Biztonságpolitika

Sikeres pályázat ígéretével 366 millió forintot csalt ki egy vállalkozótól négy férfi Székesfehérváron, a rendőrség csaknem kétszázmillió forintnyi értéket lefoglalt tőlük.

Egy testvérpár 2016-ban felkeresett egy székesfehérvári vállalkozót azzal, hogy segítséget tud nyújtani egy üveggyár létesítésére irányuló pályázati támogatás elnyeréséhez. Harmadik társuk is velük tartott, ő minisztériumi osztályvezetőnek adta ki magát. A negyedik elkövető segítségével pedig elhitették a sértettel, hogy a pályázat sikeres volt, ezért különböző indokokkal többször pénzt csaltak ki tőle.

A támogatással kapcsolatos információk nem voltak igazak, semmilyen pályázatot nem nyújtottak be. A 42 éves L. Krisztián, a 45 éves L. Ferenc, a 48 éves O. Mátyás és a 43 éves K. Attila több mint 366 millió forint kárt okozott a sértettnek. A pénz egy részéből ingatlant vásároltak hozzátartozójuknak, a többit ötödik társuk, a 28 éves H. Csaba közbenjárásával készpénzben felvették és egymás között elosztották.

A gazdaságvédelmi nyomozók az NNI munkatársaival közösen szerdán hajtottak végre összehangolt akciót az elkövetőknél Székesfehérváron, Tatabányán és Tapolcán, öt helyszínen. Mintegy 140 millió forintnyi készpénzt (forintot és eurót), arany ékszereket, drága festményeket, két luxusautót foglaltak le, és zár alá vettek két nagy értékű székesfehérvári ingatlant.

A férfiak ellen különösen nagy kárt okozó csalás és különösen nagy értékre elkövetett pénzmosás bűntette miatt folytatnak eljárást – olvasható a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleményében.

A közlemény nem ír arról, hogy az átvert vállalkozót vizsgálják-e jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntette miatt.

Először lőttek az elődjéhez képest jóval nagyobb harci lehetőségekkel bíró Mistral 3-as rakétájukkal a győri lérak ezred katonái Ustkán, a Tobruq Legacy 2019 (TOLY19) fegyvernemi hadgyakorlat részeként ma és holnap megrendezett éleslövészeten.

Az éleslövészet most először a Kubokkal közös légihelyzet-forgatókönyvön belül és vegyes harcrendből történt a Lengyel Légierő Központi Lőterén, a Balti-tenger partján.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Az európai uniós (EU-) tagállamok több határőr bevetését jelentik be hivatalosan, mint amennyit ténylegesen mozgósítanak – mondta Fabrice Leggeri, a Frontex EU-s határ-, és partvédelmi szervezet vezetője a Welt am Sonntag című vasárnapi német lapnak.

Leggeri szerint az EU-s országok “papíron” 115 ezer határigazgatási tisztségviselő bevetését jelentették, ami ötezerrel több, mint ahányan ténylegesen szolgálatot teljesítenek. “Ez engem is nagyon meglepett” – emelte ki a Frontex vezetője. Hozzátette: tárgyalásokat kezdtek a tagállamokkal annak megállapítása céljából, hogy miért mozgósítanak túlságosan kevés határőrt. Azt nem árulta el, hogy mely tagországoknál mutatkozik eltérés a határőrök bejelentett és tényleges száma között.

A Frontex létszámát 2027-ig a jelenlegi 1500-ról fokozatosan 10 ezerre emelik. Szükség van a szervezetre azért is, mert most kiderült, hogy a tagállamoknak nincs elég határőrük – mondta Leggeri.

A Welt am Sonntag összeállítása szerint míg tavaly az észak-afrikai Marokkó és Spanyolország közötti migrációs útvonal volt a legforgalmasabb, az idén ismét Törökország felől érkeznek a legtöbben az EU területére.

A Frontex adatai alapján az idén április végéig 24 ezer illegális belépést regisztráltak az EU külső határán, ami ugyan 27 százalékos csökkenés az egy évvel korábbihoz képest, de biztonsági körökben úgy vélik, hogy sokan észrevétlenül jutnak be a közösség területére. Erre utal, hogy Németországban ugyanebben az időszakban, az év első négy hónapjában csaknem hatvanezer menedékjogi kérelmet nyújtottak be, ami több mint a kétszerese a regisztrált érkezők számának – írta a német lap.

Az egyre növekvő migrációs kihívások hatékonyabb kezelése érdekében az Európai Unió bel- és igazságügyi tanácsa tovább kívánja bővíteni a határigazgatás és a biztonság területén hozott intézkedéseket, valamint hatékonyabbá kívánja tenni az illegális, menedékstátuszt nem kapott bevándorlók visszaküldésére vonatkozó szabályokat.

A tanács tájékoztatása szerint az illegális migránsok visszaküldése érdekében javasolt új szabályok célja a kiutasítási eljárások felgyorsítása, a szökések, illetve a továbbutazások megelőzése, valamint a visszaküldési arány növelése.

E célok elérése érdekében az uniós tagállamok szakminiszterei gyorsabb és világosabb eljárásokat javasoltak a kiutasítási határozatok kiadására és a fellebbezések benyújtására vonatkozóan. Hatékonyabb szabályokra van szükség az önkéntes visszatérésre vonatkozóan, valamint a szökésveszély meghatározásához használandó kritériumok közös listájának létrehozására. Ki kell bővíteni az unión kívüli országok állampolgárainak őrizetben tartásának lehetőségét, amennyiben veszélyeztetik a közrendet, a közbiztonságot vagy a nemzetbiztonságot. A nem uniós állampolgárok biztonságos unión kívüli országba való visszaküldésének lehetősége csak végső megoldásként és megfelelő garanciák mellett lehetséges – tették hozzá.

A migráció, a határigazgatás és a biztonság területén hozott intézkedéseket illetően a szakminiszterek azt javasolták, hogy a Menekültügyi és Migrációs Alap, amely a menekültügy és a migráció kezeléséhez fog támogatást nyújtani, biztosítsa a szükséges eszközöket ahhoz, hogy az unió más országokkal együttműködve reagálni tudjon a folyamatosan változó migrációs kihívásokra.

Emellett a határigazgatás és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozását javasolták, amely biztosítja majd a szilárd és hatékony egységes határigazgatást az unió külső határain. A javaslatok között szerepel végezetül a Belső Biztonsági Alap további finanszírozása, amely a polgárok védelme érdekében támogatja a bűnmegelőzést, továbbá a rendőrség, valamint az igazságügyi és egyéb illetékes hatóságok közötti együttműködést. Olyan döntések közös meghozatalát könnyíti meg, hogy fokozni kell-e a terrorizmus, a súlyos és szervezett bűnözés, valamint a kiberbűnözés elleni küzdelmet – közölték.

A miniszterek tanácsa által elfogadott javaslatok képezik majd az Európai Parlamenttel hamarosan kezdődő tárgyalások alapját – tették hozzá.

A gyerekekre leselkedő nyári veszélyekre hívta fel a figyelmet az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) a fővárosi állatkertben.

Berzai Zsolt az Országos Bűnmegelőzési Bizottság főtitkára a sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet arra, hogy pénteken hétszázezer gyermeknek kezdődik meg a nyári vakáció. Többségük önállóan vesz majd részt a közlekedésben, ezért fontos, hogy a szülők meggyőződjenek arról, a gyerekek tisztában vannak a közlekedés alapvető szabályaival. Annál inkább, mert nyáron történik a legtöbb közúti baleset.

Az iskolarendőr-program keretében a rendőrség is igyekszik átadni a közlekedési ismereteket a gyerekeknek, ami nem fejeződik be a tanévvel, mert minden megyében rendeznek közbiztonsági, bűnmegelőzési tematikájú táborokat – fűzte hozzá.

Arra kérik a szülőket, hogy csak láthatósági mellényben és bukósisakkal engedjék kerékpározni gyerekeiket, az autóban pedig mindig használjanak megfelelő méretű gyermekülést – mondta.

Varga Balázs, az ORFK bűnmegelőzési osztályának munkatársa arra kérte a gyerekeket, hogy ha egyedül vannak a lakásban, soha ne engedjenek be idegent, az utcán pedig ne álljanak szóba ismeretlennel. A szülők tanítsák meg gyermeküket a 112-es segélyhívó szám használatára, az ő telefonszámuk pedig mindig legyen meg a gyereknél – mondta.

Mivel a kamaszokat – folytatta – elsősorban a vagyon elleni bűncselekmények veszélyeztetik, fontos, hogy értékesebb tárgyaik ne legyenek látható helyen. Rendezvényeken, fesztiválokon utasítsák el, ha bárki kábító hatású vagy illegális szert kínál, erről értesítsék a biztonsági személyzetet, illetve hagyják el a társaságot – hívta fel a figyelmet. Veszélyt rejt az internet használata is, online ismerkedésnél vonják be a szülőket, és ne töltsenek fel magukról érzékeny képeket, adatokat – tette hozzá.

