Biztonságpolitika

Aktuális védelempolitikai kérdésekről és a két ország védelmi szektorát érintő együttműködési lehetőségekről egyeztetett Benkő Tibor honvédelmi miniszter Peter Hultqvist svéd védelmi miniszterrel szerdán Stockholmban – közölte a Honvédelmi Minisztérium.

Svédország évek óta fontos haderőfejlesztési partnere Magyarországnak – emlékeztettek -, és Benkő szerint a két ország között fennálló együttműködés mellett a magyar haderőfejlesztés sokat profitálhat a Carl Gustaf M4 többcélú páncéltörő fegyverrendszer, továbbá a SAAB cég által gyártott mobil karbantartó hangárok beszerzéséből. Fontos eleme a svéd-magyar együttműködésnek a helikopteroktatók extrém körülmények közti képzése és a légi utántöltő képesség fenntartása is.

A katonai együttműködés egyik alapja a Gripen bérleti szerződés, amelyet még 2001-ben írt alá Magyarország – idézte fel Benkő a közlemény szerint. Hozzátette, hogy ez egy konstruktív és a Magyar Honvédség haderőfejlesztése szempontjából rendkívüli jelentőséggel bíró megállapodás, ezért a megbeszélésen áttekintették a 2026 utáni lehetőségeket: a Gripenek üzemeltetését, műszaki és szakmai támogatási lehetőségeit.

Peter Hultqvist svéd védelmi miniszter a tájékoztatás szerint kiemelte: Svédország számára különösen fontos, hogy megfelelő kapcsolatot alakítson ki és tartson fenn a NATO-val és annak tagállamaival, így Magyarországgal. Aktívan támogatja a szervezet törekvéseit Európa északi régiójában, ennek keretében Svédország részt vesz a balti országok légtérvédelmében, annak egyik kiemelt támogatójaként.

A felek egyetértettek abban, hogy egy katonailag hatékony Európai Unió a NATO-t is erősíti, anélkül, hogy megingatná a NATO által biztosított biztonsági védőernyőt. Benkő szerint a magyar álláspont továbbra is egyértelmű: támogatjuk a két intézmény közötti együttműködés erősítését. A magyar kormány fontosnak tartja a közös és koordinált gyakorlatok végrehajtását, valamint az együttműködésből származó képességfejlesztési lehetőségeket.

A honvédelmi miniszter a tárgyaláson megerősítette, hogy a magyar álláspont változatlan a migrációs válság kezelésében: Magyarország Európa külső határait védi, és a migránsok kötelező elosztása helyett legfeljebb kiszállítási kvótát tud támogatni.

A tárcavezető szavai szerint egyre erősödik a konszenzus Európában arról, hogy a válságokat a keletkezési helyükön kell kezelni. “Ezért támogatjuk azokat az európai törekvéseket, amelyek a rászoruló országoknak való segítségnyújtásra irányulnak. A Magyar Honvédség jelenleg is mintegy ezer katonával vesz részt békeműveleti missziókban Európában, Ázsiában és Afrikában” – fogalmazott.

A tárgyaláson elhangzott, hogy mindkét ország kiemelten fontosnak tartja az új típusú kihívások (kiber, hibrid hadviselés) elleni fellépést. Ennek tükrében Svédországgal együtt Magyarország is tagja a Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Kiválósági Központnak. Ezen felül Magyarország részt vesz a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központ és a NATO StratCom Kiválósági Központ munkájában. Előbbinek Svédország is közreműködő partnere.

A nemzetközi törekvésekhez hozzájárul a Magyar Honvédség Parancsnoksága által létrehozott Kibervédelmi Szemlélőség, valamint a felügyelete alá tartozó oktató-, megfigyelő- és kutatóközpontok – emlékeztetett.

A megbeszélésen szó esett a hatályos svéd jogszabályok szerinti kötelező sorkatonai szolgálatról, valamint az önként vállalható szolgálati formákról is.

(forrás: Think Marketing)

A robotika és a mesterséges intelligencia területének fejlődése az elmúlt években, évtizedekben jelentős változásokat hozott az élet számos területén. Az egyik legmeghatározóbb változás a hadviselés területén fog bekövetkezni, a mesterséges intelligencia területén elért fejlődés forradalmasíthatja azt, ahogyan harcolunk. Számos civil fejlesztés – mint, az arc- és hangfelismerés, önvezető járművek, kereskedelemi drónok – könnyen átültethető és felhasználható katonai célokra is. Mind hadászati, mind harcászati szinten át kell alakítani a háború megvívásáról alkotott képünket. Az autonóm fegyverrendszerek létrehozására irányuló kutatások kapcsán már napjainkban is aktív eszmecsere zajlik a katonai szférában, társadalmi szinten és a nemzetközi közösségben is. A vitának középpontjában a katonai alkalmazásuk előnyei illetve a használatuk etikai problémái helyezkednek el.

Az autonóm fegyverrendszerek fogalmának meghatározása kulcsfontosságú a hatásuk megértése érdekében. A probléma azonban pontosan itt kezdődik, hogy nincs egy mindenki által elfogadott definíció, hanem minden állam és az ENSZ is külön fogalmakat alkot. A fogalmak sokfélesége hátráltatja annak a meghatározását, hogy hol állnak a fejlesztések, illetve lehetetlenné teszi egy átfogó, nemzetközileg elfogadott egyezmény létrejöttét. Az ENSZ keretében a tagállamok évek óta vitatják az autonóm fegyverrendszerek betiltásának kérdését a Convention on Certain Conventional Weapons (CCW) keretében. Az általánosan elfogadott fogalom a következő:

Minden olyan fegyver, amely képes önállóan, emberi beavatkozás nélkül felderíteni, azonosítani, kiválasztani és megtámadni célpontokat.

Azaz a teljes OODA ciklust önállóan hajtja végre a fegyverrendszer. A szakirodalomban az OODA (observe-orient-decide-act) ciklussal írják le a harc menetét. Az a fél nyeri meg a küzdelmet, amelyik képes gyorsabban végrehajtani a saját OODA ciklusát és/vagy megakasztani az ellenfél ugyanezen ciklusát. Vagyis az nyer, aki gyorsabban veszi észre, azonosítja, és semlegesíti az ellenfelét.  Azt követően, hogy aktiválták, a fegyverrendszer önállóan hajtja végre a feladatát. Azaz ebben az esetben már nem egy előre beprogramozott útvonal követéséről és feladat végrehajtásáról van szó, hanem a döntési jogkör is át lett adva fegyverrendszer számára. Nincs emberi operátor, aki távolról befolyásolhatja a támadás végrehajtását. Az ember szerepének kiiktatása a háborús műveletek végrehajtásából azonban komoly technikai, erkölcsi és jogi aggályokat vet fel.

A szakirodalom általában négy kategóriába sorolják a fegyvereket autonómia szerint:

• Az nulladik szint ahol az OODA ciklus minden elemét az ember végzi, ezek a hagyományos fegyverek.
• Az első szint az automatizált vagy félautonóm fegyverek, amelyek esetében az ember szerves része a folyamatnak, de a rendszer komoly segítséget nyújt a katona számára. A támogatás ellenére azonban az ember dönt az alkalmazásról. (Pl. LRASM)
• A második szint a felügyelt autonóm fegyverek, amelyek képesek önállóan észlelni, azonosítani, döntést hozni és fegyvert alkalmazni, de az ember végig követi a folyamatot és beavatkozhat amennyiben szükségesnek ítéli. Ezek a fegyverek kulcsfontosságúak például az aktív önvédelmi rendszereknél vagy a modern légvédelmi rendszereknél. (Pl. Aegis rakétavédelmi pajzs)
• A harmadik szint pedig a teljesen autonóm rendszerek, itt már teljesen önálló a feladat végrehajtása és az elindítás után a katonának nincs lehetősége közbe avatkozni. (Pl. Az izraeli Harpy)

Napjainkban még kizárólag kísérleti projektek vannak autonóm fegyverrendszerek létrehozására. Az Egyesült Államok Légiereje és Haditengerészete egy közös DARPA projektben egy olyan hajó elleni rakétán (LRASM) dolgozik, amely képes nagy távolságról indítva önállóan megtalálni, azonosítani, majd elpusztítani az ellenséges célpontot. A fejlesztés alatt álló fegyver a megadott leírás szerint a célterület és a célpontok meghatározása után önállóan odatalál a célterületre, észlelve és kikerülve az ellenséges hajóraj által tette ellenintézkedéseket és ott kiválasztja és elpusztítja a legmegfelelőbbnek ítélt célpontot. Csoportosan indítva ezek a rakéták egy 500 tengeri mérföldes hatótávon belül képesek egy teljes ellenséges hajóraj elpusztítására. Azt fontos leszögezni, hogy nem beszélhetünk még teljes autonómiáról, hiszen az ember választja ki az elpusztítandó célt, nem pedig a rakéta. Az LRASM ugyanis csak egy eleme a fegyverrendszernek, amely a műholdból, a katonából és a rakétából áll. Az ember fontos eleme a folyamatnak.

