Feed aggregator

Wie viel Umverteilung Bürgerinnen und Bürger in der Gesellschaft möchten, hängt von sozioökonomischen Faktoren und ihren Ansichten über Gerechtigkeit ab. Diese Studie, basierend auf einer in Schweden durchgeführten, repräsentativen Umfrage, bestätigt frühere Ergebnisse: Demnach nimmt der Wunsch nach Umverteilung mit steigendem Einkommen ab, bevorzugen Frauen im Durchschnitt mehr Umverteilung als Männer, und wünschen ältere Menschen sich mehr Umverteilung als jüngere. Ansichten zu Gerechtigkeit und Altruismus spielen ebenfalls eine Rolle. Die Studie zeigt zusätzlich und zum ersten Mal, dass auch individuelle Unterschiede in der Bereitschaft, Risiko einzugehen, mit Präferenzen für Umverteilung korrelieren. Menschen, die Risiko scheuen, wünschen sich demnach mehr Umverteilung als risikofreudigere Menschen. Die Ergebnisse helfen zu verstehen, welche Politik von welchen Bevölkerungsgruppen unterstützt wird.

Der vollständige Bericht von Manja Gärtner und Johanna Mollerstrom im DIW Wochenbericht 18/2018

Frau Gärtner, Sie haben untersucht, wovon es abhängt, ob Menschen der staatlichen Umverteilung eher positiv oder negativ gegenüberstehen. Intuitiv würde man annehmen, dass Wohlhabende und Vielverdiener, der Umverteilung eher ablehnend gegenüberstehen. Bestätigen das Ihre Ergebnisse?

Ja, Menschen die ein höheres Einkommen haben, wollen weniger Umverteilung. Das ist vielleicht keine Überraschung. Allerdings können wir zeigen, dass nicht nur Eigeninteresse eine Rolle spielt, sondern zum Beispiel auch Ideen von Gerechtigkeit. [...]

Das Interview mit Manja Gärtner wurde im DIW Wochenbericht 18/2018 veröffentlicht. Hier gibt es das Interview als PDF-Dokument und als Podcast

Die Große Koalition will das Rentenniveau bei 48 Prozent und den Beitragssatz dabei zugleich bei 20 Prozent fixieren – und prompt tobt mal wieder ein heftiger Streit um die Finanzierbarkeit der Rente. Der Regierungsvorschlag sei „unbezahlbar“ und führe zu Mehrkosten von geschätzt 125 Milliarden Euro im Jahr 2048, so eine kürzlich erschienene Studie. Um das aus Steuermitteln zu finanzieren, müsste beispielsweise die Mehrwertsteuer auf 26 Prozent angehoben werden. Schreck! [...]

Der vollständige Kommentar von Johannes Geyer aus dem DIW Wochenbericht 18/2018

Cyber et Intelligence artificielle ...

source

Le sujet émerge à peine. Tout juste lit-on partout que l'IA est un enjeu de souveraineté (j'y reviens dans un prochain article dont je vous reparlerai à sa parution) : mais ensuite ?

C'est pourquoi, sous la houlette de mon compère Thierry Berthier (blog cyberland), j'ai participé avec quelques autres à la première réunion du groupe Cybersécurité du hub France IA.

Beaucoup de choses intéressantes pour un beau programme de travail, sur lequel je reviendrai. Mais déjà, notons deux approches : ce que change l'IA à la cybersécurité, mais aussi quelle cybersécurité de l'IA ?

La forme des chiasmes n'est pas qu'une figure de style. Cela permet déjà de poser deux bonnes questions. Et bien formuler les questions, c'est déjà trouver une partie de la réponse.