Nem csak a gyerekekre leselkednek a veszélyek
A rendőrök egy napon belül azonosították és elfogták a teknősre követ dobó nőt – közölte a rendőrség. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) XIV. kerületi rendőrkapitánysága állatkínzás vétség gyanúja miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen, mert a Fővárosi Állat- és Növénykert feljelentése alapján egy látogató utcakövet dobott egy görög teknősre. A zuglói nyomozók kevesebb mint húsz órán belül azonosították és az Ózdi Rendőrkapitányság rendőreivel együttműködve elfogták a feltételezett elkövetőt. A 28 éves V. Adélt előállították, kihallgatása folyamatban van, a nyomozó hatóság őrizetbe vételét és bíróság elé állítását tervezi – írta a BRFK. A nő szerda délután kockakővel ütötte a Fővárosi Állat- és Növénykert egyik görög teknősét. Az állatot a gondozók a zárás előtt találták meg, de a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy az állatorvosok már nem tudtak segíteni rajta, így a teknős elaltatása mellett döntöttek.

Befejezéséhez közeledik a június 2. és 21. között, Black Swan 2019 (Fekete Hattyú) elnevezéssel zajló különleges műveleti gyakorlat, amelynek érdekessége egy olyan típus, amely hazai gyakorlaton eddig nem szerepelt. A billenőrotoros V-22 Osprey (Halászsas) egy közepes légcsavaros-gázturbinás szállítógép és egy helikopter előnyös tulajdonságait igyekszik egyesíteni. Hogy ez az elgondolás hosszú távon mennyire válik be, azt majd eldönti az idő. Mindenesetre az Osprey-k MV-22-es változata csapatszolgálatban áll az amerikai tengerészgyalogság (Marines) közepes billenőrotoros századainál és a légierő különleges műveleti parancsnoksága (AFSOC) is használja CV-22 típusjelzéssel. Ez utóbbi típusváltozat szerepelt a Black Swan gyakorlaton is. A különleges repülőeszközt a gyakorlat szakmai napján, Szolnokon volt lehetőség üzemelés közben is megnézni.

A Halászsas leszállt. A fedélzeten 24 különleges műveleti katona helyezhető el, de a gyakorlatban általában 18 főt szállítanak. Különösen az éjszakai műveleteknél előny, hogy miközben a katonák a hátsó rámpán hagyják el a gépet, a hagyományos elrendezésű helikopterekkel ellentétben itt nem kell figyelni a faroklégcsavarra.  

 

A CV-22-esek négyfős személyzettel repülnek. A két pilóta munkáját egy fedélzeti technikus segíti, aki szintén a pilótafülkében ül. A másik technikus a tehertérben dolgozik.

Különleges repülőeszköz különleges műveletre - az AFSOC Osprey-k orr-részén szenzorok tömkelege van. A gépet terepkövető, térképező és időjárásradar funkcióval rendelkező lokátorral, besugárzásjelzőkkel, zavaró berendezéssel, irányított infravörös ellentevékenység rendszerrel és FLIR-rel szerelték fel. A gép a levegőben is utántölthető.

Teljes terhelésnél a felszállás hasonlóan megy végbe, mint a normál repülőgépeknél, kisebb terhelésnél viszont 80 fokra döntött rotorokkal a helikopterszerű felszállást alkalmazzák.

Színei alapján egy ráhordó járatokat működtető regionális légitársaság gépe is lehetne ez a Dornier Do-328-as. Valójában ez is egy AFSOC-gép, amely a légierőnél a C-146 Wolfhound típusjelet kapta. A légcsavaros-gázturbinás közepes szállítógépet a különleges műveletekkel összefüggő szállítási feladatokra használják. Polgári festésével a közforgalmi repülőtereken se kelt nagy feltűnést és jól elvegyül a hasonló gépek tucatjai között.

A magyar különleges katonák Polaris MRZR-4 könnyű taktikai járműve.

A Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj Mi-17-esei szintén szerepeltek a gyakorlaton.

Különleges műveleti katonák igyekeznek a Mi-17-eshez, amelyről levették a hátsó ajtókat.

A Mi-24-esek immár állandó szereplői a gyakorlatoknak.

Az ideiglenesen Pápán települő Gripenek egyike a helikopterbázis felett. A Litening konténer szenzortornya nyitva van.

* * *

Fotó: Rozgonyi Cecília

Oroszország és az Egyesült Államok viszonya egyre rosszabb, de Moszkva arra számít, hogy a G20 csoport oszakai csúcstalálkozóján, mások mellett az amerikaiak közreműködésével, sikerül majd megoldást találni a világgazdaság problémáira – jelentette ki Vlagyimir Putyin.

Putyin, aki abból az alkalomból nyilatkozott, hogy Kirgizisztánban részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezet csütörtökön kezdődő csúcstalálkozóján, felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország és Kína együttműködése példátlanul magas szintre jutott.

“Jelentősen hozzájárulunk (Moszkva és Peking) az általános békéhez és biztonsághoz. És nemcsak abban a régióban, amelyben országaink találhatók, hanem az egész világon, az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaiként koordinálva tevékenységünket. Sajnos semmi ilyet nem tudunk elmondani az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkról” – mondta. “Ez hanyatlik és egyre rosszabbá válik. Az elmúlt évek során a hivatalban lévő adminisztráció szerintem már többtucatnyi döntést hozott szankciókkal kapcsolatban” – tette hozzá.

Putyin hangot adott bizakodásának, hogy “a józan ész végül felülkerekedik”, és a G20 csoport oszakai csúcstalálkozóján amerikai közreműködéssel sikerül majd megteremteni a gazdasági együttműködéshez szükséges stabilitás feltételeit. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés több évtizedes szerkezetének lerombolását célzó lépések súlyos károkat okoznak “a gazdasági tevékenység minden részvevőjének”, ezért Oroszország Kínával rokonszenvezik.

Ugyanakkor értelmetlennek nevezte, hogy Moszkva beavatkozzon Peking és Washington, “a világ két legnagyobb gazdasága” közötti vitákba, rámutatva, hogy azokat az érintett feleknek maguknak kell megoldaniuk.

A volt szovjet térség kérdéseiről nyilatkozva egyebek között azt hangoztatta, bízik benne, hogy Volodimir Zelenszkij megválasztott ukrán elnök gyorsan tud majd alkalmazkodni államfői szerepéhez, és eredményeket tud felmutatni. Az orosz vezető szerint ukrán hivatali partnerének már ahhoz is sok időre lesz szüksége, hogy felfogja a rá váró feladatokat.

Putyin azt mondta, biztos benne, hogy Oroszország és Ukrajna között óhatatlanul helyreáll a normális viszony. Kifejezte reményét, hogy az új kijevi vezetés nem rejtőzik majd oroszgyűlölő, “russzofób kitalációk és elképzelések” mögé, hogy kihúzza magát Ukrajna belső problémáinak megoldása alól, elsősorban gazdasági és szociális téren.

Leszögezte, hogy a jelenlegi bonyolult moldovai helyzetben Oroszország továbbra is Igor Dodon elnököt és nyugati orientációjú koalíciós partnereit fogja támogatni “a hatalom bitorlóival” szemben . Felhívta a figyelmet, hogy ebben a kelet-európai országban, csakúgy, mint részben Ukrajnában, a hatalmat “oligarchikus struktúrák bitorolják”.

Kijelentette: biztos benne, hogy az új kazah vezető, Kaszim-Zsomart Tokajev folytatja majd elődje, Nurszultan Nazarbajev irányvonalát az Oroszországhoz való további közeledés terén, és ebben nem számít fennakadásra.

A lengyel alsóház, a szejm véglegesen megszavazta a kiskorúak elleni szexuális visszaélések büntethetőségének szigorítását.

A kormánytervezetként előterjesztett előírásokat a szejm már májusban jóváhagyta a büntető törvénykönyv szélesebb körű módosításának keretében. A felsőház ezt követően több, egyéb előírásokat is érintő javítást javasolt a kódexben, amely az újbóli alsóházi megvitatás után immár csak az államfő aláírására vár.

A módosítások értelmében pedofil bűntettekért csakis letöltendő szabadságvesztés szabható ki, az ilyen bűncselekmény nem évül el, és a jövőben 5-től 30 évig terjedő, rendkívüli esetekben akár életfogytiglani szabadságvesztéssel is sújtható. A pedofil tettekért jogerősen elítéltek listájára, amelyet egy 2016-os törvény alapján tettek elérhetővé, felkerül az elkövető foglalkozására vonatkozó bejegyzés is.

Az ellenzék formális okokból szabálytalannak találta az új előírások parlamenti elfogadásának folyamatát. Kifogásolta továbbá, hogy a módosítások nem eredményezik majd a kiskorúak hatékonyabb védelmét, és nem küszöbölik ki az egyházban történt visszaéléseket, amelyekre az utóbbi időben a közvélemény figyelme irányul.