Azon országok melyek rendelkeznek vagy fejlesztenek autonóm fegyverrendszereket, Forrás: https://autonomousweapons.org/

A fenti példa is mutatja, hogy kevés számban és korlátozott feladatkörben, de már ma is vannak hadrendben teljesen autonóm fegyverrendszerek. Jellemzően ilyen fegyverek az ún. „öngyilkos drónok”, melyek elindítás után a kijelölt célterület felett körözve keres lehetséges célpontokat, majd ha talált egyet rárepül és elpusztítja azt. Ilyenre példa az izraeli Harpy drón, amely ma már számos országban van hadrendben. Ez az eszköz a fellövés után képes 2 és fél órán át a levegőben maradni egy 500 km-es terület felett, ellenséges radarokra vadászva. A drón önállóan választja ki a radarok közül a célpontját. A radarok úgynevezett kooperatív célpontok, mivel különböző jeleket bocsátanak ki magukból, amiket a drón a szenzoraival könnyedén lekövethet.

Az izraeli fejlesztésű Harpy rakétarendszer, Forrás: IAI

Ilyenek kooperatív célpontok még a repülőeszközök és felszíni hajók is. Ezeket a járműveket a kibocsátott elektromágneses jelek miatt könnyű észlelni és kiszűrni a lehetséges katonai célpontokat. A Harpy is ezek a kibocsátott jelek alapján deríti fel és azonosítja az ellenséges radarokat. Mivel azonban a baráti járművek is ugyanúgy bocsájtanak ki ilyen jeleket, szokás azokat ellátni egy ún. barát-ellenség megkülönböztető (IFF) jeladóval. Az IFF jeladók aktív használata könnyen csökkentheti a hagyományos és autonóm fegyverrendszerek használatából adódó „baráti tűz” általi veszteségeket.

A célpontok zöme azonban nem-kooperatív célpont, ugyanis nem bocsájtanak ki könnyen észlelhető és a környezettől elkülöníthető jeleket. Ilyenek azok a hajók, radarok és repülőeszközök, amelyek kikapcsolják a radarjukat, tengeralattjárók, amelyek halk üzemmódban vannak vagy a szárazföldi járművek. A nem-kooperatív célpontok felderítéséhez szükségesek az aktív szenzorok, amelyek jeleket bocsátanak ki és azok visszaverődéséből következtetnek (radar, szonár). A vízi és légi célok felderítése nem-kooperatív célpontok esetében is relatíve könnyű, hiszen ezek az eszközök erőteljesen kitűnnek a háttérből.

A szárazföldi célpontok esetében a zavaros környezet miatt az észlelés sokkal nehezebb. Erre szolgálnak azok a kezdetleges eszközök, amelyeket szintetikus apertúrájú rádiólokátornak (SAR) neveznek. Jellemzően úgy történik ennek a használata, hogy egy légijármű átrepül egy terület felett, elárasztva az radarjelekkel és a visszaverődött jelekből egy fekete-fehér szemcsés képet alkot. Az ember ezeken a képeken nehezen ismeri fel a katonai célpontokat, az MI algoritmusok azonban megfelelő mennyiségű „betanult” kép után meglehetősen nagy pontossággal képes erre. Az ún. neurális hálózatok a mélytanulás módszerével nagy mennyiségű kép vizsgálata után képesek könnyedén és gyorsan felismerni bármilyen alakzatot. Mivel azonban ezek a rendszerek továbbra sem tudnak különbséget tenni civil és katonai célpont, barát és ellenség között, valamint nagyon könnyen és ember által észlelhetetlen módon is összezavarhatók az öntudat és kontextus komplex értelmezésének hiányában, jelenleg még nagyon megbízhatatlanok. Főleg az emberekre igaz ez, hiszen még egy tapasztalt katona számára is rendkívüli nehézséget jelent az ellenséges kombatáns kiszűrése az emberek közül, nem beszélve azokat a helyzeteket, amikor az nem visel egyenruhát és próbál beolvadni a civilek közé.

Egy rosszul működő autonóm fegyverrendszer nagyon könnyen okozhat hatalmas járulékos veszteségeket, anélkül, hogy képesek lennének az leállítani a fizikai megsemmisítéstől eltekintve. Az általános szakmai közvélekedés pedig pontosan emiatt akarja megőrizni az embert a „fegyver mögött” és megakadályozni a teljesen autonóm fegyverrendszerek alkalmazását.

Erre példa az 1988-as USS Vincennes incidens, amely az irak-iráni háború egyik legforróbb időszakában történt a Perzsa-öbölben. Az Egyesült Államok Haditengerészete többször tűzharcba keveredett az iráni féllel, mert az olajtankereket támadott. Az egyik ilyen eset során a USS Vincennes több iráni hajóval folytatott tűzharc közben két repülőgép felszállását észlelte a közeli Bandar Abbas kettős civil-katonai felhasználású repülőtérről. Az egyik az Iráni Légierő egy F-14-es vadászbombázója a másik pedig az Iran Air Flight 655-ös járata volt. A 655-ös járat hiába repült kereskedelmi azonosítóval és IFF-el, a USS Vincennes legénysége összekeverte az F-14-es radarjelével és a hajó parancsnoka engedélyt adott a tüzelésre. A 655-ös járatot lelőtték és 290 ember halt meg rajta. Pedig a hajó a kor legfejlettebb önvédelmi rendszerével az Aegis rakétavédelmi rendszerrel volt felszerelve és minden jól működött. A legénység azonban túl volt árasztva információval  a fegyveres harc alatt és tévesen ítélte meg a helyzetet.

Az Aegis rendszer a gyakorlatban, Forrás: DefenseNews.com

[Az Aegis egy főleg hajókra telepített ballisztikus rakétavédelmi rendszer, amely a hajó védelmének „agyaként” szolgál. Összegyűjti a hajó szenzorjainak adatait és összehangolja a védelmet. Rugalmasan konfigurálható, mivel a rendszer autonómiáját a kézi működtetésről egyészen felügyelt autonóm működésig lehet változtatni. Az Aegist egy 10-12 fős legénység irányítja a kapitánnyal együtt, aki bármikor mechanikusan, a nyakában lógó kulccsal aktiválhatja vagy leállíthatja a rendszer működését. Ezáltal egy sokoldalú, rugalmas és megbízható rendszer.]

A USS Vincennes esete példázza, hogy korszerű technológia birtokában, az autonóm rendszer tökéletes működése mellett, akaratlanul is okozhat tragédiát egy modern haderő. A megfelelő helyzetértékelés képessége elengedhetetlen egy modern, komplex háborús környezetben, ahol egyszerre jelenhetnek meg civil, félkatonai és katonai elemek is. Még a kooperatív célpontok elleni küzdelem is okozhat problémákat, ha nem megfelelően kiképzett vagy túlterhelt a legénység. Sokan érvelnek amellett, hogy ha még egy kiképzett legénység is komoly hibákat képes elkövetni, mert rosszul értékeli a környezetét, akkor egy robot ennél még egy nagyságrenddel rosszabbul teljesítene. Ebben pedig van igazság, hiszen a mai MI nem képes a szenzorjai által gyűjtött adatok alapján egy átfogó képet alkotni a csatatérről. Nem tudja megkülönböztetni az aktív kombattánst a sebesülttől, vagy a hadifogolytól, civilektől. A komplex és ember számára számos esetben visszakövethetetlen és érthetetlen döntési mechanizmus pedig könnyen megzavarható. Ilyen robotok kezébe fegyvert adni felelőtlenség lenne. Többek között azért is, hiszen ha egy teljesen autonóm fegyver hibázik és emberek halnak meg, ki volna a felelős? A parancsnok, aki aktiválta a fegyvert? Az állam, amelyik hadrendbe állította? A gyártó? A robot?

