Van abban némi történelmi irónia, hogy az Egyesült Államok első hidegháborús elnökéről elnevezett repülőgép-hordozója éppen ezekben a napokban tölti pihenőjét egy kelet-európai kikötővárosban. A minapi somogyi Neptun-kaland után pláne, hogy nem lehetett nem megnézni.
Közelítés közben már messziről látható a majd százezer tonnás USS Harry S Truman, amint Split vizein vesztegel.
Zord
A kibertérből érkező fenyegetések elleni védelem és az ahhoz kapcsolódó metódusok, eszközök fejlesztése ma már szinte minden európai ország alapvető célkitűzései közé tartoznak, egyezmények tucatjai formálódnak az idő múlásával, hogy később újraértelmezzék vagy kibővítsék őket. Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájának is szerves része ez, erről részletesen itt olvashat az érdeklődő. Ezek a biztonsági intézkedések nemcsak országos, regionális és nemzetközi szinten kapnak megfelelő relevanciát, ugyanis a globális színtérre lépve egyre nagyobb szerepet kap a kiberdiplomácia mint -viszonylag- új irány politika mezsgyéjén (az Uniós intézkedésekről többek között itt találunk érdemi információkat), és ezzel lassan el is érkezünk a Stuxnethez.
De vajon mi késztette a világot arra, hogy ilyen elképesztő mértékű intézkedéseket foganatosítsanak egy -számunkra láthatatlan- fenyegetéssel szemben? Mi lehetett az előzménye annak, hogy felismerték a katonai fenyegetés súlyát, amit a kibertérből érkező támadások okozhatnak? Ezekre a kérdésekre válaszul érdemes megvizsgálni közelebbről a Stuxnet történetét, amely talán válaszokkal szolgálhat fenti kérdéseinkre.
A katonai jellegű kibertérben elkövetett támadások a 2010-es években már nem számítottak újnak, hiszen a 2007-es észtországi támadássorozat kapcsán nyilvánvalóvá vált, mekkora kárt képes okozni az országos infrastruktúrában egy profi szinten szerveződött hackercsapat a megfelelő szakértelemmel. (Itt fontos megemlíteni, hogy a Stuxnet első verzióját is 2007 novemberében azonosították). A vélhetően orosz utasításra elkövetett támadássorozat az észt állami infrastruktúra ellen nyomatékos hangsúlyt helyezett arra is, hogy a kiberfegyverek kora elérkezett, és ezt -mint már említettem – a nemzetközi közvélemény sem hagyhatta figyelmen kívül.
A fenti történések hatására világszerte elindult egy máig tartó folyamat, amely a jövőbe mutatva a nemzetállamok vezetői számára egy, az eddigiektől teljesen különböző, teljesen új megközelítést irányzott elő. Ezt felismervén a különböző államok óriási pénzösszegeket és humán erőforrást kezdtek ölni különböző informatikai infrastruktúra-fejlesztésbe, habár ezen újítások többnyire a nyilvánosságtól elzártan zajlottak és zajlanak ma is, pontosan úgy, ahogyan azt az információbiztonsági szempontok alapján megkövetelhetjük. A nagyhatalmak tekintetében ezek a változások még szembetűnőbbek, több cikkben is olvashatunk számos olyan hackercsapat létezéséről, amely már kifejezetten állami megbízásból dolgozik s a színfalak mögött a kibertér minden szegmenségben formálódnak a szövetségek, zajlanak az ellenségeskedések. Persze ez sem újdonság, ma már minden országnak vannak saját, erre a területre szakosodott alkalmazottjai a különböző állami hivatalokban, legyen szó akár az országos informatikai infrastruktúra üzemeltetéséről és védelméről, hírszerzésről, vagy különböző katonai műveletekről.
Mégis, azt az elképesztő ütemben gyorsuló tempót, amely ma a kiberbiztonsági fejlesztéseket jellemzi állami szinten, az a 2010 nyarán bekövetkezett esemény előzte meg, amelyet ma az első bizonyítottan katonai célú kibertámadásnak neveznek, és az „Olimpiai Játékok” fedőnevű amerikai művelet keretében hajtottak végre a fenti időpontban. Hogy ennek egészen pontosan mi a geopolitikai háttere, többek között Mészáros Kinga remek cikkéből kideríthető, én csak a legfontosabb idevonatkozó részt idézném belőle: „Barack Obama fontos feladata lett 2009-es győzelmét követően a nemzetközi színtéren, hogy leállítsa Irán egyre bővülő atomprogramját, s ehhez meggyőzze az teheráni vezetést, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Obama elsősorban folytatta elődje politikáját, s újabb szankciókat helyezett kilátásba az iszlám köztársaságra.”
A Stuxnet erőssége alapvetően abban állt, hogy úgynevezett zero-day exploitokat használt arra, hogy a célpont rendszerére káros programokat telepítsen. Mint ismeretes, a zero-day exploit egy olyan sebezhetőségi pont az adott szoftverben, amelyet a támadók még azelőtt észrevesznek, mielőtt a szoftver kibocsátója tudatánál lenne létezésének. Éppen ezért nem létezik semmilyen javítócsomag rá annak felhasználásakor, ami óriási mértékben növeli az ellene irányuló támadások sikerességét. Magáról a Stuxnet vírusról manapság igen sokat tud a szakirodalom, szinte minden aspektusát megvizsgálták már, sőt, sok esetben kódrészleteket is sikerült visszafejteni belőle. Az eset nevű cég részletesen megvizsgálta a károkozó programot, és egy 72 oldalas tanulmányban foglalta össze vizsgálata eredményeit. Ebben leírja, hogy milyen állományokat használt fertőzésre a Stuxnet, ahogyan azok működési metodikáját is hosszan taglalja.
A sebezhetőségek kapcsán a szóban forgó informatikai értelemben vett féreg egy, a Windows operációs rendszerben található sebezhetőséget használt ki, és jelenlegi ismereteink szerint két egyéb fájllal együtt kerül a célpont meghajtóra, de számos más úton is képes reprodukálni magát. Készítői tehát nem bízták a véletlenre annak működését, egy ilyen vírus elkészítése és ilyen fokú bevetése komoly szakértelmet és támogatói hátteret feltételez, többek között ez a tény is afelé mutatott, hogy nem elszeparált hacker, vagy hackerek csoportja készítette elő a támadást. A vírus működésének pontos leírása már az IT Security területe, azonban az érdeklődők a hivatkozott linken keresztül bármikor megtekinthetik a leírást, emlékeztetőként, itt található.
Cserháti András a Stuxnet vírus kapcsán a Fizikai Szemle hasábjain megjelentetett cikkében részletesen taglalja a témát, szakszerű leírást adva arról, pontosan hogyan is hátráltatta az iráni atomprogramot a vírus. Ebben külön kiemeli azt a tulajdonságot, hogy a kártevő többrétegben juttatja célba kódját, és a mérete is szokatlanul nagy egy vírushoz képest. Itt érdemes hozzátenni, hogy az nem pusztán a világhálón keresztül képes terjedni. Ha egyszer bejutott a rendszerbe, a terjedéshez elég a sima hálózati kapcsolat, így lesz igazán veszélyes a program.
Amikor a futtatás során a rendszer eléri a pusztítás végrehajtására írt sorokat, a Stuxnet az urán dúsításához használt centrifugá(ka)t felpörgeti 1410 Hz-re, majd lelassítja 2 Hz-re, amely a rotor károsodását vonja maga után. Mindezeken felül a dúsításkor használt urán-hexaflourid (UF6)[1] is használhatatlanná válik. Ezeket az eredményeket úgy éri el, hogy a karbantartó/kezelő személyzet szerint úgy látja, minden a legnagyobb rendben zajlik az erőműben.
Kutatások kimutatták, hogy a Stuxnet a fentinél jóval több módon képes kárt okozni, kiberbiztonsági szempontból azonban véleményem szerint ennyi is elég, hogy belássuk, mire is képes egy jól szervezett és támogatott, profi szakértőkből álló csapat. Anélkül, hogy közelebbről megvizsgálnánk a Stuxnet felépítését, már a fentiekből kitalálható, miért is voltak biztosak a szakértők már az elején abban, hogy katonai célú felhasználás történt. A Stuxnet felépítésének felszínes vizsgálata után is érezhető, hogy pontosan olyan célra lett bevetve, amilyenre írták, ami önmagában feltételezi, hogy a készítőjének pontos információk álltak rendelkezésére a célpont felépítéséről, és arról, hogy milyen módon működtették azt.