O. Kempf

Die Brüsseler Behörde verbindet mit ihrem Haushaltsentwurf eine deutliche Warnung an Polen und Ungarn

Sorry, this entry is only available in Greek.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 19-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Németh Ferenc, aki a Balkán energiabiztonságáról tartott előadást, valamint Shadeh Fadi, aki Ciszjordánia gazdaságbiztonsági kihívásait ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

ÄNDERUNGSANTRÄGE 1 - 108 - Entwurf eines Berichts Entwurf eines Beschlusses des Rates über den Abschluss – im Namen der Union – des Abkommens über eine umfassende und verstärkte Partnerschaft zwischen der Europäischen Union und der Europäischen Atomgemeinschaft und ihren Mitgliedstaaten einerseits und der Republik Armenien andererseits
Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

EU-Kommission legt Entwurf für mittelfristige Finanzplanung vor - "Sparen und ein wenig mehr investieren"

This Saturday 5 May, the European Defence Agency (EDA) participates in the 'EU Open Day'. Pass by and meet the EDA staff at information stand 32 in the building of the European External Action Service (EEAS) at Rond Point Schuman in Brussels.

Every year, the European Union celebrates peace and unity on 'Europe Day'. The event marks the anniversary of the 'Schuman Declaration', outlining a vision to unite separate European states into a single community.The public is invited to visit the main European institutions in Brussels on 5 May.

For more information on the celebrations in Brussels, click here.

EU Open Day at the European External Action Service

• Time: Open from 10.00 till 18.00 
• Address: EEAS Building, 9A Rond Point Schuman, 1000 Brussels

(Már kész voltam a poszttal, amikor elgondolkodtam, hogy minek is írom ezt. Aztán rájöttem, azért írom mert 1. a Golán fennsík érdekes hely, egyszer voltam az izraeli oldalon és amit lehetett lefényképeztem. 2. Ennél sokkal fontosabb és relevánsabb, hogy az ENSZ békefenntartó missziókról keveset tudunk, és az is általános vagy valami mázzal van leöntve, amit a "béke" jelzővel azonosítunk. Ha nincs is háború ezekben a missziókban (de persze néha az is van), azért így is kellően komplexek, sok szürke zónával, fontos egyéni döntésekkel, politikai súllyal. Magyar békefenntartók hajlamosak mindig a szépre, a békére és a pusztán katonai feladatokra szorítkozni a missziók bemutatásakor, meglehetősen egyszínűen festeni le azokat. A mostani osztrák példa mutatja, hogy néha a tétlenséggel is lehet ellenségeket szerezni, morálisan megkérdőjelezhető megoldásokba belefutni, miközben valószínűleg az osztrák békefenntartók nem tettek mást, mint amire a parancsnokuk (aki nem osztrák volt) utasította őket, és így talán a botrányt (de miért is) nem az osztrák kormányzatnál kellene most keresni)

A napokban egy osztrák újság kitett a netre egy video felvételt, amelyet minden valószínűség szerint a Golna fennsíkon, ENSZ békefenntartóként szolgálatot teljesítő osztrák katonák készítettek 2012-ben. Amit látni, hogy az ütköző zónában valakik (civil ruhában) rajtaütnek egy a civil terepjárón, és arról lepotyognak emberek. A rajtütés, inkább "rajtütés" elég nagy távolságból (100 m? még több) sorozzák a terepjárót, a videon nem látszik, hogy bárki vagy bárki meg is közelítené azt.

Itt látható a video.

Azt is hallani, hogy a osztrák békefenttartók kommentálják a szöveget, de ezt nem értem, a feliratok - szerintem - osztrák tájszólásban vannak, német nyelvre nem tudtam csak néha visszakövetkeztetni :) Van egy rész, ahol nem látunk semmit, de halljuk, hogy az osztrákok beszélnek valakviel akinek azt mondják, hello, menjetek csak tovább. A lövöldözés alatt mindenféle érzéketlen lesajnáló megjegyzést tesznek a szemük előtt lezajló lövöldözés áldozataira.

Azért írom, hogy amit látni,  mert a videot kisérő szövegből (amit a főszerkesztő mond), azt is hozzáteszik, hogy 1. a terepjárón szíriai titkosrendőrök vannak 2. a támadók csempészek 3. az összes titkosrendőr meghal (kb 8.)

Az újság vélelmezi ezek alapján, hogy a osztrák katonák a "titkosrendőrökkel" beszélgettek, és bár tisztában voltak a "titkosrendőrökre" leselkedő veszélyekre, nem mondták nekik, hogy álljanak meg, stop, vagy akármi.