A felelősség és számon kérhetőség talán az egyik legkomolyabb kérdés az autonóm fegyverrendszerek kapcsán és egyáltalán nem egyértelmű a válasz. A felelős megtalálásának nehézsége rosszabb esetben motiváló hatással is lehet, ha a cél a minél nagyobb civil áldozatok. Jobb esetben is a felelős hiánya bizalmatlanságot kelt a rendszerek iránt. Ha pedig egy parancsnok nem bízik a fegyverében habozni fog, akkor is, amikor indokolt és biztonságos lenne a használata. A habozás pedig a baráti oldalon kerülhet emberéletekbe egy intenzív háborús környezetben. Az autonóm fegyverrendszerekbe vetett bizalmat csak a szükséges és valós emberi irányítás megtartásával lehet elérni. A katonák is kizárólag akkor tudnának bízni egy ilyen eszközben, ha tudják, mire számíthatnak. Tudják, hogy a robot nem fog a következő pillanatban ártatlan civilek vagy baráti csapatok ellen fordulni. Ha valami balul sülne el, a kezükben a kulcs a leállításra. Jól használva a gépek gyors adatfeldolgozása és hatékonysága az ember komplex értékelési képességével karöltve képesek lennének csökkenteni is a civil és katonai veszteségeket egyaránt. A robot soha nem fárad el, nem hat rá a harci stressz, nem szeszélyes érzelmileg és bosszúvágya sincsen. Továbbá bizonyos szűk feladatkörökre jóval hatékonyabbak, mint mi, emberek. Az Aegis rendszer harminc éves fejlesztése pedig bebizonyította, hogy az ember-gép páros egyszerre hatékony és biztonságos működést tesz lehetővé. Az Aegis-közösség a USS Vincennes incidens óta se szenvedett el balesetet, annak ellenére, hogy folyamatosan használatban van aktív háborús zónákban is. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az incidens után az Egyesült Államok Haditengerészete évekig vizsgálta az esetet. A tanulságok alapján rugalmasabbá, kezelhetőbbé, és ami a legfontosabb előre tesztelhetővé tették a rendszert. A legénységet pedig alaposabb kiképzésben részesítették. Azóta a fegyverrendszer a kihajózás előtt beprogramozzák, letesztelik és begyakorolják a használatát minden eshetőségre. A rendszer alapos ismerete által a legénység magabiztosan képes használni azt.

A fentebb leírt technikai problémák miatt az autonóm  fegyverrendszerek szárazföldi célpontok, de leginkább emberek elleni bevetése megbízhatatlanságuk miatt nem javaslott egyelőre. Az autonóm fegyverrendszereket morális és hatékonysági okok miatt inkább a légi és tengeri illetve kooperatív célpontok ellen használhatók kielégítő megbízhatósággal. Ennek oka, hogy a szárazföldi harcok során sokkal nehezebb a kommunikáció, a célfelismerés és egy incidens esetén a közbelépés lehetősége is kisebb. Arányaiban sokkal nagyobb civil veszteségeket okozhatnak, mind a jól és mind a rosszul működő fegyverek, ha szárazföldi célpontok ellen kerülnek bevetésre. Ezzel szemben a légi és tengeri haderőnemekbe tartozó alegységek sokkal szigorúbb biztonsági előírásokkal rendelkeznek, könnyebb felkutatni és azonosítani ellenséges célpontokat, valamint kevesebb civil kerül veszélybe a fegyverhasználat közben. Ameddig nem fejlődik kielégítő módon a MI-t használó rendszerek helyzetértékelési képessége (másnéven öntudata) addig az ember bevonása a fegyverhasználatba mindenképpen szükséges.

A hatékonyság talán leginkább a pszichológiai hadviselés területén nőhet látványosan a következő években. A robotok és általában az új technológiai vívmányok kitűnő eszközök az ellenfél elrettentésére. Az új eszközök megjelenése a harcmezőn, mindig meglepi az ellenséget és magára vonja a figyelmét, amit könnyen ki lehet használni a fegyveres harc során. Illetve a drónok megjelenése a harcmező felett azok hosszú levegőben töltött ideje miatt akár folyamatos megfigyelés is végrehajtható. Az iraki felkelő elleni műveletek során sokszor bebizonyosodott, hogy a felkelők kezdetben állandó rettegésben éltek a folyamatos megfigyelés rémképével, ami egy plusz nyomás az egyébként is stresszes csatatéren. Emellett a robotok puszta megjelenése is demoralizáló lehet az ellenfél számára több szempontból is. Először is a tudat, hogy hiába pusztítják el a gépet az azt irányító ember továbbra is él, és ez a veszteségek illetve erőfeszítések hasztalanságának érzését eredményezheti az ellenfélben. Másodsorban pedig a robotok tervezésénél olyan audiovizuális megoldásokkal lehet élni, amelyek félelmet keltenek az ellenfélben. Ezek a hatások azonban a konfliktus hosszát tekintve rövidtávúak, hiszen, amint az ellenfél kiismeri az új eszközöket a hatás drasztikusan csökken. Sőt idővel akár ellentétes hatást is elérhetnek. A túlzott hagyatkozás az automatizált erőkre könnyen vezethet könnyelműségre és elkényelmesedéshez. Továbbá az ellenfél oldalán a félelemkeltés mellett növelheti a harci szellemet, hiszen a robotok alkalmazása gyengeség és gyávaság üzenetét is küldheti akaratlanul. A drónok megjelenése sokszor jobban elidegenítette a helyi lakosságot a nyugati erőktől, hiszen például a pastu törzsekben a személyes bátorság elsődleges fontosságú. Egy olyan ellenféllel szemben pedig, amely szintén robotokat használ, a félelemkeltés egyébként sem hatékony. Továbbra is helytálló az állítás, miszerint győzelmet aratni csak úgy lehet, ha katonák vonulnak be az ellenség területére és személyesen veszik át az irányítást.

Forrás: AFP/Getty Images

A lakosságra gyakorolt hatás sem lehet utolsó szempont. A háború ugyan nem egy népszerűségi verseny, de a végcél eléréséhez nem szabad figyelmen kívül hagyni sem a hazai sem a nemzetközi közvéleményt. A hazai közvélemény és a szövetségesek támogatásának elveszítése, a média figyelmének felkeltése valamint az ellenfél lakosságának teljes elidegenítése negatív hatással lehet a háborús erőfeszítésekre. Könnyen a szélsőségek és a terrorizmus irányába tolhatja el az embereket az elkeseredettség, félelem és a düh.

A háborút pedig végülis emberek vívják, emberek ellen, így a túlzott robotizáció könnyen „embertelenné” teheti azt, szó szerint és képletesen is.

Írta: Berkes Rudolf

Felhasznált irodalom:

SCHARRE, Paul:  Army of None: Autonomous Weapons and the Future of War, W.W. Norton & Company, 2018.

P.W. SINGER: Wired for War: The Robotics Revolution and Conflict in the 21st Century, The Penguin Press, New York, 2009

CRS: Lethal Autonomous Weapon Systems: Issue for Congress, Congressional Research Service, Washington D.C., 2016.

BRUNDAGE Miles: The Malicious Use of Artificial Intelligence: Forecasting, Prevention, and Mitigation, Future of Life Institute, 2018

 

Miközben a Bakony környéke a Magyar Honvédség és a U.S. Army helikoptereitől hangos, a Mátrában is gyakorolt egy honvédségi helikopter. A sportrepülő körökben jól ismert Gyöngyös melletti pipishegyi repülőtér az őszi kutató-mentő gyakorlatok révén azok előtt is ismertté vált, akik inkább a katonai repülés iránt érdeklődnek. Kedden itt gyakorolt leszállásokat a 86. Szolnok Helikopter Bázis egyik H145M könnyű helikoptere.

* * *

Fotó: Colin Penny

 

Fiatal nők hamis közösségimédia-oldalai révén gyűjtött információt az izraeli katonáktól a Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász terrorszervezet – jelentette a Jediót Ahronót című izraeli újság honlapja, a ynet.

Az izraeli hadsereg és a belbiztonsági szolgálat kiber kémelhárítással foglalkozó egységei a hétvégén kibertámadást intéztek a Hamász szerverei ellen, melyeken a több száz izraeli katonától gyűjtött információt tárolták, és megsemmisítették az ott talált adatokat. A Hamász számítógépes hírszerzői előzőleg fiatal nők fényképei segítségével megalkotott fiktív személyek révén üzeneteket intéztek izraeli katonákhoz, flörtölni kezdtek velük, majd megkérték őket, hogy töltsenek le egy alkalmazást, amelynek segítségével birtokába jutottak a katonák telefonjain tárolt információnak.

A katonák a letöltés után hibaüzenetet kaptak, de attól kezdve a háttérben tovább dolgozhattak a Hamász számítógépei, követték a helyváltoztatásaikat, elolvashatták üzeneteiket, használták a telefonok mikrofonját és kameráját. A Hamász saját fejlesztésű kémvírusa ugyanis a csábító üzenetek után a telefonra telepítette magát, majd folyamatosan továbbította a sok tucat katona okostelefonjáról gyűjtött adatokat az iszlamista szervezetnek.

Az izraeli hadsereg közleménye szerint felfedezték a kémkedés ezen legújabb módját, még mielőtt a Hamász jelentős, értékes információhoz jutott volna ezzel a módszerrel. A hadsereg szóvivője szerint az elmúlt években a Hamász már harmadszor kísérelte meg az izraeli katonák telefonjának feltörését, és ez volt az eddigi legkifinomultabb technológia.

