You are here

Biztonságpolitika

Magyar Mi-24 és Gripen demo Ostravában!

JetFly - Wed, 14/09/2022 - 15:43
Végéhez közeledik a 2022-es hazai és nemzetközi repülőnap szezon, azonban hátra van még Ostravában az évente megrendezendő NATO Days, melyen a Magyar Légierő Gripen, illetve Mi-24-es dinamikus programja is látható lesz!
Categories: Biztonságpolitika

Volt mit ünnepelnünk! - RIAT 2022

JetFly - Wed, 14/09/2022 - 13:26
A COVID-19 okozta vírushelyzet miatt két év szünetet követően rendezték meg a dél-angliai Fairfordban a világ egyik, ha nem a leghíresebb légi parádéját, a Royal International Air Tattoo-t.
Categories: Biztonságpolitika

AirPowerNews 114. (2022. szeptember)

Air Power Blog - Sun, 11/09/2022 - 12:58

Kisebb kihagyás után sikerült eljutni pár "klasszikus" repnapra az elmúlt hetekben, ahol külföldi tapsot kiváltó és magyar büszkeségre okot adó teljesítménnyel remekeltek a JAS 39 és Mi-24 bemutatók, meg persze a látvány mögött álló repülőkatonáink.

A minket körbevevő tér érzékelése azonban nem szűnik meg a néhány perces látványorgia és hangorkán közepette sem. A szomszédunkban zajló események most mindennél jobban megmutatják, hogy a tényleges katonai képességeknek milyen kíméletlen vizsgája egy igazi, intenzív háborús konfliktus és milyen gyorsan felégnek a Patyomkin-díszletek. Az pedig, hogy kié az igaz ügy egy háborúban, ebből a szempontból teljesen irreleváns. Aki tisztességgel elvégezte a házifeladatát - jelentős részben még a háború előtt - annak kedvez a szerencse. Aki ezt elmulasztotta, iszonyatos áldozatokra van kárhoztatva.

Zord


Categories: Biztonságpolitika

Határtalan lengyel ambíciók: "újtörökország" épül Közép-Kelet Európában?

Air Power Blog - Sat, 10/09/2022 - 23:59

Az elmúlt évek fejleményei, így az MSPO kiállítások is meggyőzhettek minket arról, hogy milyen magasra tették a mércét Lengyelországban az ország biztonság- és védelempolitikai, ezzel együtt haderő- és hadiiparfejlesztési ambícióit illetően. Az ukrajnai háború kezdetét követően tett bejelentések azonban minden, korábban józan ésszel felfogható határon túlmennek. Az idei kielcei forgatag nem cáfolt rá ezekre a még mindig hihetetlennek tűnő benyomásokra.

Mateusz Morawiecki miniszterelnök (b2) és Andrzej Mochón (b1), a Kielcei Vásár elnöke szemlén az MSPO22 alkalmával.

Az MSPO22 szenzációja a 96 darab AH-64E Apache Guardian harci helikopterre vonatkozó ajánlat bekérése volt az Egyesült Államoktól - amivel az eredeti, 32 gépes Kruk programot igencsak sikerült megfejelni.

Az egyik, még reálisabb volumenű idei döntés a többcélú helikopterekre vonatkozott: július 1-én írták alá a PZL-Swidnik gyárban a 32 darab Leonardo AW 149 megrendeléséről szóló szerződést.

Miként máskor, a kielcei statikuson ezúttal is a CSX81848 lajstromú céges gép szerepelt, mely a köröshegyi fegyvertesztekről is ismerős lehet a hazai műértő közönségnek. Itt az integrálandó nagyobb hatótávolságú irányított rakéta opciók, a Hellfire illetve a Spike-ER láthatók a gép mellett.

Az eddig csak szerényebb helyi megrendelést besöpört mieleci Black Hawk S-70i (8 darab SOF, pár rendőr) ezúttal katasztrófavédelmi szerepkörben kínálta magát.

Orosz trófeák Ukrajnából 1.: Tigr páncélozott jármű

Orosz trófeák Ukrajnából 2.: az ukrán oldal által is használt Mszta-Sz önjáró löveg

Orosz trófeák Ukrajnából 3.: az ukrán oldal által is használt T-72

Orosz trófeák Ukrajnából 4.: BTR-82A

Orosz trófeák Ukrajnából 5.: az ukrán oldal által is használt Szmercs rakétatüzérségi rendszer rakétáinak maradványa

Zord


Categories: Biztonságpolitika

Már közel 80 milliárd forintnál tartanak a repülőtéri fejlesztések

JetFly - Fri, 09/09/2022 - 12:11
A minőség és a fenntarthatóság jegyében 2022-ben is folytatódtak a fejlesztések a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.
Categories: Biztonságpolitika

350 millió dollárból fejleszti az Emirates az újgenerációs fedélzeti szórakoztató rendszerét

JetFly - Fri, 09/09/2022 - 11:01
Nagyfelbontású 4k kijelzők, kiváló képminőségű élő televíziós műsorok, gyors mobileszköz-feltöltés, ülésekbe épített Bluetooth-kapcsolat, személyre szabott digitális szolgáltatások, és rengeteg szórakoztató csatorna – köztük magyar tartalommal is - várja majd az Emirates 2024-ben forgalomba álló Airbus A350-es gépeinek utasait.
Categories: Biztonságpolitika

Szegedre és Börgöndre várják a repülés rajongóit!