A kormányzó Jog és Igazságosság szerint az egyes papok által elkövetett bűntetteket szigorúan kell megítélni, a pedofília jelenségét azonban nem lehet csak egyházi körökre szűkíteni. Mateusz Morawiecki kormányfő ezért különbizottság felállítását jelentette be május végén, a testület a különféle társadalmi közegekben előforduló pedofília eseteit vizsgálja majd.

A lengyel igazságügyi tárca statisztikái szerint 1990 és 2018 között a pedofília miatt elítéltek körében az egyházi személyek 0,3 százalékot tettek ki. Rendőrségi statisztikák szerint a pedofil cselekmények elkövetői a leggyakrabban a gyermekek családtagjai, az esetek többségében alacsony iskolázottságúak, de ismertek művészek, pedagógusok, orvosok által elkövetett visszaélések is.

Az Egyesült Államok Iránt tartja felelősnek az Ománi-öbölben történt incidensért – jelentette ki csütörtöki washingtoni sajtóértekezletén Mike Pompeo amerikai külügyminiszter.

A rövid sajtótájékoztatón Pompeo azt hangoztatta, hogy az amerikai kormányzat hírszerzési források alapján arra a megállapításra jutott, hogy a tankerhajók elleni támadások hátterében Teherán áll. Az amerikai diplomácia irányítja szerint Irán felelősségét támasztják alá az alkalmazott fegyverek és a támadás kifinomult módszerei is.

A tárcavezető úgy vélte: Irán azon munkálkodik, hogy megakassza az olajszállítást a Hormuzi-szorosban, és a tartályhajók elleni támadások azon erőfeszítéseinek sorába illeszkednek, amelyekkel szélesíteni igyekszik a térségben a feszültséget. Pompeo úgy vélte, hogy Irán fenyegetést jelent a nemzetközi békességre és biztonságra.

Pompeo hangsúlyozta: az Egyesült Államok megvédi az érdekeit a térségben. Bejelentette azt is, hogy utasította az amerikai ENSZ-nagykövetet, hogy vesse fel az incidens ügyét a világszervezet Biztonsági Tanácsában is. Megjegyezte ugyanakkor: Washington változatlanul arra számít, hogy Teherán visszatér a tárgyalóasztalhoz. A külügyminiszter sajtótájékoztatója előtti nem sokkal azonban Donald Trump Twitteren azt írta: úgy véli, még nem jött el az ideje a megállapodásnak Teheránnal.

Az Ománi-öbölben csütörtök reggel – eddig ismeretlen körülmények között – sérült meg két tartályhajó. Az egyik norvég tulajdonú, és kapitánya azt jelezte, hogy a hajó fedélzetén robbanás történt, majd a hajó lángba borult. A másik tanker japán tulajdonban van és panamai felségjel alatt Szaúd-Arábiából Szingapúr felé hajózott, üzemeltetője azonban jelezte, hogy a szállítmány nem sérült meg. A japán hajó metilalkoholt szállított.

Az incidenst Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter “gyanúsnak” nevezte, és regionális párbeszédre szólított fel. Zaríf megjegyezte, hogy az eset akkor történt, amikor Irán legfőbb politikai és vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah fogadta Abe Sindzó japán miniszterelnököt.

Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a robbanószerkezetek házi előállításához felhasználható vegyszerek használatára és forgalmazására vonatkozó szabályok további szigorítását azzal a céllal, hogy a feltételezett terroristák ne gyárthassanak házi robbanószerkezeteket – közölte az uniós tanács.

A tájékoztatás szerint az új szabály felszámolva a meglévő hézagokat új vegyszereket vesz fel a betiltott szerek listájára, és egyértelmű engedélyezési és nyomonkövetési rendszereket hoz létre a veszélyes vegyszerek értékesítése területén. Az új szabályok a veszélyes vegyszerek internetes kereskedelmére is vonatkoznak.

Az intézkedést az indokolja, hogy az Európai Unió területén 2015 és 2017 között elkövetett terrorista támadások közel 40 százalékában házilag készült robbanószerkezeteket használtak, amely egyértelműen rámutat a vonatkozó uniós szabályzás hiányosságaira – írták.

A robbanóanyag-prekurzorok olyan vegyi anyagok, amelyek törvényes célokra felhasználhatók, de vissza lehet élni velük házi készítésű tiltott robbanóanyagok előállítása céljából. A rendelet a prekurzorok két különböző kategóriáját határozza meg. A korlátozott prekurzorok nem bocsáthatók a lakosság rendelkezésre, a lakosság nem hozhatja be az unió területére, nem birtokolhatja, és nem használhatja fel őket. Az úgynevezett szabályozott prekurzorok esetében a gazdasági szereplőknek jelenteniük kell a gyanús tranzakciókat.

Az új szabályok jelentősen korlátozzák az ilyen anyagok lakossági elérhetőségét, és biztosítják, hogy a gyanús tranzakciók az ellátási lánc minden pontján megfelelő módon ellenőrizhetőek legyenek. A tagállamoknak a rendeletben foglalt feltételek mellett továbbra is lehetőségük lesz olyan engedélyezési rendszerek létrehozására, amelyek révén bizonyos korlátozott robbanóanyag-összetevők a fentiek ellenére is elérhetők lesznek a lakosság számára. Az új szabályok emellett számos képzési és tájékoztatási kötelezettséget is bevezetnek a nemzeti ellenőrző hatóságok, valamint azon gazdasági szereplők számára, amelyek robbanóanyag-prekurzorokat állítanak elő vagy forgalmaznak.

Az új szabályozás elfogadásával a jogalkotási folyamat lezárult, az unió hivatalos lapjában való közzététel után 20 nappal kell alkalmazni.

Ankara válaszlépéseket tesz, ha az Egyesült Államok szankciókat vet ki az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszer törökországi beszerzése miatt – jelentette ki Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter az Anadolu török állami hírügynökségnek adott interjújában.

Cavusoglu leszögezte: Törökország elszánt, semmi esetre nem áll el az orosz üzlettől, legyen annak bármi is a következménye. Azt mondta: “Ha holnap támadás érne minket, a NATO-nak nincs annyi kapacitása, hogy megóvjon minket”. A NATO Törökország légterének harminc százalékát tudja megvédeni – közölte a külügyminiszter.

Az Egyesült Államok és Törökország viszonya az utóbbi hónapokban egyre feszültebb az Sz-400-asok miatt.

Az amerikai védelmi minisztérium (Pentagon) a múlt héten arra szólította fel a NATO-szövetséges Törökországot, hogy lépjen vissza az orosz rakétarendszer beszerzésétől. Patrick Shanahan megbízott amerikai védelmi miniszter Hulusi Akar török védelmi miniszternek címzett levelében határidőt is szabott, és arról tájékoztatta, hogy amennyiben Ankara nem tesz eleget a kérésnek, a Pentagon július 31-vel véget vet a török pilóták kiképzésének, valamint az F-35-ös programmal kapcsolatban álló török személyzetnek el kell hagynia az Egyesült Államokat. A Pentagon azt is kilátásba helyezte, hogy Washington felbontja az amerikai gyártmányú F-35-ös harci repülőgépek eladására vonatkozó megállapodást, továbbá véget vet a török cégek részvételének az F-35-ösök fejlesztésében.

Hulusi Akar szerdai nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy Shanahan levelének nyelvezete “nem felel meg a szövetségesi szellemnek”. Egyúttal jelezte, hogy Törökország napokon belül eljuttatja a választ az Egyesült Államok részére. Egy hétfői amerikai sajtójelentés szerint – ellentétben a július 31-ei határidővel – a török pilóták F-35-ös harci repülőgépre való kiképzése az Egyesült Államok Arizona államában lévő Luke légitámaszponton már szünetel is.

Cavusoglu a pénteki interjúban hangsúlyozta: Ankara nem fogadja el, hogy Washington utasításba adja az egyes országoknak, hogy mit vegyenek és mit ne. Az Egyesült Államoknak fel kell hagynia ezzel a hozzáállásával – nyomatékosította. “Annak a világnak már vége”, hogy az van, amit Washington mond – fogalmazott a török diplomácia vezetője.

Recep Tayyip Erdogan abban bízik, hogy Moszkva a jövő hónapban leszállítja az Sz-400-as légelhárító ütegeket Ankarának.

A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei átlagon felül teljesítettek ebben a tanévben – mondta a honvédelmi miniszter pénteken az intézmény tanévzáróján arra utalva, hogy az országos kompetenciamérésben az országos átlag feletti eredményt értek el.

Benkő Tibor szerint ez az eredmény büszkévé teheti az iskola növendékeit, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ez a büszkeség társuljon szerénységgel, mert “hosszú távon csak a szerény emberek tudnak boldogulni a világban”. A honvédelmi miniszter beszédében köszönetet mondott azért, amit a Kratochvil katonai középiskola az elmúlt években tett “a hazáért, a nemzetért, a fiatalok jövőjéért”.

