Biztonságpolitika.hu

Észak-Afrika

Feszültség az algériai–tunéziai határon

Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután  zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.

Bolton kritikája

John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.

Lavrov Marokkóban

VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.

Algéria elnökválasztás előtt

Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.

Macron az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét

Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. „A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.”

A szudáni hadsereg számára nem opció az állam bukása

A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: „A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.” A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.

Támadás a líbiai Külügyminisztérium ellen

December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

Újabb harcok Tripoliban

Négy hónapos „nyugalmat” követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.

Szíriai polgárháború

A szíriai ellenzék utolsó fellegvára

A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása – az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban – összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz–török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.

Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére – döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit.  Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.

Tovább folytatódik Dzsamál Hasogdzsi ügye

A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.

Palesztin–izraeli konfliktus

Izrael jövőjének trilemmája

Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

Hamarosan befejeződik a Gázai övezetnél épülő izraeli tengeri határkerítés építése

A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.

Nem újítja meg a Hebronban állomásozó ideiglenes nemzetközi megfigyelő misszió (TIPH) mandátumát Benjamin Netanyahu

Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.

2018 legmeghatározóbb eseményei a palesztin területeken

Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló „Visszatérés Menetéről”, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.

Lemondott a Palesztin Hatóság miniszterelnöke, Rami Hamdallah

A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.

Libanon

Véget ért az „Északi Pajzs Művelet”

A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.

A választások után nyolc hónappal felállt az új kormány Libanonban

Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány.   A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).

Brexit

A január 11-i ülésén a Tanács elfogadta a határozattervezetet, mely a kilépésről rendelkező megállapodás megkötéséről szól. Ezt az Európai Parlament számára is továbbítani fogja. Ezenkívül az Európai Tanács jóváhagyta a megállapodás aláírásáról szóló határozatot, valamint az Egyesült Királyság az EURATOM-ból és az EU-ból való kilépéséről szóló megállapodás aláírásáról is döntöttek.

2019. január 14-én rendkívül fontos levélváltásra került sor Theresa May, Jean-Claude Juncker és Donald Tusk között. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökei levelükben kifejtették, az Egyesült Királyság parlamentjének érdemi szavazását követően készen állnak majd a kilépésről rendelkező megállapodás aláírására. Ezt követően sor kerülhet – az Unió elhagyását követő – brit–EU kapcsolatok kialakításának előkészítésére annak érdekében, hogy a kilépés után a tárgyalásokat minél hamarabb elkezdhessék.

Theresa May válaszában leírta: “A kihívások és lehetőségek, melyek a jövőben mind az Egyesült Királyságot, mind az Európai Uniót érinteni fogják, jelzik, hogy erős partnerek, jó szomszédok és közeli barátok kell, hogy maradjunk.”

Hosszas parlamenti vita után a brit törvényhozás alsóháza január 15-én leszavazta a Theresa May kormányfő által megtárgyalt kilépési megállapodást, amit ez Európai Unió döntéshozói már elfogadtak. A képviselők közül 202-en álltak ki az egyezség mellett, 432-en pedig ellene szavaztak. Ez azt jelenti, hogy számos kormánypárti konzervatív képviselő sem tartotta elfogadhatónak a megállapodás jelenlegi formáját. Az ellenzéki Munkáspárt még aznap bizalmatlansági indítvány nyújtott be a parlament elé megtárgyalásra, azonban azt másnap leszavazta a parlament (325 képviselő állt ki May kormánya mellett és 306 ellene). A szavazások azt mutatják, hogy a kormányt ugyan támogatják a képviselők, viszont az általa kialkudott megállapodást nem.

Nincs egyetértés azonban továbbra sem arról, hogy milyen formában távozzon az Egyesült Királyság az Unióból, mindösszesen a rendezetlen, megállapodás nélküli kilépést kívánják elkerülni a brit törvényhozásban. Több különböző törvényjavaslatot is nyújtottak be képviselők, akik keretek közé szeretnék szorítani a kilépést. Január 29-én meg is szavazták az ír–északír tartalékmegoldás újratárgyalását, és kötelezték a kormányfőt a megállapodás nélküli kilépés elkerülésére. Ezek a fejlemények szükségessé tették, hogy Theresa May miniszterelnök tárgyalások folytatását kérje az Európai Uniótól, azonban ezt az uniós politikusok elutasították. 2 hónappal a tervezett márciusi kilépés előtt az elemzőcégek azt jósolják, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv a brexit folyamatának meghosszabbítása, és a kilépés időpontjának elhalasztása.

Regionális politika

2019. január 21-én tartotta ülését a Külügyek Tanácsa. A tagállamok külügyminiszterei az aktuális nemzetközi problémák rövid áttekintése után megbeszélést tartottak az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti miniszteri találkozó előkészítéséről, melyre február 4-én kerül sor Brüsszelben. A két szervezet közötti első csúcstalálkozót február 24-25-én tartják Sarm-es-Sejkben, Egyiptomban. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajtótájékoztatóján elmondta, hogy szoros az együttműködés az Arab Államok Ligájával a különböző kérdésekről és kihívásokról való politikai párbeszéd terén. Ezek közé tartozik a terrorellenes harc, a migráció, a gazdasági együttműködés, valamint a regionális problémák.

A Tanács ülésének napján tartották az EU–ASEAN miniszteri találkozót is. A Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségébe tartozó tagállamok külügyminiszterei és az EU-tagállamok külügyminiszterei között elvi megállapodás született a stratégiai együttműködés elmélyítéséről, ezáltal létrehozva a stratégiai partnerséget a két integrációs szervezet között. Federica Mogherini kiemelte, hogy fontos politikai és biztonsági kérdésekben lesz mélyebb az együttműködés, ezzel kiállnak a multilateralizmus és a szabályokon alapuló világrend mellett. Ezenfelül alapvető cél egy szabadkereskedelmi egyezmény megkötése, illetve szorosabb együttműködés a légi szállítmányozás területén. Vivian Balakrishnan, Szingapúr külügyminisztere – aki egyben az ASEAN uniós kapcsolatokért felelős koordinátora is –  a világ két legsikeresebb regionális szervezeteként jellemezte az EU-t és az ASEAN-t. A közös célok és értékek mentén mélyítik el a partnerséget, olyan új területeken együttműködve, mint a kiberbiztonság, az éghajlatváltozás és a tengerbiztonság. Elmondása szerint az utóbbi évek globalizációellenes retorikája miatt is fontos, hogy a két szervezet közös platformon álljon.

A Fehér Ház arra figyelmeztetett, hogy szoros megfigyelés alatt tartja az Európai Unió törekvéseit egy új fizetési rendszer létrehozására Iránnal, mellyel a perzsa országgal való kereskedelem megkönnyítése a cél az amerikai szankciók kikerülésével. Az Európai Unió jelezte, hogy az új rendszer csak humanitárius jellegű tranzakciókra szolgál, azonban az USA továbbra is szkeptikus a funkcióival kapcsolatban. Az iráni atomprogramról szóló megállapodás bennmaradó tagjai (Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország, Németország) 2018 szeptemberében egy új gazdasági egység (SPV) létrehozásáról állapodtak meg. A mechanizmus szerint az európai pénzügyi intézetek lehetővé teszik az egyszerűbb elszámolását az Iránnal folytatott ügyletek kapcsán, ezáltal csökkentve az Amerika által bevezetett másodlagos szankciók körét, amelyek a banki ügyleteket erőteljesen érintik. A Trump-adminisztráció arra figyelmeztetett, hogy a szankciók megkerülésével az Unió az európai–amerikai kapcsolatokat teszi kockára és komoly pénzbírságra számíthat.

Szomszédságpolitika

I. Mohammed király január 16-án fogadta Federica Mogherini főképviselőt. A látogatás célja az EU és Marokkó közötti kapcsolat megerősítése volt annak érdekében, hogy létrejöjjön egy mélyebb, szorosabb stratégiai partnerség. A felek a találkozón áttekintették politikai, gazdasági, biztonsági és migrációs bilaterális kapcsolataikat, és regionális szakpolitikai kérdéseket is megvitattak. A partnerség keretében az EU és Marokkó a jövőben együtt néznek szembe a térség különböző kihívásaival.

Federica Mogherini az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) biztosával, Pierre Krähenbühllel találkozott. Ismertették álláspontjaikat a jelenlegi közel-keleti helyzetről és kihívásokról. Mogherini megerősítette, hogy az EU továbbra is mind politikailag, mind pénzügyileg támogatja az UNRWA-t. Mindemellett kiemelte a hivatal hozzájárulását a régió stabilitásához és biztonságához, illetve az UNRWA munkájának szerepét abban, hogy az Izrael és Palesztina közötti konfliktusban egy kétállami megállapodás születhessen. Mogherini és Krähenbühl ezenkívül megvitattak egy UNRWA-t érintő lehetséges reformot is.

Az ENSZ szíriai különmegbízottja és Federica Mogherini között telefonos beszélgetés zajlott le a különmegbízott, Geir Pedersen mandátumának kezdete alkalmából. Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az EU továbbra is támogatja az ENSZ vezette genfi békefolyamatot Szíriában, hiszen ez a kulcsa annak, hogy az ENSZ BT 2254. határozatát megvalósítsák. Beszéltek azokról a módokról is, amelyekkel az Unió támogatni tudná a folyamatot. Ilyen például a tavasszal megrendezésre kerülő Brüsszel III Konferencia, amelyen középpontba kerül Szíria jövője. Mogherini ennek kapcsán kifejtette, hogy az ország jövőjében a civil társadalom és a nők is nagy szerepet játszanak.

Az Arab Maghreb Unió (AMU) főtitkára, Taieb Baccouche január 24-én meglátogatta a barcelonai székhelyű Unió a Mediterrán Térségért (UfM) Főtitkárságát, ahol találkozott Nasser Kamel főtitkárral. A látogatása célja a két szervezet közötti jövőbeni együttműködés kezdeményezése és kialakítása volt. A találkozó során Kamel és Baccouche beszéltek a szervezetek főbb szerepéről, illetve egy együttműködés kialakításáról, amely a Maghreb Unió lakosainak hasznára válik, főképpen olyan kulcsfontosságú területeken, mint a fejlődés, közlekedés, oktatás és migráció. Ez volt az AMU első hivatalos látogatása az UfM-nél, ahol mindkét főtitkár egyetértett az együttműködésről a Maghreb régióban.

Az európai szomszédságpolitikáért és a bővítési tárgyalásokért felelős uniós biztos, Johannes Hahn január 29-én és 30-án látogatást tett Örményországban. Az örmény kormánnyal történt találkozója során megvitatták az EU támogatását az örmény reformokkal kapcsolatban. Emellett az EU és Örményország Átfogó és Megerősített Partnerségi Megállapodás (CEPA) végrehajtása, a szélesebb körű regionális együttműködés és a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésének előmozdítása is szóba került. Hahn biztos találkozott a civil társadalom képviselőivel, és közös sajtótájékoztatót tartott Mnatsakanyan külügyminiszterrel. Látogatása során bejelentést tett egy 23 millió eurós segélycsomag aláírásáról Örményország számára az oktatás és az innováció terén.
A biztos a látogatása előtti nyilatkozatában kiemelte: „Nagy jelentőséget tulajdonítunk az EU és Örményország közötti kapcsolatoknak, és készen állunk arra, hogy fokozzuk az ország reformjainak támogatását a polgárok életének javítása érdekében. Örményország elkötelezettsége a Keleti Partnerségben továbbra is kulcsfontosságú számunkra, és továbbra is ösztönözzük a regionális együttműködésre, a jólétre és a stabilitásra.” Hahn biztos emellett kiemelte a 2019-es év fontosságát, mivel a régió idén ünnepli a Keleti Partnerség 10. évfordulóját.

Január 18-án az EU nyilatkozatot adott ki a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítések legújabb fejleményeiről. „Az Örmény Köztársaság miniszterelnökének, Nikol Pashinyannak és az Azerbajdzsáni Köztársaság elnökének, Ilham Alijevnek az elmúlt hónapokban való megbeszélései, valamint a külügyminiszterek ülései a EBESZ társelnökeinek vezetése alatt pozitív jelzést adnak a hegyi-karabahi konfliktus békés rendezésében elért haladásról.” – olvashatjuk a nyilatkozatban. Az EU hozzátette, hogy várakozással tekint a találkozók és megbeszélések eredményeinek teljeskörű végrehajtására, beleértve a külügyminiszterek közelmúltbeli egyetértését arra vonatkozóan, hogy konkrét intézkedéseket kell hozni a lakosság békéért, valamint a tárgyalások újrakezdésére tett lépéseket. Az EU további támogatásáról biztosított a rendezéssel kapcsolatban.

Január 31-én az EU és Grúzia Külügyminisztériuma 3 éves folyamatot követően sikeresen lezárta a Grúziával létrejött társulási megállapodás végrehajtását segítő projektet. „Az EU-Grúzia társulási megállapodás az EU és Grúzia közötti kapcsolatok alapja és jövőbeli együttműködésünk ütemterve.” – mondta Carl Hartzell nagykövet, az EU grúziai küldöttségének vezetője. „A vízummentes utazás és a grúz termelők az EU egységes piacához való hozzáférése mellett kiemeli azokat a reformokat is, amelyek kézzelfogható és pozitív hatást gyakorolnak a grúzok mindennapi életére.” Az EU több program és projekt révén támogatja a társulási megállapodás végrehajtási folyamatát.

Grúzia 2018-ban megerősítette elkötelezettségét az EU-val folytatott politikai társulás és gazdasági integráció mellett, amit a kormány novemberi találkozója az európai biztosokkal is megerősített. A január 31-én közzétett Harmadik Társulási Végrehajtási Jelentés kijelenti, hogy az EU–Grúzia társulási megállapodás keretében Grúzia teljesítette kötelezettségvállalásait. A jelentés rámutat arra, hogy a jogalkotási reform, valamint a szabályok és szabványok folyamatos végrehajtása elengedhetetlen ahhoz, hogy a grúz polgárok teljes mértékben ki tudják használni az EU és Grúzia közötti szoros kapcsolat előnyeit.

2019 januárjában az Európai Unió Tanácsadó Missziója (EUAM) elindította az ukrán rendőrség számára első kiképzési kurzusát Ukrajna Lviv régiójában. A 3 hetes program során összesen 375 járőr és kerületi rendőr, valamint a Lviv régió Központi Rendőrségének képviselői vesznek részt a kurzuson. A tanfolyam résztvevői bővebb ismereteket szereznek az ukrán választási jogszabályokról és a potenciális jogsértésekről, amelyek a folyamatban lévő 90 napos választási kampány során, valamint a választás napján is jelentkezhetnek. A kurzus anyagát az Ukrajna elnökének választásáról szóló törvény, és a közigazgatási jogsértésekről szóló ukrán törvénykönyv képezi. E témák mellett a rendőrök megtanulják, hogyan kell osztályozni a választási jogsértéseket, és mi a megfelelő válaszlépés rájuk.

Mogherini kül-és biztonságpolitikai főképviselő arra szólította fel Maduro venezuelai elnököt, hogy tartsanak szabad és tisztességes választásokat az országban, és állítsanak fel olyan törvényhozást, ami tényleg képes hitelesen képviselni az ország állampolgárait.

A Földközi-tenger térségében Marokkó fontos migrációs átjáróvá vált. A tavalyi évben a helyi hatóságok 89 ezer illegális migránst tartóztattak fel az ország területén. A problémát tovább súlyosbítja, hogy az országba más afrikai országokból vízum nélkül léphetnek be az emberek, ami megkönnyíti a tömegek számára az illegális Európába jutást.

Általános intézményi hírek

Az Európai Parlament januárban elfogadta a tervezetet, mely szerint a Bizottság feladatköre lesz megállapítani, hogy a tagállamok betartják e az EU-ban elvárt jogállamiság alapelveit. A vizsgálat kiterjed az adócsalásra, korrupcióra, valamint arra is, hogy megfelelően költik-e el az EU-s pénzeket. Amennyiben a Bizottság ezek valamelyikében hiányosságot vagy csalást fedez fel egy tagállam esetében, akkor ez az uniós támogatások felfüggesztésével járhat a számára. Az új szabályok az EU következő hosszú távú költségvetésével (2021-2027) lépnének életbe.

Az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodás az előkészítése utolsó fázisába érkezett, melyről a parlamenti szakbizottság szavazott. Februárban ezért az Parlament elé kerülhet az ügy. A megállapodás célja, hogy a Szingapúrba exportált uniós árucikkek legtöbb vámját gyakorlatilag megszüntessék.

A Parlament megtartotta idei első plenáris ülését, melyen az osztrák elnökség eredményeiről és a román prioritásokról vitáztak. Ezenkívül szó esett a nők jogairól és helyzetéről is. A plenáris megnyitóján Antonio Tajani aggodalmát fejezte ki a venezuelai lakosság sorsát illetően, s megjegyezte, hogy az Európai Parlament nem maradhat néma ebben az ügyben. Ezután a Parlament támogatásáról biztosította Juan Guaidót, a venezuelai parlament elnökét, akit hivatalosan is elismertek az ország legitim ideiglenes elnökének.

2019. január 21-én és 22-én zajlott az Európai Unió és az Afrikai Unió külügyminisztereinek csúcstalálkozója. Az eseményen a gazdasági kapcsolatok megerősítése mellett tárgyaltak a nagyobb összefogásról a békét és biztonságot fenyegető tényezők elleni küzdelemben, valamint a migráció kérdése is napirendre került.

Partnerkapcsolatok

2019. január 11.: Algír kutatók a NATO-központban (Ibrahim Imre)

Január 10-én és 11-én kiemelkedő algériai tudósok és egyetemi professzorok tettek látogatást a NATO-központba. A 13 szakember számos nemzetközi munkatárssal találkozott, hogy olyan témákat vitassanak meg, mint a NATO együttműködése a Mediterrán Párbeszéd országaival; a Tudomány a Békéért és Biztonságért Programban való kooperáció; az energiabiztonság és a terrorizmus elleni küzdelem. A csoport meglátogatta a NATO Eurotlanti Katasztrófaelhárítási Koordinációs Központját (EADRCC) is.

2019. január 20.: Izraelbe látogatott a NATO főtitkár-helyettese (Haiszky Edina Julianna, Lendvai Tünde)

Izrael 1994 óta tagja a NATO Mediterrán Párbeszéd kezdeményezésnek, és 2017-től az Önálló Partnerségi és Együttműködési Program (IPCP) keretein belül kooperál a Szövetség tagállamaival. Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese az izraeli Külügy- és Hadügyminisztérium hivatásos és civil munkatársaival egyeztetett a partnerségen belüli műveleti és gyakorlati együttműködés kérdéseiről, Izrael és a NATO közös érdekeiről, valamint partnerségük kiterjedéséről. Több kormányzati tisztviselővel is találkozott Tel-Avivban és Jeruzsálemben, hogy tárgyalásokat folytassanak a régiót érintő jelenlegi fejlesztésekről. Goettemoeller látogatásának másik fontos témája a Nők, Béke és Biztonság (NATO’s Women, Peace and Security) elnevezésű program volt, itt megerősítette a NATO elkötelezettségét az iránt is, hogy támogassák a női munkaerő alkalmazásának növelését; főként vezetői szinten, mind a civil és mind a katonai szférában.

2019. január 23.: A Főtitkár köszönti Georgia elnökét a NATO-ban (Györgyi Dominika)

Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára 2019. január 23-án üdvözölte Salomé Zourabichvili georgiai elnökasszonyt a NATO és Georgia partnerségéről folytatott tárgyalásokon. A Főtitkár megköszönte Zourabichvili elnökasszonynak a georgiai hozzájárulást a NATO oktatási missziójához Afganisztánban, a NATO Reagáló Erőkhöz, valamint a márciusban esedékes közös gyakorlat megtartásához. Georgiára „egyedülálló partnerként” hivatkozva a Főtitkár üdvözölte az ország reformfolyamatát, és biztosította az államot a NATO támogatásáról, mivel Georgia továbbra is arra készül, hogy a Szövetség tagja legyen. A Főtitkár az elnökkel tartott sajtókonferencia alatt kiemelte a Fekete-tenger feletti ellenőrzés fontosságát, illetve Georgia területi integritásának határvédelem általi megerősítését, reflektálva az Abháziában és Dél-Oszétiában állomásozó orosz csapatok jelenlétére, mely Oroszország befolyási szférájává tehetné a területet. Zourabichvili asszony hangsúlyozta, hogy elnöksége következő éveiben abszolút prioritást élvez a NATO-hoz, illetve az EU-hoz való csatlakozás, ahogy azt az alkotmányban is lefektették.

2019. január 24.: NATO Főtitkár: a transzatlanti szövetség erős (Vas Beatrix)

Január 24-én Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár egy panelbeszélgetésen vett részt Ursula von der Leyen, német védelmi miniszter, Jacek Czautowicz, lengyel külügyminiszter, John Kerry, korábbi amerikai külügyminiszter és Kishore Mahbubani, a Szingapúri Nemzeti Egyetem professzora társaságában a davosi Világgazdasági Fórumon, Svájcban. A beszélgetés során Stoltenberg úr kiemelte, hogy a több mint 70 éve tartó együttműködés Európa és Észak-Amerika között egyre szorosabb és kiterjedtebb, említve például a növekvő befektetéseket a kollektív védelemi keretbe. 2016 óta az európai szövetségesek és Kanada 41 milliárd dollárral többet költött védelemre, a plusz kiadások pedig a Főtitkár szerint 2020 végére elérhetik a 100 milliárd dollárt is.

Stoltenberg hozzátette továbbá, hogy a NATO-szövetségesek álláspontja egységes a fegyverzetkorlátozással kapcsolatban: úgy ítélik meg, az Oroszországi Föderáció nem tesz eleget az Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty-ben (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) vállalt kötelezettségeinek.

2019. január 25.: NATO-Oroszország Tanács ülésezett Brüsszelben (Szilágyi Laura)

A január 25-i pénteki ülésen részt vett a 29 szövetséges NATO-tagország és az Oroszországi Föderáció. Két fontos témát tárgyaltak: Ukrajna kérdését és az INF-szerződést (közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése). “Oroszország és a Szövetségesek a két ügyben alapjában véve nem értenek egyet, de pont ezért fontos beszélni róluk – megosztjuk aggodalmainkat, fokozzuk a kiszámíthatóságot és csökkentjük a kockázatokat.” –mondta Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára.

Műveletek

2019. január 1.: 2019-ben Németország lép a NATO gyorsreagálású erőinek élére (Haiszky Edina Julianna)

Németország átvette Olaszországtól a NATO Nagyon Magas Készenletű Összhaderőnemi Műveleti Erejének (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF) irányítását, gondoskodva ezzel arról, hogy több ezer katona álljon folyamatosan készenlétben. A VJTF a NATO 40.000 egységet számláló Reagáló Erőinek (NRF) leggyorsabban aktiválható egysége. Létrehozásáról a NATO állam- és kormányfői a 2014 szeptemberében megtartott walesi NATO-csúcson döntöttek, reagálva a megváltozott biztonsági környezet kihívásaira.

2019-ben a VJTF haderejét kilenc szövetséges tagállam 8000 multinacionális csapata alkotja, alapját pedig a Kilencedik Német Páncélos Dandár képezi, kiegészülve Hollandia és Norvégia légierejének és tüzérségének támogatásával, valamint a szövetségesek különleges erőivel. Az együttműködésben továbbá részt vesz Franciaország, Csehország, Lettország, Litvánia, Belgium és Luxemburg. Idén az első számú német/holland hadtest felelős az NRF szárazföldi erőinek irányításáért, mely feladatot James Foggo admirális látja Nápolyból, a NATO Összhaderőnemi Parancsnokságáról.

Oana Lungescu, NATO-szóvivő szerint a VJTF kiemelt szerepet játszik a kollektív védelemben, hiszen a csapatok 48 órán belül bármikor és bármilyen fenyegetés ellen mozgósíthatóak a szövetséges tagállamok védelme érdekében. 2019-ben a VJTF védelemben betöltött fontosságát igazolja, a tavaly ősszel Norvégiában megrendezett gyakorlat, a “Trident Juncture 18”, melyben 51.000 személy, 6 katonai dandár, a tengerészgyalogság, a légierő és a különleges erők katonái is részt vettek. A feladat fókuszában a NATO azon képességének fejlesztése állt, hogy a személy- és fegyveres erőinek Európán valón keresztülszállítását felgyorsítsák.

2019. január 3.: Lengyelország védi a balti légteret először 2019-ben (Szabó Orsolya Réka)

A NATO Balti Légvédelmi programjában Lengyelország vette át az irányítást január 3-án a Šiauliai Légibázison (Litvánia), immáron második alkalommal. A lengyel légierő egysége négy F16-os vadászgéppel érkezett, és négy hónapot fog eltölteni vezető pozícióban. Raimundas Karoblis, litván védelmi miniszter az ünnepélyen elmondta, hogy “A NATO Légvédelmi programja bizonyítéka a Szövetségesek szolidaritásának, és megmutatja, hogy az összes Szövetséges egységet alkot, és mindig éberen őrzik a stabilitást, demonstrálják az eltökéltséget és az elrettentést.” A következő négy hónapban a lengyel légierő egysége kiegészül a német légierő Eurofighter vadászgépeivel az Ämari Légibázison, Észtországban. Márciusban és áprilisban portugál F-16-osokat telepítenek a lengyel malborki légibázisra a NATO biztosító intézkedéseinek keretében, a Szövetségesi Légiparancsnokság vezetésével.

2019. január 14.: Az Egyesült Államok és Dánia átvette két NATO haditengerészeti csoport vezetését (Rácz-Nagy Judit)

Az Egyesült Államok haditengerészeti admirálisa ünnepélyes keretek között átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Állomásozó Tengerészeti Csoportja felett (Standing NATO Maritime Group 1) a dán királyi haditengerészeti sorhajókapitánytól 2019. január 14-én. Cashman admirális parancsnoksága alatt fog állni az új USS Gravely zászlóshajó legénysége. Ezzel egyidejűleg Peter Krough, a dán királyi haditengerészet parancsnoka átvette a parancsnokságot a NATO 1. számú Aknafelderítő és Ellenintézkedő Csoportja felett (NATO Mine Countermeasures Group 1) a belga haditengerészettől.

A Szövetség állomásozó haditengerészeti haderői integrált egységet képeznek a NATO Reagáló Erején belül, emellett biztosítják a NATO folyamatos tengeri jelenlétét. Ezek a multinacionális erők rendszeresen járőröznek és gyakorlatokat hajtanak végre, továbbá kikötőket ellenőriznek és együttműködnek a partnerekkel. Ezenfelül elősegítik az illegális migráció megakadályozását Görögország és Törökország között, az Égei-tengeren történő bevetésük során.

Az amerikai kormányzat működését biztosító költségvetési törvény elfogadásának egyik visszatérő kérdése, hogy sikerül-e elfogadni anélkül, hogy az előző évre szóló források kimerülnének. Ha az érintett felek nem tudnak megegyezni, akkor a kormányzati forrásokból biztosított szolgáltatások, intézmények működése  – a politikai és gazdasági helyzettől függően – részlegesen leáll. A jelenlegi kormányzati leállás hátterében az áll, hogy az amerikai elnök, Donald Trump csak olyan költségvetési tervezet elfogadását tudja támogatni, amelyben rendelkezésre állnak a – a választási kampánya során ígért – mexikói határra tervezett fal építésének költségei, amit a képviselőház demokrata többsége nem akar jóváhagyni.