A fenti bizonyítékok tehát, vagyis a feltételezett állami háttér, a hírszerzési ismeretek, a geopolitikai kontextus, mind arra engednek következtetni, hogy egy jól megtervezett, katonai indíttatású kibertámadásról volt szó a Stuxnet esetében. A katonai célokat engedi alátámasztani az is, hogy a célpont egy kritikus információs infrastruktúra volt, amelyek ellen elkövetett támadások nem ritkán állami hátszéllel rendelkeznek. Hogy miért is váltak a fentiekben vázolt elemek folyamatos támadások célpontjává, annak számos oka ismert, és egyben rámutat arra is, mi várható a jövőben ezen a téren.
A 21. század információtechnológiai fejlődésével az információs társadalmak egyre sebezhetőbbek lettek az őket érő informatikai fenyegetésekkel szemben. Ezek a fenyegetések számos irányból érkezhetnek, és számos formában manifesztálódhatnak: műveleti (működési) biztonság; megtévesztés; pszichológiai műveletek; fizikai pusztítás; elektronikai hadviselés; számítógép- hálózati műveletek, nem is beszélve magát a kritikus infrastruktúrát érhető egyéb fenyegetésekről, mint pl. a szélsőséges időjárási körülmények. A Stuxnet bevetése ékes példája az információs hadviselésnek, amely az alábbiak szerint épül fel:
Az információs infrastruktúrák elleni komplex információs támadások, mint az információs hadviselés, információs műveletek a katonai, gazdasági, politikai célú érdekérvényesítés új, komplex formájává váltak. Mint ismeretes, a kritikus információs infrastruktúra részhalmaza a kritikus infrastruktúráknak. Az információs társadalom működéséhez szükséges információk előállítására, szállítására és felhasználására különböző rendeltetésű, funkciójú és típusú infrastruktúra rendszerek, hálózatok állnak rendelkezésre. Ezek összessége képezi az információs társadalom komplex információs infrastruktúráját.
Amint ehhez hozzávesszük az Európai Unió Zöld Könyvében leírtakat, szemünkbe ötlik, hogy „Kritikus információs infrastruktúrák közé azokat kell sorolni, amelyek önmaguk is kritikus infrastruktúráknak minősülnek, vagy az infrastruktúrák működése szempontjából fontosak (pl.: távközlés, számítógép hardver/szoftver, internet, műholdak stb.)” Az információs műveletek és az információs hadviselés kifejezéseket jelen munkában tartalmában azonos fogalmakként kezelem. „Az információs hadviselés – illetve annak a NATO és a tagországok katonai doktrínáiban elfogadott formája az információs műveletek – mindazon összehangolt, koordinált információs tevékenységeket jelentik, amelyek arra irányulnak, hogy a másik fél információs rendszerei működésének korlátozásával befolyásolják a társadalom egészének vagy egyes területeinek működési folyamatait, illetve másik oldalról, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek mentén a saját hasonló képességek fenntarthatók.
Itt szeretnék kitérni arra is, hogy meglátásom szerint a Stuxnet támadás jóval kisebb eséllyel lett volna végrehajtható, ha az üzemeltetők nem zárt forrású operációs rendszert használnak. Annak ugyanis pontosan az a hátránya, ami már szinte önmagában szavatolta a Stuxnet sikerét; a zárt forráskód azt jelenti, hogy az adott program forráskódját csak annak tulajdonos módosíthatja, övé a teljes tulajdonjog, míg a nyílt forrású szoftvert mindenki maga fejleszti, sőt, közösségekben is történhet ugyanez, erre épül például a manapság már egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Linux operációs rendszer. Ennek óriási előnye, hogy nyílt forrású lévén igen kevés a rá írható vírus, hiszen annak közössége a legtöbb programcsomagot (disztribúció) folyamatosan fejleszti és ellenőrzi, így semmi értelme nem lenne a dolognak, hiszen pár órán belül legkésőbb valaki úgyis észrevenné és kiküszöbölné a hibát. Mindezekkel szemben a zárt forrású programoknál meg kell várni, míg kijönnek az úgynevezett javítócsomagok, patchek, amely fél vagy akár egy év is lehet bizonyos esetekben, ami elképesztő mennyiségű idővel ruházza fel a rossz szándékú támadókat.
Távlatokban nézve persze a nyílt forrású operációs rendszer sem szavatolja a teljes biztonságot, a mai gyorsan változó világban kijelenthető, hogy egyszerűen nem létezik tökéletes védelem. A kiberbiztonság, bár egyre többen foglalkoznak vele, még nagyon gyermekcipőben jár, ahogyan az információbiztonsági tudatosság is; s ez a helyzet Magyarországon ugyanúgy fennáll, mint a nemzetközi porondon. A közösségi média, az egyre fejlettebb OSINT technikák szinte erőfeszítés nélkül teszik lehetővé, hogy valakiről pillanatok alatt megtudjunk olyan információkat, amelyek aztán visszaélésre adhatnak okot, így többek között az ilyen jellegű események ellen való felkészültség ma már alapkövetelménynek kellene lennie minden fejlett társadalomban.
Fentiekből adódóan tehát, ha már azt kijelentettem, hogy az egyén számára elsődlegesnek kell legyen a biztonságra való törekvés, halmozottan igaz ez társadalmi, állami szinten. A dolog súlyához mérten annyi elmondható, hogy állami szinten már igen sok helyen kezelik érdemeihez mérten a témát, remélem, nemsokára kijelenthetném ugyanezt individuális szinten is.
Írta: Gál Henrik Norbert
[1] A már hivatkozottak szerint az uránt gáz halmazállapotban urán-hexafluorid (UF6) formában vezetik be a rotorba. A gáz a rotor falától gyors forgásba jön. A centrifugális erő a nehezebb uránizotópot (238U) kifelé hajtja, míg a könnyebb 235U középen, a tengely mellett dúsul fel.
Kiemelt kép forrása: flickr.com
A Stuxnet – Új korszak a katonai kiberhadviselésben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
A Deloitte Magyarország sajtótájékoztatóján Vajda Zsolt, a társaság regionális pénzügyi tanácsadási üzletágának igazgatója elmondta: a tanulmányban főként a biztosítói piacok 2020-as adatait elemezték, de 2021-re is végeztek kitekintést. A tanulmány szerint a régió biztosítási piacán 2020 előtt általános bővülés történt, ezt elsősorban a nem-életbiztosítási üzletág húzta, az életbiztosítási üzletágban inkább stagnálást tapasztaltak; ezt a trendet állította meg a koronavírus.
A nem-életbiztosítási ágazat 2,8 százalékkal csökkent 2020-ban, az életbiztosítási üzletágban nagyobb, 6,5 százalékos volt a visszaesés.
Ennek oka, hogy a nem-élet üzletágban a korábban elindított digitalizációs kezdeményezéseknek köszönhetően gördülékenyebben tudtak átállni digitális működésre a biztosítók. Az élet üzletág termékei komplexebbek, itt inkább szükség van a személyes kapcsolatra az ügyfél és az üzletkötő között. Emellett a járvány miatti bizonytalan gazdasági környezetben az emberek inkább kerülték a hosszú távú pénzügyi elköteleződést.
A volumencsökkenéshez a legnagyobb mértékben Lengyelország, Csehország és Magyarország járult hozzá.
Ugyanakkor a járványügyi korlátozások hatására, az emberek alacsonyabb aktivitása miatt a kárkifizetések is csökkentek 2020-ban, és ez a visszaesés nagyobb mértékű volt, mint a díjbevételeké, így a biztosítók profitabilitása javult ebben az időszakban – mutatott rá Vajda.
A rendelkezésre álló adatok alapján 2021-ben a régió legtöbb országában felpattanás látható, a biztosítói piacok meghaladták a 2019-es szinteket is. A szakértők megállapították, hogy a korábban stagnáló élet üzletág is elindult felfelé, ami egyértelműen a járvány hatása. A jelek szerint nagy nyertes lesz az egészségbiztosítás, mert felértékelődött az egészségügyi szolgáltatások biztosítása.
A kárkifizetések is nőttek tavaly 2020-hoz képest, de nem olyan mértékben, mint a díjbevételek, a kárhányadok még mindig kedvezőbbek, mint a járvány előtt. A biztosítási szektor előtt álló kihívások között említi a tanulmány a szabályozói környezet változásait, az inflációt és az emelkedő kamatkörnyezetet, digitalizáció további fejlesztését, illetve a munkaerőpiaci változásokat.
The post Deloitte: stabil kilátások a biztosítói piacon appeared first on .
A tisztségviselő azután mondta ezt újságíróknak, hogy véget ért a parlament és a frakciók vezetői, Denisz Smihal miniszterelnök és az ő részvételével zárt ajtók mögött megtartott értekezlet.