Most meg az oknoymozás osztrák hivatalos oldalról, hogy  mi történt. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az eredmény. Sokan persze az osztrák hatóságok elmaradt reakcióit hiányolják, de  meg kell mondjam, sokkal nagyobb kérdés számomra az ENSZ reakciója.

Az osztrák békefenntartók az UNDOF részeként ENSZ parancsnokság alatt álltak, nem pedig az osztrák hadügyminisztériumé alatt. Kérdés, hogy az ENSZ lépett-e valamit ezt követően az szíriai kormányzat felé, mert bár valószínűleg nincs a kéksisakosok mandátumban az összecsapások megakadályozása, vagy az egyik vagy másik oldal támogatása, morálisan nyiván természetes elvárásnak tűnik, hogy azért ilyen helyzetekbe avatkozzanak be (a felvételek azt sugallják, hogy előre kiszámítható volt, hogy a "titkosrendőrök" támadás alá kerülnek és meghallnak).

A sztoriban ez az egyik legfurcsább rész: "csempészek" mióta támadnak rá hivatali közegre, ha az konkrétan nem veszélyezteti őket. "Titkosrendőrök" mióta utaznak amatőr módon, fegyverzet nélkül, és egyáltalán mit keresnek egy az Izrael és Szíria közötti ütköző zónában (mondjuk ez a "csempészekre" is vonakozik)?

Valszeg a válaszok nagyrészére azért nem tudjuk a választ, mert nem ismerjük a részleteket, vagy mert az újság így akarta (vagy ezt mondták neki) framelni, keretezni az eseményeket. Lehet felkelőkről van szó, és lehet a "titkosrendőrök" valami helyi kormánypárti milícia tagjai, akikhez befutott valami pletyka, és csak megnézni mentek hogy mi van.

Azt biztos, hogy alapból a békefentartóknak nem feladata beavatkozni. Azt írja a mandátumuk:
Maintain the ceasefire between Israel and Syria;
Supervise the disengagement of Israeli and Syrian forces; and
Supervise the areas of separation and limitation, as provided in the May 1974 Agreement on Disengagement.
Ebből ugy az utolsó pont, ami ide illik: felügyelni/ellenőrirni az ütköző zónát. De nem beavatkozni. Erre se nyílt felhatalmazás, sem kellően robusztus katonai erő és fegyvernet nem áll rendelkezésre, ami megint csak természetes, mert annak idején mikor létrehozták őket nem ez volt a cél. Ki gondolta volna 1974-ben, hogy egyszer itt Izraeltől és Szíriától független fegyveres szereplők, milíciák stb.k fognak szaladgálni.

2012-ben már polgárháború volt Szíriában, gondolom az UNDOF is csak kapkodta a fejét, hogy mi történik az évtizedek óta nyugalmas ütközőzónában.

In dieser Ausgabe von The Brief from Brussels: Berichte zum Haushaltsentwurf der EU-Kommission und über die Rolle von künstlicher Intelligenz in der

A május elsejei Nagy Futam délelőttje az aszfalté és a versenyautóké volt, a délután a levegőé és a repülőgépeké. A Gellért-hegyről többször fotóztam, ezért a budai magaslatok közül idén a Halászbástyát választottam, ami a nagygépes áthúzás szempontjából nem volt rossz döntés, egyéb szempontból (kisebb gépek és helikopterek szóló bemutatója) vannak ennél szerencsésebb helyszínek is.

Bo-105-ösből kettőt üzemeltet a Flying Bulls. A bal oldali éppen a hátáról fordul a talpára, a jobb oldali külső függesztésű kamerával követi a mozzanatot.

A B-25J Mitchell bal kísérője egy 1944-es gyártású P-38 Lightning, jobb kísérője egy Alpha Jet.

Visszatérőben a Mitchell-Lightning-Alpha Jet kötelék. Az áthúzások közötti rövid holtidőt a Trojan műrepülése töltötte ki. 

Az 1954-es gyártású T-28 Trojan 2016-ban esett át egy nagyjavításon, azóta viseli ezt a festést. Addig abban a sötétkék színben láthattuk, amelyben 2002-ben Budaörsön bemutatkozott a magyar közönségnek. 

