Biztonságpolitika

Helyszín: 1143 Budapest, Stefánia út 34-36.

* * *

Törökország támogatja Ukrajna területi egységét és továbbra sem ismeri el a Krím félsziget Oroszország általi törvénytelen elcsatolását – szögezte le Recep Tayyip Erdogan török államfő Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel hétfőn Kijevben tartott közös sajtótájékoztatójukon.

Erdogan bejelentette továbbá, hogy Ankara kész mintegy ötszáz krími tatár család számára finanszírozni lakásépítést Ukrajnában.

Zelenszkij a maga részéről közölte: Ukrajna számít Törökország segítségére a Krímben, illetve Oroszországban fogva tartott ukrán állampolgárságú politikai foglyok, beleértve krími tatárok kiszabadításában. Elmondta, hogy török hivatali partnere kérésére utasította az Ukrán Biztonsági Szolgálatot(SZBU), hogy “foglalkozzanak” azokkal az ukrajnai oktatási intézményekkel, amelyek kapcsolatban állnak a 2016-os törökországi katonai hatalomátvételi kísérletben való szerepjátszással megvádolt, az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen muzulmán hitszónokkal.

Zelenzskij a megbeszélésükön jelezte a török elnöknek: Ukrajna érdekelt azerbajdzsáni gáz importálásában a Törökországon keresztül haladó TANAP gázvezetéken keresztül. Rámutatott arra, hogy Ukrajnának fontos kérdés az energiaellátási források diverzifikálása.

Az Interfax-Ukrajina hírügynökség jelentése szerint a két államfő jelenlétében megtartott török-ukrán stratégiai tanács ülésén több kétoldalú dokumentumot írtak alá, köztük egy katonai-pénzügyi együttműködésről szóló megállapodást. Zelenszkij szavai szerint ennek az egyezségnek köszönhetően az ukrán hadsereg pénzügyi támogatást kap a török partnerektől. Az elnök hivatalon honlapján megjelent információ szerint Törökország kétszázmillió török lírát, azaz mintegy 36 millió dollárt különít el, amelyből török katonai, illetve úgynevezett kettős felhasználású termékeket kap Ukrajna. További részleteket a megállapodás tartalmáról egyelőre nem hoztak nyilvánosságra.

Az UNIAN ukrán hírügynökség beszámolója szerint a látogatás keretében aláírtak egy általános kétoldalú együttműködési megállapodást is az védelmi szférát érintően. Andrij Zahorodnyuk védelmi miniszter szavai szerint az ukrán fél bízik abban, hogy a fekete-tengeri helyzetre vonatkozó információk cseréje útján közösen képesek növelni a régió biztonságát, továbbá NATO-programokban való közös részvétellel Ukrajna fejlesztheti légvédelmi képességeit.

Közben Tarasz Kacska, ukrán gazdaságfejlesztési miniszterhelyettes a Facebookon közölte, hogy Ukrajna és Törökország újabb tárgyalásokat kezdett a két ország közti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról, megújították javaslataikat és a nap folyamán memorandumot írnak alá a tárgyalások folytatásának részleteiről.

A szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról a két ország 2011 óta folytat tárgyalásokat – emlékezetett az Interfax-Ukrajina.

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

A víz a földi élet alapja. Ebből kifolyólag az emberiség egész történelme alatt kulcsszerepet játszott a túlélésben és a civilizációk fejlődésében. Napjainkban a globális klímaváltozás, valamint a társadalmi és gazdasági változások következményei egyre jobban terhelik édesvízkészletünket. Egyre nagyobb számban alakulnak ki konfliktusok, melyek, ha nem is kizárólag csak a vízhez köthetőek, mégis valamiféle módon kapcsolódnak hozzá. Ezeket nevezzük vízkonfliktusoknak.

Európában a Duna-medence régiója lehetne alkalmas egy potenciális vízkonfliktus kirobbanására. Itt azonban nem valószínű a klasszikus ivóvízért folytatott harc megjelenése, és gazdasági szempontból is csupán a bős-nagymarosi vízlépcső ügye körül alakult ki feszültség. A térségben elhelyezkedő országok az Európai Unió Duna Régió Stratégiájának keretein belül 2011 óta folyamatosan együttműködnek egymással, célul kitűzve a jólét és biztonság megvalósítását. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy a térség országai közt leheletnyi az esélye egy „vízkonfliktus“ kitörésének, sokkal inkább a kormányzatoktól független belső és külső, a Dunához köthető, potenciális veszélyekre és fenyegetésekre, valamint ezek semlegesítésére szükséges koncentrálnunk. Ugyanis az egész Európai Unióban Magyarországon és Románián kívül nincs olyan ország, amely folyami fegyveres erővel rendelkezne, ennélfogva a Duna fegyveres védelme nem biztosított. Ez egy olyan hiányosság, melyet szükséges lenne megoldani annak érdekében, hogy egy esetleges jövőbeli, a biztonsági dimenziók bármelyikéhez és egyben a vízhez köthető konfliktus kirobbanásakor azonnali és eredményes választ adhassunk. Elemzésemben Dr. Balogh Tamás és Szilágyi Zsolt ezredes gondolatait felhasználva mutatom be a probléma megoldásának lehetőségét.

A Duna – jellemzők

A Duna a németországi Fekete-erdőből ered és Romániában a Fekete-tengerbe torkollik. Mintegy 2850 kilométerével Európa második leghosszabb folyójaként tudható számon, mely 10 országon halad át közvetlenül, s emellett 4 további állam tartozik a medencéjéhez. Ezek közül kilenc Európai Uniós tagállam (Ausztia, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) és öt Unión kívüli (Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova, Szerbia, Ukrajna).

A Duna sokrétű összeköttetést jelent a vízgyűjtő területéhez tartozó országok között. Kiemelt jelentőséggel bír a turizmus, az energiagazdálkodás, valamint a folyami közlekedés és kereskedelem szempontjából. 2010-ben 99,7 millió tonna áruforgalmat bonyolítottak le a folyón (lásd 1. ábra), továbbá az EU közlekedési miniszterei 1994-ben beemelték a hét legfontosabb fejlesztendő transzkontinentális közlekedési folyosó közé. A gazdasági faktorokon kívül a Dunára édesvízkészletként is tekinthetünk.

A Dunán lezajló áruforgalom 2010-ben. Forrás: ines-danube.info

Együttműködés a Duna-medence államai közt

2011 júniusában hagyták jóvá az Európai Unió második makro-regionális stratégiáját, a Duna Régió Stratégiát, mely tagjai közt tudhatja számon mind a 14 Duna-medencében elhelyezkedő államot. A koncepció négy pillérre épül, melyek a Duna-régió összekapcsolása (közlekedés, energia, turizmus és kultúra), környezetének védelme, a jólét növelése a régióban és a régió megerősítése. A stratégia projektjeit a pillérekhez tartozó 12 prioritási területen keresztül valósítják meg, amelyek közül Magyarország három darabért vállalta a felelősséget. Elsőként „a fenntartható energia használatának ösztönzését“ koordinálja Csehországgal közösen, másodszor „a vizek minőségének helyreállításának és megőrzésének“ a területén működik együtt Szlovákiával, harmadszor „a környezeti kockázatok kezelésé“-ben vesz részt Romániával összefogva.

A dunai makro-stratégia megteremti az együttműködés új, hatékonyabb formáit, javítja a hajózás feltételeit. Keretet biztosít a fejlesztéspolitika összehangolására, hozzájárul a nagyfokú regionális fejlettségbeli különbségek felszámolásához, lényeges mérsékléséhez. Európai politikaként kell elfogadni és végrehajtani, s eközben szorosabbra fűzni az uniós tagsággal nem rendelkező országokkal a kapcsolatot, elősegíteni csatlakozásukat az EU-hoz.

Az együttműködés irányítása soros elnökségi rendszerrel valósul meg. Magyarország 2017-ben töltötte be ezt a pozíciót, jelenleg Romániát 2020-tól Horvátország fogja követni a sorban.

Kockázatok

A Duna mentén számos kockázattal kell szembe nézniük az államoknak. Elsőként az édesvíz kérdéskörét említeném meg. Mint a bevezetőben már utaltam rá, az édesvizek felbecsülhetetlen értéket képviselnek, miközben vízkészleteink egyre terheltebbek. Az édesvizek mennyiségi és minőségi értékének, továbbá fenntartható hasznosításuk érdekében magas szintű együttműködést kell kiépíteni az érintett szereplők és államok között. Ez az ún. „felelős vízkormányzás“ kialakítását igényli, melyben össze kell hangolnunk és egyszerre megvalósítanunk a stratégiai vízkészletek megőrzését és a vízigények (ivóvízigény, ipari, közlekedési, ökológiai vízigények) biztosítását.

A Duna vízlépcsői. Forrás: hydroinfo.com

Másodrészt kockázatot jelent, hogy Magyarországon belül nincs egy vízlépcső sem a Dunán. Ennek következtében nem tudjuk megfogni a Duna vizét, az csupán átfolyik rajtunk. Míg Németországban 25, Ausztriában 12, Szlovákiában 1 vízlépcső található (lásd 2. ábra). Továbbá a szerb-román határon van kettő, a román-bolgár határon pedig egy. A “felettünk” található vízlépcsőkkel a németek, osztrákok, szlovákok képesek megfogni a Duna vizét , ami ezáltal nem jut le hozzánk. Valamint ha felduzzasztják a vizet, majd egyszerre engedik el, árvizet okozhatnak. Ez nagy biztonsági kockázatnak számít.

Harmadrészt nagy kihívás elé állítja az államokat a régióban jelen lévő szervezett bűnözés, a súlyos bűncselekmények (csempészet, emberkereskedelem), a határokon átnyúló feketepiac működése és a tömeges migráció. Ezen tényezők ellen harcol a 2013-ban létrehozott Dunai Folyami Fórum struktúrájának létrehozása (Setting up the Structure of a Danube River Forum, DARIF), mely az EU Duna Régió Stratégiájának 11. prioritási területéhez kapcsolódóan (biztonság javítása a súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés jelentette kihívásokkal való megküzdés közös munkával) lát el feladatokat. A projekt résztvevői: Ausztria, Bulgária, Horvátország, Moldova, Magyarország, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia, és Ukrajna. Magyarország koordináló szerepet lát el, a magyar résztvevők körét a rendőrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, a folyami információs szolgáltatásokat működtető Rádiós Segélyhívó Infokommunikációs Országos Egyesület, valamint a Fórum működtetéséhez csatlakozó Duna-régió országaiból delegált vízi és határrendészeti, bűnügyi, vám és hajózási, valamint folyami információs szakterületen együttműködő szervek vezetői, összekötő tisztviselői, és szakértői alkotják.

A DARIF résztvevő államai.

A DARIF célja, hogy a Duna-menti országok hatékonyabban léphessenek fel napjaink fenyegetéseivel szemben, közösen megerősítve a vízi biztonságot, biztosítva az összehangolt fellépést és az operatív, határokon átívelő rendészeti szakmai együttműködést. Mindehhez a fórum technikai hátteret biztosít.

Védelem

A DARIF megszületésével megindult a rendészeti együttműködés a Duna-menti régió  több országa közt, azonban a fórum nem fedi le teljes egészében a Duna-medencét, melynek  ezenfelül fegyveres védelméről napjainkig nem született átfogó megállapodás.

