Biztonságpolitika

Ukrajnának nincs helye a NATO-ban – jelentette ki újságíróknak Zoran Milanovic horvát államfő, hozzátéve, hogy az ukrán-orosz határon kialakult helyzet súlyos válságnak számít, amely mögött elsősorban az amerikai belpolitika dinamikája áll.

A horvát államfő szerint van rá mód, hogy Ukrajna megtartsa “területi integritását vagy annak 99 százalékát”, és gazdaságilag is lehet segíteni Kijevet, de nincs helye a NATO-ban, amelynek, mint mondta, nem tagja a semleges Finnország, Ausztria és Svédország sem, amelyek mégis biztonságos államok.

Ennek a válságnak semmi köze Ukrajnához vagy Oroszországhoz, köze van azonban Joe Bidenhez és kormányához – mondta Milanovic, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi biztonsági kérdésekben “következetlenségeket és veszélyes viselkedést” lát az Egyesült Államok részéről.

Milanovic úgy vélte: Biden demokrata párti kormánya saját pártja részéről is nyomás alatt áll, de most azok a republikánusok is szorítják, akik tegnapig még “igazolták és támogatták” Donald Trump volt amerikai elnök “biztos és békés” politikáját Moszkvával szemben. “Most pedig sürgetik a Pentagont és Bident, hogy keményen álljon ki Oroszországgal szemben” – húzta alá a horvát államfő.

“Ha eszkalálódik a helyzet, (a NATO-tag) Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni” – mondta az államfő, aki egyben a horvát hadsereg főparancsnoka is. “Semmi közünk nincs hozzá, és nem is lesz, ezt garantálom” – szögezte le Milanovic.

Emlékeztetett, hogy Viktor Janukovics oroszbarát ukrán államfő hatalomra kerülését 2010 és 2014 között az Európai Unió és Washington is támogatta. “Janukovics egy szélhámos, aki három széken ült, megválasztása pedig államcsíny volt” – mondta.

2014 után Ukrajnában elkezdődtek a konfliktusok – emlékeztetett a horvát államfő. “A mese a következő volt: Ukrajna nyugatra tart, nincs mit keresnie Oroszország társaságában, a vámunió Moszkvával és a többi volt szovjet tagállammal rossz, az EU pedig tejjel-mézzel folyó Kánaán” – fogalmazott Milanovic. Ehhez képest szerinte “nyolc évvel később Ukrajna továbbra is a világ egyik legkorruptabb országa, gazdaságilag stagnál, az EU-tól pedig nem kapott semmit”.

The post Horvát államfő: Ukrajnának nincs helye a NATO-ban appeared first on .

A béke megőrzése érdekében a párbeszéd a megoldás az orosz-ukrán feszültség enyhítésére, Magyarország érdeke is ez – nyilatkozta a honvédelmi miniszter a honvedelem.hu portálnak, egyúttal cáfolva azokat a sajtóban megjelent értesüléseket, amelyek szerint ezer NATO-katona érkezne és állomásozna majd tartósan Magyarországon.

Benkő Tibor a vasárnap megjelent cikkben kiemelte, az érintett feleknek diplomáciai úton, tárgyalással kell rendezniük nézet- és véleménykülönbségeiket.

Úgy fogalmazott: “Nem értünk egyet a most alkalmazott hidegháborús retorikával, a fenyegetésekkel, az erőfitogtatással, hiszen a NATO Oroszországgal szemben évek óta a kettős megközelítés, vagyis az elrettentés és párbeszéd alkalmazásának egységét hirdeti.”

Hangsúlyozta, “nem kérdés: a háború elkerülésének jelenleg egyetlen módja a párbeszéd elmélyítése”. Benkő kiemelte azt is, hogy Magyarország érdeke is ezt kívánja. Magyarország régóta hangsúlyozza a NATO és Oroszország, valamint a Kelet és Nyugat közötti párbeszéd fontosságát, mint az európai országok biztonságának alapját képező kapcsolattartást – tette hozzá.

A miniszter Magyarország biztonságának kérdésével kapcsolatban közölte: Magyarországot jelenleg nem fenyegeti közvetlen háborús veszély, és az országnak a 2017-ben megkezdett honvédelmi és haderőfejlesztési programnak köszönhetően már olyan nemzeti védelmi képességei vannak, amelyek “jelen helyzetben nem igénylik kiegészítő NATO-erők Magyarországon történő állomásoztatását”.

“A jelenleg szükséges katonai feladatokat – mint elkötelezett NATO-tagállam – saját, nemzeti vezetés alatt is képesek vagyunk ellátni” – hangsúlyozta a honvédelmi miniszter.

Benkő elmondta, az elmúlt évben – többi között – azért hozták létre a NATO vezetési rendszerébe is beépült többnemzeti hadosztályparancsnokság vezetési elemet, hogy “akár szövetségeseinkkel együttműködésben a békénket és biztonságunkat fenyegetők ellen képesek legyünk helytállni”. Mint szövetséges tagállamban a felkészítés, a többnemzeti közös gyakorlatok az elmúlt években, így napjainkban is rendszeresek. Ezért együttműködés, kiképzés és közös gyakorlat végrehajtása céljából, jelenleg is vannak NATO-eszközök és katonák Magyarországon. Létszámuk a mindenkori feladatok tükrében folyamatosan változik – tette hozzá.

Benkő a NATO- erők hazai jelenlétével kapcsolatban közölte: “a sajtóban meglebegtetett híresztelésekkel ellentétben”, Magyarország nem tárgyalt és ilyen értelemben nem is kíván tárgyalni az Magyar Honvédség Pápa bázisrepülőterén települt Nehéz Légiszállító Ezred (Heavy Airlift Wing, HAW) kivonásáról, hiszen az nem is NATO-, hanem egy többnemzeti megállapodás alapján működő nehéz légiszállító képesség.

A tárcavezető szerint megint bebizonyosodott, és – mint mondta – talán intő példa is, hogy “a béke itt Európában is rendkívül sérülékeny és törékeny”.

“Szinte egyik napról a másikra háborús konfliktusok alakulhatnak ki, és részünkről mindez csak akkor kezelhető eredményesen, ha Magyarország korszerű, modern, ütőképes honvédséggel rendelkezik” – jelentette ki.

Benkő úgy látja, a kialakult helyzet megoldására akkor van lehetőség, ha a felek kölcsönösen tiszteletet tanúsítanak egymás iránt, valamint a biztonság megteremtésének és fenntartásának kérdéseiben megértik a másik törekvéseit és aggályait. Emlékeztetett: az ukrán helyzethez kötődően tavaly év végén Ukrajna védelmi miniszterét fogadta, hétfőn pedig soron kívül Ben Wallace brit védelmi miniszter érkezik villámlátogatásra, azt követően az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjével folytat megbeszélést.

Ebben a témában a január 18-án Magyarországra látogató szlovák védelmi miniszterrel is szót váltottak, ezenkívül január 24-én Florence Parlyval, a francia fegyveres erők minisztériumának vezetőjével egyeztetett az ukrán eseményeken túl, a mali hadsereget támogató Takuba-műveletben történő magyar részvételről- ismertette a miniszter.

Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka a portálnak megerősítette, a honvédség a jelenlegi helyzetben is folyamatosan egyeztet szövetségeseivel, és fokozott figyelemmel kíséri az eseményeket.

“Az ukrán helyzet Magyarország szempontjából jelenleg inkább politikai, mint katonai kérdés” – mondta, hozzátéve, bilateriális egyeztetéseket folytatnak a szövetséges vezérkari főnökökkel, “amelyek hozzájárulnak a helyzet objektív és felelős megítéléséhez”.

A Magyar Honvédség parancsnoka elmondta: tavaly októberben és decemberben is találkozott az ukrán vezérkar főnökével, valamint tavaszra terveznek egy ukrajnai látogatást is. Kiemelte, folyamatos és élő kapcsolat van a két ország katonai vezetése között. “Úgy vélem, az ukrán vezérkar főnökénél senki sem látja tisztábban, mi történik Ukrajna határainál” – mondta az altábornagy.

The post Benkő: a béke megőrzéséért a párbeszéd a megoldás appeared first on .

A polgárőrség egyfajta modern hazafiságot jelent a mai Magyarországon – mondta a kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, miután a héten évindító értekezletet tartottak az Országos Polgárőr Szövetséggel (OPSZ).

Nyitrai Zsolt elmondta: a miniszterelnöki kabinetiroda képviseletében, a miniszterelnök főtanácsadójaként vett részt az egyeztetésen, amelyről a közösségi oldalán egy videót is megosztott. A felvételen arról beszélt, hogy Magyarországon mintegy 65 ezer polgárőr teljesít szolgálatot, munkájukat a kormány anyagilag és erkölcsileg is megbecsüli. Hozzátette: 2010-hez képest közel duplájára nőtt az OPSZ költségvetési támogatása és megköszönte, hogy idén is számíthatnak a polgárőrök önkéntes munkájára.

A videóban Túrós András, az OPSZ elnöke azt mondta: Magyarország valamennyi polgára számíthat 2022-ben a polgárőrségre; 65 ezer polgárőr készen áll arra, hogy továbbra is védje a falvak, a települések, a városok biztonságát. Ott leszünk a határvédelemben és ott leszünk a közterületeken is – fogalmazott.

Nyitrai arról is beszélt, hogy egyre több fiatal csatlakozik a polgárőrséghez. Hangsúlyozta: a polgárőrök önkéntes munkát végeznek, a szabadidejük terhére, térítésmentesen őrzik, vigyázzák a településeken élők biztonságát és a családok mindennapjait. A tavaly harminc éves szervezettel a kormánynak stratégiai együttműködése van, a Belügyminisztériumon keresztül 2010-hez képest duplájára növelték az OPSZ költségvetési támogatását annak érdekében, hogy kiszámítható és biztonságos működést biztosítsanak a számukra. Hozzátette: nemcsak pénzzel támogatja a kormányzat szervezetet, hanem eszközökkel is: az elmúlt években több mint 600 új járőrautót, több mint 1300 kerékpárt, több mint 300 segédmotoros kerékpárt és több mint 1500, az egymással való kapcsolattartásra használt rádiót kaptak.

A polgárőrök tavaly több mint kilencmillió szolgálati órát teljesítettek, ez évi 160 szolgálati órát jelent polgárőrökként – mondta Nyitrai, hozzátéve: a polgárőröknek is köszönhetően harmadára esett vissza az elmúlt tíz évben a Magyarországon elkövetett bűncselekmények száma.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a polgárőrök komoly együttműködésben dolgoznak a rendőrséggel, egyre több közös járőrözést hajtanak végre. Biztos jogszabályi háttért jelent az is, hogy kormányzati javaslatra az Országgyűlés köztestületté minősítette a szervezetet – fogalmazott Nyitrai.

Kitért arra is, hogy a polgárőrség egyedüli civil szervezetként részt vesz a határvédelemben is, több mint kétezer tagjuk lát el határvédelmi szolgálatot: 6380 menekült elfogásában vettek részt, és több mint 2600 esetben adtak információt illegális bevándorlóról a rendvédelmi szerveknek.

A pandémia alatt szociális feladatok ellátásában is részt vettek: idős embereknek a bevásárlásban, gyógyszerkiváltásban nyújtottak segítséget – mondta Nyitrai, és megjegyezte, továbbra is számítanak a polgárőrök munkájára.

The post Nyitrai: a polgárőrség egyfajta modern hazafiságot jelent a mai Magyarországon appeared first on .

Kibővítette Moszkva az Oroszországba való beutazási tilalommal sújtott európai tisztségviselők listáját a kölcsönösség és a paritás elve alapján – közölte az orosz külügyminisztérium.

“Az Oroszországi Föderáció többször figyelmeztette az uniós felet, hogy ne alkalmazza az egyoldalú korlátozások eszközét, amely a nemzetközi jog szerint jogellenes. Az EU által meghozott döntésekkel kapcsolatban Moszkva nyíltan kijelentette, hogy fenntartja a megtorlás jogát. Ezzel kapcsolatban az orosz fél a kölcsönösség és a paritás elvétől vezérelve úgy döntött, hogy kibővíti válaszlistáját, benne EU-tagállamok és -intézmények azon képviselőivel, akiknek tilos az Oroszországi Föderáció területére belépniük” – közölte a tárca.