Ismételten leszögezte, hogy az ország vezetése “kézben tartja a helyzetet”. Megjegyezte, hogy Oroszország felől a fenyegetés most is folyamatosan megvan, és tart mindaddig, “amíg behatolnak a területünkre”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ukrán “hadsereg, a biztonsági és védelmi szektor készen áll a mostani kihívásokra”. “Lehet valamilyen bajkeverés Oroszország részéről? Igen, lehet, de mi készen állunk rá” – hangoztatta a védelmi tanács vezetője.
Danyilov “ostobaságnak” nevezte az Ukrajna légtere, illetve tengeri kikötői lezárásának lehetőségét. Leszögezte: nem felel meg a valóságnak mindaz a szóbeszéd, miszerint “ma kellett volna döntést hozni a légtér és egyes tengeri kikötők lezárásról”. Felszólította azokat az ukrán parlamenti képviselőket, akik “külföldön tartózkodva felfújják ezt”, hogy “hagyják abba a riogatást”. “Ami a repülőgépeket illeti, tegyünk pontot az i-re: nem zárjuk le az égboltunkat, nincs erre semmi okunk” – fogalmazott az RNBO titkára.
A tisztségviselő szerint egyes vállalatok, amelyek repülőgépeket bérelnek, “túlbiztosítják magukat”. Emlékeztetett arra, hogy vasárnap volt egy kormányülés, amelyen további forrásokat – 16,6 milliárd hrivnyát – különítettek el a biztosító- és lízingtársaságok számára “bármilyen probléma esetére”, azaz arra, hogy szavatolják a repülésbiztonságot Ukrajnában.
Az Ukraine International Airlines (UIA) ukrán légitársaság külföldi hírügynökségeknek eljuttatott hétfői nyilatkozatában közölte, hogy külföldre menekítette egyes repülőgépeit egy esetleges orosz támadás veszélye miatt. A kijevi székhelyű vállalat egyebek között azzal indokolta a lépést, hogy a biztosítótársaságok megszüntették egyes járatainak biztosítását az ukrán légtérben. Nem sokkal korábban a KLM holland légitársaság felfüggesztette az Ukrajnába induló összes járatát.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közben videoüzenetben fordult az ukránokhoz, amelyben bejelentette, hogy február 16-át az egység napjának nyilvánította. Az általa kiadott rendelet szerint ezen a napon minden településen ki kell tűzni Ukrajna állami zászlóját a házakra, tíz órakor el kell énekelni az ukrán himnuszt, az ország külképviseletein pedig imázsépítő rendezvényeket kell tartani az összefogás és Ukrajna támogatásának kifejezésre juttatása céljából.
The post Kijev: nem lesz nagyszabású orosz támadás február 16-17-én Ukrajna ellen appeared first on .
A Az Európai Külügyi Szolgálat stratégiai kommunikációs munkacsoportjai bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Marcin Przydacz lengyel külügyminiszter-helyettes a Radio Plus nevű lengyel kereskedelmi csatornának hétfőn elmondta: az ukrajnai helyzet remélhetőleg nem fog eszkalálódni, Lengyelországnak viszont fel kell készülnie minden eshetőségre, ezen belül “sok-sok ezer” lehetséges menekült érkezésére. A legrosszabb forgatókönyv szerint a menekültek száma “még ennél is sokkal nagyobb” lehet – tette hozzá Przydacz.
Elmondta: az ilyen változatra készülve, a lengyel belügyi tárca már hetek óta készít elő “infrastruktúrát és terveket”.
Vasárnap Mariusz Kaminski lengyel belügyminiszter a Twitter közösségi fiókján természetesnek nevezte, hogy Varsó az ukrajnai helyzet kapcsán “a lehetséges konfliktus miatt esetleg érkező, Lengyelországban biztonságos menedéket kereső menekülthullámra készül”.
Ryszard Terlecki, a lengyel szejm alelnöke a Dziennik Polski című, krakkói napilap honlapján vasárnap este megjelent interjúban megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint a lengyelországi vajdaságok vezetői utasítást kaptak, hogy nagyszámú menekültek befogadására készüljenek.
Lengyelországban az esetleg érkező ukránok mellett azon külföldiek beutazása is várható, akiknek anyaországai felhívást adtak ki Ukrajna elhagyására – szögezte le Terlecki. Rámutatott: Ukrajnában jelenleg a nyugati országok állampolgárainak tízezrei, köztük amerikaiak is tartózkodnak.
A nyugati államok azzal vádolják Oroszországot, hogy az ukrán határ közelében történt csapatösszevonásokkal a szomszédos ország elleni invázióra készülnek, amely terveket Moszkva cáfol. Az orosz-ukrán feszültség a varsói külügyi tárca szerint azon tárgyalások napirendjén is szerepel, amelyeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) soros lengyel elnöksége keretében Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter az orosz hivatali partnerével, Szergej Lavrovval folytat kedden Moszkvában.
The post Akár egymillió menekült érkezhet Lengyelországba Ukrajna orosz megtámadása esetén appeared first on .
Lavrov szerint a biztonság oszthatatlansága elvének értelmezésére vonatkozó orosz kérésre beérkezett válaszok “elégtelenek” voltak, és Moszkva a továbbiakban nem is fog törekedni arra, hogy a vonatkozó EBESZ-dokumentumok összes aláírójától nemzeti minőségében kérjen állásfoglalást.
“A miniszter kollégáim közül senki sem válaszolt a közvetlen megkeresésemre. Két kis papirost kaptunk: egyet (Jens) Stoltenberg tisztségviselőtől, a NATO főtitkárától, a másodikat pedig Borrell tisztségviselőtől, az európai külpolitikai szolgálat diplomáciájának vezetőjétől. Ezekben azt mondják: +ne aggódjanak, folytatni kell a párbeszédet, a lényeg az, hogy biztosítsák a feszültség csökkentését+ Ukrajna körül” – mondta a tárcavezető.
Korábban Marija Zaharova külügyi szóvivő azt közölte, hogy Stoltenberg és Borrell nem is szerepelt a Lavrov kérését tartalmazó levél 37 címzettje között. Az orosz külügyminiszter hétfőn azt is mondta Putyinnak, hogy Oroszország nem áll készen a vég nélkül tárgyalásokra az Egyesült Államokkal és a NATO-val a Moszkvát érintő kulcsfontosságú biztonsági kérdésekről, de van esély a megállapodásra.
“Nem egyszer elmondtuk már, hogy figyelmeztetünk a végtelen beszélgetések tarthatatlanságára az olyan kérdésekről, amelyek ma követelnek megoldást, de mégis, valószínűleg, a külügyminisztérium vezetőjeként azt kell mondanom, hogy mindig van esély” – fogalmazott Lavrov.
“(A tárgyalások) természetesen nem folytatódhatnak a végtelenségig, de e szakaszban azt javasolnám, hogy folytassák és bővítsék ki őket” – tette hozzá.
Lavrov azt is elmondta, hogy az orosz garanciaigényekre adott válasz nem elégítheti ki Moszkvát. Közölte, hogy Washington nemet mondott a Moszkva által felvetett három kulcskérdésre, arra, hogy a NATO ne folytassa keleti terjeszkedését, ne telepítsen csapásmérő eszközöket az Oroszországgal szomszédos területekre, és hogy a szövetség katonai konfigurációja térjen vissza az 1997-es álláspontokhoz, amikor aláírták a NATO és Oroszország alapmegállapodását, amelyben a biztonság oszthatatlanságának célkitűzése első ízben került megfogalmazásra ebben a formában.
Fontosnak nevezte, hogy nemzetközi dokumentumokba foglalták: egyetlen ország, egyetlen országcsoport, egyetlen szervezet sem uralhatja az EBESZ térségét. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a NATO és “a helyét kereső Európai Unió” megpróbálja elérni, hogy ők határozzák meg a kontinens további fejlődését.
Megismételte, hogy az orosz felet elsősorban az amerikai válasz érdekli, mert mindenki számára világos, hogy a nyugati táborban ki játssza a főszerepet. Hangsúlyozta, hogy Oroszország továbbra is igyekszik választ kapni nyugati partnereitől a Moszkva által a biztonsági garanciákkal kapcsolatban feltett kérdésekre, miközben más aspektusokban fejleszti a párbeszédet.
The post Lavrov: elkészült a Nyugatnak adandó viszontválasz biztonsági ügyekben appeared first on .
A német politikus ezt azon a sajtótájékoztatón mondta, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel tárgyalásukat követően közösen tartottak.
“Ukrajna szuverenitása és területi integritása Németország számára nem lehet megbeszélések tárgya. A német kormány számára egyértelmű, hogy a további katonai agresszió politikai és gazdasági következményekkel jár Oroszország számára. Ezt holnap Moszkvában is hangsúlyozom” – hangoztatta Scholz.
