Biztonságpolitika

Csehország csatlakozik a szintén Maliban működő Barkhane művelethez 60 katonával (Maliban egyszerre van egy ENSZ, egy EU és egy francia katonai művelet, + még részben egy regionális közös katonai művelet)
Mi ebben az érdekes? Egyrészt hogy Kelet-Europából a cseheken kívül mindenki passzív az afrikai missziók tekintetében főleg a legveszélyesebb Szahel térségben. A cseheknek van már egy 120 fő egységük Maliba az EUTM keretében, nekünk van asszem 20 fő jóváhagyva, de évekig csak 4-8 körül volt. Az EU-s misszió kiképző jellegű és az ország biztonságosabb déli részén. Az ENSZ misszió nagyon veszélyes mert az főleg az északi területeken mozog, és a MINUSMA az elvesztett katonák számát tekintve egyértelműen a legveszélyesebbnek számíl eddig kb. 200an haltak meg a 15.000 fő misszióból.
A csehek azzal léptek újat, hogy az EU misszió mellett szerepet vállaltak a franciák új kezdeményezésében, a Task Force Takouba . Én is most hallottam róla először, de a lényege, hogy a Barkhane művelet emberhiánnyal küzd (igen, a franciáknak nincs elég katonája) és ezért egy mentorálási jellegű missziót indítanak, amibe partnereket keresnek. Mint a 2000-es évekbeli afganisztáni OMLT missziók. A katonák alapból kiképeznek egy adott harcoló egységet, majd el is kísérik őket a műveletekbe, ami sokszor éles tűzharcot is jelent. Ez az egyik legveszélyesebb forma a konkrét háborúskodáson kívül, ráadásul Mali igazi sivatagi hadviselést jelent, ahol egyedül vagy a sivatagban, hosszú járőröket teszel, sivatagban alszol, rajtaütések vagy rajtadütések stb.A csehek 60 fővel mennek, ez a cikk konkrétan különleges műveleti erőkkel írja le a TF Takouba-t. Azaz a csehektől nagy dolog, hogy ezt bevállalják, idáig rajtuk kívül csak észtekről szól a hír (részükről is nagy dolog).
Egy ilyen misszió ideális is lehetne a magyar különleges műveletieknek, jármű, felszerelés van, csehekkel közös logisztikát ki lehetne alakítani, most már lenne is mivel utánpótlást szállítani, de gondolom a franciák egy csomó mindent biztosítani fognak a résztvevő országoknak (az észt képességek és lehetőségek jóval szerényebbek). Csak ugye a politikai akarat hiányzik, hogy vállaljuk az ilyen misszióval járó kockázatokat. A magyar-francia kapcsolatok felvirágoznának, abban biztos vagyok, és ez az EU-s politikáinkban több helyen is visszaköszönne.

70 milliméteres FZ rakéta-éleslövészet a körös-hegyi lőtéren, 2018. július 16. éjszaka, az Airbus Helicopters H145M HForce tesztkampánya során.

Zord

Eddig ismeretlen felvételek százaiból álló fotógyűjteményt fedeztek fel német történészek a lengyelországi zsidóság megsemmisítésére indított náci műveletről, az úgynevezett Reinhard-akcióról. Több fényképen nagy valószínűséggel a sobibóri haláltábor hírhedt egykori őre, John Demjanjuk is látható, aki haláláig azt állította, hogy nem járt a lágerben.

Német lapbeszámolók szerint a több mint 350 felvételt tartalmazó gyűjtemény Johann Niemann, a sobibóri megsemmisítőtábor helyettes vezetőjének hagyatékából került elő. A gyűjteményt bemutató – Fotók Sobibórból című – kötetet január végén mutatják be A terror topográfiája (Topographie des Terrors) nevű berlini dokumentációs, kiállítási és kutatási központban.

A kutatóintézet közleményében kiemelte, hogy vannak még olyan náci bűncselekmények, amelyek nem kerültek megfelelő helyre a társadalmi emlékezetben. Ezek közé tartozik a Reinhard-akció, amelyben 1,7 millió, többnyire lengyelországi zsidót gyilkoltak meg a sobibóri, a treblinkai és a belzeci megsemmisítőtáborban. Az emlékek hiányossága főleg annak tulajdonítható, hogy kevés a túlélő, az elkövetők pedig sikeresen eltüntették bűneik nyomait. Azonban az is fontos, hogy sok esetről szinte egyáltalán nem maradt fenn képanyag.

Az úgynevezett Niemann-gyűjtemény viszont megalapozza a Reinhard-akció képi emlékezetét, a felvételek bemutatják a művelet számos helyszínét a megszállt Lengyelországban. Néhány sobibóri felvételen az őrszemélyzet csaknem hét évtizeddel később világszerte ismertté vált tagja, John – korabeli nevén Ivan – Demjanjuk is látható, akit 2011-ben egy müncheni bíróság elítélt, bűnrészesnek találva őt a láger 28 060 zsidó foglyának legyilkolásában. A 2012-ben elhunyt vádlott mindig is azt állította, hogy Sobibór közelében sem járt. Az egykori felettesének hagyatékából előkerült felvételek jelentik az első, teljességgel egyértelmű bizonyítékot ennek az ellenkezőjére, és ha már annak idején meglettek volna, bizonyára egészen másként zajlott volna le a bírósági tárgyalás.

A Demjanjuk-per fordulópont volt a náci háborús bűnösök németországi felelősségre vonásában. A vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban ugyan nem nyert bizonyítást, de a bíróság megállapította, hogy felvigyázói munkaköréből szükségszerűen következik, hogy köze volt foglyok halálához. Ez az ítélet szemléletváltáshoz vezetett a német igazságszolgáltatásban, időközben valamennyi még élő egykori náci lágerőr ellen eljárást indítottak, holott korábban nem foglalkoztak velük, mert úgy látták, hogy nincs esély elmarasztaló ítélet kiharcolására.

A Topographie des Terrors a náci rezsim történetének egyik legismertebb berlini kutató- és emlékhelye. A náci állambiztonsági szervek, köztük a Gestapo és az SS – a titkos politikai rendőrség és a náci párt fegyveres szervezete – egykori központi irodaépületének helyén, részben romjain épült intézményt évente több mint egymillió látogató keresi fel.

Bevezető

A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásának egyik érdekes kérdése, hogy a kisállamok milyen szerepet tudnak játszani a nemzetközi kapcsolatokban. Hagyományosan az ilyen államoknak többfajta út is kínálkozott érdekeik érvényesítésére a nemzetközi kapcsolatokban, úgy mint az egyensúlyozás, potyautasság, integráció vagy semlegesség. Az elmúlt évtizedben a multipoláris világrend előretörésével azonban a kisállamok lehetőségei kibővültek, jelentősen megnőtt a mozgásterük a regionális vagy globális nemzetközi kapcsolatok alakításában.

Jó példa erre az Egyesült Arab Emírségek (UAE), amelynek ugyan külpolitikai aktivitása nem példa nélküli, de a katonai szerepvállalása, aktív beavatkozása más országok belügyeibe kiemeli az asszertív külpolitikát folytató kisállamok közül. Az országot a nemzetközi sajtó gyakran a Kis Spártaként is jellemzi, érzékeltetve ezzel, hogy kisméretű ország magasan a súlya felett van jelent az Öböl-térségben és a tágabb arab világban is.

Az elemzés arra keresi a választ, hogy hogyan alakult az ország védelempolitikája az elmúlt évtizedekben és miként változott meg az ország biztonságpolitikai látásmódja az Arab Tavasz eseményeinek hatására.

Az UAE alig tízmilliós lakossággal rendelkezik, de ebből csak 1,4 millióan emírségi állampolgárok. A Magyarországnál kicsivel kisebb ország az arab térség gazdaságának a 10 százalékát adja. A bevételek egyik legfontosabb forrása az energia szektor, de szemben az Öböl-államok többségével, az emírségekben a kőolaj- és földgáztermelésből származó bevételek csak a GDP 30 százalékát teszik ki. A GDP összetételét majd 50-50 százalékban az ipar és a szolgáltatások határozzák meg.

Az UAE hét emírségből áll, gazdaságilag és politikailag az al Nahyan család által irányított Abu Dzabi játszik vezető szerepet (az emírségek szénhidrogén vagyonának 95 százalékával), míg a szomszédos Dubai elsősorban a kereskedelemkne és a turizmusnak köszönheti befolyását. Dubaiban található a Jebel Ali kikötő, amely a térség legnagyobb és a Közel-Kelet legnagyobb forgalmú kikötője és amely a világ legnagyobb kikötőüzemeltető cége, a helyi illetőségű és többségében a dubai uralkodó család tulajdonban levő DP World kezében van.

Az Öböl-államokba, Iránba és Irakba érkező áruk nagy része ezen a kikötőn kerül átrakodásra. Ez magyarázza azt a tényt, hogy az Egyesült Arab Emírségek Kína és az EU után (amely önmagában 28 tagállam) Teherán harmadik legfontosabb gazdasági partnere. Tekintve, hogy mindkét ország exportjában a szénhidrogén meghatározó szerepet játszik, az emírségek részéről a világ többi részéről érkező termékek re-exportja biztosítja az erős gazdasági kapcsolatot. Dubai szoros gazdasági kapcsolata Iránnal egyben azt is jelenti, hogy az emírséget irányító Al Mahktum család külpolitikai érdekei nem is mindig esnek egybe az al Nahyan családéval.

Védelmi együttműködés és katonai képességek

Az Egyesült Arab Emírségek fiatal államnak számít, csak 1971-ben nyerte el a függetlenségét. Az ország külpolitikáját az első elnök, Sheikh Zayed bin Sultan Al Nahyan alatt a szuverenitás biztosítására való törekvés, így a kiegyensúlyozott centrista külpolitika jellemezte. Fontos hangsúlyt kapott ez együttműködés erősítése és a konfliktusok békés rendezésének támogatása. Ez már csak azért is volt fontos, mert az Öböl olaj-monarchiáinak biztonságpercepcióját a térség két regionális hatalmának, Iraknak és Iránnak a vetélkedése határozta meg. Amikor 1979-ben kitört az irak-iráni háború, ezek az államok létrehozták az Öböl Menti Együttműködési Tanácsot (Gulf Cooperation Council, GCC) azzal a céllal, hogy erősítsék az integrációt gazdasági és katonai téren.

A hidegháborút követően az ország külpolitikai aktivitása nőtt, és a térség országaihoz képest jelentős szerepet vállalt az akkor népszerűvé váló nemzetközi válságkezelő missziókban: Az UAE fegyveres erői részt vettek a libanoni polgárháború lezárását (1992) követő rendezésben, az ENSZ szomáliai békefenntartó missziójában (UNISOM II), sőt az 1999-es koszovói háborút követő KFOR misszióban is. Az 1999-2001 közötti szerepvállalás már csak azért is különleges volt, mert a nem-NATO résztvevők közül az emírségi kontingens volt a legnagyobb és az egyetlen muszlim országból érkező.

Az Egyesül Államok az második Öböl-háború (1990-91) óta játszik egyre nagyobb szerepet az ország biztonság és védelempolitikájában. Szaddam Husszein kuvaiti invázióját követően mintegy 500.000 amerikai katona érkezett a szomszédos Szaúd-Arábiába.  A háborút követően a szaúdi jelenléttel párhuzamosan Katarban és Kuvaitban is megjelentek állandó amerikai bázisok. Az amerikai haditengerészet 1994-ben ismét felállította a 5. flottát bahreini bázissal, kifejezetten az Öböl-térségben és az Indiai-óceánon való fokozottabb jelenlét érdekében.

A 2000-es évek elejétől az Egyesült Államok jelentősen átstrukturálta a térségben található erőit. A Szaúd-Arábiából kivont erőket a régió kisállamaiban terítette szét, a térségért felelős Central Command előretolt parancsnoksága (forward headquaters) a katari Al-Udeid légibázisra került. Az Egyesült Arab Emírségekben az al-Dzafra légibázisra települtek amerikai erők. A létesítmény először csak felderítő és a légiutántöltő repülőgépeket fogadott (U2, KC-10) de később támadó repülőgépek állomásoztatását is engedélyezte a dubai vezetés (F-22, F-15 stb.). A már említett kikötő, Jebel Ali, az amerikai haditengerészet egységei részéről az egyik leglátogatottabb kikötő, amely akár repülőgép-hordozók fogadására és kiszolgálására is képes kapacitásokkal rendelkezik. Bahrein az 5. flotta bázisa lett, míg Kuvaitban a szárazföldi és haditengerészeti erők számára hoztak létre bázisokat.

A 2000-es években a kétoldalú amerikai-emírségi kapcsolatok még szorosabbá váltak. A 2001-ben elindult „Terror elleni háborúban” az UAE fontos partnere volt Washingtonnak. Kikötői és légibázisai révén logisztikailag támogatta az amerikai katonai és titkosszolgálati műveleteket. A korábbi 800 főről 5000-re nőtt az UAE-ben állomásozó amerikai katonák száma miközben évente 600-800 katona tanult vagy vett részt kiképzésen az Egyesült Államokban. Ezek mellett részt vett a CIA titkos programjában is, amely során a hírszerzés által, az al-Káidahoz való tartozás vádjával elrabolt vagy átvett személyeket titkos bázisokon vallattak a világ különböző (de nem amerikai) pontjain.

Az emírségi különleges erők az egyetlen olyan arab katonai erő, amely részt vett az Afganisztánban indított amerikai katonai műveletekben 2001-ben. Ez nem csak azért fontos részlet, mert mutatja, hogy az emírségi egységek magas kiképzettségét, hanem azért is, mert Abu-Dzabi 2001 előtt azon három ország közé tartozott (Pakisztán és Szaúd-Arábia mellett), amelyek elismerték a tálib mozgalmat Afganisztán legitim vezetőjének. Az USA támadása egy muszlim ország ellen rendkívüli népszerűtlen volt az iszlám világban, de az emírségek vállalta az ezzel járó kockázatokat.

Az ország közeledése az Egyesült Államokhoz a fegyverbeszerzések terén 2004-től kezdődött el, amikor Dubai elsősorban a légierő tekintetében amerikai technikákat kezdett vásárolni. A Military Balance adatai szerint az emírségi légierő majd száz darab CH-47 Chinook nehéz szállítóhelikoptert és UH-60 Backhawk helikoptert, valamint körülbelül 30 AH-64D Apache támadó helikoptert üzemeltet. A légierő részét képezi további 80 darab F-16E vadászbombázó, valamint az egyik legfejlettebb rakétavédelmi rendszer, a Terminal High Altitude Area Defense (THAAD) is. A szárazföldi erők és a haditengerészet haditechnikai összetétele még a korábbi évtizedek, elsősorban európai dominanciáját mutatja. A 2000-es évekig elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia voltak a fő fegyverszállítók. A szárazföldi erők mintegy 300 Leclerc harckocsit és több száz különböző típusú páncélozott harc- és szállítójárművet üzemeltetnek. A három említett ország mellett azonban az UAE más országokból is vásárolt kisebb tételekben fegyverrendszereket (Oroszország, Kína, Olaszország, Németország, Törökország).

A Stockholmi Békekutató Intézet egyik 2019-es elemzése szerint az UAE 2016 és 2015 között 136 százalékkal növelte a védelmi kiadásait. 2014-ben a 14. volt a világ legtöbbet költő országai között és a második az Öböl térségben. A védelmi kiadások valószínűleg 2018-2019-ben sem csökkentek érdemben, mivel a nyilvánosságra került információk szerint a külföldi beszerzések tovább folytatódtak, és az ország két háborúban is aktív szerepet játszik fegyverszállítások és közvetlen katonai beavatkozás révén (Jemen és Líbia).

Mindezek alapján az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői papíron egy jelentős ütőerővel rendelkező, modern haditechnikai arzenált rendszerben tartó, a katonai műveletek teljes spektrumában harcolni képes szervezetet tartanak fenn, amelyet a világ számos középhatalma is megirigyelhetne. Ami különlegessé teszi ezt a hadsereget, hogy olyan támogató képességekkel is rendelkezik (stratégiai szállítás, légiutántöltés), amellyel valódi erőkivetítésre is képes lenne elvileg.

A rendszeresen felmerülő kérdés az emírségek (és más hasonló haderőfejlesztési pályán mozgó ország) hadereje esetében, hogy a drága pénzen beszerzett modern haditechnikai eszközpark valódi katonai képességeket vagy csak egy „papírtigrist” jelent-e? Az Öböl-térségben évtizedek óta trend volt, hogy a haditechnikai beszerzések valójában a legfontosabb külpolitikai szövetségesekkel való kapcsolatok bebiztosításának egyik fontos módja volt. Egy-egy öböl menti ország azért vásárolt amerikai, brit, vagy francia haditechnikai eszközöket és járult hozzá katonai bázisok kialakításához, mert ezzel saját biztonságának erősítését remélte. A beszerzések inkább politikai, semmint katonai védelmi jellegét jól mutatja, hogy az USA egy időben több vadászrepülőgépet adott el a térségbe, mint amennyi kiképzett pilóta volt ott.

Az Öböl menti országok haderejének „tesztjére” egészen a 2011-es „arab tavaszig” kellett várni. Addig, az Egyesült Arab Emírségek kivételével egyik ország sem volt hajlandó bevetni fegyveres erejét katonai konfliktusokban, vagy akárcsak békefenntartó missziókban részt venni katonai kontingensekkel. Ez a passzívitás számos okkal magyarázható, például, hogy az arab közvélemény szempontjából népszerűtlen lett volna szerepet vállalni az Izrael barát USA mellett, vagy hogy az arab törzsi tradíciókon nyugvó döntéshozatal jobban szerette az erőszakmentes, tárgyalásokon vagy „megvásárláson” alapuló konfliktuskezelést.

A 2011-es „arab tavasz” annyiban volt más a korábbi két évtizedhez képest, hogy az eseményeket követő változások során először alakultak ki valódi, világnézetbeli különbségek az egyes öbölállamok között. Amíg korábban úgy tekintettünk ezekre az országokra, mint valamilyen homogén politikai közösségre, többnyire közös vagy hasonló törzsi, családi érdekek mellett szerveződő államokra, addig 2011 után kiderült, hogy többek között a politikai iszlám megítélése kapcsán is mély törésvonal húzódik meg az egyes országok között.

Ebben a kérdésben Katar egyértelműen és aktívan a Muszlim Testvériség támogatta, míg az többi állam (elsősorban Szaúd-Arábia és az UAE) ellenezte az iszlamista szervezet térnyerését a forradalmak követte káoszban.

Az ideológiai ellentét olyan súlyos és mélyenszántó volt a két tábor között, hogy először fordult elő, hogy a külpolitikai eszköztár bevett gyakorlatain túl (diplomáciai nyomásgyakorlás, gazdasági támogatás, és pénzügyi fellépés) először nyúltak a szembenálló felek a fegyveres erők bevetéséhez vagy a közvetlen katonai támogatás biztosításához.

Az Arab Tavasz és az átalakuló amerikai külpolitika

Az elmúlt évtizedben az UAE fenyegetés percepcióját három tényező befolyásolta érdemben. Egyrészt az USA vélelmezett kivonulása a közel-keleti térségből, másrészt az Irán által jelentett regionális fenyegetés erősödése és harmadrészt a Muszlim Testvériség transznacionális iszlamista politikai párt megerősödése. Ez utóbbi egyértelműen, a 2010 végén kezdődött, Arab Tavasz néven ismert forradalmi hullámnak volt köszönhető, amikor is az évtizedek óta regnáló tunéziai, líbiai, egyiptomi és jemeni rezsimek megdőltek.

Az amerikai „kivonulásnak” az öbölbeli országok szemszögéből világos jelei voltak. Az amerikai katonák 2011 decemberében végleg kivonultak Irakból és az Obama adminisztráció 2015-ben megegyezett Iránnal az ország nukleáris programjának befagyasztásáról, cserébe a nemzetközi szankciók feloldásáért. Az amerikai tartózkodás jele volt a szíriai konfliktustól való távolmaradás is, az Egyesült Államok nem kívánt érdemben hozzájárulni az Aszad rezsim bukásához. Politikai és titkosszolgálati támogatást is csak vonakodva és korlátozottan nyújtott ellenzéki csoportoknak, és amikor a szíriai hadsereg 2013-ban vegyifegyvereket vetett be a lakosság ellen, az ilyen esetre korábban nyilvánosan beígért megtorló katonai csapások is elmaradtak. Az új amerikai közel-keleti stratégia, miközben megegyezést keresett Iránnal, nagyobb teret engedett a hagyományos térségbeli partnereknek, Izraelnek, Törökországnak és Szaúd-Arábiában, hogy oldják meg maguk a saját problémáikat.