JetFly - Thu, 08/09/2022 - 15:01
Újabb repülőnapos hétvége előtt állunk, hiszen két helyszínen, Szegeden és Börgöndön is repülőnapot rendeznek. Az idei évben, tervezetten mindkét helyszínen látható lesz a Magyar Légierő Gripenje!
Categories: Biztonságpolitika

Légi Fölény 2022 - Háromtusa Északon

JetFly - Wed, 07/09/2022 - 15:42
2022 nyarán immár ötödször indultak útnak a kecskeméti hajózók és műszaki katonák kivívni a „Légi Fölényt”, azaz bebizonyítani, hogy ami idehaza a szimulátorban már hibátlanul megy, az éles fegyverzettel úgyszintén tökéletesen működik.
Categories: Biztonságpolitika

Gondolatok a realizmus iskolájáról és Tajvanról

Biztonságpolitika.hu - Mon, 05/09/2022 - 14:12

Ez a cikk számos szakmai beszélgetés és eszmecsere hatására készült, amiknek egy része Tajvanon történt az elmúlt hetekben.

 

A realizmus – a nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik fő iskolája – számomra nem egy konkrét külpolitikai választás mellett letett garast, hanem egy gondolati sémát jelent, aminek alkalmazása során egymással teljesen ellentétes végkövetkeztetésre is juthatunk. Védjük-e meg Ukrajnát vagy Tajvant, alkalmazzunk-e szankciót az agresszorral szemben vagy sem? Az ilyen típusú kérdésekre lehet realista gondolatmenettel így, vagy úgy is válaszolni. Káros ugyanakkor, ha egyes külpolitikai döntéseket realistaként (sokszor ez a racionalitás fogalmával is keveredik, hibásan) fogunk fel, míg annak kritikáját, alternatíváját pedig teljesen diszkreditáljuk. Egy nemzet stratégiai célja (nemzeti érdeke) megvalósítható többféleképpen is. Például egyrészt a realista felfogás által támogatott külpolitikai döntésekkel, másrészt a más logikai séma (idealizmus-liberalizmus iskolája) keretében megszülető külpolitikai döntésekkel is elérhető ugyanaz a cél. Az is előfordul, hogy az elméleti (és pártpolitikai) szempontból szembenálló felek nem egyeznek meg a stratégiai célokban. Ám személyes szubjektív tapasztalatom szerint az esetek nagyrészében a végcél tekintetében egyetértés szokott lenni. A stratégiai cél meghatározása nem állandó, az folyton változik, ugyanakkor mégis egy bizonyos időszakban többé-kevésbé állandónak érzékeljük. Így tehát annak módosítását a népszuverenitásból következő demokratikus választáson végzi el a lakosság és bármit is választ, onnantól már az lesz a stratégiai cél, azaz az új nemzeti érdek. Tehát sem a nemzeti érdek, sem az elérésének módja nem kőbe vésett; finomhangolásra sokszor szükség lehet.

Az egyes külpolitikai helyzetek kezelésének szükségességekor felmerülő – sokszor eltérő világnézetből fakadó – vitáknál sokszor a végcél hasonló, még akkor is, ha az odavezető út, az eszközválasztás, a taktikai döntések radikálisan különbözőek lehetnek. Ha azonban meg tudunk állni és megállapodni legalább abban, mi a távlati cél, talán könnyebben fűzhetjük össze és tökéletesíthetjük a stratégiai cél elérésnek módszerét.

A realista iskola részét képező strukturális realizmus kifejezetten erős volt a ’90-es évek konstruktivista térhódításáig, de a fejlődő világban még ma is domináns pozícióban van. Oroszország és Kína is számos alkalommal él az elméleti keret több fogalmával úgy, mint a pufferzónák (befolyási övezetek és ütköző zónák) fenntartásának szükségességével. Ezzel szemben a Nyugaton többen a pszichológiára, a nemzeti identitásra, a vezetők egyéni tulajdonságaira fókuszálva próbálják megérteni az eseményeket. S ha egy vezető nem a pozitív összegű játszma (egyébként valóban racionális) logikáját követi, akkor az csakis irracionális, netán paranoiás őrült lehet. Látható, hogy ez az elméleti vonal (kibővülve az idealistákkal) és a realizmus egyes követői is rendre a máshogy gondolkozókat racionalitást nélkülöző személyekként írják le. Ezt a reflexet a politikai empátia hiányának számlájára írom, ami különösen káros akkor, amikor a másik ország (vagy elméleti vitapartner) motivációit és érvelési logikáját kéne ahhoz feltárni, hogy a legkevesebb súrlódással tudjuk menedzselni a világ eseményeit. Hiszen végső soron az emberi szenvedés minimalizálása lenne a cél, akár valaki pozitív, vagy zéró összegű játszámának látja a nemzetközi kapcsolatokat. Ennyi idealizmus megengedhető egy realistának is.

