Mint mondta, aki támogatja a NATO Ukrajna bevonásával történő bővítését, az Horvátország érdekeit veszélyezteti.
“Mivel a NATO-ban vagyunk, holnap valaki odaküldheti az embereinket” – mondta Milanovic. Hozzátette, hogy Vlagyimir Putyin öregember, el fog menni, de Oroszország marad.
“Egy ponton ki kell mondani, hol a vége a NATO-nak” – húzta alá. Úgy vélte: a szövetség elég messzire jutott keletre. “Elég volt” – tette hozzá. Ez nagyon érzékeny téma – jelentette ki. Oroszországot ez a bővítés rendkívül zavarja, és az egy “nagyon veszélyes” állam – figyelmeztetett.
“Ne próbáljunk meg igazolást keresni, problémánk van. Nem fegyverezhetjük fel az embereket csúzlival, és lelkesíthetjük fel őket, hogy nukleáris erővel szemben harcoljanak” – vélekedett.
The post A horvát államfő pánikba esett appeared first on .
A támogatás célja, hogy megerősítse Ukrajna felkészültségét abban az esetben, ha az orosz-ukrán konfliktus súlyosbodna.
Eddig Szlovénia, Románia, Franciaország, Írország és Ausztria erősítette meg hozzájárulását az uniós segítségnyújtáshoz. Az ellátmány főként alapvető fogyasztási cikkeket, sátrakat, hálózsákokat, higiéniai eszközöket, gyógyszereket tartalmaz.
Janez Lenarcic válságkezelésért felelős biztos a segéllyel kapcsolatban hangsúlyozta: “Az EU teljes mértékben szolidáris az ukrán néppel, és ezt konkrét támogatások formájában is kifejezi. Miután Ukrajna segítségért fordult hozzánk, éjjel-nappal azon dolgozunk, hogy támogassuk az ottani hatóságok munkáját”.
Az EU Vészhelyzeti-reagálási Koordinációs Központja folyamatos kapcsolatban áll az ukrán hatóságokkal a további segítségnyújtás irányítása érdekében – áll a sajtóközleményben.
The post Az Európai Unió polgárvédelmi gyorssegélyt nyújt Ukrajnának appeared first on .
Maga Vlagyimir Putyin ezekre a dátumjóslatokra nem figyel oda, de az efféle kijelentések természetesen provokatív jellegűek – mondta Peszkov a Rosszija 1 televíziónak nyilatkozva.
“Arról van szó, hogy ez közvetlenül a feszültség növekedéséhez vezet. Amikor pedig a feszültség eléri a csúcspontot, ahogyan például most is a (délkelet-ukrajnai szakadárok fegyveresei és az ukrán kormányerők közötti) demarkációs vonalnál, akkor bármilyen szikra, bármilyen váratlan esemény vagy apró megtervezett provokáció is helyrehozhatatlan következményekhez vezet” – tette hozzá.
Peszkov a potenciálisan végzetes következményekhez vezető tényezők között említette meg az Ukrajna ellen állítólag előkészületben lévő agresszió időpontjainak nap mint nap való emlegetését. Feltételes módban fogalmazva ugyan, de azzal vádolta meg a Nyugatot, hogy ezzel az “összeesküvés-elmélettel” a Donyec-medence problémájának erőszakos megoldását próbálja meg kiprovokálni Kijevből. Rámutatott, hogy az ukrán vezetés ehhez fegyverzetet, valamint politikai és diplomáciai támogatást kap az Egyesült Államoktól és a NATO-tól, amely “pokoli szankciókat” és páriaságot helyez kilátásba Oroszország számára arra az esetre, ha csapatai bármilyen oknál fogva átlépnék az ukrán határt.
Az orosz külügyminisztérium vasárnap közzétett állásfoglalásában azzal vádolta meg az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy “információs terrorizmust” folytat, és hogy az állítólagos orosz agresszió lehetséges dátumának jósolgatásával “új valóságot” próbál teremteni. A moszkvai diplomáciai tárca szerint az amerikai és a brit “propagandával” szemben történelmileg éppen Washingtonra és Londonra, nem pedig Moszkvára jellemző, hogy hamisított ürüggyel indít háborúkat.
Peszkov megismételte Moszkva álláspontját, hogy a délkelet-ukrajnai helyzet rendezéséről Kijevnek közvetlenül a szakadár “köztársaságok” képviselőivel, nem pedig Oroszországgal kellene tárgyalnia, amely szerinte nem részese a konfliktusnak.
“Putyinnak ma minden alapja megvan rá, hogy Zelenszkij elnököt ne tekintse olyan embernek, aki kész, képes és hajlandó a minszki intézkedéscsomag végrehajtására” – fogalmazott Peszkov. A Kreml szóvivője azt is mondta, hogy “Oroszország a történelme folyamán soha senkit sem támadott meg”. (Valahogy megfeledkezett arról, hogy Magyarországot kétszer is lerohanta Oroszország: 1948-49-ben, és 1956-ban. A -szerk- megj.) “És Oroszország, amely annyi háborút élt át, az utolsó ország Európában, amely egyáltalán ki akarja ejteni azt a szót, hogy «háború»” – tette hozzá.
Alekszandr Csuprijan, a rendkívüli helyzetek minisztériumának megbízott vezetője közölte, hogy eddig 40 ezer embert szállítottak el a donyecki és luhanszki “népköztársaságból”, és újabb ötezren vannak úton. A polgári lakosság szervezett ideiglenes kitelepítését pénteken rendelte el a két délkelet-ukrajnai szakadár terület vezetője, az ukrán kormányerők készülő offenzívájára és a harcok hevességének felerősödésére hivatkozva.
Rosztov megye után a voronyezsi régióba is megérkeztek vasárnap az első menekültek, mintegy ezer ember. Elhelyezésük és ellátásuk biztosítása érdekében Alekszandr Guszev, Voronyezs megye kormányzója rendkívüli állapot bevezetését rendelte el. Oroszország 85 régiójából 30 jelezte eddig, hogy kész délkelet-ukrajnai menekülteket befogadni.
Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) vezetője vasárnap elrendelte, hogy indítsanak büntetőeljárást annak a két polgári személynek a halála ügyében, aki az ukrán hadseregnek a luhanszki “népköztársaság” területén lévő Pionyerszkij település közelében végrehajtott támadása következtében csütörtökön vesztette életét.
Viktor Volodackij, Rosztov megye szövetségi parlamenti képviselője vasárnap kijelentette, hogy a – jelenleg hárommilliósra becsült létszámú – Donyec-medencei lakosságból eddig mintegy 950 ezren folyamodtak orosz állampolgárságért, amelyet 775 620-an el is nyertek.
Az Eho Moszkvi független rádió úgy értesült, hogy az evakuálási folyamaton gyakran a szervezetlenség és a bizonytalanság jelei érződnek.
The post A Kreml szerint provokáció az orosz invázió dátumát illetően jóslásba bocsátkozni appeared first on .
A cseh kormányfő úgy látja, hogy az orosz katonaság bármelyik pillanatban képes az Ukrajna elleni támadásra. Fiala kiemelte a nyugati szövetségesek egységét Ukrajna mellett, amivel szerinte Vlagyimir Putyin nem számolt. Hangsúlyozta, hogy az orosz támadás esetén a Nyugat készen áll kemény szankciókat hozni Moszkva ellen. Fiala szerint ezek a szankciók Csehországot is negatívan érintenék, de valószínűsíthető, hogy Prága ezért kártérítést kapna a nemzetközi közösségtől.
“A helyzet komoly és minden nappal komolyabb. Nem túlzás azt állítani, hogy Európa egy lépésre van a háborútól, ami a közelmúltig teljesen elképzelhetetlen volt” – jelentette ki Fiala. Hozzátette, hogy a diplomáciai tárgyalások eddig semmilyen eredményhez nem vezettek. Oroszország követelései nem reálisak, és nem kizárt, hogy Moszkva nem is akar eredményt elérni.
A cseh kormányfő szerint mindezek ellenére folytatni kell a diplomáciai tárgyalásokat, de a Nyugatnak készen kell állnia arra is, hogy azok sikertelenek lesznek. “Az Ukrajna elleni támadás esélye napról napra magasabb” – mondta Fiala.
Az orosz agresszió elhárításának alapfeltétele a Nyugat egysége – szögezte le a cseh politikus. Az a követelés, hogy már most szankciókat fogadjunk el Oroszország ellen, nagyon érzékeny – vélekedett Fiala. “Tudatosítanunk kell, hogy Oroszország csak érveket keres a támadáshoz és a megegyezés el nem éréséhez. Felesleges, hogy valamiféle konkrét lépéseinkkel érveket adjunk Oroszországnak” – tette hozzá a miniszterelnök.