A tilalom olyan európai katonai magántársaságok vezetőire, valamint több uniós államban olyan hatósági tisztségviselőkre és törvényhozókra terjed ki, akik személyesen felelősek az orosz ajkú lakosok jogainak és az orosz nyelvű tömegtájékoztatási eszközök jogainak megsértéséért. Az orosz külügyminisztérium jegyzékben értesítette az EU moszkvai képviseletét az orosz feketelista bővítéséről, egyúttal azt javasolva Brüsszelnek, hogy “hallgasson a józan európaiakra”, akik az Oroszországgal szembeni szankciók “zsákutcába vezető” politikájának megszüntetését sürgetik.

A névsort az orosz külügyminisztérium nem hozta nyilvánosságra.

The post Moszkva kibővítette a kitiltott európai tisztségviselők listáját appeared first on .

A NATO keményen dolgozik a legjobb, a békés politikai megoldás elérésére Oroszországgal, de felkészült arra is, ha Moszkva ismét erőszakot alkalmazna szomszédjával, Ukrajnával szemben – jelentette ki a NATO főtitkára.

Jens Stoltenberg közölte: a katonai szövetség éberen figyeli, hogy Oroszország az ukrán határ közelében végzett csapatösszevonással egy időben több ezer, harcra kész katonát, repülőgépet és a legújabb, S-400-as föld-levegő rakétarendszert telepít Fehéroroszországba.

Kijelentette, hogy az orosz csapatok összevonása Ukrajna határainál és Fehéroroszországban szerinte “nagy erejű invázióhoz” vezethet, de – mint fogalmazott – az agressziónak vannak más formái is. Ezek között a NATO-főtitkár a különféle számítógépes támadásokat, puccskísérlet, valamint szabotázsakció megszervezését sorolta.

“Keményen dolgozunk a legjobb, a békés politikai megoldásért, de felkészültünk a legrosszabbra is. Noha nincs bizonyosságunk az orosz terveket illetően, Moszkva talán még nem hozott végleges döntést a következő lépésekről. A NATO részéről továbbra is készen állunk a politikai párbeszédre, ahogyan készek vagyunk reagálni is, ha Oroszország a fegyveres összecsapás mellett dönt” – fogalmazott.

A főtitkár kijelentette: egy Ukrajna elleni agresszió “súlyos következményekkel” járna Oroszország számára. A NATO-szövetségesek készek szigorú gazdasági és politikai szankciók bevezetésére katonai eszkaláció esetén – közölte. Elismerte ugyanakkor, hogy a szövetség országai között “akad nézeteltérés” az Ukrajnának nyújtható támogatást illetően abban az esetben, ha Oroszország ismét megtámadná a volt szovjet köztársaságot. Hangsúlyozta azt is, hogy a NATO fenntartja Ukrajnának nyújtott támogatását az ország katonai kapacitásépítéséhez, a kibervédelem területén, a biztonsági intézmények modernizálásához, illetve segíti az információ-megosztást is.

Emlékeztett arra, hogy miután Oroszország folytatja katonai csapatmozgását Ukrajnával közös határának közelében, a NATO “felkészült” katonai jelenlétének növelésére. A tagországok védelme érdekében a szövetség hétfőn úgy döntött: hajókkal és repülőgépekkel erősíti a szövetség keleti szárnyát.

“Ha Oroszország kevesebb NATO-t akar a határain, akkor ennek pont az ellenkezőjét érte el. Ha pedig ismét erőt alkalmazna Ukrajna ellen, akkor még több NATO-jelenlétet fog megtapasztalni a határain” – figyelmeztetett. De hangsúlyozta, hogy a NATO nem tervezi harcképes csapatok telepítését Ukrajnába.

The post Stoltenberg: a NATO felkészült, ha Moszkva erőszakot alkalmazna Ukrajnával szemben appeared first on .

Aláírta Vlagyimir Putyin orosz elnök azt a törvényt, amelynek értelmében életfogytig terjedő szabadságvesztés szabható ki pedofilokra fiatalkorúak elleni szexuális bűncselekmény esetén.

A jogszabályt pénteken tették közzé a jogi információk hivatalos online közlönyében. Mindeddig csak azok a visszaeső pedofilok számíthattak életfogytiglani börtönbüntetésre, akik korábban már elkövettek 14 év alatti gyermek ellen hasonló bűncselekményt. Az új törvény értelmében ezzel a büntetési tétellel már olyanok is sújthatók, akik hasonló bűncselekményt korábban 18 év alatti áldozat ellen követtek el.

Emellett az életfogytiglanit már a gyermek elleni első szexuális bűncselekmény esetén is azonnal kiszabhatják, ha másik súlyos, vagy különösen súlyos bűncselekménnyel párosul. Ilyen például, ha a pedofília erőszak alkalmazásával párosul, vagy több gyermek ellen követik el.

A törvényjavaslatot az orosz parlament alsóháza január 18-án, a felsőháza pedig január 26-án hagyta jóvá.

(Vajon mennyi ellenzéki politikusról fog kiderülni nagyon gyorsan, hogy pedofil? A -szerk- megj-)

The post Életfogytig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki a pedofilokra Oroszországban appeared first on .

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint nem feszültebb a helyzet Ukrajna oroszországi határainál most, mint 2021 elején volt, amikor nagyszabású orosz hadgyakorlatok zajlottak.

Ezt az államfő pénteken Kijevben jelentette ki külföldi újságíróknak tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy 2019-ben, államfővé választása után, ellátogatott az Azovi-tenger partján fekvő Mariupolba. A városban lövések dörejei voltak hallhatóak, pedig akkor Mariupol már nem tartozott a kelet-ukrajnai konfliktus övezetébe – jegyezte meg.

“Ma nem látunk nagyobb eszkalációt, mint korábban volt. Igen, nőtt a katonaság létszáma (az ukrán határ mentén), de erről beszéltem 2021 elején, amikor Oroszország hadgyakorlatairól esett szó. Nem hiszem, hogy feszültebb a helyzet most, mint akkor, a gyakorlatok tetőpontján volt” – fogalmazott Zelenszkij. Kifejtette, hogy az elmúlt években mindig megvolt a valószínűsége az Ukrajna elleni orosz támadásnak. “Ennek valószínűsége 2021-ben akkora volt, mint most, 2020-ban kisebb és 2019-ben, a normandiai találkozó után még kisebb” – tette hozzá.

Zelenszkij közölte, hogy 12,5 milliárd dollárt vontak ki az ukrán gazdaságból az Ukrajna elleni esetleges orosz invázióról szóló információk miatt.

Az ukrán elnök cinizmusnak minősítette Szergej Lavrov orosz külügyminiszter meghívását, hogy látogasson el Oroszországba. Rámutatott arra, hogy Lavrov előre bocsátotta: az orosz fél csak a kétoldalú kapcsolatok javításáról hajlandó vele tárgyalni, de a Donyec-medencei válság rendezéséről nem. “Már hogy tehetném meg Ukrajna elnökeként, hogy nem beszélek a Donyec-medencéről, hiszen az egész világ arról beszél?” – tette fel a kérdést Zelenszkij. Ugyanakkor jelezte, hogy nem fél Oroszország képviselőivel találkozni, bármilyen formában történjék is. Jelezte továbbá, hogy kész lenne a fogolycsere kérdéséről tárgyalni Moszkvával.

Zelenszkij reményét fejezte ki, hogy létrejön egy ukrán-amerikai-orosz tárgyalási platform a béke elérése érdekében. “Vissza akarjuk kapni a területeinket, meg akarjuk állítani a háborút. Mit tehet Joe Biden amerikai elnök? Nem tudom, megteheti-e, de szeretném hinni, hogy meg tudja csinálni azt, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna együtt üljön tárgyalóasztalhoz” – fogalmazott. Megjegyezte, hogy minden alkalommal, amikor beszél Bidennel, felveti ezt a kérdést. Hozzátette, hogy egyelőre az ezzel kapcsolatos elképzelések még kezdetlegesek, ezért nem kíván részletekbe bocsátkozni.

The post Zelenszkij szerint nem feszültebb az ukrán-orosz helyzet most, mint egy éve volt appeared first on .

A lassan 70 éves iráni atomprogram a 2000-es évek első felében került a nemzetközi közösség érdeklődésének homlokterébe, és azóta a nemzetközi erőegyensúly, különösen pedig a közel-keleti hatalommegosztás alakulását szüntelenül befolyásolja. Erős médiafigyelem legutóbb 2021-ben irányult az iráni nukleáris programra, miután felmerült a 2015-ben elfogadott és azóta lényegében felbomlott iráni atomalku (JCPOA) lehetséges felélesztése. Az elemzés az iráni atomprogrammal kapcsolatos diskurzus fontosabb állomásait tekinti át, illetve a 2015-ben elfogadott atomalkuhoz való lehetséges visszatérés jelentősebb fejleményeit vizsgálja meg. Történeti háttér

Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael Iránhoz fűződő szövetségesi viszonya az 1979-es iráni iszlám forradalmat sikerre vivő Khomeini ajatollah hatalmának megszilárdításáig és az iráni monarchia bukásáig megbonthatatlannak tűnt. Az Egyesült Államok Mohamed Reza Pahlavi személyében az 1950-es évektől kezdődően megbízható partnerre talált a fenyegető kommunista térhódítás megakadályozásában. A rendkívül szoros kapcsolatokat jelzi, hogy Jimmy Carter amerikai elnök a sahot a térségbeli „legerősebb bástyának” nevezte, illetve az Egyesült Államok technikai segítségével (francia és német, majd az 1980-es évektől kezdődően kínai és orosz technológiai együttműködés mellett) utat engedett a polgári felhasználású, ámde titkos katonai célú elemeket egyaránt tartalmazó iráni atomprogram kibontakozásának. [1] Izrael eközben számos érzékeny katonai projektet hajtott végre közösen Iránnal, melyek jelentősen hozzájárultak az iráni rakétaprogram beindításához a Project Flower keretében az 1970-es évek második felében. [2] A Pahlavi-rendszer bukását követően azonban kevés kivételtől eltekintve (pl. az osziraki atomlétesítmény elleni támadás, az Irán–Contra-ügy, a nemzetközi terrorizmus elleni háború) az említett országok közötti kapcsolatokat az ellenségeskedés jellemzi. A bizalmatlanná vált, sőt végletekig megromlott kapcsolat a nemzetközi politikára, különösen a közel-keleti béke alakulására is lényeges befolyást gyakorló tényezővé vált.

Az iráni védelempolitikai gondolkodás sarokkövei

Az amerikai és iráni diplomáciai kapcsolatok megszakadását követően az Egyesült Államok az immáron páriaállamként kezelt perzsa állam ellen széleskörű és egyoldalú szankciókat vetett ki. Irán a rengeteg áldozatot követelő, nyolc évig tartó iráni-iraki háború keserű tapasztalatait mérlegelve döntött a rakétaprogramjának és a nukleáris programjának folytatása mellett. Irán ugyanis úgy ítélte meg, hogy az 1980-tól 1988-ig tartó, az Iránban szent védekező háborúként tekintett fegyveres konfliktus során a nemzetközi közösség nagy része cserben hagyta, nem tett semmit az ország védelme érdekében, amikor Irak a vegyifegyver alkalmazásától sem riadt vissza, valamint közel 200 Scud-B rakétát lőtt ki iráni nagyvárosokra („városok háborúja”). A perzsa állam a háború lezárását követően ezért elrettentő képességének intenzív fejlesztése mellett kötelezte el magát, a két katonai programhoz való jog deklarálása pedig az iráni társadalomban a nemzeti büszkeség kérdésévé vált. Az iráni biztonságpercepciót jelentősen befolyásolta a térségbeli amerikai hegemónia fokozatos növekedése. Irán ugyanis attól tartott, hogy az afganisztáni és iraki háborúkat követően a perzsa állam válik az Egyesült Államok következő célpontjává. Így a nukleáris és ballisztikusrakéta-programok folytatásában látta annak az esélyét, hogy a vallástudósok abszolút hatalmán alapuló állami berendezkedését (velájat-e motlaq-e faqíh), illetve területi integritását biztosítani tudja. [3] [4]

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) vizsgálódásai nyomán az iráni atomlétesítményekben folyó tevékenységgel kapcsolatban ekkor még nem merültek fel az eredetileg polgári célokat kiszolgáló nukleáris program lehetséges katonai felhasználásának nyomai.

