre kéri a lakosságot.

Az al-Kaida szintén kihasználta a helyzetet, és Maliban aktivizálta magát. Akciójuk során, mintegy huszonkilenc főt öltek meg a hadsereg kötelékéből (mely állandó harcot folytat mindkét terrorszervezettel, folyamatos veszteségeket szenvedve).

Egy valószínűsíthető terrortámadás során legalább 10 ember vesztette életét a Mali központi régiójában található Bandiagarát körülvevő falvakban is. A szemtanúk elmondása szerint az elkövetők motorokon érkeztek, és a támadás végeztével a falukból elhajtottak 500 marhát is.  A térség vezetője Ali Dolo szerint az elkövetők a nomád fulani etnikumhoz tartoznak, akiket már többször megvádoltak a terroristák támogatásával.

A kialakult állapotot nem könnyíti meg az arra utaló egyre több jel sem, hogy a küldő országaik otthoni nehézségei miatt, a brit és amerikai csapatokat visszavonják a térségből, ezzel még több helyet engedve a szélsőségeseknek. Ezzel szemben a francia védelmi miniszter megerősítette, hogy a legnagyobb külhoni katonai missziójuk, 5100 katonával a régióban marad és felveszi a küzdelmet a dzsihadistákkal.

Írta: Hende Olivér és Párducz Árpád

Csádi katonák várnak a Boko Haram elleni hadművelet elindítására a Csád-tó közelében. A terrorszervezet március 23-i támadásával 92 katonát ölt meg, mely a valaha volt legmagasabb számú hivatalos tiszti állományú áldozatszámuk (Forrás: AFP/ Audu Marte)

Húsvét és Pészah a digitális egyház korában

A koronavírus-járvány következtében meghozott intézkedések a vallási közösségek életét is erősen befolyásolták, hiszen világszerte számos állam kijárási korlátozást vezetett be, ami azt jelenti, hogy csak alapos indokkal (élelmiszervásárlás, gyógyszertár, munka) lehet elhagyni a lakóhelyet. Ezen szabályok betartatása azonban komoly kihívást jelentett a kormányoknak, főleg az ünnepi időszak alatt.

A Vatikán március közepén jelentette be, hogy a húsvéti szenthét során rendhagyó módon a hívők nélkül fogja az egyházi eseményeket megrendezni. A zárt ajtók mögött megrendezett szertartásokat az internet segítségével, élő közvetítéssel juttatták el a hívőkhöz. Az online istentiszteletek során előfordult már néhány megmosolyogtató esemény, például március végén egy olasz pap a Facebook segítségével misézett, azonban véletlenül bekapcsolva maradt a filter opció, így a pap animált sisakban, napszemüvegben vagy éppen kalapban vezette le a szertartást.

A zsidó húsvét, a Pészah is hasonló körülmények között került megrendezésre. Izraelben is kijárási tilalmat vezettek be az ünnepi időszak során, azonban a kormány nagyobb ellenállásba ütközött, ugyanis a lakosság nagy része nem volt hajlandó karanténban tölteni a kivonulás ünnepét. Bné Brak városát rendőri zárlat alá kellett helyezni a vírus gyors terjedése miatt, ugyanis az emberek a rendeletet figyelmen kívül hagyva folytatták a csoportos imádkozást.

Összességében elmondható, hogy a vallási vezetők jól reagáltak a korlátozásokra; felszólították a híveket a rendeletek betartására, és a szertartások digitális megrendezésével igyekeztek segítséget nyújtani ebben a nehéz időszakban. A kormányokra nagy felelősség hárul, hogy meggátolják a vírus terjedését, ezért mindent megtesznek, hogy a vallási közösségek is betartsák a szabályokat. A görög hatóságok például drónokat telepíttettek a templomok közelébe, hogy megfigyeljék az egyházakat, valamint utcai járőröket alkalmaztak a húsvéti ünnepségek alatt, meggátolva így a hívek csoportos gyülekezését. Egy francia templomban nagy felháborodást keltve fegyveres rendőrök zavarták meg a misét, ugyanis bejelentést kaptak arról, hogy több ember tartózkodik a templomban a megengedettnél. Kérdés az, hogy az ehhez hasonló szituációk okozta feszültség mikét fogja alakítani az egyházi közösségek és a hatóságok kapcsolatát.

Írta: Ács Nóra

Ultraortodox zsidó férfi imádkozik a háza udvarán az izraeli Bnei Brakban 2020. április 14-én, miután Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök szigorú kijárási korlátozásokat vezetett be a koronavírus-járvány miatt. A korlátozások érvényben maradnak a nyolcnapos zsidó húsvét, a pészah ünnepének végéig, így a zsinagógák sem nyitnak ki.
(Forrás: MTI/AP/Oded Balilty)

A hindu nacionalizmus iszlám- és kereszténységellenessége

Április elején a Tablighi Jamaat muszlim tömegmozgalom Delhi Nizamuddin negyedében tartott többhetes ünnepének eredményeképpen az Indiában diagnosztizált új típusú koronavírusos megbetegedések száma megugrott. Ez a hatóságok szerint azzal magyarázható, hogy a szervezet március 3-án kezdődő többhetes ünnepségének még akkor sem vetettek véget, amikor India március 24-én bejelentette a vírus miatt meghozott első korlátozásokat. Felmerült továbbá az is, hogy a fertőzést a külföldről érkező, többek között bangladesi, indonéz, kirgiz, vagy maláj papok vihették be Indiába.  Ezen okoknál fogva a muszlim mozgalom tagjai ellen elkövetett ellenséges fellépések száma is emelkedni kezdett. Először csupán az interneten jelentek meg az iszlámellenes posztok, hashtagek, majd a Bharatiya Janata kormánypárt minisztere Mukhtar Abbas Naqvi a muszlim gyülekezést egyenesen egy tálib bűnténynek nevezte. A  konfliktushelyzet heteken át elhúzódott: április 16-án a Tablighi Jamaat helyi vezetőjét, Muhammad Saad Khandalwit gyilkosság vádjával előállították, illetve a vallási ceremónia 25 résztvevőjét letartóztatták.

Azonban a hindu nacionalizmus megerősödése a muszlim lakosság egyre nagyobb részének is terhet jelent: a vallási indíttatású fenyegetések még a koronavírus ellen küzdő orvosok, nővérek irányába is egyre gyakoribbá váltak, mert számos hindu hívő meggyőződésévé vált az, hogy a muszlimok szándékosan akarják elterjeszteni a kórt az ázsiai szubkontinensen.

A márciusban bejelentett 27, keresztényellenes atrocitás után áprilisban további hívők váltak a  hindu nacionalista támadások áldozataivá. A hónap elején erőszakos hittérítés hamis vádjával keresztényeket állítottak elő a dél-indiai Tamilnádu államban. A mintegy 30 hívőt mind tevékenységük közben, mind a rendőrségen provokálták, fizikálisan bántalmazták, de nem sokkal később szabadon távozhattak, azzal a feltétellel, hogy városukban, Viluppuramban befejezik a hinduk keresztény hitre történő térítését.

Írta: Fuksz Emese

Új-Delhi Nizamuddin kerületének kórházaiba szállítják azokat, akiken a koronavírus tünetek kimutathatók (Forrás: Dalip Kumar)

A Jehova Tanúi keresztény kisegyház üldöztetése az Oroszországi Föderációban

„Szélsőséges tevékenysége” miatt 2017-ben előbb felfüggesztette majd beszüntette az orosz legfelsőbb bíróság a Jehova Tanúi kisegyházat, mely szerinte „családokat választ szét, gyűlöletet kelt és emberi életeket fenyeget”. Az 1870-es alapítású, amerikai eredetű kisegyház a szovjet időkben is tiltott volt, 1996-os Borisz Jelcin elnök általi rehabilitációjukig tagjait Kazahsztánba és a Távol-Keletre száműzték. Jaroszlav Szivulszkij orosz Jehova Tanúi egyik főképviselője szerint a döntés „alkotmányellenes” volt, hiszen az garantálja a vallásszabadságot. A szervezet korábban betiltásra került Kínában, Észak-Koreában, Üzbegisztánban, Türkmenisztánban, Grúziában, Tádzsikisztánban, Szaúd-Arábiában, Iránban és Irakban. Moszkva a szervezet vagyonát elkobozta.

Szűk két évvel a felekezet betiltása után Oroszország kiosztotta az első börtönbüntetést is a „jehovista extremizmus” miatt. A büntetett a 46 éves Dennis Christensen dán állampolgár, akit 2017. májusában tartóztattak le. Ügyvédje szerint veszélyes precedenst teremthet az ellene folytatott eljárás. Jarrod Lopes, a kisegyház New York-i központjának sajtószóvivője február 18-án arról számolt be, hogy Szurgutban, Szibériában legalább 7 őrizetbe vett jehovistát kínoztak meg orosz rendőrök. A központ szerint a Jehova Tanúit levetkőztették, fojtogatták, megverték és fegyverrel kényszerítették az őrszobán. Az orosz hatóságok tagadnak. Március során kiosztották az első börtönbüntetést a vallás követőinek a Krímen is. Az egyik börtönre ítélt, Filatov szerint azért tartóztatták le, mert egy Jehova Tanúi Bibliát olvasott.

A világ aggodalmát fejezte ki a vallásszabadság kérdését illetően az Oroszországi Föderációban. Többek közt az Amnesty International és az Egyesült Királyság is fogalmazott meg elítélő nyilatkozatot. Utóbbi felolvasására az EBESZ-ben került sor. Fionnuala Ní Aoláin ENSZ képviselő szerint Oroszországban összekeverik a vallásszabadsághoz való jogot és az extremizmus elleni harcot, ami ilyen és ehhez hasonló áldatlan helyzethez vezet. Az orosz bíróság eközben úgy döntött, hogy megsemmisíti az ügyet, feltételesen szabadon bocsájtja a jehovistákat és új tárgyalást indít, ugyanis az előző sértette szerintük a büntetőeljárási törvényt. Sokak szerint a Jehova Tanúi elleni bírósági támadások a büntető törvénykönyv szigorítása miatt sokszorozódtak meg, szintúgy mint a kémperek, valamint a hatalom képviselőinek verbális megsértése miatt kirótt büntetések.

Írta: Gönczi Róbert

Dennis Christensent épp a tárgyalóterembe vezetik, Orjol városában, hogy meghallgassa a bírói döntést “extremista bűncselekményéről”, 2020. febr. 6. (Forrás: AFP/ Mladen Antonov)

 

Vallási kegytárgyakkal összefüggő bűncselekmények napjainkban

A vallási kegytárgyak illegális kereskedelme, feketepiacon való értékesítése, rongálása és eltulajdonítása nem új, ugyanakkor folyamatosan formálódó globális kérdés, mivel általában az összefüggő és komplex ellátási láncok mentén zajlik, gyakran kapcsolódik a szervezett bűnözői hálózatok határokon átnyúló tevékenységéhez.

A fokvárosi St. Mary katedrális hívőit megrázta a templomban, illetve az ott fellelhető használati tárgyakban és vallási ereklyékben vandálok által okozott, 100.000 dél-afrikai rand (hozzávetőlegesen 1.750.000. forintnak megfelelő) értékű rongálás. A betörés április 18-a éjjelén történt, számos, könnyen értékesíthető vallási kegytárgyat, köztük ezüst gyertyatartókat és ostyatartót, kelyhet loptak el az elkövetők. A fokvárosi egyházmegye püspöke arra kérte a helyi közösséget, hogy maradjanak erősek, majd közös imára szólította fel híveit.

Az Oxfordi Egyetem professzorát, Dirk Obbinket letartóztatták 120 ókori papiruszdarab eltulajdonítása és eladása miatt, mely Márk evangéliumának töredékét tartalmazta. A kutató az elmúlt évek során felhívta magára a hatóságok figyelmét, amikor 13 papirusztöredéket adott el az amerikai Hobby Lobby vállalat számára, mely vezérigazgatója megnyitotta (az azóta már bezárt) Biblia Múzeumot Washingtonban, ahol nemcsak lopott, hanem hamisított műalkotásokat is lefoglaltak.

A kulturális értéket hordozó ereklyék, műkincsek illegális feltárásának és kereskedelmének megakadályozását a nemzetközi közösség a Brexit során is figyelemmel kíséri. Mind az Unió, mind az Egyesült Királyság elkötelezett a kulturális örökség megóvása mellett, ebből következően az ehhez kapcsolódó illegális piacok felszámolása és pénzügyi bűncselekmények megakadályozása is prioritásként jelentkezik az elszakadási tárgyalások során. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság kiemelt helyzetben van az európai művészeti és régiségpiacon, továbbra is kulcsszerepet játszik a kulturális tárgyak tiltott ásatása és mozgatása elleni harcban az Unióból való távozást követően is.

Írta: Györgyi Dominika

A dél-afrikai St. Mary katedrális betörés és vandalizmus áldozata lett (Forrás: ANA/ Armand Hough)

Szerkesztette: Gönczi Róbert

Bosznia-Hercegovina államiságának kezdete óta vitatott és rendszeresen felmerülő kérdés a többségében szerbek lakta entitás, a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) esetleges függetlensége. Az 1992-95 között zajló, körülbelül százezer halálos áldozattal járó boszniai háború eseményei is főleg a boszniai szerbek elszakadási, önállósodási törekvései körül forogtak. Végül a daytoni békemegállapodás széles autonómiát biztosított Bosznia Hercegovina mindkét fő részegységének (a bosnyák-horvát többségű Bosznia-Hercegovinai Föderációnak és a Boszniai Szerb Köztársaságnak), azonban szerb részről időről időre napirendre kerül az elszakadás, főleg ha valamilyen sérelem éri a Republika Srpska autonómiáját. E téma ismét aktuálissá vált, miután Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina hármas államelnökségének szerb tagja egy, a szerb többségű entitásra nézve hátrányos alkotmánybírósági döntés után kilátásba helyezte az elszakadásról szóló népszavazás megtartását, ráadásul az állami szintű döntéshozatalban a szerb képviselők felfüggesztették tevékenységüket. E cikk célja megvizsgálni és bemutatni, hogy az országban ismét fellángoló feszültségek milyen eredményre vezethetnek, illetve hogy a nemzetközi közösség miként viszonyul a Boszniai Szerb Köztársasághoz, amelynek Szerbiával való kapcsolataival is kiemelten foglalkozom.

Milorad Dodik, az Államelnökség szerb tagja (Forrás: EPA/ Andrej Cukic)

Elszakadási törekvések rövid történeti áttekintése napjainkig

Az 1995-ös daytoni megállapodás nem szolgáltatott galapot Bosznia-Hercegovina részegységeinek teljes önállósodására vagy más államhoz való csatlakozására. Ennek ellenére már egy évvel a megállapodás megkötése után napirenden volt a Republika Srpska (RS) a Jugoszláv Szövetségi Köztársasághoz aló csatlakozása (amely abban az időben a mai Szerbia Montenegró és Koszovó területét foglalta magában) . Biljana Plavsic, az RS akkori elnöke, később háborús bűnökért elítélt, biológusprofesszorból lett politikus azonban kénytelen volt meghátrálni a nemzetközi közösség nyomása miatt.

A 2000-es évek során a Boszniai Szerb Köztársaság függetlenedési törekvéseit összekapcsolták Koszovó státuszával. A közvélemény szerint, amennyiben Koszovó egyoldalúan kinyilvánítja függetlenségét, függetlenségi referendumot kell tartani a Boszniai Szerb Köztársaságban is. 2008 februárjában az RS törvényhozói olyan határozatot fogadtak el, amely kimondta, hogy amennyiben a nemzetközi közösség többsége, különösen az Európai Unió elismeri Koszovó függetlenségét, úgy megtartják a függetlenségi népszavazást. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alapvetően a boszniai szerbség sem nézte jó szemmel a koszovói törekvéseket, ezért sem ismerte el Bosznia-Hercegovina az új állam függetlenségét.) Milorad Dodik akkoriban az RS miniszterelnökeként koordinálta az eseményeket, a Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) elnökeként. Hivatkozási alapként az önrendelkezéshez való jogot hozták fel, mint legfőbb érvet: ha a koszovóiaknak volt joguk meghatározni a saját jövőjüket, a boszniai szerbeknek miért ne lenne? Az USA és az EU is hevesen ellenezte ezt a lépést, így a népszavazást azonban nem tartották meg. Az akkori Bosznia-Hercegovináért felelős főképviselő (High Representative for Bosnia-Herzegovina), Miroslav Lajcák elmondása szerint a Republika Srpskának nincsen joga elszakadni Bosznia-Hercegovinától, hiszen annak területi integritását a daytoni békemegállapodás arantálja. g

2011-ben ismét napirenden volt egy népszavazási kezdeményezés, azonban a korábbihoz hasonló okok miatt ez is meghiúsult. Milorad Dodik 2012 októberében, már a Republika Srpska elnökeként, kijelentette, hogy az általa irányított entitás függetlenné fog válni, és hogy az RS önálló államként is képes lenne fennmaradni.  A helyzet 2015-ben kezdett ismét élesedni, amikor Dodik és pártja gyakorlatilag pártprogrammá tette a régió függetlenségének elérését, azzal érvelve, hogy a bosnyák többség aláássa a Republika Srpska autonóm jogköreit. A tervek szerint amennyiben 2017 végéig az RS nem tudja bővíteni autonómiáját, 2018-ra népszavazást kezdeményeznek az elszakadásról. A nemzetközi közösség természetesen ismét kritikával illette e törekvéseket, a daytoni egyezményre hivatkozva. Milorad Dodik erre válaszul azzal érvelt, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság saját alkotmánya (amelyet a daytoni egyezmény alapján módosítottak 1995-ben) tartalmazza az önrendelkezés jogát. Emellett Bosznia-Hercegovina szerb nemzetiségű vezetői sérelmezték, és napjainkban is sérelmezik az állami szintű bíróságok és ügyészségek tevékenységét, szerbek elleni elfogultsággal vádolva működésüket. Az állami szintű Alkotmánybíróságot pedig a három idegen állampolgárságú bíró jelenléte – amely a daytoni megállapodásban elő van írva – miatt támadja a szerb vezetés. Dodik végül 2017 szeptemberében jelentette be, hogy nem lesz függetlenségi népszavazás 2018-ban. Mivel azonban az elnök csak halasztásról beszélt, így várható volt, hogy az ügy pár évvel később ismét aktuálissá válik. Ez pedig 2020 februárjában következett el.

A daytoni szerződés aláírása (alsó sor, balról jobbra) Alija Izetbegovics (Bosznia-Hercegovina képviselője), Franjo Tudjman (Horvátország képviselője) és Szlobodan Milosevics (Jugoszlávia képviselője) által (Forrás: Anadolu Agency)

A jelenlegi szituáció

Bosznia-Hercegovina Alkotmánybíróságának 2020. február 7-i, 117-ik plenáris ülésén az ország alkotmányával ellentétesnek találta a Republika Srpska törvényhozása által alkotott mezőgazdasági földterületekről szóló törvény 53. cikkelyét, mely szerint az egykor a jugoszláv állam tulajdonában álló mezőgazdasági területek nem Bosznia-Hercegovina, hanem a Republika Srpska tulajdonát képezik. A szerbek fő érve, hogy az oszmán uralomi idején a városokba költöző, közigazgatási tisztségekhez és egyéb előnyökhöz jutó bosnyákok lemondtak földterületeikről, így azok hitelt érdemlően, földhivatali könyvek által is szerb tulajdonban kerültek. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint a föld állami tulajdon, így az a föderatív szintű állam tulajdonát kell, hogy képezze. A Republika Srpska Népek Tanácsának (Council of Peoples – olyan szerv, amelyben mindhárom nemzetiség képviselteti magát az RS-ben) hét bosnyák képviselője indítványozta ezen alkotmánybírósági eljárást, amely azt eredményezheti, hogy az ügy a kelleténél is több etnikai színezetet kap (főleg annak tükrében, hogy Dodik 2008-ban felvetette, hogy muszlim, azaz bosnyák bírók ne járhassanak el a Boszniai Szerb Köztársaságra vonatkozó ügyekben).

Ezen határozat volt a kiindulópontja az azóta húzódó politikai válságnak. Milorad Dodik (aki 2018-tól a háromtagú, rotációs államelnökség szerb tagja) vezetésével a boszniai szerbek ismét a külföldi alkotmánybírók jelenlétét támadják, az Alkotmánybíróságot elfogultsággal vádolják és működését az RS elleni támadásként értelmezik. Felmerült az is, hogy a két szerb nemzetiségű alkotmánybírót eltiltják a szerv munkájában való részvételtől. Annyi bizonyos, hogy az állami szintű döntéshozatali szervekben a szerb képviselők felfüggesztették részvételüket, és egy új, az Alkotmánybíróságot megreformáló törvény elfogadását sürgetik – ez azonban alapvetően alkotmányellenesnek minősül. Hasonló bojkottra sor került már 2019 márciusában is, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített egy, a Boszniai Szerb Köztársaságban bevezetett ünnepnapot. Tavaly a szerb ellenzéki pártok nem támogatták Dodik lépését, mivel akkor a központi kormányzat működőképességének fenntartásában voltak érdekeltek, abban való részvételük miatt. Idén azonban minden szerb párt támogatja a döntéshozatali bojkottot. A Szerb Demokrata Párt (SDS) alelnöke szerint az Alkotmánybíróság döntéseivel a szerbek identitását rombolja. Milorad Dodik ismét a Republika Srpska elszakadását helyezte kilátásba, élesen szembehelyezkedve az Egyesült Államokkal és az EU-val.

A boszniai szerb vezetés 2020. február 15-én Belgrádba látogatott, ahol Aleksandar Vucic szerb elnökkel vitatták meg az aktuális helyzetet. Vucic kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy a Republika Srpska lépései, intézkedési ne vezessenek a régió destabilizálásához, azokat jogszerűen, intézményi úton kell megvalósítani. Dodik ennek ellenére elkötelezett a népszavazás megtartása mellett, kérdés, hogy lendülete kitart-e az éles külföldi bírálatok ellenére is. A jelek szerint Bosznia-Hercegovina az egy évig tartó kormányalakítás után pár hónappal újabb politikai válsággal néz szembe.

Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, a háromtagú boszniai államelnökség soros vezetője (b) és Aleksandar Vucic szerb elnök a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásainak huszadik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a dél-szerbiai Nisben 2019. március 24-én. A katonai szövetség a jugoszláv haderő Koszovóból való kivonását kényszerítette ki az 1999. március 24-én indított légicsapással
(Forrás: MTI/EPA/Djordje Savic)

Nemzetközi felügyelő szervek tevékenysége Bosznia-Hercegovinában

A boszniai háborúnak véget vető, a nemzetközi közösség által kidolgozott békemegállapodásról (General Framework Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina) 1995 novemberében állapodtak meg az érdekelt felek, az USA Ohio állambeli Wright-Patterson légibázisán. A hivatalos aláírásra Párizsban került sor ugyanezen év december 14-én. Azon kívül, hogy ezen megállapodás IV. melléklete tartalmazza Bosznia-Hercegovina alkotmányát, a nemzetközi közösség jelentős ellenőrzési jogokat állapított meg magának az egyezmény megalkotásakor. Az egyik legfontosabb a békefenntartó missziók további jelenléte az országban, amelyek a daytoni egyezmény katonai aspektusait hajtják végre és azok betartását ellenőrzik. Az 1992-től jelen lévő UNPROFOR-t (United Nations Protection Force) felváltotta a NATO IFOR-missziója (Implementation Force), amely 1995-96-ban tevékenykedett az országban. Ezt váltotta a szintén NATO által vezetett Stabilisation Force (SFOR), melyet 2004-ben az Európai Unió tagállamainak újdonsült kül- és biztonságpolitikai együttműködése jegyében az EUFOR Althea missziója váltott fel, amely napjainkig is működik. A békemegállapodás civil, politikai rendelkezéseinek érvényesüléséért az Office of the High Representative (OHR, Főképviselői Hivatal) felelős. A főképviselő szoros kapcsolatot tart fenn az ország különböző politikai és civil szereplőivel, koordinálja tevékenységüket, emellett az 1997-es bonni konferencián többletjogokat is kapott: amennyiben úgy találja, hogy valamely helyi tisztviselő a békemegállapodás elveivel ellentétes tevékenységet folytat, eltávolíthatja hivatalából. Ezen felül szükség esetén beavatkozhat a törvényhozási folyamatokba, jogot alkothat. Összességében megállapítható, hogy napjainkban Bosznia-Hercegovinában a főképviselő gyakorolja a legnagyobb politikai hatalmat. A Szarajevóban székelő Főképviselői Hivatalnak 1996 májusától a Republika Srpska adminisztratív központjában, Banja Lukában működik egy regionális irodája is. Az általános cél az, hogy a főképviselő döntéshozó szerepe folyamatosan átalakuljon egy közvetítői szerepkörré, amelyhez azonban a helyi viszonyok számottevő javulása volna szükséges, a társadalmi élet minden területén. A főképviselői posztot 2009 óta Valentin Inzko osztrák diplomata tölti be. 2011-től az Európai Unió külön képviselteti magát Bosznia-Hercegovinában, a Special Representative (különleges képviselő) személyében, aki jelenleg a szintén osztrák Johann Sattler. E posztot legfőképp az ország EU-integrációs folyamatának koordinálására hozták létre. A nemzetközi közösség ország feletti legteljesebb kontrollját az ún. Peace Implementation Council („Béketeremtő Tanács”) testesíti meg, amelyben összesen 55 állam, illetve nemzetközi szervezet vesz részt. Ezen szerv rendelkezik egy irányító testülettel (Steering Board), amelyben főleg a nagyobb nyugati országok és az EU képviselői foglalnak helyet. Az irányítóbizottság rendszeresen ülésezik Szarajevóban a főképviselő elnöklete alatt, ahol a résztvevő államok nagykövetei politikai tanácsokkal szolgálnak a főképviselő számára.

Olasz katona készül, hogy felhúzza az SFOR zászlóját Szarajevóban, miután aláírásra került a daytoni megállapodás (Forrás: SSGT Michael Featherston/U.S. Department of Defense)

A nemzetközi közösség válasza a kialakult helyzetre

A 2. pontban vázolt helyzettel kapcsolatban a Peace Implementation Council irányító testülete 2020. február 19-én jelentetett meg egy állásfoglalást. A Steering Board először is támogatásáról biztosítja Bosznia-Hercegovina Alkotmánybíróságát és az abban szolgáló bírákat is. Emellett felhívja a figyelmet az alkotmánybírósági határozatok kötelező voltára, melyek végrehajtása minden esetben kötelező az illetékes hatóságok számára. Az Alkotmánybíróságot a jogállamiság és a demokrácia legfontosabb építőköveként említi a közlemény, amely elfogadhatatlannak minősíti a Republika Srpska tisztviselőinek bojkottját az állami intézményekben. A nemzetközi közösség ugyanezen dokumentumban kihangsúlyozza, hogy a Bosznia-Hercegovina két entitása közötti Inter-Entity Boundary Line em jelent államhatárt, így az nem implikálja a Boszniai Szerb Köztársaság államiságát. A közlemény világossá teszi, hogy Bosznia-Hercegovina szuverén állam, melynek területi integritását és államberendezkedését a nemzetközi közösség a daytoni békemegállapodás endelkezéseinek fenntartásával szavatolja. Ennek megfelelően egyik entitásnak sincsen joga az elszakadáshoz. Kiemelik, hogy a két entitás csupán a Bosznia-Hercegovina Alkotmánya által létrehozott képződmények, így ez azt jelenti, hogy az alkotmánynak teljes körűen alá vannak rendelve. A Peace Implementation Council arra szólít fel minden politikai szereplőt, hogy tevékenységükkel segítsék elő az országban végrehajtandó reformokat, amelyek elengedhetetlenek a Bosznia-Hercegovina Európai Uniós integrációjához vezető úton. Jelzésértékű, hogy Oroszország, bár tagja az irányító testületnek, e közlemény kiadásában nem vett részt.

A közlemény gyakorlatilag nem tartalmaz semmilyen új információt, a nemzetközi közösség hosszú évek, évtizedek óta ugyanezen érvekkel próbálja lecsillapítani a szeparatista törekvéseket. Egyértelműnek látszik, hogy ha Milorad Dodik és a Republika Srspka vezetése kiírná a népszavazást az elszakadásról, a nemzetközi erők (például az EUFOR-misszió) azonnali közbeavatkozása miatt meghiúsulna a lebonyolítása. Amennyiben a Republika Srpska ennek ellenére önkényesen kikiáltja függetlenségét, alig lenne olyan állam a nemzetközi porondon, amely elismerné (a nyugati szövetségi rendszerbe tartozók közül előreláthatólag egy sem). Emellett kérdéses, hogy Dodik retorikája ellenére mennyire lenne egyáltalán életképes egy önálló RS. Ha a földrajzi jellemzőket nézzük, láthatjuk, hogy a mindkét entitáshoz tartozó Brcko-i körzet pontosan kettévágja a Republika Srpska területét, emellett a horvát határ mentén beékelődik az RS területébe a Bosznia-Hercegovinai Föderáció legkisebb kantonja, a Posavina kanton is, mely két részre oszlik (Orasje és Odzak). Nehezen elképzelhető, hogy egy állam ilyen előnytelen földrajzi elhelyezkedéssel képes lenne megfelelően működni és egy gazdasági-jogi egységet alkotni.

A világ egyik legbonyolultabbjaként számon tartott bosznia-hercegovinai választási rendszer, valamint a regionalitás kérdését jelentősen megbolygató Brcko-i körzet és Posavina kanton (Forrás: Center for Strategic & International Studies)

A Republika Srpska kapcsolatai Szerbiával

A daytoni egyezmény lehetővé teszi Bosznia-Hercegovina két entitása számára, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki más államokkal, összhangban és egyetértésben az állami szintű kapcsolatokkal. Ennek megfelelően 1997. február 28-án a Boszniai Szerb Köztársaság együttműködési megállapodást kötött a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal (későbbiekben Szerbia). Eszerint a felek számos területen szoros együttműködést alakítottak ki, emellett a két fél elnöke, miniszterelnöke és kormányzata között is rendszeres párbeszéd zajlik a 2006-ban felújított egyezmény által létrehozott Együttműködési Tanács, illetve más formális és informális csatornák keretében. Kiemelt az együttműködés az infrastrukturális és energiaügyi fejlesztések terén, Szerbia ráadásul jelentős összegekkel támogatja a Boszniai Szerb Köztársaságban megvalósítandó projekteket. Zeljka Cvijanovic, a Republika Srpska elnöke egy 2019 eleji közleményében kifejezte háláját Szerbia segítségéért és külön kiemelte, hogy Szerbia az „RS belügyeibe való beavatkozás nélkül” törekszik a régió helyzetének javításához hozzájárulni. Emellett Vlagyimir Putyin 2019. januári belgrádi látogatásának alkalmából kiválónak nevezte Oroszország és a Boszniai Szerb Köztársaság partneri kapcsolatát. Említésre méltó, hogy a boszniai szerbek elszakadását Oroszország sem támogatja, többek között azért, mert a szerbek vétói nélkül Bosznia-Hercegovina lényegesen közelebb kerülne a NATO-hoz, az ország esetleges NATO-tagsága pedig újabb ütés lenne a balkáni befolyását megtartani kívánó orosz külpolitikának.

Már az 1997-es egyezmény is tartalmazta, hogy a két fél kooperációja Bosznia-Hercegovina területi integritásának teljes körű elismerése mellett zajlik. Sok más külső tényező mellett Szerbia közvetlen támogatásának hiánya is szerepet játszhat abban, hogy a boszniai szerb vezetés a sok ígéret ellenére sohasem tartotta meg a függetlenségi népszavazást. Az egymást követő szerb kormányzatok a hivatalos megnyilatkozásokban következetesen elzárkóztak a Republika Srpska Szerbiához csatolásától. Milorad Dodik egy 2017. novemberi interjúban megjegyezte, hogy az „egyetlen akadály a Boszniai Szerb Köztársaság elszakadására az maga Szerbia”. Ebből is következik, hogy az RS szeparatista irányultságú vezetői a Bosznia-Hercegovinától való elszakadás során elsősorban a Szerbiához való csatlakozást tekintik prioritásnak, hiszen az entitás önmagában kudarcra lenne ítélve. Továbbá Szerbia számára nemzetközi hitelességét is negatívan érinthetné a boszniai szerbség nyílt támogatása az elszakadásra: ha az alapvetően etnikai alapon kivált Koszovó függetlenséghez való jogát nem ismeri el, a szintén etnikai alapon elszakadni kívánó RS függetlenségét, illetve anyaországhoz való csatlakozását sem támogathatja nyíltan, figyelmen kívül hagyva a daytoni egyezményt.