A kivonuló amerikai külpolitika kudarca látványosan mutatkozott meg Szíriában. Az ellenzék támogatását Rijád és Ankara vette át (gyakran a szélsőséges csoportokat preferálva), míg a tétlenkedő Washington miatt Teherán és Moszkva is felbátorodva érezte magát, hogy beavatkozzon Damaszkusz oldalán a konfliktusba (és végső soron megnyerje azt az Aszad rezsimnek). Irán befolyása eközben látványosan erősödött Irakban és Jemenben is.

A Muszlim Testvériség térnyerése még ennél is nagyobb kihívást okozott Abu Dzabinak. A több évtizedes múltra visszatekintő iszlamista szervezet működése és nézetei az UAE (és persze a többi monarchia) létezését kérdőjelezte meg. Az ellentét a politikai ideológiában, a nemzeti identitás lényegében rejlik. Az emírségek egy monarchia, ahol az embereket az emírekhez való hűség köti össze. Az identitás alapja a törzsi, vérségi kapcsolatok, az uralkodó vezetésével kivívott függetlenség és a neki köszönhetően elért társadalmi stabilitás és gazdasági jólét. A Muszlim Testvériség ideológiája megkérdőjelezi az egyén és a vezető közötti efféle kapcsolatot, mert a „nemzeti” identitás alapjának az iszlám vallást, illetve az abból levezetett és újraértelmezett politikai ideológiát tekinti.

Az arab országokban emiatt, a szekuláris arab politikai berendezkedést megkérdőjelező a nézetrendszere miatt tekintették ellenségként a Muszlim Testvériségre. A politikai szervezetből időre-időre szélsőséges csoportok váltak le, amelyek radikalizálódva az erőszakhoz nyúltak, és az egyes rezsimek erőszakos megdöntésére esküdtek fel. Sokan közülük az 1980-as évek dzsihadista szervezeteihez csatlakoztak, és előfutárai vagy tagjai lettek a leghíresebbé vált ilyen szervezetnek, mint az al-Káidának.

A Muszlim Testvériség politikai pártként országoktól függően vagy illegalitásban maradt, vagy a legalitás határán egyensúlyozva ellenzékben működött. Ezt változtatta meg az „Arab Tavasz” eseménysorozata, amelynek ugyan nem az iszlamista szervezet volt a kirobbantója, de több országban hamarosan vezető szerepre tett szert, mert a párt volt a legismertebb és legszervezettebb politikai erő.

Az észak-afrikai országok vezetőinek bukása az öböl menti országoknak intő jel. A visszahúzódó amerikai külpolitika elbizonytalanította Washington helyi szövetségeséseit, mivel nem állt ki mivel a térség stabilitása helyett a forradalmi tömegmozgalmakat támogatta. Líbiában a NATO-n keresztül elősegítette Moammer Kadhafi bukását, Egyiptomban pedig a régi szövetséges Hoszni Mubarak államfő távozását is elfogadta az amerikai vezetés. Különösen Mubarak kontrolállt távozása volt sokkoló Rijád vagy Dubai számára, hiszen a megelőző évtizedekben az egyiptomi vezető Washington egyik legszorosabb partnere volt a terror elleni háborúban.

Az Egyesül Arab Emírségek reakciója a megváltozott regionális dinamikára a fegyveres erők alkalmazásának tükrében

Az Öböl menti országok szempontjából az „Arab Tavasz” első évei földrengésszerű változásokat hoztak, és erre minden monarchiának reagálnia kellett. A válaszok eltérőek voltak, függően az adott ország gazdasági erőforrásaitól vagy a vezetőik habitusától. Omán és Katar megpróbálta helyben tartani az amerikai erőket oly módon, hogy hozzáférését kínált új kikötői vagy reptéri infrastruktúrákhoz, illetve saját pénzből bővítette vagy modernizálta a már meglevő közös vagy amerikai bázisokat. A szaúdi és az emírségi vezetés, bár továbbra is preferálta az amerikai jelenlétet, inkább a nagyobb önállóság gyakorlásában látták a továbblépés lehetőségét. 2011-től kezdve ez a két ország, immár „sajátjaként” tekintve a különböző biztonsági kihívásokat, egy sokkal agresszívabb és határozottabb külpolitikát kezdett el folytatni. Az eltérő reakciókban valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a két ország de facto vezetői, Mohamed bin Szalman és Mohammed bin Zajed Al Nahyan koronahercegek egy generációval fiatalabbak saját uralkodóiknál (apáiknál).

Az Egyesült Arab Emírségek esetében ez az asszertívebb külpolitika megmutatkozott már a líbiai események idején is. Az emírségi diplomácia kulcsszerepet játszott abban, hogy előbb az Öböl Menti Együttműködési Tanács, majd az Arab Liga is kiállt a repüléstilalmi zóna kialakítása mellett. Az arab országok egyöntetű álláspontja aztán kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy az ENSZ BT-ben Kína és Oroszország ne vétózza meg az ezt létrehozó határozatot.

Az ENSZ BT döntését követően a NATO elindította a Unified Protector nevű műveletét, amelyhez az emírségi légierő hat Mirage 2000-es és hat F-16F vadászbombázóval csatlakozott. Az olaszországi bázisokról üzemelő repülőgépek részt vettek a Kadhafi erők bombázásában (egyetlenként az arab országok közül), míg emírségi különleges műveleti erők a felkelők kiképzésében működtek közre). Az Arab Tabasz által érintett többi országban is megfigyelhető volt az Emírségek aktivitása, támogatást nyújtottak a szíriai felkelőknek, bár a lényegi beavatkozást meghagyták Szaúd-Arábiának vagy Katarnak. Bahreinben aktívan részt vettek Rijád oldalán az ottani megmozdulások elfojtásában.

A Muszlim Testvériség előretörését ellenérzésekkel szemlélte és azt biztonsági kihívásnak tekintette az UAE. Ennek megfelelően Abu Dzabi támogatta a Muszlim Testvériségből érkező Mohamed Morszi egyiptomi államfőt puccsal megdöntő Abdel Fattáh el-Szíszi tábornokot, 2017-ben pedig aktívan részt vett a szaúdi vezetésű Katar ellenes blokádban.

Az Iszlám Állam ellen 2014-ben indított háborúnak az ország az egyik központi szereplője, miután az emírségek felajánlotta az al-Dzafra légibázisát a katonai műveletek központjául. Az USA vezette globális koalíció több állama innen hajtja végre a terrorszervezet elleni légicsapásokat. A légiháború legintenzívebb időszakában az emírségi légierő hajtotta végre a második legtöbb bombázást az amerikai légierő után, annak ellenére, hogy a sokkal nagyobb kapacitásokkal rendelkező francia vagy brit légierő is a koalíció tagja volt.

A líbiai, bahreini és az Iszlám Állam elleni katonai szerepvállalás már megmutatta, az emírségi haderő érettségét, ám a 2015-ben indított szaúdi vezetésű jemeni beavatkozás volt az, amelyben feltárultak a hadsereg valódi képességei. A korábbi részleges, egy-egy haderőnemre korlátozódó, az amerikai hadsereg mellett történő fellépéshez képest Jemenben az emírségek önállóan tervezett meg műveleteket és azokat gyakran a négy haderőnem koordinációjában valósította meg. Az Arab-félsziget déli szélén elterülő országban a húszi mozgalom a 2000-es évek óta vívja háborúját a központi kormánnyal szemben. 2015-ben sikerült elfoglalniuk a fővárost, Szanaa-t, amelyre válaszul Szaúd-Arábia több arab országgal közösen katonai intervenciót indított a megdöntött, Abed Rabbo Manszúr Hádi elnök vezette rendszer megmentése érdekében.

Hádi elnök Ádenben vonult vissza, ám a húszik gyors előretörése az ideiglenes főváros elestével fenyegetett. Az emírségi haditengerészet itt hajtotta végre történetének első kétéltű partraszállását, amely során a koalíció haditengerészeti egységeivel közösen, gyakorlatilag megakadályozták a város elestét, és néhány hónap múlva visszafoglalták Ádent.

Az emírségi különleges műveleti erők az Ádenben vívott harcokban főszerepet játszottak, de emellett önállóan vagy amerikai közreműködéssel éjszakai rajtaütéseket is végrehajtottak az al-Káida sejtjei ellen Jemen déli részein. A szárazföldi erők elfoglalták a dél-jemeni Muqalla kikötőjét, majd a város körül egy biztonsági zónát hoztak létre. A jemeni műveletek részeként Abu Dzabi később „elfoglalta” Szokotra szigetét (az emírségek a jemeni kormány engedélye nélkül küldött katonákat a szigetre, és a jelenlétük azóta is zavaros), és katonai bázisokat működtet az eritreai Assab és a szomáliföldi Berbera kikötőjében.

Az UAE jemeni szerepvállalásának kritikus része – ahogy az elmúlt évtizedek amerikai intervencióinál is láttuk – a politikai megoldás hiánya, illetve, hogy a külső szereplők még inkább beleragadnak a konfliktusba. Bár a szaúdi-emírségi kapcsolatok kiválóak, a jemeni húszik ellen indított kampányban a két ország célja részben eltérőek. Abu Dzabi jelentős energiákat fektetett a számára prioritást jelentő dél-jemeni területek pacifikálására, ahol mintegy 90.000 törzsi milicistát képeztek ki. 2019 júliusában az UAE bejelentette, hogy létszámcsökkentést hajt végre Jemenben és több bázisról is kivonja erőit, a katonai helyett a diplomáciai megoldás elősegítése céljából. Míg a szakértők a kivonulás értelmét és körülményeit találgatták, 2019 augusztusában az Abu Dzabi által kiképzett és felszerelt, Dél-Jemen függetlenségét célul tűző Southern Transitional Council támadást intézett a szaúdi támogatású kormányerők ellen Ádenben és pár nap alatt elfoglalták az egész fővárost.

A két szövetséges „proxijai” közötti ilyen látványos, súlyos összecsapásokká fajuló ellenségeskedés mindenképpen meglepő volt, és azt sejtette, hogy Egyesült Arab Emírségek és a Szaúd-Arábia között is komoly ellentétek vannak. Miközben a jemeni kormányerők ellentámadást kezdtek a főváros ellen, a szaúdi vezetés Rijádba hívta a szembenálló erőket, ahol november 5-én megállapodás született az Hádi kormány és az STC között. Ehhez hasonló megállapodások számosak voltak a korábbi években, évtizedekben, ezért a hosszú távú sikerben kevesen hisznek. Október 30-án mindenesetre az emírségi erők átadták pozícióikat Ádenben a szaúdiaknak, ezzel további erőket vonva ki az országból.

Konklúzió

A szaúdi vezetésű koalíció beavatkozása érdemi sikert, azaz a húszi mozgalom visszaszorítását, nem tudott elérni. A háborúval járó humanitárius katasztrófa, húszik részéről Szaúd-Arábiai területe ellen intézett rakétatámadások, és a Jemenben elszenvedett katonai vereségek megtépázták a Rijád nemzetközi megítélését. Ezek a negatívumok a jelentős „puha hatalommal” bíró Egyesült Arab Emírségekre is átragadtak. Bár katonai téren általában sikereket ért el az ország, a háború pusztítása, az általa támogatott jemeni szakadár erők jogsértései az emírségi külpolitika eredményeit is beárnyékolta.

Abu Dzabi kivonulása a konfliktus harci cselekményeiből ki nem mondott felismerése annak, hogy a háború további elhúzódása csak árt az országnak külpolitikai és gazdasági szempontból is. Az emírségi külügyminiszter mint bizalomerősítő lépést interpretálta országa kivonulását 2019 júliusában, amely reménye szerint előrelendítheti a húszik és a Hádi kormány közötti tárgyalásokat. Az eltelt fél év eseményei azt is megmutatták, hogy Abu Dzabi esetleg hajlandó lehet a déli területek függetlenségéért küzdő szakadár Southern Transitional Council közvetlen támogatásáról is lemondani.

A jemeni konfliktus politikai kimenetétől függetlenül az Egyesült Arab Emírségek hadereje megmutatta a háborúban játszott szerepével, hogy az elmúlt évtizedek haditechnikai fejlesztési nem csupán a külpolitikai célokat szolgáló, látványos bevásárlások voltak, hanem az elköltött dollármilliárdok mögött valódi képesség bővülés és képesség fejlesztés történt. Az emírségi haderő modernizációja lépésről lépésre történt, az elmúlt két évtizedben fokozatosan gyűjtötte a tapasztalatokat a nemzetközi szerepvállalások révén.

A jemeni polgárháborúba való beavatkozás sikere katonai téren nem volt magától értetődő, ezt világosan megmutatta a szaúdi haderő által elszenvedett számos kisebb katonai vereség, rajtaütés, illetve a légierő veszteségei. Ehhez képest az emírségi haderő komolyabb veszteségek nélkül, a jelentős számú helyi segéderőt kiképezve és támogatva vett részt a konfliktusban. Politikai megoldás hiányában Abu Dzabi négy év múlva a kivonulás mellett és csak a jövő fogja eldönteni, hogy ezzel a béke eljövetelét és megegyezést segítette elő, vagy még az utolsó pillanatban hagyta magára a „süllyedő hajót”.

Szerző: Wagner Péter

 

Megépülhet Szekszárdon a 2007 óta tervezett légimentőbázis, a Készenléti Rendőrség jelezte a projekt befejezésének szándékát az önkormányzatnak.

A szekszárdi önkormányzat tájékoztatása szerint a tolnai megyeszékhely közgyűlése legutóbbi ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a korábban e célra a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek átadott terület a Készenléti Rendőrség kezelésébe kerüljön.

A légimentőbázis létesítését 2007-ben az Országos Mentőszolgálat Légimentő Kht. kezdeményezte Szekszárdon; a város önkormányzata 2011-ben a kijelölt területet állami tulajdonba adta, az OMSZ azonban 2016-ban elállt a leszálló és a hangár megépítésétől.

Ács Rezső, Szekszárd polgármestere előterjesztésében emlékeztetett arra, hogy a légi mentés repüléshez tartozó feladatait a Készenléti Rendőrség vette át. Arról is beszámolt, hogy a szervezet 2019. októberben kifejezte szándékát a szekszárdi bázis megvalósítására, amelynek létesítési engedélyét a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Repülőtéri és Légiforgalmi Hatósági Főosztálya 2021. márciusig meghosszabbította.

A Magyar Légimentő Nonprofit Kft. honlapja szerint ma Magyarországon hét légimentőbázis működik: Miskolcon, Debrecenben, Szentesen, Budaörsön, Balatonfüreden, Sármelléken és Pécsen.

A rendőrség december 31-én azt közölte, hogy a szolgálatnak a múlt év végén kilenc használt, de jó állapotú mentőhelikoptert adott át a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt., és megkezdődött új légimentőbázisok építésének, illetve a meglévők felújításának, korszerűsítésének a tervezése.

Ez évtől a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. tulajdonosi jogait a Készenléti Rendőrség gyakorolja, a légi mentés egészségügyi, szakmai irányítását továbbra is az OMSZ főigazgatója végzi.

A változást mindenki másként éli meg. Ki könnyebben, ki nehezebben veszi tudomásul, hogy ez az élet velejárója, és vannak, akik maguk keresik az új lehetőségeket. Utóbbiak közé tartozik Gampel Balázs is, aki néhány éve a Magyar Honvédség törzsőrmestere volt, ma repülőműszakiként az egyik közel-keleti légierő szállítógépein dolgozik.

Balázs Magyarországon töltött szabadsága idején szakított időt arra, hogy az indíttatásról, a második világháborús magyar pilótákról, és az An-26-oson eltöltött évekről meséljen és arról is, hogy miért választotta a földi beosztást a repülés helyett.  

- Mindig is érdekelt a második világháború és főleg a repüléssel kapcsolatos része. Körmendiként megpróbáltam felkutatni a helyi vonatkozású dolgokat és így kerültem kapcsolatba a Magyar Királyi Honvéd Légierő legendás pilótáival, a Pumákkal. Miután 16-17 évesen elolvastam Tobak Tibi bácsi „Pumák földön, égen” című könyvét, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szervezni kellene egy író-olvasó találkozót. Ő egyből igent mondott a megkeresésemre és levonatozott Körmendre. Nagy élmény volt személyesen találkozni vele, hiszen nem mindennap adódik a lehetőség, hogy az ember a példaképével találkozzon. Ebben az időben maketteztem is, és megvolt Tibi bácsi kék 11-es Messzere. Az író-olvasó találkozó előtt volt még időnk, így beugrottunk hozzánk, megmutattam neki a makettet és megkínáltam harapnivalóval. Mire ő - soha nem felejtem el - zsíros kenyeret kért. Ezen a találkozón fogalmazódott meg, hogy mi lenne, ha a körmendi születésű Bejczy József (Dzsó) századosnak - aki Tibi bácsi századparancsnoka volt és 1944. november 4-én vesztette életét - lenne egy emléktáblája a városban. Dzsó miatt a Pumáknak és Tibi bácsinak is erős kötődése volt Körmendhez. A helytörténésszel, Komjáthy Kálmán bácsival összefogtunk, hogy összejöjjön az emléktábla. Sok segítséget kaptunk Tibi bácsiéktól és a Magyar Veteránrepülő Szövetségtől is. A tábla avatására 1997 novemberében, Dzsó eltűnésének évfordulóján került sor. Az avatóra Tibi bácsi mellett meghívtunk három volt Puma pilótát. Ezen az eseményen találkoztam először a kecskeméti Puma század parancsnokával, Hegedűs „Gege” Ernővel. Sokat beszélgettünk és Gege meghívott Kecskemétre, a századhoz. Hatalmas élmény volt, hogy közelről láthattam a MiG-29-eseket és megnézhettem egy üzemnapot.

Közben a középiskola utolsó évében láttam a „Memphis Belle” című filmet, és nagyon megragadott, ahogy a gépszemélyzet egy emberként dolgozott. Mindezek hatására fogalmazódott meg bennem, hogy katonai pályára lépjek. Jelentkeztem Szolnokra, de sajnos a felvételi nem jött össze. Az érettségi után egy évig egy helyi cégnél dolgoztam, de nem adtam fel, próbáltam felkészülni testnevelésből, mert azon estem ki. 2000-ben már sikeresen felvételiztem és augusztus 14-én bevonultam. Felmerült bennem, hogy pilóta legyek, korábban el is mentem a szombathelyi hadkiegészítő parancsnokságra, de vadászon már nem volt képzés, és helikopteren sem kecsegtettek semmi jóval. Ezért a Szolnoki Katonai Középiskola és Kollégiumba vonultam be, amelynek ez volt az utolsó éve, mint különálló szervezet. Tizennégyen indultunk egy FRISZ (Földi Repülésirányító Szolgálat) szakaszként.

Egy B-17-es bombázó parancsnoki ülésében.

2001-ben hallottam, hogy üresedés van fedélzeti beosztásokban helikopteren és An-26-oson egyaránt. Megkerestem a szolnoki személyügyest azzal, hogy érdekelne a dolog. Helikopteren és Ancsán egyaránt volt fedélzeti technikus beosztás, de azt repülőműszaki szakmai végzettséghez kötötték. Maradt a fedélzeti rádiós beosztás az An-26-oson. A szállítógépek akkor még Szolnokon voltak, a 89. Vegyes Szállítórepülő Ezrednél. Megkerestem a Szállítórepülő század vezetését, akik szívélyesen fogadtak és kértek egy időpontot a repülőorvosi vizsgálatra Kecskemétre, ahol alkalmasnak találtak fedélzeti rádiósnak. Ettől kezdve már csak a vizsgákon kellett megfelelni. Az avatásomra 2001. július 7-én került sor, ekkor kerültem a Magyar Honvédség kötelékébe, mint hivatásos őrmester. Az első beosztásom az 1. szállítórepülő századhoz szólt.

Az An-26-os rádiósának kis kerek ablaka közvetlenül a pilótafülke mögött van.

