Biztonságpolitika.hu

Újabb tanév, újabb nagy sikerű előadások. Idén harmadik alkalommal rendezi meg a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Válságkörzetek a XXI. században című konferenciáját, ahol ifjú, ám ambíciózus kutatók adják elő témájukat. A rendezvény december 12-én 10:00 és 15:00 közt kerül megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási Központjában.  A délelőtt és kora délután folyamán 30 perces előadásokat fogunk hallani, amelyek pontos összetétele az előadói jelentkezés lezárulta után, december elején derülnek ki.

A tradíciót követve az előadások során biztonságpolitikai szempontból hallhatunk az előadók témáiról. Kis ízelítőnek ajánljuk a tavalyi konferencia összefoglalóját, ahol többek közt a Közel-Kelet, az orosz geopolitika és a konfliktusok vallási elemei kerültek terítékre.

Az előadási helyek jelentős része még nyitott, úgyhogy szívesen várjuk leendő előadóink jelentkezését november 28-ig! A jelentkezéshez a biztpolszakkoll@gmail.com e-mail címre kell elküldeni a következőket:

• Név
• Intézmény neve
• Szakmai önéletrajz
• Előadás rezüméje (maximum 2, A/4-as lap)

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

Az Indus-folyó a kínai fennhatóság alatt álló Tibetből ered, átszeli az India és Pakisztán között vitatott hovatartozású Kasmírt mielőtt átlép Pakisztánba és az országon át el nem éri az Arab-tengert. Éves vízhozama 243 km3, ami a Nílusénak éppen a duplája. A folyó hossza összesen 3200 km, mely egy hatalmas delta torkolatban végződik, menedéket nyújtva gazdag növény és állatvilágnak.

A folyó vize legfőképpen hóolvadékból és gleccserek vízéből áll a kismértékű esőzések miatt, ami azt eredményezi, hogy a folyóra nagy hatással van a globális felmelegedés. A jövőben a hóhatár emelkedésével, szélsőségesebb áradásokra és szárazságokra számíthatunk.

Az Indus műholdképe. Forrás: Google Earth

Az Indus az India és Pakisztán által két részre osztott történelmi Pandzsáb régiót is átszeli. A Pandzsáb elnevezés 5 folyót jelent, mivel itt található az Indus 5 fő tápláló folyója. Ezek a Dzshelum, Csenab, Ravi, Szutledzs és Beasz. Ezektől a folyóktól lesz Pandzsáb régió Pakisztánon belül a legnagyobb gazdasági erő, a mezőgazdaságnak megfelelő talaj és az így kialakult ipara által. Ez a régió a legsűrűbben lakott Pakisztánon belül. A pandzsábi folyók forrásai azonban mind Indiában találhatóak, így eredményezve egy bizonyos fokú pakisztáni kitettséget Indiának.

A vízelosztásból keletkező kisebb-nagyobb konfliktusokat az 1960. szeptember 19-én aláírt Indus Vízegyezmény helyezte nyugvópontra. A szerződést a Világbank közvetítésével kötötte Pakisztán és India. A szerződés rendelkezik az Indus és az öt táplálófolyó vízhasználatáról. India korlátlan vízhasználati joggal rendelkezik a három keleti folyó vizei felett. Ezek a Beas, Ravi, Szutlej, amelyek az Indus vízhozamának 20%-át teszik ki. A három nyugati folyó, Indus Dzshelum, Csenab, Pakisztán vízbiztonságát hivatott biztosítani. Ezekkel a folyókkal India bizonyos korlátok között rendelkezhet, de biztosítania kell Pakisztán számára az őt megillető vizeket. Az egyezményt az Állandó Indus Bizottság felügyeli, és a két ország békétlen történelme során is jól működött. A folyókat érintő kérdések, mind az egyezmény jogi keretei között kerültek rendezésre.

Az Indus-völgye. Forrás: The Daily Journalist

Pakisztán fő vízforrása tehát az Indus. Az ország legnagyobb részét jellemző szerény csapadékhozam miatt a folyót kell felhasználnia lakosságának, és a brit uralom alatt épült csatornarendszerrel a gazdaságának 80%-t adó mezőgazdaságának fenntartására is.

A Kína által kihirdetett “Egy Övezet, Egy Út” infrastruktúrafejlesztési programban Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó néven kapott helyet az ország. A programon belül számos beruházás valósul meg, ami az ingatag pakisztáni gazdaság fejlődés feltétele. E cél érdekében az Induson, és azok tápláló folyóin új vízerőművek épülnek. A megvalósuló beruházások összes energiatermelésének 20%-át teszik ki a vízerőművek, míg 69%-t vállalnak a széntüzelésű hőerőművek. Ez közép-, illetve hosszútávon is növeli a vízerőműveken keresztül az Indus folyó jelentőségét. Nem beszélve a jövőbeni gazdasági- és népességnövekedés megugró igényeiről, amiket még ma se elégítettek ki teljes mértékben (Pakisztán lakosságának 29%-a áramszolgáltatás nélkül él).

Ezért a jövőben Pakisztán számára létfontosságú, hogy az Indus Vízegyezmény továbbra is hatályban maradjon, és működjenek azok a jogi mechanizmusok, amelyekkel érvényt tud szerezni érdekeinek Indiával szemben. Vízbiztonságát veszélyeztető gátak, tározók építésének megakadályozása határain túl, továbbá, hogy minimalizálja az Indusnak való kitettséget. Ezt saját területein a víztározók fejlesztésével, karbantartásával, újak építésével érheti el.

Indiai oldalon is fontos szerephez jutottak a vízierőművek. Habár Indiában a népesség csupán kevesebb, mint 8% él áramszolgáltatás nélkül, az energiaigényük pusztán 12%-át termelik ki az vízi erőművek. Azonban ezek jelentőségének növekedésére számíthatunk itt is. A változó klíma és a késő monszun kihasználtabb vízgazdálkodást igényel. Mivel az egyezményben Indiának szánt folyók 95%-ban jelenleg is felhasználás alatt vannak, az új projekteket (gátakat, csatornákat, erőműveket) a nyugati folyókon valósítanák meg.

Ez oda vezethet, hogy India kialakított képességeit felhasználhatja a pakisztáni gazdaság gyengítésére. Víztározóival akár 20-25 napra is visszatarthatja a Csenab vizét, majd kinyitva a tározóit áradást idézhet elő. Ezzel a lépéssel azonban saját területeit is veszélyeztetné. A felhalmozott majd továbbengedett vízmennyiség hatással lenne az általa adminisztrált kasmíri területekre, illetve a régióban tevékenykedő terrorszervezetek megnövekedett aktivitását lehetne megfigyelni. Egy kritikus infrastruktúrának számító gát alkalmas célpont a Kasmír függetlenségét, India kiűzését célul kitűző terrorszervezeteknek. Láttunk már arra példát, hogy gátépítési munkálatokat állítottak meg, pusztán egy kézigránáttal, ami elijesztette a munkásokat.

A kemény retorika ellenére, a vízegyezmény felrúgása India számára se lenne előnyös. Kételyek fogalmazódnak meg azzal kapcsolatban is, hogy India „hatékonyan” tudná-e felhasználni gátrendszerét Pakisztán megszorítására, hisz ez hatalmas infrastruktúrát igényel és egy hosszú, elnyújtott folyamat része lenne. Ráadásul egy ilyen politika a nemzetközi elmarasztaláson túl a helyi, más szomszédos országokkal köttetett vízegyezményeket is alapjaiban ingatná meg.

Az Indus-folyó ügye közvetlen összeköttetésben van a kasmíri helyzettel, és indikátorként működik a két ország kapcsolatában, így egyik vita sem tud rendeződni a másik nélkül. Bár a vízügyekben érzékelhető több évtizedes diplomatikus viszony bizakodásra adhat okot, ez ügyben is további tényezők borzolhatják a kedélyeket. A nyugati folyók India általi kihasználásának, vagy túlhasználásának mértéke, vagy esetlegesen Kína megjelenése az Indus Vízegyezményben.

Végeredményében hosszú távon a klímaváltozás, illetve a víz értékének növekedése szülhet még további konfliktust. Pakisztán esetében ez különösen érzékeny pont, hisz az Indus nélkül az ország teljes elsivatagosodását prognosztizálják.

Szerző: Kertai Zoltán Péter

A barcelonai látványosságok listájára felkerülhetnének a senyera zászlók, amelyek az épületek homlokzatán, illetve a lakások erkélyén lobognak. Ezek a lobogók a katalán függetlenség jelképei, arany mezőben négy vörös pólya található. A lakosság egy részét ez cseppet sem zavarta, sok közintézmény homlokzatán szintén lobognak az ellenállás zászlajai. Azonban az ingatlantulajdonosok nem szimpatizálnak ezzel az ellenállással, a bérlőkkel levetetnék a lobogókat. Nem csoda, október végén újra megkezdődtek a tüntetések a katalán fővárosban.

A katalán függetlenségi botrány tovább folytatódott 2019-ben is. Miután a katalán elnök Brüsszelben maradt, és nem tért vissza Spanyolországba, a többi katalán vezető ellen pedig ítéletet hoztak. A legkomolyabb büntetést a katalán elnökhelyettes, Oriol Junqueras kapta, a többi vezető 9 évnyi szabadságvesztést kapott, 12 évre ítélték a volt katalán külügyminisztert, a munkaügyi minisztert, és 12 évig eltiltották a hivatali tisztség betöltését.

Az elítélt katalán vezetők. Forrás: AFP

Az ítélet nem maradt visszhang nélkül. Többségben diákok, körülbelül 25 ezren vonultak az utcára tiltakozva a katalán vezetők ellen hozott ítélet miatt, a hatóságok pedig mindent megtettek, hogy a tüntetést elnyomják. A lázadók a madridi ítéletet bosszúnak tartják az előző évi katalán függetlenség ellen. Blokád alá került a barcelonai reptér is, az El Prat, ahol a tüntetők ülősztrájkot hirdettek. Az egész megmozdulás a közösségi oldalokon kezdődött, „Demokrácia Cunami” jelszóval buzdítottak mindenkit, hogy tiltakozzanak az ítélet ellen és foglalják el a repülőtér T1-es terminálját. Csak érvényes jeggyel rendelkezőket engedték át az ellenőrzésen, és több járat is késve indult el a reptérről. A spanyol hatóságok más megmozdulásokról is jelentettek, szimpatizáló tüntetések alakultak ki; Gironiában, Lleidában, Tarranogában, illetve más kis lélekszámú katalán városban. A tiltakozás megbénította a közlekedést, egy órára szünetelt a metró és vasúti forgalom, és több mint 60 járatot törölni kellett. A demonstráció erőszakossá vált, a kivezényelt hatóságok különböző eszközök segítségével próbálták a tüntetőket megbénítani, tizenhárom embert a kellett tüntetők  ellátni kisebb sérülések miatt.

Ennél is nagyobb ellentüntés alakult ki október 16-án, amikor is erőszakba torkollott a demonstrálók békés tiltakozása. A kiindulási helyszín a spanyol nemzeti rendőrség székhelye volt, a Via Laeitana-nál. és nagyobb megmozdulások történtek Placa Urquinaona-nál. Több épületet, köztük a spanyol központi kormány képviseletének épületét kövekkel és petárdákkal dobálták meg, áttörték a rendőri kordonokat, kontraként könnygázzal és gumilövedékekkel válaszoltak a rendőrök. Fekete füst lepte el a várost, a tüntetők szemeteskukákat, újságosbódékat gyújtottak fel, több ezren gyűltek össze az utcákon, skandálva a megmozdulás jelmondatát: „The streets will always be ours” vagyis az utcák mindig a miénk lesznek. Igazi csatahelyszínné vált a Via Laeitana. A következő napon általános sztrájkot hirdettek, azonban a helyzet annyira elfajult péntekre, hogy a Sagrada Familia bejáratát a tüntetők lezárták és 57 járatot töröltek a repülőtérről. A spanyol labdarugó szövetség bejelentette, hogy az El Classico, Barcelona – Real Madrid futballmeccset elhalasztották a zavargások és a nyughatatlan állapotok miatt. A tüntetők barikádokat építettek, a rendőrség könnygázat, gumilövedéket és vízágyút is bevetett, több mint 130 ember sérült meg és 35 embert kezeltek súlyosabb sérülésekkel, 107 rendőri jármű megsérült. A barcelonai tisztviselők a károkat körülbelül 2,7 millióra becsülik.

Eközben a Spanyolország legfelsőbb büntetőbírósága, az Audiencia Nacional bírója elrendelte a rendőrségnek, hogy állítsa le a függetlenség támogató szervezet, a Cunami Democràtic webhelyét és közösségi médiahálózatát , amely olyan alkalmazásokat használt, amelyek a tüntetéseket összehangolták. A volt katalán elnök nem hagyta tett nélkül a történteket, Carles Puigdemont pénteken átadta magát a belga igazságügyi hatóságoknak. Kiadási meghallgatását október 29-ére tervezték. Több olyan álhír is érkezett, hogy a szomszédos Franciaországból, Baszkföldről és Németországból többen is akarnak csatlakozni a tüntetésekhez. A spanyol hatóságok felkészülten várják az érkezőket.

Katalán tüntetők barikádok emelnek az utcákon. Forrás: El Pais

Az ítéletet meghozó spanyol bíróság elviekben független, de hatalmas a politikai és a társadalmi nyomás rajtuk. A katalánok Spanyolországon belül jelentős autonómiával rendelkeznek; saját parlamentjük; kormányuk; nyelvük is van. Ettől már csak Baszkföld kap nagyobb önállóságot, viszont ott sikerült mindkettő félnek egy kedvező kompromisszumot kötnie.

Az, hogy mi lesz Katalónia sorsa az egyelőre bizonytalan. Esetleg egy olyan kompromisszum születhetne, ahol mindkettő fél enged egy keveset a követeléseikből. Ha a katalánok lemondanának a függetlenségükről, a spanyol kormány tovább bővítené az autonómiát a feszültségek enyhítésére. Vagy egyszerűen húzzák az időt, megvárják, amíg lenyugszik a helyzet, és a katalán kormányzatban többségbe kerülnek azok a politikusok, akik ellenzik a függetlenséget, valamint a lakosság is “kifárad”.

Szerző: Németh Csenge

Technológia, kihívások

2019. 10. 01. – NATO nagykövetek és katonai vezetők tartottak megbeszélést a „felforgató technológiákról“ (Szilágyi Laura)

André Lanata tábornok, a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnokának vendéglátásával került megrendezésre a felforgató technológiák hatásairól szóló megbeszélés. Napjainkban ezen technológiák mélyen befolyásolják a Szövetségesek képességét alapvető feladataik ellátásában. Ha megértjük és beépítjük használatuk módjait eljárásainkba, az nagyban meghatározná jövőnk biztonságát.

A találkozóra a belgiumi Genvalban került sor a Szövetség döntéshozó képességei fejlesztésének érdekében, mely törekvés összhangban van a 2018-as brüsszeli csúcson meghatározottakkal, azaz a hírszerzési rendszer, a stratégiai tudatosság, valamint a tervezési és döntéshozatali eljárások erősítésével.

2019. 10. 04. – A NATO a fejlett technológia jövőjére összpontosít

A NATO tag- és partnerországokból érkezett kutatók megvitatták hogyan tudnának a fejlett technológiák elvezetni a modernizációhoz és innovációhoz. A rendezvényt a NATO Tudomány a Békéért és Biztonságért Program szervezet meg Belgiumban. Több, mint 50 kutatót vontak be és 25 folyamatban lévő vagy lezárult projektet néztek át. A fejlett technológiák áthidalnak a Szövetség múltján, jelenén és jövőjén, főként a jövőbeli tendenciák meghatározásáról és a fenyegetések feltérképezéséről esett szó.

2019. 10. 14. – Az űr, mint a NATO védelem és elrettentés alapvetően szükséges eszköze (Haiszky Edina Julianna)

A NATO Katonai Bizottságának 2019. október 14-ei ülésének fókuszában az űr kérdése állt, melynek jegyében John Raymond, az újra megalapított US Space Command parancsnoka tartott eligazítást.

Elsőként a NATO Katonai Bizottságának helyettes elnöke Scott Kindsvater altábornagy szólalt fel, aki kiemelte, hogy az űr kérdése a NATO politikájában előkelő helyet foglal el illetve ismertette az 2019 júniusában elfogadott első szövetségi űrpolitika jelentőségét. Hiszen az űrben lévő eszközök, az általuk biztosított összeköttetések behálózzák az emberek mindennapi életét, illetve ezeket az eszközöket már nem csak békés célokra lehet alkalmazni.

Ezt követően John Raymond vette át a szót, aki részletes tájékoztatást adott a NATO-ban jelenleg folyó tevékenységekről. A US Space Command parancsnoka hangsúlyozta, hogy a szervezetük célja a NATO űrbeli pozíciójának erősítése, ehhez első sorban szorosabb együttműködésre van szükség a szövetséges nemzetekkel és külső kereskedelmi cégekkel.

Scott Kindsvater altábornagy az ülést azzal a következtetéssel zárta le, miszerint a NATO nem kívánja militarizálni a világűrt, ami ettől függetlenül azonban fontos szerepet játszik az információk megosztásában, az interoperabilitás fokozásában, így védelme igenis kiemelt pozíciót kell hogy kapjon a NATO politikájában.

Partnerkapcsolatok

2019. 10. 09. – A NATO és Japán fokozza a kibervédelemről folytatott párbeszédet (Györgyi Dominika)

A NATO és Japán október második hetében megbeszéléseket folytatott a jelenlegi kiberfenyegetésekről és a jövőben várható fejlesztési intézkedésekről.

„A kiberfenyegetések egyre összetettebbé, kártékonyabbá és kényszerítőbbé válnak. Tartós és fejlődő természetük megköveteli, hogy folyamatosan alkalmazkodjunk és megfelelően reagáljunk rájuk. Ebben a gyorsan változó környezetben a NATO-nak a szövetségesei, partnerországai és szervezetei alkotta egyedülálló hálózatára kell támaszkodnia”- nyilatkozta Christian Liflander, a NATO Főhadiszállás Kibervédelmi Intézetének vezetője. A tisztviselők megosztották egymással a NATO és Japán jelenlegi kibertámadások elleni erőfeszítéseivel kapcsolatos észrevételeiket. A figyelem középpontjába továbbá a normákon alapuló, kiszámítható és biztonságos kibertér került.

„Amint a japán új Nemzeti Védelmi Program-iránymutatásaiban szerepel, prioritást élvez a kibervédelmi képességünk megerősítése. Mivel a kibernetikus tér körüli kockázatok manapság egyre nagyobb kihívást jelentenek, hatékonyan együtt kell működnünk más, hasonló gondolkodású országokkal a kibertámadások elleni gyors és megfelelő intézkedések meghozatala érdekében és úgy hiszem, hogy a Japán-NATO együttműködés megerősítése a kibertérben hozzájárul ehhez.” – hangsúlyozta Kyosuke Matsumoto, a Japán Védelmi Minisztérium Stratégiai Tervezési Osztályának igazgatója.

A NATO számos partnerországgal együttműködik a nemzetközi biztonság előmozdítása érdekében, a kibervédelem tekintetében ez a közös értékeken és megközelítésen alapul.

A Tokióban tartott tárgyalásokat követően a NATO képviselői kapcsolatba léptek az egyetemekkel is. Liflander úr megnyitotta a CYDEF 2019 konferenciát, amelyet a NATO Tudomány a Békéért és Biztonságáért Program finanszíroz, és amelynek célja a kibervédelem érdekeltjei közötti hatékony együttműködés, valamint az új technológiák kibervédelemben való eredményes felhasználása áll.

Konferenciák

2019. 10. 16. – Washington ad otthont a 2019. évi NATO Ipari Fórumnak (Németh Csenge)

Az Észak Atlanti Szerződés Szervezetének képességeinek tervezéséről és fejlesztéséről szóló eseményt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára szponzorálta. A Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnoka, André Lanata tábornok és a NATO Védelmi Beruházási Főtitkár helyettese, Camille Grand társszervezőkként segítették a főtitkár munkáját.

Ebben az évben a fórum további lehetőséget kínált a NATO 70. évfordulójának megünneplésére is, illetve megrendezésre került a decemberi londoni NATO-vezetők találkozójának döntéshozatal előtti ülése.

Az első napon négy szekció foglalkozott a döntéshozatalhoz hozzájáruló elemekkel: feladatszabás, információ gyűjtés és feldolgozás, siker kifejlesztése és kiterjesztése; adatfelhasználás; operatív tudatosság és előrejelzés; és az emberi döntéshozatal támogatása.

A második napon tartott plenáris ülésen a döntéshozatalt befolyásoló kialakuló tendenciákról és a változó információ elemzésről volt szó, amelyben a NATO jelenlegi geopolitikai biztonsági környezetében a NATO elrettentő képességének és védelmi helyzetének javítására irányuló ajánlásokkal foglalkoztak.

A NATO Ipari Fóruma a NATO nagyköveteinek és katonai képviselőinek, az Egyesült Államok fogadó nemzetének magas rangú képviselőinek, a NATO és az európai intézményeknek, a védelmi, biztonsági és kereskedelmi ipart képviselő vezérigazgatóknak és magas rangú vezetőknek, a kutatóközpontoknak és az egyetemeknek a hozzászólásaival került megrendezésre.

Az eseményre 2019. november 13–14-én, Washington DC-ben kerül sor. További információk a http://www.act.nato.int/industryforum oldalon találhatók.

2019. 10. 23. – NATO Főtitkár beszédet mondott a fegyverzetellenőrzésről szóló konferencián (Szilágyi Laura)

Jens Stoltenberg kiemelte a NATO erős és tartós elkötelezettségét a fegyverzetellenőrzés, a leszerelés és a non-proliferációs folyamatok mellett. Napjainkban ezeken a területeken sok nehézség adódik, az eddigi globális fegyverzetellenőrző rendszer omladozik. Mindez adódik Oroszország nemzetközi kötelezettségeket felrúgó magatartásából és az új szereplők és technológiák megjelenéséből.

Ahhoz, hogy a fegyverzetellenőrzés továbbra is hatékonyan működhessen, szükség van ezen eljárásoknak a megváltozott környezethez alkalmazkodniuk. A Főtitkár négy területet emelt ki, melyeken megvalósulhatna az együttműködés a témában. Fontos egy non-proliferációs szerződés elfogadása, a nukleáris fegyverzetellenőrző rendszer fejlesztése, a Bécsi Dokumentum modernizálása, valamint új szabályok és szabványok felállítása.

A NATO-nak gondoskodnia kell róla, hogy a fegyverzetellenőrzés továbbra is a kollektív biztonság  fenntartásának hatékony eszköze lesz.

2019. 10. 25. – Védelmi miniszterek előkészítették a londoni NATO-csúcstalálkozót (Kertai Zoltán Péter)

A Szövetség védelmi miniszterei két napos ülésezés után megágyaztak a londoni NATO csúcstalálkozónak. A tárgyalások témái közt szerepelt Észak-Szíria kérdése, a tehermegosztás harmonizálása, a NATO missziók és Afganisztán.

A szíriai helyzet kezelésére a Szövetség hangsúlyozta a politikai megoldás szükségességét, és kiemelte az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen tett győzelem megőrzésének kulcsfontosságát. Német javaslat érkezett egy biztonsági zóna kialakításáról és a jelenlét növeléséről a térségben, amit a Főtitkár szívesen fogadott.

Mindemellett új eredményről számolt be Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár. A Szövetséges küldetéseket ellátó repülőgépek elsőbbségi légi irányításban részesülnek Európa-szerte. „Ezt nevezzük a Gyors Légi Mobilizálásnak” – mondta a Főtitkár.

Közösen az Európai Unióval, Finnországgal és Svédországgal a Szövetség a hibrid veszélyekre adható válaszokat is feltárta a nagyobb tűrőképesség érdekében. Megegyeztek a polgári telekommunikáció új követelményeiben. Ilyen például az átfogó kockázatelemzés, kibertámadások beazonosítása és veszélyek minimalizálása.

A költségmegosztás harmonizálásáról elmondható, hogy már 5. éve folyamatosan növekednek a védelmi kiadások az európai szövetségesek és Kanada költségvetéseiben. „ A következő év végére a szövetséges államok összesen 100 milliárd dollárt adnak hozzá a költségekhez, de még ennél is többet kell tennünk.” – jelezte a Főtitkár.

Afganisztán a fő témák között szerepelt a tárgyalásokon. Az afgán biztonsági erők továbbra is számíthatnak a támogatásra, és kiképzésre, hogy képesek legyenek fenntartani a békét és küzdeni a nemzetközi terrorizmus ellen. Továbbá a Szövetség elkötelezett a béketárgyalások folytatásában, azonban ehhez szükség lesz a tálibok kompromisszumkészségére.