Milorad Dodik és Vlagyimir Putyin találkozója 2016 szeptemberében (Forrás: Kremlin.ru)

Összegzés

Összességében megállapítható, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság esélye az elismert, független állammá válásra vagy a Szerbiához való csatlakozásra szinte minimális. Ezzel a boszniai szerb politikusok is tisztában vannak, azonban a szeparatista retorika (melynek ékes példája Dodik 2020 februárjában a Banja Luka-i parlamentben elhangzott „Goodbye BiH, welcome RS-Exit” kezdetű beszéde), a függetlenségi népszavazás lebonyolításának ismétlődő ígérete, az állami szintű döntéshozatal bojkottal való megbénítása nem engedi lecsillapodni a nacionalista érzelmeket, és ez politikai hasznot jelent az érintett pártoknak és politikusaiknak. A fenyegetések gyakorlatba való átültetése beláthatatlan következményekkel járna a régió stabilitására nézve, így hivatalosan Szerbia is ellenzi Bosznia-Hercegovina területi egységének megbontását.

A nemzetközi közösség, bármennyire kiterjedt jogkörrel is rendelkezik az ország irányításában, a szerb nemzetiségű lakosság alapvető érzelmi attitűdjeit nem tudja megváltoztatni. Amennyiben ez a tendencia a jövőben is folytatódik, szinte biztos, hogy Bosznia-Hercegovina nem fog tudni érdemben előrelépni a működőképes és modern állammá váláshoz, és az euroatlanti integrációhoz vezető úton.

Írta: Kőbányai Dénes

A 2011 óta máig tartó líbiai konfliktust rengeteg tényező befolyásolja. A regionális és globális hatalmak érdekszféra építése, a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a migrációs válságban játszott szerepe, valamint az olaj- illetve gázmezők birtoklása, amiből jelentős nyersanyag exportot folytat. Azonban a koronavírus kapcsán bejelentett ENSZ fegyverszüneti javaslatot követő súlyos bombázások közepette is jelen van egy kevésbé ismert, de meghatározó vallási felekezet, amely a Halifa Haftár tábornok vezette Líbiai Nemzeti Hadseregben jelent meg. Szélsőséges nézeteik folytonosan teret nyernek és a vallási, politikai, katonai ranglétrán egyre magasabbra emelkednek.

Rabee al-Madkhali a vallási csoport megteremtője szaúd-arábiai születésű szalafista tudós. Itt nevelkedett és tanult. Egész életét a Hadísz és az iszlám vallás tanulmányozásának szentelte. Eleinte nem támogatta, de aztán később a szaúdi királyi család pártolója lett az 1990-es évektől. Az 1990 és 1991 között zajló Öbölháború után kiemelkedő szerepe volt a királyi család reputációjának megőrzésében, miután amerikai csapatok állomásozását engedélyezték az országban.  Tanulmányait az első számú vallástudományi intézményben, a Medinai Iszlám Egyetemen végezte.

A szalafizmus és propagandista ága, a madkhalizmus
A szalafizmus legelterjedtebb változata a kvietizmus, melynek fő tézise a politikától való semlegesség és a regnáló hatalom elfogadása. Szerintük a változás csak a vallás útján hozható el. A politikai semlegességet annyira szigorúan veszik, hogy a közösség vezető tagjai nem is vettek részt a 2011. február. 11-e utáni választásokon és a Kadhafit megbuktató harcokban sem, ezeket nyíltan elítélték. Nevük is az iszlám vallást gyakorlók első három nemzedékére utal, ez a  „al-salaf al-ṣāliḥ” avagy „kegyes felmenők” kifejezésből származik. A hitközösség jellemzője továbbá, hogy szimpatizál a szunnita nézetekkel, ezzel is növelve elfogadottságát a többségben az iszlám ezen irányzatát követő líbiai lakosság körében.

A különböző ágakhoz tartozó szunnita, síita és ibadi lakosok aránya a világon (Forrás: Diarmuid Shiel)

Rabee al-Madkhali a vallási csoport megteremtője szaúd-arábiai születésű szalafista tudós. Itt nevelkedett és tanult. Egész életét a Hadísz és az iszlám vallás tanulmányozásának szentelte. Eleinte nem támogatta, de aztán később a szaúdi királyi család pártolója lett az 1990-es évektől. Az 1990 és 1991 között zajló Öbölháború után kiemelkedő szerepe volt a királyi család reputációjának megőrzésében, miután amerikai csapatok állomásozását engedélyezték az országban.  Tanulmányait az első számú vallástudományi intézményben, a Medinai Iszlám Egyetemen végezte.

Később ide tér vissza és a Hadísz és Iszlám tanulmányok kar vezető oktatója lett. Nagy befolyással bír a királyi családhoz köthető viszonyai miatt, bár nem tagja egy hivatalos vallással foglalkozó kormányszervnek sem.

Rabee al-Madkhali (Forrás: Aberfoyle International Security)

A szalafizmus három ága közül Madkhali a harmadik, az úgynevezett „propagandisztikus” ágat képviseli. Ez az elnevezés abból adódik, hogy a szaúdi királyi családot és általánosan az autoritást elfogadják, és ezek tiszteletét szinte a vallás alaptézisének tekintik a követők. Alapvetően agresszívabb retorikát alkalmaz, és buzdítja híveit a különböző akciókra a szellemi vezetők által kijelölt ellenséggel szemben. Ez az ideológia vonzó a szélsőséges gondolkozóknak is, mivel más irányzatokat követő muszlimok ellen is szót emel, mint például a Muszlim Testvériség és a politikai szalafisták. A szalafizmus radikális , Rabee al-Madkhali által közvetített tanait követő muszlimok, az LNH kötelékén belül brigádokba szerveződve kimagasló pozíciókat töltenek be.

Szerepük a konfliktusban és Líbia életében

A madkhalisták a 2014 óta tartó második líbiai polgárháborúban mindkét oldalon képviseltetik magukat. Bár szellemi vezetőjük kinyilatkoztatásai (fatvák) eredményeként nagyobb számban állnak Haftár, mintsem a Nemzeti Megállapodás Kormánya (GNA) mellett. Ezekben a fatvákban Madkhali bátorította híveit, hogy csatlakozzanak Haftár erőihez. Azóta is igyekeznek jelenlétüket növelni a felsőbb katonai vezetésben és a vallási intézetekben, mind a nyugati és a keleti térfélen.
Aggodalomra ad okot az az antidemokratikus és dogmákhoz ragaszkodó látásmód, amit megjelenítenek a madkhalisták. Befolyásuk a vallási intézményekben lehetőséget nyújt számukra, hogy a saría bevezetése felé tett lépéseket megtegyék.
Mára egyértelművé vált, hogy a madkhalisták  eltávolodtak a kvietista , a politikától távolmaradó szemlélettől, céljaik ennél már távolabb mutatnak. Prioritást képez számukra a vallási szféra feletti dominancia. Különös tekintettel a nyugati régióban , ahol a Haftár uralta régióval szemben ezeket a posztokat 2018-ig csak  ideológiai riválisaik töltötték be, akik,  a líbiai tradíciókhoz szorosabban kötődő szunnita iszlámot hirdették. A vallás feletti teljes uralom legfőbb sajátossága a mecsetek ellenőrzése és az ottani indoktrináció. A médiát felhasználva pedig szélesebb köröket tudnak elérni a propaganda módszerével. Hasonlóan hittestvéreikhez, a Fájez esz-Szarrádzs vezette országrészben is tevékenyek a madkhalisták. A vallási ügyekért felelős intézmény (Awqaf) élére Szarrádzs 2018-ban kinevezte Mohamed Abbanit, aki közel áll madkhalista körökhöz. Ugyanebben az évben a helyi szúfi közösség nem tarthatta meg a maulid ünnepét madkhalista nyomásra. Abbani engedélyezte, hogy új madkhalista prédikátorok tarthassanak szertartásokat a korábbi, konszolidáltabb vallást tanítók helyett szerte a nyugati régióban.
A vallási befolyáson túl a kultúra forrásait is megszabják az LNA biztonsági erői, mint egyfajta „morális rendőrség „. 2017 januárjában egy Egyiptomból érkező könyvszállítmányt foglaltak le al-Marj városában. A könyvek terjesztését akadályozzák, mert iszlámellenesnek és pornográfnak tartották az írásokat. A rakomány többek között Freidrich Nietzsche, Paulo Coelho  és Naguib Mahfouz műveit tartalmazta.
A nemi alapon történő szegregációt és a nők szabad mozgásának korlátozását szorgalmazzák. Abdelrazeq al-Naduri a LNA vezérkari főnöke 2019-ban pár napra bevezette, hogy a 60 év alatti nők kísérő nélkül nem mehettek az utcára. Ezt pár nap múlva vissza is vonta a közfelháborodás hatására.
A líbiai társadalom és a konfliktus miatt érintett országok számára is riasztó, hogy a vallási csoport kész együttműködni kétes hátterű paramilitáris alakulatokkal mindkét oldalon. Ez a tény a nyugati térségben rendfenntartó tevékenységük során megszerzett bizalmat is lerombolja.
Pozitívumként lehet tekinteni az Iszlám Állam elleni harcban nyújtott segítségüket, és a dzsihadista szervezetek nyílt elítélését. Ezzel szemben a Muszlim Testvériség elleni agresszív fellépésük, valamint a vallási kisebbségek elnyomása beárnyékolja ezt a képet.
A vallási vezetők sokszor uszítják követőiket az ENSZ által elismert Fájez esz-Szarrádzs kormánya ellen. Éppen ezért veszélyforrásként lehet tekinteni a nyugati kormányerőkben szolgáló madkhalistákra , hiszen bármikor oldalt válthatnak.
Erre jó példa a stratégiailag fontos Szurt város bevétele, ahol a helyi madkhalista milíciák és a Kadhadhfa törzs (ahonnan a korábbi diktátor Moammer Kadhafi is származott) átállt Haftár oldalára. A törzsi meghatározottság napjainkban is jelen van a Líbiában, még ha városi környezetben is.

Szúfi szentély lerombolása (Forrás: STR/ EPA/ Landov)

Vallási tisztogatás
A madkhalisták fellépése a vallási kisebbségekkel szemben leginkább a szúfizmus, ami az iszlám egy ezoterikus megközelítése (a misztériumokra, hiedelmekre épül) és a kereszténység hívői ellen elkövetett bűncselekményekben érhető tetten. A líbiai amerikai nagykövetség 2018-as jelentése alapján a madkhalista szalafisták részt vettek keresztények bántalmazásában. Több alkalommal romboltak le szúfista szentélyeket Tripoliban, Bengáziban és az ország több pontján. Ezek szinte mindegyike történelmi emlékhely is volt. A szúfista templomokkal, kegyeleti helyekkel szembeni vandalizmus nem új keletű az országban. Más csoportok is, mint az al- Sharia vagy az ISIS is követtek el vallási indíttatású rongálást. Ezeket az UNESCO is elítélte.

Salman bin Abdulaziz találkozója Hatftárral (Forrás: Courtesy of Saudi Royal Court/Handout via Reuters)

Nemzetközi vonatkozások

A nagyhatalmi befolyás a vallási vonatkozásban is megjelenik. Mint köztudott, Madkhalinak jelentős kapcsolatai vannak a szaúdi királyi családdal. Ez a kapcsolat szolgál az érdekérvényesítés egyik eszközeként, amellett, hogy Rijád jelentős pénzösszeggel is támogatta Haftárt még 2019 áprilisában. Gyakori vád Madhkalival szemben, hogy a szaúdi rezsim által meghatározott forgatókönyvet igyekszik keresztülvinni a líbiai hívőkön keresztül, ahogy azok egyre nagyobb befolyást igyekeznek kiépíteni az állam felett. Ezen agenda egyik fő eleme a Muszlim Testvériséghez hasonló politikai iszlámot követő körök felszámolása és meggyengítése. A szaúdihoz hasonló hatalmi berendezkedés kialakítása az arab országokban ugyancsak érdeke a királyságnak.
Egy másik szereplő a konfliktus színpadán a Nemzetközi Büntetőbíróság. A nemzetközi szervezet a háborús bűnösök elítélésével foglalkozik. 2017. augusztus 15-én és 2018. július 4-én adtak ki letartóztatási parancsot Mahmoud Al-Werfalli ellen, aki csoportos kivégzéseket hajtott végre Bengáziban és környékén, amiket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa fedett fel.
Werfalli a különleges erők al-Saiqa nevű dandárjának parancsnoka, ami az egyik leginkább a madkahlisták által befolyásolt egység. Ez az alakulat vett részt az Bengáziért folytatott „Operation Dignity” elnevezésű hadműveletben.  A letartóztatási parancsot követően a LNA közleménye szerint őrizetbe vették, és eljárást is kezdeményeztek ellene. Azonban pár nap múlva Haftár szabadlábra helyezte és alezredessé léptette elő.

Haftár és Werfalli (Forrás: Screengrab)

Líbia a jövőben
A madkhalisták jelenléte egy további dimenziót ad a sok összetevőből álló líbiai polgárháborúnak. Szerepük a felülreprezentáltságuk miatt meghatározhatja az ország jövőjét. Egy olyan irányzatot ismerhettünk meg, amely saját érdekei mentén építi ki hatalmát és befolyását a párhuzamosan létező állami szervekben. A csoport így teszi függővé mindkét oldalt a mozgalomtól. Léteznek ugyan mérsékeltebb képviselői is az eszmének, de mindent figyelembe véve nem lehet konstruktívnak nevezni őket, ha az ország demokratizálásáról van szó. Külső szereplők befolyása alatt állnak, akik közvetett módon igyekeznek érdekeiket megjeleníteni. Nézeteik hátráltatják az állam szekularizálását, beleértve a hadsereget is, ahol a professzionizmus szem előtt tartása lenne a fő cél és nem a vallási hovatartozás. A társadalom demokratikus gondolkodása nem tud kialakulni, ha a legalapvetőbb jogokat, mint a vallásszabadság és egyenlőség nem tarják tiszteletben. Haftar tábornok egy olyan fegyvert tart, ami visszafelé is elsülhet. Semmi sem biztosítja, hogy a madkhalisták nem radikalizálódhatnak tovább, és csatlakozhatnak más szélsőséges szervezetekhez. Jövőbeli hatalmát is veszélyeztetik, mivel a törzsek függetlenségüket féltve nem hajlandók alávetni magukat a madkhalista önkénynek. Féltik hatalmukat a városokban és a saját övezeteikben. A tábornok esetleges eltűnésével egy olyan hatalmi vákuum alakulhat ki, amiben a  madkhalisták egy egységes mozgalomként magukhoz ragadhatják a kezdeményezést, ezzel is kétségessé téve egy stabil és egységes Líbia jövőképét.

Werfalli által elkövetett kivégzés (Forrás: Screengrab/ Twitter)

Írta: Kovács Ádám

Források:

Libya: Are Haftar’s forces harbouring ‘the new ISIL’?: https://www.aljazeera.com/news/2020/02/libya-haftars-forces-harbouring-the-isil-200226133944416.html

Analysis- Libya and the salafi pawns in the game: https://www.aa.com.tr/en/africa/analysis-libya-and-the-salafi-pawns-in-the-game/1697641

Adressing the rise of Libya’s madkhali salafis: https://www.crisisgroup.org/middle-east-north-africa/north-africa/libya/addressing-rise-libyas-madkhali-salafis

Salafism: https://oxfordre.com/religion/view/10.1093/acrefore/9780199340378.001.0001/acrefore-9780199340378-e-255

Military Prosecutor under Haftar’s command refuses to surrender Al-Werfalli to ICC:

https://www.libyaobserver.ly/news/military-prosecutor-under-haftars-command-refuses-surrender-al-werfalli-icc

Libya: New Wave of Attacks Against Sufi Sites:

https://www.refworld.org/docid/5a2907e44.html

 

Kedves Olvasó!

A Vallás és Biztonság hírfigyelő mellett mostantól jelenlegi és volt műhelytagok írásait is nyomon követhetik. A hírfigyelőkkel szemben az elemzésekben az érdeklődő jobban elmélyülhet a vallás és a biztonság egy-egy regionális vagy tematikus aspektusába. Elsőként fogadják szeretettel egy volt V&B műhelyes hallgató, Mészáros Kinga cikkét a bhutáni vallási radikalizmusról!

Gönczi Róbert

(A Vallás és Biztonság Műhely koordinátora)

 

A távol-keleti, mindössze 750 ezer főt számláló lakosságú és 38 ezer négyzetkilométer területű Bhután adatai alapján elenyészőnek tűnhet a hatalmas ázsiai országok közeli szomszédságában. Bhután valóban nem gigászi méreteiről ismert a világon, azonban mégis egyedülállóként tarthatjuk számon: a távol-keleti parányi ország a lakosság, egyedi mutató alapján való méréséről híresült el az 1970-es években, ami nem más, mint a boldogságindex. Emellett, vallása a buddhizmus, amelyet a világ egyik legtoleránsabb vallásai között tartanak számon. Így, meglepően hathat, hogy ebben a piciny és békésnek tűnő, a világ legboldogabb országaként számon tartott ázsiai államban mégis milyen mérteket ölt a vallási radikalizmus mind állami, mind társadalmi szinten. Az ország ugyanis 45. az amerikai Open Doors szervezet által minden évben publikált listán, amely a világ államait a keresztényeket sújtó jogfosztások, illetve egyéb atrocitások, a keresztényüldözés foka szerint rangsorolja.

Az ország rendkívül tagolt, mind földrajzi, mind etnikai, mind vallási tekintetben. Az ország ugyan főként buddhista többségű, azonban jelentős számú, a népesség közel 20 százalékát kitevő hindu kisebbség él területén, míg a keresztények létszámát 3,6 százalékára becsülik. A tibeti eredetű, politikailag és kulturálisan domináns ngalongok vagy ngalopok az ország nyugati és középső területein élnek. A ngalongok a buddhizmus tibeti ágát követik, s a dzongkha nyelvet beszélik. Beszédes is, hogy Bhután történelmében főként a tibeti buddhizmus követői domináltak, illetve a függetlenedés óta regnáló királyi dinasztia is ezen etnikum tagja. Szintén jelentős etnikum a sharchopok, akik indo-burmai eredetiek, s főként az ország keleti részén élnek, s dzongkhához közel álló tshangla nyelvet beszélik. A két etnikumot közösen drukpáknak nevezik. A harmadik fő etnikum a többségében hindu kisebbség, akik nepáli eredetűek ás a déli részeken élnek, nepáli nyelvet beszélnek. A konfliktus főként a drukpák és a nepáli származásúak között áll fent, amely 1970-től éleződött ki. Az etnikai széttagoltságra súlyosbító körülményként hat Bhután fejletlen infrastruktúrája és ipara, a Himalája miatti elszigeteltsége, valamint a társadalmi és vallási széttagoltságot lekövető – az ország nagy szintkülönbsége miatti – éghajlati megosztottság: míg Dél-Bhutánban az éghajlat trópusi, a középső országrészeken már szubtrópusi, s az északi, hegyes területeken meglehetősen hideg, mindez tovább fokozva a konfliktusokat, hiszen a lakosság jelentős többsége vidéken él, erősen támaszkodva a mezőgazdasági termelésre, így mindezen éghajlati és földrajzi körülmények eltérő feltételek biztosítanak az élelmiszer-termelésnek.

Bhután a II. világháborút követően vált függetlenné, ekkortól éleződött ki a politikai akarat az egységes bhutáni identitás kialakítására, amelynek egyik sarkkövévé a buddhizmust kívánták tenni. Mindez nem meglepő, hiszen az alkotmányos monarchia kormányformáját gyakorló Bhután életében a buddhizmus a kezdetektől fogva rendkívül fontos szerepet töltött be: Bhután már időszámításunk előtt 2000-ben biztosan lakott volt, azonban történelmét általában 747-hez kötik. Ebben az évben érkezett meg ugyanis Padma Sambhava, buddhista szent Tibetből az országba, s ismertette meg a tibeti buddhizmust. A vallás az elmúlt közel 1300 évben ugyan számos változáson ment keresztül, azonban Bhutánt, s annak politikai fejlődését elsősorban a vallás határozta meg.  A bhutáni államalakulat központi összefogására is egy tibeti szerzetes tett kísérletet az 1600-as években, azonban az ország hamar több évszázadig tartó polgárháborúba süllyedt. A távol-keleti ország mai berendezkedésének megalapozása és kialakítása elsősorban a britekhez köthető a XX. század hajnalán, s politikai intézményrendszerének kialakulására is nagy hatással volt a brit monarchista berendezkedés. Mindennek megfelelően, 1907-ben egy tartományi kormányzó, a tibeti buddhista iskola követője, Ugyen Wangchuck vette át a hatalmat, aki örökletes monarchiát vezetett be, s így leszármazottjai követték a trónon. Jól látható tehát, hogy Bhután államának közel 1300 éves történetében a buddhista vallás és annak képviselői voltak meghatározóak, jelenleg is éreztetve hatását.

Buddha szobor Timpuban, Bhután fővárosában (Forrás: BBC)

A bhutáni vezetés a buddhizmust nemcsak az ország kulturális, hanem szellemi örökségnek tartotta a kezdetektől, amely végül a 2008-as alkotmányába is bekerült az országnak. Az 1947-ben függetlenné váló ország így nem meglepő, hogy mekkora hangsúlyt fektetett a kezdetektől a többi vallással és etnikummal szemben a buddhizmusra, s annak védelmére, különösképpen a maoista Kína felülemelkedésének időszakában, illetve a hindu India közvetlen szomszédságában. A függetlenedéssel trónra kerülő Wangchuck-dinasztia megkezdte tehát az ideológiai alapok kialakítását, amely a kollektív identitástudat kiépítése alapjául szolgálhatott. 1963-ban a király megváltoztatta címét a Druk Gyalpo-ra, azaz sárkány királyra, mindezzel is erősítve a bhutáni identitást.  Mind a lakosság bhutánizálását célozta a házasodási törvényt, illetve az állampolgársági törvényt. A nepáli kisebbséget célba vevő, ámde a keresztény lakosság életére is negatívan ható intézkedések főként az 1970-es évektől jelentek meg igazán, ugyanis ekkor kezdett el növekedni a kisebbségek létszáma és szerepe a bhutáni ngalong etnikum rovására, amelyet az ország vezetése fenyegetésként azonosított.  A buddhizmus kulturális öröksége volt az egyik alappillére a vallási kisebbségeket kirekesztő kulturális nacionalizmus elvének. Jól látható, hogy a nemzeti és vallási identitás keveredik, s összemossák, már-már a buddhizmus a bhutáni identitással azonosítják, tehát rendkívül intoleránssá válik az ország vezetése és az uralkodó az eltérő vallásokkal és a vezető ngalongon kívüli etnikumokkal szemben, hiszen az nem bhutáni, mi több fenyegetésként azonosítják őket a bhutáni identitásra nézve.

Az 1990-es évek elejére mindez fokozódott: az uralkodó meghirdette „az egy nemzet, egy nép” politikát, az ország bhutanizálásának következő mérföldköveiként, s ezen jelszó keretében meghirdette kulturális politikát, azaz a Driglam Namzha-t, amely tehát a megkülönböztetett bhutáni nemzeti identitás létrehozására irányult, a ngalong uralkodó kultúrája alapján. Mindezek jegyében, kötelezővé tették a dzongha nyelv használatát és a ngalong népi viseletet bizonyos alkalmakon. 1979-ben az állam még a kereszténység nyilvános gyakorlását és térítését tiltotta be, azonban 1992-re teljes tiltássá csúcsosodott. A bhutáni vezetés azonban a hindu vallás gyakorlását nem tiltotta be, amely mindannak tudható be, hogy a kereszténység a keleti kultúráktól és vallásoktól még inkább eltér, s az ország vezető rétege aggódik, hogy még erőteljesebben megosztja a társadalmat. 1994-ben már a különleges ENSZ előadó jelezte a bhutáni kormány felé, hogy a keresztényeket rossz bánásmódban részesítik és kényszerítik az ország elhagyására. Mindezt megerősíti, hogy 1993-ban 100 keresztény hagyta el Bhutánt, de az állami vezetés ezt hevesen tagadta. A keresztény menekültek mellett, különböző becslések szerint ebben az időszakban százezer, bhutáni állampolgárságát elvesztő, nepáli származású hagyta el az országot, akik Nepálban felállított menekülttáborokban leltek menedékre, s sokan az Amerikai Egyesült Államokban találtak végleges lakóhelyre.

A 2008-tól elkezdődő demokratikus folyamat, amelynek első fontos mérföldköve a bhutáni alkotmány, amelyben ugyan megjelenik a buddhizmus, mint az ország szellemi öröksége, azonban elviekben garantálja a vallásszabadságot. A vallás szabadsága azonban nem teljes mértékben valósult meg. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt 70 évben az ország vezetése igyekezett kialakítani a bhutáni identitástudatot, illetve mindennek a védelmét. Így nem meglepő, hogy a kétezres években a keresztények elleni atrocitások a demokratizálódási folyamat ellenére sem fejeződtek be. További okok közé tartozik az, hogy az alkotmány csupán a hindu és buddhista vallást említi külön. Az alkotmány rendelkezései ellenére, gyakori a keresztények hátrányos helyzetbe hozása bizonyos tartományokban, különösképpen a munkához és az oktatáshoz való jogra, továbbá a zaklatás, a fizikai erőszak, a fenyegetés, az állampolgárság megvonása, illetve a falvak vezetői vagy családfők is igyekeznek a keresztényeket áttéríteni. A Bibliák kiadása, a térítés, illetve a keresztény iskolák építése továbbra is tilos. Manapság is rengeteg bejelentés érkezik az Open Doors szervezetéhez. Az egyik házi gyülekezet például arra kényszerült, hogy bezárja és megszüntesse az istentiszteleteket, miután a hatóságoktól figyelmeztetéseket és fenyegetéseket kaptak. Emellett, a szervezet tudomást szerzett olyan atrocitásokról is, hogy a keresztény tanulókat kötelezték a reggeli és esti buddhista szertartásokon való részvételre, és egy esetben még a buddhista szentélyek tisztítására is. A bhutáni gazdálkodók egyik hagyománya a közösségi ültetés és betakarítás, ahol több gazdálkodó megosztja a munkaterhelést és segít egymásnak. A keresztény gazdákat általában kizárják ezekből a közösségi összejövetelekből.

A bhutáni keresztények helyzetének kilátása továbbra is kettős: a bhutáni állami vezetésnek nyílt szándéka a demokratizálódási folyamat véghezvitele, amely a vallásszabadság és a vallási alapú diszkrimináció elutasításának gyakorlati végrehajtását is jelentené, továbbá az állami vezetők is tesznek ígéretet minderre. Emellett, Bhután egyre inkább igyekszik kitörni elszigeteltségéből, s nemzetközileg is kiépíteni kapcsolatait, amely remélhetőleg hatással lesz arra is, hogy az ország vezetése ne fenyegetésként, s a társadalmi megosztottságot erősítő faktorként azonosítsa az eltérő kultúrákat, s így a lakosság is nyitottabb legyen minderre. A régóta tartó bhutáni nacionalista politika azonban várhatóan még sokáig érezteti a hatását a társadalomban.

Írta: Mészáros Kinga

Recep Tayyip Erdoğan Törökország elnöke február 29-én bejelentette, hogy nem kívánja tovább visszatartani az Európai Unió területére igyekvő menekülteket. Ez az intézkedés az EU-s országok közül kiváltképp Görögországot érinti súlyosan , hiszen a most bedőlni látszó együttműködésnek az Európai Unió és Törökország között nagy szerepe van a görög határ tehermentesítésében. A konfliktus az Idlib provinciában elszenvedett török veszteségek után robbant ki a két fél között.

A válság csúcspontja

2015-ben rekordméretű bevándorlási hullám érte el az Európai Uniót, a migráció fő útvonala pedig áthelyeződött Olaszországból Görögországba. A Kelet-Mediterrán útvonalon több mint 885 ezer illegális határátlépést regisztrált ebben az évben az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), összehasonlításképp ez a szám 2014-ben nagyjából 50 ezer volt. A menekültek többsége csónakokkal szállt partra valamelyik közeli szigeten, azonban csak kevesen kértek menedékjogot Görögországban. Lehetőség szerint a macedón határon keresztül távoztak, és a nyugat-balkáni útvonalon tovább haladtak a horvát és magyar határ felé. Az Európai Bizottság a Schengen értékelési jelentés alapján bírálatokat fogalmazott meg Görögország hiányos határellenőrzésével kapcsolatban, rámutatott többek közt a dokumentumok ellenőrzésének és ujjlenyomat vételének rendszeres elmulasztására.

Illegális határátlépések az EU külső határain 2015-ben (Forrás: Frontex)

2015 novemberében a macedón hadsereg határkerítés telepítésébe kezdett a déli, Görögországgal határos szakaszon. Amikor 2016 februárjában Ausztria határozott az egy nap alatt benyújtható menedékjogi kérelmek felső határáról (szám szerint 80), a balkáni országok is elkezdték szigorítani a menekültek belépését. Macedónia megtiltotta az afgánok átengedését, majd márciusban teljesen lezárta déli határát, így jelentős számú embertömeg ragadt a görög oldalon. A gazdasági válságot még mindig nyögő Görögország egyedül nem volt képes megbirkózni a kialakult helyzettel, ezért az Európai Bizottság igyekezett folyamatos pénzbeli támogatást nyújtani (Belső Biztonsági Alap és Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap), azonban az elsődleges cél a Törökországból kiáramló embertömeg korlátozása volt.

Az Európai Unió és Törökország együttműködése

Az EU-török tárgyalások már 2015 végén elkezdődtek, októberben született meg az EU-Törökország Közös Akcióterv, aminek legfontosabb rendelkezései, hogy az Európai Unió vállalást tesz rendszeres pénzbeli támogatás folyósítására a törökországi szíriai menekültek helyzetének javítása céljából (összesen 6 milliárd euró), míg Törökország keményebben fellép az embercsempészek ellen, és szorosabban együttműködik a görög és bolgár hatóságokkal a migrációs válság hatékonyabb kezelésében.

Ennek mentén jött létre 2016 márciusában az EU-Törökország Nyilatkozat, és a közös akcióterv mentén kibővítették az együttműködés kereteit: minden Törökországból a görög szigetekre illegálisan átlépő, illetve nemzetközi védelemre nem jogosult migránst Törökországnak vissza kell fogadnia, illetve minden visszaküldött szír migráns után egy másik szírt telepítenének át Törökországból az Európai Unió területére. Ismét megerősítették Törökország kötelezettségvállalását az újabb szárazföldi és vízi migrációs útvonalak megnyílásának megakadályozására, az EU pedig felgyorsítja a menekültek ellátására szánt 6 milliárd euró összegű segély kifizetését. Fontos megjegyezni azonban, hogy a nyilatkozatnak hivatalosan nem volt kötelező ereje egyik fél számára sem, végrehajtása kölcsönös bizalmi elven alapult. Nem elhanyagolható része a nyilatkozatnak még a török csatlakozási tárgyalások felgyorsítása az EU-val, tárgyalások vámunió létrehozásáról, illetve a vízumkötelezettség eltörlésének végrehajtása, ám érdemleges előrelépés ezen ügyekben nem történt, nem kis részben a 2016 nyarán kitört sikertelen török katonai puccs, és az azt követő erőszakos megtorlás miatt.

Az Európai Bizottság minden évben értékelést készít a nyilatkozatban rögzített együttműködések eredményességéről. A legfrissebb, 2020-as értékelés szerint 2016 márciusa után napjainkig naponta átlagosan 105 migráns érkezett vízi úton a görög szigetekre, összehasonlítva ez a szám 2015 októberében naponta átlagosan 6360 fő volt, tehát sikerült 94%-os visszaesést elérni az intézkedéseknek köszönhetően. Négy év alatt nagyjából csupán 27000 szír migránst sikerült áttelepíteni Törökországból az EU valamelyik tagállamába, és a görög visszaküldési folyamat is nagyon lassan halad, különösen a szírek esetében, ugyanis 2016 óta alig több mint 2700 migránst sikerült visszafordítani Törökországba. Összességében az együttműködés sikeresnek mondható, hiszen a fő célokat: a migránsok tömeges kiáramlását Törökországból és az életveszélyes vízi közlekedést az Égei-tengeren, így a halálozási rátát is sikerült visszaszorítani.

