Biztonságpolitika

Folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntette miatt emeltek vádat egy pár ellen – tájékoztatta a Fővárosi Főügyészség.

Ibolya Tibor főügyész közölte: a Budapesti IX. Kerületi Ügyészség nyújtott be vádiratot a 26 éves nő és a 28 éves férfi ellen, mert nyomtatóval hamisítottak euró- és forintbankjegyeket.

Tavaly decemberben több esetben interneten megrendelt termékek árát rendezték a hamis bankjegyekkel, de gyorséttermekben is fizettek így. A férfi egy X. kerületi benzinkúton szintén vásárolt a hamis pénzzel, ott azonban gyanút fogtak, és a bejelentésük nyomán elfogták a párt.

Az ügyészség a vádlottakra letöltendő szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabását kéri – áll a közleményben.

The post Pénzhamisító pár ellen emeltek vádat Budapesten appeared first on .

Alekszej Navalnij szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő adott utasítást a megmérgezésére, és a bűncselekmény indítéka az lehet, hogy a Kreml igyekszik megakadályozni a fehéroroszországi válsághoz hasonló folyamatok beindulását. Az orosz ellenzéki politikus erről a novicsok típusú szovjet harci idegméreg egy új fejlesztésű fajtájával elkövetett támadás óta adott első interjújában beszélt.

“Nem ajándékozom meg Putyint azzal, hogy nem térek vissza Oroszországba” – mondta Navalnij, aki szavai szerint napról napra jobban van, szellemi képességeit teljes mértékben visszaszerezte, és berlini orvosai segítségével gyorsan halad előre fizikai felépülése.

“Most az a dolgom, hogy az a fickó legyek, aki nem fél. És nem is félek!” – mondta Navalnij, aki szerint megmérgezésének egyetlen lehetséges magyarázata, hogy “a Kreml érzi, hogy rendkívüli eszközöket kell alkalmazni egy +fehérorosz forgatókönyv+ megakadályozásához. A rendszer a túlélésért küzd, és ennek következményeit tapasztaltuk meg éppen”.

Arra a felvetésre, hogy esetleg mégsem Putyin áll a támadás mögött, azt mondta, hogy “akkor minden nagyon sokkal rosszabb lenne”, mert egyetlen pohár új fejlesztésű novicsokkal meg lehet gyilkolni az összes utast egy nagyobb berlini metróállomáson. Ha a harci idegméreghez nemcsak három, Putyin alá rendelt ember – a belső elhárítás, a külső hírszerző szolgálat és a katonai hírszerzés vezetője – fér hozzá, hanem harminc, akkor az anyag “globális fenyegetést” jelent, “ami szörnyű lenne” – mondta Navalnij.

A következő nagy feladat a 2021-es országos törvényhozási (Duma-) választás előkészítése. Össze kell fogni valamennyi erőt, amely “anti-autoriter” álláspontot foglal el, kiáll a hatalmon lévők leválthatósága, a bíróságok függetlensége mellett. Meg kell törni az Egységes Oroszország párt hatalmi monopóliumát, amihez “kellemetlen embereket, például kommunistákat is támogatni kell” – mondta az ellenzéki politikus.

Kifejtette: a társadalom egy része Putyin retorikáját szajkózva azt mondja, hogy Oroszországnak a saját útján, egy “külön úton” kell járnia és egy “valamilyen spirituális értékeken” nyugvó, monarchiához hasonló rendszert kell felépítenie, és “velük szemben állnak olyan emberek, mint én, akik szerint ez mind hazugság és szemfényvesztés, és az a meggyőződésük, hogy Oroszország csak európai mintát követve fejlődhet”.

Megmérgezéséről a Der Spiegelnek a többi között elmondta, hogy a repülőgépen egyre inkább érezte, hogy valami nincs rendben. Fájdalmai nem voltak, de biztos volt benne, hogy megmérgezték és az élete veszélyben van. A folyamat előrehaladtával egyértelművé vált számára, hogy nem éli túl a támadást. Utolsó emléke, hogy felismeréséről tájékoztat egy utaskísérőt, majd összeomlik. Mint mondta, a halált csak a körülmények szerencsés alakulása révén kerülte el, életét annak köszönheti, hogy a repülő azonnal kényszerleszállást hajtott végre, a mentők pedig már várták a repülőtéren és az első tünetek megjelentésétől számított másfél órán belül megkezdték kezelését az atropin nevű szerrel.

Meggyilkolására “ügyes” tervet eszeltek ki támadói, azzal számoltak, hogy út közben, a fedélzeten életét veszti és egy omszki vagy moszkvai halottasházába kerül, ahol nincsenek eszközök a méreg kimutatására. Akár “kicsit lehetett is volna várni azzal a vizsgálattal”, így végül az egész ügy “egyszerűen egy gyanús haláleset” lett volna – mondta Navalnij.

Kiemelte, hogy szerinte a merénylők tanultak a novicsokkal végrehajtott előző ismert műveletből, a Szkripal-ügyből – Szergej Szkripal volt orosz-brit kettős ügynök és lánya ellen 2018-ban az angliai Salisbury-ben végrehajtott támadásból -, így ügyeltek arra, hogy csak ő kerüljön kapcsolatba a méreggel.

Arra a kérdésre, hogy ha valóban Vlagyimir Putyin áll a támadás mögött, akkor miért engedték meg elszállítását Németországba, kifejtette, hogy ezt valószínűleg nem akarták, ezért közölték a nyilvánossággal, hogy nincs szállítható állapotban, viszont a támogatói erőfeszítései révén az a veszély fenyegette a moszkvai vezetést, hogy az ügyből “egyfajta valóságshow lesz, azzal a címmel, hogy +Navalnij haláltusája Omszkban+”.

“Putyin embereinek fontos, hogy az ellenfél ne kerülhessen az áldozat státuszába, hogy ne adják meg neki ezt a politikai tőkét, akár élve, akár holtan. Egyértelműen az ő felelősségük lett volna, ha meghaltam volna Omszkban vagy maradandó károsodást szenvedek. A novicsokot talán nem lehetett volna kimutatni, de egyértelműen az ő bűnük lett volna, ha nem engednek ki az országból. Különben pedig azért vártak 48 órát, minden bizonnyal abban reménykedtek, hogy ennyi idő után már nem lehet kimutatni a mérget” – mondta Navalnij.

Az orosz ellenzéki politikus egyebek mellett beszélt arról is, hogy Angela Merkel német kancellár meglátogatta a kórházban. Mint mondta, Merkel “nagyon alaposan tudja, hogy mi zajlik Oroszországban, és vele beszélgetve megérti az ember, hogy miért ő Németország vezetője ennyire hosszú ideje”.

The post Navalnij szerint Putyin adott utasítást a megmérgezésére appeared first on .

A francia semmítőszék jóváhagyta szerdán a párizsi fellebbviteli bíróság korábbi döntését arról, hogy Franciaország átadhatja a ruandai népirtás egyik gyanúsítottját, Félicien Kabugát a tanzániai székhelyű nemzetközi törvényszéknek.

A 26 évnyi bujkálás után Párizsban májusban elfogott férfit azzal vádolják, hogy pénzügyi támogatást nyújtott az annak idején mintegy 800 ezer embert meggyilkoló hutu milíciáknak. A fellebbviteli bíróság, amelynek feladata az elfogatóparancs érvényességének vizsgálata volt, júniusban rendelte el a 84 éves Kabuga átadását, de a gyanúsított fellebbezett a döntés ellen a semmítőszéknél.

A testület megállapította, hogy semmilyen jogi vagy egészségügyi akadálya nincsen az elfogatóparancs végrehajtásának.

A több mint két évtizede bujkáló férfi arra hivatkozva fellebbezett, hogy egészségi állapota miatt tart attól, hogy a tanzániai Arushába szállítsák, ahol a népirtások és az emberiesség elleni bűntettek ügyében ítélkező ENSZ-bíróság székel. Ügyvédje szerint a férfi nem élné túl az átszállítást és az ottani fogva tartási körülményeket.

A szerdai döntést követően Franciaországnak egy hónap áll rendelkezésére, hogy átadja Kabugát. Kabuga első helyen szerepelt a ruandai körözési listákon, ötmillió dolláros (1,6 milliárd forintos) vérdíjat is kitűztek a fejére. A francia igazságügyi tárca szerint Kabuga hamis személyazonossággal élt egy lakásban a Párizshoz közeli Asnieres-Sur-Seine-ben, ahol május 16-án őrizetbe vették.

A férfi Németországban, Belgiumban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában és Svájcban is élt az elmúlt 26 évben.

A hutu üzletember olyan ruandai milíciáknak nyújtott pénzügyi támogatást, amelyek 800 ezer tuszival és mérsékelt hutuval végeztek mindössze száz nap leforgása alatt 1994-ben. Kabuga hatalmas mennyiségű bozótvágó kést (machétét) és kapát vásárolt fel annak tudatában, hogy azokat gyilkosságra fogják felhasználni – írta egyik híroldalán az ENSZ. A világszervezet szerint emellett ő volt a hírhedt Radio Télévision Libre des Mille Collines (RTLM) rádióadó egyik társtulajdonosa. Ez a széles körben hallgatott hírforrás szólította fel a hutukat a tuszik meggyilkolására, és gyűlöletkeltő adásaival jelentős szerepe volt a népirtás kirobbantásában.

The post Franciaország kiadja a ruandai népirtás gyanúsítottját a nemzetközi törvényszéknek appeared first on .

Moszkva provokatívnak tartja Heiko Maas német külügyminiszternek az ENSZ Közgyűlése 75. ülésszakának általános vitája keretében tett bejelentését – közölte szerdán az orosz külügyminisztérium.

A moszkvai diplomáciai tárca állásfoglalásában közölte, hogy felfigyelt a Maas által Oroszország címére kedden intézett “vádakra, fenyegetésekre és ultimátumokra”.

“Provokatívnak tűnik, hogy az Alekszej Navalnij (orosz ellenzéki politikus) állítólagos, a vegyifegyver-tilalmi egyezmény által betiltott harci vegyi fegyverrel történt megmérgezésével kapcsolatos alaptalan vádjainak megismétléséhez Németország ezúttal az ENSZ szónoki emelvényét használta fel” – hangzik az orosz külügyi kommentár.