Az iráni atomprogrammal kapcsolatos vizsgálódások és a tárgyalások kezdete

A számos ország által terroristacsoportnak tekintett albániai székhelyű Modzsáhedin-e Khalq szervezet közlése nyomán 2002-ben fény derült az IAEA-nak be nem jelentett titkos araki és natanzi nukleáris létesítményekre. [5] Az 1979 után létrejövő iráni állami-politikai berendezkedést megdönteni igyekvő csoportosulás vádjai igaznak bizonyultak.

Ennek nyomán Nagy-Britannia, Franciaország és Németország (E3) tárgyalást kezdeményezett Iránnal a nukleáris fegyverek proliferációjával kapcsolatos szerződés (NPT) megszegésének ügyében, amellyel Irán urándúsítási képességét kívánták korlátozni. Rövid időn belül az IAEA vizsgálatot indított Iránnal szemben a titkos atomlétesítményekben zajló tiltott tevékenység miatt. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által elkészített dosszié 2006-ban került az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, amely a tárgyalások elakadását követően – az iráni politikai elitet és közvéleményt teljes mértékben sokkolva – a szankciók mellett döntött, miután Irán nem győzte meg a Mohamed el-Baradei vezette IAEA-t a vállalt kötelezettségek kielégítő teljesítésével kapcsolatban, továbbá iráni részről a kiegészítő jegyzőkönyv ratifikálása is elmaradt. Iránt különösen meglepte, hogy a korábbi egyoldalú amerikai szankciók idején a Kínával és Oroszországgal egyre szorosabbá váló kapcsolatok ellenére Peking és Moszkva 2006 és 2010 között minden Irán elleni szankciót megszavazott a Biztonsági Tanácsban.

Az Irán elleni szankciók hatása

A szankciók az évek múlásával egyre szigorodtak. Ehhez nagymértékben hozzájárult az Irán világgazdasági integrációját támogató elnök, Mohamed Khátemi veresége az 2005-ös államfőválasztáson. Az ekkor hatalomra kerülő konzervatív Mahmúd Ahmedinezsád elnöksége idején érték el az iráni nukleáris ambíciók a csúcspontjukat, amihez az alapvetően pragmatikus és racionális iráni külpolitikai döntéshozatalt gyakran háttérbe szorító, kifejezetten harcos és ideológiai alapú nyugatellenes retorika („Halál Amerikára, halál Izraelre”) társult, miután átrendeződés következett be a rendkívül összetett iráni politikai életben. Ennek során a konzervatív körök kiszorították a mérsékelteket a fontosabb politikai döntéshozatali folyamatokból.

Az egyre súlyosabbá váló szankciók idővel mind nagyobb területet érintettek, köztük a nukleáris fejlesztésekre vonatkozó kérdéseket, a nemzetközi terrorizmus támogatását, a bankrendszert, valamint az emberi jogokat is. Ennek hatására Ali Khamenei legfelsőbb vezető meghirdette az „ellenállási gazdaságot”, amellyel az Iránra kivetett gazdasági szankciók jelentette nehézségeket kívánták mérsékelni. [6] Eközben – elsősorban izraeli oldalon – a nem-katonai nyomásgyakorló eszköztár alkalmazása mellett többször is felmerült a katonai erő bevetése. Ehud Barak volt izraeli kormányfő egy interjúban elismerte, hogy 2009 és 2012 között legalább három alkalommal is komolyan fontolóra vették Irán katonai erővel történő megtámadását. Ezt a tervet azonban az Egyesült Államok és a Biztonsági Tanács más tagjai sem támogatták. [7]

Az előzetes elképzelésekkel ellentétben az egyre inkább többszereplőssé váló szankciós rezsim nem tudta elérni az iráni politikai berendezkedés megdöntését, sőt egyenesen az iráni politikai vezetés hatalmának megerősödéséhez, illetve a civil társadalom gyengítéséhez vezetett. [8] A szankciók nem voltak képesek Iránt a nemzetközi politikában teljes mértékben elszigetelni. Az ENSZ által elfogadott, Irán pellengérre állítását lehetővé tevő határozatokat ugyanis az ENSZ-tagállamoknak kevesebb, mint a fele hajtotta végre. A szénhidrogénekben rendkívül gazdag Irán mindvégig szoros kapcsolatokat ápolt Szíriával, Oroszországgal, Indiával és Kínával. Pekinggel különösen szoros kapcsolatok kialakítására törekedett. A rendkívül agresszív szankciók Kína erőteljes iráni gazdasági jelenlétét alapozták meg, azonban a két állam közötti kapcsolatok a hatalmas kínai erőfölényből következően aszimmetrikusak maradtak. Mindeközben a perzsa állam a később terrorszervezetnek minősített Hezbollah-hal, Hamásszal és a Palesztin Iszlám Dzsiháddal is fenntartotta a kapcsolatait. [9] Ezeknek a szervezeteknek a fegyverkezését és az Izrael Állam elleni támadásait Irán a mai napig jelentős mértékben támogatja. Ezen pénzösszegeknek a hiányát a szíriai és az iraki katonai intervenció fenntartása mellett az iráni nemzetgazdaság is megérzi.

Az iráni atomalku (JCPOA) megszületése

A tárgyalásokhoz idővel – mint a BT állandó tagjai – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország is csatlakozott, így a kezdetben E3-nak nevezett formáció E3+3-má (másnéven P5+1-gyé) bővült. A felek közti tárgyalások 2012-ben hoztak újabb fordulatot a párbeszéd érdemi folytatásával. 2015 nyarán Bécsben állapodtak meg az átfogó közös cselekvési tervről (angolul JCPOA, fárszi nyelven BARJAM), amely a következő év januárjában lépett életbe. Ekkoriban úgy vélték, hogy Iránt csupán pár hónap választja el az atomfegyver kifejlesztésétől, így a feleket sürgette az idő. A megállapodást valamennyi fél jelentős sikernek nevezte, azonban az elsősorban Irán számára tekinthető győzelemnek, ugyanis ha Irán a köztes célkitűzéseket teljesíti és ezt a nemzetközi szakértők vizsgálatai megerősítik, akkor a perzsa államra kivetett súlyos szankciókat fokozatosan felszámolják, köztük az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) Quds Force nevű speciális alakulatára és azóta likvidált vezetőjére, Qászem Szolejmánira vonatkozó szankciókat is.

A megállapodás azonban a létrejötte óta kritika tárgyát képezi az iráni kormány, a Forradalmi Gárda és az Iráni Iszlám Köztársaság Műsorszolgáltató (IRIB) közötti politikai harcokban. Mindez arra enged következtetni, hogy Khamenei ajatollah nem volt elégedett a 2013-ban megválasztott reformista Hasszán Róhani elnök politikai teljesítményével. [10]

Az atomalkuhoz fűződő iráni remények

A szankciók feloldása vitális kérdés a magas inflációval és munkanélküliségi rátával küzdő iráni gazdaság szempontjából, hiszen a szankciók egyik szelete az ország szénhidrogénexportjának is érzékeny veszteségeket okozott. Irán továbbá a gazdaságosabb és versenyképesebb olajkitermeléséhez szükséges nyugati (elsősorban európai) technológia importálásában, valamint a külföldi tőke beáramlásában is reménykedett. Hasszán Róhani elnök és az iráni politikai vezetés az iráni kivételesség tudatában azt remélte ettől, hogy a külföld ezentúl a nagy civilizációk sorába tartozó, a Nyugat által hosszú ideig áldozati szerepbe kényszerített perzsa államot egyenlő partnerként fogja kezelni, illetve meg fogja számára adni a neki járó tiszteletet. Ez azt is jelentette volna, hogy a nemzetközi közösség Irán regionális hatalmi státuszát, illetve az 1979 óta érvényben lévő teokratikus berendezkedését is elismeri, továbbá nem kérdőjelezi meg Irán jogát a békés célú atomprogramhoz sem. Az irániak széles rétege véli úgy, hogy hazája atomprogramjának nyugati akadályoztatása diszkriminatív, ami Irán elszigetelését és az őt megillető regionális hatalmi státusztól való elszakítását célozza meg. Irán ugyanis a saját atomprogramjának katonai felhasználásra irányuló állítólagos törekvéseit a mai napig konzekvensen tagadja Khamenei ajatollah nukleáris fatvájára hivatkozva. Azzal érvelnek továbbá, hogy az ország energiaéhségét egyre kevésbé tudja kielégíteni a hazai szénhidrogénipar, miután az iráni népesség száma (Irán lakossága jelenleg 85 millió körüli) és energiafogyasztása is meredeken növekszik. [11]

Az atomalkuhoz fűződő amerikai és európai érdekek

Az Egyesült Államok energiaszektorának és pénzügyi nagyvállalatai számára a hosszú idő óta zárt iráni piac megnyílása kiemelkedően kedvező lehetőségeket hordozott magában, azonban a két állam közti szövetségesi viszony alakulásában nem hozott alapvető elmozdulást. Utóbbit Ali Khamenei legfelsőbb vezető is hangoztatta a megállapodással kapcsolatban, amit ő különleges megállapodásnak („special agreement”) nevezett. [12]

Az Európai Unió a megállapodástól elsősorban az iráni létesítményekben található nukleárisfűtőanyag-ciklus ellenőrizhető nyomon követését remélte, ami közvetve az iráni atomprogram katonai felhasználhatóságát is megnehezítené. Az EU úgy vélte, hogy a 235-ös tömegszámú urán dúsításának 3,67%-ban történő maximalizálása elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy Irán nem lesz képes atomfegyvert előállítani. A megállapodás megkötésével és a korlátozások megszűnésével Irán számára az Európai Unió újból a legfontosabb kereskedelmi partnerévé válhatott volna. Európa kitüntetett szerepét jelezte, hogy Róhani elnök első hivatalos külföldi útja a szankciók feloldását követően Európába vezetett a gazdasági kapcsolatok – esősorban a járműgyártás – élénkítése céljából. [13]

Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az Európai Unió is úgy vélte, hogy a megállapodás létrejöttével közelebb kerülhet a szíriai helyzet megnyugtató rendezése, hiszen az iráni maradt a szűkebb régióban az egyik stabil hatalmi berendezkedés. Emellett úgy vélték, hogy az atomalku megkötésével elkerülhető lehet a közel-keleti „láncreakció” is az atomfegyver kifejlesztése terén. Ha ugyanis a perzsa állam kifejlesztené a saját nukleáris elrettentő képességét, akkor a térség számos más országa, így Szaúd-Arábia, Törökország és akár Egyiptom is nukleáris fegyverkezésbe kezdene. [14]

Az atomalkuhoz fűződő izraeli és szaúdi félelmek

A szakértők egy része azonban úgy vélte már akkor is, hogy Irán regionális szerepének megerősödésével a térségbeli partnereit még nagyobb mértékben lesz képes támogatni, ami könnyen a Közel-Kelet további destabilizációjához vezethet. A megállapodás ellenzői nyíltan kétségbe vonták Irán jövőbeli normakövető magatartását, illetve azt, hogy a JCPOA képes lenne Irán nukleáris fegyverek kifejlesztésére vonatkozó jövőbeli képességeinek ellehetetlenítésére. Félő volt, hogy a túlzóan engedékenynek is nevezett, mindössze 15 évre szóló (lényegében átmeneti) nukleáris megállapodás Irán – már Mohamed Reza Pahlavi sah által is elérni kívánt – hegemón szerepét fogja eredményezni, amely aggodalommal töltötte el Izraelt és Szaúd-Arábiát is, hiszen ezek a változások a síita tengely kiterjedésével egyértelműen a két állam stratégiai befolyásszerző képességének gyengüléséhez vezetnének. [15] A külpolitikai sikerre éhes Obama-adminisztrációnak az iráni nukleáris megállapodásban megmutatkozó eltökéltsége hozzájárult az Izraellel (és részben Szaúd-Arábiával) való kétoldalú kapcsolatainak meggyengüléséhez is.