A Flying Bulls amerikai lajstromban lévő B-25-ösét - amely 1945-ös gyártásának köszönhetően éppen lemaradt a második világháborúról - 18 éve láthattuk először Magyarországon.  

Érdekes formájú füstmaradványok mellett süllyed a Trojan. 

Az egyenként 1600 lóerős Allison motorok fehér füsttel fokozzák a látványosságot. 2001-ben egészen másfajta füst tört elő az egyik motorból és a repülésnek akkor kényszerleszállás és géptörés lett a vége. Nyolc évnyi munka kellett ahhoz, hogy a Lightning ismét repülhessen - ekkor már a Flying Bulls flottájában.

A gép a háború végéig repült a hadsereg légierejénél. Azt követően gyorsasági repülőversenyek szereplője lett az Egyesült Államokban. 

A hátára fordul a nyolctonnás háborús veterán.

A Luftwaffe a kilencvenes évek elején kezdte kivonni az Alpha Jeteket. Ekkor vásárolt a Flying Bulls két példányt kiállítási célra és tartalék alkatrésznek. A következő két gépet már egyenesen a gyártól vásárolták 2001-ben, két év múlva pedig újabb két Alpha Jet beszerzésére nyílt lehetőség. A bemutatókat ezzel a négy géppel repülik.  

A Goldtimer Alapítvány Li-2-ese a Szent István Bazilika előtt repül északi irányba. 

A magyar tervezésű, magyar építésű és 2012 óta ismét repülőképes R-18C Kányát az elmúlt hetekben újra levegőbe emelkedett Po-2-es követi. A két old timernek a pesti háztetők adnak hátteret.

Az Árpád híd térségében megfordult a HA-LIX, hogy déli irányban, nyitott futókkal húzzon át.

Az áthúzását nyitott futókkal kezdő Airbus A321-es már behúzott futókkal ér a Széchenyi tér elé. 

Kilátás a Halászbástyáról. A megszokott képet most egy Wizzair-gép egészíti ki.

Miközben a HA-LTA déli irányban második áthúzását végzi, a háttérben Ferihegyhez közelít egy Ryanair járat. 

A Lánchíd felett áthúzó gép szárnya a Sofitel szállodája felé mutat. Az épület egykor Atrium Hyatt néven volt ismert, és a Malév irodáinak is helyet adott. 

Harmadik és egyben utolsó áthúzás. A gép jobb fordulóval követi a Duna vonalát. 

Búcsúzik a HA-LTA, hogy a Parlament után, a Margitsziget felett emelkedve elhagyja a bemutató légterét. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A május elsejei Nagy Futam délelőttje az aszfalté és a versenyautóké volt, a délután a levegőé és a repülőgépeké. A Gellért-hegyről többször fotóztam, ezért a budai magaslatok közül idén a Halászbástyát választottam, ami a nagygépes áthúzás szempontjából nem volt rossz döntés, egyéb szempontból (kisebb gépek és helikopterek szóló bemutatója) vannak ennél szerencsésebb helyszínek is.

Bo-105-ösből kettőt üzemeltet a Flying Bulls. A bal oldali éppen a hátáról fordul a talpára, a jobb oldali külső függesztésű kamerával követi a mozzanatot.

A B-25J Mitchell bal kísérője egy 1944-es gyártású P-38 Lightning, jobb kísérője egy Alpha Jet.

Visszatérőben a Mitchell-Lightning-Alpha Jet kötelék. Az áthúzások közötti rövid holtidőt a Trojan műrepülése töltötte ki. 

Az 1954-es gyártású T-28 Trojan 2016-ban esett át egy nagyjavításon, azóta viseli ezt a festést. Addig abban a sötétkék színben láthattuk, amelyben 2002-ben Budaörsön bemutatkozott a magyar közönségnek. 

A Flying Bulls amerikai lajstromban lévő B-25-ösét - amely 1945-ös gyártásának köszönhetően éppen lemaradt a második világháborúról - 18 éve láthattuk először Magyarországon.  