“Látjuk, hogy egyre jobban megtanulják és fokozzák ezt a módszert” – nyilatkozta Jonatán Konrikus szóvivő. A katonákat megkísértő beszélgetőpartnerek hibás héber nyelvhasználatuk magyarázatára új bevándorlóknak, látás- vagy halláskárosultaknak hazudták magukat. A kapcsolat létrehozása után a “nők” linkeket küldtek, amelyekről azt mondták, hogy lehetővé teszik számukra a fényképek cseréjét, de a katonák valójában rosszindulatú programokat töltöttek le ezeken a linkeken – olyan programokat, amelyek megtámadták az okostelefonjaikat vagy számítógépes eszközeiket.

Kedden Hajmáskéren megkezdte ajtólövészeti (Door Gunner) feladatait (Gunnery Table) az Atlanti Határozottság (Eltökéltség?) Hadművelet (OAR) keretében Európába átdobott amerikai rotációs erők forgószárnyas komponensét aktuálisan adó 3. Helikopterdandár (3CAB) állománya Chinook és Black Hawk típusaival. A Hawk Strike 20 légiroham (Air Assault) gyakorlat tűztámogatásáról (itt értsd: LZ megtisztítás, szállítók oltalmazása, kitett erők közvetlen támogatása) gondoskodni hivatott MH 86. SZHB harci helikopteresei eközben a körös-hegyi lőtérrészen dolgoztak Mi-24-eseikkel. S persze ne feledkezzünk meg az ilyen összetett ténykedés biztonságos és hatékony végrehajtásához nélkülözhetetlen előretolt repülésirányítók (JTAC) és a lőtérbiztosítók munkájáról sem.

 

Az ajtólövészek kiképzését/gyakoroltatását célzó lőkört úgy célszerű felépíteni, hogy a szállító helikopterek önvédelmét ellátó ajtólövészek (esetleg a nehéz technika rámpáján helyet foglaló lövészek) mindkét oldalon lehetőséget kapjanak. (Ezt persze a lőtér lehetőségei is behatárolják - a "0"-ponton szerencsére kevésbé). A hosszú expozíciós felvételen (248s, lásd a csillagok bemozdulását) egy Chinook hozzávetőlegesen teljes, az óra járásával ellentétes irányú lőköre során leírt pályáját láthatjuk, először a bal, majd a jobb ajtólövészek sorozatai fényjelzős lövedékeinek nyomával. 

Ez már egy géppárfeladat Chinookkal (lead) és Black Hawkkal (trail), még nappal. A helikopterek most vannak a fő lőirányra merőleges "alapvonalon" (a lőkör elején), hogy a baloldali :-) lövészek ~a fő lőirányba tüzelhessenek. Az amerikai szárazföldi erők helikoptereinek ajtólövész fegyvere többnyire az 7,62 milliméteres M240 (FN MAG).

 

Más feladat, más súlycsoport. A szomszédban a magyar Mi-24-esek dolgoznak 30 millimétereseikkel. A gyakorlat előrehaladtával, a komplexitás fokozásával rövidesen megteremtődik az összhang, a harci helikopterek tűztámogatásának és a szállítók önvédelmi tüzének (és persze a szállított katonák kirakásának) egy mozzanatsorba integrálása.  

Zord

A Boko Haram kifejezés jelentése hausza nyelven “A Nyugatiasodás Szentségtörés”, vagy “A Nyugati Oktatás Tiltott”. Az iszlamista csoportra úgy is hivatkoznak, mint “Akik a Próféta tanításait és a Jihadot támogatják”. A dzsihadista csoport nigériai központú, azonban megjelenik Csádban, Nigerben és Kameronban is. Nigérián belül leginkább az északi területeken, Yobe, Kan, Bauchi, Borno és Kaduna régiókban tevékenykednek. Nigéria történelme során számos vallási konfliktus színterévé vált, hiszen ilyen szempontból nem egységes a lakossága: annak megközelítőleg 50%-a iszlám, akiknek nagy részük szunni, 48%-a keresztény, nagyrészt protestáns, 2%-a pedig az ősi nigériai vallást követi. A Boko Haram politikai szerepet nem vállal, az iszlám fundamentalista irányzata, melyet képviselnek ugyanis ezt tiltja mindaddig, amíg az adott állam jogrendszere nem a Koránban összefoglalt Sharia törrvénykezésen alapul. A Boko Haram legfőbb célja a Sharia törvények bevezetése a lehető legnagyobb területen, elsősorban Nigéria déli részén, ahol a legnagyobb arányban élnek keresztények. Más törvénykönyvekkel szemben ez nem csak a közéletet, hanem az emberek privát ügyeit is hitéletét is szigorúan meghatározza. A testi fenyítés és a halálbüntetés alkalmazását részesíti előnyben a bebörtönzéssel szemben, a nőkkel szemben pedig kivételesen restriktív és diszkriminatív jellegű.

A Boko Haram és az ISWA jelenléte Észak-Nigériában. Forrás:

A Boko Haram feltehetően 2002-ben alakult meg az észak-nigériai Maiduguriban, ahol a brit kolonizáció során a muszlim Bornu Birodalom állt, és ahol a történelem során végig véres harcok folytak a vallási ellentétek miatt a helyi a keresztények és muszlimok között. Kezdetben a csoportot Nigériai Talibánnak is nevezték a hitvallásukon alapuló hasonlóságaik miatt. 17 év alatt a terrorcsoport egy kiterjedt informátorokból és szimpatizánsokból álló hálózatot épített ki a lakosok között országszerte, gerilla harcmodort alkalmazva pedig számtalan brutális merényletet, civilek elleni támadást és emberrablást követett el. Ezek közé tartozott a világsajtót felkavaró 2014. áprilisi tömeges emberrablás, melynek 276 diáklány esett áldozatul, a ’Bring Back Our Girls’ kampány, mely az USA-ban volt rendkívül felkapott, és a nemzetközi nyomás hatására a szervezet ezeknek a lányoknak egy részét elengedte, azonban 195 a mai napig fogságban van. Ezt követően tevékenységüket ugyanúgy folytatták, a világsajtó azonban hamar elfelejtette az ügyet. Az egyik sűrűn használt módszerük, hogy az elrabolt nőkre és lányokra bombákat rögzítenek, majd ráveszik őket, hogy öngyilkos merényletet hajtsanak végre.

A Sharia törvénykezést alkalmazó államok Nigériában. Forrás: constitutionnet.org

Egy IEP által kiadott kutatás szerint 2014-ben a Boko Haram és az ISIS volt felelős az összes, csoportok által okozott halálok 51%-ért, ezen belül pedig a Boko Haram túlszárnyalta az ISIS-t. Egészen 2014-ig a világ legveszélyesebb terrorszervezetének számított, ez év után viszont hatalmát, befolyását tekintve hanyatlásnak indult.

Ennek oka elsősorban az a tény, hogy 2015-ben a csoport vezetője, Abubakar Shekau hűséget esküdött az Iszlám Államnak. Ezzel egy olyan folyamat indult el, amely a Boko Haram fragmentálódását és gyengülését okozta, 2016-ban ugyanis az Iszlám Állam bejelentette, hogy az addigi vezetőt lecserélve, Habib Yusuf élén az eredeti csoportból megalakul a Nyugat-afrikai Iszlám Állam (ISWA). Abubakar Shekau azonban nem fogadta el a döntést, a terrorcsoport egy részét maga mellé állította, ezzel a szervezet két részre szakadt: az ISWA-ra és a meggyengült Boko Haramra.

2015-ben a nigériai kormány egyik fő céljaként tűzte ki a Boko Haram megállítását, annak gyengülését pedig sikernek könyvelte el, annak ellenére, hogy ezt a szervezeten belüli konfliktus eredményezte. A kormány számára a két csoport közötti különbség nem lényeges, ugyanolyan ellenfélként tekintenek az ISWA-ra, mint elődjére és ugyanolyan módszerekkel veszik fel velük a harcot. A nigériai légierő gyakran hajt végre bombázásokat az elfoglalt területeken, harcukat pedig amerikai, francia és brit csapatok segítik.