Harcok az Idlib-térségben

2020. február 27-én szíriai kormányerők támadást intéztek a török csapatok ellen Idlib tartományban Baluonnál, amiben 33 török katona életét vesztette, többen pedig megsebesültek. A támadás azután történt, hogy a törökök által támogatott Aszad-ellenes felkelő csapatok elfoglalták Saraqib városát. Az oroszok által támogatott Aszad-csapatok folyamatosan próbálták kiszorítani a dzsihadistákat és a törökök által támogatott felkelőket a területről, ám Oroszország tagadta részvételét a törökök elleni csapásban. Vladimir Putin részvételét fejezte ki az elesett katonákért, és felmerült egy esetleges csúcstalálkozó gondolata a két fél között a helyzet deeszkalációjára. Március 5-én hosszas tárgyalások után tűzszünetet vezettek be Idlib területén. Erdoğan a Tavaszi Pajzs Hadművelet keretében török katonai jelenlét fokozásával megtorló válaszcsapásokat hirdetett a rezsim katonái ellen, és az ezt követő napokban lelőttek két szíriai vadászgépet. Az észak-szíriai harcok fokozódása a térségből menekülők újabb hullámait indította el a Török határ felé. Az Európai Unió legtöbb tagállama a kezdetektől fogva elítélte a török hadműveleteket Észak-Szíriában.

Beváltott ígéret és összecsapás a határnál

Törökország az egyezség megkötése óta többször fenyegetőzött annak felbontásával, a migránsok szabadon átengedésével, jellemzően a megromlott EU-török politikai kapcsolatok miatt, azonban a határ megnyitására egészen idáig nem került sor. A bejelentés futótűzként terjedt a Törökországban veszteglő migránsok közt, több ezer migráns indult el a görög-török szárazföldi határ felé nem ritkán szervezett buszjáratokkal, kihasználva az alkalmat. A görög hatóságok azonban lezárták az átkelőt, és a kormány bejelentette a menedékkérelmek benyújtásának felfüggesztését egy vészhelyzeti záradékra hivatkozva az Európai Unió működéséről szóló szerződésben. Szembenállás alakult ki a határszakaszon a görög határőrök és az azt ostromló migránsok közt, miközben a török hatóságok próbálták átjuttatni az embertömeget a túloldalra.

Az ostromban a határőrök nagy mennyiségű könnygázt és gumilövedéket is bevetettek, amitől többen megsérültek, és török források szerint egy szír férfi életét is vesztette. Erdoğan a határok megnyitására bíztatta a görög politikusokat, és elítélte a rendvédelmi szervek kemény fellépését a határon átjutni kívánó migránsok ellen. Március közepére a helyzet ismét normalizálódni látszott, az emberek többsége visszatért Törökországba, csak néhányan maradtak a következő diplomáciai fejleményeket várva. Bár a menedékkérelmek benyújtásának egyhónapos felfüggesztésének jogossága megkérdőjelezhető, az EU több államának vezetője, köztük az Európai Bizottság elnöke méltatta Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök lépését a határok védelmében, és infrastrukturális fejlesztésekre szánt pénzbeli segélyt ígért.

Komolyabb összetűzések történtek például Leszbosz szigetén a helyiek, valamint a bevándorlók és a civil szervezetek képviselői között (Forrás: Euronews)

Elszabadult indulatok a görög szigetvilágon

A határok megnyitásának hírére a vízi útvonalak újra aktivizálódtak az Égei-tengeren. A görög szigeteken januárban a kormány új, zárt menekülttáborok megépítésének tervét hozta nyilvánosságra, amik a már erősen túlzsúfolt ideiglenes táborokat lennének hivatottak felváltani. A szigetlakók tüntetéssorozatokat rendeztek Leszbosz, Számosz és Híosz szigetén több migráns elszállásolása ellen az amúgy is telített területeken, és többször összecsaptak a helyszínre vezényelt rohamrendőrökkel.

A helyzet Erdoğan bejelentésével pattanásig feszült a helyiek és a menekültek közt, akik egyre nagyobb számban érkeztek csónakokkal a tengeren keresztül. Több nemzetközi segélyszervezet munkatársát is támadás érte Leszboszon, amiért a vádak alapján segítik az embertömegek behozatalát, így kénytelenek voltak kivonulni a területről. A reakció nem meglepő, egy 2018 elején készült felmérés alapján a többi vizsgált ország közül Görögország lakosai ellenezték a legjobban további migránsok betelepítését.

A koronavírus-járvány veszélye a görög menekülttáborokra

A WHO március 11-én először nyilatkozott világjárványként a COVID-19-ről.  Nemzetközi segélyszervezetek és orvosok közösen próbálták felhívni a figyelmet a járvány veszélyeire a túlzsúfolt görög menekülttáborokban. Elmondásuk szerint súlyos hiány van egészségügyi dolgozókból, és a táborok nagy népsűrűsége és a higiénia hiánya nem teszi lehetővé a védekezési irányelvek betartását. Az első fertőzött menekültet egy athéni kórházban diagnosztizálták március végén, ezután április 2-ára Görögország Migrációs és Menekültügyi Minisztériuma karantén alá vetette a ritsonai menekülttábort, ahonnan a fertőzött nő kórházba került, és további 20 menekült tesztje hozott pozitív eredményt. Április 5-ére karantén alá került a malakasai tábor is, ahol egy 53 éves férfit diagnosztizáltak a vírussal. Több ezer orvos állt be a leszboszi Moria tábor kiürítésére létrehozott petíció mögé. Moria a görög szigetek egyik legzsúfoltabb menekülttábora, ezzel az egyik legveszélyeztetettebb a betegséggel szemben. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy egy önkéntes EU-s kezdeményezés keretében 2000 eurót kaphatnak fejenként azok a migránsok, akik hazatérnek, ezzel is segítve a kritikus állapotú táborok tehermentesítését. A kezdeményezés célközönsége egyértelműen azok az emberek, akik gazdasági érdekből mennének az EU-s országokba, de nagy valószínűséggel nem kapnának menekültstátuszt.  Az Európai Unió egyes államai megállapodtak 1600, kísérő nélküli gyermek átvételéről a görögöktől, ebből az első csoportot Hollandia fogja átvenni.

Az együttműködés jövője

Mára még nem egyértelmű, mi lesz az EU-Törökország nyilatkozat utóélete. Optimizmusra adhat okot, hogy folyamatos tárgyalások folynak a felek közt az együttműködésben vállalt kötelezettségek tisztázásáról, és annak jövőbeli végrehajtásáról. Erdoğan elnök korábbi nyilatkozatában kifejtette, hogy az EU nem tesz meg mindent a törökországi menekültek segítésére, és a szíriai hadműveletekhez sem kap elég támogatást. Törökországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság szerint nagyjából 4 millió migráns tartózkodik, abból 3,6 millió Szíriából érkezett. Ahogy a harcok Észak-Szíria Idlib kormányzóságában tovább élesednek, emberek tízezrei menekülnek a török határ felé, ezért a két félnek minél hamarabb megegyezésre kell jutni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felvetette, hogy az EU kész a megállapodott 6 milliárd eurónál több pénzt fordítani a szír menekültek segélyezésére Törökországban, de ennek feltétele, hogy Ankara befejezze a menekültekkel való politikai nyomásgyakorlást.

Írta: Kocsis Máté

Az Európai Unió Tanácsa 2020. április 3-án nevezte ki Miroslav Lajcákot a Belgrád-Pristina dialógusért és Nyugat-Balkán régióért felelős különmegbízottnak. A szlovák karrier diplomata mandátuma 12 hónapra szól és a következő feladatokra terjed ki: Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálása, illetve a nyugat-balkáni országok közötti megbékélés előmozdítása és jószomszédi kapcsolatok kiépítése.

Az 57 éves Lajcák önéletrajzi adataiból kiderül, hogy folyékonyan beszéli az angol, német, orosz, bolgár, francia, és a szerb-montenegró-horvát-bosnyák nyelvet. Tanulmányait a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézmény (MGIMO) nemzetközi kapcsolatok szakán, a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karán, illetve a Németországban működő George C. Marshall Európai Biztonsági Tanulmányok Központjában végezte.

2001 és 2005 között Szlovákia jugoszláv, albán és macedón nagyköveteként szolgált, majd 2006-ban az EU főképviselőjének személyes megbízottjaként szervezte meg a Montenegró függetlenségéről tartott népszavazást. A 2007-2009. közötti időszakban az EU bosznia-hercegovinai különleges képviselője volt. 2012-től a 2020 februárjában tartott szlovák parlamenti választásokig külügyminiszter-helyetteseként és a külügyi tárca vezetőjeként funkcionált, amit 2017-2018-ban az ENSZ Közgyűlés 72. ülésszakának elnöki tisztsége egészített ki.

A fentiek alapján vélelmezhető, hogy olyan tapasztalt és megfelelő tudással rendelkező szakemberrel van szó, aki ismeri a terület kihívásait. Mégis kritika illeti a kinevezését és annak bizonyos részleteit.

Az időzítés megkésett és korántsem tökéletes. Egyrészt Trump elnök 2019 augusztusában adott felhatalmazást Matthew Palmernek a nyugat-balkáni régió békéjének, stabilitásának és jólétének támogatására és az egyes államok nyugati intézményekbe történő integrálására, illetve októberben bízta Richard Grenellt a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés előmozdításával. ENSZ felhatalmazás alapján az EU 2010-óta látja el közvetítő szerepét a Belgrád-Pristina párbeszédben, azonban néhány technikai egyezmény gyakorlati megvalósításán kívül nem tudott jelentős előrelépést felmutatni, azzal együtt, hogy a bosnyák és szerb árukra kivetett 100%-os büntetővám miatt, 2018 novembere óta teljesen megszakadtak a hivatalos tárgyalások. Mindazonáltal a technikai megállapodások eredményeit hiba lenne lebecsülni, hiszen − teljesen vagy részben − például olyan problémás ügyeket oldottak meg, mint az észak-koszovói szerb rendőrség párhuzamos működésének megszüntetése, az igazságügyi rendszer integrálása, a villamos energia ellátás biztosítása vagy a Szerbia és Koszovó közötti szabad mozgás feltételeinek megteremtése, a felsőfokú végzettséget igazoló dokumentumok kölcsönös elfogadása, illetve a vámkezelési és határigazgatási eljárások bevezetése.

Másrészt a koronavírus járvány elleni küzdelem köti le a kormányok figyelmét és erőforrásait jelenleg, amit tovább nehezít, hogy Koszovó politikai válságból próbál kiutat találni, miután a március végén benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták Albin Kurti adminisztrációját. Ehhez szükséges még hozzávenni az áprilisra kiírt, de a járvány miatt elnapolt szerb parlamenti választásokat, aminek kampányidőszakában nem valószínű, hogy Vucic felvállalna olyan stratégiai egyezményt, ami bármilyen módon kedvezne Pristinának.

Vajon mi lehetett az EU célja azzal, hogy ilyen szűk időkeretet határozott meg Lajcáknak, és beemelte portfóliójába a nyugat-balkáni régiót is, illetve milyen tényezők akadályozhatják tevékenységét?

A kettő látszólag kontraproduktívan hat egymásra, hiszen az elsődleges prioritásként azonosított szerb-koszovói kétoldalú kapcsolatok felfuttatására sem áll rendelkezésre elegendő idő, nem, hogy az egész térségre. Nem zárható ki, hogy kapkodva meghozott döntés született, ugyanakkor a mandátum minden bizonnyal meghosszabbítható. Az időkorlát kikötése akár üzenetértékkel is bírhatna, mégpedig azzal, hogy az EU nem akarja elnyújtani a „műveletet”, ámbár az uniós szakértőknek tisztában kellett lenniük ennek irrealitásával. A dupla pozícióval történő megjelölés pedig azért vált szükségszerűvé, hogy élét vegye az olyan megállapításoknak, miszerint a szlovák diplomata állampolgárságából kifolyólag a szerbeket favorizálja.

Az Egyesült Államok korábban elismerte az EU Belgrád-Pristina dialógusban betöltött vezető szerepét és háttérbe húzódott, azonban napjainkban ez látványos fordulatot vett. Ezt egyfelől az indokolja részükről, hogy a novemberben esedékes amerikai elnökválasztáson gyors külpolitikai sikerekkel tudjanak kampányolni, másfelől gyengíteni akarják az EU pozícióit a Balkán geopolitikai „játszóterén”. A februárban megírt levelében Kurti arra hívta fel Trump figyelmét, hogy a koszovói alkotmány értelmében a miniszterelnök és kormánya felelős a dialógusért. Ennek ellenére Aleksandar Vucic és Hashim Thaci elnök, illetve Grenell március elején találkoztak Washingtonban, ami után a koszovói államfő arról számolt be, hogy egy végső megállapodás lehetőségéről egyeztettek, illetve úgy jellemezte az Egyesült Államokat, mint a folyamatok új irányítóját.

Thaci két egymásba fonódó okból kifolyólag is az amerikaiak mellett kardoskodik. Egyrészt 2021-ben elnökválasztást tartanak Koszovóban, amire politikai tőkét akar kovácsolni egy gyors megállapodással, akár a 2018-ban felvetődött területcserének a realizálásával is, amit Kurti mellett az ellenzék és a társadalom jelentős része, illetve Lajcák is elutasít.

Másrészt a Koszovói Felszabadítási Hadsereg által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges bíróság és ügyészi hivatal nagy eséllyel vizsgálatot fog indítani ellene, amivel szemben csak egy újabb elnöki ciklussal és társadalmi támogatottsággal tud egyfajta ellenállást kifejteni. Leegyszerűsítve tehát a jelenlegi képletet, a következő ábra rajzolható meg: Thaci-Egyesült Államok és Kurti-EU tengely, míg Vucic egyensúlyozó „játékosként” cselekszik. Mivel Kurti a belpolitikai túlélésért küzd, Lajcák kevésbé számíthat arra, hogy közreműködésével ellenpólust tud képezni.

Az amerikaiak összességében jó érzékkel használták ki a 2019-es európai parlamenti választások után elhúzódó EU-s intézmények és egyéb szervek felállítását. A brüsszeli döntéshozók csak áprilisban tudtak reagálni a súlyponteltolódásra Lajcák kinevezésével, a kezdeményezés hiánya így komoly mulasztásként rögzíthető.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a koszovói politikusok kevésbé voltak lelkesek Lajcák személyét illetően. Szlovákia ugyanis nem ismeri el Koszovó függetlenségét, továbbá tartózkodott azon az elutasítással végződött szavazáson, ami az Interpolhoz való csatlakozásról döntött. Természetesen Lajcák az EU-t képviseli, és a gazdasági, illetve politikai érdekek felülírják a negatív viszonyulási pontokat, viszont egy év alatt kellene „átvágnia” magát a szkeptikus koszovói döntéshozók hálóján, egyúttal visszaállítani az EU hitelességét a vízumliberalizáció elmulasztása miatt kiábrándult társadalomban. Ennélfogva minimális az esély arra, hogy Lajcák közvetítésével egy végső megállapodásban rendezze Szerbia és Koszovó a vitás kérdéseket, főként amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy az EU közel tíz éve próbálkozik ezzel sikertelenül.

 

Brexit-EU

Áprilisban kezdődnek a tárgyalások az EU és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kapcsolatrendszer kialakításáról, a jelenlegi állás szerint pedig ez év végéig, december 31-ig véglegesíteni kell megállapodást. A megadott dátumig a jelenlegi helyzetben azonban nem valószínű, hogy sikerülni fog a megegyezés, az EU végső célja pedig a „hard brexit” elkerülése. Az Egyesült Királyságnak pedig nem érdeke meghosszabbítani a brit EU-tagság megszűnése után kezdődött átmeneti időszakot, sőt már júniusban dönteni kíván arról, hogy érdemes-e folytatni az erről szóló tárgyalásokat az EU-val.

Egyelőre nincs egyetértés a felek között, a helyzetet ugyanis nehezíti britek a Kanadával megkötött megállapodása, amelyhez hasonlót akarnak elérni az EU-val is. Az EU brexit-ügyi főtárgyalója legutóbbi kijelentése szerint azonban az EU erre nem nyitott, a megegyezést több ponton is kifogásolja. A brexit után az Egyesült Királyság válik az EU legközelebbi gazdasági riválisává, ebben a tekintetben sem hasonlítható a kapcsolat Kanadához.

Az EU és az Egyesült Királyság ugyanis nem csak partnerek, de gazdasági versenytársak is lesznek, és így mindkét fél számára fontos szempont, hogy a megállapodásnak így egyenlő versenyfeltételeket is kell garantálnia. Emellett az EU számára fontos szempont a különösen szigorú feltételek szabása egyes területeken. Ezek közé tartoznak a közös szabályok munkavállalók jogaira vonatkozóan, a környezetvédelmi szabályok és a magánszektor állami támogatására vonatkozó szabályok.

Brüsszel, 2020. március 19.
2020. március 5-én készült kép Michel Barnierről, az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalójáról egy brüsszeli sajtótájékoztatón. Barnier 2020. március 19-én bejelentette, hogy pozitív lett a koronavírus-tesztje.
MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szomszédságpolitika

Fehéroroszország

Március 7-én az EU nyilatkozatot tett közzé a belorusz minszki regionális bíróság által hozott  nemrégiben hozott halálos ítélettel kapcsolatban. A nyilatkozat újfent kijelenti, hogy az EU minden körülmények között elítéli a halálbüntetést.

Georgia

Március 9-én az EU georgiai küldöttségének vezetője, Carl Hartzell nagykövet gratulált Georgia vezető  politikai pártjainak az új választási rendszerről szóló megállapodás megkötéséhez. A megállapodás több mint három hónapos intenzív tárgyalások eredménye, amelyeket az Európai Unió, Németország, az Európa Tanács és az Egyesült Államok képviselői segítettek.

Az EU március 23-án nyilatkozatot adott ki a szakadár Georgia szakadár régiójában Abháziában lezajlott elnökválasztással kapcsolatban.  A nyilatkozatban az EU újfent kifejezte támogatását Georgia területi integritásának irányába, valamint kijelentette, hogy nem ismeri el azon jogi kereteket amelyek között a választás végbement.

Örményország

Március 9-én, Josep Borrell, az EU főképviselője és Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök Brüsszelben találkozott, a találkozó során megvitattak több kétoldalú és regionális kérdést.  A két vezető megvitatta a Hegyi Karabah konfliktus megoldási lehetőségeit is, a kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint az EU teljes mértékben támogatja az EBESZ Minszki Csoport erőfeszítéseit a probléma békés megoldására.  Josep Borell  üdvözölte továbbá Örményország elkötelezettségét az EU – Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás reformja és végrehajtása mellett, a főképviselő hozzátette, hogy az EU továbbra is támogatja Örményországot ezen az úton.

Március 31-én az EU szóvivője nyilatkozatot adott ki, amelyben nem ismeri el a hegyi-karabah-i ún. „Elnök- és parlamenti választások” alkotmányos és jogi keretét.A szóvivő hozzátette, hogy az EU határozottan támogatja az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportját, emellett hozzátette, hogy kész továbbra is támogatni a hegyi-karabah-konfliktus korai és békés rendezésére irányuló erőfeszítéseket.

Ukrajna

Március 27-én az EU szóvivője bejelentette, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának (OHCHR) Hivatala által kiadott legfrissebb jelentés szerint   a konfliktusokkal összefüggésben fogvatartottak önkényes fogva tartása, kínzása és rossz bánásmódja Ukrajna keleti részén folytatódik. Az OHCHR jelentés utal az úgynevezett „Luhanszki Népi Köztársaságra” és a „Donyecki Népi Köztársaságra”. Az EU hangsúlyozta, hogy független nemzetközi megfigyelőknek, mint például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának és az OHCHR-nek teljes és feltétel nélküli hozzáférést kell biztosítani minden fogvatartotthoz és a fogva tartáshoz.

Április 1-jén az EU nyilatkozatot adott ki, válaszul Oroszország nemrégiben meghozott elnöki rendeletére. E rendelet értelmében Krím és Szevasztopol nagy részét felveszik az orosz határmenti területek jegyzékébe, ahol a nem orosz állampolgároknak nem rendelkezhetnek földterülettel. Az EU hangsúlyozta, hogy a rendelet az önkényes vagyonfosztást is eredményezheti.Az EU sürgette Oroszországot, hogy állítsa le a krími félszigeten a nemzetközi jog megsértését, és megismételte, hogy támogatja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását és területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül.

Március 5-én az EU Tanácsa úgy határozott, hogy kiterjeszti az eszközök befagyasztására vonatkozó korlátozásokat 10 olyan személyre, akiket az ukrán állami pénzeszközök jogellenes felhasználásáért és hivatali visszaéléséért felelősnek tartanak. A 2014 márciusában bevezetett szankciókat évente felülvizsgálják, és jelenleg 2021 március 6-ig vannak érvényben.

Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője március 16-án az EU nevében nyilatkozatot tett a Krím Autonóm Köztársaságról és Szevasztopol városáról. A főképviselő kijelentette, hogy a félsziget egyre növekvő militarizálása továbbra is negatívan befolyásolja a fekete-tengeri térség biztonságát. A krími-félsziget emberi jogi helyzetét „jelentősen romlottnak” írta le, hozzátéve, hogy „a félsziget lakosai szisztematikusan korlátozzák az alapvető szabadságokat, például a véleménynyilvánítás, a vallás vagy a meggyőződés és az egyesülés szabadságát, valamint a békés gyülekezés jogát.”

Március 13-án az Európai Unió Tanácsa hat hónappal meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket azon intézkedésekkel szemben, amelyek aláássák vagy veszélyeztetik Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. A 2020. szeptember 15-ig hatályos szankciók 175 emberre és 44 jogalanyra vonatkoznak.Az intézkedéseket először 2014 márciusában vezették be, az új, hat hónapos meghosszabbításhoz kapcsolódó jogi aktusokat az EU Hivatalos Lapjában tették közzé 2020. március 13-án.

Brüsszel, 2020. április 7.
Janez Lenarcic, az Európai Bizottság válságkezelésért felelõs uniós biztos online sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2020. április 7-én. Lenarcic bejelentette, hogy az Európai Unió vészhelyzeti reagálási koordinációs központja az összes tagállammal együttműködik annak biztosítására, hogy a segítség oda kerüljön, ahol leginkább szükség van rá.
MTI/AP pool/Francisco Seco

Koronavírus elleni védekezés

A szomszédságpolitika területén is a koronavírus ellen való védekezés volt meghatározó. Az Európai Bizottság az EU szomszédságpolitikájának legfőbb kutatási és innovációs profilú programján, a Horizon 2020-on keresztül támogatja a COVID-19 elleni harcot. 45 millió euróval finanszírozza az innovatív gyógyszer kezdeményezését (IMI), amelynek keretében olyan projektek pályázhatnak, amelyek a COVID-19 terjedésének jobb nyomkövetésére és a jövőbeni járványokra történő felkészültség fokozására irányulnak. Emellett, az EU támogatja a tunéziai egészségügyi ágazatot is az ország 13 kormányzóságában, elsősorban az első vonalbeli egészségügyi szolgáltatási struktúrákban, az „Essaha Aziza” programnak köszönhetően, amelynek költségvetése 20 millió euró. Ez a program elősegíti a tunéziai Egészségügyi Minisztériumnak a COVID-19 megelőzésére és az annak kezelésére irányuló erőfeszítéseit. Ezt követően, március 30-án Várhelyi Olivér, az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa Noureddine Erray tunéziai külügyminiszterrel való egyeztetésén bejelentette, hogy az EU 250 millió eurós támogatásban részesíti az országot a koronavírus és annak társadalmi-gazdasági következményei elleni küzdelem érdekében. Továbbá, biztosította a tunéziai külügyminisztert az „Essaha Aziza” program megerősítéséről, amelynek keretében megháromszorozza az EU az előirányzott támogatásokat. Az észak-afrikai Marokkó külügyminiszterét, Nasser Bouritát is biztosította arról Várhelyi Olivér, hogy az Európai Unió a marokkói költségvetést azonnali 150 millió euró átcsoportosítással támogatja a járvány elleni harcban.

Az EU vezetői megállapodtak abban, hogy a harmadik országokból az EU területére irányuló nem alapvetően szükséges utazások ideiglenesen korlátozásáról, egy  30 napos időtartamra, ezen időszak esetlegesen meghosszabbítható a további események függvényében.

Róma, 2020. március 14.
Tapsolnak az emberek, az ablakukból pedig olasz, illetve európai uniós zászló lóg Rómában 2020. március 14-én. A tüdõgyulladást okozó koronavírus terjedésének megfékezésére az országban elrendelt vesztegzár még nem tart régen, de az olaszok a szolidaritás jeleit mutatva már bizonyos formájú villámcsődületeket szerveznek az internetes közösségi portálokon, például bizonyos időpontokban megjelennek az ablakukban vagy erkélyükön, hogy énekeljenek, tapsoljanak vagy egyszerűen csak integessenek egymásnak.
MTI/AP/LaPresse/Mauro Scrobogna

Afrikai Unió

Az Európai Bizottság, valamint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő március 9-én javasolta az Afrikával való új EU stratégia alapjait. Mindez öt kulcsfontosságú területen fogalmaz meg javaslatokat az együttműködés fokozására a partnerségek révén: zöld átmenet; digitális átalakulás; fenntartható növekedés és foglalkoztatás; béke és kormányzás; valamint a migráció és a mobilitás. Mindezek alapján, Európa megbeszéléseket kezdeményez az afrikai partnerekkel egy új közös stratégia kidolgozása érdekében, amelyet az Európai Unió és az Afrikai Unió 2020 októberében tartandó csúcstalálkozóján fognak jóváhagyni a tervek szerint.

 

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UCK) tagjai által 1998 és 2000 között elkövetett háborús bűncselekményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket vizsgáló − hágai székhelyű − különleges bíróság és ügyészi hivatal idézésére hivatkozva a korábbi UCK parancsnok, Ramush Haradinaj 2019. július 19-én lemondott miniszterelnöki tisztségéről.

Az októberi előrehozott parlamenti választások eredménye azonban markánsan átrajzolta Koszovó politikai tájképét. Az urnákhoz járulók tíz éven belül negyedszer nyilvánítottak véleményt, ami alapján az Albin Kurti vezette Önrendelkezés (Lëvizja Vetëvendosje − LV) kapott felhatalmazást kormányalakításra a 841.275 érvényes szavazat 26.27 százalékának (29 mandátum) megszerzésével, míg a második helyre az Isa Mustafa által fémjelzett Koszovói Demokratikus Szövetség (Lidhja Demokratike e Kosovës − LDK) futott be 24.54 százalékkal (28 mandátum).

A parlament volt elnöke, Kadri Veseli és Hashim Thaci államfő politikai tömörülése, a Koszovói Demokrata Párt (Partia Demokratike e Kosovës − PDK) tizenkét hatalomban töltött év után kényszerül ellenzéki szerepre a szavazatok 21,23 százalékával (24 mandátum).

A választók egyértelmű ítéletet fogalmaztak meg Haradinaj 2017-2019 közötti kormányfői regnálásával kapcsolatban, mivel az irányításával prosperáló Szövetség Koszovó Jövőjéért (Aleanca për Ardhmërinë e Kosovës − AAK) és a Koszovói Szociáldemokrata Párt (Patria Socialdemokrate e Kosovës − PSD) koalíciója (AAK-PSD Koalicioni 100% Kosove) 11.52 százalékkal (13 mandátum) lépte át a bekerülési küszöböt.

Belgrád és a koszovói szerbek többségének támogatását maga mögött tudó − Goran Rakic elnök által instruált − Szerb Lista (Srpska Lista − SL) 6.4 százalékot ért el. Megjegyzendő, hogy az alkotmány 64. és 96. cikkben foglaltaknak megfelelően a 120 fős parlamentbe a szerb közösséget képviselő pártokat, koalíciókat, polgári kezdeményezéseket és független jelölteket, illetve egyéb kisebbségeket minimum 10-10 mandátum, továbbá legalább 1-1 miniszteri pozíció illeti meg. Ennek értelmében az SL részéről Dalibor Jevticet a közösségekért és visszatérésért, illetve Ivan Milojevicet a regionális fejlesztésekért felelős minisztérium, míg − plusz egyel megnövelve a kinevezések számát − a bosnyák származású Emilia Rexhepit a közigazgatási és önkormányzati tárca vezetésével bízta meg Kurti.

Hatodikként a volt PDK tagok, Fatmir Limaj, illetve Jakup Krasniqi által bejegyeztetett Kezdeményezés Koszovóért (NISMA Social Demokrate − NISMA) valamint Behgjet Isa Pacolli korábbi elnök, miniszterelnök-helyettes, és külügyminiszter pártja, az Új Koszovó Szövetség (Aleanca Kosova e Re − AKR) koalíciója került be a parlamentben 5.02 százalékkal (6 mandátum).

Az LV és LDK között négy hónapig húzódó koalíciós tárgyalások lezárása után, 2020 februárjában a beiktatására összehívott parlamenti ülésen 10 tartózkodás mellett, 66 képviselő támogatta Kurti miniszterelnöki kinevezését és a kormány felállítását.

Közel két hónappal később, a koronavírus-járvány okozta helyzetben, az LDK bizalmatlansági indítványát nyújtott be a kormány ellen, amit 82 igen szavazattal fogadtak el.

Bár az ügyvivő kormány élén tovább funkcionál Kurti, számos bizonytalan faktor nehezíti a politikai válság megoldását.

Jelen írás két részben mutatja be azokat az összetett kihívásokat, amelyek Koszovó politikai, gazdasági és társadalmi prosperitását gátolják 2017-től napjainkig.

Az első fejezetben Ramush Haradinaj politikai örökségét – egyes esetekben holisztikus megközelítéssel – veszi górcső alá az író, míg a másodikban a kibontakozó hatalmi harc azon sarokpontjaira koncentrál, amelyek hozzájárultak az instabilitás veszélyéhez.

1. rész

Ramush Haradinaj megfelezett kormányzati ciklusa

Haradinaj 2005-ös száz napos regnálását szintén egy Hágából érkező levél szakított meg. A Nemzetközi Törvényszék több vádpontban gyanúsítottként hallgatta ki, ezért a miniszterelnöki posztról lemondó nyilatkozatában – 2019-es indokokhoz hasonlóan – arra hivatkozott, hogy magánemberként és nem kormányfőként vesz részt az eljárásban.

A háborús hősként tisztelt politikusok úgynevezett PAN koalíciójának (PDK – AAK – NISMA) – amit az AKR és SL mellett kisebb pártok is erősítettek –, és miniszterelnök- jelöltjének 2017-ben szavaztak újabb bizalmat a választók, ezért egy kompromisszumkötésre igen érzékeny koalíciós kormány élén kezdte meg Haradinaj az elhibázott politikai döntésektől koránt sem mentes működését.

A rendszer alapvető problémájaként azonosítható be a – koalíciós pártok vezetői pozíciók iránti igényének kielégítéséből adódó – túlméretezett kabinet, illetve az ebből gyökerező átláthatóság és koordináció hiánya, továbbá, hogy stratégiai kérdésekben – az esetek többségében – nem sikerült a koalíción belül konszenzust kialakítani, és az ellenzéket meggyőzni.

A fenti megállapítások vonatkozásában elmondható, hogy Haradinaj 2014-ban elfogadhatatlannak és hivatali visszaélésnek titulálta, hogy a minisztériumoknál egynél több miniszter-helyettest iktattak be, így negyvenháromra duzzasztva fel a számukat. Ennek ellenére a megválasztása után hatvannyolc miniszter-helyettest nevezett ki.

A kormánypártok közötti feszültség pedig tovább fékezte az érdemi munkát. Ezért fordulhatott elő, hogy Haradinaj, illetve Thaci és Veseli között annyira megromlott a kapcsolat, hogy egy ponton túl nem álltak szóba egymással, egyúttal a másik pozíciójának aláásásával vádolták egymást. A nemzetközi erőtérben olyan fajsúlyos témákban nem tudtak azonos irányvonalat kijelölni − ezáltal csökkentve Koszovó érdekérvényesítési képességét −, mint a szerb és bosznia-hercegovinai termékekre 2018 novemberében kivetett 100%-os büntetővám, illetve a Koszovó és Szerbia közti területmódosítás ötletének egységes támogatása vagy elvetése.

A közvéleményt megkerülve, Thaci és Aleksandar Vucic elnök stábjának tervezőasztalán jelent meg az a forgatókönyv, ami az észak-koszovói szerb tömbterületet Belgrád teljes irányítása alá, míg a Szerbia déli részén fekvő, többségében albánok lakta Presevó-völgyét Koszovóhoz csatolná. Éles retorikai elemeket alkalmazva Haradinaj arra figyelmeztetett egy interjúban, hogy a korábban megkötött szerződések újbóli megnyitása egyet jelentene a háború megismétlődésével.

Az Egyesült Államok reális lehetőségként számol egy esetleges területcserével, ezzel szemben az EU részéről erős megosztottság tapasztalható, de Németország kategorikusan fellép a határok megváltoztatása ellen.