Belső, szervezeti változások

2019. 10. 25. – Négy szövetséges fog össze egy regionális különleges erők parancsnokságért (Kertai Zoltán Péter)

Október 25-én a horvát, a szlovák, a szlovén és a magyar honvédelmi miniszterek egy közös egyetértési megállapodást írtak alá, amelyben egy magyar vezetés alatt álló Regionális Különleges Műveleti Parancsnokság létrehozásáról tettek nyilatkozatot. A parancsnokság 2021 januárjára éri el kezdeti, és 2024 decemberére teljes működését. Az aláírás alkalmával a NATO főtitkárhelyettese, Mircea Geoana tábornok kiemelte – „Ahogyan a különleges műveleti erők egy sokoldalú eszközt képviselnek a modern konfliktusokban, ez az aláírási ünnepség egy fontos lépést tesz a régió különleges erőinek megerősítésében és növeli a Szövetségen belüli együttműködést és interoperabilitást.“

Szerzők: Györgyik Dominika, Haiszky Edina Júlianna, Kertai Zoltán Péter, Németh Csenge, Szilágyi Laura

Összeállította: Szilágyi Laura

Brexit

Október 14-én a királynő beszédével kezdődött meg a brit parlament új ülésszaka. II. Erzsébet beszédében felolvasta a kormány programját, amelynek fő prioritása a szigetország október 31-ei kiléptetése az Európai Unióból. Boris Johnson kormányfő a parlament megnyitása után el is utazott az Európai Tanács október 17-18-ai ülésére, ahol a kilépési megállapodás módosításáról fognak dönteni az uniós kormány- és államfők.

2019. október 17-én, intenzív tárgyalásokat követően, megállapodás született a az Egyesült Királyság és Európai Bizottság között. Az Európai Bizottság felvetette az Európai Tanácsnak, hogy hagyja jóvá elsősorban a módosított politikai nyilatkozatot, amely az Unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatrendszerét foglalja össze, valamint a módosított megállapodást, mely a kilépésről és az Észak-Írország, Írország helyzetről szóló jegyzőkönyvről is rendelkezik. Az EB felkérte az Európai Parlamentet, hogy adja egyetértését a megállapodáshoz.

Ezt követően az EU27-ek elfogadták módosított politikai nyilatkozatot és a kilépésről rendelkező megállapodás módosított változatát. Az Európai Tanács rendelkezései újabb lépést jelenthetnek a rendezett kilépés felé.

„Megszületett a megállapodás, így elkerülhetjük a káoszt, valamint a feszült légkör kialakulását az EU27-ek és az Egyesült Királyság között.” – Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke.

Forrás: Business Insider

A brit parlament október 19-én szombatra hívott össze rendkívüli ülést, melyen az Európai Unióval újonnan letárgyalt kilépési megállapodásról vitáztak és szavaztak az alsóházi képviselők. Az ülés közben tízezrek tüntettek a parlament épülete előtt egy második brexit-népszavazást követelve. A képviselők végül a megállapodásról nem szavaztak, ugyanis egy olyan módosító indítványt került elfogadásra, amely biztosítaná, hogy a kilépési megállapodás gyakorlati megvalósításához szükséges törvények menjenek át a törvényhozáson és utána fogadják el a megállapodás egészét. A képviselők ezzel kívánják elkerülni a rendezetlen kilépést. A döntés elhalasztása miatt azonban Boris Johnson kormányfőnek kérvényeznie kellett a halasztást az Európai Uniónál. A kormányfő ezt ígéretei ellenére megtette, ugyanis törvény kötelezte rá.

Október 21-én az Európai Unió Tanácsa elfogadta a kilépésről rendelkező megállapodás aláírásáról szóló határozatot, valamint az említett megállapodás megkötéséről szóló kiigazított tanácsi határozattervezetet, melyet, az elfogadást követően továbbítottak az Európai Parlamentnek, annak érdekében, hogy a Parlament is jóváhagyja. Erre írásbeli eljárás keretében kerül sor. Az EU27-ek felkérték az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát, hogy tegyék meg az szükséges lépéseket, annak érdekében hogy a megállapodás november 1-jén hatályba léphessen.

Október 22-én szavazott a brit parlament a kilépési megállapodás gyakorlati megvalósításához benyújtott törvényjavaslat mellett szavazott, ami a későbbi esetleges elfogadásának első lépését jelentette. A javaslat megszavazásával először jött létre többség a egy brexit-megállapodás mögött. Azonban a kormányfő által javasolt három napos jogalkotási menetrendet elutasították, így biztossá tették, hogy a szigetország nem léphet ki október 31-én.

Október 29-én az Európai Tanács határozatot fogadott el az 50. cikk szerinti határidő meghosszabbításáról. A meghosszabbítás 2020. január 31-ig tart, annak érdekében, hogy megfelelő körülmények között jöjjön létre a kilépés és a ratifikáció is le tudjon zajlani. A hosszabbítás során az Egyesült Királyság az EU teljes jogú tagjának tekintendő.

Boris Johnson előrehozott választásról szóló javaslatot nyújtott be a parlament alsóházának, miután nem sikerült elérnie az Unióból való kilépést október 31-ig. Az indítványt a vita után október 29-én fogadta el az alsóház, a következő két napban pedig a Lordok Háza és a királynő jóváhagyását is megkapta törvény. A parlamenti választások napját december 12-ére tűzték ki.

Szomszédságpolitika

Nyugat-Balkán

A vártakkal ellentétben az Európai Tanács októberi ülésén nem jelentették be a csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával. Az Európai Tanács a 2020 májusában Zágrábban tartandó EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt vissza fog térni a bővítés kérdésére. Ezzel a lépéssel az uniós intézmények vezetői és a szakértők szerint is „történelmi hibát” követtek el a tagállamok vezetői. A csatlakozási folyamat megkezdéséhez egyhangú döntésre van szükség a tagállamok részéről és mivel Franciaország, Hollandia és Dánia megvétózták a döntést, így elhalasztásra kerül a téma.

Törökország

Az Európai Tanács október 17-18-ai ülése után kiadott közleményében ítéli el Törökország egyoldalú katonai fellépését Északkelet-Szíriában, „amely elfogadhatatlan emberi szenvedéseket okoz, aláássa az Iszlám Állam elleni küzdelmet és súlyos fenyegetést jelent Európa biztonságára”. Az Európai Tanács a török offenzíva október eleji megindulása óta többször  is felszólította Törökországot, hogy szüntesse be katonai fellépését, vonja ki haderőit és tartsa tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot.

Fehéroroszország

Miután a breszti kerületi bíróság halálos ítéletet szabott ki Viktar Serhil fehérorosz állampolgárra, az Európai Unió október 28-án nyilatkozatot adott ki melyben kiemeli, hogy a halálbüntetés embertelen és hatástalan büntetés, amelynek nincs visszatartó ereje. Az EU szóvivője a kivégzésekkel kapcsolatos moratórium bevezetését a halálbüntetés eltörléséhez vezető út első lépésének tartja.

Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az Európa Tanács főtitkára közös nyilatkozatot tett közzé a halálbüntetés elleni világnap alkalmából október 10-én A nyilatkozat kijelenti, hogy  a halálbüntetés kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely ellentétes az élethez való joggal, és bosszút jelent, nem pedig az igazságosságot, és annak eltörlése hozzájárul az emberi méltóság fokozásához. Az EU és az Európa Tanács minden országot arra ösztönöz, hogy csatlakozzanak a Kínzásellenes Globális szövetséghez, amely elkötelezi magát a kínzás és kivégzés során használt felszerelések kereskedelmének korlátozása mellett.

Ukrajna

Az EU kiadta harmadik éves jelentését, melyben listázza 62 kereskedelmi partnerrel végrehajtott 35 fő kereskedelmi szerződését. A lista szerint az EU és Ukrajna közötti kereskedelem 2017-2018 között 9%-kal növekedett, valamint Ukrajna exportjának 42%-a az EU-s piacokon kerül értékesítésre. A jelentés kiemeli, hogy Ukrajna több kérdésben folyamatosan halad előre a jogszabályok és tervezetek EU joghoz való közelítésében. A jelentés kritikaként fogalmazza meg, hogy az országban a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos jogszabályi környezet túl gyenge, valamint nem felel meg a nemzetközi normáknak, ezenkívül további egyeztetésre van szükség az ukrán jogszabályok és az uniós jogszabályok között, az állami támogatásokat érintő kérdésekben.

Azerbajdzsán

Az EU azerbajdzsáni nagykövetsége nyilatkozatot adott ki az országban történt tüntetésekkel kapcsolatban. A nyilatkozatban elítélték a bakui tüntetések során  békés tüntetőkkel szembeni erőszakos rendőri fellépést, valamint felszólították a hatóságokat, hogy engedjék szabadon a letartóztatott tüntetőket. Az EU megjegyezte, hogy a gyülekezés szabadsága alapvető emberi jog, és elvárják, hogy Azerbajdzsán biztosítsa annak teljes körű gyakorlását, összhangban az ország nemzetközi kötelezettségeivel.

A nagykövetség október 31-én ismét nyilatkozatot adott ki, amelyben megcáfolja azokat a médiában megjelent vádakat amik szerint, Baku utcáit csatatérré szeretnék változtatni. A nyilatkozat kiemeli, hogy Azerbajdzsán az EU fontos partnere, a keleti partnerség résztvevője, valamint energetikai kérdésekben az EU stratégiai partnere.

Grúzia

A harmadik magas szintű EU – Grúzia stratégiai biztonsági párbeszédre október 25-én került sor az ország fővárosában, Tbilisziben. A felek ismét megvitatták az Abházia és a Tskhinvali / Dél-Oszétia grúz régióinak biztonsági és humanitárius helyzetét, ideértve az Oroszországgal kapcsolatos közelmúltbeli fejleményeket, és hangsúlyozta az EU által közvetített, 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodás végrehajtásának fontosságát. A párbeszédet Vakhtang Makharoblishvili, Grúzia első külügyminiszter-helyettese és Jean-Christophe Belliard, az Európai Külügyi Szolgálat helyettes főtitkára vezette. További megvitatott témák a hibrid fenyegetések, ideértve a stratégiai kommunikáció e tekintetben betöltött szerepét és az energiabiztonságot is. Mindkét fél elismerte Grúzia hozzájárulását az EU közös biztonság- és védelempolitikájához (KBVP), többek között az EU által vezetett válságkezelési műveletekben való részvétel révén, és feltárta az e területen folytatott együttműködés fokozásának lehetőségeit.

Örményország

Október 19-én az Örményországba delegált EU-küldöttség vezetõje, Andrea Wiktorin nagykövet részt vett az Állami Bevételek Bizottságának workshopján, amelyet az Örményország migráció és határellenõrzés támogatása (MIMBA) projekt. A workshop az Állami Bevétel Bizottság 2020-2024-es stratégiáját vitatta meg, illetve a stratégia kapcsolatát más ágazatokkal. Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan szintén részt vett az eseményen, és nyitóbeszédet tartott.

Október 30-án Andrea Wiktorin nagykövet találkozott a keleti partnerség civil társadalmi fórumának Örményország nemzeti platformjának tagjaival. Az ülésen a felek megvitatták a jövőbeni együttműködést, ideértve az EU és Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA) végrehajtását.

Moldova

Federica Mogherini az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője október 3-án látogatott Chișinău-ba, a moldáv fővárosba. Találkozott Igor Dodon elnökkel, Maia Sandu miniszterelnökkel, Nicu Popescu külügyi és európai integrációs miniszterrel, valamint Sandu kormányának más minisztereivel. Chișinăuban és Brüsszelben egyaránt hangsúlyozta a főképviselő asszony  az EU támogatását moldovai reform folyamatban, megerősítve, hogy kész további lépéseket tenni a kézzelfogható fejlődés és a kötelezettségvállalások folyamatos teljesítése tekintetében. Az EU eddig megkezdte a költségvetési támogatások kifizetését, számos finanszírozási megállapodást írt alá, magas szintű szakértelmet mozgósított a kormány számára, és a következő hetekben tervezi felszabadítani a makroszintű pénzügyi támogatás első részletét.

Forrás: Corporatedispatch.com

Az Európai Bizottság október 18-án jóváhagyta a költségvetési támogatás gyanánt 14,35 millió euró folyósítását, amelynek célja a Moldovai Köztársaság új kormánya által megkezdett reformok végrehajtása. Ez a támogatás segíteni fogja a rendőrségi reformot, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelmet, az energia ágazat korszerűsítését valamint  a hatékonyabb és átláthatóbb államháztartási politikát. Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a bővítési tárgyalásokért felelős biztos hozzátette: “A mai támogatási csomag bemutatja az EU elkötelezettségét a moldovai polgárok iránt, akik már régóta követelik az ilyen reformok végrehajtását.”

Az EU és a Moldovai Köztársaság szeptember 30-án tartotta az EU – Moldova társulási megállapodás alapján a Társulási Tanács ötödik ülését. A találkozót követően az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini köszönetet mondott Moldovai miniszterelnöknek, Maia Sandunak. A főképviselő asszony beszédében kiemelte az EU-Moldáv kapcsolatok mélységét, valamint a találkozó sikerességét. Mogherini szerint az EU-nak az országnak nyújtott támogatása „továbbra is a reform előrehaladásától függ”.

Szankciós politika

Az Európai Unió Tanácsa meghosszabbította 2020. október 16-ig a vegyi fegyverek terjedését és használatát korlátozó uniós intézkedések hatályát. A szankciók kilenc személyre – akik közül 5 a szír konfliktusban vállalt szerepe miatt, míg 4 a salisburyi merénylet kapcsán – és egy szervezetre vonatkoznak. A jegyzékbe vett szervezet ellen vagyoni eszközök befagyasztása, míg a személyek esetében vagyoni eszközeik befagyasztása valamint az EU.-ba való beutazás tilalma maradt továbbra is érvényben. A szankciókkal az Európai Unió célja a vegyi fegyverek proliferációjának meggátolása, ezzel támogatva a vegyi fegyverek elleni globális fellépést és a nemzetközi biztonság javulását.

Nicaragua

A Tanács a nicaraguai belpolitikai helyzetre válaszul célzott korlátozó intézkedésekre vonatkozó keretrendszert fogadott el, amely biztosítja az olyan szervezetek és személyek szankcionálását, akik kapcsolatba hozhatók az emberi jogok megsértésével, a demokrácia és jogállam leépítésével, valamint a civil társadalom és demokratikus ellenzék elnyomásával. A korlátozással sújtott szervezetek ellen vagyoni eszközeik befagyasztása, míg a természetes személyek ellen vagyoni eszközeik befagyasztása, illetve az EU-ba történő beutazás tilalma lép életbe. Az Európai Unió felszólítja továbbá Nicaragua kormányát és valamennyi részes felet a mielőbbi konstruktív, érdemi nemzeti párbeszédre, különös tekintettel egy új, a nemzetközi standardnak megfelelő választási reform meghozatala céljából, amely elősegítené a közintézményekkel szemben támasztott bizalom visszanyerését az országban.

Összeállította: Berkes Rudolf

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

Napjainkban a klímaváltozás térnyerése kapcsán a politikai kommunikációban, ismételten előtérbe került a vízkonfliktusok lehetősége és annak vizsgálata. A téma ellentmondásos, a teljes negligálás mellett, megjelennek azon vélemények is, amelyek minden napjainkban zajló fegyveres vagy társadalmi konfliktust a fogyasztható vízmennyiség lakosság számára való elérhetőségére vezetnek vissza. Az igazság nyilvánvalóan ennél árnyaltabb, „színtiszta” vízkonfliktust nem lehet egyértelműen megállapítani a nemzetközi kapcsolatok történetében, azonban az való igaz, hogy számos esetben nagy hangsúllyal volt jelen vízhez való hozzáférés az államok és/vagy társadalmi csoportok közötti összeütközésekben és ez különösen igaz a Közel-Keletre, azon belül pedig az arab-izraeli konfliktusra.

Korai cionista telepesek dolgoznak a kibucban. Forrás: Everyculture.com

A Közel-Kelet történelmében mindig is központi szerepet foglaltak el a különböző vízforrások, hiszen a közismert ókori civilizációk (Egyiptom, Babilon) mind-mind egy adott folyó mentén, vagy annak medencéjében alakultak ki és fejlődtek meghatározó birodalommá. Ugyancsak közismert, hogy bizonyos területeken kívül alapvetően vízhiányban szenved a térség, amely fokozottan növekvő kockázatot jelent a népességszám növekedését, valamint a technológiai fejlődés ezirányú igényeit tekintve. A víz ráadásul mindkét érintett nép kultúrájában nagy hangsúllyal van jelen, és rendkívül nagy hatással bírt életformájuk kialakulására, hiszen a XX. században mindkét nép életformáját alapvetően a mezőgazdaság határozta meg. Az erőforrásokért való vetélkedést mindig is valamilyen fokú vetélkedés, konfliktust kísérte az emberiség története során, nem véletlen hogy a világ vezető politikusai számos alkalommal kifejtették aggodalmukat a régió biztonsága kapcsán. Noha ezek a „jövendölések” ritkán következnek be cáfolhatatlan pontossággal (lásd Butrosz-Butrosz Gáli ENSZ Főtitkár kilencvenes években elhangzott híres kijelentését, amely szerint a Közel-Kelet következő háborúja a víz kapcsán fog kitörni), felelőtlenség lenne elhanyagolni a kérdés vizsgálatát.

Az arab-izraeli konfliktus egy rendkívül összetett, hosszú múltra visszatekintő probléma, amely alapjaiban határozza meg a közel-keleti regionális biztonsági komplexum belső dinamikáját. A konfliktust alkotó számos komponens közül a modernkori történelem folyamán mindig, de napjainkban egyre nagyobb hangsúllyal van jelen a vízkészletekhez való hozzáférés, így ennek áttekintése kiváló esettanulmánya lehet a vízkonfliktusok vizsgálatának.

A cionista küldöttek igényei Izrael Állam határait illetően. Forrás: Reddit

A vízforrások biztosításának kérdése már a XX. század elején bekerült a cionista mozgalom Palesztinát érintő terveibe. Az 1919-es párizsi békekonferencián tartózkodó cionista delegáció kiemelte, hogy Palesztina tartomány határait úgy kell kialakítani, hogy az tartalmazza a Golán-fennsíkot, a Jordán-völgyét (tehát gyakorlatilag a mai Ciszjordiániát), valamint a libanoni Litáni folyót, ahhoz hogy a terület lakosságának életkörülményei biztosítva legyenek. Jól látható, hogy már a XX. század elején meghatározásra kerültek azok a területek, amelyek stratégiai jelentéségűek Izrael Állam szempontjából, és hogy ezen kiválasztásban mekkora hangsúllyal jelent meg a vízkészletek kérdése.

A víz, mint konkrét konfliktusforrás először az 1950-es években került elő az arab-izraeli kapcsolatokban, amikor 1953-ban Izrael megkezdte a Nemzeti Vízvezető Hálózatának kiépítését, amelynek célja az volt, hogy a Genázáreti-tó vizéből az életfeltételek megteremtéséhez elegendő vizet juttasson a Negev-sivatag területére. A tervezet súlyosan sértette Szíria és Jordánia érdekeit, ezért a döntést számos kisebb katonai incidens követte kölcsönösen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa végül Izrael javára döntött és az építkezés folytatódhatott. A vita feloldására az Arab Liga és Izrael Állam, Eric Johnston amerikai közvetítő segítségével megalkották a „Jordán-völgyének Egységes Vízügyi Tervét”, amely meghatározta, hogy mely ország mekkora mértékben részesül az érintett vízforrások készletéből. Bár a terv politikailag megbukott, mert az Arab Liga államai nem tudták azt ratifikálni, a tervben meghatározott keretszámokhoz a továbbiakban is minden fél tartotta magát.

A Nemzeti Vízvezető Hálózat és a kapcsolódó rendszerek. Forrás: Umich.edu

A Nemzeti Vízvezető Hálózat megépítése körüli indulatok azonban közel sem csillapodtak el véglegesen. Amikor 1964-ben befejezték az építkezést, az Arab Liga kairói csúcstalálkozóján döntést hoztak arról, hogy az izraeli Vízvezető Hálózat veszélyt jelent a létezésükre nézve, valamint túlságosan nagymértékben hozzájárul Izrael Állam gazdasági megerősödéséhez. Az Arab Liga ezért azt a döntést hozta, hogy elterelik a Jordán-folyó ágait, amivel 35%-al csökkentették volna az izraeli vízhozamot. A munkálatok megkezdését Izrael fegyveres erővel igyekezett megállítani, számos katonai incidens zajlott le a határok mentén, amelyek bizonyos mértékben hozzájárultak az 1967-es hatnapos háborúhoz vezető körülmények kialakulásához.

A hetvenes évek végén – nyolcvanas évek elején meginduló telepesmozgalom tekintetében fontos megjegyezni, hogy tovább mélyítette a vízforrásokkal kapcsolatos feszültséget a felek közt a telepek bekapcsolása a Vízvezető Hálózatba, amely a telepesmozgalommal kapcsolatos aktív kormányzati támogatás egyik jele volt. A helyzetet súlyosbította, hogy ezzel egy időben a régión végig söprő szárazság miatt a Begin-adminisztráció korlátozta a palesztinok vízhasználatát a megszállt területeken.

A vízkérdés a kilencvenes években meginduló békefolyamatban is központi szerephez jutott. Az 1995-ös oslói II-es békemegállapodásban Izrael Állam elismerte a palesztinok vízforrásokhoz való hozzáférésének jogát és megegyeztek egy bizonyos nagyságú vízmennyiség állandó biztosítását a palesztinok részére. Létrehozták továbbá a Palesztin Vízügyi Hatóságot, valamint egy közös Vízügyi Bizottságot is a vízellátással kapcsolatos kérdések rendezésére. Fontos megjegyezni azonban, hogy a békemegállapodásban foglaltak csupán ideiglenes megoldásként szolgáltak: a vízkérdés végleges rendezését a békefolyamat kardinális kérdéseként a jövőre hagyták.

A Palesztin Vízügyi Hatóság azonban közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek legfőbb oka, hogy nem rendelkezett tényleges befolyással a megszállt területeken, hiszen a megszállási zónák és a katonai igazgatás kiterjedésének következtében csupán a területek 21%-a felett rendelkezik illetékességgel, ráadásul ezeken a területeken is sokan privát kutakból látják el a háztartásukat, ezáltal pedig láthatatlanok a Hatóság számára.

A Jordán völgyének annexiójának terve. Forrás: Times of Israel

A vízkérdés még napjainkban is rendezetlen: kötelező érvénnyel nem bíró nemzetközi szokásjogokon és ratifikálatlan egyezményeken túl nincs olyan döntés vagy rendezőelv, amely megoldást kínálhatna a problémára, így továbbra is az aktuális reálpolitikai erőviszonyok fogják meghatározni a palesztin lakosság vízellátását. A nemzetközi kapcsolatok jelenlegi tendenciáit vizsgálva ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a megoldás semmiképpen sem a mindkét fél számára megfelelő, konszenzusos irányba mutatna.

Szerző: Fodor Márk Joszipovics

Hosszú évek óta fontos és vitatott téma az európai politikai színtéren a nyugat-balkáni államok esetleges csatlakozása az Európai Unióhoz. A magyar külpolitika számára is fontos és érzékeny terület ez, a magyar kormányzat kiemelt prioritásként kezeli a nyugat-balkáni államok, köztük Szerbia csatlakozási folyamatának felgyorsítását. Jelen elemzésben a legnagyobb és legfontosabb nyugat-balkáni állam, Szerbia helyzetét és kilátásait vizsgáltam meg az európai integráció tekintetében.

A nyugat-balkáni országok közeledése az Európai Unióhoz

Az európai integráció és a Balkán államainak kapcsolata nem új keletű, hiszen az Európai Közösségek és Jugoszlávia az 1980-as években már kereskedelmi és együttműködési megállapodást kötött egymással, sőt, a ’80-as évek elején uniós körökben napirenden volt Jugoszlávia felvétele az EK-ba. Azonban az 1990-es években lezajlott délszláv háború és a súlyos etnikai konfliktusok, melyek Jugoszlávia felbomlásához vezetettek, természetesen nem tették lehetővé azt, az Európai Unió számításba vegye az újonnan épphogy megalakult országok felvételét. A szerb-koszovói konfliktus 1999-es ideiglenes megoldása után (Koszovó átmeneti ENSZ-igazgatás alá került) a 2000 júniusában megtartott feirai csúcson nyilatkoztatták ki először az uniós vezetők, hogy a Nyugat-Balkán országai potenciális tagjelöltek. Maga a „Nyugat-Balkán” fogalma nem bír semmilyen földrajzi, kulturális tartalommal, ez csupán az EU által bevezetett fogalom ezen csatlakozni kívánó államok közös megnevezésére. 2000 novemberében Zágrábban találkoztak az EU és az érintett államok képviselői, ahol nyilvánvalóvá tették a felvétel követelményeit: a koppenhágai kritériumok teljesítése és az ún. stabilizációs és társulási folyamat végrehajtása. Az Unió elkötelezettségét a nyugat-balkáni országok befogadása iránt jelezte a 2003-as Thesszaloniki Agenda is, melynek keretében az EU-s vezetők kinyilvánították, hogy a következő államok potenciális tagjelölt országoknak tekintendők: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Szerbia és Montenegró (Koszovót is beleértve).