Gondolatok a tajvani helyzetről

Az elmúlt hetekben nagy sajtónyilvánosságot kapott Tajvan, amely terület nemzetközi jogi megítélését az egy Kína elv rögzíti. Bár az elv rögzített, a nemzetközi politikában nincs statikusság, hiszen ahogy a hatalmi megoszlás változik, úgy változhat vele egyes területek (nemzetközi jogi) megítélése is. Bár Kína, és hivatalosan az Egyesült Államok is, a jelenlegi status quo fenntartását hangsúlyozza, valójában mindkét fél annak lebontásában vesz részt. Washington nem tartja tiszteletben a kínai vörös vonalakat és az egy Kína elv kikezdését támogatja, míg Peking tudatosan megsérti a Tajvan által felügyelt területeket a szoroson található felezővonalon való átkeléssel és hadgyakorlatokkal. Tajvan státusza remek eszkalációs lehetőséget biztosít mindkét félnek, ám az eszkalációt kordában tartani egyre kevésbé lesz könnyű feladat.

Az Egyesült Államok szempontjai

Az Egyesült Államok megpróbálja bevonni Tajvant az autokráciákkal szemben felálló demokráciák szövetségébe (idealista külpolitika, mely a hasonló értékű országok szövetségbe tömörítését szorgalmazza). A szigeten valóban demokratikus rendszer működik és kultúrája érdekes nyugati-keleti keveredést mutat, így valóban van affinitás a nyugati emberben a sziget felé, s nem közömbösek sorsa iránt. Hogy ezért kell-e az Egyesült Államoknak megvédenie a területet? Realista szemszögből a legkevésbé sem. Ha az idealizmus szemüvegét lecseréljük a realizmuséra, akkor teljesen eltérő érvekkel, de elérhetünk ugyanarra a következtetésre, mint amit az idealisták gondolnak helyesnek. Hiszen mik is az érvek Tajvan védelme mellett amerikai szempontból, realista alapon? Kína feltartóztatásának kritikus eleme a szigeten való amerikai jelenlét és annak záloga is, hogy Kína nem képes akadálytalanul kijutni a Csendes-óceánra, hiszen bármikor támadás érheti akárhol is haladna át az első szigetláncon (ez a lánc Japántól a Rjúkjú-szigeteken keresztül, Tajvant érintve a Fülöp-szigetekig húzódik). Ha ez megbomlik, úgy az amerikai erőkivetítési képesség (power projection) a térségben meggyengül, az erőviszonyok további átrendeződése következik be. Az Egyesült Államok tehát nagy árat fizetne, ha elengedné a szigetet, ám nem minden áron vállalja a védelmét sem. Tajvan fontosságát tehát a geopolitikai elhelyezkedése és geoökonómiai jelentősége adja, hiszen a globális ellátási láncokban a félvezetőgyártó ipara rendkívül fontos. A kialakult centralizált gyártási struktúra – amit a COVID-19 okozta válság csak tovább hangsúlyozott – egyre kényelmetlenebbé vált az országok számára és a bizonytalan nemzetközi helyzetben elemi érdekükké vált a gyártási folyamat decentralizációja (több helyen legyen gyártás, lehetőleg távolabb a kockázatos helyektől). Érthető módon ez a Tajvannak kiszolgáltatott országok érdeke, de nem Tajvané, hiszen amennyiben az együttműködés megkezdődik az amerikai és az európai gyártási kapacitás kiépítéséről, ezzel egyidőben csökkeni fog Tajvan fontossága is. Tajvan érdeke lenne a jelenlegi gyártási struktúra megtartása, hogy azzal saját kezébe tarthasson egy erős aduászt. Kérdéses, hogy vajon csak a geopolitikai fontosság elég lenne-e az Egyesült Államoknak, hogy direkt konfrontációt vállaljon Kínával. Látható, hogy a geopolitikai és a geoökonómiai érték együtt kellően fontossá teszik számukra a szigetet, de ha ez megbomlik, úgy az elkötelezettség mértéke is megváltozhat.

Ha a tajvani vezetés együttműködik (tudásmegosztással, hogy máshol is kiépülhessen kompetitív gyártási kapacitás), akkor ez külső (amerikai) nyomásgyakorlásra történhet, hiszen a centralizált gyártási struktúra – amint arról szó esett – amerikai érdek is. Ezért cserébe Washington ajánlhat nagyobb katonai segítségnyújtást, újabb ígéretet, azonban, ha megkezdődik a gyártás diverzifikációja és ezzel az ellátási lánc biztonsága nő, úgy csökken majd a sziget fontossága is a világ többi (demokratikus) országa számára. Amint pedig a kínaiak a mostani előrejelzéseket figyelembe véve elérik azt a szintű katonai paritást a térségben az amerikaiakkal és partnereikkel szemben, hogy a költség-haszon elemzésnél már túl nagy árat kelljen fizetni a sziget védelméért, akkor előfordulhat egy újabb Kabul pillanat (mikor az amerikaiak magukra hagynak egy szövetségest).