1. Határmegállapodás és vízumliberalizáció

Jóllehet Haradinaj ellenzéki képviselőként elítélte a Koszovó és Montenegró által 2015-ben aláírt határkiigazítási egyezményt, három évvel később a parlament annak ellenére ratifikálta azt, hogy az LV képviselői könnygázzal próbálták meg obstruálni az ülést, mivel álláspontjuk szerint a 8200 hektár földterület Montenegróhoz csatolása sérti a nemzeti érdeket. A parlamenti megerősítést − Egyesült Államok erőteljes nyomásgyakorlása mellett − az EU egyik utolsó feltételként szabta a koszovói állampolgárok schengeni övezeten belüli vízummentes utazásához. Mivel 2017 májusában Haradinaj és pártja egyik népszerű választási ígérete volt a vízumliberalizáció, a politikai adok-kapok játékszabályai alapján szorgalmazta az „üzletet”, és szerezte meg a nemzetközi szerződés hatálybelépéséhez szükséges kétharmados többséget.

Egy időre kellő mennyiségű politikai tőkét kovácsolt a kormány, ugyanakkor Haradinaj 2019. július 19-ei lemondása előtt egy nappal tett nyilatkozatát, miszerint a régóta várt vízummentesség megszerzése már csak hetek kérdése, mindössze kényszeredett mosollyal nyugtázhatták az állampolgárok.

2. Pristina-Belgrád kapcsolat dinamikája

Amíg Koszovó-Montenegró relációban eredményesen rendezték a vitás kérdéseket, addig a Szerbiával fenntartott bilaterális kapcsolatokról ezt nem lehetett elmondani. Haradinaj közvetlenül a beiktatása után úgy nyilatkozott, hogy mérsékelni szükséges a Belgrád-Pristina dialógusban való részvételt, ezért a párbeszéd továbbra is ólomlábakon haladt.

2017 augusztusában írta alá Vucic és Thaci azt az igazságügyi megállapodást, ami október közepén került végrehajtásra. Ez elsősorban azokat a kisebbségi szerb bírókat, ügyészeket és jogi alkalmazottakat érintette, akik Koszovó északi részén − Belgrád által fenntartott és szerb jogrendszer alapján − működő párhuzamos igazgatási struktúrában végezték munkájukat. Innentől kezdve a keletkezett ügyekben tehát koszovói jogszabályok alapján hirdetnek ítéletet, illetve a közszolgálatot ellátó személyek az igazságügyi minisztérium alkalmazásába kerültek.

Hashim Thaci (b), Federica Mogherini (k) és Aleksandar Vucic (j) (forrás: tiranatimes.com)

2018 márciusában államfői találkozót tartottak a belga fővárosban, ahol szó esett a Brüsszeli Megállapodás megoldatlan témaköreiről, mindazonáltal konkrét előrelépés nem történt.

A Brüsszeli Megállapodás lett volna hivatott a szerb önkormányzatiság kérdését is rendezni, de az úgynevezett Szerb Többségű Önkormányzatok Szövetségének (Zajednica srpskih opština − ZSO) felállítása 2013-óta nem valósult meg. A ZSO létrehozását hátráltatta, hogy annak hatásköréről 2015-ig nem tudtak megegyezni a tárgyalófelek. 2018 augusztusában ugyan készítettek egy végleges tervezetet, de az ellenzéki össztűz meghátrálásra kényszerítette Haradinajt.

A szerb kormányzati apparátus a lobbi eszközrendszerét alkalmazva folyamatos jelleggel befolyásolt – és teszi ezt jelenleg is – külföldi politikai döntéshozókat azért, hogy egyrészt blokkolja Koszovó felvételét a különböző regionális és nemzetközi szervezetekbe, másrészt gátolja és csökkentse azoknak az országoknak a számát, amelyek elismerik államiságát.

Miután Szerbia megakadályozta Koszovó felvételét − többek között − az INTERPOL-hoz, Haradinaj bevezette a 100%-os vámot. AZ LV és LDK mellett a PDK, illetve a NISMA is felszólította Haradinajt – amerikai és uniós vezetők elvárásaival összhangban – annak azonnali visszavonására, ezt azonban nem tette meg a tisztségéből való távozásig.

A destruktív konfliktushoz, majd a büntető vámintézkedés meghozatalában való kicsúcsosodásához, a lentebb részletezett − Haradinaj megválasztása előtt és után realizálódott − események nagyban hozzájárultak.

2017 januárjában jelentette be a szerb kormány, hogy 18 év után újra vasúti kapcsolatot létesít Belgrád és Észak-Mitrovica között. Pristina tiltakozása ellenére, és a személyszállító vonat oldalára huszonegy nyelven kiírt „Koszovó Szerbia része” felirattal indult el a jármű, amit Vucic tíz kilométerre a határtól − még szerb területen – megállított.

A politikai döntéshozók kölcsönös provokációval vádolták egymást. A szerb elnök azt állította, hogy Koszovó aláaknázta az oldalukon futó vasúti síneket, és a Rosu különleges rendeltetésű egységet is azért vezényelték a helyszínre, hogy összeütközést kényszerítsen ki. Thaci olvasatában a vonat ürügyként szolgált Belgrádnak arra, hogy bevethesse a fegyveres erőket és elcsatolja az észak-koszovói területet.

2017 márciusában a szerb fél heves tiltakozásának adott hangot, mivel egy kormányrendelet alapján állami tulajdonnak minősítette Koszovó azokat az egykori jugoszláv, később szerb ingatlanokat és földterületeket, amelyek vagyonjogi helyzete nem került rendezésre. Ez magában foglalta a körülbelül 200 milliárd dollárra becsült pristinai repülőteret, illetve a szerb vasúttársaság, villamos művek, posta, és az erdőgazdálkodás ingatlanjait. Dhurata Hoxha igazságügyi miniszter azt fejtegette a média képviselői előtt, hogy a rendelet teljes mértékben megfelel a jogszabályoknak és a koszovói kormány kizárólagos joga, hogy a területén található ingatlanokról döntsön, csak úgy, ahogy a szövetségi rendszer felbomlása után a volt jugoszláv tagköztársaságok tették.

2018. január 16-án meggyilkolták az észak-mitrovicai városi tanács koszovói-szerb képviselőjét, Oliver Ivanovicot. A kétoldalú kapcsolatok építése Brüsszelben folytatódott volna, a halálesetről érkező információk birtokában a szerb delegáció viszont lemondta az egyeztetést és visszautazott Belgrádba. Vucic összehívta a nemzetbiztonsági tanács ülését és kijelentette, hogy terrorcselekménynek minősítik az emberölést, illetve részt kívánnak venni a nyomozásban.

Haradinaj másnapi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Koszovóban nem engedélyezi a szerb hatóságoknak a nyomozati cselekmények elvégzését, ellenben az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársainak segítségét szívesen fogadja.

Vucic január 20-án látogatott először köztársasági elnökként Észak-Mitrovicába és beszédében arról biztosította a koszovói-szerbeket, hogy az anyaország támogatja a szülőföldön való megmaradásukat, illetve mindent megtesz azért, hogy biztonságban élhessenek. Az elkövető beazonosításáig Szerbia nem akart részt venni a Belgrád-Pristina dialógus keretében folyó tárgyalásokon, azonban márciusban már Brüsszelben egyeztetett a két államfő.

Ivanovic pragmatikus politikus volt, aki többek között felszólalt a szervezett bűnözés ellen, bizonyos esetekben kritikával illette Vucicot, és a békés együttélést szorgalmazta. Meggyilkolását egy olyan személy vagy csoport rendelhette meg, aki/ami a politikai feszültség és patthelyzet fenntartásában érdekelt.

2018. március 26-án Észak-Mitrovicában letartóztatták és kiutasították a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetőjét, Marko Duricot.

A koszovói kormány tájékoztatása szerint a kényszerintézkedések foganatosítására azért volt szükség, mert az ország szuverenitását sértő kijelentései miatt megtagadták Durictól a beutazást, ezért illegálisan lépte át a határt.

Vucic a korábban megkötött egyezményekre hivatkozva emelt kifogást, melyek értelmében a szerb politikusoknak nem szükséges engedélyt igényelniük, és csak 24 órával a beutazás előtt kell jelezni az úti céljukat. Mivel Duric ezt 72 órával korábban megtette, törvényesen járt el.

3. Pristina és a Koszovói Biztonsági Erők (Forca e Sigurisë së Kosovës, FSK)

A fővárossal kapcsolatos 2018. júniusi törvény megalkotásával egy régóta húzódó vitás kérdés végére tett pontot Haradinaj. A jogszabályban rendezték Pristina általános működését, illetve növelték költségvetését és önkormányzati szintű önállóságát.

Hat hónappal később, 2018 decemberében ritka események történtek a parlamentben. A kisebbségi szerb képviselők távollétében, az ellenzék egyhangú támogatásával fogadtak el három törvénytervezetet az FSK mandátumának kiterjesztéséről. A könnyű fegyverzettel felszerelt egységek korábbi rendeltetése alapvetően humanitárius segítségnyújtásra, kutatás-mentésre, illetve tűzszerész feladatokra korlátozódott. Az új szabályozásban rögzítették, hogy a nehéz fegyverzettel felszerelhető FSK védi az ország szuverenitását, területi integritását, polgárait, vagyonát és érdekeit, valamint meghatározták annak kompetenciáit, szervezetét, illetve működését. Az irányításért felelős tárcát átnevezték védelmi minisztériumnak.

Az FSK katonái alaki kiképzésen (forrás: kosova.info)

Előirányozták, hogy körülbelül 2200 főről 5000-re növelik a katonák számát és 3000 tartalékost képeznek. A hadsereg létrehozásához alkotmánymódosításra lett volna szükség, ezt viszont az SL képviselői kategorikusan elutasították. Az Egyesült Államok támogatásáról biztosította Haradinajt, míg Jens Stoltenberg NATO főtitkár szerint nem volt időszerű a mandátum kiterjesztése. Az Európai Külügyi Szolgálat arra figyelmeztetette Koszovót, hogy a fegyveres erőkre vonatkozó döntéseket az alkotmánnyal összhangban szükséges meghoznia.

4. Gazdasági intézkedések

Koszovó gazdasági problémáit a Haradinaj kormánynak sem sikerült orvosolnia.Bár a miniszterelnök többször tett olyan hangzatos kijelentést, hogy 2019 a gazdaság éve lesz, ennek ellenére a koszovóiak több mint 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt, míg a háztartások körülbelül 17 százalék ezen jövedelmi szint alatt élt. A munkaképes korú fiatalok körülbelül 50 százaléka nem tudott elhelyezkedni, és a gazdaság erősen függ a külföldi diaszpóra megtakarításainak hazautalásától, illetve a feléjük irányuló szolgáltatások exportjától. A szerb és bosnyák árukra kivetett vám néhány alapvető háztartási cikk árát megnövelte, ami számottevő teher az alacsony jövedelműek számára.

A kormányzás első hat hónapjában több mint két millió eurót költöttek el abból az állami költségvetésben elkülönített négymillió eurós sürgősségi tartalékból, amit a miniszterelnök parlamenti jóváhagyás nélkül felhasználhat. Bedri Hamza pénzügyminiszter a kiadások alaposabb megtervezésének szükségességére hívta fel a figyelmet.

A 2017. decemberi események sem erősítették tovább a politikai intézményekbe vetett állampolgári bizalmat. Haradinaj ugyanis 2950 euróra növelve közel megduplázta saját fizetését és ezzel a régió legjobban kereső kormányfőjévé vált. Védekezésként előadta, hogy közfeladatai elvégzéséhez nélkülözhetetlenek az elegáns ruhák, amihez nyakkendőt és inget szükséges vásárolnia. Az átlagfizetés 460 euró volt, ezért érzékenyen érintette a koszovóiakat és utcai tiltakozások kezdődtek.

2014-ben egy amerikai és török cég 600 millió eurós szerződést kötött Koszovóval a 60 km hosszú, Pristinát és az észak-macedón határt összekötő autópálya megépítéséről, amitől a szomszédos országokkal folytatott kereskedelem fellendítését várták. Az autópályát 2019. május végén adták át és a végösszeg 800 millió eurónál állt meg. A média és civil szervezetek részéről számos kritika fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy a kivitelezési munkák szerződéseihez és egyéb kiegészítő anyagaihoz nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá. Az utóbbi kategóriába tartozott például az a dokumentum, amiben a fizetési feltételek megszegése miatt a kormány 53 millió eurós megtérítést hagyott jóvá az építőipari társaságok részére. Haradinaj 2018 júniusában jelezte, hogy a bírság összege nem áll rendelkezésre, és nemzetközi pénzügyi intézményekhez fordult kölcsönért. Egyes újságírók arról tudósítottak, hogy a projekt ezen szakaszának kivitelezésére 300 millió euró volt elkülönítve.

Koszovó 2017 és 2026 közötti időszakra vonatkozó energia stratégiája megállapítja, hogy az energiaellátás problematikája a volt rezsim által végrehajtott villamosenergia-rendszer megsemmisítésével kezdődött az 1990-es években. A légszennyezettségért leginkább felelős Kosova A és B elnevezésű széntüzelésű erőmű 1962-től, illetve 1983-tól működik, és közel harminc éve nem történt komoly beruházás az új generációs kapacitások építésébe vagy a meglévők rehabilitációjába.

Kosova A erőmű (forrás: kek-energy.com)

Az energia szektor vizsgálata során a következő fő pontokat emeli ki a stratégia:

• A villamosenergia-ellátás annak ellenére nem stabil, hogy Koszovó a világ 16. legnagyobb lignit készletével rendelkezik. A régi erőművek elavult technológiával működnek és állandó javításra szorulnak. Telepített kapacitásuk 1478 MW, csakhogy életkoruk miatt a teljesítményük körülbelül 915 MW-ra csökkent. A meglévő termelési technológia nem felel meg az EU által előírt környezeti kritériumoknak.
• Az elosztóhálózatok nem képesek a növekvő terhelésnek megfelelni, főként a téli időszakban kritikus a helyzet.
• Nem versenyképes a villamosenergia-piac. A 2010-ben elfogadott jogi keret fokozatosan megnyitotta a piacot, ugyanakkor az alacsony fogyasztói árak nem növelik a befektetői kedvet.
• A villamosenergia nagy részét a háztartások fűtésére fordítják, ami az ellenőrizetlen és jogosulatlan felhasználással súlyosan megterheli a termelést.
• Az energia-megtakarítás nem megfelelő.
• A megújuló energiaforrásokból előállított energia alacsony mennyiségű.
• Hiányoznak a földgáz-infrastrtuktúra beruházások.

2005-ben kezdődött el a diskurzus egy olyan új erőműről, ami kiválthatná a Kosova A-t és B-t. Ennek részleteiről tíz évvel később állapodtak meg a Világbankkal, és az amerikai Contour Global céggel, majd Haradinaj egy 500 MW-os, 1.3 milliárd dollár értékű erőmű megépítéséről szóló kontraktust írt alá 2017 decemberében.

Közel egy évvel később a Világbank bejelentette, hogy nem nyújt támogatást az építkezéshez, amit azzal indokoltak, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia költségei alacsonyabbak, mint a szénből származó, ezért a legolcsóbb opciót szükséges támogatniuk.

5. Politikai beavatkozás a független intézmények működésébe

A koszovói államügyészség 2016-ban kezdte a meg a vizsgálatot a háborús veteránok jogtalan nyilvántartásba vételének ügyében. Az 1998-1999-es háborúban több mint 46 ezren harcoltok a szerb csapatok ellen, és Elez Blakaj különleges ügyész megállapította, hogy 19 ezer személy tett és nyújtott be olyan hamis nyilatkozatot, illetve igazolást, ami révén a volt UCK katonák számára fenntartott alapból részesült. 2018-ban több mint 70 millió euró került kifizetésre, ami nagymértékben megterhelte a központi költségvetést.

Az ügyben eljáró Blakaj, aki halálos fenyegetések miatt lemondott és az Egyesült Államokba távozott, olyan vádiratot állított össze, ami egyrészt a kormányzati szintekig ért, másrészt a bíróságra nem került benyújtásra. A Különleges Ügyészség vezetője, Reshat Milak úgy kommentált az esetet, hogy egy üzleti ajánlat miatt hagyta el az országot, míg a legfőbb ügyész, Aleksander Lumezi visszautasította azokat a feltételezéseket, miszerint Blakaj fenyegetések áldozata lenne. Ezzel egy időben Haradinaj egy televíziós interjúban tolvajnak és punknak nevezte az emigrált ügyészt, aki a koszovói háborút egy macedón menekülttáborban élte át.

A Dukagjini régióból több mint 30 ezer ember kapott háborús veterán igazolást, azonban a 2000-es években maga Haradinaj ismerte el, hogy a parancsnoksága alá tartozó térségben 3000 UCK harcos teljesített szolgálatot.

Az EU felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét, és rámutatott arra, hogy egyes politikusok és ügyészek nyilatkozata aláássa a jogállamiság alapelveit, illetve visszatartja az igazságügyi tisztviselőket a nagy horderejű ügyek átfogó kivizsgálásától.

6. Értékelés

Behgjet Isa Pacollit nem alaptalanul nevezték királycsinálónak, mivel csak a megnyerésével foglalhatta el Haradinaj a kormányfői széket. Cserébe négy minisztériumot és egy miniszterelnök-helyettes kinevezést kapott.

A 120 fős parlamentben csupán hatvanegy képviselőt tudhatott maga mögött a PAN koalíció, ezért rendkívül vékony többsége volt. A sokpártrendszer, a fragmentáltság és az állandó koalíciós egyeztetési kényszer miatt instabil politikai rendszer alakult ki. A kormány kulcsfontosságú szereplői között fennálló ellentétek negatív hatással voltak a teljesítményre, egyúttal az ellenzékkel nem sikerült konstruktív kapcsolatot kiépíteni. Az SL tíz parlamenti képviselője beszűkítette Haradinaj politikai mozgásterét, mivel rajtuk keresztül Belgrád viszonylag egyszerűen artikulálhatta érdekeit. Ezt bizonyítja az is, hogy Marko Duric letartóztatásakor a szerb képviselők bejelentették kilépésüket a kormánykoalícióból. Bár nem valósult meg, lehetséges szcenárióként számoltak azzal, hogy a kormány kisebbségbe kerül a parlamentben, ezáltal döntésképtelen lesz.

A kabinet túlméretezése befolyásolta a hitelességet és hatékonyságot, csak úgy, mint a széles körben elterjedt és aggodalomra okot adó korrupció.

Haradinaj nem próbálta meg lebontani a kizárólag gyakorlatban működő félelnöki rendszer egyes elemeit, és nem versengett Thacival a Belgráddal folytatott dialógus vezető szerepéért, mindazonáltal ellenezte a területcserét, és a 100%-os vám vonatkozásában is különbözött a véleményük. Az EU állásfoglalása szerint a büntetővám gazdasági szempontból hátrányos, sérti a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA), illetve a Koszovóval kötött stabilizációs és társulási megállapodás kötelezettségeit, valamint alapelveit. Haradinaj ezzel szemben Szerbia és Bosznia-Hercegovina felelősségét emelte ki abban, hogy kárt okozva Koszovónak, nem tartják tiszteletben a CEFTA intézkedéseit. Kijelenthető, hogy a regionális együttműködési erőfeszítéseket ez jelentősen aláásta, illetve az Egyesült Államok, mint legszorosabb együttműködő partner rosszállását felvállalva arra is rávilágított, hogy Szerbiával szemben milyen szegényes eszköztárral rendelkezik Koszovó a külpolitikai nyomásgyakorlás kivitelezésére.

A villamosenergia-ágazatban jelentkező veszteség komolyan megterhelte a gazdaságot és az energiabiztonsági kihívásokra a Haradinaj kormány sem tudott adekvát válaszokat adni.

Az igazságszolgáltatás lassú és nem hatékony, illetve egyes szegmensei politikai befolyás alatt álltak.

Haradinaj természetesen tett előremutató lépéseket, például a működő piacgazdaság kialakítása vagy a fiskális szabályok betartatása érdekében, azonban életszínvonal-emelkedésben nem ért el kézzelfogható eredményt. Tény ugyanakkor, hogy a közel két éves kormányzati ciklus erre nem is lehetett elegendő.

A földrajzi távolság okán a magyar sajtó és közvélemény kevéssé foglalkozott a koronavírus Izrael Államra gyakorolt hatásaival, pedig a zsidó állam tapasztalatai mérvadók lehetnek minden érintett ország számára: a miközben az európai vezetők még tanácskoztak a vírus elleni védekezés lehetséges módszereiről, az izraeli kormány olyan drasztikus intézkedéseket vezetett be, amelyekkel csak a közelmúltban találkozhattunk az európai kontinensen. Ennek ellenére a vírus terjedését nem sikerült megfékezni, annak kezelése szétfeszíti az ország egészségügyi rendszerét. A népegészségügyi dimenzión túl a vírus további kockázatokat rejt Izrael Állam biztonságára nézve, azonban a kialakult helyzetnek vannak nyertesei is: Benjamin Netanjahu miniszterelnök számára a koronavírus okozta politikai légkör tette lehetővé a két éve tartó kormányválság lezárását és a büntetőeljárásának elhalasztását.

A vírus elterjedése és kezelése Izraelben

Az első igazolt izraeli koronavírus fertőzöttet február 21-én azonosították azon 11 állampolgár közül, akik a hírhedt Diamond Princess üdülőhajóról tértek haza. Az ezt követő napon kéthetes karantént írt elő a kormány mindazoknak, akik Japánban vagy Dél-Koreában jártak vagy az adott államok polgáraival érintkeztek az adott időszakban, ennek keretében közel 200 diákot helyeztek karanténba dél-koreai turistákkal való érintkezés miatt. A vírus megjelenésének ellenére március 2-án még megtartották az országos választásokat, azonban egy hét múlva már kötelező kéthetes karantént írtak elő az ország minden lakosára nézve. Március 12-én a fertőzöttek száma elérte a 100 főt. Ezt követően fokozatosan kerültek bevezetésre az újabb és újabb korlátozó intézkedések, többek között az az erősen vitatott gyakorlat, hogy dél-koreai példára a lakosság elektronikus eszközeit nyomon követve gyűjtenek információt a lehetséges fertőzöttekről. Március 19-én a miniszterelnök kihirdette a szükségállapotot. Az első koronavírusban elhunyt áldozat egy magyar származású holokauszt túlélő volt, március 21-én. A kézirat lezárásáig az eddigi igazolt fertőzések száma már átlépte a 9,000 főt, 59-en elhunytak és 683-an gyógyultak fel, azonban a görbe továbbra is erősen emelkedő mintát mutat. Április 2-án jelentették be, hogy a 71 éves egészségügyi miniszter, Yaakov Litzman is fertőzött, ennek következtében az ország vezetésének jelentős személyi karanténba vonulnak, többek között a Moszad főigazgatója, valamint Benjamin Netanjahu miniszterelnök is – immáron másodszor. A járvány egyik gócpontja Tel-Aviv egyik elővárosa, a leginkább ultraortodox haszid lakosságú Bné Brak település lehet. A kétszázezer lakosú városban hivatalos 1000 fő körül mozog a fertőzöttek száma, azonban modellezés alapján nem hivatalosan a 75 ezer főt is elérheti a fertőzések száma. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a város erősen vallásos lakossága nem tartja be az óvintézkedéseket és nem hajlandók alávetni magukat a vizsgálatoknak, tartva attól hogy karanténba kerülnek és nem vehetnek részt a Pészach ünnepén. A kiemelkedő kockázatra való tekintettel április 3-án a Kormány vesztegzárat rendelt el a település körül, a leginkább veszélyeztetett idős lakosságot közeli hostelekbe és hotelekbe evakuálták. A zárás fenntartásában a rendőrség mellett a katonaság is részt vesz. A mai napon, a Pészach ünnepére való tekintettel háromnapos szigorú kijárási tilalmat rendelt el a miniszterelnök, hogy meggátolják a vírus terjedését a lakosság körében.

A koronavírus belpolitikai következményei

A márciusi 2-ai választások, az előző választásokhoz hasonlóan politikai patthelyzetet eredményezték, sem a kormányon lévő Likud, sem pedig az ellenzéki Kék-Fehér pártszövetség nem tudott többséget szerezni a Knesszetben. Az izraeli államfő, Reuven Rivlin erőteljes nyomás alá helyezte a két párt vezetőjét, Netanjahut és Benjamin Gantzot egy egységkormány megalakítására, viszont Gantz továbbra is mereven elzárkózott ezzel kapcsolatban. Netanjahu mozgástere azonban egyre jobban beszűkült, mert március 17-ére volt kitűzve a tárgyalása, ahol felelnie kellett volna az Aviháj Mandelblitt főügyész által ellene emelt korrupciós vádakra. Március 15-én azonban az igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a koronavírus okozta helyzetre való tekintettel a bírósági tárgyalásokat elhalasztják, többek közt a kormányfő tárgyalását is, amelynek új időpontjául május 24-ét jelölték ki. A március 19-én kihirdetett szükségállapotot felhasználva a kormány további intézkedéseket hozott a kormányfő érdekében, többek közt a Knesszet bezárását, hogy ne tudjanak házelnököt választani, ezzel előkészítve a politikai alkuját.

Benjamin Netanjahu és Benjamin Gantz kezet fognak (Forrás: Heidi Levine/Pool/Reuters)

Az izraeli és a világ közvéleményének meglepetésére azonban március 26-án Benjamin Gantz a koronavírus okozta válsághelyzetre bejelentette, hogy a nemzeti egység érdekében megegyezett Benjamin Netanjahuval és a saját pártjának képviselőivel csatlakozik a kormányhoz, ezzel stabil parlamenti többséget biztosítva számukra és véget vetve a két éve tartó politikai válságnak. A politikai alku részeként Netanjahu marad a kormányfő 2021-ig, Gantz pedig ideiglenesen a Knesszet házelnöki tisztségét, majd a külügyminiszteri pozíciót tölti be – 2021-ben pedig cserélnek, Gantz lesz a kormányfő és Netanjahuból miniszter lesz (ez előrevetíti azt, hogy Netanjahu az ellene szóló eljárást rendezni szeretné, mert az izraeli törvények értelmében nem lehet miniszter az, aki ellen eljárás zajlik). Noha ez a politikai manőver valóban stabilitást hoz Izrael számára ebben a válságos időszakban, de további súlyos károkat okoz az izraeli demokratikus intézményeknek.

A koronavírus okozta biztonsági kockázatok

Bár a politikai szektorban (a legtöbb országhoz hasonlóan) valóban lehetővé tette a stabilitást, a védelmi képességekre erőteljesen negatív hatással van a koronavírus. Ennek két fő oka van: egyrészt a biztonsági szervek (Izraeli Védelmi Erők, nemzetbiztonsági szolgálatok, rendőrség) és a védelemgazdasági szektor állományának és kapacitásának jelentős részét leköti a lakosság ellátásának biztosítása és a rend fenntartása, sőt a Moszad (polgári hírszerzés) részt vesz a szükséges védőeszközök és technikai feltételek külföldi beszerzésében is (ennek megvan a nyomós oka is: a jelenlegi kiélezett helyzetben az államok előszeretettel foglalják le a területükön áthaladó egészségügyi szállítmányokat, ezért kifejezetten fontos hogy biztosítva legyen a termékek „A” pontból Izraelbe juttatása, valamint valószínűsíthető, hogy Izrael olyan állammal üzletelt, amellyel hivatalosan nincs diplomáciai kapcsolata).

 

Az Izraeli Védelmi Erők katonái élelmiszereket csomagolnak a lakosság számára (Forrás: Israeli Defence Forces)

Másrészről pedig egy vírusfertőzés szempontjából a hadseregek kifejezetten nagy kockázattal bírnak, hiszen sok ember tartózkodik a zárt körletekben, adott fegyvernemeknél pedig a harckocsikban vagy páncélozott csapatszállító járművekben. A kockázatokat mérsékelni lehet a gyakorlatok számának csökkentésével, ez azonban tovább csökkenti az ország készenléti állapotát. Noha egy fegyveres konfliktus kitörésének esélye alacsony, Izraelnek továbbra is figyelemmel kell kísérnie Irán tevékenységét Szíriában és Libanonban, hiszen a jelek arra mutatnak, hogy a perzsa állam a vírus idején sem korlátozza katonai tevékenységét a régióban, valamint készen kell állnia egy humanitárius beavatkozásra, amennyiben a koronavírus elterjedése átlép egy kritikus szintet a Gázai-övezetben. Mindezen feladatok kapcsán, bár nem a hagyományos értelemben, de az izraeli biztonsági szerveknek csökkentett képességekkel kell többfrontos háborúban helytállniuk.

Részvényárfolyamok a tel-avivi tőzsdecenterben, márc. 15., 2020. (Forrás: Flash90)

Fontos kitérni a koronavírus gazdasági szektorra gyakorolt hatására is. Más államokhoz hasonlóan Izrael gazdaságát is súlyosan érintette a vírus, valamint a vírus kezelése kapcsán hozott rendkívüli intézkedések. Március 25-re a munkanélküliség az addigi 4%-ról napok alatt átlépte a 20%-ot az országban, ami több mint 800.000 munkanélkülit jelent – számítások szerint az elkövetkezendő időszakban ez a szám eléri az egy millió főt is a 8,6 milliós országban. A munkanélküliség következtében a kis- és középvállalkozások, valamint a lakosság fogyasztása is drámai összeomlás elé néz. Március 30-án a pénzügyminiszter bejelentett egy 60 milliárd shékel értékű gazdasági mentőcsomagot, amelyből a vállalkozásokat és a munkanélkülieket fogják támogatni a gazdaság újraindításához. Kérdéses azonban, hogy ez a csomag elegendő-e annak a válságnak a kezeléséhez, amelyet már most súlyosabbnak tartanak mint a 2008-as gazdasági világválságot. A rossz gazdasági körülmények, különösen a magas munkanélküliség középtávú következménye a belbiztonság romlása, ahogyan az Olaszországban is bekövetkezett.

Összefoglalás

Izrael a közel-keleti régió egyik legstabilabb és objektív mérőszámok tekintetében is legerősebb állama, a koronavírus terjedése azonban súlyos következményekkel járt nem csupán a lakosság, de az állam biztonságának szempontjából is. Noha a két éve tartó politikai instabilitás tekintetében pozitívnak tekinthető hatással bírt a vírus megjelenése, az ország védelmi képességeit, a gazdasági teljesítményét és kapacitását tekintve már komoly kockázatokkal kell számolni a belső és külső biztonság biztosítása kapcsán.

A Kínából indult koronavírus járvány 2019 decemberében távoli hírnek tűnt. Azonban 2020 első hónapjaiban világszerte elterjedt, ezrek halálát okozva. Mára már mindannyiunk életére komoly hatással van, az én kérdésem viszont az: hogyan hat ez az űrszektorra?

NASA

A NASA március 20-én kiadott közleményében tájékoztatnak mindenkit a koronavírus szülte helyzetben hozott intézkedésekről. A dolgozók egészségének elsődlegességéből fakadóan a legtöbb munkát a technika mai csodáinak köszönhetően otthonról végzik el a munkatársaik. A helyszíni munkálatokat, melyek összeférhetetlenek az új biztonsági előírásokkal felfüggesztik, azonban ezek alól kivételt képeznek az olyan kritikus feladatok, és az olyan munkák, melyek elmulasztása esetén emberi élet biztonságát vagy tulajdon védelmét veszélyeztetnék. Ilyen feladat például a Nemzetközi Űrállomás ellátása, vagy más mesterséges égitest űrtörmelék elől való kitérési manőverei.

Az intézkedések hatására egy sor központ került a „Stage 4” kategóriába, ami azt jelenti, hogy csakis távmunkában dolgozhatnak az alkalmazottak, míg maga a létesítmény teljesen zárva van.

A NASA biztonsági fokozatai (Forrás: NASA)

Ezek közé tartozik a jórészt kutatásokkal foglalkozó New York-i Goddard Institute for Space Studies, de további központok melyek főleg űrjárművek tervezésén, tesztelésén, legyártásán, fenntartásán dolgoznak Marylandtől egészen Kaliforniáig.

A NASA eltökélt a kitűzött menetrendjének betartására, azonban a járvány eseményeinek folyamatos elemzését követően bármikor újabb lépéseket hozhat, ha a helyzet úgy kívánja. Jelen közlemény több programra komoly hatással van.

Ennek következtében a James Webb űrteleszkóp munkálatai időlegesen szünetelnek. Az X-59-es szuperszonikus, ellenben elképesztően halk repülőgép körüli munkálatok teljes mértékben a virtuális térbe szorulnak. Az Artemisz program, melynek lényege ember küldése a Holdra komoly hátrányba kerül, mivel maga a rakéta és az Orion életfenntartó kapszula gyártási telepei bezárnak. Az elkészült elemeket átszállítják a Kennedy Űrközpontba, ahol összeszerelésre kerülnek.