Féléves angol nyelvtanfolyam következett, ahova még hallgatóként iskoláztak be, majd 2002-ben elkezdtem a földi előkészítést az An-26-osra. A szakutasítások alapján felkészültem és levizsgáztam a típusból és 2002. május 16-án elkezdtem repülni, mint kiképzés alatt álló fedélzeti rádiós. A szakszolgálati engedélyt megszerezése után már önállóan dolgozhattam. Beintegrálódtam a század életébe és elkezdtem a hadműveleti repüléseket. A századnál jó volt a légkör, sokat tanultam az idősebbektől. Például a hagyományos navigáció vagy a tervezés területén olyan alaptudást kaptam, ami már kezd kikopni a mindennapokból. Sokszor eszembe jutott a Memphis Belle és a személyzete valamint, hogy röpke három év alatt az álomból valóság lett és gépszemélyzetként szolgálok, mint fedélzeti rádiós. Szerettem az An-26-ost. Amellett, hogy berepültük Európát, rengeteg egyéb helyre is eljutottunk vele, például a Közel-Keletre vagy a volt szovjet tagköztársaságokba. Az évek során sikerült megszereznem az oktató majd berepülő fedélzeti rádiós szakszolgálati engedélyt is. Szerencsés korszakban repülhettem a típuson. Alig hét év alatt több mint 1800 repült órával zártam az An-26-os karrierem. Sokféle feladatban vettem részt, a katonai légi szállítástól a felsővezető szállításig mindenben, amit az Ancsával végeztünk. Az életem ezen szakasza 2008. október 15-ig tartott, ekkor repültem utoljára fedélzeti rádiósként.

*

- 2007-ben már hallani lehetett, hogy formálódik egy többnemzeti szállítórepülő alakulat. Pápa mellett akkor még Ramstein és Constanta versenyzett a helyért. Egy időre csend is lett körülötte, nem tudtuk hogyan áll a dolog. 2008 elején kezdett realizálódni, hogy Magyarország milyen módon tud részt venni ebben a programban. Aláírták a szándéknyilatkozatot, beindult a szervezés, a gépek gyártása, és amikor kezdett letisztulni minden, akkor kiírták, hogy a résztvevők között ki milyen helyet kap a programban. Mi a szervezés-tervezésben kaptunk szerepet, ami természetes velejárója volt annak, hogy a gépek magyar lajstromba kerültek. Szükség volt olyan emberekre, akik járatosak a diplomáciai engedélyek beszerzésében, egy magyar repüléstervező hely is alakult és a kommunikációs vonalon is volt beosztás a magyar katonáknak. Amikor ezekre a helyekre kiírták a pályázatot, akkor a parancsnokunkkal történt egyeztetés után jelentkeztünk. Ez 2008 tavaszán volt.

Törzsőrmesterként a HAW első hivatalos ceremóniáján, a résztvevő nemzeteket képviselő katonák között.

Amikor az ember elér valamit, akkor szeretne új feladatokat. Én legalábbis kerestem az új kihívást és ez annak tűnt. Még úgy is, hogy nem kínált repülési lehetőséget. Amikor elkezdődött, még senki nem látta a jövőjét és, hogy ez hogyan fog működni. Egy teljesen új dolgot elkezdeni és csinálni nagyon inspiráló tud lenni és ez nekem is megmozgatta a fantáziámat. Az An-26-os időszak alatt beleláttam a repülések szervezésébe és tervezésébe és úgy gondoltam, hogy ezt a tapasztalatot megpróbálom hasznosítani. Tényleg nem láttuk még, hogy az egész, hogy működik majd, de mindenki kihívásként fogta fel. Szerettem a munkám, de azt is éreztem, hogy ha tovább kell lépni, akkor ez most a jó alkalom, most valami új kezdődik, és én ott lehetek a kezdeteknél. 2008 nyarán ötödmagammal behívtak egy angol tesztre, ez volt mindennek az alapja. Miután megtörtént a kiválasztás, még azon a nyáron volt egy kéthetes felkészítés az akkori légierő parancsnokságon, a légiszállítás szervező részlegnél. Nekem ez annyiban volt új, hogy láttam hogyan történik a kommunikáció a külügyminisztérium felé, hogyan történik az engedélyek beszerzése, repülési tervek benyújtása stb. Láttuk, hogyan működik az egész, mielőtt elér az alakulathoz és ebből tudtuk, hogy valami hasonló lesz a miénk is.

Gampel Balázs és kollégái egy C-17-est készítenek elő bekötött rendszerű ejtőernyős ugratáshoz. 

Megkaptam az áthelyezési parancsot, és 2008. november 1-ével átkerültem Pápára a Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) kötelékébe. Hárman kezdtünk magyarok, a protokoll tiszt, az egyik repüléstervező és én, mint diplomáciai engedély ügyintéző. (A következő év januárjában még egy magyar csatlakozott hozzánk. majd az év további részében teljessé vált a magyar kontingens.) Leültünk az első megbeszélésre a HAW parancsnokával, John Zazworsky ezredessel, hogy hogyan képzeljük el az alakulatot. Zazworsky ezredes az elején leszögezte, hogy ez egy közös projekt, őrmestertől az ezredesig egy csapatként dolgozunk. Közben figyelünk egymás családjára, mert a család a „tizenharmadik nemzet”, és jól kell érezniük magukat Magyarországon. Ők adják a hátteret, a támogatást. Mindenki úgy jött be dolgozni, hogy ma valami fontosat csinálunk. Ott tanultam meg, hogy probléma nincs, kihívás van. A probléma egy negatív töltetű szó, csak negatív érzést ad, a kihívás egy pozitív szó, az ember inspirálódik, hogy ez egy kihívás, megcsinálom. A kihívás akkor az volt, hogy 2009. július 14-én az első gépnek haza kell jönni. Ez egy fix dátum volt, hogy addig el kell jutnunk egy olyan fázisba, hogy fogadni és üzemeltetni tudjuk a gépet. Kihívás volt a Pápa Bázisrepülőtérnek, mert attól kezdve, hogy a gép megérkezett, Pápa lett a bázisa és ki kellett szolgálni, plusz kihívás volt a Boeingnek is, hogy mire van szükség a gép karbantartásához.

Irány a felső fedélzet, mert egy katonai szállítógépen is fontos a tisztaság.

Amit az An-26-oson addig megszoktunk, az a C-17-essel kitolódott globális szintre. Kinyílt a világ és ezt meg kellett tanulni az egész ügyintézési láncolatnak, például a magyar külképviseleteknek is, akik aktívan részt vesznek a diplomáciai engedélyek intézésében. Korábban nekik sem volt ilyen tapasztalatuk. Ha most, tíz év után megnézzük, hogy mi lett abból az irodából, ahol kezdtük, és hogy mi van most Pápán - új torony, hangárkomplexum, utasterminál - bizony büszkeséggel tölt el, hogy ott voltunk az alapoknál és létrehoztunk valamit, ami jól működik. Sokszor a Smart Defence kitűnő példájaként hozzák fel, hogy milyen jól működik az alakulat.

*

- 2011-ig, azaz három évig dolgoztam ebben a beosztásban. Szépen beindultak a dolgok, a C-17-esek mindenfelé repültek, nekem pedig elkezdett hiányozni a kerozinszag és a gépek közelsége. Azt tudtam, hogy fedélzetre nem kerülhetek, nem volt olyan beosztás. Az üzemeltetési tapasztalatok alapján a Boeing ekkortájt kezdett helyi munkavállalók után nézni. Így kerültem kapcsolatba a céggel. Tisztában voltam azzal, hogy ez civil munkahely, nem katonáknak szól a lehetőség. Amint a Boeing honlapján kijött, hogy Pápa légibázisra keresnek embereket én is megpályáztam. Ez egy újabb terület felfedezésével járt, mert hiába repültem korábban, nem voltam műszaki. Ezt is egy újabb kihívásnak fogtam fel. A születésnapomon volt az interjú, vártam és 2-3 hét múlva jelentkeztek, hogy kiválasztottak. A részletek tisztázása után beadtam a leszerelési kérelmemet. 2011. június 30-án kijöttem, mint a Magyar Honvédség törzsőrmestere és július 1-én bementem, mint „local hire” vagyis a Boeing Hungary magyar munkavállalója. Azóta vagyok a cég kötelékében.

Munka a C-17-esen

Mivel volt repülőgép-ismeretem - ha nem is olyan, mint egy műszakinak - technikus pozícióba kerültem Pápán. A gépek Boeing üzemeltetésben voltak. Az amerikai kollégákkal kezdtünk dolgozni és megismerni a cég rendszerét. Aztán betekintést kaptam a C-17-es üzemeltetésbe, kiszolgálásba, a rendszerek üzemeltetésébe. Tankolás, kerékcsere, előkészítés, szakág szerinti hibafeltárás közben ismerkedtünk a géppel (OJT - On the Job Training). Ez nagyon jó alap volt ahhoz, hogy 2012-ben másodmagammal részt vehessek az amerikai légierő három hónapos C-17-es típustanfolyamán Dél-Karolinában, a Charleston légierő bázison. Ott mélyebben megismertük a C-17-es rendszereit és a hibajavítás mozzanatait. A tanfolyam után az USAF által kiképzett technikusok lettünk. Hazajöttünk, dolgoztunk és tapasztalatot gyűjtöttünk. Többéves tapasztalat után egy vizsgával megszereztük azt a jogosítást, ami bizonyos munkafázisok visszaellenőrzésére és aláírásra jogosít. Én inkább az elektromos dolgokban mélyültem el, ez volt a szakágam, de 2016-ban Angliában, Farnboroughban, az International Training Centerben elvégeztem a mechanikus tanfolyamot. Ezzel betekinthettem a sárkány-hajtóműves munkákba. Azóta ez is a szakágam, jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom.

*

- Amikor a kuvaiti légierő 2014-től megkapta a gépeit, ott is felállt egy C-17-es karbantartó csapat, és folyamatos volt a felvétel. Azáltal, hogy 2008 óta egy multikulturális környezetben dolgoztam, egy idő után úgy éreztem, hogy eljutottam arra a szintre, hogy kipróbáljam magam olyan helyen, ami teljesen más, mint az addigiak voltak. Egzotikusan hangzott a közel-keleti munka, megpályáztam és Pápán is szóltam, hogy jelentkeztem az állásra. Egy telefonos interjút követően jelezték, hogy szívesen dolgoznának velem. Elindult egy Boeingen belüli folyamat, hogy átkerülhessek Kuvaitba. A bonyolult bevándorlási szabályok miatt ez egy viszonylag hosszú folyamat volt. A cég, amiben tudott, segített: letelepedés, költözés, papírok intézése. Mivel az ügyintézés arabul folyik, én pedig nem beszélem a helyi nyelvet, ez körülményesebb procedúra volt. Nagyjából négy hónap alatt sikerült elintézni a szükséges dolgokat, és hogy minden a helyére kerüljön és a családom is csatlakozhasson hozzám. Hiszen a család támogatása idekint az egyik legfontosabb tényező, nélkülük nehezebb lenne a kint töltött idő Megismertük a helyet, a helyi szabályokat és a törvényeket. Kuvaitban mások a társadalmi érintkezés szabályai és vigyázni kell, nehogy megsértsük a helyieket. A lakhatásban is segítettek, megmutatták a bérelhető lakásokat. Ezen később lehet változtatni, de azt már a saját erőből kell intézni.  

A kuvaiti légierő C-17-ese a megszokottól eltérő színekben.

A mi munkahetünk úgy néz ki, hogy péntek-szombat a szabadnap, a többi napon dolgozunk. A gépek ugyanazok, a rendszerek ugyanazok, talán pár dolog különbözik. Inkább az időjárás szélsőségei okoznak kihívást. Kuvait hallatán mindenkinek a hőség jut eszébe. Valóban, nyáron 48-50 fokos forróság sem ritka, ami kint a betonon még melegebbnek érződik. Az segít valamennyit, hogy száraz melegről beszélhetünk, nem párásról. Úgy ki lehet száradni, hogy észre sem venni, ezért különösen fontos a folyadék bevitel. Télen kb. 25 fokra csökken a hőség, éjszakára viszont nulla fokra is lehűlhet a levegő. Ez lenne a kellemesebb évszak, de ekkor van az esős szezon is. Februártól májusig tartanak az olykor pillanatok alatt keletkező homokviharok, amikor porvédő maszkban, szemüvegben dolgozunk. A gépek karbantartásán amerikaiak és angolok dolgoznak – ők a közvetlen kollégáim - és én, mint egyetlen magyar. A C-17-esek üzemeltetése, és a műveleti rész a kuvaitiak feladata, a karbantartás a Boeingé.

Magyar repülőműszaki a kuvaiti pálmák árnyékában.

Igyekszünk tartani a kapcsolatot a helyi magyar közösséggel is, ha időnk engedi, közös programokat is szervezünk. Szabadidőmben színházba, moziba megyünk, vagy búvárkodom, és tettem lépéseket annak érdekében, hogy ha nem is hivatásszerűen, de pilótaként repülhessek majd a közeljövőben.

* * *

Fotó: Gampel Balázs, Fekete Tamás, Boeing, Szórád Tamás

Már a jól megérdemelt nyugdíjas éveit tervezte, amikor a miniszterelnök felkérte honvédelmi miniszternek. Gyorsan igent mondott, mert úgy érezte, itt a lehetőség, hogy miniszterként meg tudja valósítani egy igazi, erős honvédség létrehozását.

– Korábban, még vezérkari főnökként nyilatkozott lapunknak, most miniszterként fogadta megkeresésünket. Hogyan ítéli meg a Magyar Honvédségben az elmúlt öt évben végbement változásokat és az elért eredményeket?
– Nyolc évig voltam vezérkari főnök, 2010-től 2018 májusáig, és amikor idekerültem a minisztériumba, mint vezérkari főnök, nagyon nehéz időszak volt. A költségvetésünk igen szűkös, erősen behatárolt volt, az ország gazdasági helyzete pedig korántsem volt olyan jó, mint most, ezért a tárcának is spórolnia kellett. Elég nehéz örökség maradt ránk, a honvédség folyamatosan leszálló ágban volt, ezért arra ment el a legtöbb energiánk, hogy miként tudjuk ezt a folyamatot megállítani. Megfogalmaztuk, hogy mit kell tennünk a következő években, hogy ne kelljen több laktanyát bezárni, ne kelljen több katonát elküldeni, és a képességeket próbáljuk megőrizni. Mert a jelentések már 2009-ben is azt mutatták, hogy a Magyar Honvédségnél meg fog szűnni több képesség. Akkor, 2009–2010 első felében meg kellett volna hozni azokat a döntéseket, amelyek a különböző technikai eszközök beszerzéséhez, a modernizáláshoz szükségesek, de sajnos ezek elmaradtak. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy nagyot léptünk előre. 2015-re megalkottuk a katonákra vonatkozó életpályamodellt, amelynek három pillére van: az egyik az oktatási, képzési előmenetel és illetményrendszer, a másik pillér a lakhatási támogatás, amely a katonák és családjuk elhelyezését segíti, míg a harmadik pillér az egészségkárosodási ellátás rendszere, egy biztosítási rendszer bevezetése, amely 2017. január 1-jén indult el. Látható, hogy lépésről lépésre haladtunk előre, ahogy a gazdasági helyzet megengedte. Most pedig ott tartunk, hogy a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program keretében a teljes magyar honvédséget meg kívánjuk újítani.

– Miniszterként meg tudja valósítani azokat a terveit, elképzeléseit, amelyeket vezérkari főnökként esetleg nem sikerült?
– Komoly, 43 éves katonai múltam van, és már a jól megérdemelt nyugdíjas éveimet terveztem, amikor a miniszterelnök úr felkért erre a posztra. Nem gondolkoztam sokáig a válaszon, éppen abból a megfontolásból, hogy ha ezeket a döntéseket nem hozza meg a katonai vezetés, akkor nem lesz erős a magyar honvédség. Úgy éreztem, itt az esély, hogy miniszterként, komoly szakmai múlttal, meg tudjuk valósítani, hogy egy igazi erős honvédséget hozzunk létre. Megnyugvás számomra, hogy éltem a lehetőséggel, és a munkatársaimat is úgy választhattam meg, hogy a helyettes államtitkárokkal bezárólag, egy kivételével, mindenki katona volt.

– Hogyan értékeli a világ elmúlt esztendei biztonságpolitikai fejleményeit?
– A honvédelmi és haderőfejlesztés nem öncélú, ahogy néhányan gondolják. Az új eszközökre nem azért van szükség, mert jobban néznek ki és korszerűbbek, hanem azért, mert a biztonságpolitikai helyzetben jelentős változások történtek, aminek következtében egyik napról a másikra újabb kockázatok, kihívások, fenyegetések jelennek meg. Azaz a nagyon gyors és sokszor váratlan kihívások megkövetelik, hogy a magyar honvédség mindenre felkészült legyen, és képes legyen kezelni ezeket a helyzeteket. A biztonságpolitikában nagyon komoly változások mentek végbe, az öt évvel ezelőtti interjúmban még nem beszéltem az ukrán válságról, a nyugat-balkáni instabilitásról, nem beszéltem az Iszlám Államról vagy az egyre növekvő terrorizmusról, mert nem volt ennyire aktuális – mint ahogy akkoriban az Európát sújtó, a migrációval együtt megjelenő biztonságpolitikai kérdések, a terrorcselekmények, és a kibervédelem kiemelkedő fontossága sem. Ezek is mind azt mutatják, hogy nemcsak a világban, nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában is új biztonsági kihívások jelentek meg. A közvetlen veszély akkor nem volt érzékelhető, mert minden távol volt. A délszláv válság idején észleltük – a határ mentiek hallották is – a mindennapi fegyverropogást, ágyúdörgést, de utána megint minden elcsöndesedett.

– Új harckocsik, légvédelmirakéta-vezetési rendszer beszerzése, az Airbus helikopterek vásárlása – néhány a 2018-ban bejelentett honvédelmi beszerzésekből. Hogyan jellemezhető a honvédség felszereltsége, eszközparkja, és milyen további fejlesztések szükségesek?
– Amit terveztünk, megvalósítottuk, vagyis a tíz évre tervezett fejlesztések elmúlt évre eső részét teljesítettük, sőt valamivel előbbre is jutottunk, mert vannak olyan eszközök, amelyeknek a beszerzését 2020–2021-re ütemeztük, de már tavaly meg tudtuk vásárolni. Elképesztően nagy előrelépést tettünk. Csak a legfontosabbakat említeném. Kezdtük a katonák ruházatával, a gyakorló hadiruházattal, amely egy saját gyártású, korszerű, modern és komfortos öltözet. Beindult a „digitális katona” program, amelynek keretében megújult katonáink egyéni felszerelése. Ez a program több mint 100-120 katonai felszerelési cikket foglal magában, ezekkel kell rendelkezniük a katonáinknak: ebben minden benne van, a fegyver, a mellény, az elsősegélynyújtó felszerelés.

Azt szeretnénk elérni, hogy ezeknek a cikkeknek a többségét Magyarországon állítsák elő, a magyar katona magyar termékkel legyen felszerelve. A következő a katonák egyéni fegyverzete, ezért létrehoztunk egy fegyvergyárat Kiskunfélegyházán, ahol jelenleg még az összeszerelés folyik, de érkeznek gépsorok, és ebben az évben szeretnénk megkezdeni a fegyverek sorozatgyártását. Cseh licenc alapján gyártunk pisztolyt, géppisztolyt, gépkarabélyt. Ezek nagy múltú, modern, műveleti területen kipróbált és bevált fegyverek. Tavaly decemberre már átadtunk tízezer darabot a magyar katonaságnak. A célunk az, és erre kormánydöntés is született, hogy Magyarországon mindenkit, aki fegyvert használ – rendőrség, büntetés-végrehajtás, NAV és így tovább – ezekkel a fegyverekkel kell ellátni, ami többéves lehetőséget biztosít az üzemnek. A fegyverhez kell lőpor, lőszer is, azon dolgozunk, hogy ezeket is itthon gyártsuk. Ennyit csak az egyéni felszerelésről, de természetesen ott vannak a technikai eszközök. Kezdtük a repülőgépekkel: először kiképző gépeket vásároltunk, hogy a hazai bázison meg tudjuk oldani a pilóták alapkiképzését. Ehhez vettünk négy darab kiképző repülőgépet, és további négy beszerzését tervezzük. Vásároltunk két csapatszállító Airbus 319-es repülőgépet – egy ilyen gépen 128 főt lehet szállítani –, továbbá két Falcon típusú repülőgépet, ezek kisebb kategóriájú, könnyű, többcélú szállítógépek. A fő szempont a gazdaságos üzemeltetés volt, valamint speciális igényeknek is eleget tud tenni, és ha csak nyolc-tíz embert kell szállítanunk, ne egy 128 fős gépet kelljen igénybe vennünk. Ezenkívül kell még négy repülő, három rámpás gép, amelyekkel nehéz technikai eszközöket tudunk szállítani, és amelyekből légideszant-feladatokat tudunk ellátni, személyi állománnyal és eszközökkel, valamint még egy a speciális légi vezetési képességhez. Összesen nyolc darab szállítógépünk lesz, ebből már négy áll rendelkezésre.