De mi is történt pár héttel ezelőtt? Az amerikai elnöki adminisztráció és Nancy Pelosi kommunikációjának eltérő mivolta utalhat a strategic ambiguity (stratégiai kértértelműség– Az Egyesült Államok azon politikája, amely nyíltan nem jelenti ki, hogy védelmet biztosítana a sziget számára, de ennek ellenkezőjéről sem biztosítja Kínát, így fenntartva azt a bizonytalanságot, ami mégis elfogadhatóvá teszi a helyzetet a felek számára) gyakorlati alkalmazására, hiszen bár Pelosi utazását meg nem tilthatja az amerikai elnök, ugyanakkor a kínai reakció sem lett volna ilyen ellenséges,[1] ha az utazást magánszemélyként teszi meg.  Szükség volt a hivatalos minőségben megtett utazásra, tehát összehangolt akció állhat a háttérben. Míg a hatalmi ágak közti érdek és akaratkülönbözet szolgáltatja a politikai kommunikációs elemet, hogy a kétértelműség megvalósuljon.

Bár az amerikai figyelmet leköti most az orosz–ukrán háború és a gazdasági válság jelei is kezdenek jelentkezni szerte a világon, ám jelenleg még az Egyesült Államok rendelkezik azzal a relatív hatalmi többlettel Kínával szemben, amit felhasználva egy olyan új status quo-t lenne képes kialakítani, ami aztán újabb évekre „jegelné” a tajvani helyzetet. Mivel egyes előrejelzések szerint az idő Kínának kedvez a hatalmi átrendeződés értelmében ezért Washingtonnak mihamarabb rendeznie kell valamilyen módon a Tajvan státuszát övező kérdést, mielőtt erre már képtelen lenne (vagy a rendezés költségei túl magasra és így vállalhatatlanná nőne). Ebből a szempontból vizsgálva Washington tudatosan provokálhat egy olyan korlátozott konfliktust (Kinmen lövetése vagy elfoglalása, blokád felállítása), ami után az egy Kína elvet (és a stratégiai kétértelműséget) elhagyva elismeri az ország függetlenségét és nyíltan csapatokat telepít az országba más szövetségesével együtt. Ez a status quo durva felrúgása lenne és eszkalációs spirált nyithatna, ugyanakkor Kína jelenleg még nem lenne képes teljes invázióra, azaz most még nyitva van az a „cselekvési kapu”, ami után egyre kevésbé lehetne a kínaiakat komoly konfliktus nélkül rábírni az új helyzet elfogadására. Ez persze újra csak időleges megoldás lenne, hiszen az idő múlásával ezt az új felállást is megkérdőjelezheti majd Kína, ugyanakkor ebben az esetben jogilag már egy független országgal állna szemben, ahol több ország katonái is tartózkodnak (feltehetően most is így van, de hivatalosan nem). Az amerikai cél ezek alapján kettős, egyszerre akarnak kialakítani új status quo-t, de közben azon is dolgoznak, hogy a sziget kevésbé legyen fontos az ellátási láncban. Ha az első nem sikerülne, az alternatív opció a sziget fokozatos elengedése lenne.

Kilépve a realizmus kereteiből érdemes más megközelítéseket is megvizsgálni. Mivel a kínai pártkongresszus és az amerikai félidős választások megközelítik egymást, ezért felvethető az a realista szempontokat hátrahagyó elemzési megfontolás, hogy Pelosi útjának célja Xi Jingping újraválasztási esélyének csökkentése volt. Amennyiben Xi nem váltja be a fenyegetéseit és komoly arcvesztést szenved el (ezt a kínai lakosság annak érzékelte), úgy a KKP ONGY (Országos Népi Gyűlés) felülírhatja az eddigi Xi-t támogató politikáját. Bár az újraválasztásának esélye erős, ugyanakkor egy külpolitikai kudarc ezt gyengítheti. Új frakciók alakulhatnak és fordulhatnak Xi pártfőtitkár ellen egy harmadik terminus alatt. Veszélyes azonban ez a feltételezett amerikai akció, hiszen nem garantált, hogy Xi bukása esetén egy simulékonyabb, kevésbé asszertív szereplő kerül a KKP élére (a történelem megmutatta, hogy egy Jelcint mindig követhet Putyin, egy Hinderburgot Hitler). Ez a kínai belpolitikára hatást gyakorolni kívánó külpolitika egyben kapóra jön a demokraták számára is szintén belpolitikai színtéren, hiszen a kínaiak meghátrálásra késztetése számukra is jól jöhet a félidős választásokkor. Pelosi sikeres útjának ára Tajvan „szuverenitásának” tartós vagy ideiglenes megsértése lehetett volna (offshore szigetek elfoglalása vagy blokád), amit aztán a kínai fél is eladhatott volna sikerként. Így a nagyhatalmi politika oltárán ismét egy kisebb állam szuverenitása csorbult volna, azonban (eddig) a kínai fél meghátrálása történt meg és csak kis mértékben sérült Tajvan pozíciója.

Látható, hogy Tajvan védelme melletti kiállás teljesen indokolható realista alapon és idealista alapon is, ahogy ennek ellenkezője is érvelhető, ugyanezeket a gondolati sémákat felhasználva.