A rossz hírek ellenére vannak programok melyek teljes erőbedobással haladnak tovább. Ilyen például a Mars 2020 program mely keretein belül egy Perseverance (Állhatatosság) névre hallgató marsjáró a feltételezett letűnt élet nyomati fogja kutatni a vörös bolygón.

Az asztronauták kiképzése is folytatódik, illetve az április 9-re tervezett 3 asztronauta felküldése az Nemzetközi Űrállomásra is időben le fog zajlani. Ők abban az esetben is szigorú karanténban lennének a kilövés előtt, ha a koronavírus járvány nem ütötte volna fel a fejét világszerte.

ESA

Az európai ESA is hasonló utat járt be. A március 17-i közleményben a munkatársaik nagy részét távmunkára küldték. Ezzel párhuzamosan összeállítottak egy listát a létfontosságú feladatokról, és megszervezték azok ellátását a lehető legkevesebb ember igénybevételével. Ezzel kívánják elejét venni a vírus terjedésének.

Egy hét elteltével, március 24-én azonban további korlátozások születtek. Ezek lényege a személyzet fertőzés kitettségének további csökkentése. Ez azt az elhatározást szülte, hogy a jelenleg a világűrben keringő 21 mesterséges égitestből 4-nek a tudományos kutatást szolgáló eszközeit kikapcsolják. A közös a 4 műholdban, hogy hosszútávú küldetésben vesznek részt és pályájuk is stabil, így jelenleg nem feltétlenül szükséges az emberi közreműködés, és egy „alvó módban” készenállnak arra, hogy alkalom adtán visszaálljanak munkába. Ezekből a projektekből kieső adatok elhanyagolható mértékűek lesznek a végeredmény tekintetében.

Ezek között szerepel kettő a Mars légkörét és felszínét kutató ExoMars és Mars Express (előbbi az orosz Roscosmos vállalattal együttműködve zajlik, és a jelenleg keringő műhold leállításán kívül az újabb kilövését is elhalasztották a 2022-es évre), a Cluster, mely a Föld mágneses hullámait kutatja és azok kapcsolatát a napszéllel, és a Solar Orbiter, mely még csak ez év februárjában került felbocsáltásra és jelenleg úton van a Naprendszer közepe felé.

Minden intézkedés visszavonása az aktuális vírushelyzet függvénye.

Föld körül keringő űrtörmelék (Forrás: ESA)

SpaceX

A két fertőzöttel érintkezőket 14 napos otthoni karanténba küldték. A fennmaradó munkaerőnek nem kötötték ki a távmunkát, de azt tanácsolták, hogy ha fertőzésveszélyre hivatkozva nem jönnek be dolgozni, azt a betegszabadságuk felhasználásával tehetik, illetve, aki megbetegszik, tíz többletnappal rendelkezhet. Ezeken túl a vállalat mindenkit emlékeztetett munkájuk fontosságáról, illetve védőfelszerelést biztosított a dolgozóinak és különböző intézkedéseket hozott a dolgozók közti megfelelő távolságtartás, így a fertőződések megelőzése céljából.Elon Musk a koronavírus járványról való kijelentései a milliárdoshoz képes egészen szokványosak. A CEO, aki a lehetetlen feladatokat is közepes nehézségűnek kategorizálná be nagymértékben elnagyoltnak tartotta a járvány körül kialakult helyzetet. Azonban miután a SpaceX két munkatársa koronavírus tesztje pozitív lett, itt is intézkedésekkel próbálták elejét venni a fertőzéseknek. Ezek azonban sokkal enyhébbeknek tekinthetők, mint a fent taglalt két szervezet esetében.

A SpaceX Dragon rakétájának kilövése. Éppen a Nemzetközi Űrállomásra tart utánpótlással (Forrás: NASA)

Március 18-án még kilövésre került egy Falcon 9-es rakéta mintegy 60 Starlink műholddal melyek egy nagysebességű internet sugározását biztosító rendszer részei. Március 24-én viszont a SpaceX is a járvány áldozatává vált mikor egy kilövést el kellett

Chinese Aerospace Science and Technology Corporation

Magában az intézetekben, telephelyeken szigorú egészségügyi szabályozásokat vezettek be. Ilyenek a maszk hordásától kezdve a helységek fertőtlenítése, vagy a lázmérés az ellenőrzőpontokon.A kínai állami vállalat elsőként érezhette a járvány okozta nehézségeket. A kínai újév (idén január 25.) után bekövetkezett utazási korlátozások miatt rengeteg munkás nem tudott visszatérni munkahelyére. Illetve a munkahelyi megbetegedések is fenyegették a dolgozókat. Ez az űrszektorra is hatással. Ezeket a negatív hatásokat azonban szigorral ellensúlyozva minimalizálták.

Ennek eredményeképpen a munka tovább folytatódott és február 18-án sikeresen felbocsátották a Long March („Hosszú Menetelés”) 2D rakétát. Így mondhatni nagyobb kihagyás nélkül sikerült maga mögött hagynia a cégnek a vírus okozta akadályokat, ahogy Kínában már lecsengőben van a járvány.

Maszkos kínai munkások köszöntik a Long March 5B alkotóelemeit (Forrás: Spacenews)

JAXA

A Japan Aerospace Exploration Agency (JAXA) és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) is viszonylagosan könnyen túllendültek a járvány okozta nehézségeken. Míg a JAXA egy közleményben felhívta munkásai figyelmét a munkahelytől való tartózkodásra a tünetek esetén és telephelyei kapuit bezárta a kiállítások és túrák előtt az MHI továbbra is keményen dolgozik a H3-as rakétáján mellyel a SpaceX Falcon 9-t akarják kihívni még idén.

Összegzés

Végezetül fontos megemlíteni mindegyik cég esetében, hogy a most kialakult helyzet következményei adott esetben csak sokkal később válnak kézzel foghatóvá. Ugyanis egy-egy program felkészülési és kivitelezési ideje normál esetben is éveket ölel fel, melyet a járvány okozta nehézségek csak tovább hosszabbítanak.

Továbbá, ahogy a NASA és az ESA is hangsúlyozza, a kialakult járványhelyzetet folyamatosan vizsgálják, és újabb intézkedések meghozatalára készek, ha a helyzet úgy kívánja. Ez azokra a szervezetekre is hatással lehet, melyek jelenleg csak nagyon kis mértékben érzékelik a járvány hatásait. Ilyen például az indiai ISRO mely egészen eddig csak a felvételi programját halasztotta el a vírus miatt.

Az űrkutatás semmiképp sem állt le. Lassulás is csak bizonyos a járvány által súlyosan érintett területeken érzékelhető. Azonban egy-egy kilövést befolyásoló faktorok (az időjárástól kezdve egészen a többi égitest röppályájáig és gravitációjáig) általában nagyon kis időintervallumot adnak meg ideális kilövési időpontnak, mely elhalasztása nem egy esetben az eredményezi, hogy évek múlva lesz csak lehetőség megismételni a kilövést. Ez a már belefektetett rengeteg erőt, energiát, tőkét és szürkeállományt veszélyezteti, illetve további erőforrások becsatornázását követeli.

Írta: Kertai Zoltán Péter

2020 március. Közismert nevén „korona vírus”, az eredetileg Kína Hupej tartományban megjelent járvány rövid idő alatt globálisan is elterjedt, rákényszerítve az országok vezetőit, hogy súlyos, a mindennapi életet alapvetően befolyásoló korlátozásokat vezessenek be. Alábbi írásunkban áttekintjük a kialakult helyzetet, és megvizsgáljuk a világ hatalmai, hogyan használják fel ezt a saját pozícióik megerősítésére.

Andrà tutto bene – Minden rendben lesz

Ezzel a közösségi médiában hamar felfutott kifejezéssel bíztatják egymást kitartásra az olasz csizma állampolgárai, de fel kell tennünk a kérdést, valóban minden rendben lesz?

Olaszország recessziójának története az elmúlt bő mint 10 évben (Forrás: BBC)

A járványnak Olaszország a már recesszió közelében lévő gazdasággal és egy elöregedő társadalommal (átlagéletkor: 46.5 év, születési ráta 1.47 gyermek/nő) fut neki. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságát, az amúgy is gyorsan változó olasz politikai erőviszonyok között, egy törékeny kormánykoalíció vezeti, melynek a nyíltan euroszkeptikus külügyminiszterére Luigi Di Maiora hárult a feladat, hogy a járvány elleni küzdelemhez szükséges védőfelszerelést beszerezze külföldről. Az erőfeszítéseik eredményességéről a mikroblogján és Facebook live-ban számolt be a fiatal politikus, ahol az első külföldi segítséget, egy repülőgépet Kínából, rajta egészségügyi eszközökkel és orvosokból álló szakértő csapattal. „Ezt nevezzük mi szolidaritásnak” , üzenve ezzel a kritikus helyzetben export tilalmat és korlátozásokat bevezető tagállamoknak. Még februárban Olaszország állandó képviselője az EU-ban Maurizio Massari, hivatalos úton felkérte a tagállamokat, hogy küldjenek szájmaszkokat, de egy ország sem válaszolt a kérésre, így nem meglepő, hogy a közösségen kívül kerestek megoldást. Kína olaszországi nagykövetségének közösségi oldalát egyből elárasztották a hálálkodó bejegyzések: ”Köszönjük” , ”Hatalmasok vagytok” , ”Nem úgy, mint Európa, ti segítetek rajtunk”. 

Mégis mi állhat a hátterében, a gyors segítségnyújtásnak? A kérdés megválaszolásához először is tudnunk kell, Olaszországban van az EU második legnagyobb lélekszámú kínai közössége, több mint 300 ezer fővel. A gazdaság méretéhez képest kevésbé volt eddig számottevő a kínai tőke jelentősége, de ez minden bizonnyal rohamosan változni fog. A két ország közeledése egymáshoz oda vezetett, hogy szinte napra pontosan egy éve Giuseppe Conte és Hszi Csin-ping aláírta azt a szerződést, melyben Olaszország elsőként a G7 (és EU) országok közül csatlakozik az  „Egy övezet, egy út kezdeményezés”-hez (az Atlanti-óceán mindkét oldalán lévő szövetségesek megrökönyödésére). A felek 2,8 milliárd dollár értékben kötöttek megállapodást, melyben Olaszország vállalta, hogy megnyitja kikötőit a kínai befektetések előtt, a két ország bankrendszere mélyíti együttműködését, cserébe Peking kereskedelmi megrendeléseket biztosít az olasz mezőgazdasági, pénzügyi, ipari és energia szektor szereplőinek.

Diplomáciai gesztusként 2019 novemberétől, kínai és olasz rendőrök egy csoportja közösen járőrözött három héten keresztül Milánó utcáin (mint ismeretes rövidesen a nagyváros lett az egyik gócpontja a terjedő vírusnak), hogy a „helyi kínai közösség és turisták biztonságát szavatolja”. A vírus januári megjelenésével az események felgyorsultak, és január 31-el Olaszország első európai országként (!) felfüggesztette kínai járatait, némi feszültséget okozva a két ország viszonyába. A köztársasági elnök Sergio Mattarella, azonnal igyekezett a kínai „tigrist” kiengesztelni és nyílt levélben biztosította Hszi Csin-pinget (február 2.), a jövőben is számíthat Olaszországra, egyúttal vendégül látta a kínai nagykövetet (február 13.) az elnöki palotában. (a találkozó tetőpontján komolyzenei koncertet is tartottak tiszteletére).

Hszi Csin-ping (j) hivatalos látogatáson Giuseppe Conte (b) olasz miniszterelnöknél (Forrás: Belt & Road News)

Az európai tündérmese és harc a befolyásért

Ha megvizsgálunk kettő másik a „Selyemút- projektben” érintett országot, jelesül Görögországot és Szerbiát, hasonlót tapasztalunk, mint Olaszország esetében. Előbbi országba a kérést követő nyolc napon belül juttattak el több tonna készletet a kínaiak, úgy, hogy közben otthon nekik is hatalmas szükségük lett volna rá. Szerbiának sem kellet sokat várni: „Hiszek a testvéremben és barátomban Hszi Csin-pingben, és hiszek Kína segítségében (…) az európai szolidaritás csak egy tündérmese volt” – nyilatkozta Aleksandar Vucic szerb elnök megköszönve a kínai segélyt. Az Európai Unió tisztségviselői cáfolták, miszerint megakadályozták volna a segítség eljutását Szerbiába, a fennakadást azzal magyarázták, hogy a tagállamok prioritást élveznek a többi országgal szemben (igaz, ezt később korrigálták a nyugat-balkáni országok számára eljuttatott 38 millió euró összegű azonnali támogatással). A célzottan eljuttatott készletek mögött, tehát joggal sejthetünk rendszerszerűséget, amivel a stratégiailag kiemelt partnerországok segítségére siet Kína, így növelve befolyását a térségben.

Szerelik fel a kínai zászlót a népköztársaság Szerbia számára irányzott gyors segélyéért való tiszteletből (Forrás: Reuters/ Marko Djurica)

A példájukat követve több és több ország (köztük Magyarország is) kér és kap segítséget Pekingtől. A legbeszédesebb nyilatkoztok egyike Litvániában született, az egészségügyi miniszter Aurelijus Verygától: „Nem akarunk várni, a közös Uniós egészségügyi készletek beszerzésére.” Az ilyenfajta kiszolgáltatottság figyelmeztető jel sokak számára, és felveti nem kell-e újra gondolni a globális termelési láncokat (többek között) a kórházi felszerelések piacán, ezzel is csökkentve a függőséget Kínától.

Szimbolikus jelentőségű és jól lefesti a kontinensen uralkodó állapotokat, hogy Angela Merkelnek, akit sokáig Európa „erős emberének” tartottak, karanténba kell vonulnia, orvosa koronavírus fertőzése miatt. Olaszországba eközben folyamatosan érkeznek az Egyesült Államok és Orosz Föderáció szállítórepülőgépei, fedélzetükön a szakértők és orvosok mellett létfontosságú egészségügyi készletekkel. Ezrek haltak már meg és az Európai Unió, most jutott el odáig egyeltalán, hogy a saját tagállamának terheit enyhítse egy 50 millió eurós „gyorssegéllyel”, amit egészségügyi eszközök gyártására lehet fordítani.  Nem véletlen hasonlította Massari a jelenlegi járványhelyzetet a 2015-ös migrációs válsághoz. Az olaszok másodszorra érezhetik úgy magukat, hogy az európai szövetségeseik cserbenhagyták őket.

A példák jól mutatják, válsághelyzetben, a már meglévő ellentétek szignifikánsabban tudnak elmélyülni a (északi-déli/ gazdag-szegény) tagországok között. Ha egy tagállam (pl. Olaszország) segítséget kér, a közösség többi tagja, mind a saját jól felfogott nemzeti érdekét fogja nézni, ami nem is okozna megütközést, hisz az államoknak ez a természetes reakciója. Esetünkben azonban egy olyan közösségről van szó, amelyben a szolidaritás alapvető értékként van meghatározva és a szerződésekben is kiemelt hangsúlyt kap. Megállapíthatjuk tehát, hogy extrém körülmények között, ez a közösségi szolidaritás rendre háttérbe szorul, pont akkor, amikor a leginkább szükség lenne rá.

Az említett tagországok és Szerbia esete egyúttal figyelmeztető jel is, az Ursula von der Leyen vezette Bizottságnak, a jövőben határozottabban és hatékonyabban kell a hasonló helyzetekben fellépnie, különben a tagállamok belső integráltsága mellett az egyébként tagjelölt országok integrációja is veszélybe kerülhet.

Vigyázó szemetek a kibertérre vessétek

A Sino-Amerikai konfliktus tehát ezzel újabb fordulójához érkezett és ez csak egy szelete annak, a gazdasági, diplomáciai, technológiai és katonai vetélkedésnek, mely Peking és Washington között zajlik a világuralomért. A kínai és iráni rezsim taktikája, hogy „külső támadással” rémiszti állampolgárait, egyúttal igyekszik a járvány kezelésében elkövetett súlyos hibáikról is elterelni a figyelmet.

Ali Khamanei tweetje arról, hogy a koronavírus “valószínűleg biológiai fegyver” (Forrás: Twitter)

Ahogyan az várható volt, azonnal megkezdődött a harc a kommunikációs tér legnagyobb szereplői között. Ennek témái a vírus eredetével, terjedésével és az emberre gyakorolt hatásaival foglalkoznak elsősorban. Kína egy részletesen kidolgozott, világméretű propaganda kampányt indított, melyben a járvány kitöréséért az USA-t okolja, miközben magáról a vírussal sikeresen megküzdő nagyhatalom képét alakítja ki. Ennek része az a narratíva miszerint Peking áldozatot vállalva időt nyert a világ számára, hogy az felkészüljön a koronavírus megjelenésére. Visszatérő elem, hogy vírust az Egyesül Államok hadseregének katonái (!) terjesztették el Vuhan utcáin, ezzel meggyengítve a feltörekvő nemzet erejét. Ezt a súlyos vádat elsőként a kommunista ország külügyminisztériumi szóvivője fogalmazta meg, de hamar magas rangú kínai diplomaták osztották meg mikroblogjukon, sőt egyes orosz és iráni propaganda médiumok is átvették. Az iráni legfelsőbb vezető Ali Khamanei, szintén hasonlóan nyilatkozott az ügyről, biológiai támadást emlegetve országa ellen, amiért az USA és Izrael a felelős.

Kína gondosan ügyel rá, hogy a világ előtt a hírnevén ne essen csorba, ezért is történhetett meg, hogy még januárban egy dán lapban megjelent karikatúra eltávolítását követelte (sikertelenül).

Karikatúra a koronavírusról, melyet ráhelyeztek a kínai zászlón fellelhető sárga ötágú csillagok helyére, a dán Jyllands-Posten’s újság január 27-i kiadásában. (Fotó: Ida Marie Odgaard/Ritzau Scanpix)

Az USA egyenlőre visszafogott reakciója meglepő, de a szavak szintjén mindenképp már elkezdődött a válaszadás. Trump elnök és az adminisztráció tagjai azóta is mint a „kínai vírus” hivatkoznak a járványra, azonban sok más egyéb dolgot kell tenni, ha elszeretnék kerülni, hogy Kína, mint megmentő tetszelegjen a világ előtt. Abban biztosak lehetünk, hogy a két ország tudósai mindent megfognak tenni, hogy elsőként találják meg a vírus elleni hatékony vakcinát. Amelyik hatalomnak ez sikerül, az bátran számíthat a világ előtti megítélésének jelentős javulásában (ami pedig a globális dominanciáért folyó küzdelemben elengedhetetlen).

Írta: Hende Olivér

 

 

USA

A WHO által járvánnyá nyilvánított koronavírus fertőzés első ismert megjelenése az Amerikai Egyesült Államok területén január 20-án került dokumentálásra, a fertőzött pedig egy turista volt, aki nemrég tért vissza Wuhanból, január 29-én pedig a Fehér Ház bejelentette, hogy felállították a Koronavírus Akciócsoportot. Emellett a nagyobb légitársaságok felfüggesztették a Kínába és az USA között közlekedő repülőjáratokat, március végére pedig az európai országok szintén felkerültek a tiltólistára. Miután a vírus megjelent az USA területén az egyes államok változó szigorításokat vezettek be, amelyek főként az utazás, a vásárlás és a munka kérdéskörét érintették.  Napjainkban Amerika szerte 188,592 fertőzöttről és 4,056 halottról vannak információk.

A járványhelyzet kezelésének érdekében Donald Trump amerikai elnök elrendelte a Nemzeti Gárda bevetését Kaliforniában, New Yorkban és Washingtonban, emellett  az USNS Mercy kórházhajót Los Angeles, míg az USNS Comfort kórházhajót  New York kikötőjébe vezényelte az ellátást segítendő.  A növekvő számú fertőzések miatt a haditengerészet 450 fős egészségügyi személyzetet küld Texas és Louisiana  államokba.  A fertőzés gyors terjedése miatt a hadsereg visszahívott több egészségügyi képzettséggel rendelkező leszerelt katonát, valamint, valamint egy tábori kórházat küld a különösen fertőzött területnek számító Manhattanbe.

Az elnök, hogy biztosítsa a szükséges pénzügyi támogatást a járvány megfékezéséhez, aláírta a koronavírustörvényt amely 8.3 milliárd dollárt biztosít a járvány kezelésére emellett a Federal Reserve 1.75%-ről 0.25%-ra csökkentette a kamatokat és kibocsájtott 700 milliárd dollár értékben kincstárjegyeket.

A járvány erősen érintette az amerikai piacot is, a tőzsdeindexek a járvány kitörése óta folyamatosan változnak, az amerikai DOW index március 16-án egy nap alatt esett 2,997 pontot, ez a legnagyobb esésé a tőzsdék történelmében.  A pénzpiaci bizonytalanság kihatott a munkaerőpiacra is, az amerikai munkaügyi hivatal március 26-ai jelentése szerint a hónap során 211 ezerről 3,28 millióra nőtt.

New York, 2020. március 26.
Férfi sétál át az elnéptelenedett New York-i Times Square-en 2020. március 26-án. A koronavírus-járvány terjedésének megakadályozására New York állam kormányzója elrendelte a vendéglátóhelyek, mozik, szórakozóhelyek zárva tartását, az éttermek csak elvitelre és házhozszállítással szolgálhatják ki a vásárlókat. Donald Trump amerikai elnök előző nap azt nyilatkozta, hogy a New York államban kialakult járványhelyzet a legsúlyosabb az Egyesült Államokban.
MTI/EPA/Justin Lane

A koronavírus Latin-Amerikában

A kínai Wuhanból indult koronavírus (COVID19) világjárvány Latin-Amerikát 2020 februárjában érte el, a vírus gyors terjedésének köszönhetően március 13-ára már minden ország rendelkezett legalább egy fertőzöttel. Több országban elsőként a vírus különböző külföldi utazásokról visszatérő állampolgárok szervezetében volt kimutatható.   A járvány a térség országait különböző mértékben érintette, az adatok szerint a legfertőzöttebb országok Chile, Brazília és Ecuador.

A térség legnépesebb államama, Brazília rendelkezik jelenleg a legtöbb fertőzöttel, a kormányzat a terjedés visszafogásának érdekében korlátoznak minden 500 főnél nagyobb rendezvényt, illetve bezárták az általános iskolákat és egyetemeket a nagyobb városokban.  Az ország törvényhozásának felső háza a szenátus március 20-án szavazta meg a szükségállapot kihirdetését, ezzel lehetőséget adva a kormánynak, a vírus által kiváltott gazdasági károk enyhítésére. A brazil kormány március 19-én hivatalosan bejelentette, hogy a járvány terjedése miatt lezárja szárazföldi határait, majd március 27-én egy újabb intézkedésben a légiközlekedést kizárólag az áruszállításra korlátozta.

A Sebastian Pinera vezette chilei kormány március 18-án hirdette ki a 90 napig tartó szükségállapotot, valamint bemutatta a kormány akciótervét, melyben többek között rendelkezik az alapvető élelmiszerek elosztásáról, valamint korlátozza az emberek mozgását a hadsereg segítségével,. Ezeket az intézkedések mellé még bevezetésre került egy kijárási tilalom, mely szerint az emberek este tíz és hajnali öt között nem léphetnek az utcára. A vírus terjedésének köszönhetően október 25-ére halasztották az ország új alkotmányának megszavazását. Az új alkotmány megalkotása a Pinera vezette kormányzatot megrengető tüntetéshullám miatt vált szükségessé. A jelenlegi vészhelyzet ellenére is több alkalommal tartanak tüntetéseket az országban.  A járvány gazdadasági hatásait Sebastian Pinera elnök egy 11.7 milliárd dolláros segélycsomaggal tervezi redukálni, melynek fő célja a munkahelyek és a kisvállalkozások védelme.  Ignacio Briones Chile pénzügyminisztere azonban nem számít jelentős gazdasági visszaesésre, véleménye szerint az ország legnagyobb kereskedelmi partnerének számító Kínából érkező rendelések nem maradnak el, habár a termelők több problémával szembesülnek. Ennek ellenére szakértők szerint a térség kilátásait jelentősen befolyásolhatják a kínai gazdaságban beálló változások, hiszen  Kína Brazília, Peru és Chile legjelentősebb kereskedelmi partnere. Emellett a régióra jelentős hatással lesznek a csökkenő olajárak is a Credit Suisse bank felmérése szerint. A pénzintézet számításai szerint egyedül Kolumbia és Peru esetében várható növekedés, de a térség GDP-je a számítások szerint 1,5%-kal fog csökkenni.

Szakértők szerint a vírus terjedése több okból nem közelíti meg az Európában és Észak-Amerikában tapasztalható méreteket, ezek közül talán az egyik legnyilvánvalóbb a népesség alacsonyabb átlagéletkora, valamint a kisebb népsűrűség.  A járvány kezelésének módszerei országonként változnak, csakúgy, mint az ezeket övező vélemények. A salvadori kormány a vészhelyzet kihirdetése mellett, befagyasztotta a rászorulók bankkártya és hiteltartozásait, az ehhez hasonló intézkedések mellett azonban több Latin-Amerikai vezetőt is éles bírálatok értek viselkedésük vagy intézkedéseik miatt. Ebbe a csoportba tartozik például Jair Bolsonaro brazil és Anders Manuel López Obrador mexikói elnökök, akik több alkalommal médiahisztériának minősítették a járványt.  A járványra való tekintettel tűzszünetet jelentett be a kolumbiai ELN szélsőbaloldali gerillahadsereg. Az ELN már több mint 50 éve aktív Kolumbia területén, a korábbi béketárgyalások a kormány és a gerillák között nem vezettek eredményre.

Sao Paulo, 2020. március 20.
A védőmaszkot viselő Jair Bolsonaro brazil államfő óriásportréját vetítették egy épület homlokzatára Sao Paulóban 2020. március 20-án. A brazil szenátus jóváhagyta az országos vészhelyzet kihirdetéséről szóló elnöki rendeletet a koronavírus-járvány terjedése miatt.
MTI/EPA-EFE/Sebastiao Moreira

Kanada

Kanadában a járvány először 2020. január 27-én jelent meg, miután egy turista hazatért a járvány akkori epicentrumának minősített Wuhan városából.  Napjainkban a 7474 fertőzöttet tart nyilván a kanadai kormány.  A járvány terjedése miatt március 18-án Donald Trump amerikai és Justin Trudeau kanadai elnökök bejelentették, hogy a létfontosságú folyamatokon kívül minden forgalmat felfüggesztenek az amerikai-kanadai határon. A kanadai kormány is határozottan támogatja az otthonról történő munkavégzést, az ország elnöke Justin Trudeau is otthoni karanténból dolgozik, miután felesége koronavírus tesztje pozitív lett.  A gazdaság helyzetének javítására a kanadai kormány egy 75 milliárd dolláros csomagot jelentett be, amely többek között havi 200 kanadai dolláros támogatást biztosít 4 hónapig azoknak, akik a járvány miatt vesztették el a munkájukat.

Ottawa, 2020. március 25.
Justin Trudeau kanadai miniszterelnök üzenetet intéz a nemzethez a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban hozott kormányzati intézkedésekről Ottawában 2020. március 25-én. Kanadában eddig 2792 fertőzött személyt regisztráltak és 26-an haltak bele a betegségbe.
MTI/AP/The Canadian Press/Sean Kilpatrick

A járvány végeztével Észak- és Dél-Amerika országainak jelentős változásokkal kell szembenézniük. A térség gazdasági mutatói jelentősen romlanak. A járvány a politikai helyzetet is felborította több országban. Amerikában félbeszakadt a 2020-as előválasztás, valamint Bolíviában is elnapolták a lemondott Evo Morales utódjának megválasztását.

Írta: Párducz Árpád

Az elmúltban pár hónapban a világ közösségi- és médiaoldalait bejárták a különböző figyelemfelkeltő ilyen és ehhez hasonló – „Koronavírus: zárlat Kaliforniában, országos karantén Argentínában, rendkívüli helyzet Marokkóban” vagy „ A budapesti cégek egyharmada home office-ba vonult” és „A Commerzbank a német GDP 3,5 százalékos csökkenésére számít” címek és cikkek. A közölt információk alapjaiban véve osztják meg az országok lakosságát és egyúttal a nemzetközi közvéleményt is. Vannak akik a legnagyobb „fenyegetettséget” csupán a hisztériakeltő médiakampányban látják, megint mások komolyan félnek a világjárványtól. Ami azonban teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus egy új, komplex és globális biztonsági problémát jelent 2020-ban.

Mi is pontosan a koronavírus ?

A koronavírus egy nagyobb víruscsaládot jelöl, amely lipid burokkal rendelkező egyszálú RNS vírusokat foglal magába.  Embert és számos állatfajt egyaránt képesek megbetegíteni, jellemzően  madarakat és emlősöket, mint például tevéket, macskákat, denevéreket. A koronavírusok zoonozisok, azaz képesek állatról emberre terjedni. A koronavírus fertőzések okozta megbetegedések változó súlyosságúak lehetnek, a hétköznapi náthától  a súlyosabb légúti megbetegedésekig. Súlyosabb esetekben a fertőzés tüdőgyulladást, akut légúti szindrómát, veseelégtelenséget és akár halált is okozhat. A hétből négy humán koronavírus általában enyhe- mérsékelten súlyos felső légúti tüneteket okoz, míg kettő súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus.

Hogyan és hol kezdődött minden ?

Hivatalos nevén a COVID-19 nevű vírus egy új fertőző tüdőgyulladást okozó betegség, melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és számos nemzetközileg elismert virológus[1]  is pandémiának[2] minősített.

A Wan Chei wet market Hongkongban (Forrás: The Hill/ Getty Images)

A fertőzés gócpontjaként Közép-Kína, Hubei tartományt és annak székhelyét, Wuhan várost jelölték meg 2019.november-december hónapokban, de azóta már majdnem az egész világot bejárta. Az eredetét tekintve számos elméletet dolgoztak ki, így szárnyra kapott többek között az a megállapítás is miszerint mesterségesen  – az amerikai kormányt által – létrehozott a vírus.
Megint mások úgy vélik a kínai étkezési szokásokban keresendő a válasz. Ez utóbbit támasztja alá a helyi piac, az úgynevezett wet market higiéniai állapota[3] is. Ez onnan kapta a nevét, hogy vízzel öntik fel a padlót, mivel az élő állatok mellett van frissen vágott nyers hús is, vadon élő példányok, háziasított és haszonállatok így akár nyers denevér vagy kígyóhúst is. Feltehetően tehát a rossz higiéniás körülmények és ez utóbbiak nyers állapotban fogyasztása indíthatta el a problémát.

Magyarország helyzete – a kezdetek és a jelen

A vírus rohamos terjedésének köszönhetően pár hét alatt Magyarországon is megjelent a vírus, annak minden következményével együtt. Ennek eredményeképpen a kormány, a 1012/2020(1.31) Korm. határozatával, 2020. január 31-én operatív törzset (Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs) hozott létre a COVID-19 pandémia elleni felkészülés és védekezés érdekében.

2020. március 4-én a Kormány elindította a koronavírussal kapcsolatos hivatalos tájékoztató (a és egy kapcsolódó tartalmú Facebook-oldalt. A járvány első magyarországi esetét Orbán Viktor miniszterelnök 2020. március 4-én jelentette be, az első elhunyt beteget pedig március 15-én jelentették a már említett kormányzati tájékoztató oldalon.

Március 11-én pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökségért felelős miniszter kihirdette az országos szintű veszélyhelyzetet amely határozatlan ideig tart és amelynek keretében visszatér a határellenőrzés a schengeni határokon is Ausztria és Szlovénia felé is. Továbbá csak a magyar állampolgárok léphetnek be hazánkba a leginkább fertőzött országokból (Dél-Korea, Kína, Irán és Olaszország), de ők is rögtön kéthetes hatósági karanténba kerülnek, és bezárnak az egyetemek, színházak, mozik.

Ezt követően március 17-én a kormány felállított tíz akciócsoportot a járvány kezelésére és a megelőzésre. A csoportok között van oktatásügyi, járványügyi, egy a létfontosságú vállalatok védelmére, a nemzetközi koordinációért felelős, a kommunikációs, a rendkívüli jogrendért és határrendészetért felelős csoport is. Mindezek mellett pedig egy pénzügyi és egy gazdaság újraindításáért felelős csoportot is felállítottak.

Jelenleg 2020. március végén Magyarországon a fertőzöttek száma 447 fő, az elhunytaké 15 fő, míg a gyógyultak 34 főt számlálnak. Továbbá 73 fő került karanténba és további 13301 fő vár kivizsgálásra.

Mely területeket érinti a vírus, mint globális biztonsági probléma ?

Napjaink változó környezetében a „biztonság” fogalma sokkal komplexebbé és bonyolultabbá vált, mint amilyen akár csak 20 évvel ezelőtt volt. A Buzan-féle biztonságértelmezést és szektorokat alapul véve a koronavírus érinti a gazdasági, politikai és a társadalmi szektorokat is.