“Egy társadalom csakis akkor lehet erős, akkor lehet életképes, ha a társadalomban élő emberek ezt a hazát sajátjuknak tekintik, (…) és nem az az elsődleges gondolat, hogy mi az, amit nekünk ez a haza ad, hanem, hogy mi mit tudunk adni ezért a hazáért” – hangoztatta a miniszter.

Benkő jó döntésnek nevezte, hogy 2013-ban a Honvédelmi Minisztérium átvette a debreceni középiskola fenntartását, és az intézményben gondoskodnak arról, hogy az ott tanuló fiatalok “a haza iránti hűség, elkötelezettség, a példamutatás, a bajtársiasság, a szorgalom” terén járjanak az élen. A honvédelmi miniszter elismerően szólt arról, hogy az intézmény végzőseinek mintegy fele katonai pályán folytatja “az életpályára való felkészülést”. Ez szerinte nagy kihívást jelent, mert “nekünk csak a legjobb emberekre van szükségünk, olyan fiatalokra, akik (…) áldozatot tudnak hozni” a hivatásuk, a jövőjük érdekében.

Benkő ugyanakkor további tanulásra biztatta azokat a fiatalokat is, aki nem katonai pályán folytatják az életüket, mert – hangsúlyozta -, a sikerhez, a boldoguláshoz egész életen át tartó tanulásra van szükség.

Berkecz Gábor iskolaigazgató tanévzáró beszédében a kétszáz növendéket nevelő katonai középiskola legfontosabb feladatának nevezte, hogy “jó embereket, jó katonákat adjanak a hazának”. Bejelentette: az idei tanévben három osztályban 54 növendék fejezte be sikeresen tanulmányait a Kratochvil Károly katonai középiskolában.

Oktatási intézmények elleni lőfegyveres támadásra vonatkozó fenyegetést észlelt a cseh rendőrség a világháló közösségi oldalain, ezért figyelmeztette az érintett intézményeket, legyenek nagyobb figyelemmel a környezetükben történő dolgokra – közölte hétfőn Lenka Sikorová, a rendőrség országos igazgatóságának szóvivője.

A fenyegetés állítólag több cseh régió iskoláit érinti, de a rendőrség pontosabb adatokat nem kívánt nyilvánosságra hozni. Figyelmeztetést kapott a prágai Károly Egyetem is, amelynek mintegy 49 ezer hallgatója van. A szükséges óvintézkedéseket lehetőségeink szerint megtettük – nyilatkozta a CTK hírügynökségnek Tomás Zima, az intézmény rektora.

“A lőfegyverhasználattal való fenyegetést konkrétan meg nem határozott iskolákban a közösségi hálózatokon fedeztük fel. A megfelelő intézkedéseket, amelyeket taktikai okokból nem hozhatunk nyilvánosságra, a rendőrség megtette. Egyebek között megerősítettük a rendőrségi ellenőrzést az érintett iskolák környékén” – közölte a rendőrség.

Tomás Hulan prágai rendőrségi szóvivő újságíróknak elmondta, hogy az intézkedés nem csak fővárosi oktatási intézményeket érint.

A rendőrség biztonsági intézkedésére a Deník N független hírportál hívta fel elsőként a figyelmet. Szerinte a fenyegetés elsősorban a prágai felsőoktatási intézmények ellen irányul. A Károly Egyetemen kívül a Mezőgazdasági Egyetem is figyelmeztetést kapott a rendőrségtől.

Egy magát megnevezni nem kívánó rendőrségi forrás a hírportálnak elmondta: a fenyegetés egy olyan személytől származik, aki bizonyíthatóan hamis identitás alatt van jelen a közösségi hálózatokon. A rendőrség most megpróbálja megtalálni az illetőt.

A rendőrség szerint pánikra nincs semmi ok, a foganatosított intézkedések megelőző jellegűek. A hasonló fenyegetések többnyire alaptalanok, de veszélyesek, és a hatóságoknak soha nem szabad ezeket alábecsülniük – olvasható a hatósági közleményben.

Megkezdte működését a Magyar Honvédség kiberakadémiája a szentendrei Altiszti Akadémián. Benkő Tibor honvédelmi miniszter a kiberképzési központ bemutatóján azt hangsúlyozta, hogy napjainkban már minden elektronikusan működik, az orvosi ellátástól a közlekedésen át a nyilvántartásokig.

A kibertérben működtethetnek például blokkoló rendszereket, amelyek kihathatnak a műveleti feladatok végrehajtására, de akár az állami működést is megzavarhatják – közölte. A miniszter példaként említette az orosz-ukrán konfliktust, ahol megjelent a hibrid hadviselési forma, a kibertérben is voltak műveleti tevékenységek; a NATO varsói csúcstalálkozóján a szárazföldi, a légi és a tengeri hadműveleti színtér mellé felvették a kiberteret is.

Benkő emlékeztetett: egy évvel ezelőtt a miniszterelnök feladatul tűzte ki, hogy Magyarországnak erős, ütőképes, önálló nemzeti képességet jelentő, a kor színvonalának megfelelő hadereje legyen. Ehhez nemcsak új technikai eszközökre, hanem a kor kihívásaira megfelelő választ adó katonákra is szükség van. Ez a toborzás, kiképzés, oktatás feladata – fűzte hozzá.

A miniszter azt mondta: a honvédelmi és haderőfejlesztési program újabb állomásához érkeztek. A kiberképzési központ segítséget nyújt abban, hogy a kor kihívásainak megfelelő képzést, oktatást biztosítsanak, hogy a katonák ki tudják használni a kibertér előnyeit, de legyenek felkészülve annak veszélyeire is.

A központ parancsnoka Kovács László, a Magyar Honvédség Parancsnokságának kibervédelmi szemlélője. Kovács kiemelte, a kibertérnek része mindenki, aki olyan eszközt használ, amellyel interakciót folytatnak egymással, illetve számítógépekkel. Kifejtette: egyes becslések szerint napjainkban ötvenmilliárd számítógép van hálózatba kötve; feltételezik, hogy mindig vannak olyanok, akik ebbe a kapcsolatba megpróbálnak “belehallgatni”, azt megpróbálják megzavarni. A kibertérben jelen van a befolyásolás, a meggyőzés, az álhírek, megtévesztő információk továbbítása. Az ezek elleni védekezés nemcsak technika, hanem humán erőforrás kérdése is – jegyezte meg a dandártábornok, aki a kibervédelem egyik legfontosabb részének nevezte az oktatást, képzést.

A rendezvényen Kovács dandártábornok Kiberbiztonság és -stratégia című könyvét is bemutatták.

Értekezésemben röviden bemutatom a német egység kialakulásához vezető út közvetlen diplomáciai–politikatörténeti eseményeit, valamint Otto Eduard Leopold von Bismarck kancellárságának fő momentumait. Ismertetem a német egység előtti világrend hatásait a szétaprózódott németség szemszögéből, a felemelkedés és a Birodalom korszakát, majd a diplomáciai kitekintés után összegzés következik. Tanulmányom gerincét cirka fél évszázad alkotja, tehát a legjelentősebb fázisok prezentálására van lehetőségem a teljesség igénye nélkül. Visszatekintve bemutatom, hogy milyen impressziója volt a bécsi kongresszus évében született Vaskancellárnak és mennyire övezi mitikus megítélés az uralmát.

Előzmények: ösvény a Poroszország vezette Németország felemelkedéséhez

A harmincéves háborúig a Német-római Császárság volt Európa legerősebb hatalma, de a vesztfáliai békeszerződés1 lényegében a Német Birodalmat teljesen szétszabdalta, ezzel a tönk szélére került, így kisebb-nagyobb halmazokból álló föderatív császárságot hagyott a helyén. A szétmorzsolódott Birodalom látképe azt mutatta, hogy a német hatalomnak egyszer s mindenkorra befellegzett. A nem teljes körűen rendelkező béke magában foglalta a francia–német ellenségeskedés kiújulását, ami három évszázada mételyezte az európai légkört (Ormos, 2008). A német részegységekből két hatalom emelkedett ki: a Habsburg Birodalom és Poroszország. A Habsburg Birodalom megszervezte a magyar területeket és felszabadította azokat a török uralom alól, és az egész német területet próbálta egységesíteni, de nagy konkurensére talált Poroszország képviseletében. A két német birodalom között balansz alakult ki az 1800-as évek közepére,2 Poroszország viszont sikeres reformjainak köszönhetően gazdaságilag és katonailag is jóval dinamikusabban fejlődött.3

A Hohenzollern–Habsburg egyensúlyt Napóleon kibillentette, erre azért adódott lehetősége, mert a francia forradalom ellen szervezett koalícióból Poroszország kilépett, és így a Habsburg Birodalom egyedül tehetetlennek bizonyult a francia császár térhódításával szemben német földön. Napóleon nyomására a német tartományok létrehozták a Rajnai Szövetséget, aminek alapító oklevelét 1806. július 12-én Párizsban írták alá4 (Vadász, 2011). Poroszország megtorpanása nem volt hosszú életű, mert hamarosan kárpótolta veszteségeit, miután Napóleon vereséget szenvedett, és a bécsi kongresszus tisztább képet festett a német területek jogállásáról.5 Egy kis kitérőt teszek a „Szent Szövetséggel” kapcsolatban és felhívom a figyelmet Sándor cár Chateaubriand-nak tett mondataira:

„Immár nem létezik angol politika, francia, orosz, porosz vagy osztrák; ma már csak egyetlen közös politika létezik, amelyet mindenki boldogulása érdekében el kell fogadnia minden államnak és minden népnek.”6 (Kissinger, 2014, 58-59 pp.) Láthatjuk azonban, hogy Poroszország nem osztotta a cár messianisztikus világképét, ugyanakkor állítom, hogy a bécsi tanácskozás megerősítette a poroszok társadalmi és politikai struktúráját. Okvetlenül megemlíteném még, hogy a modern Európa 1815 és a századforduló között élte meg legharmonikusabb periódusát, valamint a kongresszus utáni évtizedeket jellemzően a legitimáció és a hatalom közötti speciális egyensúly alkotta.7

Az 1848. februári francia forradalom márciusban Németországra is átterjedt, a király hatalma megrendülni látszott. Berlinben március 18-án népfelkelés tört ki, amire IV. Frigyes Vilmos (1840-1861) azonnal reagált: összehívta április 2-ára az egyesült Landtagot, és kiállt a poroszországi és németországi alkotmányozás mellett. Március végén a frankfurti úgynevezett előparlament kezdődött, később május 18-án az alkotmányozó gyűlés képviselői konzultációt folytattak a Paulskirchében8. A Paulskirche-i folyamatokat a nemzeti egység szétbomlása fenyegette, mert Schleswig felvétele a Német Szövetségben nemzetközi felháborodást váltott ki.9 A zűrzavaros események gyorsan erodálni kezdték a kezdetben forradalmi hangulatot és a nemzetgyűlés tevékenységét is. Végül 1849. március 27-én a nemzetgyűlés elfogadta a birodalmi alkotmányt,10 másnap IV. Frigyes Vilmos porosz királyt német császárrá választották, ezzel a király stabilizálta hatalmát. Az alkotmány mégsem léphetett érvénybe, hiszen a porosz király április 3-án visszautasította a császári koronát, ezzel a frankfurti kezdeményezés – miszerint Németországot parlamenti monarchikus alkotmányos állammá alakítsák – lezárult. A forradalom utáni évtized inkább hátrameneteléssel telt el, mint előre lépéssel. 1858-ban a király betegsége miatt kénytelen volt a régensséget testvérének, Vilmosnak átadni11 (Vadász, 2011).

Bismarck felemelkedése, az államférfi beírta magát a történelembe

A hadsereg megreformálásáról szóló törvényjavaslatot a tömérdek egyeztetések és azok módosításainak ellenére is visszadobta a parlament, a liberális csoportok és a király között megnövekedett ellenszenvre válaszul az uralkodó feloszlatta a kamarát és új választásokat írt ki.12

I. Vilmos elszámította magát, a választási küzdelemben a liberálisok még inkább megerősödtek és befolyásukat kiterjesztették az államigazgatás valamennyi területére. A porosz monarchia a tönk szélére sodródott; a néhány éve uralkodó Vilmos nem látott alternatívát, így a lemondás gondolatával foglalkozott. Hadügyminisztere, Albrecht von Roon gróf azonban a kitartásra bátorította és javaslatot tett arra, hogy nevezze ki Otto von Bismarckot miniszterelnöknek. Bismarck élt az opcióval és elfogadta a kinevezést.13 A frissen kinevezett kormányfő folytatta a „vilmosi” módszereket, sőt, még erélyesebben lépett fel a liberálisok ellen. Költségvetés nélkül kormányzott, rendszabályokkal fenyegette a liberális tisztviselőket, lépéseit „alkotmányos hézaggal” indokolta – a „joghézagelmélet” alkotmányjogilag aligha volt magyarázható –, kormánya mégis e keretek között működött.14 Politikai berendezkedésben működtek a fékek és ellensúlyok rendszere, és az alkotmány passzusai, így az alkotmányos kérdésekben nem tudta döntően a belpolitikai harcokat a maga javára fordítani, ezért kénytelen volt külpolitikai eredményeket felmutatni.

A fentebb említett Schleswig kapcsán Poroszországot és Ausztriát előre megfontoltan, következetesen belekormányozta a Dániával szembeni konfliktusba.15 Az újonnan megkaparintott tartományok osztogatásával Ausztria nem értett egyet maradéktalanul, olyannyira nem, hogy 1866-ra megkérdőjelezte a gasteini szerződést, és mindkét fél diplomáciájában előkészítették a leendő háborút. Az összecsapás néhány hétig tartott csak, a porosz–osztrák háború16 tovább erősítette a Porosz Birodalom nemzetközi helyzetét, de az osztrákok nem szenvedtek megalázó vereséget, ugyanis Bismarck továbbra is szövetségesként tekintett Ausztriára. Az esemény után nem sokkal Jacob Burchard, svájci történész így elmélkedett: „Németország politikai viszonyainak megváltoztatása Poroszország katonai hatalmának segítségével, mely épp e siker által biztosította hegemóniáját Németországban és csinált Ausztriából nem német hatalmat. 1866 volt az 1848 forradalmára – egy, céljaihoz mérten bukott forradalomra – adott válasz. A „veszett év” sem egységet, sem szabadságot nem hozott; a német háború legalább jelentősen közelebb vitte Németországot az egységhez, amikor kizárta a német kérdés nagynémet megoldásának lehetőségét, és ezzel a kisnémet megoldás egyik jelentős akadályát elhárította”. (Winkler, 2005, 172. o.) A gyors győzelmet rögtön ki is használva az úgynevezett felhatalmazási törvény (indemnitás) elfogadásával oldódott meg az éveken át nyomasztó alkotmányos konfliktus az uralkodó, a kormány és a parlament között.

Birodalom születése, majd két évtizednyi kancellárság

Poroszország folyamatos erősödése és sikeres külpolitikai eredményei egyre inkább kiélezték a konfliktust Franciaországgal szemben. Az 1870-71-es francia–porosz háborúban III. Napóleon birodalma teljesen összeomlott,17 1871. január 18-án a Versailles-i palota tükörtermében a porosz királyt császárrá koronázták.18 Porosz-Németország előtt komoly feladatok álltak; el kellett kezdeni megalkotni a politikai és gazdasági egységet, ténylegesen egyesíteni kellett a 25 szövetségi államot, tehát az alkotmányozási kötelezettség folyamatát elengedhetetlen volt megkezdeni. Az új birodalom létrejöttének évében meg is született a birodalmi alkotmány19, ami gyakorlatilag az Északi-Szövetség alkotmányának tartópillérjeire épült. Míg az újonnan megszavazott dokumentum a közös külpolitikában és a hadsereget érintő kérdésekben széleskörű autonómiát biztosított a központi kormányzatnak, addig ugyanez az átfogó önállóság pénzügyileg nem volt biztosítva.20

A nagyhatalmi porond nemcsak szimplán bővült egy szereplővel, hanem rögtön az élre is tört az európai birodalmak között, az egységet azonban meg is kellett őrizni (Kennedy, 1992). A külpolitikai opciók elernyedése után – nem számítva azt a tényt, hogy a megszerzett előnyt fent kellett tartania – a belpolitikai harcok ismételten kiújultak. Államberendezkedés szempontjából a nemzeti monarchista tekintélyállam, ami az autoriter személyiségjegyekkel bíró kancellár személyére épült, a pártokat, mint intézményeket nem tartotta túl fontosnak. Bismarck mindvégig szisztematikusan kardoskodott a szociáldemokrata és kommunista/kommunisztikus szervezetek ellen, jogilag próbálta őket ellehetetleníteni,21 azonban az egyes politikai pártcsaládok bizonyos ügyek melletti megnyeréséért folyamatosan kijátszotta egymás ellen a frakciókat. Az a kitétel, miszerint a kancellár döntéseit csak a császárnak kell szentesítenie, addig volt működőképes koncepció, amíg I. Vilmos élt.22 II. Vilmos uralma előrevetítette a konfrontációt a kancellárral szemben – ennek okai nem csupán a generációs különbségek voltak –, Vilmos ugyanis hajlamos volt a romantikus túlzásokra és a voluntarizmusra, túlzottan elragadta a világhatalmi hevület.23

A polémia24 hamarosan meg is jelent, az 1888. évi szociális biztosítás rendszere sokaknak elnyerte a tetszését, azonban a munkás réteg inkább büntetésként25 élte meg. Áprilisra a bochumi bányászok beszüntették a munkavégzést. A sztrájkhullám gyorsan átterjedt az egész Ruhr-vidékre, Sziléziára és a Saar-vidékre; a munkásréteg annyira jól megszerveződött, hogy 90%-uk sztrájkolt. Míg Bismarck ezt az alkalmat a szociáldemokraták újbóli megtámadására akarta felhasználni, addig II. Vilmos fogadta a sztrájkoló delegációt. Bismarck beleállt a konfliktusba és hajthatatlannak bizonyult, a szocialista-ellenes törvény szigorúbb tervezetével rukkolt elő. A kancellár számításai nem váltak be, a császár tanácsadó testülete26 ellene fordult. Az ügy végkifejlete 1890. március 15-én fejeződött be, amikor II. Vilmos magához kérette a kancellárt: éles, dühös és udvariatlan szóváltások következtében három nappal később Bismarck benyújtotta a lemondó nyilatkozatát, március 20-án ezt a – várakozásoknak megfelelően – császár elfogadta27 (Vadász, 2011).