Maas azt mondta, hogy Navalnij megmérgezése “probléma az egész nemzetközi közösség számára”. A német külügyminiszter elítélte a támadást mint a vegyifegyver-tilalmi egyezmény megsértését, és felszólította Oroszországot, hogy tegyen többet az ügy kivizsgálása érdekében. Mint mondta, az Európai Unió fenntartja magának a jogot arra, hogy a történtek miatt szankciókat vezessen be Moszkva ellen.

The post Navalnij-botrány: Moszkva szerint Maas provokatív vádakat hangoztatott az ENSZ-ben appeared first on .

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter telefonon megerősítette örmény és azeri hivatali partnerének, hogy kész Moszkvát a hegyi-karabahi konfliktus rendezését szolgáló tárgyalások helyszínéül felajánlani, és egyebek között háromoldalú találkozót tartani velük – közölte az orosz külügyminisztérium.

A tárca tájékoztatása szerint Lavrov hangsúlyozta, hogy Oroszország mind nemzeti minőségében, mind pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportjának társelnökeként kész közvetítői erőfeszítéseket tenni a hegyi-karabahi konfliktus politikai és diplomáciai eszközökkel való rendezése érdekében.

Az EBESZ-nek a karabahi konfliktus rendezésén 1992 óta dolgozó minszki csoportjában Oroszország mellett az Egyesült Államok és Franciaország is társelnökök. Az orosz diplomácia vezetője azonnali tűzszünetet sürgetett a szemben álló felektől Hegyi-Karabahban, valamint azt, hogy térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, továbbá tartózkodjanak a provokatív és harcias retorikától. Egyben kifejezte mély aggodalmát a folytatódó nagyszabású hadművelet miatt.

Lavrov a nap folyamán telefonon tárgyalt Josep Borrellel, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével is. A két vezető diplomata hangsúlyozta a teljes tűzszünet fontosságát, és maximális önmérsékletre szólította fel a szemben álló feleket.
Az unió részéről kezdeményezett eszmecsere során Lavrov és Borrell támogatásáról biztosította a minszki csoport társelnökeinek szeptember 27-i felhívását, amelyben a további eszkaláció leállítását kérték a konfliktus részeseitől. Kitértek rá, hogy mind az ENSZ Biztonsági Tanácsának, mind az EBESZ állandó tanácsának keddi tanácskozásán hangsúlyt kapott a minszki csoport társelnökeinek központi szerepe a hegyi-karabahi rendezési folyamatban .

Az orosz külügyminisztérium szerda este írott állásfoglásban fejezte aggodalmát ki azon értesülések miatt, amelyek szerint külföldi fegyvereseket dobtak át Szíriából és Líbiából a hegyi-karabahi konfliktusövezetbe. A tárca szerint ez nemcsak a konfliktus övezetében vezet a feszültség növekedéséhez, de hosszú távú fenyegetést is jelent a térség valamennyi országa számára.

“Felhívjuk az érdekelt államok vezetését, hogy tegyenek hathatós intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a külföldi terroristáknak és zsoldosoknak a konfliktusban való felhasználását, és hogy haladéktalanul kivonják őket a régióból” – áll a dokumentumban.

Jereván és Baku a konfliktus vasárnapi újabb kiéleződése nyomán egyaránt azzal vádolta egymást, hogy közel-keleti fegyvereseket vetettek be a hegyi-karabahi harcokban.

The post Hegyi-Karabah: Lavrov kész Moszkvában háromoldalú tárgyaláson fogadni az örmény és az azeri külügyminisztert appeared first on .

Vasvillával támadt a nála környezettanulmányt készítő kormánytisztviselőkre egy férfi Csongrád-Csanád megyében, a bíróság – ügyészi indítványra – elrendelte letartóztatását – tájékoztatta a megyei főügyészség szóvivője.

Szanka Ferenc közölte, a férfit hivatalos személy elleni erőszak bűntettével, valamint súlyos testi sértés bűntettének kísérletével gyanúsítják.

Csütörtökön délelőtt a járási hivatal három munkatársa jelent meg a megye egyik kistelepülésén élő férfinál, hogy környezettanulmányt készítsenek. A gyanúsított korábbról már ismerte a tisztviselőket, akik kitűzőt is viseltek. A férfi a kapunál állt, és így válaszolt a jegyzőkönyvet készítőknek. Az egyik kérdés után hátrament, egy vasvillát vett magához, majd a kapun kilépve szidalmazni kezdte a sértetteket.

A férfi és a két nő a szolgálati gépkocsijukhoz szaladt. Ezzel azonban a gyanúsított nem elégedett meg, a szerszámmal a gépkocsi tetejére ütött, majd a jobb oldali ablaküveget bezúzta, és a vasvillával vállon szúrta a jobb első ülésen ülő férfit. A tisztviselőnek a szúrás, valamint a szilánkok miatt nyolc napon belül gyógyuló, vérző sérülései keletkeztek. A gépkocsit vezető nőnek sikerült az autót elindítania, elmenekültek, megakadályozva a további, súlyosabb sérülések okozását.

A nyomozási bíró a bűnismétlés veszélye miatt látta indokoltnak a gyanúsított letartoztatását, mivel a férfi végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés hatálya alatt követte el tettét, s ellene egy másik bűncselekmény miatt is nyomoznak – tudatta a csoportvezető ügyész.

The post Vasvillával támadt kormánytisztviselőkre egy férfi Csongrád-Csanád megyében appeared first on .

Olasz terrorizmusellenes alakulat találta meg és vette őrizetbe Szíriában azt a négygyerekes családanyát, aki az Iszlám Államhoz csatlakozott, majd négy kiskorú gyerekével együtt visszaszállították Olaszországba – közölte a milánói ügyészség.

A csendőrség nemzetközi terrorizmus elleni alakulata Szíria északi részén, egy kurd fennhatóságú fogolytáborban vette őrizetbe a 43 éves nőt.

A nőt az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), kurd fegyveres csoportok, valamint az olasz titkosszolgálatok együttműködésével sikerült azonosítani. Gyermekeire is sikerült rátalálni, együtt szállították vissza őket Milánóba: a nő jelenleg a San Vittore börtönben vár első meghallgatására. Gyerekeit védett közösségben helyezték el.

Alice Brignoli, aki “Mamma Isis” néven vált ismertté, 2015 szeptemberében gépkocsival tette meg az utat a lombardiai Bulciago kisvárosából Szíriáig marokkói férjével és akkor még három gyerekével. Szíriában az Iszlám Állam nem sokkal korábban kihirdetett “kalifátusához” csatlakoznak. A nő aktív szerepet vállalt az Iszlám Állam tevékenységében, a többi között fogolyként tartott asszonyokat felügyelt. Gyermekeit fegyveres harcra nevelte, a legnagyobb, aki most tizenegy éves, gyermekkatonákat nevelő táborban nőtt fel. A negyedik gyerek Szíriában született, a férj újabb házasságából. A férj néhány hónappal ezelőtt betegségben hunyt el.

Az idegen harcosnak számító nő és családja ellen Olaszországból távozásuk után elfogatóparancsot adtak ki. Nemzetközi terrorista tevékenységgel vádolják.

Alberto Nobili, a milánói ügyészség terrorizmus ellenes ügyészségének vezetője keddi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a nő “fanatikus lelkesedéssel követte férjét, és büszkén posztolta közösségi oldalain, miként neveli az Iszlám Állam szolgálatára gyermekeit egészen kiskorúktól kezdve”. Többek között gyermekeiről fegyveres terroristaként ábrázoló fotókat közölt, valamint Olaszországban maradt anyját és más családtagot is megpróbált az Iszlám Államhoz csatlakoztatni.

Az ügyész megjegyezte, négy potenciális terroristát szállítottak vissza Olaszországba. Hozzátette, hogy a nő felszabadultnak tűnt, amikor értesült arról, hogy gyermekeit is visszaszállították hazájába.

“Ha hajlandó az együttműködésre, nem csak a terroristákról, hanem a szíriai táborok mindennapjairól is információkkal szolgálhat, például arról, miként lehet más olaszokat is megtalálni az Iszlám Állam kötelékében” – fejtette ki az ügyész. Hozzátette, hogy a gyerekekre kiemelt figyelmet fordítanak a Szíriában töltött öt év után.

The post Terrorizmus: dzsihadista nőt szállítottak vissza Szíriából Olaszországba appeared first on .

Súlyosításért fellebbez a Budapesti VIII. Kerületi Ügyészség egy hét év fegyházra ítélt unokázós csaló ügyében, aki magát rendőrnek kiadva kilencmillió forintot meghaladó kárt okozott – közölte a Fővárosi Főügyészség.

A vádirat lényege szerint az 54 éves férfi 2018 áprilisában-májusában vett részt az úgynevezett unokázós csalásokban. Idős budapesti sértetteket hívtak fel ismeretlen társával, és azt hazudták nekik, hogy hozzátartozóik közlekedési balesetet szenvedtek, ezért készpénzre van szükségük.

A férfi ezután elment a sértettek lakásához és magát rendőrnek kiadva több százezer, illetve több millió forintot, egy esetben ékszereket is vett át, majd vitt el. A negyedik alkalomnál a rendőrök elfogták a férfit. Az ügyészség négyrendbeli – nagyobb kárt okozó, üzletszerűen és társtettesként elkövetett – csalás bűntette miatt emelt vádat ellene.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletében a többszörösen visszaeső – más ügy miatt letartóztatásban lévő – vádlottat hét év fegyházra és négyszázezer forint pénzbüntetésre ítélte, valamint kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

The post Súlyosításért fellebbez az ügyészség egy hét évre ítélt unokázós csaló ügyében appeared first on .

Olajat öntenek a tűzre, akik Azerbajdzsán vagy Örményország lehetséges katonai támogatását ígérik, ahelyett, hogy a Hegyi-Karabah miatt szemben álló feleket inkább a békés rendezéshez való visszatérésről győznék meg – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.

“Felszólítunk minden országot, különösen az olyan partnerországokat, mint Törökország, tegyenek meg mindent a felek meggyőzése érdekében, hogy szüntessék be a harci tevékenységet, és térjenek vissza ennek az idült konfliktusnak a békés, politikai és diplomáciai eszközökkel való rendezéséhez” – mondta Peszkov.

