„Bizony a' kerti virágok, füvekkel főképpen egyben foglaltatván, nem csak szinek szépségével, illattyoknak drága voltával, vizeknek vett, s-égetett hasznaival (mellyeket, mint-egy Anyai tejet velünk közlenek) szemeinket gyönyörködtetik, szaglásunkat legeltetik, fejünket, szivünket erősitik; hanem orvosló erejekkel, az betegség-által el-szaladott egésségünket, visza-hozzák, meg-marasztyák álhatatossan, őrzik szünetlen, úgy hogy; Contra vim mortis, ereseit medicamen in hortis; Szörnyű merge ellen a' halálnak orvosságot a kertben találnak.”
Szombaton délután Keszég Károlyra, a Napló 1997. május 26-án elhunyt főszerkesztőjére emlékeztek szombaton a hetilap egykori munkatársai, illetve a vajdasági magyar újságírás kiemelkedő egyéniségének a barátai és tisztelői. A hagyományos emlékmisét és koszorúzást követően a Takáts Raffael Magyar Kultúrkör székházában alkalmi ünnepség keretében kiosztották a Közegellenállás riportpályázat díjait is.
– Annak, aki úgy gondolja, hogy szeretné megmérettetni magát ezen a pályázaton, tulajdonképpen két dologra kell ügyelnie. Az egyik az, hogy megfeleljenek a riportműfaj követelményeinek, másrészt pedig az írásoknak az itt élő közösség életével, ezek problémáival, illetve örömeivel kell foglalkozniuk – nyilatkozta Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese, a bírálóbizottság egyik tagja, és hozzáfűzte azt is, hogy az értékeléskor odafigyeltek az írások igényességére, a szerzők szókincsére, illetve arra is, hogy ne hemzsegjenek a helyesírási hibáktól.
Mindezt figyelembe véve a Tóth Lívia, Klemm József és Huszák Gábor alkotta zsűri értékelése alapján Aracsról, vidékéről és az e területen élőkről szóló Ahol megfordul az élet című riportjával különdíjat érdemelt ki a zentagunarasi Takács Rajmund, a Press-Szó internetes folyóirat állandó szerzője. A harmadik díjat a zentai Göblös Nikoletta, úgyszintén a Press-Szó állandó szerzője és az Újvidéki Rádió önkéntese érdemelte ki Az átértékelt felnőttkor című riportjával. Az Újvidéki Bölcsészeti Kar újságírás szakának harmadéves hallgatója másodszor vett részt a megmérettetésen, és riportját egy harmincas éveiben lévő, árván felnőtt lányról készítette.
– Arra próbáltam felhívni a figyelmet a vele készített írásomban, hogy mi történik egy gyermekkel, amikor kiskorában elveszíti a szüleit, és hogy mennyit is jelent valójában, ha az ember mellett ott vannak a szülei, vagy pedig éppen nincsenek mellette – nyilatkozta napilapunknak Nikoletta.
Az idei pályázat második helyezését Kókai Zsolt, a Hét Nap zentai munkatársa érdemelte ki Lazuló gyökerek című írásával. Kókai lényegében a tavalyi Közegellenállás pályázaton második helyezést elérő történetét folytatta. Napilapunknak nyilatkozva elmesélte, hogy akkor azt járta körbe, hogy mi is várhat egy olyan családra, amelyik a szülőföldjén szeretne maradni, és még bevállalják a harmadik gyermeket is, attól függetlenül, hogy csak az egyik szülő van állandó munkaviszonyban.
– Figyeltük az itt maradásra buzdító hangzatos politikai ígéreteket. Az idei munkámban pedig, miután a harmadik baba is megszületett – megpróbáltuk a család tapasztalatain keresztül bemutatni mennyi valóság van politikusaink hangzatos szavaiban. Még pénzért sem volt a beígért vakcina. A családbarát díjat nyert önkormányzat egyes munkatársainak elfelejtettek szólni, hogy talán nem így kellene viszonyulni a várandós kismamákhoz. Ha a munkatársuk hibázik, talán ildomos lenne bevallani és helyrehozni a hibákat, nem pedig a pár napos csecsemő édesanyját idegesíteni! Senki nem néz utána, hogy az ígért támogatás megérkezik-e rendben, vagy egyáltalán van-e? Az, hogy hozunk pár törvényt az asztal mellett, nem jelenti azt, hogy rossz, de meg kellene nézni, hogy valóban segít-e a családoknak. Mert lehet díjazni és kitüntetni bármit és bárkit, de még mindig anyuka és apuka kell a meg- és ittmaradáshoz – ecsetelte a pályázat második helyezettje.
Az idei Közegellenállás riportpályázat első díját a kúlai Cvetanović Márta nyerte Ideje van a születésnek c. írásával. Az általános iskolában dolgozó tanárnő ezidáig háromszor vett részt a pályázaton, és mind a háromszor nyertes volt.
Riportjai írásakor mindig igyekszik olyan témát találni, amely társadalmunk legégetőbb kérdéseit feszegeti – mesélte, és elmondta azt is, hogy az idei díjnyertes riportját egy magyarkanizsai nagycsaládról készítette.