Új amerikai szankciók Irán ellen

Donald Trump elődjénél, Barack Obamánál erőteljesebb Izrael-barát politikát folytatott. Ennek jegyében a republikánus elnök 2018 májusában egyszerű elnöki rendelet formájában bejelentette az Egyesült Államok JCPOA-ből történő egyoldalú kilépését, amelyet az amerikai szankciók két lépcsőben történő visszaállítása követett, illetve újabbak bevezetéséről is döntés született, ami a „maximális nyomásgyakorlás” („maximum pressure”) politikáját követte. A térségbeli (elsősorban a Pakisztánon áthaladó CPEC miatti) kínai előretörést megakadályozandó, egyes stratégiai jelentőségű iráni projektekre, így a csábahári kikötőt érintő iráni-indiai beruházás esetében is Trump elnök felfüggesztette a szankciók hatályát. [16] [17]

Az amerikai fél nyíltan arra tett kísérletet, hogy az alapvetően továbbra is szénhidrogénexport-alapú iráni gazdaság nyersanyagexportját teljes mértékben ellehetetlenítse. A korábbiaknál lényegesen szigorúbb (az Iránt és az Iránnal kereskedő országokat és vállalatokat is érintő) szankciók a tartósan alacsonyan tartott nemzetközi olajárakkal kiegészülve ilyenformán komoly visszaesést eredményezett az iráni gazdaság és mindenekelőtt az iráni olajipar számára: nem csupán a kereseti oldalon realizálódtak akut problémák, Iránnak a tankerkapacitások terén is súlyos nehézségei merültek fel, miután az új szankciós környezet megnehezítette számukra a tankerek bérlését. A kialakult helyzeten – amely már a lakosság mindennapi életében is közvetlenül éreztette a hatását – az Ahmadinezsád-éra fiskális politikája következtében kimerült iráni tartalékok hiánya csak rontott. [18]

A kedvezőtlen amerikai döntésre Irán a 2015-ben vállalt kötelezettségeinek sorozatos megszegésének nyilvános bejelentésével válaszolt. Ennek során a JCPOA-ban lefektetett mennyiségi korlátozásokat lépték át mind az urándúsítás, mind a nukleáris technológiában nélkülözhetetlen nehézvíz felhalmozásának vonatkozásában. Ezen iráni lépések azonban visszafordíthatók voltak, így Irán kompromisszumkészségének fenntartását mutatta azzal, hogy nem zárkózott el véglegesen az általa vállalt kötelezettségek betartásától, miközben a saját erejét is érzékeltette.

Az atomalku felbomlása

Az európai országok Kínával és Oroszországgal igyekeztek a JCPOA-t életben tartani. 2020 januárjában azonban célzott amerikai dróntámadás végzett Qászem Szolejmánival, a Forradalmi Gárda Quds Force elitalakulatának kiterjedt személyes kapcsolati hálózattal és több évtizedes harctéri tapasztalattal rendelkező parancsnokával, illetve Abu Mahdi al-Muhandisszel, az Irán-barát iraki síita Kata’ib Hezbollah vezetőjével. Az eleve feszült amerikai-iráni kapcsolatok ezzel újabb hullámvölgybe kerültek. Miután egyik félnek sem érdeke a nyílt katonai konfliktus kirobbantása, a helyzet nem eszkalálódott, nem lépte túl a két ország között hosszabb ideje tartó háborús szint alatti, alacsony intenzitású konfliktusok szintjét.

Az Irakban elkövetett amerikai dróntámadást követő második nap, egy év stratégiai türelmi időt követően Irán hivatalosan is bejelentette, hogy felhagy a 2015-ben elfogadott megállapodásból eredő kötelezettségei betartásával (2018 májusától 2020 januárjáig Irán hat alkalommal szegte meg vállalásait). Ez nem jelentette a megállapodásból való teljes iráni kilépést. Irán ezzel a lépésével is azt kívánta hangsúlyozni, hogy az amerikai szankciók feloldása esetén kész visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Ezzel együtt is a nukleáris megállapodás gyakorlatilag szétesett. [19]

A feszültség fokozása – az új iráni nukleáris törvény

Az iráni atomprogram egyik vezető tudósának, Mohszen Fakhrizádénak az izraeliek által történő likvidálását követően az iráni parlament (Medzslisz) 2020 decemberében egy új törvényt fogadott el a nukleáris program jelentős gyorsításával kapcsolatban, aminek fejleményeiről tájékoztatták a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget is. A saját magát sarokba szorítottnak érző perzsa állam ekképpen 2021 tavaszán megkezdte a 235-ös tömegszámú urán 60%-ra történő dúsítását a natanzi létesítményben, amelyet az utóbbi években több alkalommal is súlyos izraeli informatikai támadás ért. A kiegészítő jegyzőkönyv alkalmazásának felhagyása mellett Irán az IAEA ellenőreinek számos alkalommal megtagadta az egyes iráni nukleáris létesítményekbe történő belépést és vizsgálódást, illetve növelni kezdte a fordói nukleáris létesítményben található fejlettebb, IR-6 centrifugák üzembe helyezését. Továbbá ballisztikusrakéta-programjával kapcsolatban újból megkezdte az Észak-Koreával több évtizedes hagyományokat felölelő együttműködést is. Yuval Steinitz, Izrael energetikaügyi minisztere ekkor úgy vélte, Irán fél éven belül képes lehet a nukleáris fegyver kifejlesztéséhez szükséges dúsítási szintet elérni a 235-ös tömegszámú urán esetében.

Az iráni kiútkeresés – a Kínához való közeledés

Az atomprogram körüli feszültségek fenntartása mellett Irán 2021 márciusában huszonöt évre szóló együttműködési megállapodást kötött Kínával, amiről még 2016-ban Hszi Csin-Ping közel-keleti körútjának teheráni állomásán, nem sokkal az Iránra kivetett szankciók feloldását követően született döntés.  Irán és a térségbeli amerikai hegemóniáról hasonlóan gondolkodó Kína között a leginkább kiterjedt kooperációt jelentő átfogó stratégiai partnerségi megállapodás is ekkor jött létre. Az együttműködési megállapodás – ami 50 évvel a két állam között létrejött hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételét követően született meg – az Övezet–Út (BRI) kínai kezdeményezés részének is tekinthető. A nemzetközi sajtóban számos igen szenzitív területet (katonai-védelmi együttműködés, titkosszolgálati információk megosztása) érintő, akár 400 milliárd dolláros kínai befektetésről szóló verziója is napvilágot látott már 2020-ban is, azonban ezen információmorzsák valódisága kérdéses. A megállapodás hivatalos verziója csupán szándéknyilatkozatnak tekinthető (így nem egy új, Amerika-ellenes szövetségi rendszerről van szó), azonban világosan jelzi, hogy a húsz évszázados kapcsolat által összefűzött két ország a saját érdekeinek figyelembevétele mellett kész szorosabban együttműködni bizonyos területeken.

A kínai-iráni kapcsolatok erősödése abban is megmutatkozott, hogy Irán a Sanghaji Együttműködés Szervezetében (SCO) 2021 szeptemberétől rendes taggá vált 15 évnyi megfigyelői státuszt követően. Hosszein Amir Abdollahián iráni külügyminiszter az iráni Siasat Rooz lapnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy a középázsiai biztonsági szervezet ezen lépése is azt jelzi, hogy mind Oroszország, mind Kína értékes szerepet szán Iránnak a régió stabilizálásában.

Az atomalku felélesztésére tett kezdeti kísérletek

A 2021 januárjában hivatalba lépett Biden-adminisztráció érdemi változást hozott az iráni nukleáris megállapodás ügyében, miután a demokrata elnök egyik legfontosabb külpolitikai prioritásának az iráni atomalku felélesztését nevezte. Az Egyesült Államok nem sokkal később hivatalosan is visszavonta Donald Trump volt amerikai elnök azon kérését, hogy a JCPOA-val összhangban feloldott összes ENSZ BT-szankciót újból bevezessék.

A JCPOA vegyes bizottsága április elején tartotta meg első ülését Bécsben, amelynek során két munkacsoportot hoztak létre. Az egyik munkacsoport azon kezdett dolgozni, hogy az Egyesült Államoknak mely szankciókat kell feloldania ahhoz, hogy Irán visszatérjen a megállapodás rá vonatkozó kötelezettségeinek betartásához, míg a másik munkacsoport az Iránra vonatkozó nukleáris korlátok visszaállítását dolgozta ki. A felek 2021 júliusáig összesen hat alkalommal találkoztak, a tárgyalásokat Enrique Mora, az Európai Unió külszolgálatának politikai igazgatója elnökli és az Egyesült Államok közvetett módon vesz rajtuk részt. Az iráni külügyminiszter-helyettes és főtárgyaló Abbász Araghcsi abban reménykedett, hogy hamarosan, akár még Hasszán Róhani második elnöki ciklusának végéig sikerül megkötni a megállapodást. A tárgyalások lezárása azonban ekkor elmaradt, így a Róhani politikai örökségének is tekinthető atomalku felélesztésére tett törekvés kudarccal végződött.

A nyári, rekordalacsony részvétellel záródó iráni elnökválasztást Ali Khamenei ajatollah bizalmasa, a konzervatív volt teheráni főügyész, Ebrahim Raiszi nyerte meg, akinek a korrupció visszaszorítása mellett az egyik fő politikai célkitűzése a megállapodás elérése volt, de megválasztásával hosszabb szünet következett be a tárgyalások folyamatában, miután Irán a nukleáris technológia szempontjából kulcsfontosságú, a láncreakció beindításához szükséges 235-ös tömegszámú uránt újra 60%-ra dúsította.

A növekvő iráni uránkészletek és a fejlettebb centrifugák fejlesztésével a tárgyalások hosszabb időre megakadtak. A tárgyalások hetedik köre csupán öt hónap elteltével, november végén folytatódott a bécsi Coburg palotában. A megbeszélések azonban hamar zátonyra futottak, miután három, az atomalkuban érintett európai tárgyalófél is jelezte fenntartását az Irán által mutatott magatartással kapcsolatban. Izraelhez hasonlóan Németország, Franciaország és Nagy-Britannia azt sérelmezte, hogy Irán – meglátásuk szerint – nem tartja magát a vállalt kötelezettségeihez, hogy a tárgyalások előrehaladását késleltetve saját maga számára kedvezőbb tárgyalási pozíciót tudjon kiharcolni. Az elnökválasztást követően kinevezett új iráni főtárgyaló, Ali Bagheri-Kani elutasította azokat a felvetéseket, miszerint Irán felmondaná a rá vonatkozó kötelezettségeket és visszalépne a tárgyalástól, és optimizmusát fejezte ki a megállapodás megkötésével kapcsolatban.

Az iráni főtárgyaló szavainak azonban ellentmond, hogy a perzsa állam az IAEA által szeptemberben készített jelentésekben foglaltaknál – ami önmagában meghaladja az Iránra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat – is nagyobb mértékben halmozza fel a 235-ös tömegszámú uránt, illetve a dúsításhoz szükséges fejlettebb centrifugákból is egyre többet állít üzembe a nukleáris létesítményeiben. A tárgyalások nyolcadik körének megkezdése előtt pedig az iráni hadseregnek az iráni mitológiában is szereplő, a Tudás fáján fészkelő szimurgh nevű madárról elnevezett rakéta tesztelése tovább folytatódott az észak-iráni Szemnán közelében található Khomeini ajatollahról elnevezett űrközpontban.

Továbbá Ebrahim Raiszi kormányának a december közepén benyújtott következő évi költségvetési tervezete sem számol az atomalkuhoz való visszatérés lehetőségével. A költségvetési tervezet ugyanis arra enged következtetni, hogy Iránban az amerikai szankciók életben maradásával számolnak 2022-ben is. Így a 8%-osra prognosztizált GDP-növekedés, illetve a várhatóan 62%-kal növekvő adóbevételek arra is utalhatnak, hogy az iráni „ellenállási gazdaság” fenntartásának finanszírozását jelentős részben a társadalomra igyekeznek áttolni. (Bár Irán jellemzően túlbecsüli az államkasszába befolyó adók összegét.) Mindezek a fejlemények több elemzőt is kétkedéssel töltenek el Irán JCPOA-hez való visszatérésének eltökéltségét érintően.

Az atomalku felélesztésének kilátásai 2022 januárjában

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell 2022 januárjának közepén derűlátóan nyilatkozott a tárgyalások aktuális állásáról, ellenben hangsúlyozta a tárgyalások felgyorsításának szükségességét. A tárgyalások nyolcadik fordulójának megkezdését követően nem sokkal Anthony Blinken amerikai külügyminiszter azonban úgy vélte, hogy Irán hamarosan, pár héten belül visszafordíthatatlanul közel kerül az atomfegyver előállításához, ami egyben a megállapodást is okafogyottá tenné.