Fiala emlékeztetett: Csehország következetesen kiáll Ukrajna mellett, s már eddig is lőszert és egészségügyi eszközöket ajándékozott az ukránoknak. Amennyiben rosszabbodna az ukrajnai helyzet, Csehország kész további mintegy százmillió koronás segítséget nyújtani Kijevnek.
Prága Pozsonynak is felajánlotta, hogy kész katonai egységet küldeni a szlovák-ukrán határ védelmének megerősítésére. Szlovákiából ilyen megkeresés azonban egyelőre nem érkezett – jegyezte meg Fiala a cseh hírtelevízióban.
The post A cseh miniszterelnök szerint Európa egy lépésre van a háborútól appeared first on .
A szürke zóna fontosságát már a híres kínai stratéga, Sunzi (孙子) is felismerte. Közismert könyvében azzal érvelt, hogy a stratégiai siker csúcspontja a háborúk megnyerése harc nélkül. A szürke zónában végzett tevékenységeket tekinthetjük olyan államalkotó, államot gyarapító akcióknak, amelyek nem számítanak fegyveres hadviselésnek. A szürke zónás kampányok célja a fennálló rend megváltoztatása, az ellenfelek gyengeségeit kihasználva kézzelfogható nemzetstratégiai célok elérése. Manapság a háború költségei egyre magasabbak, illetve a nemzetközi jog is változott a II. világháború óta, így nem lehet agresszió útján területet szerezni. Kína regionális nagyhatalmi pozícióját kihasználva területszerzés helyett az érdekszféráját és dominanciáját növeli a térségben, ezáltal az eddig fennálló rendet is igyekszik megdönteni.[1]
A Modern KínaA Kínai Népköztársaság számára Mao Zedong (毛泽东) halála után rehabilitált Deng Xiaoping (邓小平) hatalomra kerülése adott lehetőséget a politikai és gazdasági modernizálásra. A Kulturális Forradalom zűrös évei nyomán kialakult káosz felszámolása után Deng következetesen vitte végig reformjait. A hidegháború utolsó évtizedében nem kívánt komoly hatalmi tényezőként beleavatkozni a bipoláris világhatalmi rendbe. Direktívája szerint: Kínának a bonyolódó nemzetközi környezetben elsősorban „nyugalmasan [kell] figyelnie, biztos pozícióba helyezkedni, nyugalommal kezelni a helyzetet, elrejteni erőnket, visszafogott kiállást felvenni, semmiképp sem vezető szerepbe kerülni”[2] Deng erős politikai befolyása és stílusa hagyománnyá vált az egymást követő kínai elnökök körében Jiang Zemin-től (江泽民) Hu Jintao-ig (胡锦涛).
A 2008-as nagy, az egész világot érintő pénzügyi-gazdasági recesszió az Egyesült Államokból indulva főleg a nyugati típusú civilizáció országait érintette negatívan, miközben Kínát sértetlenül hagyta. Ennek oka lehetett, hogy Kína termelésalapú gazdasági rendszere kevésbé volt kitéve a válság hatásainak, mint a nyugat pénzügyi, befektetési és tőzsdei rendszere. Kína globális pénzügyi hitelezőként és a nemzeti kötvények befolyásos vevőjeként jelent meg a világpiacon, segítve ezzel fejlett nyugati államokat, megmentve azokat a súlyosabb pénzügyi válságtól. Ennek megfelelően a kínai döntéshozók és a lakosságnagy része érezte, hogy Kína globális vezetésének ideje végre elérkezett, miközben az Egyesült Államok ereje gyorsan apad. [3]
Mind több a jele azonban, hogy Peking a most hatalmon lévő Xi Jinping (习近平) vezetésével változtatni kíván “Deng óvatosságra építő módszerein, és Kína erősebb érdekérvényesítését kívánják megvalósítani, hogy ezáltal nem csak regionális, hanem globális szinten is nagyhatalomként léphessen fel az ázsiai ország.”[4]
Kína az elmúlt évtizedek töretlen fejlődése révén a világ legfontosabb gazdasági centrumtérségévé vált. Az ipari szektorának termelése és a termelékenysége rendkívül magas, a globális vállalatok befektetései jelentősek. A gazdaság húzóágazatai a legkorszerűbb és legdinamikusabban fejlődő iparágak, információs gazdasága a legfejlettebbek egyike. Emiatt a nyersanyag- és energiaigénye elképesztő méreteket ölt. A termékei piacra juttatásához biztonságos, ellenőrzött kereskedelmi útvonalakra van szükség, azonban Kínának a Csendes-óceánhoz nincs közvetlen kijárata, így szállítás a Kelet-kínai, vagy a Dél-kínai-tengeren keresztül biztosítható.
A Kelet- és Dél-kínai-tenger kritikus világkereskedelmi útvonalak, a világ hajóforgalmának csaknem egyharmada, a Kínába irányuló import közel 80%-a itt halad át. Emellett a szénhidrogének, különösen a földgáz potenciális forrása, valamint kiváló halászati terület, ezért a tenger és annak erőforrásai feletti tulajdonjog iránti versengés éles konfliktusként jelenik meg az érdekelt államok viszonyában. Revizionista szereplőként Kína kihasználja a kínálkozó alkalmakat és lehetőségeket, hogy a kereskedelmi, gazdasági és informatikai verseny mellett szürke zónás agressziót folytasson, főleg, amikor úgy ítéli meg, hogy elkerülheti a megtorlást vagy a konfliktussá fokozódást.
A szürke zónaKína innovatív, vagy akár erőszakos módszerekkel is igyekszik stabilizálni és kiterjeszteni hatalmát, hogy stratégiai előnyre tegyen szert szomszédjaival szemben. A “szürke zónás” tevékenységek a béke és a háború közé esnek és tartós stratégiai előnyök megszerzésére irányulnak. Valójában a katonai erő és a nem katonai eszközök integrált alkalmazása nem új dolog: a propaganda, a gazdasági eszközök, a félrevezetés, a szabotázs, a bomlasztás mindig is a hadviselés részei voltak.[5]
Kína politikai berendezkedéséből adódóan a szürke zónás akciókat jól megtervezett kampányt keretében hajtanak végre, amelyet a Kínai Kommunista Párt és a Népi Felszabadító Hadsereg legmagasabb szintjén hagynak jóvá és ellenőriznek. A szürke zónában folytatott műveletei során a nemzetközi jog előírásait maga részéről szabadon értelmezi, viselkedése az erő pozíciójából hibrid fenyegetés, amely eszköztárába beletartoznak az információs, média és propaganda eszközök használata, a politikai és gazdasági kényszer, a kiber műveletek, a proxy hadviselés és az állam felügyelete alá tartozó fegyveres erők provokációja. Eltökélt szándéka az amerikai hatalom megkérdőjelezése az Indo-Csendes-óceán térségében, ezért erősíti kapacitásait, hogy ellensúlyozza és meghaladja Amerika és szövetségesei tengeri fölényét.
A RAND jelentés2019-ben az Egyesült Államokban a RAND Corporation néhány kutatója elemzéseket végzett és összefoglaló jelentést tett közzé, amelyben vizsgálták Kína szürkeövezeti tengeri műveleteit. A RAND Corporation eredetileg az Egyesült Államok légierejének kutatóközpontjaként működött, a legkülönbözőbb kutatási témakörökben jártas szakembereket vontak be a biztonsági kérdések tanulmányozásába. Interdiszciplináris megközelítéseket dolgoznak ki, többek között játékelméleti megközelítést, rendszerelemzést és hálózati összefüggés kutatást alkalmazva a különböző stratégiai és biztonsági témakörök jobb megértése érdekében. Jelentésükben kihangsúlyozták: Kínának stratégiai célja, hogy fokozatosan, fegyveres konfliktusok nélkül szerezzen területet a perifériáján, így meghatározó uralomra tegyen szert a partjai mentén húzódó tengeri térségben.
A RAND kutatás összefoglalása szerint Kína szürke zónás tevékenységeinek típusai hét kategóriába sorolhatók:
A kínai haditengerészet folyamatosan bővíti tevékenységi körét és növeli hadihajóinak számát a Dél-kínai tengeren. Ezenkívül rendszeresen végeznek nagyszabású tengeri hadgyakorlatokat. A légi behatolások száma meredeken emelkedett, évi néhány tucatról napjainkra több százra. A nagy hatótávolságú bombázókból, vadászgépekből és felderítőgépekből álló távolsági navigációs gyakorlórepülések során gyakran megsértik szuverén államok légterét. Jelentős katonai erőt felvonultató hadgyakorlatokat rendeznek a vitatott hovatartozású területek mentén.