Szűrősátrat állítanak fel a kiskunhalasi Semmelweis Kórház előtt (Forrás: halasinfo.hu)

Először a kormány az egészségügyi és gyógyszerfejlesztéssel foglalkozott, így a társadalmat, annak épségét, fejlődését és a fenntarthatóságot érintő problémákkal. Az elsőszámú nehézséget a koronavírussal fertőzött betegek ellátása és a normál betegellátástól való elkülönítése okozza. Például ,hogy külön intenzíven kell elhelyezni a két típusú beteget, így külön intenzívosztályok kialakítására van szükség, magasabb eszközigénnyel. Ez olyan mértékben lefoglalja az egészségügyet, hogy a megfelelő számú férőhely hiányában szelektálni kell a betegek között. Azaz melyik ember milyen típusú ellátást kap, mikor és melyik kórházban (járványkórházakat létesítettek), illetve megvan-e a megfelelő mennyiségű és minőségű eszköz hozzá.[4]
A rendszer tehermentesítésére egy konténer-kórház felállítását rendelte el a kormány a kiskunhalasi bűntetésvégrehajtási intézet mellett, mely 150 fő befogadására lesz alkalmas.
Illetve a fertőzés megfékezése érdekében a mentőautókat amelyekkel koronavírusos betegeket szállítottak speciális fertőtlenítő állomásokon kerülnek tisztításra.

Továbbá megindultak a kontaktkutatások is, melyek keretében az orvosok igyekeznek megállapítani melyik beteg kitől kaphatta el a fertőzést, illetve hány további potenciális beteggel kell számolni. Így fontos eredmény volt az is, hogy a külföldi laboratóriumokban már izolált vírust a magyar kutatók első alkalommal március 17-én a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK egy magyar beteg mintájából, hogy szaporíthassák és felhasználhassák a magyar vakcinakutatáshoz. A szakember szerint ezzel lehetőség nyílt a magyarországi tudósok számára is a vakcinafejlesztésre és új vírusellenes terápiák kipróbálására és védőoltás kifejlesztésére. Kacskovics Imre az ELTE Immunológiai Tanszékének vezetője szerint, a kifejlesztendő gyógyszer azonban még nem védőoltás, hanem csak rövid ideig tartó passzív immunitást biztosít, azonban arra nem képes a szervezetet felkészíteni, hogy az maga vegye fel a harcot a kórokozó ellen. Továbbá Orbán Viktor miniszterelnök  bejelentése alapján a vírus kezelésére megfelelőnek tartott hatóanyagtartalommal (hidroxi-klorokin-szulfát) rendelkező gyógyszerek alapanyagának exportját az országból. De ennek nyomán Magyarország képes lehet önellátóvá válni és saját oltóanyagot is kifejleszteni.

Forrás: Magyar Nemzet/ Kurucz Árpád

A gazdasági problémákat is érdemes kiemelni amelyről Orbán Viktor miniszterelnök úgy vélekedik, hogy nem néhány hétről van szó, hanem hosszú hónapokról. Azaz a vírus lefolyását követően jelentős és hosszú következményekkel kell majd számolni az országnak.
Ennek első jelei 2020. februárjában jelentkeztek. A koronavírus terjedésével kapcsolatos események, hírek hatására ugyanúgy, ahogy a világ többi részén is, a magyarországi üzletekből is elkezdtek hiánycikké válni a kézfertőtlenítők, az arcmaszkok és a tartós élelmiszerek, azonban az ebből fakadó hiányt a kereskedelem hamar orvosolta.
Távolabbra mutat az a tény, hogy a legtöbb szórakoztatóipari egység és szolgáltató (éttermek, konditerem, fodrászat) nem beszélve az olyan nagyobb cégekről, mint például az Audi, az Opel a Mercedes és a Suzuki autógyárak – akik bejelentették felfüggesztik a termelést – bezárásával, rengeteg ember válik ideiglenesen munkanélkülivé, így veszélybe sodródik mindennapi megélhetésük is.
A kormány ennek a problémának orvoslására és a gazdaság újraindításához radikális lépéseket tett. Orbán Viktor azt mondta, a veszélyhelyzet kihirdetése óta eltelt időben megszervezték Magyarország “kollektív önvédelmét”, a közös védekezést a világjárvánnyal szemben, és eljött az ideje, hogy a járvány- és egészségügyi kérdések mellett gazdasági döntéseket is hozzanak. Ennek jegyében minden magánszemély és vállalkozás eddig felvett hiteleinek tőke- és kamatterheit év végéig a fizetési kötelezettségeit felfüggesztik. Illetve a rövid lejáratú vállalkozási hiteleket június 30-ig meghosszabbítják, a THM-eket pedig a banki alapkamat plusz 5%-ban maximalizálják. Továbbá a turizmus, a vendéglátás, a szórakoztatóipar, a sport, a kulturális szolgáltatások és személyszállítás területén a munkavállalási szabályok is jelentősen rugalmasabbá váltak, így a munkaadók és a -vállalók könnyebben meg tudjanak egyezni egymással.

Forrás: Házi Patika/ Getty Images

Tehát a biztonság fogalmának több területét és értelmezését is érinti a vírus.
A kutatások kimutatták, hogy nem önmagában a vírus veszélyessége okozza a fő problémát, sokkal inkább a társadalomra gyakorolt hatása. Alapjaiban véve osztja meg a lakosságot a vírus kezelése, éppen akkor amikor a leginkább összehangoltan kellene együttműködni. Az emberek egy része fél, nem érzi magát biztonságban, úgy éli meg a járványt, mint a történelem önismétlését (spanyolnátha járvány söpört végig a világon 1918-19-ben), megint mások úgy vélik ez csak félelemkeltés. Az emberek eltérő álláspontjai, eltérő viselkedést idéznek elő, azaz lesznek akik sem a legegyszerűbb szabályokat (kézmosás, kézfertőtlenítés) vagy a komoly megszorításokat (lakhelyelhagyási tilalom Olaszországban) sem tartják be. Ez további lehetőséget nyújt a vírus rohamos terjedésének és így a társadalmi szektor mellett a biztonság gazdasági és végső soron politikai szektorainak befolyásolására.

A koronavírus a gazdaságra is tagadhatatlanul komoly terheket ró, jól példázzák ezt a fent említett termelés-leállítások vagy az, hogy a kormány segélycsomagok összeállítására kényszerül. Számos ágazat esik vissza, így a turizmus-vendéglátás vagy az autóipar, ezek pedig hosszabb távon munkanélküliséget és a társadalmi olló kinyílásához eredményezik, tovább mélyítve a lakosság közötti különbségeket.

Végső soron a probléma globális szinten a biztonság politikai területét is érinti, hiszen Donald Trump amerikai elnök kísérletet tett a vakcina monopolizálására. Amennyiben ezt sikerült volna elérnie, számos önálló vakcinafejlesztési kapacitással nem rendelkező állam esett volna el a biztonságot jelentő gyógymódtól. Ez feltehetően tovább fokozta volna az emberek elégedetlenségét és félelemérzetet, mivel tudnák egy másik ország állampolgárai már biztonságban vannak, velük ellentétben.

Összefoglalva tehát a koronavírus nem egy gyorslefolyású, pár hetet felölelő probléma, sokkal inkább egy hosszú hónapokon át elhúzódó eseménysorozat lesz, mely komoly nyomást gyakorol az országra, a lakosságra és a kormányra is.

Írta: Haiszky Edina

 

[1] A virológia a mikrobiológia egyik részterülete, a vírusokkal foglalkozó tudományág. A virológusok a vírusok szerkezetét, rendszertanát, törzsfejlődését tanulmányozzák, valamint azt, hogyan fertőzik meg a sejteket, hogyan lépnek kapcsolatba a gazdaszervezettel és annak immunrendszerével, milyen betegségeket okoznak; ezenkívül módszereket dolgoznak ki izolálásukra és tenyészetben való szaporításukra.

[2] világjárvány

[3] súlyosbítja a tényt, hogy a market fertőtlenítése után sem tűnt el területéről a fertőzés (ez igazolhatja továbbá a vírus mesterséges eredetét is)

[4] Ezek között számos dolog szerepel, így a lélegeztetőgépek, az injekciók, a speciális védőeszközök, a mentőautók fertőtlenítésére szolgáló és egyéb speciális eszközök.

Kedves Olvasó!

A mai naptól új rovattal jelentkezünk a biztonsagpolitika.hu biztonságpolitikai szakportálon. A hírelemzések a vallás és biztonság új kutatási területhez köthetők, melyek elsősorban nemzetközi példákból kiindulva vizsgálják vallás és biztonság kapcsolatát, a vallási közösségek helyzetét, valamint az ezekhez kapcsolódó biztonsági kihívásokat. A terület egyre nagyobb jelentőségére tekintettel bízunk olvasóink növekvő érdeklődésében.

Dr. Kaló József

(A Vallás és Biztonság Műhely vezetője)

 

Az európai egyházellenes vandalizmus

Az Európai Keresztényellenességet Figyelő Központ (Observatory on Intolerance and Discrimination Against Christians in Europe) 2005 óta adja ki éves riportját, amely összefoglalja és számszerűsíti az adott év európai keresztényellenes incidenseit. Ezen támadások a fizikai erőszak mellett olyan alapvető emberi jogokat sértenek, mint a vallás-, szólás-, és véleményszabadság. A jelentés megfogalmazása szerint keresztényellenes tevékenységnek tekinthető többek között a vallási szimbólumok eltávolítása közterületről, keresztény diákok, üzlettulajdonosok elleni diszkrimináció, vagy a keresztényekkel szembeni negatív sztereotípia megjelenítése a médiában.

Az Observatory tavalyi jelentése szerint 2018 folyamán 325 keresztényellenes incidens történt, emellett a Gatestone Insitute riportja 2019-re vonatkozóan már közel 3000 esetet számol. A kereszténység ellen elkövetett vandalizmus Európában leginkább az egyházi intézmények elleni támadásokban jelenik meg.  Általában templomokba, iskolákba és temetőkbe törnek be, és fosztanak ki, de a gyújtogatás és egyéb károkozás is gyakori eset. Az incidensek aránya Nyugat-Európában a legjelentősebb, azon belül Franciaországban, Spanyolországban, Németországban (ahol protestáns templomok is ki vannak téve az efféle támadásoknak), Nagy-Britanniában és Olaszországban a legmagasabb. A jelentés szerint Franciaországban és Németországban az elkövetők nagy része muszlim bevándorlók közül kerül ki, ezzel szemben Spanyolországban leggyakrabban anarchisták, szélsőbaloldali szimpatizánsok és radikális feministák (a templomok rongálásával fejezik ki a patriarchátus elleni tiltakozásukat) az elkövetők.

2020-ban is már több tucat incidensről tett jelentést az Observatory, amelyek továbbra is legnagyobb arányban a francia, brit, és német templomokat érinti. Az egyházellenes vandalizmus növekvő tendenciája jelentős biztonsági kockázatot fog jelenteni a többségében keresztény Európa számára.

Írta: Ács Nóra

Tűz a párizsi Saint-Sulpice templomban – véletlen vagy vandalizmus? (Forrás: Reuters)

 Nigériai keresztényüldözések

Korunkban a keresztényüldözés sok országot és több mint 260 millió keresztényt érint az Open Doors 2019-es World Watch Lista 2020 kimutatásai szerint. Manapság a világban körülbelül 400 millió keresztényt üldöznek, az egyházi vezetők nyilatkozatai szerint minden ötödik percben megölnek egy keresztényt a hite miatt. A legtragikusabb évnek 2014-et tartják. Legnagyobb veszélyben a keresztények Szíriában, Irakban és Nigériában vannak, de erősen üldözik őket Észak-Koreában, Szomáliában, Afganisztánban, Szudánban, Iránban, Pakisztánban és Eritreában is. Gyakorlatban a keresztényüldözés országonként eltérő módon jelenik meg. Több muszlim országban a muszlimról keresztény vallásra áttérést törvények tiltják, az áttérők akár halálbüntetéssel is számolhatnak. Akiről azt mondják, hogy megsértette a Koránt vagy a prófétát, szintén halálbüntetéssel sújtják. Rendszeresen támadnak keresztény településeket, az ott élő keresztényeket megölik, elűzik, házaikat felgyújtják.

Egy felmérés szerint a nyugat-afrikai országokban 2020 eleje óta nem kevesebb, mint 350 keresztényt öltek meg. Nigériát a „védtelen keresztények gyilkos mezőjének” is nevezik, ahol egyre súlyosabb méreteket ölt a keresztényüldözés. 2020. január 9-én éjszaka muszlim vallású pásztorok kerítették be Kulben falut, és meggyilkoltak 13 keresztényt, a többi lakost pedig a lakhelyük elhagyására kényszerítették, akik az erdőbe menekültek. Több atya nyilatkozott arról, hogy szinte minden nap éri támadást őket, nem mernek kimozdulni. A támadások többségéért a Nyugat-Afrikában szétszórt fuláni népcsoport a felelős, azonban más tanulmányok szerint az összecsapások nem vallási alapúak, hanem a termőföldért és vízért folytatott folyamatos küzdelem részét képezik.

Egyéb felhasznált irodalom: Kaló József: Keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekmények a 2019-es évben. In: Ujházi, Lóránd; Kaló, József; Petruska, Ferenc (szerk.) Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2019. Budapest, Magyarország : Háttér Kiadó, (2019) pp. 25-42. , 17 p.

Írta: Németh Csenge

 

India csak a muszlim bevándorlóknak nem adná meg az állampolgárságot

Az indiai parlament két vitás törvénytervezetet is elfogadott decemberben. Az egyik intézkedés szerint a kötelező állampolgársági regiszter folyamatában csak az vehet részt, aki valamilyen dokumentummal igazolni tudja, hogy szülei is és ő is Indiában születtek. Egy másik intézkedés emellett azt írta elő, hogy azon személyek, akik 2014. dec. 31-e előtt érkeztek Indiába Pakisztánból, Bangladesből vagy Afganisztánból, és muszlimok, azok nem kaphatnak semmilyen körülmények között állampolgárságot – míg hasonló szabályozás nincs semmilyen másik vallási csoportra sem. Az 1,35 milliárd lakosú Indiában ugyan az államalapítás óta hindu többség van, de 2014-ig egyértelműen szekuláris módon működött az állam, ezzel is könnyítve a 170 milliós muszlim lakosság hétköznapi életét. 2014-ben azonban a hindu nacionalista Bharatíja Dzsanata Párt (BJP) került hatalomra Narendra Modi miniszterelnök vezetésével, melynek következtében az ország kizökkent az egyensúlyi állapotából. Javarészt a hindu nacionalista kormány hatalomba kerülésének köszönhetően növekedett a keresztényüldözések száma is Indiában: „Ezekben az országokban régóta tart a hívők elnyomása, de most egy növekvő tendenciát tapasztalunk” – fogalmazott Andrew Boyd, a Release International szóvivője a Fox Newsnak részben India kapcsán.

Amit Shah kormánypárti képviselő ugyanakkor kiemelte, hogy India 566 muszlim menekültnek biztosított eddig állampolgárságot 2014 óta, így alaptalanok a rasszista rágalmak ellenük. Döntésüket – saját állításk szerint – arra alapozták, hogy nem tartják valószínűnek, hogy muszlim többségű országokból egy hindu többségű országba meneküljenek állampolgárok vallási üldöztetés okán.

A nemzetközi közösséget is megosztotta az indiai állampolgársági törvény. Míg Imran Khan, Pakisztán miniszterelnöke mélyen elítélte a „fasiszta Modi-kormány üldöztetését”, addig Donald Trump idén februári látogatása során dicsérte az indiai toleranciát. „A nemzetük, ahol kéz a kézben, harmóniában élnek a hinduk, a muszlimok, a szikhek, a dzsainok, a buddhisták, a keresztények és a zsidók, mindig is inspiráció lesz mindenki számára” – fogalmazott az amerikai elnök az ahmedabadi Motera Stadion közönségének. Mindeközben Delhi-szerte összetűzések voltak muszlimok és szélsőséges hindu csoportok között, melyekben 200-an megsebesültek, 21-en pedig életüket vesztették.

Egyéb felhasznált irodalom: Kaló József: Keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekmények a 2019-es évben. In: Ujházi, Lóránd; Kaló, József; Petruska, Ferenc (szerk.) Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2019. Budapest, Magyarország : Háttér Kiadó, (2019) pp. 25-42. , 17 p.

Írta: Gönczi Róbert

Az új indiai állampolgársági törvény ellen tüntető muszlimok
(Forrás: VOX/ Getty Images)

Orosz-ukrán egyházszakadás?

Nem mindennapi események zajlanak az ortodox vallási életben 2018 októbere óta, hiszen a konstantinápolyi pátriáka elismerte az ukrán egyház önállóságát. Nem sokkal ezután, 2019. december 26-án az orosz egyház vezetője bejelentette: megszakítja kapcsolatait a pátriákával. Ez azonban elsősorban nem vallási, hanem politikai alapú konfliktus, amely a 2014-es ukrán forradalomhoz és a Krím félsziget oroszok általi annexiójához köthető.

Ezt igazolja az is, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2020. március 10-én nyilvánosságra hozta, hogy alkotmányba foglaltatná az „Istenbe vetett hit” és az „ezeréves orosz hagyomány” kifejezéseket, igazolva ezzel az oroszok istenhitét és azt, hogy a Kreml „meg fogja védeni az oroszok, az orosz nyelvűek és ortodox egyházuk érdekeit”. Azaz, továbbra is igyekszik fenntartani expanzív külpolitikáját, és azt akár a vallás eszközével is támogatni és elhárítani az újabb nemzeti egyházak kiválását az orosz patriarchátus alól. Így is igyekszik fennhatósága alatt tartani a poszt-szovjet és az érdekszférájába tartozó egyéb állomokat.

Illetve érdekes tény, hogy nem olyan régen Kirill Gungyájev pátriáka kitüntette az FSZB igazgatóját. Az elnök szándéka és ez is mutatja, milyen közel van a Kreml hatalma a moszkvai ortodox patriarchátushoz, hiszen évről évre erősödik kapcsolatuk alapvetően közös politikai céljaiknak köszönhetően.

Írta: Haiszky Edina

 

A megagyülekezetek hatása a 2020-as amerikai elnökválasztásra

Az Amerikai Egyesült Államokban 2020 novemberében kerül sor az elnökválasztásra, a politikai kampány azonban már elindult. A megagyülekezetek többezer embert, így potenciális szavazatot tömörítő intézmények, amelyek képesek befolyást gyakorolni a választás kimenetelére.

Az év elején Donald Trump elnök, valamint egyik Demokrata Párti kihívója, Pete Buttigieg is megszólította a megagyülekezetek hívőit. Az elnök az evangéliumi King Jesus közösségben (Miami), a versenyt azóta elhagyó jelölt pedig Des Moines-ben (Iowa) tett látogatást. A 2016-os elnökválasztás tapasztalata alapján a fehér, protestáns hívők könnyen mozgósíthatók voltak a Republikánus Párt mögött, így érthető, hogy Trump elnök törekszik a széles szavazóbázis megtartására.

Az elnökválasztás mérföldköve, a szuperkedd eredményeképp Joe Biden (korábban Barack Obama alelnöke, a Demokrata Párt jelöltje) tizenegy, Bernie Sanders szenátor négy államban nyerte meg a demokrata előválasztásokat, a republikánus előválasztásokon Trump elnök mind a 13 államban győzött.

A koronavírus (COVID-19) jelentős befolyást gyakorol az elnökválasztás kimenetelére, a megagyülekezetekre, mint szavazóbázisra gyakorolt hatása pedig egyértelműen érzékelhető. A közösségek adaptivitását bizonyítja, hogy számos lelki vezető váltott online istentiszteletek megtartására a személyes érintkezés helyett. A világjárvány elleni védekezés fontossága azonban nem jutott el az összes közösségbe, és a személyes találkozások elkerülésére való felszólítás ellenére némely egyház nyitva tartotta kapuit, az első alkotmánykiegészítésre (a vallásszabadság tiszteletben tartására) hivatkozva.  Arra is látható példa, hogy a megagyülekezetek segítséget nyújtanak a járvány megállítása érdekében, így hozzájárulnak a teszteléshez és a potenciális fertőzöttek szűréséhez.

A megaegyházak fontos elemek a politikai bázisképzésben, azonban a világjárvány következtében formálódik jellegük, ezzel az elnökválasztásra gyakorolt hatásuk is változhat.

Írta: Györgyi Dominika

Donald Trump együtt imádkozik a kampány hevében David Platt lelkésszel, a McLean Bible templomban, a virginiai Viennában, 2019. jún. 2. (Forrás: AP Photo/Jacquelyn Martin)

Koronavírus és antiszemitizmus

A vírus globális terjedésével, felütötte a fejét egy másik „járvány” is, amely szerint a megbetegedésekért a zsidók tehetők felelőssé. A már a középkorban ismert koncepció, napjainkban is követőkre talál a világ minden táján. A Rágalmazás Elleni Liga (ADL) szélsőségeket kutató szakértője Alex Friedfeld szerint, a vírus első detektálásával egyidőben, már megjelentek az első konspirációs teóriák és antiszemita gondolatok a közösségi média legnagyobb felületein (Facebook, Twitter, Instagram). A nyugati világban a rasszista, fehér felsőbbrendűséget hirdetők között is hamar elterjedtek a különböző elméletek a betegség kapcsán. Ezek közül egyesek, nagy lehetőséget látnak a kialakult helyzetben, és arra biztatják egymást, a megfertőződötteket, próbáljanak eljutni Izraelbe, hogy terjesszék a vírust és így segítsenek megszabadulni a zsidóktól. Elérve ezzel a végső célt számukra, egy etnikailag „tiszta”, „fehér” Föld létrehozását.

Az iszlám világban szintén rengeteg találgatás kapott médiavisszhangot, melyekben visszatérő elem, hogy a járvány a kommunista Kínán, mint az elnyomott ujgur hittestvérek miatti büntetés jelenik meg. Az Iszlám Állam például arra kérte tagjait hírlevélben, maradjanak távol Európától, nehogy megfertőződjenek és így elveszítsék harcképességüket az ellenségeikkel szemben. Törökországban az egyik televízióba behívott vendég pedig azt állította: a zsidók és cionisták tervezték meg a koronavírus terjedését, amit vegyifegyverként használnak a Föld országai ellen. A síita Iránban radikális mullahok a követőiknek megtiltják, hogy Izraelben gyártott gyógyszerekkel kezeljék magukat: „Inkább megkockáztatom a dolgot a vírussal szemben, minthogy egy izraeli oltóanyagot vegyek be” – hangzik az egyik nyilatkozat.

Írta: Hende Olivér

 

A béke határvonala – az egyiptomi koptok helyzete

Február 23-án, Bariban megrendezésre került a Mediterráneum: A béke határvonala című nemzetközi találkozó, amelyen a Földközi-tenger térségéből érkező katolikus vallási vezetők vettek részt. Az eseménnyel kapcsolatban a La Croix interjút készített Ibrahim Iszák Szidrakkal, a kopt keresztények pátriarkájával, amelyet magyar nyelven a Kaposvári Egyházmegye tolmácsolásában olvashatunk. A vezető nyilatkozott a jelenlegi kopt-muszlim kapcsolatok alakulásáról is. A pátriárka szerint Egyiptomban jelenleg béke van, azok a fanatikusok pedig akik a koptok életére törnek, Egyiptom egységére is veszélyt jelentenek.
A vezető egyúttal kiért arra is, hogy habár az egyiptomi koptok nem gyakran kommunikálnak a muszlim vallási vezetőkkel, társadalmi tevékenységeik a muzulmánokat is érintik. A koptok többek között 170 katolikus iskolát tartanak fent, amelyekbe az iszlám tanait követő gyerekek is járnak. Ezekben az intézményekben az írás-olvasás mellett a fiatalok elsajátíthatják az egymás vallása iránti tiszteletet, a pátriárka szavaiból ítélve tehát a fiatalabb generáció jó úton halad egy vallásilag kevésbé megosztott társadalom kiépülése felé.

Február végén múzeum nyílt a 2015. február 15-én, Líbiában meggyilkolt 21, többségében kopt mártír tiszteletére. A cikk az Iszlám Állam által kivégzett hívők életét bemutató tárlat mellett kitér arra, – a pátriárka előbb bemutatott álláspontjával szemben – hogy a koptok élete Egyiptomban a viszonylagos vallásszabadság ellenére sem egyszerű. A keresztényeket még mindig gyakran érik atrocitások, leginkább társadalmi kirekesztés, és diszkrimináció formájában.

Sajnos a jelenlegi vírushelyzet a koptokat sem kíméli. Akárcsak a világ megannyi pontján, Egyiptomban is megjelent az új típusú koronavírus, amely a helyi hívőket is óvintézkedések meghozatalára késztette. Március 20-tól a kopt egyház is korlátozta a vallási eseményeken résztvevők számát, hogy elkerülhessék a hívők tömeges megfertőződését.

Írta: Fuksz Emese

 

Abdel Fattah el Sisi (j) egyiptomi elnök látogatást tesz a legnagyobb kairói kopt gyülekezetnél 2018 karácsonyán, bal oldalán II. Tawadros kopt pápa (Forrás: Khaled Desouki / AFP)

Iszlamista terrorakciók Afrikában

Március 17-én a Boko Haram nevű iszlamista terrorszervezet támadást indított a nigeri hadsereg támaszpontja ellen a Diffa tartománybeli Tounmmourban. A támadást a nigeri hadsereg sikeresen visszaverte, az összecsapásban 50 Boko Haramhoz tartozó harcos vesztette életét, egy katona pedig megsérült. A hadsereg jelentése szerint több gyanúsítottat elfogtak, illetve lefoglaltak két, az iszlamisták által használt járművet.

Március 23-án a Boko Haram harcosai rajtaütöttek a csádi hadsereg alakulatain Boma városa mellett a Csád-tó szomszédságában. Az összecsapás során 92 katona vesztette életét, valamint 47-en megsebesültek jelentette be az országot 1990 óta vezető Idriss Déby elnök. Az elnök emellett kijelentette, hogy ez volt a legtöbb áldozatot követelő támadás, amelyet a csádi hadsereg története során elszenvedett. Szintén március 23-án a nigériai hadsereg legalább 70 katonája vesztette életét, amikor a Boko Haram harcosai több RPG rakétát lőttek ki az őket szállító konvojra. A támadásban az elhunytak mellett több ember megsérült, illetve a Boko Haram több foglyot is ejtett.

Március 15-én életét vesztette az ENSZ Közép Afrikai Köztársaságban állomásozó missziójának (MINUSCA) egyik katonája. A Burundiból származó katona az iszlamista anti-Balaka milicistákkal folytatott tűzharc során esett el, a milicisták által megostromlott Grimari városában. Mankeur Ndiaye az ENSZ Közép Afrikai Köztársaságba küldött megbízottja elítélte a történteket, valamint a tettesek bíróság előtti felelősségre vonását szorgalmazta.

Egyéb felhasznált irodalom: Kaló József: Keresztények ellen elkövetett erőszakos cselekmények a 2019-es évben. In: Ujházi, Lóránd; Kaló, József; Petruska, Ferenc (szerk.) Budapest-jelentés a keresztényüldözésről 2019. Budapest, Magyarország : Háttér Kiadó, (2019) pp. 25-42. , 17 p.

Írta: Párducz Árpád

 

A Sárga-tenger országainak történései

Kínában a koronavírus járvány ellenére sem szűntek meg az egyházellenes fellépések. A hatalmas ország egyházai nagyjából 30 millió dollár értékű adományt küldtek Wuhan megsegítésére februárban. A Kormány nem nézi jó szemmel a segélytevékenységet, mert saját tekintélyének csökkenését látja azok mellékhatásaként. Pekingben rendőrségi eljárás alá vontak felekezeti vezetőket, mert segélyszállítmányokat küldtek Wuhanba és felszólították őket a tevékenység beszüntetésére. Mindezek ellenére március 2-án az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 43. ülésén egy magas rangú kínai diplomata azt állította, hogy Kínában évszázadok óta élnek együtt a különböző vallások. Ez jól mutatja, hogy a kínai kultúrának része a tolerancia és az elfogadás. A Tianjin-i Etnikai és Vallási Ügyek Bizottságának éves működési terve alapján 2020-ban szigorodni fog a vallás fölött gyakorolt kontroll. A Bitter Winter-nek egy helyi lakástemplom lelkésze is megerősítette ezeket az információkat, saját tapasztalatai alapján.

Eközben Dél-Koreában a hatóságok szerint a szekta egy idős tagjától kiindulva legalább 9000 tag fertőződött meg a wuhani koronavírussal  a Shincheonji vallási közösségben. A majd 230.000 embert tömörítő közösség így szerepet játszhatott a koreai gócpont kialakulásában.

Március 13-án Kína Anhuj tartományában két templomról távolították el a keresztet Twitter-bejegyzések szerint. Az egyik eset helyszíne Bozhou, a másiké Bengbu volt.

Március 16-án Hong Kong volt püspöke, Joseph Zen aggályait fejezte ki a Vatikán és Kína között februárban kötött püspökválasztási egyezménnyel kapcsolatban. Szerinte a Szentszék ezzel elárulta a kínai katolikusokat.

Írta: Patocskai Péter

Nem “rendszerbarát” templomot bontanak el a kínai hatóságok (Forrás: CBN News)

Szerkesztette: Gönczi Róbert

2019 decemberében kezdődött minden egy Vuhan nevű városban, Közép-Kínában. Akkor még senki se gondolta, hogy világjárvánnyá válik a Covid-19 elnevezésű vírus, amely megfertőzött több százezer embert, és több ezer ember halálát okozta. Gazdaságilag megbénította Ázsiától egészen Amerikáig a világot, és senki se tudja, mikor fognak újra beköszönteni a boldog, egészséges mindennapok. Jelenleg Európa majdnem összes országa lezárta a határokat, az Amerikai Egyesült Államok beutazási tilalmat rendelt el április végéig.

Európában, Olaszországban terjedt el a járvány a leggyorsabban, és jelenleg ebben az országban végzett legnagyobb pusztítást. De már Spanyolországban, Németországban és Franciaországban is egyre több a fertőzött, túllépve ezzel az iráni és dél-koreai fertőzöttek számát. Mégis hogyan alakult ki ilyen tragikus helyzet, és miért nem csökken a betegek száma?