Az EU és a nyugat-balkáni országok kapcsolatának keretéül szolgáló stabilizációs és társulási folyamat (Stabilization and Association Process – SAP) négy különböző részre tagolódik:

1. Az EU által biztosított egyoldalú kereskedelmi kedvezmények, ami azt jelenti, hogy ezen országok vám – és korlátozásmentesen exportálhatják termékeik nagy részét az Unió területére.

2. Stabilizációs és társulási megállapodások (Stabilization and Association Agreement – SAA), melyet minden országgal külön kötöttek meg. Ezen megállapodások hivatottak elősegíteni a magas szintű politikai kapcsolatok elmélyítését, a teljes szabad kereskedelem megteremtését, illetve az Unió joganyagának ((acquis) átvételét. Ez utóbbi cél eléréséhez a csatlakozni kívánó államok számíthatnak az EU szakmai és pénzügyi segítségére is. Ezek a megállapodások külön intézményrendszert is létrehoztak: Stabilizációs és Társulási Tanács, Stabilizációs és Társulási Bizottság, Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság.

3. Az EU pénzügyileg is jelentősen segíti a modernizációt, fejlesztéseket, különösen az uniós csatlakozáshoz elengedhetetlen feltételek megvalósítását. 2000 és 2006 között kifejezetten a Nyugat-Balkánra vonatkozólag működött az ún. CARDS-program (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation), melynek teljes költségvetése 4,65 milliárd eurót tett ki. 2007-től összevonták a különböző fejlesztési alapokat, és létrehozták az előcsatlakozási támogatás rendszerét (Instrument for Pre-Accession Assistance – IPA).

4. A térség államainak regionális együttműködése is elengedhetetlen feltétele a csatlakozásnak, különösen egy etnikailag és vallásilag olyan tarka helyen, mint a Balkán. Az EU elvárja, hogy intézményesítsék politikai kapcsolataikat, kössék össze infrastrukturális hálózataikat, teremtsék meg egymás között a szabadkereskedelmi viszonyokat (Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, CEFTA létrejötte), és lépjenek fel közösen olyan belbiztonsági kérdésekben, mint a szervezett bűnözés és az illegális migráció megfékezése. Ezen célok megvalósítása érdekében jött létre a Regionális Együttműködési Tanács (RCC), amely a délkelet-európai együttműködési folyamat (SEECP) égisze alatt működik. Az EU és számos tagállam támogatja és részt vesz ebben az együttműködési keretben. Fontos, hogy a növekvő kooperáció által csökkenjen az erőszakos konfliktusok újbóli kialakulásának veszélye, hiszen az EU-tagság alapelve és feltétele a béke és egymás országainak kölcsönös elismerése.

Természetesen a régió államai nem azonos fejlettségi szintet képviseltek/képviselnek, így minden ország eltérő ütemben haladt/halad előre az uniós taggá válás útján. Minden egyes állam számára az EU külön cselekvési stratégiákat nyújt, illetve az Európai Bizottság értékeli az előrehaladást éves jelentések formájában (progress report). A nyugat-balkáni országcsoport közül eddig egyedül Horvátország lett az EU tagja 2013-ban.

Az alábbi táblázat az egyes országok előrehaladását jelzi:

Ország

SAA aláírása SAA hatályba lépése Csatlakozási kérelem benyújtása Tagjelölti státusz elnyerése Csatlakozási tárgyalások megkezdése Szerbia 2008. április 2013. szeptember 2009. december 2012. március 2014. január Montenegró 2007. október 2010. május 2008. december 2010. december 2012. június Albánia 2006. június 2009. április 2009. április 2014. június Észak-Macedónia 2001. április 2004. április 2004. március 2005. december Bosznia-Hercegovina 2008. június 2015. június 2016. február Koszovó 2015. október 2016. április

Szerbia és az EU

Az Európai Unió és Szerbia közötti tárgyalások a stabilizációs és társulási megállapodásról 2005 októberében indultak el. Az EU feltételül szabta Szerbiának a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködést, azaz a háborús bűnösök kiadatását. 2006 májusának elején az EU megszakította a tárgyalásokat, mert Szerbia hajlandósága az együttműködésre nem volt kielégítő. Egy hónappal később, 2006. június 4-én az addig Szerbia és Montenegró néven ismert államszövetség két önálló államra bomlik, Szerbiára és Montenegróra.  2007 júniusában végül folytatódtak a tárgyalások, miután Szerbia elkötelezte magát a törvényszékkel való együttműködésre. Végül, 2008. április 29-én írták alá Luxembourgban a stabilizációs és társulási megállapodást, azután, hogy ezen év február 17-én Koszovó kikiáltotta függetlenségét. A megállapodás aláírása még nem jelentette annak hatályba lépését. A 2008 júliusában hatalomra kerülő új, integrációpárti szerb kormányzat teljesítette a büntetőbírósággal szembeni kötelezettségeit: 2008-ban Radovan Karadzic, 2011-ben pedig Ratko Mladic és Goran Hadzic került a hágai bíróság elé a szerb hatóságok jóvoltából.

Az EU és Szerbia közötti vízumliberalizációs megállapodás 2009 decemberében lépett életbe, ugyanezen hónapban pedig az ország benyújtotta felvételi kérelmét az EU-ba. A nemzetközi bírósággal való együttműködést honorálva az Európai Tanács 2012 márciusában elfogadta a tagság iránti kérelmet, és támogatta a 2008-ban aláírt stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálását, mely végül 2013. szeptember 1-je óta van hatályban. A Tanács döntött a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről az ekkor már hivatalosan is tagjelölt országgal, az első EU-Szerbia Kormányközi Konferenciát 2014. január 21-én tartották Brüsszelben. A tárgyalások elindítását valószínűleg elősegítette, hogy 2013 áprilisában Szerbia és Koszovó megkötötte az ún. brüsszeli megállapodást.

A 35 tárgyalási fejezetből eddig 16-ot nyitottak meg, ebből kettőt ideiglenesen le is zártak. Ez a kettő a két talán legkevésbé érzékeny terület: a „Tudomány és kutatás”, illetve az „Oktatás és kultúra” című fejezetek. Az Európai Bizottság 2019-es Szerbiáról szóló jelentése szerint az ország jó felkészültségi szintet ért el a következő fejezetekben: társasági jog, szellemi tulajdon, közlekedéspolitika, tudomány és kutatás, oktatás és kultúra, illetve vámügy. Ez azt jelenti, hogy Szerbia az előbb felsorolt témákban közelítette a jogszabályait a legnagyobb mértékben az uniós joghoz. A Bizottság szerint az ország „mérsékelten felkészült” a közbeszerzés, statisztika, külkapcsolatok, szociálpolitika és foglalkoztatás, monetáris politika és a pénzügyi szolgáltatások terén. Az EU érdemi előrelépést érzékelt a mezőgazdaságban és az uniós közlekedési vívmányokhoz való igazodásban, míg korlátozott előrelépést az energiaügy területén. A klímaváltozás és a környezetvédelem terén való előrelépésre a jelentés szerint még várni kell.

A csatlakozást nehezítő körülmények

A legfontosabb és legnehezebben megoldható külső tényező, amely Szerbia uniós csatlakozását gátolja, az a Koszovóval való rendezetlen viszonya (amely természetesen Koszovó uniós törekvéseit is akadályozza). Az alig 11 ezer négyzetkilométernyi és 2 millió lakosú terület a szocialista időszakban, 1989-ig széleskörű autonómiát élvezett Szerbián (és természetesen Jugoszlávián) belül. Ekkor Slobodan Milosevic közvetlenül szerb kormányzás alá rendelte a területet, erre Koszovó kikiáltotta függetlenségét, viszont ez nem talált visszhangra az eldurvuló háború alatt. Ez erősítette a nagy többségben lévő albánok szeparatista törekvéseit, és az időközben megalakult Koszovói Felszabadítási Hadsereg erőszakos akciókat folytatott Koszovó függetlenségének eléréséhez. A szerb erők és az albán nacionalisták között gyakorlatilag háborús helyzet alakult ki. Szerb rendőrök sok esetben egyszerűen kivégezték az elfogott albán nemzetiségűeket. 1999 márciusában az USA és a NATO bombázni kezdte Szerbiát (ENSZ BT-felhatalmazás nélkül, Oroszország vétója miatt), melynek hatására még inkább elmérgesedett a viszony, jelentős etnikai tisztogatások zajlottak az albánok részéről a szerb csapatok kivonulása után. Az ENSZ BT 1244-es határozata alapján a terület átmenetileg ENSZ-igazgatás alá került, illetve a NATO biztosította békefenntartó erőket (KFOR). Ezzel az átmeneti rendezéssel a terület bizonyos fokú önállóságot kapott (2001-ben választásokat rendeztek). Ez a konfliktus több mint 13 ezer emberéletet követelt.

2006-tól kezdődően az ENSZ égisze alatt zajlottak a tárgyalások Koszovó státuszának rendezéséről, azonban a szerb fél határozottan visszautasította Koszovó függetlenné válását. Emiatt 2008. február 17-én a terület kikiáltotta függetlenségét, amelyet azóta több mint száz ország elismer. Az EU tagjai közül 5-en nem ismerik el hivatalosan Koszovót független államként, főleg saját határaikon belüli vélt vagy valós szeparatista törekvések miatt: Spanyolország (katalánok, baszkok), Szlovákia, Románia (magyarok), Görögország, Ciprus (törökök). Szerbián kívül például Oroszország és a Kínai Népköztársaság sem ismeri el Koszovót.

Az EU által menedzselt hosszadalmas tárgyalások után 2013. április 19-én a két fél megállapodást kötött a kapcsolatok rendezéséről, amelyet Ivica Dacic szerb és Hashim Thaci koszovói kormányfő írt alá Brüsszelben Catherine Ashton, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közvetítésével. Az egyezmény fajsúlyos pontja volt az Észak-Koszovóban élő szerbek viszonylagos önállóságának megteremtése, illetve az európai integráció fontossága. A brüsszeli szerződés azonban nem hozta meg a várt áttörést a kapcsolatok normalizálásában. 2018 novemberében Koszovó 100 százalékos vámot vetett ki a Szerbiából (és Bosznia-Hercegovinából) érkezett termékekre, mert a szerb lobbi megakadályozta Koszovó felvételét az Interpol nemzetközi rendőri szervezetbe. Szerbia válaszul felfüggesztette a tárgyalásokat, így megakadt a párbeszéd a két állam között. Az EU is felszólította Koszovót a vámok visszavonására, hiszen az sérti a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, illetve a stabilitási és társulási szerződést. A feszültség továbbra is fennáll a két állam között, amit az sem enyhít, hogy 2018 decemberében Koszovó hivatalosan is megalakította saját hadseregét.

Egy másik nehezítő körülmény lehet Szerbia számára az Oroszországgal való kapcsolata. A két ország között több száz évre visszanyúló történelmi barátság áll fenn, melynek természetesen része a szláv identitás, nyelv és kultúra. Szerbia gyakorlatilag Oroszország hídfőállása a Balkánon, miközben a szerb állam elméletileg elkötelezett az EU-s csatlakozás irányába is. Különösen Aleksandar Vucic 2014-es hatalomra kerülését követően erősödött az együttműködés, például katonai téren. Oroszország erősen támogatja a szerb haderő fejlesztését, amely aggodalmakat vált ki a nyugati szövetségi rendszerben. 2017-ben Szerbia áron alul vásárolt Sz-300-as orosz légvédelmi rendszert. Idén júliusban kisebb diplomáciai botrány is kialakult tíz orosz páncélozott harcjármű Magyarország légterén keresztül történő szállítása miatt. A megállapodások szerint harminc használt T-72-es harckocsi, illetve húsz darab BRDM-2 úszóképes páncélozott felderítő jármű érkezik Szerbiába (feltehetőleg ebből érkezett meg az előbb említett tíz darab). A szerb hivatalos álláspont szerint egyik katonai szövetségi rendszerhez sem kívánnak csatlakozni, megőrzik katonai függetlenségüket, az ország viszont részt vesz a NATO Békepartnerség programjában (az 1999-es bombázások emléke miatt a lakosság nagy többsége elutasítja a teljes jogú NATO-tagságot). Ugyanakkor tény, hogy az orosz fegyvereket vásárló Szerbia több szomszédja is NATO-tagállam (Horvátország, Montenegró, Bulgária, Románia), így a nyugati közvélemény attól tart, hogy ismét felerősödhetnek a balkáni konfliktusok a szerb-horvát, illetve akár szerb-koszovói fronton is. Emellett fennáll a veszélye annak, hogy egy esetleges nagyhatalmak közötti konfliktus során Szerbia területe valóban Oroszország hídfőállása legyen. Ezek a fegyvervásárlások önmagukban természetesen nem fogják megakadályozni az országot abban, hogy uniós taggá váljon. Ez esetben Szerbiának valószínűleg több lehetősége nyílik nyugati fegyverek vásárlására is.

Szerbia, mint fentebb láttuk, nagyon jó viszonyt ápol Oroszországgal, azonban ez kevésbé jelenik meg a külkereskedelmi adatokban. Az elsődleges kereskedelmi partner az Európai Unió, amely toronymagasan vezet a többi partner előtt (lásd lejjebb). 2019. január-augusztus között a szerb export 5 %-a ment Oroszországba, illetve a szerb import 8,8 %-a érkezett onnan. Természetesen ez utóbbi szám sem éppen alacsony, de összevetve az EU-val való kereskedelmi adatokkal, nagyon csekély. Oroszország célja természetesen a kereskedelem minél nagyobb arányú fellendítése, amelynek valószínűleg a szerb kormány sem fog ellentmondani csak azért, hogy kifejezze európai integrációs elkötelezettségét.

Egy másik érdekes kereskedelmi partner Kína, amely már a szerb import 9 %-át adta 2019 január-augusztus között (a teljes szerb export 1,4 %-a áramlott Kínába). Kína százalékos részesedése az importadatokban valószínűleg jelentősen emelkedni fog a következő években, Szerbia ugyanis az „Egy övezet, egy út” (Új Selyemút) gigaprojekt részes államaként több kínai befektetővel kötött és köt szerződéseket, elsősorban infrastrukturális beruházások megvalósítására. Példának okáért kínai hitelből, illetve kínai munkások közreműködésével fog felépülni egy szénerőmű, amely súlyos környezetvédelmi aggályokat vet fel. Emellett több autópálya-szakaszt is kínai pénzből építenek meg, kínai kivitelező vállalatokkal. Emellett a Magyarországot is nagyban érintő Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése is kínai pénzből valósul meg (a szerbiai szakasz munkálatai 2017 novemberében megkezdődtek). Látva a tendenciákat, a növekvő kínai gazdasági befolyás nem lehet akadálya az uniós tagságnak, hiszen az EU tagállamai közül is sokan tagjai az Új Selyemút kezdeményezésnek, illetve hatalmas üzleteket bonyolítanak le Kínával.

Oroszországon és a Kínai Népköztársaságon kívül Törökország, illetve a Közel-Kelet egyes államai is jelentősen növelik jelenlétüket a Balkán-félszigeten, nemcsak gazdasági tekintetben. Szerbia kereskedelmi áruforgalma Törökországgal 2018-ban meghaladta az 1,2 milliárd eurót, idén az első nyolc hónapban pedig 13 százalékkal nőtt. Aleksandar Vucic októberben fogadta Erdogan török elnököt Belgrádban, ahol több megállapodás aláírására is sor került. Törökország egyre fajsúlyosabb szereplő, amit az is mutat, hogy a Belgrád-Szarajevó autópálya török támogatással épül meg. Ennek fényében egyszer eljöhet az a pont, amikor az EU vezetői úgy látják majd, hogy az Unió geostratégiai és geopolitikai érdekei egyértelműen azt kívánják, hogy a Nyugat-Balkán tagállamai, köztük Szerbia, tagországgá váljanak.

Az EU megjelenése Szerbiában

Az Európai Unió egyértelműen Szerbia legjelentősebb kereskedelmi partnere. 2017-ben a külföldi beruházások 72 %-a EU-s tagállamokból érkezett az országba. A 2018-as évben több mint 24 milliárd euró értékben zajlott a kereskedelem az EU-val. Szerbia exportjának 67 % – a áramlott az EU-ba, míg importjának 60 % – a érkezett uniós országokból. A tagjelölt ország emellett jelentős fejlesztési pénzeket is kap Brüsszelből. A 2007 és 2020 közötti időszakban Szerbia összesen 2,7 milliárd euró előcsatlakozási támogatásra jogosult. Ezeket a támogatásokat meghatározott célokra fordíthatja, többek között a demokrácia és kormányzás fejlesztésére, a környezet megóvására, klímavédelemre, az energiahatékonyság növelésére, illetve oktatásfejlesztésre, munkahelyteremtésre, szociális ügyekre. Emellett az Európai Beruházási Bank 1999 óta már több mint 5,5 milliárd eurónyi hitelt adott Szerbiának, ezzel is elősegítve az ország fejlődését. Ezen kívül az EU humanitárius ügyekben is partner, például a 2014-es heves áradások után 162 millió eurós segélyben részesítette a szerb államot. A migrációs krízis enyhítése érdekében az EU támogatja a szerb határvédelmi tevékenységet is. Összességében megállapítható, hogy az Unió és Szerbia már napjainkban is nagyon szorosan kötődik egymáshoz, ráadásul az ország részt vesz az Erasmus+ programban is, melyben 2015-2018 között több mint 11 ezren vettek részt. Emellett továbbra is aktív a politikai párbeszéd, rendszeresen ülésezik a Stabilizációs és Társulási Tanács és a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság is. Továbbá Szerbia gazdasági téren is közelít az Unióhoz, a EU Gazdasági és Pénzügyi Tanácsának ajánlásai alapján hajtja végre gazdasági reformprogramját.

2019-es bizottsági jelentés Szerbiáról

Az Európai Bizottság Szerbia csatlakozási folyamatának előrehaladását részletező jelentésében megjelölik azokat a területeket is, ahol még szükség van előrelépésre. A jelentés szerint sürgősen meg kell teremteni a platformját a pártok közötti valódi vitáknak, amely elengedhetetlen az EU-csatlakozás szempontjából. Szót ejtenek a 2018 decemberében kezdődő kormányellenes tüntetésekről, illetve az ellenzéki pártok parlamenti bojkottjáról, amely pártok szabad és tiszta választásokat követeltek. A Bizottság szerint Szerbiának alkalmaznia kell az EU ajánlásait a választások megrendezését illetően, illetve prioritásként kell kezelnie a nemzetközi megfigyelők munkáját. Emellett a jelentés megemlíti, hogy a szerb kormánypártok politikája aláássa a parlamenti viták relevanciáját és színvonalát, illetve csökkenti a törvényhozás felügyeletét a kormány felett, a sürgősségi jogalkotás magas aránya pedig nem kedvez a demokratikus rendszer hatékony kiépítésében. Szinte nincs olyan terület, ahol ne lenne szükség további előrelépésre a bizottsági dokumentum szerint. A választások esetében a párt- és kampányfinanszírozás átláthatatlansága, az egyensúlytalan médiaviszonyok, illetve a párt- és állami tevékenységek szétválasztásának hiányos volta a legnagyobb megoldandó ügyek. Az EU-csatlakozásra vonatkozóan a jelentés megemlíti, hogy Szerbiának több anyagi és humán erőforrást kellene fordítania az EU-csatlakozásra, és a kormánynak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie az EU-val kapcsolatos hazai kommunikációra. Egy másik fontos ügy, a civil társadalom helyzete is további előrelépést kíván: a Bizottság szerint nem volt semmilyen előrelépés a civil társadalom fejlődésére és finanszírozására alkalmas környezet megteremtésében. A legtöbb területen mérsékelt fejlődés volt tapasztalható, mint például a közigazgatási reform folyamatában, a bírósági rendszer fejlesztésében, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemben, az alapvető jogok biztosításában (de a szólásszabadság terén nem történt előrelépés), illetve a működő piacgazdaság létrehozásában.

Jelenlegi kilátások

Az Európai Tanács 2017-ben ismételten megerősítette, hogy elkötelezett a Nyugat-Balkán államainak európai integrációja iránt, és támogatni fogja ezen országokat e cél elérésében. Az Európai Bizottság 2018 februárjában elfogadta az új Nyugat-Balkán – stratégiát, melyben részletezik a térség integrációs lehetőségeit, a szükséges reformokat, illetve a Bizottság kinyilatkoztatta, hogy az Európai Unió ezentúl nagyobb támogatást fog biztosítani az érintett államoknak. A Bel-és Igazságügyi Tanács 2018 márciusában megegyezett abban, hogy fokozottan együttműködnek a nyugat-balkáni államokkal a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. Ezután került sor 2018. május 17-én Szófiában az EU – Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra, amely a 2003-as thesszaloniki csúcstalálkozó óta az első ilyen jellegű találkozó volt. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ezúttal is kifejezte az EU elkötelezettségét és fokozott mértékű támogatását a csatlakozásra váró államok részére. A balkáni államok vezetői pedig elkötelezték magukat az európai értékek, illetve a reformok végrehajtása mellett. Elfogadták a szófiai nyilatkozatot, amely elvi megállapodásokban vázolja az együttműködés területeit, míg a nyilatkozat melléklete az ún. „kiemelt célkitűzések szófiai menetrendje”. Ez már konkrétabban fogalmazza meg az elérendő célokat és az ahhoz szükséges eszközöket. Széleskörű területeket ölel fel az együttműködés, többek között a biztonság, migráció, konnektivitás (közlekedési- és energiahálózatok), jogállamiság, jó kormányzás, ifjúságügy, digitalizáció, megbékélés és jószomszédi viszony. Utóbbinak éppen Szerbia és Koszovó viszonylatában van nagy jelentősége.

A szófiai csúcstalálkozó célja volt, hogy új lökést adjon a nyugat-balkáni országoknak a reformfolyamatok felgyorsítására. Macedónia esetében lezárult a névvita, amely addig gátolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, Montenegró csatlakozási tárgyalásai viszonylag jó ütemben haladnak, viszont Szerbia előrehaladása eléggé lassúnak mondható. Eredetileg az Európai Bizottság Montenegró és Szerbia számára 2025-öt határozta meg, mint lehetséges csatlakozási céldátum, azonban Szerbia nagy valószínűséggel csúszni fog, és szerb szakértők szerint is legkorábban 2028-ban csatlakozhat az EU-hoz. Ennek legfőbb okai a tárgyalások lassú menete, a nehézkes előrelépés a legfontosabb területeken, illetve a rendezetlen viszony Koszovóval. Johannes Hahn, a Juncker-bizottság bővítésért felelős biztosa szerint is a jelentős előrehaladás ellenére Szerbiának még nagyon sok tennivalója van a sikeres csatlakozás érdekében. A biztos is a szerb-koszovói viszonyt emelte ki, mint az egyik legfontosabb tényezőt. Sok fejezet megnyitására azért is nem kerülhet sor, mert Szerbia a megnyitáshoz előfeltételként megszabott „benchmark”-oknak sem tud megfelelni. Ana Brnabic miniszterelnök szerint nem Szerbiától függ, mikor válik uniós taggá, az viszont tőle függ, hogy mikor lesz az országból egy „európai” Szerbia. A miniszterelnök szerint továbbra is kiemelt cél az uniós csatlakozás.

Szerbia gyorsabb felzárkózását az sem segíti igazán, hogy népessége drasztikusan csökken, főleg az elvándorlás miatt. 2019 januárjában a szerb statisztikai hivatal adatai szerint 7 millió alá csökkent az ország lélekszáma. Előreláthatólag a népesség csökkenésének az uniós tagság sem szabna gátat, sőt, fel is gyorsítaná azt a szabad munkavállalási jog által. A gazdasági növekedés üteme is lassul, 2019 második negyedévében 2,9 százalék volt az előző év azonos időszakához képest, ellenben 2018 hasonló időszakában 4,9 százalékos GDP-növekedést mértek. A gazdaság jó teljesítménye nélkül egyértelmű, hogy az ország sokkal lassabban tudja végrehajtani a szükséges intézkedéseket.