A közelmúltban kínai halászhajókból nagyszabású flottákat hoztak létre, a Korea melletti vizeken a koreai parti őrség fellépése és a kormány tiltakozása ellenére az illegális halászat folytatódott. A kifogott halak száma minden évben nőtt, kimerítve a part menti halállományt. A flották szisztematikusan és erőszakosan ellenállnak a Koreai Parti Őrség intézkedéseinek. Ezek az egységek katonai kiképzést kapnak, állami és katonai irányítás alatt koordinálják tevékenységüket. Bár hivatalosan nem erősítették meg, a kínai halászhajók viselkedése felveti a gyanút, hogy a Népi Fegyveres Erők tengeri milíciája is érintett lehet. Emellett Kínai Parti Őröket is alkalmaznak a közigazgatási ellenőrzés biztosítására a vitatott szigetrészek és az ezek mentén létrehozott tengeri övezetek felett. Civil fedés alatt ez a halászhajó armada segít a területi követelések nyomatékosításában a Dél-kínai-tenger szinte teljes területén.
Kína állami vagy állami szervezeteket és állami vállalatokat, például állami energetikai és mérnöki vállalatokat, mint stratégiai eszközöket használ fel a kínai érdekek előmozdítására a vitatott területeken.
Kína folyamatosan provokatív lépéseket tesz a status quo megváltoztatására a vitatott tengeri határterületeken. Ilyen taktikák közé tartozik a mesterséges szigetek és kettős felhasználású létesítmények építése. A Dél-kínai-tenger közepén, szinte egyenlő távolságra Vietnámtól, a Fülöp Szigetektől és Kínától található jó pár apró sziget, korallzátony és sziklakiemelkedés. Tulajdonjoguk a nemzetközi törvények szerint tisztázatlan, ezért több környező ország is igényt tart rájuk. Ezek a szigetek lakatlanok és lakhatatlanok, mégis fontos stratégiai jelentőségük miatt hosszú ideje folyik értük a küzdelem. A Hszisa-szigetcsoport esetében 2013-ban kezdődtek meg a nagyszabású szigetépítések. Zhang Zhaozhong (张召忠) ellentengernagy „káposztastratégiának” nevezte el folyamatot, melynek során egy vitatott hovatartozású szigetet annyi halászhajó, megfigyelő és igazgatásihajó, hadihajó veszi körbe, hogy lényegében egy áthatolhatatlan burkot, egy „káposztaréteget” hoz létre. A hajók fedezete alatt folyik a mesterséges sziget építés, amelyekre katonai bázist, radar állomást, vagy éppen lakosságot telepítenek. Stratégiai szinten Kína kiterjeszti területi ellenőrzését és biztosítja a kereskedelmi útvonalakat, valamint a halászati területeket is, amelyek létfontosságúak folyamatos gazdasági fejlődéséhez. A használt, épített terület nem lesz hivatalosan államterület, de facto azonban mégis azzá válik.
Olyan tevékenységek, amelyek kiber-, média- és propaganda- mechanizmusokat alkalmaznak a térségi államokkal szemben, hogy igazolják Kína szuverenitással kapcsolatos állításait. A nemzetközi szférában az ilyen tevékenységek közé tartozik a más országok szuverenitási igényeinek hiteltelenítése vagy vitatása, valamint kampányok összehangolása annak érdekében, hogy a nem elkötelezett országok támogassák Kína álláspontját a vitatott területen.
A jogi narratívákkal és diplomáciai eszközökkel legitimálják a területi követelésükkel kapcsolatos álláspontokat, miközben aláássák más államok követeléseit. Kína több esetben kivételes elbánást követelt a magának a meglévő szabályokon alapuló rendben, hogy előmozdítsa vagy védje érdekeit. Ilyen szürkezónás taktikákra példa a Kelet-kínai-tenger légvédelmi azonosító zónává (ADIZ) deklarálása, a halászat szabályozása a vitatott területek feletti adminisztratív ellenőrzés megerősítése érdekében a tengeri élővilág védelmének ürügyén, valamint a nemzetközi jog alternatív megközelítéseivel kapcsolatos kutatások finanszírozása.
A kereskedelem, a segélyek, a befektetések és a szankciókkal való fenyegetések felhasználásával Kína befolyásolja az állam viselkedését a vitatott régiókban. Példaként vehetjük a ritkaföldfémek Japánba történő behozatalának betiltása egy kínai halászkapitány 2010-es letartóztatásának fényében, valamint a Fülöp-szigetekről származó gyümölcsbehozatal leállítását a Scarborough Shoal 2012 -es leállása idején.
ÖsszefoglalásXi kínai elnök egy beszédében kijelentette, hogy a nemzetközi szabályokat és rendet nem szabad egyetlen hatalomnak vagy egy tömbnek diktálnia. Kína nemcsak egyre szélesebb körű beleszólást követel az globális szabályrendszer újra fogalmazásába, de nem hajlandó visszafogni ambícióit sem, ahogyan ez pontosan lemérhető volt az anchorage-i konferencián, ahol nyílt diplomáciai összecsapás láthattunk a két magas szintű delegáció között.
A szürkeövezeti tevékenységeket Peking integrálta az államigazgatásba, és ezeket olyan módon alkalmazza, amely kihívást jelent más államok szuverenitására nézve, így konfliktusok alapja lehet diplomáciai kapcsolatok terén.
A szürke zónában végzett tevékenységek a kényszerítés különféle formáiról ismerhetőek fel, legyen szó akár területi behatolásról, információs hadviselésről vagy számítógépes műveletekről, diplomáciai nyomásról, gazdasági fenyegetésről, protekcionista magatartásról, vagy éppen kémkedésről, korrupcióról.
Három fontos jellemzőjét érdemes kiemelni.:
A Dél- és Kelet-kínai-tengeren tapasztalható változó működési dinamika újradefiniálhatja a Peking és a régióban erősen érdekelt felek közötti biztonsági versenyt, ezért új stratégiai és biztonságpolitikai kihívásokat állított a védelmi tervezők elé.
“A kínai kormány gondos, kiszámított következetességgel építi az ásványkincseket, energiaforrásokat, városokat, kikötőket és óceánokat összefűző hálózatot.”[6] saját nagyhatalmi érdeke mentén, de „szürke zóna” tevékenysége komoly eróziós hatást gyakorol a térség biztonságának rendjére.
Írta: Szilágyi-Rontó Zoárd
Irodalomjegyzék:[1] Szun-ce: A hadviselés törvényei. https://mek.oszk.hu/01300/01345/01345.htm
[2] Bartók András: A kínai népköztársaság védelempolitikája 1989-től napjainkig, Szakmai Szemle, Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, XVI. évfolyam 3. szám p.47. (2018. október)
[3] Nye, J. S. Jr.: The future of power, NY: Public Affairs. (2011).
[4] Kasznár Attila: Kína: egy globális nagyhatalom, és annak biztonsági kérdései, Miskolci Egyetem, Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete, p280. (2020)
[5] Simicskó István: A hibrid hadviselés előzményei és aktualitásai. Hadtudomány,
/3–4. szám, 3–16. (2017)
[6] Frankopan, Peter: Selyemutak, egy új világ története, Park Könyvkiadó Budapest, p.503 (2020) ISBN 978-963-355-549-1
Kiemelt kép forrása: pixabay.com
A Kína szürkeövezeti tevékenységei a Kelet- és Dél-kínai-tenger térségében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
A Eurofighter Typhoon típusú harci repülőgépek és az ezeket kiszolgáló mintegy hatvan katona a román és az olasz légierő vadászgépeivel, illetve katonáival közösen NATO-parancsnokság alatt végeznek megerősített járőrszolgálatot a NATO keleti szárnyának légterében a következő három héten.
A német légierő vadászgépei nem először vesznek részt romániai küldetésben: tavaly a brit légierő Typhoonjaival közösen gyakorlatoztak a Mihail Kogalniceanu támaszponton. A közös légtérvédelmi járőrszolgálat a reagáló- és elrettentőképesség növelését, a román és a szövetséges légierők együttműködésének erősítését szolgálja – olvasható a bukaresti védelmi tárca közleményében.
Múlt héten az amerikai hadsereg nyolc F-16-os vadászgépét és a 2. amerikai páncélos lovasezred egy Stryker harcjárművekkel felszerelt, ezer katonából álló lövészzászlóalját is Romániába vezényelték Németországból. Ebben az időszakban az amerikai haditengerészet négy F/A-18-as Super Hornet vadászrepülőgépe és ötven katonája is a dél-romániai Borcea légitámaszponton gyakorlatozik.
Románia az ukrán válságra és az orosz fenyegetésre hivatkozva folyamatosan szorgalmazza a NATO keleti szárnyának megerősítését a Fekete-tenger térségében. A mostani ideiglenes csapaterősítésen kívül a NATO egy állandó harccsoport Romániába telepítését is bejelentette. A francia parancsnokság alatt létrehozandó nemzetközi harccsoport várhatóan márciusban érkezik Romániába, összetételéről pedig a héten Brüsszelben egyeztetnek az észak-atlanti szövetség védelmi miniszterei.
The post A német légierő három vadászgépe érkezett járőrszolgálatra Romániába appeared first on .