A Dunán nemcsak kereskedelmi forgalom zajlik, hanem veszélyes anyagok legális szállítása és potenciálisan bármilyen hadi vagy egyéb anyag, akár illegális szállítása is. Ez is indokolttá teszi a védelem kialakítását, habár a magyar és román flotillán kívül egy uniós ország sem rendelkezik folyami fegyveres erővel. Sőt, Románia csupán az al-Duna védelméért tud felelni, a Duna felső és középső szakaszának fegyveres védelme a Magyar Honvédségre hárul, melyben az I. Tűzszerész és Hadihajós Ezred rendelkezik a feladat végrehajtásához szükséges szakosodott- és résképességekkel. Felszerelésük tartalmaz Nestin-osztályú MS-25 típusú aknamentesítő hajókat, AN-2 típusú aknásznaszádokat (tűzszerész járőrhajó), parancsnoki motorosokat, roham- és gumicsónakokat.

A HTHE tűzszerészmentesítő feladatai közül több köthető a vízhez:

• ellenőrzi, szükség szerint aknamentesít a hajózható vízi utakat,
• biztosítja a folyami műtárgyak úszóaknák elleni védelmét,
• kiképzi a személyi állományt a béke és háborús alkalmazás érdekében,
• az ország területén, valamint külföldi műveletek során végzi az improvizált robbanószerkezetek felderítését, hatástalanítását és megsemmisítésé

Továbbá végrehajthatnak járőrtevékenységet, hajózási és folyamzár-telepítési szempontból felderítési feladatokat, mentési feladatok vízi biztosítását, valamint búvárok részére merülési hely biztosítását. Egy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet során a vízi utakra áttevődő illegális határátlépések megakadályozása érdekében folyamzárakat telepíthetnek a rendőrséggel együttműködve, valamint mobil platformként kiegészíthetik a folyóparti megfigyelőtornyokat.

Ezen feladatokat a Dunán csak Romániában végzik, Ausztriának, Horvátországnak, Németországnak, Szkovákiának nincs hadihajós alakulata, azaz a Duna az alsó szakaszától eltekintve védtelen. A kockázatok kezelésére a hadihajós alakulatok potenciálisan jóval nagyobb mértékben alkalmasak, mint a szárazföldi- vagy a légierő, s hozzájárulhatnak egy uniós közös védelmi képesség kialakításához, biztosítva a Duna-medence védelmét.

Szerző: Szilágyi Laura

Véget vet a brit kormány annak a büntetőjogi gyakorlatnak, amelynek alapján a terrorcselekményekért elítélteket teljes büntetésük letöltése előtt szinte automatikusan szabadlábra helyezték – közölte a brit igazságügyi miniszter.

Robert Buckland a londoni alsóház képviselőit arról tájékoztatta hétfői esti felszólalásában, hogy a kormány soron kívüli, sürgősséggel kezdeményezett törvényalkotási aktussal szigorítja a terrorizmus miatt börtönbüntetésre ítéltek próbaidőre bocsátásának szabályozását.

Buckland elmondta, hogy a tervezett jogszabályi szigorítás azokra is vonatkozik, akik már jogerős ítélet alapján elkezdték büntetésük letöltését és jelenleg is fegyintézetben vannak.

Az intézkedés előzménye, hogy vasárnap London egyik déli városnegyedében egy késes támadó két embert megsebesített. A támadás után kiderült, hogy az elkövető, a húsz éves Sudesh Amman, akit a rendőrök a helyszínen agyonlőttek, alig egy hete szabadult a börtönből a rá kirótt három év és négy hónap szabadságvesztés felének letöltése után.

A támadásban – a rendőri fegyverhasználat után szétrepülő üvegszilánkoktól – könnyebben megsérült egy fiatal nő is.

Ammant terrorcselekményekre biztató szélsőséges tartalmak birtoklása és terjesztése miatt ítélte el 2018-ban a londoni központi büntetőbíróság. A terrorelhárító szolgálatok annak idején feltárták azt is, hogy a férfi lefejezésekről készített videókat osztott meg barátnőjével, akit arra biztatott, hogy ölje meg “hitetlen” szüleit, és maga is terrortámadásokra készült Londonban. Tárgyalásán Amman elismerte a terhére rótt vádakat.

Boris Johnson brit miniszterelnök vasárnap este bejelentette, hogy a kormány már hétfőn újabb szigorítási terveket jelent be a terrorcselekményekért elítéltekkel szemben.

E terveket ismertette hétfő esti alsóházi tájékoztatóján az igazságügyi miniszter. Buckland rámutatott: a sürgősséggel beterjesztett törvényszigorítási javaslat alapján a terrorcselekményekért elítélteket a továbbiakban semmilyen körülmények között nem lehet büntetésük felének letöltése után szabadlábra helyezni. Nekik minimum a kiszabott ítélet kétharmadát rács mögött kell tölteniük, és ekkor sem kerülhetnek automatikusan szabadlábra, hanem ügyüket egy erre hivatott szakértői testület bírálja majd el, átfogó egyéni kockázatelemzés elvégzése után.

Ha ez a testület nem javasolja a próbaidőre bocsátást, a terrorcselekményekért elítélteknek teljes mértékben le kell tölteniük büntetésüket – mondta az igazságügyi miniszter. Kijelentette: nem tartható fenn az a helyzet, hogy olyanok kerülhessenek ki automatikusan a börtönökből büntetésük letöltése előtt, anélkül, hogy a szabadlábra helyezésekről döntő testület ügyüket elbírálhatná, akikről tudható, hogy kockázatot jelentenek a lakosságra.

Rövid időn belül a vasárnapi támadás volt a második olyan, amelyet büntetésének letöltése előtt szabadlábra helyezett terrorista követett el.

November 29-én Usman Khan a londoni City pénzügyi központjában, a London híd közelében két embert késsel megölt, hármat megsebesített, mielőtt a rendőrök agyonlőtték. A támadás után kiderült, hogy Kahnt terrorcselekmények előkészülete címén 2013-ban 16 évnyi börtönre ítélték, de már 2018 decemberében próbaidőre őt is szabadlábra helyezték.

Harminckét darab F-35-ös amerikai vadászgép beszerzéséről írtak alá szerződést pénteken a kelet-lengyelországi Deblinben, a 4,6 milliárd dollár értékű ügylet a lengyel hadsereg korszerűsítésének része.

A Mariusz Blaszczak lengyel nemzetvédelmi miniszter által jegyzett szerződést az Egyesült Államok amerikai nagykövete vette át. A gép bemutatásával összekapcsolt ceremónián jelen volt Andrzej Duda elnök és Mateusz Morawiecki kormányfő is. Beszédében Duda kiemelte az ügylet jelentőségét a lengyel és a közép-európai biztonság szempontjából. Rámutatott: ez az egyik legnagyobb beszerzés a lengyel hadsereg történetében. Az F-35-ösök leendő szerepét a NATO keleti szárnyának védelmében hangsúlyozta felszólalásában Morawiecki is.

A Lockheed Martin cég által gyártott csúcstechnológiájú, többfunkciós vadászbombázók eladását tavaly szeptemberben hagyta jóvá az amerikai kongresszus, 6,5 milliárd dollár értékű maximális lehetséges árban. A végleges ár ehhez képest 4,6 milliárd dollárra csökkent. Lengyelország a tárgyalások során lemondott az úgynevezett offset-előnyökről, amelyek révén – Varsó szerint túl magas áron – korszerű technológiákhoz is hozzájutott volna.

Lengyelország 2024-ben kapja meg az első négy gépet pilótaképzésre, amely az Egyesült Államokban esedékes. Lengyelországba az első 12-16 darabot 2026-ban, a többit pedig 2030-ig szállítják le. Az Egyesült Államok eddig 490 ilyen gépet adott el külföldre, többek között Ausztrália, Belgium, Izrael, Japán, Norvégia és az Egyesült Királyság vásárolta őket.

Elindult a Vodafone Magyarország Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat új, ÉletMentő elnevezésű applikációja, amely gyorsabbá és hatékonyabbá teheti a segélyhívást. Az applikáció amellett, hogy pontos helymeghatározást tesz lehetővé, és megjeleníti a mentők számára az előre feltöltött egészségügyi adatokat, tartalmazza a felhasználóhoz legközelebb eső gyógyszertár, kórház, defibrillátor helyét, valamint része egy elsősegélynyújtó kisokos is.

Az utóbbi évek technológiai fejlődésének köszönhetően az okostelefonok mára digitális életünk legfontosabb eszközévé váltak, egyre több tevékenységre alkalmasak a bevásárlástól a banki ügyintézésig. Hazánkban a felnőtt lakosság 89 százaléka használ okostelefont, ami közel 5,3 millió embert jelent. A sokoldalú felhasználásnak köszönhetően ez a szám folyamatosan emelkedik, ami megkönnyíti és közelebb hozza a technológia társadalmi felhasználását is az emberek számára.

A Vodafone Magyarország számára kiemelten fontos, hogy olyan kezdeményezések mellé álljon, melyek célja, hogy a technológiát a közjó szolgálatába állítsák. Ilyen, sokak életét meghatározó újítás valósult meg a Vodafone Magyarország Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat együttműködése révén, amely az okostelefon-használati tendenciákat figyelembe véve nemcsak gyorsabbá és egyszerűbbé teszi a mentőhívást a bajbajutottak számára, de számos egyéb kiegészítő funkcióval is bír, melyek hasznosnak bizonyulhatnak a hétköznapokban.

Az ÉletMentő alkalmazás egyik nagy előnye, hogy tárolja az előre feltöltött egészségügyi adatokat, melyeket segélyhívás során a mentők rendelkezésére bocsát, így a fontos tudnivalók azonnal rendelkezésre állnak. Az ÉletMentő applikáció hívásai ugyanúgy „klasszikus” segélyhívások, de már a hívás fogadásakor rendelkezésre áll és a monitoron látható egy digitális adatcsomag is.

A pontos helymeghatározásnak köszönhetően hatékonyabbá válhat a beteghez való kiérkezés is, ami különösen nagy segítség abban a helyzetben, amikor a bajbajutott eszméletét veszti a segélyhívást követően. Több hasznos, kiegészítő funkciót is tartalmaz az applikáció: POI adatbázisának köszönhetően megmutatja a felhasználóhoz legközelebb eső gyógyszertárak, kórházak, defibrillátorok elérhetőségeit, valamint egy általános elsősegélynyújtó kisokos is része. Ikonokon alapuló kialakításának köszönhetően az is tudja használni, aki nem tud beszélni, vagy nem érti a nyelvet.

Az ÉletMentő applikáció már három országban – Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában – sikeresen működik. Csehországban már több mint egymillióan töltötték le az alkalmazást, és több mint negyvenezer esetben adtak le segélykérést. A felhasználói visszajelzések alapján a leggyakrabban végtagtörések, allergiás reakció, illetve szívroham esetén kértek segítséget az applikáción keresztül. Az alkalmazást a cseh Medical Information Technologies fejleszti, és a hazai változat fejlesztése során felhasználják e három ország tapasztalatait, de kifejezett cél, hogy egy teljesen lokalizált, a hazai igényeknek megfelelő tartalom jöhessen létre.