A diplomácia új vezérelve: Realpolitik

A belpolitikában újdonsült szereplő a Realpolitik, amire most hívom fel a figyelmet. A külpolitikában, diplomáciában megjelenő Realpolitik bővebb elemzésre szorul, mert ez kutatásom egyik alappillére. A krími háborút követően a metternichi28 rendszer megsemmisült, ezáltal közel két évtizedes konfliktus támadt. Piemont és Franciaország Ausztria elleni háborúját 1859-ben; a Schleswig-Holsteinért vívott háborút 1864-ben; az osztrák-porosz háborút 1866-ban és a francia–porosz háborút 1870-71-ben vívták (Diószegi, 1977, 1984). Ezen érdekütköztetésekből új erőegyensúly született a vén kontinensen, a metternichi rendszer erkölcsi gátjai végképp átszakadtak. Bismarck a Realpolitikra építette politikáját, vagyis arra az elvre, mely szerint az államok közti kapcsolatokat a nyers erő határozza meg, és így győzedelmeskedik az erősebb.

Többek között Bismarcknak – aki élen járt ezekben a folyamatokban – sikerült a Metternich által kiépített bécsi rendszert megsemmisítenie. Amikor Poroszország meg akar felelni történelmi küldetésének és egységesíteni akarta a német területeket, akkor a bécsi rendszert le kellett lerombolnia. A Realpolitik taktikai rugalmasságot követelt, és a porosz nemzeti érdek is azt kívánta, hogy végezetül szövetséget lehessen kötni Ausztriával, Oroszországgal, vagy akár Franciaországgal is, attól függően, hogy a pillanatnyi érdekek mit követeltek (Kissinger, 2008, 94-95. o.). Bismarck a pentagonális hatalmi rendszerről úgy nyilatkozott, hogy öt játékos esetén jobb háromnak az oldalán állni. Az öt nagyhatalomból – Nagy-Britannia, Ausztria, Franciaország, Németország és Oroszország – Franciaország ellenségesnek bizonyult, Nagy-Britannia a „fényes elszigeteltség” (splendid isolation) politikája révén elrejtette szövetségkötési szándékát, Oroszország pedig az Ausztriával fennálló konfliktusa miatt kétes értékű társa lehetett volna. A nemzetközi politikának ilyen szintű elemzésére csakis egy Bismarck kvalitású államférfi volt képes; ő az, aki egy rendkívül keskeny pallón lavírozó egyensúly gondolatát tárja elénk.

Összegezve, a Németország és Oroszország közötti kapcsolat az európai béke kulcsa lett. A standardizált Németország nem támasztott további területszerzési igényeket, emellett a kancellár célja is az volt, hogy a kibékíthetetlen Franciaország kivételével, egyik nagyhatalomnak se adjon lehetőséget konfliktusok kialakítására. Üres szólamok helyett tettekre volt szükség. Sikerült megalkotnia egy rendkívül meredek szövetséget, ami a „Három császár szövetsége”28 nevet viselte. Nevezetes, hogy a reálpolitika önmaga ellen fordult (Kissinger, 2008).

Rezümé

Bismarck Poroszország miniszterelnöke, majd ezt követően az egységesített Németország kancellárja címet is megszerezte. A diplomácia nagymesterei közé tartozott, a diplomácia világában úgy mozgott, mint a legjobb mester a sakktáblán; a belpolitikában autoritatív módszereket alkalmazott és a pártokat egymás ellen is ki tudta játszani. Az egyesített Németország élén közel két évtizedig tevékenykedett, a nemzetközi rendben azon munkálkodott, hogy a béke tartós és állandó maradjon (azonban az egyre erősebb porosz–német birodalom képe forradalmasította Európát).

Ez addig sikerrel is működött, amíg a szembenálló tömbök közötti összetűzések megoldhatatlan konfrontációkká nem alakultak – utólag látszik, hogy nem is oly sokára ez be is következett –, a világégés terheit Európa még ma is nyögi. Ausztria zűrzavaros lépéseivel számolnia kellett a Balkánon, valamint a régióban egyre erőteljesebben megjelenő Oroszországgal. Ezzel a ténnyel tisztában volt a bismarcki vezetés, tudta, hogy hiába ápol jó kapcsolatokat az előbb említett birodalmakkal, ha hamarosan választania kell Bécs és Szentpétervár között, akkor a választás csakis Bécs lehet, mert mindenáron meg kellett akadályozni, hogy Franciaország és Oroszország szövetségre lépjen.

Ezek a diplomáciai konfliktusok előrevetítették a jövőbeni tömbösödést. Közben a négy nagyhatalom készült a háborúra, és előirányozta saját szövetségének győzelmét is; egyik fél sem tudta eldönteni – amikor sejtette, akkor sem talált célba – Nagy-Britannia elhelyezkedési szándékát egy kiszélesedő összetűzésben. Az ilyen jellegű félrepozícionálások miatt – a tanulmányom címében szereplő – boldog békeidők alkonya következett.30 „Casca il mondo”, azaz „összeomlik a világ”, kiáltott fel állítólag Antonelli bíboros államtitkár, amikor tudomására jutott, hogy a poroszok Königgrätznél vereséget mértek az osztrákokra (Winkler, 2005, 184. o.). Meglátásom szerint “világ összeomlására” – ha önzően Európát, és mint a glóbusz akkori legmodernebb részét értjük ezalatt – még várni kellett kicsivel több mint fél évszázadot (Hobsbawm, 2004).

Szívesen idézték Bismarcktól azt a beszédét, melyet 1888. február 6-án tartott a birodalmi gyűlésben: „Mi németek féljük Istent, de rajta kívül a világon senkit sem (…)”. De a mondat folytatása nem vált szállóigévé: „(…) és az istenfélelem az, ami miatt szeretjük és ápoljuk a békét” (Winkler, 2005, 239. o.). A „vér és vas” embere kitűnő realitásérzékkel elemezte a Poroszország előtt álló lehetőségeket. Erőfeszítései annyira szilárdnak bizonyultak, hogy országa túlélt két világháborús vereséget, két idegen megszállást, és két nemzedéknyi megosztottságot. Ott azonban hibát vétett, hogy olyan politikára alapozta mindezt, amelyet csak akkor lehetett volna tovavinni, ha generációnként egy kiemelkedő államférfi születik.31 Ebből kifolyólag Bismarck nemcsak országa sikereinek, hanem a huszadik század tragédiáinak és borzalmainak magvait is elvetette. „Senki sem csemegézhet büntetlenül a halhatatlanság fájáról” (Ludwig, 1926, 494. o.) – írta a kancelláról barátja, Albrecht von Roon. Bismarck igazi tragédiája az volt, hogy képességei meghaladták kora társadalmának képességeit.

 

1 A vallásháborút lezáró szerződést 1648-ban kötötték meg. Ezzel lezárult a német államok önállósodási folyamata: a Német Aranybullában (1356) megszerzett belpolitikai önállóság, illetve az augsburgi vallásbékében (1555) elért vallási autonómia mellé a vesztfáliai békében kivívták a teljes külpolitikai szuverenitást, amit csak szerény birodalmi kötelékek korlátoztak.

2 A Hohenzollerek uralma alatt álló Poroszország I. Frigyes Vilmos idején (1713-1740) létrehozta Európa legütőképesebb haderejét, amellyel utódja, Nagy Frigyes (1740-1786) megszerezte Sziléziát, és a hétéves háborúban (1756-1763) egy széleskörű koalícióval szemben (francia, osztrák, szász) meg is védte azt.

3 Ezek a reformok főleg a 18. század második felében indultak el, a 19. század elején pedig a napóleoni háborúk hatására az úgynevezett „nagy porosz” reformmal folytatódtak, amik modernizálták Poroszország kormányzatát, közigazgatását, gazdasági és társadalmi viszonyait, pénzügyeit, hadszervezetét és hadseregét, valamint a teljes oktatási rendszerét.  Ráadásul nem jelentkeztek belső széthúzó erők sem, amik kikezdték volna a birodalom stabilitását, mint ahogy a Habsburgoknál ez megtörtént. Ennek a nagy horderejű föllendülésnek és a francia élénkítő hatásnak tudható be, hogy a német kultúra, a német művészetek és a német nyelv a nemzeti ébredés útjára lépett.