Szanka Ferenc közölte, a nőt hivatalos személy sérelmére elkövetett zaklatás bűntettével, zaklatás és becsületsértés vétségével vádolják.
A vádirat szerint a nő – aki jelenleg hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt kiszabott szabadságvesztését tölti – egy korábbi büntetőügyéből ismerte a rendőrként dolgozó férfit. Egy üzenetküldő alkalmazáson keresztül felvette vele a kapcsolatot, hogy megfélemlítse. Ezután 2020. december 2-án írásban, majd azt megismételve hangüzenetben is közölte a rendőrrel, hogy “megtalálja és megöleti, ha egyedül lesz az utcán, és ha az kell, akkor vér fog folyni”.
A nő előzőleg lánya osztálytársának édesanyját fenyegette meg egy korábbi incidens miatt azzal, hogy nem élhet nyugalomban, “soha nem tudhatja, hogy mikor fogja megtámadni”, és a sértett lányának halálát is kilátásba helyezte.
Tavaly február 21-én két járőr a nővel szemben elrendelt bűnügyi felügyeletet biztosító nyomkövető eszközt akarta ellenőrizni; a vádlott velük szemben becsmérlő kijelentéseket tett – tudatta a csoportvezető ügyész.
The post Vádat emeltek egy rendőrt fenyegető hódmezővásárhelyi nővel szemben appeared first on .
Jens Stoltenberg a kétnapos miniszteri tanácskozás első munkanapját követően tartott sajtótájékoztatóján közölte: a védelmi tárcavezetők aggodalmukat fejezték ki a “rendkívüli léptékű és indokolatlan” orosz csapatösszevonás miatt az ukrán határ közelében, valamint Fehéroroszországban. Tájékoztatása szerint a NATO arra szólította fel Oroszországot, hogy válassza a diplomáciát, és nemzetközi kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak megfelelően haladéktalanul vonja ki haderejét Ukrajnából.
Kérdésre válaszolva Stoltenberg kijelentette: a NATO ez idáig nem tapasztalta a feszültség csökkenését Ukrajna környékén annak ellenére, hogy Oroszország nemrégiben a határ közelében állomásozó csapatainak visszavonását jelentette be. A bejelentéssel szemben Oroszország növelte a csapatok számát, amit műholdfelvételek bizonyítanak – mondta. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a katonai erő alkalmazásával Oroszország “új normát” vezetett be, vitatva az európai szuverenitás és biztonság alapvető elveit.
“Még nem késő, hogy Oroszország elhárítsa a konfliktus elmérgesedését, és a béke útjára lépjen” – fogalmazott a főtitkár, majd hozzátette: ha Oroszország most vissza is vonná csapatait, a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy a NATO-nak mérlegelnie kell, hosszú távon miként változtasson az európai haderőelosztáson.
Stoltenberg elmondta, az orosz fenyegetettség miatt, valamennyi tagország védelmének biztosítására a NATO további szárazföldi erőket telepít a szövetség keleti, délkeleti régióiba. A NATO megbízta parancsnokait, hogy dolgozzák ki a harccsoportok telepítésének részleteit a szövetség délkeleti szárnyára, válaszul Oroszország katonai építkezésére Ukrajna határain. Az intézkedés megelőző jellegű, arányos, és nem szolgálja a helyzet elmérgesedését. A NATO lépései nem fenyegetik Oroszországot – jelentette ki.
“Továbbra is elkötelezettek vagyunk kettős megközelítésünk mellett: erősítjük az elrettentést szolgáló és védelmi képességeinket, ugyanakkor nyitottak maradunk a párbeszédre” – fogalmazott.
A NATO és szövetségesei továbbra is a diplomácia csatornáit és a legmagasabb szintű párbeszéd folytatásának lehetőségét keresik Oroszországgal az euroatlanti biztonság kérdéseiről – hangoztatta a főtitkár. Elmondta továbbá, hogy a NATO javaslatokat tett Oroszországnak az euroatlanti térség biztonságának fokozására, amelyben az átláthatóság, a konfliktusmegelőző konkrét lépések, valamint a fegyverzetellenőrzés szerepelt. Ez idáig azonban nem érkezett válasz Moszkvából – jegyezte meg.
Stoltenberg végezetül reményét fejezte ki, hogy meghívását Moszkva elfogadja, és hamarosan ismét összeülhet a NATO-Oroszország Tanács.
The post Stoltenberg: Oroszország lépései komoly veszélyt jelentenek az euroatlanti biztonságra appeared first on .
A bűncselekmény 1999 márciusában történt Újszentmargitán; betonvassal ketten brutálisan bántalmaztak egy sértettet, aki meghalt. A helyszínről egy antennát vittek el az elkövetők.
A bíróság az első- és a másodfokú eljárásban bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat, idősebb Burka Ferencet – akit a keddi közleményben csak a neve kezdőbetűivel jelölnek – és fiát. Az ítélet után – az előzetes letartóztatás miatt – 2007-ben az idősebb férfi 20 millió, ifjabb Burka Ferenc 25 millió forint kártalanítást kapott. (1999 és 2005 között 2127 napot, illetve 2138 napot töltöttek előzetesben.)
Később két tanú terhelő vallomása miatt perújítási nyomozás indult, amelynek során új tárgyi bizonyíték került elő, illetve titkos adatszerzés útján új információ jutott a nyomozóhatóság birtokába. A perújítási eljárásban első fokon társtettesként elkövetett emberölés miatt 12 év, illetve 10 év fegyházra ítélték a vádlottakat, majd másodfokon ezt 9 évre, illetve 7 év 6 hónapra enyhítette a Debreceni Ítélőtábla 2018-ban.
A kártalanítás visszatérítésére kezdeményezett polgári eljárás a két elítélt esetében elkülönült. Ezúttal a Debreceni Járásbíróságon az idősebb férfi ügyében hirdettek határozatot. A felperes magyar állam a keresetében kártalanítás visszafizetése jogcímen húszmillió forint és annak 2018. szeptember 14-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezt a Debreceni Járásbíróság kedden nem jogerősen megítélte – jelezte a szóvivő.
Dobó tájékoztatása szerint a bíróság nem osztotta az alperes azon álláspontját, amely szerint csak azokban az esetekben lehet visszakövetelni a büntetőeljárási törvény alapján a kártalanítást, amelyekben per nélkül fizetett az állam a fogvatartottnak, míg ha korábban perben döntöttek a kártalanításról, a jogerős polgári peres határozat jogerejét előbb le kell rontani perújítással.
A bíróság rámutatott: a büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott, a kártalanítás visszakövetelésére vonatkozó önálló jogintézmény megalkotásával a jogalkotó speciális jogintézményt teremtett. Ez jogalapot nyújt az állam számára az utóbb jogalap nélkülivé vált kártalanítás visszakövetelésére a kártalanítási perben lefolytatandó rendkívüli perorvoslati eljárás nélkül.
Nem találta a bíróság alaposnak az alperes által előterjesztett elévülési kifogást sem. Indokolásában kiemelte: a kártalanítás visszakövetelésére a Debreceni Ítélőtábla 2018. szeptember 13-án jogerőre emelkedett ítéletével nyílt lehetőség. Így a kártalanítás visszakövetelése szempontjából ez a dátum tekinthető az elévülés kezdő időpontjának. Az ötéves általános elévülési idő figyelembevételével a kártalanítás visszakövetelése iránti igény erre tekintettel nem évült el.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye – jelezte a szóvivő.
The post Húszmillió forint kártérítés visszafizetésére kötelezett a bíróság egy elítéltet appeared first on .
Az ukrán elnök az ország keleti részét sújtó katonai feszültségről szólva elmondta, hogy nagy a háború kockázata, de még nagyobb lenne, ha reagálnának a térségben tevékenykedő erők provokációira — mondta a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián (MSC) az ukrán elnök. Hangsúlyozta, hogy Ukrajna “jó kezekben van”, és megvédi magát, a lakosság pedig “nem pánikol”.
Mint mondta, nem tudja, mi Vlagyimir Putyin célja, éppen ezért szeretne találkozni vele. Az biztos, hogy Ukrajna katonai konfliktus helyett diplomáciai megoldást és biztonsági garanciákat kíván. Erről az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai, valamint az Európai Unió, Németország és Törökország részvételével kell csúcstalálkozót tartani minél hamarabb, bárhol – tette hozzá.
Ez az új megállapodás sürgetően szükséges, mert a globális biztonsági rendszer vészesen törékeny, szabályai nem működnek, és az a veszély fenyeget, hogy a nemzetközi közösség megfeledkezik a XX. században elkövetett hibákról – fejtette ki az ukrán államfő. Zelenszkij egyben támogatást kért országa nyugati partnereitől, kiemelve, hogy a fegyverszállítmányok nem “adományok” Ukrajnának, hanem hozzájárulás az európai és a nemzetközi biztonsághoz.