Katonai járművekkel szállítják el Bergamo városából, a vírus legsúlyosabb gócpontjából a halottakat, miután már sehol sem férnek el
(Forrás: Business Insider)

Az egyik leggazdagabb történelmi múlttal rendelkező Olaszország messze túlszárnyalta a kínai esetek számát is. Tudósok szerint, még csak most fogja elérni az ország a tetőpontot, kutatásaik szerint a megbetegedések tetőpontja március 23-25-e közé esik, azonban a napokban minimálisan csökkentek a halottak száma, majd újra drasztikusan emelkedett. Az Appennini-félszigeten két hete rendelték el a karantént, bezártak a boltok, szórakozóhelyek, éttermek, szállodák. Csak az élelmiszerboltok, gyógyszertárak, bankok, posták állnak rendelkezésre, minden más „hétköznapi” szórakozási lehetőséget egyáltalán nem tud a lakosság kihasználni. Félbeszakították a velencei karnevált, amelyre évente több ezer turista érkezik szerte a világból. Bezárták az iskolákat, egyetemeket, a dolgozók átálltak a „home office” -ra. A statisztikák szerint a halálos áldozatok között túlnyomórészt idős, 60 éves kor feletti embereket azonosítottak, közülük sokuk már más krónikus betegséggel szenvedtek korábban is. Milyen utóhatása lesz a vírusnak az ország gazdaságra? [1]

Olaszország fő bevételi forrása a turizmus. [2] Ez az iparág több munkalehetőséget teremt különböző területen: szállodák, éttermek, autókölcsönzők, utazási irodák, idegenvezetők a nagyvárosokban stb.  A járvány az olasz gazdaságnak egyáltalán nem kedvező, elképzelhető, hogy recesszióba vezet.[3] A COVID-19 megjelenése előtt is nagyon magas államadósággal rendelkezett Olaszország. A vírus az egész félsziget „éléskamrájánál” ütötte fel a fejét, pontosabban az északi olasz tartományoknál. Lombardia, Veneto a legfertőzöttebb tartományok, ami az olasz GDP 31 %-át adja. [4]Áprilistól egészen augusztusig tartó időszak a legforgalmasabb és a legtöbb bevételt termelő turisztikai időszak az olaszok számára.[5] Idén kétségkívül nem fognak sok bevételt hozni a konyhára, sőt [6] az olasz szakértők a járvány miatti teljes veszteséget 7,4 milliárd euróra becsülik.  Ez egy olyan folyamat, aminek a végét egyelőre a legjobb szakértők, politikus és elemzők sem tudják megállapítani, de egyelőre az is bizonytalan mikor fog a világ kilábalni ebből a krízisből.  [7]

Spanyolországban már mozgósították a hadsereget. Katonák, illetve rendőrök felváltva járőröznek az utcákon, hogy a lakosság betartsa a kijárási tilalmat. [8]Az olasz helyzethez hasonlóan zajlott a forgatókönyv ebben az országban is.  Egyik napról a másikra ugrásszerűen megnőtt a fertőzöttek száma, bezártak a bárok, éttermek, szórakozóhelyek, csak az élelmiszerboltok és gyógyszertárakba tartanak nyitva. A spanyol kormány is később hozta meg ezeket a szankciókat, jelenleg az ország területén napról napra egyre több a halott, és annál is több a fertőzött. A vírus itt is sajnos a gazdaság mozgatórugóját, Madridot illetve a Baszk tartományokat sújtotta a legjobban, valamint Katalónián belül Barcelona és környékét. [9]

Aktuális térkép az európai koronavírus járvány hatásairól (2020.03.26., 10:28)
(Forrás: Gisan Data)

Németországban is most kezdődött el a betegek számának a növekedés, ugyanígy a Franciaországban is. Egyetlenegy nyugati országban nem nőtt annyira drasztikusan a fertőzöttek száma ez nem más, mint Portugália. Talán azért is van most jobb helyzetben, mert nem vártak több napot, vagy akár heteket azzal, hogy kicsússzon a védekezés és az irányítás a portugál kormány kezéből.[10] Hamarabb vezették be a kijárási tilalmat, mint a szomszédos Spanyolország, mégis március 26. adat szerint 2995 fertőzöttről tudnak[11], hamarabb tiltottak be minden rendezvényt, közösségi eseményt, mint bármelyik más nyugat- európai ország. [12]

Minden egyes tisztviselő, orvos, ápoló és mentős azon dolgozik, hogy a vírus ne szedjen további áldozatokat, és több embert gyógyítsanak meg. [13] Nagyon nehéz időszak vár ránk és a XXI. század egyik legsúlyosabb krízisének is nevezhetjük a koronavírus elnevezésű világjárványt. Lesz egyáltalán olyan állam, amelyik nem szenved  komoly gazdasági, pénzügyi károkat?

Írta: Németh Csenge

 

[1] https://mandiner.hu/cikk/20200307_koronavirus_miert_eppen_italia

[2] https://www.merateonline.it/public/pub_immagini/2014/Gennaio/elaborato_Vigano.pdf

[3] https://www.weforum.org/agenda/2020/03/italy-coronavirus-econoic-slow-down-virus-outbreak

[4] https://www.thelocal.it/20200320/more-than-50000-people-in-italy-charged-with-breaking-quarantine-rules

[5] https://www.statista.com/statistics/1101025/impact-of-coronavirus-covid-19-on-tourist-arrivals-in-italy-by-region/

[6] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200316/ime-a-koronavirus-lancreakcioja-amitol-bedolhet-az-olasz-gazdasag-es-beleremeghet-az-eurozona-419595

[7] https://mfor.hu/cikkek/makro/osszeszedtuk-mik-lehetnek-a-koronavirus-gazdasagi-hatasai.html

[8] https://es.usembassy.gov/covid-19-information/

[9] https://www.20minutos.es/noticia/4163436/0/ultimas-noticias-coronavirus-espana-italia-europa/

[10] https://www.elplural.com/sociedad/portugues-confirma-caso-coronavirus_233838102

[11] Koronavírus térkép: https://gisanddata.maps.arcgis.com/apps/opsdashboard/index.html?fbclid=IwAR2GIyd10JL3UtX3sw_NTJQC9nrs30ktbRTuSrL5ILUXY4O_9MXxzQGFD1o#/bda7594740fd40299423467b48e9ecf6

[12] https://www.elplural.com/sociedad/portugues-confirma-caso-coronavirus_233838102

[13] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200316/ime-a-koronavirus-lancreakcioja-amitol-bedolhet-az-olasz-gazdasag-es-beleremeghet-az-eurozona-419595

Immár három hónap telt el az első koronavírusos hírek megjelenése óta. Negyed év, aminek távlatából időszerűvé válik visszatekinteni, helyzetet elemezni. Ez az a legrövidebb idő, amely után széleskörű információkkal rendelkezünk mind az intézkedéseket, mind azok hatásait, mind a különböző kormányok hozzáállásának összevetését tekintetve. Mostanra a közbeszédben is elegendő helyes információ terjedt el a vírusról és a járványról ahhoz, hogy mindenki képet alkosson róla; és elegendő helytelen ahhoz, hogy aktuálissá váljon helyre tenni, megmagyarázni azokat. Cikksorozatunk első részében a vírus kiindulópontjával, Kínával kapcsolatban világítok rá a – sokszor rasszista beütésű ‑ féligazságok helytelenségére, a kínai hatóságok és társadalom berendezkedésére.

 

A kínai viszonylatok jobb megértésére először néhány alapvető tényt kell szemléznünk. Kínában számos etnikum él együtt, de még a Han népcsoporton belül is, amely a népesség nagyjából 92%-át adja, számos jól megkülönböztethető embercsoport található. Épp úgy, ahogy Európában is feltűnő különbséget látunk egy skandináv és egy mediterrán ember közt, legyenek bár mindketten kaukázusiak. Európa teljes területe 10,18 millió négyzetkilométer, egymagában Kínáé 9,6 millió. Előbbi népessége a 750 millió főt sem éri el, utóbbié 1,4 milliárd felett jár. Ezekre az adatokra érdemes gondolni, mielőtt „kínai vírusnak” bélyegezzük meg a Covid-19-et, vagy a teljes kínai népet, esetleg a Távol-Kelet összes népét együttesen hibáztatjuk a járvány kialakulásáért. Fordított esetben, például egy portugáliai eredetű járvány idején értetlenül és (joggal) felháborodva állnánk az előtt, ha egy kínai undorral és félelemmel kerülne ki minket az utcán. Végül, mindezek mellett objektívan látni kell, hogy egy világjárvány kiindulási pontja jó eséllyel lesz Kína. Ez már csak valószínűségi alapon is így van a fenti népességi és területi szárazadatok alapján, továbbá fontos szempont, hogy a szintén nagy területű és népességű Indiával vagy éppen Afrikával ellentétben a kínai gazdaság és a világszerte jelenlévő diaszpórák is olyan helyzetben vannak, amely rendkívül jelentős utasforgalmat generál Kína és a világ többi része között. Emellett az erősen és dinamikusa átalakuló kínai gazdaság, valamint társadalom növeli a belső egyenlőtlenségeket és a belső migrációt is.

 

A járványhelyzet kezdeti palástolását tekintve is érdemes objektív elemzést végeznünk a felháborodás helyett. Egyéni ítélőképességünkre van bízva, hogy mennyire fogadjuk el magyarázatként, de a kínai kormány a kezdetekben nem akarta széles nyilvánosság elé tárni a járványveszélyt. Mi több, amíg fel nem fedezték, hogy teljesen új vírustörzzsel van dolguk, nem volt lehetőségük a fertőzöttek számának felmérésére sem, ahogy a terjedés akadályozása is váratott magára. Azt is tudni kell, hogy a vírustörzsek folyamatosan mutálódnak, azonban az elváltozások elsöprő többsége olyan új vírust eredményez, ami teljesen életképtelen. Még ha életképes is lesz, általában elhal, mielőtt terjedni tudna, vagy olyan kis csoportban tud elterjedni, hogy a világ sosem szerez róla tudomást. A világ közvéleménye csak néhány évente értesül egy-egy ilyen esettel, amikor az új vírus komoly járványt okoz. A wuhani egészségügyi felügyelet is csak december 26.-án küldte meg az egyik beteg mintáját a shanghai kollégáiknak felülvizsgálatra, ugyanis ekkorra lett egyértelmű számukra, hogy új típusú koronavírussal találkozhattak. Ennek ellenére itt éles kritikát fogalmazhatunk meg a Xi Jinpinggel (Si Csinping) és a teljes kínai vezetéssel szemben, hiszen ha egy nyugati típusú demokráciában tapasztaltunk volna hasonlót, nagy valószínűséggel az adott ország egészségügyi hatóságai azonnal jelezték volna az epidémiát (közösségben terjedő járványt), és külföldi szakértők meghívásával kezdték volna azt vizsgálni, legyőzni. Az autoriter kínai vezetésnek igenis komoly felelőssége van abban, hogy a járvány pandémiává (népek között terjedővé) nőhette ki magát.

Sajnos azonban Nyugaton is számos országban tapasztalhattuk, hogy a elnök vagy miniszterelnök valótlan állításokkal nyugtatta népét, hivatkozva az elegendő mennyiségű védőfelszerelés és teszt meglétére, holott kijelentése távol állt a valóságtól. Ráadásul ezek a nyugati politikusok kisebb nyomás alatt állnak kínai kollégáiknál, hiszen csak a második hullámban kellett becsatlakozniuk a válságkezelésbe. Sosem fogjuk megtudni, miként jártak volna el az illetékesek, ha a járvány origója San Francisco, Dortmund, vagy mondjuk Szombathely lett volna. Donald Trump amerikai elnök még arról is beszélt, hogy néhány hónapon belülre elkészülhet a vakcina a Covid-19 ellen. A témát érintő optimista sajtótájékoztatói végén rendszerint szakemberek is röviden felszólalnak, kiegészítve az elnök nyilatkozatát szigorúan a szakmai szempontoknak megfelelő tényállításokkal.

Következő lépésként bontsuk ki az autoriter kínai vezetés személyiségjegyeit. Volt szerencsém középhosszú ideig Kínában élni, így kísérletet teszek saját tapasztalataimat és kínai ismerőseimmel az elmúlt napokban folytatott beszélgetések tanulságait segítségül hívni. Számomra emlékezetes eset, amikor 2017-ben Dél-Kínában a hosszas esőzések után földcsuszamlás végzett sok ezer emberrel. Erről napokkal hamarabb értesültem, mint lakhelyemen, Qingdao (Csingtao) városában élő kínai ismerőseim – annak ellenére, hogy főként rendőrtisztek, orvosok, üzletemberek voltak. Az állami kézben lévő média csak néhány nappal később, akkor tárta nagynyilvánosság elé a történteket, amikor már a köré tudták felhúzni a szomorú hírt, hogy a környező falvak védelmére védfalat emeltek. Ez a jelenség nem csak Kínában, de világszerte megfigyelhető. Minél erősebb kézzel kormányoznak egy országot, minél hajlamosabbak autoriter eszközökhöz nyúlni és szigorúan szabályozni, annál inkább elvárja a társadalom a megbízható és óvó vezetés működését. Egyszerűbben, egy liberálisabb jegyekkel rendelkező ország, ahol szabadabb és szabadosabb az élet, fejlett és felelős társadalmat kíván meg, az egyének pedig nagyobb beleszólást és nagyobb felelősséget is éreznek a rend fenntartásának irányába. Ahol viszont az élet különböző területein szigorúan szabályozva élnek, ott elvárják, hogy engedelmes életvitelükért cserébe a vezető megvédje őket.

A kínai nép elől azonban a Covid-19 terjedését nem lehetett addig takargatni, amíg megoldják valahogy a problémát. Először Li Wenliang wuhani orvos próbálta megkongatni a vészharangokat, minek okán rövid úton a fogdán találta magát (ez utólag már nem is hangzik annyira rosszul, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy később meghalt), de addigra elszabadult a hír. Az emberek félni kezdtek, és haragra gerjedtek a kormánnyal szemben mind az elhallgatás, mind az elhallgattatás miatt. Olyan feladat volt ez a Xi-adminisztrációnak, amellyel ritkán kell szembenézniük. Az elnöknek nemrégiben így is komoly csatát kellett megnyernie a Kommunista Párton belüli ellenzékével szemben. 2017 számára annak bizonygatásáról szólt, hogy nem túl öreg a kínai fejlődés következő lépéseinek levezényléséhez. A régi idők pártkatonájaként a konzervatív vonalat képviseli. Egyik oldalt ott vannak az amerikai gyorséttermek, az egyre szabadabb társadalom (nem ritka látvány az utcán az amerikai zászlós, New York feliratú pólóban sétálgató fiatal, és a nemzetközi utazás is egyre nagyobb tömegek számára elérhető), az exportkereskedelem egyre nagyobb ütemű élénkítésének feladata, a kínaiak munkakörülményeinek folyamatos javítása. A másik oldalt pedig az e mellett fenntartani kívánt olcsó és hatékony termelés, a szigorából semmit sem engedő cenzúra és a hatalom tévedhetetlenségének látszatát fenntartó politikusmatuzsálemek. Végül Xi akarata érvényesült, még az elnökségét 10 évben maximáló rendelkezést is sikerült eltörölnie, így elméletileg 2022 után is pozíciójában maradhat.

Xi Jinping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára és a Kínai Népköztársaság elnöke (forrás: Quartz)

A jelenlegi helyzet azonban neki is új volt, ezúttal a széleskörű népharagot kellett legyőznie. Ide már nem volt elég a Wechat alkalmazáson figyeltetni egyes kulcsszavakat, most bő egymilliárd ember haragját kellett levezetnie, és visszanyerni a bizalmat. Rég túl voltak azon a ponton, amikor ki lehet bújni a felelősség alól, valakinek „el kellett vinni a balhét”. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy az nem ő akart lenni. Nem is kellett sokat várni a drákói lépésekre. A Wuhan központú Hubei tartományban több magas rangú politikai és egészségügyi tisztviselő vált kegyvesztetté és – rövid időre ‑ munkanélkülivé. Az állam eszméletlen erőforrásokat csoportosított válságkezelésre, természetesen nem csupán a politikai kármentés reményében, hanem természetesen azzal a céllal, hogy utolérjék és megfékezzék a járványt. Nagyon jól tudták, hogy elébe menni már nem tudnak. A legszigorúbb intézkedések léptek életbe, amelyek segítségével lelassították a terjedést, a járvány méreteit sikerült behatárolni és minimalizálni a veszteségeket. Ekkorra viszont már késő volt megakadályozni egy teljes Kínát, valamint legnagyobb valószínűség szerint az egész világot érintő járványt. Az időzítés sem lehetett volna tragikusabb, hiszen a január 25-i kínai holdújév alkalmából kínaiak tízmilliói, valamint a külföldi diaszpórákban élők milliói utaztak szülővárosukba, hogy tágabb családjuk körében ünnepeljenek. A járványnak ennél hatékonyabb katalizátorát valószínűleg elképzelni sem lehetne 2020-ban a Föld bolygón, talán a tokiói olimpia szurkolóinak érintkezése érhetett volna a közelébe.

A feladat tehát adott volt Xi elnök és hivatalnokai előtt. Ők pedig energikusan vetették bele magukat az építésbe, szervezésbe, a helyes irány kijelölésébe, és az elmúlt hónapok tanúsága alapján azon végig is vezették a kínai népet. A nép legnagyobb része pedig utólag csak erre emlékszik. Vagy azért, mert csak erre akar, vagy azért, mert olyan jól dolgozott az állami propaganda, hogy az elmúlt negyed évet akár sikertörténetként is meg lehessen élni. A korlátlan anyagi javak és emberi erőforrás ráfordítása mellett ugyanis ez is egy nagyon kézenfekvő eszköz volt az amúgy is összetartó kínai társadalomban. Legyen szó rendőrtisztekről, üzletemberekről, étteremtulajdonosról, egyetemi oktatókról, vagy éppen egy jelenleg 15 éves, annak idején a focipályán megismert kisfiúról, a napokban minden beszélgetőpartnerem a leghangsúlyosabban emelte ki számomra, hogy az emberek összefogtak, egységbe kovácsolódtak, és együtt sikerült legyőzniük a vírust. Kialakult véleményükben, legyen az írott vagy szóbeli, egyértelműen tetten érhetőek a Xinhua hírügynökség és a Kommunista Párt véleményvezéreinek előre csomagolva tálalt vezérgondolatai. Az „összefogás” és „együtt legyőzni valamit” pedig olyan kifejezések, amik az elmúlt évszázadban fontos elemeivé váltak az autoriter rendszerek retorikájának.

Így el is érkezünk a társadalmi mentalitás a társadalmi fegyelem kérdésköréhez. Olyan pontok ezek, amelyek méltán jelenthetnének számunkra követendő példát, a keleti társadalmakhoz idomulás azonban mégsem jelentheti a helyes utat számunkra. Egyszerűen lehetetlen lenne, mert túl rég óta fejlődik más irányba a nyugati típusú demokrácia. Amíg megtörténhet, hogy a késő este bejelentett és másnap reggel 8-tól hatályos észak-olaszországi karantén hírére tízezrek kelnek útra déli rokonaikhoz, nem gondolkodhatunk ebben. Amíg megtörténhet, a szűk kéthetes otthonlétet megunó olaszokat naponta sok ezrével bírságolja a rendőrség, nem gondolkodhatunk ebben. Amíg megtörténhet, hogy a magyarországi korlátozó intézkedések hatására a Balaton partján egyes falvakban a polgármester nyári forgatagról számol be a nyaralóikat megrohamozók miatt, addig nem gondolhatjuk komolyan, hogy az európai társadalmak többsége képes fegyelmezetten viselkedni. „Szerencsére a kormány megmondta, mit csináljunk, és hinnünk kell nekik, mert nem tudunk annál jobbat” – hangzott divattervező kínai barátomtól. „Nekem ne mondják meg, hova mehetek” – hallhattunk mindnyájan az elmúlt két hétben itthon.

Elnéptelenedett utcák Wuhanban (forrás: The Atlantic)

A kínai társadalom otthon maradt, mert azt mondták nekik. Ha kimentek, kivétel nélkül maszkot viseltek. Ezeket a korlátozásokat be lehetett vezetni, mert az emberek engedelmeskedtek a saját érdekükben. Ennek köszönhető, hogy Kína három hónap alatt győzte le az új típusú koronavírust, úgy, hogy még olyan tartományokban is, ahol nem regisztráltak nagyszámú megbetegedést, 1-2 hónapig teljesen leállt az élet. Az ország végül közel 82000 igazolt beteggel és közel 3500 ismert áldozattal zárja a járványt – ez utóbbiban a hivatalos statisztikák szerint tehát az 1,4 milliárdos ország jobban tudott teljesíteni, mint a 60 milliós Olaszország, ahol még javában tombol a járvány. Számos városban tegnapelőtt nyitották meg a közösségi használatú futballpályákat, játszótereket. A munkahelyeken, gyárak nagy részében már folyik a munka. Az iskolák továbbra is zárva tartanak, az intézményektől most már bármelyik nap kaphatnak friss tájékoztatást a diákok. Az első kísérleti vakcinát múlt hét végén beadták 108 önkéntesnek Wuhanban (miközben egy amerikai cég fejlesztése is elérte az emberi tesztelés szakaszát Seattle-ben), eredmény a hathónapos tesztidőszak után várható. Megfeszített és tiszteletreméltó munkával, valódi összefogással megfékezték a járvány továbbterjedését, az új esetszámok mindenhol napról-napra zuhannak és közelítenek a nullához. Az egészségügyi dolgozók már rendezvényeken, virágcsokrok és tapsvihar közepette ünneplik a járvány végét. Az utcákat alakzatba állva járja seregnyi védőruhás munkás, akik óriási permetfelhőt zúdítanak mindenre. A szakemberek véleménye finoman szólva is megoszlik arról, hogy az utca hetek-hónapok óta használatlanul álló aszfaltjának fertőtlenítése bármit is segítene a vírus legyőzésében, de a kínai vezetést ez most nem érdekli. Xi Jinpingnek és politikai vezérkarának most az a legfontosabb, hogy az emberek ablakaikon kinézve látványos és biztonságérzetet nyújtó eseményeknek legyenek szemtanúi. A történet végén ugyanis, egy autoriter rezsim azért mégis csak autoriter rezsim marad.

 

Szomszédságpolitika

Az Európai Bizottság folyamatosan azon dolgozik, hogy támogassa az EU tagállamait, és megerősítse a COVID-19 terjedésének lassítására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.A vírus globális terjedésének, megelőzésének és visszaszorításának fokozása érdekében a Bizottság február 24-én, hétfőn bejelentette egy új, 232 millió eurós támogatási csomagot.

Az EU szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős biztosa, Várhelyi Olivér Ukrajnában látogatott. Ottléte során találkozott Volodymyr Zelensky ukrán elnökkel és Vadym Prystaiko külügyminiszterrel, a találkozón megállapodás született a gazdasági kapcsolatok megerősítéséről,egy erős és ellenálló ukrán gazdaságot megteremtendő.

Február 11-én az EU és Ukrajna megállapodást írt alá egy új, 25 millió eurós programról az ukrán elektronikus kormányzás és a digitális gazdaság támogatására. A megállapodást Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért felelős biztos és Dmytro Kuleba miniszterelnökhelyettes és euroatlanti integrációért felelős miniszter írták alá.

Az megállapodás aláírását követően Várhelyi biztos Oleksiy Honcharuk miniszterelnök tárgyaltak az EU-Ukrajna kétoldalú együttműködésről, beleértve  a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás frissítését, Ukrajna további integrációját a digitális piacon és az együttműködést a terepen az energia és a környezet.

Az Európai Unió Tanácsa február 11-én Marek Szczygieł-t kinevezte az EU grúziai megfigyelő missziójának (EUMM) új vezetőjévé. A diplomata jelenleg a lengyel külügyminisztérium nemzetközi kiberpolitikájának koordinátora, mandátuma az EUMM élén 2020. március 15.-től december 14-ig tart.

A negyedik éves Társulási Végrehajtási Jelentés szerint Georgia továbbra is elkötelezett az EU– Georgia társulási megállapodás végrehajtása mellett. A dokumentumot február 7-én tették közzé – a következő EU – Georgia Társulási Tanács előtt, amelyet az idén tavaszra terveznek. Az EU által összeállított dokumentum szerint a következő hónapokban Georgiának lépéseket kell tennie  politikai polarizáció leküzdésére és a reformok iránti folyamatos elkötelezettségének bizonyítására, különösen a választások és az igazságszolgáltatás területén. Joseph Borell az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint Georgia továbbra is fontos és megbízható partnere az Európai  Uniónak. Ezzel egyetértésben Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért felelős biztos kijelentette, hogy az EU támogatja Georgia területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül.

Február 25-én az EU Tanácsa meghosszabbította hat EU különleges képviselő (EUKK) mandátumát.Toivo Klaar az EU dél-kaukázussal és a grúziai válsággal megbízott külnleges képviselője is tovább folytathajta munkáját 2021. február 28-ig.

Február 25-én Josep Borrell, az EU főképviselője telefonon tárgyalt  Zohrab Mnatsakanyan örmény külügyminiszterrel, a beszélgetés során bilaterális és regionális kérdéseket vitattak meg. A főképviselő üdvözölte Örményország elkötelezettségét a reformintézkedések, valamint az EU-Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás végrehajtása iránt. A beszélgetés során szó esett továbbá a Hegyi Karabah konfliktusról is.

Hasonló témában tárgyalt Josep Borell kül- és biztonságpolitikai főképviselő Elmer Mammadyarov azerbajdzsáni külügyminiszterrel, szintén egy telefonbeszélgetés keretében.

Emellett Borrell főképviselő megköszönte Mammadyarov miniszternek Azerbajdzsán hozzájárulását az Albániában a közelmúltbeli földrengés utáni nemzetközi adományozói konferenciához.

 

Szankciós politika

Törökország

Az Európai Unió Tanácsa korlátozó intézkedéseket vetett ki két személlyel szemben, akik kapcsolatba hozhatók a Földközi-tenger keleti részén végzett, a Ciprusi Köztársaság engedélye nélkül folytatott, illegális szénhidrogén kutatási cselekményekkel. A szankciók vagyoni eszközök befagyasztását, valamint utazási tilalmat vonnak maguk után.

Brüsszel, 2020. március 9.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke (j) fogadja Recep Tayyip Erdogan török államfõt Brüsszelben 2020. március 9-én.
MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szíria

A Tanács 2020. február 17-én újabb 8 személlyel és 2 szervezettel szemben fogadott el korlátozó intézkedéseket. A jegyzékbe vett természetes és jogi személyek finanszírozták a szíriai rezsim működését, ezzel közvetetten táplálva az országban hatalmas méreteket öltő korrupció és elnyomás további fennmaradását.

 

Brexit- EU

A tény, hogy Nagy-Britannia januárban kilépett az Európai Unióból, nem jelenti azt, hogy ezzel a hosszadalmas folyamat befejeződött, hiszen még hátra van a jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszer feltételeinek kialakítása.

A felek álláspontjai és elképzelései a kapcsolatról és annak feltételeiről azonban merőben eltérnek. Michel Barnier szerint Nagy-Britannia nem lesz hajlandó olyan kompromisszumokra a tárgyalások során, melyek alapvetőek lennének a megfelelő kilépés érdekében. Ezeket a tárgyalásokat a 11 hónapos átmeneti időszakban kellene lefolytatni, azonban előreláthatólag ezek el fognak húzódni, a britek elképzelései ugyanis számos kérdésben, mint például a szabadkereskedelmi megegyezésben láthatóan kiforratlanok. Az EU nyitott az átmeneti időszak meghosszabbítására az eredmények és a viszonyok rendezése érdekében.

Brüsszel, 2020. március 2.
Michel Barnier, az Európai Unió tárgyalóküldöttségének vezetõje (j) és David Frost, a brit kormány fõtárgyalója Brüsszelben 2020. március 2-án, amikor megkezdõdik az EU és az EU-ból kilépett Nagy-Britannia jövõbeni kapcsolatáról szóló hivatalos tárgyalások elsõ fordulója.
MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

Az EU  gyors és átfogó megoldások létrehozása érdekében tíz tárgyalócsoportot fog létrehozni. Ezek működése a tervek szerint március elején indul be, az Unió feltett célja pedig, hogy a csoportokon keresztül megvédje olyan érdekeit Nagy-Britanniával szemben, mint a vámmentes és kvóták nélküli szabadkereskedelem.

Hogy jutottunk idáig?

A 21. századi Európában az egyik legmegosztóbb, legnehezebben megválaszolható, és egyben legaktuálisabb politikai természetű kérdés a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódik, formálva a nemzeti és nemzetközi biztonságot egyaránt.

Skócia az úgynevezett „stateless nation”, állam nélküli nemzet egyik legtisztább példája Európában, annak ellenére, hogy nemzetiségi státuszát (Katalóniával ellentétben) nem kérdőjelezik meg, az 1707-es egyesülés óta nem független. Az uniós törvény értelmében mind Anglia, mind Skócia elvesztette szuverenitását, s az új politikai entitásban, a Brit Királyságban egyesült. A kompromisszum alapján létrejött Nagy-Britannia kétkamarás parlamentje Westminsterben, mely alsó- és felsőházába Skócia (és a szintén unióra lépő Wales) is delegált tagokat. A skót identitás a politikai- és vámunió ellenére nem veszett el, mivel a törvényhozás, oktatás és egyház kérdéseit nem érintette az összeolvadás.[1] A skót államfejlődés a 19. század végétől két különböző tendenciát mutat: míg a gazdaságpolitikában, az adózás és az általános jólét kérdésében egyre jelentősebbé vált az Angliára való hagyatkozás, a törvénykezés, oktatás és új közszolgáltatások szervezésében az önálló mozgástér igénye került előtérbe.[2]

A skót politikában három nézőpontot különböztethetünk meg a nemzet kérdésével kapcsolatban a tömegpolitika megjelenésétől kezdve: az unionizmust, az önrendelkezést (decentralizációt), és a teljes függetlenséget.

A brit unió nem járt feltétlenül asszimilációval, mivel tiszteletben tartotta a nemzeti sokszínűséget, megőrizve a szimbólumokat és hagyományokat, ugyanakkor nem hagyott teret alkotmányos törekvéseknek.

Az önrendelkezés (Home Rule) Skócia esetében először adminisztratív (közigazgatási) decentralizáció formájában jelent meg, amikor 1885-ben létrehozták a Skót Irodát. Az önrendelkezés gyakorlatának politikai szintre emelése az 1970-es években fogalmazódott meg, azonban 1979-ben a skót decentralizációs referendum (Scottish devolution referendum) nem hozta meg a várt eredményt. A huszadik század folyamán egyre erősödő törekvés 1999-ben érte el csúcspontját, amikor egy második referendumot követően létrehozták a Skót Parlamentet.

A függetlenség opciója az 1970-es években került fókuszba, ettől kezdve egyre hangsúlyosabbá vált, végül a 2014-es függetlenségi referendumban teljesedett ki. Lehetséges megvalósulását, mely a Brexit kapcsán egyre nagyobb figyelmet kap, kettősség jellemzi. Felfedezhető benne egyrészt a rövidtávú politikai taktika, melyet a 2007-ben koalícióban, majd 2011-ben abszolút többséggel megválasztott Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party, SNP) a 2014-es referendummal elevenített fel, azonban érdemes megjegyezni, hogy hosszútávon az önálló Skót Parlament 1999-es létrehozása emelte be a köztudatba a törekvést.[3] A Parlament és a skót kormány felállítása platformot és lehetőséget teremtett a függetlenséget támogató célkitűzések előmozdítására, ugyanakkor az SNP sikere arra engedett következtetni, hogy a decentralizációs törekvések teljes elszakadás nélkül is megvalósíthatók.

A párt 2011-es választási győzelmét követően megkezdődött a kampányolás a függetlenségi referendum megtartása érdekében. A hosszú népszavazási kampány váratlan tapasztalata, hogy nem vázolt fel egymástól radikálisan eltérő jövőképeket Skócia számára: inkább egy olyan versenynek volt tekinthető, melyben a cél nagyjából egyező, de különböző pártok versenyeznek az elérés legjobb módjáról. A skót parlament öt pártja közül négy a szociáldemokrata spektrumba tartozott, míg a jobboldali képviselőket egy konzervatív párt tömörítette. A radikális függetlenség kampánya a politikai spektrum másik oldaláról jött. A Munkáspártot és az SNP-t az alkotmányos kérdések osztották meg, ugyanakkor gazdaság- és szociálpolitikai nézeteikben nem mutatkozott jelentős eltérés. A referendum-kampány során az egyes táborok törekedtek a vita napirendjének meghatározására, hangsúlyozva a számukra előnyös témákat.[4]

A 2014-es függetlenségi referendum, és hatása a politikai életre

A referendum során, melyet 2014. szeptember 18-án tartottak, a szavazati joggal rendelkező állampolgárok adtak választ a kérdésre: „Ön egyetért azzal, hogy Skócia önálló ország legyen?”. A verseny az SNP várakozásával ellentétben 55-45%-ban a „nem” válasz javára dőlt el. Érdemes kiemelni a közel 85%-os részvételt, mely összesen 4,283,392 szavazatot jelentett.[5]

Skót függetlenségpárti szavazók (forrás: Foreign Policy)

A referendum felvetette az identitás, a gazdaság, a jólét, a külkapcsolatok dimenzióját. Az SNP akkori pártelnöke, egyben Skócia első minisztere, Alex Salmond úgy fogalmazott, hogy Skócia hat unióhoz tartozik: politikaihoz, a monarchikushoz, a monetárishoz, a védelmihez, az európaihoz és a társadalmihoz. Az SNP elképzelése szerint a függetlenség elérése után Skócia kilépne a politikai unióból, azonban a másik ötben benne maradna. Ezt az unionisták vitatták, ragaszkodva ahhoz, hogy a monetáris unió kívül eshessen a függetlenség kérdésén, hangsúlyozva az Európai Unióba való felvétel, illetve NATO-tagság elnyerésének nehézségeit.[6]

A skót függetlenségi népszavazás során mindkét fél győztesen került ki a helyzetből: az unionisták képesek voltak mozgósítani a társadalmat, ugyanakkor a függetlenségpártiak is elég támogatást kaptak, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Királyság kormányára és pártjaira, annak érdekében, hogy további engedményeket tegyenek a skót önkormányzat számára. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért kezdett az SNP függetlenségi kampányba annak ellenére, hogy a választók körében nem nőtt látványosan az elszakadás támogatása. Folyamatot indítottak, mely mozgalmat formált, SNP határain átnyúlva elérve a függetlenség támogatásának történelmi csúcsát. A referendum megerősítette az SNP-t, hat hónap alatt tagsága megnégyszereződött (a népszavazás idején 25.000 taggal rendelkezett, fél évvel később létszáma elérte 100.000-ret).[7]

Az SNP pártelnöke a függetlenségi népszavazás idején Alex Salmond volt, aki 2020 márciusában áll bíróság elé szexuális zaklatás vádjával. A párttagság és támogatottságának ugrásszerű növekedése elsősorban az őt követő politikusnak tulajdonítható. A párt új vezetője, Nicola Strugeon 2014-től tölti be tisztségét, a közvéleménykutatások alapján nemcsak Skócia, hanem egész Nagy-Britannia legnépszerűbb politikusának, a skótok körében pedig a leginkább elismert élő embernek számított. Ez megmutatkozott az Egyesült Királyság általános választásain is, ahol az SNP egyre több parlamenti helyet szerzett (2015-ben hármat, 2019-ben tizenhármat).