Egy összeomló JCPOA a regionális stabilitásra és nemzetközi biztonságra nézve egyaránt súlyos következményekkel járna. Erre utal az Izraeli Védelmi Erők Operatív Igazgatóságának parancsnoka, Aharon Halivának a nyilatkozata, aki a Moszad vezetőjével ellentétben úgy vélte, hogy Izrael érdekeinek az Iránnal történő megállapodás is jobban megfelelne, mintha nem születne egyezség a felek között.

Amennyiben Irán nem tudja meggyőzni formális és informális tárgyalópartnereit a kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos elszántságáról, és így a tárgyalásokat nem sikerül megfelelő időben lezárni, akkor az amerikai vezetés akár kényszerítő erejű eszközöket is kész lenne bevetni az Iránnal történő megállapodás érdekében. Így elképzelhető, hogy az Egyesült Államok a Kínába tartó – hivatalosan ma is a szankciók hatálya alá tartozó – iráni olajexportra az eddigi gyakorlattal ellentétben pénzügyi büntetést fog kiszabni, s ez a jelenleg közel 45%-os inflációval küzdő iráni gazdaságot várhatóan még nehezebb helyzetbe fogja sodorni.

Írta: Kmeczkó Sára

Felhasznált irodalom

[1] Bahgat, Gawdat: Nuclear Proliferation: The Islamic Republic of Iran. Iranian Studies 39 (2006/3), 307–327.

[2] Dassa Kaye, Dalia – Nader, Alireza – Roshan, Parisa: Israel and Iran. A Dangerous Rivalry. Santa Monica, CA – Arlingron, VA – Pittsburgh, PA: RAND Corporation, 2011.

[3] Bahgat, Gawdat: Nuclear Proliferation: The Islamic Republic of Iran. Iranian Studies 39 (2006/3), 307–327.

[4] Dolatabadi, Bagheri: Understanding Iran’s Decision-makings in Defence Issues and Missile Program. India Quarterly 76 (2020/2), 226–242.

[5] N. Rózsa Erzsébet: Az iráni nukleáris keretmegállapodás (KKI-elemzések T-2015/3.). Budapest: Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2015.

[6] N. Rózsa Erzsébet: Az iráni gazdaság meghatározói, kihívása és jelenlegi helyzete (KKI-elemzések E-2020/50.). Budapest: Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2020.

[7] S. Samuel C. Rajiv: Deep Disquiet: Israel and the Iran Nuclear Deal. Contemporary Review of the Middle East 3 (2016/1), 47–62.

[8] Fathollah-Nejad, Ali: Why Sanctions against Iran are Counterproductive. Conflict resolution and State-Society Relations. International Journal 69 (2014/1), 48−65.

[9] N. Rózsa Erzsébet: Az iráni nukleáris keretmegállapodás (KKI-elemzések T-2015/3.). Budapest: Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2015.

[10] Szalai Máté: Az iráni–amerikai kapcsolatok válsága – három forgatókönyv a következő két évre (KKI-elemzések E-2019/37.). Budapest: Külügyi és Külgazdasági Intézet, 2019.

[11] Gálik Zoltán et al.: Az iráni nukleáris megállapodás nagyhatalmi érdekek metszéspontjában. Nemzet és Biztonság (2015/4), 82–110.

[12] Gálik Zoltán et al.: Az iráni nukleáris megállapodás nagyhatalmi érdekek metszéspontjában. Nemzet és Biztonság (2015/4), 82–110.

[13] Shichor, Yitzhak: Iran after the Sanctios: the Marginalization of China. l’Observatoire de la Chine 5/2016.

[14] Gálik Zoltán et al.: Az iráni nukleáris megállapodás nagyhatalmi érdekek metszéspontjában. Nemzet és Biztonság (2015/4), 82–110.

[15] Norell, Magnus: A really bad idea: The Iranian nuclear deal and its implications. European View (2015/14), 285–291.

[16] Singh, Sandeep and Singh, Bawa: Geopolitics of Ports. Factoring Iran in India’s Counterbalancing Strategy for “Sino-Pak Axis”. Journal of Eurasian Studies 10 (2019/2), 169−182.

[17] Therme, Clément: Iran: le pivot vers l’Asie. Diplomatie No. 91 (2018/mars-avril), 49−52.

[18] Deák András György: Amerikai–iráni feszültség a Hormuzi-szorosban és az olajipari következmények (Stratégiai Védelmi Kutatóintézet – Elemzések 2019/18). Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019.

[19] Ablaka Gergely et al.: Az amerikai-iráni viszony legújabb kiéleződésére adott nemzetközi válaszok. (Stratégiai Védelmi Kutatóintézet – Elemzések 2020/1). Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2020.

 

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A Az iráni atomalku lehetséges felélesztéséhez vezető út főbb fejleményei bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Tavaly októberben egy modernizációs folyamat eredményeképpen a Holland Királyi Légierő, a Koninklijke Luchtmacht kivonta a szolgálatból az utolsó KDC-10-es légi utántöltő és szállító repülőgépet. A három hajtóműves, többfunkciós tanker a másik ex-holland géphez hasonlóan egy amerikai magán tankercégnél repül tovább, feladatát a NATO közös légi utántöltő és szállító flottájának Airbus A330MRTT gépei veszik át.

Kell egy tanker! Ez a gondolat fogalmazódott meg a holland légierőnél, amikor a kilencvenes évek elején szembesültek a légi utántöltő és szállító repülőgépek hiányával és azzal a ténnyel, hogy F-16-osaik utántöltése az amerikai tankerek elérhetőségétől függ. Először a négy hajtóműves KC-135-ös beszerzése került szóba, de azt elvetették. Érdekes módon még a KC-130 Hercules is felmerült, mint lehetséges típus, noha hajlékonycsöves-kosaras rendszerrel volt felszerelve, az F-16-osok utántöltését pedig csak merevcsöves módszerrel lehetett megoldani, és az átalakításáról a Fighting Falcon gyártója hallani sem akart. Két típus maradt: a McDonnell Douglas DC-10-ese és annak korszerűsített változata, az MD-11-es. Végül a pénzügyi keret két DC-10-30CF beszerezését tette lehetővé. Ez a DC-10-es személy- és áruszállító változata (Convertible Freighter), amely egyszerre működhet mindkét funkcióban is. A megfelelő gépeket hazai cégnél, a holland Martinair légitársaságnál találták meg. Az 1992 nyarán kötött szerződéssel két DC-10-es került a légierőhöz, de a tankergéppé történő átalakítás kezdetéig a Martinair tovább használta azokat. Így történt, hogy még az év decemberében az egyik gép Portugáliában, leszállás közben katasztrófát szenvedett. A szerencsétlenül járt DC-10-es pótlására a légitársaság egy harmadikat adott át a légierőnek.

A holland tankerek hosszú ideig ezzel az elegáns festéssel repültek. Fotó: Lewis Grant

Közben a holland nemzeti légitársaság, a KLM műszaki részlege megkapta az engedélyt a DC-10-es gyártójától, hogy a gépeket légi utántöltővé alakítsa. Az 1976-os gyártású, PH-MBP lajstromjelű DC-10-esen 1994 októberében, az 1978-as gyártású, PH-MBT-n 1995 februárjában kezdődött a munka a KLM műszaki bázisán, az amszterdami Schipholon. A gyártó által alábecsült költségek és a késedelmes alkatrész beszállítás miatt a tervezett határidőt nem tudták tartani. Az átalakításnál elvetették a töltőcső kezelő (boom operator) munkahelyének költséges kialakítását a törzs végében. Az amerikai légierő, ugyancsak DC-10-esen alapuló KC-10A Extender gépein a kezelő a törzs végében ül - ellentétben a KC-135-ösökön dolgozó kollégákkal, akik hasalnak - és egy ablakon tekint a külvilágra és az utántöltendő gépre. A hollandok az olcsóbb megoldást, a távirányítást választották. Vagyis: a RARO-nak (Remote Air Refueling Operator) nevezett kezelő a pilótafülke mögött kialakított munkahelyén ül, ahol öt monitor segítségével kísérheti figyelemmel és végezheti el a töltési folyamatot. A monitorokra hátul, a géptörzs alsó részén, az áramvonalas burkolat alatt elhelyezett öt kamera szolgáltat képet. Három hátrafelé néz, egy-egy pedig oldalra, 180 fokos képet biztosítva ezzel a RARO-nak. Az utántöltésre érkező gép pilótáját a gép hasán lévő, jól látható sárga sáv segíti, hogy a tanker középvonalában maradjon, két fénysor pedig abban segít, hogy le-fel illetve előre-hátra helyezkedve a töltési pozícióba kerüljön. A RARO ezután engedi ki és csatlakoztatja a töltőcsövet. A KDC-10-esek percenként 1750 liter kerozin átadására képesek. A teljes átadható mennyiség attól függ, hogy mennyi a tervezett töltési igény és hol kerül sor a műveletre, mivel az USAF KC-10-eseitől eltérően a holland gépekben nincs beépítve extra tartály, csak 138 700 literes saját készletükből adhattak át üzemanyagot, és abból kellett gazdálkodni a hazaútra is.

A kamerák egy áramvonalas burkolat alatt kaptak helyet és a KDC-ket a  vadászgépek pilótáit segítő kötelékfényekkel is ellátták. Fotó: Kelecsényi István

Talán éppen egy pápai C-17-es látszik töltés közben a RARO egyik monitorján. Fotó: Ministerie van Defensie

Amíg az átalakítás zajlott, Amerikában megtörtént a pilóták, fedélzeti mérnökök és a RARO-k átképzése a holland légierő által addig üzemeltetett legnagyobb típusra. Azonban hiába tértek haza átképezve, a csúszás miatt saját gépen még nem repülhettek. Gyakorlatban tartás céljából a US Air Force segítette ki a hollandokat azzal, hogy egy KC-10-est biztosított a számukra.

Fotó: Kelecsényi István

Az átalakított gépek üzemeltetésére a holland katonai szállítórepülők bázisát, a polgári-katonai kettős hasznosítású eindhoveni repülőteret, és a 334. századot jelölték ki. Az első, immár KDC-10 típusjelzésű gép a szükséges tesztrepülések után 1995 júliusában Eindhovenbe települt, a hivatalos átadás és egyben névadás szeptember végén történt. A gép lajstromszáma T-264, neve „Prins Bernhard” lett, a jelenleg hivatalban lévő király, Vilmos Sándor édesapja, Bernát herceg után. A második gép a T-235-ös számot és a „Jan Scheffer” nevet kapta. Scheffer repülőkadét volt, aki a Holland-Kelet-Indiákon (a mai Indonéziában) harcolt, 1942-ben hadifogságba került és ott meghalt.

Holland F-16-osok szippantanak kerozint a T-264-esből. Fotó: Ministerie van Defensie

A két KDC-10-es szolgálatba állításával nem csak a saját légi utántöltés képessége jelent meg a holland légierőnél, hanem a szállítókapacitás is ugrásszerűen bővült. Vegyes személy- és teherszállító konfigurációban a KDC-k 170 főt szállíthattak a légitársasági gépekkel megegyező komfortban (2-5-2 üléselrendezés, konyha, catering, szőnyeg), csak teherszállítóként 65 tonna rakományt vehettek a fedélzetre. A tehertér a gép első felében van, a rakodást a padlóba épített görgők és a törzs bal oldalán lévő nagyméretű ajtó segíti. Azért, hogy a KDC-10-es személyzetek elsődleges feladatukra, a légi utántöltésre fókuszálhassanak, egy további gép beszerzésére került sor. Az arizonai sivatag repülőgép tárolójában évek óta elfekvő DC-10-30CF-ek közül kiválasztottak egy 1978-as gyártású gépet, amely egykor az amerikai United Airlines színeiben repült. A gép felújítását és korszerűsítését nem kapkodták el - a 2004-es beszerzést követően 2011-ben állt szolgálatba a T-255-ös számú DC-10-es. Ez a példány nem kapott K jelzést, mert légi utántöltésre nem alakították át, személy- és teherszállításra használta a légierő, hogy ezzel tehermentesítsék az utántöltésre képes KDC-ket.