Az eddigi leghosszabb kormányzati leállás 2018. december 22-én kezdődött. Az intézkedés mintegy 800 ezer ember munkáját akadályozza, akik az érintett hivatalok és ügynökségek alkalmazottjaiként fizetés nélkül dolgoznak, szabadságon tartózkodnak vagy nem járnak be a munkahelyeikre. Amíg nem biztosítottak a munkavégzéshez szükséges alapvető feltételek, addig a kormányzati költségvetési forrásból működő intézmények – munkavállalóik hiánya miatt – részlegesen vagy egyáltalán nem végzik feladataikat.

Az elmúlt időszakban a külföldre irányuló katonai célú értékesítések engedélyeztetése is akadályoztatva volt. Ennek értelmében a világ legnagobb fegyverexportőre – a tavalyi évre vonatkozó becslések alapján a globális fegyvereladások megközelítőleg harmadát kitevő –, az amerikai hadiipar is kénytelen alkalmazkodni a kormányzati költségvetést érintő politikai vita fejleményeihez.

A jelenlegi amerikai szabályozás értelmében a haditechnikai eszközöket és katonai célú szolgáltatásokat csak a megfelelő engedélyek birtokában lehet külföldön értékesíteni. Az érintett vállalatok csak akkor köthetnek üzletet külföldi partnerekkel, ha azt előtte a kormányzati apparátus részeként a Külügyminisztérium, majd a Szenátus is jóváhagyta.

Ez már ugyan egy könnyített és gyorsított eljárás, de továbbra sem megkerülhető, melynek bevezetése része volt annak a reformcsomagnak (FMS – Foreign Military Sales), amit a Trump-adminisztráció fogadott el annak érdekében, hogy megkönnyítse a hadiipar bürokratikus terheit az exportra irányuló fegyvereladásokat illetően, és minél gyorsabban kiszolgálja a külföldi megrendelőket.

A külföldre irányúló katonai célú értékesítések esetén, amennyiben az export szövetségesek vagy baráti államok részére történik, a szigorúbb nemzetközi fegyverkereskedelemre, és annak szállítására vonatkozó szabályzók (International Traffic in Arms Regulations) helyett a megengedőbb, közvetlen kereskedelmi értékesítésre (Direct Commercial Sales) vonatkozó direktívákat részesítik előnyben. Ennek során kevesebb véleményezési és egyetértési szinten kell végigmennie az engedélyre vonatkozó kérvénynek, ezért az ügyintézési idő nagymértékben csökkent.

A program további elemei közé tartozik, hogy csökkentésre kerüljön a haditechnikai eszközöket érintő illetékek és szállítási költségek mértéke, ezáltal is növelve az amerikai fegyverek iránti keresletet.

A tavalyi év során bevezetett reformok célja gazdasági szempontból, hogy fokozzák az Egyesült Államok részesedését a nemzetközi fegyverkereskedelemben, ezáltal is tovább növelve az amerikai vállalatok bevételét, valamint a külpolitika eszközeként szövetséges és baráti államok részére szorosabb együttműködési lehetőséget biztosítson.

A szándék ellenére a jelenlegi ösztönzők nem tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket a kormányzati leállás miatt. Az előrejelzések szerint a több mint két hónapja tartó leállásnak komoly negatív kihatásai lesznek az idei évre, különösen az évek óta egyre jobban teljesítő nemzetközi fegyvereladásokra.

A Külügyminisztérium az ötödik hetet követően lépett közbe, tájékoztatása szerint a külföldre értékesített haditechnikai eszközök és szolgáltatások engedélyeztetését megkövetelő eljárások lefolytatása prioritást élveznek, ezért a Külügyminisztérium részéről az engedélyeztetésért felelős igazgatóság (Directorate of Defense Trade Controls – DDTC) megkezdte működését. Az igazgatóság jelezte, hogy a leállás óta felhalmozott, és újonnan érkező engedélykérelmek ellenőrzése a megszokott ügymenettől eltérően hosszabb időtartalmat fog igénybe venni. A tavalyi fegyvereladásokat meghaladó ambiciózus terv elérését tovább nehezíti, hogy az ügynökség által kiadott engedélyeket még – a szintén időigényes eljárás keretében – a Szenátusnak is jóvá kell hagynia.

Egyes hadiipari szereplők már jelezték, hogy az amerikai nemzetbiztonsági és gazdasági érdekeket sérti a kormányzati leállás okozta fennakadás. Ennek következtében a külföldi megrendelőkkel nincsen előrelépés a már megkezdett tárgyalások terén, továbbá egyre bonyolultabb és költségesebb a jelenlegi helyzetet fenntartani.

Venezuela megszakította a diplomáciai és politikai kapcsolatait az Amerikai Egyesült Államokkal, Nicolás Maduro, venezuelai elnök 72 órát adott az amerikai diplomatáknak, hogy azok elhagyják az országot.

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, Michael R. Pompeo 2019. január 23-án nyilatkozatot tett közzé, melyben az ellenzéki Juan Guaidót, a venezuelai Nemzetgyűlés elnökét ismerik el Venezuela új, ideiglenes államfőjeként. Ezt a lépést nemcsak a vonatkozó Amerikai Államok Szervezetének határozatára – melyben a nemzetközi szervezet nem ismeri el Maduro elnök hivatalának megújítását 2019. január 10-től és új választásokat kér –, hanem Venezuela Alkotmányának 233 paragrafusára is alapozta a venezuelai Nemzetgyűlés támogatásával, valamint kijelentette, hogy támogatja az önmagát elnöknek kinevező Guaido minden döntését, mely az ország demokratikus rendjét kívánja visszaállítani. A vonatkozó jogszabályhely értelmében (Venezuela Alkotmány 233 paragrafus) 30 napon belül új választásokat kell kiírni.

Juan Guaidó, a venezuelai Nemzetgyűlés elnöke 2019. január 23-án az Alkotmányra hivatkozva kinevezte magát Venezuela ügyvezető államfőjévé. Kép forrása: ichef.bbci.co.uk

Az USA külügyminisztere azt nyilatkozta, hogy mivel az Egyesült Államok a Maduro rezsimet nem ismeri el Venezuela kormányaként, annak sem az amerikai diplomaták kiutasításához, sem a politikai kapcsolatok megszakításárhoz nincs joga. Trump elnök arra a kérdésre, hogy az USA kíván-e katonai erőkkel közbelépni, azt válaszolta, hogy „nem terveznek semmi konkrétat, de nem is vetnek el semmilyen lehetőséget”.

2019. január 24-én újabb sajtóközlemény jelent meg az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumi honlapján, melyben az ország – amint az lehetséges lesz –, készen áll 20 millió dollár értékű humanitárius segélyt bocsájtani a venezuelai emberek segítésére, mindezt étel és gyógyszer pótlására.

Ugyanezen a napon, Pompeo külügyminiszter felszólította az Amerikai Államok Szervezetét, hogy kövesse az Egyesült Államok példáját és nyilvánítsa Maduro elnök kormányát illegitimnek.

A tüntetések Caracas utcáin régóta követelnek emberáldozatokat. Nemcsak a kormánypárti és ellenzéki tüntetők csapnak össze, hanem bizonyos esetekben a büntetés-végrehajtás is erőszak alkalmazásával kívánja megfékezni a tüntetőket. Vladimir Padrino, venezuelai védelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy a katonai erők számára Nicolás Maduro a legitim elnök és nem áll szándékukban támogatni egy párhuzamos kormány felállítását, sőt, azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy puccsot akar végrehajtani.

Az események nemcsak a belpolitikai krízist mélyítik, hanem a regionális és nemzetközi közösséget is megosztják. A latin-amerikai államok közül többnek is szembe kell néznie az évek óta tartó válság következményeivel; a szomszédos országok az őket érintő menekültproblémán keresztül kapnak képet arról, hogy mennyire súlyos a helyzet Venezuelában. Az krízis több latin-amerikai országot (és Kanadát) is arra ösztönzött, hogy 2017 augusztusában megalapítsák a Lima-csoportot (The Lima Group), mely alapító nyilatkozatában (Lima Declaration) célul tűzte ki a válság megfékezését; követelte a politikai foglyok elengedését és a szabad, tiszta választások kiírását, emellett humanitárius segélyt ajánlott a hiányt szenvedő állampolgároknak.

Az Egyesült Államok ellenzéki elnököt ügyvezető államfőként elismerő nyilatkozatát követően több ország is támogatását fejezte ki Juan Guaidó felé, többek között Kanada, Argentína, Brazília, Guatemala, Kolumbia, Honduras, Costa Rica, Panama, Peru és Chile is. A latin-amerikai régióban azonban Mexikó Maduro elnökségét támogatja, Bolívia, Nicaragua és Kuba pedig szintén ezen az állásponton vannak.

Nicolás Maduro 2019. január 10-től második elnöki ciklusát tölti, mely újabb hat évet jelent számára Venezuela államfőjeként. Kép forrása: tellerreport.com

A globális nemzetközi közösség dinamikus államai közül Oroszország, Kína, Törökország és Irán is Nicolás Madurot ismerik el Venezuela legitim államfőjeként.

Oroszország nem csak a közel 20 milliárd dolláros befektetések miatt áll ki Venezuela mellett. A diplomáciai kötelék egyik fontos eleme, hogy mindkét állam jelenleg el van szigetelve a nemzetközi közösségtől, emellett Oroszország számára geopolitikai cél az Egyesült Államok közelében lévő államokkal fenntartott jó viszony. A gazdasági kötelék leginkább abban jelentkezik, hogy Oroszország a Venezuelának folyósított kölcsönt nem pénzben, hanem olajban kapja vissza. A Föderáció kijelentette, hogy az Egyesült Államok beavatkozása a venezuelai belügyekbe sérti a nemzetközi jogot, és kategorikusan elítélte még a gondolatát is a külső katonai beavatkozásnak.

Kína szintén több befektetéssel rendelkezik az országban, közel háromszor akkora összeg ez, mint amennyit Oroszország forgatott a latin-amerikai állam gazdaságába. Nemcsak az iparban, hanem a hadikereskedelemben is fontos partnerei egymásnak.

Törökország és Irán felhívta a figyelmet arra, hogy csak még nagyobb káoszhoz vezet az, ha nem hagyják a legitim Maduro kormányt érvényesülni és ellehetetlenítik az ország békéjét az ellenzéki elnök elismerésével. Erdogan elnök az első török elnök, aki ellátogatott Venezuelába, és nemcsak az olajiparba fektetett be, hanem szorosabbra fűzte az ásvány- és energiakereskedelem, valamint a hadiipar szálait is az országgal. A diplomácia másik fontos eleme, hogy Törökország szerint ugyanaz a nyomás nehezedik rájuk a nemzetközi közösség részéről; mindkét ország áldozatul esett puccsnak és vezetőiket ok nélkül nevezik diktátornak. Irán a több évtizedes kapcsolat mellett szintén a közös nyomásra hivatkozik a diplomáciát tekintve. Az Egyesült Államok mind Venezuela, mind pedig Irán ellen kivetett szankciói közelebb hozzák egymáshoz a két országot, ahogy a puccs is, Irán pedig „stratégiai tanácsokkal” látja el a kormányt a „béke fenntartása” érdekében.

Az Európai Unió választások kiírására szólította fel a latin-amerikai államot.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete a következő napokban vitatja meg a kérdést.

A Vatikán nem foglalt állást.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiumának Kelet-Ázsia műhelye interdiszciplináris hallgatói konferenciát szervez 2019. február 27-én „Mérföldkövek és változások Kelet-Ázsiában” címmel, melynek célja előadói lehetőséget biztosítani a téma iránt érdeklődő alap és mesterszakos, illetve doktorandusz hallgatók számára. A konferencia elsősorban aktuális biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó témákat kíván bemutatni, de tekintve, hogy 2019-ben több jelentős változás és szimbolikus mérföldkő elé néz Kelet-Ázsia térsége, fontos a történelmi reflexió perspektíváit is felvonultatni, így jelenkori történelmi, valamint társadalom- és politikatörténeti témájú előadásokat is nagy örömmel várnak a szervezők. A konferenciát követően az előadók számára a Szakkollégium igyekszik publikációs lehetőséget biztosítani saját, ISSN számmal ellátott elektronikus publikációs kiadványában.

A konferenciára elsősorban az alábbi témák mentén várjuk a rezüméket:

1. Észak-Korea – A „Remetekirályság”
2. Védelempolitika Kelet-Ázsiában
3. Elöregedés, pontrendszer, „égi mandátumok” – Társadalmi és politikai kihívások
4. „Nagyhatalmak árnyékában” – Geopolitikai kérdések Kelet-Ázsiában
5. Öt évtized után: Az ASEAN
6. Kínai Népköztársaság: 70 év tükrében
7. 2019: Japán a Heiszei korszakban és az után

A konferencia tervezett időpontja: 2019. február 27. (szerda), helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem (1083 Budapest, Ludovika tér 2.). A konferencia magyar nyelvű.

A konferenciára 25 perces előadásokat várunk, amelyeket 5 perces vita követ. A jelentkezéseket 2019. február 10-ig kérjük elküldeni a Bartok.Andras@uni-nke.hu e-mail címre.

A jelentkezésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

• az előadó neve (intézmény, képzés feltüntetésével),
• az előadás címe,
• az előadás 800–1000 leütésnyi terjedelmű, magyar nyelvű absztraktja.

További információkért kövessék a konferencia Facebook-eseményét!

A konferencia nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Brexit

Az Európai Tanács 2018. november 25-én tartott rendkívüli ülése során az Egyesült Királyság kilépéséről szóló egyezmény került elfogadásra.  Ezt követően az EU és az Egyesült Királyság kilépést követő kapcsolatairól szóló nyilatkozatot szintén jóváhagyták.

„A mai napon az Európai Tanács jóváhagyta a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről rendelkező megállapodást. Ennek alapján az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy (…) tegyék meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a megállapodás 2019. március 30-án hatályba léphessen.” – nyilatkozott Donald Tusk.

Az ülést követően december 5-én az Európai Bizottság eljárást indított el, mely a kilépésről szóló megállapodásra irányult. A Bizottság két tanácsi határozatra vonatkozóan fogadott el javaslatot: a megállapodás aláírásáról, valamint annak megkötéséről.

A december 13-ai Európai Tanács rendkívüli ülésén az elért eredmények; a kilépésről rendelkező megállapodás került újbóli megerősítésre. Ezen kívül felmerült Írország és Nagy-Britannia jövőbeli viszonya is, többek között az egységes piac integritása és az ellenőrzött határok kérdése. A vezetők továbbá a megegyezés nélküli kilépésre való felkészülésről is tárgyaltak.

„Amennyiben mégis szükség lenne a tartalékmegoldás igénybevételére, az ideiglenes jelleggel lenne alkalmazandó abban az esetben, ha és addig, ameddig annak egy olyan újabb megállapodás nem lép a helyébe, amellyel elkerülhetők az ellenőrzött határok.” – szögezték le az EU 27-ek vezetői.

Brit parlamenti képviselők fordultak az Európai Unió Bíróságához, hogy az vizsgálja meg, hogy az EUSZ 50. cikkelye alapján egyoldalúan visszavonható lenne-e a kilépési szándék. A kérdés megvizsgálása után a bírók megállapították, hogy az Egyesült Királyság a kilépési megállapodás hatályba lépéséig, vagy a folyamat elkezdésétől számított két éven belül egyoldalúan visszavonhatja a kilépési szándékát.

A bírósági vélemény tovább erősítette a vitát egy esetleges második brexit-népszavazás kérdése körül. Több kockázatelemző vállalat is 50% körülinek tartja a népszavazás megtartásának az esélyét, annak ellenére, hogy a brit kormány továbbra is elutasítja annak ötletét. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a Választási Bizottság szerint rendkívül valószínűtlen, hogy a népszavazást meg tudják szervezni a kilépés időpontja (2019. március 29.) előtt.

A széleskörű vitának és az alacsony támogatottságnak köszönhetően Theresa May, brit kormányfő december 10-én elhalasztotta a következő nap esedékes parlamenti szavazást a brexit-megállapodásról. A kormány szerint a szavazást legkésőbb január 21-ig megtartják, pontos dátumot egyelőre nem tűztek ki. A kormányfő bejelentése után másfél éves mélypontra süllyedt a font árfolyama, ami a megállapodást övező ellentéteknek és bizonytalanságnak köszönhető.

A szavazás elmaradását követően a Konzervatív Párton belül bizalmatlansági indítványt indítottak Theresa May ellen. A szavazást ugyan kényelmes többséggel megnyerte (200 képviselő állt ki mellette, 117 ellene), azonban a párt megosztottságát jól mutatják az arányok. A parlamenti szabályok értelmében a képviselők legközelebb egy év múlva szavazhatnak újra kérdésről.

A brit parlament január 9-én folytatja a vitát a brexitről és az azt követő héten pedig megtartják a szavazást a megállapodásról.

Általános intézményi hírek

December 6-án a Tanács migránscsempész-hálózatok felszámolásával kapcsolatban átfogó operatív intézkedéseket fogadott el. Az intézkedések magukban foglalják az uniós és nemzeti szintű együttműködésre vonatkozó megközelítés erősítését az érintett szervek között; valamint a rendelkezésre álló operatív eszközök együtthatásának és az EU külső eszközeinek lehető legjobb kihasználását. A cél ezzel a migránscsempész-hálózatok felszámolása az Unión belül és kívül egyaránt. Emellett az EU megerősíti az Europolon belül működő Migránscsempészet Európai Központját, mellyel a tagállamok nyomozását és az információcserét kívánja elősegíteni.

A Coreper december 19-én megállapodott az EU űrprogramjának 2021-27 közöttre vonatkozó rendelettervezetéhez kapcsolódó álláspontjáról. Ez lehetővé teszi, hogy az Európai Parlamenttel is tárgyalásokat folytathasson róla. A rendelettervezet kitűzött célja az űrpolitikára vonatkozó uniós jogi keret egyszerűbbé és ésszerűbbé tétele; a megfelelő költségvetés biztosítása a kiemelt űrpolitikai programok folytatásához és javításához, az űrben lévő veszélyek megfigyelését szolgáló világűr-megfigyelési programhoz; hozzáférést biztosítson a nemzeti hatóságoknak a biztonságos műholdas kommunikációhoz; szabályokat hozzon létre az uniós űrprogram irányítására vonatkozóan; valamint egységesítse az űrprogramra vonatkozó biztonsági keretet.

Szomszédságpolitika

December 5-én Fehéroroszország fővárosában, Minszkben megtartotta kezdeti ülését az Európai Unió keleti partnerségre irányuló vízügyi kezdeményezése (EUWI+). A találkozó része az EU integrált vízkészlet-gazdálkodásról szóló nemzeti párbeszéd támogatásának az országban. Az értekezleten a fehérorosz kormány által kinevezett kormányközi bizottság tagjai szólaltak fel. A bizottság megvitatta az EUWI+ szerepét a fehéroroszországi vízpolitikai reform támogatásában, valamint a nemzeti vízstratégia tervezetét 2030-ig. A stratégia az éghajlatváltozás szempontjából a fenntartható gazdálkodás és a vízkészletek megőrzését célozza. Ez hozzájárul a kapcsolódó fenntartható fejlesztési célok megvalósításához. Fehéroroszország részt vesz az EUWI+ projektben, hogy megfeleljen az európai vízügyi keretirányelv követelményeinek. A projekt támogatja az országot annak érdekében, hogy 2020-ig megvalósítsa az integrált vízkészlet-gazdálkodást.

December 12-13-án megtartotta az EU–Fehéroroszország koordinációs bizottság hatodik ülését. Az EU újra megerősítette az elhatározását a Fehéroroszországgal történő együttműködés folytatásáról. A résztvevők megvitatták a közelmúltbeli fejleményeket és a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, beleértve a következő lépéseket az EU–Belarusz partnerségi prioritásokról szóló tárgyalások véglegesítése felé, amelyek megkötése után az EU és Fehéroroszország közötti együttműködés új szakaszát alakítják ki. Az EU bemutatta a folyamatban lévő és tervezett pénzügyi támogatási programjait is, amelyek a 2014–2018 közötti időszakban több mint 120 millió eurót tesznek ki. A következő ülés várhatóan Minszkben kerül megrendezésre 2019 elején.

December 17-én tartotta meg az EU és Ukrajna a Társulási Tanács ötödik ülését Brüsszelben. Ez volt az első tanácskozás amely a 2017. szeptember elsején létrejött EU–Ukrajna társulási megállapodást követően zajlott le. Az ülés a tanácskozást követően kiadott sajtónyilatkozat szerint pozitív fejlődés a kétoldalú kereskedelemben és a reformok előrehaladásában. A Társulási Tanács aggodalmát fejezte ki az Azovi-tengeren történt incidens és a térség további militarizálódása miatt. A Tanács felszólította Oroszországot az ukrán foglyok elengedésére és a tengerszoros szabad átjárhatóságának biztosítására. A Társulási Tanács megvitatta a célzott uniós támogatás nyújtásának lehetőségeit az azovi régió számára.

December 19-én az EU tanácsadó missziója (EUAM) és az ukrán parlament (Verhovna Rada) aláírta az egyetértési nyilatkozatot. A nyilatkozat lehetővé teszi az ukrán jogszabályok közelítését az uniós normákhoz az európai gyakorlatokon alapuló közvetlen jogalkotási szakértelem biztosításával. A dokumentum fokozza az EUAM és a Verhovna Rada (ukrán parlament) közötti együttműködést a polgári biztonsági szektor reformjával kapcsolatos valamennyi jogalkotási kérdésben. 

Mi aggasztja az európai polgárokat?

A cikk az európai polgárok aggodalmait vizsgálja a kevesebb mint fél év múlva esedékes választások kimenetelét tekintve. A kutatások kimutatták, hogy a bevándorlás kérdése minden tagállam három legfontosabb alapproblémája között van, és a polgárok úgy gondolják, hogy a választások előtt diskurzust kellene kezdeni a kérdésről.

Nyilatkozatok Líbiáról

A Tanács állást foglalt Líbiáról a novemberi palermoi nemzetközi konferenciát követően: A líbiai helyzet továbbra is az instabilitás és a bizonytalanság forrása nemcsak a líbiai nép, hanem a szomszédos országok, illetve az egész régió számára.  A krízisre csak politikai megoldás lehetséges és ezt magának a líbiai népnek kell elindítania egy belső politikai folyamat által, a nők teljes és egyenlő részvételével és képviseletével, valamint a nemzetközi és emberi jogok tiszteletben tartásával.”

A líbiai Külügyminisztériumot 2018. december 25-én támadás érte, ennek kapcsán az EU biztonságpolitikai és külügyi szóvivője az alábbiakat nyilatkozta: „A mai napi terrortámadás a líbiai Külügyminisztérium ellen tovább fenyegeti az így is törékeny biztonságot Tripoliban. Részvétünket nyilvánítjuk az áldozatok családjainak és gyors felépülést kívánunk a sérülteknek. Ez és az ehhez hasonló támadások a líbiai szuverén intézmények ellen elfogadhatatlanok és az elkövetőket felelősségre kell vonni. A líbiai nép már eleget szenvedett, megérdemli, hogy egy békés, stabil és biztonságos országban éljen. Reméljük, hogy az összes líbiai legitim érdekelt fél ezért a célért fog dolgozni úgy, hogy a líbiai nép érdekét helyezi előre. Továbbra is támogatjuk az ENSZ különleges képviselőjének erőfeszítéseit, hogy megvalósítsa az ENSZ Cselekvési Tervét, azaz az átmenetet és a politikai krízis végét az országban.”

Meghosszabbítják az EU mandátumát a Földközi-tenger keleti részén

A Tanács meghosszabbította az EUNAVFOR MED Operation Sophia mandátumát 2019. március 31-ig. Az akció lényege, hogy hozzájáruljon az EU munkájához abban, hogy az embercsempészek és emberkereskedők tevékenységét megzavarja a Földközi-tenger középnyugati részén. Az akció más feladatok végrehajtását is segíti: a líbiai partiőrség és haditengerészet kiképzését, illetve az ENSZ fegyverembargóját a líbiai partoknál. Továbbá, megfigyelési tevékenységeket is folytatnak és információt gyűjtenek a líbiai illegális olajexportról. Mindezek által hozzájárul a líbiai biztonság és stabilitás visszaállításához, és a Földközi-tenger biztonságához.

Regionális politika

Emmanuel Macron, francia elnök Csádba látogatott az ott állomásozó francia csapatokhoz. Beszédében kitért az aktuális világpolitikai helyzetre is. Macron mély sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Donald Trump elrendelte az Egyesült Államok csapatainak kivonását Szíriából. Franciaország fontos szerepet játszik az USA vezette Iszlám Állam elleni koalícióban. A francia elnök elmondta, hogy egy szövetségesnek megbízhatónak kell lennie, illetve szövetségesként vállvetve kellene harcolni, Trump azonban egyoldalú döntést hozott. Macron a lemondását benyújtó James Mattis védelmi miniszternek tiszteletét fejezte ki, megbízható partnernek nevezve őt. Az amerikai kivonulás ellenére a francia csapatok maradnak Szíriában.

Federica Mogherini: „semmi sem indokolja ezt az önkényes cselekedetet”

Megalázó módon utasította ki Bart Ouvry-t, az Európai Unió nagykövetét a Kongói Demokratikus Köztársaság. A diplomáciai kapcsolatok az EU és Kongó között történelmi mélypontra süllyedtek. Az EU diplomata úgy fogalmazott: „a kongói döntés nem tekinthető a diplomácia eszközeinek az elfogadásáról és alkalmazásáról, hanem erőszakos erőfitogtatás történt, ami jelzésértékű a glóbusz országai számára is.” Az Unióval szembeni fellépés külön érdekessége, hogy az ország 2014-2020 között 709 millió eurót kapott a kormányzás javítására, infrastruktúra-fejlesztésre, különböző egészségügyi projektek megvalósítására.

Szankciós politika

Angela Merkel, német kancellár és Emmanuel Macron, francia államfő a december 13-14-i Európai Tanács ülésen tájékoztatást adtak a minszki megállapodás végrehajtásáról. Moszkva továbbra sem mutat hajlandóságot a kialakult helyzet rendezésében emiatt a Tanács egybehangzóan elfogadta az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását. A szankciók energetikai, gazdasági és védelmi jellegűek.

•  A Krím-félszigetre történő turizmus támogatásának megtiltása a tagországok számára.
• Fegyverexport és -import megtiltása.
• Oroszország számára kulcsfontosságú kőolaj kitermelési technikák embargója.
• Az uniós tőkepiacról való támogatáshoz jutás tiltása öt, többségben állami tulajdonban lévő orosz pénzügyi intézmény, három védelmi és három energiavállalat számára.
• Vízumtilalom és vagyonbefagyasztás 164 személlyel és 44 szervezettel szemben (2019. március 15-ig).

EU missziók

10 éves az EU megfigyelő missziója Grúziában. Az EUMM elnevezésű missziót a 2008-as orosz–grúz háború után telepítették az országba. Feladatuk többek között az elszakadni kívánó Abházia és Dél-Oszétia közigazgatási határának felügyelete. A misszió hatékonyan enyhítette a feszültségeket a felek között, tető alá hozva több találkozót a közös biztonsági kérdésekről.