Azzal kapcsolatban, hogy Németország nem hajlandó fegyverekkel segíteni az ukrán hadsereget, Zelenszkij köszönetet mondott azoknak az országoknak, amelyek “szavakkal, gesztusokkal és tettekkel is támogatták Ukrajnát”, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy egyes országok nem mutatnak egyértelmű elkötelezettséget országa védelme mellett.
Kiemelte, hogy az ukrán NATO-tagság kérdésének kezelését sem tartja megfelelőnek. Mint mondta, az ukránok “őszinte válaszokat” várnak nyugati partnereiktől arra, hogy hazájuk elnyerheti-e a tagságot a szövetségben.
“Ha nem mindenki akar ott látni minket, akkor mondják meg” – jelentette ki. Arra viszont ne számítson senki – folytatta -, hogy Ukrajna beletörődik abba, hogy tartósan “ütközőzóna” lesz a Nyugat és Oroszország között.
The post Ukrajna új biztonsági garanciákat kér a világ vezető hatalmaitól appeared first on .
“Ma ketten nyilatkoztak Donyeck és Luhanszk területéről az állampolgárok evakuálásával kapcsolatban. Azt mondták, hogy állítólag hadseregünk Donyeck és Luhanszk ellen fog támadni, hogy felszabadítsák területeinket. (…) Mindez teljesen valótlan” – idézte az UNIAN hírügynökség Danyilovot. A tisztségviselő arra utalt, hogy a Donyec-medencében önkényesen kikiáltott két szakadár “népköztársaság” vezetői bejelentették nap közben: evakuálják a lakosságot, főként a gyerekeket, a nőket és az időseket Oroszországba, mert az ukrán fegyveres erők támadásra készülnek.
Danyilov leszögezte, hogy a területek katonai erővel történő felszabadítása komoly polgári veszteséggel járna, ezért “szó sem lehet” arról, hogy ilyen utasítást adna ki a kijevi vezetés.
Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka pénteken üzenettel fordult a szakadár területek lakosaihoz, amelyben ő is hangsúlyozta, hogy az ukrán állam katonai-politikai vezetése nem tervez és nem folytat támadó hadműveleteket Kelet-Ukrajnában, és ezt az EBESZ-nél is megerősítik.
Zaluzsnij szavai szerint az Oroszország által támogatott szakadárok élezik a helyzetet az ideiglenesen megszállt területek lakosainak szándékos félrevezetésével. “Népünk és területünk felszabadításának a számunkra elfogadható egyetlen módja a politikai-diplomáciai rendezés” – szögezte le.
A főparancsnok hozzáfűzte, hogy az ukrán fegyveres erők nem vesznek részt provokációkban, és nem lőnek olyan lakott területekre sem, amelyekben fegyveresek helyezték el állásaikat. Arra kérte az embereket, hogy ne higgyenek “a megszállók hazugságainak”, akik felhasználják őket a feszültség további szítására, amellyel az a céljuk, hogy újabb vérontást idézzenek elő.
The post Danyilov: Kijev nem készül erővel felszabadítani a Donyec-medencét appeared first on .
“Fehéroroszország elnökével megállapítottuk, hogy az ukrajnai polgári béke helyreállításának és az ország körüli feszültségek enyhítésének záloga a minszki megállapodások végrehajtása” – jelentette ki az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnökkel folytatott tárgyalások után megtartott közös sajtótájékoztatón Putyin.
“Kijevnek mindössze annyit kell tennie, hogy tárgyalóasztalhoz ül a Donyec-medence képviselőivel, és megállapodik a konfliktus lezárását célzó politikai, katonai, gazdasági és humanitárius intézkedésekről” – tette hozzá.
Sajnálkozását fejezte ki, hogy ezzel szemben éppen kiéleződik a helyzet, amiért az ukrán vezetést hibáztatta, amely szerinte elszabotálja a minszki megállapodások végrehajtását, elutasítja a közvetlen tárgyalást Donyeckel és Luhanszkkal, lényegében szabotálja az alkotmánymódosításról, a Donyec-medence különleges státuszáról, a helyi választásokról szóló megállapodások végrehajtását. Putyin szerint Ukrajnában tömegesen és szisztematikusan megsértik az emberi jogokat, az orosz ajkú lakossággal szembeni diszkriminációt pedig törvénybe iktatták.
Kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem fordított figyelmet az Ukrajna elleni orosz támadásokról szóló jelentésekre. Közölte, hogy mindig az orosz nemzeti érdekeknek megfelelően fog eljárni.
Putyin segély kifizetését rendelte el a Donyec-medencéből menekülők számára
Putyin elrendelte, hogy minden, a délkelet-ukrajnai Donyec-medencéből az oroszországi Rosztov megyébe érkező menekültnek fizessenek ki tízezer rubel (mintegy negyvenezer forint) segélyt. Péntek délután a két délkelet-ukrajnai szakadár “köztársaság” vezetője az ukrán hadsereg támadási terveire hivatkozva elrendelte a nők, a gyerekek és az öregek tömeges Oroszországba menekítését. Rosztov megyében operatív törzset állítottak fel az ukrajnai szakadár “köztársaságokból” érkező menekülők elhelyezésére.
The post Putyin: Kijevnek meg kell állapodnia a Donyec-medencével appeared first on .
Az amerikai diplomácia vezetője a világ legrangosabb biztonságpolitikai tanácskozásának első napján egy pódiumbeszélgetésen a Münchner Merkur című lap beszámolója szerint azt mondta, hogy Vlagyimir Putyint “eléggé meglepte” a NATO és az EU összetartása.
A Nyugat gazdasági erejét kiemelve rámutatott, hogy Oroszország és Kína együtt globálisan a hazai össztermék mintegy húsz százalékát képviseli, a NATO-tagállamok részaránya viszont negyven százalékos. Ha a Nyugat összefog, sok mindent el lehet érni – fejtette ki Blinken.
Ugyanakkor Moszkvát nem sikerült eltántorítani az Ukrajna elleni támadás szándékától – tette hozzá az amerikai külügyminiszter, megismételve az ENSZ Biztonsági Tanácsában csütörtökön tett kijelentéseit, amelyek szerint Oroszország “álprovokációkkal” megpróbál ürügyet kreálni a támadásra.
Az orosz háborús fenyegetés változatlanul nagyon is valós – emelte ki a pódiumbeszélgetés másik résztvevője, Annalena Baerbock német külügyminiszter, aki a Deutschlandfunk német országos közszolgálati rádió beszámolója szerint a többi között elmondta, hogy akár az orosz földgázt Ukrajna megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat vezetékrendszer második vezetékpárja, az üzembe helyezésre váró Északi Áramlat-2 ügye is megkérdőjeleződhet, ha Oroszország ráront Ukrajnára.
A német diplomácia vezetője aláhúzta, hogy az orosz mozgósítás az ukrán határ térségében nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa ellen jelent fenyegetést, ezért a fejlemények leírására nem is az ukrán válság, hanem az “orosz válság” kifejezés alkalmas.
Baerbock a Münchner Merkur beszámolója szerint a válság fő tétjének azt a kérdést nevezte, hogy a nemzetközi kapcsolatok formálásának rendező elve a kölcsönösen elfogadott szabályokon nyugvó együttműködés lesz-e, vagy a befolyási övezetek rendje az 1945-ös jaltai konferencia mintájára.
Az 58. MSC-t megnyitó köszöntőjében a tanácskozás szervezőbizottságának 15 év után távozó elnöke, Wolfgang Ischinger kifejezte sajnálatát Oroszország távolmaradása miatt. Elmondta: mindig igyekeztek gondoskodni arról, hogy a konferencián minden nézőpont megjelenjen.
A tanácskozás első előadását António Guterres ENSZ-főtitkár tartotta, aki az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a helyzet összetettebb és fenyegetőbb, mint a hidegháború idején, és kiszámíthatatlanul alakulhatnak a folyamatok.
A világszervezet vezetője visszafogottságra intett, mint mondta, minden nyilatkozatnak, valamennyi nyilvános megszólalásnak a konfliktusok csillapítását kell szolgálnia , és mindenkinek tiszteletben kell tartania a nemzetközi jog előírásait.
Az MSC-re a koronavírus-világjárvány miatt a szokásos mintegy kétezer helyett nagyjából 600 vendéget hívtak meg, köztük bő 30 állam-, illetve kormányfőt és száznál is több minisztert. A bajor főváros egyik leghíresebb szállodájában, a Hotel Bayerischer Hofban rendezett tanácskozásra várják például Volodomir Zelenszkij ukrán elnököt, Olaf Scholz német kancellárt és Kamala Harris amerikai alelnököt. Meghívták Vlagyimir Putyint és Szergej Lavrov orosz külügyminisztert is. Arra hivatkozva hárították el a meghívást, hogy szerintük az MSC elveszítette objektivitását.