Összegzés

Szerbia uniós tagságát feltehetőleg azért is szorgalmazza több tagállam (így Magyarország is), hogy az uniós határvédelmet kiterjeszthessék Szerbia déli határaira, így hatékonyabban le tudnák zárni az illegális migrációs útvonalakat (kérdés, hogy ez esetben lebontják-e a magyar határkerítést – lehet-e két uniós tagállam között drótkerítés?). Magyarország az előbb említett okon kívül a Vajdaságban élő magyarok érdekében is támogatja Szerbia csatlakozását, hiszen így még könnyebben megvalósíthatóak lennének a magyar kormány nemzetpolitikai célkitűzései. Ezzel szemben ha a délvidéki magyarság is uniós polgárságot szerez, az felgyorsíthatja lélekszámuk csökkenését – valószínűleg a fiatalok közül sokan döntenének úgy, hogy Nyugat-Európában keresnek állást és megélhetést. Ezen kívül Magyarország gazdasági érdekekre is hivatkozik. A szerb uniós tagság valóban lehetőségeket rejt magában a magyar vállalatok számára is, főleg a nemzetközi téren is aktív cégek számára, mint például a MOL és az OTP. Emellett az áruk szabad mozgása révén bővülhetne a kereskedelmi forgalom is Szerbia és az EU között. Általában elmondható, hogy az EU bővítését azon tagállamok szorgalmazzák, melyek nem érdekeltek az integráció elmélyítésében. Nagy kérdés, hogy hány nyugati tagállam fogja úgy érezni, hogy a balkáni államokat, köztük Szerbiát minél előbb az EU-n belül szeretné tudni.

Az EU-tagságból természetesen maga Szerbia profitálná a legtöbbet, azonban még messze van az idő, amikor Szerbiáról, mint tagállamról beszélhetünk. Rengeteg intézményi, jogállami, bírósági és közigazgatási reform várat még magára, és persze a Koszovóval fennálló viszony mindkét fél számára kielégítő rendezése nélkül nem lehet Szerbia az Európai Unió teljes jogú tagállama.

Szerző: Kőbányai Dénes

Az amerikai kivonulás nem érte váratlanul a nemzetközi társadalmat, a török érdekérvényesítés módszere annál inkább. Bassár El-Aszad szíriai elnök különösebb áldozat nélkül kapta meg Törökországtól azt, amit ő maga Oroszország segítségével sem tudott megszerezni: azoknak a területeknek egy részét, amelyeket az Iszlám Állam (IÁ) foglalt el 2014-ben. Ezekből a keleti tartományokból a terrorista szervezetet a szíriai Kurd Fegyveres Erők (SDF) zavarta el hosszas hónapok szaggatott küzdelmei során, megalapítva ezzel a szíriai kurd autonómiát a török határ majdnem teljes hossza mentén, az Eufrátesz folyó partjaitól egészen az iraki határig. A félig-meddig sikeresnek mondható adminisztráció magába foglalta a közigazgatást, a kereskedelmet, a rendfenntartást, és a nyugat számára kiemelt fontosságú terror elleni harcot. Az így megrajzolt —Rojavára keresztelt— de facto terület legitimitását első sorban ebből nyerte, és nemzetközileg is szélesebb elismerésre tett szert, mint az északnyugati tartományok kezdetben frakcionált igazgatása a Szíriai Szabad Hadsereg (FSA) révén, majd később az iszlám szélsőségesek által kialakított Üdvözítő Kormány egyesített adminisztrációja. Az SDF a 81 ország katonai szövetségét magába foglaló Globális Koalíció segítségével megsemmisítette az Iszlám Államot, felszámolta azok erődítményeit, kiképzőtáborait, robbanószer műhelyeit és elfoglalta a kalifátus legfőbb pénzforrását képző olajmezőket.

Ez az állapot állt fenn mindaddig, amíg október 6-án Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, végleg kivonul Szíriából. Az 1000 fős kontingensből csupán 150 amerikai katona tartózkodott a török határ közelében, jelenlétük azonban egy régóta kilátásban lévő konfrontáció kirobbanását hivatott visszatartani. A bázisok elhagyását követően a török hadsereg gyorsabban lépett, mint mielőtt bármelyik ország bármit is reagálhatott volna: még 72 óra sem telt el, de Recep Tayyip Erdoğan török elnök már elindította az offenzívát. A beavatkozás kényszertárgyalásokhoz ültette a kurdokat Aszaddal, melynek keretében megegyeztek, hogy ha a szíriai kormány reguláris hadserege részt vesz az ellenállásban, akkor előbbi beengedi azt területeire és az ő oldalukon folytatja a harcot. Minek után a kormány az utóbbi öt évben minimális befolyással sem rendelkezett az Eufrátesz keleti területein, az ajánlatot nehezen utasította volna vissza: a kurdok szíriai fővárosának számító Qamishli városháza, valamint Haszaka és Kobani városok polgármesteri hivatalai felhúzták a szír kormány lobogóját. Ettől fogva ők diktálták a további feltételeket.

Forrás: Associated Press

Noha a kurd kérdését nem lehet elkülöníteni Szíriai egészétől —különösen egy ilyen többszereplős, elhúzódott háborúban—, az aktorok érdekei egy ponton mégis kereszteződnek: a rojavai övezetet illetően Törökország számára inkább Aszad kormánya, mintsem a kurdok jelenléte, a kurdok számára inkább Aszad visszatérése, mintsem a törökök bevonulása; a kettőt keresztezve magának Aszadnak pedig mi sem kedvezőbb, minthogy valaki szívességet téve feloszlassa a kurd de facto-t, felvállalva helyette az egyébként zérus következménnyel párosított nemzetközi reakciókat. Ennek tetejében a kurdok meggyengülésével az orosz és iráni érdekek semmiben sem ütköznek, mi több,  csapataik vérszemet kapva kémlelik Rojava olajmezőit, várva a megfelelő pillanatra.

De mi is lehet Ankara indítéka az offenzíva mögött? Hulusi Akar török hadügyminiszter sajtóközleménye a következőkről adott felvilágosítást: Cselekvésük mögött az önvédelem áll. Ez egy terrorelhárító művelet, mely biztonságot garantál a törököknek és a szíriaiaknak egyaránt, beleértve a kurdokat. “Az SDF, mely valójában PKK, semmiben sem különbözik az Iszlám Államtól”. Pont. Semmilyen nyomás nem tántorította el Ankarát attól, hogy ezen a retorikán kicsit is változtasson. Meglehet, ha ezt a törökök realista elméletével szemléljük, részben jogossá válhat: az SDF, mint szíriai kurd fegyveres erő az 1978-as megalakulású Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) köthető, melyet a török törvényszék már 1984-ben terrorszervezetnek minősített. A PKK szűnni nem akaró erőszakos fellépései miatt az USA 1997-től, az EU 2002-től alkalmazta a minősítést. A 81 milliós Törökországban közel 20 millió kurd él, többségük szolidaritást gyakorolva a Munkáspárt iránt. Demográfiai elosztásukban az ország népességének 1/4-ét, területének 1/3-át képzik, kiváltképp a délkeleti tartományokban. Az etnikai határokkal megrajzolt Kurdisztán törökországi része kétszer nagyobb, mint Iránban, Irakban és Szíriában együttvéve. Utóbbi kettőben a pusztán 5 milliós és 2 milliós kurd kisebbségek ennek ellenére grandiózus ambíciókkal íveltek felfelé attól fogva, hogy anyaországaik válságba süllyedtek:

A 2005 óta autonóm Iraki Kurdisztán kormánya 2017-ben egy függetlenségi népszavazást írt ki, amin a 72%-os részvétel 93%-a igennel támogatta a leszakadást, ám ezt —a katalóniai referendumhoz hasonlóan— az iraki alkotmány illegálisnak tartotta, és nemzetközi szinten sem kapott számottevő támogatást. Ettől függetlenül a tartomány továbbra is de facto államként működik. A szíriai szomszédságban ha önálló kormányt nem is, de autonóm közigazgatást hasonló módon már 2013-ban felállítottak a kurdok. Nem csoda tehát, ha Ankara aggodalommal figyelte az SDF amerikai felfegyverzését, amelyre alapjában árulásként tekintett.

Forrás: Estudios De Política Exterior

A török a motivációnak megvannak a sajátos belpolitikai vonatkozásai is: a szíriai válsággócok elszigetelése a határtérségtől enyhíti Törökország menekültproblémáját, így egyrészt a menekültek  átköltöztetésével sikerül mérsékelni a belső feszültségeket, másrészt a kurd polgárok elmenekülésével és az arab lakosság betelepítésével irányított demográfiai változás vihető végig, ami tartósan megakadályozná a PKK újraszerveződését. Az idő előrehaladtával Ankara nem az emberi jogokat és vegyifegyver-tilalmi egyezményeket semmibe vevő Aszad rezsimet, vagy a véres kezű, globális biztonságot fenyegető Iszlám Államot, hanem az SDF-et tartotta a legnagyobb kihívásnak. Az elmúlt 3 évben ez több politikai és katonai cselekvésében is megnyilvánult: az Isztambulban székhelyes Szíriai Ellenzék Nemzeti Koalíciója (SNC) —kvázi emigráns kormány— 87 tagjából 8 a kurdokat képviseli ugyan, azok érdembeli együttműködését arab képviselőtársaikkal az erős befolyást gyakorló és egyben megkerülhetetlen Ankara folyamatosan ellehetetlenítette. A megosztottságot fokozta, amikor utóbbi katonailag is elkezdett beavatkozni az ellenzék belügyeibe: egyik ilyen eset a 2016 nyarán indított Eufrátesz Pajzs hadművelet, amely az IÁ ellen irányult eredetileg, de stratégiájában az északnyugati és északkeleti kurdok egyesülését hivatott megakadályozni a köztes területre eső al-Babnál. Miután ez megtörtént, a török hadsereg az északnyugati kurd közigazgatás fővárosát, Afrint célozta meg ezúttal az Olivafaág hadműveletben 2018 telén. 2019 tavaszán a vegyes lakosságú, aleppó-vidéki kurd fellegvárat képviselő Tell Rifat befogása is ezt az eltökéltséget jelezte. Az előzményekből kiindulva mégsem volt meglepő tehát, hogy az USA kilépése automatikus török beavatkozást von maga után. A kérdés az, ismét Trump rögtönzött belpolitikai Twitter-intézkedése ez, vagy háttértárgyalások előre megbeszélt eredménye? Az akciót követő válaszhatásokat elemezve aligha elképzelhető, hogy ne lett volna koordináció az érintett felek között.

Miután október 7-én az amerikai hadsereg személyi állománya kiürítette a Manbidzs katonai bázist, ott azonnal megjelent két Kremlin-közeli orosz újságíró, akik kamerákkal várták a török hadsereg érkezését és élőben közvetítették mindazt, amit várakozásuk alatt a helyszínen találtak: kimert ételt, bontott pezsgőt, behűtött sört, Coca-Colát, hátrahagyott személyes tárgyakat, sportszereket. Az orosz ügynökök előbb tudhatták meg hogy a szóban forgó bázis evakuálva lesz, mint a bázison élők maguk. Manbidzset kezdetben a török haderő célozta meg, ma mégis orosz páncélkocsik járőröznek a ott békefenntartás gyanánt, miközben az ezzel párhuzamos, Béke Forrása névre keresztelt török hadművelet korántsem volt kíméletes az ellenállókkal:

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Szervezete (SOHR) szerint az első héten 177 SDF harcos mellett 79 civil vesztette életét és 637 esett fogságba, miközben több mint 200 ezer menekült hagyta el otthonát. A kaotikus helyzetben 785 iszlám állam fogoly szökött meg a kurd börtönökből, akik ma szabadon cirkálnak a régióban. A nemzetközi társadalom reakcióit —ha Ankaráról le is pattantak—, Washington mélyen viselte, ezért az önmaguknak is ellentmondó Trump nyilatkozatok sorozata után a Fehér Ház delegációt küldött Ankarába. Az offenzíva tizedik napján Mike Pence, az Egyesült Államok alelnöke tűzszüneti megállapodással sétált ki Erdogán palotájából, melyet mindkét oldal saját győzelmének tekintett. A szembetűnőbb mégis Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter sajtótájékoztatója volt: “Megkaptuk, amit akartunk. Az USA elismerte a műveleteink legitimitását”.

A megegyezés szerint a török hadsereg és szíriai partnerei 120 óráig szüneteltetik az offenzívát, cserébe Trump felfüggeszti a gazdasági szankciókat melyeket három nappal azelőtt léptetett életbe, valamint garantálja, hogy a kurdok visszavonulnak a határtól 30 km-es mélység mögé. Ezzel Törökország kialakítja a biztonsági zónát az Eufrátesztől Irakig. Habár Washington megakadályozott egy humanitárius katasztrófát, Ankara terveinek nem szabott gátat: nem született valódi garancia arra, hogy a későbbiekben a törökök ne lépnék át a 30 km-es vonalat a kurdok kárára, vagy hogy ne lépjenek onnan vissza az oroszok javára; de arra sem, hogy tartsák magukat a vállalásaikhoz. Sikerülhet-e ez Törökországnak?

Nem volt kétség afelől, hogy az irreguláris kurd erőket az egyébként második legnagyobb NATO hadsereg különösebb akadály nélkül visszavonulásra tudja kényszeríteni, csakhogy egy 450 km hosszú és 30 km széles biztosági zóna felállítása már nem csak katonai erőforrásokat igényel. Ez a 13’500 km2 legalább négy magyar megyének megfelelő terület, melyen a biztonság megteremtése és stabilizálása mellett a közigazgatás sem lesz egyszerű feladat. Erdogán a nála tartózkodó 3.6 millió szíriaiból 2 milliót tervez visszatelepíteni ebbe a zónába, legalábbis saját elmondása szerint ez a terve. Ennyi ember átmozdítása nem csak logisztikai kihívást fog jelenteni, de az sem biztos, hogy a zömükben középső és északnyugati tartományokból származó, évek óta Törökországban élő menekültek hajlandóak lesznek-e átköltözni a számukra idegen északkeleti tartományokba, ahova se rokonság se ingatlan nem köti őket, és ahol a térség fennhatóságának jövője is kérdéses.

Vállalások ide vagy oda, a tűzszünet utolsó óráiban Erdogán Szocsiba utazott, hogy Putyinnal folytassa ott, ahol az amerikai alelnökkel abbahagyta. Az itt született török-orosz megállapodás hosszabb távra tervezett, mint az 5 napra szóló török-amerikai: feltételként szerepel a szíriai területek integritása, célkitűzésként a terrorizmus és szeparatizmus elleni küzdelem (mint újfent használatos fogalom a szíriai konfliktusban), illetve eszközként a közös járőrözés és felügyelet, mellettük a pufferzóna hosszán felsorakozott Aszad hadsereg határvédelmi erői. A tárgyalásokba se a szír kormány, se a szíri ellenzék nem lett beavatva, az amerikai szerepvállalás csökkenésével pedig az orosz-török duó minden eddiginél nagyobb hatáskört kapott.

Ugyanezen a napon —talán nem is véletlenül—, a szír elnök látogatást tett az északi frontvonalon harcoló csapataihoz. Az eseményt közvetítő állami csatornán így szólt a katonákhoz: “Erdogán egy tolvaj. Az Iszlám Állammal lopta az olajunkat, és most a földünkkel is azt teszi. Megadjuk az amnesztiát a szeparatista kurdoknak, így mindenki készen állva léphet fel az agresszió ellen.” Ez a médiafogás azon a területen történt, ahol 2018 óta török megfigyelő pontok álltak az úgynevezett Eszkalációcsökkentést Felügyelő Erők missziójának részeként, s ez eleve az Aszad hadsereg előrenyomulását hivatott megfékezni. Egy év farkasszemezés után az orosz és az iráni megfigyelő pontokkal, a szír hadsereg az orosz légierő segítségével átlépte a törökök által meghúzott vonalat és befoglalta az ellenzéki Khán Sejkhún várost, 10-10 méteres sávban megkerülve a török katonai bázis négy oldalát. Egy szcenárió, melynek eshetősége nem áll messze az ismétlődéstől.

Forrás: Live Universal Awareness Map

A szíriai konfliktus legújabb fejezete az Iszlám Állam vezetőjének likvidálása. Abu Bakr al Baghdadi, eredeti nevén Ibrahim Awwad rejtekhelyét október 26-a éjjelén rohamozta le az amerikai Delta Force alakulat Barishán. A település 5 km távolságra esik a török határtól és az al Kaida szíriai nyúlványának felügyelete alatt áll. A Hamza bin Láden —Oszama bin Láden fia— által megalapított Hurrasz al Din terrorcsoport anyaszervezete a Levante Felszabadító Testület (HTSh, korábban Nuszra Front) kiváló kapcsolatot ápol Törökországgal, és ma már a teljes Idlib tartomány a szomszédos Aleppó tartomány nyugati felével az ő befolyásuk alatt áll. A leszámolás tökéletesen egybeesett az IÁ elleni harc beharangozott végével. Ezzel a kurdok már nem hivatkozhatnak arra, hogy feltámad az Iszlám Állam, ahogyan Törökországnak sem marad Damaszkusz felé igazolható indoklása arra, hogy bent maradjon. Jóllehet, a globális terrorfenyegetés csökken, a helyi feszültségek nem. Ellenzék, szeparatista, terrorista: egybemosva kerül elmosásra az összes. A megmaradt övezetek további ütközések helyszínéül szolgálnak majd, a hegemóniájára hagyott Oroszország akaratával pedig senki sem fog dacoskodni: előbb vagy utóbb minden visszakerül Aszadhoz. Eladva vagy elpusztítva, kényszerítve vagy elárulva, az áldozat mindig egy: a szíriai nép polgárai.

Szerző: Ibrahim Imre

2019. augusztus 8.-án, csupán pár hónappal a csernobili atomerőmű-baleset 33. évfordulója után, a történelem megismételte önmagát és Oroszországban, a Fehér-tenger partján újabb nukleáris baleset történt. A közelmúlt eseményei és a 33 évvel ezelőtt történtek számos hasonlóságot mutatnak. Úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, az orosz hatóságok kísértetiesen hasonlóan kezelik a mostani helyzetet: nem adnak egyértelmű információkat, elhallgatják a Föderációt negatív színben feltűntető részleteket, míg a nemzetközi közvélemény érdeklődve figyeli a további eseményeket. Ennek köszönhetően sok kérdés kering a robbanás kapcsán, például „Mi okozta a detonációt?” vagy „Miért állítottak le két orosz nukleáris mérőállomást is a robbanás környékén?” illetve „Mi tehát a valóság a történtekkel kapcsolatban?”

Forrás: MSN.com

Számos dolog volt ami hosszú távon foglalkoztatta a nemzetközi sajtót, így pedig rengeteg megalapozott vagy éppen megalapozatlan elmélet született a történtekkel kapcsolatban. Az, ami az összes közül a leginkább foglalkoztatta a nemzetközi közvélemény, hogy mi váltotta ki a robbanást. Vajon egy titkos atomkísérlet, egy egyszerű üzemi baleset vagy esetleg egy új fegyver félresikerült tesztelése váltotta ki a tragédiát. Jelen cikkemben azt az elméletet kívánom igazolni, miszerint a baleset egy új orosz szuperfegyver tesztelése során következett be.

A hivatalos orosz álláspontot a Védelmi Minisztérium közölte a balesetet követő napon, miszerint semmilyen radioaktív anyag nem került a környezetbe. Ezt azonban hamar módosították és az újabb nyilatkozatban már azt írták, hogy szakembereik „egy rakéta részét képező radioizotóp energiaforrással kapcsolatos tevékenységet folytattak” egy tengeri platformon, amikor a robbanás bekövetkezett. Mint később kiderült katonai objektumban történt a baleset és egészen biztosan valamilyen új orosz fegyver tesztelése során halt meg, a Roszatom (Oroszországi Föderáció Atomenergetikai Konszern) öt, míg a Védelmi Minisztérium két munkatársa. Emellett sok további tényező bizonyította, hogy a kezdeti tagadás ellenére igenis nukleáris veszélyeztetettség áll fenn és valóban nagyléptékű a probléma.

Az első ilyen „igazolás”, hogy a kérdéses területen a központi tudósítások szerint a nukleáris sugárzás általános mértékű volt, azonban sok helyi lakos saját mérőeszközével megközelítőleg hússzor akkora értékeket mért, mint ami a normális. Ennek köszönhetően akkora pánik lett úrrá az ott élőkön, hogy a környék összes jódkészlete elfogyott.  Az emberek magyarázatot vártak a kormánytól a történtekre. A válasz az Interfax hírügynökség publikációjának formájában érkezett, ami az Orosz Hidrometeorológiai Szolgálatra (Roszgidromet) hivatkozva arról számolt be, hogy egy valóban radioaktív gázfelhő szabadult fel, amely átvonulása miatt nőtt meg átmenetileg a radioaktív háttérsugárzás. A Roszgidromet augusztus 13-ai nyilatkozata szerint a gammasugárzás 4-16-szoros felerősödését okozó felhő stroncium-, bárium- és lantánizotópok bomlásának eredményeként jött létre. Az augusztus 8-án mért maximális érték óránként 1,78 mikrosievert volt, az óránként 0,11 mikrosievertes átlagos normál háttérsugárzás helyett. Ezt észlelhették a lakosok, azonban az értékek mára már normalizálódtak és stabilizálódtak Szeverodvinszkben.

A második fontos megállapítás az orosz kormány által tanúsított hozzáállás. Az Oroszországi Föderáció vezetése saját állampolgárjait is veszélybe sodorta annak érdekében, hogy elfedje a történtek komolyságát. Vélhetően a nyilatkozatot a lakosság megnyugtatásának céljából tették közzé, azonban annak a célnak is megfelelt, hogy igazolják, nem kell kitelepíteni a környező településeken élőket. Az evakuáció tehát nem történt meg, ezzel ellentétben mégis jelentek meg cikkek arról, hogy vonatokon szállítják el az embereket otthonaikból. Sőt azért, hogy a nemzetközi és hazai közhangulatot lecsillapítsák, lekapcsolták az esethez legközelebbi két sugárzásmérő állomást a Dubnat és a Kirovot arra hivatkozva, hogy kommunikációs és hálózati problémáik voltak. Így nem kellett az esetlegesen problémát jelentő információkat takargatni, formálni vagy a közvélemény számára „megszépíteni”.

Forrás: Euronews

Mi több, a robbanást követően a hat sérültet ellátó kórházat sem értesítették arról, hogy nukleáris baleset áldozatait kezelik. Így a kezelőszemélyzet nem vette fel a rendelkezésükre álló sugárzásvédő felszerelésüket sem. Utólag százas nagyságrendben kellett megvizsgálni az egészségügyi dolgozókat, hogy milyen károsodás érte őket az eltitkolt sugárzás miatt. A vizsgálatok miatt állítólag titoktartási szerződést is aláírattak velük.
Ennek kapcsán kiemelt figyelmet kapott egy, a robbanásban megsérülteket ellátó orvos esete, akinek a szervezetében sugárzó cézium 137-es izotópot találtak. Tragikomikus jelleget kölcsönöz az esetnek, hogy a vizsgáltot végző szakértők azt állították nem az esemény, hanem az étkezési szokásai miatt lett sugárzó a férfi teste. Ezt azzal igazolták, hogy tudományosan bizonyított, a cézium 137-es nagy mennyiségben halmozódik fel gombákban, tengeri herkenytűkben és algákban. Így amikor Thaiföldön járt a doktor, feltehetőleg sugárzó fukushimai rákot ehetett ami magyarázza a sugárzás eredetét. Ennek az állításnak a valótlanságát azonban az az adat bizonyítja, hogy Fukushima és Thaiföld megközelítőleg 5000 km-re fekszik egymástól, így relatív csekély esély van arra, hogy a rák valóban fertőzött lett volna.

A harmadik megállapítás ami hitelt adott az elképzelésnek az, hogy valamilyen nukleáris tevékenység során történt a baleset az maga a sugárzás volt, annak tulajdonságai és mértéke. Nils Bohmer norvég nukleáris szakértő azt nyilatkozta a The Barents Observer portálnak ,hogy a megtalálható izotópok összetétele egyértelműen arra utal, nem egy izotópokat tartalmazó hajtómű, hanem egy (kisméretű) atomreaktor robbant fel.

„A bárium és a stroncium jelenléte mutatja, hogy a bomlástermékek nukleáris láncreakcióból származnak. Ez bizonyíték arra, hogy egy atomreaktor robbant fel” – mondta Bohmer.