Mindezen túl szerződést kötöttünk légvédelmi rakéta vezetési rendszerre, és folyamatban van a radar­rendszer cseréje és fejlesztése is. Ezt a következő évekre tervezzük, amivel párhuzamosan a légvédelmi rakéták és rakétakomplexum beszerzésére is szükség lesz. A helikopter-beszerzést viszont megvalósítottuk: még tavaly kötöttünk szerződést húsz darab Airbus 145M könnyű, többcélú helikopterre, és további 16 darab közepes, többcélú H225M szállító-, kutató-, mentőfeladatok ellátására alkalmas gépre. A felújítottunk öt darab MI–17-es közepes szállító és nyolc darab MI–24-es harci helikoptert: ezek a gépek az új eszközök beérkezéséig biztosítani tudják a Magyar Honvédség helikopterképességét.

A szárazföldi alakulatok esetében is fontos volt a korszerűsítés, ezért elindítottuk a harckocsik, kis és nagy hatótávolságú tüzérségi eszközök, páncéltörő eszközök beszerzését. Ezek közül is a „legsúlyosabbak” a harckocsik, és azóta is sokan érdeklődnek, mert a Leopard 2 A7+ elkápráztatott mindenkit, ami nem véletlen, hiszen napjaink egyik legkorszerűbb harckocsijáról van szó. Az A7+ azt jelenti, hogy a magyar igényekkel kiegészítve gyártják le azt a 44 darabot, amit a szerződésben rögzítettünk. Továbbá jön egy tucat Leopard A4-es használt harckocsikiképzési céllal, hogy mire az új eszközök megérkeznek, felkészített állomány álljon rendelkezésre. Az eszközöket most kezdik gyártani, várhatóan 2023–2025 között léptethetők be a rendszerbe. Ami a lövegeket illeti: Magyarországnak voltak önjáró lövegei, de sajnos ezeket is eladtuk a „világbéke” idejében, akkor az volt a feladat, hogy mindent adjunk el, mert nem lesz szükség rá. Az újakkal nemcsak helyre akarjuk állítani elvesztett képességeinket, hanem XXI. századi eszközökkel kívánjuk a katonáinkat felszerelni. Erre a 24 darab önjáró löveg ad majd lehetőséget. Hátra­van még a harcjárművek cseréje is. Több száz eszköz beszerzését vagy gyártását, esetleg közös gyártását tervezzük, ez az elkövetkező négy-öt évben alakul ki, hiszen 2026-ra készen kell lennünk.

– Tavaly májusi kinevezésekor azt mondta, elengedhetetlen a Magyar Honvédség vezetésének, szervezeti felépítésének, rendszeresített haditechnikai eszközeinek, a katonák képzésének átalakítása és biztosítása. Milyen úton, hogyan halad a honvédség átalakítása?
– Elkezdtük a honvédség átalakítását, és már a tervezésen is túl vagyunk. Idén január 1-jétől minden jogi feltétele megvan az átalakításnak, a szervezési intézkedéseket is kiadtuk. Elsejétől az integrált minisztérium két részre válik, a minisztériumra mint irányító szervre, és a Magyar Honvédség parancsnokságára mint vezető szervre. Az eddigi minisztériumban a miniszter irányított, vezetett és ellenőrzött, azaz szinte mindent egy személyben ő végzett. Ez nem felel meg a XXI. század követelményeinek, amikor a biztonsági helyzet ilyen gyorsan és élesen változik. Amikor például egy kibertámadás elhárításáról van szó, arra nincs lehetőség, hogy áttételesen történjenek a feladatkijelölések, a jelentések, hiszen mire a miniszter döntést hozhatna, véget ér a támadás. Hatáskörök, jogkörök és felelősségek vannak, ezeket határozottan szét kellett választani. A minisztérium azért van, hogy irányt mutasson, határozza meg az elvárásait, biztosítsa a feltételrendszert, beleértve az anyagiakat is, majd ellenőrizze a végrehajtást. A Magyar Honvédség parancsnoksága pedig végrehajtja a feladatokat, innentől kezdve a honvédség parancsnoka valóban felelni tud azokért, amiket a törvényben rögzítettünk. Ezt élesen szét kellett választanunk, az átalakítás január 1-jével elindult, és június 30-ára be kell fejezni, 2020 nyarán pedig egy átfogó, miniszteri ellenőrzés keretében fogjuk vizsgálni, hogy az új rendszer úgy működik-e, ahogy meghatároztuk.
Emellett január 1-je óta a több mint 7000 fős közalkalmazotti állomány honvédelmi alkalmazott lett, hogy ezzel is növeljük a honvédséghez való kötődésüket, elismehessük és honorálhassuk a civil szféra közalkalmazottaitól némiképp eltérő feladataikat. Folyamatosan halad az átalakítás, az átszervezés, minden törvényi feltételét megteremtettük, és másfél évre előre látjuk, hogy egymás után mi következik.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Rendkívüli rendőrfőkapitányi értekezletet tartott Pintér Sándor belügyminiszter Bácsalmáson, a Magyarország schengeni határszakaszán felerősödött migrációs nyomás miatt – közölte a tárca.

Közleményükben azt írták: az értekezleten a Belügyminisztérium közbiztonsági főigazgatója, az országos rendőrfőkapitány és helyettesei, a budapesti és a megyei rendőrfőkapitányok, továbbá a velük azonos jogállású rendőri vezetők vettek részt.

A miniszternek a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei rendőrfőkapitány, valamint a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője tett jelentést a határőrizet és az embercsempészés elleni fellépés helyzetéről. A jelentések kitértek a határvédelmi képesség megőrzése érdekében alkalmazott intézkedésekre, amelyeket az újonnan megjelenő és elterjedő módszerek követeltek ki – írta a tárca.

Hozzátették: egyre növekvő számban vannak azok az illegális migránsok, akik kivágják a vasúti konténereket és azokban bújnak meg. Az ilyen esetek felderítésére alkalmazott eszközt részletesen ismertették a miniszterrel.

A minisztérium közlése szerint elemezték az illegális migráció minden tekintetben növekvő statisztikai adatait, a többi között rámutatva arra, hogy jelentős változás tapasztalható az illegális migránsok állampolgárságának alakulásában. Jelentették, hogy 16 ország embercsempészei 47 ország állampolgárait próbálták meg jogellenesen az Európai Unió területére csempészni. A legidősebb elfogott csempész 72 éves volt.

A miniszter a Bácsalmási Határrendészeti Távfelügyeleti Irányító Központban és a déli határszakaszon személyesen tájékozódott az állomány szolgálati körülményeiről, majd feladatszabó értekezletet tartott.

A tárca közlése szerint az értekezleten Balogh János országos rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a magyar rendőrség eleget tud tenni Magyarország schengeni határvédelemre vonatkozó vállalásainak. Leszögezte azt is, hogy a rendőrségnek továbbra is feladata a legális határátlépés feltételeinek biztosítása.

Papp Károly, a Belügyminisztérium közbiztonsági főigazgatója a nemzetközi hírszerzési tapasztalatokra, a FRONTEX elemzéseire hivatkozva kiemelte, hogy a magyar rendőrségnek tartósan kell berendezkednie a migrációs nyomás kezelésére. Arra is felhívta a figyelmet, hogy kizárólag komplex intézkedések eredményezhetnek sikert a határőrizet és az embercsempészés elleni fellépés területén.

Pintér Sándor összegzése szerint a rendőrség jól vizsgázott határaink védelmében, áldozatvállalását a társadalom elismeri. A rendőrség bemutatott eredményei megerősítik korábbi tapasztalatát, amely szerint a rendőri szervek, a honvédség erői és a polgárőrség együttműködése kiváló. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy ebbe az együttműködésbe vonjanak be minél több, az érintett határszakaszokon jelen lévő személyt, szervezetet.

A miniszter kifejtette: elvárja a helyi szakértők jelenlétét abban az értékelő-elemző munkában is, amely a fővárosban történik, mert a helyismeret nélkülözhetetlen ezen a területen. Indokoltnak tartja az ország más területein szolgálatot ellátó bevetési egységek időszaki határra vezénylését is, mert a rendőröknek így lehetőségük van előzetesen ismereteket szerezni egy későbbi feladatellátás körülményeiről.

Pintér jelezte az értekezlet résztvevőinek, hogy további eredményeket vár a drónok alkalmazásától, s feladatul szabta a máshol már bevezetett határvédelmi technikai lehetőségek felkutatását, alkalmazhatóságuk vizsgálatát – közölte a minisztérium.

1999. április 2-án a belgrádi 250. rakétadandár 8. rakétaosztálya (Obrenovac) Vukicsevica falu mellett foglalt tüzelőállást, kihasználva a szántóföldeket segélyező fasorok és -csoportok nyújtotta természetes álcázást. Április 5-re virradó éjszaka a támadó amerikai repülőgépekkel szemben folytatott harci munka közben érte őket két HARM-találat, megölve Nebojsa Tepavac őrnagyot, másokat megsebesítve. Az osztály, technikájának javítását követően tíz nap múlva állt ismét készültségbe. A háború végéig összesen öt lövészetet hajtottak végre.

Szép, öreg fákkal és fiatalabb akácosokkal tarkított ligetben áll a hősi halált halt lérakos emlékműve.

2000. október 5-ét követően támadt egy kis terminológiai bizonytalanság, de Szerbiában a mai napig NATO agresszió az 1999-es háború hivatalos és széleskörűen elfogadott megnevezése, ahogy a 8. rakétaosztály által állított emlékművön is szerepel.

Ez a kép talán visszaadja, hogy milyen a természet adta lehetőségek kihasználhatósága az álcázásban a lérak osztály számára. A mai képfeldolgozó algoritmusokkal nyilván megoldható, de 1999-ben még nem volt könnyű a begyűjtött EO/SAR IMINT adattömegből operátori munkával kiszűrni az ilyesmit, a mesterséges vizuális és rádiólokációs (szögvisszaverős) álcázásról nem is beszélve. Nem véletlen, hogy az osztályok sebezhetőségének legfőbb oka inkább az RF tartományban keresendő. A centiméteres sávú, tűzvezetési célú kisugárzások közvetlenül  a HARM-ok, közvetve az ELINT/ESM adatokból generált ATO DEAD bevetések (kisebb részben a csírázó TST mechanizmusok) révén jelentettek veszélyt - amit a légvédelem oldalán ugyanakkor a megtévesztő sugárzók (IRZ) széleskörű alkalmazásával mérsékeltek. Az osztályok felderítő szenzorai, a P-12/18 lokátorok méteres sávú kisugárzásai 1999-ben nem jelentettek a targetingben jól kihasználható forrást a támadó fél számára.

Zord

A 2019 márciusi Hadtudományi Akadémia[2] éves tudományos konferenciáján, Valerij Geraszimov hadseregtábornok, az orosz Vezérkar főnöke előadásában kijelentette, hogy a potenciális háborúk típusai (aszimmetrikus vagy klasszikus eszközök felhasználásával) és a bennük részes potenciális szereplők (államok, illegális alakulatok, magánvállalatok, részlegesen működő államok) száma növekszik,  s ebből fakadóan egy háború kitörésének fenyegetése is fokozódik. Mindemögött nézetei szerint az Amerikai Egyesült Államok katonai infrastruktúrájának Oroszország területeihez egyre közeledő kiterjesztése, valamint a felmondott INF-szerződés és az új START-szerződés kiterjesztésének lehetséges elutasítása révén, az amerikai részről aláásott hadászati stabilitás áll. Továbbá ezt erősíti az Egyesült Államok és szövetségesei támadó katonai intézkedéseivel (globális csapásmérés, színes forradalmak, puha hatalom – „soft power” alkalmazása) támogatott agresszív külpolitikája a kellemetlenséget okozó államok kiiktatása céljából. Oroszország geopolitikai versenytársai politikai céljaikat nem csupán regionális konfliktusokon kersztül kívánják elérni, hanem egy háború keretében bevetett nagy pontosságú fegyverek és aktív információs összecsapások felhasználásával is. Geraszimov állítása szerint az USA az „ötödik hadoszlop” [3] belső destabilizáló tevékenységeit kívánja összekapcsolni a „trójai faló” stratégiájából kiinduló, kulcsfontosságú célpontokra irányuló csapásmérésekkel közösen.

A jelenlegi körülmények megkívánják, hogy Oroszország tovább fejlessze fegyveres erőit a hadászati elrettentés és az ország védelme céljából. Az előrelátható fenyegetésekre az „aktív védelem stratégiájával”  kíván meg választ adni, mely tökéletesen összhangban van az Oroszországi Föderáció érvényben lévő Katonai Doktrínájának védelmi jellegével.

Az aktív védelem magába foglalja az állam biztonságára fenyegetést jelentő tevékenységek egységes eszközökkel történő megelőző semlegesítését, valamint három alapelvre épül, melyek a háború megelőzése, a háborúra való felkészülés és a háború viselése. Az orosz terminológia szerint ezek jelentése az alábbiakban fogható meg:

• háború megelőzése = stratégiai előrelátás, a felmerülő fenyegetésekre idejében történő válaszlépés érdekében
• háborúra való felkészülés = a fegyveres erők állandó magas harckészültségének és mozgósítási készenlétének fenntartása, valamint hadászati tartalékok és készletek felhalmozása
• háború viselése = katonai és nem katonai eszközök összehangolt alkalmazása a meglepetés, döntő erejű csapás kivitelezése és a hadászati tevékenységek folytonossága érdekében

Ezenkívül Geraszimov tábornok még hozzátette, hogy a cél a gyors cselekvés, az ellenség támadó lépéseinek megelőzése elhárító intézkedésekkel, sebezhető pontjainak azonnali azonosítása és elfogadhatatlan mértékű veszteségek okozásának kilátásba helyezése, ami biztosítja az ellenséges támadó kezdeményezésének késleltetését és megállítását.

Tisztázásra került a nem katonai és katonai eszközök támogatott és támogató szerepének spektruma és a konfliktusok változatai nem katonaitól egészen a közvetlen katonai konfliktusig. A tábornok definiálta a modern konfliktusokat, melyek elsőszámú jellegzetessége, hogy a konfliktusban a katonai erőre támaszkodó műveletek során integráltan irányítják a politikai, gazdasági, információs és egyéb nem katonai eszközöket. A háború lefolytatását és v befolyásoló nem katonai eszközök biztosítják és megalkotják a katonai erők hatékony alkalmazásának körülményeit. Azaz a háborút a fegyveres erők döntő szerepével kiegészülve, katonai és nem katonai eszközök összehangolt bevetése alapján irányítják. Ezek aránya egymáshoz 1:4-hez.

A Vezérkar főnöke kiemelte Oroszország nukleáris és nem nukleáris stratégiai elrettentési elképzelését, melyhez szüksége van új hadászati és nukleáris, több rendeltetésű (dual-capable) és lézer alapú fegyverrendszerekre (laser-based weapon system). Geraszimov mindemellett tisztában van azzal, hogy eképpen csupán választ ad egy fenyegetésre egy újabb létrehozásával.

Geraszimov tábornok a szíriai tapasztalatokról is szót ejtett, a „korlátozott műveletek stratégiáját” [4] kiemelve. A továbbiakban is fejleszteni kívánt stratégia egy független erőcsoport létrehozására összpontosít, amely túlnyomórészt a körülményeknek leginkább megfelelő haderőnemre épül (ez Szíriában a Légierő volt). Végrehajtása során főként az információs fölényt hangsúlyozná , amelynek feladatai: erők rejtett telepítése, egységes felderítési rendszer, csapásmérő eszközök, valamint vezetés-irányítás kialakítása, amelyek lehetővé teszik a kritikus célpontok helymeghatározását és becélzását közel valós időben hadászati és hadműveleti-harcászati nem nukleáris fegyverekkel. Mindemellett Geraszimov tábornok szükségét látja az elhárító digitális technológia, robotika, drónok és harcászati rádióelektronikai eszközök használatára is.

A modern katonai konfliktusok jellemzője , hogy az ellenség a célpont-állam belső biztonságának destabilizására törekszik. Ennek megelőzése érdekében Oroszország terület védelmi rendszerek fejlesztésébe kezdett, ide értve a minisztériumok és ügynökségek összehangolt tevékenységeit az egységes biztonság biztosítása érdekében. Kiemelte a kritikus fontossággal bíró állami infrastruktúra egységes védelmének szükségességét az ellenséges műveletekkel szemben minden téren, annak érdekében hogy megelőzze a káoszt és az irányítás elvesztésének kialakulását.

A közelmúltban lejátszódott konfliktusok kimutatták/bebizonyították az információs tér növekvő jelentőségét a hagyományos szárazföldi, légi és tengeri hadműveleti terek mellett. Az információs tér nem rendelkezik tisztán meghatározható határokkal, s így biztosítja a mélységi, rejtett műveletek kivitelezésének lehetőségét nem csupán a döntő relevanciával bíró információs infrastruktúrák ellen, hanem az ország társadalmával szemben is, közvetlenül befolyásolva ezáltal az állam nemzeti biztonságának állapotát. Ebből kifolyólag az információs műveletek előkészítésére és kivitelezésére vonatkozó kérdések kidolgozása a hadtudomány legfontosabb feladata.

Geraszimov párhuzamot vont a katonai stratégia és a gazdaság védelmi célokat támogató kompetenciáinak előkészítése közt, eszerint a stratégiának három kérdést kell a gazdaság háborúra való készítésével kapcsolatban feltennie:

• Milyen fajta potenciális háborúval szemben és milyen irányba kéne a gazdaságnak felkészülnie?
• Hogyan biztosítsuk a gazdaság túlélési és ellenálló képességét?
• Hogyan a legcélszerűbb elhelyezni a gazdasági létesítményeket védelmük biztosításának érdekében?

A hadtudománynak emellett jövőbelátóan meg kell határoznia, hogy az elkövetkezendő háborúk milyen típusú fegyvereket, fegyverrendszereket fognak megkövetelni az eredményes védekezés érdekében.

Geraszimov a Fegyveres Erők harcképességét is emelni kívánja mennyiségi és minőségi dimenziókban. A célkitűzések közt szerepel a szerződéses katonák számának növelése, a katonasággal szembeni bizalmatlanság csökkentése és előrelépés az állami fegyverkezési terv megvalósításában. Megjegyezte, hogy a hirtelen elrendelt gyakorlatok (snap alert exercises) megnövelték a fegyveres erők és alakulatok mozgósítási készségét, így egyre rövidebb időn belül tudják bevetni őket nagy távolságokban. Valamint dolgoznak a lakosság, elsősorban a katonák ideológiai és morális-pszichológiai ellenállási képességének növelésén.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete megítélésében is változások mutatkoznak. A 2014-es Katonai Doktrínában a NATO tevékenységeket külső veszélyként határozták meg, azonban a következő doktrínába valószínű, hogy az USA és szövetségesei már fenyegetésként fognak megjelenni, ezáltal a katonai doktrína és a 2015-ös Nemzeti Biztonsági Stratégia közt összhang állna fel.[5]

Az orosz „aktív védelem” elnevezésű biztonsági megközelítés szorosan összekapcsolódik a „fenyegetések megelőző semlegesítésével” . Az „aktív védelem” elnevezés inkább retorikai és propaganda fogás az orosz oldalról, egy hosszútávú, több területre kiterjedő terv, melynek célja a jelenlegi világrend aláásása és megváltoztatása, mindezt a „nyugati hibrid orosz-ellenes kampányokkal” szembeni védelmi reakcióként alkalmazva. Oroszország minden tette szigorúan védelmi célzatú, nem agresszív, valamint elutasítják a „hibrid hadviselés” fogalmának használatát az orosz tevékenységek leírására. Az orosz vezetők és szakértők saját terminológiát dolgoztak ki az orosz-ellenes agresszió leírása érdekében. Ezek a fogalmak: irányított  káosz, felőrl és megsemmisítés stratégiája, színes forradalmak, hibrid hadviselés.

Geraszimov végigvezeti a katonai és nem katonai eszközök felhasználásának szerepét a konfliktus előrehaladtával: kezdetben az aszimmetrikus műveletek az elsődlegesek és a katonai eszközök használata másodrendű, azonban ahogy a katonai konfliktus súlyosbodik úgy vonul vissza az aszimmetrikus hadviselés támogató jellegűvé és a katonai eszközök használata lesz az elsőszámú. Az orosz agresszió katonai elemei a konfliktus minden szintjén jelen vannak.

[1] Dave Johnson: General Gerasimov on the Vectors of the Development of Military Strategy, Russian Studies Series 04/2019, 2019. március 30. 