The post Blinken: a NATO és az EU összetartása meglepte Putyint appeared first on .
Szergej Lavrov szavait a RIA orosz hírügynökség idézte internetes oldalán. A politikus kifejtette: olvasta az interneten az amerikai külügyminisztérium néhány nyilatkozatát, miszerint Oroszország hamis videókat készít az ukrán katonák állítólagos támadásáról a Donyec-medencében. Az ilyen “téveszmés kitalációkból” napról napra egyre több van – tette hozzá.
Az amerikai hatóságok azt állítják, hogy az orosz titkosszolgálatok egy olyan videó elkészítését tervezik, amely az ukrán hadsereg által orosz területre vagy saját orosz ajkú honfitársaira irányuló megrendezett támadást mutatna be. A képsorokon “megölt” emberek, lerombolt épületek, gyászolók, ukrán fegyverek és török gyártmányú drónok lennének.
Washington szerint egy ilyen videó lenne a “hamis” ürügy Oroszország számára, hogy katonai műveleteket indítson a szomszédos ország ellen. Amikor a média bizonyítékokat kért, Ned Price külügyminisztériumi szóvivő azt mondta, higgyenek az amerikai kormány szavának.
Vlagyimir Csizsov, Oroszország állandó EU-képviselője a maga részéről cáfolta a vádakat. Ezzel egy időben a “Luhanszki Népköztársaság” népi milíciája közölte, a Donyec-medencébe brit, amerikai és észt médiaképviselők érkeztek, hogy megrendezett riportokat készítsenek az állítólagos “orosz agresszióról”.
The post Lavrov: képtelenség az orosz videós provokációról szóló amerikai bejelentés appeared first on .
A Pentagon vezetője pénteken Varsóban Mariusz Blaszczak nemzetvédelmi miniszterrel egyeztetett. A tárgyalásokat követő sajtóértekezleten hangsúlyozta: a NATO egésze támogatja Ukrajna szuverenitását és területi egységét.
Austin felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy Vlagyimir Putyin ellenezte a NATO megerősítését, miközben az orosz-ukrán feszültség ténylegesen azt eredményezte, hogy a szövetség sokkal erősebb lett a keleti szárnyán, és ez a jövőben is így marad.
Austin szerint Ukrajna “bármilyen jellegű” orosz megtámadása nemcsak konfliktushoz vezetne, hanem olyan alapértékek megsértését is jelentené, mint amilyen a nemzeti szuverenitás, a területi egység és az önrendelkezés joga.
Értékelése szerint az orosz csapatok bekerítik Ukrajnát, egyes, Fehéroroszországba telepített alegységek pedig alig 320 kilométernyi távolságban állomásoznak Lengyelország határaitól. Egy ukrajnai orosz invázió esetén Lengyelországnak több tízezres menekültáradattal kell számolnia – húzta alá.
“Még mindig van ideje és helye a diplomáciának” – folytatta Austin. Kiemelte: Washington szövetségeseivel, köztük Lengyelországgal szorosan együttműködve felajánlotta Putyinnak a válságtól különböző, diplomáciai utat a biztonság növelése érdekében. “Függetlenül attól, hogy Putyin hogyan dönt, az Egyesült Államok és szövetségesei fel lesznek készülve” – fogalmazott.
Moszkvai nyilatkozatok ellenére nincs bizonyíték az orosz csapatok visszavonására Ukrajna határaitól, ellenkezőleg, minden információ arról tanúskodik, hogy Oroszország folyamatosan támadásra készül – hangsúlyozta ebben az összefüggésben újságírói kérdésre válaszolva az amerikai politikus.
Austin megköszönte, hogy Lengyelország befogadta a csapaterősítés keretében átirányított 4700 amerikai katonát, aki – mint mondta – készen áll “egy sor lehetséges forgatókönyvre”, és szükség esetén együttműködik a lengyel hatóságokkal az Ukrajnában tartózkodó amerikai állampolgárok segítésében.
Blaszczak kijelentette: Putyin “az orosz birodalom újjáépítésére”, az orosz érdekszféra bővítésére törekszik. A NATO egysége és az Egyesült Államok határozott politikája elejét veheti Ukrajna orosz megtámadásának – jelentette ki. Nyílt konfliktus esetén Lengyelország kész segíteni azoknak, akik Ukrajna elhagyására kényszerülnének – húzta alá.
Austin Varsóban Andrzej Duda lengyel elnökkel is tárgyalt, ezt követően Blaszczakkal együtt a nyugat-lengyelországi Powidzba indult, ahol lengyel és amerikai katonákkal találkoznak.
The post Austin szerint még mindig van idő diplomáciára appeared first on .
A vádirat szerint a 44 éves férfi tavaly július 28-án este Budapesten, az Izabella utca és az Andrássy út sarkán meglátott két nőt, akik “szexuális irányultságukat nyíltan felvállalva, egymást átkarolva sétáltak”.
A vádlott a sértetteket szexuális irányultságuk miatt hangosan szidalmazni kezdte, trágár szavakat használva kiabálta nekik, hogy menjenek át az út túloldalára. Ezután az egyik nőt hátulról, a vállánál meglökte, ennek következtében a sértettek az út szélén parkoló kocsik közé sodródtak.
A Budapesti VI. és VII. Kerületi Ügyészség a 44 éves férfit közösség tagja elleni kétrendbeli erőszak bűntettével vádolja – amit az egyik sértett sérelmére bántalmazással követett el -, és felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta.
A közösség elleni erőszakot a törvény súlyosan bünteti: a bűncselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az elkövető a sértett valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása – így köztük szexuális irányultsága – miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a sértettben riadalmat keltsen. Még súlyosabban, 1-5 év szabadságvesztéssel büntetendő az, aki ilyen indíttatásból a sértettet bántalmazza is – jelezték az ügyészségi közleményben.
The post Felfüggesztettel megúszhatja nőkre támadó “hős” appeared first on .
There are a number of drivers influencing Latin American migration. It not only varies in terms of size and general characteristics, but also along more of a temporal and a spatial axis. „Historically speaking, the migratory movements of the population of Latin America and the Caribbean have been closely related to the development of societies in these regions and, more specifically, to economic, social and political imbalances.”
The dynamics of migration across the region changes along the temporal axis. In fact, at the end of the 20th century, most emigrants were attempting to run away from violent conflicts and unfavourable political conditions. (For example, see the cases of Nicaragua and Guatemala during the 1990s.) But as the effects of globalization and the huge gap between individual circumstances became more and more visible and sensible, especially regarding the free flow of information, the differences in income distribution and those in the well-being of individuals, seeking better overall living conditions became a prevailing force. (And in the context of Latin America, the subjective interpretation of individual well-being should rather be understood in contrast with poverty.) Of course, violence and conflict did not disappear from among the reasons to leave – the highest numbers related were recorded in Colombia and in El Salvador. Also, natural disasters – most commonly hurricanes – can also be forceful factors in terms of displacement, as the latest examples of Honduras, Cuba, Brazil and Guatemala show.
Speaking of the spatial axis of migration across the continent, as a general, long-standing trend, a mass number of immigrants aiming to reach and cross over the borders of the United States is identifiable. (It is also called as the “northward” migrant movement.) This, in part, is attributable to and can be explained through the huge development gap between the Northern and the Southern parts of the American continent. Consequently, and unsurprisingly, there is a trend or direction, also known as the “South-North migration flows”. Another “extra-regional” form of migration can be observed towards some European countries as well (mostly in the direction of Spain), which has effect even today. Although extra-regional migration in the opposite direction, towards Latin America has seen some decline over the last couple of years – at least from the European continent.
There is a migration trend working in a narrower regional sense, which falls into the scope of the so-called intra-regional migration. Even though historically Argentina has been the primary destination for this type of migration, as time passed by, this role was taken over by other countries of the region, making fundamental changes in the proportions of migration-shares. In addition, intraregional movements gained significance over the past years, due to the dissemination of communication means, lower transportation costs and regional integration mechanism facilitating human mobility. Bearing in mind the tendency of European immigration policies becoming more and more demanding, it could have also contributed to.
A very recent example and, at the same time, one of the greatest migration flows of the 21st century is attributable to the ongoing political, economic, and humanitarian crisis in Venezuela. The dire economic circumstances and the lack of access to basic social needs (for example healthcare and food) forced millions of Venezuelans to leave their homeland, many of whom (around 1.7 million by July 2021) sought asylum in the neighbouring Colombia. (Although, there used to be a reverse trend between the two countries before the Venezuelan crisis, many Colombians who had previously fled Venezuela returned home as the situation worsened.) Many others found shelter in other Andean countries (Peru and Ecuador), in Brazil, Chile, or, although initially only in smaller proportions, in some Caribbean countries. This massive exodus of Venezuelan migrants caused a surge in the numbers of LAC-migration between the years of 2017 and 2019, compared to the average of 2015-2016. (This has primarily been deduced from the total number of residence permits granted to regular migrants.) The number of Venezuelans in emigration is around 6 million by now, with over 80 percent staying in the region. These numbers made governmental response inevitable, especially as more than half of them lack regular migrant status. Several countries adopted regularization programmes to provide some sort of protection and to cope with the burdensome situation.