Ez azért különösen érdekes mivel két állítást is alátámaszt a történtekkel kapcsoltban, egyrészt mint említettem letagadhatatlanná teszi a robbanás nukleáris jellegét, másrészt pedig további következtetéseknek biztosít alapot. Az ilyen izotópos összetétel ugyanis teljesen más, mint a radioaktív hasadóanyagokat használó, kisméretű energiaforrások összetétele (északi-sarki világítótornyok, műholdak), sokkal inkább hasonlít egy kisméretű atomreaktorban fellelhető anyagösszetételre, mintha csak egy kisméretű atomreaktorról beszélnénk.

Ez megalapozottá teszi azt az állítást, miszerint Oroszországban a Vlagyimir Putyin elnök által először 2018-ban bemutatott Burevesztnyik (Skyfall) interkontinentális robotrepülőgép tesztelése történt.

Forrás: Newsweek

A felismerés rendkívül aggasztó, hiszen ha az oroszok atomreaktoros cirkálórakétát építenek, az radikálisan lejjebb viszi az atomküszöböt, a balesetveszélyt is sokszorosára növelve. Mindemellett pedig a fegyverkezési verseny is új erőre kaphat a Nyugat és Oroszország között.

Összefoglalva, véleményem szerint ez az esemény is példázza, hogy miként próbálja meg Oroszország egyrészt leplezni, másrészt pedig elterelni a figyelmet saját felelősségéről az egyes események kapcsán. Illetve azt is bemutatja, hogy mennyi és milyen állami szintű eszközt állítanak annak szolgálatába, hogy elfedjék a valóságot nem csak a nemzetközi közvélemény, de még az orosz nép szeme elől is. A kormány számára a legfontosabb cél az volt, hogy a nyilvánosság számára ne derüljünk ki miért végezték a kísérleteket és ennek érdekében még több ember életét és egészségét is hajlandók voltak kockára tenni. Az idő és a technikák változnak, de a cél állandó maradt. Megtévesztés, ezt tartja szem előtt a kormány csak úgy, mint a jogelőd, a Szovjetunió idején.

Szerző: Haiszky Edina

Ahogyan már korábban olvashattuk Kasmír kétségtelenül „Egy forrongó tartomány”. Kellemes éghajlatú, vízben gazdag, élhető terület, ám múltjában és jelenében is nagyhatalmak érdekszféráinak csomópontja. Ezen belül rá is jellemző a társadalmi sokszínűség, ami önmagában hasítja a törésvonalat a társadalomba, így eredményezve a régiót érintő nyugtalanságot.

Míg a februári Pulawa városában történt támadást követő eseményeket (pakisztáni székhelyű terrorszervezetek bombázása és egy lezuhant indiai pilóta elfogása majd gyors visszaszolgáltatása Pakisztán által) úgy gondoltuk, csak a közelgő indiai választások kampányhangulata tüzelte fel, és számoltunk az indiai-pakisztáni kapcsolatok normalizálódásával. Mindezzel ellentétesen a kasmíri kedélyeket újabb lépés borzolta fel. Hatályon kívül helyezték az indiai alkotmány 370 és 35A cikkelyét.

Háttér

India és Pakisztán függetlenedésekor Kasmír hovatartozási kérdését népszavazásra kívánták bocsátani, amit azonban a vezetők érdektelensége és egy Pakisztán által szervezett támadás megakadályozott. Kasmír uralkodója Delhi segítségét kérve elfogadta az Indiához való csatlakozást, és a külügyhöz, védelemhez, valamint a kommunikációhoz kapcsolatos államügyek kezelését is a központi kormányra ruházta át.

Az indiai alkotmány 370. cikkelye részletezi Kasmír fent említett viszonyát Indiával. A 35A cikkely pedig gátolja a nem kasmíri személyek ingatlan vásárlását, letelepedését és közszférában való elhelyezkedését. Már július vége felé pletykák kaptak szárnyra, miszerint a központi kormány Kasmír autonómiájának megcsorbítására készül.

Események

Augusztus elején egy sor előkészítő lépésnek lehettünk tanúi. Az éppen zajló vallási zarándoklatot lefújták. Több ezer turistát és zarándokot utasítottak a régió mielőbbi elhagyására. A terrorveszélyeztetettségi szint, és a fegyveres erők létszámának növelése kiváltó oka, hogy a Pakisztán és India fennhatósága alatt álló Kasmír között húzódó de facto határvonalat (ellenőrzési vonal) több terrorszervezet is megtámadta. Ilyen a Harakat ul-Mujahidin, Jaish-e-Mohammed (akiknek a Pakisztáni táborát a későbbiekben lebombázta az indiai légierő) vagy a Lashkar-e Tayyiba. Ezek a terrorszervezetek azzal a céllal jöttek létre, hogy Pakisztán alatt egyesítsék Kasmírt.

Az indiai hatóságok továbbá korlátozták az internet elérést, a politikai vezetőket házi őrizet alá helyezték, iskolákat bezárták és mindenfajta gyülekezésnek gátat szabtak.
Végül augusztus 5-én a belügyminiszter Amit Shah bejelentette az indiai alkotmány 370 és 35A cikkelyének hatályon kívül helyezését.

A kialakult helyzetben mind a gazdaság, egészségügy, családi kapcsolatok válságba kerültek. Hisz a közintézmények zárva vannak, kijárási tilalom van életben, a turistákat, zarándokokat hazaküldték és a telekommunikáció korlátozása miatt az emberek csak külső segítséggel érik el a világ más pontjain élő szeretteiket.

Mindennek tetejébe megjelentek a hírek, miszerint az indiai katonák éjszakai razziák alkalmával zaklatják a lakosságot és a közbiztonsági törvény hatálya alatt tartóztatnak le embereket, ami lehetővé teszi, hogy akár 2 éven át őrizetben tartsák vádemelés nélkül.

Reakciók

A hír azonnal heves érzelmeket váltott ki. A hindu nacionalista BJP kormánypárt rögtön tűz alá került, hogy a lépés a régió társadalmi reformálását tűzi ki célul, így a muszlim lakosság hinduizálását, nagyobb léptékben pedig India homogenizálását.

 

Narendra Modi és Amit Shah, Forrás: Mid-day és amitshah.co.in

Rahul Gandhi a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezető politikusa bár bírálta a kormány döntését, és azzal vádolta meg, hogy a helyi India-párti politikusok letartóztatásával helyet csinál a „terroristáknak”, azzal egyetértett, hogy a kasmíri kérdés India belügye.

A BJP támogatói viszont örömmel vették, hogy a kormány elszánta magát a lépésre. Az RSS vezetője Mohan Bhagwa-t dícsérte Modi-t, hogy végre elszánta magát erre a „bátor és szükséges” lépésre, és elindítják Kasmírt a fejlődés útján. Bhagwat kijelentette, hogy ezek a cikkelyek alapjaiban gátolják meg Kasmír integrációját, gazdasági fejlődését.

Amit Shah belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy ezzel a lépéssel csak karnyújtásnyira van a régió békessége, hisz a megbúvó szakadár terrorszervezetek veszélyt jelentenek India nemzetbiztonságára.

Nemzetközi viszonylatban világszerte tüntetéseket váltott ki a lépés, amelyek szabad Kasmírt és a „zsarnok fasiszta” Modi lemondását követelték. Ezekben is megvolt a kettősség, hisz a pont USA-ban tartózkodó Narendra Modi indiai kormányfő Donald Trump-al együtt részt vett a Howdy Modi! nevű rendezvényen, ahol több ezer támogatója várta, viszont a stadionon kívül ellentüntetők sorakoztak fel.

Az Egyesült Államok Kongresszusában meghallgatás is volt magáról a Dél-Ázsiában zajló helyzetről. Pakisztánt felszólították az országterületén működő, de szomszédos országokat támadó terrorszervezetek felszámolására. Indiát pedig a biztonsági és állampolgárai emberi jogait érintő intézkedései harmonizálására, arányosítására.

Az ENSZ Közgyűléshez intézett beszédében Modi nem tett említést Kasmírról, mivel, az India belügye, és mint ilyen, nem fogad el semmilye külső bírálatot. Ennek fényében Modi a terrorizmus elleni szövetkezést hirdette, és azzal érvet, hogy India nem a háborút, hanem Buddha békességét adta a világnak. Imran Khan pakisztáni miniszterelnök a Közgyűlés előtti felszólalásában vérfürdőt és népírtást emlegetve fogalmazta meg aggodalmait, és figyelmeztetett egy esetleges eszkaláció veszélyeiről a következőképpen: „Ha egy konvencionális háború törne ki a két ország (India és Pakisztán) között bármi megtörténhet… Ez nem fenyegetés, hanem valós aggodalom.

Imran Khan az ENSZ Közgyűlés előtt. Forrás: UN Photo

Ezekkel a kemény szavakkal Imran Khan többek számára is hitelét vesztette, mivel Pakisztán se támogatója Kasmír függetlenségének, és szemet huny a kínai ujgurok elnyomása felett. Pakisztán egyedül maradt erős retorikájával, hisz a többi arab állam fontos kereskedelmi partnere Indiának.

Normalizálódás

Ugyanis október 15-től újraindul a turizmus és a mobilszolgáltatáshoz tartozó korlátozásokat is folyamatosan oldják fel. A helyiek ezek ellenére csendesen tiltakoznak a döntés ellen. A boltosok egyáltalán nem, vagy csak pár órára nyitnak ki, és a tömegközlekedés leállt. A fegyveres felkelőkkel való összetűzések még mindig gyakoriak (amiért újra korlátozták az SMS küldést), azonban Modi kijelentette: „Biztosíthatlak benneteket, hogy nem kell egészen 4 hónap, hogy normalizálódjon az az abnormális helyzet, ami 40 éven át kitartott.”

Szeptember végén a kormány választásokat hirdetett október 24-re a Körzet Fejlesztési Tanács (Block Development Council) posztjaira. Az alapvetően kis politikai súllyal rendelkező választások most mégis nagy jelentőségre tettek szert. A nagy ellenzéki pártok bojkottálás céljából lemondtak a versengésről, arra hivatkozva, hogy a helyi politikusokkal háziőrizetben nem lehet valós eredményt elérni, így a döntés a független illetve a BJP jelöltek közt dőlt el. A választásokra vitt 280 körzetből, mindössze 81-ben nyert a kormánypárt jelöltje. Modi miniszterelnök Twitteren gratulált a győzteseknek és a kasmíri emberek demokrácia melletti elkötelezettségét látta a magas részvételiarányban. Ez a választás kétségtelenül egy kezdetet jelöl. Kasmír egy új fejezete kezdődött el, melyben szorosabban van fűzve Indiához, de ez nincs kifejezetten az ínyére.

A kiváltságos státusz megvonása további erőt adhat a helyi terrorszervezeteknek, ami okot ad a fegyveres erők nagyobb létszámának a térségben. Ezek után felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet India integráns részévé tenni ezt a régiót, ha még nagyobb lángokban áll, vagy legalábbis mi az ára a szorosabb viszonynak?

Szöveg: Kertai Zoltán Péter

Brexit

Szeptember 3-án újra összeült a brit parlament és megszavazták a következő nap napirendjét, ezzel átvéve a parlamenti ügymenet irányítását a kormánytól. A napirend megszavazása során több konzervatív párti képviselő szembeszállt Boris Johnson miniszterelnökkel. Ennek köszönhetően szerdán az alsóház elé került az a törvényjavaslat, amellyel megkötnék a kormányfő kezét, hogy elkerüljék a rendezetlen kilépést október 31-én. A tervezet szerint, ha október 19-ig nem fogad el a parlament egy új megállapodást, akkor a kormányfőnek újabb halasztást kellene kérnie az Európai Uniótól. A halasztás 2020. január 31-ig szólna a tervezet szerint, de ha az Európai Tanács más dátumot javasol, akkor azt a miniszterelnöknek két napon belül automatikusan el kell fogadnia, kivéve, ha az alsóház elutasítja azt. A tervezetet másnap el is fogadta az parlament alsóháza.

A miniszterelnök által indítványozott  előrehozott választás ötletét a hét folyamán kétszer is elutasította a parlament. A Konzervatív Párt pedig kizárta a 21 lázadó kormánypárti képviselőt a frakcióból ezzel a kormánypárt elveszítette a többségét az alsóházban. John Bercow házelnök szeptember 9-én, a parlament felfüggesztése előtti utolsó nap bejelentette, hogy október 31-én távozik tisztségéből. A parlament a felfüggesztés vége után fog dönteni az utódjáról.

Szeptember 11-én egy skót bíróság kimondta, hogy a parlament öthetes felfüggesztése törvénytelen. Megállapításuk szerint a miniszterelnök motivációja elsősorban a parlament munkájának akadályozása, és kormánypolitika zavartalan véghezvitele volt, ezért jogtalanul javasolta a királynőnek a parlament felfüggesztését. A skót bíróság döntése azonban nem jelentette a felfüggesztés végét.

Az Európai Parlament szeptember 18-ai plenáris ülésén hatalmas többséggel, 544 támogató, 126 ellenző és 38 tartózkodó szavazat mellett fogadtak el a képviselők egy jogilag nem kényszerítő erejű állásfoglalást. Eszerint a már megkötött brit kilépési megállapodás tisztességes és kiegyensúlyozott. Emellett az EP-határozat lehetőséget adott arra is, hogy az EU27 beleegyezhessen a Brexit harmadik halasztásába is. Az EP állásfoglalása azért lényeges, mert az esetleg módosított brit kilépési megállapodást neki is jóvá kell hagynia, mielőtt az hatályba lépne, valamint az uniós állam- és kormányfők októberi csúcstalálkozója előtt megerősíti, hogy a Parlament továbbra is támogatja a jelenlegi uniós álláspontot.

Ezt követően, szeptember 19-én a brit kormány hivatalos írásbeli javaslatokat nyújtott be az EU-nak a már megkötött kilépési szerződés módosítására. További javaslatok benyújtására szeptember 30-ig volt lehetősége a briteknek.

,,Dokumentumok érkeztek az Egyesült Királyságtól, és ezek alapján ma és holnap technikai megbeszéléséket fogunk folytatni a vámokra, a késztermékekre, illetve az egészségügyre és növényegészségügyre vonatkozó szabályok bizonyos aspektusairól.’’- tájékoztatott Mina Andreeva, az Európai Bizottság szóvivője.

A brit legfelsőbb bíróság szeptember 24-én megerősítette a korábbi megállapítást és törvénytelennek minősítette a felfüggesztést. Másnap már össze is ült a parlament alsóháza, hogy folytassák a munkát. Boris Johnson miniszterelnöknek az ENSZ Közgyűléséről kellett hazautaznia, hogy a parlamentben feleljen a képviselők kérdéseire. Az alsóházban komoly vita alakult ki a képviselők között. A kormányfő felszólította az ellenzéki Munkáspártot, hogy nyújtsanak be bizalmatlansági indítványt ellene és tartsanak előrehozott választásokat. A Munkáspárt vezetője szerint ez csak akkor valósulhat meg, ha a miniszterelnök halasztást kér a kilépésre. Ez utóbbi szcenárió egyre valószínűbb, ugyanis a parlament többség elveszítése után a parlament valószínűleg nem fogja elfogadni a brexit-megállapodást október 19-ig.

Szomszédságpolitika

Moldova

Szeptember 5-én az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini találkozott Igor Dodonnal, a Moldovai Köztársaság elnökével, hogy megvitassák az ország legújabb fejleményeit és a kritikus reformok végrehajtásának szükségességét. A találkozó során a főképviselő asszony kihangsúlyozta az EU elvárásait a moldovai hatóságok irányába. Különös fontossággal bír igazságszolgáltatás reformja és korrupció elleni küzdelem. A nyár eleji békés hatalomátadást követően az Európai Unió engedélyezte néhány támogatás folyósítását, de továbbra is fokozottan ügyel a moldovai helyzet alakulására.

Ukrajna

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság előző elnöke szeptember 3-án levelet küldött az ukrán újonnan megválasztott miniszterelnöknek, Oleksiy Honcharuknak, amelyben gratulált a politikus miniszterelnöki kinevezéséhez, valamint biztosította, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja Ukrajnát. Emellett a Bizottság elnöke kiemelte, az EU sosem fogja elismerni a Krím-félsziget illegális annexióját.

Az Európai Bizottság szeptember 5-én Elmar Brokot, az Európai Parlament volt tagját kinevezte Jean-Claude Juncker volt bizottsági elnök Ukrajnával kapcsolatos különleges tanácsadójává. Elmar Brok az Ukrajnával fenntartott kapcsolat stratégiájával és prioritásaival kapcsolatban segíti tanácskozásaival a bizottsági elnököt, az ez év eleji elnöki és parlamenti választások tükrében. Emar Bork 15 éves tapasztalattal rendelkezik az Európai Parlament Külügyi Bizottságának (AFET) elnökeként. Brok fontos szerepet játszik az új kormányhoz fűződő kapcsolatok kialakításában, valamint az új közigazgatás prioritásainak és preferenciáinak meghatározásában az EU-val fenntartott kapcsolatok terén. Munkája során Elmar Bork szoros kapcsolatban marad az EP Ukrajnáért felelős tagjaival.

Az EU szóvivője szeptember 9-én nyilatkozatban reagált az Oroszország által Ukrajna Krím-félszigeten szervezett helyi választásokra. Helyi és regionális választásokat tartottak az Orosz Föderációban és a Krím-félszigeten szeptember 8.-án. A nyilatkozat kifejti, hogy az EU továbbra is ellenzi a Krím annektálását és a nemzetközi jog megsértését, ezért nem ismerik el a választásokat a Krím-félszigeten. Végezetül a szóvivő kijelentette, hogy az Európai Unió továbbra is változatlanul támogatja Ukrajna területi integritását és szuverenitását.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szeptember 7-én reagált az Oroszország és Ukrajna közötti fogolycserére. “Végre! Oleg Sentsov és ukrán tengerészek szabadon bocsátása enyhülés érzetével tölt be engem. Továbbra is sürgetem Oroszországot, hogy engedje szabadon minden politikai foglyot, és tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását” – írta a politikus Twitteren. Federica Mogherini az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szintén kommentálta a fogolycsere hírét. Közleményében kifejtette, a fogolycsere létrejötte szakemberek,aktivisták és a civil társadalom elszánt munkájának eredménye.

Grúzia

Az EU szóvivője szeptember 26-án nyilatkozatot adott ki Grúzia és Oroszország külügyminisztereinek találkozója után: „A ma reggeli a grúziai külügyminiszter, David Zalkaliani és az Orosz Föderáció külügyminisztere, Szergej Lavrov közötti találkozó fontos alkalmat jelentett a regionális biztonsági kérdések megvitatására, és a grúz-orosz feszültségek csökkentésére” – mondta az EU szóvivője. Az Európai Unió teljes mértékben támogatja a békés vitarendezésre való törekvéseket és az EU megfigyelő misszió keretében továbbra is nemzetközi jelenlétet biztosít a térségben.

Örményország

Katarína Mathernová, az Európai Bizottság szomszédsági és bővítési tárgyalásokkal foglalkozó főigazgató-helyettese a múlt héten Örményországba látogatott, ahol találkozott Nikol Pashinyan miniszterelnökkel. A találkozó során a felek megvitatták az EU és Örményország közötti kapcsolatokat és az EU továbbra is elkötelezett az örményországi reformprogram végrehajtásának elősegítése mellett.

Koszovó

Vincenzo Coppola a Civil Műveletek Parancsnoka tett látogatást Koszovóban, ahol az Unió Jogállamiság Misszió, az EULEX vezetői csapatával és nemzetközi képviselőkkel találkozott. 2018 szeptembere óta ez Coppola harmadik látogatása, melynek a jelenlegi politika, biztonsági és jogállamisági kérdések mellett a 2018-2020-as mandátum végrehajtásának támogatásáról is szó esett.

Regionális politika

Az EU állásfoglalásában kifejtette, hogy az izraeli hatóságok ciszjordániai cselekedetei nemzetközi jogba ütköznek, és Izraelnek, mint megszálló hatalomnak teljesítenie kell a nemzetközi humanitárius jogi kötelezettségeit. Mindezek ellenére, az izraeli kormány szeptember 15-én elfogadott egy új telepet létrehozó javaslatot. Az EU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael mindezen tevékenysége az elfoglalt Jordán területen és Kelet-Jeruzsálemben jogellenes. Továbbá, az Unió felszólítja Izraelt ezen cselekedeteinek beszüntetésére és a 2001 márciusa óta létrehozott előretolt állások felszámolására. Az Unió továbbra sem ismeri el az 1967-es határok megváltoztatását, és a kialakult helyzetet kiemelt figyelemmel kíséri.

Szeptemberben az INTERPOL és a MENA-térség országainak együttműködése tovább folytatódott. Fathi Bashagha, Líbia belügyminisztere Lyonban találkozott Jürgen Stockkal, az INTERPOL igazgatójával, hogy megvitassák a bűnügyi és biztonsági problémákat. A találkozón többek között szó esett az emberkereskedelemről, az embercsempészetről és a bűnüldözési hatóságok kapacitásépítéséről is. A találkozó legfontosabb témája, az INTERPOL Tripoli Nemzeti Központi Hivatala volt, amelyen keresztül folyik a folyamatos információcsere az mediterrán térségben zajló embercsempészet mögött álló szervezetekről.

Ralph Tarrafot nevezték ki az EU libanoni nagykövetének. Tarraf egy igen kihívásokkal teli időszakban érkezett, így biztosította a libanoni felet az EU és az ország közötti hosszú és bizalommal teli közös történelmen alapuló, erős partnerségi kapcsolatról. Elmondta, hogy az Unió továbbra is elkötelezett Libanon és a libanoniak legsürgetőbb szükségleteinek megoldásában. Emellett, szeptember 27-én, Saad Hariri, libanoni miniszterelnökkel is találkozott, ahol mindketten kifejezték elkötelezettségüket a közös munka iránt.

Az EU NAVFOR Szomália missziója nyújtott segítséget az ENSZ „World Food Program” hajóinak a területen való biztonságos átkelésére.  A program partnereként a misszió kíséretére a térségben előforduló kalózkodás, rablás veszélye miatt volt szükség.

Szeptember 14-én dróntámadás érte az Aramco szaúd-arábiai olajvállalat legnagyobb kőolaj-finomító létesítményét. A jemeni húszi lázadó csapatok ugyan magukra vállalták a támadás elkövetését, azonban az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia az iráni kormányt gyanúsítják. Az Európai Unió tagállamai  szintén elítélték a támadást, ugyanakkor felhívta a felek figyelmét a visszafogottságra és a feszültség enyhítésére, ugyanis elkövetők kiléte egyelőre bizonytalan. Az Európai Külügyi Szolgálat rövid közleménye szerint tisztázni kell  a tényeket és meg kell határozni, hogy ki a felelős a támadásért. Angela Merkel német kancellár és Boris Johnson brit miniszterelnök telefonos megbeszélésük során megállapodtak abban, hogy erre a támadásra közösen kell reagálniuk, valamint Emmanuel Macron francia elnök szakértőket küldene az ügy kivizsgálására.

Szankciós politika

Ukrajna

Az Európai Unió Tanácsa hat hónappal meghosszabbította az Ukrajna területi integritását, szuverenitását fenyegető intézkedések ellenében kivetett szankciókat 2020. március 15-ig. A korlátozások hatálya alá jelenleg 170 személy és 44 szervezet esik. Az ukrán válságra reagálva az EU az orosz gazdaság bizonyos ágazatait érintő további korlátozásokat vezetett be, amelyek 2020. januárjáig maradnak érvényben, illetve a Krím-félsziget és Szevasztopol annektálása miatt, csak e két területre vonatkozó, további szankciókat rendelt el 2020. június 23-ig.

Venezuela

A Tanács a venezuelai biztonsági erők és hírszerzési szervek további 7 tagját vette jegyzékébe, így összesen 25 személyre emelkedett a szankciók hatálya alá vont személyek száma. A jegyzékben szereplő személyek kínzásokkal, valamint emberi jogok megsértésének súlyos formáival hozhatók kapcsolatba. Az országban eluralkodó jogsértések a demokratikus intézmények leépüléséhez és a demokrácia gyengüléséhez vezetnek. Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, jelentésében kiemelte, hogy a biztonsági erők fogságában júniusban elhunyt a venezuelai korvettkapitány, Acoste Arévalo halála egyértelműen visszavezethető az elszenvedett vallatásokra és kínzásokra.