A kancellár közölte, hogy a Nyugat kész folytatni a tárgyalásokat Oroszországgal az úgynevezett biztonsági garanciákról a jelenlegi feszültség enyhítése érdekében. “Aggodalommal tölt el bennünket az ukrán-orosz határon kialakult helyzet. Az Oroszországi Föderáció katonai tevékenysége számunkra észszerűtlen, nincs logikus ok a katonai potenciál ottani növelésére” – hangoztatta.
A Donyec-medencei szakadár területekkel kapcsolatosan Scholz azt mondta, Zelenszkij biztosította őt afelől, hogy Ukrajnában készek vitára bocsátani e területek különleges státusáról és az ottani helyi választásokról szóló törvénytervezeteket.
Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna “eltérő információkat” kap a jelenlegi helyzet kockázatairól, ezért szükségesnek tartja, hogy a legrosszabb forgatókönyvre is felkészüljön. Az elnök kommentálta Vadim Prisztajko, Ukrajna londoni nagykövetének vitát kiváltó sajtónyilatkozatát, amelyben a diplomata azt mondta, hogy Kijev hajlandó “rugalmasságot” tanúsítani az ország NATO-csatlakozásának kérdésében.
“Sajnos nem minden múlik Ukrajnán. Szeretnénk a NATO-tagságot, ez a területi integritásunk záloga és ez rögzítve van az ukrán alkotmányban is. Ami azt illeti, hogy jól vagy rosszul értettük-e Prisztajko urat, az általa elmondottakban figyelnünk kell néhány részletre. Ma sok újságíró és sok vezető tesz utalásokat Ukrajnának arra, hogy nem szabad kockáztatnia és ne tegye fel folyamatosan a jövőbeni szövetségi tagság kérdését, mert ezek a kockázatok összefüggnek Oroszország reakciójával. Úgy tűnik, ezt már senki sem titkolja… De egyébként is ez a döntés rajtunk múlik” – fejtegette Zelenszkij.
Az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatosan Zelenszkij kijelentette, hogy nem kapott konkrét választ a nyugati vezetőktől arra, milyen büntetőintézkedéseket készülnek bevezetni Moszkva ellen, ha fokozza az agressziót Ukrajnával szemben, holott ezt a kérdést többször is feltette az elmúlt hónapokban.
Scholz erre azt válaszolta: “kétségtelen, hogy nem tudjuk, mit tegyünk, de felkészültek és elszántak vagyunk”.
A kancellár kiemelte még, hogy Németország az elmúlt nyolc évben minden más országnál nagyobb mértékben támogatta Ukrajnát anyagilag. Bejelentette egyúttal, hogy országa 150 millió euró gyorshitelt nyújt Ukrajnának.
Zelenszkij cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint családja elhagyta volna az országot. “A családom mindig velem van és Ukrajnával. Ukrajna és a társadalom számára alapvető fontosságú, hogy itt legyünk” – szögezte le az államfő.
The post Scholz: “nem tudjuk, mit tegyünk, de felkészültek és elszántak vagyunk” appeared first on .
A Fehér Ház tájékoztatása szerint az 51 percig tartó megbeszélés során Biden “világossá tette, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel és partnereivel együtt gyorsan és határozottan reagál minden további, Ukrajna elleni orosz agresszióra”. A két vezető egyetértett abban, hogy “a diplomácia és az elrettentés” a megfelelő válasz Oroszország katonai lépéseire.
Biden szombaton szintén telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal. Az amerikai elnök akkor azt mondta: súlyos ára lesz egy Ukrajna elleni támadásnak. Biden leszögezte: az Egyesült Államok és szövetségesei “határozott választ” adnak egy orosz offenzívára, és “gyorsan, súlyos árat” fizettetnek Moszkvával. Megjegyezte: egy invázió nagy szenvedést okozna az embereknek, és megrendítené Oroszország helyzetét.
Az amerikai elnök egyúttal jelezte: Washington kész folytatni a diplomáciai párbeszédet, ugyanakkor “más forgatókönyvekre is felkészült”. Az Egyesült Államok és szövetségesei az utóbbi napokban többször is aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy Oroszország esetleg egy Ukrajna elleni támadásra készül, miután több mint százezer katonát vezényelt az ukrán határ közelébe.
Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója pénteken arról beszélt, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió “bármelyik nap elkezdődhet, és még a téli olimpia vége előtt megtörténhet”. Moszkva azonban tagadja, hogy meg akarná támadni nyugati szomszédját. Egy nappal később az amerikai külügyminisztérium arra utasította az Egyesült Államok kijevi nagykövetségén dolgozó alkalmazottai nagy részét, hogy hagyják el az országot. A feszültség fokozódása miatt számos ország azt javasolta állampolgárainak, hogy hagyják el Ukrajnát.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter vasárnap közölte, hogy amennyiben Oroszország diplomáciai úton szeretne megoldást találni a mostani helyzetre, akkor “az eszkaláció helyett deeszkalációra lenne szükség”. Az amerikai politikus szerint nemcsak beszélni kellene az esetleges diplomáciai eredményekről, hanem ténylegesen törekedni is kellene azokra. Blinken vasárnap újra megismételte: ha Oroszország az agresszió útját választja, és megtámadja Ukrajnát, “az Egyesült Államok, szövetségesei, valamint partnerei válasza gyors, egységes és súlyos lesz.”
The post Biden: az Egyesült Államok elkötelezett Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett appeared first on .
“Megtesszük ezért a következő lépést. Ukrajna a következő 48 órán belül találkozót hív össze Oroszországgal és az összes állammal, amely részese az (EBESZ által elfogadott) bécsi dokumentumnak” – írta a Twitteren. Hozzátette: ha “Oroszország komolyan veszi saját szavait a biztonság oszthatatlanságáról az EBESZ-térségben, akkor teljesítenie kell a katonai átláthatóságot érintő kötelezettségvállalásait a feszültség csökkentése és az összes részt vevő állam biztonságának növelése érdekében”.
Kuleba pénteken jelentette be, hogy Kijev a bécsi dokumentumnak megfelelően részletes felvilágosítást kért az Oroszországi Föderációtól az Ukrajnával szomszédos területeken és a megszállt Krím-félszigeten végzett katonai tevékenységekkel kapcsolatban.
Az 1992-ben elfogadott bécsi dokumentum rendelkezései szerint Oroszországnak pontosan meg kell határoznia a katonai tevékenység területeit, meg kell jelölnie a befejezés időpontját, valamint a katonai alakulatok nevét, alárendeltségét, számát, továbbá a fegyverek és katonai felszerelések típusát – mutatott rá a miniszter. Közölt, hogy a válaszadásra 48 órát adtak Oroszországnak.
Kuleba előre bocsátotta, hogy elégtelen vagy nem megfelelő válasz esetén Ukrajna Oroszországhoz és a bécsi dokumentum többi tagállamához fordul rendkívüli ülés összehívása érdekében, amelyen Oroszországnak pontosításokat kell tennie.
“Továbbra is kihasználunk minden diplomáciai lehetőséget Ukrajna biztonságának szavatolása érdekében” – hangsúlyozta még pénteken a külügyminiszter.
The post Kijev nem kapott választ Moszkvától a 48 órás ultimátumára appeared first on .
Wallace, aki a nap folyamán Londonban tárgyalt Mariusz Blaszczak lengyel védelmi miniszterrel, hétfő esti közös sajtótájékoztatójukon úgy fogalmazott: a döntés célja annak az erőteljes üzenetnek a megfogalmazása, hogy Nagy-Britannia és Lengyelország kész az együttműködésre és szorosan egymás mellett áll a jelenlegi helyzetben.
A brit védelmi miniszter kijelentette: ha Oroszország elkövetné “azt az ostoba hibát”, hogy katonai akciót indít a szuverén Ukrajna ellen, akkor súlyos szankciókkal és elszigetelődéssel számolhat, valamint azzal, hogy a NATO még tovább fokozza jelenlétét a térségben.
Az Ukrajna elleni invázióval Vlagyimir Putyin orosz elnök így pontosan azt érné el, amit el akar kerülni – tette hozzá Wallace. Kiemelte, hogy amikor Oroszország 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, az is a NATO előretolt egységeinek “fokozott jelenlétéhez” vezetett Lengyelországban, Észtországban és Lettországban. Hozzátette ugyanakkor, hogy senki nem törekszik az Oroszország feletti uralomra, sem Oroszország megosztására. A brit védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a NATO nem támadó, hanem védelmi jellegű szervezet.
Blaszczak a sajtótájékoztatón köszönetet mondott a brit kormánynak a katonai segítségért. A lengyel védelmi miniszter szavai szerint az ukrajnai határok mentén észlelt orosz katonai felvonulás mellett Lengyelországot Fehéroroszország részéről is fenyegetések érik. A lengyel védelmi miniszter – a lengyel-fehérorosz határon a korábbi hónapokban kialakult migrációs válságra utalva – kijelentette: Lengyelország hibrid támadásoknak volt kitéve Fehéroroszország részéről, és ebben a helyzetben a brit katonai kontingens tényleges segítséget nyújt a lengyel hadseregnek.