[2] A Hadtudományi Akadémia egy olyan orosz, informális véleménycserére lehetőséget biztosító platform, amelynek keretein belül katonai vezetés-irányítási és hadtudományi szervek képviselői, valamint védelmi problémákkal foglalkozó szakemberek fejtik ki gondolataikat.

[3] Az „ötödik hadoszlop“ emberek egy rejtett csoportja, amely egy nagyobb csoportot, például egy nemzetet belülről aláás. Az ötödik hadoszlop lehet az ellenséggel titokban szimpatizálók egycsoportja. A taktika lényege a titkos beszivárgás a megtámadott célpont vonalai mögé, különösen a döntéshozói és védelmi kulcspozíciókba, ahonnan szabotázsakciókat hajthatnak végre. A kifejezés Emilio Mola spanyol tábornoktól származik a 20. századi spanyol polgárháború időszakából. Forrás: Encyclopaedia Britannica, https://www.britannica.com/topic/fifth-column, Letöltési idő: 2019. október 23. 

[4] Strategy of limited actions Forrás: https://russiandefpolicy.blog/tag/academy-of-military-sciences/, Letöltési idő: 2019. október 29.

[5] A 2015-ös Nemzeti Biztonsági Stratégia alapján összetett világunkban Oroszország megerősítése az új, nemzeti biztonságot fenyegető veszélyek elhárítása érdekében szükséges. Az Oroszországi Föderáció független kül- és belpolitikájának irányítása ellentétet vált ki az Amerikai Egyesült Államokkal és Szövetségeseivel szemben, akik a világ ügyeinek feletti dominanciájuk fenntartására törekszenek.

írta: Szilágyi Laura

 

Különleges, a szokásosnál jóval nagyobb apparátust és létszámot megmozgató eseményre került sor 2018. július 2-án a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A régi utasforgalmi épületben több mint ezer önkéntes fiatal vett részt abban a terminálkiürítési gyakorlatban, amely az Európai Unió Horizont 2020 elnevezésű nemzetközi kutatási és innovációs keretprogramjának részeként valósult meg. Ennek kapcsán Németh József rendőr ezredessel, a Rendőrség Tudományos Tanácsának (RTT) elnökével beszélgettünk.

– Magyar részről kik vesznek részt ebben a kutatássorozatban?
– A konzorcium magyar tagja az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) mellett az állami tulajdonú Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. A Horizont 2020 program keretében finanszírozott „Smart kritikus infrastruktúra ellenálló képességének mérése” című projekt összesen 36 hónap, ezen idő alatt gyakorlatilag egy komplett virtuális várost modellezünk, amelynek része egy-egy repülőtér, ipari körzet, tömegközlekedési csomópont, egészségügyi intézmény, illetve egy pénzügyi központ. A kutatási programban részt vevő húsz konzorciumi tag a virtuális város valamelyik elemét modellezi – a britek például a bankszektort tesztelték, hazánk pedig egy repülőtéri terminál valós idejű kiürítési gyakorlatának koordinációját és lebonyolítását vállalta. A reptéri szimulációban összesen több mint ezer önkéntes fiatal vett részt, ők az utasokat személyesítették meg a gyakorlat során.

– A terminálkiürítés szereplőinek nagy száma azt sugallja, hogy igen komoly feladat lehetett az előkészítés, a koordináció és a lebonyolítás.
– Ez így van, de ez a projekt más szempontok miatt is nagyon érdekes. Ez az első alkalom, hogy az ORFK – a Rendőrség Tudományos Tanácsának kezdeményezésére – a nemzetközi tudományos élet élvonalába tartozó kutatásban vesz részt. Nagyon fontos kiemelni, hogy a kutatássorozat annak a nagy presztízsű Horizont 2020 keretprogramnak a részeként zajlik, amelyet az Európai Unió 85 milliárd euróval támogat. A forrásokat közvetlenül az Európai Bizottság biztosítja a tagállamok közbeiktatása nélkül, és a felügyelet is ilyen módon valósul meg. Harmadik szempontként említeném, hogy ez a kutatási terület kulcsfontosságú a kritikus infrastruktúrák ellenálló képességének újfajta vizsgálata terén, és olyannyira úttörőnek számít, hogy a kutatási eredmények nemcsak megjelennek a legnevesebb nemzetközi tudományos szaklapokban, hanem rövidesen nemzetközi szabvánnyá is válhatnak.

– Milyen feladatokat kaptak, illetve milyen feladatokat vállaltak?
– A két részt vevő magyar szervezet az említett nemzetközi konzorciumban dolgozik más tagállamok elismert kutatóintézeteivel, egyetemeivel és különböző kritikus infrastruktúrák üzemeltetőivel itthon és külföldön egyaránt. A magyar csapat feladata a végfelhasználói igények megfogalmazása, valamint a kutatás gerincéül szolgáló esettanulmányok és helyzetgyakorlatok koordinálása volt, amelynek során próbára tettük a közösen kidolgozott módszertant. Itt hét különböző kritikus infrastruktúrát, azaz – leegyszerűsítve – az állam működése, vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelten fontos szektorban működő létesítménytípust kellett elemezni: a pénzügyi rendszert, az energiaellátást, az egészségügyi ellátást, a légi közlekedést, a gyártást, az ivóvízellátást, az árvízvédelmet és az energiahordozók tárolását. Ezen túl a módszert kipróbáltuk egy úgynevezett integrált esettanulmányban is, ahol a képzeletbeli várost érő különböző katasztrófahelyzetek feltételezett megtörténte esetén vizsgáltuk, hogy a módszer alkalmas-e.

– Milyen konkrétumokra fókuszáltak?
– A részt vevő szervezetek a kiürítési helyzetgyakorlatok során különböző rendkívüli eseményeket szimulálva azt vizsgálhatták, hogy azok bekövetkezése esetén egy nemzetközi repülőtéren milyen intézkedések a leghatékonyabbak, hogyan lehet az utasokat a lehető legrövidebb időn belül biztonságba helyezni, a veszélyhelyzetet elhárítani, a sérülést szenvedett személyeket minél előbb orvosi ellátáshoz juttatni, majd végül felszámolni az eseményt, és helyreállítani az objektum működését. A másik komoly feladat az integrált helyzetgyakorlat levezetése volt, amelyet szintén a cselekvési terveknek megfelelően sikerült levezényelni. A részprojekt végén jólesett hallani a többi résztvevő elismerését, a magyar kutatók és az őket támogató szakértők megoldásainak szakma általi dicséretét.

– A kutatás eredményeiből mit lehet közvetlenül felhasználni a mindennapi gyakorlatban?
– A projekt még nem zárult le, de végeredményként egy olyan előre jelző és értékelő rendszer kifejlesztése az elsődleges cél, amely képes valós időben mérni és értékelni a különböző kritikus infrastruktúrák védelmi szintjét. A repülőtér esetében azt is vizsgáltuk, hogyan javítja a védelmi képességet, ha az úgynevezett smart rendszerek – többek között a térfigyelő kamerák és egy okostelefonos applikáció – segítségével a fix menekülési útvonalak helyett az adott veszélyhelyzet pillanatnyi állapotára azonnal reagálva alternatív menekülési útvonalak is kijelölhetők. Az általunk kipróbált megoldás interaktív módon segítheti a mobilalkalmazást használó repülőtéri utasok menekülését, mivel az okostelefonokon megjelenő képi információk alapján a lehető legbiztonságosabb útvonalat választhatják ki.

– Sikeres volt a csapatmunka?
– A közös munka egyik legfontosabb hozadéka, hogy egy jól felépített együttműködés olyan távlatokat képes megnyitni a részt vevő szervezetek előtt, amelyeknek elérésére önmagukban csak jelentős erőfeszítések árán lennének képesek. A tudományos eredmények publikálásában – nyelvtudása és ez irányú gyakorlata révén – komoly segítséget nyújtott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Határrendészeti Tanszékére vezényelt állomány, az egyik frissen publikált tudományos cikk már olvasható az Elsevier Kiadó Safety Science folyóiratának 2019. évfolyam 113. számában. Kiváló együttműködés alakult ki a Budapest Airport Zrt.-vel és a Dahua Technology Hungary Kft.-vel is, ezek a szervezetek komoly segítséget nyújtottak az eredményes végrehajtáshoz.

– Bár a projekt még nem zárult le, de bizonyára vannak már reakciók, visszajelzések.
– Több helyről is érkezett megkeresés, az Európai Űrügynökség figyelmét is felkeltette gyakorlat, kíváncsiak a magyar tapasztalatokra, az ESA technológiatranszfer irodája érdeklődött a kutatás-fejlesztési projekt részletes eredményei iránt.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Atomprogram, szankciók, egyezmények, fenyegetések, dróntámadások: az utóbbi években szinte mindennapossá váltak az efféle tartalmakkal bíró hírek Irán tekintetében. Mindezen események elemzése természetesen rendkívül fontosak az Iránnal szemben való, jövőbeni politikai állásfoglalásokhoz. Van azonban egy minden konfliktuson túlmutató, de ahhoz szorosan kapcsolódó jelenség, mely a kelleténél talán kevesebbszer szerepel az országgal kapcsolatos hírekben, s mely belülről, gyökerestül pusztítja Irán gazdasági-társadalmi életét: a vízhiány.

Irán éghajlati sokszínűsége. Forrás: Geopolitical Futures

Irán mai területe megközelítőleg 1.75 millió km2, mellyel világviszonylatban az élvonalhoz tartozik.  Éghajlatát tekintve igen sokszínű, ugyanis a Föld 13 klímája közül 11 megtalálható a területén, melynek eredményeként az éghajlatváltozás több fronton érvényesül, a jelen politikai-társadalmi helyzetben majdhogynem ellehetetlenítve Iránt egy átfogó megoldás kidolgozásában annak leküzdésére. Irán éves csapadékmennyisége átlagosan mindössze 250 mm/év, ez 376 km3/év csapadékból származó vízmennyiséget jelent. Ennek csupán „töredéke”, mintegy 137.5 km3 marad meg tartósan különböző formában, a többi 64% elpárolog. Az ország mintegy 90%-át érintő szárazság elleni küzdelemben tehát elengedhetetlen (lenne) a vízkészletek tudatos felhasználása.

Irán vízgyűjtő területei. Forrás: Fanack.com

Előzmények

Irán 20. századi vízpolitikájának alapvetően három nagyobb korszaka volt, melyek mindegyike egyaránt befolyásolta az országban ma fellelhető, eltérő elképzeléseket a víz felhasználását illetően.

1: Kezdeti időszak (1927-1963)

Ezt a periódust főleg a hagyományos vízgadálkodás jellemezte: a 2016-tól az UNESCO Világörökségét képező, több ezer évre visszatekinthető, híres perzsa-iráni qanat-rendszer (qanat = „ásni”) használata lehetővé tette a víz szállítását szinte minden, földművelésre alkalmas területre anélkül, hogy az érintkezett volna a földfelszínnel, így kiküszöbölve a párolgás lehetőségét. Ezen földeket az 1920-as években földesurak birtokolták, akiknek a földjeik megmunkálásához szükséges vízmennyiséget az ún. mirabok mérték le, majd biztosították. Fontos tényező volt, hogy mindig csak a szükséges mennyiségű vizet használták fel, így a vízkészlet nem csökkent.

2. Mohammad Reza Pahlavi Sah földreformja (1963-1979)

Irán utolsó Sahja 1963-as, „White revolution” nevű reformja a mezőgazdaságot is érintette. 1968-tól megkezdődött a földterületek privatizációja, melynek keretében több millió lakos kapott birtokot. Ezzel párhuzamosan Pahlavi erőteljes víztározó-gát építési programot hirdetett meg. A mindidáig megépülő 58 gát eredeti célja a rendelkezésre álló vízkészletek növelése volt többek között a csapadék gyűjtése és a folyószabályozás által. Hamarosan azonban kiderült, hogy az eredeti terveknek csupán egy része valósult meg: bár a gátak megteltek vízzel, az „elszipolyozott” víz hiányában nem volt mivel művelni a földeket, így emberek tízezrei kezdtek kutakat ásni. Ez természetesen a qanat rendszer hasznosításán alapuló mezőgazdasági gazdálkodásforma háttérbe szorulásához és Irán földalatti vízkészletének igen nagy mértékű csökkenéséhez vezetett. S bár a problémát felismerték, sőt törvényben szabályozták a kutak ásásának körülményeit, a valóságban nem sikerült hatékony megoldást találni a főleg illegális kutak egyre nagyobb térnyerése ellen.

3. 1979 –

A legdrasztikusabb változások az utóbbi 40 évben történtek, melyek az 1979-es iráni forradalomtól kezdődően folyamatosan hozzájárultak az ország vízhiány-válságához. A már meglévő építéseken túl – melynek folytán 40 év alatt 60 000-ről majd’ 800 000-re megnőtt a főleg illegális kutaknak a száma –  az éghajlatváltozás hatása is egyre erőteljesebb lett, fokozva az ország vezetésének a vízprobléma megoldását célzó, de annak épp ellentétes hatását kiváltó intézkedéseit.

Nehézségek a megoldás keresésében

Számos olyan tényező van, mely hátráltatja az esetleges megoldás megtalálását a vízproblémára. Az okok egyrészről földrajziak: Irán területének megközelítőleg 85%-a teljes mértékben sivatag, vagy félsivatag. Az ország éléskamrájaként csupán a Kaszpi-tenger partvidéke nevezhető, minden egyéb terület csak korlátolt, vagy egyáltalán semmilyen mértékben nem képes élelemmel ellátni a lakosságot. Vannak azonban ember keltette problémák is, ilyen például a kormány rossz környezetpolitikája. Egy jelentés szerint Irán mezőgazdasági szektora a vízkészlet több, mint 90%-át használja fel, ugyanakkor hatékonyan ennek csupán 35%-át tudja hasznosítani. Az esetleges technológiai innovációt akadályozza az Irán atomprogramjára válaszul érkező, főleg amerikai gazdasági embargók, melyek egyúttal szinte ellehetetlenítik az új technológiák importálását is. Ehhez még hozzájön Irán vallási-ideológiai ellentéte is az őt környező államokkal, melynek során teljesen elszigetelődve, önállóan kell megszabnia gazdaság-és fejlesztéspolitikáját. Törökországgal és Afganisztánnal szemben fokozza a feszültséget, hogy ezen országok az utóbbi években részben geostratégiai megfontolásból, részben pedig a földműveléshez szükséges vízmennyiség biztosítása céljából nagy iramú duzzasztógát építési programba, valamint folyószabályozásba kezdtek bele, jelentősen csökkentve az Iránt elérő folyók vízhozamát. Ugyanez fordítva is igaz: Irán gátépítései a Kark és Karún folyókat is elérték, melyek nélkülözhetetlenek Irak északi (főként kurdok lakta) területeinek öntözése érdekében. A három nagy gát megépülése a terület kiszáradásához, és a két állam közötti feszültség növekedéséhez vezetett. A gazdasági szankciókhoz, valamint Irán elszigetelődéséhez szorosan kapcsolódva sorolhatjuk még az iráni vezetés részéről az országba érkezendő külföldi segítségnyújtás felé mutatott, már-már paranoiás hozzáállását. Hasszán Rohaninak, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökének van egy koncepciója, a „reverse brain-drain”, melynek lényege, hogy a külföldön diplomát szerző iráni fiatalokat visszacsábítsák hazájukba, s a megszerzett tudásukkal elősegítsék az ország fejlődését. A bizalom ellenben nem teljes, hisz a katonai vezetés, s legfőképp az Iráni Forradalmi Gárda ezt sok esetben vagy az országra nézve egy biztonsági kockázatként kezeli, vagy mint saját privilégiumaikra veszélyes jelenségként.

Irán szárazságnak kitett régiói. Forrás: Iran’s Meteorological Organisation Az iráni vízkészletek felhasználása. Forrás: Geopolitical Futures

Az éghajlatváltozásnak is óriási szerepe van Irán vízproblémájának alakításában. 2013-ra már az ország felszín alatti vízkészletének 85%-a eltűnt 1979-hez képest, míg a népesség megduplázódott (jelenleg több mint 83 millió fő). Amennyiben ugyanezen paraméterek megmaradnak, úgy az elkövetkezendő 50 év során Irán 31 tartományából tizenkettőben mindenfajta víztározó teljesen eltűnhet. Az éghajlatváltozás a térségben mint egyre gyakoribb és eddig nem tapasztalt szárazság formájában van jelen, melyre a legjobb példát az Irán Észak-Nyugati területén fekvő Urmia-tó szolgálja. A Közel-Kelet második legnagyobb tavának (5000 km2) vízszintje az 1970-es évek óta tartó egyre kevesebb éves csapadékmennyiség, a kormány által a tó mellékfolyóinak elvezetése, valamint a több tízezer illegális kút ásásának következtében mára a negyven évvel ezelőtti állapothoz képest 80%-al esett vissza. Ugyanez a helyzet Irán szent folyójával is, a Zayandeh Ruddal (jelentése: „életet adó”), mely az utóbbi években többször is teljesen kiapadt.

A Zayandeh Ruddal kiszáradt medre Isfahan városában, háttérben a 400 éve épített Si-o seh Pol híddal. Forrás: thenational.ae

A klímaváltozás elismerése és az arra való gyakorlati megoldások kidolgozása helyett azonban gyakori az iráni kormány részéről a bűnbakok keresése (azaz más államok hibáztatása) a környezetüket ért károkért, és úgy magáért az éghajlatváltozásért. Erre egy jó példa Gholam Reza Jalali, az iráni Polgári Védelmi Szervezet vezetőjének 2018-as felszólalása, amikoris lényegében azt állította, hogy azért nincs felhő Iránban, mert Izrael ellopta azt.

Tüntetések a vízhiány ellen

A több éve tartó szárazság és az ezzel párhuzamosan az ivóvízhez való nehezebb hozzáférés következményeként 2017-ben és 2018-ban egyre több és elszántabb tüntetések alakultak ki Irán egyes régióiban. Ilyen helyszín volt például a Huzesztán tartományi Abadan városa is, ahol az emberek a gyenge vízminőség, míg az ugyanezen tartományban lévő székhelyvárosban, Khorramshahrban a csapból jövő sós és szennyezett folyadék miatt kezdtek el tiltakozni, s melynek során két tucat tüntető vesztette életét a rájuk lövő biztonsági erők által. Az, hogy miért pont ezen városokban robbant ki az azóta az egész országra kiterjedő tüntetéssorozat, annak vallási, etnikai, s így történelmi okai is vannak. Mivel ezen térségben főleg szunnita arabok élnek, gyakoriak voltak mindig is a velük szembeni diszkriminációk az adott kormány / uralkodói kör részéről. A helyzetet csak rosszabbá tette az 1980-as években lefolyó Irán és Irak közötti nyolcéves háború, mely a régiót egyaránt közvetlenül, s a talajszennyezés által közvetett módon is érintette.

Teherán helyzete

A síita világ fővárosát, Teheránt nem csak a vízhiány sújtja, de egy részben ebből fakadó fenyegetés is: a talajsüllyedés. A talajsüllyedésnek alapvetően két típusát különböztetjük meg: a „spot subsidence-t” és az „area subsidence-t”, melyek egyaránt formálják Teherán földrajzát. Előbbinek főleg az emberi tevékenyég, így a talajfúrás, a qanatok megsemmisítése vagy irányainak megváltoztatása, vagy akár a magasabb épületek talapzatainak kialakítása során létrejövő kráterek, utóbbinak pedig a környezeti faktorok, mint a talajvíz vízszintjének csökkenése és azoknak sóval való telítődése a kiváltó okai. Az urbanizáció következtében a városban ma több, mint 8,7 millió ember él. Részben a jobb megélhetés érdekében, de nagyrészt a fentebb említett okok következtében kiszáradó termőföldek megmunkálhatatlansága és az ezzel egyidejűleg fennálló vízkészlet-csökkenés eredményezte a fővárosba történő tömeges bevándorlást. Issa Kalantari, az Iráni Környezetvédelmi Minisztérium vezetője nyilatkozta 2017 decemberében, hogy amennyiben a mezőgazdasági célokra felhasználandó vízkészletek mértékben nem változnak, úgy 25 éven belül Irán keleti és déli területei teljesen ki fognak száradni, majd elsivatagosodnak. Ennek okán várhatóan 50 millió ember lesz rákényszerítve, hogy elhagyja otthonát, s nagyobb városokban kutasson új lehetőségek után. Ez a történelem egyik legnagyobb migrációs krízisét idézné elő. S mint ahogy sok más, gyorsan városodott településnél is jellemző, úgy Teherán sem képes alkalmazkodni a tömeges beáramlás okozta kihívásokhoz. A rendelkezésre álló vízkészletet sem teljesen tudják hasznosítani: nem fordítanak nagy erőt a csapadék összegyűjtésére és tárolására a lakosság egyre növekvő ellátási igénye és a mezőgazdasági szükségletek kielégítése érdekében. Ehelyett – a tudósok figyelmeztetései ellenére – a talajvizet szipolyozzák ki a város környékén, amely az 1200m tengerszint feletti magasságban fekvő Teherán évenkénti 20-25cm , más mérések szerint pedig akár 36 cm süllyedéséhez vezetett. Ennélfogva rengeteg lakás, ház alatt nyílt már meg a talaj, mely így a lakosság egyre növekvő félelméhez és a kormánnyal szembeni türelmetlenségükhöz vezet.