Also, and in part due to the same reason (massive influx of Venezuelans), a general shift in regional patterns can be identified. Some countries, that traditionally were not among the biggest host countries, appreciated disproportionately, meaning that their relative shares of migrants and roles as host countries gained weight compared to traditionally more attractive, larger countries. This includes Colombia and Peru, with each having gained around 10% of migrants compared to their previous years, respectively. Overall, currently it seems that among the most popular destinations of the region are Argentine, Brazil, Chile, Peru, and Mexico. Another emerging trend, “migrant caravans”, that goes back to 2018, refers to a change that can be identified in the mode migrants move from A to B within the region. Crossing exotic rain forests on foot to reach borders has always been around, but gathering into groups of this size (thousands of migrants) is a relatively new challenge, especially in Central America.
The exacerbating impact of the pandemic„COVID-19 has exacted a devastating toll in Latin America and the Caribbean: a region with eight percent of the world’s population has accounted for 30 percent of global deaths.” Plus, the outbreak of the COVID-19 pandemic hit the region amidst of “one of the largest human displacements in its recent history”, aggravating some of the existing challenges (for example, ongoing economic crises) as well as adding new ones (including figuring out the national vaccination strategies). Nevertheless, more on the individual-level, it had an obvious negative effect on the future prospects for many: several sectors had to let go of workers to cut expenses, causing unemployment, which, considering the relatively low levels of the mobility of labour, tightened the financial options one might had. (As it is already known, a particularly affected sector was tourism, on which not only several countries of the region relied heavily, but also employed several immigrant workers.) Another reason, that could be considered as a motivation for many is the restrictions on individual freedom imposed by the government.
Although these phenomena are not region-specific, rather world-wide, in Latin American countries, given the already existing problems (e. g. precarious social protection systems, unfavourable economic conditions) and the cumulation of such unfortunate events could have been a stronger motivational factor on both ends: it affected the plans of those who considered emigration as well as those who considered returning home.
Contrary to what would have been expectable, there was a decline in total residence permits granted in year 2019: it fell from over 2 million in 2018 to 1.41 million by 2019. As the results of the IOM survey demonstrates, over 80% of people who had planned to leave during the course of the previous year would re-consider the trip and postpone it until the travel restrictions are eased. This could serve as a potential conformation and explanation why the decline occurred in the first place. What we must see here is the fact that these migration plans are only postponed, but not cancelled, meaning that embarking on the journey after the sanitary crisis passed is not off the table at all.
And the pandemic did not spare those that already left. Some face financial difficulties even in their respective host countries, many of them noticed a decrease in their salaries, lost their jobs, or became unable to send the usual remittances back home. This did not only cause a loss of support for the family members that stayed at home, but also contributed to the already growing anxiety and hopelessness. (Even though it would feel logical to assume that the number of remittances in general dropped, the world-wide trend has shown the opposite; especially when the transfer was started from the U.S. or Europe.) Some of these migrants also had to make the difficult decision of returning to their countries of origin. Such cases “included Bolivian and Peruvian migrants from Chile and Paraguayan migrants from Brazil”. Given the circumstances – not just during the pandemic, but the already existing difficulties of travelling on foot in Latin America – many migrants found themselves “being stranded in border cities in poor sanitary conditions”. In addition, those who managed to return successfully, did not just get away with it without facing other types of challenges (incl. legal status, unemployment, and xenophobia). Since many others remained on the move, certain countries, such as Guyana and Peru, decided to include displaced people in their vaccination strategies.
Additionally, with extra-regional migration towards the more developed countries becoming even more restrictive and difficult (in terms of for example, fulfilling the requirements attached to the obtainment of visas), such destinations lost popularity among Latin Americans. This, especially with the increasing costs of international travel, again, added weight to considerations of relocating within the same region.
“The trend in total migration to LAC countries is nonetheless upward, especially with respect to intra-regional migration.” The same goes for the Central American and Caribbean subregion, which traditionally experience relatively low levels of intraregional migration, but is facing an increasing tendency since 1990. (In part, this was driven by the same reasons, such as subregional initiatives enhancing free movement and the exodus of Venezuelan migrants continent-wide.)
Consequences and prospectsThis changing environment, of course, had several consequences. First, those who has no other options and, thus, opt for leaving face even higher risks than before. Many of them, that are seeking job opportunities – according to the survey of the IOM – concerned about being deceived or exploited. In spite of these risks, most, that has no source of income, would say “yes” to such an opportunity, even if the terms of contract were not perfectly clear or if they are not properly informed about the job in question. The risk, especially for those that are more vulnerable, “may be aggravated due to the problems caused by COVID-19. These types of deceptions or fraudulent recruiting practices may potentially be connected to migrant smuggling and/or lead to trafficking in persons.” Another potential issue is the proneness to working in the informal sector, and, as such, the probability of not being adequately and sufficiently protected by neither migration, nor labour laws. (These risks are even higher if one resides illegally in a country – for obvious reasons.)
Second, since many migrants are in desperate need of employment and income, they are more likely to take the job for less than locals would. And given their vulnerable situation, they constitute “sitting targets” for criminal organizations, making the possibility of them being lured into the illegal economy more realistic. This increases the civil antipathy towards taking migrants in and can result in a rather anti-immigration stance (stereotyping, or, in more drastic case, in xenophobia) from the part of the general public. A very recent example is that of Chile in September 2021. The tension culminated in a march of thousands of Chileans holding anti-immigration slogans, setting the tents and belongings of Venezuelan migrants on fire.
Third, migration trends have also altered the related national governmental policies. Several of them had to make adjustments to their administrative mechanisms to ensure non-nationals’ protection and access to social rights during the crisis (but the level of legal clarity and inclusion varies from country-to-country, and, at least in some, it depends on multiple factors, such as the migration status of individuals). In most countries, some sort of non-contributory social transfer programmes already existed before the pandemic hit, and – with the exception of Mexico – new emergency schemes were also established. Plus, we should keep in mind that the above-mentioned internal conflicts and increasingly expressed public dissatisfaction can lead to increasing pressure on the governments to tighten immigration policies.
IOs, NGOs or the civil society only play a role to a varying extent, which could mean a complimentary contribution to the state-led programs or a supplementary role as well (in most cases, it depends on the extent of the existing activity of the state in question). The presence of these actors can be particularly important in the light of the COVID-19 pandemic, since they can provide additional health care services that might would not be available for a certain group of migrants otherwise, because – for instance – they do not hold a regular migrant status in the given host country.
The fourth aspect is human security. Due to the restrictions on movement, those who leave are now put at a higher risk as they might have to find alternative ways to get into a country. In turn, these alternative border routes (or “trochas”) oppose several dangers on the physical well-being and even on the lives of illegal border crossers, as in many cases people cross rivers, jungles, high mountains and deserts on foot, or even the ocean in barely seaworthy boats. One of the most perilous routes is the Darien Gap, passed through by an increasing number of children year by year. Often smugglers are paid a high amount of money to accompany them along these routes, but, so it seems, that is not a guarantee of “safe passage” until reaching the final destination. (Just a couple of days ago, dozens went missing when an allegedly human smuggling boat capsized off Florida’s coast, setting a recent example of how risky such operations are. But unfortunately, there are countless other examples.) And, if that would not been enough hazard, numerous criminal gangs hinder the journey, posing other threats (attacks, sexual assault, robbery) on the safety already vulnerable migrants, not to mention that of minors.
Taking a short detour, we must acknowledge that movements across and originating from the LAC countries also put pressure on the United States, although not to the same extent as northward migration does. This is particularly accurate in case of the Caribbean countries, where northward migration remains a significant trend. In the first half of the fiscal year 2021, approximately 226.000 migrants arrived at the U.S. border from Honduras, Guatemala and El Salvador. Jointly with the Mexican Government, the U.S. responded with bolstered immigration enforcement (e. g. prevention of transit, increased deportation, surge in officers at the border). Whichever approach is in use, it is up to the governments at all times. Keeping in mind that the immigration policies during Democratic administrations usually appear to be more relaxed, it was not surprising at all that U.S. immigration has seen a sharp rise after Biden’s inauguration. In this regard, again, the high-risk routes and the rise in the number of unaccompanied minors give us many reasons for worries. Putting these direct regional struggles into the context of great power competition, the chances of the U.S. needing to take up a greater engagement are high.