Blaszczak hozzátette: történelmi tapasztalat, hogy csak a határozott elrettentés politikájával lehet elejét venni bármiféle potenciális orosz agressziónak, és ugyanennek a történelmi tapasztalatnak az alapján lehet kijelenteni, hogy a békítgetés cselekvésre ösztönzi a potenciális ellenséget.
Boris Johnson brit miniszterelnök már január végén bejelentette, hogy Nagy-Britannia fontolóra vette katonai jelenlétének komoly mértékű növelését az európai kontinensen – mindenekelőtt Kelet-Európában -, az európai határok megerősítése végett “a fokozódó orosz agresszióval szemben”. London e cselekvési terv keretében mérlegeli az Észtországban állomásozó brit katonai kontingens létszámának kétszeresére emelését és védelmi fegyverzetet is küldene ebbe a balti köztársaságba.
Nagy-Britannia jelenleg több mint kilencszáz katonát állomásoztat Észtországban, Lengyelországban pedig a brit hadsereg száz műszaki szakértője segít a határőrizeti létesítmények megerősítésében a lengyel-fehérorosz határon. A brit kormány ugyanakkor erőteljes diplomáciai tevékenységet is kifejt a térségben: Johnson az elmúlt hetekben háromszor is tárgyalt telefonon Vlagyimir Putyinnal, a múlt héten Ukrajnába látogatott, Liz Truss brit külügyminiszter pedig várhatóan e héten Moszkvába utazik.
The post Nagy-Britannia 350 katonát vezényel Lengyelországba appeared first on .
Minden korszaknak megvannak a kedvenc autói, amik aktuálisan nagy slágernek számítanak. Hogy ezek pontosan mik, azt befolyásolja a márka, a kialakítás, a kényelmi faktorok, a fogyasztás, a műszaki paraméterek, valamint sok minden más is. Az emberek igényei változnak, ezért sokszor a kedvencek is cserélődnek. Ma például a SUV-ok számítanak nagy slágernek, de az ezredforduló környékén még közel sem így volt.
Hogyan tűnnek el a kedvenceink?Az autóipar folyamatosan fejlődik, egyfolytában jelennek meg újabb és újabb modellek. Ezek elméletben a változó igényeket hivatottak kiszolgálni, na meg persze vásárlásra ösztönözni az autósokat. Sokszor azonban éppen a fejlesztések jelentik egy-egy népszerű modell halálát: közel sem ritka, hogy az új kiadás elmarad a közkedvelt, régi verziótól.
De ennél azért gyakoribb, amikor arról van szó, hogy jobb, modernebb megoldások születnek. Ugyanolyan erővel rendelkező autó kevesebbet fogyaszt, ugyanannak a motortípusnak az új verziója kevésbé problémás, az új külső jobb lett, az új változatban kényelmesebb a belső tér stb.
Sokszor ugyanakkor a típushibák csak néhány éves használat után bukkannak felszínre, ezért jó néhányan biztosabb befektetésnek érzik a használt autót. Ha te is jobban bízol abban, amit már valaki kipróbált, vásárlás előtt azért csekkold le az alvázszámot a www.carvertical.com/hu oldalon!
Mik voltak a kedvencek 15-20 éve?Vannak olyan 15-20 éves autók, amik ma is kelendők a használtpiacon. Egy 20 éves autó öregnek számít ugyan, de az igazki kedvenc típusok esetében a használt árak ezt nem feltétlenül tükrözik. 5-6 évvel ezelőtt azonban sokan vásároltak még az ezredforduló környékén gyártott járműveket, és még most is bőven akadnak, akik szívesebben adnak pénzt ezekért, mint az újabbakért, mert kipróbáltak, megbízhatóak.
Lássuk, mik is voltak azok az autók, amiket még ma is érdemes lehet megvenni:The post Autók, amiket pár éve megérte megvenni appeared first on .
Jean-Yves Le Drian Bogdan Aurescu meghívására, Dimitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel együtt részt vett a NATO keleti tagállamait tömörítő B9-ek csoport külügyminiszteri szintű távértekezletén vett részt. Aurescuval közösen tartott sajtóértekezletén Le Drian újságírói kérdésre reagálva leszögezte: nem nevezhető provokációnak, ha Franciaország – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – katonákat küld Romániába és a balti államokba, Párizs ezzel szövetségesi kötelezettségének tesz eleget. Hozzátette, mind a kilátásba helyezett azonnali súlyos szankciók előkészítésével, mind a keleti NATO-tagállamok biztonságának megerősítésével el akarják rettenteni Oroszországot attól, hogy lerohanja Ukrajnát, ezek a lépések pedig az Oroszországgal folyatandó, a feszültség enyhítését célzó tárgyalásokat hivatottak előkészíteni.
A francia külügyminiszter kifejezte reményét, hogy Oroszország az erőszak alkalmazása helyett partnernek bizonyul az eszkaláció enyhítésében, és folytatja az egyeztetést a fegyverzet ellenőrzéséről, illetve a feszültség csökkentéséről mind az Egyesült Államokkal, mind a NATO-val, mind az úgynevezett normandiai formációhoz tartozó országok (Ukrajna, Oroszország, Németország, Franciaország) között. Le Drian nyomatékosította: semmilyen döntés nem születhet Európáról az európaiak bevonása nélkül.
Bogdan Aurescu kijelentette: a románok történelmi tapasztalata, hogy a világnak ezen a táján csak egy erős elrettentő képességre alapozva lehet diplomáciai eredményeket elérni. Megállapította: Oroszországnak az ukrán határok mentén és a Fekete-tenger térségében felsorakoztatott hadereje többszöröse annak, mint amit a NATO a keleti szárnyon és annak déli részén, Románia térségében állomásoztat.
“Nem beszélhetünk olyan NATO-csapatösszevonásról, amely provokálást jelenthet Oroszország számára. Nem a NATO élezi a feszültséget. Minden, amit a NATO tett 2014, a Krím törvénytelen orosz annektálása óta, nem volt egyéb, mint válaszlépés az Oroszországi Föderáció erőszakos magatartására, és kizárólag az elrettentést, a fenyegetéssel szembeni védekezést szolgálta” – jelentette ki a román külügyminiszter.
A két miniszter tárgyalásain a Románia schengeni tagfelvételéhez nyújtandó francia támogatás és a román haditengerészet francia gyártmányú korvettekkel történő felszerelése is napirendre került. Az Európai Unió elnökségét 2022 első félévében ellátó Franciaország külügyminisztere szerdán részt vett a román uniós csatlakozás 15. évfordulójának szentelt parlamenti díszülésen, elutazása előtt pedig csütörtökön Klaus Iohannis román államfővel is találkozik.
The post Francia külügyminiszter: stabil és kiszámítható viszonyt kell kialakítani Oroszországgal appeared first on .
A Jacek Sasin lengyel kormányfőhelyettessel, kincstárügyi miniszterrel folytatott tárgyalásokat követő közös sajtókonferencián, az orosz-ukrán feszültségre is utaló újságírói kérdésre válaszolva Habeck leszögezte: a geopolitika “mindig is szempont lesz” az Északi Áramlat-2 értékelésében, abban, hogy engedélyezik-e ennek működését. A jelenlegi, pengeélen mozgó geopolitikai helyzet “abszolúte nem lehet jelentéktelen tényező” – tette hozzá.
Jacek Sasin aláhúzta: “nagy megelégedéssel” fogadta az alkancellár álláspontját, mely szerint a beruházást nemcsak gazdasági, hanem politikai és energiabiztonsági vonatkozásaiban is értékelni kell. Közölte: német hivatali partnerével egyetértettek abban, hogy ez a szempont a meghatározó a gázvezeték jövőbeli üzemeltetését, engedélyeztetését illetően.
A gázvezeték “változatlanul nagy nyugtalanságot ébreszt Lengyelországban, nemcsak a lengyel, hanem az európai energiabiztonságot is fenyegeti”, egész Európát teszi ki az orosz nyomásgyakorlás lehetőségének – hangsúlyozta Sasin.
Habeck az orosz-ukrán feszültségről elmondta: minden diplomáciai erőfeszítést meg kell tenni ennek enyhítésére. Amennyiben a diplomácia kudarcot vallana, Oroszországnak “kemény szankciókkal” kell szembenéznie – jelentette ki, hozzátéve: minden szankciónak azonban költségei vannak az őket kirovó ország gazdaságában is.