Összeállította: Berkes Rudolf

A nemzetközi közbeszédben egyre nagyobb érdeklődésre tesznek szert a kiberteret érő támadások, a kiberbiztonság, információbiztonság. A viszonylag új kihívások sokszínűségük miatt is nagyobb figyelmet kapnak. A támadó lehet úgynevezett magányos hacker, hacker csoport, de gondolhatunk akár a Szentpétervári „troll farmra” (Internet Research Agency) is, mint veszélyforrás. A támadások lehetnek magánjellegűek (ezek talán nem kapnak akkora figyelmet a médiában) illetve állami megbízásúak, de ezek között is nehéz különbséget tenni. A támadások következményei nehezen mérhetők, szankcionálásuk kérdéses.

A kiberbiztonság egy több sebből vérző területe a nemzetközi kapcsolatoknak, azonban arról konszenzus van, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy az információtechnológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint annak védelmi képességei, ez pedig a rendszerek interdependenciája miatt még nagyobb sebezhetőséget jelent, felerősítve a károkat.

Az alábbi, észak-koreai példa a bankszektor sebezhetőségét mutatja be.

Egy nyáron kiadott ENSZ jelentés szerint Észak-Korea széleskörű és szofisztikált kibertámadást hajtott végre 17 ország ellen az utóbbi években. Többek között India, Banglades, Chile, Vietnám, Costa Rica, Guatemala, Kuwait, Tunézia és a Dél-Afrikai Köztársaság voltak a támadás elszenvedői. De Szlovénia és Lengyelország is Phenjan célpontjai között voltak. Némely államokat többször is „megtámadtak”. A legsúlyosabb károkat a hackerek Dél-Koreának okozták, ahol a támadók leginkább a kriptovalutaváltási folyamatokra koncentráltak, a legtöbb ilyen jellegű folyamatot Dél-Koreában a Bithumb bonyolítja, melyet 2017 óta érnek folyamatos támadások, több millió dolláros károkat okozva.

A kár nagyjából két milliárd dollár nagyságú, melyet Phenjan a ballisztikus rakétaprogramjának fejlesztésére használ. Kim Dzsongun szerint a kiberhadviselés csupán eszköz amely Észak-Korea fontosabb területét, nukleáris arzenáljának fejlesztését hivatott segíteni.

Az ENSZ jelentése harmincöt bejelentett esetet vizsgál, amelyeket az adott bizottság úgy kezel, mint a szankciók megsértésére tett kísérletek. A jelentés három fő akcióra bontja a hackerek tevékenységét:

• Különböző pénzügyi intézmények, pontosabban a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication), ismertebben SWIFT rendszer elleni támadás, amely a különböző bankok közötti utalásokért felel.
• Kriptovaluta lopások valutaváltás és a felhasználás során.
• Kriptovaluta bányászat. A jelentés kriptolopási kísérletekről is beszámol, mely során olyan vírust telepítenek az adott számítógépre, mely saját forrásait felhasználva kriptovalutát generál, az úgynevezett „Monero”-t, amelyet az Independent egy alternatív bitcoinnak nevez. Az egyik vírust megvizsgálva a jelentés szerint az így megszerzett fizetőeszközt a phenjani Kim Ir Szen Egyetem területén található szerverekre küldi.

A kriptovalutaváltás elleni támadásokat nehezebb nyomon követni, hiszen a terület kevesebb kormányzati szabályozásnak van alávetve, mint a hagyományos bankszektori tevékenységek. A támadásokhoz elegendő egy számítógép és internetkapcsolat, viszont „alacsony kockázat mellett magas hozamot’” ígérnek. Az észak-koreai hackerek az egyik országban bejutottak az ATM rendszer infrastruktúrájába, majd arra kártékony vírust telepítettek, amely megbénította a tranzakciók feldolgozását. Ezzel öt óra alatt húsz különböző országot elérve, nagyjából tízezer pénzfeldolgozási folyamat vált elérhetővé a hackerek számára. A népszerű üzleti közösségi hálózatot, a LinkedIn-t is felhasználva munkákat ajánlottak különböző banki dolgozóknak, további adatszerzés céljából.

Észak-Korea már több szankciót is életbe léptettek, többek közt a kőolaj-és finomított kőolajtermékek, szén, vas, ólom importra kiterjedően. Többek között ezért is használnak olyan alternatív pénzszerzési lehetőségeket, mint a bemutatott, átfogó kibertámadások.

Phenjan természetesen tagadja a vádakat, nyilatkozatuk szerint az Egyesült Államok terjeszti a hamis állításokat, mely az Észak-Korea elleni kampány része, hogy igazolni tudja az ország elleni szankciókat.

Írta: Kiss Tamara

Partnerkapcsolatok:

2019. 09. 05. – NATO tisztviselők látogattak Izraelbe megvitatni a jelenlegi és jövőbeli együttműködésüket (Szilágyi Laura)

Camille Garnd, a NATO védelmi beruházásokért felelős helyettes főtitkára, Tel Avivba és Jeruzsálembe látogatott, hogy az izraeli tisztviselőkkel megvitassa a Szövetségesek és Izrael közti, folyamatban lévő gyakorlati együttműködés állását és a mediterrán régió jelenlegi helyzetét.

A találkozók keretein belül többek közt szó esett a regionális biztonsági kihívásokról, fegyverzet ellenőrzésről, kibervédelemről és kutatás-fejlesztésről.

Izrael több, mint 20 éve kiemelt partnere a NATO-nak, s aktív tagja a NATO Mediterrán Párbeszéd fórumának. Napjainkban az ország és a Szövetségesek közti együttműködés szorosabb, mint valaha: egészen a kibervédelemtől, a non-proliferáción át, a terrorizmus elleni harcig terjed.

      2019. 09. 05. – Főtitkár: A Moldovai Köztársaság szoros partnere a NATO-nak (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára a NATO brüsszeli központjában üdvözölte kedden (2019. szeptember 5.) Igor Dodont, a Moldovai Köztársaság elnökét. Stoltenberg kiemelte, hogy az elmúlt 25 évben megerősödött a partnerkapcsolat a szervezet és a kelet-európai ország között, mely megnyilvánult a NATO segítségnyújtásában is, melynek köszönhetően stabil intézményeket és jó kormányzást sikerült létrehozni az országban. A Főtitkár kiemelte, hogy a NATO tiszteletben tartja Moldova alkotmányos semlegességét, de mindemellett támogatják függetlenségét és szuverenitását.

2019. 09. 06. – A NATO Főtitkár és a szövetséges erők európai parancsnoka Irakban (Kertai Zoltán Péter)

Az új kiképzési küldetéssel kapcsolatos részletek megtárgyalására érkezett meg szeptember 16-án Bagdadba a Főtitkár. Útja során Jens Stoltenberg meglátogatott egy sor, a NATO által támogatott katonai kiképzőintézetet, és találkozott a kihelyezett NATO parancsnokokkal. Mindezen erőfeszítések hozzájárulnak, hogy az iraki fegyveres erők és intézmények hatékonyan működjenek, így elkerülhető a Szövetségre veszélyt jelentő nemzetközi terrorista szervek visszatérése.

Műveletek:

2019. 09. 03. – Több, mint 40 hajó gyakorlatozott a Balti-tenger északi partvidékénél (Szilágyi Laura)

Tizennyolc nemzet, 3000 katona, és több, mint 40 hadihajó vett részt a szeptember 3-a és 19-e között megrendezésre került balti-tengeri gyakorlatban. A műveleteket a dán szorosokban, Kiel és Bornholm térégében tartották meg.

A hat NATO tagállammal határolt Balti-tenger létfontosságú a NATO számára. Sajnos a régió biztonsági környezete leromlott a 2014-es krími annexió óta. Válaszul az orosz agresszióra a Szövetségesek megnövelték a légi és haditengerészeti járőrök létszámát a térségben, 4500 katonát bevetve Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország területén.

A „Northern Coasts“ gyakorlatot először 2007-ben rendezték meg, s azóta éves rendszerességgel tartják meg. Az idei forgatókönyvben egy, a régióban elhelyezkedő, kitalált ország fogalmazott meg területi követeléseket balti-tengeri szigetekkel szemben, valamint haditengerészetét használva korlátozta a szabad hajózást. Vele szemben a NATO erők légvédelmi, tengeralattjáró-elhárító, aknamentesítő műveleteket hajtottak végre.

2019. 09. 08. – A NATO szövetségesek és az Engineer Thunder 2019 (Haiszky Edina Julianna)

2019 szeptember 4. és 13-a között rendezték meg, az Engineer Thunder 2019 névre keresztelt gyakorlatot Litvániában, Padradéban. A gyakorlaton részt vettek a NATO Megerősített Előretolt Jelenlétének (Enhanced Forward Presence, EFP) alkalmazottai, továbbá számos hadmérnök az Amerikai Egyesült Államokból, Lettországból és Lengyelországból. Az esemény lehetőséget biztosított a hadseregek számára, hogy teszteljék mérnöki képességeiket és felmérjék lehetőségeiket, szükségleteiket. A hadmérnökök számos feladatot láttak el, többek között megerősítették csapataik védelmi állásait és megsemmisítették az ellenségét, továbbá segítették katonáik tájékozódását, hogy jussanak át sűrű erdőkön vagy akár folyókon.

Konferenciák:

2019. 09. 03. – Kiberbiztonsági szimpózium (Haiszky Edina Julianna)

Idén kerül megrendezésre 15. alkalommal a NATO legnagyobb kiberbiztonsági konferenciája, a NATO Információbiztosítási Szimpózium (NIAS). A rendezvény főszervezője a NATO Kommunikációs és Információs Ügynöksége (NCI) szervezésében, 2019. október 15-17-e között tartják a belgiumi Mons-ban. A három napos konferencia különösen fontos lehetőségeket kínál, ugyanis itt alkalom nyílik a leghatékonyabb gyakorlatok megvitatására, a véleménycserére és innovatív megoldások kifejlesztésére.

A szimpózium fő témája a „Digitális átalakulás: okos eszközök az okos döntésekért.”, melynek keretében megvitatják, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása hogyan támogatja vagy éppen nehezíti a NATO missziók feladatvégrehajtását. Továbbá napirendre kerülnek majd olyan témák, mint a hagyományos és modern információ- és misszióbiztosítási technikák, az adat, mint stratégiai erőforrás védelme és ezen a területen a NATO tagállamok közötti együttműködés megerősítése.

A résztvevők között lesznek döntéshozók, tudósok és az iparágak szakemberei is, így a NATO főtitkár-helyettese Antonio Missiroli, illetve a NATO a Nőkért, Békéért és Biztonságért képviselője Clare Hutchinson megerősítést és megoldásokat vár a fent említett témákban.

2019. 09. 06. – A NATO diplomatái és szakértői Rigában vitatják meg a Szövetség nukleáris elrettentését érintő kérdéseket (Györgyi Dominika)

Magasrangú diplomaták, szakértők, tudósok és NATO-tisztviselők találkoztak Rigában 2019. szeptember 5-én, hogy megvitassák a Szövetség európai nukleáris elrettentési és védelmi képességét Oroszország destabilizáló tevékenysége és hadseregfejlesztése tükrében.

A NATO évente rendezett Nukleáris Politikai Szimpóziuma számos védelemhez kapcsolódó témát érint, ideértve az elrettentési és védelmi képességek megerősítését, a fegyverzetellenőrzési célokat és a Szövetség nukleáris politikájának prioritásait.

„Ez a szimpózium kihívásoktól terhes időben zajlik. (…) Alkalmazkodnunk kell az új biztonsági környezethez.” – nyilatkozta Jessica Cox, a kétnapos esemény elnöke. Kiemelte az INF Szerződés felmondását, s ezzel kapcsolatban külön hangsúlyt fektetett Oroszország nukleáris fejlesztéseire és retorikájára.

A konferenciát 1992 óta évente tartják, azonban most került először Lettországban megrendezésre. A napirend fő pontjai között Oroszország nukleáris stratégiája, az új technológiák térhódítása, a fegyverzetellenőrzés és az Atomsorompó-szerződés jövője szerepelt. A NATO elkötelezett a nukleáris fegyverek nélküli világhoz szükséges körülmények megteremtése mellett: a hidegháború vége óta a rendelkezésre álló nukleáris fegyverei száma mintegy 90%-kal csökkent Európában, ugyanakkor világossá tette, hogy nukleáris szövetség marad, amíg nukleáris fegyverek léteznek. A biztonsági környezet változásával lépéseket tett annak érdekében, hogy nukleáris elrettentőképessége továbbra is hatékony maradjon.

Belső változások:

2019. 09. 29. – Belgium, Csehország, Dánia vállalja a NATO légvédelmi rendészeti feladatait (Németh Csenge)

Szeptembertől, a NATO légtér ellenőrző missziójának keretein belül, belga, cseh és dán vadászrepülőgépek kezdtek járőrözni a Balti országok légterében.

A belga és a dán légierőt a litvániai Šiauliai repülőtérről irányítják. Őket négy cseh Grippen repülőgép támogatja az észtországi Amari légibázis jóvoltából. A feladat általános vezetője a belga légierő.

“Ez egyértelmű példája a Szövetség összetartásának ” – nyilatkozta Oana Lungescu, a NATO szóvivője. „Az elmúlt években jelentősen megnövekedett az orosz katonai légi tevékenység a régióban. A NATO repülőgépek rendszeresen fognak el a határokhoz közel repülő orosz katonai repülőgépeket, amelyek nem követik a nemzetközi légiközlekedés-biztonsági előírásokat – például repülési tervek benyújtását és a légiforgalmi irányítás kommunikációját.”

A NATO szóvivője hozzátette, a térségben lévő NATO erők mindig bevetésre készek.

A három egység május óta a térségben járőröző magyar, brit és spanyol légierő egységeket váltotta fel. A NATO balti légi rendészeti misszióját 2004-ben indították, miután Lettország, Litvánia és Észtország csatlakozott a szövetséghez. Azóta a Szövetségesek felváltva védik a baltikum légterét, mivel a három balti ország nem rendelkezik saját vadászrepülőkkel. A NATO balti légiközlekedési küldetésének központi célja a NATO légtér integritásának megőrzése és védelme.

     2019. 09. 17. – Új NATO parancsnokság (Kertai Zoltán Péter)

A németországi Ulm városa ad otthont az új NATO parancsnokságnak. Ez is növeli az elrettentést és a védelmet, ami a megváltozott műveleti környezetre adott válasz része. Az új parancsnokság segíti, összehangolja és felgyorsítja a NATO csapatok mozgását. A parancsnokság felállításának egy 2018-as döntés az alapja, melyben a NATO védelmi miniszterei rendelkezett egy Virgina állam beli, norfolki északatlanti parancsnokság és egy németországi, ulmi támogató és logisztikai parancsnokság felállításáról. Az ulmi bázis teljes személyzettel 160 főt fog foglalkoztatni, ami egy válsághelyzetben 600 főre is duzzadhat.

Összeállította: Szilágyi Laura, Gönczi Róbert, Kertai Zoltán Péter, Haiszky Edina Julianna, Györgyi Dominika, Németh Csenge

Az őszi, tisztújító Közgyűlésén a Biztonságpolitikai Szakkollégium teljes konszenzusban választotta meg új Diákbizottságát (DB). A választás listás volt, amelyre egy pályázattal tudtak jelentkezni az ambíciózus triók. Végül csak a 2018/19-es tanévben a tisztséget betöltő DB elnök, Szarka Luca adott be pályázatot, amit Fodor Már Joszipovics és Petróczki Márk alelnökjelöltekkel készített el. A listát végül teljes konszenzussal szavazta meg a Közgyűlés, így az elnök Szarka Luca mellett Fodor Márk Joszipovics lett a szakmai, míg Petróczki Márk az ügyvezető alelnök. Az új szakmai alelnök régóta részt vesz a hallgatói életben, többek között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának elnöke, majd az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat alelnöke volt. Petróczki Márk a Szakkollégiumnak már a harmadik éve tagja, fél évig pedig szakmai alelnökként is tevékenykedett. Az új Diákbizottság programja célul tűzte ki, hogy a BSZK eddigi fejlődését megőrizze, és ahol lehet, hatékonyabbá tegye a szakkollégiumi munkát. Így az eddigi évek pozitív elemeit megtartanák, azonban azok működését olajozottabbá tennék. Ennek kivitelezését arra tervezik felépíteni, hogy mindannyian jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek a szakkollégiumi és a hallgatói életben. A Szakkollégium tisztújítása végérvényesen azonban csak most ért a végére, ugyanis az új DB lezárta a középvezetői pályázatokat. Ezúttal négy középvezetői pozíciót hirdettek meg: az általános és gazdasági koordinátor a DB elnökének, a szakmai koordinátor a DB szakmai alelnökének, míg a PR és közösségi koordinátor a DB ügyvezető alelnökének nyújt segítséget a munka során. A pályázati anyagok értékelése után az általános és gazdasági koordinátor Haiszky Edina, a szakmai koordinátor Gönczi Róbert, a PR-ral kapcsolatos ügyekben Németh Csenge, míg a közösségi programok szervezésében Párducz Árpád fogja segíteni a DB-t.

2019. augusztus 15-én a Testvériség Szövetségének (Brotherhood Allience) nevezett, etnikai fegyveres csoportokból álló trió összehangolt támadásokat hajtott végre Mianmar Mandalay régiójában és San Állam területén, tizenöt rendőr és katona életét követelve. Azóta a szakadár terület északi részén naponta ismétlődnek az összecsapások, mindkét fél számára jelentős veszteségeket okozva, mind a harcoló felek, mind a polgári áldozatok tekintetében. A Szövetség – amely magában foglalja az Arakán Hadsereget (AA), a Ta’ang Nemzeti Felszabadítási Hadsereget (TNLA) és a Mianmari Nemzeti Demokrata Szövetség Hadseregét (MNDAA) – állítása szerint a támadásokat a Rakhine, és San Államban északi részén tapasztalt katonai agresszióra válaszul indították. A három csoport korábban már megkezdte a kétoldalú tűzszünetek kialakítását célzó tárgyalásokat a kormánnyal, amelyek lépésként szolgálhattak volna az átfogóbb békefolyamathoz. Irreális igényeik azonban aláássák a párbeszédet, a támadások pedig a kormány által javasolt feltételek – a csoportok elmúlt öt év alatt szerzett területeinek feladása – elutasítását jelentik.

Forrás: Crisis Group

A konfliktus nem napjainkban kezdődött, azonban még mindig áldozatokat követel. A san népcsoport i.sz. X. század idején érkezett a területre, ahol széles körű autonómiával rendelkeztek, a bamarok (Mianmar lakosságának többsége, „államalkotó nemzetiség”) vazallusaiként saját identitásukat, nyelvüket és hagyományaikat is megőrizték. Ez ad számukra alapot az elszakadásra, illetve a saját, San Államok kialakítására, valamint az 1948-ban kapott autonómiára vonatkozó garancia. Ebben az évben a népcsoport azzal a feltétellel csatlakozott az alakuló Burmai Unióhoz, hogy tíz éven belül felülvizsgálatra kerül az uniós szerződés, ezt követően pedig szabadon dönthetnek az önállóság kérdésében. Felülvizsgálatra nem került sor, azonban a törekvések nem csillapodtak: az ország keleti részén, az Arany Háromszög (drogtermesztésről és kereskedelemről híres-hírhedt terület Laosz, Mianmar és Thaiföld határán) dobjain pedig kialakították a San Államot, mely egyben Mianmar legnagyobb államalkotó régiója. A térségben jelentős a transznacionális szervezett bűnözői hálózatok befolyása, főként a virágzó kábítószertermesztés- és kereskedelem szempontjából.

Az augusztus 15-i támadások a mianmari katonai kiképző akadémiát, a rendőrség autópályán haladó előőrsét, egy katonai zászlóaljat és egy kábítószer-ellenőrző pontot értek, a mianmari katonaság álláspontja szerint egy korábbi drograzzia megtorlásaként. A támadások inkább a Mianmar nemzeti békefolyamata során régóta fennálló feszültségeket tükrözik a Testvériség Szövetsége tagjainak státuszát illetően. Csak a 2015-ben bevezetett országos tűzszüneti megállapodás aláírói vehetnek részt a kormánnyal folytatott politikai tárgyalásokon, melyek célja az államszövetség belső konfliktusainak megszüntetése. Az elmúlt öt év során a mianmari katonaság (és a polgári kormány is) azonban kizárta a fent említett három csoportot ebből a folyamatból, szigorú előfeltételeket teremtve az országos tűzszünet aláírásáról szóló tárgyalásokhoz.

A támadások provokatív jellege miatt a katonaság a várakozásokkal ellentétben nem a komoly megtorlásra fektette a hangsúlyt, hanem a kritikus infrastruktúra biztosítására és a kínai határhoz vezető autópálya újbóli megnyitására fókuszált, valamint meghosszabbította egyoldalúan a tűzszünetet 2019. augusztus 31-től szeptember 21-ig. A kormány delegációja folytatta a korábban kezdett tárgyalásokat a csoportokkal, üléseiket augusztus 31-én és szeptember 17-én tartották. A Testvériség Szövetsége szeptember 9-én bejelentette egy hónapos tűzszünetét, de kilátásba helyezte a megtorlást, amennyiben támadás éri. Kína, amely erős befolyással bír a határmenti területek és néhány népcsoport felett, szintén ösztönzi a párbeszédet és a feszültségek csökkentését.

A mianmari hadsereg dönthet csapásmérés mellett, noha az súlyos következményekkel járna a térség polgári lakosságát illetően, különös tekintettel Ta’ang (más néven Palaung) etnikai népességre, mely a kormányzati erők gyanúja szerint a TNLA társadalmi bázisa. Mind a mianmari hadseregnek, mind a támadásokért felelős triónak számlájára írható az emberi jogok megsértése, érkezett jelentés válogatás nélküli lövésekről, a helyi segélycsoportok és lakosság járműveit érő rajtaütésekről. Lakók ezrei menekültek otthonaikból, néhányan előzetesen tartva az áldozattá válástól, az eleve korlátozott humanitárius segítségnyújtás pedig valószínűleg nehezebbé válik.

A jövőbeli összecsapások kiküszöbölhetők lehetnek, ennek első lépése az egyoldalú tűzszünet meghosszabbítása és a Testvériség Szövetségének bejelentése saját egyoldalú tűzszünetéről, azonban a feleknek továbbra is tárgyalniuk kell a kétoldalú tűzszünet elérése érdekében. Ezen túlmenően a humanitárius segélyek biztosítása, területi kérdések rendezése, a tűzszünet térben és időben történő kiterjesztése, illetve Kína határozott fellépése csökkentheti a polgári áldozatok számát, a további erőszak valószínűségét és javíthatják a békefolyamat előrehaladását.

Az augusztus 15-én, San Állam északi részén indított támadások merészségükben szokatlannak tekinthetők, céljuk a kétoldalú tűzszüneti tárgyalások visszaállítása volt. A mianmari fegyveres erők válasza visszafogottnak tekinthető, de nem garantált, hogy nem várható megtorlás. Mindkét fél érdeke a kétoldalú tűzszünetek megvalósításához szükséges tárgyalások alapvető átgondolása, párbeszéd általi realizálása, de amíg a három fegyveres etnikai csoport nem vehet részt a békefolyamatban, a konfliktus befejezésének kicsi az esélye. Ez az elismerés elkerülhetetlennek tűnik mind a felek számára a kétoldalú tűzszünetek elérése érdekében, mind pedig annak érdekében, hogy a békefolyamat hitelesen és legitim módon haladjon előre. Mindkét félnek be kell tartania az egyoldalú tűzszünetet, és tartózkodnia kell a további támadásoktól, különösen azoktól, amelyek veszélyeztethetik a civileket. Lehetővé kell tenniük a segélyek eljuttatását a rászorulók számára, és biztosítaniuk kell, hogy a segélyezési munkavállalókat ne célozzák meg, ne veszélyeztessék őket. A kétoldalú tűzszüneti tárgyalások fellendítése érdekében a katonaságnak ki kell terjesztenie egyoldalú tűzszünetét a San Állammal szomszédos Rakhine Államra, és meg kell hosszabbítania az időtartamot.

Szerző: Györgyi Dominika

Már több mint 5 hónapja folynak tömeges tüntetések Hongkong városában, egy a helyi kormányzat által beterjesztett kiadatási törvénytervezet miatt. A törvény lehetővé tette volna, hogy Hongkong gyanúsítottakat adjon ki a kínai hatóságoknak, ezzel tüntetők szerint gyengítve a jogbiztonságot az autonóm városban. A tervezet miatt március végén kezdődtek a demonstrációk és azóta tömeges tüntetésekké és általános sztrájkká szélesedtek a nyár folyamán. A hongkongi demokrácia helyzetével elégedetlen helyi lakosok több alkalommal fontos közlekedési csomópontokat zártak le, megbénítva a várost.