2016-ban még csak tesztelték a KDC-10-es és az F-35-ös együttműködését. Fotó: USAF

A gépek üzemeltetésük két és fél évtizede alatt az egész világot berepülték. Mindenhova eljutottak ahol a békeidős vagy háborús feladatok során igény volt rájuk. Tankoltak saját és szövetséges repülőgépeket - többek között a pápai Nehéz Légiszállító Ezred C-17-eseit, amelyekkel gyakran a magyar légtérben randevúztak - kiszolgálták az európai és tengerentúli gyakorlatokat és a hadműveleteket, szállítottak katonákat, rakományt és utánpótlást, vittek segélyt és mentőcsapatokat a természeti katasztrófa sújtotta helyekre, vagy amikor a helyzet megkövetelte, holland állampolgárokat evakuáltak a világ számos pontjáról. Azonban az önálló légi utántöltési és a stratégiai légiszállító képesség minden előnye ellenére a védelmi költségvetés csökkentése a holland légierőt is utolérte. Felújítása során hiába korszerűsítették a pilótafülkét és kapott titkosított műholdas navigációs és kommunikációs rendszert valamint adatátviteli rendszert, a harmadik, T-255-ös számú gép mindössze három évig állt szolgálatban. Kivonásáról döntöttek és miután vevőt nem találtak rá, 2014-ben átrepülték egy angliai repülőtérre, kiszerelték a hasznosítható berendezéseket és alkatrészeket, és a gépet szétbontották. A Fokker Services 2013-ig a megmaradt két KDC-10-esen is végrehajtotta a pilótafülke korszerűsítést, de az évek előrehaladtával egyre inkább problémás lett az alkatrész beszerzés és a hadrafoghatósággal is voltak gondok.

KDC-10-es száll fel a nevadai Nellis légierő bázisról. A hollandok rendszeres résztvevői a Red Flag gyakorlatoknak. Fotó: USAF

Időközben Hollandia és Luxemburg kezdeményezésével és előbbi vezetésével 2016 júliusában egy új program indult Többnemzeti Többfeladatú Tanker és Szállító Flotta (MMF – Multinational Multi-Role Tanker and Transport Fleet) néven, amelyhez Németország és Norvégia 2017-ben, Belgium 2018-ban, Csehország pedig 2019-ben csatlakozott. A programban kilenc Airbus A330MRTT üzemel majd, amelyek merev- és hajlékonycsöves légi utántöltő képességük mellett csapat- és teherszállító, Medevac és VIP konfigurációban szolgálják ki a tagországok igényeit. A gépek holland felségjellel repülnek, és ötnek Eindhoven lesz a bázisa.

A KDC-10-est váltó A330 MRTT egyik példánya Ferihegyen gyakorol 2021 októberében. Fotó: Szórád Tamás

Amikor a hollandok a KDC-10-esek eladásáról döntöttek, az amerikai haditengerészettel és tengerészgyalogsággal régóta együttműködő Omega Air Refueling Services került a képbe és igényt tartott mindkét gépre. Az Omega a hajlékonycsöves-kosaras rendszerrel felszerelt KC-707-esekkel civil partnerként a tengerészeti gépeket tölthette fel, de a KDC-10-esek új képességet jelentenek és egyben új lehetőséget is: a merevcsöves rendszert használó légierő gépeit. Az Eindhovenből elsőként távozó gép a T-264-es volt, 2019. november 4-én repült át az Omegához az Egyesült Államokba. A második KDC-10-es 2021. október 7-én délután azért szállt fel eindhoveni bázisáról, hogy a típus elbúcsúzzon Hollandiától, a légierőnél szolgálóktól, a polgári repülésben dolgozóktól és a repülőbarátoktól. A „Jan Scheffer” nem emelkedett magasra, a nagyjából Dunántúl méretű országban alacsony áthúzással tisztelgett öt katonai és két nemzetközi repülőtér valamint a légierő parancsnoksága felett. A holland légierőnél teljesített utolsó útjára október 25-én délelőtt szállt fel. Miközben új tulajdonosához repült, a leeuwardeni 322. század tagjait szállította az Edwards légierő bázisra és biztosította nyolc F-35A utántöltését az atlanti átkelés során. Ezzel lezárult a Koninklijke Luchtmacht történetének 26 éven át tartó KDC-10-es korszaka és nem mellékesen a holland DC-10-esek egy év híján fél évszázados története.

* * *

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2021. december - 2022. január dupla számában jelent meg. Nyitókép: Ministerie van Defensie

For Hungary, as part of NATO and the European security complex, the future of the Western military alliance remains a vital question. Currently, Bosnia and Herzegovina is actively working towards gaining membership, but its prospects are hampered by several foreign and domestic political issues. Hungary can take on an active role within its capabilities in resolving this situation, for example by taking on such tasks as running the NATO Contact Point Embassy in Sarajevo.

After the end of the Cold War, NATO has developed a system of Contact Point Embassies to support the Alliance’s partnership and public diplomacy activities in the countries participating in the Partnership for Peace programme (PfP), the Euro-Atlantic Partnership Council (EAPC), the Istanbul Cooperation (ICI) and the Mediterranean Dialogue (MD). In each partner country, an embassy of a NATO member acts as a liaison, meaning these are not diplomatic missions established by NATO directly. The CPEs work in close cooperation with NATO’s Public Diplomacy Division (PDD) to provide information on Alliance objectives and activities in the host country, while also supporting NATO’s Political Affairs and Security Policy Division (PASP) in policy development for the PfP, EAPC, ICI and MD partnership programmes.

NATO member states may volunteer to take on the role of a CPE for two years with their embassies in partner countries. The final decision on the distribution of liaison embassies is made with consensus in the North Atlantic Council. The Public Diplomacy Division coordinates the CPE network and maintains direct contact with all liaison embassies. The CPEs seek out key decision-makers, opinion formers and possible channels for public diplomacy in the host country and organise events in coordination with the PDD. CPEs also inform the public in the partner countries about NATO scholarships and academic research opportunities.

The Contact Point Embassies advise NATO Headquarters on various projects, political dialogue, and changes in public opinion about NATO in the country. The CPEs aid the visits of the Secretary General and the NATO International Staff (IS) to partner countries by providing logistical support, political advice, and briefings on relevant developments in the host country. They also liaise with the embassies of other NATO member states present in the host state to keep them informed about the NATO agenda and to involve them in Alliance-related programmes and events.

Hungary’s NATO CPE*

Hungary, as the host country of the NATO Contact Point Embassy in Sarajevo during 2019-2020, has played an active role in outreach activities related to the Alliance. This was hampered by the COVID-19 pandemic, which made it complicated to organise and hold various conferences and forums. Where appropriate, Hungary also provided support for decision makers regarding relevant political issues. It was actively involved in supporting the adoption of the first Reform Programme 2019-2020, which corresponds in content to the Annual National Programme, but without the objective of ascension into the Alliance. The active involvement of the Embassy of Hungary and the Hungarian leadership was required for the re-establishment of the NATO Cooperation Committee later in 2021, which is the professional body of the BiH government coordinating Euro-Atlantic affairs. On a bilateral basis, Hungary is also assisting Bosnia and Herzegovina’s defence reform through an action plan between the Hungarian and BiH defence ministries.

Péter Sztáray, Hungarian State Secretary for Security Policy, travelled to the capital of Bosnia and Herzegovina on 6-7 March 2019, where he opened the first NATO heads of mission meeting organised by the Embassy of Hungary in Sarajevo as the NATO CPE. The State Secretary met with the commanders of NATO Headquarters in Sarajevo and EUFOR ALTHEA, as well as with Hungarian officers serving in the mission. He held bilateral talks with Deputy Foreign Minister Josip Brkić and Deputy Defence Minister Sead Jušić, while Foreign Minister Igor Crnadak received him on a courtesy call. A meeting of the co-chairs of the Joint Economic Committee of the two countries was also held. Bosnia and Herzegovina expressed its gratitude for Hungary’s consistent support in the country’s Western integration process. Sztáray assured Sarajevo that Budapest will continue to actively engage in the interests of the Western Balkan countries.

The Hungarian-led CPE organised an informal business breakfast on 11 October 2019 with the participation of representatives of NATO member states. The event was part of a series of consultations in which the Hungarian NATO CPE reviewed the state of Bosnia and Herzegovina’s NATO integration, as well as the Alliance’s communication and position on integration, with diplomats from all allied embassies present in the country. The Embassy of Hungary informed the member states that it will visit ten cities in Bosnia and Herzegovina to engage in a dialogue on NATO and the Hungarian experience of the ascension process, with the participation of the ambassadors of the allied member states.

On 7 November 2019, the Embassy of Hungary in cooperation with the Faculty of Political Sciences of the University of Sarajevo, organised a public panel discussion entitled “70 Years of NATO Alliance: the experiences of Hungary and Montenegro.” The event was attended by Denis Hadžović, Director of the Centre for Security Studies NGO, Dean Sead Turčalo, Montenegrin Ambassador Obrad Mišo Stanišić and Hungarian Ambassador Krisztián Pósa. The event, which was attended by the local officials, students at the university and diplomatic corps, was also covered by the BiH press. According to Krisztián Pósa, “One of the key political aspects of NATO membership is that new members become a part of a strong alliance, a participant in NATO’s decisions, not an object of them, while not surrendering sovereignty. And from a military and security perspective, integration contributes to the modernisation of the armed forces, reducing the cost of defence while improving existing capabilities.” According to Sead Turčalo, the panel discussion aimed to re-frame the dialogue on NATO in the country with objective information and transfer of experience. He said his country is at an early stage in the accession process, and there is a lot of work to be done, but there is no other realistic geopolitical alternative. Denis Hadžović stated that the domestic political debate on the Annual National Programme is based on emotions, and that’s why there aren’t sufficient results in this field.

Conclusion

The Western Balkans occupy a prominent place in Hungarian strategic thinking, and Hungary considers it a significant goal regarding the countries of the region to be admitted to the Western alliance system. To this end Hungary is actively involved in preparing, among others, Bosnia and Herzegovina for Western integration. Both within the framework established by the European Union and NATO, and through bilateral cooperation, Budapest is actively working to ensure that the society, the armed forces and the political leadership of Bosnia and Herzegovina are ready for accession, whether through participation in the ALTHEA mission or through the operation of the NATO Contact Point Embassy. However, Bosnia and Herzegovina’s integration with the West is severely hampered by the political structure based on the Dayton Agreement, through which the Serbian side is blocking integration processes. Hungary can only support a settlement that does not provoke renewed conflicts in the region, so it must use its close – and somewhat controversial – relations with the Bosnian Serb leadership to reach a compromise that preserves stability in the country.

Written by: Domonkos Bálint Varga

*This section of the article is partly based on an interview conducted by the writer with a Hungarian diplomat stationed in Sarajevo.

„Supported by the ÚNKP-21-1-I-NKE-89 New National Excellence Program of the Ministry for Innovation and Technology from the source of the National Research, Development and Innovation Fund.”

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A Hungary’s NATO Contact Point Embassy in Bosnia and Herzegovina bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A NATO keleti szárnyának megerősítése fokozza a feszültséget a biztonság szférájában – véli Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő.

“Látjuk az észak-atlanti szövetség által kiadott nyilatkozatokat a csapaterősítésről, valamint az erőknek és eszközöknek a keleti szárnyra való átcsoportosításáról. Mindez a feszültség növekedését okozza” – mondta a szóvivő.

“Felhívom a figyelmet arra, hogy mindez nem amiatt történik, amit mi, Oroszország teszünk. Mindez amiatt történik, amit a NATO, az Egyesült Államok tesz, és az általuk terjesztett információk miatt” – tette hozzá erősen elferdítve az igazságot a szóvivő.

“A NATO-val kapcsolatban jól mondta valaki: ha kalapács van a kezedben, az még nem jelenti azt, hogy minden probléma szög. A NATO nyelve a fenyegetések és a katonai nyomásgyakorlás nyelve. Ebben nincs semmi újdonság” – mondta Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes hétfőn az Interfax hírügynökségnek, a szövetség döntését kommentálva.

“A NATO legjobban úgy tudna hozzájárulni az Ukrajna körüli helyzet javításához, ha felszólítaná +partnerét+ a minszki intézkedéscsomag teljes körű és haladéktalan végrehajtására, valamint ha radikálisan felülvizsgálná a Kijevnek szánt segélyprogramokat, amelyek csak megerősítik az ottani hatóságok bizonyosságát abban, hogy büntetlenül követhetnek el bűncselekmények a saját népük ellen, és olyan illúziót keltenek, mintha a konfliktus megoldásának lehetne egy katonai forgatókönyve” – tette hozzá a miniszterhelyettes.

Peszkov “információs hisztériakeltéssel” vádolta meg a szövetséget és Washingtont. Kérdésre válaszolva “nagyon magasnak” és “a korábbinál magasabbnak” nevezte a fenyegetettség szintjét azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna “provokációt” követhet el a Donyec-medencében. Rámutatott, hogy az ukrán hadsereg jelentős erőket és eszközöket vont össze a délkelet-ukrajnai szakadár területek határán.