Partnerkapcsolatok

2018. december 3-5.: NATO-külügyminiszterek kulcsfontosságú biztonsági kérdésekről tanácskoztak (Kertai Zoltán Péter)

Az orosz destabilizáló tevékenység, erőszakos szélsőségesek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, továbbá Afganisztán instabilitása – ezek voltak a fő témák a NATO külügyminiszteri ülésen. December 4-én Ukrajna és Grúzia képviselőivel találkozott a szövetség, és teljes támogatásukról biztosították mindkét felet egy esetleges orosz agresszió esetén. Az elmúlt években jelentősen nőtt a NATO jelenléte a Fekete-tenger térségében; vízen, levegőben és szárazföldön egyaránt. Mindez válasz az orosz jelenlétre Abháziában és Dél-Oszétiában, a Krím elcsatolására és az Azovi-tenger kisajátítására.

Az INF-szerződés megszegésével vádolják az Oroszországi Föderációt. Az egyezmény, ami több mint 30 éven át biztosította Európa védelmét, megremegni látszik, mikor az orosz fél egy új rakétát fejleszt ki és állít hadrendbe. Jens Stoltenberg kijelentette, hogy a NATO feladata a béke fenntartása, nem pedig a konfrontáció. „ Nem akarunk egy új fegyverkezési versenyt. Nem akarunk egy új hidegháborút.” – tette hozzá a Főtitkár a sajtótájékoztatón. „Az oroszoknak van még esélyük visszatérni a szerződésekben foglaltakhoz, de meg kell kezdenünk a felkészülést egy INF-szerződés nélküli világra is.” – zárta le gondolatmenetét a Főtitkár. A nap további részében a Közel-Keletet, illetve az Észak-Afrikát érintő kihívásokat tárgyalták. Örömmel fogadták az új iraki küldetést, ami a helyi erők kiképzését célozza meg; így növelve a térség biztonságát és stabilitását.

December 5-én a Balkán felé fordultak. Megtárgyalták Macedónia állását a csatlakozási folyamatban. Támogatásukról biztosították Bosznia-Hercegovinát, és készek elfogadni az ország első Éves Nemzeti Programját, ami politikai, gazdasági és védelmi reformokkal alapozza a közös munkát. Koszovó a hadserege létrehozásáról szóló újonnan elfogadott törvényeit pedig Jens Stoltenberg rosszul időzítettnek minősítette, és felszólított minden félt a nyugalom megőrzésére, a párbeszéd folytatására.

Az utolsó ülés az afganisztáni küldetéshez hozzájáruló országok részvételével zajlott. Megerősítették elkötelezettségüket Afganisztán hosszú távú biztonsága és stabilitása, és az afgánok vezette békefolyamat mellett. Az ülést követően Jens Stoltenberg felszólította a tálibokat, hogy tegyék le a fegyvert és üljenek le a tárgyalóasztalhoz, a hatóságokat pedig, hogy vizsgálják és kezeljék a választási rendszer hiányosságait a jövő évi elnökválasztások előtt.

2018. december 4.: Szövetséges hírszerzési találkozó Brüsszelben (Sánta György)

Még november végén ült össze a NATO civil és katonai hírszerzési szervezete annak érdekében, hogy megbeszéljék, miképpen tudnak reagálni a dezinformációra, a kibertámadásokra és az általános kémkedésre. A konferenciát Jens Stoltenberg, a NATO Főtitkára nyitotta meg, illetve mellette megszólalt a civil hírszerzési szervezet román elnöke és a katonai hírszerzés kanadai elnöke is. Az előbb felsoroltak mellett általános támogatást nyert el egy NATO Hírszerzési Akadémia létrehozása, amelyet már el is kezdtek szervezni. A konferencián a NATO-tagállamok mellett egyéb partnerországok és az Európai Unió is részt vett, akikkel együtt megbeszélték a jövő kihívásai, tovább bővítve az EU–NATO kapcsolatokat.

Arndt Freytag von Loringhoven, a NATO hírszerzésért és biztonságért felelős főtitkárhelyettese kifejtette, hogy a hírszerzési képesség kulcsfontosságú napjainkban, és példának Oroszországi Föderációt és a Közel-Keleten aktív terrorcsoportokat hozta fel, amelyek képesek hatékony kibertámadásokat kivitelezni.

2018. december 5.: Új felelős képviselő a NATO afganisztáni civil kapcsolatainak élén (Sánta György)

December 5-én Jens Stoltenberg bejelentette, hogy 2019 márciusától a brit Sir Nicholas Kay lesz a NATO civil képviselője Afganisztánba. Sir Kay jelenleg az Egyesült Királyság afganisztáni nagykövete, így releváns tapasztalatokkal rendelkezik és jól ismeri az országot. Mind a NATO, mind a brit politikai vezetés teljes mértékben támogatja Sir Kay-t és bízik a további eredményes munkában.

A civil képviselő a Szövetség politikai oldalát képviseli egy országban, továbbítja és végrehajtja a Szövetség által kitűzött feladatokat és célokat, továbbá aktívan együttműködik az adott ország politikai vezetésével, összekötve azt a NATO politikai vezetőségével. Afganisztánban ez a pozíció azzal egészül még ki, hogy az afgán kormány mellett az összekötő aktívan együttműködik a NATO Eltökélt Támogatás missziójának (Resolute Support Mission) vezetőségével és parancsnokaival is.

2018. december 6.: Jens Stoltembergnek, a NATO Főtitkárának nyilatkozata a szerb–koszovói helyzetről (Lendvai Tünde)

Jens Stoltenberg a NATO nyugat-balkáni külügyminiszteri szintű találkozóját követően fogalmazta meg álláspontját Szerbia és Koszovó részére a koszovói rendfenntartó erők mandátumának megváltoztatása kapcsán. Stoltenberg támogatta ugyan a rendfenntartó erők haderővé transzformálásának célkitűzését, azonban arra az álláspontra helyezkedett Ramus Haradinaj, koszovói miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén, hogy ennek egyelőre még nem érkezett el az ideje, az érintetteknek tartózkodnia kellene a további provokatív akcióktól és kijelentésektől. A Főtitkár arra is figyelmeztetett, hogy a koszovói biztonsági erők hivatalos haderővé alakítását számos NATO-tagállam ellenzi, és ez Pristina euroatlanti integrációs ambícióit is hátráltatja. Emellett szükségessé válik az is, hogy a NATO felülvizsgálja a koszovói rendfenntartó erőkkel való közreműködésének kereteit, a KFOR békefenntartó misszió célkitűzéseit azonban mindez nem befolyásolja. Stoltenberg Aleksandar Vučić, szerb államfőt is felszólította, hogy a jelenlegi feszültséget csökkentse, és mindkét felet informálta arról, hogy az EU közvetítésével zajló Belgrád–Pristina párbeszéd az egyetlen módja a hosszú távú béke és stabilitás elérésének a nyugat-balkáni régióban.

2018. december 10.: Kulcsszerepet kap a kritikus infrastruktúra védelme (Lendvai Tünde)

A NATO brüsszeli főparancsnokságán került megrendezésre a kritikus infrastruktúrát érintő interdependencia veszélyeire fókuszáló workshop a tagállamok, partnerországok, valamint civil szakértők és az Európai Bizottság képviselőinek együttműködésével. A szemináriumon résztvevők, a NATO által kategorizált 7 rugalmassági faktor (NATO’s seven resilience baseline) mentén elemezték a kockázatokat, amelyek az energia-, élelem- és ivóvízellátás, kommunikáció, tömegközlekedés, állami szervek működésének folytonossága, lakossági megmozdulások és tömeges áldozatokat követelő katasztrófák miatt kialakult krízishelyzetek összefüggéseiben nyilvánulnak meg. A beszélgetés központjába ezen szektorokat érintő közös információmegosztás és helyzetelemző-képesség kialakítása került. Ennek fontosságára Dr. John Manza, a NATO műveletekért felelős főtitkár asszisztense hívta fel a figyelmet a sajtónak tett nyilatkozatában: a NATO 2016-os varsói csúcstalálkozóján meghatározott elvek mentén (Resilience Commitment) a kritikus infrastruktúra védelmének kontinuitása (vagyis a rugalmasság biztosítása a szektorok közt) az első védvonalát képezi az államok működése ellen irányuló támadások kivédésének (pl.: hibrid eszközök), ezáltal kulcsszerepet játszik a NATO védelempolitikájában.

2018. december 11.: Együttműködési megállapodást kötött a NATO és az EU a jó kormányzás támogatására (Vas Beatrix)

December 10-én a NATO politikai és biztonságpolitikai ügyeinek titkára, Alejandro Alvargonzález és Maciej Popowski, az Európai Bizottság Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatóságának főigazgató-helyettese, együttműködési megállapodást írtak alá, hogy megerősítsék mindkét szervezet elköteleződését a jó kormányzati gyakorlatok támogatására. A megállapodás értelmében az Európai Unió 2 millió euróval fog hozzájárulni a NATO integritást fejlesztő programjának (Building Integrity) alapjához 2019 és 2022 között. A 2007-ben indult BI program, amiben NATO tag- és partnerállamok vehetnek részt, eddig is hasznos eszköznek bizonyult az átláthatóság, számonkérhetőség és becsületesség értékeinek megerősítésére a résztvevő országok védelmi és biztonsági szektoraiban. Az EU ezzel a hozzájárulással a 2016-os varsói EU–NATO együttes nyilatkozatban vállalt kötelességeinek tesz eleget, miszerint támogatja az Európai Szomszédságpolitika keleti és déli országaiban a jó kormányzást és a biztonsági ügyeket.

2018. december 12.: A NATO Főtitkár találkozója Jordánia királyával a brüsszeli NATO-központban (Ibrahim Imre)

Jens Stoltenberg és II. Abdullah király december 12-én találkoztak a NATO székhelyén, hogy megbeszéljék a Szövetség partnerségi programját Ammánnal. A jordán király részt vett az Észak-atlanti Tanács egyik értekezletén is, melyen a közel-keleti és észak-afrikai térség biztonsági kihívásai és a terror elleni küzdelem volt a fő téma. A tábornok kifejezte elismerését Jordánia felé az aktív szerepéért az Iszlám Állam elleni koalíciós harcban. Megjegyezte továbbá, hogy Jordáni magas szinteken vett részt NATO-műveletekben a Balkántól Afganisztánig, és megköszönte a király hozzájárulását, hogy a NATO a II. Abdullah Király Speciális Műveleti Kiképző Központjában képezhette ki az új iraki erőket.

2018. december 13.: A NATO és az Európai Unió közösen küzdenek a növekvő kiberfenyegetettség ellen (Vas Beatrix)

A NATO és az Európai Unió magas rangú képviselői, köztük a NATO Főtitkár kiemelkedő biztonsági kihívásokért (emerging security challenges, ESC) felelős asszisztense, Dr. Antonio Missiroli és Pawel Herczynski, az Európai Külügyi Szolgálat biztonságpolitikai ügyekért felelős vezetője december 10-i találkozójukon megvitatták a kibervédelem területén az idei, júliusi brüsszeli NATO-csúcs óta elért eredményeket. Ezek közé tartoztak például azon előrelépések, hogy a NATO kiterjessze az operatív hadviselés területét a kibertérre is, és teljesítse egyéb vállalásait a 2016-os Kibervédelmi Nyilatkozattal (Cyber Defence Pledge) kapcsolatban, illetve az EU által összeállított kiberdiplomáciai eszköztár alkalmazásával. Az utóbbi években a két szervezet többször rendezett közös gyakorlatokat, például a 2018. novemberi, Észtországban tartott Kiber Koalíció elnevezésű hadgyakorlatot, amin több mint 700 kibervédelemmel foglalkozó szakember vett reszt.

A tárgyaló felek ismét megerősítették a NATO és az EU közötti együttműködés folytatásának jelentőségét a kibervédelem területén, kiemelten az információk és sikeres gyakorlatok megosztásának tekintetében, hogy ezáltal a jövőben jobban felismerhetőek, megelőzhetőek, és megválaszolhatóak legyenek a rosszindulatú támadások a kibertérben.

2018. december 13.: Találkozott a NATO Főtitkára és Porosenko, ukrán elnök (Szilágyi Laura)

Jens Stoltenberg, NATO Főtitkár és Petro Poroshenko, ukrán elnök december 13-án találkoztak, hogy megbeszéljék az Azovi-tenger körül forgó kérdéseket. Mr. Stoltenberg megerősítette, hogy Ukrajna számíthat a szövetséges erők teljes támogatására országuk területi egységének és szuverenitásának védelme érdekében, melyet a Kercsi-szoros felé épített orosz híd is sért. Ehhez 40 millió eurós támogatást folyósítanak a NATO–Ukrajna Bizalmi Alap keretében, emellett kommunikációs felszerelésekkel látják el az ukrán hadsereget az év végéig.

A Főtitkár dicsérte Poroshenko elhatározását abban, hogy folytassa a kulcsfontosságú reformok megvalósítását országában, mint például civil kontroll létrehozását a biztonsági és hírszerző szolgálat felett, vagy a korrupcióellenes és kisebbségi jogok megerősítéséért folytatott programokat. Stoltenberg hozzátette, hogy egy jó kormányzat és reformok közelebb hozzák Ukrajnát a NATO-hoz való csatlakozás lehetőségéhez, mely iránti törekvéseket a szövetségesek elismerik az ukrán részről.

2018. december 19.: A NATO-szövetségesek megállapodtak a 2019-es költségvetésekről (Györgyi Dominika)

Az Észak-atlanti Tanács 2018. december 18-án tartott ülésén határozták meg a költségvetést, melyben 250,5 millió eurós polgári költségvetést és 1,395 milliárd eurós katonai keretet kötöttek 2019-re. A tagok ehhez a GDP-jük alapján elfogadott költségmegosztási képlet szerint járulnak hozzá. Jens Stoltenberg üdvözölte a  költségvetési döntést, kiemelve a NATO alkalmazkodásának fontosságát a felmerülő kihívások és fenyegetések legyőzése érdekében, és hangsúlyozta, hogy a szervezet elkötelezett annak biztosításában, hogy továbbra is biztonságban tartsa az embereket „hatékony és pénzügyileg felelős módon”.

A polgári költségvetés a személyzeti, működési költségeket és a programok kiadásait finanszírozza a brüsszeli központban; 1,9%-kal haladja meg a tavalyi szintet, tartalmazza a NATO-központ funkcionális felülvizsgálatának végrehajtására szánt összeget, magában foglalja a NATO hírszerzési képességeit erősítő intézkedéseket is; a kiberfenyegetések és hibrid kihívások előrejelzését és tervezését; javítja a Szövetség stratégiai eszközként történő adatkezelésének módját; növeli a partnerekkel folytatott védelmi együttműködést. Ezen intézkedések végrehajtása érdekében a NATO 2019-ben harminc új álláshelyet hoz létre. A katonai költségvetés fedezi a NATO parancsnoki központjainak és programjainak, misszióinak és műveleteinek költségeit a világ minden táján, 7,2%-kal haladja meg a 2018-as szintet. Tartalmazza a jelenleg alkalmazandó parancsstruktúra finanszírozását is.

A polgári és katonai elem mellett ki kell emelni a harmadik fő közös finanszírozású területet: ez a NATO Biztonsági Beruházási Program (NSIP), költségvetésének felső határa 2019-ben 700 millió euró a főbb építési, irányítási és ellenőrzési rendszerekre vonatkozó beruházások esetében.

Bevezetés

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának hallgatóiként 2018 nyarán azzal a szándékkal látogattunk el Koszovóba, hogy a viharos múltú, jelenleg is vitatott jogállású államról szerzett elméleti ismereteinket gyakorlati tapasztalatokkal egészítsük ki, illetve vizsgáljuk felül, valamint a lehetőségek szerint képekben is dokumentáljuk az aktuális állapotokat.

Belépési engedélyt kaptunk egy rövid látogatásra a Koszovóban szolgáló magyar KFOR kontingensnél a Novo Selo-i táborba, illetve a misszió parancsnokságának helyet adó pristinai Film Citybe is. Három napos programunkban továbbá három koszovói nagyváros, Pristina (Prishtinë/Priština), Prizren (Prizrend/Prizren) és Ipek (Peja/Peć)[1], valamint utóbbi környékének bejárása kapott helyet.

Cikkünk a meglátogatott helyszínekhez kapcsolódóan foglalja össze a szakterületünk szempontjából leglényegesebbnek, illetve legérdekesebbnek ítélt tapasztalatainkat. 

KFOR

Miután első reggelünkön tanulságos sétát tettünk a pristinai piacon (amely a zöldségek és dohányáruk tömkelege mellett olyan „csemegékkel” is szolgált, mint a Koszovói Felszabadítási Hadsereges (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UÇK) felvarrók, boxerek és egyéb fegyvernek látszó eszközök), két magyar katona kíséretében, a KFOR járművével elindultunk a Novo Selo-i táborba (amely hivatalosan a Camp Maréchal de Lattre de Tassigny nevet viseli). A Pristinától északnyugati irányba vezető főút és környéke bőven kínált érdekességeket, a Rigómezei csata emlékére emelt Gazimestan emlékműtől a szénásszekéren heverészve utazó helybéli földművesen át a múlt évezred végi történések köztiszteletben álló szereplőit megidéző utcanévtáblákig (pl. Toni Bler, Robin Kuk). Magyar kísérőink útközben készséggel meséltek, egyebek mellett a koszovói tartózkodásukat megelőzően hat hónapig tartó felkészítésükről, nem hagyva kétséget afelől, hogy feladataik ellátásához meglehetősen korrekt, objektív előismereteket szereztek, különösen a jelenlegi állapotokra vonatkozóan, de a szerb-albán konfliktus gyökereit is érintve. Napjaink Koszovójával kapcsolatban a legnagyobb problémaként a korrupciót és a pénzmosást említették, amit meggyőzően támasztottak alá az utunk mentén sorjázó, nyilvánvalóan kihasználatlan wellness-hotelek és autómosó telepek.

A szigorú beléptetésnél várakozva megtudtuk, hogy a Novo Selo-i táborhoz körülbelül a jelenleg a KFOR-ban szolgáló katonák negyede, továbbá több száz, az üzemeltetést végző civil alkalmazott tartozik. A misszióban alapvetően minden nemzet a saját ellátásáért felel. A nemzetek közti együttműködést minden megkérdezett (a nagyon eltérő feltételek ellenére is) megfelelőnek és hasznosnak ítélte. A kulturális különbségek nem kerülnek felszínre, a kommunikáció angol nyelven folyik, az eltérő nemzetiségű katonák pedig a feladatok ellátásán túl jellemzően nem töltenek egymás társaságában hosszabb időt. A nemzeti ünnepek mindemellett jó alkalmat nyújtanak a kultúrák közötti közeledésre.

A tábor területén Horváth Sándor alezredes, a MH KFOR kontingens 18. váltásának parancsnoka fogadott minket, aki számos hasznos, főként gyakorlati jellegű információval szolgált számunkra.

A Koszovóban tartózkodó magyar katonák többsége Novo Seloban teljesít szolgálatot, a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj állományánál főleg járőrözéssel, tömegkezeléssel kapcsolatos, valamint lövész feladatokat látnak el. A kiutazókat a küldő alakulatok készítik fel, a MH KFOR kontingens 18. váltása esetében ez a tatai 25. Klapka György Lövészdandár volt. Egy váltás körülbelül hét hónapot tölt el a misszióban, ezt követően a teljes állományt lecserélik (jelen sorok írásakor, 2018. október elején már a 19. váltás szolgál Koszovóban).[1] A hazatérők tapasztalatait szervezett formában értékelik és figyelembe veszik a későbbi váltások állományainak felkészítése során.

A tábori élet ritmusa erősen szabályozott, úgy napi szinten, mint az egy váltás által kinn töltött időszakot tekintve. Az állandó feladatokat a KFOR parancsnoka határozza meg, havi munkatervek biztosítják ennek a keretét. Horváth alezredes úr kiemelte a sportolási, illetve rekreációs lehetőségek jelentőségét a lelkileg megterhelő missziós szolgálat során. (Ezt kísérőink is hangsúlyozták, a tábori lelkész tevékenységének méltatásával együtt.) A nagyságrendileg fél éves időszak alatt egy katona mindössze tíz szabadnapot vehet igénybe, egyszerre az állomány legfeljebb 10%-a lehet távol. Hetente egy pihenőnap jár, ebből havonta egynek vasárnapra kell esnie. A hazaiakkal való kapcsolattartás nincs korlátozva, ennek anyagi vonzatai, illetve a technikai feltételei össze sem hasonlíthatóak a korábbi missziók sanyarúbb viszonyaival.

A tábor telephelye kiválasztásának, elrendezésének elveire vonatkozó kérdésünk kapcsán megtudtuk, hogy a francia elnevezés nem véletlen: a területet eredetileg a francia KFOR használta. (A mezőgazdasági földekkel övezett tábort egyébként Novo Selo néven nehéz megtalálni: a szerb elnevezés Újfalut jelent és meglehetősen gyakori a Balkánon.) A lakó-, a gépjárművek és egyéb technikai eszközök elhelyezését szolgáló, egészségügyi és egyéb funkciók térben praktikusan elkülönítve kaptak helyet. A katonák egészségügyi ellátása több lépcsős: a táborban rendelkezésre áll magyar orvos, Film City táborban a nemzetek közösen tartanak fenn életmentésre szakosodott egészségügyi intézményt. Indokolt esetben a táboron kívüli egészségügyi intézménybe szállítják a beteget. Amennyiben szükséges, a katona hazai kórházba kerül evakuálásra. A konténerépületek falain figyelmeztető táblák jelzik, hogy a tábori körülmények között az egészségügyi problémák jelentős részét a calici vírusok közé tartozó ún. norovírus jelenléte okozza, amely gyakorlatilag kiirthatatlan és csak a higiénés előírások szigorú betartásával tartható kordában.[2] (Koszovóra nem igazán jellemző a hulladékkezelés európai normarendszere, amint azt a bázis biztonsági kapuját őrző, higiéniára és köztisztaságra láthatóan érzékeny dán tiszthelyettes lakonikusan megjegyezte, hulladékkezelési stratégiájuk abban merül ki, hogy a helyiek megpróbálják a szemetet egyenletesen szétteríteni az országban.)

A szerbek és albánok viszonyával kapcsolatban Horváth alezredes úr megjegyezte, hogy meglátása szerint alapvetően mindkét fél tanult a múlt hibáiból és szeretné elkerülni az újabb konfliktust. Céljuk, hogy a „Nyugathoz” tartozzanak, az albánok esetében ezt a nagy lélekszámú svájci, német, egyesült királyságbeli, stb. diaszpóra tapasztalatai is erősítik. A törékeny békére ugyanakkor veszélyt jelenthet a (szerbek irányába) növekvő orosz, illetve az erőteljesebb (török és szaúdi támogatású) iszlám befolyás, ennek a lehetséges érintettek megfigyelésével, ellenőrzésével igyekeznek gátat szabni. Érdekes tény, hogy a szerb köztudatban különválik a NATO és a KFOR megítélése. Előbbit élesen elítélik a múlt évezred végi bombázások miatt, míg utóbbi a koszovói szerbek védelmezőjeként nagy elismerésnek örvend.

A KFOR nagy hangsúlyt helyez a helyiekkel való kapcsolattartásra és a katonai döntéshozók naprakész tájékoztatását szolgáló információk gyűjtésére – napjainkban ezt a célt szolgálja a három ún. Összevont Regionális Parancsnokság (Joint Regional Detachment; JRD).[3]

A beszélgetést követően rövid sétát tehettünk a tábor területén, majd átszállítottak minket a Pristinához tartozó Film City táborba, az egykori jugoszláv filmgyár területére, amely ma a KFOR főparancsnokságának ad helyet.

A „magyar ház” klubhelyiségében Csombók János dandártábornok fogadott bennünket, aki 2017 októberétől ez év októberéig a KFOR parancsnokhelyetteseként szolgált, második magyar főtisztként betöltve ezt a magas pozíciót. (Elődje, Korom Ferenc dandártábornok 2005 és 2006 között szolgált parancsnokhelyettesként Koszovóban.) Csombók dandártábornokkal a NATO koszovói szerepvállalásáról, a régió stabilitását meghatározó tényezőkről, szereplőkről, aktuális történésekről beszélgettünk.

A NATO koszovói misszióját napjainkban 28 nemzet[4] körülbelül 4000 katonája alkotja. A magas beosztásokat a nemzeti hozzájárulások arányára figyelemmel töltik be, ugyanakkor az ebben élenjáró Amerikai Egyesült Államok nem tart igényt a parancsnoki pozícióra. A sorban következő legjelentősebb hozzájáruló nemzet az olasz. Utóbbiaknak földrajzi közelségük miatt erős nemzeti érdekük a térség stabilitásának fenntartása – a KFOR parancsnoka ennek megfelelően immár ötödik éve olasz, ott jártunkkor ezt a pozíciót Salvatore Cuoci vezérőrnagy töltötte be (őt november 28-án honfitársa, Lorenzo D’Addario váltotta). Őket követi Magyarország és Ausztria (nagyon hasonló arányban), ezért az elmúlt években a második legmagasabb vezetőt hazánk és nyugati szomszédunk felváltva biztosítja (Csombók Jánostól 2018. október 4-én az osztrák Reinhard Ruckenstuhl dandártábornok vette át a parancsnokhelyettesi pozíciót).[5]

Magyarország a kezdetektől jelentős szerepet vállal a KFOR-ban, ez a Magyar Honvédség legnagyobb lélekszámú missziója. A Balkán történelmének ismeretében könnyen belátható a térség stabilitásának kiemelt jelentősége hazánk, Közép-Európa, sőt az egész kontinens stabilitására nézve. A misszió időtartama nem előre meghatározott, a NATO erői akkor fogják elhagyni Koszovót, ha a helyi biztonsági szint ezt megnyugtatóan lehetővé teszi.

A Koszovói Köztársaság napjainkban nem rendelkezik saját haderővel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1998-1999-es koszovói háborút lezáró 1244. számú határozata Koszovó területén kizárólag nemzetközi haderő jelenlétét engedélyezte. Bár a koszovói albánok erős ambíciókat táplálnak az iránt, hogy a könnyű fegyverzetű egyenruhásokból álló Koszovói Biztonsági Erőket (Forca e Sigurisë së Kosovës/Kosovo Security Forces) Koszovói Fegyveres Erővé (Forcat e Armatosura të Kosovës/Kosovo Armed Forces) alakítsák (ami egyben lehetővé tenné a KFOR erőinek további csökkentését), ennek feltételei még nem adottak, a kérdéskör neuralgikus pont a 2011 óta folyó, az EU által ösztönzött Belgrád-Pristina párbeszédben is. A nemzetközi közösség számára az átalakítás csak alkotmánymódosítás eredményeképp lenne elfogadható, amelyhez valamennyi koszovói kisebbség hozzájárulását kellene adja. A közelmúltban azonban koszovói politikusok több alkalommal is kísérletet tettek ennek megkerülésére. Október óta ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek év végére már elképzelhetőnek tartják az önálló koszovói hadsereg felállítását, a Koszovói Biztonsági Erők hatáskörének bővítésével.[6]

Napjaink egyik legnagyobb biztonsági kihívása a koszovói albánok (a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori parancsnokai) háborús bűntetteinek kivizsgálásához kötődik. A KFOR, mint jelenleg a helyzet eszkalálódása esetén a Koszovói Rendőrséget és az EULEX rendőrséget követő harmadik reagáló erő, élénk figyelemmel kíséri a folyamatot. A Koszovói Alkotmány 2015-ös módosítása tette lehetővé az ún. Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and the Specialist Prosecutor’s Office) felállítását, amely nemzetközi összetételű személyzettel, de a koszovói igazságszolgáltatási rendszer részeként végzi munkáját. (Ugyanakkor tanúvédelmi megfontolásokból a törvény lehetővé teszi az eljárások külföldön történő lefolytatását.)[7] A súlyos vádak kivizsgálása lassan két évtizede húzódik, a helyzetet különlegesen érzékennyé teszi, hogy az egykori szabadságharcosok – nem kis részt a nemzetközi közösség támogatásának köszönhetően – mára a koszovói politikai élvonalába emelkedtek. Miközben az első vádemelések időpontja egyre későbbre tolódik, az érintett politikusok mindent elkövetnek az általuk diszkriminatívnak tartott vonatkozó törvény visszavonása érdekében.[8]

A mintegy 30 ezer főt tömörítő Háborús Veteránok Szervezetét (Organizata e Veteranëve të Luftës/War Veterans’Organisation) szintén jelentős biztonsági kockázatként tartják számon, hiszen létszámánál fogva magában hordozza a lehetőséget arra, hogy jelentős katonai képességé fejlődjön.