Közölte, hogy Moszkva különböző szinten folyamatos kapcsolatban áll Jerevánnal, Bakuval és Ankarával. Mint mondta, Oroszország az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten (EBESZ) belüli partnereivel közösen kíván fellépni a rendezés ügyében.

A szóvivő szerint az EBESZ-nek a karabahi konfliktus rendezésén dolgozó minszki csoportja társelnökeinek felelősségteljes, a kalandorságtól mentes álláspontra kell helyezkedniük, “mert csak ez nyújthat lehetőséget Moszkva számára, hogy valóban hatékonyan ajánlja fel közvetítői szerepét”.

A csoport társelnökei Oroszország mellett az Egyesült Államok és Franciaország.

Viktor Bijagov, Örményország állandó képviselője a moszkvai székhelyű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezeténél (ODKB) az állandó tanács keddi ülésén kijelentette: “A konfliktus földrajzi kiterjedése közvetlen fenyegetést hozhat létre Örményország biztonsága, területi épsége és szuverenitása számára”.

“Ebben az esetben működésbe hozzuk a külső agresszió elleni fellépéshez szükséges katonai és politikai mechanizmusokat” – idézte a jereváni diplomáciai tárca Bijagov felszólalását.

Peszkov azt mondta, hogy Putyin és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnök hétfői, Szocsiban lezajlott tárgyalásainak nem volt tárgya az Örményországnak az ODKB-n keresztül történő segítségnyújtás.

A katonai szövetségnek Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán a tagja.

Polad Bülbüloglu, Azerbajdzsán moszkvai nagykövete a Komszomolszkaja Pravda című napilapnak nyilatkozva kijelentette, hogy nem folynak béketárgyalások Hegyi-Karabah ügyében. Elmondta, hogy Baku szempontjából jelenleg nem háború, hanem a “megszállt területek felszabadítása” zajlik, mert Örményoroszág Azerbajdzsán területének egyötödét tartja elfoglalva.

A misszióvezető kijelentette, hogy Baku azzal a feltétellel állítja le a támadást, ha az örmény csapatokat “maradéktalanul és feltétel nélkül” kivonják Hegyi-Karabahból. A távozás kényszere szerinte nem vonatkozik a békés lakosságra.

A többségében örmények lakta Hegyi-Karabah hovatartozása 1988 február óta ismét nyílt vita tárgya Baku és Jereván között. A terület Azerbajdzsántól az 1992-1994-ben, Örményország támogatásával megvívott háború eredményeként szakadt el, amelyben 30 ezer ember veszítette életét, és százezrek kényszerültek menekülésre.

A tartomány parlamentje 1996-ban kikiáltotta Hegyi-Karabah függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét, ahogy lényegében Örményország is. Az 1994 óta érvényes fegyvernyugvást mindkét oldalon rendszeresen megsértik.

A békés rendezésről 1992 óta folynak tárgyalások az EBESZ minszki csoportjában.

The post Hegyi-Karabah: Kreml szerint a biztatás helyett vissza kell téríteni a szemben álló feleket a tárgyaláshoz appeared first on .

Egy hajléktalan ismerősüket agyonverő szegedi pár ellen indult eljárás, az ügyészség kezdeményezte az elkövetők letartóztatását – közölte a Csongrád-Csanád Megyei Főügyészség szóvivője.

Szanka Ferenc közölte, a megalapozott gyanú szerint szombat délelőtt Szegeden a Tisza árterében, a Felső-Tiszapart magasságában a pár egy rendszeresen ott tartózkodó ismerősükkel szóváltásba keveredett.

A gyanúsítottak többször fejen ütötték, és egy faléccel is bántalmazták a sértettet, majd a magatehetetlen férfit hátrahagyták. Járókelők találtak rá a sértettre kora délután, és értesítették a mentőket. Az áldozat azonban kórházba szállítása után életét vesztette.

Az ügyészség a szökés, elrejtőzés, az eljárás meghiúsítása, valamint a bűnismétlés veszélye miatt indítványozta a letartóztatás elrendelését – tudatta a csoportvezető ügyész.

The post Hajléktalant agyonverő szegedi pár ellen indult eljárás appeared first on .

Abe Sinzó augusztus 28-án tett bejelentése – miszerint az egyre súlyosbodó egészségügyi állapotára hivatkozva lemond a miniszterelnöki tisztségről – az egész világot váratlanul érte, nem csupán Japánt. Habár már 2006-ban sikerült elnyernie a kormányfői tisztséget, alig egy évre rá a kiújuló vastagbélgyulladására hivatkozva mégis le kellett mondania. A 2012-es alsóházi választások idején szállóigévé vált „Nippon o torimodoszu!” (Visszavesszük Japánt!) reménykeltően csengett a megoldatlan gazdasági problémák sokasága és a 2011-es fukusimai katasztrófa miatt elkeseredett emberek szemében. Abe nemcsak, hogy visszaszerezte a kormányfői tisztséget, hanem képes volt azt négy cikluson át megtartani úgy, hogy a modern japán történelem mindezidáig leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke lett. A mostani miniszterelnöki mandátumából alig egy éve volt hátra a következő alsóházi választásokig. Visszavonulásának híre meglepte politikustársait is, akik közül többen ugyancsak kétkedve fogadták a hírt, viszont ugyanilyen gyorsan megkezdődtek a találgatások utódját illetően. 

Mivel a kormányzó Liberális Demokrata Párt mind az alsó-, mind pedig a felsőházban többségben van, a következő miniszterelnök személye a párt döntésén múlt, amelyre szeptember 14-én került sor. Ezen a döntésen a japán lapok szerint már a kezdetektől fogva legesélyesebbnek tartott jelölt, a jelenlegi kabinetvezető, Szuga Josihide nyert. Ezt követően szeptember 16-án az országgyűlés egy speciális ülésen formálisan is megszavazta a párt által korábban választott jelöltet.

Szuga Josihide szintén rekordernek számít a maga pozíciójában. Hivatalából adódóan mindvégig komoly háttérszerepet töltött be Abe Sinzó miniszterelnöksége alatt. Mellette a pártpolitika-vezető, volt külügyminiszter Kisida Fumio; és a pártelnöki tisztségért negyedjére is ringbe szálló volt védelmi miniszter Isiba Sigeru kerültek szóba. Mind a három jelölt a párt veteránja, komoly politikusi múlttal, és párton belüli tekintéllyel rendelkezik.

Abe Sinzó japán miniszterelnök (balra) virágot nyújt át Szuga Josihide kormányszóvivőnek, miután utóbbi megnyerte a japán kormánypárt, a Liberális Demokrata Párt (LDP) új vezetőjének megválasztására kiírt szavazást Tokióban 2020. szeptember 14-én. A kormánypárt új vezetője lett az új miniszterelnök is az egészségi okok miatt augusztus 28-án lemondó Abe Sinzó után.
(Forrás: MTI/AP pool/Eugene Hoshiko)

Japán pacifista, vagy abnormális ország?

Nemzetközi kapcsolatok elméletének kutatói között hosszú ideje vita folyik a háború utáni Japán megítélésével kapcsolatban. Japán gazdasági erejénél fogva nagyhatalom, évtizedekig a világ második legnagyobb gazdaságával rendelkezett (míg 2010-ben Kína le nem hagyta). Ezzel szemben Japán külpolitikai érdekérvényesítő képessége, és katonai ereje nem áll összhangban az ország gazdasági erejével, ami egyfajta abnormális állapotot eredményez: „Gazdasági óriás és politikai-katonai törpe.” 

Ennek az abnormális állapotnak a középpontjában kétségtelenül a II. világháború utáni alkotmány áll, amit a megszállást vezető amerikai Douglas MacArthur tábornok és munkatársai vázoltak fel. Alapvetően a korábbi, Meidzsi-alkotmány módosításaként született meg, megőrizve így a jogi folytonosságot. Azonban hatályba lépésének idején Japán még mindig katonai megszállás alatt állt, és nem a császár, nem is a nép birtokolta a hatalmat, hanem a továbbra is a szövetséges megszálló erők. Az általuk véghezvitt reformpolitika fő célja volt megakadályozni, hogy Japán katonai erejénél fogva ismételten veszélyt jelentsen a világbékére. Ezért az új alkotmányba külön MacArthur kérésére foglalták bele a 9. törvénycikkelyt, avagy az un. „Békezáradékot”:

9. cikk: „Törekedve az igazságon és renden alapuló nemzetközi békére, a japán nép örökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, és fenyegetés, vagy erő alkalmazásáról, mint nemzetközi viták rendezésének eszközéről. 

A fenti célok elérése érdekében, nem tart fenn szárazföldi-, tengeri- és légierőt, ahogy más katonai potenciált sem. Az ország hadviseléshez való joga soha nem lesz elismerve.” (Fordítás forrása: Japán Alkotmánya)

Ez akkoriban megfelelt mind az amerikai céloknak, mind pedig a militarizmusból kiábrándult emberek általános érzéseinek, így fenti elköteleződés a japán nép egyik sajátos jellemvonásává vált. A japánok közül sokan, mint nemzetük sajátosságára, ma is büszkén tekintenek az alkotmányba belefoglalt pacifista értékekre, és a később részben ezzel magyarázható előnyökből származó gazdasági sikerekre.

Mi számit normálisnak?

A neves svéd politikatudományi kutató, Linus Hagström tanulmányában összegyűjtött jó pár meghatározást a kérdést illetően. A „normális országot” az utóbbi években gyakran definiálták úgy, mint egy olyan országot, amely „alkotmányosan képes és kész katonai erőt mozgósítani, nemzeti és nemzetközi biztonsági célok elérése érdekében” (különös tekintettel itt a kollektív önvédelem kérdésére). Andrew Oros meghatározása szerint „normálisnak” számít egy „független, és teljesen felfegyverzett nagyhatalom”. Richard J. Samuels egy olyan országot ír le, amely egyszerűen „képes háborút indítani”.  Kenneth Waltz meghatározása szerint pedig „normális ország” az, amelyik „stratégiai nukleáris fegyverekkel rendelkezik”. Habár ezen meghatározásba kevés ország illik bele, gyakran hivatkoznak az Egyesült Királyságra, mint mintára.