Vörös vonalak és befolyási övezetek

A kínai szempontot azonban legkönnyebben a realista terminológiával érthetjük meg, miután az ütköző zónák létrehozását Oroszország és Kína is kiemelt fontosságúnak kezeli. Az orosz érvelés hasonló biztonsági aggályokra hivatkozva rohanta le Ukrajnát, mint amilyen biztonsági aggályokat Peking is megfogalmaz Tajvan kapcsán. Az ütközőzónák és vörös vonalak terén nem kellene ennyire érzékenynek lenniük, hiszen az Egyesült Államok is gyakorta hivatkozik ilyenekre, úgy, mint a bizonyos vegyi fegyverek bevetésének tilalma, vagy az orosz invázió fegyveres támogatásának a tilalma. De más térségbeli országok is ehhez folyamodnak, mint Ausztrália tette a Salamon-szigetekre telepítendő kínai bázis kapcsán. Vörös vonalak húzásának azonban csak akkor van értelme, ha azok a reciprocitás elve alapján működnek. Nem várható el a saját biztonsági érdekünk betartása, ha a másik félnek ugyanezt nem adjuk meg. A vörös vonalak a flexibilitás csökkenéséhez is vezetnek, hiszen a válaszreakció elmaradása egy megsértett vörös vonal kapcsán gyengeség kimutatásához vezet, ami további külpolitikai térvesztést okoz. Amennyiben a vörös vonalak és ütközőzónák kialakulása válik a megszokottá, úgy a nyugati univerzális felfogás gyengül és a világ (újra)felosztása kezdődik meg. Ez egyrészt az eddigi liberális nemzetközi rend meghaladását jelentené, másrészt a Nyugat is élhetne az így elérhetővé váló eszközökkel és elvárhatná azok tiszteletben tartását a többi féltől is. Ha az Egyesült Államok fokozatosan a leszalámizás taktikáját használva felváltja az egy Kína elvet, úgy az eddigi kínai asszertív magatartás szintet léphet, ahogy ez Oroszország kapcsán is történt.

A közvetlen biztonsági kérdéseket érintő vörös vonalak létezése a bizonyítéka az ütközőzónáknak, hiszen itt egy adott nagyhatalomnak van elsőbbsége más nagyhatalommal szemben a térségben található gyengébb hatalmak kárára. Ezekben a zónákban bármennyire is rosszul hangzik, az adott ország népének demokratikus döntésen alapuló oldalválasztása korlátozott, azon nagyobb hatalom által, amelyik a biztonságát egy az övezeten kívüli, azt befolyásolni akaró másik nagyobb hatalomtól félti. Mivel Washington átlépte a Peking által felfestett vörös vonalat, ezért az is várható, hogy az amerikai kérés, miszerint Oroszország ne kapjon katonai támogatást Ukrajnában (vörös vonal), most átgondolásra megérett Peking részéről, de legalábbis a hivatkozási alap rendelkezésre áll.

Megvédeni akkor kell egyes országokat, ha a saját stratégiai cél ezt megkívánja, és ez sokszor egybe is eshet az elvi megfontolásokkal, ami örvendetes és kedvező együttállás. Tajvan esetében jelenleg az Egyesült Államoknak érdeke a terület védelme, hiszen az Egyesült Államok érdekelt Kína kordában tartásában. Ukrajna védelme is érdeke, hiszen Washingtonnak nem csak saját országára, hanem az általa nagymértékben létrehozott és többnyire dominált nemzetközi rend állapotára is figyelemmel kell lennie. Ahogy Németországnak sem mindig csak saját országa, hanem az Európai Unió érdekeit is néznie kell – amiben domináns szereplő – tehát átvitt értelemben mindkét ország a saját nemzetének érdekét képviseli, mikor egy általuk dominált szervezet vagy absztrakt rend érdekeit védik.

Kinek dolgozik az idő?

Ebben a kérdésben mindkét fél meg van győződve, hogy a jelenlegi felállás végül neki fog kedvezni. Tajvan számára dolgozik az idő, mivel az elmúlt évek eseményei (Hong Kong helyzetének megváltoztatása és a mostani krízis) a nép nemzeti identitásának megjelenéséhez és megerősödéséhez vezetett. A lakossági attitűd a politikai vezetést is kényszerpályára helyezi, pont úgy, ahogy teszi most a kormányával szemben egyre asszertívebb kínai választ követelő kínai népesség. Ez a békés egyesülés esélyének csökkenését hozza és kifejezésre juttattja azt a gondolatot, hogy a tajvani kérdésről a tajvaniaknak kell dönteniük. Ez ugyanakkor, mint láthattuk, az ütköző zónák logikájával ellentétes. Geopolitikailag az idő Kínának dolgozik, hiszen a gazdasági növekedés lehetővé teszi annak a katonai erőnek a kiépítését, ami középtávon (10–15 év) képessé teheti az amerikai erők meghátrálására késztetését.