A kormánynak különböző elképzelései vannak a válság enyhítése, majd megoldása érdekében. Egyrészről az Energiaügyi Minisztérium 2015-től kezdődően kihirdetett programja, másrészről a város vezetésének a víz újrahasznosításával kapcsolatos tevékenysége válthat ki pozitív eredményeket. Előbbi értelmében szükségeltetik minden, Teheránt környező földfelszíni víztározó feltöltése, melyhez elengedhetetlen a megfelelő csatornarendszer kialakítása, valamint az illegális kutak felszámolása. A jelenleg is működő szennyvíztisztitó üzem fejlesztésével pedig évenként mintegy 50 millió m3 vizet lehetne visszajuttatni a talajba újbóli felhasználás végett.

Áradások a közelmúltban

De ha van áradás, miért is van kiszáradás? Mind a kiszáradás, mind pedig a vízhiány egyértelmű jelei arra mutathatnak, hogy általánosságban véve nagyon kevés csapadék esik egy év alatt Iránban, Noha korábban ez egy esztendő több hónapja alatt zajlott le, újonnan azonban ezek egy-két nap alatti heves esőzések formájában mennek végbe. Ebből adódóan olyan talajerózió következhet be, mely esetenként nagyobb kárt okozhat, mint maga a kiszáradás.

A 2019-es áradások által okozott károk becsült értékei az egyes tartományokra levetítve. Forrás: wunderground.com

A 2019. évi, áprilisi és márciusi rekordmagas, valamint az október eleji esőzések is csak rosszabbá tették a helyzetet. Az ennek következtében kialakuló árvizek mintegy 100 ember életébe kerültek, s a hatalmas gazdasági (10 milliárd dollár) kár mellett a politikai életre is nagy hatással voltak. Ayatollah Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető kénytelen volt olyan alapokból elvonni pénzt a keletkezett károk orvoslása érdekében, melyek Irán jövőbeni infrastrukturális fejlődéséhez és hosszútávú projektek kivitelezéséhez elengedhetetlenek lennének.

Megoldási lehetőségek

Jóllehet idén az átlagosnál több csapadéknak köszönhetően a víztározó gátak nagy része megtelt, a több éve tartó extrém szárazságot ez sem tudja ellensúlyozni. Több javaslat és terv is megfogalmazódott az elmúlt években a vízprobléma mérséklése érdekében, melyekből eddig csupán töredéküket kezdte el a kormány a gyakorlatban alkalmazni. Ezeknek, a korábban említett tényezőkön kívül (megkérdőjelezhető klímapolitika, külföldi aktorok hibáztatása, más területek előnyben részesítése a környezetvédelemmel szemben) egyértelműen közrejátszik az is, hogy Irán teljes elszigeteltségben van, gazdasági-pénzügyi támogatásra más országtól nemigen számíthat, így egyedül kellene fedeznie a leendő fejlesztéseit.

Mindezek ellenére Irán belekezdett olyan újításokba, amelyek a vízprobléma leküzdését tekintve pozitívnak értékelhetőek. 2018 November 6-án a kormány bejelentette például, hogy elkezdi a „Cloud seeding project” elnevezésű programját. Ez, az egyébként az 1940-es években az Egyesült Államokban kidolgozott módszer fontos szerepet tölthet be a vízhiány csökkentésében. Működésének röviden a következő a lényege: drónokkal, repülőgépekkel vagy a földfelszínre telepített generátorokkal ezüst-jodidot fecskendeznek a levegőbe, melyekre a vízgőz és a vízcseppek rátapadnak, kémiai reakciót váltva ki. Végső soron mind a felhő mérete, mind pedig a vihar/esőzés időtartama megnövekszik. Az egyetlen hátránya, hogy csak akkor alkalmazható, ha van felhő, így tavaly nem, idén viszont már hasznát tudták venni a nagy esőzések következtében. Az országban regisztrált 36 000 qanat ésszerű működtetése – melyeknek összesített hossza becslések szerint megegyezik a Föld-Hold távolsággal – szintén hozzájárulhat a víz céltudatosabb felhasználásához csakúgy, mint a vizes területek megóvása, az öntözéses gazdálkodás hatékonyságának növelése vagy akár a fiatalok bevonása a természetvédelembe.

Iráni gépek juttatnak ezüst-jodidot a levegőbe vihar idején. Forrás: en.eghtesadonline.com

Összességében tehát elmondható, hogy Irán egy rendkívül súlyos és összetett (de nem egyedülálló) problémával néz szembe, melynek leküzdésére bár történtek törekvések és lennének is megoldási lehetőségek, mégis, a kormány eleddig alkalmatlanságáról tett bizonyságot a témát illetően. A nyomás és feszültség  ezzel egyidőben egyre nő, mely a közeljövőben alapjaiban változtathatja meg az ország politikai és társadalmi rendszerét, új irányokat szabva ezzel az Iránt érintő nemzetközi viszonyokban.

Szerző: Tóth Milán

Tizenhárom és fél évi börtönbüntetésre ítélték Kínában Meng Hung-vejt, az Interpol korábbi vezetőjét, miután bűnösnek találták az ellene felhozott korrupciós vádakban – közölte az ügyét tárgyaló tiencsini bíróság.

Meng 2016-tól állt a nemzetközi rendőrségi szervezet élén, de nem tudta kitölteni négyéves megbízatását, mert amikor 2018. szeptemberben hazalátogatott Franciaországból, a kínai hatóságok őrizetbe vették. Ezt követően lemondott posztjáról, majd tavaly júniusban bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott vádpontokban.

Az Interpol volt elnöke ellen mintegy 14,5 millió jüan (körülbelül 600 millió forint) kenőpénz elfogadása miatt emeltek vádat hazájában, ahol menesztették a közbiztonsági tárca miniszterhelyettesi tisztéről, és kizárták a kommunista pártból is (KKP).

Menget a bíróság keddi döntése szerint kenőpénzek elfogadása és hivatali pozícióval történő visszaélés miatt a börtönbüntetés mellett kétmillió jüan (87 millió forint) bírság megfizetésére ítélték. A bíróság közleményéből az is kiderült, hogy az elítélt nem kíván fellebbezni az ítélet ellen.

A KKP fegyelmi bizottsága tavaly márciusban kiadott közleménye úgy fogalmazott: Meng a befolyását kihasználva igyekezett fenntartani családja “pazarló életmódját”, hatalmával visszaélve szerzett állást a feleségének, és “hatalmas mennyiségű vagyontárgyat” fogadott el másoktól, amikért cserébe előléptetések, áthelyezések és céges ügyletek előmozdításában nyújtott segítséget.

A lyoni rendőrség tavaly októberben nyomozást indított Meng eltűnése ügyében, ugyanis felesége bejelentést tett azt követően, hogy több mint egy hétig nem hallott Kínában tartózkodó férjéről. Az utolsó üzenet, amelyet Meng a feleségének küldött, egy kést ábrázoló kép volt, és az asszony szerint azt jelenthette, hogy férje veszélyben érezte magát. Meng felesége, két gyermekükkel együtt politikai menedékjogot kapott Franciaországban, és azt állítja, férjét politikai okokból állították félre.

Hszi Csin-ping kínai elnök 2012 végén hirdetett átfogó kampányt a korrupció ellen, ennek keretében azóta több mint másfél millió köztisztviselő részesült büntetésben. A közvélemény által pozitívan méltatott kampányt azonban sokan azzal vádolják, hogy sok esetben eszközként szolgál Hszi számára politikai ellenlábasainak ellehetetlenítésére.

Számos nemzetközi kutatás és elemzés keresi a választ arra a kérdésre, hogy a bevásárlóközpontokban mi jelenti a biztonság zálogát. A leghitelesebb választ Magyarországon valószínűleg az In-Kal Zrt. képviselője tudja megadni. A közel négyezer alkalmazottat foglalkoztató cég ugyanis piacvezető ebben a szegmensben: öt pláza és százhetven egyéb más objektum őrző-védő szolgáltatásairól gondoskodnak.

Ha a bevásárlóközpontok biztonságának gyakorlatáról szeretnénk pontos képet kapni, legjobb, ha Novák Attilához fordulunk, aki 1992-ben csatlakozott az In-Kal csapatához. Az évek során végigjárta a ranglétrát: a végrehajtó állományban személy- és vagyonőrként kezdett, később volt csoportvezető, objektumparancsnok, felügyelő, főfelügyelő – ma pedig már kiemelt főfelügyelőként irányítja az objektumok őrző-védő munkáit. A szakember a beszélgetés elején egy tanulságos példával illusztrálta, hogy a plázák látogatóinak biztonságérzete milyen komoly hatással van egy bevásárlóközpont üzletmenetére.

Néhány éve szerződést kötöttünk egy plázával, rendbe raktuk az objektum biztonságát. Gyorsan megszerették a vásárlók, a forgalom felfutott, egyre több üzlet nyitott ki, végül már 99 százalékos kihasználtsággal működött a létesítmény. Egyszer csak gazdasági okokra hivatkozva felmondták a szerződést, közölték, hogy a továbbiakban nem velünk folytatják. Egy alig ismert, alacsonyabb díjazású céget bíztak meg, amely alapvető szakmai hibákkal látta el a feladatot – nemsokára oda is szoktak a csövesek, csavargók és a bűncselekményre szakosodott csoportok. Egy idő után már nem mentek be az emberek, elkopott a vásárlói forgalom, ezért az üzletek sorra bezártak – ma már csak ötvenszázalékos a bérlemény kihasználtsága.

Mi a legfontosabb egy bevásárlóközpont biztonságának megítélésekor?
A személy- és vagyonőrök látogatók által jól érzékelhető jelenléte. Egy hatékony biztonsági szolgálat a demonstratív megjelenéssel is képes a megelőzésre, mert ellehetetleníti a különféle bűncselekményekre szakosodott személyek, csoportok működését. A járőrök már az objektumba való belépésük előtt képesek felismerni a gyanús személyeket, s mivel megfelelő hírhálóval rendelkeznek, pillanatokon belül értesítik a diszpécserszolgálatot. A szolgálatvezető a kamerarendszereken is követheti a történéseket, és szükség esetén azonnal intézkedhet. A biztonságot a látogatók úgy élik meg, hogy belépéskor tisztasággal, nyugalommal, komfortérzettel találkoznak, és érzik, hogy nem kell külön ügyelniük a családra, a gyerekekre, nem kell félteniük az értékeiket.

Az ideális létszám

Mekkora egy pláza őrző-védő csapatának ideális létszáma?
Ezt nagyon sok tényező befolyásolja. Elsősorban a bevásárlóközpont mérete és komplexitása, valamint az adott objektum környezetének bűnügyi fertőzöttsége számít, de a végleges létszám nagyban függ attól is, hogy a lépcsőházakat, raktárakat, szervizfolyosókat milyen sűrűn kell ellenőrizni, illetve attól, hogy a megbízó milyen egyéb feladatokat határozott meg. A legkisebb forgalmú plázában elég öt-hét jól képzett személy- és vagyonőr, a legnagyobb bevásárlóközpontban a váltásokkal együtt akár harminc-negyven főre is szükség lehet, közülük egyszerre tíz-tizenöt fő van szolgálatban.

Milyen egyéni igényeket támasztanak a megbízók?
Ma már általános elvárás, hogy a kollégáink ne csak prevenciós járőrözést végezzenek, hanem bizonyos üzemeltetési feladatokat is ellássanak. A külső és belső környezet tisztaságát mindenhol figyelni kell, és ha az őr szemetet, szennyeződést vagy például graffitit lát, akkor jeleznie kell a takarítószolgálatnak. Ha valahol nem világít egy lámpa, akkor szólnia kell a karbantartóknak, ha leáll mozgólépcső vagy a lift, akkor szintén jelentenie kell, de például a liftből mentéssel kapcsolatban konkrét feladatai is vannak. Ha a mellékhelyiségekben elfogy a papírtörölköző vagy szappan, azt is jelezni kell, és a sor hosszan folytatható. Ebből látható, hogy az őröknek a fő feladatuk mellett sok apró, az üzemeltetéssel kapcsolatos tennivalójuk is van. Az általános munkaerőhiányt megérzik a plázák üzemeltetői is, egyes feladatokra már nincs külön személyzet, és ebből következik az az elvárás, hogy ha a személy- és vagyonőr úgyis ott van, akkor észleljen, jelezzen, és akár intézkedjen is. Sajnos a pluszfeladatok miatt az őrök már egyre nehezebben tudnak a szerződésben foglalt alapfeladatokra fókuszálni.

Mit kell tennie egy őrnek, ha illegális kereskedelmi tevékenységgel találkozik?
Leggyakrabban parfümárusok próbálkoznak a plázákban. Az őrök hamar észreveszik az ilyen kísérleteket, és felszólítják az árust, hogy fejezze be a tevékenységet és távozzon. Ha ez nem történik meg, akkor azonnal rendőri intézkedést kérünk. A személy- és vagyonőr szükség esetén a jogszabályban meghatározottak alapján testi kényszert is alkalmazhat, de annak a fenyegetéssel arányosnak kell lennie.

És mi történik, ha agresszívabb jelentekre kerül sor, például „tolvajt” kiált egy látogató?
A tolvajok, zsebtolvajok általában szervezetten, csoportosan garázdálkodnak. Ha az őr ilyen jellegű lopást észlel, akkor megfelelő erővel, az esetleges támadás elhárítására alkalmas eszközökkel – gázspray, gumibot – megy oda, mert a tolvaj gyakran verekszik, sőt akár a rugós bicska is előkerülhet. De egy gyakorlott járőr már előre felismeri a gyanús alakokat, ismeri a terepet, és legtöbbször tudja, kik az elkövetők. Ha pedig a tolvaj elfut, akkor rádión jelzi a bejáratnál álló kollégájának, aki feltartóztatja az elkövetőt, elviszi egy szolgálati helyiségbe, majd kihívja a rendőrséget.

Helyzetek és feladatok

Mi a teendő, ha az őr ittas embereket vagy drogosokat észlel?
A mi személy- és vagyonőreink az ilyen esetekre is kapnak előzetes kiképzést. Többségüknek már van olyan emberismerete, hogy el tudja dönteni, egy beteg emberrel van dolga, vagy a kérdéses személy alkoholos befolyásoltság, illetve kábítószer vagy más tudatmódosító szer hatása alatt van. Ilyenkor jelzi az eseményt a szolgálatvezetőnek vagy az objektumparancsnoknak, aki intézkedik. Mivel a magyar jogszabályok szerint a minimális kábítószer birtoklása is bűncselekménynek minősül, ezért zéró tolerancia van, tehát azonnal értesítjük a rendőrséget. Előfordul, hogy lépcsőházban, mellékhelyiségben bújnak meg a drogosok, de ezeket a helyeket ismerik a személy- és vagyonőrök. Ilyenkor is történnek agresszív reakciók, de nem szabad félni a konfliktusoktól, mert az őr adekvát fellépése megerősíti a biztonsági szolgálat és a létesítmény jó hírét.

Mi az instrukció, ha a parkolóban elhagyott, netán lopott járművet találnak, vagy éppen autólopást észlelnek?
A biztonsági szolgálat a térfigyelőkamera-rendszeren nyomon követ minden cselekményt, ha autófeltörést tapasztalnak, azonnal odairányítják a megfelelő erőket, szükség esetén blokkolják a kijáratot. Volt már olyan eset, hogy egy autótolvaj a parkolóban „pihentetett” egy járművet – el is kapták. Elvileg éjszaka nem maradhat jármű a bevásárlóközpont parkolójában, ha mégis otthagynak egy autót, az őrök felírják a rendszámát. De a járőrök folyamatosan figyelik a gyanús járműveket, a leeresztett ablak, a lapos gumiabroncs, a poros jármű mind arra utal, hogy régóta ott áll a kocsi, ezeket a megfigyeléseket dokumentáljuk. A lopott autót általában felderíti a járőrszolgálat, utána rendőrségi intézkedést kérünk.

A hajléktalanokkal való találkozás esetén mi a teendő?
Emberileg, morálisan nézve ez nehezen kezelhető helyzet, de a személy- és vagyonőr nem mérlegelhet, neki előírt feladatai vannak. A bevásárlóközpontok házirendjében az szerepel, hogy az objektumba belépők célja a szórakoztató vagy vendéglátó egységben, illetve kereskedelmi egységben történő vásárlás. Ha valaki a viselkedésével, ruházatával, tisztaságával zavarja a többi vendéget, ha nem közösségbe illően, netán garázda módon viselkedik, akkor fel kell szólítanunk, hogy távozzon a pláza területéről. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hajléktalanok elhagyatott, félreeső helyre próbálnak időlegesen bevackolni, vagy az ülőbútorokon néhány órát aludni. Emberileg nehéz feladat, de egy pláza miliője, hangulata nem romolhat, a látogatók zömének érdekeit kell képviselnünk, tehát nem oda illő személyeket el kell távolítanunk.

Fokozott készültség
Akár akarjuk, akár nem, elvileg számolni kell terrorcselekményekkel is. A beszélgetésünk elején említett „demonstratív jelenlét” mennyire lehet hatásos?
Nemzetközi tapasztalatok alapján egyértelműen kimondható, hogy a személy- és vagyonőr megjelenése önmagában is erős védelem, a terrorcselekményre készülő személyt maga a látvány is elriasztja. Az In-Kal Magyarországon egyedülálló felkészültséggel rendelkezik, nagyon komoly összegeket fordítottunk speciális eszközök beszerzésére. Több száz millió forintért vásároltunk korszerű technikai eszközöket, az egyes objektumokba gázanalizátoros bombadetektorokat telepítettünk, amelyekkel az elhagyott tárgyak, csomagok veszélyességét vizsgálhatjuk. Közben visszanézzük a biztonsági kamerák felvételeit, és ha szükséges, lezárjuk a területet. Úgynevezett bomba­lepellel takarjuk le a gyanús tárgyat – ez egy speciális összetételű takaró, amely egy esetleges robbanás esetén megfelelő védelmet nyújt a szóródó repeszek ellen. Vásároltunk „bombakukát” is, amelyekben tárolni, szállítani lehet a veszélyesnek ítélt tárgyakat.

Mindenki tudja használni ezeket az eszközöket?
Az In-Kal minden személy- és vagyonőre tudja, mi a teendő, ha gyanús tárgyat észlel. Több, tűzszerészi múlttal is rendelkező személy- és vagyonőr dolgozik a csapatban, akik pontosan tudják, mit kell tenni a rendőrség vagy a tűzszerészek megérkezéséig. Ők a „prevenciós járőrök”, akik napi 12-14 órában, a nyitvatartási idő alatt rendszeresen átfésülik a teljes területet. Ha ránéznek egy bombagyanús csomagra, akkor képesek megbecsülni, hogy „mekkorát szólhat”, és mekkora területet kell lezárni. Valószínűleg a bevásárlóközpontok látogatói örülnének, ha felismerhetők lennének ezek a munkatársaink, de a biztonság ilyen szintjének éppen az az egyik lényeges jellemzője, hogy az „őrangyal” észrevétlen, nem tűnik ki a tömegből. Karácsonykor, húsvétkor és a nagyobb ünnepeken több civil ruhás őr is dolgozik a plázákban, ők is garantálják a fokozott biztonságot.

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)



Áttörést értek el lézerfegyver kifejlesztésében az izraeli hadiipar mérnökei – jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet.

A lap szerint az új fegyver átírhatja az eddigi játékszabályokat, mert a fény sebességével csap majd le az Izraelre irányzott lövedékekre: rakétákra, drónokra, aknalövedékekre egyformán. Évtizedek óta kísérleteztek Izraelben a lézersugár erejének hadrendbe állításával, s az utóbbi hetekben áttörés született, ugyanis a védelmi minisztérium bejelentése szerint sikerült célpontok megsemmisítésére képes és olcsón üzemeltethető lézerágyút kifejleszteni.