Érdekes viszont az a kérdés, hogy maguk a japánok mit is tartottak, és tartanak ma is „normálisnak”. Míg az országot a modernizáció útjára terelő 1868-as Meidzsi-restaurációt megelőzően a szonnó dzsói (Tisztelt a császárt, űzd el a barbárokat!) volt a domináns szlogen az ország megnyitását végletekig halogató Szigetország számára, addig a császári restaurációt követően már olyan jelszavak jelentek meg, mint a dacua njújó (Kilépni Ázsiából, belépni Európába!), illetve a fukoku kjóhei (Gazdag ország, erős hadsereg!). Ezek a szlogenek egyértelműen jelezték, hogy az új japán vezetés döntött az ország jövőjét illetően. Ebben a korszakban a Japán Császárság próbálta elhatárolni magát a gyengének, és lemaradottnak tartott Ázsiától (Kínától), és mindenáron a modern, gyarmattartó nagyhatalmak klubjába kívánt tartozni. A korszakban ezt az identitáskeresést; Kínától, és az addig domináns kínai kultúrától való eltávolodást próbálta alátámasztani a kokutai (az ország milyensége, minősége) eszméje és a kultúrát meghatározó kokugaku (nemzetművelés) mozgalma, amelyek eleinte a japán kultúra meghatározására, jellegzetességeinek hangsúlyozására irányultak, de idővel az országot katasztrofális háborúba vezető nacionalista, és militarista ideológia brutális eszközeivé váltak. Japán ekkoriban, mint Ázsia egyetlen, a Nyugatot választó „civilizált” nagyhatalma, küldetésének érezte, hogy „vezesse” a modernizációra egyedül képtelen, megosztott ázsiai országokat. Látható, hogy a Meidzsi-restaurációt követően a modernizáció útjára lépett állam a fejlett, gyarmattartó nagyhatalmakat tartotta „normális országoknak”, ugyanakkor szomorú, hogy „civilizáltságon” kulturális felsőbbrendűséget, a „modern ipari államon” gazdasági és katonai dominanciát értett, amely végül Ázsia gyarmatosításába és a gyenge államok kizsákmányolásába csapott át.

A háborús vereséggel Japán elveszítette addigi „normál” státuszát, amit az 1947-es új alkotmány, különösen annak 9. cikkelye rögzített. Ugyanakkor a japán politikai vezetésen belül továbbra is kiemelt cél maradt az a Meidzsi-korból származó tradicionális ambíció, hogy Japán „egyenrangú legyen a világ nagyhatalmaival.” Ennek jó példája volt, amikor 1992-ben Mijazava Kiicsi miniszterelnök (1991-1993) kijelentette, hogy Japán állandó tagja kíván lenni az ENSZ Biztonsági Tanácsának. (Bobák 2017.) Legutóbb Motegi Tosimicu külügyminiszter hozta fel újra a kérdést.

Hirosima prefektúra iparcsarnokának kupolás romja, a később mementóként meghagyott Atombomba-kupola 1945-ben, miután augusztus 6-án, a II. világháború végén egy amerikai nehézbombázó ledobta a történelem első atombombáját Hirosimára. A város elleni atomtámadás mintegy 140 ezer halálos áldozatot követelt. Az épület 160 métere állt a becsapódás helyétől. (Forrás: MTI/EPA/Béke Emlékmúzeum)

A japán külpolitika határozatlansága

Michael J. Green így ír könyvének bevezetőjében: „Amikor elmeséltem egy japán médiában dolgozó barátomnak, hogy az országa külpolitikájáról tervezek könyvet írni, viccelődve így válaszolt: »Japán külpolitika? Majd szólj, ha találsz valamit!«” (Michael J. Green, Japan’s Reluctant Realism, Palgrave, 2003.)

A 20. század második felének japán külpolitikája nem nevezhető különösebben határozottnak. A japán külpolitika „jellegtelensége” abból adódott, hogy a második világháború után Japán szándékosan tartózkodott attól, hogy jelentőseb szerepet játsszon a világpolitika színpadán. Mivel katonai erejét az alkotmánya szigorúan korlátozta, illetve biztonság tekintetében minden iránymutatást az Egyesült Államoktól kapott, így az érdekérvényesítés egyetlen eszköze a gazdasági potenciálja maradt főleg külföldi működőtőke befektetések (Foreign Direct Investment – FDI) és fejlesztési támogatások (Official Development Aid – ODA) formájában. Az, hogy Japán a világ legtöbb országával törekedett jó kapcsolatokat kiépíteni, az ország gazdaságának fejlődése szempontjából rendkívül pozitív, és alacsony kockázatú külpolitikai stratégia volt, de a komolyabb, főleg biztonságpolitikai kérdésekben mindvégig az Egyesült Államok álláspontját képviselte. Ezt a külpolitikai kettősséget a korszakalkotó politikus, Josida Sigeru (Japán miniszterelnöke 1946 és 1947, illetve 1948 és 1954 között) alapozta meg az ’50-es évek első felében. Röviden összefoglalva a Josida-doktrína lehetővé tette, hogy Japán katonai erő/ katonai potenciál (szenrjoku, lásd Japán alkotmánya: 9. tc!) hiányában a saját gazdasági fejlődésére, és jólétére tudjon koncentrálni az amerikai nukleáris védőernyő alatt.

 

Abe és a japán védelempolitika „normalizációja”

Visszatekintve Abe Sinzó több, mint 7 éves munkájára, nehéz egyértelműen állást foglalni annak eredményességét illetően. Japán, mint a világ egyik legfejlettebb és legiparosodottabb országa napjainkban is számos olyan problémával küzd, amelyek a gazdaságot jóformán a ’90-es évektől kezdve folyamatos recesszióban tartják. Abe miniszterelnöksége alatt elindította azt gazdaságélénkítő programot, amely leginkább csak „Abenomics” néven terjedt el a köztudatban. Habár a gazdaságpolitika kapott hideget és meleget is, nagy szerepe volt abban, hogy a japán gazdaság két évtizednyi recesszió után, újra lassú növekedési pályára állt, aminek csak az idei koronavírus járvány vetett véget.

Abe, mint konzervatív politikus, a Jaszukuni Szentélyben tett látogatásaival gyakran okozott közfelháborodást a szomszédos országokban. Továbbá az sem volt titok, hogy anyai nagyapja az ’50-es évek miniszterelnöke Kisi Nobuszuke volt, aki a korábbi II. világháborús tevékenysége, és betöltött pozíciója miatt talán a modernkori japán történelem egyik legellentmondásosabb alakja.

A 2000-es évek elején Észak-Korea destabilizációs tevékenysége jelentette a legfőbb fenyegetést Japán számára. Különösen az 1970-80-as évek idején Japán partvidékéről erőszakkal Észak-Koreába hurcolt japán állampolgárok ügye váltott ki hatalmas felháborodást Japán-szerte. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően George W. Bush 2002-es beszédében Irakhoz, és Iránhoz hasonlóan Észak-Koreát is a világbékét fenyegető „gonosz tengelyéhez” sorolta. Ebben az időszakban Japán politikai vezetése, a szeszélyes szomszéd, Észak-Korea mellett Kína nagyfokú katonai modernizációját, és a korábbinál agresszívabb tengeri aktivitását is elkezdte fenyegetésként kezelni (Bobák 2017.). Ez a 2004-ben elfogadott nemzetvédelmi programban külön említésre került.

Egy ilyen, geopolitikai problémáktól terhelt légkört örökölt az első Abe-kormány 2006-ban. Abe választási programjában az alkotmánymódosítás is szerepelt, ami kétségkívül radikálisnak minősül Japánban. Továbbá felállított egy testületet (Kokka anzenhosó ni kanszuru kantei kinó kjóka kaigi – A Miniszterelnökséget segítő tanács a nemzeti biztonságpolitikával kapcsolatban), amely azt vizsgálta, hogy a kollektív önvédelem gyakorlása hogyan egyeztethető össze az akkori jogi struktúrával. Japánban az első komolyabb ilyen vita a 1990-1991-es öbölháború során merült fel, ahol az Egyesült Államok logisztikai hozzájárulást kért Japántól, azonban a Kaifu Tosiki (liberáldemokrata miniszterelnök 1989-1991 között) vezette japán kormány a 9. cikkelyre hivatkozva visszautasította azt. Később amerikai nyomásra (gaiacu), Japán mintegy 13 milliárd USD támogatással járult hozzá a misszióhoz, amely a nemzetközi sajtóban csak „csekk-könyv-diplomáciaként” jelent meg. Ennek ellenére Japán éles kritikát kapott a nemzetközi szerepvállalását illetően és az országon belül is megindult a vita azzal kapcsolatban, hogy Japánnak milyen nemzetközi szerepet kellene játszania a hidegháború utáni világban. Ez vezetett el odáig, hogy 2007-ben a fent említett testület vizsgálta meg a kérdést, amely az alábbi négy pontban összegezte a talált problémákat:

1. Japán képes-e megvédeni egy, a Japán-közeli vizeken támadás alatt álló amerikai hadihajót?
2. Japán képes-e lelőni egy, az ország légterén áthaladó ballisztikus rakétát, melynek célpontja egy harmadik ország?
3. Japán képes-e mentési akciót végrehajtani egy támadás alatt álló külföldi kontingens számára egy ENSZ békefenntartó küldetés keretén belül?
4. Japán képes-e megfelelő támogatást nyújtani egy külföldi kontingens számára egy ENSZ békefenntartó küldetés keretén belül?

A jelentés négy fő megállapítást tartalmazott, amelyek rávilágítottak az akkori jogi struktúra hiányosságaira:

1. A jelenlegi jogi rendszerben Japán képtelen végrehajtani a fent vizsgált négy eset bármelyikét.
2. Mindazonáltal ezek a hiányosságok rendkívül hátrányosan érintik Japán nemzeti érdekeit.
3. Következésképpen mihamarabbi intézkedések szükségesek, hogy Japán teljesíteni tudja a fent vizsgált eseteket.
4. Erre vonatkozólag alkotmánymódosítás nem szükséges, hanem elegendő az alkotmány újra értelmezése.

Abe Sinzó korai lemondása miatt már csak az őt követő miniszterelnök, Fukuda Jaszuó (2007-2008) tudta kézhez kapni a testület javaslatait, de ő érintetlenül hagyta azokat.