A német alkancellár “a jogállamisági felfogást” is megoldandó problémának nevezte. “Van európai jogunk, ez pedig kötelez, mégpedig az Északi Áramlat-2 ügyében is. A jogállamiság betartása azért is fontos, “hogy egy másik állam iránti bizalom soha ne legyen kétségbe vonható”. A német cégek Lengyelországban, a lengyel cégek Németországban fektetnek be – tette hozzá.
Erre reagálva Sasin aláhúzta: a tárgyalások során remélhetőleg “világosan megfogalmazták a lengyel álláspontot”. “Jogállam vagyunk, ahol nincsenek jogállamisági problémák, problémát okozhat viszont a lengyelországi reformok megértése” – jelentette ki. Hangsúlyozta: Varsó a lengyel-német gazdasági együttműködésre kíván fókuszálni, elsősorban az energetikai átalakítás terén. Ebben az összefüggésben rámutatott azokra a társadalmi és gazdasági terhekre, amelyekkel Lengyelországban a Fit for 55 nevű, új uniós klímacsomag megvalósítása járna.
Csak az alternatív energiaforrásokat felhasználó beruházások létesítése több mint kétszázmilliárd euróba kerülne Lengyelországnak – ismertette Sasin a lengyelországi elemzéseket. Reményének adott hangot, hogy Berlin támogatásával Varsó hozzájut az energetikai átalakításhoz szükséges külső forrásokhoz.
Fontosnak nevezte azt is, hogy Lengyelország megkapja az uniós helyreállítási alapból járó eszközöket. “Álláspontunk az, hogy ezen eszközök visszatartása ma teljesen alaptalan” – hangsúlyozta a lengyel kormányfőhelyettes, és reményét fejezte ki a lengyel helyreállítási terv “nagyon gyors” brüsszeli jóváhagyását illetően.
Közölte: ismertette Habeckkel az a lengyel álláspontot is, miszerint meg kell reformálni az uniós ETS-engedélyek kereskedelmi elveit, különösen azokat, amelyek a tanúsítványoknak a pénzügyi intézményekben történő forgalmazásáról szólnak.
The post A geopolitika mindig is szempont lesz az Északi Áramlat-2-vel kapcsolatban appeared first on .
Ezt Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője írta pénteken kiadott állásfoglalásában, miután a NATO és az EU részéről írásbeli válasz érkezett az orosz fél levelére a biztonság oszthatatlanságát kimondó elv értelmezéséről és gyakorlati érvényesítéséről. Zaharova rámutatott, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Josep Borrell, az európai uniós diplomácia vezetője, aki nem is szerepelt Moszkva felkérésének címzettjei között, olyan levelet küldött, amely nem tartalmaz érdemi választ a Lavrov által feltett kérdésre, csak a biztonság megerősítéséről szóló párbeszédre szóló meghívást.
A szóvivő hangsúlyozta, hogy az orosz fél minden címzettől részletes választ vár a feltett kérdésre.
“A válasz alóli kitérés azt jelenti, hogy a nyugati országok nem akarják elismerni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), valamint a NATO és Oroszország vonatkozásában vállalt kötelezettségeiket, és a mi rovásunkra próbálnak meg gondoskodni a saját biztonságukról” – írta a diplomata.
Zaharova a Moszkva kérése iránti diplomáciai udvariatlanság és tiszteletlenség megnyilvánulásának minősítette Stoltenberg és Borrell levelét. Rámutatott, hogy az EBESZ– és Oroszország–NATO-dokumentumok alatt állam- és kormányfők aláírásai állnak.
“Az államok nemzeti minőségükben vesznek részt az EBESZ-ben, és ebben a minőségükben vállalták, hogy nem erősítik meg biztonságukat mások biztonságának rovására” – hangzott az állásfoglalás.
Az orosz diplomata szerint Moszkva számára kategorikusan elfogadhatatlan az a megközelítés, amikor a NATO és az EU ragaszkodik domináns szerepéhez az euroatlanti biztonság garantálásában.
“Az EBESZ 1999-ben legmagasabb szinten elfogadott Európai Biztonsági Chartájában és a 2010-es asztanai nyilatkozatban világosan és egyértelműen kimondja, hogy egyetlen állam, államcsoport vagy szervezet sem kaphat elsődleges felelősséget a béke és stabilitás fenntartásáért az EBESZ régiójában” – mutatott rá Zaharova.
A szóvivő kategorikusan elfogadhatatlannak minősítette, hogy a Nyugat újabb tárgyalási fordulót javasol az európai biztonságról.
“Ezt az elvet az EBESZ és az Oroszország-NATO legmagasabb szinten elfogadott alapvető dokumentumai rögzítik. Itt nincs mit megvitatni. Az Ukrajnára vonatkozó minszki intézkedéscsomaghoz hasonlóan egyszerűen csak végre kellene hajtanunk a vonatkozó megállapodásokat, feltétel nélkül és maradéktalanul. Erre fogunk törekedni” – hangzott az állásfoglalás.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter január 28-án küldte el a biztonság oszthatatlanságára vonatkozó üzenetét 35 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterének. Borrell csütörtökön a Twitteren közölte, hogy válaszlevelet küldött az orosz miniszternek, amelyben párbeszédre szólította fel Moszkvát, valamint arra, hogy vonja vissza csapatait Fehéroroszországból, valamint Ukrajna határáról és a Krímből. Stoltenberg a maga részéről azt mondta, hogy levelet küldött Lavrovnak, amelyben új tárgyalásokat kér az ukrajnai helyzetről, a katonai átláthatóságról, a kockázatcsökkentésről és a fegyverzetellenőrzésről, beleértve a nukleáris fegyvereket is.
The post Moszkva nem fogadja el az EU és a NATO kollektív válaszát Lavrov levelére appeared first on .
A közleményükben úgy fogalmaztak: a két szervezet “az eddigi kiváló együttműködését munkamegállapodás formájában rögzítette”. A közös érdekek és célok alapján történő munka kereteit ezentúl a munkamegállapodás formálisan is biztosítja – tették hozzá. Emlékeztettek: a megállapodás előzményeként 2020. január 31-én Polt Péter legfőbb ügyész hivatalában fogadta az OLAF főigazgatóját, Ville Italát.
A találkozón a felek megerősítették, hogy az uniós pénzeket érintő bűnügyi visszaélések kapcsán a szervezetek közötti hatékony információcserét és együttműködést továbbra is kiemelten fontosnak tartják. Megállapodtak abban is, hogy az eddig is jól működő szakmai kapcsolat formális megerősítése érdekében együttműködési megállapodást dolgoznak ki, amelynek a véglegesítésére most került sor – tudatták.
A munkamegállapodást az OLAF részéről Ville Itala főigazgató, míg a Legfőbb Ügyészség részéről Polt Péter legfőbb ügyész írta alá.
Az ügyészség tájékoztatása szerint a két szervezet közötti együttműködés legfontosabb területe a kölcsönös információcsere és az operatív segítségnyújtás.
A megállapodás több közös képzési lehetőséget és technikai segítségnyújtást is lehetővé tesz – írták.
Az együttműködés az OLAF-fal való segíti a Legfőbb Ügyészség Európai Ügyészséggel kötött munkamegállapodásában foglaltak teljesülését – hívta fel a figyelmet az ügyészség.
Hozzátették: Magyarország nem tagja az Európai Ügyészségnek, de a magyar ügyészség – a részt nem vevő országok közül elsőként és eddig egyetlenként – 2021 áprilisában munkamegállapodást kötött az Európai Ügyészséggel, a közös működés érdekében.
Emlékeztettek arra is, hogy az OLAF az uniós pénzekkel összefüggő adminisztratív szabálytalanságokat vizsgálja, büntetőjogi tényállást nem állapít meg, bűnügyi bizonyítást nem végez.
Erre sem felhatalmazása, sem pedig eszköze nincsen – tették hozzá.
A magyar ügyészség – bár erre nincs törvényi kötelezettsége – a mindig követett protokoll szerint az OLAF igazságügyi ajánlása nyomán valamennyi esetben elrendelte a nyomozást, illetve amennyiben már folyamatban volt a nyomozás, az OLAF ajánlását a nyomozás irataihoz csatolták és abban értékelték – írták.
Azt is megemlítették, hogy az OLAF legutóbbi, 2020-ra vonatkozó éves jelentéséből kitűnik, hogy a magyar ügyészség az OLAF ügyek 67 százalékában emelt vádat, amit kimagaslónak neveztek, mivel közel a duplája a 37 százalékos uniós átlagnak.
Az OLAF egyre többször olyan ügyben tesz igazságügyi ajánlást, amelyben már folyik Magyarországon nyomozás – írta az ügyészség, megjegyezve: a legutóbbi két év valamennyi ajánlása kapcsán folyamatban volt már a nyomozás.
A közlemény arra is kitért, hogy az igazságügyi ajánlások száma évről évre csökken: 2016-ban 10, 2017-ben 6, 2018-ban 4, 2019-ben 3, míg 2020-ban és 2021-ben 2-2 ajánlás érkezett.