„A Vodafone-nál törekszünk a legújabb, leginnovatívabb technológiák, mint a NB-IoT vagy az 5G bevezetésére. A Vodafone Alapítvány keretében pedig igyekszünk ezeket az innovatív technológiai megoldásokat a társadalom, a közjó szolgálatába állítani. Az innováció önmagában mit sem ér, ha nem tesszük széles körben mindenki számára elérhetővé. Az Életmentő applikációval olyan innovatív megoldást vezetünk be Magyarországon, amely a teljes társadalom számára hasznos lesz, hiszen a legkritikusabb pillanatokban nyújt segítő kezet.” – mondta el Budai J. Gergő, a Vodafone Magyarország vezérigazgató-helyettese és a Vodafone Alapítvány kuratóriumának tagja.

„Ismét nagyot léptünk előre egy még hatékonyabb, digitalizált Országos Mentőszolgálat építésében annak érdekében, hogy még több életet tudjunk megmenteni.” – nyilatkozta Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója. – „Célunk, hogy minél több ember letöltse az applikációt és így még gyorsabban tudjunk segíteni.”

Az ÉletMentő applikáció az összes magyarországi mobilszolgáltató ügyfelei számára ingyenesen elérhető.

Hétvégi érkező és induló gépek Ferihegyen, a ködös napokat felváltó napfényes időben, a naplementét megelőző órában.

A drót mögött a Ryanair London Stanstedről érkező járatán csillog a napfény.

Az easyJet Switzerland Genf-Budapest járatát teljesítő A320-asa érkezik,…

… és indul vissza Genfbe egy óra múlva.

Helyükre húzódnak a futóművek a Wizz Air A320-asán.

Nehéz idők járnak a török fapados légitársaságra, a Pegasusra. Egy hónapon belül két B737-800-asuk futott túl az isztambuli pályán és tört össze. Két évvel ezelőtt egy harmadikat is selejtezni kellett, miután Trabzonban lecsúszott a pályáról.

Egyelőre még a rövid életű Joon festését viseli az Air France A321-ese.

Irány Doha - indul a Qatar A330-asa.

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

Polt Péter legfőbb ügyész hivatalában fogadta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) főigazgatóját, Ville Italát; a találkozón a felek a szervezetek közötti együttműködés további elmélyítésében állapodtak meg – közölte a Legfőbb Ügyészség.

A közlemény szerint a felek ennek érdekében együttműködési megállapodást dolgoznak ki. A találkozón megerősítették azt is, hogy az uniós pénzeket érintő bűnügyi visszaélésekkel kapcsolatban a szervezetek közötti hatékony információcserét és együttműködést továbbra is kiemelten fontosnak tartják. A magyar ügyészség és az OLAF szorosan együttműködik, a szervezetek jó munkakapcsolatát mutatja például, hogy a magyar ügyészség minden OLAF igazságügyi ajánlásra vagy elrendelte a nyomozást, vagy ha már folyamatban volt az ügyben a nyomozás, akkor a nyomozás keretében értékelték azt – írták.

Kiemelték: a hazai nyomozások eredményességét igazolja, hogy az OLAF 2018-as jelentése szerint a magyar ügyészség a 36 százalékos uniós átlagnál lényegesen többször, az esetek 45 százalékéban emel vádat az OLAF igazságügyi ajánlásaival érintett ügyekben. Pozitív változás az is, hogy az OLAF igazságügyi ajánlásainak száma az utóbbi években folyamatosan csökkent: míg 2015-2016-ban tíz-tíz, 2017-ben hat, 2018-ban négy, 2019-ben pedig két ajánlás érkezett – tették hozzá.

A közlemény szerint az OLAF feladata az európai uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos adminisztratív szabálytalanságok feltárása. A hivatal például igazságügyi ajánlást tehet, ha a közigazgatási vizsgálat megállapításai alapján az OLAF szerint bűncselekményre merülhet fel adat az ügyben. Az igazságügyi ajánlás nyomán az adott tagállam arra jogosult szervei döntik el a nyomozás szükségességét.

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán kapcsolata az 2015-ös atomalku megkötésével rendeződni látszott. Donald Trump azonban 2018-ban egyoldalúan bejelentette, hogy országa kilép a 21 hónapnyi tárgyalás eredményeként létrejött szerződésből. Mindez a történelem során egyébként is feszült amerikai-iráni kapcsolatokra meglehetősen rányomta a bélyegét, amelyet a napokban kezdődött orosz-kínai-iráni közös haditengerészeti gyakorlat tovább terhelt.

Az amerikai-iráni kapcsolatok áttekintése

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán kapcsolata a bipoláris korszak kezdetén még korántsem volt olyannyira gondterhelt, mint manapság. A két ország kapcsolata meglehetősen kedvezően indult, hiszen a Szovjetunió térségbeli ellensúlyozásában, s a kommunista eszmék terjedésének megállításában Washington szerepet szánt Teheránnak, s az ország geopolitikai helyzete (Perzsa-öböl, Ománi-öböl, Hormuzi-szoros, olajlelőhely) is rendkívül fontossá tette az államot a korszakban. A két állam közötti kapcsolat 1953-ban vált szorossá, Moszadek elnököt eltávolították, s helyére a nyugatbarát Reza Pahlavi sah került. A sah vezette ország atomprogramjának beindításában is elsősorban az USA segédkezett az 1960-as években, s ezt követően, Irán is csatlakozott az 1968-as atomsorompó szerződéshez.

A két ország kapcsolata az Amerika-barát sah, Reza Pahlavi elmozdítását és az 1979-es iszlám forradalom győzelmét követően romlott meg, amelyet a teheráni amerikai nagykövetséget ért támadás, majd az 1981-ig tartó túszdráma és annak következményei tovább mélyítettek. Az 1980-as években Washington és Teherán konfliktusa tovább mélyült: az 1980-88-as irak-iráni háború során az amerikai fél Bagdad támogatása mellett kötelezte el magát, s 1984-ben az USA Külügyminisztériuma Iránt a terrorizmust támogató országok listájára helyezte. Mindezzel ellentmondásos az USA azon cselekedete, amikor különböző fegyvereket szállított az iszlám köztársaságnak a Libanonban fogvatartott amerikai túszokért cserébe. Emellett, számos szankcióval is sújtotta az évek folyamán az Egyesült Államok Iránt, s a perzsa retorikában is az USA-t általában a „Nagy Sátán”-ként emlegették.

Az 1988-as évet újabb mélypontként lehet számon tartani a két ország közötti kapcsolatban: a Perzsa-öbölben tartózkodó USS Vincennes amerikai hadihajó két rakétával megsemmisített egy F-15-ösként azonosított, azonban 300 utast szállító iráni polgári gépet. Az eset hatalmas port kavart, Irán az amerikaiakat barbár mészárlással vádolta és bosszút helyezett kilátásba a mártír áldozatokért. Az 1990-es években az USA számára Irán a Perzsa-öböl biztonságát fenyegető tényezőként volt jelen, s ennek megfelelően igyekezett a nemzetközi porondon is elszigetelni Iránt, illetve megnehezíteni az iszlám köztársaság szándékait. A két állam kapcsolata 1997-ben ismét elkezdett javulni ugyanis Irán élére Mohamed Khatami került, aki sokkal inkább nyitott volt a reformokra, s a nyugati világ felé, a két ország számos lépéssel igyekezett újra normalizálni kapcsolatát.

A posztbipoláris korszak történetének mérföldkövét 2001. szeptember 11. jelentette, amely az amerikai külpolitikai gondolkodást is gyökeresen megváltoztatta. Ugyan Teherán az elsők között nyilvánította ki részvétét Washington számára, Bush 2002. januári beszédében mégis Iránt a „gonosz tengelye” országai közé sorolta Észak-Koreával egyetemben. Hámenei ajatollah erre reagálva, az Amerikai Egyesült Államokat ismét a „nagy sátánként” emlegette, illetve kifejezte Irán büszkeségét az iránt, hogy ismét Washington gyűlöletének célpontja. 2003-tól Washington szövetségeseivel fizikailag, jelentős katonai erővel is megjelent Irán közvetlen szomszédságában (Irak, Afganisztán). Teherán számos, a nyugati világ érdekeit szolgáló ajánlatot tett annak érdekében, hogy Washington feloldja a szankciókat és a nemzetközi elszigetelést az iszlám köztársasággal szemben, a Bush-adminisztráció azonban következetesen elutasító álláspontot tanúsított. 2003-tól a nyugati világ számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Irán megkezdte nukleáris képességeinek fejlesztését, amely fokozta a feszültséget a két ország kapcsolatában is, s újabb amerikai, EU és ENSZ szankciók célpontja lett Irán a kétezres években.

Barack Obama fontos feladata lett 2009-es győzelmét követően a nemzetközi színtéren, hogy leállítsa Irán egyre bővülő atomprogramját, s ehhez meggyőzze az teheráni vezetést, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Obama elsősorban folytatta elődje politikáját, s újabb szankciókat helyezett kilátásba az iszlám köztársaságra. Azonban, Irán hatalmi törekvéseit a térségben jelentősen megkönnyítette az USA 2011-es iraki kivonulásával, majd az Afganisztánban állomásozó erők csökkentésével. A fordulópont 2013 szeptemberében következett be, amikor Irán élére a sokkal mérsékeltebb irányzatot képviselő Haszán Róháni került. Ekkor került sor arra – több, mint 30 év után -, hogy a két ország vezetője közvetlenül, telefonon beszéljen. Ezt követően került sor az Obama-adminisztráció egyik nagy sikerére, amely már az iráni atomalku előzményének is tekinthető: a szankciók feloldásáért cserébe Irán és a P5+1 (USA, Oroszország, Egyesült Királyság, Kína, Franciaország+Németország) aláírták a 6 hónapra szóló genfi megállapodást, amely Irán nukleáris tevékenységét és helyszíni ellenőrzését lehetővé tette. Az atomalku végleges formájának aláírására 2015. július 14-én került sor, végrehajtásának határidejét 2016 januárjára határozták meg.

A Trump-adminisztráció Irán-politikája

Donald Trumpot 2016-ban választották meg az elnökké. Trump Iránhoz fűződő kapcsolatáról már kampánya alatt sok elem napvilágot látott, többek között számos alkalommal élesen kritizálta az atomalkut, a valaha megköttettet legrosszabb megállapodásnak titulálta, amelyet szerinte – a Hatok tiltakozása ellenére – újra kellene tárgyalni. 2018 májusában az Egyesült Államok végül kilépett az alkuból, s újra szankciókkal sújtotta Teheránt, valamint a vele kereskedő országokat. Azonban, az USA ezzel a legfőbb szövetségeseinek, és a nyugati világnak is hátat fordított. Az európai országok ugyan biztosították az iszlám köztársaságot a megállapodás védelméről, azonban a legtöbb vállalat nem kockáztatta üzleti kapcsolatait Washingtonnal Irán kedvéért.

Az USA atomalkuból való kilépését követően a két ország viszonya mélypontra esett, s számos konfrontáció, provokáció történt a felek részéről. Trump szankcióit az elmúlt közel két évben tovább bővítette és mélyítette, s így Irán is többször felvetette a megállapodásból való kilépésének lehetőségét. Mi több, Róháni 2018-ban felszólította a muszlimokat az Amerika ellen való összefogásra, ahelyett, hogy „vörös szőnyeget terítenének ezek elé a bűnözők elé”. Az évben – főként a közösségi média platformjain – tovább folytatódott a két ország vitája: Trump elsősorban Twitteren keresztül üzent az iszlám köztársaságnak, Mike Pompeo, a Trump-adminisztráció külügyminisztere beszédében maffiához hasonlította az iráni vezetést, majd az újabb szankciók lehetőségének felvetése után elmondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok célja a teljes nyomásgyakorlás Iránra, mindezt követően a két ország kölcsönösen terroristának titulálta a másikat.