Fukuda Jaszuo, a kormányzó japán Liberális Demokrata Párt (LDP) elnöke fejet hajt a képviselők előtt 2007. szeptember 25-én, miután a japán parlament alsóháza miniszterelnöknek választotta. A mérsékelt konzervatív 71 éves politikus a szeptember 12-én lemondott Abe Sinzót váltja a kormányfői poszton. (Forrás: MTI/EPA/Everett Kennedy Brown)

Amikor a Liberális Demokrata Párt új koalíciós partnerével, az Új Kómeitó Párttal 2012-ben megnyerte a választásokat, legfőbb célként az évek óta stagnáló gazdaság újjáélesztését, és a nemzetbiztonsági politika megváltoztatását tűzte ki. Abe 2013 decemberében „nemzetbiztonsági szempontból fontos kérdések mérlegelése szempontjából” a kormányon belül felállította a Nemzetbiztonsági Tanácsot (Kokka anzenhosó kaigi). A tanács a megvitatásra kerülő témák függvényében a tanácson elnöklő miniszterelnök mellett akár 9 miniszter részvételével, vagy 4 miniszter részvételével is felállhat. Speciális témák esetében a miniszterelnök, a kabinetfőnök mellett az ügyben érintett miniszterek részvételével folyhat a tanácskozás. (Forrás: Nemzetbizonsági Tanács működési szabályzata)

2013 decemberében a Nemzetbiztonsági Tanács felállítása mellett még két fontos dolog történt, nevezetesen a kormány kiadta Japán első nemzeti biztonsági stratégiáját (National Security Strategy – NSS, Kokka anzenhosó szenrjaku, 2013). Habár 1957-ben már született egy dokumentum Nemzeti Biztonság Alapterve (Kokubo no kihon hósin) néven, amely – valljuk be – igencsak megkopott az eltelt 56 év során. Annak elkészültekor Japán még épphogy csak kezdett talpra állni a második világháború okozta pusztításból, a hidegháború már javában zajlott, és a japán védelempolitika leginkább a szovjet nukleáris és konvencionális katonai fenyegetésekre koncentrált. A fő gondolat az új biztonsági stratégia mögött a „proaktív pacifizmus” (szekkjokuteki heivasugi) volt, ami azon alapult, hogy Japánnak a korábbinál aktívabb szerepet kellene játszania a nemzetközi közösség feladataiban (elsősorban a csendes-óceáni térségben). Ez totálisan ellentmondott az addig alkalmazott „passzív pacifizmus” (sókjokuteki heivasugi) koncepciójának, ami abból indult ki, hogy Japán minél nagyobb mértékben mond le a fegyverhasználatról, annál jobban járulhat hozzá a világ békéjéhez. Az utóbbi szellemben született meg Japán alkotmánya is a második világháborút követő években. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 51. cikkelye alapján egy állam gyakorolhatja az „egyéni vagy kollektív önvédelemhez való természetes jogát”. Habár Japán tagja a Szervezetnek, mégsem gyakorolta ezt a jogot, mivel a mindenkori japán kormány a 9. cikkelyből kiindulva alkotmányellenesnek minősitette, és önként lemondott az önvédelem gyakorlásáról. Mivel Japán az öbölháborút követően évről évre egyre több nemzetközi békemisszióban vett részt, komoly problémákat okozott Japánnak ez a sajátos alkotmány-értelmezés, amely a küldetés eredményességét, és az ország kredibilitását veszélyeztette végső soron. Éppen ezért vált szükségessé az ország kollektív önvédelemhez való hozzáállásának újragondolása a 2000-es évekre.

A másik lényeges dolog a 2014-es költségvetési évre kiadott új nemzetvédelmi program (National Defense Program Guidelines for FY2014, Heiszei 26 nendo ikó ni kakaru bóei keikaku no taikó) elkészítése volt. A dokumentumban többek kifejtésre került a változó biztonsági környezet, ami kapcsán a japán elemzők különösen Észak-Korea destabilizáló tevékenységét, és ballisztikus rakétaprogramját; illetve a Kínai Népköztársaság katonai képességeinek elképesztő ütemű növekedését és az egyre gyakoribb légi- és tengeri katonai jelenlétet találták aggasztónak. A dokumentum továbbá támogatja a Nemzeti biztonsági stratégiában már említésre került „proaktív hozzájárulást a békéhez”, ami a korábbinál szélesebb körű nemzetközi együttműködésen és az Egyesült Államokkal való szorosabb szövetségen alapul. Ezen kívül a dokumentum szintén Észak-Korea és Kína kapcsán hívja fel a figyelmet az ún. „szürke-zónás” szituációk további eszkalációjának veszélyeire. Ezért elengedhetetlen az összhaderőnemi; a hírszerző, megfigyelő, felderítő (Intelligence, Surveillance, Reconnaisance – ISR); valamint a légifölény- és haditengerészeti képességek javítása. (Kiss 2015.) Hogy Japán elérje ezeket a célokat, a dokumentum előáll a „dinamikus egyesített védelmi erő” (Dynamic Joint Defence Force – DJDF) koncepciójával, ami különleges hangsúlyt helyez az fejlett technológia alkalmazására; a vezetési-, és kommunikációs képességekre; a készenlét; mobilitás; flexibilitás; és fenntarthatóság növelésére.

Ellenzéki politikusok, köztük Hamada Jaszukadzu (középen, jobbról) Ellenezzük az erőszakos törvényeket! és Abe politikája megbocsáthatatlan! feliratú transzparensekkel tüntetnek a tokiói parlamentben 2015. július 15-én, miután az alsóház nemzetbiztonsági bizottsága olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, amely szerint a japán katonák külföldön is bevethetőek lennének, a második világháború után először. Az alsóház július 16-án szavaz a javaslatról, és várhatóan jóvá is fogja hagyni. Ezt követően dönthet róla a felsőház is. (Forrás: MTI/EPA/Franck Robichon)

A jelenleg legfrissebb nemzetvédelmi program 2018 decemberében készült el. A korábbihoz hasonlóan ez a dokumentum is aggodalommal szemléli a Japán körül egyre gyorsabb ütemben változó biztonsági környezetet. Legtöbb ország nemzeti biztonsági stratégiájához hasonlóan itt is megjelenik a „hibrid hadviselés”, mint a status quo megváltoztatására irányuló katonai és nem katonai tevékenységek határmezsgyéjén mozgó komplex akciók összessége. A dokumentum különösen a már korábban említett „szürke-zónás” szituációk kapcsán emeli ki a „hibrid hadviselést”, mint lehetséges kockázatot.  A dokumentum legaggasztóbbnak már egyértelműen Kína „világszínvonalú haderő kiépítését” megcélzó törekvéseit tartja, amelynek velejárója a kínai védelmi kiadások nagymértékű növekedése, katonai erejének mennyiségi és minőségi növekedése. Ehhez társul a kínai fölény biztosítása olyan új (közös) terekben, mint a gyorsan fejlődő kiber- és elektromágneses tér, illetve a világűr. Itt a dokumentum kiemeli Kína műhold-elhárító-, rakétavédelmen áthatoló-, illetve a kétéltű partraszálló képességeket érintő fejlesztéseit. Ezek között lehet említeni az un. „hozzáférést akadályozó” (Anti-Access/ Area Denial („A2/AD”) szekkin bósi – rjóiki kjohi) képességeket, melyeknek célja, hogy a szemben álló fél/ felek ne tudjanak katonai tevékenységet folytatni egy-egy jól körülhatárolt területen. Itt egyértelműen a Kelet-kínai-tengeren található Szenkaku/ Tiaojü-szigeteket lehet említeni, amelyek kapcsán Kína 2013-ban bejelentette, hogy ún. légvédelmi azonosító övezetet hoz létre („air-defence identification zone – ADIZ, Bókúsikibecuken”), hogy saját maga tudja ellenőrizni a vitatott hovatartozású szigeteket is magába foglaló légteret. Kérdéses, hogy Kína a közeljövőben  hasonló módszerrel próbálja-e meg befolyását erősíteni a napjainkban szintén „forrópontnak” számító Dél-kínai-tengeren.

Észak-Korea kapcsán Japán továbbra is a „renegát ország” nukleáris arzenálját tartja leginkább veszélyesnek a saját biztonságára nézve. Az utóbbi években Észak-Koreának sikerülhetett az atomfegyvereinek méreteit olyan jelentős mértékben lecsökkenteni, hogy ballisztikus rakétára való felszerelésük és célba juttatásuk megoldható legyen. Ez nagymértékben növeli a kommunista ország elrettentőképességét, ugyanakkor tovább rontja az ország nemzetközi megítélését, mivel egyértelmű jele annak, hogy a Kim Dzsong Un és Donald Trump között elkezdődött észak-koreai atomfegyverek leszereléséről szóló tárgyalások zsákutcába jutottak, és a Kim-rezsim tovább folytatja atomarzenálja fejlesztését.

Továbbá a dokumentum felhívja a figyelmet észak-koreai atomfegyverek mellett az ország kiberhadviselésre szakosodott egységei által jelentett veszélyekre. Egyes becslések szerint mintegy 6000 és 7500 főből állhat a rezsim „kiberhadserege”, amelynek tagjai leginkább Kínát, Oroszországot, Indiát, Malajziát és Fehéroroszországot bázisul használva tevékenykednek. A kibertérből indított, alacsony költségű – alacsony kockázatú támadások leggyakrabban a technológiailag fejlettebb országok ipari- és katonai titkainak megszerzésére, illetve a kritikus infrastruktúra-, és a pénzintézetek megbénítására irányulnak.