Várhatóan még fél évig tartanak a laboratóriumi tesztek, melyek után az Elbit Systems Ltd. és a Rafael Advanced Defense Systems Ltd. nevű hadi technológiai vállalat létrehozza az új fegyver prototípusát. Azt tervezik, hogy az év végén az ország déli részén, a gázai határnál már élesben vizsgálhatják az első, még kísérleti eszközöket.

A lézerágyú a tervek szerint alkalmas lesz a negyven kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták és aknalövedékek semlegesítésére, valamint drónok és páncéltörő rakéták kivédésére is. A további fejlesztési tervek olyan lézerfegyvert is felvázolnak, amely a hosszabb hatótávolságról, akár több száz kilométerről, vagyis Szíriából és Libanonból elindított rakéták ellen is hatásos lesz.

Szintén lézervédelemmel kívánják majd ellátni a gyalogos egységeket szolgáló harckocsikat, és egyéb katonai járműveket. A lézerágyú hátránya, hogy optikai mérőeszközei felhős időben nem működnek, azonban a ynet szerint repülőgépekre vagy más légi eszközökre telepítve ezt a hátrányát is kiküszöbölhetik.

Az izraeli légierőnél azt tervezik, hogy a Herkules repülőgépeket már jövőre ellátják ezzel az eszközzel a fejlesztési folyamat részeként. “Álmainkat és vágyainkat követve először közeledünk határozottan egy olyan energiahatékony fegyverrendszer kidolgozásához, amely nem repülő fémdarabokat alkalmaz” – nyilatkozta Dubi Oszter, a fegyvert kifejlesztő csoport vezetője a lapnak. A lézert manapság már használják az iparban, a többi között az autóhegesztéshez, de csak néhány kilowatt teljesítménnyel, és a lézerrel lövéshez több tucat kilowatt teljesítmény szükséges. Az általunk kifejlesztett eszköz elektromos lézer, nem a veszélyesnek és kevésbé hatékonynak bizonyult vegyi lézeren alapszik. Célunk körülbelül száz kilowatt elérése, amellyel már pontosan lehet megcélozni az akár öt km-nél is messzebb lévő objektumot – tette hozzá.

Az új, lézeres védelmi rendszer várhatóan rövid távon kiegészíti majd a már kiépített rakétaelfogó rendszereket, a többi között a Vaskupolát. A védelmi tárcánál fontosnak tekintik a lézereszköz gyors kifejlesztését, mivel mindössze egy-két dollárba kerül majd vele egy lövés, míg az eddigi eszközökkel több ezer dolláros elfogó-rakétákat indítanak útnak az ellenséges célpontok ellen.

Az új fegyver úgy működik, hogy a nagy teljesítményű lézernyaláb befogja a rakétát, felmelegíti, és a lövedék néhány pillanat alatt megsemmisül. A lézerágyú további előnye, hogy soha nem fogy ki belőle a lőszer, mint az eddigi, hagyományos, elfogó rakétákkal működő rendszereknél. Miközben egy háromszáz kilométerről érkező rakéta elleni elfogó-rakétának körülbelül öt perc repülésre van szüksége, amíg eléri az ellenséges rakétát, és rövidebb távolságok esetén is több másodpercre vagy egy percre van szükség, addig a lézerágyú a fény sebességével szinte azonnal eléri és eltalálja a célt.

A védelmi minisztérium kutatási és fejlesztési igazgatója, Janiv Rotem dandártábornok elmondta, hogy eddig mintegy százmillió sékelt (csaknem 8,5 milliárd forint) fektettek be a fegyver fejlesztésébe, és Izrael határainak lézerfegyveres védelme kiépítésének költségei több százmillió sékelbe fognak majd kerülni.

A magyarországi repülőtereken szokásos védelmi átvizsgálások módszerei között a robbanóanyag-kereső kutya alkalmazása a Power Shield Zrt. folyamatos és kitartó munkájának, fejlesztéseinek köszönhetően jelenleg teljesen elfogadott és megbecsült rangra emelkedett.

A folyamatosan változó és a nemzetközi fenyegetések hatására szigorodó hatósági elvárások, megjelenő normák az áruk és egyéb, áruhoz hasonló eszközök, tárgyak, termékek repülőtéri átvizsgálása során már minden esetben előírják a nem röntge­nezhető légi áruk belső átvizsgálását. Azaz a robbanóanyag-kereső kutyák alkalmazása során nyitni kell a csomagokat. Emiatt az egyes csomagolás módok, anyagok jellemzőinek figyelembevételével meg kellett oldani a nyitási lehetőségeket, illetve a kutyás mintavétel elősegítése érdekében a szagáramlás kialakítását.

Ezeken a területeken óriási előrelépést jelentett a 2017 februárjában, az Európai Unió pályázatának elnyerését követő több ezer kutatási mérés: hiszen a pontosan regisztrált körülmények között végrehajtott mérések eredményei alapján a gyakorlatban sokkal nagyobb biztonsággal alkalmazhatjuk kutyáinkat. Kiemelkedő szakmai megerősítést jelentett a projektben megvalósult kutatás során a robbanóanyagok szagkiáramlása és a külső levegő hőmérséklete között korábban feltételezett szoros összefüggés eltérő hatása a mérési eredményekre. Ezzel szemben viszont megállapítást nyert a szagkiáramlás biztosításának fontossága a fedések lehetőségének kiküszöbölésére. Azaz, ha biztosítjuk a tiltott anyagok szagának szabad áramlását, akkor a kutyák nagy biztonsággal megtalálják azokat. A kutatási eredmények összehasonlító elemzése során az is kiderült, hogy a kutatásba különböző időpontokban és intenzitással bevont kutyák az eltérő feladatok során mégis nagyon hasonló, szinte megegyező eredményeket hoztak. Ebből levonható az a következtetés, hogy a védelmi berendezésként alkalmazott szolgálati kutyák a kutatás során tudományosan is megalapozottá vált képzési módszertan segítségével folyamatosan „kalibrálhatók”, mindig figyelembe vehető a jelzésük eredménye, akár a műszereké.

A projekt kísérleti mérései során derült ki az a jelenség is, hogy a jogszabályi előírások szerinti 1,3 méter mérési magasságot egy légterű áru belsejének átvizsgálása során 1,7 méterre lehetne emelni az erre vonatkozó jogszabályokban. Ez az a határ, ahol a kutyák még magabiztosan képesek érzékelni a robbanóanyag jelenlétét. Ezt az eredményt a Power Shield Zrt. a projekten alapuló technológiájába beépítette. Ez a méretváltozás, figyelembe véve a repülőtéri áruraktárak és dolgozók óriási leterheltségét, komoly logisztikai előny lehetne a raktári személyzet részére az átvizsgálások előkészítése során.

A robbanóanyag-kereső kutyák képzéséhez előírt követelmények közé a GINOP eredményei kapcsán a Power Shield Zrt. szakemberei javasolják beemelni a szagbiztonság folyamatos fejlesztését és szinten tartását. Láthatóan és kimutathatóan ez a kulcsa a kutyák által végzett magabiztos mintavételek eredményes végrehajtásának. A társaság új képzési módszerének legfontosabb eleme lett az újonnan kifejlesztett kétfázisú szagbiztonsági tréning is, ami alapja lett a nagyon kis mennyiségű tiltott anyagok eredményes felderítésének. Ezen a módszeren alapul a társaság egyedülálló személyforgalmi átvizsgálási technológiája.

Az Európai Bizottság 2015/1998. végrehajtási rendeletének (2015. november 5.) hazánkban 2016. június 1-jétől alkalmazott szabályai szerint a fémérzékelő kapun riasztás nélkül áthaladó utasok 10-20 százalékát véletlenszerű kiválasztással egy alternatív módszerrel át kell vizsgálni. Ez a módszer lehet biztonsági szkenner, robbanóanyagnyom-felderítő eszköz és robbanóanyag-kereső kutya. A kisebb forgalmú vagy időszakosan működő vidéki repülőterek esetében ez a változtatás több tíz millió forintos beruházást igényelt volna a szükséges technikai eszközök megvásárlása és üzembe helyezése során.

A Power Shield Zrt. a robbanóanyag-kereső kutyái számára egy új, eddig még sem Magyarországon, sem más országban nem alkalmazott speciális személyek átvizsgálására alkalmas technológiát dolgozott ki. A kutyás szakma ezt az irányt korábban teljesen elvetette, mert az akkori módszertan alapján lehetetlennek tartotta a képzést. Társaságunk közös fejlesztésével megoldotta a személyek kutyával történő átvizsgálását úgy, hogy ne legyen fizikai kontaktus az átvizsgált személy és a keresőkutya között. A módszerünk és a szükséges eszközök ára töredéke a műszerekének, viszont a módszer kizárólag kisebb forgalom mellett alkalmazható. Ezt fogadta el és vezette be a HBA Kft. a Sármelléki repülőtéren, illetve a Győr-Pér Repülőtér Kft. a Győr-Péri repülőtéren. A folyamatos szakmai fejlesztés és a GINOP mérései során jelenleg ennek a technológiának a harmadik generációs átvizsgáló állomását vezettük be Sármelléken, ahol a gyakorlatban is sikeresen vizsgázott, illetve a felelős hatóságok is több alkalommal jóváhagyták az éves alkalmazását.

A 2018. november 30-án hivatalosan lezárult projekt egyik nem tervezett eredménye volt a „távoli nyomfelderítés” irányába mutató kísérlet, amelyben már sikerült elérni részeredményeket. A „távoli nyomfelderítésnek” a légi közlekedés biztonsága szempontjából értelmezhető lényege, hogy a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a kutya ne közvetlenül azonosítsa (szagolja) a légi árut, hanem az esetleges robbanóanyag-maradványt tartalmazó mintát térben és időben eltávolodva, az azonosításra máskor, más helyszínen kerüljön sor. A feladat szakmai kihívása az volt, hogy nagyon magas fokú szagbiztonságot, illetve szagérzékenységet kellett elérni a kutyáknál, amelyek biztosítása nagyon aprólékos, kitartó és következetes munkát igényelt. A projekt során alkalmazott módszereket, eljárásokat továbbfejlesztve, azokat speciálisan a „távoli nyomfelderítés” irányába hangolva, eljutottunk oda, hogy három kutya már szagmintáról vett kenetmennyiséget is képes volt megbízhatóan jelezni.

A GINOP szakmai eredményeit alátámasztja az a szemléletváltás is a hatóságok részéről, amelynek alapján meghatározó piaci szereplőként tekintenek a Power Shield Zrt.-re. Ezt bizonyítja az a szakmai siker is, hogy 2018-ban első alkalommal kaptunk meghívót a robbanóanyag-kereső kutyák vizsgáztatásában közreműködő szakhatóság, a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Kutyavezető-képző és Állatfelügyeleti Központ által szervezett nemzetközi KYNOPOL konferenciára. A konferencián a világ minden tájáról jelen voltak a rendőrségi kutyák kiképzői, akik mellett az egyetlen elismert magáncégként mi mutatkozhattunk be. A sikeres előadások és az elismerésünket jelző megbeszélések után érkezett meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium Légügyi Kockázatértékelési Hatósági Főosztálytól és a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságtól a márciusban Párizsban megrendezendő európai uniós szakmai konferenciára szóló meghívás.

Chikán-Sonne Zoltán projektvezető

Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.

Az internetes weboldalakon megjelenő hírek, döntések generálta viták, eszmecserék új dimenziókat nyitottak meg a politikai vélemény kinyilvánításban. A szerveződő csoportok állandó kapcsolatban kerültek egymással, így az információáramlás, véleménynyilvánítás és a csoporton belüli koordináció is hatékonyabban valósulhat meg. Az okos telefonok megjelenésével párhuzamosan, rohamos fejlődésnek indultak az új lehetőséget kínáló chat, illetve egyéb mobiltelefonos applikációk. A hordozható, egymással és a világgal valós időben kommunikáló (LIVE) készülékek már az események pontos, individuális dokumentálását is lehetségessé tehetik bárki számára.

A transzparencia növekedésével együtt, a demonstrációk céltudatos, hatékony és gyors koordinációja is szerepet kapott a politikai akarat kikényszerítésében. „Légy olyan, mint a víz”. .A harcművész és színész Bruce Lee híres kvótája mára a hongkongi és katalóniai megmozdulások egyik vezér frázisává vált. A továbbiakban digitalizált kommunikáció és annak hatásait szeretném bemutatni a modern kor tüntetéseinek vonzatában.

Hongkong

A Kínában található autonóm státuszú városállamban június eleje óta folynak a tüntetések Carrie Lam kormányzó által indítványozott kiadatási törvénytervezet miatt. A demonstráló tömegek szembekerültek a világ legnagyobb totalitárius megfigyelő rendszerével, amely kijátszásához saját digitális és fizikai „fegyvertárat” hoztak létre.

A Kínában folyamatosan működő állami cenzúra és kontroll szükségessé tette a tüntető csoportok számára a gyors és hatékony mobilizáció megszervezését, valamint a különálló csoportok között az anonim, ezzel együtt védett kommunikációs csatornák biztosítását. A 2014-es esernyős tüntetések után megnevezhetőek voltak azok a személyek, akik a megmozdulások vezetőiként funkcionáltak, így őrizetbe vételük után a tüntető tömeg irányítása megakadt, a további tervezés és szervezés leállt, a demonstráció lecsillapodott, majd megszűnt. A 2019-es hongkongi tüntetések egyik forradalmi újítása volt a decentralizált koordinációs modell bevezetése. Az applikációkon keresztül zajló anonim kommunikáció során nem lehet célzottan megnevezni olyan vezető személyiségeket, akik egyértelműen fontos szerepet töltenek be az atrocitások kialakulásában, így a kormányzati szervek nem tudnak célzottan fellépni a tervező és szervező csoportokkal szemben.

Tüntetések Hongkongban. Forrás: Nikkei.com

A demonstrálók a tüntetéseken viselt gázálarcokon és esernyőkön felül, mindennapos internet használati szokásaikban is egyre óvatosabbakká, körültekintőbbé válnak, félve az állami megfigyeléstől. A résztvevők igyekeznek előnyben részesíteni a készpénzes fizetést a kelet-Ázsiában igen népszerű mobilfizetés helyett (Alipay, WeChat), eldobható SIM-kártyákat használnak, valamint metró, illetve tömegközlekedési jegyeiket is egy útra váltják meg, így elkerülve bármilyen személyes okiratszám megadását.

A város fejlett hálózati lefedettsége és korszerű technikai környezete kedvező feltételeket biztosít a digitális koordinációra. A tüntetők az étel- és vízkészletek elosztására, valamint a taktikai, illetve stratégiai célok megvitatására a Telegramm-ot használják. Az applikáció fő előnye, hogy akár nagyobb titkosított csoportok is tudnak egymással kommunikálni, mindezt teljesen névtelen módon. A tüntetések elindulásakor Kínából indított kibertámadásokkal (DDoS) próbálták destabilizálni az alkalmazás rendszerét, de nem jártak sikerrel. Népszerű még a LIHKG app, amely kizárólag helyi internetszolgáltatókon keresztül érhető el, azonban lehetőséget biztosít az anonim tervezésre és a felmerülő alternatívák szavazásra bocsájtására. A túlterhelt vagy zavart hálózatok kiküszöbölésére Person to Person (vagy peer to peer, P2P) alapú applikációkat kezdtek el használni, mint a Bridgefy, vagy a Firechat. A P2P rendszer lényeg, hogy nincs egy központi szerver (+kliens), amelyen bejövő és kimenő adatok könnyűszerrel ellenőrizhetőek, hanem a készülékek egyenrangúan, egy helyi hálózaton keresztül kommunikálnak egymással (pl.: Bluetooth), mindezt internet kapcsolat nélkül. Az üzenetek telefonról telefonra titkosítottan „ugrálnak”, míg el nem érik a címzett készüléket.

Forrás: medium.com

A nagy digitalizáltság azonban komoly veszélyeket rejt magában. Míg a tüntetők mobiltelefonjaik segítségével igyekeznek egyre hatékonyabban működni, addig a feltehetően Kína által támogatott, kormányzati oldalon próbálják meggátolni a további zavargások kialakulását. A rendőri jelenléten és tömegoszlató eszközök (könnygáz, vízágyú) alkalmazásán túl, jelentős a köztéri megfigyelő kamerák szerepe az eseményekbe befolyásolásában. A Kínában már javában működő társadalmi kreditrendszer alapjául szolgáló mesterséges intelligencia komoly fenyegetést jelent a hongkongiak személyes (biometrikus) adataira, hiszen a két rendszer közötti együttműködés szintje továbbra sem ismert.

Spanyolország, Katalónia

A madridi legfelsőbb bíróság 9 szeparatista katalán politikust 9-13 évig terjedő szabadságvesztésre ítélt a 2017-es eseményekben való részvételéért. Ahogy az ázsiai metropolis esetében, úgy a katalán demonstrációk szervezésében is kulcs szerepet kapott a hatékony és gyors mobilizáció, valamint a virtuális anonimitás kérdésköre.

Az október óta zajló tüntetések egyik csoportja, a Demokratikus Cunami (Tsunami Democràtic) egy új applikációt fejlesztett ki. Az alkalmazás képes egységesíteni, ezzel együtt dekoncentráltan irányítani a nagy tömegeket, miközben koordinál a kialakult kisebb csoportok között. A felhasználóknak engedélyezniük kell az app. számára saját helyadataikhoz való hozzáférést, ezzel egy viszonylagos helyzetet közölve a többi közelben lévő készülékkel. A tüntetés elindulása előtt a közelben lévők egy értesítést kapnak, amely után önkéntes alapon jelezhetik részvételüket, vagy távolmaradásukat, így az organizátorok fel tudják mérni az érdeklődést az egyes helyszíneken. A résztvevőkből szerveződő sejtek bármikor könnyen mozgósíthatóak és akár gyorsan fel is oszlathatóak, ha komolyabb rendőrségi ellenállásba ütköznek. A gyors információcserének köszönhetően értesülhetnek a rendőri jelenlétről, a biztonsági zónákról, egy újabb csoportszerveződésről (egy adott hatósugáron belül), vagy éppen tanácsokkal láthatják el egymást anonim módon. Előfordulhat, hogy azonos időben párhuzamosan több sejt szervez megmozdulást, amivel a rendfenntartó erők koncentrációját, valamint koordinációját is egyszerre gyengíthetik.

Forrás: techcrunch.com

Az alkalmazás csak android operációs rendszerű készülékekre tölthető le egy tömörített APK fájl formájában (Android Package File). Az applikáció terjesztése sem a megszokott Google Play áruház segítségével, hanem meghívásos alapú rendszeren (friend to friend) működik. A hálózat egyes tagjai 10 darab QR kódot oszthatnak tovább a csatlakozni kívánóknak, így nagymértékben megszűrve az rendőri, nemzetbiztonsági szervek beépített embereit. Nagy hátránya a Hong Kongban alkalmazott Bluetooth vagy más helyi hálózatokkal szemben, hogy (bár ugyanúgy P2P rendszer alapján működik) internet segítségével kommunikál az applikáció, így a kialakuló csomópontokat fel lehet térképezni, ha a spanyol internetszolgáltatók erről hajlandóak adatokat szolgáltatni.

A szervezet saját applikációját, mint a „békés polgári engedetlenség eszközeként” írja le, ennek ellenére az eldurvuló harcok a tüntető tömegek és rendfenntartó erők között más képet mutatnak.

Az anonimitás ambivalenciája

Az előbbiekben bemutatott demonstrációk legnagyobb vívmánya az anonim, dekoncentrált koordináció. Felvetődik azonban a kérdés, hogy egy arctalan irányítási rendszer mennyire megbízható és az általa adott utasítások mennyire vannak összhangban a megmozdulások valódi céljaival.

A hongkongi és katalán tüntetések alapkoncepciója egy olyan rendszer létrehozása volt, ami a hatalmi erők hierarchikus, centrális felépítésével ellentétes, kölcsönös bizalmon alapuló és egy adott politikai helyzet megváltoztatására törekszik. A nagyfokú anonimitás azonban komoly biztonsági kockázatokat hordoz magában. Az applikáció mögött megbúvó stáb kiléte és szándékai nem ismertek, így a résztvevő tüntetők könnyen befolyásolhatóak, avagy dezinformálhatóak (Fake news), akár önkényes célok elérésének érdekében is. A terrorista szervezetekhez kísértetiesen hasonlító sejtek kialakításával meglepetésszerű akciók kivitelezhetőek, amelyek lefolyása és módszerei könnyen összevethetőek akár a hibrid hadviselés jellemzőivel.