A tüntetéseket ugyan a kiadatási törvény váltotta ki, de ahhoz, hogy megértsük a kínai-hongkongi konfliktust, végig kell tekintenünk Hongkong elmúlt 150 évének történelmét.

Forrás: The New York Times

Hongkong szigete 1842-ben, az ópium-háborúk eredményeképpen került brit gyarmati fennhatóság alá. A nankingi egyezmény alapján a Brit Birodalomhoz csatolták az akkor kicsi, alig lakott, kizárólag halászfalvaknak otthont adó szigetet. A gyarmat területét több körben terjesztették ki, mai méretét 1898-ban érte el, amikor Kína 99 évre bérbe adta a várost övező területeket az Egyesült Királyságnak. A kikötőváros ezután gyors fejlődésnek indult és az 1990-es évekre a világ meghatározó pénzügyi és kereskedelmi csomópontjává vált.

Hongkong elhelyezkedése, Forrás: Wikipédia

Az 1980-as években, ahogy a szerződéses idő a végéhez közeledett, tárgyalások kezdődtek a terület jövőjével kapcsolatban. A Kínai Népköztársaság nem kívánta meghosszabbítani a várost övező területek bérleti szerződését és kínai kormányzat kiemelt szándéka volt visszaintegrálni Hongkongot az országba. Számos tárgyalási kör után végül a brit kormányzat beleegyezett a teljes terület Kínához való visszacsatolásába, azzal a feltétellel, hogy Hongkong megőrizheti az addig politikai, gazdasági rendszerét, valamint az állampolgárok demokratikus jogai sem sérülnek. Az 1984. december 19-i közös kínai-brit nyilatkozat alapján Hongkong 1997. július 7-én tért vissza a Kínai Népköztársaság szuverenitása alá. A megállapodás 50 évig garantálja a korábbi politikai és gazdasági rendszer fenntartását Hongkongban, az ún. „egy ország, két rendszer” elve alapján. Hong Kong egy különleges közigazgatási övezetté vált Kínában, saját alkotmánnyal és széleskörű autonómiával.

A politikai rendszer

Hongkong Kína többi részétől egészen eltérő kormányzati rendszerrel rendelkezik. A három hatalmi ág egymástól elválasztva és a kínai kormánytól elméletben függetlenül működik. A szigetország katonai védelméért és diplomáciai kapcsolataiért a kínai központi kormányzat felelős, de ezen kívül Hongkongnak mindenben önállóságot biztosít az 1997-es kínai-brit megállapodás. A három hatalmi ág a demokratikus rendszerekhez hasonlóan oszlik el:

• Végrehajtói Tanács: a hongkongi kormány élén a kormányzó áll, aki felelős a jogszabályok végrehajtásáért, törvényjavaslatot nyújthat be és joga van feloszlatni a törvényhozást. A kormányzót az 1200 fős Választási Bizottság javaslatára, a tagjaiból választja ki a kínai központi kormányzat 5 évre.
• Törvényhozó Tanács: a hongkongi parlamentként funkcionál, törvényeket hoz, jóváhagyja a költségvetést és megbuktathatja a kormányzót. A 70 fős testületből 35 főt választhat meg a hongkongi lakosság, és 35 fő pedig a gazdaság különböző szektorait képviseli 4 évig. A képviselők kétharmada Kína-barátnak tekinthető a választási rendszer egyenlőtlenségének köszönhetően.
• A Legfelsőbb Bíróságnak és az alacsonyabb bíróságoknak jogértelmező szerepük van és az angolszász jogrendszer alapján működik. A bírókat a kormányzó választja egy bizottság javaslata alapján. A kínai törvények nem hatályosak Hongkongban.

A hongkongi kormányzat végrehajtói ága túlsúlyos és részlegesen kínai befolyás alatt áll, hiszen a választási rendszer a gyakorlatban garantálja, hogy mindig Kína-barát legyen a város vezetése. Annak ellenére, hogy elméletben többpárti demokrácia, általános választójoggal, a hongkongi lakosságnak relatíve kis beleszólása van a politikai döntéshozatalba. A döntések során többnyire a vállalatok és a kínai kormányzat érdeke érvényesül. A városban jól működő kapitalista piacgazdaság van és sok esetben a Kína kapujaként tekintenek rá a vállalatok, és ide telepítik ázsiai központjaikat. A városállam önálló pénzzel (hongkongi dollár) is rendelkezik, amely jelenleg a világ egyik legkeresettebb valutája.

A visszacsatolás első tíz évében a kínai központi kormányzat tiszteletben tartotta a megállapodást és a város tovább fejlődött, eközben azonban a város gazdasági súlya fokozatosan csökkent Kínán belül. Míg 1993-ban a teljes kínai GDP negyedét Hongkong adta, Kína robbanásszerű gazdasági fejlődésének köszönhetően mára ez az arány 3% körülire csökkent.

Hongkong gazdasági súlya Kínához viszonyítva, Forrás: Világbank

A város lakossága megosztott a Kínához való viszony tekintetében. A társadalom egyik fele támogatja a Kínával való integrációt és abban látja a stabilitáshoz és prosperitás kulcsát. A társadalom másik fele gyanakvóan tekint a kínai központi kormányzatra és az autonómia, a demokratikus berendezkedés és jogok pártján áll. Utóbbi csoport attól tart, hogy Kínához való közeledés erodálja a demokratikus jogaikat és vádak szerint az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt egyre több alkalommal próbál beavatkozni a hongkongi politikába. Kínával szemben kritikus aktivisták, könyvárusok tűntek el rejtélyesen. 2014 őszén pedig az “esernyős forradalom” keretében tüntetők szállták meg a városközpontot tüntetve a választási törvény reformja ellen. A döntés jelentős korlátozásokat vezetett be és előírta a kormányzójelölt jóváhagyását a Kínai Kommunista Párt által. A tüntetések 77 napig folyamatosan tartották lezárva a belváros számos kerületét. A kormányt számos kritika érte a rendőrség az igazságszolgáltatás “politikai eszközként” való alkalmazása miatt, aláásva ezzel a jogállamiságot a vádak szerint. Az elmúlt években egyre szaporodtak a demokrácia helyzete miatt aggódó tüntetések.

Ezután érünk el 2019. március végéhez, amikor a hongkongi kormány bejelentette a kiadatási törvény javaslatát, mely lehetőséget biztosítana, hogy hongkongi állampolgárokat adjanak át a kínai igazságszolgáltatásnak.

• Az első demonstrációkra már tavasszal sor kerültek és június 9-én tömegessé váltak, mikor több mint százezer ember vonult az utcákra tiltakozva a törvény ellen.
• Június 12: A törvénymásodik tanácsi meghallgatásán ismét százezrek tüntettek a Törvényhozó Tanács épülete előtt. A tüntetők elfoglalták a környező utcákat, amire válaszul a rendőrség könnygázt vetett be és gumilövedékekkel kezdte lőni a demonstrálókat. A rendőrség “zavargásnak” minősítette az eseményt. Számos újságírói és jogvédő szervezet jelentése szerint a rendőrség válogatás nélkül lőtt békés tüntetőkre. Számos szervezet öt követelést tettek közzé a tüntetés után:
  • A törvénytervezet teljes visszavonása
  • A békés tüntetések “zavargásokká” való minősítésének visszavonása
  • A letartóztatott tüntetők szabadon engedése
  • A rendőri túlkapások kivizsgálása és felelősségre vonás egy független vizsgálóbíróság által
  • Az univerzális választójog teljes érvényesülése
• Június 16: Carrie Lam kormányzó a tüntetésekre reagálva határozatlan időre felfüggesztette a törvény meghallgatását. Erre válaszul június 16-án – a szervezők szerint – közel kétmillió ember vett részt egy hatalmas menetben városszerte a törvénytervezet teljes visszavonását követelve. A tüntetést követően a kormányzó hivatalosan is elnézést kért a kiadatási törvény miatt kialakult helyzet nem megfelelő kezeléséért. A tüntetések szervezői ekkor már a kormányzó lemondását követelik.
• Július 1: a visszacsatolás évfordulóján ismét közel 500 ezer ember tüntetett és számos tüntető betört a törvényhozás épületébe és megrongáltak számos kínai jelképet.
• Július 21: A tüntetők és a rendőrség közötti feszültség tovább nőtt, amikor a maszkos támadók vertek össze tüntetőket a vasútállomáson. Felmerült a vád, miszerint a rendőrség burkoltan együttműködik ezekkel a csoportokkal a tüntetések megfékezésében.
• Augusztus 5: A tüntetések helytelen kezelése miatt általános sztrájkot hirdetnek a városban. A teljes városban megállt az élet, több mint 200 repülőjáratot kellett törölni a repülőtéri dolgozók munkabeszüntetése miatt. A sztrájk több alkalommal megismétlődött augusztus során. Az általános sztrájkot támogató tüntetések is kísérték.
• Augusztus közepén a Hongkonggal szomszédos Sencsen városában kezdett gyakorlatozásba a Kínai Fegyveres Rendőrség, a kínai hadsereg belső biztonságért és terrorellenes műveletekért felelős alakulata. A nyomásgyakorlás a hongkongi tüntetőknek szól, ugyanis a hongkongi kormány kérésére a kínai hadsereg segítséget nyújthat lázongások megfékezésére.
• Augusztus 18: A rendőrségi túlkapásokat elítélve – a szervezők szerint – 1,7 millió ember vonult az utcákra. Augusztus 23-én demonstrálók egy 50 kilométeres élőláncot alkotva tiltakoztak. Ekkora már a tüntetők is védőfelszereléssel érkeztek, felkészülve a rendőrség reakciójára és a tüntetések kezdenek egyre erőszakosabbá válni.
• Szeptember 4: A kormányzó végül a nyomásnak engedve visszavonta a kiadatási törvény tervezetét, azonban a többi követelés teljesítésétől továbbra is elzárkózott. Szeptemberre azonban a tüntetéseket már ezzel nem tudta megfékezni. A tüntetések továbbra is folytatódtak.
• Október 1.: Egy férfit éles lőszerrel lőttek le a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulóján kitört erőszakossá fordult tüntetések során. A rendőrség már használt korábban éles lőszert figyelmeztető lövések leadására, azonban közvetlenül tüntetők ellen még nem. A tüntetés erőszakba fordult és a rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget.

A rendőrség közel 2000 könnygáz gránátot használt fel eddig a tüntetések oszlatására, Forrás: CNN

A tüntetések hatása és a kapcsolatrendszer jövője

A tüntetések kapcsán felmerült a kínai katonai beavatkozás lehetősége, azonban a félelmekkel ellentétben egyelőre nem valószínű, hogy Kína erőszakkal leverné a tüntetéseket. A dilemma azonban ott van, hiszen a kommunista párt nem engedheti, hogy következmények nélkül hosszú ideig folytatódjanak a tüntetések. Azonban erőszak alkalmazása esetén a város gazdasága teljesen összeomlana, amibe az ázsiai piac is beleremeghet. Emellett egy kínai beavatkozás a város későbbi integrációját is megnehezítené Kína számára. A tüntetések tovább folytatódnak egy demokratikusabb Hongkongért és egyelőre nem látszik mi fog véget vetni a kialakult helyzetnek.

Izrael politikai viszonyainak aktualitásai

Izrael Állam a közel-keleti térség egyik legmeghatározóbb hatalma, bel- és külpolitikai lépéseinek hatása sok esetben túlmutat a régió belső viszonyain. Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy nem sikerült véget vetni a lassan egy éve tartó kormányválságnak, hiszen a szeptember 17-ei választások ugyancsak patthelyzettel zárultak és egyik nagyobb politikai tömb sem rendelkezik stabil többséggel a Knesszetben. A belpolitikai felfordulásnak közel sem látszik még a vége, hiszen a Benjamin „Benny” Gantz vezette Kék-Fehér centrista párt kizárta a Benjamin Netanyahuval való koalíciókötés lehetőségét, valamint a kormányválságot kirobbantó Avigdor Liberman továbbra sem hajlandó egyik politikai tömb mögé állni.

A kampány során Netanyahu politikai kommunikációjában erősen épített a nacionalista retorikára, valamint szövetséget kötött az arányos választási rendszer miatt kissé felülprezentált vallásos-cionista pártokkal. Kampányának egyik központi eleme a telepesmozgalom jelene és jövője volt, amellyel kapcsolatban elég határozott álláspontot képviselt és több alkalommal is rövidtávon kilátásba helyezte a ciszjordániai telepek, valamint a Jordán-folyó völgyének annektálását. Első pillantásra logikus lépésnek tűnhet, hiszen a nemzetközi diplomáciai környezet kedvezőnek tekinthető Izrael számára. A Trump-adminisztráció, amely ígérete szerint a napokban hozza nyilvánosságra Jared Kushner béketervét a palesztin-izraeli konfliktusra vonatkozólag, eddig is támogatólag állt a Netanyahu-adminisztrációhoz. Az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan bejelentette, hogy végrehajtják a Kongresszus 1995-ben hozott törvényét az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, valamint Donald Trump elismerte a Golán-fennsík 1981-es izraeli annektálását. Ciszjordánia kapcsán azonban több szempontból is bonyolultabb helyzet áll fent, ezt jelzi hogy Netanyahu közel sem bírja a Trump-adminisztráció feltétlen támogatását ezen törekvése kapcsán.

Izrael Ciszjordániával és a Palesztin Hatósággal kapcsolatos politikája túlmutat a történelmi Palesztina határain, hiszen a palesztinokat érintő lépések a csökkenő tendenciák ellenére még bizonyos mértékben minden arab államra hatással vannak, de a Sziklamecset kapcsán akár az egész iszlám civilizáció érintettségét is vizsgálni szükséges. A történelmi fejlődésnek és az Izrael megalapítása óta különböző intenzitással zajló arab-izraeli konfliktusnak köszönhetően egy rendkívül összetett és éppen ezért megfelelő óvatosággal kezelendő területté vált Ciszjordánia. Egy radikális izraeli lépés „berobbanthatja” a térségben zajló feszültségeket és negatív hatással lehet a stabilizálódó arab-izraeli kapcsolatokra az arab társadalom politikai nyomása okán.

A modern telepesmozgalom történetének rövid áttekintése

Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem az első arab-izraeli háború után a Jordán Hasemita Királyság része volt, amelyet 1967-ben foglalt el Izrael a hatnapos háború során. A területek, különösen Kelet-Jeruzsálem okkupációja alapvető hatással volt mind az izraeli politikára, mind pedig a társadalomra. Egyfajta euforikus érzés töltötte el az izraeli zsidóságot, sokan egy messianisztikus kor kezdeteként tekintettek rá, amelyben a zsidók visszatérhetnek őseik földjére és felépíthetik a Harmadik Templomot. Ennek, a Gush Emunimnak nevezett vallásos-nacionalista mozgalomnak volt prominens személye Zvi Yehuda Kook rabbi, aki határozottan szorgalmazta a zsidó telepesek Ciszjordániába költözését és a területek annektálását. A mozgalom hatására a hetvenes években megjelentek az első izraeli telepesek az 1967-es határokon túl Jeruzsálemben és a környező területeken. A telepesmozgalom és a belpolitika kölcsönhatásának eredményeképpen a hetvenes évek végére politikai irányváltás következett be Izraelben és egyre inkább teret nyert a jobboldali diskurzus, amelyet tovább erősített a Szovjetunió összeomlása után lezajlott oroszajkú és nacionalista zsidó alija, azaz bevándorlás. A jobboldali kormányok felkarolták a telepesmozgalmat és elkezdték támogatni a megszállt területekre (ideértve a gázai övezetet és a Golán-Fennsíkot, illetve rövid ideig a Sínai-félszigetet is) a bevándorlást. A Menachim Begin vezette első jobboldali ciklus (1977-81) során a telepesek jelentős állami hátteret kaptak, kedvező hiteleket és infrastrukturális beruházásokat. A kormányzati támogatásnak köszönhetően 1983-ra Ciszjordánia területének 42 százaléka, valamint Gáza 31 százaléka izraeli ellenőrzés alatt állt. Az izraeli telepesmozgalom és az izraeli politika radikalizálódása 1987-ben az első intifáda, azaz általános felkeléshez vezetett a palesztinok körében, amely rengeteg áldozatot követelt mindkét oldalon. A telepesmozgalom történetében 2005 egy meghatározó töréspont, hiszen az arab-izraeli békefolyamat részeként Izrael kivonult a gázai övezetből és ezzel együtt felszámolta a telepeit is.

A modern telepesmozgalom helyzete napjainkban

Ciszjordániát a megszállás következtében három területre osztották: az „A” zóna a Palesztin Hatóság közel teljeskörű irányítása alatt áll, saját közigazgatással és biztonsági struktúrával rendelkeznek. A „B” zónába tartozó területek a Palesztin Hatóság közigazgatása alá tartoznak, de a biztonságért az izraeli biztonsági erők felelnek. A „C” zóna lakossága teljes egészében izraeli katonai igazgatás alá tartozik. Jelenleg hozzávetőlegesen félmillió (egymásnak ellentmondó források alapján 400 és 650 ezer fő között mozog) telepes él a megszállt területek „B” és „C” zónájában, akik az izraeli biztonsági erők védelmét élvezik. Az izraeli kormány szempontjából két típusba lehet sorolni a telepeket: legális, a kormány támogatását bíró és illegális, a kormány támogatása nélkül létrejött és működő telepekre. Jellemző azonban, hogy a politikai vezetés utólag ismeri el a korábban illegálisan létrejött telepeket, így legalizálva saját szempontjukból őket. A telepek folyamatos bővülését rendkívül sérelmezi a Palesztin Hatóság, továbbá a nemzetközi közösség is elítéli és a békefolyamat aláásásaként határozzák meg.

Forrás: The Israeli Information Center for Human Rights in the Occupied Territories

A telepesmozgalom dinamikáját számos tényező határozza meg. A már kifejtett vallási és nacionalista indokok mellett további gazdasági, társadalmi és védelempolitikai okai vannak a telepek folyamatos bővülésének. Talán a legkézzelfoghatóbb és leghétköznapibb probléma, ami a megszállt területekre való vándorlást indukálja, az Izrael Állam lakhatási problémája. Sok család már szimplán nem engedheti meg magának, hogy Tel-Avivban vagy Jeruzsálemben éljen, ezért kihasználva a kedvező állami hitelkonstrukciókat és támogatásokat inkább Ciszjordániába költöznek. Egy másik tényező az izraeli társadalomban húzódó vallásos-szekuláris törésvonal. Sok háredi (vallásos) zsidó nehezen tudja elfogadni Izrael Állam szekuláris működését, ezért inkább a megszállt területekre „menekülnek”, ahol könnyebben fenn tudják tartani a vallási egységét a közösségüknek.

A fentiek csupán egy-egy szeletei annak a teljes folyamatnak, amelynek következtében a telepesmozgalom évről-évre dinamikusan fejlődik és bővül. Ha távolabbról, az izraeli biztonságpolitika szempontjából vizsgáljuk meg a telepesmozgalmat, akkor láthatjuk jól illeszkedik a hosszútávú stratégiába, amely garantálja Izrael Állam létezését. A telepek létezése lehetőséget teremt arra, hogy annektálásukkal bővítsék Izraeli stratégiai mélységét, amely egy rendkívül sebezhető pontja az ország védelmi struktúrájának és nagy kockázatot jelent. Ez a biztonságpolitikai összefüggés részben magyarázatot ad a mindenkori kormányzat eltérő mértékű, de állandó támogatására.

A telepesmozgalom perspektívái Ciszjordánia vonatkozásában

Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket a telepesmozgalom jövőjét illetően négy opciót lehet felvázolni (amennyiben elvetjük a statikus állapotot). A képzeletbeli skálán leegyszerűsítve két radikális és két mérsékelt forgatókönyvet lehet felrajzolni: Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása rövidtávon a telepek által vagy csupán a telepesmozgalom óvatos támogatása a „lassú víz partot mos” elv alapján, amellyel középtávon lehet számolni a területek annektálásával. A skála másik végén található opció a ciszjordániai telepek felszámolása és a telepesek kitelepítése a területekről a 2005-ös gázai kivonuláshoz hasonlóan vagy pedig óvatos bel- és külpolitikai kompromisszumokkal kormányzati kihátrálás a telepesmozgalom mögül.

A fentiek közül a legvalószínűtlenebb opció a telepesmozgalom radikális, azonnali felszámolása. Egy ilyen törekvés rendkívül magas politikai és társadalmi feszültségeket okozna Izraelben. Ellentétben 2005-el és Gázával, Ciszjordániában nagyságrendekkel több zsidó él jelenleg, továbbá a judaizmus szempontjából olyan kiemelt területekről van szó, mint Kelet-Jeruzsálem vagy Hebron. Kizártnak, de legalábbis elhanyagolható valószínűségűnek tekinthető, hogy bármely zsidó politikai párt vagy csoport ezirányú törekvéseket valljon magáénak.

Nagyobb valószínűséggel bír, de a jelenlegi belpolitikai és nemzetközi környezetben mégsem reális forgatókönyv az izraeli kormány kihátrálása a telepesmozgalom mögül. Az izraeli társadalom már sokkal kevésbé hisz a békefolyamat sikerének lehetőségében és kétséges, hogy hajlandó lenne kompromisszumokra a palesztinokkal szemben. Ezt a tendenciát tovább erősítette a kormányválság erősen biztonságiasított kampánya. A nemzetközi környezet sem kedvez a palesztin-izraeli békefolyamatok jövőjének, hiszen jelentősen enyhült az Egyesült Államok ezirányú nyomása, továbbá a palesztin kérdés kezdi elveszíteni központi szerepét az arab-izraeli nemzetközi kapcsolatokban.

Noha a kampányban számos alkalommal felmerült Benjamin Netanyahu részéről és látszólag minden körülmény adott a telepek és a kapcsolódó területek annektálásához, egy ilyen lépés súlyos következményekkel járhat a régió biztonságára nézve. A palesztin-izraeli konfliktus jelenleg sem tekinthető kifejezetten békésnek: a gázai övezetből továbbra is heti szinten hajtanak végre rakétacsapásokat izraeli területekre, ahogyan Ciszjordániában is eltérő intenzitással, de folyamatosan végeznek több esetben már a terrorizmusba hajló akciókat a palesztinok az izraeliek ellen. Mindeközben az iráni-izraeli vetélkedés keretében a Libanonban működő és jelentősen megerősödő Hezbollah is növekvő kockázatot jelent Izrael biztonságára nézve. Ebben a feszült biztonsági helyzetben Ciszjordánia egy részének vagy egészének annektálása szikraként lobbanthatja be a palesztin, valamint környező arab társadalmakban lévő feszültségeket és olyan incidensekhez vezethet, amelyek akár konfliktussá is eszkalálódhatnak.

A Jordán völgyének annexiójának terve. Forrás: Times of Israel

Az utolsó, és leginkább valószínűsíthető forgatókönyv hogy nem változtatnak érzékelhető mértékben a telepesmozgalom kormányzati támogatásán és a kormányválság rendezése után finomítani fogják az annektálásra tett ígéreteket a koalíció együttműködésének keretében. Fontos tényező itt a Trump-adminisztráció Jared Kushner által jegyzett hamarosan napvilágot látó béketerve és annak részletei. Amennyiben az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elengedi a kétállami megoldás preferálását, az hozzájárulhat az annexió politikai konszenzussá válásához (legalábbis a zsidó pártok körében) és a telepesmozgalom kormányzati támogatásának megerősödéséhez.

Összefoglalás

Összeségében ha egy tendenciát szeretnénk megállapítani a telepesmozgalomra és ehhez kapcsolódóan Ciszjordániára vonatkozólag, akkor a békefolyamat (és ezzel együtt a Palesztin Hatóság) óvatos és lassú „kivéreztetése” a legnagyobb valószínűséggel rendelkező forgatókönyv. Amennyiben a jelenlegi körülményekben (közel feltétlen amerikai támogatás, arab-izraeli geopolitikai közeledés, a palesztin érdekérvényesítés háttérbe szorulása, Irán elleni nemzetközi fellépés) nem következik be gyökeres változás, úgy akár középtávon is elképzelhető Ciszjordánia izraeli annektálása. Egy dolog biztosan megállapítható: egy újabb generáció fog felnőni véres konfliktusokon keresztül, ez pedig kizárja azt hogy valós és tartós béke alakuljon ki a Közel-Keleten.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium szeptember 17-én tartotta meg a NATO alapításának 70. évfordulója alkalmából megrendezett konferenciát. A rendezvényt – mely Petróczki Márk, Fodor Márk Joszipovics és Asztalos Máté főszervezésével jött létre – Kaló József Tanár Úr nyitotta meg. A megnyitó beszédében kiemelte, hogy azért is különleges az idei évforduló, mert Magyarország is most ünnepli a szövetséghez való csatlakozásának 20. évfordulóját is. Kiemelte, hogyha megnézzük az emberiség történelmének mindenféle típusú szövetségeit, kijelenthető, hogy egy ilyesfajta együttműködés átlagban 20 évet élt meg, mellyel szemben a NATO immáron „nagypapakorba” ért. Jens Stoltenberg főtitkár szavait idézve „a NATO a világtörténelem legsikeresebb szövetségévé vált”.