Legvégül szeretnék szót ejteni a japán fegyverexportra vonatkozó szabályok enyhítéséről. A szigetország 1967-ben vezetett be saját magára nézve szigorú korlátozásokat, melyek megtiltották a kommunista-, az ENSZ embargó alá eső-, illetve nemzetközi konfliktusokban részt vevő országok irányába történő fegyverek eladását. Később a korlátozások köre kiterjedt szinte minden országra, ez alól kivételt csak az Egyesült Államok irányába történő technológia transzfer; illetve 1987-ben a mintegy 30 db már szolgálatból kivont F-104J/DJ Starfighter szuperszonikus vadászrepülőgép Tajvannak való eladása jelentett. A japán kormány végül csak 2014-ben törölte el a fegyverexportra vonatkozó korlátozásokat. Az új irányelvek alapján Japán immár külföldi partnereknek is exportálhat katonai eszközöket, technológiát, illetve más országokkal együtt dolgozhat közös fegyverfejlesztési programokon. Természetesen Japán továbbra sem ad el fegyvert az ENSZ-embargó alá eső (Irán, Észak-Korea), illetve konfliktusban részt vevő országoknak. A korlátozások feloldása után rögtön elterjedt a hír, hogy Japán 20 millió dolláros ajánlatot tett a már öregedő Collins-osztályú tengeralattjáróit leváltani kívánó Ausztrália számára. Habár az eladásra kínált Szórjú-osztályú tengeralattjárók talán a legmodernebbek, és a legcsendesebbek a napjainkban szolgálatban álló nem nukleáris meghajtású tengeralattjárók között, az ausztrálok később mégis a franciákkal állapodtak meg. Az export-korlátozások feloldásával a kormány egyik, nem titkolt célja a japán gazdaság fellendítését megcélzó Abenomics támogatása volt. Az olyan nehézipari nagyvállalatok, mint a Mitsubishi Heavy Industries (MHI), a Mitsubishi Electronics és a Kawasaki Heavy Industries részvényárai 70%-ot meghaladó mértékben növekedtek Abe kormányra lépésétől kezdve 2014 végéig bezáróan. Habár a japán technológia köztudottan világszínvonalú, Japán mégis nehezen talál ki a nemzetközi fegyverpiacra. Ennek okai a piac telítettsége, illetve a fegyvergyártók és a megrendelők között már meglévő kapcsolati hálók. Tovább rontja a Szigetország nemzetközi piacra szánt termékeinek versenyképességét azok magas ára. Ez főként a drága japán munkaerőből, a belső verseny hiányából, illetve az alkatrészek hiányából következik. Habár Japán a tengeralattjárói mellett több katonai eszközt kínál eladásra, az első nagyobb üzletet csak idén augusztusban sikerült nyélbe ütni. A Dél-kínai-tengeren tapasztalható egyre erősebb kínai jelenlét miatt döntött úgy a fülöp-szigeteki kormány, hogy Japántól vásárol telepített- és mobil radarrendszert 103,5 millió dollár értékben. Ez egybeesik a Kína feltartóztatását szem előtt tartó Tokió külpolitikai érdekeivel is.

Abe Sinzó, korábbi japán miniszterelnök integet, mielőtt távozik a miniszterelnöki hivatalból Tokióban 2020. szeptember 16-án. Ezen a napon Szuga Josihidét, a Liberális Demokrata Párt (LDP) vezetőjét (nem látható a képen) választották kormányfőnek a japán parlament alsóházában. Sinzó augusztus 28-án jelentette be lemondását tisztségéről, romló egészségi állapotára hivatkozva.
(Forrás: MTI/AP/Eugene Hoshiko)

Konklúzió

Tanulmányom első felében megpróbáltam rámutatni a II. világháború utáni Japán talán legszembetűnőbb tulajdonságára: nevezetesen arra, hogy külpolitikai- illetve katonai érdekérvényesítő ereje messze nem áll összhangban az ország gazdasági erejével. Ennek legfőbb okait az új alkotmányban, a pacifista identitásban, és az Egyesült Államokra való kül- és biztonságpolitikai ráutaltságban keresni. Ezzel élesen szembenáll Japán Meidzsi-korból jelenlévő vágya, hogy a szigetország „egyenrangú legyen a világ nagyhatalmaival.” Erre jó példa a japán politikusok vágya az ENSZ Biztonsági Tanács szerkezeti reformja, és az országuk számára az állandó tagsági hely megszerzése iránt.

Tanulmányom második részében megpróbáltam röviden végig bemutatni Abe Sinzó első miniszterelnöksége (2006-2007), illetve 2012-től egészen lemondásáig tartó egybefüggő kormányzása alatt végbement normalizációs folyamat főbb kérdéseit, és dokumentumait. Látható, hogy a hidegháború után Japán számára egyre sürgetőbb volt olyan jogi intézkedések meghozatala, amelyek a korábbinál nagyobb autonómiát adnak az országnak a saját biztonságára vonatkozó ügyekben. Évek óta fontos vita tárgyát képezi az a kérdés, hogy szükséges-e az alkotmány módosítása, vagy elegendő-e annak újraértelmezése. Abe Sinzó miniszterelnöksége alatt az alkotmány módosítására nem került sor. Kérdéses, hogy az elkövetkező évek jelentette új kihívások következtében az ország vezetése szükségesnek fogja-e érezni az alkotmány, különösen annak 9. cikkelyének módosítását.

Fontos előrelépés volt a kollektív önvédelem kérdésének újragondolása, aminek következtében Japán már aktívan is hozzájárul a nemzetközi béke fenntartásához. Ezen felül Japán továbbra is nagy hangsúlyt helyez az Egyesült Államokkal való szövetségre, amely várhatóan a jövőben is a japán védelempolitika sarokköve marad. Japán évek óta növekvő aggodalommal figyeli a Kínai Népköztársaság elképesztő ütemű fegyverkezését, illetve egyre növekvő, és agresszívabb jelenlétét a Japánhoz közeli tengereken és a légtérben. Erre jó példa a Kelet-kínai-tengeren található vitatott hovatartozású Szenkaku/Tiaojü-szigetek; Tajvan függetlenségének kérdése; illetve a Dél-kínai-tenger eszkalálódó légköre.

Japán normalizációs folyamatának fontos részét jelentette a fegyver- és katonai technológia külföldi exportjára irányuló korlátozások enyhítése. Habár az export-korlátozások 2014-es feloldásával a kormány nem titkolt célja a japán védelmi ipar fellendítése volt, egészen mostanáig csak igen kevés kézzelfogható eredményt sikerült elérni. Ennek legfőbb okai a nemzetközi fegyverpiac telítettsége, a fegyvergyártók és a megrendelők között már meglévő kapcsolati hálók és a japánban elállított termékek magas ára.

Írta: Szomolányi Szabolcs

További hivatkozott irodalom:

Beasley, W. (2000). The Rise of Modern Japan, Political, Economic and Social Change Since 1850. New York: St. Martin’s Press.

Bobák, P. (2017. Január). A japán védelempolitika “normalizációja”. Nemzet és Biztonság, 81-109. Letöltés dátuma: 2020. 09 23, forrás: http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/nb_2017_1_08_bobak_peter_-_a_japan_vedelempolitika_normalizacioja.pdf

Eguchi, K. (1989). Taikei nihon no rekishi : Futatsu no taisen (14. kötet). Tokyo, Japan: Shougakukan.

Finn, R. (1992). Winners in Peace: MacArthur, Yoshida and Postwar Japan. Oxford, England: University of California Press.

Green, M. (2003). Japan’s Reluctant Realism. New York: Palgrave.

Hagström, L. (2015). The “abnormal” state: Identity, norm/exception and Japan. European Journal of International Relations.

Hasebe, K. (2016). Jieitai, Saishin Saikyou Soubi. Tokyo: Saizusha.

Kiss, R. (2015/2). Új japán védelempolitika (I.). Nemzet és Biztonság, 59-73. Letöltés dátuma: 2020. 09 29, forrás: http://nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=664

Kiss, R. (2015/3). Új japán védelempolitika (II.). Nemzet és Biztonság, 100-113. Letöltés dátuma: 2020. 09 29, forrás: http://nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=679

Kissinger, H. (2011). Kínáról. Budapest: Antall József Tudásközpont.

MacArthur, D. (2012). Reminiscences. Annapolis: Naval Institute Press.

McWilliams, W. C., & Piotrowsky, H. (2014). The world since 1945: a history of international relations. Lynne Rienner Publishers.

(1947). Nihon koku kenpó. Letöltés dátuma: 2020. 09 23, forrás: http://www.houko.com/00/01/S21/000.HTM

(1966). Potsdam Declaration, July 26, 1945. National Diet Library. Letöltés dátuma: 2020. 09 09, forrás: http://www.ndl.go.jp/constitution/e/etc/c06.html

Reischauer, E. (1995). Japán története. Magyar Könyvklub.

Sakurabayashi, M. (2015). Jieitai no keizaigaku. Tokyo: Eastpress.

Shinoda, H. (2013). Heiwa kouchiku nyuumon – Sono shisou to houhou wo toinaosu. Tokyo: Chikuma shinsho.

The Cambridge History of Japan vol.6. (1988). Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press.

Újabb három hónap elteltével ismét egy válogatás következik a ferihegyi villámlátogatások során illetve a home office-ból elkövetett fotókból, de szót ejtünk egy bizonyos dombról is.  

Az amerikai Gulfstream III-as hajtóműveire zajcsökkentő Hush Kitet szereltek.

A zivatar a reptértől északkeletre vonul, közben érkezik egy lengyel King Air.

A Qatar B777-esének főfutójánál a hátratolás megkezdése előtt, a féktuskók elvételére várnak.

A Ferihegyen elvégzett karbantartást követően East Midlands felé indul a DHL Boeing 767-ese.

A felszállást követően valahol Zugló felett fordul a Smartwings Krétára induló 737-ese.

Ritka, hogy a reggel érkező csomagszállító B757-esek már a Dunánál futót nyissanak.

Új nyári színfolt Budapesten: szezonális járatot teljesít a luxemburgi Luxair Dash 8-asa.

A nyugatról gyorsan érkező zivatar miatt északról közelítve, a Duna felett fordul a 13R pálya ILS-ére a Ryanair járata.

Még ebből a szögből is látható egy kicsit a LOT Dreamlinerének szárnya felett kialakult páraleválás.

A teherszállító gépek mellől indul a Smartwings 737-ese, amelyről a hátratolást kísérő műszaki lecsatlakoztatja a headsetjét.

UPS B757-es sziluett egy augusztus végi reggelen.

A320-as érkezik Írországból.

Wizz A320-as indul a napnyugtába.

Qatar Cargo variáció: Boeing 777

Qatar Cargo variáció: Airbus 330

Ferihegyre érkezik a 606-os Falcon 7X. A 607-es típustestvért ugyanazon a napon a kecskeméti gyakorlás közben kaptam lencsevégre.

Ez is egy Falcon 7X, de magántulajdonban van, egy török cég üzemelteti.

Budapest feletti sétarepülő köreit rója a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese.

Sugárfék, orrsegédszárny, spoiler, fékszárny – minden nyitva, fékez a Qatar Boeing 777-ese.