A konfliktus „legforróbb” szakasza 2019 nyarán, az Ománi-öbölben és a Hormuzi-szorosban kezdődött. 2019 májusában Washington a térségbe küldte az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozóját, majd B-52H Stratofortress-eket a katari légitámaszpontjukra. Róháni már 2018 júliusában megemlítette, hogy Irán jelentősen meg tudná zavarni az olajkereskedelmet a szorosnál, s 2019 májusában és júniusában két jelentős incidens is történt, amelyek során 6 hajót – köztük két szaúdit – megtámadták a szorosban, amellyel Washington Teheránt gyanúsította. Mindez hatalmas port kavart, az USA erre kibertámadással válaszolt, olyan célpontok ellen, amelyek valószínűsíthetően a tankerek elleni támadás kivitelezésében vettek részt Ugyanebben a hónapban a feszültség egyre fokozódott, Washington 1000 katonát küldött a térségbe, majd Irán lelőtt egy, a térség felett elhaladó amerikai Global Hawk megfigyelő drónt. Erre válaszul, Donald Trump elmondása szerint, „10 perccel támadás előtt állította le azt a titkos akciót, amely számos ember életébe került volna és mely három helyszínt érintett volna Irán szerte”. Júliusban Washington azt állította, hogy az USS Boxer hadihajó egy fenyegető iráni drónt lőtt le a szoros felett, mindezt azonban Teherán tagadta. Irán ez követően, bemutatta a Kian drónt, amely nagy pontosságú felderítő és harci drón és 1000 kilométeres távolságig működik és az orosz S-300-al is vetélkedő rakétarendszert. A 2019-es évben az újabb forrópontot a szaúdi olajfinomító ellen indított húszi dróntámadás jelentette szeptember 14-én, amellyel Rijád és Washington is Teheránt gyanusította, miszerint az iszlám köztársaság támogatta a jemeni felkelőket. A támadás hatalmas botrányt keltett, így Washington újabb szankciókat helyezett kilátásba, majd szeptemberben az USA ismét nagyszabású kibertámadást intézett Irán ellen.

A közös gyakorlat

2019. december 27-én kezdődött az előbbiekben is bemutatott, konfliktusok terhelte Ománi-öbölben, valamint az Indiai-óceánon, az a nagyszabású, négynapos haditengerészeti gyakorlat, amelyben az USA riválisának tekinthető, Oroszország és Kína is részt vesz Irán mellett. Az iráni fél elmondása szerint „a közös gyakorlat üzenete a béke, barátság és a tartós biztonság elérése az együttműködésen és egységen keresztül, s mindez eredménye lesz, hogy Irán bebizonyítja, hogy nem lehet őket elszigetelni”. Mindezek alapján, az üzenet címzettje elsősorban az USA, ahogy a gyakorlaton résztvevő országoknak is van egyfajta üzenetértéke Washington számára. Mindemellett, az iráni állami televízióban levetített riportban a három országot az új tengeri erőháromszögként nevezte meg.

Az orosz fregatta megérkezése a gyakorlatra (forrás: https://www.aljazeera.com/news/2019/12/china-russia-iran-joint-naval-drills-191227183505159.html)

Hadihajók az Ománi-öbölben a gyakorlat második napján (forrás:https://www1.cbn.com/cbnnews/national-security/2019/december/iran-joins-forces-with-russia-and-china-to-send-strong-message-to-the-us)

 

Teherán együttműködése Pekinggel és Oroszországgal régre nyúlik vissza, habár a három ország vezetői szerint a mostani gyakorlat igazán jelentőségteljes közös történelmükben. A három állam együttműködését nagyban erősíti, hogy az Amerikai Egyesült Államok az évek folyamán, igyekezett őket valamilyen formában elszigetelni, esetleg törekvéseiket megnehezíteni, amely nyugat- vagy amerikaellenesség kialakulásához vezetett, s rivális hatalomként tekintenek Washingtonra. Mi több, mind Kína, mind Oroszország élesen kritizálta és elítélte az USA-t az iráni nukleáris megállapodás felbontásakor. Emellett, már csak a gazdasági kapcsolatok miatt is, kiemelten fontos Peking és Moszkva számára Irán és a térség, amellyel élesen szembemegy az amerikai fokozódó katonai jelenléttel, s az Iránt sújtó nyugati szankciókkal szemben. Így, ez a gyakorlat ennek ellensúlyozásaként is értékelhető, hogy a három ország megmutassa jelenlétét, s képességeit a térségben, amelyek az USA-val is fel tudják venni a versenyt. Különösen fontos ez számukra, az előzőkben bemutatott egyre fokozódó feszültség miatt.

Irán és Amerika kapcsolata tehát rendkívül feszült, amelyet a hasonló gyakorlatok még tovább fokoznak. Megemlítendő, hogy egyre több érdekelt fél, szövetséges érkezik a térségbe, s ilyen formában vesz részt a két ország közötti konfliktusban. A jemeni húszik támadása után Washington bejelentette, hogy megerősíti katonai jelenlétét a térségben és szövetségeseivel műveletet indít a térségben történő hajózás biztosítására. A gyakorlat kezdetének napján az USA szövetségesnek számító Japán bejelentette, hogy katonai erőket küld a térségbe, de nem csatlakozik az USA vezette koalícióhoz.

A feszültség további eszkalálódásának elkerülése érdekében, kiemelten fontos lenne Washingtonnak és Teheránnak, hogy újra tárgyalóasztalhoz üljenek, s a nemzetközi közösség megnyugtatására, az iráni atomalku újratárgyalásában megegyezzenek. Erre némi remény látszik a jövőben, hiszen a Japán miniszterelnök, Sinzó Abe 2019 májusában bejelentette, hogy szívesen közvetítene mediátorként az amerikai-iráni konfliktus megoldásában, illetve az atomalku újratárgyalásában. Pozitív, hogy mindezt Donald Trump is szívesen fogadta, s a napokban az iráni média hírt adott arról, hogy Haszán Róháni látogatást tesz Japánba. Azonban, továbbra is kettős ez a kapcsolat, hiszen a tárgyalási szándékok mellett, Washington 2019. december 30-án bejelentette, hogy a következő év folyamán újabb szankciókat vet ki Teheránra, amely tovább lehetetleníti el az iszlám köztársaságot. A napokban végrehajtott iraki és szíriai célpontok elleni amerikai támadás is rányomhatja a bélyegét a két ország közötti kapcsolatra, hiszen a Pentagon szerint ezek a célpontok Irán által támogatottak.

(írta: Mészáros Kinga)

Másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre, illetve közérdekű munkára ítélte a Monori Járásbíróság hétfőn azt a férfit és nőt, akik láncra verve tartottak a pincéjükben egy halottá nyilvánított idős nőt – közölte a Budapest Környéki Törvényszék.

A közlemény szerint az elsőrendű vádlott a személyi szabadság társtettesként elkövetett megsértése, testi sértés bűntette és becsületsértés vétsége miatt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap börtönbüntetést kapott, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A másodrendű vádlottat a személyi szabadság társtettesként elkövetett megsértése miatt kétszáz óra közérdekű munkára ítélték.

A vádlottak élettársként együtt laktak monorierdői házukban. A sértett egyedül élt budapesti lakásában, pszichiátriai betegsége miatt már 1998 májusában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte a bíróság. Az idős nő 2010-ben többször ismeretlen helyre ment a lakásából, ezért 2010. december 28-tól eltűnt személyként körözte a rendőrség, majd 2016. december 16-án holttá nyilvánították.

A pár 2010-ben ismerkedhetett meg a sértettel, aki önként ment velük monorierdői házukba, ott a pincében kialakított lakrészében lakott, velük étkezett és rendszeresen ház körüli munkát végzett. Mivel többször engedély nélkül elhagyta a házat, a lábait egy lánccal összelakatolták és az elsőrendű vádlott egyszer meg is ütötte, aminek következtében az idős nő bordatörést szenvedett.

A vádlottak 2017. június második felében is lánccal vascsőhöz lakatolták a sértettet, majd elmentek otthonról, a nőnek ekkor sikerült szétszednie a láncot, átmászott a kapun és a vasúti sínek mentén elindult Vecsésre. A sértett 2017. június 26-án reggel egy vecsési élelmiszerüzletnél a kukákban turkált, alultáplált, elhanyagolt, valamint rendkívül éhes és szomjas volt. A jobb bokáján egy körülbelül hatvan centiméter hosszú fém lánc és lakat lógott, ezt a lakossági bejelentés alapján intézkedő rendőrök távolították el róla.

Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész elsőrendű vádlott esetében három nap gondolkodási időt kért.

Horvátország új pályázatot írt ki többcélú harci repülőgépek beszerzésére, miután tavaly januárban meghiúsult az izraeli F-16C/D Barak típusú harci repülőgépek megvételére irányuló üzlet – közölte szerdán az erre célra létrehozott tárcaközi bizottság.

A védelmi minisztérium az Egyesült Államoktól (F-16), Svédországtól (Gripen) új gépekre, valamint Franciaországtól (Rafale), Olaszországtól (Eurofighter), Norvégiától, Görögországtól és Izraeltől (F-16) használt gépekre kér végleges ajánlatot. A pályázati kiírás szerint a válaszokat májusig várják, az ajánlatok értékelésének teljes folyamata pedig augusztusban zárul le, miután a tárcaközi bizottság ajánlattal áll elő a kormány felé.

A horvát védelmi minisztérium 2017-ben öt országtól – Svédországtól, Görögországtól, Izraeltől, az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától – kért ajánlatot harci gépek beszerzésére. Dél-Korea kivételével mindegyik küldött ajánlatot. Zágráb a kedvező ár miatt 2018 márciusában az izraeli gépek mellett döntött.

Az izraeli ajánlat tíz együléses és két kétüléses használt, korszerűsített 25-30 éves F-16-os harci gép, valamint egy szimulátor szállítását, hat-nyolc pilóta és 45 technikus továbbképzését, a teljes infrastruktúra (hangárok és üzemanyagraktár) és a gépekre felszerelhető fegyverek biztosítását tartalmazta. Az ügylet félmilliárd dollár értékű lett volna.

Izrael azonban tavaly januárban bejelentette, hogy nem tudja teljesíteni a vállalását, mert nem tudta megszerezni az Egyesült Államok szükséges jóváhagyását a harci repülők Zágrábnak történő eladásához. A fiaskó miatt az ellenzék a horvát védelmi miniszter lemondását követelte, de a bizalmatlansági indítvány nem kapott többséget a parlamentben. A kormány még tavaly decemberben döntött az új pályázat kiírásáról.