A Kreml szóvivője megerősítette, hogy Moszkva a héten várja az Egyesült Államok és a NATO írásba szedett válaszát a biztonsági garanciákat sürgető javaslataira. Kitért annak a kérdésnek a megválaszolása elől, hogy ezeket a válaszokat az orosz fél nyilvánosságra fogja-e hozni. Korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a dokumentumokat helyes lenne publikálni.

Peszkov nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök szükség esetén ismét kapcsolatba lépjen egymással. Szavai szerint Oroszország “agresszív környezetben” él, és a NATO-országok részéről “barátságtalan” kijelentések hangzanak el irányában. Kay-Achim Schönbach, a német haditengerészet lemondott parancsnokának azt a kijelentését, miszerint az Oroszország által 2014-ben elcsatolt Krím sohasem fog visszatérni Ukrajnához, annak a jeleként értelmezte, hogy “nincs minden veszve, és vannak még képzett, komoly emberek, akik képesek a valóságról gondolkodni, és akik megpróbálják megérteni a dolgok valódi állását”.

“Fake newsnak” és “provokációnak” nevezte azokat a híradásokat, amelyek szerint Oroszország csökkentené az EU-ba irányuló gázexportját, ha újabb szankciókat vezetnének be ellene. Mint mondta, Moszkva a kelet-nyugati szembenállás legnehezebb pillanataiban is megbízható partner volt. Ugyancsak hazugságnak minősítette azt a közlést, amely szerint Hszi Csin-ping kínai elnök arra kérte Putyint, hogy ne támadja meg Ukrajnát, amíg a pekingi olimpia tart.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár közölte, hogy a NATO-tagországok az Ukrajna körül kialakult helyzet miatt készenlétbe helyezik erőiket, az elrettentés és a védelem fokozására több hajóval és vadászgéppel erősítik meg a NATO kelet-európai szárnyát.

The post Kreml: fokozza a feszültséget a NATO keleti szárnyának megerősítése appeared first on .

Az átlagosnál hidegebb időjárás miatt fokozottan ügyelni kell a biztonságos munkavégzésre, a téli körülményekből fakadó egészségi ártalmak megelőzésére – hívta fel a figyelmet az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára a tárca közleményében.

A közleményben Bodó Sándor hozzátette, a tartósan alacsony hőmérséklet megnöveli a kültéri munkavégzés kockázatait. A szabadban dolgozókat – lehetőleg fűtött helyiségben eltölthető – pihenőidő és meleg tea biztosításával kötelesek védeni munkáltatóik.

A nagy hidegben végzett munka elsősorban a szövetek helyi lehűlése, az ebből fakadó fagyási sérülések miatt lehet veszélyes. A hidegnek kitett testtájakon, főként a végtagokon, orron, fülön védekező mechanizmusként érösszehúzódás, érszűkület alakul ki, amely azonban káros következményekkel is járhat. A rendkívül hideg környezet fáradtságot okozhat, fokozhatja a kar, láb remegését, csökkentheti a kéz szorítóerejét, mindezek balesetveszélyes helyzetek kialakulásához is vezethetnek – ismertette a közleményben az államtitkár.

A hideg munkakörnyezet kedvezőtlen hatásai miatt elsősorban a szabadban végzett fizikai munka (például: fakitermelés, építőipari kivitelezés, útépítés, -burkolás, -tisztítás, szemétszállítás) során kell különös gondot fordítani a munkavállalók védelmére. Megfelelő óvintézkedések nélkül a szélsőséges időjárási körülmények közötti munkavégzés a hőegyensúly felborulása miatt fokozatosan kimerülést és úgynevezett hidegártalmakat okozhat.

Kiemelték, az egészségkárosító kockázatok miatt a sérülékeny csoportba tartozó fiatalkorúaknak és várandós nőknek hideg munkakörnyezetben dolgozniuk tilos.

Jogszabály alapján hidegnek minősülő munkahelyeken munkaszervezéssel kell biztosítani az óránként öt-tíz perces (szélsőségesen hideg időjárásnál akár hosszabb) pihenőidő beiktatását. A pihenőidőt a munkavállalóknak a környezethez képest melegebb (lehetőleg fűtött, komfortzónába eső hőmérsékletű), megfelelő ülőalkalmatossággal ellátott pihenőhelyen kell eltölteniük. A fűtőtesteket úgy kell kiválasztani és elhelyezni, hogy azok ne veszélyeztessék a dolgozók egészségét és biztonságát. Nyílt égésterű gázkészülékek (például pb-palackkal üzemelő “szieszta kályhák”, hősugárzók) közvetlen természetes szellőzés nélküli vagy alvás, pihenés céljára is szolgáló helyiségben, gépjárművek belső terében nem alkalmazhatók – olvasható az ITM közleményében.

A hidegnek minősülő munkahelyeken a higiénés követelmények betartásával meleg (50 fokosnál magasabb hőmérsékletű) teát is biztosítani kell a munkavállalóknak. A dolgozókat hideg elleni védőeszközzel, védőruhával (például meleg sapka, kesztyű, téliesített védőkabát vagy -mellény, bélelt munkavédelmi bakancs) is el kell látni. Közúti forgalom mellett, mozgó gépjárművek környezetében végzett munkáknál láthatóságról mellénnyel, fényvisszaverő csíkokkal kell gondoskodni.

Huzamosabb időn keresztül a szabadban tartózkodva a végtagok, ujjak mozgatásával élénkíthetik az emberek a vérkeringést, ezzel emelve a test hőmérsékletét. A járművezetőknek és gyalogosoknak is tekintettel kell lenniük a havas, jeges, csúszós útviszonyokra. A munkavédelmi oktatásnál a veszélyforrások és a megelőző intézkedések mellett arra is emlékeztetni kell a munkavállalókat, hogy figyeljenek, vigyázzanak egymásra.

Hangsúlyozták, bármilyen panasz, rosszullét, sérülés esetén a tevékenységet azonnal hagyják abba, haladéktalanul kérjenek munkahelyi elsősegélynyújtást vagy orvosi ellátást. Mindig legyen mobiltelefon a munkaterületen, ha segítséget kell hívni!

The post ITM: így védhetők ki a téli munkavégzés veszélyei appeared first on .

Elutasította a varsói kerületi bíróság a NEXTA nevű fehérorosz Telegram-csatorna alapítója, Szcjapan Pucila kiadatására vonatkozó minszki kérelmet, mégpedig azzal az indokkal, hogy senkit sem lehet “nem létező igazságügynek” kiadni.

Fehéroroszország 2020 novemberében nyújtotta be a kiadatási kérelmet. Pucilát a minszki hatóságok több bűnüggyel, köztük államellenes összeesküvés és tömeges zavargások szervezésével vádolták meg.

A varsói bíróság úgy döntött, hogy a fehérorosz beadvány egyértelműen elutasítandó. Az ítéletet azzal indokolták, hogy nem lehet egy személyt kiadni “olyan igazságügyi rendszer szerveinek, amely nem is létezik”, ráadásul “olyan államnak, amely ténylegesen nem állam”.

Aláhúzták: az Európai Unió tagállamai szempontjából Fehéroroszországnak jelenleg nincs törvényes kormányzata. Minszk csak azért kéri “egy teljesen ártatlan állampolgár kiadatását, mert az illető a pszichopata diktátortól eltérő nézeteket vall” — fogalmaztak az indoklásban.

A Pucila által alapított NEXTA csatornát a fehérorosz legfelsőbb bíróság 2020 októberében szélsőséges médiumnak nyilvánította. A lengyelországi menedékjoggal rendelkező Pucila mellett a fehérorosz állambiztonsági bizottság (KGB) a csatorna korábbi főszerkesztőjét, Raman Prataszevicset is a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek listájára helyezte.

Prataszevics tavaly májusban kapott nemzetközi figyelmet, amikor a fehérorosz hatóságok pokolgépes fenyegetésre hivatkozva minszki leszállásra kényszerítették a Ryanair légitársaság Athénból Vilniusba tartó járatát. A gép fedélzetén utazó Prataszevicset ezután letartóztatták.

The post Varsói bíróság: Fehéroroszország ténylegesen nem állam appeared first on .

Vádat emeltek négy férfi ellen, aki a vádhatóság szerint 2011-ben 23,5 tonna rézhulladékot zsákmányolt, amely a vontatóval és a pótkocsival együtt akkor 52 millió forintot ért — közölte a fővárosi főügyész.

Ibolya Tibor közölte: a Fővárosi Főügyészség vádirata szerint a vádlottak közül egy 57 éves férfi kamionsofőrként dolgozott az ügyben érintett XIV. kerületi cégnél. 2011 áprilisában elhatározta, hogy megszerzi a már hosszabb ideje a telephelyen álló, rézhulladékkal megpakolt kamiont és a rakományát.

A rablás végrehajtásával megbízta egy – külön eljárásban az ügy miatt korábban már jogerősen elítélt – kamionsofőr ismerősét. Elmondta neki, pontosan hol található a telephely, azon belül a kamion és a jármű kulcsa, valamint azt is, hogy mikor van szolgálatban az a biztonsági őr, akitől – életkora miatt – a legkisebb ellenállás várható. A rablással megbízott kamionsofőr a bűncselekmény végrehajtásába bevonta két régi ismerősét, egy 45 és egy 49 éves férfit – áll a közleményben.

Az 57 éves férfi eközben felvette a kapcsolatot egy 48 éves ismerősével, aki – a bűncselekményről tudva – egy tanyán szerzett helyet a rézhulladék tárolására.

A három maszkos férfi 2011. április 27-én éjjel behatolt a XIV. kerületi telephelyre. Ketten átmásztak a kerítésen, és ártalmatlanították az őrkutyákat, majd berúgták a portásfülke ajtaját és a kapunyitóval beengedték harmadik társukat. Ezután földre teperték a biztonsági őrt, székhez kötözték, és vascsővel fenyegetve megszerezték tőle a kamion indítókulcsát. Mivel nem tudták a járművet beindítani, egy másik vontatóból kiszerelték az akkumulátort és azt tették a lemerült helyére. Ezután a vontatóval és rakományával – mintegy 23,5 tonna rézhulladékkal – elhagyták a telepet. A biztonsági őr könnyebben megsérült.

Később vontatót cseréltek – a járművet a réz tárolásáról is gondoskodó 48 éves férfi bocsátotta a rendelkezésükre -, és a tanyára hajtottak.

Néhány nappal később a szállítmányt egy IV. kerületi MÉH-telepre vitték, ahol egy még ismeretlen személy a rézhulladékért húszmillió forintot fizetett nekik. A réz elkövetéskori értéke negyvenmillió, a vontatóé és a pótkocsié pedig 12 millió forint volt.

A Fővárosi Főügyészség különösen nagy értékre elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádat három férfi ellen. A negyedik, a pótkocsi és rézhulladék elrejtésében, majd eladásában közreműködő társuk ellen pénzmosás a vád.

A vádhatóság fegyház-, illetve börtönbüntetés kiszabását, pénzbüntetést, valamint vagyonelkobzást is indítványozott – ismertette a főügyész.

The post Ötvenmilliós rézrablás miatt vádat emeltek több ember ellen appeared first on .

Az Egyesült Államok kész szövetségeseivel és partnereivel együtt határozottan reagálni, ha Oroszország tovább támadja Ukrajnát – erősítette meg Joe Biden amerikai elnök a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetése alkalmával.

A Fehér Ház közleménye szerint Biden hangsúlyozta “az Egyesült Államok elkötelezettségét Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett.” Mint írják: az amerikai elnök kiemelte, hogy az Egyesült Államok több mint félmilliárd dollár fejlesztési és humanitárius segélyt nyújtott Ukrajnának az elmúlt évben, és mérlegeli, hogy további gazdasági támogatást nyújtson a kelet-európai országnak.

Biden világossá tette, hogy bár “a nagykövetségen dolgozó személyzet családtagjai távoztak Ukrajnából, de az Egyesült Államok kijevi külképviselete továbbra is nyitva áll és teljes mértékben ellátja feladatát.”