Az előadók sorát Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes nyitotta meg, aki a NATO megszületésének témáját járta körbe. Véleménye szerint két fő üzenete van a 70 éves évfordulónak, méghozzá, hogy a szövetség a megalakulásakor ugyanolyan vitákkal volt terhelt, mint ma, és egy örökérvényű idézet Lord Ismay-tól, méghozzá, hogy a NATO célja „az oroszok távoltartása, az amerikaiak benntartása és a németek lenyomása” (1952). Előadásában részletesen elemezte az együttműködés létrejöttének előzményeit, okait és szakaszait, egészen 2001-ig bezárólag, amikor is a terrorizmus elleni védekezés jegyében a szervezet globális, nem csak regionális rendszerűvé vált.

Az első blokk második előadását Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes tartotta, témája pedig a szövetség fejlődésének egyes szakaszai voltak. Kiemelte, hogy a jelenlegi megállapodások szerint négy kiemelhető szakasza volt eddig a NATO-nak, a negyedik pedig 2014-ben kezdődött a Krím annexiójával és az ISIS terrorszervezet felemelkedésével. A szakaszok elemzésével folyamatosan bemutatta hogyan változtak a stratégiák az évtizedeken át, egészen addig, míg a 70. évfordulóra immáron 70 taggal rendelkezik az együttműködés.

A szakasz utolsó előadását az egyik szervező, Petróczki Márk tartotta. A szakkollégium diákbizottságának ügyvezető alelnöke modern kérdésekkel kapcsolatban tartotta meg előadását, melyben többek közt arra is kereste a választ hogyan jön Magyarország képbe a szövetség egészében. Előadásában kiemelte, hogy a NATO egyediségét az adja, hogy „nem valaki ellen, hanem valaminek a védelmében jött létre”. Az ügyvezető alelnök zárta az első blokkot is egyben.

Forrás: Szilágyi Dénes

A második blokk első előadását Dr. Balogh István biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkár adta, aki hazánk NATO-s tapasztalatait próbálta összefoglalni. Megállapította, hogy Magyarországra általánosan a pozitív trend a jellemző biztonságpolitika terén, de még van hová fejlődnünk. Ennek oka, hogy országunk a kezdetek kezdete óta igyekszik a „jó tanuló” pozícióját felvenni a szövetségben, így például a missziós szerepvállalásaink erőn és szerepen felüli vállalásával egyfajta jó renomét sikerült kiépíteni. Megállapította ugyanakkor, hogy a korábbi szisztémák elkopásával hazánknak új, modern védelmi szervezési feladatai lettek kilátásba helyezve az utóbbi időkben. A helyettes államtitkár a percepcionális és a gazdasági elemek jelentőségére is felhívta a figyelmet. Szó esett a magyar nemzeti érdekérvényesítésről is, így az ukrán helyzetről (így a kijevi vezetés közeledésének blokkolásáról és ennek okairól is) és a „likeminded groupokról” is szó esett.

A blokkot Prof. Dr. Kovács László dandártábornok folytatta a magyarországi kiberbiztonság témájával kapcsolatos prezentációjával. Kiemelte, hogy a kibertér az utóbbi időkben jelentős átalakuláson esett át, szellemesen megjegyezte, hogy „a témája ma már olyan mint a magyar foci: mindenki ért hozz, vagy legalábbis azt hiszi, hogy ért”. Megjegyezte, hogy miközben egyre nagyobb és jelentősebb a globálisan összekapcsolt információs rendszerek hálója, Magyarországnak továbbra sincsen egységes, új kiberstratégiája, melynek létrehozását a dandártábornok úr kilátásba helyezte előadásában. Létrejöttének hangsúlyát azzal húzta alá, hogy a kibertérben megjelenő manipuláció mértéke a 2007-es Észtország elleni kibertámadás óta drasztikusan megnőtt. Pozitívumként Kovács László kiemelte, hogy a Magyar Honvédség nemrégiben létrehozott egy kiberakadémiát is a helyzet kezelésére.

A második etapot Szabó Albert zárta, aki a „NATO és Magyarország 20 éve” c. előadás keretei közt a modernizációba és a szervezet védekezési szervezési szisztémájába engedett betekintést. Kiemelte, hogy magyar szempontból a szövetség legnagyobb kihívásai ma Oroszország agresszív fellépése, illetve a Közel-Kelet és Észak-Afrika 2011 óta tartó destabilizációjának eredményeképp létrejött migrációs fenyegetés. Az előadás hátralévő részében a Zrínyi 2026 honvédelmi- és haderőfejlesztési programnak a bemutatásáról esett szó.

Forrás: Szilágyi Dénes

Az utolsó blokkot Dr. Németh Gergely védelempolitikáért felelős helyettes államtitkár beszéde nyitotta meg. A helyettes államtitkár a NATO modern kérdéseiről, konfliktusairól és elvi vitáiról gondolkodott az audienciával. Németh Gergely kiemelte, hogy alternatíva nélkül jelenleg a NATO a legjobb katonai szövetség a világon, mely megszüntette a határain belül a konfliktusokat és a határain kívül is sikeres. Megemlítésre került az is, hogy az utóbbi időkben egyre erősebbek a NATO-n belül azok a hangok, melyek szerint a belügyminisztériumokat a közös kül- és biztonságpolitika szintjére kéne emelni a szövetségben.

A sort Dr. Csiki Varga Tamás folytatta, aki feltette a kérdést: „adottság-e, hogy a NATO velünk van és itt lesz-e az USA mindig, amikor szükségünk van rá?”. A kérdéskör esszenciájának a fiatalabb generációk tanítását tartotta az előadó. „Meg kell tanítanunk a diákoknak az együttműködés értéktöbbletét!” – jelentette ki.

A nap utolsó előadója végül az egyik másik szervező, Fodor Márk Joszipovics, szakkollégiumunk diákbizottságának tagja volt. A Suwalki-folyosó jelentőségéről szóló előadás központi gondolata az volt, hogy egy esetleges NATO-Oroszország háború esetén egy speciális fojtópont lehetne a rövid vonal, mely az egyetlen módja lenne a Baltikum megvédésének.

A rendezvény végén Kaló József Tanár Úr megköszönte a Szakkollégium munkáját, külön kiemelve a három szervező személyét, majd lezárta a konferenciát.

Szöveg: Gönczi Róbert
Fotó: Szilágyi Dénes

2019. 08. 02. – Az Észak-atlanti Tanács nyilatkozata az INF-szerződés megszűnéséről (Haiszky Edina Julianna)

Augusztus 2-án az Észak-atlanti Tanács nyilatkozatot adott ki az INF-szerződés megsértéséről alkotott álláspontjáról. Eszerint Oroszország a mai napig megsérti az INF-szerződésben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) foglaltakat, hiába kötelezte magát annak betartására az Amerikai Egyesült Államokkal közösen. Emellett egy, a szerződés határidejének lejárta utáni hat hónapra vonatkozó, úgynevezett végső kötelezettség értelmében tiszteletben kellene tartaniuk a dokumentumban foglaltakat.

A folyamatos  orosz kötelezettségszegésre hivatkozva mondta fel az Egyesült Államok is a szerződést, mellyel a NATO-tagállamok és szövetségeseik is egyetértettek.

A mostani nyilatkozat alapján egyedül az Oroszországi Föderációt terheli a felelősség a szerződés megszűnése miatt, mivel semmilyen hajlandóságot és együttműködést nem mutatott a kialakult helyzet megoldására. Ezen állapot pedig tarthatatlan a nemzetközi közösség számára, így a NATO, összes tag- és szövetséges államának egyetértésével, fel kíván lépni az orosz fenyegetéssel szemben, és ehhez egy összehangolt intézkedéscsomagot szándékozik bevezetni.

Ennek jegyében továbbra is kulcsfontosságúnak tartják a nemzetközi fegyverzetellenőrzési, leszerelési, és non-proliferációs megállapodásokban foglaltak tiszteletben tartását, mivel ezek biztosítják  az euroatlanti biztonság alapját. A nyilatkozat szerint a NATO törekedni fog a konstruktív kapcsolat kialakítására Oroszországgal, amennyiben ezt az orosz intézkedések is lehetővé teszik.

Partnerkapcsolatok

2019. 08. 08. – A NATO Főtitkára Ausztráliába és Új-Zélandra látogatott (Gönczi Róbert)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára lerótta tiszteletét Canberrában, az Ausztrál Háborús Emlékműnél augusztus 8-án, az Ausztráliát és Új-Zélandot érintő hivatalos látogatása alkalmával. Stoltenberg egy koszorút helyezett el az ausztrál katonák és a háborúban elesettek emlékére. Később a Főtitkár részt vett a Regionális Biztonság Intézményének és az Ausztrál Nemzeti Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóközpontjának eseményén.

Szerdán Sydneyben Stoltenberg Scott Morrison miniszterelnökkel, Marise Payne külügyminiszterrel, illetve Linda Reynolds védelmi miniszterrel találkozott, ahol aláírásra került egy megújított együttműködési szerződés a NATO és Ausztrália között a HMAS Hobart fedélzetén. “Ausztrália egy kiemelten fontos szövetséges”  – fogalmazott a Főtitkár, kiemelve az ország afganisztáni és iraki vállalásait. Stoltenberg továbbá hangsúlyozta beszédében a sydney-i Lowy Intézménnyel való együttműködés fontosságát.

Kedden a Főtitkár Wellingtonba, Új-Zéland fővárosába látogatott, hogy ott tárgyalásokat folytasson Jacinda Ardern miniszterelnök-asszonnyal. A Főtitkár megköszönte Ardernnek Új-Zéland kiemelkedő közreműködését a terrorizmus elleni küzdelemben, köztük az ország jelentős szerepét a NATO afganisztáni kiképző missziójában, ahová szakértőket küldtek a helyi női jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Emellett megbeszélést folytatott Winston Peters miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, valamint Ron Mark védelmi miniszterrel. Stoltenberg a napot egy beszéddel zárta a Victoria Egyetem Stratégiai Kutatóközpontjában.

Hétfőn Christchurchben Stoltenberg meglátogatta az Al Noor mecsetet, ahol virággal tisztelgett az áldozatok előtt, akik idén márciusban vesztették életüket az ott történt támadásban. A helyi muszlim közösség tagjaival is találkozott, akik irányába kifejezte szolidaritását és őszinte részvétét.

Fejlesztés és innováció

2019. 08. 19. – Elindult a NATO új Innovációs Kihívása a vállalkozók és feltalálók számára

Augusztus 19-én, hétfőn indult el a NATO Innovációs Kihívása, mely témája a “Vezetőképzés optimalizálása” címet viseli. A verseny célja a magánszektor fejlesztőinek (vállalkozók, mérnökök, tudósok) bevonása, hogy új, kreatív és hatékony módon válaszoljanak a NATO-t érintő biztonsági kihívásokra, potenciális válsághelyzetekre.

A Kihívás során a Szövetség megoldást keres arra, hogy minden szinten felkészítse a vezetőket az összetett, gyorsan változó helyzetekben történő döntéshozatalra. A kihívás érinti a vezetői képességek, új döntéshozatali megoldások, ember és gép viszonyának témáit, hasznosítva a legújabb technológiákat, felhasználva az információs környezetből származó adatokat.

A Kihívást a NATO Innovációs Központja vezeti, mely egyben egy virtuális és fizikai együttműködési platform, mintegy 3000 szakértőt egyesít világszerte, munkája pedig a Szövetség segítése a nyílt innováció és a magánszektorral való partnerség fellendítésében.

2019. 08. 29. – A NATO helyettes főtitkára a klímaváltozásról és -védelemről beszélt Helsinkiben (Szilágyi Laura)

Rose Gottemoeller, helyettes főtitkár Helsinkibe látogatott, hogy részt vegyen az EU védelmi minisztereinek informális találkozóján. Egy, a klímaváltozás és a biztonság kapcsolatáról szóló tanácskozás során kiemelte, hogy a klímaváltozás nagyban befolyásolja a szövetségesek és a partnerországok biztonságát.

Gottemoeller emellett felvázolta, hogy a NATO öt különböző módon próbálja megragadni a klímaváltozás globális jelenségét, melyek a következők: stratégiai analízis; a tudományos együttműködés támogatása; az energiatakarékosság és környezetvédelem beépítése a hadsereg életébe; az ellenállóképesség kiépítése természeti katasztrófák esetére; valamint a képességtervezés.

Regionális politika

Emmanuel Macron, francia elnök és Leo Varadkar, ír miniszterelnök bejelentették, hogy nem fogják megszavazni az EU-ban a MERCOSUR-ral létrejött szabadkereskedelmi egyezményt, amíg Brazília nem tesz lépéseket a lángoló amazóniai esőerdő megvédése érdekében. A francia elnöki hivatal munkatársa szerint Brazília elmúlt hetekben tanúsított tevékenységéből Macron elnök azt a következtetést tudta levonni, hogy Bolsonaro elnök a júniusi G20-csúcson nem az igazat mondta neki Brazília környezetvédelemhez való hozzáállásával kapcsolatban. Az elnöki hivatalnok hozzátette, az elmúlt hetek eseményeiből látszik, hogy a brazil kormány nem tartja tiszteletben a klímaváltozás megfékezését célzó követelményeket, és nem tesz konkrét lépéseket a biodiverzitás fenntartására. Macron és Bolsonaro elnökök személyeskedésbe torkolló vitába is bonyolódtak a G7-es csúcstalálkozót követően, ahol szintén napirendre tűzték az amazonasi esőerdő problémáját. 

A MERCOSUR (Dél-amerikai Közös Piac) 1991-ben jött létre, jelenleg 4 tagja van: Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay, székhelye Montevideóban található. 20 évnyi tárgyalássorozat után sikerült tető alá hozni az EU-val kötendő egyezményt, melynek megakadályozásához Franciaországnak és Írországnak további tagállamok nemleges szavazataira lesz szüksége az uniós szavazáskor, hogy blokkoló kisebbséget tudjanak biztosítani. Az ír kormányzat a környezetvédelmen túl tart az olcsó dél-amerikai marhahús beáramlásától is, mely veszélyeztetné az ír farmerek megélhetését.

Brexit

A brit kormányzó Konzervatív Párt parlamenti többsége tovább csökkent, miután a Brecon és Radnorshire körzetben tartott választáson elvesztettek egy mandátumot. A kormánykoalíció többsége a parlamentben így egy főre csökkent le (320–319). A mandátumot a Brexit-ellenes, ellenzéki Liberális Demokrata Párt jelöltje kapta meg. 

Az újonnan hivatalba lépett Boris Johnson kormányfő támogatottsága a parlamentben eddig sem volt kimagasló, köszönhetően annak, hogy a miniszterelnök támogatná a megállapodás nélküli kilépést is. A szintén augusztusi hónapban lezajlott G7-csúcson pedig Johnson biztosította Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét, hogy még ez év október 31-én mindenképp kilépnek az Unióból, a körülményektől függetlenül.  A megállapodás nélküli kilépést az alsóház korábban már elutasította, ugyanakkor Theresa May, korábbi kormányfő által az EU-val letárgyalt kilépési megállapodást korábban háromszor szintén leszavazták a képviselők, ami végül May bukását okozta. 

Donald Tusk és Boris Johnson, Forrás: metro.co.uk

A legtöbb ellenérzést az ír–északír határ kérdését megoldani kívánó tartalékmegállapodás (ún. “backstop”) keltette, amely a vámunióban tartaná a szigetországot addig, amíg nem sikerül a hosszú távú gazdasági kapcsolatokról megegyezni az Unióval. A “backstop” célja az, hogy ne kerüljön visszaállításra a fizikai határellenőrzés az ír–északír határon, ezzel biztosítva a békét és stabilitást az Ír-szigeten.

Augusztus közepén kiszivárgott az „Operation Yellowhammernek” nevezett dokumentum, amely leírja, hogy mire számít a brit kormány rendezetlen kilépés esetén. A The Sunday Times című konzervatív lap birtokába került kormányzati dokumentum alapján a brit lakosság és a vállalkozások nagyon kis mértékben vannak csak felkészülve egy rendezetlen kilépés következményeire. A kormány szerint az utas- és áruforgalomban jelentős fennakadásokat okozna a vámellenőrzés visszaállítása, ugyanis a Csatornán átkelő tehergépjárművek 85%-a nem lenne felkészülve a francia vámellenőrzésre. Az ellenőrzések miatt komoly késések és torlódások alakulhatnak ki, amelyek veszélyeztetik az üzemanyag-, gyógyszer- és élelmiszer-ellátást. Továbbá az ír határon visszaállított fizikai határzár komoly tüntetéseket generálna, amelyek könnyen lezárhatják az utakat. A jelentés a rendészeti szervek jelentős megerősítését, illetve komoly financiális és fizikai tartalék felhalmozását javasolja a kritikus termékekből.

Boris Johnson szándéka ezért az, hogy az 585 oldalas megállapodásból csak az említett backstop kerüljön ki. A miniszterelnök elképzelései szerint a helyébe számos megállapodás lépne, amelyek lefedik az élet valamennyi területét, és az EU-sztenderdekhez közeli szabályozást tartanának meg Észak-Írországban. Mindehhez pedig egy hosszabb átmeneti időszakra is szükség lenne a kormányfő szerint. A stratégia lényege, hogy miközben elkerülik a fizikai határellenőrzés visszaállítását a határon, a brit külpolitika visszakapja a lehetőséget, hogy önálló kereskedelmi megállapodásokat kössön a világ többi országával, amit a vámunióban nem tehet meg. A hosszabb átmeneti időszak pedig azt is jelentené, hogy az Egyesült Királyság továbbra is fizeti az uniós hozzájárulását és nem fog hiány keletkezni az EU 2014-2020-as költségvetésében. 

A brit kormányfő tervét a backstop újratárgyalására elutasította Michael Barnier, az Európai Unió brexitügyi főtárgyalója. Barnier szerint: “ez a maximális rugalmasság, amit az EU ajánlhat egy olyan országnak, amely nem EU-tagállam.”
Az ír külügyminiszter, Simon Coveney szintén kritizálta Boris Johnson döntését, véleménye szerint a tartalékmegoldás helyett semmilyen érdemi alternatívát nem terjesztett elő.

“(…) nagyon egyértelmű és világos álláspontot vázolt fel, de ez egy teljesen ésszerűtlen álláspont, amelybe az Európai Unió nem mehet bele, és ezt ő is tudja.” – nyilatkozta Coveney. Boris Johnson az időkeret szűkössége és a tárgyalások nehézsége miatt utolsó pillanatos megállapodásra számít. 

A brit kormányfő stratégiájának másik fontos eleme, hogy további nyomást helyez a Parlamentre azáltal, hogy megkérte II. Erzsébet királynőt, hogy hosszabbítsa meg a parlament szokásos szeptember 13-tól október 8-ig tartó szünetét. Boris Johnson terve értelmében a parlamenti ülésszak szeptember 9-től szünetelne egészen a királynő október 14-i beszédéig.

 

A sötétkék színnel jelzett napokon ülésezik a parlament, Forrás: BBC

Az alábbi ábrán látható, hogy ez a manőver rendkívül kevés időt hagy a parlamentnek arra, hogy beavatkozzon a Brexit folyamatába, ugyanis a képviselők csak szeptember 3-án ülnek össze az ülésszak nyári szünetéről, és így néhány napjuk marad bármilyen döntést hozni a parlament felfüggesztése előtt. A kormányfő szándéka ezzel az, hogy megakadályozza a parlamentet abban, hogy befolyásolja, és adott esetben megállítsa a Brexit-folyamatot. 

A parlament felfüggesztése komoly ellenállást váltott ki az ellenzéki képviselőkből, akik egyenesen egy „alkotmányos merényletnek” bélyegezték azt és félnek, hogy Johnson ezen lépése a megállapodás nélküli kilépés felé sodorja az országot. Több képviselő bírósághoz fordult a felfüggesztés megakadályozása érdekében, azonban az eszköz eredménye kérdéses, ugyanis a királynő döntését nem bírálhatja felül egyetlen bíróság sem. A kormányfő kezdeményezését elítélő petíció is indult a parlament oldalán, amelyet augusztus 31-ig több mint 1,65 millióan írták alá. 

Szankciós politika

Az Európai Unió és tagállamai egyhangúan támogatják az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének azon javaslatát, amely fegyverszünetet javasolna a líbiai harcoló felek számára az Aid-el-Adha alkalmából. Az EU felszólított minden érintett felet, hogy tartózkodjanak a sűrűn lakott területek elleni katonai támadástól, mert azok háborús bűncselekménynek minősülnek, és a nemzetközi humanitárius jogot megszegő személyeket minél előbb bíróság elé kell állítani. További rendelkezések alapján be kell szüntetni kórházak és mentőautók elleni támadásokat, valamint biztosítani kell a humanitárius és az egészségügyi tevékenységet végző személyzet biztonságát, illetve óvniuk kell a nemzeti infrastruktúrát. Az Európai Unió tagállamai felszólítják az ENSZ-tagállamokat – az ENSZ BT 2441. számú határozatával összhangban – a fegyverembargó betartására. A folyamatos harcok és terrorcselekmények az egész régióra ártó hatást gyakorolnak, tovább növelve a dezinformáció és álhírek terjedését. Az Unió felszólítja a feleket, hogy nyilvánosan határolódjanak el a harcokban résztvevő bűnözőktől, terroristáktól, beleértve az ENSZ jegyzékében szereplő személyeket is.

Szomszédságpolitika

Az Európai Bizottság közleményt adott ki, melyben csatlakozik a Nemzetközi Ifjúsági Nap ünnepléséhez. A közleményt aláírta Neven Mimica, a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős biztos, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, a készségekért és a munkaerő-mobilitásért felelős biztos, Marianne Thyssen, Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és sportügyi biztos, valamint a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos, Mariya Gabriel. A közleményben kiemelik az EU elköteletelezettségét az ENSZ 2030-ig tartó menetrendjének megvalósítására, beleértve az abban szereplő 17 fenntartható fejlődési célt. 

Augusztus 16-án az EU tanácsadó missziójának (EUAM) vezetője, Antti Hartikainen megbeszélést folytatott az Ukrajna Állami Vámszolgálatának (SCS) vezetõjével, Maksym Nefyodovval. Antti Hartikainen átadta az emberi erőforrás menedzsment (HRM) stratégiát, melynek a kidolgozásában az EUAM segített, és reméli, hogy ez központi szerepet játszik mindkét fél közös tevékenységeiben az elkövetkező hónapokban.

Az Európai Unió grúziai küldöttsége és az EU grúziai missziójának vezetője augusztus 7-én nyilatkozatot adott ki az Oroszország és Grúzia közötti konfliktus 11 éves évfordulója alkalmából. A nyilatkozat szerint az elmúlt 11 évben Oroszország nemcsak fenntartotta, hanem növelte a katonai jelenlétét Abháziában és Dél-Oszétiában, ezzel megsértve a nemzetközi jogot és a 2008. augusztus 12-i megállapodás szerinti kötelezettségvállalásait. A konfliktus által sújtott lakosság alapvető emberi jogait továbbra is megsértik; többek között a mozgás szabadságát a határátkelőhelyek ideiglenes bezárásával, jogtalan fogva tartással és a menekültek biztonságos visszatéréshez való jogának korlátozásával. Az nyilatkozat zárásként kijelenti, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja Grúzia szuverenitását és területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül.

Az EU küldöttsége augusztus 21-én nyilatkozatban ítélte el a dél-oszétiai hatóságok azon akcióját, hogy Gugutiantkari falu közelében telepített kerítésekkel akadályozzák a mozgás szabadságát, és megfosztják a helyi embereket a gyümölcsöshöz és a vízkészlethez való hozzáféréstől. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai  főképviselője, Federica Mogherini találkozott Grúzia külügyminiszterével, David Zalkalianival, akivel megvitatták a Gugutiantkari falu környékén zajló „határon átnyúló tevékenységeket”. A főképviselő asszony hangsúlyozta, hogy tevékenységeket azonnal le kell állítani, és minden szereplőnek ki kell használnia a meglévő kommunikációs eszközöket. Az Európai Unió különleges képviselő és egy megfigyelő misszió révén biztosítja folyamatos részvételét a grúziai konfliktus rendezésében, emellet pedig társelnöke a genfi tárgyalásoknak.