Horvátország egyetlen vadászrepülő százada nyolc szuperszonikus, nagyjavított MiG-21 Bisz harci és négy UM gyakorló repülőgépből áll. A gépek nagyjavítását komoly botrány kísérte: a horvát katonai ügyészség 2016 márciusában nyomozást indított, mert sorozatos hibák jelentkeztek a repülőgépek használata közben. A vizsgálatok során kiderült, hogy Ukrajna nem eredeti MiG-21-es vadászrepülőket adott el Horvátországnak, hanem több, más országból beszerzett alkatrészből összeállított gépeket. A megvásárolt repülőgépek sorozatszámait átütötték, és az alkatrészek sorozatszámai sem egyeznek a dokumentációkban lévőkkel. Jelenleg mindössze néhány repül közülük, és azok is csak minimális időt töltenek a levegőben.

Európa országútjain az újhidegháborús időknek megfelelően érezhetően megnőtt a katonai konvojok mozgása, amiből az amerikai erők kimagasló részarányt tudhatnak a magukénak. A LégierőBlogger a minap a vicenzai 173. légideszant dandár támogató zászlóaljának (173RD BSB)  konvoját előzte az észak-olasz A4-es Serenissima autópályán.

A Warfighter Information Network-Tactical (WIN-T) rendszer kommunikációs hálózati központjai HMMWV alvázra illetve utánfutóra kerültek az FMTV teherautókról. Ez a Tactical Communications Node-Lite (TCN-L), mely oszlopmenetben (SATCOM on the move - SOTM), rövid megállásból is tud összeköttetést létesíteni, illetve települt harcálláspontot is ki tud szolgálni.

Zord

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

A folyók a történelem során mindig fontos szerepet játszottak a civilizációk kialakulásában és azok fennmaradásában, így történt ez Mezopotámiában, Egyiptomban és Indiában is. India leghosszabb folyója a Brahmaputra, ezt követi a Gangesz, és az Indus. A szubkontinens számára a folyók napjainkban is hatalmas szerepet játszanak, leginkább gazdasági szempontból. Az ország gazdaságát ugyanis a mezőgazdaság dominálja, a népesség megközelítőleg 70%-nak megélhetése közvetlenül vagy közvetetten a fő folyóktól függ. A gazdasági szerep mellett India kultúrájában és a hindu vallásban mélyen gyökerezik a folyók tisztelete, és leginkább a Gangesz kultusza.

India vízrajza. Forrás: prokerala.com

A vízhiány

Az Éghajlat-változás Kormányközi Testülete (IPCC) elemzése szerint Indiát fogja az egyik legsúlyosabb módon érinteni a klímaváltozás. Az MIT álláspontja pedig, hogy amennyiben sikerülne is csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, a klimatikus viszonyok akkor is az emberi szervezet tűréshatárát fogják fenyegetni az ország számos pontján. Az Indiában kialakult helyzet már ezévben humanitárius krízissé, a világ eddigi legnagyobb vízhiányává eszkalálódott. A probléma kialakulásában a robbanásszerű népességnövekedés, a klímaváltozásból fakadó időjárási anomáliák, mint a monszunos időszak átalakulása, a rossz vízgazdálkodás valamint a politikai hanyagság együttes hatása is közrejátszott. A több mint egymilliárd fős és folyamatosan növekvő népességnek az egyre fogyó ivóvíz problémájával kell szembenéznie. 600 millió ember magas, vagy extrém vízhiányban szenved, évente pedig 200.000 ember hal meg emiatt. A folyók, melyek táplálják vidéken a mezőgazdaságot apadnak, a klímaváltozás miatt pedig a területen jellemző monszun időszak megváltozott, jóval rövidebb, de intenzívebb lett, a csapadékot pedig nem megfelelően, valamint kis arányban (a szennyvíz 15, az esővíz 8 %-át) hasznosítják. Emellett a folyók szennyezettsége is hatalmas probléma, ilyen körülmények között hamar felütheti fejét a kolera vagy malária is. India a mért 122 országból 120. helyen áll a víz minőség indexen, a vizek 70%-a fertőzött, egy 2014-es felmérés szerint pedig a világ 15 legszennyezettebb városa közül 10 indiai, az első helyen pedig Delhi áll.

A világ 15 legszennyezettebb városa. Forrás: ohmyindia.com

A lakosság megközelítőleg 70-80%-a él szegénységben, 14%-uk pedig éhezik. A kormány közbenjárása hatására ezek a számok évről évre csökkennek, a kialakult vízproblémát azonban nem tudják megfelelően kezelni. A háztartások 75%-ának nincsen közvetlen hozzáférése ivóvízhez, a vidéki háztartások 84%-a pedig nem rendelkezik vezetékes vízzel. A rászoruló falvakba hetente, központilag küldenek ki kamionokat víztartállyal, melyek bizonytalan minőségű vizet szállítanak. Ezekből a tartályokból a lakosok fejadagot kapnak, ezt pedig kénytelenek beosztani, akkor is, ha a következő adag víz nem időben érkezik, hiszen bármilyen más forrásból származó víz emberi fogyasztásra alkalmatlan, szennyezett. Éppen azokban a régiókban, ahol legnagyobb arányban nő a népesség, és ahol a mezőgazdaság az elsődleges megélhetési forrás, tűnik az állam a legtehetetlenebbnek. Különböző régiók között egyre nagyobb ellentét alakul ki, hiszen az apadó folyók vizén osztozni egyre nagyobb kihívást jelent.

Az észak-indiai népességnövekedés. Forrás: mapsofworld.com

2019 nyarán India autóipari központjában és hatodik legnagyobb városában, Csennaiban még nem látott vízhiány alakult ki. A víztározók, melyek eddig képesek voltak ellátni a körülbelül ötmillió fős várost, teljesen kiszáradtak, így a környező területről voltak kénytelenek vizet szállítani kamionokkal, a szegényebb rétegek pedig attól tartva, hogy csak a tehetősebb rétegeknek jutna víz, úttorlaszokat építettek. A város rendelkezik ugyan egy sótlanító üzemmel, amely tengervízből készít fogyasztásra alkalmas vizet, azonban ez rendkívül drága megoldás, másrészt közel sem elég ahhoz, hogy kielégítse a város igényeit. A krízis a kasztrendszerben gyökerező, hatalmas osztályellentéteket is felszínre hozza: a sokak szerint alanyi jogon járó vízhez a gazdagabb rétegek sokkal könnyebben hozzá tudnak jutni annak hiánya esetén.

Felmérések szerint egy éven belül 21 indiai nagyvárosnak, köztük Delhinek teljesen el fog fogyni a talajvize. 2030-ra India vízigénye a mai kétszeresére fog nőni, a teljes lakosság 40%-a egyáltalán nem tud majd vízhez jutni. 2050-re pedig az ország GDP-jének legalább 6%-a fog elveszni a válság miatt.

A lehetséges megoldások

A vízzel való gazdálkodás és a krízishez való hozzáállás mind állami, mind helyi szinten problematikus. Bangalore a 8 millió fős dél-indiai nagyváros évente 800-900 milliméternyi esővizet kap, amely nem számít alacsonynak. Ha ennek az esővíznek a felét hasznosítaná, azzal a város annyi ivóvízzel rendelkezne, hogy egy személyre egy éven keresztül naponta 100 liter jutna, ami bőven elég lenne személyes használatra. Annak ellenére, hogy az esővíz gyűjtését törvényekkel szabályozzák, a város rendkívüli módon lemaradt ezen a téren. Ehelyett a közelben lévő Cauvery folyóból nyer vizet, azonban a lakosság negyede még ehhez sem jut hozzá. Bangalore, és más indiai városok esetében az elsődleges lépés az lenne, hogy az esővíz gyűjtését általánossá teszik, a talajvizet pedig, mely drasztikusan fogy, ezzel pótolják. Ezt azonban központi irányítás nélkül megoldani szinte lehetetlen, a politikai hanyagságot pedig tükrözi az is, hogy a város kormányzati esővízgazdálkodás részlegén mindössze hat ember dolgozik.

A kormány a krízis megoldása érdekében egy tervezetet dolgozott ki, melynek lényege, hogy a nagyobb folyókat egy csatornával összekötik, így a kiszáradt, vagy elapadni kezdő folyókba ismét víz jutna. Az első próbálkozás ennek megvalósítására a Ken és a Betwa folyó összekötése, mely egyfajta tesztként fog megvalósulni. A környezetvédők azonban szkeptikusan állnak a kísérlethez, mind a folyók vízi világa, mind a szárazföldi környezetért aggódva. A tervezett csatorna ugyanis a Panna Nemzeti Parkot fogja átszelni, amely a veszélyeztetett indiai tigris élőhelye.

A tervezett, folyókat összekötő csatornarendszer. Forrás: mapsofindia.com

A vidéki lakosság esetén egyének és kisebb csoportok összefogására lenne szükség, kutak ásása a falvakban és az esővíz nagyarányú gyűjtése az esős időszakban nagy előrelépést jelentene, így mind a mezőgazdaságban, mind emberi fogyasztásra felhasználható lenne. A mezőgazdaság megreformálása is szükséges a gyökeres változásokhoz: környezetbarát megoldások és ahol lehetséges, a fejlettebb technológia használata, vagy a kormány által is támogatott ’Zero Budget Natural Farming’, vagyis alacsony költségű, vegyszerek nélküli természetes növénytermesztést, mely az ősi indiai módszereket és a modern tudományt ötvözve növelné a termelést, eközben védené a környezetet.

Szerző: Ustea Dóra

Percek alatt szerelés nélkül összecsukható és nyitható konténerekkel lép az izraeli védelmi piacra a Continest Technologies Zrt. – közölte a magyar start-up vezérigazgatója.

Kis-Márton Vidor hozzátette: a kifejlesztett technológia segítségével a konténer térfogata annak egyötödére csökkenthető, amely 80 százalékos megtakarítást jelent a logisztikai költségekben és a károsanyag-kibocsátásban is.

Elmondta: a konténer szinte bármire használható, átmeneti infrastruktúraként tökéletes például nagy tömegrendezvényeken, de ha szükséges katasztrófahelyzetben és hadgyakorlatoknál is használható. A konténerek bérleti költségének legnagyobb részét a szállítási díj teszi ki, de ezek az új, összecsukható konténerek képesek a logisztikai folyamatok racionalizálására – fűzte hozzá.

Az együttműködés a konténerek mellett az azokhoz kapcsolható környezetbarát vizesblokkok, valamint a napelemes és a ballisztikus rendszerek, illetve a fejlesztés alatt álló specifikus, szállítás utánfutó rendszerek piaci megjelenésére és a közös gyártásra is vonatkozna.

Az amerikai és a brit kormány által aláírt nemzetközi szerződés garantálja ezentúl az atlanti-óceáni hullámsírjában pihenő Titanic roncsainak megőrzését és biztonságát. A szerződés felhatalmazza a két ország kormányát, hogy engedélyt adjon vagy tagadjon meg a roncsok látogatásával és a hajón található tárgyak elmozdításával kapcsolatban.

A nemzetközi szerződésre azért volt szükség, hogy biztosítsák a végtisztességet a hajóval hullámsírba szállt a több mint 1500 utasnak és személyzetnek és garantálják a roncsok megőrzését. A belfasti Harland és Wolff hajóműhelyben készült luxusgőzös 1912-ben az Atlanti-óceánt átszelő első útján jéghegynek ütközött és elsüllyedt.

A BBC News felidézte, hogy Nagy-Britannia már 2003-ban aláírta a szerződést a hajó maradványainak védelméről, a megállapodás azonban csak január 21-én lépett életbe azután, hogy 2019 decemberében Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is jóváhagyta. A nemzetközi vizeken található roncsot eddig csak a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO-egyezmény védte.