A Fehér Ház közlése szerint a vezetők megvitatták az európai biztonság érdekében tett közös diplomáciai erőfeszítéseket, Biden elnök pedig “kifejezte az Egyesült Államok támogatását a normandiai formátumú konfliktusrendezési erőfeszítések iránt.” Az amerikai elnök kifejezte reményét, hogy a felek január 26-i elköteleződése a 2020 júliusi tűzszünet feltételei melletti segít csökkenteni a feszültséget és előmozdítani a minszki megállapodások végrehajtását – áll a közleményben.

A normandiai formátumú egyeztetések a Donyec-medencei válság békés, tárgyalásos rendezésére jöttek létre. Az úgynevezett normandiai négyek – Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország – 2015 februárjában hozta tető alá a minszki megállapodásokat, de azok maradéktalan végrehajtása még mindig várat magára.

Zelenszkij a beszélgetést követően, a Twitterre írt rövid bejegyzésében úgy fogalmazott: “Megbeszéltük a közelmúltbeli diplomáciai erőfeszítéseket a deeszkaláció érdekében, és megállapodtunk a jövőre vonatkozó közös lépésekről.” Az ukrán elnök hozzátette: megköszönte Bidennek a katonai segítséget, valamint szó esett Ukrajna pénzügyi támogatásának lehetőségeiről is.

The post Biden: az Egyesült Államok kész szövetségeseivel és partnereivel együtt határozottan reagálni appeared first on .

A XV. és XVIII. század közötti boszorkányüldözéseket elítélő állásfoglalást szavazott meg nagy többséggel a katalán autonóm parlament ülésén.

Az elfogadott határozat a történelmi emlékezet helyreállítását, a boszorkányság vádjával igazságtalanul bíróság elé állított és kivégzett több száz nő rehabilitálását célozza. A dokumentum felszólítja az önkormányzatokat, hogy vizsgálják felül utcajegyzékeiket, és “történelmi jóvátételként” közterületek viseljék olyanok nevét, akik ennek a “nőellenes üldözésnek az áldozatai” lettek.

A katalán parlament döntésével szorgalmazza egy akadémiai tanulmány elkészítését is, amely “a nemi szempontok figyelembevételével” vizsgálja a boszorkányüldözéseket. Az állásfoglalás a Sapiens tudományos folyóirat által “Nem boszorkányok voltak, nők voltak” címmel indított kampány nyomán született meg.

Katalónia volt az egyik első olyan régió Európában, ahol boszorkányperek indultak, 1424-ben itt fogadtak el először olyan törvény, amelyben bűncselekménynek minősítették a boszorkányságot, azonban a büntetés nem máglyahalál, hanem akasztás volt.

The post Jobb későn… elítélte a boszorkányüldözéseket a katalán parlament appeared first on .

A lengyel szejm határozatában arra szólította fel a NATO és az Európai Unió tagállamait, hogy határozottan reagáljanak az Ukrajnát “az Oroszországi Föderáció részéről fenyegető agresszióra”.

A 460 tagú alsóház 456 képviselője szavazott a határozat mellett, az egyetlen ellenszavazatot az ellenzéki Konföderáció egyik szélsőjobboldali képviselője adta le.

Az ellenzéki Baloldal frakciója és a szejm elnöksége által benyújtott tervezetek alapján kidolgozott határozatban a képviselők leszögezik: Oroszország magatartása Ukrajnával szemben fegyveres konfliktus és Európa destabilizálása komoly kockázatát rejti magában.

A képviselők felhívják a NATO- és EU-tagállamok kormányait, hogy nyújtsanak sokoldalú támogatást “a háború veszélyével szembesülő” Ukrajnának. A válság egyik megnyilvánulásának nevezik a határozatban a Moszkva által az európai országokra az energiaellátás terén kifejtett nyomást. Ebben az összefüggésben ellenzik az orosz-német gázvezeték, az Északi Áramlat-2 üzembe helyezését.

A lengyel képviselők – mint írják – a XX. századi történelmi tapasztalatokra hivatkozva kötelességüknek tartják felszólítani szövetségeseiket, hogy szolidaritásuk jeleként tegyenek olyan lépéseket, amelyek megakadályozzák fegyveres konfliktus kitörését Európában.

A szejm határozatában kiáll Ukrajna szuverenitása és területi sérthetetlensége mellett, és hangsúlyozza: az ország előtt nyitva kell állnia az EU- és a NATO-tagsághoz vezető útnak, Ukrajna joga a csatlakozáshoz elvitathatatlan.

The post A szejm határozatban szólította fel a NATO-t és az EU-t Ukrajna támogatására appeared first on .

Csehországnak is érdeke új NATO-csapatok telepítése a szövetség keleti szárnyán, ezért ebből Prágának is ki kellene vennie a részét – jelentette ki Jan Lipavsky cseh külügyminiszter a cseh közszolgálati hírtelevízióban (CT24), miután Brüsszelben tárgyalásokat folytatott Jens Stoltenberggel, a NATO főtitkárával.

“Ilyen alakulatok felállítása, elsősorban reális katonai képességek kialakítása Csehország biztonságát is szolgálná” – jelentette ki Lipavsky. “Bízom abban, hogy Csehország megtalálja a módját, hogyan járuljon hozzá hatékonyan a már meglévő struktúrák megerősítéséhez” – tette hozzá. Megjegyezte: Csehország konkrét bekapcsolódásáról e kezdeményezésbe egyelőre korai beszélni, mert az erről szóló vita még nem befejeződött be.

A cseh kormány a napokban döntött arról, hogy mintegy négyezer ágyúlövedéket ajándékoz Ukrajnának 37 millió korona (544 millió forint) értékben. A kormány mérlegeli, hogy milyen további segítséget tudna még nyújtani Kijevnek – fejtette ki a miniszter.

A cseh hírtelevízió szerint Ivan Korcok szlovák külügy- és Európa-ügyi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy a NATO mérlegeli katonai alakulatok elhelyezését Szlovákiában is.

“Határozottan elutasítottuk (Stoltenberggel tárgyalva), hogy bárki megmondja nekünk, kit hívhatunk meg országunk területére, és kit nem” – szögezte le Lipavsky. Hangsúlyozta: Csehországnak továbbra is az az álláspontja, hogy az ukrán-orosz feszültség legjobb megoldását a diplomáciai tárgyalások jelentik.

The post Csehországnak is érdeke új NATO-csapatok telepítése a keleti szárnyon appeared first on .

Oroszország Ukrajnával kapcsolatos “jogos aggályainak” orvoslását sürgette Vang Ji kínai külügyminiszter, aki telefonon egyeztetett Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel.

A kínai külügyminisztérium honlapjára feltett közlemény szerint Vang felszólította a feleket, hogy őrizzék meg higgadtságukat, kerüljék a feszültségek tovább szítását és a válság kiélezését. Hozzátette: a térség biztonságát nem lehet katonai blokkok megerősítésével vagy terjeszkedésével biztosítani.

Oroszország december közepén egy kétoldalú szerződés tervezetét juttatta el az Egyesült Államoknak, és ebben egyebek mellett arra tett javaslatot, hogy Washington kötelezze el magát a NATO keleti terjeszkedésének leállítása mellett, szüntesse be katonai együttműködését a posztszovjet országokkal, vonja ki nukleáris fegyvereit Európából, és ne telepítsen a kontinensre Oroszországot fenyegetni képes csapásmérő rendszereket.

A kínai külügyminiszter szerint Oroszország “jogos biztonsági aggályaira” megoldást kell találni.

Az amerikai vezetés azzal vádolja Moszkvát, hogy Ukrajna megszállására készül, miután mintegy 100 ezer orosz katonát állomásoztatnak az ukrán határ közelében.

Az amerikai külügyminisztérium közleménye szerint Blinken egy esetleges orosz invázió globális biztonsági és gazdasági kockázataira figyelmeztette Vang Jit. Az amerikai külügyminiszter úgy foglalt állást, hogy a feszültségek enyhítése és a diplomáciai lépések jelentik a leginkább felelősségteljes utat.

A Global Times című kínai lap portálján megjelent beszámoló szerint a feszültségekkel teli amerikai-kínai kapcsolatok egyes kérdéseiről is szó esett a beszélgetés során. Vang Ji sürgetőnek nevezte, hogy az Egyesült Államok felhagyjon a jövő héten megkezdődő pekingi téli olimpiai játékok “megzavarásával”. Washington a Kína északnyugati részén élő ujgurokkal szembeni emberi jogi sérelmek miatti tiltakozásul nem küld diplomáciai képviselőket az eseményre. Kína rendszeresen tagadja az emberi jogi vádakat. A kínai külügyminiszter óva intette amerikai hivatali kollégáját attól is, hogy Washington tovább “játsszon a tűzzel” Tajvant illetően.

Az amerikai külügyminisztérium közleményéből pedig kiderült: a beszélgetésben a felek arról is egyeztettek, hogy hogyan fejlesszék tovább a kétoldalú kapcsolatokat Joe Biden amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök novemberi virtuális tanácskozását követően, egyebek mellett a klímaváltozás terén.

The post Peking az Ukrajnával kapcsolatos orosz aggályok orvoslását sürgette Washingtonnál appeared first on .

Jó esély van arra, hogy a NATO Magyarországra telepítse DIANA védelmi innovációs programjának több elemét, a végső döntések legkésőbb a nyárig megszülethetnek – mondta az innovációs és technológiai miniszter.

Palkovics László közölte, a DIANA három szintből épül fel. A lebonyolításért felelős diplomáciai főhadiszállást, a különböző koncepciók előremenetelét segítő akcelerátori feladatokat, valamint az egyes technológiák tesztelését lehetővé tevő környezetet valamelyik NATO-tagállamba telepítenék.

Hozzátette, hogy bár sok ország jelentkezett, jelzésértékű, hogy elsők között Magyarországra érkezik kétnapos terepbejárásra az új típusú biztonsági kihívásokért, egyúttal az innovációért felelős főtitkárhelyettes, David van Weel.

Arra a kérdésre, mi a gyakorlati jelentősége, ha magyarországi bázisa lesz a DIANA programnak, Palkovics elmondta, a főhadiszállást tekintve diplomáciai, az akcelerátori és a teszttevékenységnek viszont konkrét tudományos és gazdasági haszna is van, hiszen elindít egy olyan folyamatot, hogy más NATO-tagállamokból Budapestre vagy éppen Zalaegerszegre jönnek majd cégek.

A belföldi szereplőknek kiváló lehetőségeik vannak a nemzetközi mezőnyben, ugyanis a NATO által preferált nyolc terület közül az adatvezérelt technikával, a mesterséges intelligenciával, az autonóm eszközökkel és a szuper-számítástechnikával kifejezetten magas szinten foglalkoznak Magyarországon – ismertette a miniszter.

A DIANA védelmi innovációs programban a magyar szerepvállalás egyértelmű elismerést jelentene, egyben a nyugati szövetségi rendszer elmélyülését mutatná. “Magyarországot komolyan veszik, például azért is, mert nemcsak teljesíti a vállalt GDP-arányos 2 százalékos hadiipari ráfordítást, hanem ezen felül is hozzá akar járulni a NATO ügyéhez” – fogalmazott a miniszter.

Palkovics a magyar védelmi iparról kiemelte, tartható az 500 milliárd forintos éves kibocsátás elérése 2030-ig, sőt ez az összeg a szektor cégeinek éves forgalmát tekintve az évtized végére megduplázható, és 1000 milliárd forint körüli szinten teljesülhet.

A magyar hadiipar visszaépítésének célja, hogy Magyarország biztonságát, szuverenitását és az európai védelmi képességeit megerősítsék. Mindezek mellett a hadiipar újjáélesztése hozzájárul az ország gazdasági, ipari-technikai fejlődéséhez, az innovációhoz és a munkahelyteremtéshez – jelezte.

Palkovics elmondta, a már zajló hadiipari beruházások költsége 400-500 milliárd forint körül alakulhat. A projektek közül példaként említette, hogy rövidesen indul a lőszerüzem kivitelezése Várpalotán, ahol lesz még egy robbanóanyag-gyár is. Zalaegerszegen tető alatt van a gyárépület, márciusban indul a technológiafejlesztési ütem, jövő év elején kezdik a Lynx harcjárművek gyártását. Kaposváron pedig a Nurol Makina harcjárműveinek gyártása is elrajtolhat.

“Egyértelműen ki fog derülni 2030-ig, hogy egy jó döntést sikeresen hajtottunk végre a védelmi ipar felélesztésével” – fogalmazott a miniszter.

The post A NATO Magyarországra telepítheti védelmi innovációs programjának több elemét appeared first on .