A radikális iszlám nézeteket valló, esetenként külföldön harcoló személyek megfigyelése elsősorban a Koszovói Hírszerző Ügynökség, illetve a Koszovói Rendőrség hatáskörébe tartozik. (Létszámukat tekintve az Iszlám Állam támogatói nincsenek sokan Koszovóban, de az összlakossághoz viszonyított arányuk itt a legmagasabb a Nyugat-Balkánon.) A visszatérő harcosok számára jól működő programot dolgoztak ki. 2-3 év börtönbüntetést követően pszichológus szakértők bevonásával döntenek arról, hogy az illető visszaintegrálható-e a koszovói társadalomba.

Koszovói látogatásunk idején még igen kedvező kilátások mutatkoztak Szerbia és Koszovó viszonyának esetleges normalizálására 2018 őszén. (Aleksandar Vučić szerb államfő és Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének személyes politikai ambíciói is érezhetően a történelmi jelentőségű folyamat elősegítése irányába hatottak.) Előremutató lépésként volt értékelhető, hogy egy 2017 végén tető alá hozott megállapodással (legalább is elméletileg) sikerült integrálni Koszovó északi, szerbek lakta megyéinek igazságszolgáltatását a koszovói igazságszolgáltatási rendszerbe. Az alapprobléma megoldására – miszerint Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ennek megfelelően a többségében szerbek lakta koszovói területek Szerbiához tartozónak tekintik magukat – két megoldási lehetőség merül fel újra és újra. Az egyik a 2013-as, a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása tekintetében mérföldkőnek tekintett brüsszeli megállapodás szerinti, széles körű jogosítványokkal rendelkező Szerb Többségű Önkormányzatok Szövetségének létrehozása (ennek finanszírozásához Szerbia továbbra is hozzájárulhatna),[9] a másik a 2018-ban a két fél által komolyan fontolóra vett (ám a nemzetközi közösség által nem támogatott) területcsere: az észak-koszovói területekért cserébe a dél-szerbiai, többségében albánok lakta Presevo-völgy lehetne a cserealap. (Utóbbi megoldás teljesen ellentétes a Koszovó függetlenségének kikiáltásakor elfogadott elvekkel,[10] amelyek kizárják a területcsere lehetőségét, valamint egy többnemzetiségű társadalom létrehozását ösztönzik.)

A Szerbiával való megegyezést, illetve határmegállapodást nagyban befolyásolhatja Észak-Koszovó ásványvagyona is. A Mitrovicától (Mitrovicë/Kosovska Mitrovica) északra fekvő híres trepcsai (Trepça/Trepča) bányászati komplexum pl. komoly lehetőségeket rejtő hatalmas vasérc, ólom, cink, ezüst telepeken létesült. A gazivodei (Gazivoda/Gazivode) vízerőmű stratégiai jelentősége felől a 2018. szeptember végi események sem hagytak kétséget, amikor is Szerbia a koszovói szerbek elleni provokációként értékelte Hashim Thaçi koszovói elnöknek a szerb-koszovói határon fekvő, a koszovói főváros víz- és áramellátása szempontjából egyaránt kulcsfontosságú mesterséges tónál tett látogatását.

A villamosenergia-termelés Koszovóban egyébként javarészt két elavult, a környezetet erősen szennyező lignittüzelésű erőművön alapul, amelyek Pristina határától mindössze pár kilométerre helyezkednek el. (A KFOR Film City táborában egészségügyi megfontolásból nagyméretű kijelző tájékoztatja a katonákat a légszennyezettség aktuális mértékéről.) Egy amerikai cég által (a Koszovóban valaha látott legnagyobb beruházás keretében), a Világbank támogatásával folyamatban van egy korszerűbb, de szintén a nagy mennyiségben rendelkezésre álló lignitre épülő erőmű építése.

Koszovó Jugoszlávián belül a legszegényebb régiónak számított, gazdasága ma is rendkívül fejletlen (2017-ben az egy főre jutó GDP 10900 dollár volt, a munkanélküliség 33%, a fiatalok körében csaknem 60%).[11] Bevételei jelentős részét a diaszpórában élő koszovóiak hazautalt, illetve nyáron hazahozott jövedelme biztosítja. Ezzel együtt kérdéses, hogy mennyire lenne életképes a koszovói állam a nemzetközi szervezetek hathatós támogatása hiányában. (2015-ben pl. az ország GDP-jének nagyjából harmada érkezett Nyugatról: 15-16% segélyek, 18% a diaszpórában élő koszovóiak hazautalásai formájában.)[12]

A KFOR mindenkori parancsnokhelyettesének feladatai közé tartozik a részvétel a Koszovóban jelen lévő nemzetközi szervezetek (ENSZ, illetve UNMIK – az ENSZ Koszovói Missziója; EU, illetve EULEX [Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban]; Európa Tanács; Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ill. KFOR) rendszeres heti egyeztetésein, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden résztvevő a saját szervezete nézőpontjából értékelje az aktuális történéseket.

A Balkán a NATO és az Európai Unió együttműködésének kiemelten fontos terepe. A KFOR egyes képességei a 2003-as Berlin Plusz megállapodás értelmében (valamint a NATO „stabilitás kiterjesztése” koncepciója érdekében) nem csak Koszovóban, hanem az EUFOR Althea misszió[13] műveleti területén, Bosznia-Hercegovinában is alkalmazásra kerülhetnek. 2018-ban egyébként az a ritka helyzet állt elő, hogy a két szorosan együttműködő katonai műveletben egyszerre töltöttek be felsővezetői szerepkört magyar katonák: az EUFOR Althea törzsfőnöki beosztását 2018. április végétől Horváth Gábor dandártábornok látja el.[14]

A civil társadalommal való kapcsolattartás a békefenntartó missziók fontos eleme. Lényeges cél, hogy a KFOR jelenléte mind az albán, mind a szerb (és egyéb kisebbségi) lakosság biztonságérzetét erősítse, egyben visszatartó hatást gyakoroljon a békét, illetve stabilitást veszélyeztető elemekre. Hasonlóképp fontos, hogy a katonák tisztában legyenek a jelenlegi biztonsági helyzetet befolyásoló tényezőkkel, illetve folyamatokkal. A koszovói népesség közel 93%-át alkotó albánok[15] számára például napjainkban is különlegesen nagy jelentősége van a családi kötelékeknek. Nem ritka, hogy több generáció egyetlen hatalmas házban lakik együtt, vagy a fiútestvérek egymás szomszédságában maradva, egyforma házakban élnek saját családjaikkal. Részben az összezártság miatt nagyon gyakori a családon belüli erőszak, de a társadalom felépítése, működése például a koszovói albánok háborús bűneinek kivizsgálását is erősen befolyásolja (az erős családi és klánsági kötelékekre épülő közösségekben nehéz olyan személyt találni, aki a saját honfitársa ellen vall).

Csombók János dandártábornokkal. (Fotó: KFOR)

A szakmai jellegű beszélgetést követően a KFOR-nál tett látogatásunk a Csombók János dandártábornokkal közösen elköltött ebéddel zárult, melynek során megismerhettük kiemelkedően sikeres katonai életpályájának legfontosabb állomásait is.

Pristina

A körülbelül kétszázezer lakost számláló főváros sok értelemben cáfolta a Koszovóval kapcsolatos előítéleteinket. A szegénység, illetve magas munkanélküliség következményei – valószínűleg a társadalom berendezkedéséből, a családok összetartásából fakadóan – nem jelennek meg látványosan az utcákon. (Kevés hagyományos értelemben vett koldussal találkoztunk, a jelzőlámpáknál diót áruló, jól öltözött gyerekek képe inkább kedves közjátékként maradt meg bennünk.) Koszovó egyébként nem csak a függetlensége kikiáltásának időpontját tekintve, de a népesség átlagéletkora (29,6 év) szempontjából is Európa legfiatalabb állama. A nyári estéken megszokott látvány, hogy sokgyerekes családok töltik meg Pristina főutcáját és zsúfolásig telnek velük az – egyébként magyar szemmel nagyon baráti árakkal dolgozó – belvárosi éttermek is. Ez persze csalóka is lehet: a rengeteg nyugati rendszámú autó is jelezte, hogy augusztusban sok külföldön dolgozó koszovói tölti a szabadságát hazájában. (A lakosság diaszpórával való élő kapcsolatára utalnak a speciális telefontarifák hirdetései, valamint egyes nemzetközi pénzátutaló rendszerek helyi kirendeltségei is.)

Az albánok, ezzel együtt Koszovó lakosságának többsége muzulmán vallású, hitüket azonban meglehetősen kevesen gyakorolják, főleg a nagyvárosokban. A fővárosban csak elvétve lehet találkozni a konzervatív iszlám előírásainak megfelelően öltözött hívekkel, az alkoholfogyasztás tilalmát sem veszik szigorúan. (Ilyen előismereteket, illetve tapasztalatokat követően igazán meglepő volt számunkra, amikor a repülőtéren a Mekkába (a Háddzs-ra) induló, a zarándokok hagyományos fehér lepleit viselő albán férfiak tömegébe futottunk bele.)

Pristina – más nagyvárosokhoz hasonlóan – nagyon eltérő karakterű városrészekből áll, belvárosában a rendezett sétálóutcától az egészen eklektikus épületegyüttesekig sok minden megtalálható, míg külvárosi részein modern lakóparkok és számtalan toronydaru jelzi a dinamikus fejlődést.

Pristina. Dinamikus a fejlődés. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

A városképnek meghatározó elemei a mecsetek és dzsámik. A főváros központi részén azonban helyet kapott egy katolikus székesegyház is, amelyet a koszovói albán származású (prizreni felmenőkkel rendelkező) Kalkuttai Szent Teréz tiszteletére emeltek és 2017. szeptember 5-én szenteltek fel.[1] (Erre az a tény ad magyarázatot, hogy a mindössze 2,2%-nyi római katolikus hitű koszovói[2] szinte kivétel nélkül albán nemzetiségű.)

Az albán zászló – piros mezőben fekete, kétfejű sas – Koszovó-szerte megkerülhetetlen jelkép, a 2008-ban bevezetett, hat csillagával a hat legnépesebb koszovói etnikumra utaló hivatalos nemzeti lobogó népszerűsége meg sem közelíti.[3] De nem csupán ez utal arra, hogy a nemzetközi közösség multietnikus Koszovóról szóló víziója komoly kihívásokkal kénytelen szembesülni. Az etnikumok együttélését talán segíthetné a „jugoszláv múlt” kellemes emlékei iránti közös nosztalgia, a kialakulóban lévő koszovói nemzeti identitás azonban ezt az időszakot érezhetően tudatosan mellőzi, míg alappilléreinek az albánok területi igényét „alátámasztó” illír (dardán) múltat, illetve a múlt évezred végi koszovói háborúban a tartomány függetlenségéért életüket is feláldozni kész albán szabadságharcosok hősiességét tekinti. Mindez tetten érhető a Koszovói Nemzeti Múzeumban – ahol az illír-kori leletek és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg emléktárgyai mellett kis túlzással csak Teréz anyára vetül némi figyelem, illetve ott jártunkkor egy időszaki kiállítás mutatta be a néhai dr. Ibrahim Rugova elnök életútját. A közterületek, középületek elnevezései, valamint a város emlékművei is jellemzően az (enyhén szólva felemás megítélésű) gerilláknak (pl. Adem Jashari, Luan Haradinaj) és nemzetközi, különösképpen amerikai szövetségeseiknek állítanak emléket (pl. Bill Clinton, Madeleine Albright).

A koszovói szerb kisebbség létszámáról nem áll rendelkezésre aktuális és megbízható adat. (A CIA World Factbook a 2011-es népszámlálás adatai alapján 1,5% körülire becsüli az arányukat, megjegyezve, hogy a cenzus nem terjedt ki a többségében szerbek lakta Észak-Koszovóra, illetve hogy azt a délebbi területeken élő szerbek és romák részben bojkottálták.)[4] Hasonlóképp csak ellentmondásos adatok lelhetőek fel a napjainkban Pristinában élő szerbekkel kapcsolatban. Koszovói utazásunk legelszomorítóbb pillanatait a pristinai szerb temetőben éltük meg, ahol az egykor nagy műgonddal elkészített ortodox síremlékek egy része megrongáltan, más része „csupán” derékig érő gyomok közt árválkodott, a temetőhöz tartozó kápolna állapota pedig a nyilvános illemhelyekre emlékeztetett, dacára annak, hogy fizetett őr vigyázza. Az idősödő úr a temető állapotával kapcsolatos kérdéseink hallatán egyszerűen sírva fakadt. (Utunk során albán és szerb személyek esetében is tapasztaltuk, hogy a konfliktusok, illetve a háború emlékének közelsége milyen érzelmi terhet jelent még ma is a lakosság számára.)

Pristina. Lakópark az elhanyagolt szerb temető szomszédságában. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

Mindennek ellenére az ellenségeskedés továbbra sem szűnt meg. A szerb nemzeti öntudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű Rigómező, illetve az 1389-es Rigómezei csata emlékét idéző Gazimestan emlékmű a fővárostól mindössze negyedórányi autóútra található. Hosszú ideig egyike volt azoknak az objektumoknak, amelyek a KFOR védelme alatt álltak, ma a tudatosan többnemzetiségűvé szervezett Koszovói Rendőrség szerb egyenruhásai őrzik. Sokatmondó, hogy albán taxisofőrünk még 2018 nyarán is fontosnak tartotta megjegyezni: „Semmi nem igaz abból, ami ott ki van írva!”

Ipek és Decsáni (Deçan/Dečani)

Ipek Nyugat-Koszovóban, az Albán-Alpok (Prokletije) lábánál fekvő körülbelül 60 ezer lakosú város, amely a 13. századtól a középkori szerb állam egyházi központjának szerepét töltötte be. (A jugoszláv időkben Koszovó tartomány eredetileg a Koszovó és Metóhija nevet viselte, utóbbi elnevezés a nyugati területekre utal és „templomok földjét” jelent.)

Az Ipeki Patriarchátus Kolostor az egyik legrégebbi, ma is működő szerb kolostor, az UNESCO Világörökség része.[5] A 13-14. századi, terrakotta színű, három kupolás épületegyüttes a szomszédságában lévő modernebb lakóépületekben élő ortodox apácák gondozásában áll. Kertjében megtekinthetőek egy másik régi kolostor romjai, valamint az elhunyt apácák síremlékei. Bár eredeti lakóépületei 1981-ben szándékos gyújtogatás áldozatai lettek, a kolostor végül jelentősebb károk nélkül átvészelte a múlt évezred végi konfliktusokat, s ma is a környék – jelenkori viszonylatban jelentős – szerb lakosságának fontos kulturális központja. (Szuvenír boltjában – ahogy egyéb, többségében szerbek lakta területeken is szokás Koszovóban – az euró mellett szerb dinárban is feltüntetésre kerülnek az árak.)

Az Ipeki Patriarchátus Kolostor. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

A kolostor védelmét – a szerb kisebbség és műemlékei kárára az albánok által elkövetett támadásokra, illetve rongálásokra tekintettel – hosszú ideig a KFOR látta el. Ma már a Koszovói Rendőrség őrzi (lehetőség szerint szerb nemzetiségű rendőrök), de továbbra is csak iratellenőrzést követően látogatható.

Ipektől 12 kilométerre található a szerb ortodox egyház egy másik kiemelt vallási és kulturális értéket képviselő szent helye, a szintén az UNESCO Világörökség részét képező (Viszoki) Decsáni ((Deçan/Dečani) kolostor, amely ma már az egyetlen, a KFOR védelme alatt álló műemlék Koszovóban. Tankcsapdákkal övezett, forgalomlassító akadályokkal ellátott erdei úton közelíthető meg, őrzését hagyományosan olasz katonák látják el. Az iratellenőrzés mellett itt nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a látogatók ne vihessenek be magukkal veszélyes tárgyakat, minden holmit le kellett tennünk a bejáratnál (a kolostor területén csak okostelefonnal szabad fényképezni). A látogatásunk idején őrt álló olasz katona elmondása szerint egyéb megelőző intézkedésekre nincs felhatalmazásuk. Az óvatosság nem véletlen: legutóbb 2016-ban hiúsított meg a KFOR és a Koszovói Rendőrség egy iszlám radikálisok által a kolostor ellen tervezett merényletet.[6]

A (Viszoki) Decsáni kolostor a 14. században épült, ez a legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt középkori szerb templom, fontos zarándokhely.[7] A kezdetektől napjainkig szerzetesek viselik gondját (jelenleg 24-en), akik a spirituális feladatok mellett ma az élelmiszertermeléstől a kolostor honlapjának üzemeltetéséig változatos feladatokat látnak el. Szükséghelyzetekben aktív szerepet töltöttek be az üldözött szerb családok megsegítésében. Különös tapasztalat volt az egyik szerzetessel a kolostor szuvenír boltjában – egy alkalmi tolmács segítségével – a szerb-albán konfliktusról beszélgetni és átérezni, milyen nagy reményeket fűz ahhoz, hogy egyszer az Európai Unióba való belépéssel a két nép területi vitája el fogja veszíteni a súlyát.

Decsáni település az 1998-1999-es koszovói háború gerilláinak fontos emlékhelye, márvány emlékmű és hatalmas katonaszobrok emlékeztetnek a szabadságharcosok hősiességére Az egyik ilyen szobor a jelenlegi miniszterelnök, az egy Decsánihoz közeli településről származó Ramush Haradinaj Luan nevű öccsének állít emléket, akit 1997-ben egy fegyvercsempész-akció során gyilkoltak meg – és aki az idők során a legendás hősök sorába emelkedett.

Luan Haradinaj hősi szobra. (Fotó: Józsa Borbála)

Prizren

A Dél-Koszovóban, a Sár-hegység (Malet e Sharrit/Šar Planina) lábánál fekvő Prizren az ország második legnépesebb települése, a turisták kedvelt úti célja. A város feletti dombon, bizánci alapokra épült középkori erődből festői kilátás nyílik Prizren történelmi városközpontjának leghíresebb látványosságaira: Sinan pasa 17. századi mecsetjére (és tucatnyi társára), illetve a Bisztrica (Lumbardhi/Bistrica) folyón átívelő 15. századi kőhídra.

A város különleges jelentőséggel bír az albán nemzet öntudatra ébredése szempontjából. 1878-ban itt alapították meg az ún. Prizreni Ligát, amely három évig harcolt az albánok lakta vilajetek Oszmán Birodalomtól való elszakadásáért és önálló Albánia létrehozásáért. Később, a kommunista időkben is az albán nacionalista mozgalmak egyik központjául szolgált. Prizrent – a környező településekhez mérten – kevés kár érte a múlt évezred végi fegyveres konfliktusok során, de a szerbeknek gondja volt rá, hogy az albánok egyik legfontosabb kulturális emlékhelyét, a Prizreni Liga épületét elpusztítsák (helyén ma a liga történetét bemutató múzeum működik).[8] A szerb pusztításra mintegy válaszul, kontrasztként látható a prizreni fellegvárhoz vezető szerpentines hegyi út egyik teraszán található 16. századi Szent Megváltó szerb ortodox templom tető nélkül árválkodó romos épülete.

Prizren. Kilátás az erődből. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

Koszovó területén a prizreni körzetben a legmagasabb a török nemzetiségű lakosok aránya, körülbelül 5% (a teljes lakosságon belül az arány 1,1%), erre tekintettel itt a török is hivatalos nyelvnek számít.[9] Pristinával szemben, ahol a törökök aránya az országos átlagéhoz közelít, Prizrenben nem megy ritkaságszámba az iszlám előírásoknak megfelelő öltözetet viselő helyiek látványa. A török hatás az üzletek választékára is rányomja a bélyegét: az ajándékboltokban jól megférnek egymás mellett a hagyományos albán fejfedők (a qeleshe-ek), az UÇK-s felvarrók és az „Allah szeme” amulettek. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Prizren belvárosában a KFOR körülbelül 300 fős török kontingensének katonáit láttuk járőrözni.

Összegzés

Koszovó a tíz éves fennállását ünneplő ifjú állam, illetve az európai nemzetközi rendszerbe való vitatott integrálódását, helyét és önazonosságát kereső nemzet minden pozitív és negatív kortünetét, jellemző vonását magán hordozza, kiegészülve a lelkek mélyén lapuló kölcsönös gyanakvással, (nem ritkán elfojtott gyűlölettel), amely nyilvánvaló és sajnálatos módon teljesen más hétköznapokat eredményezne Koszovóban a rendre, békére és biztonságra felügyelő nemzetközi erők vigyázó tekintete nélkül.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk megköszönni Szenes Zoltán vezérezredes úr támogató segítségét koszovói tanulmányutunk megszervezésében. Továbbá köszönjük Csombók János dandártábornok úrnak és Horváth Sándor alezredes úrnak, hogy számos teendőjük mellett rendelkezésünkre álltak, feltehettük nekik kérdéseinket és ezek kapcsán rengeteg hasznos és aktuális információhoz juthattunk témánkban.

Ugyancsak hálásak vagyunk a kíséretünket biztosító magyar katonáknak, valamint a velünk kapcsolatba kerülő valamennyi albán és szerb nemzetiségű koszovóinak, hogy tartalmassá és feledhetetlenné tették számunkra ezt a három napot.

Végül, de nem utolsó sorban köszönjük valamennyi magyar katonának a térség, és ezáltal hazánk biztonságának érdekében végzett szolgálatát.

[1] First cathedral for Mother Teresa is consecrated in Kosovo. Forrás: https://religionnews.com/2017/09/05/first-cathedral-for-mother-teresa-is-consecrated-in-kosovo/ (A letöltés dátuma: 2018. 10. 11.)

[2] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[3] Smith, Whitney: Flag of Kosovo.Forrás: https://www.britannica.com/topic/flag-of-Kosovo (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[4] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[5] Experts’ reports on sites visited. Byzantine/Orthodox architectural monuments. Forrás: http://portal.unesco.org/en/files/20057/10826459831Pages_15-50_KOSOVO_report_distilled.pdf/Pages+15-50+KOSOVO_report_distilled.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[6] Kosovo, Islamic extremists arrested in Decani monastery. Forrás: http://www.ansamed.info/nuova_europa/en/news/countries/kosovo/2016/02/01/kosovo-islamic-extremists-arrested-in-decani-monastery_7b8d28c6-802e-4233-91c6-d107434ac213.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[7]Visoki Decani Serbian Orthodox Monastery. Forrás: http://www.kosovo.net/edecani.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[8] Building of the League of Prizren. Forrás: https://dtk.rks-gov.net/tkk_objekti_en.aspx?id=8765 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[9] Community profiles: Turkish community. European Centre for Minority Issues in Kosovo. Forrás: http://www.ecmikosovo.org/uploads/Turkishcommunity1.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[1] Kozák Piroska százados: Átadás-átvétel Koszovóban. Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/112513_atadas_atvetel_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

[2] Lallanilla, Marc – Rettner, Rachael: What Is Norovirus? Forrás: https://www.livescience.com/42944-what-is-norovirus.html (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

[3] Vogel Dávid: NATO’s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment – Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.

[4] 2018 októberében Montenegró a 29. nemzetként csatlakozott a KFOR-hoz.

[5] KFOR Deputy Commander Transfer of Authority. Forrás: https://jfcnaples.nato.int/kfor/media-center/archive/news/2018/kfor-deputy-commander-transfer-of-authority (A letöltés dátuma: 2018. 10. 06.)

[6] Hadsereggé alakítják át a koszovói fegyveres erőket. Forrás: http://www.orientpress.hu/cikk/2018-10-18_hadseregge-alakitjak-at-a-koszovoi-fegyveres-eroket (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

[7] Kosovo Specialist Chambers & Specialist Prosecutor’s Office. Forrás: https://www.scp-ks.org/en (A letöltés dátuma: 2018. 05. 27.)

[8] Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoket-vizsgalo-ugyesz.html (A letöltés dátuma: 2018. 05. 22.)

[9] Orosz Anna: Újabb áttörés a Koszovó és Szerbia között folyó tárgyalásokban? Forrás: http://kki.hu/hu/szakmai-anyagok/kki-elemzesek/ujabb-attores-a-koszovo-es-szerbia-kozott-folyo-targyalasokban/155 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[10] Comprehensive Proposal For the Kosovo Status Settlement Forrás: https://www.kuvendikosoves.org/common/docs/Comprehensive%20Proposal%20.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[11] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[12] Kiss Brigitta: Mi folyik Koszovóban? Forrás:http://mandiner.hu/cikk/20150226_mi_folyik_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

[13] Az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai missziója

[14] Horváth Gábor hadnagy: Magyar tábornokok a Balkánon Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/110658_magyar_tabornokok_a_balkanon (A letöltés dátuma: 2018. 08. 15.)

[15] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[1] A földrajzi neveket magyarul közöljük, első említésükkor zárójelben megadva az albán és szerb névalakokat is.

Felhasznált irodalom

Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoket-vizsgalo-ugyesz.html (A letöltés dátuma: 2018. 05. 22.)

Building of the League of Prizren. Forrás: https://dtk.rks-gov.net/tkk_objekti_en.aspx?id=8765 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Community profiles: Turkish community. European Centre for Minority Issues in Kosovo. Forrás: http://www.ecmikosovo.org/uploads/Turkishcommunity1.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Comprehensive Proposal For the Kosovo Status Settlement Forrás: https://www.kuvendikosoves.org/common/docs/Comprehensive%20Proposal%20.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Experts’ reports on sites visited. Byzantine/Orthodox architectural monuments. Forrás: http://portal.unesco.org/en/files/20057/10826459831Pages_15-50_KOSOVO_report_distilled.pdf/Pages+15-50+KOSOVO_report_distilled.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

First cathedral for Mother Teresa is consecrated in Kosovo. Forrás:  https://religionnews.com/2017/09/05/first-cathedral-for-mother-teresa-is-consecrated-in-kosovo/ (A letöltés dátuma: 2018. 10. 11.)

Hadsereggé alakítják át a koszovói fegyveres erőket. Forrás: http://www.orientpress.hu/cikk/2018-10-18_hadseregge-alakitjak-at-a-koszovoi-fegyveres-eroket (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

Horváth Gábor hadnagy: Magyar tábornokok a Balkánon Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/110658_magyar_tabornokok_a_balkanon (A letöltés dátuma: 2018. 08. 15.)