A tajvani belpolitikában egymással versengő két nagy párt, a DPP (Democratic Progressive Party) és a KMT (Kuomintang) látszólag nagymértékben különbözik a stratégiai célt illetően (egyesülés Kínával, vagy függetlenség). Ugyanakkor mindkét politikai erő kénytelen követni a népesség akaratát, ezért valójában a végcélt illetően mégsem térnek el annyira egymástól (a lakosság egyre nagyobb mértékben fordul el az egyesülés lehetőségétől és a külön nemzeti identitás megképződése is erősödni látszik) Az odavezető út, a taktika megválasztása már olyan kérdés, amiben más és más az álláspont.

Mint látható, a helyzet közel megoldhatatlannak tűnik. Kompromisszum terén limitált a mozgástér, hiszen vagy az ütköző zónák létét fogadjuk el, vagy a népek demokratikus döntésére bízzuk, hogy eldönthessék hova is tartozzanak (az Egyesült Államok Tajvan politikája jelenleg mindkettőt képes a szerencsés helyzetből adódóan alkalmazni, csak saját befolyási övezetét kiterjeszti egészen a tajvani-szorosig – ezt Kína fenyegetésként éli meg és idővel lépni fog). Vitatott ütköző zónában lévő területen kiállni a demokratikus választás mellett veszélyes, még akkor is, ha erkölcsileg helyes és morálisán támogatandó. Jelenleg azonban mind a realista (felemelkedő rivális kordában tartása), mind idealista (demokráciák és a döntés szabadságának védelme) logikával arra jutnak az amerikaiak, hogy Tajvan védelme szükséges. Amennyiben viszont egy jelenleg távolinak tűnő hipotetikus szcenárióban a tajvaniak Kínához akarnának csatlakozni, nos ebben az esetben ismét választani kellene a szabad döntés joga és a geopolitikai logika közt.

Véleményem szerint azonban a nukleáris eszkaláció esélye még akkor is kicsi, ha közvetlen konfliktus törne ki, hiszen egyik fél számára sem egzisztenciális jellegű a fenyegetés. Ha Kína veszít, Tajvan függetlenné válik és csapatok érkeznek oda, de ez túl nagy változást nem jelent az eddigiekhez képest. A szárazföld továbbra is nehezen elérhető marad. Ha az Egyesült Államok marad alul, egy komoly hídfőállást veszít, de saját és szövetségesei területe továbbra is relatív biztonságban marad, így a konfliktus limitált lenne és a térség vizeire lokalizálódna.

Szükség van a vitában az idealisták részvételére is, hiszen mint a nemzetközi politikában, úgy a tudományos diskurzusban is az egyensúly megléte az, ami képes a békés előrehaladást megteremtő környezetet létrehozni. Az országok védelmének kérdésköre pedig olyan ügy, mikor előfordulhat, hogy az idealista szempontok találkoznak a realista szempontokkal, így pedig közösen fordulhatunk a stratégiai célok elérése felé.

[1] Említik

Bán Zoltán írása.

Korábbi Tajvannal kapcsolatos cikkeink ide, a realista felfogással kapcsolatos írásaink pedig ide kattintva érhetők el.

A Gondolatok a realizmus iskolájáról és Tajvanról bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Categories: Biztonságpolitika

Zeltweg nagyhatalmi sztárfellépőkkel

Air Power Blog - Sun, 04/09/2022 - 23:42

Egy populáris tömegrendezvény is lehet szakmailag igényes és diplomáciailag leleményes - a zeltwegi Air Power szervezői újfent bizonyították ezt a megállapítást, persze a semleges Ausztriában.

Köszönjük a figyelmességet :-) a Skytexter szolgáltatásnak!

A show egyik "díszvendége" és legnagyobb különlegessége a kínai Y-20-as részvétele volt, mely a típusnak idén már a második nagy láthatóságú megjelenése volt Európában a szerb lérak rendszerek tavaszi leszállítása után.

Csang Li Cse százados a személyzetből.

A nagy távolságú légi szállítási képesség megteremtése hazai ipari bázison talán nagyobb lépés Kínának, az emancipálódó nagyhatalomnak, mint számos látványosabb, Nyugaton agyonhájpolt fegyverzeti program.

Lo-vis felségjelzés (?) az egyik gyakorlóba öltözött kínai repülőkatona (?) karján.

Az Il-76-oshoz hasonló megoldású mellső ajtók ugratási funkcióját a "sorompó" jelenléte támasztja alá, bár videón ezidáig csak nyitott állapotukat láttam a levegőben, az ugratások a rámpáról mentek.

Szombaton egy áthúzás erejéig egy másik nagyhatalmi vendég is tiszteletét tette. A Farifordba áttelepített minoti B-52H egyetlen "katolikus" áthúzás erejéig jelent meg...

...miután mintegy háromnegyed órán át holdingolt egy közeli légtérben a sorára várva.

Persze nem a BUFF volt az újhidegháború egyetlen klasszikus hidegháborús résztvevője, mely megjelent Zeltweg fölött. Az osztrák szervezőknek mindkét nap sikerült néhány áthúzás erejéig egy "kiveszőfélben lévő" horvát MiG-21UMD-t is átcsábítaniuk...

...lehetővé téve, hogy megnézhessük előről-hátulról...

...felülről-alulról, merthogy a deltaszárnyú csoda esetében erre valószínűleg már nem lesz túl sok lehetőség a jövőben.