Érdekes formájú füstmaradványok mellett süllyed a Trojan. 

Az egyenként 1600 lóerős Allison motorok fehér füsttel fokozzák a látványosságot. 2001-ben egészen másfajta füst tört elő az egyik motorból és a repülésnek akkor kényszerleszállás és géptörés lett a vége. Nyolc évnyi munka kellett ahhoz, hogy a Lightning ismét repülhessen - ekkor már a Flying Bulls flottájában.

A gép a háború végéig repült a hadsereg légierejénél. Azt követően gyorsasági repülőversenyek szereplője lett az Egyesült Államokban. 

A hátára fordul a nyolctonnás háborús veterán.

A Luftwaffe a kilencvenes évek elején kezdte kivonni az Alpha Jeteket. Ekkor vásárolt a Flying Bulls két példányt kiállítási célra és tartalék alkatrésznek. A következő két gépet már egyenesen a gyártól vásárolták 2001-ben, két év múlva pedig újabb két Alpha Jet beszerzésére nyílt lehetőség. A bemutatókat ezzel a négy géppel repülik.  

A Goldtimer Alapítvány Li-2-ese a Szent István Bazilika előtt repül északi irányba. 

A magyar tervezésű, magyar építésű és 2012 óta ismét repülőképes R-18C Kányát az elmúlt hetekben újra levegőbe emelkedett Po-2-es követi. A két old timernek a pesti háztetők adnak hátteret.

Az Árpád híd térségében megfordult a HA-LIX, hogy déli irányban, nyitott futókkal húzzon át.

Az áthúzását nyitott futókkal kezdő Airbus A321-es már behúzott futókkal ér a Széchenyi tér elé. 

Kilátás a Halászbástyáról. A megszokott képet most egy Wizzair-gép egészíti ki.

Miközben a HA-LTA déli irányban második áthúzását végzi, a háttérben Ferihegyhez közelít egy Ryanair járat. 

A Lánchíd felett áthúzó gép szárnya a Sofitel szállodája felé mutat. Az épület egykor Atrium Hyatt néven volt ismert, és a Malév irodáinak is helyet adott. 

Harmadik és egyben utolsó áthúzás. A gép jobb fordulóval követi a Duna vonalát. 

Búcsúzik a HA-LTA, hogy a Parlament után, a Margitsziget felett emelkedve elhagyja a bemutató légterét. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

The singer returns from exile to a hero's welcome but still wants changes for suffering Zimbabweans.

The singer returns from exile to a hero's welcome but still wants changes for suffering Zimbabweans.

Event Video
Photos

jQuery(document).ready(function(){jQuery("#isloaderfor-hkplfp").fadeOut(2000, function () { jQuery(".pagwrap-hkplfp").fadeIn(1000);});});

IPI Senior Visiting Fellow Alexandra Novosseloff told an IPI policy forum that aviation assets, the United Nations’ second biggest expenditure after personnel, were chronically shortchanged in mission planning, making them the “Achilles heel” of UN peacekeeping. “Ultimately it’s not UN rules that are the problem, it’s the persistent lack of needed assets and capabilities combined with the reluctance to use them that causes problems,” said Dr. Novosseloff, author of an IPI report on how UN missions’ air assets are organized, generated, managed, tasked, controlled, and commanded.

“As these expensive assets are scarce, relative to the large size of the territories covered, and often lack all the required capabilities, there is a chronic shortage of military air assets and, in particular, helicopters, in peacekeeping operations,” she said. “The financial pressure has already led some missions to further ‘rationalize’–meaning ‘reduce’–the use of their air assets, and the effect is that missions are less mobile and more constrained.”

She spoke at a May 1st IPI policy forum to launch the report, co-sponsored by the Permanent Missions of Bangladesh and Norway to the UN. Tareq Md. Ariful Islam, Bangladesh’s Deputy Permanent Representative, opened the meeting by noting the importance of aviation in gathering peacekeeping intelligence, protecting civilians, and assuring the security of peacekeepers. But, he added, “The deployment of air assets is fraught with a number of challenges, both practical and procedural.”