KFOR Deputy Commander Transfer of Authority. Forrás: https://jfcnaples.nato.int/kfor/media-center/archive/news/2018/kfor-deputy-commander-transfer-of-authority (A letöltés dátuma: 2018. 10. 06.)

Kiss Brigitta: Mi folyik Koszovóban? Forrás:http://mandiner.hu/cikk/20150226_mi_folyik_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

Kosovo Specialist Chambers & Specialist Prosecutor’s Office. Forrás: https://www.scp-ks.org/en (A letöltés dátuma: 2018. 05. 27.)

Kosovo, Islamic extremists arrested in Decani monastery. Forrás: http://www.ansamed.info/nuova_europa/en/news/countries/kosovo/2016/02/01/kosovo-islamic-extremists-arrested-in-decani-monastery_7b8d28c6-802e-4233-91c6-d107434ac213.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Kozák Piroska százados: Átadás-átvétel Koszovóban. Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/112513_atadas_atvetel_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

Lallanilla, Marc – Rettner, Rachael: What Is Norovirus? Forrás: Forrás: https://www.livescience.com/42944-what-is-norovirus.html (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

Orosz Anna: Újabb áttörés a Koszovó és Szerbia között folyó tárgyalásokban? Forrás: http://kki.hu/hu/szakmai-anyagok/kki-elemzesek/ujabb-attores-a-koszovo-es-szerbia-kozott-folyo-targyalasokban/155 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Smith, Whitney: Flag of Kosovo. Forrás: https://www.britannica.com/topic/flag-of-Kosovo (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Visoki Decani Serbian Orthodox Monastery. Forrás: http://www.kosovo.net/edecani.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Vogel Dávid: NATO’s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment – Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.

Autóba rejtett bomba robbant december 6-án, az Irán déli részén fekvő Csabahar kikötővárosban. A merénylő a helyi rendőrség épületének közelében hajtotta végre az akciót, a robbanásban két rendőr életét vesztette, a sebesültek száma pedig 42-48 fő körül mozog, melyek között négy gyerek és egy terhes anyuka is van. A merénylet hátterében az Anszár al-Furkán nevű szervezet áll, mely elsősorban radikalizmusáról és arab szeparatizmusáról ismert. Az utóbbi hónapokban Iránban komoly aktivitást mutatnak azok a csoportok, amelyek a Teherántól való elszakadást hangoztatják. Ez főként a többségében arabok lakta déli tartományokra, Khuzisztánra, valamint Szisztán és Beludzisztán területeire jellemző. A szeparatista csoportok első idei fegyveres akciója a khuzisztáni, Ahváz városában történt, melyet szeptember 22-re, az iraki–iráni háború kitörésének dátumára időzítettek (Irán számos városában ekkor katonai felvonulásokat tartottak). A támadás körülményei több ponton hasonlóságot mutatnak a jelenlegi csabahari esettel.

Teherán számára kiemelten fontos a kapcsolat az ország déli tartományaival. Ennek elsődleges oka az, hogy itt találhatóak a legnagyobb kőolajlelőhelyek, amelyek az iráni gazdaság alapjának számító olajszektort látják el, illetve ezeknek a területeknek az ellenőrzése által tudják felügyelni a tengeri kereskedelem biztonságát. Az elszakadáspárti politikai és félkatonai tömörülések 1979-től az erős centralizációval kezdődően erőteljesebb tevékenységet fejtettek ki, mivel korábban a sah rendszerében széleskörű gazdasági autonómiát élveztek.

Kikötő a gazdasági frontvonalban

Csabahar stratégiai szerepe és gazdasági fontossága sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint az első látszatra kirajzolódik. 2016-től Narendra Modi, indiai elnök kormánya mintegy 500 millió dollárt fordított a kikötő fejlesztésére, ami hozzájárult Teherán és Új-Delhi kapcsolatának a szorosabbra fűzéséhez. India csabahari fejlesztése mögött Kína nagyhatalmi, stratégiai törekvései állnak. A 2015-ben meghirdetett ,,egy övezet, egy út’’ program keretén belül egy Ázsiát Európával összekötő, szárazföldi és tengeri útvonalakból álló kereskedelmi hálózat kiépítése lett megcélozva. Az Új Selyemút program kialakításában kulcsszerepet kap Pakisztán és annak Gwadara kikötővárosa. Kína ennek köszönhetően meg tudja erősíteni pozícióit a térségben, a kereskedelmi útvonalak biztosítása érdekében akár a flottáját is indokoltan állomásoztathatja India felségvizeinek közvetlen közelében. Ennek tükrében nem meglepő Delhi lépése, ugyanis Csabahar kézben tartásával jelen tud lenni a Hormuzi-szoros partjainál és az Ománi-öbölben, valamint be tudja vonni Afganisztánt is mint szövetségest a tengeri kereskedelembe, ellensúlyozva ezzel Kína előretörését.

Forrás: Tasnim News.

A kialakult regionális gazdasági és geostratégiai törésvonalaknak Irán csak élvezője. Ugyan a bandar-abbászi kikötőt tekintik a perzsa állam legfontosabb tengeri kereskedelmi és tengerészeti központjának, viszont ott csak 100 ezer tonnás hajók tudnak kikötni, míg Csabahar 250 ezer tonnás hajók befogadására is alkalmas, ami azért fontos, mivel a tengeri árukereskedelmet az utóbbi típusú szállítóhajókon bonyolítják. Azzal, hogy Irán ilyen kapacitású mélytengeri kikötővel rendelkezik, jelentős profitkiesést tud megakadályozni, ugyanis Bandar-Abbászban csak átrakodás útján tudják az árut leszállítani, ami időveszteséggel és jelentős anyagi ráfordítással jár.

A Dél-Iránban bekövetkezett támadások Teherán szempontjából a biztonsági veszély mellett komoly gazdasági kockázattal járhatnak, melyet felerősítenek az Egyesült Államok által bevezetett gazdasági szankciók. Ebből kifolyólag Khuzisztán, valamint Szisztán és Beludzsisztán tartományok belső stabilitása stratégiai fontosságú a Hormuzi-szoros és Csabahar miatt is, hiszen az iráni exportútvonalak szinte kizárólag itt haladnak át. Nem véletlen, hogy a térséget Arany Kapuként is emlegetik. Ugyanakkor a jelenlegi kereskedelmi partnerekben is aggodalmat válthat ki a déli tartományok instabilitása, mely ismételten felszítja az etnikai és vallási, azaz a síita–szunnita ellentétet.

Észak-Afrika

Fejlesztések a nyugat-szaharai régióban

A nyugat-szaharai Dakhla-Oued Eddahab régió kormányzója, Lamine Benomar több, a terület gazdasági fejlődését elősegítő program elindítását jelentette be a Zöld Március napjának alkalmából szervezett ünnepségen. A kormányzó bejelentése olyan beruházások elindítását fogja maga után vonni a vitatott hovatartozású tartományban, mint az Oum Labouir-t a tartományi főúttal összekötő útszakasz világítással való ellátása, valamint a Dakhla városában található általános iskola bővítése. Aousserd tartomány kormányzója is több nagyobb beruházás megvalósításáról számolt be. Ezen említett projektek elsődleges célja az adminisztrációs szolgáltatások, a közegészségügy minőségének javítása és a környezet védelme. November 8-án Layoune városában a marokkói hatóságok által rendezett üzleti fórumra került sor, ahol Rokia Derham, Marokkó külkereskedelmi minisztere a meghívottak előtt kifejtette, hogy az észak-afrikai monarchia a terület politikai rendezésétől függetlenül megkezdi a régió fejlesztését. A királyság 2021-ig több mint 5,2 milliárd dollárt tervez költeni a terület felzárkóztatására.

Választások előtt Algéria

Az Algériai Nemzeti Felszabadító Front (algériai kormánypárt) elnöke, a 84 éves  Djamal Ould Abbers egészségügyi problémáira hivatkozva visszavonult a párt elnökségi posztjáról. Az elnöki lemondás érzékenyen érintette a pártot, ugyanis 2019 áprilisában választásokat fognak tartani az észak-afrikai országban. A kormánypárt azonban még eddig nem nevezte meg a hivatalos elnökjelöltjét. Egyenlőre még nincsenek hírek arról, hogy az ország élén álló Abd el-Azíz Buteflika ötödszörre is megméretteti-e magát.

Marokkó békülne Algériával

I. Mohamed, marokkói uralkodó szeretné normalizálni országa viszonyát a keleti szomszéd Algériával, ezért ennek érdekében közvetlen párbeszédet kezdeményezett. Rabat azonban azt is kiemelte, hogy felhívása nem volt összefüggésben azzal az algériai felvettéssel, amely az 1989-ben alakult Maghreb Unió újbóli életre hívását sürgette. Algír eddig nem adott közvetlen választ a marokkói megkeresésre. A marokkói külügyminiszter szerint a két ország közötti több évtizedes feszültséget csak bilaterális úton lehet sikeresen rendezni.

Újabb nemzetközi konferencia Líbia jövőjéről

Giuseppe Conte, olasz miniszterelnök volt a házigazdája annak a november 12-én Palermóban rendezett nemzetközi konferenciának, amelynek célja a líbiai politikai rendezés megvitatása volt. A találkozón többek között részt vettek a szomszédos Tunézia és Egyiptom vezetői, Ghassan Salamé, az ENSZ rendkívüli líbiai megbízottja, valamint a releváns líbiai belpolitikai szereplők. A tárgyalások egyik kulcsfigurájának számító Khalifa Haftár tábornagy megjelenése sokáig bizonytalan volt. Egyes, a tábornokhoz köthető források korábban ugyanis azt suttogták, hogy ő nem nem fog megjelenni a konferencián. A találkozón többek között ismertetésre került az ENSZ legfrissebb, Líbiára vonatkozó rendezési terve, amelynek értelmében a 2019-es évben választásokat, illetve azt megelőzve egy, a megbékélést célzó nemzeti konferenciát kell tartani.

Síita félhold

Készek a húszi vezetők felfüggeszteni katonai hadműveleteiket

Hajlandók szüneteltetni a katonai tevékenységüket a húszi lázadók Jemenben. A már három éve tartó konfliktus fordulóponthoz érhet, amennyiben Szaúd-Arábia és Jemen megállapodnak a harcok leállításában. Korábban James Mattis, amerikai védelmi miniszter felszólította a harcoló feleket, hogy állítsák le a hadműveleteket a béketárgyalások elkezdése érdekében.  

Ennek ellenére a híradások továbbra is jemeni dróntámadásokról, illetve szaúdi rakétacsapásokról szóltak, ugyanakkor Rijád és szövetségesei, főként az Egyesült Arab Emirátusok, nem tudtak katonai sikereket felmutatni. Legnagyobb kudarcnak Hodeida kikötője mutatkozott, bár júniusban a szaúdi erőknek sikerült a kikötőváros repterét elfoglalni, mely majdnem ugyanolyan fontos szerepet tölt be Jemen gazdasági életében, mint maga a kikötő (az ország élelmiszerforgalmának és a segélyszállítmányok 80 százalék itt jut be az országba).

Az amerikai szankciók következménye

Súlyos válságspirálba kerülhet az iráni munkaerőpiac azt követően, hogy az Egyesült Államok szigorú gazdasági intézkedéseket vezetett be a perzsa állammal szemben. A szankciók idén augusztusban elsőként az aranykereskedelmet és a gépkocsigyártást érintették, majd novemberben a gazdaság alapjának számító olajkivitelt és bankszektort sújtották. Mindeközben több száz munkavállalót kellett elbocsájtani a gyárakból úgy, hogy eközben a riál veszített értékéből, a gazdaságot komoly fluktuációnak kitéve.

Újabb haderőfejlesztések az iráni hadseregben

Rombolóhajók és tengeralattjárók hadrendbe állítását kezdi el Irán – jelentette be Hadibulláh Szajjári admirális. A haderőfejlesztésen belül kiemelt szerepet kapott a tengeralattjárók felszerelése, melyeket a legkorszerűbb technológiával látnak el. Az utóbbi időszakban a teheráni kormányzat jelentősen megemelte a flottafejlesztésre irányuló kiadásokat, mely érthető, hiszen nyár óta jelentősen megnőtt Irán tevékenysége, főként a Perzsa-öbölben, a Hormuzi-szorosban valamint újabban a Vörös-tenger bejáratánál lévő Báb-el-Mándeb-szorosban, mely a jemeni konfliktus miatt vált stratégiailag fontossá.

Műholdat küld Irán az űrbe

Saját gyártmányú műhold pályára állításáról tájékoztatta a közvéleményt Kászemi Takizade dandártábornok. Mint kifejtette, Irán a repülésben is vezető szerepre törekszik a térségben, ennek jelei a nagy volumenű repülőgép- és ballisztikus rakéta fejlesztések. A katonai vezetés lépései védelmi jellegük mellett demonstratív szerepet is betöltenek, mely a jövő évben fog kiemelt szerepet kapni. Irán 2019-ben fogja ünnepelni az 1979-es forradalom 40 éves évfordulóját, ekkor ellenségeinek is kíván üzenni.

Szíria és a kurd kérdés

260 000 szíriai menekült visszatérhetett Észak-Szíriába

Hulusi Akar, török védelmi miniszter nyilatkozata szerint 260 ezer szíriai állampolgár tért vissza Észak-Szíria azon részére, amit az Eufráteszi Pajzs hadművelet érintett.

A 2016 augusztusától 2017 márciusáig tartó Törökország által indított Eufráteszi Pajzs hadművelet egy beavatkozás volt a szíriai polgárháborúba, melynek hivatalos célja az Iszlám Állam török határ menti állásainak legyőzése volt, de valójában elsősorban a kurdok ellen irányult, és azt akarta elérni, hogy a török–szír határ mentén ne jöhessen létre egy egybefüggő kurd terület.

Folytatódik az Iszlám Állam elleni szárazföldi művelet

Az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező Szíriai Demokratikus Erők (SDF), melynek nagy részét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) adják, tovább folytatja az Iszlám Állam elleni harcot Dajr ez-Zaur kormányzóságának iraki határhoz közeli területein. Az Iszlám Állam elleni offenzívát még októberben annak okán szüntették be, hogy Törökország észak-szíriai kurd területek ellen tüzérségi támadást hajtott végre.

Törökország kritizálta az Egyesült Államokat a YPG támogatása miatt

Mevlüt Cavusoglu, török külügyminiszter szerint az Egyesült Államok támogatása a szíriai kurd Népvédelmi Egységek számára (YPG) egy „nagy hiba”, és a két NATO-tagország viszonyát feszültté teszi.

Törökország a szíriai kurdok milíciáját, a Népvédelmi Egységeket (YPG) a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű törökországi terrorszervezet szíriai ágának tartja, így őket is terroristáknak vélik.

Aggódik Törökország az Egyesült Államok által tervezett katonai megfigyelő állások miatt

James Mattis, amerikai védelmi miniszter november 21-én bejelentette, hogy az Egyesült Államok katonai megfigyelő állásokat tervez felépíteni a szíriai–török határon. Ezek létrehozása nem igényli további amerikai csapatok Szíriába küldését. Az intézkedés célja a Törökország és a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) közötti feszültségek csökkentése, a felek elválasztása, és ezáltal annak elérése, hogy a Washington által támogatott SDF csak az Iszlám Állam legyőzésére fókuszálhasson.

A török védelmi miniszter, Hulusi Akar aggodalmát fejezte ki az amerikaiak tervei kapcsán, melyek szerinte csak tovább bonyolítják a jelenlegi helyzetet.

Irak ismét exportál kőolajat Kirkukból

A kirkuki olajmező becslések szerint 9 milliárd hordónyi kitermelhető kőolajat tartalmaz. Az Iszlám Állam 2014-ben az iraki hadsereget elüldözte Kirkuk térségéből. A dzsihádisták uralma alól Kirkukot és a környező területeket a kurdok szabadították fel, így az ottani kőolaj exportjával ők rendelkeztek egészen addig, míg a tavaly szeptember 25-én tartott kurd függetlenségi népszavazás miatt olyannyira megromlott a viszonyuk az iraki kormánnyal, hogy az általuk felszabadított vitatott hovatartozású területeket 2017 októberében az iraki hadsereg csapatai visszaszerezték. A kirkuki olaj exportja azóta állt, a Bagdad által korábban használt olajvezeték megrongálódott az Iszlám Állam elleni küzdelemben, a másik olajvezeték pedig a kurdoké. Ahhoz, hogy ez utóbbit használja az iraki kormány, meg kellett egyeznie a két félnek.

Ha azzal számolunk, hogy korábban napi 300 ezer hordó kőolajat exportáltak innen Dél-Törökországba, ahonnan az olajvezeték a Földközi-tengernél lévő ceyhani energiaszállítási csomópontig vitte az olajat, akkor tavaly október óta körülbelül 8 milliárd dollár értékű bevétel maradt el.

A kurdok és az iraki kormány közötti megegyezés létrejöttére már a hónap elején lehetett számítani két bejelentés miatt.

A Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) november negyedikén jelentette be, hogy kapacitásnövelő korszerűsítést végez a Törökországba tartó olajvezetékén, és az így keletkezett extra kapacitást a bagdadi kormány használhatja majd, ha Kirkukból ismét olajat exportál.

Az iraki olajminiszter, Tamir Gadban november hatodikán arról beszélt, hogy Irak kőolajtermelését és -exportját egyaránt növelni szeretné. Jelenleg a napi kőolajkitermelés 4,6 millió hordó. Ezt jövőre napi 5 millió hordóra kívánják növelni, és 3,8 millió hordónyi kőolajat szeretnének exportálni naponta. A tervek szerint az elkövetkező években az exportkapacitást napi 8,5 millió hordóra kívánják javítani.

Az iraki Kurdisztáni Regionális Kormányzat megállapodott az iraki kormánnyal a vámok kérdésében

Irakban egységesítik a vámeljárásokat az ország összes határán, így az iraki Kurdisztánban is. Ez a lépés további javulást jelez Bagdad és Erbil kapcsolatában.

A Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) eddig önállóan vetett ki vámokat a területére importált termékekre. Bagdad ezt illegálisnak tekintette, és emiatt a kurd területekről érkező termékekre még egyszer vámot vetett ki. Az áruk duplán vámoltatása nagy terhet jelentett az iraki kurd kereskedőknek.

Izraeli kezdeményezés Iránnal szemben

A Szíria Nemzeti Koalíció szóvivője december 3-án hétfőn úgy nyilatkozott, hogy készen állnak a kormányerők visszaverésére abban az esetben, ha az megszegi az Eszkalációcsökkentő Zónára vonatkozó egyezményeket, melyeket Oroszország és Törökország garantál Idlib tartományban. Ezzel egyidőben az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu bejelentette, hogy hamarosan zárt ülést tartanak az Egyesült Államok külügyminiszterével, Pompeoval, hogy átbeszéljék az iráni jelenlét kérdését Szíriában. Hozzátette: “átvesszük a közös intézkedések lehetőségét, melyeket az iráni agresszió és a hozzá köthető szervezetek ellen alkalmazhatunk.”

Idlib tartomány

Ugyanezen a napon, véres összecsapás után a HTSh (korábban Nuszra Front elnevezésű és Al-kaida kötődésű terrorista szervezet) két települést foglalt el a felkelőktől Idlib tartomány székhelyétől délre. Ezzel nem csak az ellenzéki erőkre mért csapást, de a frontvonal másik oldalán állomásozó kormányerőket és magát az Eszkalációcsökkentési Egyezményt is veszélyezteti.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Ibrahim Imre (Szíria és kurd kérdés), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Vincze Patrik (Szíria és kurd kérdés).

Mint már korábban mi is összefoglaltuk, 2018. november 25-én az orosz partiőrség támadást intézett három, békésen áthaladó ukrán hadihajó ellen, majd fogságba ejtette azokat. Ezt követően azonnal összeült az ukrán nemzetbiztonsági tanács, majd másnap a Rada (az ukrán parlament) megszavazta az ország keleti és déli tartományaira a hadiállapotot, amely november 28-án lépett életbe, és 60 napig fog tartani. A parlament november 26-i ülésével párhuzamosan összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa is, akik elítélték az orosz agressziót és nyugati provokációnak titulálták az eseményeket.

Azonban keveset hallunk a két fél érdekeiről: tavasszal esedékesek az ukrajnai választások, így Porosenko ukrán elnök az oroszok elleni fellépéssel növelheti a saját népszerűségét a választók körében. Ezzel szemben az oroszok a hatályos egyezményeket figyelmen kívül hagyva a Krím annektálása után az Azovi-tenger teljes, saját fennhatóság alá vonására törekszenek, illetve az ország saját erejét demonstrálja, amire Putyin népszerűségének csökkenése miatt van szükség.

Bár a háború senkinek nem áll érdekében, Kijev mégis tart a további orosz agressziótól, ezért megtiltották hogy a 16-60 év közötti orosz férfiak belépjenek Ukrajna területére. Ennek részben kémelhárítási okai lehetnek, bár a hatékonysága erősen megkérőjelezhető, mivel a humanitárius céllal vagy temetésre érkező oroszokat beengedik. Porosenko ukrán elnök elmondta a sky news-nak, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy a határ keleti oldalán orosz harckocsik gyülekeznek. Ezzel egyidőben megerősítették a keleti határ védelmét is. December harmadikán jelent meg a hír, miszerint behívták a tíz hadiállapot alatt álló megye tartalékosait. A behívás jelenleg csak kiképzésről szól, további mozgósításokról egyelőre nincs szó. Az elnöki sajtószolgálat szerint az ukrán határmenti orosz területeken mintegy 1400 tüzérségi, 900 harckocsi és mintegy 2000 egyéb páncélozott harcijármű állomásozik, összesen legalább 800 légijárművel.

A HVG közölte, hogy Ukrajna kérte a nyugati szomszédai, köztük hazánk segítségét is, miszerint erősítsék meg a közös határaik védelmét. Erre azért volt szükség, mert Ukrajna a november 25-i események miatt a saját határvédelmének jelentős részét átcsoportosította az ország keleti határaihoz.

Miközben az események zajlanak, az orosz fél sem tétlen: állításuk szerint a kercsi incidens ukrán provokáció volt, amellyel Ukrajna veszélyezteti a régió békéjét, és akadályozza a szabad kommunikációt az orosz és ukrán polgárok között. Putyin orosz elnök beszélt arról, hogy miért kerüli a kommunikációt Porosenkoval (aki telefonon hívja őt): „nem arról van szó, hogy kerülöm őt és nem akarok vele beszéln. Arról van szó, hogy nem akarok a kampánya részévé válni”. A jelenlegi helyzetet aggasztónak találják a nemzetközi szervezetek is: Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője aggodalmát fejezte ki az eset hatásai miatt, mert ennek következtében jelentősen lelassul a térségben haladó EU-s hajók menetideje is, és ez hatást gyakorol az unió gazdaságára is. Emellett tájékoztatott, hogy egyeztet a problémáról mind az orosz, mind az ukrán külügyminiszterrel. A NATO elsők között fejezte ki aggodalmát az eseményekkel kapcsolatban, bírálta az orosz cselekményeket, azóta is összeköttetésben áll az ukrán hatóságokkal, de újabb közleményt nem adott ki.

Partnerkapcsolatok

2018. november 6.: A mesterséges intelligencia kora – Rose Goettemoeller pekingi útja (Lendvai Tünde)

Október 24-28-a között 8. alkalommal került megrendezésre az éves Xianshang elnevezésű katonai és biztonsági konferencia Pekingben. A kiberbiztonsági szekcióban Rose Goettemoeller, a NATO helyettes főtitkára, a szövetség mesterséges intelligencia alapú fejlesztéseiről beszélt. A technológiát a katasztrófareagálási képességek fejlődésének szolgálatába állították, amelyre kiváló alkalom volt az október elején zajló szerbiai gyakorlat. A szimuláció során a katasztrófa sújtotta térség fölött elrepülő drónok által továbbított adatok alapján, a rendszerek képesek voltak azonosítani a képeken az áldozatokat és túlélőket. Ezzel rekordidő alatt valósulhat meg egy helyzet súlyosságának felmérése és mentőcsapatok kiküldése. “A Szövetség a technológiai naprakészségét tagállamok széleskörű együttműködésével és a magánszférával folytatott rendszeres párbeszéddel biztosítja” – hangsúlyozta Goettemoeller. A NATO technológiai fejlesztéseinek központja a Virgina állambeli norfolki Transzformációs Parancsnokság, ahol többek között robotikával, mesterséges intelligenciával és Big Data alapú innovációval foglalkoznak.

2018. november 7.: A NATO Főtitkár magasrangú tisztekkel Afganisztánba látogatott (Ibrahim Imre)

Az Ashraf Ghani elnökkel és az Abdullah Abdullah vezérkari igazgatóval folytatott találkozás után a Főtitkár egy sajtótájékoztatón gratulált az afganisztáni kormánynak és népnek a nemrég lezajlott parlamenti választásokhoz. “Az afgán erők először vállaltak felelősséget a választások biztonságáért, ami egy nagyon fontos eredmény” –mondta Stoltenberg. Továbbá hangsúlyozta, hogy a NATO továbbra is támogatni fogja Afganisztánt. Ugyanezen a napon a Főtitkár és küldöttsége részt vettek egy miniszteri találkozón, melyet dr. Hamdullah Mohib nemzetbiztonsági tanácsadó vezetett. A küldöttség találkozott Austin Miller tábornokkal, a Resolute Support Mission parancsnokával, mellette Cornelius Zimmermann nagykövettel, az afganisztáni NATO misszió civil képviselőjével, valamint a szövetséges országok nagyköveteivel, illetve az Európai Uniós és az ENSZ nagyköveteivel.

2018. november 7.: A Nők, Béke és Biztonságért felelős Főtitkár Különleges Megbízottja Koszovóban járt (Rácz-Nagy Judit)

Clare Hutchinson a Nők, Béke és Biztonság (Women, Peace and Security)  képviselője látogatást tett a NATO békefenntartó koszovói missziójának helyszínén november 7-én. Hutchinson Salvatore Cuoci vezérőrnaggyal, a KFOR parancsnokával tárgyalt a női életpályákról, illetve a Nők, Béke és Biztonság agendáról. A KFOR misszió támogatja az agendát és elkötelezett, hogy a nemek közötti integráció továbbra is hatékonyan működjön, mind a katonai tervezésben és a döntéshozatali folyamatokban. Látogatása során Ms. Hutchinson senior tisztekkel is találkozott, továbbá részt vett a ” Koszovói Női Kapcsolatok a NATO UNSC Resolution 1325 – Nők, Béke és Biztonságot fejlesztő agenda” elnevezésű konferencián is.

2018. november 8.: Az egységépítés a biztonság kulcsa – NATO konferencia Rómában (Nemcsényi Angelika)

2018 október 11-én a Védelmi Szektor Integritásért Felelős Központ (CIDS) konferenciát rendezett “Miért épül be az integritás, az intézményépítés és a korrupció elleni harc a biztonságiasítás rendjébe?” címmel. Sir Ian Andrews  (Transparency International) kiemelte, hogy a korrupció a bizonytalanság alapköve. Más előadók is megosztották perspektívájukat, hangsúlyozva, hogy a korrupció okai nem mindig belsők, és hogy véleményük szerint a korrupció egy betegség, ami magában rejti a destabilizáció potenciálját. A CIDS igazgatója,  Per A. Christensen rámutatott a konferencia eredményességére és kiemelte, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hibrid fenyegetésekre.