A már ténylegesen veteránstátuszba került hidegháború harcosokból sem volt hiány Zeltwegben. Bár a kétüléses Draken mellé igazán a fenti horvát vendég passzolt volna, az echte jugó Galebbel párosítva is az egyik legszebb demót adták.

A lengyel MiG-15 bemutató szólóban persze nem olyan érdekfeszítő, mint géppárban (Malacky), de így is nagy szó, hogy ilyesmit nálunk, Közép-Európában is rendszeresen láthatunk. A nagy védelmi ipari konjuktúra és pénzeső korában talán más hidegháborús típusokkal is lehetne bővíteni a sort, ha "kommunista" voltuk nem kizáró ok...

Ami a technikai újdonságokat, érdekességeket illeti, sem kellett csalatkozni. A Bundesheer kiállította az RM Skynex rendszerébe integrált Hensoldt szenzorparkból felépített drónelhárító rendszerdemonstrátorát, melyet találóan a Counter Emerging Air Threats (C-EAT) projekt keretében tesztelnek.

A drónelhárító rendszer átfogó tájékoztató táblája.

A Bundesheer közel tíz éve rendszerben álló Survey Copter (Airbus) Tracker hátizsákos drónjának (SUAV) készlete kiállítva. A helyszíni tájékoztatás szerint elsősorban a tüzérség támogatására használják.

Ausztria már évtizedek óta üzemeltetője a Mistral MANPADS VSHORAD rakétáknak Pinzgauer alvázra telepített (lFlal) változatban...

...de néhány éve korszerű csapatlégvédelmi konfiguráció is megjelent, távirányított (RC) négyes indítóval, Mistral-3 rakétákkal, GDELS Pandur 6x6 harcjárműre telepítve.

A harcjármű elején egy Elbit ORCWS-M távirányított fegyvertorony is helyet kapott 12,7 milliméteres géppuskával és ködvetőkkel...

...a C2 jármű pedig Saab Giraffe X1 radart, illetve 40 milliméteres gránátvetővel felszerelt RCWS-t kapott.

Az MBDA LIC2ORNE C2 rendszer felépítése az osztrák módon, illetve opciókkal. A radaros kocsi önvédelemre magával visz egy MANPADS indítót is.

A Bundesheer légtérellenőrző fegyverneme (LRÜ) jó ideje üzemeltet kiemelhető antennájú "zsiráf" radarokat, mint a Hensoldt (egykor EADS, Airbus Cassidian) TRML-3D...

...de a zeltwegi ipari bemutatók is azt sejtetik, hogy megmaradnak ennél a jó szokásuknál, amivel a kis magasságú célok detekciójában jó pá kilométer nyerhető, illetve az állócélkörnyezet is javítható (lombkoronaszint fölé emeléssel), mint a Thales Multi-Mission All-In-One (MM/A) Ground Master 200 esetében.

Mégiscsak vele lehet az erő? A gyári L-39NG-re az osztrák Airborne Technologies cég próbálta rá SCAR radarfelderítő konténerét, mintegy előre vetítve a kis szubszonikus kiképző- és gyakorló gép többfunkciós potenciálját.

A légierő (Luftsteitkräfte) készültségének bemutatója - dinamikájának köszönhetően - a show egyik leglátványosabb eleme...

...egy pillanatra a helyi EF által elfogott öreg ex-RAF Hercules potenciális utódjának svanca is belelógott a képbe.

Zord


Categories: Biztonságpolitika

KÉPGALÉRIA - Elbúcsúztak a Szlovák Légierő MiG-29-esei

JetFly - Thu, 01/09/2022 - 15:13
Mint ahogy az már beharangozó cikkünkben olvasható volt, a 2022-es SIAF-on (Slovak International Air Fest) búcsúztak el a nagyközönségtől a Szlovák Légierő MiG-29-esei! A Fulcrumok mellett számos egyéb érdekesség is látható volt, mutatjuk a helyszínen készült képgalériát!
Categories: Biztonságpolitika

Történetének legnagyobb flottaátalakítását kezdi meg az Emirates

JetFly - Thu, 01/09/2022 - 13:52
120 repülőgépének utasterét alakítja át az Emirates 2 milliárd dolláros (800 milliárd forintos) fejlesztési programja részeként. A munkálatok novemberben kezdődnek, és egy gép belső átalakítása átlagosan 16 napig tart majd.
Categories: Biztonságpolitika

KatPol Kávéház LXXVII. - A koreai Mélytorok

KatPol Blog - Thu, 01/09/2022 - 07:36

Különösebb hadművészeti ismeretek nélkül is könnyen belátható bárki számára, hogy az ellenséges túlerő szorításában, de ennek ellenére rendezetten, ütemezve végrehajtott visszavonulás az egyik legnehezebb feladat, amit egy katonai alakulat megkaphat – főleg akkor, ha az időjárási és terepviszonyok lényegében az elképzelhető legrosszabbak, és első lépésként bekerítésből kell kitörni. Ilyen rendkívüli kihívás elé néztek a koreai háborúban, a Csoszin-víztározónál vívott csata utolsó szakaszában az amerikai ENSZ-csapatok – az 1. tengerészgyalogos hadosztály, illetve a szárazföldi hadsereg kisebb csatolt egységei – 1950 decemberében.