A magyar ügyészség és az OLAF szorosan együttműködik, mind vezetői, mind szakértői szinten rendszeresek a találkozók – zárul a Legfőbb Ügyészség közleménye.
The post Munkamegállapodást kötött a Legfőbb Ügyészség és az OLAF appeared first on .
Sojgu a tanácskozás kezdeti, nyilvános szakaszában “a nullához közeliként” jellemezte az orosz-brit együttműködést, és hangsúlyozta, hogy véget kellene vetni az Oroszország és a NATO közötti ellentétek szításának. Ehelyett higgadt párbeszédet javasolt, és sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy nyugati hivatali partnerei gyakran fenyegetőznek hangzatos jelzőkkel minősített szankciókkal. Kifogásolta, hogy Európában folyamatosan nő a feszültség, amiről szerinte nem Oroszország tehet. Kifejezte reményét, hogy sikerül megvitatnia Wallace-szal, miként lehetne ezt csökkenteni.
Az orosz védelmi tárca vezetője úgy vélekedett, hogy a Nyugat ehhez úgy járulhatna hozzá, ha leállítaná az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Egyúttal megkérdezte vendégét, hogy meddig állomásoznak majd Ukrajnában az odavezényelt brit kommandósok.
Elmondta, hogy az orosz fél hamarosan elkészül a reagálással az Egyesült Államoknak és a NATO-nak a decemberben megfogalmazott orosz biztonsági garanciaigényekre adott válaszára. Moszkva azt szeretné elérni, hogy az észak-atlanti szövetség állítsa le keleti bővítését, ne telepítsen csapásmérő eszközöket Oroszországgal szomszédos helyszínekre, és a NATO katonai infrastruktúráját állítsa vissza az 1997-es állapotra.
Sojgu aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Afganisztánból kivonult nyugati csapatok által hátrahagyott, 80 milliárd dollár értékű fegyverzet terroristák kezére juthat. Az orosz miniszter szerint Javelin páncéltörő rendszerből több mint 100, hordozható légvédelmi eszközből pedig több mint 150 maradt a közép-ázsiai országban, ami különösen nagy veszélyt jelent, mert a közelmúltban az Iszlám Állam terrorhálózat fegyvereseinek létszáma ott megduplázódott.
A tárcavezető a fontos kérdések között nevezte meg az afgán menekültek és a kábítószer-kereskedelem ügyét is.
Wallace készségét fejezte ki, hogy a feszültség általános csökkentése érdekében megvitassa az aktuális nemzetközi biztonsági kérdéseket, és foglalkozzon azokkal az ügyekkel, amelyeket az orosz fél a tavaly decemberben kiküldött dokumentumtervezetekben felvetett. Köszönetet mondott Sojgunak hajlandóságáért, hogy az instabilitás időszakában fogadja őt. Elmondta, hogy Ukrajnát, Afganisztánt, valamint a terrorizmus elleni küzdelmet és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket szándékozik megvitatni vendéglátójával.
A brit vendég a tárgyalásokat megelőzően a Kreml falánál megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, valamint felkereste a Szovjetunió és a nyugati szövetséges hatalmak második világháborús együttműködését bemutató múzeumot. Sojgunak elmondta, hogy volt katonaként maga is sok katonát látott meghalni maga mellett, és mint mondta, nem szeretné, ha mások is meghalnának a jövőben.
A védelmi miniszterek mellett a két ország fegyveres erőinek vezérkari főnöke is találkozott Moszkvában. Egy nappal korábban Elisabeth Truss brit külügyminiszter járt az orosz fővárosban, igaz, a tárgyalásokat orosz hivatali partnere, Szergej Lavrov a “süketek párbeszédéhez” hasonlította.
The post Az orosz és a brit védelmi miniszter az európai biztonságról, Afganisztánról és a terrorellenes harcról tárgyal appeared first on .
“Az Ukrajna és Oroszország között az utóbbi napokban kialakult feszültségre tekintettel kérjük, hogy az Ukrajnába utazásuk szükségességét fontolják meg és lehetőség szerint halasszák későbbre” – áll az ajánlásban. Mint írták: ismét felhívják az állampolgárok figyelmét, hogy ha mégis az utazás mellett döntenek, vagy a térségben tartózkodnak, regisztráljanak konzuli védelemre.
Az utazóknak és az országban tartózkodó magyaroknak azt tanácsolják, hogy szorosan kövessék figyelemmel a helyi híreket és a közösségi médiát, és tartsák be a hatóságok utasításait. Amennyiben bárki úgy dönt, hogy a konzuli szolgálat felhívása ellenére az országba utazik, vagy ott marad, vegye figyelembe, hogy a biztonsági helyzet következtében a konzuli szolgálat nem feltétlenül tudja garantálni a segítségnyújtást – fogalmaztak a frissített ajánlásban.
The post Az ukrajnai utazások elhalasztását javasolja a konzuli szolgálat appeared first on .
Ma Afganisztán napot tartok itt az oldalon. Annyira érdekes és szomorú hírt volt itt az elmúlt hetekben. Az első hír egy AFP tudósítás az Iszlám Állam helyzetéről Afganisztánban. Különösen az ábra és a térkép miatt érdekes, hogy legyen valami fogalmunk, hogy mi merre a valóságban.
Látszik, hogy a rezsim összeomlás után, a tálibok alatt kilőtt az aktivitása a szervezetnek. Jó, ezt eddig is lehetett olvasni, a tálib vs. ISKP közötti küzdelem sokkal durvább lett, mert most a műveletek már csak a tálibokat érik. Azt is látni, hogy a szervezet aktivitása földrajzilag is kiterjedtebbé vált, korábban Nangarhar, Kabul és Kunar (és Nurisztán), volt a bázis (főleg az utóbbiak), most meg az ország ézsaki és nyugati területein is aktívak, még Baghlanban is.Stratégiai veszélyt nem jelentenek a táliboknak, de ott vannak mint potenciális szervezet, ahova a tálib vezetéssel elégedetlen tálibok csatlakozhatnak. Újat mondok, ha még egykori tálib ellenes tádzsikok is csatlakoztak az Iszlám Államhoz? Nem őrültek meg, nem lettek szélsőségesek, csak a tálibokat utálták, utálják mindennél jobban.
https://www.france24.com/en/live-news/20220210-sanaullah-ghafari-is-operative-in-washington-s-sights
Van egy olasz orvos, Alberto Cairo-nak hívják és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) által működtett kabuli kórház fizióterapeutája/gyógytornásza 30 éve. Sose menekült el, jöttek mentek a mudzsahedek, tálibok, demokratikusok megint az afgánok. Az ICRC-nek normális esetben nincsenek kórházai, de itt Kabulban a sok aknasérült ember ellátására működtetnek egyet, ahol Cairo is dolgozik.
2006-ban meglátogattam ezt a kórházat, életem egyik legdurvább élménye volt amputált lábakkal, kezekkel és az azokat pótló protézisekkel tanuló felnőttek és gyerekek láttán. A kórháznak saját is üzeme van, ahol le is gyártják a protéziseket. Nagyon kemény volt.
Elvileg a link alatt elindul egy video Cairo-ról.
https://twitter.com/elisabethbraw/status/1492150417538658313?cxt=HBwWksC9zcS5l7UpAAAA&cn=ZmxleGlibGVfcmVjcw%3D%3D&refsrc=email
Joe Biden elnök felszabadította az USA-ban befagyasztott afgán valutatartalékokat, a felét humanitárius segélyekre fordítják majd, a másik feléből - 3,5 milliárd USD, a 2001 szeptemberi terrortámadások károsultjai kapják. Mi? WFT? Az afgánok pénzéből a 9/11 károsultjait? Elég morbid, biztos elírás, gondoltam. De most láttam Kai Eide-től megosztva, aki egy híres norvég/EU/ENSZ diplomata, és azt írta, hogy hogyan lehet ilyen mélyre süllyedni, hogy akarja így az USA újra vezetni a világot erkölcsi, politikai értelemben. Néhány fontos ember szintén a döntés visszavonására szólít fel. Az EU is felszabadította a nála zárolt forrásokat, és leszállítják a lengyelek (?) a már legyártott afgáni bankjegyeket
https://twitter.com/kai_eide/status/1492838385739784194
Egy 2011-es felmérés szerint Németország összlakossága 80,3 millió fő, ebből 15,96 millió, tehát a népesség közel 19%-a számít migrációs hátterűnek. A lehetőségek tárháza igen széles, főleg az 1990-es évek után: a jóléti állam megtestesítője, a szegények segítője és az esélyek országa; és valóban, mindezen dolgokat kínálja Németország. Ehhez azonban nagyban hozzájárul a ma már unikumnak számító germanus-mentalitás, amely látensen kimondja és betartatja, hogy mindazon emberek, akik tanultak, képzettek és bevándorlás útján kerültek be a német tengelykörforgásba – középvezetői posztnál többet igen ritkán érhetnek el.