Forrás: thesafety.us

Egy titkos hadsereg feletti korlátlan rendelkezéssel, amelynek állományát az adott ország civil állampolgárai szolgáltatják, akár külső nemzetközi szereplők számára is lehetővé válhat olyan politikai folyamatokat befolyásolni, amelyek mind a nemzeti, mind a nemzetközi térben nagy jelentőséggel bírhatnak.

A „kétarcú” nyilvánosság

A közösségi média platformok elterjedésével az egyéni élettapasztalatok megoszthatóvá váltak a világ számára. A képek és írott szövegen túl az élő közvetítések nagy népszerűségre tettek szert, hiszen valós időben válik egy-egy esemény az arra érdeklődők számára közvetlenül megoszthatóvá. A digitalizált demonstrációk egyik legfőbb aspektusává is az állandó LIVE-stream vált, azaz az események folyamatos közvetítése a világhálón egy okostelefon segítségével. Az individuális dokumentáció lehetővé teszi az események több szemszögből való megismerését, elemzését, valamint információk továbbítását a külvilág számára, ezzel ellehetetlenítve az adott térség izolálását a nemzetközi közösségtől.

Másfelől azonban a valós idejű felvételek segítségével az eseményekben résztvevők koordinátái és személyes adatai is meghatározhatóak. A hatóságok eszközrendszerében szerepel az internet és a sajtó folyamatos figyelése, így egy esetleges rövidebb idejű bejelentkezés, vagy tudósítás iránytűként szolgálhat az adott szerveződő akció felderítésére és meggátolására.

Összegzés

A technológiai fejlettség új kapukat nyitott meg a véleményszabadság számára és ezzel együtt újabb fenyegetések is megjelentek. A modern kor demonstráció túllépték a fizikai teret, így a világ számára megtapasztalhatóvá és hatalom számára nehezebben ellenőrizhetővé váltak. Az alulról szerveződő, a virtuális térben koordináló mozgalmak forradalmasították a polgári engedetlenség fogalmát, ezzel tovább bővítve az információs társadalom ismérveit. A kibertérben megjelenő általános személytelenség azonban sok kérdést vet fel ezen új modell megbízhatóságával és átláthatóságával kapcsolatban.

Szerző: Zernig Csombor

Már hatvannyolc középiskolában folyik a honvédkadétprogram – mondta Almási László, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetője.

Kifejtette: a honvédkadétrogram három színtéren valósulhat meg. Az első kettő a honvédkadétok közismereti képzése és ágazati szakképzése. Ezeket azoknak ajánlják, akik szeretnének magabiztosabbak lenni, szeretik a kihívásokat. A harmadik szint a honvéd középiskola és kollégium. Ez jelenleg egy helyen működik, a debreceni Kratochvil Károly iskolában, amelyet azoknak ajánlanak, akik “már hivatásban gondolkodnak”.

Kitért arra is, hogy egyre népszerűbbek a honvédelmi táborok. Tavaly több mint kétezer-kétszáz 12 és 18 év közötti fiatal vett részt ilyen táborban. és idén szeretnék még több fiatalnak biztosítani ezt a lehetőséget, és újabb tematikákkal is készülnek. A tervek szerint áprilistól lehet majd jelentkezni a honvedelmitabor.hu oldalon – közölte.

A régi repülőnapokat felidéző sorozatom második részében is maradunk Szlovákiában. Az előző részben a Slovak International Air Display (SIAD) néven ismert, Pozsonyban megrendezett nemzetközi repülőnapokról volt szó. Most egy kicsit keletebbre megyünk, a Zólyom (Zvolen) melletti Szliácsra (Sliac), ahol 2003-ban és 2005-ben a helyi vadászrepülő alakulat rendezett a SIAD-nál sokkal kisebb léptékű, de nagyon jó, már-már családias hangulatú nyílt napot. 

2003. május 31.

Az itt még nemzeti színekben látható 4703-as L-39ZA később terepszínű festést kapott. Erről a gépről hiányzik a 23 mm-es gépágyú, amely az Albatros ZA változatánál a törzs alá illeszthető.

A Luftwaffe bücheli 33. vadászbombázó ezredének kétféle zöldből és sötétszürkéből álló Norm 83-as kamuflázst viselő, négy póttartállyal terhelt Tornadója.

A Mirage 2000-es pilóták kollégájuk bemutató repülését figyelik. Időnként a franciák is átruccantak az amerikai Red Flag gyakorlatra - ennek jelvénye látható a kézirádiót figyelő pilóta ruháján.

A holland királyi légierő leeuwardeni 323. századának hazai gyártású F-16B-je. A később korszerűsített gépet amerikai jelzésekkel ideiglenesen az arizonai 148. vadászrepülő századnál is használták.

A 323-asok századjelvényének újragondolt változata, amelyen Diánát, a vadászat istennőjét „saját elképzelés szerint” ábrázolták a holland vadászrepülők.

A német légierő 71. Richthofen vadászszázadának F-4F gépét a hazaindulásra készíti elő a személyzet. Ennek egyik érdekes mozzanata, hogy a pilóták behelyezik a hajtóműindításhoz szükséges tölteteket. A Phantom General Electric J79-es hajtóműveinek indítása - sűrített levegős indítóberendezés híján - ilyen töltettel történt, amelyből a szárnyra függesztett utazókonténerben tartalékokat is hoztak a németek.

A hollandok  AH-64 Apache harci helikoptere. A gép mellett egy gyakorló Hellfire rakéta hever.

A szürke kamuflázsdivat a kilencvenes évek második felében utolérte a szlovák légierőt is. Ez az 1971-es gyártású MiG-21MF 2000 augusztusáig repült, tíz évvel később szétbontották.

A 2615-ös MiG-21MF-en és a mellette álló gépen látható sárga sáv jelzi, hogy az európai hagyományos fegyverek mennyiségét szabályozó szerződés (CFE) keretében az aktív szolgálatból kivont gépet látunk.

A lekopó kamuflázs alól a sárkány natúr fém színe látszik a 7803-as MiG-21MF-en.

Fémszínű és nemzeti színekkel díszített, de már alaposan megkopott MiG-21-esek az egyik kutyanyelvre félreállítva.

*

2005. június 4.

A repülőműszaki alegység szépen sikerült, bár kissé már megfakult jelvénye a hullámlemez hangárajtón.

A 9308-as MiG-29-es ma a pöstyéni (Piestany) bázis múzeumában látható.

A szlovák MiG-21-esek bő két évvel élték túl a magyarokat. 2002 decemberében ezzel a 7704-es oldalszámú MF-fel zárult a szlovák huszonegyes üzemeltetés, északi szomszédunk ekkor vonta ki a típust.

A malackai (Malacky) szállítórepülők rövidtávú szállítási feladatokra használt L-410 UVP-je. A négytízesek kabinja nem volt túlnyomásos, ezért utasokkal ritkán emelkedtek háromezer méter fölé.

A szlovák szállítóhelikopterek - köztük a képen látható 0807-es Mi-17-es - először 2002-ben, majd 2003-ban Boszniában vettek részt külföldi (SFOR) misszióban.

Ereszkedés alpintechnikával a 0807-esből. A pilótafülkét és a benne ülőket kevlárlapok védik a kézifegyverek tüzétől.

Egyszerre több kötélen lehet leereszkedni a szlovák belügyminisztérium időjárásradarral felszerelt, lapos fenekű (rámpás) Mi-171-eséből. A típusból 2002-ben öt példányt szerzett be a szlovák belügy.

A 1991-ben alapított szlovák légimentő társaság, az Air Transport Europe Agusta A109K2-ese tart bemutatót. Az olasz típust 2004 óta használja az ATE.

A csehek egyik Mi-24V-je egy igen jól sikerült tigris-festéssel. Ez a gép ma már nem repül, a namesti 22. helikopterbázis parancsnoki épülete előtt van kiállítva.

Cseh Gripen érkezik Szliácsra. A JAS 39-es ekkor még újdonság volt, a cáslavi 21. légibázison csak 2005 júliusában vették át a készültségi szolgálatot a MiG-21-esektől.

A 2004-ben megszűnt Biele Albatrosy kötelék emlékét idézi a szliácsi L-39-es raj. A gépek gyönyörű háttér előtt állnak a pályára.

Ha Magyarországról a 66-os úton közelítjük meg Szliácsot, akkor Dobronyánál (Dobrá Niva) egy kis repülőtér mellett haladunk el. Az egykori mezőgazdasági leszállóhelyből azóta sportrepülőtér lett, de itt még csak egy Z-37 Cmelak várakozik a következő munkára.

A kis placc már akkor is egy 500 méter hosszú aszfaltpályával rendelkezett. A Cmelak futóműve előtti dombon a dobronyai vár romja áll.

A szliácsi repülőbázisra 2008 tavaszán tértem vissza egy hétköznapi bázistúrára.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A tulajdonlás és birtoklás szavak jelentése és használata a köznyelvben összemosódik, a jog azonban élesen elkülönítve értelmezi és alkalmazza a két fogalmat – adódik is ebből számos félreértés, vitás helyzet. Többek között ezek békés megoldásán dolgozik Nagy Lajos György ingatlanforgalmi szakjogász, a Hori-Zone Group Kft. birtokvédelmi ágazatának ügyvezetője, aki nemcsak a paragrafusok közötti eligazodásban segített, hanem szemléletes példákkal illusztrálta, hogy milyen problémák adódnak a gyakorlatban.

— Milyen jellegű problémákkal keresik meg az irodát?
— Két csoportba sorolhatjuk a megbízásokat. Előfordul, hogy nagy értékű ingóságok – például műtárgyak, ékszerek, járművek – tulajdonosai keresnek meg, de a birtokvédelmi ügyek döntő többsége az ingatlanokkal, azon belül is az építési területekkel, szállodákkal, bérbe adott üzletekkel kapcsolatos. Érdekességként említeném, hogy az ingatlanok birtokvédelmi problémái ciklikusan jelentkeznek. A 2008-ban kezdődött gazdasági válság idején jó néhány becsődölt építkezésből származott komoly jogvita. 2017–2018-ban az építkezések felfutásával, majd a munkaerőhiány erősödésével azonban újfajta birtokviták jelentek meg. Egyre több feladatot kapunk az ingatlan bérbeadása utáni problémák kezelésére, illetve az építkezési szerződésekben foglaltak be nem tartásából eredő viták rendezésére.

Bérbe adott üzletek és ingatlanok

— Az ingatlanok bérbeadásának hány százalékából lesz vita?
— Erről nincs kimutatás, mi csak a problémás esetekkel találkozunk, de valószínűsíthető, hogy a bérbeadási ügyleteknek csak egy-két százalékából lesz birtokvita. Tudni kell, hogy a bérbeadás jogi szempontból viszonylag egyszerű ügylet, az esetleges problémákat a felek általában közvetlenül egymás között rendezik, az intelligens bérbeadók és bérlők megtalálják a megoldást, és végül megegyeznek egymással. Ha mégsem sikerül, akkor fordulnak hozzánk. Az utóbbi idők gyakorlata azt is mutatja, hogy a későbbi problémák elkerülésére egyre többen kérnek előzetesen tanácsokat – ezek a megbízók már eleve a megelőzésre koncentrálnak. Jellemzően azok kérnek tanácsot, akik korábban már belefutottak valamilyen problémába, ezért a következő ügyletre már jogilag biztosított háttérrel szeretnének felkészülni.

— Miből adódnak problémák a bérbe adott ingatlanok, üzlethelyiségek esetében?
— Tipikus eset, hogy amikor egy cég bérbe vesz egy helyiséget – például egy bevásárlóközpontban –, akkor ott komoly ráfordítással kialakít egy látványos üzletet, de a működés megkezdése után vagy nem marad elegendő pénze a bérleti díjra, vagy már eleve nincs hajlandósága annak megfizetésére. A tulajdonos azonnal felbontaná a bérleti szerződést, de azt csak egy nagyon bonyolult jogi folyamat végigjárásával lehet megtenni, a törvény szigorú szabályokat ír elő a rendkívüli felmondásokra is. Nos, ilyenkor keresnek meg minket, és gyakran tapasztaljuk, hogy a tulajdonos és a bérlő már a szerződésben foglaltakat sem egyformán értelmezi. Bár úgy tűnik, hogy minden nagyon precízen és egyértelműen van megfogalmazva, de egy vitás helyzetben gyorsan kiderül, hogy a felek törvényellenes feltételekben állapodtak meg. Ilyenkor az egyik fél a szerződésben leírtakhoz ragaszkodik, a másik pedig a törvényekhez.

— Mit lehet ilyenkor tenni?
— Fel kell mondani a szerződést. De már az is egy bonyolult folyamat végeredménye, hogy a bérleti szerződés felmondása jogi értelemben is érvényes legyen. Ha megszűnt a szerződés, akkor az ingatlan tulajdonosa értelemszerűen szeretné újra birtokba venni az ingatlanát. A jogkövető magatartás az lenne, hogy ilyenkor a bérlő birtokba adja, a bérbeadó pedig birtokba veszi a tulajdonát. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy vita alakul ki, az átadás-átvétel elmarad, nincs együttműködés a felek között. Talán meglepő, de az ilyen esetekkel hozzánk forduló megbízók számára legtöbbször gyors megoldást találunk, ritkán kerülnek bírósági szakaszba a bérleti szerződésekkel kapcsolatos ügyek.

Építőipari problémák

— Említette, hogy az építőipar fellendülése újfajta problémákat is hozott. Milyeneket?
— Az utóbbi években viszonylag szigorú építési szabályok léptek életbe. Megjelent például az elektronikus építésinapló-vezetési kötelezettség, a használatbavételi engedélyeket már csak az alvállalkozói nyilatkozatok megtétele után adják ki – és a sor folytatható. A szigorítások jelentősen csökkentették a vitákat, de 2018-ra olyan munkaerőhiány lépett fel, amely erősen hátráltatja a teljesítéseket. Nagyon sok alvállalkozó az egy-két-három évvel ezelőtt megkötött szerződéseiben foglaltakat nem vagy nehezen tudja teljesíteni – ez lehet késés, minőségi probléma, vagy okozhatja szimplán a munkaerőhiány. A rugalmas megrendelők ilyen esetekben hajlandók újraértékelni a szerződéseket, és változtatnak. De előfordul, hogy egy projektbe valóban nem fér bele az alvállalkozói díj módosítása, ezért a megrendelő ragaszkodik az eredeti megállapodás szerinti összegekhez. Ennek lehet következménye, hogy a tulajdonos felmondja a szerződést, vagy lecseréli, és egyben kötbérezi az eredeti kivitelezőt. Bonyolítja a helyzetet, hogy az építkezések többszintű szerződéseken keresztül valósulnak meg, a valódi folyamatban több szereplő is részt vesz, a fővállalkozó több alvállalkozóval dolgoztat, akik esetleg további alvállalkozókat bíznak meg. A probléma súlyát jól mutatja, hogy 2018-ban a megbízásaink több mint negyedét kaptuk építőipari cégektől.

— Mi történik, ha szerződésbontásra kerül sor?
— A problémás esetek akkor kezdődnek, amikor a tulajdonos vissza akarja venni az építési területet, de ezt a kivitelezést megvalósító fő- vagy alvállalkozó nem engedi. Sokszor megtörténik, hogy a kivitelezést végző cég addig nem akarja átadni az építési területet, amíg az általa gondolt vállalási díjak nincsenek kiegyenlítve. Arra hivatkoznak, hogy nem az ő hibájuk miatt csúsznak a határidők, hogy jogosulatlannak tartják a kötbért, ráadásul időközben drágult a munkaerő és az anyag, vagy más fontos változás állt be. A megrendelő vagy a tulajdonos pedig tartaná magát az eredeti szerződésben foglalt határidőkhöz és árakhoz, nem kívánja figyelembe venni, hogy emelkedtek az órabérek vagy az anyagárak. Ez feszültséget okoz, és komoly vitákhoz vezet.

— Az ilyen esetek is rendezhetők fehér asztal mellett, vagy ebben a fázisban már csak a bíróság tud igazságot tenni?
— Az esetek többségét meg tudjuk oldani tárgyalásos úton. Azok a megbízóink, akik az építési projekt indításakor előre gondolkodtak, és már a szerződéskötés előtt is kikérték a tanácsainkat, biztosak lehetnek abban, hogy megtaláljuk a békés megoldást. Sajnos az a tapasztalat, hogy a tulajdonosok hajlamosak figyelmen kívül hagyni a részletkérdésnek tűnő tételeket. A lehető legkevesebbet fordítják az építési terület őrzésére, a biztonsági cégek megbízási díjait leszorítják, és gyakran még egy kerítést sem húznak az építkezés köré.

— Van megoldás arra, hogy a tulajdonos folyamatosan védve legyen az említett problémákkal szemben?
— Igen, cégcsoportunk szolgáltatási repertoárja és gyakorlati tapasztalatai együttesen lehetővé teszik, hogy egy építési projekt teljes körű felügyeletét elvállaljuk. Egyre több olyan komplett csomagmegbízásunk van, amely az építési projektek biztonsági tanácsadásától kezdődően a részfolyamatok menedzselésén át egészen a konfliktuskezelésig vagy szükség esetén a bíróság előtti képviseletig tart. Megbízóink ezzel a teljes folyamatot átfogó, komplex szolgáltatáscsomagot kapnak, például nem adódhat olyan helyzet, hogy egy ügyfelünk birtokvédelmi zsarolás áldozata legyen. Egy kézben tartunk mindent, a cégcsoport megoldja az építési területek fizikai védelmét, természetesen épül kerítés is, a be- és kiléptetés ellenőrzötten történik, működik az éjszakai világítás, és garantáltan üzemel a biztonsági kamerarendszer is.

Előrejelzés, folyamatkövetés, menedzselés

— Tudnak segíteni akkor is, ha egy cég vagy tulajdonos menet közben érzékel komolyabb gondokat, netán már az építési területet sem kaphatja vissza külső beavatkozás nélkül?
— Majdnem mindig tudunk segíteni. Ha egy olyan, már futó építési projekttel találkozunk, amely a szükségesnél alacsonyabb szintű őrzés-védelemmel indult, akkor egy speciális, szolgáltatásokkal kibővített csomagot ajánlunk. Ez nemcsak a folyamatok minden részletét rögzítő adminisztrációt jelenti, de ellenőrizzük például az építési terület őrzését, kapcsolatot tartunk az építésvezetővel, folyamatosan követjük az építési naplót, figyelünk az esetleges későbbi viták forrásaira is.

— Mert vannak előre megjósolható problémák?
— A viták jelentős része megelőzhető, ha az elvi megállapodástól a szerződéskötésen át a komplett műszaki átadásig szakértőink követik a folyamatot. Bizonyos előjelekből már hetekkel-hónapokkal korábban is látható, hogy baj lesz – bár a tulajdonos vagy az építési vállalkozó számára ez akkor még nem látszik egyértelműen. Mondok egy megtörtént esetet: a kivitelező az építési naplóban rögzítette, hogy a szokatlanul hideg időjárás miatt felmondja egy részhatáridő betartását. A megrendelő azonban átsiklott ezen, nem tulajdonított jelentőséget a néhány szavas bejegyzésnek. A kivitelező folytatta a munkát, de a határ­időcsúszásnál arra hivatkozott, hogy előre jelezte a csúszást, így a kötbérezés indokolatlan. Az ilyen finom utalások észleléséhez, a folyamatok követéséhez és a következmények felméréséhez tapasztalt biztonsági szakember kell.

— Minden biztonságtechnikai vállalkozás képes a birtokvédelmi viták átfogó kezelésére?
— Valószínűleg nem, mert a legtöbb biztonsági cég csak bizonyos részfeladatok elvégzésére szakosodott. A megrendelők sokszor olyan feladatokat akarnak elvégeztetni a kizárólag őrző-védő szolgáltatásra szerződött vállalkozásokkal, amelyekre az adott cégnek nincs sem szakértelme, sem jogosultsága. A Hori-Zone Group azonban az évek során egy olyan komplex profilt épített fel, ami a céget képessé teszi minden részterület profi kezelésére. A cégcsoportban összesen nyolc főállású jogász dolgozik, így bármilyen beérkező problémára azonnal tudunk reagálni. Bátran kijelenthetem, hogy a birtokvédelem terén ma már piacvezetők vagyunk, nem véletlen, hogy a legtöbb biztonsági cég hozzánk fordul az ilyen jellegű problémás esetek megoldásáért.

(Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)