Hatalmas erőfeszítésük, a fegyvernem évszázadok óta ápolt étoszának megfelelően, sikerrel járt, de ez sem változtathatott a kínos tényen, hogy ezzel egy dicstelen, illúzióromboló és általános visszavonulásban vettek részt (útvonalukat térképen ábrázolva lásd itt), ami speciel Hungnam kikötőjében több mint 100 ezer ENSZ-katona evakuációjával ért véget. Természetesen mindez csak erősítette a koreai háború otthon elfeledett mivoltát a későbbiekben. A szellemes hadosztályparancsnokban mindenesetre – várható módon – akadt annyi büszkeség, hogy elutasítsa a „visszavonulás” szó használatát. 

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Magyar Gripen demo, kínai Y-20 és horvát MiG-21-es Zeltwegben!

JetFly - Tue, 30/08/2022 - 14:49
Egymást követik a hazai és nemzetközi repülőnapok ebben az időszakban: ha az utóbbiakat nézzük, a szlovák SIAF után máris készülhetünk Ausztriába, Zeltwegbe! Nézzük, mi vár ránk a 2022-es AIRPOWER-en!
Categories: Biztonságpolitika

TENGERÉSZETI GYŰJTEMÉNY FIUMÉBEN

Air Base Blog - Tue, 30/08/2022 - 09:58

A fiumei (Rijeka) kikötő épületsora mögött, a hegyoldalon áll az egykori kormányzói palota, amelynek megépítésére a város tizenharmadik magyar kormányzója, Batthyány Lajos gróf adott megbízást Hauszmann Alajos építésznek. Az 1898-ban elkészült neoreneszánsz épület a mindenkori magyar kormányzó hivatala és otthona volt, napjainkban a Horvát Tengermellék Történeti és Tengerészeti Múzeuma látogatható benne. A központi csarnokban, a termekben és a folyosókon elsősorban a város történetét bemutató dokumentumokat, művészeti alkotásokat, mindennapi használati tárgyakat, bútorokat állítottak ki, a tengerészeti gyűjtemény összességében csak egy kis részt foglal el.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Az ég is megsiratta a szlovák MiG-29-eseket

Air Power Blog - Sat, 27/08/2022 - 23:46

A megrendelt F-16-osok késése és az ukrajnai háború állnak annak a döntésnek a hátterében, miszerint északi szomszédunk hosszabb-rövid ideig elveszíti harci repülőgép képességét MiG-29-esei leállításával és NATO (jobban mondva cseh és lengyel) "helyettesítés" igénylésével.

A Malackyban megrendezett SIAF 22 stílszerűen zivataros, borús hangulatban kezdődött.

Áthúzás, "keszi igazoltatás imitáció" C-27J-vel, és két újabb, fecske testet öltő égi jelben :-)

A délutáni rajkötelékben besorolás, a Malackyra jellemző fenyvesekkel, hátulnézetből - azaz a reptér épületeivel ellentétes oldalról.

Zord


Categories: Biztonságpolitika

Túl a 10 ezer repült órán az olasz F-35-ös flotta

JetFly - Fri, 26/08/2022 - 15:14
Az Olasz Légierő számos esetben rekordtartónak számít az F-35 típus történetében, többek között ők voltak az első olyan fegyveres erő, amely az USA-n kívül hadrafoghatónak nyilvánította a típust.
Categories: Biztonságpolitika

Magyar Gripen demo, F-22 Raptor és búcsúzó szlovák MiG-29-esek Szlovákiában!

JetFly - Wed, 24/08/2022 - 15:37
A nyár vége, ősz eleje számít a legforgalmasabb időszaknak a repülőnapok világában, nincs ez másképp idén sem: hazai és nemzetközi viszonylatban is számos esemény közül válogathatunk, mi most az utóbbiból ajánljuk Olvasóink figyelmébe a magyar repülésrajongók körében is nagy népszerűségnek örvendő szlovák SIAF-ot!
Categories: Biztonságpolitika

KÉPEK A RÉGI ALBUMOKBÓL: KISGÉPES VEGYES

Air Base Blog - Wed, 24/08/2022 - 08:25

Az eddigi tematikus albumok helyett ezúttal egy válogatást állítottam össze, elsősorban a közforgalmon kívüli – kisgépes – repülés gépeiről. A szkennelt papírképek 1994 és 2006 közötti időszakban készültek, egy-két kivételtől eltekintve, a hétköznapok során.

[...] Bővebben!


Categories: Biztonságpolitika

Elbúcsúztak a spanyol C-101-es kiképző repülőgépek

JetFly - Tue, 23/08/2022 - 09:29
285 ezer repült óra után befejezte kiképzőrepülő karrierjét a Spanyol Légierő CASA C-101 típusa. 2022. július 29-én a San Javier légibázisról felszállva a típus három példánya 1 óra 20 perces búcsúrepülést hajtott végre, melyet a légierő repülőiskolája fölötti áthúzással zártak.
Categories: Biztonságpolitika

Pages