A népszavazás egynél több nyertest hozott, azonban meglepő, hogy a győztes felek nem tudták kihasználni előnyüket. A „Better Together” unionista pártjának a népszavazási kampány, majd a győzelem is jelentős költségekkel járt, a Skóciában egyre népszerűtlenebb konzervatívok a nem teljesítettek jól az általános választásokon. A skót liberális demokraták már a 2011. évi skót parlamenti választásokon érezhették a konzervatívokkal való szövetség következményeit: mindössze ötre tettek szert a 129 parlamenti helyből, és hasonló eredményt értek el a 2015. évi általános brit választásokon. A Munkáspárt is jelentős vereséget szenvedett: 2015-ben az alsóházban egyetlen helyet kapott, a szavazati részesedése összeomlott. [8] A brit pártpolitika fragmentáltsága egyre jobban megmutatkozott a 2014-es függetlenségi népszavazás következében.

A Brexit kérdése

Az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót. Erről 2016. június 23-án szavazhattak az állampolgárok, az eredmény pedig 52%-os többséggel az Unióból való kilépés igényéről adott számot. Érdemes megjegyezni, hogy a szavazóközönség főként az idősebb korosztályból állt, valamint a földrajzi eloszlás jelentőségét: az Egyesült Királyság területén Anglia és Wales lakosai szavaztak többségében az EU elhagyása mellett, azonban Észak-Írországban és Skóciában is inkább a maradás mellett döntöttek. Skócia esetében a szavazatok megoszlásának aránya 62-38% volt.[9] A különbség a politikai akarat között, és a Brexit megvalósulásának fényében előrevetítette egy új függetlenségi népszavazás tartását, azonban ezúttal annak a lehetősége is felmerült, hogy Észak-Írország is követi a skót példát.

Észak-Írország az Ír-szigeten helyezkedik el, vallás szempontjából többségében protestáns, politikailag inkább unionista, azonban az Ír Köztársasággal határa az EU-tagság és a Good Friday Agreement (vagy Belfast Agreement) 1998-as aláírása következtében könnyen átjárható. A Good Friday Agreement vetett véget az ír-észak-ír határon zajló erőszakos cselekményeknek, melyek nagy részéért az IRA (Irish Republican Army) terrorszervezet volt felelős. A „Troubles” időszaka az 1960-as években kezdődő politikai-nacionalista alacsony intenzitású konfliktus Észak-Írország Egyesült Királyságból való kiszakadását célozta, sikertelenül. A Good Friday Agreement két fontos tényt rögzít: elsősorban Észak-Írország lakói az Egyesült Királyság állampolgárainak vallják magukat, másrészt azonban nem határolódnak el az egyesült Ír-sziget, mint Írország létrehozásának gondolatától sem. Ezutóbbi ad lehetőséget a Brexit életbe lépése esetén arra, hogy Észak-Írország az EU tagja maradjon, Írországgal egyesülve.[10]

A Brexit-szavazás eredménye körzetekre lebontva (forrás: BBC)

Skóciának az esetleges függetlenedést követően, mely alapvetően legalább 18 hónapba telne, az Európai Uniós tagság elnyerése érdekében teljesítenie kéne a követelményeket. Noha a joganyag átültetése nem okozna jelentős fennakadást, gazdasági szempontból érdemes kiemelni a pénznem kérdését. Skócia valutája jelenleg az angol font, saját pénznemmel nem rendelkezik, és annak ellenére, hogy Nicola Sturgeon hangsúlyozta, hogy Skóciának nem kéne feltétlenül áttérnie az euró használatára, mivel gazdasági helyzetének javításával megfelelhet az EU szabályozásnak.[11]

A függetlenség nehézségei

Az esetleges elszakadás a Salmond által megjelölt hat dimenzión túl több kérdést is felvet. Politikai és katonai szempontból egyaránt jelentős az atomfegyverek (Trident, nukleáris robbanófejjel felszerelhető tengeralattjáró) elhelyezkedése, mivel a bázisok Skócia területén találhatók, azonban fegyverek az Egyesült Királyság tulajdonát képezik. Említésre méltó, hogy míg az Egyesült Királyság tulajdonában álló nukleáris csapásra képes tengeralattjárók száma tíz, a 27 EU tagállam összesen 9 darabbal rendelkezik.[12] A tengeri olajfúrótornyok szintén főként a skót partvidéken találhatóak, ezzel a Brit-sziget energia-tartalékjait erről a területről biztosítják. Ez csak két aspektusa a függetlenedés nehézségeinek, azonban még ezekre sincs olyan reális megoldás, mely garantálná mindkét fél szuverenitásának tiszteletben tartását.

Napjaink változásai

Annak ellenére, hogy az SNP továbbra is élvezi a skót lakosság támogatását, érdemes megjegyezni, hogy mind az oktatás, mind az egészségügy kapcsán felmerülnek olyan belpolitikai kérdések, melyekre választ kell adniuk a 2021-ben esedékes választásokig.[13]

Az egészségüggyel kapcsolatban a politikát és a közvéleményt leginkább foglalkoztató, emberek életére közvetlen hatást gyakorló kérdés a koronavírus-járvány megfékezése. A világjárvány kihívást jelent a deficites gazdaságnak és az egészségügynek, bár látható, hogy az Egyesült Királyságban 3,269 koronavírussal diagnosztizált beteg közül 266 helyezhető Skócia területére, a halálos áldozatok száma március 19-én az északi országrészben hat volt.[14]

Mind a brit, mind a skót kormányfő követi az európai tendenciát, és gyakran ad tájékoztatást a helyzetről. A járvány központi kérdéssé vált a politikában, amint azt március 18-án Nicola Strugeon bejelentette, a skót iskolák is bezárnak a hét végéig, a vírus terjedésének lassítása érdekében.[15]

Amíg a járvány tombol, szinte biztosra vehető, hogy a második függetlenségi népszavazás nem kerül megtartásra. A brit és a skót politikai vezetés is prioritásként kezeli az összefogást az állampolgárok egészségének megőrzése érdekében. A továbbiakban is érdemes lehet figyelemmel kísérni a skót függetlenségi törekvéssel kapcsolatos fejleményeket, hiszen mind az Alex Salmond-per, mind az SNP és Nicola Sturgeon intézkedései megváltoztathatják a közvéleményt a kérdésről.

Írta: Györgyi Dominika

 

Források:

Alex Salmonds trial will coincide with a reassessment of the SNPs record. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/01/25/alex-salmonds-trial-will-coincide-with-a-reassessment-of-the-snps-record (2020.03.18.)

Briefing: Brexit and Sinn Fein’s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

Briefing: Brexit and Sinn Fein’s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

CAMERON, A. Ewen: Unionism and nationalism: The historical context of Scottish politics. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp. 6-24.

CAMPBELL, John: Brexit: What are the backstop options? BBC. 2019.10.16. https://www.bbc.com/news/uk-northern-ireland-politics-44615404

Coronavirus in Scotland. https://www.gov.scot/coronavirus-covid-19/ (2020.03.18.)

EU Referendum Results. BBC. https://www.bbc.com/news/politics/eu_referendum/results (2020.03.18.)

KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. pp. 1-26.

McCALL, Chris: Coronavirus in Scotland: SNP must ‘formally rule out’ IndyRef2 in 2020. The Scotsman. 2020.03.16. https://www.scotsman.com/news/politics/coronavirus-scotland-snp-must-formally-rule-out-indyref2-2020-2451815 (2020. 03. 18.)

MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

MCTRAVISH, Duncan: Politics in Scotland: Introduction. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

Military Balance 2020, Chapter 4.: Europe.

Nicola Sturgeon announces schools in Scotland will close at the end of the week. The Scotsman. https://www.scotsman.com/education/nicola-sturgeon-announces-schools-scotland-will-close-end-week-2484537 (2020.03.18.)

POÓR, János (2000): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN: 9633797810

Scotland Votes No. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18)

Scotlans Decides: Results. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18.)

SIM, Philip: Scottish independence: Could a new referendum still be held? BBC. 2020.01.31. https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-50813510 (2020.03.18.)

The Fallout from Alex Salmonds trial will damage the SNP. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/03/12/the-fallout-from-alex-salmonds-trial-will-damage-the-snp (2020.03.18.)

 

[1] POÓR, János (2000): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN: 9633797810

[2] MCTRAVISH, Duncan: Politics in Scotland: Introduction. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp.1-6, 59-91, 259-263.

 

[3] CAMERON, A. Ewen: Unionism and nationalism: The historical context of Scottish politics. In. ed. MCTRAVISH, Duncan (2016): Politics in Scotland. Rotulegde, Oxon, UK. pp. 6-24.

[4] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. pp. 1-26.

[5] Scotland Votes No. BBC. https://www.bbc.com/news/events/scotland-decides/results (2020.03.18)

[6] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: The Scottish Independence Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.18.

[7] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

[8] KEATING, Michael; MCEWEN, Nicola: Beyond the Referendum: Winners and Losers in the Referendum Debate. In. ed. KEATING, Michael (2017): Debating Scotland: Issues of Independence and Union in the 2014 Referendum. Oxford University Press, Oxford, UK. p.195.

[9] EU Referendum Results. BBC. https://www.bbc.com/news/politics/eu_referendum/results (2020.03.18.)

[10] Briefing: Brexit and Sinn Fein’s success boost talk of Irish unification. The Economist. 2020.02.13. https://www.economist.com/briefing/2020/02/13/brexit-and-sinn-feins-success-boost-talk-of-irish-unification

(2020.03.18.)

[11] SIM, Philip: Scottish independence: Could a new referendum still be held? BBC. 2020.01.31. https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-50813510 (2020.03.18.)

[12] Military Balance 2020, Chapter 4.: Europe.

[13]  Alex Salmonds trial will coincide with a reassessment of the SNPs record. The Economist. https://www.economist.com/britain/2020/01/25/alex-salmonds-trial-will-coincide-with-a-reassessment-of-the-snps-record (2020.03.18.)

[14] Coronavirus in Scotland. https://www.gov.scot/coronavirus-covid-19/ (2020.03.18.)

[15] Nicola Sturgeon announces schools in Scotland will close at the end of the week. The Scotsman. https://www.scotsman.com/education/nicola-sturgeon-announces-schools-scotland-will-close-end-week-2484537 (2020.03.18.)

Nem tudott megállapodni januárban Fehéroroszország és Oroszország a föderációból a köztársaságba szállítandó olaj áráról. Míg Oroszország éveken át belföldi áron szállította nyugati szomszédjának az olajat, ezt idén megtagadta tőle és világpiaci áron kínálja a terméket Fehéroroszországnak. Lukasenka elnök az olajszállítások visszafogása, megdrágulása, valamint a nemrég történt olajszennyezési botránynak köszönhetően egyéb külföldi partnerek után kezdett nézni, mely azonban nem tetszik Putyinnak, hiszen ellentétes a két ország „integrációs” terveivel. A korábban nagy barátságnak örvendő Moszkva-Minszk kapcsolat mosolyszünetet tart? Mi várható a 2005-ben Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter által „Európa utolsó diktatúrájának” emlegetett országban? Hatalomban tud maradni az immáron 26 éve elnök Aljakszandr Lukasenka? Cikkem megpróbálja áttekinteni az idei év egyik legfurcsább konfliktusának körülményeit és várható forgatókönyvét.

Fehéroroszország Európa, vagy talán a világ leginkább szovjet-nosztalgikus állama, valószínűleg a legoroszbarátabb közvéleménnyel. Az országot 1992-es függetlenedése óta irányító Lukasenka (1994-től Fehéroroszország első elnöke) egy klasszikus szovjet típusú gazdasággá alakította, erőskezű egypártrendszeres politikai rendszerrel. A Lukasenka vezetés tudatosan elnyomta az elmúlt közel 30 évben a nacionalizmust, erősítve a fehérorosz-orosz együvé tartozás gondolatát. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása volt, mikor is az 1991-es függetlenné váláskor használt, a világháborúból származó fehér-vörös fehérorosz zászlót visszacserélték a szovjet szocialista köztársaságbeli zászlóra, mely kisebb változtatásokkal a mai napig a hivatalos lobogója Belarusznak. A hivatalos indok erre az volt, hogy a második világháború alatt működő fehérorosz, szovjetellenes alakulatok, mint náci kollaboránsok is ezt a zászlót használták. A lobogó hivatalosan is be lett tiltva, azóta is előfordul, hogy tüntetőket ezen szimbólum használatáért visznek el a rendőrök, mely a Lukasenka-ellenes front jelképe lett.

A volt szovjet szocialista köztársaságbeli, a jelenlegi (1995-től) és az 1991-1995-ös címer és zászló (forrás: Новая Европа)

Agnieszka Romaszewska-Guzy, a független, varsói központú fehérorosz médium, a Belsat TV igazgatója így fogalmazott a Foreign Policy-nek: „A fehéroroszok intenzíven oroszosítva lettek az elmúlt, több mint két évtizednyi Lukasenka-uralom alatt. Ma például összes hét fehérorosz nyelvű iskola található (a majdnem 10 milliós lakosságú – a szerk.) az országban, melyből hat a fővárosban, Minszkben lelhető fel, ráadásul ezek közül csak kettő gimnázium”. Ugyanakkor a független fehérorosz Szociogazdasági és Politikai Tudományok Intézetének egy kutatásából az derül ki, hogy a lakosság felénél is kevesebb 46%-a támogatná az Oroszországgal történő egyesülést. Az oroszoknál ugyanezt az elképzelést a még alacsonyabb, 17%-os támogatottság jellemzi a moszkvai központú Orosz Közvéleménykutató Központ kutatása szerint.

Abszurdnak is tűnhet a gondolat, azonban a valós politikai realitás mögötte hatalmas. Tavaly tartották az uniós szerződés 20. évfordulóját, melyben Fehéroroszország és nála jóval nagyobb szomszédja megállapodtak, hogy lehetőségeik szerint igyekeznek előkészíteni az integrációt egymás közt, mely hosszútávon a két ország egy föderációt alkotásához vezethet. De mégis mi haszna származik ebből Lukasenkának? Jelenleg nem sok. Amikor a két ország 1999-ben megkötötte a két ország a szerződést, az Oroszországi Föderációt még Borisz Jelcin vezette, aki addigra egy öreg, betegeskedő ember volt. Lukasenka ezzel szemben egy életerős fiatalembernek számított még a politikai életben, aki korábbi üzleti tapasztalatainak köszönhetően „dörzsöltebb” volt, mint legtöbb orosz kollégája. Elképzelése az volt, hogy hiába Fehéroroszország a kisebbik fél, az egyesülés után lehetősége fog nyílni a teljes unió irányításának megkaparintására. Azonban elszámította magát, ugyanis Moszkvában egy még nála is „agyafúrtabb” személy, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin került hatalomba, aki mellett már biztossá vált, hogy Fehéroroszország legfeljebb egy provincia lehet az unióban.  A minden évben megtartott, a szerződés apropóján összehívott ünnepi találkozón legutóbb Maxim Oreshkin, orosz fejlesztési miniszter hökkentette meg Európát, amikor is kijelentette, hogy a két ország közelebb áll a mezőgazdasági, telekommunikációs és vámpolitikai egységesítéséhez, mint valaha.

A találkozó után a bonyolult fehérorosz gyülekezési törvények ellenére csaknem ezren vonultak Minszk utcáira, hogy Fehéroroszországot és függetlenségét éltessék. Piotr Rudkouski, a Fehérorosz Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője szerint „a fehéroroszok döntő többsége ragaszkodik a függetlenséghez, de mivel gyenge a nemzeti identitásuk, az a habitus hamar változhat. A közvélemény Fehéroroszországban főként oroszbarát, ortodox-párti és nyugatellenes” – fogalmaz.

Mit is akarhat tehát Lukasenka? Egy egyesülést Oroszországgal? Papíron az integráció nem a fehérorosz állam beolvasztását jelenti a föderációba (nyilván ugyanakkor egy ilyen típusú megállapodás ezt eredményezné). A teljes autonómiát Oroszországtól? Fehéroroszország 2019-ben jobban teljesített az életszínvonalát tekintve mint valaha – állítja a Világbank „Ease of Doing Business” (az üzleti vállalkozások létrehozásának könnyűségét mérő) indexe. Ebben a listában a kelet-európai állam jobban teljesít mint több Európai Uniós állam: míg Fehéroroszország a 37. helyet foglalta el, az immáron egy évtizede válságoktól tépázott Görögország a 72., de még Magyarország is csak az 53. helyen tartózkodik. Fehéroroszország az utóbbi tíz évben ráadásul komoly modernizációba kezdett a munkapiacán és az elnök javaslatára létrehozták a „fehérorosz Szilikon-völgyet”, ahol immáron több mint 30 ezren dolgoznak és olyan programokat fejlesztettek ki, mint a népszerű kommunikációs app, a Viber, vagy az internetes játék World of Tanks. Egy IT-specialista a hétköznapi kelet-európai béreket megszégyenítő havi 2000 dollárt is tud keresni ha a technológiai pályát választja ma Fehéroroszországban. Magyarul Fehéroroszország többet nem csak egy autoriter ország és különösen nem egy elmaradott régió Oroszországhoz képest. Értelemszerű tehát, hogy a Medvegyev-kormányt váltó technokrata Misusztyin-kormány nemrégiben feltette a kérdést, hogy miért is kéne kedvezményes áron adniuk bármilyen terméket egy országnak, ahol jobban élnek mint az ő régióik döntő többségében?

Február elején Mike Pompeo külügyminiszter közel húsz év után az első magas rangú amerikai politikusként látogatást tett Minszkben. Az amerikai kiemelte: „Washington nem várja el, hogy Minszk döntsön köztük és Moszkva között”, ugyanakkor megállapodtak, hogy újranyitják egymás nagykövetségeit a két országban. Mégis mi történhetett, hogy a tradicionálisan nyugatellenes Fehéroroszország fővárosában egyszer csak megjelent egy amerikai főképviselő? Dmitrij Kozak, az orosz államfői hivatal helyettes vezetője február 7-én jelentette be, hogy Moszkva nem ad kedvezményt Minszknek a szállított olaj árából, mint ahogy ezt tette éveken át. Míg Oroszország éveken át jelentős árengedményeket adott Fehéroroszországnak, addig Minszk piaci áron adta tovább harmadik országoknak a feldolgozott olajterméket, ezzel is pörgetve a gazdaságot. Ennek köszönhetően – nagy örömet okozva ezzel a Kremlnek – a fehérorosz gazdaság teljesen kiszolgáltatottá vált Oroszországnak. Az árvita még tavaly kezdődött, amikor is az orosz fél leállította a kivitelt Fehéroroszország felé, majd a fehérorosz állami energiavállalat, a Belneftekhim felfüggesztette az olajipari termékek Európába történő exportálását. A vita azonban a februári szocsi találkozón mérgesedett el igazán, ahol Kozak is kijelentette, hogy nem kívánnak további árengedményt biztosítani Lukasenka országa számára.

A vita kezdete az úgynevezett orosz „adómanőverrel” kezdődött. Ezen pénzügyi folyamatnak a következtében az elmúlt évek során gyakorlatilag megszűnt Oroszországban a kiviteli vám és megnőtt az ásványianyag-kitermelési adó. A Belneftekhim még januárban közölte, hogy az orosz olaj ára jelenleg 83 %-a a világpiacinak, de az „adómanőver” további áremelkedéshez fog vezetni. A felek próbáltak megoldást találni erre a problémára, azonban nem tudtak megállapodni. Február 1-jén végül a fehérorosz monopóliumellenes szabályozásért és kereskedelemért felelős miniszter úgy döntött, hogy 6,6 %-al megemeli a Druzhba (Barátság) kőolajvezeték tranzitdíját. Mindemellett Lukasenka bejelentette, hogy környezetvédelmi adót vetnek ki az olajtranzitra és 50 %-al megnövelik a csővezeték-tulajdonosok profitadóját. Fehéroroszország bebizonyította Moszkvának, hogy ők is tudnak zsarolni, ha úgy hozza a helyzet. Az orosz Russznyeft csoport azonnal tiltakozni is kezdett Minszk döntése ellen. Mihail Gucirevics, a csoportot vezető üzletember hangsúlyozta, hogy két olyan országban, ahol egységes olajpiacot alkotnak és egységes módon szabják meg az olajárakat nem lehet ilyen döntéseket hozni.

A Druzhba (Barátság) kőolajvezeték (piros) hazánkat is ellátja olajjal (forrás: Wikipédia)

Lukasenka azonban nagyon másképp látja a helyzetet, mint az olajiparral foglalkozó orosz kollégái. Ő a szocsi találkozót „az igazság pillanatának” nevezte. A The Moscow Times írása szerint Vlagyimir Putyin már a találkozó előtt elkezdte „piszkálni” belarusz kollégáját. Az újság beszámolt róla, hogy a találkozó előtt felajánlott Lukasenka számára egy tál zabpelyhet, amit a fehérorosz elnök – tekintve, hogy közismerten az egyik kedvenc étele – el is fogadott, azonban melyet vízben, nem pedig tejben szolgáltak fel neki. Mikor Lukasenka szólt orosz kollégájának, hogy valószínűleg hiba történhetett, hiszen kihagyhatták a tejet a tálból, Putyin erre metaforikus módon pusztán annyit válaszolt, hogy „próbáld ki így, ízleni fog”. A találkozó ugyanakkor nem épp úgy sült el, ahogy Putyin azt tervezhette. Az eseményt követően Lukasenka erős szuverenista retorikába kezdett, mely vélhető módon már az idén nyáron tartandó elnökválasztási kampányának előszele.

Ahogy a gázár nőni fog Fehéroroszország számára, melynek következtében kénytelenek lesznek egyre kevesebb olajat importálni külföldre, valamint hitelhez, sőt akár még az aranytartalékaikhoz is nyúlni, úgy egyre szuverenistább, sőt akár egyre nyugatbarátabb retorika is várható Minszktől. Lukasenka példája ugyanakkor nem egyedi eset. Az elmúlt években tapasztalhattunk hasonlót más, korábban szinte kizárólag az oroszokkal kereskedő posztszovjet államoktól történő felismerést, hogy akár a saját útjukra is léphetnek: ilyen volt Örményország és Kazahsztán is. Mindhárom ország tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének és az Eurázsiai Gazdasági Uniónak is, ugyanakkor kötöttek bilaterális szerződéseket Washingtonnal és Brüsszellel is. Ráadásul Fehéroroszország zsarolási potenciált is felfedezett azóta: egyrészről az oroszok katonai bázisokat működtethetnek az ország területén teljesen ingyen, másfelől Belarusz dönthet úgy, hogy a Druzhba vonal áramlását megfordítja, és Lengyelországból importál azon keresztül, melynek súlyos következményei lennének az orosz gazdaságra nézve, végül pedig minden egyes oroszellenes minszki tüntetésnél mutathatja Lukasenka Putyinnak, hogy „csak óvatosan, ugye nem akarsz egy Kijev 2.0-át?”.

A szuverenista retorika hamar meg is jelent a fehérorosz politikában. Február 14-én Lukasenka egy papírgyár látogatása alkalmával beszédet intézett az ott dolgozó munkások számára, ahol úgy fogalmazott: „ők [Oroszország vezetése – a szerk.] integráció alatt Fehéroroszország bekebelezését értik. Ez nem integráció. Ez beolvasztás. Én sosem egyeznék bele ebben. Mindig is országunk szuverenitásáért és függetlenségéért fogok harcolni. Az első elnökötök, akit egykor megválasztottatok, nem lesz az utolsó is”. Később a fehérorosz elnök egy rádióinterjúban ismét aláhúzta korábbi kijelentését: „Semmi túlzót nem követelünk, pusztán megállapítjuk, hogy Fehéroroszország és Oroszország két különálló ország. Ők elhintették, hogy lehetnénk egy ország. Hogyan lehetnénk mégis egy ország Oroszországgal? Ha már itt tartunk, ennyi erővel Oroszország is lehetne Fehéroroszország része: erről miért nem hallunk?” – fogalmazott Lukasenka.

Лукашенко: Чисто экономические вопросы по интеграции, но по настоящей интеграции, а не так, как плявузгаюць в средствах массовой информации в России. Они понимают интеграцию как поглощение Беларуси Россией. Это не интеграция, а инкорпорация. На это я никогда не пойду pic.twitter.com/EinsDPGxHn

— Дмитрий Смирнов (@dimsmirnov175) February 14, 2020

Mike Pompeo tehát nem véletlenül látogatott Minszkbe. Mint fogalmazott a találkozón, az Egyesült Államok támogatja Fehéroroszország harcát szuverenitása tiszteletben tartásáért, épp ezért versenyképes áron fel is kínálták számukra a lehetőséget, hogy olajat szállítsanak az országba, melyet Minszk megköszönt és kijelentette, hogy megfontolják. Nem ők ugyanakkor az egyetlenek, akik az első szóra Fehéroroszországban teremtek, hogy betöltsék az oroszok által immáron nem monopolizált piacot. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Azerbajdzsán és Lengyelország mind kifejezték az igényüket az USA mellett, hogy szívesen szállítanának olajat Fehéroroszország számára. Mindeközben pedig Lukasenka kisebb támadásokat is intéz, melyekkel folyamatosan figyelmezteti Oroszországot, hogy komolyan gondolta amiket mondott. Ilyen esemény volt legutóbb, amikor a Belavia fehérorosz légitársaság müncheni gépe január 24-én Lengyelország fölé ért, hirtelen visszafordult, majd a határmenti Hrodna településen leszállt, ahol a belarusz rendőrség eltávolított két főt. A két letartóztatott személy egy fehérorosz cukorgyár társvezetői voltak, akik egy oroszországi „shell company-n” („kiürített társaság”, kevés forrással rendelkező, könnyen felvásárolható társaság) keresztül rengeteg pénzt kerestek mindkét országban. A két férfinek ráadásul kiterjedt kapcsolati hálója van az oroszországi politikai elittel, melyből következtethetünk az akció politikai üzenetére is. Kamil Klysinski, a varsói központú Kelet-Európai Tanulmányi Központ elemzője úgy fogalmazott az RFE/RL-nek, hogy „Lukasenka ezzel üzenni akart a gyanús, orosz politikai befolyással rendelkező fehéroroszországi ügyletek vezetőinek, hogy >>mostantól semmi ilyesmi nem lesz elfogadható, tartanotok kell magatokat a minszki szabályokhoz<<”. A fehérorosz igazságügyi minisztérium emellett bejelentette azt is, hogy megváltoztatja az ország a címerét is, mely nem változott jelentősen Fehéroroszország függetlenné választása óta és még mindig a szovjet mintát követi. A módosítások között szerepel az embléma – mivel a heraldikai szabályok értelmében nem minősül címernek, ugyanis kerek – felső részén lévő ötágú vörös csillag kevésbé lesz hangsúlyos, valamint a központi elemnek minősülő földgömb előreláthatóan már nem Oroszországot, hanem Nyugat-Európát fogja mutatni (mely erős üzenet Moszkva számára).

Fehéroroszország jelenlegi és tervezett új emblémája, immáron Nyugat-Európával, nem Oroszországgal a glóbuszon (forrás: Radio Free Europe/ Radio Liberty)

Mi a garancia mindarra amit Lukasenka mond? Nem sok. A politikus „vén rókának” minősül Európában, aki mindig is a hintapolitikára törekedett. Jelen pillanatban is erre törekszik, azonban a mostani helyzet egy kicsit erőteljesebb és szokatlanabb neki. Erről tanúskodnak azon, akár „hisztérikusnak” nevezhető kijelentései is, mint hogy ha nem kapnak elég olajat az oroszoktól „megcsapolják” a Druzhbát, mely nem csak az orosz gazdaságot érintené tragikusan, hanem minden másikat is, ami ugyanazt a vonalat használja, így többek közt Magyarországot is. Természetesen fenyegetése hatott Moszkvára, Putyin nemrégiben kártérítést ígért neki. A pénz jól fog jönni Lukasenkóéknak, ugyanis a megszokott két millió tonna olaj helyett eddig az évben összesen félmillió tonna érkezett meg. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy Oroszország továbbra is tartozik Fehéroroszországnak a tavaszi-nyári szennyezett kőolaj-szállítások miatti kártérítéssel, mely károkat okozott többek közt fehérorosz finomítókban is.

Már csak egy kérdés maradt. Mit akar elérni Vlagyimir Putyin? Az orosz elnök alkotmányos értelemben utolsó periódusában van és mandátuma lejár 2024-ben. Mint tudjuk, ez az orosz elnököt azonban soha nem riasztotta el, legutóbbi két hivatali idejét is egy különleges alkotmányos manőverrel tölthette csak be. A következő terve, hogy továbbra is hatalomban tudjon maradni feltehetően az volt, hogy addigra úgyis egyesül egy föderációvá Oroszország és Fehéroroszország és majd mint egy teljesen új ország új alkotmányának értelmében első elnökként kerülhet hatalomra. Ezen terve azonban egyre halványodik. Épp emiatt nem zárja ki a katonai agresszió lehetőségét sem orosz oldalról Alekszij Danyilov, Ukrajna Nemzetvédelmi és Biztonsági Tanácsának elnöke: „ha ma Oroszország nem tud megoldani úgymond diplomáciailag, akkor tapasztalataink szerint nem valószínűtlen az invázió lehetősége sem”.

A fehérorosz gazdaság már jelentős veszteséget produkál: az ország bruttó hazai összterméke pusztán 1,2%-os növekedésben van, mely 1,9%-al kevesebb mint tavaly ilyenkor. Míg a kormány 2,8%-os növekedést képzelt el 2020-ra, addig a Fehérorosz Nemzeti Bank már csak 1,9%-ot tudott elképzelni, az IMF pedig csak egy még szerényebb 0,5-1%-ot  (ráadásul mindez még a koronavírus európai kitörése és annak gazdasági következményei előtt történt). Azonban Oroszország sem járt jól a bilaterális gazdasági konfliktussal: a rubel-dollár árfolyam 73,47-ről felment 83,77-re. Emellett nemrégiben az Európai Unió meghosszabbította a szankciókat, melyeket még 2006-ban rendelt el az autoriter Fehéroroszországgal szemben. A szankció magába foglal egy általános fegyverembargót és négy fehérorosz utazási tilalmát az EU területére, akik részben felelősek két politikus (Jurij Zakaranka és Viktor Hancsar), egy üzletember (Anatol Kraszuszki) és egy újságíró (Dmitrij Zavadszki) eltűnéséért 1999-2000-ben.

Minszk, 2020. február 1.
Mike Pompeo amerikai külügyminisztert (j) fogadja Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök Minszkben 2020. február 1-jén.
MTI/EPA/BELTA/Nyikolaj Petrov

A fehérorosz-európai kapcsolatok legalább olyan problematikusak, mint az oroszokkal valók. Az Európai Unió támogatná Fehéroroszország szuverenitásának tiszteletben tartását, ugyanakkor szerződéses elveivel ellentétes egy antidemokratikus rendszer támogatása, még úgy is, hogy adott esetben egy annexió ellen küzdenek. A brüsszeli központú Európai Reform Központjának nemrég kiadott publikációja is ezt tárgyalja, melynek a sokat sejtető „Eljött az idő, hogy újratárgyaljuk az EU-Fehéroroszország kapcsolatokat?” címet adták. Az Egyesült Államok is sokat kritizálta az országot Lukasenka 1994-es elnöki hatalomba lépése óta. A tengeren túli hatalmat aggasztja a szabad sajtó megszüntetése, valamint az ellenzéki újságírók bebörtönzése is, mely miatt több szankciót is bevezetett az ország ellen. Minszk erre válaszul kiutasította az amerikai nagykövetet, így Washington helyi képviselete egészen az idei évi megállapodásig ügyvivői státuszban működött pusztán.

Politikát vált-e tehát Fehéroroszország vagy csak visszatér Lukasenka még egyszer az egykoron működött hintapolitikára? A globális koronavírus járvány által okozott különleges európai rendben és gazdasági helyzetben ezek a kérdések még nehezebben megválaszolhatók, azonban enélkül is kétesek. Minszk mindig is különutasnak számított a világpolitikában és várhatóan ez is fog megmaradni iránynak. Azonban hogy Minszknek ehhez milyen gazdasági és politikai döntéseket kell majd meghoznia még egy ideig kérdéses lesz.