4 Az új német konföderáció Ausztria, Poroszország, a Dániával perszonálunióban álló Holstein, és a svéd fennhatóság alatt álló Pomeránia kivételével, 1808-ig minden német területet magában foglalt. A regensburgi gyűlésen (1806. augusztus 1.) ezek az államok kinyilvánították kilépésüket a Német-római Birodalomból, ezzel annak létjogosultsága megszűnt.

5 A sok kis halmazból 37 fejedelemség és 4 városállam maradt fenn, ezek a Német-római Császárság helyett létrehozott Német Szövetségben (Deuscher Bund) egyesültek. A Német Szövetség deklarált célja a következő volt: „Németország” külső és belső biztonságának, továbbá a német részállamok függetlenségének és sérthetetlenségének megőrzése. Az idézőjel használata azért szükséges, mert a dokumentum nem használja a Németország kifejezést, hanem laza államszövetségként tekintett rá.

6 Ezek a gondolatok a wilsoni “világrend koncepció” előfutárai, azonban a wilsoni alapelvekkel ez teljesen antagonisztikus.

7 A bécsi kongresszus által körvonalazott “világrend koncepció” bukása a következő okok miatt történt: előretörő nacionalizmus, az 1848-as forradalmak végigsöprése és a krími háború utóhatásai. A krími háború idején Ausztria beláthatatlan következményekkel bíró manőverezésbe kezdett, úgy gondolta, hogy Oroszország elszigeteléséből profitálhat, azonban ez a mesterkedése Ausztria izolációját vonta maga után. Napóleon alig két esztendővel később elfoglalta Ausztria itáliai tartományait – amivel megtámogatta az olasz egység kialakulását –, ezt Oroszország tétlenül nézte, és Otto von Bismarck elindította az egységesítés műveletét, valamint kizárta Ausztriát abból a történelmi szerepből, hogy ő lehessen a német államiság zászlóshajója.

8 A frankfurti Szent Pál-templom.

9 1848 januárjában Dánia megpróbálta Schleswiget bekebelezni államszövetségébe, melyre válaszul a Német Szövetség – azonbelül elsősorban Poroszország – Dániával szemben katonai fellépést sürgetett. Ugyanez év augusztus 26-án megköttetett malmöi fegyverszünet sem bizonyult kielégítőnek, hiszen Schleswig és a Szövetségben lévő Holstein tartományok annyira forradalmi hangulatban voltak, hogy Poroszország is inkább hátrébb lépett egyet a nyomásgyakorlástól. A helyzetet bonyolította még, hogy a német egységtörekvésekkel szemben Dánia mellett foglalt állast Franciaország és Svédország is.

10 A külpolitika, a hadügyek, a törvényhozás és a gazdaság területén erős, egységes hatalommal rendelkező császárságot irányzott elő.

11 I. Vilmos (1861-1888) uralkodása idején „új korszak” kezdődött, a konzervatív–monarchista katonai mentalitással bíró uralkodó első intézkedései közé tartozott a sajtó- és közvélemény-szabadság fokozatos korlátozása. Tisztában volt azzal, hogy az ország nemzeti egységét nem lehet fegyveres harc nélkül megvalósítani, illetve, ha nem növeli Poroszország katonai potenciálját, akkor a már meglévő pozíciókat is veszélyezteti. A hadseregreform ügyében megmutatkozott, hogy mennyit hajlandó engedni a liberálisoknak; a liberálisok nem ellenezték a hadseregfejlesztést, azonban volt egy olyan aggodalmuk, hogy a katonai rendszer az 1815-ös bécsi kongresszuson bevezetett hatalmi egyensúly liberális vonásainak a felszámolásával fog együtt járni.

12 Az előrehozott választásokra 1862 májusában került sor.

13 Ha I. Vilmos régenssé válásakor nem is érződött, hogy „új korszak” kezdődött, akkor Bismarck első parlamenti felszólalásában ez pontosan látszik. A következőket jelentette ki: „Poroszországnak egyesíteni és tartalékolni kell erejét a kedvező pillanatra, amelyet már néhányszor elmulasztott; Poroszországnak a bécsi szerződés szerinti határai alkalmatlanok az egységes állami létre; a kor nagy kérdéseit nem beszédekkel és többségi határozatokkal döntik el – ez volt 1848 és 1849 nagy hibája –, hanem vassal és vérrel.”  (Vadász, 2011, 192. o.)

14 Lehetősége megvolt rá, vele szemben egy népfelkelés, vagy az uralkodó léphetett volna fel, de ilyen veszély nem fenyegette hatalmát.

15 Dánia 1863-ban annektálta Schleswiget, amivel megsértette az 1852-ben született londoni jegyzőkönyvet. Az 1864. évi porosz–osztrák–dán háborúban vereséget szenvedett Dánia, ezzel el is veszítette Schleswiget és kénytelen volt lemondani Holsteinről és Launburgról. Az 1865. évi gasteini szerződésben Ausztria és Poroszország felosztotta a területek igazgatását. Ausztriáé lett Holstein közigazgatása, míg Poroszország bekebelezte Lauenburg hercegségét és Schleswig igazgatását, valamint megszerezte a kiemelt stratégiai helyzetű kieli kikötő, az Északi- és a Keleti-tengert összekötő csatornának az építési jogát is.

16 A háborút a prágai béke zárta le. III. Napóleon, francia császár mindkét féllel egyezkedett ugyan, de ennek ellenére az események külső megfigyelője maradt.

17 1870. szeptember 2-án Sedannál a francia hadsereg letette a fegyvert, szeptember 4-én pedig kikiáltották az országban a köztársaságot.

18 Maga a helyszín kiválasztásában – mindennemű rosszindulat nélkül – kijelenthető, hogy a német félt a sértés és a megalázottság további demonstrálása vezette. Ez a fajta magatartás és az ellenoldal végtelenségig történő „zrikálása” egyik féltől sem áll távol, pl. az első (1918) és a második (1940) compiègne-i fegyverszüneti egyezmény megkötésének a körülményei láttán mintha a történelem megismételné önmagát.

19 Ez a dokumentum kis változtatásokkal az első világháború végéig érvényben maradt. Magát a birodalmat monarchista szövetségként határozta meg, így a népszuverenitás modern elvét nem találhatjuk meg benne. A szuverenitást alkotmányjogilag a kormányzó hercegek és a szabad államok szenátusai reprezentálták.

20 Ez furcsának hat, ugyanis Bismarck részt vett az alkotmányozó folyamatban, és fentebb leírtam, hogy pontosan a költségvetés elfogadtatásával adódtak problémái a miniszterelnöksége első esztendőiben. Emellett ez a „béna kacsa” szerep a pénzügyek területén vezetett oda, hogy nem volt kellő egyensúly a befolyt bevételekben a birodalmi kormány és a szövetségi államok között, így a birodalom egyre inkább eladósodott. A viták abból adódtak, hogy a birodalom szinte mindig pénzszűkében volt, miközben a gazdaság egészét tekintve szárnyalt. Egységes átfogó pénzügyi reformot nem sikerült hozni, így Bismarck kancellárságát válságok árnyékolták be, és az igazi fellendülés majd csak a század utolsó évtizedében következett be.

21 Kiemelném a Törvény a szociáldemokrácia közveszélyes törekvései ellen c. törvényjavaslatot, melyet a konzervatívok, a nemzeti liberálisok és a Centrum Párt szavazataival 1873. október 19-én emeltek törvényi erőre a Birodalmi Gyűlés által, és azt 1890-ig rendszeresen meghosszabbították.

22 1888. március 9-én I. Vilmos elhalálozott. Utána 99 nap erejéig III. Frigyes követte, akinek utódja fia, a 29 éves II. Vilmos lett.

23 Míg a német közvélemény üdvözölte, hogy a császári címet ambiciózus fiatal viseli, addig a kancellár volt a tapasztalt, bölcs öreg, aki a fiatalsággal túlfűtött császárt terelgetné a helyes úton. A társadalom ezt tévesen ítélte meg, II. Vilmos nem volt olyan alkat, aki bárkitől is elfogadott volna utasításokat, így a levegőben volt a kenyértörés eshetősége a két vezető között.

24 Az új irányváltással Bismarck nem volt többé a tévedhetetlen politikai vezető a nagy nyilvánosság előtt, mert felszínre kerültek téves elképzelései, mint a Kulturkampf (mely túlzottan felerősítette a nacionalizmust, amit aztán nehezen sikerült visszahűteni) és a szocialista-ellenes törvények kérdéskörei.

25 A beteg-, a nyugdíj- és rokkantsági pénztár kötelező tagságát – amivel Bismarck a munkásréteget az államhoz akarta mindinkább kötni – bércsökkentésnek érezte.

26 Külön megemlíteném, hogy Alfred von Waldersee, vezérkari főnök bírálta legélesebben a kancellárt. A túl éles támadás azért volt, mert míg a vezérkari főnök preventív háborút sürgetett Franciaország ellen, addig a kancellár a létrehozott világrend fenntartását tartotta elsődlegesnek.