A két csoport tevékenysége és támadásai leginkább Északkelet-Nigériát, Csád, Kameron és Niger határvidékét, valamint a Csád-tó környékét érintik. Az alapvető különbség azonban, hogy amíg a Boko Haram merényletei elsősorban civileket érintenek, addig az ISWA általában katonai célpontokat választ ki, a helyi lakosok körében pedig igyekszik egy pozitív képet kialakítani annak érdekében, hogy maga mellé állítsa a lakosságot: kutakat ásnak, segítik a helyi mezőgazdaságot és a pásztoroknak, kereskedőknek biztosítják a veszélytelen áthaladást az általuk elfoglalt területen. Emellett védelmet is biztosítanak a lakosságnak a Boko Haram ellen, amire a nigériai hatóságok sokszor képtelenek. Ezzel a stratégiával az ISWA szigorú, a fundamentalista iszlámon alapuló szabályokat kényszeríthet a lakosságra, valamint adókat is kivethet, cserébe pedig stabilitást és támogatást nyújt a helyieknek mindaddig, amíg betartják a szabályaikat. Az ok, amiért ilyen zavartalanul beleszólhatnak a lakosok életébe az, hogy a környező államok az említett Csád-tó területéről a folyamatos, véres konfliktusok miatt szinte teljesen levették a kezüket. Ez lehetőséget nyújt az ISWA számára a további terjeszkedésre, így ma már sokkal nagyobb befolyással rendelkezik a térségben, mint a Boko Haram. Ezt a fölényt katonáik száma is erősíti, amely 3000-5000 főre tehető, ez kétszer annyi, mint a Boko Haram katonáinak megbecsült száma (akik gyermekkatonákat is alkalmaznak), emellett folyamatosan nő, mivel a lakosok bevonása a csoportba egyre hatásosabb. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Nyugat-afrikai Iszlám Állam ezek mellett egy véres merényleteket és tömeges emberrablásokat is végrehajtó terrorcsoport. Ugyan céljuk, hogy a civilekben bizalmat keltsenek, de akik ellenszegülnek velük, azokat keményen megbüntetik. 2018 februárjában több mint 100 iskoláslányt raboltak el, akiket erőszakkal próbáltak muszlim hitre téríteni. Egy hónappal később elengedték a lányokat és azoknak, akik muszlim hitűek voltak, bocsánatot kértek szüleiktől, mondván, azt hitték a lányuk keresztény. Majd kijelentették, hogy ha a lányokat még egyszer az iskolában látják, soha többé nem fognak hazatérni. Ebben a kijelentésben megfogalmazódik a nyugati típusú oktatás elvetése, és az a meggyőződés is, hogy a fundamentalista iszlám szerint a lányok számára tilos részt venni bármiféle oktatásban.

A külvilág számára a két szervezet közötti kapcsolat éveken keresztül rendkívül homályos volt, a kettőt sokszor egy csoportként kezelték, megkülönböztetésük a mai napig nem egyszerű. Ez pedig rendkívül káros, hiszen egyes ISWA által végrehajtott merényletek után a Boko Haramot állították be felelősnek. Így egészen 2018-ig kellett várni, mire az USA különálló terrorszervezetté nyilvánította.

A Boko Haram (és az ISWA) úgy tűnik, eléri kitűzött célját: 2007 óta 5 millióval nőtt a gyerekek száma, akik nem részesülnek általános iskolai oktatásban, vagyis ma megközelítőleg 13,2 millió nigériai gyermek iskolázatlan. Emellett Nigéria lakossága folyamatos félelemben él, a halálesetek és merényletek pedig –ha kisebb arányokban is,- a mai napig folytatódnak.

Szerző: Ustea Dóra

A NATO-tagországok védelmi miniszterei a kétnapos brüsszeli tanácskozásukon egyebek mellett megvitatják az Oroszország által nemrégiben telepített rakétarendszer okozta biztonsági kihívásokra adható válaszokat – közölte Jens Stoltenberg NATO-főtitkár.

Sajtótájékoztatóján a főtitkár arra emlékeztetett, hogy a könnyen mozgatható és elrejthető, SSC-8 jelű (Novator 9M729) orosz rakétarendszer kifejlesztése és telepítése a közepes és rövid hatótávolságú, szárazföldi indítású nukleáris eszközökről szóló nemzetközi szerződés (INF) megszűnéséhez vezetett. Aláhúzta: a NATO-szövetségesek egységes álláspontot képviselnek abban a tekintetben, hogy Oroszország megsértette a szerződést.

“Egy olyan szerződés, amelyet csak az egyik oldal tart tiszteletben, nem képes védelmet biztosítani” – fogalmazott.

Azt mondta, hogy a rakétarendszer azáltal, hogy európai célpontokat is képes elérni, súlyosan veszélyezteti a szövetség biztonságát. Hozzátette ugyanakkor: noha a fenyegetettség növekszik, a NATO-tagországok továbbra is azon a véleményen vannak, hogy meg kell erősíteni a fegyverek ellenőrzése és leszerelése iránti nemzetközi elkötelezettséget.

Stoltenberg kijelentette: a tartósnak bizonyult erőszak és instabilitás sok szenvedést okoz a Közel-Kelet térségében, ez hozzájárul a menekültválság kiszélesedéséhez, valamint a terrorizmus okozta fenyegetést is táplálja.

Tájékoztatása szerint a szakminiszterek megbeszélést folytatnak majd arról, hogy mit tehet a szövetség a régió biztonságának és stabilitásának megteremtése érdekében. Áttekintik az Afganisztánnak nyújtott támogatást, valamint a NATO iraki missziójának jövőjét. A két érintett országban szolgálatot teljesítő missziók a helyi fegyveres erőknek nyújtott kiképzési és tanácsadási feladatok révén azt biztosítják, hogy sem a helyi terrorszervezetek, sem pedig az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ne tudjon visszatérni és megerősödni a területen.

A miniszterek megvitatják azt is, hogy a NATO miként tudna még többet tenni Irak és a térség biztonsága érdekében. A főtitkár világossá tette, a NATO csak akkor marad Irakban, ha a helyi kormány is azt akarja.

Újságírói kérdésre válaszolva Stoltenberg aggodalomra okot adónak nevezte a szíriai Idlíb tartományban kialakult helyzetet. Kijelentette: a NATO elítéli a válogatás nélküli, gyakran a polgári lakosságot is fenyegető támadásokat. A szövetség arra szólítja fel a szíriai vezetést és Oroszországot, hogy állítsák le az offenzívát, tartsák tiszteletben a nemzetközi jogot, és támogassák az ENSZ által támogatatott békefolyamatot – közölte.

Stoltenberg végezetül elmondta azt is, hogy a védelmi miniszterek megbeszélést folytatnak a NATO és az Európai Unió közti együttműködésről, és a miniszteri találkozón első alkalommal vesz részt Josep Borrell, az Európai Unió (EU) új kül- és biztonságpolitikai főképviselője.

Ma még újdonság, rövidesen megszokott látvány lesz Ferihegyen a Korean Air Cargo hetente kétszer érkező Boeing B777F gépe, amely Szöul és Budapest között repül rakományával. Február 23-án vasárnap a pénteki járatnyitást követő második járat érkezését kaptam lencsevégre a spotter dombról és a Cargo Citynél.

A KE543-as járat a menetrendhez képest mindössze néhány perces eltéréssel érkezett Ázsia túlsó feléről.

A Korean Air Cargo tizenegy B747-es mellett tizenkét B777F gépet üzemeltet. A vasárnapi járatot egy három és fél éves gép teljesítette.

Az orrfutó még a levegőben, de már nyílnak a spoilerek és a sugárfék.

A 31R pályára érkezett gép visszagurulása annyi időt vett igénybe, hogy volt időm a spotter dombtól átgyalogolni a Cargo Cityhez. A gép előtt már ott a vontató, amely az állóhelyre vontatja a 777-est.

A Korean Air logóján a jin és jang nemzeti színű szimbólumát a forgó légcsavart jelképező fehér sáv választja szét. Májustól októberig hetente háromszor A330-ason is láthatjuk majd ezeket a színeket.

Dél-koreai széles törzsű a Cargo City előterén.

A pályán egy Alitalia A320-as fékez.

A B777-200LR változaton alapuló F (Freighter) ablaktalan törzsének bal hátsó részére nagyméretű teherajtó került.

Az alsó tehertér hátsó részének nyitott ajtajánál már ott áll a rakodó, a fenti nagy ajtóhoz egy másik közelít.

A 777-es után következzen egy 787-es. A LOT Dreamlinere oda indul, ahonnan a kék teherszállító érkezett – Szöulba.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A gyakorlatok volumenétől/kockázataitól függően eltérő szintű egészségügyi biztosítás indokolt. A napokban a Bakonyban kezdődő amerikai-magyar légiroham gyakorlat már abba a kategóriába tartozik, melyen szükség lehet (reméljük nem lesz!) arra, hogy sérülteket gyorsan a Honvédkórházba juttassanak helikopterrel. Akárcsak a tavalyi tüzérségi gyakorlat idején, a most résztvevő amerikai erők Medevac-helikopterei "bejátszották" a Budapest XIII. kerületében lévő Marinaparton lévő leszállóhelyet, mely az egészségügyi létesítmény megközelítésének módja számukra (egyelőre).

A leszállóhelyen megjelent két HH-60M a 3. Gyalogoshadosztály 3. Helikopterdandárának állományába tartozik. Az Atlanti Határozottság hadművelet (OAR) aktuális rotációjának ők alkotják a forgószárnyas komponensét (Aviation Rotation).  