Továbbá a teljes konferencia fókuszában a szinkronizáltság és a koordináció fejlesztése is állt, a résztvevők érvényesíthették követeléseiket és kijelölték azokat az oktatási és kiképzési megoldásokat, amelyek összehangban vannak a NATO politikájával. Terje Haaverstad nyugalmazott ezredes, az Integritásért Felelős Központ (CDIS) képviselője hangsúlyozta a NATO képzési intézményeinek fontosságát, és azt, hogy az intézmények fontos feladta, hogy frissítse és érvényesítse a képzési követelményeket az integritás területén.

2018. november 11.: A Főtitkár és a világ vezetői Párizsban emlékeztek az első világháború végére (Györgyi Dominika)

November 11-én Párizsban megemlékeztek az első világháború végéről, a centenáriumi ceremónián a NATO Főtitkár, Jens Stoltenberg is részt vett. Stoltenberg és a világ vezetői a Diadalívnél tekintettek vissza a négy évig tartó véres küzdelemre, a ceremóniát követően a Főtitkár így nyilatkozott: „ezen a napon együtt emlékezünk az első világháborúban elveszett életekről, együtt tisztelgünk mindenki előtt, aki szolgált. Soha nem vehetjük magától értetődőnek a békét és a szabadságot.” A ceremónia után részt vett a Párizsi Békefórum megnyitóján, melynek célja a globális kihívások elleni nemzetközi együttműködés elősegítése.

2018. november 12.,20.: Stoltenberg hangsúlyozza a EU–NATO kapcsolatok és az INF-szerződés fontosságát (Vas Beatrix)

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a Német Atlanti Társaság előtt tartott november 12-i beszédében kiemelte a transzatlanti kapcsolatok fontosságát az aktuális biztonsági kihívások tükrében. Különösképpen hangsúlyozta, hogy az Oroszországi Föderáció által telepített SSC-8 fegyverrendszerek (földi indítású, közepes hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek) veszélyeztetik a történelmi jelentőségű INF (Intermediate-Range Nuclear Forces, azaz a közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) szerződés jövőjét, és felszólította az Oroszországi Föderációt a szerződésben foglaltak betartására.

Az EU Külügyi Tanácsával tartott november 20-ai találkozója előtt a Főtitkár üdvözölte a minden korábbinál magasabb szintű védelmi együttműködést az Európai Unió és a NATO között, de kiemelte annak a fontosságát, hogy az erőfeszítések kiegészítő jellegűek legyenek. “Továbbra is a NATO marad az európai biztonság alappillere” – mondta. Stoltenberg az INF szerződés jövőjéről is tárgyalt az EU-s miniszterekkel, ismét felszólítva az Oroszországi Föderációt a teljes és átlátható együttműködésre a szerződéssel. “Nem akarunk egy új fegyverkezési versenyt” – mondta.

2018. november 22.: A NATO elősegíti a Mediterránium biztonságát és stabilitását (Tóth Milán)

November 22-én Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára látogatást tett Rómában, annak érdekében, hogy részt vegyen az idei Mediterrán Dialógus konferenciáján, amely a régióban fellelhető különböző kihívásokkal szemben hivatott foglalkozni. A Főtitkár egy fórum keretein belül – melyen rajta kívül részt vett az olasz védelmi miniszter, Elisabetta Trenta, valamint az iraki külügyminiszter, Mohamed Ali Alhakim is – kiemelte a NATO szerepét a terrorizmus elleni harcban, illetve hangsúlyozta a helyi katonai erők kiképzésének fontosságát a béke biztosításának érdekében. Stoltenberg beszédében kulcsfontosságúnak nevezte a partnerek rugalmasságát, ami a biztonság és a stabilitás egyik fontos alappillére. Ezután a Főtitkár meglátogatta a NATO Műveleti Stratégiai Parancsnokságának székházát Nápolyban és Déli Regionális Központot (Regional Hub for the South), mely segítséget nyújt a regionális fenyegetések leküzdésében, valamint az erre leadott  válaszreakciók koordinálásában.

2018. november 26.: Kuvait felavatta első NATO Képviseletét (Ibrahim Imre)

November 26-án Kuvait felavatta az első NATO diplomáciai képviseleti irodáját. A ceremónián részt vett a kuvaiti Külügyminiszter-helyettes, Khaled al Jarallah, valamint a NATO Főtitkár politkai és biztonságpolitikai ügyek asszisztense, Alejandro Alvargonzález nagykövet úr.

Kuvait aktív tagja a NATO Isztambuli Együttműködési Kezdeményezésének (ICI), és otthont ad a NATO-ICI Regionális Központjának. A Központ célja, hogy az átjárhatóság és szabványosítás megteremtésével növelje a biztonsági kihívások közös értelmezhetőségét, mely szorosabb együttműködést eredményez a NATO és partnerei közt a régióban. A Központ első évében 14 képzés lett meghirdetve, melyeken az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés és az Öböl-menti Együttműködési Tanács 478 tisztje vett részt. Ez idő alatt 149 nemzetközi oktató és szakértő utazott a Központba, hogy lebonyolítsa a kurzusokat.

Műveletek

2018. november 2.: Új misszió keretein belül folytatja a NATO az iraki biztonsági rendszerek megerősítését (Vas Beatrix)

Október 31-én megkezdődött az új NATO misszió Irakban, melynek célja az ország biztonsági intézményeinek és struktúrainak további fejlesztése és a 2017 januárja óta Irakban végzett polgári és katonai kiképző és kapacitásépítési tevékenységek folytatása. A NATO Mission Iraq megindításáról a július 11. és 12. között Brüsszelben tartott csúcstalálkozójukon döntöttek az Észak-atlanti Szövetség védelmi miniszterei az iraki kormányzat kérésére. A misszió vezetője Dany Fortin vezérőrnagy, a kanadai hadseregből.

Jamil al Shimari altábornagy, az Iraki Nemzetvédelmi Egyetem parancsnoka köszönetét fejezte ki a NATO eddigi támogatásáért, mivel mint mondta “… a jól képzett iraki biztonsági erőknek kulcsfontosságú szerepe volt az Iszlám Állam legyőzésében”. Jana Kotorova, a NATO helyettes civil iraki veetője kiemelte, hogy a korábbi NATO küldetésen keresztül eddig körülbelül 1000 iraki katonát készítettek fel arra, hogy különböző katonai iskolákban kiképző tevekénységet folytathassanak.

A NATO Mission Iraq várhatóan 2019 elejére áll fel teljesen. A tanácsadók szorosan együtt fognak működni a Iraki Védelmi Minisztériummal és a Nemzetbiztonsági Tanácsadó Irodával, hogy az országban egy hatékonyabb, fenntarthatóbb, átláthatóbb, és inkluzívabb védelmi szektort alakítsanak ki. A misszió ezen kívül segíteni fogja a Szövetség együttműködését a terepen jelen lévő más aktorokkal is, mint például az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció, az ENSZ, az Európai Unió, illetve az érintett iraki minisztériumok és a civil szektor képviselőivel is.

2018. november 6.: Norvégia a Trident Juncture 18 gyakorlat keretében nemzeti ellenállóképességét fejleszti (Szabó Orsolya Réka)

A Trident Juncture 18 nemcsak az eddigi legnagyobb szövetségi gyakorlat volt, hanem az első, aminek a során a lényeges civil készültségi elemeket is bevonták civil hatóságok együttműködésével. A gyakorlat során a vendéglátó ország nemcsak a gyakorlathoz szükséges erejét fejlesztette, hanem a teljes nemzeti ellenállóképességét is. Norvégia  ahhoz, hogy a NATO egyik célkitűzéseként megfogalmazott civil készültséget fejlessze a nemzeti ellenállóképességben, plusz hangsúlyt fektetett erre az elemre is. Ezenfelül a krízismenedzsmenti képességeit más szövetséges országgal, például Dániával és Franciaországgal együtt a NATO keretein belül is alkalmazta.

2018. november 13.: Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország közösen szervezik az ANAKONDA 2018-at (Kertai Zoltán)

Az ANAKONDA 2018 a NATO csapatok együttműködési képességeinek szentelt, lengyelek vezette, többnemzetiségű gyakorlat november 7-től 16-ig tartott. Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, a Cseh Köztársaság, Németország, Törökország, az Egyesült Államok és Magyarország vettek részt a gyakorlaton. „Ez egy kiváló alkalom, hogy bemutassuk Lengyelország és szövetségesei felkészültségét az összetett helyzetekben való cselekvésre.” – nyilatkozta Tomasz Piotrowski, a Lengyel Haderő Parancsnoka. A gyakorlat főbb elemei a folyón való átkelés, a kémiai, biológiai, radioaktív és nukleáris védelem, katonai orvoslás és éles lövészet voltak. Mindez az Északkeleti Többnemzetiségű Hadosztály keretein belül került megvalósításra, ami a Baltikum és Lengyelország védelmére szolgál.

2018. november 15.: Romániában gyakorlatozott 8 szövetséges a Scorpion Fury 18 keretein belül (Kertai Zoltán)

Kanadából, Portugáliából, Spanyolországból, Olaszországból, Lengyelországból, Bulgáriából és Magyarországról összesen 1800 katona gyűlt össze a házigazda román csapatokkal együtt a Scorpions Fury 18 elnevezésű gyakorlatra, ami november 5-től 16-ig tartott. A Nagysinken (Cincu) tartott program számítógépes kurzust, lövészetet, illetve több terepgyakorlatot is magába foglalt. A gyakorlat a Délkeleti Többnemzetiségű Dandár egységeit kívánja képezni az egész szövetség keleti és fekete-tengeri biztosítása érdekében – ezekben a kihívásokkal teli időkben.

Napjainkban gyakran hallani arról, hogy Oroszország erős állami propagandát működtet, amit angol nyelven a Nyugatra is sugároz. Miközben Donald Trump szinte hadjáratot indított azon, általa fake news media-nak nevezett sajtóorgánumok ellen, melyek nem szimpatizálnak vele. A modern propaganda egy olyan eszköz, amellyel a politikai szereplők főként a saját ellenségeik ellen szeretnék a közvéleményt hangolni. Napjainkban továbbra is él a propaganda intézménye, azonban a nyugati demokráciákban (avagy azokat megcélozva) már olyan kommunikációs eszközök is megjelentek, mint a dezinformáció, politikai marketing vagy stratégiai kommunikáció. És ezen eszközök közt gyakran hajszálnyi a különbség, mégis sokkal demokratikusabb, kifinomultabb alkalmazást jelenthetnek. De mik is pontosan ezek az eszközök?

A propaganda

Annak ellenére, hogy a propagandát valamilyen szinten már az ókorban is alkalmazták (gondoljunk csak a nagy szónokokra, akik heves beszédeikkel tömegek gondolkodását tudták az ókori Hellászban befolyásolni), magát a propaganda szót tevékenység megjelölésére csak a 17. századtól használják. A Congregatio de Propaganda Fide (magyarul gyűlés a terjesztendő hit ügyében) elnevezésű pápai hivataltól ered a neve, aminek a hittérítés volt a feladata az ellenreformáció során.

Ebből fakadóan a propaganda szó alapvető definíciója az „eszmék, tanok terjesztése különféle eszközökkel.” Azonban olyan szinonimái is vannak a szónak, mint a „népszerűsítés” vagy „hírverés”, amit a propagandista szó modern felfogásával kapcsolnék össze, ami a „pártpropagandát foglalkozásszerűen folytató személy ‹a pártállami időkben›.” Már ebből következtethetünk arra, hogy a propaganda jelentése nagy fejlődésen ment át az évszázadok során.

A propaganda fejlődése az ókortól napjainkig

A propagandát az ókorban is alkalmazták, azonban azokból a korokból, ahol a propaganda rögzítéseinek módja nem volt olyan változatos, mint korunkban, nem maradt fent sok emlék. A könyvnyomtatás megjelenése és az írástudók táborának növekedése után viszont a propaganda is sokkal nagyobb szerepre tehetett szert, habár a politikai vonulata lassabban jelent meg.

Látható, a propagandának nagy löketet adott az, hogy több kommunikációs eszköz több emberhez tudta eljuttatni az információt. Ahogy egyre inkább felszámolták az analfabetizmust, illetve egyre több újságot jelentettek meg, úgy nőtt a propaganda használatának széles palettája. Aztán a két világháború közt a kommunikációs eszközök tovább fejlődtek: megjelent a rádió és a televízió, amikkel a propaganda emberekhez való eljuttatása minden eddiginél egyszerűbbé vált; ezeken a csatornákon aztán a háborúban a telekommunikációt a felek politikai céljaik eléréséért már-már fegyverként alkalmazták.

Ettől az Egyesült Államok sem jelentett kivételt, például a második világháború során démonizálták japán ellenfeleiket. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a japánok elleni harcból ne származzanak az amerikai katonáknak különböző lelki bajai, inkább tekintsenek erre úgy, mint egy féregirtásra: szükséges a komfortért. Azért az USA-t hoztam fel példaként, hogy lássuk, nem csak a totalitárius államok mint a náci Németország vagy a bolsevik Szovjetunió éltek ilyen eszközökkel.

A U.S. Army 2. világháborús propagandaplakátja: This is the enemy. (Forrás: Hannah Miles: WWII Propaganda: The Influence of Racism. In: https://artifactsjournal.missouri.edu/2012/03/wwii-propaganda-the-influence-of-racism/)

A hidegháború évei alatt a telekommunikációs eszközök fejlődése folytatódott: kifinomultabbak lettek, így használatuk is felértékelődött, ahogy még több ember elérésére váltak alkalmassá. Mindkét szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is élt lehetőségeikkel, és nem csupán ellenségeiket állították be a legnagyobb gonoszként, de önmagukat is az egekbe magasztalták, nem ritkán az igazságot eltúlozva. Például az alábbi poszteren azt propagálták a szovjetek, hogy az amerikai gazdaság a szovjethez képest rosszul áll. Ma már biztosra állítható, hogy sok igazság nem volt ebben az állításban, elvégre a Szovjetunió részben az elavuló gazdasága miatt bukott meg.

Szovjet propaganda, mely az USA rossz gazdasági teljesítményét ismerteti. (Forrás: Mirko Humbert: 10 Amazing Cold War Propaganda Posters. In: https://www.designer-daily.com/10-amazing-cold-war-propaganda-posters-2901)

Az ezredfordulóra a telekommunikáció egy új mérföldkövet ért el: megjelent és terjedni kezdett az internet. Az interneten bárki képes a lehető legkönnyebben információt átadni és fogadni, így a média is elkezdte kihasználni ezeket az új lehetőségeket. Az internet nagy előnye, hogy bárhol, bármikor lehet információt áramoltatni, ahol van valamiféle kapcsolat a világhálóra, és ezt bárki tudja fogadni, akár abban a percben is, ahogy az információt útjára bocsátották. Ezzel a propaganda is új táptalajra lelt, méghozzá egy kifejezetten könnyen hozzáférhetőre és olcsóra. Jó példa erre a terrorista csoportok tevékenysége, akik az ellenségeikhez is könnyen el tudták juttatni üzeneteiket, melyek általában a brutalitásukkal félelmet kívántak kelteni, avagy fel kívánták hívni a potenciális csatlakozók figyelmét a saját sikereikre.

Napjainkra az internet már szinte teljesen elterjedt, egy Google által finanszírozott felmérés szerint a Föld lakosságának 89%-a napi szinten használja az internetet személyes célokra. Egyértelmű, hogy ezzel még nagyobb jelentőségre tett szert ez a platform, hiszen bárki el tud érni bárkit a Földön (majdnem, elvégre vannak országok, ahol az internetet erősen cenzúrázzák vagy egyenesen elérhetetlenné teszik az átlagember számára: a klub tagjai például Irán, Kína vagy Észak-Korea).

A propaganda modern változatai Dezinformáció és álhírek

Az internet széleskörű elterjedése nemcsak a propagandát tette sokkal elérhetőbbé, hanem a dezinformációt is, amely napjainkban egyre gyakrabban okoz zűrzavart. Dezinformációról beszélünk akkor, amikor valaki szánt szándékkal téves információt tesz közzé abból a célból, hogy megtévesszen másokat.

Máris láthatjuk a különbséget. Míg a propaganda célja az, hogy elhitessen valamit a közönségével, legyen az akár egy túlzás vagy egy egyszerű hazugság, és így cselekvésre vagy valamitől elhatárolódásra ösztönözzön; addig a dezinformáció szintén elhitetni szeretne valamit, csakhogy abból a célból, hogy összezavarja, megtévessze a közönségét, tehát az emberek cinizmusát, bizalmatlanságát vagy akár paranoiáját erősítse. Erre jó plélda a Kercsi-szorosnál történtek: oroszok támadtak ukrán hadihajókra. Az esetet az orosz média úgy írta le, hogy az ukránok megsértették Oroszország határait és bűnöző módszerekkel provokáltak. Ezzel szemben Ukrajnában azt állítják, hogy az oroszok ezzel a nyílt támadással a kelet-ukrajnai konfliktust szerették volna tovább mélyíteni.

A dezinformációval nem összekeverendő az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Donald J. Trump által használt fogalom, a „fake news”, azaz az álhír. Trump általában azokra a médiumokra használja, amelyek rá nem kedvező híreket jelentetnek meg. Ha elfogadjuk a trumpi definíciót, akkor álhírnek számít minden, ami nem tartalmaz igaz információt. Azonban akkor az álhír egyben dezinformáció is lenne, ami nem igaz. Az álhír és dezinformáció közt az a különbség a szakirodalom szerint, hogy az álhírt azért készítik, hogy profitot termeljenek bizonyos internetes oldalak azzal, hogy minél több embert vesznek rá a kattintásra. Azonban a szavak szert tehetnek új jelentésekre: láthattuk feljebb, a propaganda is sokat változott, úgyhogy ha Trump használati módja válik általánossá, a fake news fogalma egyszerűen bővül.

Politikai marketing

A modern, liberális demokráciákban a nyilvánvaló propagandát általában nem tűrik meg az emberek. Orbán Sándor a propaganda és a politikai marketing közt jelentős különbségeket fogalmazott meg. Az állam részéről a propaganda használata egy közvetlen beavatkozás a társadalom ügyeibe, míg a politikai marketing közvetett, ugyanis megbíznak ezzel más cégeket. Itt rögtön képbe jön az, hogy a marketinghez szükséges a független média, míg a propaganda alkalmazása során általában a sajtó erősen az állam befolyása alatt áll – ha nem teljes befolyása alatt. A marketing pedig a demokratikus rendszert elfogadva a társadalmi normák keretein belül marad.

Stratégiai kommunikáció

A stratégiai kommunikáció lényegében a hadiesemények kommunikálása olyan módon, hogy adott cél elérését megkönnyítse, ez a gyakorlat pedig főként a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően vált általánossá a nyugati világban, főleg az USA-ban. Így nézve azonban erős hasonlóság fedezhető fel a második világháborús propagandával, elvégre mindkettő az ellenségről szól. Azonban a stratégiai kommunikációt úgy szokták elhatárolni a propagandától, hogy míg a propaganda az ellenség ellen irányul, addig a stratégiai kommunikáció a nemzetközi közvélekedésre kíván hatni.

Felhasznált irodalom:

• Fraknói Vilmos (1914): Mátyás törekvései a császári trónra. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia
• Német József Lajos (2013): „A (stratégiai) kommunikáció és a háború kapcsolata napjainkban” in Hadtudomány 2013/1-2.
• Orbán Sándor (Ism): Politikai és szervezeti kommunikáció. Elérhető az interneten: https://drive.google.com/drive/folders/1-4mpL-1FprOsOhpJHoiv-kB_vD8DuoMJ (2018.05.22.)

BREXIT

Az Európai Unió Tanácsának (50.cikk) 2018. novemberben tartott ülésein rendkívül fontos, a brexittel kapcsolatos témák és kérdések is felmerültek. A november 12-ei, Brüsszelben tartott ülésen a bizottsági tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier tájékoztatta az EU27-eket az elmúlt hetek brexittel kapcsolatos tárgyalásairól, valamint a kialakult helyzetről. Annak ellenére, hogy a megállapodás sikertelen volt, a megegyezés iránti törekvések fennálltak. „A tárgyalások e végső szakaszában a miniszterek a mai napon is tanúságot tettek arról, hogy rendületlenül kiállnak a huszonhetek egységéért. Ismét megerősítettük, hogy bízunk a főtárgyalónkban. Támogatjuk a megállapodást célzó kitartó erőfeszítéseit.” – nyilatkozott Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

A november 15-én megtartott találkozón Michel Barnier már a brexitről szóló megállapodás szövegtervezetét nyújtotta át Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, ezzel rendkívüli előrelépést téve az ügyben. Donald Tusk már akkor azt javasolta, hogy a szövegtervezet rendkívüli csúcstalálkozón kerül véglegesítésre és formalizálásra, 2018. november 25-én.

A november 19-én, az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén a november 25-re tervezett rendkívüli ülés előkészítése zajlott. Az EU27 miniszterei megállapodtak a kilépésről szóló megállapodás tervezetéről, valamint megvitatták a brexitet követően az Egyesült Királyság és az EU között kialakuló politikai viszonyrendszert. Gernot Blümel szerint „az uniós és a brit tárgyalók az Egyesült Királyság kilépésének valamennyi aspektusában megállapodásra jutottak, ideértve az állampolgárok jogainak biztosítását is. Az elért megállapodás általánosságban véve méltányos kompromisszum, mivel mindkét fél engedményeket tett a másik irányába. Az elválás sohasem könnyű, de ha mégis megtörténik, mindig jobb azt barátsággal tenni. Szintén ez a módja annak, hogy a jövőre nézve jó viszonyt sikerüljön kialakítani a felek között. Mi továbbra is azt szeretnénk, ha az Egyesült Királyság még hosszú évekig valamennyi területen az EU fontos partnere maradna.” 

November 22-én diplomáciai szinten a tárgyaló felek elfogadták az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatáról szóló kilépési megállapodást. A tervezetet Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke megküldte jóváhagyásra az EU27 tagállamainak. Ezután az Európai Tanács (50.cikk) rendkívüli ülését hívta össze a megállapodás tervezetének megtárgyalásához.

A 2018. november 25-én tartott rendkívüli ülésen a tagállamok vezetői jóváhagyták az 599 oldalas Kilépési Megállapodást és az azt kísérő politikai nyilatkozatot.

Ezzel véget ért az 524 napig tartó tárgyalássorozat a két fél között. Az Egyesült Királyság a megállapodás értelmében lép ki az Európai Unióból és az Európai Atomenergia Közösségből 2019. március 29-én. Az Európai Tanács köszönetét fejezi ki Michel Barniernek, az uniós tárgyalóküldöttség vezetőjeként végzett áldozatos munkájáért. „Még előttünk áll a ratifikálás nehéz folyamata, és további tárgyalások várnak ránk. Egy dolog azonban a végkimeneteltől függetlenül is teljesen biztos: barátok maradunk az idők végezetéig, sőt, még azon túl is.” – nyilatkozta Donald Tusk az ülést követően.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/12/380403d8-2502-d879-24d8-07baf84d80ca.mp4

Az EU27-ek vezetői 2018. november 25-én hivatalosan is elfogadták az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséről rendelkező megállapodást. Forrás: consilium.europa.eu

Az EU27-ek vezetői az ülést követően Theresa May miniszterelnökkel találkoztak, hogy megvitassák a következő lépéseket. A két következő lépés a nemzeti parlamentek ratifikációja és az Európai Parlament szavazása a megállapodásról. Ezek közül egyedül a brit parlament beleegyezése lehet nehézkes.

A brit képviselők december 11-én fognak szavazni a Brexit-megállapodásról. Theresa May miniszterelnöknek komoly munkára lesz szüksége, hogy meggyőzze a brit parlamentet a megállapodás elfogadásáról.  Az EU bejelentése szerint ugyanis, ha nem fogadja el a brit törvényhozás, akkor nem lesz újratárgyalva a megállapodás. Több lehetőség is van az Egyesült Királyság előtt, ha a törvényhozás nem fogadja el a tervezetet: újra szavazhatnak a megállapodásról, újabb brexit-népszavazást írhatnak ki, általános parlamenti választásokat tarthatnak, leváltják a kormányfőt és új kormányfővel próbálnak új megállapodást letárgyalni, vagy megállapodás megkötése nélkül lép ki a szigetország az Unióból.

A megállapodás két részből áll: a rövidtávú megoldásokból és a hosszútávú iránymutatásokból.

Rövidtávon egy átmeneti időszak követi a kilépést 2020. december végéig. Az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságban érvényesek maradnak az EU szabályai, viszont elveszíti a tagságát az uniós intézményekben – azaz nem lesz brit biztos, brit EU parlamenti képviselő, valamint a két Tanácsban is elveszti a szavazati jogát. Az átmeneti időszakot egyszer meghosszabbíthatják a felek, legtovább 2022 végéig.

Az átmeneti időszak végéig érkező brit és uniós állampolgárok ugyanazokat a jogokat élvezik az országokban, mint korábban és 5 év után folyamodhatnak állandó lakhatásért. Az Egyesült Királyságnak nagyságrendileg 39 milliárd fontot kell folyósítani az uniós intézményeknek a korábban megállapodottak alapján. Az ír határok kérdése még nem megoldott, további tárgyalást igényel, de egy tartalékmegállapodásnak köszönhetően, ha az átmeneti időszak végére sem sikerül megegyezni a hosszútávú kereskedelmi kapcsolatokról, akkor fennmarad a vámunió mindaddig, amíg elfogadható megállapodás kerül elfogadásra.  A halászat kapcsán még meg kell egyeznie egy külön megállapodásban a feleknek. Ameddig az átmeneti időszak tart, az Egyesült Királyságra kiterjed az Európai Unió Bíróságának joghatósága is, és egy különbizottságban fogják elbírálni a vitás kérdéseket.

Általános intézményi hírek

November 12-én Brüsszelben megtartották a minden évben megrendezésre kerülő EU-India Terrorellenes Politikai Párbeszédet. Az egyeztetés fő témája az európai, dél-ázsiai és közel-keleti terrorfenyegetettség volt. A résztvevő felek egyetértettek abban, hogy erősíteni kell bilaterális együttműködésüket számos területen, például az extrémizmus, a radikalizmus és a tömegpusztító fegyverek okozta fenyegetés csökkentésében. Az Europol és India szintén kooperációról határozott.

November 13-án Canberrában megrendezésre került a 2017-ben aláírt EU-Ausztrália Keretegyezmény által létrehozott vegyesbizottság első ülése. A megállapodás célja a kétoldalú kapcsolatok mélyítésének elősegítése volt. A találkozón a két fél bilaterális együttműködési lehetőségeket vitatott meg, például a kiberfenyegetések, a terrorellenes küzdelem, a krízismenedzsment, és a migráció területén. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a jövőben is együttműködnek majd a klímaváltozásról szóló párizsi egyezmény végrehajtásában és az ázsiai és óceániai országok fejlesztésében. Emellett kiemelték, hogy a következő időszakban tovább növelik a kooperációt a kutatás területén.