May-Elin Stener, the Deputy Permanent Representative of Norway, singled out three specific problems. She said that the Secretariat should play a greater role in matchmaking for multinational rotation contributions, that cost-saving decisions to travel over land rather than by air should be reconsidered, given the increasing number of attacks on patrols and logistical convoys, and that air threat assessments by UN missions ought to be strengthened and better aligned with the judgments of the troop-contributing countries (TCCs).

One reform Dr. Novosseloff suggested was using national or regional aviation capacity for logistical tasks through partnerships with national companies in addition to subcontracting to international companies who have less local knowledge. Arguing for a more efficient approach to making the assets more applicable to the task at hand, she cited a negative example. “Why equip helicopters with night vision when they are not allowed to fly at night by the host nation?” she asked. “Requirements should be more realistic regarding the capacities of contributing countries.”

Air Commodore Muhammad Mafidur Rahman of the Bangladesh Air Force suggested that troop contributing countries be included in the original preparation and drafting of mandates to improve operational coordination so that there is a “realistic” assessment beforehand of their ability to contribute assets. This would set a “more congenial” atmosphere and create needed “mutual trust and respect,” he said.

Gregory Pece, chief of the Air Transport Section, Logistics Support Division of the UN Department of Field Support (DFS), related that his challenge in enhancing the cost effectiveness and efficiency of UN aviation was not about “doing more with less or the same with less but doing less with less—this is the financial environment in which we live.”

He enumerated a series of cost saving measures to meet military requirements, determine the capabilities of aircraft, crew and equipment, and track the movement of people and cargo. Getting them approved and installed would depend in part on getting the most reliable data possible, he said. “We need to come up with consistent, presentable, clear modes of presenting data so we can look at utilization.”

Jorge Jackson, chief of air operations at the UN Mission in South Sudan (UNMISS), said air operations in Africa had improved in the five years he has been with UNMISS but that improvisation was always necessary given the state of infrastructure on the continent. “Aviation is an interesting tool, but aviation is not the problem solver,” he said. “We have to realize that what we see here from the headquarters, when you go to the ground, it is something else.”

Patrick Cammaert, a retired Dutch Major General with command experience in UN peacekeeping missions in Africa and Eastern Europe, told of past experiences where UN missions lacked the means to do the assigned job. “We all know that criteria for success for a peacekeeping mission is an achievable mandate and the resources to match,” he said.

IPI Vice President Adam Lupel moderated the discussion and in a concluding comment acknowledged that air assets for UN operations are too often “taken for granted. But,” he said, “if you dig a little bit below the surface–or above the surface as the case may be–you see that this is a topic with broad consequences, not just for UN peacekeeping, but for UN strategic effectiveness at large.”

Le documentaire « autorisé » de la réalisatrice française Pascale Lamche sur Winnie Madikizela-Mandela a fait couler beaucoup d'encre et de salive en Afrique du Sud. Ce film de 84 minutes, récompensé en 2017 au festival de Sundance et diffusé à la télévision sur Arte et en Afrique du Sud une semaine après sa mort, le 2 avril, la présente comme la plus grande des victimes : de l'apartheid, mais aussi d'un certain machisme et de sa propre organisation, l'ANC, qui l'aurait exclue du jeu politique. Illustré de (...)

- Mots d'Afrique / Afrique du Sud, Apartheid, Personnalités, Histoire

Amikor a légierő-légvédelmi téma tárgyalásáról van szó, alkalomról-alkalomra nem könnyű új aspektusait bemutatni a gyakorta előforduló szereplőknek, mozzanatoknak. Az április utolsó hetében sorra került levegő-föld éleslövészet idején tett első többszörös expozíciós kísérletem eredményét osztom meg a májusi hírbejegyzés képeként: egy "száraz" Gripen-rácsapás 8 másodpercének tíz pillanatát egyetlen képbe sűrítve. Amint látható, a kioldás manuálisan történt, tehát az egyes felvételek közötti idők között eltérések vannak. Akinek az ezt (is) kiküszöbölő korszerűbb technika (HW, SW) áll rendelkezésére, bátorítom, csináljon különbet!