Zord

Tony Abbott volt ausztrál miniszterelnök szerint a maláj kormány legfelsőbb szintjén régóta azt gyanítják, hogy az MH370-es járat pilótája szándékosan vezette a halálba utasait hat évvel ezelőtt.

A Malaysian Airlines MH370-es járata 2014. március 8-án éjjel eltűnt az Indiai-óceán fölött. A Boeing 777-es típusú gép Kuala Lumpurból Peking felé tartott, fedélzetén 227 utassal és 12 tagú személyzettel.

A szerencsétlenség idején Abbott volt az ausztrál kormány vezetője. Ausztrália koordinálta az eltűnt gép utáni kutatást, amely a legnagyobb volt a repülés történetében. Százhúsz ezer négyzetkilométernyi területet fésültek át az Indiai-óceán déli részén, és a költségek elérték a 200 millió ausztrál dollárt. A repülőgépből mindössze néhány kisebb roncsdarab került elő. A keresést végül 2017-ben felfüggesztették.

A Sky News brit hírcsatorna szerdán és csütörtökön műsorra tűzött dokumentumfilmjében Abbott azt mondta: magas rangú maláj tisztségviselők már a nyomozás elején azt gondolták, hogy Zaharie Ahmad Shah, a gép kapitánya szándékosan vezette halálba utasait.

“A maláj kormány legfelsőbb szintjein már egészen korán úgy gondolták, hogy a pilóta tömeg- és öngyilkosságot követett el” – hangsúlyozta a volt miniszterelnök a szóban forgó tisztségviselők megnevezése nélkül.

Azharuddin Abdul Rahman, a maláj polgári légi közlekedési hivatal akkori igazgatója bírálta Abbott szavait. Azharuddin szerint nincs elég bizonyíték ennek az elméletnek az alátámasztására, és a hasonló kijelentések csak feltépik a szerencsétlenség áldozatai hozzátartozóinak sebeit.

Egy malajziai vezetésű független vizsgálati jelentés 2018-ban azt írta, hogy a repülési útvonalat indulás után beavatkozva megváltoztatták. A beszámoló felvetette annak lehetőségét, hogy eltérítés történt. Ugyanakkor a nyomozók aláhúzták: mindaddig nem lehet megállapítani az eltűnés okát, amíg meg nem találják a gép roncsait és feketedobozait.

A maláj kormány egyelőre nem reagált Abbott kijelentéseire. Malajziában jelenleg Mahathir Mohamad a miniszterelnök, aki Najib Razakot váltotta a kormányfői tisztségben 2018-ban.

Shah családja tagadta, hogy a pilótának öngyilkos hajlamai lettek volna. Az említett 2018-as jelentés sem talált bizonyítékot arra, hogy a pilóták bármelyike szokatlanul viselkedett volna, vagy stresszes időszakon ment volna át. Ezenkívül a járat utasainak egyike sem vett részt pilótaképzésen.

Abbott kiemelte: nem hisz azoknak az összeesküvés-elméleteknek, amelyek a maláj kormányt teszik felelőssé a történtekért.

“Olvastam ezeket a történeteket, amelyek szerint a malájok állítólag azért nem akarták alaposabban megvizsgálni a tömeggyilkosság-öngyilkosság forgatókönyvet, mert szégyellték, hogy egyik pilótájuk ilyesmire vetemedhetett” – mutatott rá a volt miniszterelnök. “Semmi okom sincs arra, hogy ezt elhiggyem” – tette hozzá. Abbott úgy érzi, új vizsgálatra lenne szükség.

“Tegyük fel, hogy a pilóta tömeggyilkosságot és öngyilkosságot követett el, és ha ebből kiindulva kijelölhető az óceánnak egy olyan része, amelyet eddig még nem kutattunk át, hát menjünk, és fésüljük át” – mondta.

Megszűnik a Stars and Stripes című, tekintélyes amerikai katonai lap nyomtatott kiadása – jelentette be a Pentagon.

A tárca pénzhiányra hivatkozva jelentette be a döntést, miközben a pénzügyi igazgató bemutatta a 2021-es költségvetést. Ez a büdzsé a működésre fordított költségek 5.7 milliárd dolláros megtakarítását irányozza elő.

Elaine McCusker, a minisztérium pénzügyi igazgatója sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: “a mai modern korban már nem a nyomtatott újságok jelentik a legmegfelelőbb kommunikációs eszközt a számunkra”. Hozzáfűzte: a Stars and Stripes nem a minisztérium vagy az amerikai haderő vezetőinek álláspontjait közvetíti, nem ez a küldetése, hanem független publikáció, amely a haderőnél szolgálatot teljesítőknek készül, és a tárca csak anyagilag támogatja a megjelenését.

A lap megjelenését egyébként a Pentagon csak részben finanszírozza, a többi pénz előfizetésekből, felajánlásokból és reklámokból származik. A riporterek között katonák és civilek egyaránt vannak.

A Stars and Stripes (Csillagos-sávos lobogó) című lap valóban patinás: első számát 1861 novemberében, az amerikai polgárháború idején adták ki. Azóta is az amerikai haderő híreivel foglalkozik, a Pentagonban szerkesztik. Internetes kiadása naponta négyszer frissül, és naponta körülbelül egymillió érdeklődő kattint rá. Az Egyesült Államokon kívül olvassák Japánban, Dél-Koreában, Németországban és Olaszországban, lényegében minden olyan országban, ahol amerikai katonai támaszpontok vannak.

Fegyelmezett feladatellátást kért a debreceni főtéren felsorakozó mintegy négyszáz katonától az 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka a Magyar Honvédség KFOR kontingense 22. váltásának kibocsátó ünnepségén.

“Nem búcsúzunk, csak elköszönünk (…), várjuk vissza önöket szeptemberben” – mondta Szloszjár Balázs a Koszovóba készülő katonák előtt. A dandártábornok emlékeztetett arra, hogy húsz évvel ezelőtt ugyanerről a helyről indultak először a KFOR misszióba a katonák, akikre most sem vár könnyű feladat a családjuktól távol, de az elmúlt négy hónapban valamennyien megfelelően felkészültek a külföldi szolgálatra.

Szloszjár a béketámogató feladatokat ellátó katonáknak azt a “feladatot szabta”, hogy “magyar katonához, az 5. Bocskai dandár katonájához méltóan, fegyelmezetten hajtsák végre a feladatokat, bizonyítsák be, hogy a magyar katona még mindig a legjobb a világon”. Kérte tőlük azt is, hogy a külszolgálatban “figyeljenek oda egymásra, segítsék egymás munkáját”.

Az MH KFOR kontingens 22. váltásának gerincét az 5. Bocskai István lövészdandár 39. lövészzászlóaljának katonái adják. A dandár katonái 1999 óta a világ számos térségében teljesítenek missziós szolgálatot.

A KFOR a NATO parancsnoksága alatt álló nemzetközi békefenntartó erő, amelyben 2000 óta vesznek részt a Bocskai dandár katonái. A 22. váltás márciusban veszi át a feladatokat Koszovóban, és hat hónapig teljesítenek szolgálatot a műveleti területen.

A napokban lehetőséget kaptam arra, hogy egy készülő cikkhez légifotókat készítsek a honvédség egyik H145M helikopteréről. A 86. Szolnok Helikopter Bázis körzetében végrehajtott félórás repülés során készült képekből egy mini albumot állítottam össze, a cikk a nyomtatott megjelenést követően kerül fel majd az Air Base blogra.

A repülés első perceiben a Mi-24-essel körberepültük a futópályával párhuzamos füves pálya felett függő könnyű helikoptert.

*

Kíséret jobbról és balról 

*

A szürke géppár másik helikoptere a fotósokat szállító 332-es Mi-24P volt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Oroszország több mint 120 irányítható rakétát szállított le Törökországnak egy Sz-400-as (Triumf) típusú légvédelmi rakétarendszer ezredkészletével együtt – közölte a TASZSZ orosz hírügynökség.

A meg nem nevezett informátor elmondta, hogy Törökország két Sz-400-as osztályt, több mint 120 rakétát, kisegítő berendezést, alkatrészt és szerszámot kapott. Az illetékes szerint az ügylet feltételei között nem szerepelt még részleges technológiaátadás sem a török félnek.

A TASZSZ forrása szerint a felek 2019 decemberének elején Ankarában írták meg az ezredkészlet átadási-átvételi jegyzőkönyvét. Ezzel életbe lépett a szerződésnek a rendszerek 20 hónapos orosz garanciaszervizéről szóló rendelkezése.

Hulusi Akar török védelmi miniszter bejelentette, hogy országa folytatja az orosz Sz-400-asok rendszerbe állítását. A folyamat a tárcavezető szerint április-májusban zárul le.