A november 25-i kercsi-szorosi incidensre reagálva az Európai Unió közleményt bocsátott ki Külügyi Szolgálatán keresztül. Ebben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi együttműködés alapvető szabályainak figyelmen kívül hagyásával fokozódik a feszültség és a destabilizáció a térségben. Emellett a közlemény megfogalmazta, hogy a nemrégiben átadott kercsi-szorosi híd Ukrajna hozzájárulása nélkül épült, és ezzel megsértették az ország területi integritását. Az EU kifejezte reményét, hogy Oroszország a szigorítások után visszaállítja a szabad áthaladást a Kercsi-szoroson, mely által a hajók eljuthatnának az ukrán kikötőkbe. A közlemény ugyanakkor leszögezi, hogy az EU soha nem fogja elismerni a Krím-félsziget jogszerűtlen elcsatolását és megszállását.

Az incidensről bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/haboru-a-lathataron-nincs-megbekeles-a-ket-orszag-kozt

Szankciók

Angela Merkel, német kancellár kijelentette a Kijevben tartott november 1-jei Petro Porosenko ukrán elnökkel tartott közös tárgyalása után, hogy Németország továbbra is támogatja az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciók meghosszabbítását. Sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a minszki megállapodás megsértésé és figyelmen kívül hagyása a szankciók további fennmaradását vonja maga után Moszkvával szemben.

A kercsi incidens miatt több német politikus is újabb szankciók bevezetését sürgette a német alsóházban (Bundestag). „Számunkra a legfontosabb a Kercsi-szorosnál kialakult szituáció mielőbbi enyhítése és a fogságba esett ukrán tengerészeknek való gyors segítségnyújtás.”– jelentette ki a német kormányszóvivő, aki hozzátette, hogy az esetnek az EU-n belül is következményei lesznek. Az ukrán-német nagykövet, Andrij Melnyk egységes olaj- és földgázszankciók elfogadását sürgette.

Szomszédságpolitika

November 27-én tartotta első ülését az EU–Örményország közös bizottság az EU–Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás (CEPA) keretében. Az EU-delegáció ismételten támogatta az örmény kormány reformpolitikáját valamint kiemelték, hogy a CEPA végrehajtása elengedhetetlen az uniós befektetések bevonzásához. A CEPA előirányozza, hogy Örményország az elkövetkező években harmonizálja jogszabályait a megállapodásban említett uniós jogszabályokkal. Az EU és Örményország megállapodtak, hogy továbbra is előmozdítják a polgárok mobilitását vízumkönnyítési és visszafogadási egyezmények segítségével. Ha ezen egyezmények megfelelően valósulnak meg, illetve ha a mobilitás biztonságos, akkor megkezdődhet a vízumliberációs párbeszéd.

November 27-én egy uniós küldöttség érkezett Moldovába, hogy biztosítsa az ország polgárait az EU elkötelezettségéről az országnak nyújtandó támogatásokat illetően. A látogatás a jogállamiság és a demokrácia folyamatosan romló helyzete miatt volt szükséges. A látogatás során a küldöttség találkozott Igor Dodon moldovai elnökkel, Pavel Filip miniszterelnökkel, valamint az ellenzéki pártok és civil szervezetek képviselőivel is. A jogállamiság romlása miatt az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a Moldovának nyújtott támogatásokat újraszámolják és olyan projektekbe irányítják át, melyek az ország lakosságának javát szolgálják. Az EU elvárja az ország hatóságaitól, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a helyzet orvoslására.

November 28-án az Európai Unió közleményt bocsátott ki reagálva a hónap során végrehajtott két kivégzésre Fehéroroszországban. Az országban idén 4 kivégzés történt, valamint két elítélt a halálsoron várja az ítélet végrehajtását. Az EU megerősítette, hogy minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, mivel az ellenkezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal. A közlemény első lépésként a halálbüntetések végrehajtásának felfüggesztését irányozza elő. Fehéroroszország lépései az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása felé továbbra is meghatározzák az EU Fehéroroszország felé gyakorolt politikájának alakulását – zárul a közlemény.

Federica Mogherini megjelenései, nyilatkozatai a MENA-térséggel kapcsolatban

 Az olaszországi Palermóban november 11.-12- között megrendezésre került egy – a líbiai helyzetre való megoldás keresése jegyében – nemzetközi konferencia, amelyen többek között Federica Mogherini is megjelent. A déli szomszédságpolitika jegyében az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy „az előző éveknek megfelelően, továbbra is támogatja az Unió a líbiai barátainkat nemcsak politikai, illetve biztonsági együttműködéssel, hanem 370 millió euróval is, melynek célja a líbiai emberek megsegítése. Továbbá, az integráció támogatja az ENSZ mediációs munkáját egy mindenki számára elfogadható politikai megoldás keresésében. Ez rendkívül fontos, hiszen az ország biztonsági helyzete továbbra is kockázatos, bármikor elfajulhat, egy esetleges katonai beavatkozást vonva maga után, így tovább rontva nemcsak Líbia, hanem a térség helyzetét is.  Ennek elkerülése érdekében, az EU teljes politikai súlyával és erőforrásaival kiáll az ENSZ munkája mellett és támogatja a párbeszéd elmélyítését.”

Mindemellett, Brüsszelben Mogherini találkozott a palesztin külügyminiszterrel, Dr. Riyad Al Malkival és látogatást tett Algériában is. A belga fővárosban Federica Mogherini elmondta, hogy az Unió továbbra is támogatja a palesztinokat és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát (UNRWA). Továbbá megerősítette az EU megingathatatlan elkötelezettségét a kétállami megoldás mellett, ami az egyetlen járható út a palesztin–izraeli konfliktus lezárásához. Emellett ösztönözte a Palesztin Hatóságot a gázai humanitárius helyzet megoldására való kísérletek folytatásában, megelőzve ezzel egy újabb eszkalációs folyamatot, illetve elősegíteni Ciszjordánia és a Gázai övezet egyesítését egy közös Palesztin Hatóság irányítása alatt. Az Algírban zajló, a terrorizmus elleni harcról és regionális biztonságról szóló magas szintű párbeszéden Mogherini elmondta, hogy az EU-nak és Algériának „azonosak a céljai a regionális stabilitás és biztonság területén, hiszen a biztonsági kihívások nem ismernek államhatárokat”.

Algéria–EU találkozó az energetikai partnerség megerősítése érdekében

November 20-án az EU éghajlatpolitikáért és energiaügyért felelős biztosa, Miguel Arias Cañete Algériába látogatott, hogy megerősítse a két ország közötti energetikai partnerséget. A párbeszéd kiterjed a megújuló energiaforrásokra, a földgázra és az energiahatékonyságot is magában foglalja. Az EU célja egyértelműen a területet lefedő, átfogó jogi és szabályozási keret létrehozása, illetve az Unió gázellátásának biztosítása.

A rossz idő ellenére 2018. október 27-én immáron második alkalommal került megrendezésre Biztonságpolitikai Szakkollégium a Válságkörzetek a 21. században ­– kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel című konferenciája az NKE Orczy Úti Kollégium épületében, mely egy aktuális témákkal, konfliktusokkal foglalkozó tudományos összejövetel, ahol a témában jártas személyektől szerezhetünk naprakész tudást. Az előadássorozat 3 panelbe rendezve 9 előadásból állt. A megnyitóban Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke kijelentette, hogy ezen konferenciával mára hagyományt teremtett a szervezet.

Az első szekcióban, melynek fókuszában Líbia és Szíria állt, Bak Pál, Halasi Gábor és Ibrahim Imre előadásait lehetett meghallgatni.

Bak Pál Líbia 2014-2018: a nyitott kapuk „politikája” címmel tartott egy rövid áttekintő előadást arról, hogy mi vezetett az észak-afrikai ország jelenlegi helyzetéhez, és pontosan milyen faktorok is játszottak közre ezen folyamatban. Miután bemutatta azon tényt, hogy az ex-diktátor, Kaddáfi végső időszakában már egyértelműen lehetett érezni bukásának közelségét (pl. ENSZ embargó, törzsi ellenállások, egyéb külső és belső feszültségek), rátért arra, hogy ugyanakkor az ország egyáltalán nem állt arra készen, hogy határozott választ adjon a kialakult hatalmi vákuumra, melyet számtalan mennyiségű személy és szervezet kívánt betölteni, és melyen nem segített az impotens külföldi „segítségnyújtás” sem (León és Kobler próbálkozásai). A kialakult káoszban a dzsihadisták és az iszlamisták is jelentős hatalomhoz jutottak (pl. Szirt városa), mely tovább taszította az országot a végső összeomlásba. A kialakult zűrzavarból azonban lassan két vezető emelkedett ki, melyek közül az egyik a még a Kaddáfi alatt szolgált tábornagy, Khalifa Haftár, a másik pedig a szkhíráti egyezménnyel létrejött, külföldön is elismert kormány vezetője, Fájez esz-Szarrádzs. Váratlan faktorként a migráció is megjelent a kaotikus országban, ugyanis kihasználva az állam teljes megosztottságát, az afrikai bevándorlók ezen országon keresztül kezdték megközelíteni Európát, mellyel kontinensünk fókuszába került ismét Líbia. A líbiai migráció témájában talán leginkább érdekelt Olaszország minden kísérlete kudarcba fulladt a migráció megakadályozására, vagy legalább korlátozására (pl. Hermes 2011, Mare Nostrum, Triton, stb.), így egy nemzetközi összefogás kellett ahhoz, hogy az észak-afrikai országgal megoldást dolgozzanak ki a kialakult krízisre. A legsikeresebbnek tűnő megoldás végül az lett, mikor is az olasz kormány leült tárgyalni 60 dél-líbiai klánnal, hogy őket támogassák a kontinens belsejéből jövő migráció megállításában, szemben a nagyobb líbiai vezetőkkel. Megoldatlan probléma maradt azonban – mind a mai napig – a GNA (nemzeti egységkormány) és a Haftár közötti konfliktus. Igaz, a Putyin–Haftár találkozó után a líbiai tábornagy nyíltabb lett a tárgyalásokra, de a Macron, francia elnök segítségével létrejött megállapodások (2018-as választások, közvetlenül az új választási törvény és az alkotmányozás után) így sem valósultak meg, mely által továbbra is kérdőjeles Líbia jövője.

A második előadás Halasi Gábor Jelenetek a líbiai káoszból c. ismertetője volt, mely lényegében a folytatása volt az előző előadásnak. Rögtön az előadás elején vita alakult ki a fellépő felek közt Bernadino León szerepét illetően, hogy politikája racionális volt-e vagy sem. Korruptságát egyik vitázó fél sem kérdőjelezte meg. Halasi Gábor történetét az európai segítséggel létrejövő politikai megállapodással kezdte, mely segített abban, hogy az országban egy átmeneti hatalmi rend álljon fel, melyben minden fél helyet kap (kivéve Haftár, de erre később ki is tért). Bemutatta, hogy ezen politikai megállapodás mennyire alkalmatlan egy állandó rend fenntartására, ugyanis az állam vezetésébe beemelt felek továbbra is egymás ellen használják fel pozícióikat ahelyett, hogy egy összefogó erőt képezvén hoznának létre államrendet (pl. a Képviselőház és a kormány konfliktusai). Ekkor jött el az a pillanat, hogy Haftár is megmutatta saját képességeit és bizonyította azt a tényt, hogy ő is egy olyan politikai faktor, akivel foglalkozni kell. 2017 decemberében a tábornagy kijelentette, hogy a líbiai megállapodás lejárt, és követelni kezdte egy új választás kiírását, majd egy interjúban elszólta magát, hogy „a líbiaiak nem állnak készen a demokráciára”. Mindeközben a biztonsági helyzet egyre romlott Líbiában – az Európa által sürgetett megállapodás pedig csak azóta is húzódik. A jelenlegi helyzet Halasi Gábor szerint is bizonytalan. Ugyan a líbiai párbeszédnek lett eredménye, és kitűztek 2019 nyarára egy választást, de hogy ez meg fog-e úgy valósulni – mint ahogy nem valósult meg a 2018 őszi –, azt senki se tudja megmondani.

A blokk harmadik előadását Ibrahim Imre tartotta Szíria – nagyhatalmi érdekérvényesítések címen, mely a polgárháborútól szenvedő ország jövőjéről és kilátásairól szólt. Miután pontos adatokban mutatta meg a polgárháború Szíriára gyakorolt negatív hatásait (pl. lakosságcsökkenés, GDP, infláció, stb.), felsorolta a helyzet kialakulásának főbb okait. Az előadó a biztonsági kihívások (pl. proliferáció, radikalizmus, menekültválság, stb.) után rátért a határmenti táborokra, azok jellemzésére, és magára a menekültválságra. Ugyanakkor a polgárháború legsúlyosabb következményének a közoktatás tönkretételét nevezte meg, ugyanis mint megjegyezte „egy generáció teljes analfabétaként nő fel, ám percek alatt szét tudnak szedni és újra összerakni egy Kalasnyikovot, mely jelentős biztonsági kockázat”. Részletesen beszélt arról is, hogy a politikai rend visszaállításában továbbra is gátló tényező a nagyhatalmi felek érdekeinek szembenállása. Az érdekek központi témája Imre szerint pedig nem más, mint a földgáz. Míg az oroszok az iráni gázt vezetnék keresztül Szírián, addig az amerikaiak a katarit, mely fenntartja a konfliktust. Oroszországnak pedig továbbra is érdeke a hozzájuk hű Aszad-rezsim hatalomban tartása, ugyanis így meg tudnák tartani belépőjüket a Földközi-tengerhez. 2018 októberében Macron, Merkel, Putyin és Erdogan csúcstalálkozót tartott Szíria ügyében, ahol azonban nem sikerült megállapodásra jutni, így a jövő továbbra is bizonytalan.

Az első blokk előadói: Halasi Gábor, Bak Pál és Ibrahim Imre.

A második blokkban a jelenlévők Tóth Zoltán Balázs, Lázin Áron és Biró István előadásait hallgathatták meg. Előadásaik középpontjában Irán és Jemen álltak.

Tóth Zoltán Balázs előadása az Irán közel-keleti befolyásának változása a szíriai polgárháború nyomán címet viselte, és az Irán, illetve Szíria közötti kapcsolatokról kívánt értekezni. Miután az előadó röviden ismertetett pár általános infót Iránról, rá is tért a központi témájára, a szíriai–iráni diplomáciai viszony alakulására. Az összegyűltek megismerhették az „elutasítók tengelyének” 2 oszlopos tagját, és hogy miképp találtak egymásra, illetve Irán miképp szerzett befolyást a polgárháborús Szíriában. Ennek kapcsán ismertetésre került az a módszer, mellyel Irán befolyást tud szerezni a többi országban, és mely által mára a perzsa ország számos országban igen aktívan jelen van a régiójában (pl. Libanon, Irak). Előadása végén egyfajta zárásként kitért az iráni–izraeli szembenállás jelenlegi fejezetére is, összegezvén a térség egyik legnagyobb ideológiai konfliktusát.

A második blokk második előadása Lázin Ároné volt, mely az Irán új stratégiai helyzete: mit hoz Nyugat-Szahara és Jemen? címet viselte. Miután második előadónk is gondosan felvázolta Irán történelmi és aktuálpolitikai szerepét, frappánsan kijelentette, hogy „mára Iránnak 4 fővárosa van: Teherán, Szanaa, Bejrút és Damaszkusz”. Előadása ezután Jemen irányába indult. Miután ismertette az ország történelmi helyzetét röviden, bemutatásra került a helyi polgárháború kialakulása is, és Irán szerepe ezen konfliktusban. Áron előadásának második fele Nyugat-Szahara helyzetére és a helyi iráni befolyásra koncentrált. A nyugat-szaharai kép áttekintéséhez ismertette a nézőközönséggel a de facto ország gyarmati múltját, konfliktusát Marokkóval és az ország függetlenségéért küzdő Polisario Front működését. Kilátásba helyezte már itt Irán befolyását, ugyanis a Polisario fő támogatója a Hezbollah volt, mely egyértelműen teheráni pénzből gazdálkodik. Áron feltette a kérdést is, hogy vajon miért kíván Irán energiát és pénzt ölni ezen projektbe? A válasz sokrétű volt. Elsőszámú faktorként az Egyesült Államokkal való szembenállást nevezte meg, akiknek a helyi hídfője egyértelműen Marokkó. További célként jelölte meg az atlanti-óceáni kijárat megkaparintását, illetve a helyi erőforrásokat és ásványkincseket (mint a foszfát és az urán). Előadása végén iráni távlatként állapította meg továbbá a hőn áhított siíta terjeszkedés kiteljesedését is, melyre például a nyugat-szaharai konfliktus tökéletes lehet.

A második panel utolsó előadója Bíró István volt, aki A válságövezetek kezelésének hatékony módjai a dhofari konfliktus példája alapján című előadásában az Ománban dúló dhofari konfliktust, illetve az ehhez kapcsolódó brit válságkezelési módszert mutatta be. Az előadó kérdésfeltevéssel kezdte meg előadását: minden országban ugyanaz a víz, ugyanaz a levegő van, tehát mégis mi az a dolog, ami alapján létre jönnek a határok? Mi az, ami miatt két szomszédos ország közül az egyik stabil, míg a „vonal” másik oldalán egy veszélyesnek ítélt államalakult fekszik? Ezt tapasztalhatjuk Jemen és Omán esetében is. A két állam történelme nagyon hasonló, mégis van egy pont, ahol különböző irányt vesz. Ez a pont a dhofari konfliktus 1970-ben. Az előadó elsőként a felkelés kronológiájára, majd a válságkezelésre tért ki. Az előadásból megtudtuk, hogy az Omán délnyugati kormányzóságát érintő felkelés oka elsősorban a sok, a szultáni hatalmat el nem ismerő törzsi frakcióban gyökerezik. Ezeknek alapvetően két főbb iránya volt: az első az arab nacionalizmushoz kapcsolódik, míg a másik Jemenhez, ezen belül is a baloldali gerillamozgalmakhoz. Istvántól megtudhattuk, hogy az uralkodó hatalma 1970 júliusára annyira meggyengült, hogy a fővárosba szorult vissza, majd feladta az országot. Utóda a mai napig hatalmon lévő Qaboos, aki számos, a lakosság körében népszerű intézkedést hoz. A felkelés döntő eseménye mégis a Malajziából visszatérő britek beavatkozása volt, melynek során az előadó megjegyezte, hogy nem a reguláris hadsereget, hanem az SAS-t vetette be a szigetország. Megkezdődött a britek többszintű stratégiája, amelynek kidolgozása John Wattshoz kötődik, s fő célja a lázadók népszerűtlenné tétele volt. Az előadó ismertette az ehhez vezető, főbb elveit a britek konfliktuskezelésének: elsőként egy hírszerzőhálózat megszervezése, amely segít a kommunisták legyőzésében, majd a kormánypropagandát népszerűsítő helyi információs szerv megalakítása, a törzsek életkörülményeinek javítása, és végül a felkelők ellen harcoló milícia létrehozása. István kitért a stratégia egyik legfontosabb pontjára, egy állatorvosi-hálózat létrehozására, amelynek hatására rengeteg borjú született, javítva az élelmezésen. Végül, az előadó összefoglalta a mai és az ománihoz hasonló, XX. századi konfliktusok közötti különbséget: ekkor még érdekében állt legalább egy nagyhatalomnak, illetve a környező országoknak az állam stabilitása, míg ma ez nem így van. Továbbá, a britek tisztelték az ománi hagyományokat, ezzel szemben ma a demokráciaépítés kényszere figyelhető meg.

Biró István és Lázin Áron.

A harmadik – és egyben utolsó – panellel zárult a konferencia.  Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András előadásait hallgathattuk meg.

A harmadik panel előadói: Nagy Bianka, Fodor Márk Joszipovics és Edl András.

A harmadik panel keretében, elsőként Nagy Bianka Az információ a hatalom új eszköze című előadását hallgathatta meg a közönség. Kezdésként Bianka megjegyezte, hogy ezúttal más vizekre evezünk, de nem távolra: egy új hadviselési elméletet mutat be, amelynek tökéletes táptalaja a belső társadalmi konfliktus, ellentét. Ez a hibrid hadviselés, a hatalom új eszköze. Előadása során kitért a hibrid hadviselés szükségességének miértjére, kialakulásának történetére, illetve az ellene való fellépés lehetséges módjaira. Bianka elmondta, hogy a hibrid hadviselés elsősorban az Oroszországi Föderáció fő fegyvere, mellyel igyekszik biztosítani magát az őt érintő kihívások ellen, illetve elfedni gyengébb katonai és gazdasági potenciálját az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével szemben. A nem-lineáris hadviselés vizsgálatakor a kiindulópont a hadviselési generációk váltakozása, illetve a keleti és nyugati elvek különbözősége. Míg a nyugati nézőpont alapvetően a társadalmi változásokból eredezteti a váltakozást, a keleti a technológiai alapú fejlődésre, fejlettségre alapozva mutatja be azt. Az előadó ennek kapcsán megjegyezte, hogy az angolszász világ már a negyedik hadviselési generációnál jár, azonban a fejletlen államok is igyekeznek felvenni a versenyt, azonban gyengébb gazdasági potenciáljukkal kell alkalmazkodni a hadviseléshez, így ezeknél az országoknál egy vegyes rendszer figyelhető meg, amely többnyire a negyedik és második generáció ötvözése. Kialakulásával kapcsolatban az előadó azt ismertette, hogy az irreguláris hadviselés adaptációja a hibrid hadviselés, s létrejöttéhez hozzájárul az USA fölénye, hiszen Oroszország igyekszik megtalálni a sebezhető pontjait. Ezen állam által nem korlátozott a kontaktnélküli hadviselés során, a nem állami szereplők szerepe megnő, így a nyugati hadseregek kénytelenek újragondolni a saját értékeiket. Bianka továbbá kifejtette ezen új hadviselési forma jellemzőit. Elsőként, hogy miért nehéz felismerni őket: az első két fázis általában teljesen jogszerű diplomáciai lépés, amelynek során megtörténik a célország feltérképezése. Ezt követően a külső hatalom belső konfliktust generál, amely elvezet a végcélhoz: az állam belsejének a megbontásához. Tökéletesítéséhez Gerasimov köthető, aki doktrínájában megfogalmazta, hogy a hagyományos hadviselést mára felváltotta az információs és a pszichológiai hadviselés, illetve a társadalom manipulálása és dezinformálása elengedhetetlen ahhoz, hogy mind a katona, mind az állampolgár támogassa a beavatkozót, így az adott ország fegyveres küzdelem nélkül veszi felügyelete alá az adott térséget. Ez a folyamat a 2014-es krími válságban is felfedezhető. Az előadó zárásként kifejtette, hogy rendkívül nehéz az ilyen támadások elleni védelem, hiszen nincs hatályos nemzetközi szabályozás a hadviselés ezen módja ellen. Azonban, a fiatalok tudatos nevelésével, figyelemfelhívásával az infokommunikációs eszközök használatának veszélyére, a folyamatos és nyílt kommunikációval és a nemzetállami szintű felderítő és hírszerző szervezetek fölényével a perifériára szorult államok is védekezhetnek valamelyest.

A konferencia Fodor Márk Joszipovics A Suwalki-folyosó hatása Északkelet-Európa biztonságára című előadásával folytatódott, amelynek során bemutatta a térség geostratégiai jelentőségét. Az előadó elsőként Oroszország helyzetét kívánta ismertetni, amelyet Brzezinski 1999-es gondolatával nyitott, miszerint Oroszország az USA világrendjéhez stabilan és biztonságosan csatlakozhat. Továbbá kifejtette, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok alapja egy félreértés, amelyet az USA követett el, hiszen félreértelmezte a Szovjetunió romjain újjáépülő Oroszországot és vesztesként kezelte azt. Ennek nyomán a kezdeti orosz kompromisszumkereső külpolitika egyre aktívabbá és agresszívebbé vált napjainkra. Ezt követően az előadó bemutatta a Suwalki-folyosó jelentőségét. Ez a 64 kilométeres földsáv a lengyel–litván határon fekszik, nehezen járható terep és infrastrukturálisan is fejletlen. Azonban geostratégiailag jelentős: a NATO-nak az egyetlen földi összeköttetést jelenti a Baltikummal, míg az oroszok számára azért fontos e sáv, mert a kalinyingrádi exklávét választja el Fehéroroszországtól, s ebből a hídfőállásból tudnak európai műveleteket biztosítani. Ezért Oroszországnak érdekében állhat a térség társadalmi–politikai alapokon nyugvó destabilizálása, hiszen így a NATO elveszthetné hitelességét. Erre számos forgatókönyv létezik: egyrészt az orosz kisebbség rendezetlen helyzetének felhasználása, a kalinyingrádi lakosság erős katonai kötődése, illetve az asztraveci erőmű rendkívül közeli földrajzi helyzete Vilnius-hoz, amely működését egy információs művelettel megzavarva elérhető még Vilnius evakuálása is, légüres teret hagyva az orosz erőknek. Joszipovics meglátása szerint, egy fegyveres konfliktus sem az Észak-atlanti Szövetségnek, sem Oroszországnak nem érné meg. Azonban, hibrid műveletek területe lehet a Baltikum, amelynek célja a NATO hiteltelenítse és a létjogosultságának megkérdőjelezése, amely az Oroszországi Föderáció számára egy eszköz lehet a billegő államokban. Az előadó befejezésként reflektált az előző előadásra, miszerint a megoldás ez esetben is a térség problémáinak megoldása lehetne.

Az esemény zárásaként Edl András a Vallási elemek a konfliktusok szolgálatában című előadását hallgathatta meg a közönség. András előadását a világ vallásait bemutató földtérképpel nyitotta, azonban jelezte, hogy az ateizmus és materializmus nem szerepel rajta. Ebből következett az a kérdés, hogy vajon mi tekinthető vallásnak? A kérdés megválaszolására a közönség bevonásával szerepjáték következett, amelyből azt a megállapítást vonta le az előadó, hogy az utánzás csökkenti a feszültséget, így a vallások is redukálják a stresszt, valamint segítenek megérteni környezetünket. Továbbá, valláspolitikai vetületből is megvizsgálta a vallás fogalmát. Ezután Eric Voegelin és Raymond Aron álláspontjait ismertette András, miszerint nem létezik teljesen vallástalan világnézet, hiszen még az ateisták is elfogadnak néhány tényt – amelyet ők maguk nem tapasztaltak meg –, csak azért mert tekintélyes személy vallja. Majd ezeket az előadó pápua új-guineai történésekkel igyekezett alátámasztani, hiszen ez a terület egyszerre archaikus és modern. Az ország egyik autonóm szigete Bougainville, ahol egy nagyvállalat elkezdte a hatalmas mértékű rézkitermelést, elvétve azt a hibát, hogy nem vette figyelembe a helyiek érdekeit. Így a szigetlakosok felkelést indítottak, amelynek során megjelent a Mária-kultusz, lemodellezve Bougainville jövőjét vallási alapon. A Mária-kultusz annyira erőssé vált, hogy megmaradt a felkelés után is és a mai napig gyakorolják az akkor kialakult rituálékat, például a harcosok tisztasági fogadalmát. A későbbiekben a bougainville-i minta zajlik Hela tartományban is: 2018. március 6-án földrengés volt, amivel a helyiek a kitermelést végző vállalatot okolták, s a szellemek büntetéseként fogták fel. A helaiak szent háborúja sikeres, ennek ellenére beleegyeztek a kitermelés folytatásába, amelynek feltételeit a helyiek szabták meg és magában foglalta a kibékítendő helyi szellemek akaratát is. Ezután a tibeti viszonyokat ismerteti az előadó: a kínai kormány szándékosan telepíttet be ide kínaiakat, hiszen az etnosz és a vallás Kínában rendkívül összefügg. Továbbá, a dalai láma személyét is igyekszik a kínai vezetés a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni. Az előadás zárásaként András ismertette a vallás azon szerepét, miszerint az orientál, berendezi az emberi viszonyokat, összetartja a közösséget, és egy komoly kérdést vet fel: ugyanolyan-e a vallás, mint egy teljesen másik meggyőződés? Sok tekintetben igen, de hatalmas a törés az archaikus és a modern elgondolás között: a társadalom morális–vallásos elemekkel védekezett attól, hogy a pénz és az anyagi világ vegye át a hatalmat, azonban a nyugati világban ez teljesen megfordult.