ConclusionIn conclusion, it is clear that the situation of the already vulnerable have only worsened during the COVID-19 pandemic. And we know little about what is yet to come. “The pandemic has cut off mobility pathways, stranded migrants, destroyed jobs and income, and pushed millions of migrants and vulnerable populations into poverty. However, it has not put an end to migration.” As we have seen, there was some decrease in general, mainly attributable to the restrictions imposed on travel due to the pandemic, but the plans of many are only postponed but not cancelled, thus they might re-consider the option of moving when restrictions are lifted. In addition, the unequal access to vaccines has resulted in an uneven economic recovery, implying, again, the possibility of increasing migration pressures.
Regarding those who have already left, it is visible that measures of inclusion and protection vary across countries, hence we cannot identify a single trend in this regard. The prospect of another wave of migration, thus, should be taken into account on a broader regional spectrum, nonetheless because it has already proven burdensome for the social systems, especially in those countries that are struggling with an increase in the in-flow of people for a longer period of time now. Regional integrations or forums can form a platform for reconciliation and coordination. Given the fact that more than one country is affected, expanding regional cooperation to the field of migration policy seems sensible. Indeed, this is not without precedent: in 2002 the MERCOSUR adopted the Agreement on Residence for Nationals of the States Parties of MERCOSUR to promote the free movement of people and advance the rights of migrants. The MERCOSUR residence permit is still one of the most important (subregional) mechanisms to date, but its relevance also varies between countries. Adopting one with an even wider regional scope could have the same potential in terms of ensuring the rights of people in exile, but we should not forget the effect that such agreements and initiatives previously had on migration trends.
Of course, we must see that during the “recovery”, countries cannot afford letting go of their people, their skills, knowledge, purchasing power and so on, and thus, it would appear sensible to somehow encourage them to stay or to come back. But with limited resources to do so, there is not much to be done: unless they lock them in and force them to stay, the least they can do is to somehow guarantee, that their human rights as migrants will not be infringed abroad.
Written by: Boglárka Csont
Kiemelt kép forrása: flickr.com
A Leave, stay or return home? Recent (intra-regional) migration trends in Latin America in the light of the COVID-19 crisis bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Kiemelték, az elmúlt időszakban a sok éves átlaghoz képest kevesebb csapadék hullott. Az erdőben és az erdő környéki területeken található könnyű holt biomassza – elszáradt tavalyi gyep, avar – nedvességtartalmát a szeles, napos időjárás tovább csökkentette, emiatt több megyében megemelkedett a tűzesetek száma.
A meteorológiai előrejelzések alapján a következő 72 órában sincs esélye érdemi csapadéknak, valamint az érintett megyék termőhelyi és állományviszonyai kedveznek a nagy területű erdő- és vegetációtüzek kialakulásának – indokolták a tilalmat.
Az aktuális tűzgyújtási tilalomról és a tűzgyújtási szabályokról az www.erdotuz.hu vagy a www.katasztrofavedelem.hu honlapon elhelyezett térképen lehet tájékozódni – közölte a Nébih.
The post Nébih: négy megyében tűzgyújtási tilalom van appeared first on .
Most, hogy véget ér a francia szerepvállalás Maliban (egy időre?), megnéztem, hogy hogyan kezdődött 2011 januárjában, amikor a helyi terroristák egy 300 autós konvojjal megindultak északról Bamakó, a főváros felé és sorra vették be a a városokat dél felé. Nem néztem utána, de olyan 2-3 napi "járóföldre" lehettek a fővárostól, amikor a franciák beavatkoztak egy fontos közúti csomópont elvesztése után. 24 órán belül megtörtént az első helikopteres egységek bevetése Burkina Fasoból, amelyekkel a konvojt támadták, majd napokon belül összerántottak Bamakóba egy zászlóalj harccsoportot Szenegálból és Gabonból, és miközben ez megindult szemből az ellenség felé, a következő héten összeraktak és hajóra tettek F.oban egy második, majd F.oból repülővel egy harmadikat Nigerbe, amivel az első zászlóalj harcsoportot váltották le kb 2-3 hónap után. Ejtőernyős és különleges műveleti bevetések többször is volt. Byárra véget is ért a Serval művelet és átadta a helyét a Barkhane-nak. Ami nem derült ki, hogy eközben mit csináltak a dzsihadisták, mert ebből úgy tűnik, hogy a január eleji masirozásuk/francia válasz után inkább felszívódtak és egyetlen városban sem (talán Gao-nál csak) mutattak már érdemi ellenállást. Mondjuk logikus volt, ha így csináltak.
Aki szereti a haditechnikát, a taktikát, a sok térképet és az ilyen fegyvernemi és egység jelzéseket a térképeken az nézze meg, be lehet állítani magyar feliratozásra is (a szokásos hátrányokkal) a youtube filmet.
Ahogy olvasgattam erről a műveletről (erről a hat hónapról), elismerés volt jellemző, hogy a franciák képesek voltak napok alatt reagálni, hetek alatt összeállítani összességében egy dandárnyi expedíciós erőt, kijutattatni, logisztikailag fenntartani, úgy hogy ezek az erők több száz vagy ezer kilométert tettek meg a hónapok alatt, úgy hogy - idéz egy francia parancsnokot - akár hat hétig is folyamatosan harcérintkezésben voltak (szorosan üldözték) a dzsihadistákat. Ezt a francia kerekes páncélosokkal megoldani, úgyhogy az ellenfél Toyotákat használ, nem rossz teljesítmény szerintem.
https://www.youtube.com/watch?v=dT5U-JQ8PuwA 2022-ben a tavaszi cipők divatja rengeteg lehetőséget ad arra, hogy igazán változatosan öltözködjünk. Ilyenkor az időjárás is szeszélyes, így fel kell készülni az esőre, a szélre és a sárra egyaránt.
Ilyenkor praktikus lehet egy tavaszi bokacipő, ha még túl hideg lenne a reggel, de hasznos továbbá egy belebújós, illetve egy fűzős utcai típus egyaránt. Lássuk, hogy melyek a legkényelmesebb darabok!
A 2022-es év legnagyobb trendjeiAhogy tavaly, úgy idén is hódít a creeper lábbeli, amely tulajdonképpen a ruhatár egy alapdarabja tavasszal. Ezzel a változattal egy igazán praktikus és kényelmes cipővel dobhatunk fel bármilyen outfitet. A különleges telitalppal rendelkező platformos verzió igazán lezser és vagány, főként tavasszal lehet hasznos és trendi. Akik bátrabbak, nyugodtan választhatnak neon árnyalatú modellt is, hiszen minél egyedibb, annál merészebbnek számít.
Emellett visszatérnek azok a retró sportcipők, amiknek egyre nagyobb a kereslete. A hihetetlen népszerűségnek örvendő kiegészítők bármilyen lezser összeállításhoz remekül passzolnak. Nagy előnyük, hogy akár egy szoknya mellett is jól mutathatnak. A Borgo.hu női cipői között például helyet kapott a Yesmile Slime változat, amely a 2022-es tavaszi kollekció egyik legérdekesebb darabja. A fűzős kivitel lehetővé teszi, hogy könnyedén fel lehessen venni, így reggel pillanatok alatt indulásra készek lehetünk. A felsőrésze rugalmas, jól szellőzik, még folyamatos mozgás közben sem fülled be az ember lába. Maximális kényelmet garantál minden út során.
Bokacipők a hidegebb tavaszi napokraTermészetesen nem feledkezhetünk meg a hűvösebb időjárásról sem, amikor igencsak jól jöhetnek a bokacsizmák. A vékonyabb darabok, amik könnyed anyagból készülnek, melegen tartják a lábat. Ezeket idén is bármilyen színben, méretben, fazonban beszerezhetjük, nem kell tartani a színek és a minták hiányától sem. Érdemes azonban stabil sarokkal rendelkező változatot vásárolni, hiszen a kényelem mindig elsődleges.
Belebújós tavaszi lábbelikGyorsan felvehető darabnak ott van a Yesmile kollekció EZ rózsaszín kivitele, amely szintén egy idei kiadás. A sportcipő talpa tökéletesen passzol a láb formájához, ráadásul remekül megtámasztja a talpat járás közben. Fontos azonban, hogy néha stílusos modelleket is viseljünk. Ilyenkor remek megoldás például a Borgo Elegance fehér női magas sarkúja, amely egy platformos pumps kivitel, ez igazán trendi eleganciával öltöztet fel bennünket. A középtalp különlegessége, hogy a járófelület egyenetlenségeit elnyeli, míg a sarok az egyedi kialakításának köszönhetően remekül csillapítja a különböző rezgéseket. A hat centiméteres sarok nagyon kényelmes, amely nem kopik el egyhamar.
Amennyiben tehát egyedülálló és stílusos lábbelire lenne szükséged, a Borgo.hu webáruháza számos lehetőséget ad arra, hogy kellően izgalmas cipőket szerezhess be.
The post A legkényelmesebb női tavaszi cipők 2022-re appeared first on .