Moszkva és Ankara 2017 szeptemberében szerződött le Sz-400-asok vásárlásáról, 2,5 milliárd dollár értékben. Az első szállítmány 2019 júliusában légi úton érkezett meg Törökországba.

Az első négy LUH konfigurációjú H145M tavaly év végi érkezése, a hazai üzem s vele együtt a kiképzési repülések megkezdése után idén újabb epizódokkal folytatódik a könnyű helikopterek beszerzésének magyarországi története. 2020-ban a tervek szerint összesen 12 példány - köztük az öt kutató-mentő (SAR) illetve a felfegyverzettek (MP) közül három - érkezik meg Magyarországra. Közben zajlanak a németországi típus- és szaktanfolyamok a hajózó és a műszaki állomány számára, a hazai kiképzési repülések és infrastrukturális fejlesztések.

200218, 1323. A 02-es oldalszámú LUH Szajol fölött, a 332-es Mi-24P-ből fotózva. 

A felújított hangárból vontatják ki repülésre a 03-ast - a csúszótalpas helikopterek földi mozgatásának kellékei, így a TLD-16-os elektromos vontató, a vontatókeret (rúdnak, vagy villának nem nevezném...lásd lejjebb) és a vendégfutók segítségével. 

És akkor jöjjenek a csúszótalpas helikopter gurulóképessé tételének főbb mozzanatai és szereplői. A hidraulikus vendégfutóra emelés...

...a szolgálatkészen előállt LICO vontatókeret...

...illetve annak rögzítése a csúszótalpak mellső részéhez a gép megbillentésével (lásd a gép farkánál álló műszakit).

Rövid és lassú földi út a hosszú és gyors repülőút előtt :-) 

Az új gépek "indító- és fogadózónájaként" jelenleg a torony előtti placc szolgál, ahol stílszerűen a honvédség korábban jelentős számban rendszerben tartott könnyűhelikopter típusának, a Mi-2-esnek az egyik példánya is őrt áll.  

Zord 

Ratifikálta a NATO-csatlakozásról szóló egyezményt az észak-macedóniai parlament kedden, a protokoll azonban csak azt követően lép életbe, hogy a spanyol parlament is – várhatóan márciusban – megszavazza a becikkelyezést.

A Vesti.mk szkopjei hírportál beszámolója szerint a 120 tagú parlament mind a 114 jelen lévő tagja igennel szavazott az egyezmény ratifikációjára. A voksolás után felvonták a NATO zászlaját a parlament épülete előtt.

A 29 NATO-tagország közül csak Spanyolország nem szavazta meg még meg Észak-Macedónia felvételét az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe. Ha a madridi törvényhozás is támogatja Szkopje felvételét, akkor Észak-Macedónia lesz a NATO 30. tagállama.

Észak-Macedónia és a NATO egy évvel ezelőtt írta alá a csatlakozási jegyzőkönyvet, amely lehetővé teszi, hogy Észak-Macedónia a katonai szövetség 30. tagja legyen. Ennek előfeltétele a Görögországgal majdnem három évtizedig fennálló névvita rendezése volt, amelynek végére tavaly tett pontot a két ország. A megállapodás értelmében a korábban Macedóniának hívott országot már egy éve Észak-Macedóniának hívják.

Harminckét darab F-35-ös amerikai vadászgép beszerzéséről írtak alá szerződést pénteken a kelet-lengyelországi Deblinben, a 4,6 milliárd dollár értékű ügylet a lengyel hadsereg korszerűsítésének része.

A Mariusz Blaszczak lengyel nemzetvédelmi miniszter által jegyzett szerződést az Egyesült Államok amerikai nagykövete vette át. A gép bemutatásával összekapcsolt ceremónián jelen volt Andrzej Duda elnök és Mateusz Morawiecki kormányfő is.

BeszédébenDuda kiemelte az ügylet jelentőségét a lengyel és a közép-európai biztonság szempontjából. Rámutatott: ez az egyik legnagyobb beszerzés a lengyel hadsereg történetében.

Az F-35-ösök leendő szerepét a NATO keleti szárnyának védelmében hangsúlyozta felszólalásábanMorawiecki is.

A Lockheed Martin cég által gyártott csúcstechnológiájú, többfunkciós vadászbombázók eladását tavaly szeptemberben hagyta jóvá az amerikai kongresszus, 6,5 milliárd dollár értékű maximális lehetséges árban. A végleges ár ehhez képest 4,6 milliárd dollárra csökkent. Lengyelország a tárgyalások során lemondott az úgynevezett offset-előnyökről, amelyek révén – Varsó szerint túl magas áron – korszerű technológiákhoz is hozzájutott volna.

Lengyelország 2024-ben kapja meg az első négy gépet pilótaképzésre, amely az Egyesült Államokban esedékes. Lengyelországba az első 12-16 darabot 2026-ban, a többit pedig 2030-ig szállítják le.

Az Egyesült Államok eddig 490 ilyen gépet adott el külföldre, többek között Ausztrália, Belgium, Izrael, Japán, Norvégia és az Egyesült Királyság vásárolta őket.

Szankciós politika

Ukrajna

A Tanács újabb 5 embert vett fel az ukrajnai helyzethez köthető korlátozott személyek és szervezetek jegyzékébe. A korlátozó intézkedések alá eső személyek részt vettek a jogellenesen annektált Krími Autonóm Köztársaságban és az ukrajnai Szevasztopol városában 2019. szeptember 8-án tartott orosz helyhatósági választások megszervezésében. A jegyzékbe szereplő személyek aláásták Ukrajna szuverenitását és területi integritását, emiatt az EU területén belül található vagyoni eszközeik befagyasztásra kerültek, valamint a szankciók hatálya alá eső személyek, szervezetek részére uniós személy vagy szervezet nem bocsáthat vagyoni eszközöket. A jegyzékben szereplő természetes személyek száma 177-re növekedett a 44 szervezet mellett.

 

Venezuela

Juan Guaido, magát egy éve Venezuela elnökének kikiáltó ellenzéki politikus, európai körútján, Madridban sürgette az uniós szankciók kiszélesítését a venezuelai kormánnyal szemben. Hangsúlyozta az déli részén kitermelt arannyal szembeni korlátozó intézkedések fontosságát, melynek kitermelése a kormányzat egyik fő jövedelemforrása, valamint óriási károkat okoz a helyi lakosságnak és a környezetnek egyaránt.

(forrás: Arkansas Democrat Gazette)

Szomszédságpolitika

Líbia

A líbiai szituáció eszkalálódása kapcsán az Európai Unió is kifejezte aggodalmát. Josep Borrell, az EU külügyi- és biztonságpolitikai képviselője kifejezte az eset kapcsán aggodalmát a tekintetben is, hogy Tripoli körül is eszkalálódhat  az erőszakos összecsapások sorozata. Illetve, kifejtette az EU elköteleződését a líbiai helyzet békés politikai megoldás kidolgozása mellett. Emellett, felszólította a feleket, hogy az ENSZ égisze alatti politikai folyamatokba kapcsolódjanak be.  A Líbiában dúló konfliktus eszkalációja kapcsán, január 8-án a Európai Tanács elnöke, Charles Michel és Josep Borell Fajez esz-Szarrádzs-dzsal találkoztak Brüsszelben, ahol a líbiai konfliktus eszkalálódásáról esett szó elsősorban. Továbbá, január 19-én Berlinben konferenciát tartottak a legbefolyásosabb régiós és nemzetközi szereplők részvételével a líbiai helyzet rendezésével kapcsolatban. Az esemény nagy sikernek könyvelhető el, hiszen 55 pontban megegyeztek, többek között abban, hogy a felek a továbbiakban tartózkodni fognak a katonai támogatástól, illetve minden olyan félmegoldástól, amely a fegyverszünetet veszélyeztetné.

Izrael

Az izraeli telepes mozgalom kapcsán, január 5-én és 6-án ismét újabb incidens történt: az izraeli hatóságok közel 2000 lakóegység felépítését engedélyezték. Ezzel kapcsolatban, az EU kifejezte álláspontját, miszerint Izrael Állam tevékenysége a nemzetközi jogi normákba ütközik és hátráltatja a két-állami megoldás elérését. Az Unió emellett felszólította Izraelt, hogy fejezze be ezen tevékenységét és továbbra sem fogadják el az 1967-es határok bárminemű megváltoztatását.

 

Fehéroroszország

Január 8-án az EU és Fehéroroszország vízumkönnyítési megállapodást és visszafogadási megállapodást írt alá. A vízumkönnyítési megállapodás megkönnyíti a belorusz állampolgárok számára a rövid távú vízumok megszerzését az Európai Unióba történő látogatáshoz.