Edl András előadását egy szerepjátékkal kezdte.

Írták: Mészáros Kinga és Gönczi Róbert

Képek: Ármás Julianna

Az orosz–ukrán konfliktus újabb felvonása

A 2014 óta tartó konfliktus egy újabb mérföldkőhöz érkezett, ugyanis eddig még nem történt olyan esemény, amikor a két ország fegyveres ereje összetűzésbe keveredett volna. Ez az állapot egészen 2018. november 25-ig tartott, miután az orosz parti őrség három hadihajója rálőtt az ukrán haditengerészet három – Odesszából Mariupolba tartó – hadihajójára. A hadihajók elfogása után az orosz különleges erők átszálltak az ukrán hajók fedélzetére, és elfogták az ukrán haditengerészet matrózait, altisztjeit és egy hadnagyát. Ukrajna szerint az utat a nemzetközi jognak megfelelően bejelentették, ennek ellenére a – stratégiailag rendkívül fontos, a két tengert összekötő – Kercsi-szoros felett átívelő híd hajózható átjárójában egy orosz felségjelzésű tankerhajó állt keresztbe. Ezzel meggátolta, hogy bármilyen kereskedelmi vagy hadihajó bejusson a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre, így az orosz haditengerészet képes ellenőrizni a térség gazdaságát is. Az ukrán haditengerészeket az oroszok Szimferopolba szállították, ahol az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) emberei megkezdték a kihallgatásukat. A tengerészek ellen az orosz bíróság csoportosan elkövetett, tiltott, erőszakos vagy erőszakkal fenyegető határátlépés jogcímén emeltek vádat ellenük, aminek hatására akár hat év szabadságvesztésre is ítélhetik őket.

Ukrán válasz és ENSZ BT ülése

Az incidens után azonnal összeült az ukrán nemzetbiztonsági tanács (RNBO), ahol szorgalmazták, hogy vezessék be a hadiállapotot Ukrajnában. Petro Porosenko, Ukrajna miniszterelnöke kijelentette, hogy a jogrendváltozás nem azért van, hogy háborúba kezdjenek Oroszországgal, hanem pusztán védelmi célú. Porosenko meglátása talán egy újabb fegyveres összecsapás eszkalálódását akadályozta meg a két ország között, mivel felismerte, hogy az ukrán haderő nem lenne képes megvívni Oroszországgal egy klasszikus konvencionális háborút, mivel sem haditechnikai felszereltségben, sem személyi állományban nem képes felvenni a versenyt vele.

A hadiállapotról szóló javaslatot a parlament november 26-án megszavazta, de ezt csak az ország azon megyéire terjesztették ki, amik határosak a Dnyeszter Menti Köztársasággal, valamint a Fekete- és Azovi-tenger partján fekvő területekre. A hadiállapot harminc napig fog tartani, ez alatt csak akkor sérülhetnek az ukrán állampolgárok jogai, ha az orosz beavatkozás megtörténik.

Szintén november 26-án összeült New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassák a Kercsi-szorosban kialakult incidens válaszreakcióit. Az ENSZ természetesen elítélte az orosz agressziót, és felszólította az oroszokat, hogy engedjék el az elfogott haditengerészeket. Az oroszok a tanács ülésén bejelentették, hogy az egész nem volt más, mint egy előre eltervezett provokáció a Nyugat segítségével. A francia képviselő felszólította Oroszországot, hogy biztosítsa a szabad átjárást a Kercsi-szorosban (korábban az Azovi-tengerről kijutni a Fekete-tengerre egy nap volt, míg az incidens után akár ez több napos vagy egy hetes is lehet a folyamatos ellenőrzések miatt). Az amerikai képviselő véleménye szerint a november 25-i események egyáltalán nem állnak a konfliktus rendezésének érdekében, valamint Moszkva súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Az ukrán küldött kérte az újabb embargók bevezetését Oroszországgal szemben, de érdemi szankciót nem sikerült tető alá hozni.

Emmanuel Macron és Angela Merkel újra letették névjegyüket a közös európai hadsereg mellett. A közös európai hadsereg koncepciója már régóta egy folyamatosan visszatérő elképzelés. Az első próbálkozás még az 1950-es évekhez köthető, amikor is Charles de Gaulle állt elő az ötlettel, azonban ez  sikertelenségbe fulladt, mivel az európai nemzetek nagy része megelégedett pusztán a NATO-tagsággal és az azzal járó kollektív védelemmel, valamint nukleáris elrettentéssel. 2015-től azonban változás következett be. Az európai nemzetek lépéskényszerbe kerültek az orosz agresszió miatt, s folyamatosan születnek meg a védelmi együttműködést előmozdító intézkedések, programok.

Folyamatosan feltűnt időről időre az egységes hadsereg gondolata, ám számottevő történések az üggyel kapcsolatban csak a 2015-ös évtől történtek. Ekkor ugyanis az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette – a krími és kelet-ukrajnai válság követkeményeként –, hogy az EU-nak igenis szüksége van egy saját hadseregre és védelmi képességeinek fejlesztésére az Oroszország jelentette fenyegetés miatt. Nem várt módon a konzervatív és euroszkeptikus szereplők is támogatták az európai hadsereg célkitűzését.

Biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv

Az Európai Tanács 2016 decemberében jóváhagyta a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet. A végrehajtási terv meghatározza az uniós biztonság- és védelempolitika jövőbeli alakításának lépéseit.

Az EU globális stratégiájára építve a végrehajtási terv középpontjában az alábbi három stratégiai prioritás áll:

1. Válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra
2. A partnerek kapacitásainak kiépítése
3. Az EU és az uniós polgárok védelme

Az e célok megvalósítására irányuló konkrét intézkedések az alábbiakra terjednek ki:

• Koordinált éves védelmi szemle (CARD) bevezetése a tagállamok közötti védelmi együttműködés szorosabbra fűzése érdekében
• Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC) létrehozása a válságkezelési struktúrák javítása céljából
• Állandó strukturált együttműködés (PESCO) kialakítása a védelmi együttműködés erősítése érdekében azon tagállamok között, amelyek készek előbbre lépni ezen együttműködésben
• Az EU gyorsreagálási eszközeinek – köztük az uniós harccsoportoknak és a polgári képességeknek – a megerősítése

Koordinált éves védelmi szemle (CARD)

A koordinált éves védelmi szemlék (CARD) révén uniós szinten áttekinthetőbbé válnának a védelmi kiadások, a nemzeti szintű beruházások és a kutatási tevékenységek. A szemlék nagyobb átláthatóságot és politikai ismertséget biztosítanának az európai szinten rendelkezésre álló védelmi képességek tekintetében. Valamint hasznosnak bizonyulnak még a hiányosságok pontosabb feltérképezése, szorosabb védelmi együttműködés és a megfelelőbb és összehangoltabb megközelítés a védelmi kiadások tervezése terén.

A Tanács 2018. június 25-én jóváhagyta a 2018. évi eredménykatalógust, amely értékeli a képességek tekintetében fennálló hiányosságokat és az elérendő célokat.

Európai Védelmi Alap (EDF)

2017. június 7-én az Európai Bizottság útjára indította az Európai Védelmi Alapot, azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat hatékonyabban elkölteni az adófizetők pénzét, visszaszorítani a kiadások megkettőzését és javítani az ár-érték arányt. A kezdeményezés mellett erős gazdasági érvek sorakoztak fel. A tagállamok együttműködésének elmaradása védelem és biztonság területén a becslések szerint éves szinten 25-100 milliárd euró többletköltséggel jár. A közbeszerzések 80%-a, valamint a kutatási, fejlesztési tevékenységek pedig több mint 90%-a nemzeti alapon működik. A beszerzések összevonásával az éves védelmi kiadások akár 30%-a megtakarítható lenne. A védelmi képességek töredezettsége ezenkívül szükségtelen átfedésekhez vezet és hatással van a védelemi erők együttes hatékony bevethetőségére. Az EU-ban 178 különböző fegyverrendszer létezik (USA 30), 17 féle különböző alapharckocsit használnak (USA 1), Európában egyes helikopterprogramokban pedig több helikoptertípus szerepel, mint amennyi kormány van, amely helikoptert vásárolna. Ez a fajta fragmentáltság nagyban megnehezíti az egységesítési folyamatot.

Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatot (MPCC)

A Tanács a 2017. június 8-án elfogadott jogszabályok révén lehetővé tette, hogy az Európai Unió Katonai Törzsén (EUKT) belül létrejöjjön a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC).

Az MPCC létrehozása az európai védelem megerősítését célzó nagyon fontos operatív döntés. Az MPCC hozzájárul majd a nem végrehajtási jellegű európai missziók hatékonyabbá tételéhez, a partnerországokbeli katonák kiképzésének javításához, valamint a béke és a biztonság szavatolásához. Ez nemcsak a partnereink számára, hanem az Európai Unió biztonsága tekintetében is fontos, valamint javítani fogja az EU válságkezelési struktúráit is.

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

Donald Trumpnak az európai nemzetek védelmi képességeinek kritizálása, valamint az újabb orosz  katonai műveleteknek köszönhetően az európai államok 2017. december 11-én elindították a PESCO programot, melynek az egyik fő célja, hogy összehangolja a tagországok katonai kapacitását és erőforrásait, valamint hogy jobban összedolgozzanak a védelem és a biztonság terén. A tagállamok önkéntes alapon vesznek részt az együttműködésben, ám ha a csatlakozás mellet döntenek, akkor vállalásokat kell tenniük, melyeket ha nem tartanak meg az államok, akkor tagságukat felfüggesztik. Közös célokat és projekteket határoznak meg – mint például új katonai eszközök fejlesztése, vagy logisztika összehangolása –, majd ezek megvalósítására nemzeti terveket dolgoznak ki.

Merre tovább?

Az utóbbi hónapok állóvizét Emmanuel Macron, francia elnök 2018. november 6-ai kijelentése kavarta fel, miszerint Európának szüksége van egy saját hadseregre, amellyel meg tudja védeni magát Kína, Oroszország és az USA ellen. Az USA megemlítése számos helyen nagy vízhangot eredményezett. Donald Trump, amerikai elnök egyik tweetjében rendkívül gúnyosan reagált az imént megemlített kijelentésre. Trump szerint a franciáknak inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy a NATO-ban teljesítsék a 2%-os elvárt szintet.

Macron szavait széndákosan, vagy nem szándékosan, de félreértelmezték. Macron nem a NATO ellenében gondolja végrehajtani az európai hadsereget és védelmi fejlesztéseket, hanem a NATO-t kiegészítve. A francia elnök hangsúlyozta, hogy szükségünk van egy olyan Európára, mely jobban meg tudja védeni önmagát, és amely hatékonyabban tudja érvényesíteni érdekeit a világban – az Egyesült Államoktól függetlenül, szuverén módon. Ez a szuverén autonómia egyszerűen arra utal, hogy Európának képesnek kell lennie  kollektíven kis léptékű katonai műveletekre, amelyekbe a NATO nem feltétlenül menne bele. Azonban vita folyik arról, hogy az európaiak a védelmi fejlesztéseiket és kiadásaikat úgy tervezik-e meg, hogy az európai gyártókat támogatják az amerikaiak rovására, ami némi feszültséget szülhet a szövetségen belül. Avagy a fejlesztéseket az amerikai lobbyt kiszolgálva hajtják végre, ezzel pedig maga az autonómia mögötti elképzelés kissé elveszti a hitelét. Ez egy elég érdekes dilemmát szülhet a jövőben.

Angela Merkel, Németország kancellárja is beállt Macron célkitűzése mögé. Az Európai Parlament elött tartott beszédében Merkel bíztatta az európaiakat, hogy össze kell fognunk, jobban meg kell bíznunk egymásban az érdekeink védelme során. Sokan a német kancellár hagyatékának értékelik ezt a beszédet.

Egy televíziós beszédében a német kancellár megerősítette Macron elképzelését, miszerint azok a napok, amikor feltétel nélkül támaszkodhatunk másokra, jelen esetben az USA-ra, eltűnnek, Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Az európai hadsereg elgondolása mögött Merkel egy ideologikus gondolatot is megfogalmazott. A kancellár szerint, ha létrejönne egy egységes európai hadsereg, az egyfajta zálogot jelentene, hogy európai nemzetek soha többé nem háborúznának. Külön kiemelte azt is, hogy ez a hadsereg nem a „NATO-val szemben” jönne létre, hanem annak kiegészítésére szolgálna. Merkel megpedzegette az Európai Biztonsági Tanács létrehozását, mely gyors döntéseket tudna hozni a külpolitikai kérdésekben anélkül, hogy egyhangú szavazásra lenne szükség, ezzel felgyorsítva a döntéshozatalt. A Tanács tagjait pedig rotációs jelleggel biztosítanák a tagállamok.

A kérdés azonban nyitott marad továbbra is, ugyanis az európai közös hadsereg alapvetően egy merész hosszútávú jövőkép, számos körülmény nehezíti a létrejöttét. A politikai hatalom és legitimitás, hogy a katonákat harcba szállítsák, továbbra is határozottan a nemzeti parlamentek hatásköre, egy európai hadsereget meg kell szervezni, azt vezetni és irányítani kell, a finanszírozásról nem is beszélve – annak fényében, hogy sok ország még csak a GDP 2%-át sem fekteti a védelmi kiadásokba.

A 2010-es évek közepéig a védelmi szférát maradékelvű finanszírozás jellemezte, folyamatosan csökkentek a védelmi kiadások, azonban az orosz agresszió hatására 2015-től változást vehetünk észre ezen a területen. Az európai védelmi szféra strukturális problémái  viszont megoldatlanok maradtak. Az európai haderők létszáma harmadával csökkent az ezredforduló után, valamint a területvédelmi és válságkezelési feladatokat ugyanazzal az állománnyal és eszközparkkal kívánják megoldani. A védelmi kiadásokon belül 50% feletti arányt birtokolnak a személyes kiadások (bérek, juttatások), a K+F elől számos forrást elvonva. Az európai védelmi ipari bázis, valamint a beszerzések nagy része (80%-a) ma is döntően nemzeti alapú, fragmentált az európai védelmi ipar.

Új hatalmi tömb kialakítását célozta meg az Egyesült Államok a Közel-Keleten: a szövetséget mint szunnita politikai és katonai közösséget határozzák meg, a Fehér Házban csak az arab NATO-ként emlegetik.

2017-ben Donald Trump, amerikai elnök Szaúd-Arábiában tett látogatása alkalmával került napirendre egy együttműködési tervezet, mely főként az Öböl-menti monarchiákat, első sorban az Öböl Menti Együttműködési Tanács országait; Szaúd-Arábiát, Kuvaitot, Bahreint, Katart, az Egyesült Arab Emírségeket és Ománt tömörítené. Helyet kapna még Jordánia és Egyiptom is, mely Washington egyik legközelebbi szövetségese a térségben. A Fehér Ház elsődleges célja a szövetségi rendszer létrehozásával a Közel-Kelet stabilitásának megteremtése, valamint a térségben kialakult konfliktusokra való gyors reagálás. Az elképzelés nem újkeletű, korábban az Obama-adminisztráció is próbált lépéseket tenni az irányba, hogy egy érdeközösségbe tömörítse az Öböl-menti partnereit. A jelenlegi törekvés mellett érvként áll az amerikai elnök “America first” politikája, így az Egyesült Államok minimalizálná a katonai beavatkozásokat a régióban, viszont nem adná fel pozícióit, mitöbb, megerősítené azt, hiszen egy hozzá szorosan kapcsolódó védelmi szövetségen keresztül fenn tudná tartani a befolyását.

Szunnita államok, de ki ellen?

Az elmúlt időszakban Szaúd-Arábia katonai és politikai vállalkozásai a kudarc irányába mutatnak, jelentősen meggyengült Rijád hatásköre és befolyása Irakban, Libanonban, és Szíriában is, csak mint másodvonalbeli aktor tud beleszólni a folyamatokba. A már közel három éve kialakult jemeni konflktusban is csupán a katonai kiadásait növelte, stratégiai előrelépést nem tudott felmutatni. Politikai befolyásának csökkenése mögött komoly szerepet játszik a teheráni vezetés aktivitása, egyes vélemények szerint Irán Teherán mellett négy fővárosra terjesztette ki befolyását: Bagdadra, Damaszkuszra, Bejrútra és Szanaára. Irán ugyan nem minden gócponton avatkozik be közvetlenül a lokális folyamatokba, viszont igen komoly támogatást nyújt anyagilag és katonailag a hozzá közeli, főként síita összetétetlű miliciáknak. Ez kulcstényező nemcsak a kibontakozott konfliktusban, de az amerikai törekvésekben is, hiszen a szunnita egység révén a síita expanziós tervekkel szemben határozzák meg a tervezett szövetséget. Mindemelett komoly szerepe van a kőolajkereskedelemnek is; 2018 nyarának végén Irán jelentős csapatösszevonást hajtott végre a Hormuzi-szorosnál, ezzel egyidőben pedig Jemenben is sikerült az általa támogatott húszi lázadóknak az ellenőrzésük alá vonni a Báb-el-Mandeb-szorost a Vörös-tenger kijáratánál, ahol a világ kőolajexportjának jelentős részét bonyolítják. Ekkorra több híradás Roháni elnököt a szorosok uraként nevezte meg.

Az iráni terjeszkedésre mind Szaúd-Arábia, mind Bahrein aggodalommal tekint, amellyel fel kell venni a harcot. A szaúdi és a bahreini külügyminiszterek Manámában tartott védelmi értekezleten hangsúlyozták, hogy az Öböl-menti országoknak kulcsszerepük van a térség biztonságának és stabilitásának a fenntartásában. A szaúdi külügyminiszter Teherán politikáját a “sötétség víziójának” nevezte, mely a vallási ellentéteket kihasználva próbál előretörni. Mint kifejtette, nem az a kérdés, hogy legyőzhető-e Irán, hanem az, hogy hogyan, mivel. “A fény mindig diadalmaskodik a sötétségen”, fogalmazott a külügyminiszter.

Mohammed bin Salman és Donld Trump. Forrás: AlJazeera.

Közel-keleti Stratégiai Szövetség

A kialakítás előtt álló politikai együttműködés Közel-keleti Stratégiai Szövetség néven került a tárgyaló felek elé; azonban számos kérdést és akadályt vet fel a megállapodás. Az egyik fő kérdés, hogy képesek lesznek-e a társuló államok katonailag erőt felmutatni a teheráni vezetéssel szemben. Ennek a kérdésnek a megalapozottsága a jemeni konfliktus eseménytörténetében keresendő, ahol egy jóval erősebb reguláris hadsereget fel tud tartóztatni egy sokkal kisebb, Irán által támogatott katonai szervezet. A másik kérdéskör, mely – annak ellenére, hogy a közvélemény már rég elfelejtette – komoly gátat szabhat a szövetségnek, a korábban Katar körül kialakult válság. Katar ugyan tagja az Öböl Menti Együttműködési Tanácsnak, de a szomszédos monarchiák blokád alá vonták a sivatagi királyságot, a globális terrorizmus támogatásával vádolva a dohai vezetést. Végül külön kategóriát jelent Törökország helyzete, mely NATO-tag, így Amerika közvetlen szövetségese a térségben, azonban szíriai ambíciói egyedi megítélésbe helyezik.

A fenti nehézségeket figyelembe véve az együttműködési terv létrejötte egy elhúzódó folyamat kezdetének tűnik, melynek megvalósulása azonban igen távolinak látszik.

2018. november 6-án tartották az amerikai kongresszusi választásokat, melyet a világsajtó is figyelemmel kísért. Jelen cikkben ismertetésre kerülnek az eredmények, a 2018-as félidős választások hatásai a Trump-adminisztrációra, a részvételi arány és a közösségi média közti összefüggések is.

Az USA államformája szövetségi köztársaság, ötven tagállammal és két szövetségi kerülettel. Kormányformáját tekintve prezidenciális, tehát az Amerikai Egyesült Államok elnöke a legfőbb végrehajtó hatalom letéteményese. A törvényhozó hatalom a kétkamarás kongresszus: a Képviselőház és a Szenátus. A képviselőház jelenleg 435 képviselőből áll, míg a szenátusban 100 szenátor ülésezik.  A képviselőházat kétéves időtartamra választják mindazon polgárok, akik aktív választójoggal rendelkeznek, ide az egyes államok lakosságuk lélekszámának arányában delegálnak képviselőket. Ezzel szemben a Szenátusban ülésező szenátorok rotációs rendszerben váltják egymást. A kongresszusi választások során a Szenátus 1/3-át választják a választópolgárok.

A kongresszusi választást illetik még az ún. félidős (midterms) jelzővel, mivel az elnöki négy éves ciklus második évében esedékes. Általánosságban elmondható, hogy ez egyfajta reakcióként is funkcionál az államfő korábbi tevékenységeire, így jellemzően az elnök pártja veszít mandátumokat. Kiemelendő továbbá, hogy számos államban a kongresszusi választásokkal párhuzamosan történik a kormányzóválasztás is.

A mandátumok megoszlása a jelenlegi adatok szerint. Kép forrása: www.theguardian.com.

A Demokrata Párt nyolc év után visszaszerezte a többséget a Képviselőházban, 38 fővel növelte mandátumainak számát, így 233 politikust delegálnak majd. A Szenátusban a Republikánus Párt meg tudta őrizni a többséget. Összegezve a lefrissebb, ám nem végleges adatok alapján: a Képviselőházban 233 demokrata és 200 republikánus képviselő  – a fenmaradó 2 hely még kérdéses –, a Szenátusban 47 demokrata és 52 republikánus szenátor fog ülésezni  – még egy mandátum hiányzik. A szavazatok kézzel történő újraszámlálását kérték számos választókörzetben.

Szavazatok megoszlása az államokban. Kép forrása: www.telegraph.co.uk.

A választások átformálhatják az Egyesült Államok politikáját az elkövetkező két évre, mivel egy demokrata többséggel rendelkező Képviselőház szembefordulhat Trump politikai elképzeléseivel.  A törvényjavaslatokat a Képviselőház készíti el, ekkor a képviselők ajánlásokat tehetnek, és érdekütközések esetén két bizottságot állítanak fel: egy ellenző és egy támogató bizottságot. Mindezek után az olvasatok és bizottsági egyeztetések végeztével a plenáris ülés összeül és szavaz arról, hogy a javaslat továbbmehet-e a Szenátusba, ahol ezek a lépések megismétlődnek.

Amennyiben a képviselőház és a szenátus változata nem egyezik, összeül az úgynevezett konferencia bizottság, hogy a törvényjavaslat mindkét szinten azonos legyen. A módosított javaslat visszakerül mindkét házba, ahol egyszerű szavazással eldöntik, hogy a javaslat elfogadható-e. Abban az esetben, ha a két ház támogatja a törvényjavaslatot, az a Fehér Házba kerül.

Az elnöknek 10 munkanapon belül alá kell írnia a törvényjavaslatot, vagy megvétózni azt. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor a javaslatból jogerősen törvény lesz. Abban az esetben, ha az elnök megvétózza, a Kongresszus összeül és újból szavaz. Ha 66%-a a képviselőknek úgy szavaz, hogy a vétózás alaptalan, a törvényjavaslatból törvény lesz.

Miért bírt ekkora jelentőséggel ez a választás?

Az Egyesült Államokat az utóbbi időkben megosztottság jellemzi, amely meglátszik a választási eredményeken is. A 2018-as választás több szempontból is történelmi jelentőségűnek mondható. Számos demokrata női jelölt indult képviselői, szenátori és kormányzói helyekért. Köztük többen történelmi sikert értek el, ugyanis először lett képviselő egy szomáliai–amerikai nő, Ilhan Omar, egy ciszjordániai származású muszlim asszony, Rashid Tlaib, és legfiatalabbként egy 29 éves képviselőjelölt, Alexandria Ocasio-Cortez. A 2018-as időközi választásokat szoros eredmények,  demokrata többség a Képviselőházban, és magas részvételi arány jellemezte.

Négy évvel ezelőtt 26 millió, idén 32 millió választópolgár adta le a szavazatát, amely betudható a különböző közösségi oldalakat elárasztó „#voted, #ivoted” hashtaget tartalmazó bejegyzéseknek. Számos híresség, művész, sportember, üzleti szereplő mozgósította így a választópolgárokat. Donald Trump az eredményeket tekintve hatalmas sikerről írt a Twitteren. Jóllehet, a Republikánus Párt meg tudta tartani többségét a Szenátusban, az elkövetkező két évben Trump hatalmát komolyabb fékek és ellensúlyok (checks and balances) korlátozzák majd. Ebből kifolyólag egyértelmű nyertest nem lehet hirdetni.

Vlagyimir Putyin és Donald Trumpz I. világháború lezárásának 100. évfordulójának ünnepségénn Párizsban. Kép forrása: www.presstv.com.

Milyen következményei lesznek a Képviselőház demokrata többségének?

A Képviselőház felügyeli a bizottságok elnökségeit és idézési jogkörrel bír. Tehát a jelenleg demokrata többséggel bíró alsóház erőszakosabb, határozottabb felügyeletet tud folytatni az elnöki adminisztráció feletti nyomozati eljárásokban. Számos, a közvéleményben elhíresült vádat sorolhatunk ide, mint Trump üzletelései, szexuális erőszakot érintő ügyei és állítólagos Oroszországot érintő, titkos szövetkezései.

A nyilatkozatok alapján, a demokraták vitaindító eljárásokat fognak kezdeményezni Donald Trump ellen különböző adózási és üzleti ügyeit érintően. Nyilvános főtárgyalásokat terveznek a Trump család tagjaival, beleértve az elnök fiát, Donald Jr.-t is, akire kulcsfiguraként tekintenek az orosz kapcsolatokat feltáró nyomozásban. Egy egyszerű többséggel bíró alsóház elegendő egy impeachment eljárás kezdeményezéséhez, ha beigazolódik, hogy az elnök súlyos jogsértést követett el, illetve, ha 2016-ban valóban orosz befolyásolás történt az elnökválasztás során. Amennyiben a felek az eljárást lefolytatták és az elnök elleni vádakat igaznak minősítik, a Kongresszus nem foszthatja meg hivatalától a Szenátus kétharmada nélkül, amelyben most republikánus többség honol.  A Kongresszus nyomozást kezdeményezne Robert Mueller 18 hónappal ezelőtti vizsgálataira alapozva, miszerint orosz beavatkozás történhetett Trump érdekében a 2016-os elnökválasztáson.  Moszkva tagad mindennemű beavatkozást és Trump minden összefüggést kizártnak tart.

Az időközi választások jelentősége, tehát magában a fékek és ellensúlyok szerepében tűnik ki leginkább. Megállapítható, hogy a mostani eredmények alapján a soron következő elnökválasztás előtti két igen mozgalmas év lesz az amerikai politikai életben.