Nusrat Ghani brit tengerészeti államtitkár “nagy jelentőségűnek” nevezte a megállapodás érvénybe lépését.

“Az óceán mélyén, két és fél tengeri mérföld (4 eze méter) mélyen nyugvó Titanic tragédiája a történelem legjobban dokumentált tengeri katasztrófája. Több mint 1500 ember nyughelyéhez méltó tisztelettel és érzékenységgel kezeljük” – fogalmazott a miniszter. Mint elmondta, Nagy-Britannia szorosan együttműködve dolgozik a kérdésben a többi észak-atlanti országgal, köztük Kanadával és Franciaországgal a Titanic védelmén.

A Titanic roncsait 1985-ben találták meg 350 tengeri mérföldre (650 kilométerre) Új-Fundland kanadai partjaitól. 1986 óta folynak a tárgyalások több ország között a roncs védelméről szóló nemzetközi megállapodásról.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) 2012. január elsejével kezdte meg működését, de már akkor határozott kormányzati elképzelések fogalmazódtak meg az intézmény többlépcsős bővítéséről. Két év múlva megnyitotta kapuit a Ludovika főépülete, a hallgatók 2017 szeptemberében birtokba vehették a közel négyezer fő befogadására alkalmas oktatási központot, a Ludovika Campust, majd a Rendészeti Oktatási Épületet és a kollégiumot. Időközben elkészült a Ludovika Aréna, ahol sportcsarnok, uszoda, valamint a Campuson lőtér és sportpark várja a hallgatókat, de egy jól felszerelt lovarda és speciális oktatási laborok, szaktantermek is a diákok és az oktatók rendelkezésére állnak.

Az NKE tevékenységének kiteljesítése azonban korántsem merül ki a létesítmények megépítésében, az egyetem szervezeti fejlődésének, az új irányok kijelölésének mindig is az objektumok birtokbavétele előtt kell járnia. 2018. szeptember elsejével Koltay Andrást nevezték ki az NKE rektorának, aki korábban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezetőjeként végzett munkájával már bebizonyította, hogy képes lesz új lendületet adni az ország legdinamikusabban bővülő felsőoktatási intézményének.

— Alig több mint fél éve vette át a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetését. Hogyan értékeli az intézményben folyó munkát, az oktatási tevékenységet?
— Az első időszakban rengeteg dolgot kellett megismernem és megtanulnom, hiszen korábban nem volt kötődésem az NKE-hez. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemről érkeztem, az ott töltött közel 16 év nagy részében a katedrán szereztem tapasztalatokat, így mindvégig közvetlen kapcsolatban voltam az oktatással. Úgy gondolom, érthető, hogy a „Pázmányt” bizonyos szempontból most is szellemi otthonomnak tekintem. Bíztam abban, hogy hasonlóan jó oktatói-szellemi közösségre találok itt is – és ez így is történt. Rendkívül gyorsan megtaláltuk a közös hangot a munkatársaimmal. Mivel közös értékrendet vallunk, vezetőtársaimmal magától értetődően tudtuk elkezdeni a közös munkát.

— Mivel, hogyan kezdte az NKE mindennapjaival való ismerkedést?
— Az első hónapokban sorra jártam a szervezeti egységeket, hogy minden szinten minél mélyebben megismerhessem az intézmény munkatársait. Ma már tisztán látom, hogy az elmúlt években egy rendkívül intenzív egyetemépítési folyamat zajlott, ami nem lehetett volna eredményes a kollégák elkötelezettsége nélkül. Számomra nagyon nagy öröm és egyben megható dolog azt látni, ahogy az itteni munkatársaim a „hátukon viszik” ezt az egyetemet. Régóta tudom, és az itt töltött hónapok tapasztalatai újra megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy a jól szervezett csapatmunka mindig meghozza az eredményeket.

Új működési rend, szervezeti átalakítások

— Vannak olyan területek, amelyeknél változtatást lát szükségesnek, ha igen, melyek azok?
— Ahogyan azt a rektori pályázatomban is kiemeltem, az NKE és annak vezetői, illetve teljes közössége hatalmas munkát végzett az egyetem létrehozása és a jogelődök közötti kohézió megteremtése érdekében, ezért az „egyetemalapítók” eredményeire építve kezdtem meg a munkámat. Az egyetem alapítását követő néhány év teremtő munkája után most elérkezett az idő, hogy intézményünket nyugodt és kiszámítható pályára állítsuk. Az NKE Szenátusa 2018 november végén egyhangúlag elfogadta az intézmény új szervezeti és működési rendjét, amelyet az NKE-t fenntartó Miniszterelnökség is jóváhagyott. Ezzel egy olyan jelentősebb szervezeti átalakítás vette kezdetét, aminek segítségével megpróbáljuk új pályára állítani az intézményt, szakmai és finanszírozási oldalról egyaránt. Egyetemünk életét és munkáját úgy kell megszerveznünk, hogy az a lehető legmagasabb minőségben szolgálja az oktatást, a kutatást és a rendelkezésünkre álló páratlan egyetemi infrastruktúra megfelelő kihasználását.

— Milyen jellegű átalakításokat terveznek? A korábbiaknál több vagy kevesebb szervezeti egységgel működik majd az NKE?
— Az új szisztémában kiemelt szerepet kapnak az intézményben működő karok. Egyetemi szinten összességében jelentősen csökken majd a szervezeti egységek száma, és ezzel párhuzamosan csökkenteni kívánjuk az egyes szervezetek működésének bürokratikus jellegét is. Az már biztos, hogy új formációkat is kialakítunk, ilyen lesz például a Stratégiai Tanulmányok Intézete, amely a közszolgálati szektor stratégiai, vezetői feladatainak ellátására felkészítő magyar és nemzetközi képzési programok tervezéséért és megvalósításáért lesz felelős. Egy másik új szervezet, az Eötvös József Kutatóközpont meghatározott területeken stratégiai szintű, multidiszciplináris kutatásokat folytat majd. Létrejön továbbá a Nemzetközi és Pályázati Igazgatóság, a páratlanul gazdag infrastruktúra üzemeltetéséről pedig a Campus Igazgatóság gondoskodik majd. A kormány döntése értelmében az egyetemen bevezethetik az oktatói, kutatói és dolgozói életpályamodellt is, ami nagymértékben elősegíti a minőségi egyetem irányába mutató elképzeléseink megvalósítását.

Kiemelt szerepben a magánbiztonság

— Mekkora jelentősége van az egyetem profiljában, életében a Rendészettudományi Karnak?
A rendészeti képzés – hasonlóan a honvédtisztképzéshez – komoly történelmi hagyományokkal rendelkezik, hatalmas felelősség terheli mindkét hivatásrendet, hiszen ők jelentik a magyar társadalom biztonságának garanciáit, ők képviselik az alkotmányos rendszer alapköveit. A Rendészettudományi Karról (RTK) kilépő hallgatókból kerül ki a jövő állami rendészetének parancsnoki állománya, ők lesznek az állam fennmaradásának és működésének fontos pillérei. Az RTK ugyan monopolhelyzetben van a felsőoktatásban, de az eddigi képzésfejlesztési eredmények elismerése mellett folyamatos továbbfejlesztésre, innovációra is szükség van. Egyaránt nagyon fontosnak tartom a megrendelő rendészeti szervek képzésre irányuló igényeinek kiszolgálását és a konstruktív, szakmai kapcsolat fenntartását.

— A rendészettudományi kutatásokban és képzésekben mekkora prioritással szerepel a magánbiztonság?
— Kiindulási pontként úgy fogalmaznék, hogy a közbiztonság megteremtése társadalmi együttműködés eredménye, amelyben az állami szervek mellett egyre fontosabb szerep jut a magánbiztonságnak. Több országból vett példák és elemzések is igazolják, hogy ez a megállapítás egyaránt igaz itthon és külföldön. A Rendészettudományi Kar képzési portfóliójában a biztonsági szakirányon belül nappali és levelező munkarendben is folyik úgynevezett alapképzés. Bizonyosan nem véletlen, hogy mostanra a biztonsági szakirány felvételi pontszáma és a jelentkező hallgatók száma jelentősen emelkedett, ami egyben azt is mutatja, hogy egyrészt a szakgazda Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti (MÖR) Tanszék jó úton jár, másrészt a közelmúltban a magánbiztonság és az önkormányzati rendészeti tárgyú képzések iránti igény jelentősen felértékelődött hazánkban. Ezért kézenfekvő kiszolgálni e megnövekedett igényeket, akár új, magasabb szintű képzésekkel is. Így a már említett alapképzés és az arra épülő mesterképzés mellett a jövőben rövidebb időtartamú szakirányú továbbképzések is szóba jöhetnek. Mindebből következik, hogy a Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék biztonsági szakirányának egyre komolyabb perspektívái mutatkoznak a jövőben.

Speciális képzések

— A 2015–2020 közötti Intézményfejlesztési tervben szerepel, hogy „A magánbiztonság kutatásának és oktatásának fejlesztése alapozhatja meg egy magánbiztonsági szak indítását, amelyet a képzésfejlesztés napirendjén kell tartani.” Mikorra várható a szak megindítása?
— Valóban, kézzelfoghatóan érezhető, hogy jelentős igény mutatkozik a biztonsági vezetői mesterképzés beindítására, hiszen ilyen jellegű kurzusnak nincs alternatívája hazánkban. Éppen ezért a szakgazda Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszéken az alapozó kutatások után immár a szakmai szervezetek aktív bevonásával gőzerővel folynak a képzés előkészületei, a szükséges kidolgozó munkálatok. Sikeres akkreditáció esetén akár 2020 őszén elindulhat a mesterképzés.

— Milyen együttműködés van az egyetem, illetve a vagyonvédelmi és őrző-védő szolgáltatásokat kínáló vállalkozások vezetése között?
— Az említett MÖR Tanszék és a biztonsági szakirány sikereinek kulcsa éppen a magánbiztonsági vállalkozások és önkormányzati rendészetekkel kialakított szoros együttműködés. A partnerek felismerték, hogy ők lehetnek a szakirány „megrendelő szervei”, egyben az itt végzett tehetséges hallgatók elsődleges „felvevőpiaca”. Folyamatosan bővül a tanszék partnerhálózata, Ruzsonyi Péter dékán év végén írta alá az újabb együttműködési megállapodást a szakirány támogatására.

— Kapnak-e, illetve kaphatnak-e speciális szakmai képzést, továbbképzést e vállalkozások vezetői, esetleg alkalmazottjai?
— A biztonsági szakirány hallgatói speciális képzésben részesülnek, ami azt jelenti, hogy az alapozó ismeretanyagon túl szakmaspecifikus tantárgyakat – például biztonságtechnika, létesítményvédelem, személy- és vagyonvédelem – is nagy óraszámban, az elméleti és a gyakorlati ismereteket ötvözve tanulnak. A partnereknek köszönhetően immár egy jól felszerelt biztonságtechnikai szaktanterem is segíti a gyakorlatiasabb képzést, ami komoly előrelépésnek tekinthető. A MÖR Tanszék kiváló gyakorló szakemberekkel bővült az elmúlt hónapokban, akik további garanciát jelentenek a naprakész, gyakorlatorientált tudás átadására.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Életének 77. évében elhunyt Nováky Balázs, a Határőrség Országos Parancsnokságának egykori parancsnoka – közölte a rendőrség.

Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának közleménye szerint Nováky Balázs nyugállományú határőr altábornagy 1990 és 1999 között volt a Határőrség Országos Parancsnokság parancsnoka.

A testület teljes állománya osztozik a család fájdalmában – írta az ORFK. Temetéséről később intézkednek.

Az élelmiszer-hamisítás napjainkra a világ negyedik legjövedelmezőbb üzletága lett. Noha hazánkban nem találkozhatunk nagy számban a fekete­gazdaság ezen szereplőivel, mégis egyre növekvő társadalmi problémát jelent szerte a világon. Helik Ferencet, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Kiemelt Ügyek Igazgatóságának vezetőjét kérdeztük.

— Mit takar egészen pontosan az élel­­­­mi­­­szer-hamisítás?
— Akkor beszélünk élelmiszer-hamisításról, ha valaki gazdasági előny vagy haszonszerzés céljából szándékosan megváltoztatja egy élelmiszer beltartalmát, romlási jelenséget leplez el, kihagy, vagy adott esetben olyan alapanyagot tesz hozzá egy élelmiszerhez vagy takarmányhoz, amelyet egyébként nem lenne szabad. Ide kell sorolni emellett azt is, ha valaki egy termék minőségmegőrzési idejét vagy fogyaszthatóságát meghosszabbítja, vagy a terméket lényeges tulajdonságára vonatkozó félrevezető megjelöléssel hozza forgalomba. Hamisításnak minősül továbbá, ha valaki az eredeti jogvédett terméket a jogosult engedélye nélkül lemásolja, annak a csomagolóanyagába más terméket rak.

— Élelmiszer-hamisításon tehát nem csak a már kész, fogyasztásra alkalmas termékeket, ételeket kell értenünk?
— Nem, hiszen nemcsak az élelmiszert hamisítják, hanem a takarmányt is. Sőt a növényvédő szerek hamisítása is egyre nagyobb üzletté vált. Ebben a szegmensben is éves szinten milliárdos bevételhez jutnak a csalók. Az élelmiszerekhez hasonlóan a leggyakoribb hamisítási alap­esetek itt is ugyanazok. Vagy nincs benne hatóanyag, vagy olyan kerül bele, amely nem engedélyezett, de az is előfordul, hogy az eredeti hatóanyag gyártójának az engedélye nélkül használják fel a hatóanyagot.

— Gyógyszerek, étrend-kiegészítő termékek esetében is alkalmazzák a hamisítók ezt az eljárást?
— Sajnos igen, ott is ugyanígy előfordul. Nagyon gyakori, hogy a különböző étrend-kiegészítő termékekben illegális anyagot vagy gyógyszerhatóanyagot találunk. Vitaminok, vitamin jellegű készítmények esetében például minden jó tulajdonságot ígérnek a doboz csomagolásán, de ezek mégsem találhatók meg bennük. 2018-ban a legnagyobb fogásunk is étrend-kiegészítő termékhez kapcsolódott. Közel ötvenmillió forint értékben hatvanezer doboz étrend-kiegészítőt, elsősorban potencianövelő készítményt vontunk ki a forgalomból, amelyek eredete nem volt igazolható. De tavaly találkoztunk olyan potencianövelő készítménnyel is, amely gyógyszer-hatóanyagot tartalmazott. Ez minden esetben tilos, tekintettel arra, hogy étrend-kiegészítőként hozták forgalomba.

— Hogyan sikerült fényt deríteniük erre a jelentős csalásra?
— Ez egy hosszabb időt felölelő, összehangolt ellen­őrzés volt, amelynek sikere több hatóság együttes munkájának volt köszönhető. Az előzetes adatgyűjtést követően helyszíni adatmentést végeztünk a teljes informatikai rendszerükről. Ennek alapján tudtuk elkezdeni felgöngyölíteni az ügyet, és így bizonyosodott be, hogy a termék több cég hálózatán keresztül jutott be Magyarországra. Mivel nem volt nyomon követhető a termék, ki kellett vonnunk a forgalomból.

— Volt még hasonlóan nagy fogásuk?
— Két hasonlóan súlyos jogsértéssel találkoztunk az elmúlt években. Az egyik esetben a vállalkozások a gesztenyemasszába nem megfelelő mennyiségű gesztenye-alapanyagot raktak, inkább burgonyapehellyel, illetve rizsliszttel helyettesítették. Így pedig sokkal olcsóbban tudták előállítani a magyarok egyik nagy kedvencét. A másik esetben a sajttal vagy brokkolival töltött fagyasztott pulykamedál termék nem felelt meg a jogszabályoknak. Mivel ebben az esetben sem a szakember, sem a fogyasztó érzékszervileg nem tudta megállapítani, hogy milyen fajta húst vásárolt, DNS-teszttel elemeztük a terméket. Itt derült ki, hogy az érintett vállalkozás pulyka helyett elsősorban csirkehúsból állította elő az élelmiszert. Ehhez ugyanis sokkal olcsóbban hozzá lehet jutni.

— A beltartalom megváltoztatása mellett melyek a leggyakoribb trükkök, amelyeket alkalmazni szoktak a hamisítók?
— Az egyik legklasszikusabb eset, amikor a lejárt terméket próbálják meg újra fogyaszthatóvá „varázsolni”. Bevált procedúra például, amikor a bolti eladó a 10-én lejárt terméknél a nullát áthúzza, amiből így már 8-as szám lesz. De az elmúlt években volt egy ennél jelentősebb dátumhamisításunk is. A nagyáruházakban keletkezett több száz tonna lejárt terméket a megsemmisítést végző vállalkozás nem a megsemmisítő állomásra szállította, hanem a saját telephelyére. A termékekre sok esetben profi, nyomdai úton gyártott új matricákat nyomtatott, majd újból forgalomba hozta őket.

— Amiket aztán önök lefoglaltak és megsemmisítettek. Mennyi élelmiszer válik ily módon hulladékká?
— 2012 óta közel nyolcezer tonna terméket vontunk ki a forgalomból és rendeltük el a megsemmisítésüket. Ez viszonylag magas számnak tűnhet, de vegyük azt alapul, hogy hazánkban napi szinten 24 ezer tonna élelmiszer fogy. Ebben pedig még nincs benne az export, valamint az, amit a hazánkba látogató turisták fogyasztanak el.

— Az élelmiszer minden esetben bizalmi termék. A fogyasztók emiatt feltétlen bizalmat adnak az éttermeknek is. De jól gondolom, hogy ezen a területen is gyakoriak a szabálysértések?
— Sajnos igen. A higiéniai problémák és a lejárt szavatosságú termékek további tárolása, felhasználása viszonylag nagy számban fordul elő. Az egyik jelentős 2018-as ügyünkben egyéb súlyos jogsértést is megállapítottunk. A szóban forgó étterem híres volt arról, hogy az egyik legfinomabb borjú bécsit forgalmazza. Vizsgálatunk során azonban megállapítottuk, hogy a vizsgálattal érintett időszakra vonatkozóan a forgalmazotthoz képest csak elenyésző borjúhúsmennyiségről tudott bemutatni számlát. Mivel a cég házhoz szállítást is végzett, így sikerült adatokat mentenünk a házhoz szállítást végző cég informatikai rendszeréből. Ennek alapján pontosan tudtuk, hogy melyik nap mennyi adag ételt szállítottak ki. A dokumentumok és adatok elemzése alapján megállapítottuk, hogy az étterem nagy mennyiségben használt fel olyan húst, amelynek eredete nem igazolható.

— A különbséget ezek szerint a fogyasztók nem is vették észre. Történt olyan eset, amikor a fogyasztók jelezték, hogy valamilyen probléma lehet az élelmiszerrel?
— Néhány évvel ezelőtt egy nagy kakaógyártó cég mindenki által ismert csomagolását állították elő a hamisítók, majd a dobozt megtöltötték ócska, silány minőségű kakaóval. Az ügyre pontosan úgy derült fény, ahogyan kérdezte. Egyre több fogyasztó fordult reklamációval az eredetit előállító céghez. A gyártó emiatt elkezdte kivizsgálni, hogy melyik boltból érkezett a panasz, és így derült ki, hogy ők oda nem is szállítanak. Természetesen a hamis terméket gyorsan kivontuk a piacról.

— A haszonállattartási szegmensben is sok intézkedést kellett alkalmazniuk az elmúlt évben?
— Ezen a területen főleg az exportra szállítás kapcsán végeztünk ellenőrzéseket. Jellemzően állategészségügyi előírásokat nem tartottak be a vállalkozók. Sok esetben nem volt megfelelően megoldott a karanténozás, sem pedig az állatok jelölése. Szarvasmarha esetében például mind a két fülben kell lenni krotáliának. További szabálytalanságot fedeztünk fel a különböző okiratok, például a marhalevelek esetében is. A legnagyobb problémát azonban továbbra is az állatok moslékkal etetése okozza. 2004 óta az Európai Unió ugyanis tiltja a sertések ezzel való táplálását. Ennek ellenére azonban mégis sokan megpróbálkoznak azzal, hogy konyhákból, éttermekből összeszedik a maradékot vagy a vágóhídi mellékterméket, és ezzel etetik az állatokat. Ez ellen azonban minden esetben fel kell lépnünk.

— A hamisítás mellett nem kerülheti el a figyelmüket az élelmiszer-terrorizmus sem. Hazánkban mennyire kell ettől tartani?
— Magyarország nagyon kivételes helyzetben van. Nálunk nincsenek jelen sem illegális élelmiszer-előállító gyárak vagy üzemek, sem pedig az élelmiszer-maffia tagjai. A terrorizmus azonban globálisan fennálló veszély, amire mi is kiemelt figyelmet fordítunk. Tavaly tavasszal azonban kaptunk egy jelzést, miszerint valaki szándékosan szennyezte az UHT tejek egy részét. Ez nagyon tanulságos eset volt, hiszen az élelmiszer-terrorizmus, az élelmiszerrel való fenyegetés súlyos helyzetet teremthet. Magyarországon ilyen 2014-ben fordult elő utoljára, akkor el is fogták az illetőt. A tavalyi eset azért volt különösen jelentős, mert több áruházláncot érintett. Nagyon gyorsan kellett a boltoknak és a hatóságoknak is reagálniuk, hiszen a termékeknek minél előbb le kellett kerülniük a polcokról. Noha a bejelentés alaptalan volt, így is közel ötvenmilliós kárt okozott a fenyegető.

— Ön szerint hogyan lehetne elérni, hogy egy élelmiszer ne veszélyeztesse a fogyasztót?
— Talán a legjobban az említett kakaóporos esettel tudnám leírni. A vásárló visszajelzése, az élelmiszer-előállító odafigyelése és a hatósággal való együttműködés alkotja azt a hármast, ami elvezet ahhoz, hogy élelmiszer-biztonságról beszéljünk.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Soron kívül megkezdte az egészségügyi védőmaszkok gyártását a büntetés-végrehajtási szervezet – jelentette be a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) szóvivője szombaton a debreceni büntetés-végrehajtási intézet gyártóüzemében.

Orosz Zoltán alezredes emlékeztetett rá, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs pénteki ülésén elfogadott akciótervében a BVOP feladatául szabta, hogy készítse elő az egészségügyi védőfelszerelések gyártására történő átállást. “A büntetés-végrehajtás (bv) az átállást végrehajtotta” – mondta a szóvivő.