 

Irán

Január 11-én az EU nyilatkozatot adott ki az Ukrainian Airlines PS752 járatának az iráni főváros, Teherán közelében, 2020. január 8-án történt balesetét követően.  A nyilatkozat szerint az EU elítéli a tragédiát, valamint részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak. Emellett felszólították az iráni vezetést, hogy minden tekintetben működjön együtt az átfogó vizsgálatok során.

 

Ukrajna

Január 28-án az EU és Ukrajna Brüsszelben megrendezésre került a Társulási Tanács hatodik ülése. Az ülés során az ukrán küldöttséget Oleksiy Honcharuk miniszterelnök, az EU küldöttséget pedig Josep Borrell az EU kül és biztonságpolitikai főképviselője vezette. A Társulási Tanács újfent megerősítette a felek folyamatos elkötelezettségét Ukrajna politikai társulásának és gazdasági integrációjának az EU-val történő megerősítése mellett, a társulási megállapodás, annak szabadkereskedelmi övezete, valamint a benne foglalt közös értékek alapján.

(forrás: EU Neighbours East)

Örményország

Február 3-án az Európai Tanács elnöke, Charles Michel és Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan telefonon keresztül folytatott megbeszélést.  A felek megvitatták az EU és Örményország közötti kapcsolatokat, valamint ígéretet tettek a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére, ideértve a kereskedelmi kapcsolatokat is. A beszélgetés középpontjában az örmény reformtervezetek álltak.

 

Regionális politika

Január 28-án mutatta be Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban közel-keleti béketervét, Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök társaságában. A tervezetet palesztin részről határozottan elutasítják, míg Izrael szerint ez lenne a jövőbeli béke záloga. Az Európai Unió közös kül-és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell szerint a tervezet nem felel meg a nemzetközi jog normáinak, többek között azért, mert az USA a palesztin vezetéssel egyáltalán nem tárgyalt előzetesen. Emellett a főképviselő szerint a Palesztina határairól és Jeruzsálem végleges státuszáról való megegyezés nélkül nem jöhet létre tartós béke, ezeket pedig Trump javaslata nem rendezi megfelelően. Ezen nyilatkozatára reagálva az izraeli külügyminisztérium sajnálatosnak és furcsának nevezte Borrell kijelentéseit. A külügyminisztérium szóvivője szerint az EU Közel-Kelet-politikája jól mutatja, hogy a szervezet szerepe a nemzetközi tárgyalások során “minimalizálódik”. Az EU egységesen nem ismeri el a palesztin államot, viszont számos tagja, köztük Magyarország is, már a diplomáciai kapcsolatokat is felvette a Palesztin Autonómiával.

 

Brexit

 A decemberi választások után felállt brit parlament alsóháza január 9-én jóváhagyta Boris Johnson kilépési megállapodását. Az alsóházi képviselők 330 – 231 arányban szavazták meg a javaslatot, amit ezután a parlament felsőházának küldtek fel mérlegelésre. A Lordok háza január 21-én számos módosítással együtt jóváhagyta a megállapodás. Mivel azonban ezek a módosítások ellentétben álltak a parlamentben többségben lévő Konzervatív Párt érdekeivel és elképzeléseivel, ezért másnap a parlament alsóháza ismét napirendre vette a javaslatot és kiszavazta belőle a felsőház módosításait. Az ismételten felküldött megállapodást a Lordok Háza ezúttal már módosítások nélkül jóváhagyta, ezzel a brit törvényhozás egészén átment a kilépési megállapodás. Ezt követően január 24-én az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, illetve Charles Michel, az Európai Tanács elnöke aláírta azt. A következő lépéshez a kilépés végrehajtásában az Európai Parlamentre volt szükség, amelynek szinten el kellett fogadni az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodást. Az Európai Parlament egy érzelmes, de formális vitát követően szintén elfogadta a megállapodást. 621 képviselő szavazott mellette, 49 ellene, 13-an pedig tartózkodtak. Így már semmilyen jogi akadály nem állhatott az Egyesült Királyság útjába, hogy január 31-én kilépjen az Európai Unióból.

(forrás: European Parliament.eu)

A kilépés egyelőre azonban formális, mivel egy átmeneti időszak veszi kezdetét, amely idő alatt az uniós szabályok továbbra is érvényben vannak a szigetországban, azonban a döntéshozás folyamatában már nem vehetnek részt a britek. Az átmeneti időszak 2020 végéig tart és ez a 11 hónap alatt kell végezni a kilépési tárgyalások második szakaszával. Az Európai Uniónak és az Egyesült Királyságnak a következő hónapokban a későbbiekben folytatott kereskedelem és gazdasági kapcsolatokról. Az uniós tisztviselők és szakértők ezt az időt kevésnek gondolják a megtárgyalandó témák nagysága miatt. Egy ilyen átfogó kereskedelmi megállapodás elkészülte akár évekbe is telhet a szakértők szerint. Ennek ellenére a brit parlament törvénybe iktatta, hogy az átmeneti időszak nem hosszabbítható és Boris Johnson kormányfő magabiztos a határidő betartásával kapcsolatban. A közeli határidő miatt január 31. után megindul a versenyfutás a tárgyalások befejezése érdekében.

Az idei báli szezon egyik rangos hazai eseményeként a napokban rendezték meg a Szóvivők Bálját, amit Szentkirályi Alexandra, Magyarország Kormányának szóvivője nyitott meg.

A vendégek között a kommunikációs szakma ismert képviselői mellett neves közéleti személyiségek is szerepet vállaltak a bál jótékonysági céljának megvalósításában, a daganatos és leukémiás gyermekek gyógyulásának támogatásában. A  15. születésnapját ünneplő Magyarországi Szóvivők Országos Egyesületének (MSZE) rendezvényén szóvivőknek és újságíróknak odaítélt díjak, szakmai elismerések átadására is sor került.

Idén a Szavak Embere díjat Vetter Szilvia, az Alkotmánybíróság korábbi szóvivője, a Hiteles Tájékoztatásért díjat Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, a Dr. Lasz György rendészeti kommunikációért díjat Gál Kristóf rendőr alezredes, az ORFK szóvivője vehette át.

Média Díjat vehettek át Varga Júlia (MTVA Kossuth Rádió), Szöllősi Györgyi (ATV), Csikós Zsolt (Totalcar), Rékai Gábor (Rádió Bézs).

Az Egyesült Államok megkezdte Afrikában állomásozó haderejének átszervezését – jelentette be a Pentagon.

A tárca közleménye szerint Mark Esper miniszter elrendelte a helyi biztonsági erőket segítő dandár telepítését a kontinensre annak érdekében, hogy afrikai országokban kiképző, tanácsadó és segítő feladatokat lásson el. A dandár telepítése az első lépés az Egyesült Államok afrikai szerepvállalásának átalakításában. A hazarendelt alakulat a kentuckyi katonai támaszpontra tér vissza, a dandár pedig átveszi a helyét, de csakis az afrikai katonák kiképzésében és segítésében vesz részt.

Az Alyssa Farah szóvivő által aláírt kommüniké hangsúlyozta: az átalakítással az amerikai kormányzat célja az, hogy versenyképes legyen Kínával és Oroszországgal Afrikában is. Részletesebben azonban nem fejtette ki e versenyképesség mibenlétét.

A miniszter január végén fogadta Washingtonban Florence Parly francia védelmi minisztert, aki azt kérte az amerikai kormányzattól, hogy támogassa továbbra is a francia erőfeszítéseket a dzsihadisták ellen a Száhel-övezetben vívott harcban. Parly akkor kiemelte, hogy “butaság” lenne az amerikai hozzájárulás csökkentése a térségben, mert ez szerinte korlátozná a terroristák elleni hadműveletek hatékonyságát is.

Esper már akkor jelezte, hogy Washington ugyan nem vonul ki teljesen Afrikából, de felülvizsgálja és átszervezi az ottani jelenlétét. A tárcavezető úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok elsősorban a Kína és Oroszország felől érkező, szerinte a korábbiaknál erőteljesebb fenyegetésekre összpontosítja figyelmét és erejét.

Roger Cloutier tábornok, az Afrikában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka szerdán a Pentagonban tartott telekonferencián azt mondta: azt üzeni az afrikai partnereknek, hogy nem távozunk a kontinensről. A tábornok kifejtette azt is, hogy Washington nem akar “szabad teret” adni Afrikában Pekingnek és Moszkvának, amelyek szerinte megpróbálják kiterjeszteni befolyásukat a kontinensen.

Jelenleg mintegy hatezer amerikai katonai állomásozik Afrikában, mintegy nyolcszázan a kontinens nyugati vidékein segítik a franciákat a dzsihadisták elleni hadműveleteikben és körülbelül ötszáz katona tartózkodik Szomáliában, Afrika keleti vidékén. A legnagyobb amerikai katonai támaszpont Dzsibutiban van.