A legutolsó, 2021-ben kiadott közlemény szerint a legnagyobb számban bevallott nemzeti hovatartozás a szíriai volt (54.903 fő esetében), másodsorban az afgán (23.276 főnél), harmadrészben iraki (15.604 főt illetően). Bár ezen embereknél nem egyértelmű a tényleges állampolgárság, annyi biztos, hogy a schengeni határokon át lehetőségük nyílt belépni az Európai Unióba és szerencsét próbálni német nyelvterületen. Az állandó terrorfenyegetettség érzete és a média iszlám vallás ellen uszító hadjáratai mindinkább arra sarkallták az ott született polgárokat – kiegészülve a magukat már időközben németnek valló állampolgárokkal is-, hogy tüntetések sorozatát indítsák meg a migrációs politika és a korábban lefektetett uniós irányelvek ellen. Ezen tüntető, a gyülekezési törvénynek legtöbbször ellentmondó tömeg és az általuk képviselt nacionalista ideológiára hajazó világnézet kereszttüzében legtöbbször Németország, Franciaország, illetve uniós kilépéséig Nagy-Britannia volt.
Az EU három pilléres rendszerében a kiemelt közös kül- és biztonságpolitika egy csapással önmaga ellenségévé alakult át, a közös határzárak tagállami autoritásokká váltak és a már a maga korában is gyengén teljesítő utolsó pillér — az igazságügyi együttműködés — erősen korlátozódott. Ennek értelmében ha és amennyiben egy embercsempész- és/vagy szervkereskedő, nemzetközileg is körözött csoportot fogtak el az eredetileg zárva tartott, a veszélyhelyzeti (helyi) kormányzás következtében átmeneti lezárás miatt, közös, elsősorban szomszédos államok rendfenntartó szervei adták ki az elfogatóparancsot és jobb esetben rács mögé juttatták az elkövetőket. A betelepülni vágyók médiaszerepléseiből ilyenkor legtöbbször a jól ismert mondat hangzott el: a cél Németország. Nem történt a legtöbb esetben konkrét tartományi nevesítés a megszólalók részéről, egyszerűen az ország maga a garancia a túlélésre, átverve ezzel emberek millióit, akik vakon bíztak egy szebb jövőképben, azonban a német kormány nem tett semmilyen olyan javaslatot, ami a betelepült tömeg belső integrációját elősegíthette volna. Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány kiemelt figyelmet fordított az intergáció elősegítésére, azonban nem vallási vagy etnikai alapon tették ezt, hanem lehetőséget adtak állami támogatással elérni a középfokú, munkába álláshoz szükséges nyelvtudást. Itt válik ketté a belsőleg is vándorló életmódot folytató, az Európai Unió területén a fennmaradó 26 tagállam bármelyikében született, avagy az Unió területéről kívülről érkező bevándorló megítélése és lehetőségei.
A jelenleg 16 tartományból álló belső német világ azonban korántsem mentes konfliktusoktól: a migrációs útvonalak célpontjainak mindmáig egyenlőtlen eloszlása, Kelet- és Nyugat-Németország gazdasági- társadalmi távolsága arra ösztönzik az egyes médiumokban megjelenő politikai elitet, hogy sokkban és lehetőleg cenzúra alatt tartsák a legtöbb menekültügyi intézkedést, megelőzve ezzel a legtöbbször puskaporos hangulatot. Angela Merkel nagy port kavaró bejelentése után, miszerint nem kíván tovább kancellári tisztséget betölteni, kijelölte utódját, Armin Laschet-et, aki azonban a 2021 végén lezajlott parlamenti választáson vesztett ellenfelével – a szociáldemokrata korábbi pénzügyminiszter és egyben alkancellár Olaf Scholzal szemben. Így első alkalommal jöhetett létre a német politikában, hogy a legmagasabb szinten is kialakult az úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció, amely a győztes Szociáldemokrata Párt (SPD), a Szabaddemokrata Párt (FDP) és a Zöldek (Bündnis’90 / Die Grünen) együttesét jelenti.
A szociáldemokrata álláspont szerint humanitárius és szolidáris európai menekültügyi- és bevándorláspolitikát kell folytatni. Az európai menekültügyet meg kell reformálni egy olyan mechanizmus érdekében, amely jogokat biztosít a menekülteknek, emellett legális migrációs útvonalakat kell létrehozni, ugyanakkor a párt elutasítja a kényszeres deportálást olyan országokba, ahol potenciális veszély fenyegeti a lakosságot. Többes állampolgárságot szorgalmaz és mindezt törvényben rögzítené, álláspontjuk szerint meg kell szüntetni a honosítási problémákat, a menekülteknek lehetőséget kell biztosítani nyelvtanfolyamok felvételére, valamint beilleszkedési és integrációs kurzusokra való hozzáférésre. Továbbá a gyermekek azonnali óvodába való elhelyezése is célkitűzésként szerepel. Állandó tartózkodási engedélyt kíván biztosítani azok számára, akik megfelelően beilleszkedtek és az adott pillanatban nincs biztos lakóhelyük.
A Szabaddemokrata Párt szerint különbséget kell tenni a politikai menekültek, a háborús menekültek, valamint a rendszeresen az országba érkező bevándorlók között. Háborús, illetve polgárháborús menekültek számára egy nem-bürokratikus státusz létrehozása a cél, kiegészítve ideiglenes humanitárius védelemmel. Szintén támogatja a legális útvonalakat, az illegális bevándorlás ellen azonban keményebben lépne fel, megerősítve a Frontext, kibővítve annak hatáskörét a tengeri mentéssel is. A vallási hovatartozást és a szexuális identitást egyaránt alapjognak ismeri el. Az úgynevezett “Blue Card”-dal kívánja a bevándorló szakmunkások életfeltételeit javítani, illetve a Kanadából átvett pontrendszer is segítené a pártot a bevándorlás ellenőrzésében. A nyelvi- és integrációs tanfolyamokat ingyenessé akarja tenni minden menekült számára, valamint lehetőséget biztosít négy év elteltével a német állampolgárság megszerzésére – egyszerűsített formában.
A Zöldek elutasítják a gyűjtőtáborokat és a tranzitzónákat, a tényleges cél a határellenőrzés és nem pedig a szökés elleni védelem. Olyan bevándorlási törvényt kívánnak érvényre juttatni, amely a legalacsonyabb társadalmi státuszú egyénekig terjed, utat nyitva a munkaerő – és oktatáspolitikához. A honosítási eljárást öt év elteltével szeretnék lehetővé tenni, és bárki, akinek az egyik szülője Németországban született, automatikusan kaphatna német állampolgárságot, ugyanakkor a többes állampolgárságot is elismerik.
Hogy megbízható-e a közlekedésilámpa-koalíció, nehezen megválaszolható. Mindhárom fentebb bemutatott párt céljai között szerepel a beilleszkedés támogatása, mivel az átlagosnál rövidebb idő elteltével kívánja megadni a német állampolgárságot, a család intézményét a gyermekek oldaláról védenék, azonban a kérdések örökre kérdések maradnak, ha nem hozzáértő kormányzati stratégia társul a nagybani elképzelésekhez. Az európai közös gondolkodásból mindig is markánsan részt vevő Németország most válaszút elé érkezett: 2017-től a CDU és nagykoalíciós partnerei helyett egy teljesen más, eddig nem megszokott és bizonytalan pártszövetségi kormánykoalíció valósult meg, 2021 októberében a Bundestagban már többségben van az SPD párt a korábbi CDU-CSU koalícióval szemben.
Németország megpróbál lépést tartani a korral, fő célkitűzései a liberális demokratikus gondolkodás és a zöld irányba való elmozdulás. A klímasemlegességi kérdések, a 2030-ra tervezett megújuló energiaforrások szélesebb körű felhasználása jobban foglalkoztatja az országot, mint a tényleges migráció, ennek ellenére nem elhanyagolható, hogy az ország 2021-ben is a migrációs útvonalak legfőbb célpontja. Egy nemrég megjelent felmérés szerint a német lakosság jelentős része a Szociáldemokrata Pártot támogatja, és minthogy maga a jelenlegi kancellár, Olaf Scholz is ennek tagja, könnyen lehet, hogy az egyesült gondolkodásból egyszer csak közös gondolkodás lesz, így előrébb mozdítva ezt a különleges és még csak rövid ideje működő ideológiai együttest.
Írta: Ábrányi EndreKiemelt kép forrása: pixabay.com
A A német migrációs politika és az Ampelsystem bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.