Hozzátette: a védőmaszkokat a bv gazdasági társaságai közül a fogvatartottakat foglalkoztató Adorján-Text Kft. gyártja, amelynek a fő profilja ágyneműk, függönyök, asztalterítők, törölközők, egészségügyi termékek, munka és védőruhák gyártása. A védőmaszkok gyártásához minden alapanyag rendelkezésre áll, a fogvatartottak hosszított idejű váltásban, napi 12 órán át készítik, csomagolják a maszkokat, amelyből húszezer darab gyártására képes naponta az üzem – részletezte Orosz.

A szóvivő hangsúlyozta: a jelenleg is zajló gyártási folyamat eredményeként folyamatosan nő az árukészlet, de már most jelentős raktárkészlettel, több mint 320 ezer védőmaszkkal rendelkeznek. A maszkokat az ország több pontján kialakított raktárakban tárolják, ahonnan szükség esetén azonnal szállíthatják a felhasználókhoz.

A kormány 2017. december végén hozott elvi döntést arról, hogy az úgynevezett okosvárosok kialakításához szükséges technológiák magyarországi elterjesztésének elősegítése érdekében megvalósuló fejlesztéseket költségvetési forrásból és egy rugalmasan bővíthető központi informatikai infrastruktúra létrehozásával kell támogatni. A döntést követően kialakított koncepció szerint a kapcsolódó fejlesztések tartalmi részleteinek kidolgozását először egy olyan pilotprojekt keretében célszerű megvalósítani, amelynek előkészítésére Monor városát jelölték ki.

Az okosvárosprogram második lépésében született kormányhatározat pénzügyi forrást biztosított a pilotprojekt megvalósíthatósági tanulmányának elkészítéséhez, amelynek összeállítása tavaly nyár végén fejeződött be. A Belügyminisztérium által elfogadott tanulmány alapján készült kormány-előterjesztés megvitatása után 2018. december végén megszületett a határozat: Monor elkezdheti az okosváros-pilotprojekt megvalósítását.
A 18 500 lakosú járási székhely ezzel kiemelten fontos szerephez jutott az okosváros koncepciójának közép- és hosszú távú előkészítésében, majd megvalósításában. A következő években – nagyrészt a helyben megvalósított fejlesztések eredményeként – nemcsak a városi hivatalok, hanem a lakosság is XXI. századi szolgáltatásokat élvezhet majd. Zsombok Lászlóval, Monor polgármesterével a mintaprogram részleteiről, a kitűzött célokról, a megvalósítás helyzetéről és a következő időszak feladatairól beszélgettünk.

— Összefoglalható röviden, hogy mi az okosváros koncepciójának lényege?
— Egy kissé hivatalosnak tűnő megfogalmazásban az okosvárosprojekt egy komplex szolgáltatáscsomag megvalósítása, amelyben az államigazgatás központi funkciói és a helyi funkciók ötvöződnek. Az elképzelés végcélja egy olyan, a közigazgatásban alapvetően már létező központi infrastruktúrára – azon belül főként az informatikai rendszerekre, adatbázisokra – épülő információszolgáltatási rendszer kialakítása, amely kétirányú információáramlást biztosít. Tehát például bizonyos lokálisan létrejött adatbázisok elérhetők lesznek az adott hivatalok országos központjaiban is, ugyanakkor a helyi hivatalok – jelen esetben a monori szervek – közvetlenül lehívhatják a rájuk vonatkozó és a munkájukhoz szükséges adatokat. A majdan kiépülő országos rendszer moduláris felépítésű lesz, és végeredményben egy olyan, platformjellegű szolgáltatáscsomag létrehozása valósul meg, amely az adott település egyéni igényeinek megfelelően testre szabható funkciókat kínál.

— Ezek szerint a két alappillér a központi és a helyi infrastruktúra?
— Igen, illetve azok részleges integrációja, kooperációja. Az okosvárosprogram logikai szerkezete a központi és a helyi információk összesítésére és együttműködésére épül. Példának vehetjük a térfigyelőkamera-rendszert, amely nemcsak lokálisan ad segítséget a helyi rendőrségnek és polgárőrségnek, de említhetném a lakosság számára közvetlen előnyt kínáló e-személyit is, amely különböző helyi szolgáltatások igénybevételére jogosító városkártyaként is használható lesz. Általánosítva azt is mondhatnám, hogy több olyan fejlesztési elem is van, amely a központi infrastruktúrán keresztül valósul meg, de jó néhány olyan komponens is lesz, amelyeket mi helyben találunk ki, és valósítunk meg. A pilotprogram egyik célja, hogy tapasztalatokat szerezzünk a központi szolgáltatások és a helyi fejlesztések közötti együttműködésről.

— A későbbiekben milyen országos és milyen lokális előnyök származnak a központi infrastruktúrához való csatlakozásból?
— Egy ilyen központi rendszer létrehozásának az az egyik előnye, hogy a csatlakozó településeknek csupán a helyi sajátosságokat kiszolgáló fejlesztéseket kell biztosítaniuk, a tipikusan előforduló részfeladatok központi támogatása adott. Így ezeket a funkcionalitásokat nem szükséges minden településnek elkülönült, más-más technológiai alapokon létrehozott, szerteágazó licencjogokkal védett szigetszerű fejlesztésekkel létrehoznia. Egy ilyen központi „egységcsomag” kialakítása és létrehozása a költségek csökkentésével és a fejlesztések leegyszerűsítésével nagyban javíthatja és felgyorsíthatja az okosváros-technológiák magyarországi elterjedését. Ugyanakkor a települések számára a kialakított rendszer egyedi – központi rendszertámogatást nem igénylő – fejlesztésekkel történő kiegészítése továbbra is lehetséges marad, így az okosváros-platformszolgáltatás végül nem jelent túlzott egységesítést.

— A megvalósíthatósági tanulmányban konkrét fejlesztési célokat is kitűztek?
— Igen, de előtte az egész projektre általánosságban is érvényes szempontokat fogalmaztunk meg. Négy városfejlesztési aspektus szerint állítottuk össze a szakmai tartalmat, azokat az alapvetéseket írtuk le, hogy milyen jellegű fejlesztéseket foglaljon magában a pilotprojekt. Röviden összefoglalva: az önkormányzat által a lakosság részére biztosított szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javítása mellett az energia és más erőforrások takarékosabb felhasználását, valamint az állampolgárok bevonását és életminőségük javítását, illetve a gazdaságilag önfenntartó rendszerek megalkotását tűztük ki elérendő célként.

— Ezek a fejlesztések kizárólag informatikai jellegűek?
— Egyáltalán nem, sőt! Ez a mintaprojekt, és meggyőződésem szerint az országos koncepció lényege és küldetése alapvetően nem a technológiai fejlesztés. Úgy gondolom, hogy a „Smart City” már egy kissé elcsépelt angol kifejezés, amelynek ma már inkább negatív jelentéstartalma van, az okosváros egy fokkal jobb, de én inkább az „élhető város” terminológiát szeretem használni, mert jobban kifejezi az eredeti gondolat jelentéstartalmát, és azt, hogy itt korántsem csak hardverekről és szoftverekről, hanem a mindennapi életet segítő szolgáltatásokról van szó. Teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ebben a pilotprojektben elsősorban Monor lakosságára kell fókuszálni, az itteni polgárok életét kell élhetőbbé, egyszerűbbé, jobbá, kényelmesebbé, komfortosabbá tenni. Olyan típusú fejlesztéseket szeretnénk megvalósítani, amelyekben a technológia csak egy eszköz – a szolgáltatások igazi értékét és előnyeit azonban nemcsak a hivatalok élvezik majd, hanem a lakosság is.

— Említene néhány konkrét példát?
— Lesznek olyan szolgáltatások, amelyek a hivatalok számára jelentenek segítséget, a lakosság csak közvetve érzékelheti az előnyöket. Ilyen például a webalapú települési térinformatikai platform kialakítása, amelynek segítségével a Lechner Tudásközpont építésügyi szakrendszereiben tárolt térképi rétegek elérhetővé válnak az önkormányzat számára is, mégpedig felhőalapú szolgáltatásként, azaz minden arra feljogosított hivatal és szervezet letöltheti az állományokat. Ez a rendszer nem közvetlenül az állampolgároknak ad információs szolgáltatást, a hivatali ügymenetet azonban sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá teszi, így végül a lakosság érdekeit is szolgálja, mivel gyorsabb és precízebb szolgáltatást kapnak a polgárok is.

— Milyen szolgáltatásokat fejlesztenek közvetlenül a lakosság számára?
— Jó néhány olyan, többnyire helyi fejlesztésben megvalósuló funkció is létrejön, amelyek egy része az okostelefonok mobilalkalmazásaival lesz elérhető. Ilyen lesz például az iskolai étkeztetés térítési díjának kezelését felkínáló megoldás, amely a helyi, már működő Étinfó rendszerünkhöz csatlakozik majd. Az elképzelések között szerepel az e-számla is, amelyet többek között a gyermekétkeztetés terén tervezünk bevezetni, ez a rendszer lehetőséget biztosít a különböző díjak elektronikus úton történő kiegyenlítésére. Szintén a lakosságot közvetlenül is érintő újítás lesz az e-személyazonosító igazolvány bevezetése, amelynek egyik funkciója lehet, hogy egyben városkártyaként is szolgál, annak segítségével lehet majd igénybe venni a szociális alapú támogatásokat, illetve olyan intézmények szolgáltatásait, mint például az uszoda vagy a könyvtár, de ugyanez az e-személyi alkalmas lesz a helyi kereskedelmet élénkítő marketingeszközök támogatására is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott helyszíneken kártyaolvasókat helyezünk el, a kártyaelfogadói hálózat kiépítéséhez pedig alapszoftvercsomagot telepítünk. Minden monori iskolában szeretnénk legalább egy okostantermet kialakítani, ahol a tanárok multifunkciós digitális tábla segítségével oktathatnak, a diákok pedig tabletekkel dolgozhatnak, és ahol a szükséges szerveren és szoftvereken kívül egyéb technikai eszközök is rendelkezésre állnak. Természetesen a pedagógusok felkészítéséről is gondoskodnunk kell, és az oktatási kormányzattal közösen biztosítani fogjuk a korszerű oktatáshoz szükséges digitális tananyagokat is. Egy másik fejlesztés célja, hogy az általános iskolások az iskolaépületbe érkezésükkor és távozásukkor automatikusan azonosítsák magukat, amiről a szülők elektronikus értesítést kapnak. Tervezünk egy úgynevezett okosutcát is, ahová a közterületen bemutatható, valóban működő és hasznos, innovatív eszközöket, köztéri bútorokat telepítenénk – például okospadokat és olyan kerékpártárolókat, amelyek az e-személyi igazolvánnyal történő azonosítással nyithatók és zárhatók. Számos tervünk van még, telepítünk innovatív köztéri illemhelyeket, elhelyezünk multifunkciós információs táblákat, és lesz egy úgynevezett okos-gyalogátkelőhely is.

— Mikor fejeződnek be a fejlesztések, és mikorra várható a pilotprojekt élesítése?
— A projekt megvalósítását 2019-ben kezdjük, több ütemben várható az egyes fejlesztési elemek „beélesítése”, a tervek szerint 2020 februárjában már teljeskörűen működni fognak a szolgáltatások.

Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)