Zord

Event Video
Photos

jQuery(document).ready(function(){jQuery("#isloaderfor-dkwcsc").fadeOut(2000, function () { jQuery(".pagwrap-dkwcsc").fadeIn(1000);});});

A broad-based mediation plan in South Sudan to try to forge peace after violence devastated the country between 2013 and 2015 unraveled in a year, plunging the country back into conflict. On April 30th, IPI and the Permanent Mission of Finland to the United Nations held a policy forum to discuss the subject and launch a new report A Poisoned Well: Lessons in Mediation from South Sudan’s Troubled Peace Process that assesses the strengths and weaknesses of the mediation architecture and the role played by the individuals and institutions that tried with little success to put it in place.

Reviewing the lapsed process, Jouni Laaksonen, the Deputy Permanent Representative of Finland, said his country put a high premium on making it more inclusive. “The inclusive approach to peacebuilding is necessary for the achievement of permanent results, and sustaining peace requires the involvement of all actors, from different parts of society,” he said.

The report focused on the Intergovernmental Authority on Development (IGAD), the eight-nation bloc of African countries that led the mediation effort, along with other national and international actors. This network of regional interests, while welcome in principle, frequently broke down in practice, said the author of the report, Zach Vertin, Visiting Lecturer at Princeton’s Woodrow Wilson School of Public and International Affairs.

“Mediators were not sufficiently empowered by their own bosses,” he said, “so when the process stalled, which was often, it would require the heads of state from the entire region to convene. This ate up huge amounts of time and resources and slowed the process at critical moments. Now this sustained commitment from high-level actors was important in a theoretical sense but at the same time had effectively undercut the mediators in the eyes of the parties.”

Two other critical roadblocks, Mr. Vertin said, were a failure to achieve consensus on the scope and nature of the problem and an absence of political will among the various sides in the struggle. He explained, “The parties themselves and South Sudan’s warring combatants not only lacked the will to make peace, there were often a number of them very hostile to the very idea of a negotiated settlement.” He said it raised the question of “how do outside actors compel a mediated resolution of a conflict between two parties bent on war?”

One specific failure he identified was not imposing an arms embargo on the fighters, in effect fueling more violence at the same time that peacemakers were trying to quell it.

Mr. Vertin spent the years 2013 to 2016 in South Sudan and Sudan, both as a US diplomat and an adviser to IGAD, and he said the experience left him pondering a larger question. “Is there a formula that couples regional players and their comparative advantage with other mediation expertise?”

Jok Madut Jok, Executive Director of The Sudd Institute and a resident of South Sudan, wondered if putting so much authority in the hands of outsiders and experts didn’t end up producing a “peace agreement, but no peace and stability in the real lives of people.” He also questioned how effectively they prioritized the needs of the local people over their own national ambitions.

He asked, “How can regional leaders who are mediating the situation in South Sudan be prevented from looking at South Sudan purely from the point of view of their own view, political interests? …How is it going to be possible to prevent them from only looking at the conflict from the point of view of how it affects them, and not necessarily from the perspective of what the South Sudanese need that peace agreement to look like?”

He added that he was skeptical of the value of global engagement in general in South Sudan because too often the South Sudanese exploited international assistance and took no action on their own to resolve conflict, assured that “the outside world would always bail them out.”

François Grignon, the Department of Peacekeeping Operations team leader for South Sudan since 2011, said the mediation process there had exposed the weakness of too much reliance on “textbook” remedies rather than ones developed to suit the realities of the country. “Unless we succeed to adapt our instruments to have leverage on the actors of the violence,” he said, “we will continue to struggle with mediation or with the peace process, which will miss the point, because it follows textbooks, or because it follows templates, which…may not be necessarily relevant and efficient and effective in addressing the specifics of this situation.”

“So,” he said, “maybe there’s another way to do it–civil engagement, civil activity. South Sudanese are so divided that they are afraid of each other. That if they are ever going to have a say in who rules them, then rebuilding those ethnic relations across the board is going to be the only way they can actually speak about removing a president and installing a transitional government up to the time when you will have elections.”

IPI Research Fellow Sarah Taylor was the moderator.