Egy ezüstös forgószárnyas Budapest felett. A privát AW-109SP monacói lajstromban repül.

A légimentők EC135-öse a Honvéd Kórház tetejéről indul. A képbe a BRFK tornya lóg be.

Ma már igazi ritkaság egy Il-62-es. A belorusz Rada Airlines teherszállítója szeptemberben többször megfordult Budapesten.

Nagyjából öt kilométer távolságból így fest, amikor az alkonyati fénybe fordul a Cargolux retró festésű Boeing 747-ese.

A szeptember 24-i labdarúgó szuperkupa mérkőzés kapcsán több különgép is érkezett Budapestre. Például ez a francia ERJ-145-ös, amely az 1-es terminál előtt parkol.  

A reptéren és környékén mindig figyel valaki ... vagy valami.

Fotó: Szórád Tamás

*

A reptéri fotóshelyekre kilátogató azzal szembesül, hogy van, ami nem változik. A spotterek által látogatott két domb mellé valakik egy harmadikat építenek: a szemétdombot. Működésüket sörös dobozok, gyorséttermi zacskók, műanyag palackok, csomagoló papírok jelzik, hogy a különböző testnedvek felfogására szolgáló termékekről ne is beszéljünk. A mocsok eltakarítására kevesen vállalkoznak. Egyikük Várszegi József, akivel a kargódomb tövében beszélgettem.

- Húsz éve járok ki repülőket nézni. Először csak írtuk a lajstromot, a típust, mert eredetileg arról szólt a dolog, hogy honnan, mikor, melyik gép jön. Itthon azóta terjedt el igazán a gépek fotózása, amióta a digitális fényképezőgépek elérhető árban vannak. Tíz-tizenöt éve magam is napi szinten járok ki fotózni. Ezalatt vettem észre, hogy százszorosa lett a kijárók létszáma. Régen négyen-öten lézengtünk a spotterpontokon, most a legnépszerűbb a kargó- és a spotterdomb. Az előbbi valaha zajvédő falként volt használatos, utóbbi akkor létesült, amikor a Skycourt épült. A kitermelt földet a reptér felajánlotta a spotter közösségnek, de ők is keresték a lehetőséget, hogy nemzetközi példák alapján létrehozzanak egy repülőgép fotózásra alkalmas dombot.

Előtte-utána a kargódombon. 

- Ahogy megnőtt a kilátogatók száma, megnőtt a szemét is. Eleinte elég volt, hogy évente egyszer, nagyjából húszan, buli jelleggel, összejöttünk szemétszedésre. Aztán nőtt a létszám és klikkesedés lett, széthúzás. Kezdett megbomlani a közösség és azt a néhány embert, aki kiment szemetet szedni, még le is szólták, hogy „mi van csicska”. Végül a szűkebb közösség használt hulladékgyűjtőket szerzett és kihelyezte azokat. Addig kb. száz négyzetméteren volt a szemét, most legalább egy helyre koncentrálódik. A kargódomb mellett települő földi kiszolgáló cég hozzájárult, hogy a szemetet az ő konténerükbe tegyük. Ezt bárki megteheti, és új zsákot tehet a szemetesbe. A spotterdombon hasonló szemetes van, jó a kapcsolat a vecsési hulladék kommandóval. Ha kivisszük a zsákot a sorompóhoz, a mezőőr hetente egyszer elviszi. Mindig hagyok ott üres zsákot, amit a teli helyére lehet tenni.

Előtte-utána a spotterdombon. 

- A közösségi oldalra feltett posztoknak van némi pozitív hatása, néhányan követnek, de kaptam már leszóló e-mailt is. Aki változtatna, annak mások a kedvét szegik, visszahúzzák, ezért nehezen mozdulnak az emberek, a szórakozásból kilátogatókat pedig nem érdekli.  Ugyanakkor egy-egy érdekesebb gépért a világ végéről kijönnek…

Lead by example – Amikor a családfő példát mutat.

Fotó: Várszegi József

* * *

Országos nyomozós játékot szerveznek az általános iskolák alsó tagozatos gyermekeinek, tanáraiknak és családjaiknak Keressük meg együtt a 75 éves Harisnyás Pippit címmel.

A Pesti Magyar Színház, a Móra Kiadó és a nosalty.hu által szervezett játék október 1. és 22. között zajlik. A játék főszereplője az idén 75. születésnapját ünneplő Harisnyás Pippi, partnere a szintén Astrid Lindgren által megálmodott mesterdetektív, Kalle Blomkvist lesz, aki a nyomoknak személyesen jár utána, és a világ számos pontjáról videókban tudósít a nyomozás állásáról – olvasható a szervezők közleményében.

Mint írják, Harisnyás Pippi történetét 76 nyelvre fordították le, a szerző legkedveltebb hőse. A játék célja, hogy a játékban résztvevő csapatok által beküldött nyomok alapján megtalálják a mára nagymama korú Harisnyás Pippit.

“Történt ugyanis, hogy Harisnyás Pippi azon a napon, amikor betöltötte 18. életévét – és ekkor hivatalosan is nagykorú lett – egy éjjel fogta pöttyös lovát és a majmát Nilsson urat, a táskáját teletömte pénzzel meg néhány napra elegendő gyömbéres sütivel, majd eltűnt. Azóta látni vélték itt és ott, ekkor és akkor, de ő nem adott hírt magáról” – olvasható a közleményben.

A játék során a gyerekek segítségét kérik, hogy adjanak tippet Kalle nyomozónak, merre induljon felkutatni Pippit. Hogy nézhet ki most, merre élhet, mivel foglalkozhat, vannak-e unokái, van-e még lova, még mindig bőröndben tartja-e a pénzét, szokott-e gyömbéres kekszet sütni? Pippi néni köztünk él, de vajon ki ő? – teszik fel a kérdést a szervezők.

Mint írják, a sikeres nyomozás első lépése alaposan megismerni ezt a mindig vidám kislányt. Ehhez a szervezők közösen feldolgozandó, letölthető anyagokat is biztosítanak, illetve használhatók a Móra Kiadó Harisnyás Pippi kötetei is. A nosalty.hu közzéteszi Harisnyás Pippi kedvenc gyömbéres süteményének receptjét, hogy a családok együtt megsüthessék nyomozás közben.

A legjobb ötleteket a zsűri könyvcsomagokkal, színházjegyekkel, ajándékcsomagokkal, és “pippis” ajándékokkal jutalmazza. Az online eredményhirdetés november 2-án, hétfő délután lesz a Pesti Magyar Színház Facebook-oldalán. A pályázatról a http://pestimagyarszinhaz.hu/harisnyas-pippi-75/ linken olvashatók részletek.

The post Keressük meg együtt a 75 éves Harisnyás Pippit – Nyomozós játék indul kisiskolásoknak appeared first on .

Az emberek elégedettek a rendőrség teljesítményével – mondta a belügyminiszter az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának ülésén.

Éves meghallgatásán Pintér Sándor rámutatott: többféle módon mérik a lakosság elégedettségét, az önkormányzatokon, az iskolákon és iskolai munkaközösségeken keresztül, de a múlt évben lakossági felmérést is végeztek, és azt a választ kapták, hogy a rendőrségben az emberek 73 százaléka bízik. Ezzel az eredménnyel az ügyészséget, a bíróságot, de még az Országgyűlést is megelőzi a rendőrség – tette hozzá.

A tavaly ismertté vált bűncselekmények száma 160 ezerre csökkent, ami 26 ezres mérséklődést jelent 2018-hoz képest, 2010-hez képest pedig 62 százalékost – sorolta a miniszter, aki szerint egyre erősebb a közbiztonság Magyarországon. Az embereket a közterületi bűncselekmények irritálják a legjobban – mondta a miniszter, hozzátéve: tavaly 52 393 volt a közterületi bűncselekmények száma, ez 4000-el kevesebb az egy évvel korábbinál. A tulajdon elleni szabálysértések száma 25 ezerre csökkent, Pintér reményét fejezte ki, hogy ez idén tovább mérséklődik.

A nyomozás eredményességének mutatója ugyan 68 százalékról 66 százalékra csökkent, de 2010-hez képest még mindig 20 százalékkal magasabb – mondta. A miniszter arról is beszélt, hogy a büntetés-végrehajtásban korábban 120 százalékos volt a telítettség, és bár tavaly ez még nem enyhült, idén a feltöltöttség 95-96 százalékra csökkent. A fogolyszökések, öngyilkosságok és a fegyelemsértések száma is mérséklődött – sorolta a miniszter.

Közölte: a nemzetközi migrációs helyzet megkívánta, hogy a korábbi bevándorlási hivatalt átalakítsák, azt rendvédelmi szervvé alakítva létrehozták az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságot. A dolgozók száma 1016 maradt, mintegy felük ugyanakkor hivatásossá vált. Tavaly 150 ezer migrációs kérelmet bíráltak el, az illegális migráció megfékezésére pedig komplex mélységi ellenőrzéseket végeztek.

A katasztrófavédelemről szólva azt hangsúlyozta: jelentős emelkedést mutat a káresetek száma, tűzesetekhez és műszaki mentésekhez a tűzoltók 79 900 alkalommal vonultak ki. Hozzátette: ez azt mutatja, hogy lazult az állampolgári fegyelem, amelyen 2020-ban szeretnének javítani. Nőtt az önkéntes tűzoltó egyesületek száma, ami azt igazolja, hogy egyre több fiatal szeretné megvédeni a közösségét a tűztől – tette hozzá. A katasztrófavédelem 2019-es tevékenységéből a hulladékszállítást, a kéményseprést és a szúnyoggyérítést is kiemelte.

The post Pintér: az emberek elégedettek a rendőrség teljesítményével appeared first on .

Vádat emeltek egy fiatal ellen, aki zsilettpengével sebesített meg egy férfit tavaly tavasszal Miskolcon.

Emberölés kísérlete miatt emelt vádat egy fiatalkorú férfi ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség – közölte Miskolczi László főügyész. A vád szerint a fiatalember tavaly májusban egy hajnalon Miskolc belvárosában, vita közben megpróbálta elmetszeni egy férfi torkát. A sértett elhajolt, de a penge az arcán így is mély, metszett sérülést okozott. A vádlott ezután társaival együtt elszaladt a helyszínről.

A sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, amely akár maradandó sérüléssel is járhat. Ha a metsző mozdulat eléri a nyaki ereket, az akár közvetlen életveszélyt is okozhatott volna – közölte a főügyész. Az ügyészség a letartóztatásban lévő vádlottra fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztés kiszabását indítványozta – olvasható a közleményben.

The post Vádat emeltek egy zsilettpengés támadó ellen Miskolcon appeared first on .

A visegrádi csoport (V4) jelenlegi lengyel elnökségének védelmi prioritásait vitatták meg a négy ország vezérkari főnökei kedden Varsóban – közölte a közös sajtóértekezleten Rajmund Andrzejczak lengyel vezérkari főnök.

A kedden megkezdődött kétnapos találkozón, amelyen magyar részről Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka van jelen, megvitatták a lengyel V4-es elnökség védelmi prioritásait, beszéltek a katonai képességek növeléséről, a közös hadgyakorlatok szervezéséről, valamint megosztották tapasztalataikat a hadsereg szerepéről a koronavírus-járvány kezelése terén – mondta el Andrzejczak.

Közlése szerint a vezérkari főnökök megvitatták az előkészületeket egy újabb V4-harccsoport összeállítására, mely egység az Európai Unió harccsoportjainak egyikeként 2023-ban fog ügyeletet teljesíteni. Az első visegrádi harccsoportot 2016-ban hozták létre, egy ilyen alakulat tavaly is teljesített rotációs ügyeletet.

Az értekezleten foglalkoztak továbbá a V4 szerepével a NATO Reagáló Erő keretében, amely – mint Andrzejczak mondta – kulcsfontosságú a szövetség keleti szárnyán. A kibervédelmet érintő témakörben Lengyelország megosztotta tapasztalatait a 2016 óta működő nemzeti kiberbiztonsági központról, megvitatták azt is, hogy a csoport országai e téren mily módon tudnak hozzájárulni a régió biztonságához.

Emellett a vezérkari főnökök a határokon átívelő katonai mobilitás fejlesztéséről is értekeztek.

A hadgyakorlatokat illetően a lengyel vezérkari főnök közölte: okulva a koronavírus-járvány elején szerzett tapasztalatokból, a visegrádi országok csapatai készen állnak a nemzetközi katonai gyakorlatokban való részvételre, a V4 műveleti és edzéstervével összhangban. Aláhúzta: az összes tervezett gyakorlat az átláthatóság elveit követi, és kizárólag defenzív jellegű.

Bejelentette: szerdán a V4 hadseregparancsnokai Ukrajnával kibővített formátumban folytatják egyeztetéseiket.

The post A V4 vezérkari főnökei megvitatták a lengyel elnökség védelmi prioritásait appeared first on .

Két repülőtéri alkalmazottat és több társukat fogták el kábítószer-kereskedelem miatt szeptember 22. és 25. között – közölte a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság.

A repülőtéri igazgatóság nyomozása alapján, a Terrorelhárítási Központ és a Készenléti Rendőrség segítségével hat embert fogtak el. A gyanú szerint négyen közülük több száz alkalommal értékesített drogot. A két másik férfit kábítószer-birtoklással gyanúsították meg a rendőrök.

A nyomozók szerint az egyik gyanúsított – aki többszörösen büntetett előéletű – 181, másikuk – aki a bűncselekményt felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt követte el – 11, harmadik társuk 14, a negyedik pedig 133 alkalommal kereskedett kábítószerrel. Utóbbi két férfi a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren dolgozott rakodóként.

A kábítószer-kereső kutyával tartott kutatásokon eladásra előkészített, kiporciózott kábítószert találtak és foglaltak le, amelyről a szakértők megállapították, hogy kokaint tartalmaznak. Ezen kívül a nyomozók nagy értékű autót, készpénzt, műszaki cikkeket, órákat és ékszereket is lefoglaltak.

A közlemény szerint a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság hatáskörébe tartozik a repülőtéri dolgozók védelmi háttérellenőrzése. A légiközlekedés területén kizárólag olyan munkavállalók dolgozhatnak, akik nem követnek vagy követtek el bűncselekményeket, mert a bűnös életvitel a légiközlekedésre nézve súlyos biztonsági kockázatot jelent. Folyamatosan és visszatérően figyelemmel kísérik a repülőtéri munkavállalók feddhetetlen életvitelét, és intézkednek a bűncselekmények megszakítására, valamint az elkövetők eltávolítására a repülőtérről – írták.

The post Kábítószer-kereskedelem miatt tartóztattak le repülőtéri alkalmazottakat appeared first on .

Ankara tagadta az örmény védelmi minisztérium azon állítását, amely szerint egy török F-16-os vadászgép Azerbajdzsán légteréből lelőtt egy örmény SzU-25-ös harci gépet – jelentette a török sajtó.

Fahrettin Altun, a török államfői hivatal kommunikációs igazgatója közölte, hogy az örmény állítás “teljességgel igaztalan”. Altun hozzátette: “Örményországnak, ahelyett, hogy olcsó propagandatrükkökhöz fordul, inkább ki kellene vonulnia az általa megszállt területekről”. Az azerbajdzsán védelmi minisztérium szintén tagadta, és hazugságnak nevezte, hogy egy F-16-os lelőtt egy örmény SzU-25-öst.

Az örmény katonai tárca előzőleg arról is beszámolt, hogy a lelőtt örmény gép pilótája életét vesztette. Jereván tájékoztatott továbbá: a török F-16-os az azeri Gjandzsa repteréről szállt fel, hogy fedezze az azeri harci gépeknek és drónoknak az Örményország területén lévő Vardenisz, Mec, Maszrik és Szotk településekre mért csapásait, és az örmény légtérben lőtte le az örmény gépet.

Azerbajdzsán és Örményország, a két egymással szomszédos korábbi szovjetköztársaságnak régóta területi vitája van egymással: a túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah a Szovjetunió megszűnésekor, 1991-ben kinyilvánította függetlenségét, és elszakadt Azerbajdzsántól. Baku fegyverrel lépett fel a szakadárok ellen, és bár a felek 1994-ben fegyverszünetet kötöttek, gyakran fegyveres konfliktusba keverednek egymással.

A harcok vasárnap lángoltak fel ismét. Törökország Bakut támogatja, Jereván pedig a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) tagja. Örményország hétfőn azzal vádolta meg Törökországot, hogy közvetlen katonai támogatást nyújt Azerbajdzsánnak. Az örmény külügyminisztérium közleménye szerint török katonai szakértők harcolnak vállvetve az azeriekkel, akik török fegyvereket, drónokat és harci repülőgépeket vetnek be.

Jereván hétfőn kilátásba helyezte, hogy beveti Iszkander hadműveleti-taktikai rakétarendszereit, ha Törökország F-16-osokat alkalmaz Hegyi-Karabahban. Örményország moszkvai nagykövete pedig azt közölte hétfőn, hogy Törökország Észak-Szíriából dobott át mintegy négyezer katonát Azerbajdzsánba, hogy részt vegyenek az enklávéban folyó harcokban. Azerbajdzsán ezt határozottan tagadta.

Az örmény kormány és az orosz sajtó is azt állította, hogy már négyezer szíriai van jelen Hegyi-Karabahban. Azerbajdzsán ezt az állítást teljes képtelenségnek nevezte.

The post Ankara tagadja, hogy a török légierő lelőtt egy örmény SzU-25-öst appeared first on .

Most, hogy ismét háborús szintet pedzeget a több mint három évtizedes örmény-azeri szembenállás eszkalációja, átpörgeti a térségben tett utazások emlékeit az ember. Elsőnek Örményországba látogatunk el, ahol 2011-ben járt a LégierőBlogger.

Orosz Mi-8-as az Erebuni repülőtér felett, a hátteret Örményország szimbóluma, a már Törökországban tornyosuló Ararát szolgáltatja.

A Jerevánt oltalmazó egyik Sz-300PT légvédelmi rakétaosztály.

Az osztály RPN-je hátulnézetből.

A 75-ös rendszer kiállított 20D rakétája a Jereván fölé magasodó Örményország Anyja (Majr Hajasztán) szobor - keletkezését tekintve nagy honvédő háborús emlékmű - előterében.

T-34-85 harckocsi a szobornak helyt adó Győzelem parkban.

BMP-1 ugyanott.

A kiállított MiG-19-es hajtóműtere.

Zord

Feldarabolják a csődbe jutott Remington Outdoor Co. Inc. céget, amely az egyik legnagyobb és legrégebbi amerikai kézilőfegyver- és lőszergyártó-gyár. A vállalatot a hét legnagyobb ajánlattevő között osztják szét – írja a The Wall Street Journal.

A Remington az idén júliusban másodszor folyamodott csődvédelemért, hogy adósságának átütemezéséről tárgyalhasson hitelezőivel. A hitelezők azonban már nem akartak pénzt fektetni a cégbe, amelyet ezért meghirdettek eladásra és a hét legnagyobb ajánlatot tevő között osztanak fel.

A hét ajánlattevő együttesen 155 millió dollárt fizet, amit a Remington adósságának a törlesztésére fordítanak. A legnagyobb ajánlattevő a Vista Outdoor Inc. volt, amely 81,4 millió dollárjáért megkapja a Remington Arkansas állambeli Lonoke-i lőszergyártó gyárát.

A kétszáz éves múlttal rendelkező Remington két éve tavasszal egyszer már kért csődvédelmet. A cég akkori meggyengülését az okozta, hogy a newtowni Sandy Hook iskolában 2012. december 14-én elkövetett, húsz diák és hat felnőtt életét követelő ámokfutás után megszigorították a fegyverhez jutás feltételeit. Az elmúlt években bekövetkezett újabb hasonló esetek miatt pedig a kiskereskedelmi cégek saját maguk is szigorú korlátozást vezettek be a fegyvereladás területén, sokan pedig törölték a fegyvereket a kínálatból.

A Remington értékesítésből származó bevétele tavaly 437,5 millió dollár volt, ami mintegy a fele a 2016. évinek. A cég adóssága meghaladja a 250 millió dollárt, ebből 12,5 millió dollárral az alabamai Huntsville városának tartozik, ahol a cég székhelye található.

The post Feldarabolják a csődbe jutott amerikai Remington fegyvergyárat appeared first on .