27 „A révkalauz elhagyja a fedélzetet” – írta egy angol szatirikus lap.

28 Klemens von Metternich (1773-1859), herceg, kancellár. A napóleoni háborúk utáni Európa megalkotója, korszaka egyik legsikeresebb diplomatája. Kvalitását mi sem jelzi jobban, minthogy az általa kialakított rendszer több évtizedig fennállt és működött, valamint akarata nemcsak a Habsburg Birodalomra, hanem egész Európára kiterjedt. A nevével fémjelzett európai rendet a krími háború, Franciaország kilépése a Szent Szövetségből, majd az 1848-as forradalmi hullám semmisítette meg (Tarján, 2019).

29 Németország, Oroszország, Ausztria szövetségét körvonalazta. Bismarck jól érzékelte, hogy olyan erőket szabadított fel, amelyet nehéz lesz kordában tartani – belpolitikai vezérfonalakra építve pláne nem –, ettől kezdve a hatalmat és az önérdeket sulykolva próbálta őket manipulálni.

30 A francia–német permanens szembenállás Elzász és Lotaringia kapcsán még nem hordozta magában a konfliktusok kiszélesedését, ez nem érdekelte Ausztriát, és a Balkánon alakuló orosz–osztrák konfliktus cseppet sem foglalkoztatta Németországot. Bismarck fejtette ezt ki nagyon világosan: „a Balkán nem éri meg egyetlen pomerániai gránátos életét”. Franciaországnak nem volt tényleges elszámolni valója Ausztriával, ahogyan a cári birodalomnak sem Németországgal. Az első világháború kitörésének okaira nincs lehetőségem nagyobb lélegzetvétellel kitérni.

31 Rendkívül furcsa természetű ember volt, lásd bővebben: Taylor, 1999. művében, ahol emberi tulajdonsága is fontos megvilágításba helyeződött a kancellárnak.

Irodalomjegyzék

Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. In: Bismarck, a német egység és Magyarország, 214-218. o.

Diószegi    István:    Nemzetközi    kapcsolatok    története    1789-1918, Tankkönyvkiadó, Budapest, 1977, 119-152. o.

Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 176-186. o.

Henry Kissinger: Diplomácia, Panem Kiadó, 2008, 94-129.o.

Henry Kissinger: World Order, Penguin Press, New York, 2014, 49-82 pp.

Emil Ludwig: Bismarck: Geschicte eines Kaempfer, Berlin, 1926. 494.o. Eric Hobsbawm: A birodalmak kora, Pannonica Kiadó, 2004. 316-323.o.

Ormos Mária: Németország története a 20. században, Rubicon Kiadó, Budapest, 2008. 9- 56.o.

Alan John Percivale Taylor: Bismarck – A férfi és az államférfi, Scolar Kiadó, Budapest, 1999.

Tarján M. Tamás: Metternich herceg születése, Rubicon Online, 2019, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1773_majus_15_metternich_herceg_szuletese (Letöltés dátuma: 2019. június 2.)

Vadász Sándor: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, 17-73, 167-219. o.

Heinrich August Winkler: Németország története a modern korban I. kötet, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 79-242. o.

[1]

Tizennyolcezer katona részvételével megnyitották csütörtökön Lengyelországban a Dragon-19 kódnevű hadgyakorlatot, amely az idei év legnagyobb nemzetközi művelete a NATO keleti szárnyán – közölte a lengyel közszolgálati hírtelevízió.

A június 25-ig tartó, védelmi jellegűnek bejelentett gyakorlat műveleti része szombaton kezdődik a nyugat-lengyelországi Drawsko gyakorlóterepen. A Lengyelország által kétévente megrendezett Dragon-19 keretében haditengerészeti műveleteket is gyakorolnak a Balti-tenger partjai mentén, valamint légi- és kibervédelmi képzést is végeznek.

A hadgyakorlaton 2500 katonai járművet vetnek be. Részt vesznek benne a lengyel katonák mellett a szövetséges alakulatok, köztük a Lengyelországba 2017-ben telepített NATO-egységek.

A lengyel és az amerikai elnök által szerdán Washingtonban aláírt, a lengyelországi amerikai katonai jelenlét megerősítéséről szóló nyilatkozat értelmében a mostani gyakorlat fő helyszínén, a Drawsko Pomorskie közelében létesített 35 ezer hektáros gyakorlóterepen hoznak majd létre amerikai tanácsadók segítségével közös lengyel-amerikai kiképzőközpontot.

Helikopter zuhant egy felhőkarcolóra New York Manhattan negyedében. A helyi idő szerint a kora délutáni órákban történt katasztrófának egy halálos áldozata van: a gépet vezető pilóta, aki egyedül tartózkodott a helikopteren.

A helikopter egy felhőkarcoló emeletébe “akadt bele”. Az azonnal kigyulladt épület adott otthon a francia BNP Paribas bankház irodáinak. A tűzoltók és a mentők nagy erőkkel vonultak a helyszínre, perceken belül megjelent New York állam éppen a városban tartózkodó kormányzója, Andrew Cuomo is.

Donald Trumpot azonnal tájékoztatták a katasztrófáról, leszögezve, hogy nem terrortámadásról, hanem közlekedési balesetről van szó. Az elnök ezt követően Twitteren közölte, hogy a kormányzat készen áll bármiféle segítség megadására.

Az épületet kiürítették, a környező utcákat lezárták. Az amerikai televízióknak nyilatkozó szemtanúk arról számoltak be, hogy a helikopter becsapódásakor az egész épület megingott, sokaknak azonnal a 2001. szeptember 11-i terrortámadás jutott az eszébe.

Az amerikai szövetségi légügyi hatóság közleményben tudatta, hogy széleskörű vizsgálatot indított a baleset körülményeinek felderítésére. Az első információk szerint a katasztrófát valószínűleg a helikopter műszaki meghibásodása okozhatta.

Júliustól bevetésre kész állapotban lesz a visegrádi négyek közös harci egysége (Battle Group EU), amely az európai uniós keretek között fog működni – jelentette ki Peter Gajdos.

A szlovák védelmi miniszter ezt a négy visegrádi ország – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia – valamint Ausztria, Horvátország és Szlovénia védelmi szakminisztereinek hétfői találkozója után mondta. A hét ország közösen alkotja a néhány éve létrehozott Közép-Európai Védelmi Együttműködést (CEDC).

“A visegrádi harci egység kész lesz a beavatkozásra mindenütt, ahol veszélyeztetve lenne az Európai Unió biztonsága” – szögezte le Lubomír Metnar cseh védelmi miniszter, akinek szavait a cseh közszolgálati televízió (CT24) idézte.

Csehország július elsején Szlovákiától átveszi a visegrádi csoport elnöki tisztségét. Az egyéves cseh elnökség a védelmi politika terén kiemelten kíván foglalkozni a visegrádi országok szorosabb együttműködésével, a katonák közös bevetésével a külföldi missziókban, a közös hadgyakorlatokkal és a hadseregek felszerelésének javításával – sorolta a cseh elnökség szakmai célkitűzéseit Metnar.

A hét ország védelmi tárcavezetői megvitatták az illegális migrációval kapcsolatos nemzetközi biztonsági helyzetet, különösen ami az úgynevezett nyugat-balkáni utat illeti, és támogatásukról biztosították a régió országainak igyekezetét, hogy csatlakozzanak az Európai Unióhoz.

Lubomír Metnar szerint a nyugat-balkáni régió egyike azoknak a térségeknek, ahol el tudja képzelni a közös visegrádi harci csoport bevetését szükség esetén.

Első alkalommal vettek részt az amerikai légierő különleges erőinek CV-22-es billenőrotoros gépei magyarországi hadgyakorlaton, a Black Swan 19-en.

Leszállás függőleges üzemmódban.

Zord

A Szolnoki Járásbíróság csalás miatt elítélte a Bróker Józsi néven ismerté vált csaló férfit, a nem jogerős ítélet szerint hat év hat hónap börtönbüntetést kapott.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség közleménye szerint a férfi 2007 és 2015 között pénzügyi tanácsadóként kötött ismeretségeket Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Pest megyében, illetve a fővárosban lakó sértettekkel, akiknek a bizalmába férkőzött, és kedvező befektetési lehetőséget, magas kamatot és jelentős hozamot ígért. A rászedett emberektől kicsalt pénz összege 500 ezer forint 42 millió forint között változott. A férfi a büntetőeljárás megindulását követően külföldre szökött. Elfogatóparancs alapján Németországban fogták el.

A Szolnoki Járásbíróság a férfit 61 rendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és vele szemben hat év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztést és 26 millió forintot meghaladó vagyonelkobzást rendelt el. Az ítélet ellen a vádlott és védője, valamint az ügyész is jogorvoslattal élt. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett és indítványozta a bűnügyi felügyelet alatt álló vádlott letartóztatását, de utóbbit a bíróság elutasította, és szabadlábra helyezte a férfit, de ezzel szemben az ügyész szintén fellebbezett.