– Varga Nagy Kornéliát már régebbről ismertem, most eljutottam hozzájuk, és megtapasztaltam, hogy miképpen lehetséges szép körülmények között, örömmel nevelni a gyerekeket – mesélte Márta, majd megjegyezte, hogy többnyire a diákjai munkáit olvassa, de időnként ő is rászánja magát az írásra.
A megemlékezés és a díjkiosztás alkalmából megrendezett kultúrműsor keretében S. Belec Anikó zentai képzőművész, rajztanárnő és környezetvédelmi aktivista alkotásait bemutató kiállítást is megcsodálhatták a jelenlévők.
A rendezvényen jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, aki napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy Keszég Károly, a nagyon korán elhunyt újságíró egy nehéz időszaknak a jelképévé, példaképévé vált, akire most nemcsak példaként kell visszatekinteni, hanem követendő hagyományát is meg kell őrizni. Az MNT elnöke kiemelte azt is, hogy a riport, mint újságírói műfaj azért is jelentős számunkra, mivel egyrészt ennek a közösségnek a lelkületét, az egyéni gondolatát tudja megragadni, másrészt pedig egy olyan képet ad rólunk, amely az utókor számára is érdekes és izgalmas lehet.
– Amikor a fiatalok megmérettetik magukat, akkor úgy gondolom, hogy az újságírás fontosságát is hangsúlyozom, másrészt pedig, ami úgyszintén nagyon fontos, az, hogy hogyan tudjuk még színvonalasabban, még igényesebb újságírással, rádiózással, televíziózással a közösségünket erősíteni – nyilatkozta Hajnal Jenő.
Mediapart a donné quartier libre à l’ambassadeur de Hongrie en France, Georges Károlyi, pour répondre aux critiques qui sont régulièrement adressées à la Hongrie par les médias internationaux, français et par Mediapart.
L’ouverture à l’Est, la relation qui lie Viktor Orban et Vladimir Poutine, la droitisation du Fidesz et le jeu avec l’extrême-droite, le rejet des valeurs européennes…, M. Károlyi s’empare de tous ces sujets pour plaider en faveur de l’action du gouvernement hongrois.
Quand l’ambassadeur de Hongrie prétend que le Fidesz est un parti « au centre de l’échiquier politique », il omet de préciser que le parti entier est accaparé par ses éléments les plus à droite, les autres députés n’ayant quasiment jamais voix au chapitre. De même, il semble difficile de nier, comme le fait M. l’ambassadeur, que le Fidesz s’est approprié des éléments du programme du Jobbik et s’est lancé ces derniers mois dans une surenchère populiste avec le parti d’extrême-droite.
Mais son point de vue et ses arguments méritent d’être pris avec la plus grande des considérations, car ils complètent et nuancent une image de la Hongrie véhiculée dans les médias beaucoup trop caricaturale pour prendre en compte la grande complexité de la réalité hongroise.
« Il faut connaître et comprendre l’histoire de nos pays, avant de leur distribuer des bons ou des mauvais points en s’abritant derrière les lunettes confortables des sociétés qui n’ont pas connu les mêmes tourments », dit Georges Károlyi. C’est souvent là que le bât blesse : il existe bien trop peu de liens et de compréhension entre l’Europe occidentale – la France en particulier – et l’Europe centrale. Et bien des malentendus seraient levés avec une meilleure connaissance réciproque.
Sur l’ouverture à l’Est et la relation avec la Russie« Pour répondre à certaines critiques moralisatrices : s’il fallait cesser de faire affaire avec les pays dont le régime politique ne correspond pas au nôtre, il ne resterait pas grand-chose du commerce mondial ni des flux d’investissement… »
« La relation avec la Russie est, de même, une relation pragmatique, comparable à celle qu’entretiennent, chacun à sa manière, pratiquement tous les pays d’Europe. […] La Hongrie souhaite, pour elle-même mais aussi pour l’Europe tout entière, qu’un modus vivendi raisonnable à long terme puisse être trouvé avec la Russie. Ce ne sera pas facile, en raison notamment de l’hypothèque ukrainienne, mais cela doit rester l’objectif. »
Sur la droitisation du Fidesz« Cette formation [le Fidesz], qui professe les valeurs classiques de la droite conservatrice, est clairement située au centre de l’échiquier politique. Elle trouve à sa droite une opposition particulièrement virulente avec le Jobbik, alors qu’à sa gauche ne se trouve qu’un assemblage de petits partis qui cherchent leur voie et ne sont pas, aujourd’hui, en position de proposer une alternative crédible. »
« Que le Jobbik cherche à se rendre « fréquentable » en essayant de se « rapprocher » de la droite modérée n’engage que lui. L’on observe exactement la même chose en France. En revanche, l’inverse n’est pas vrai. Le Fidesz n’a aucune intention de se rapprocher du Jobbik. Un Fidesz compact avec un programme politique dont les valeurs n’épousent en rien celles de l’extrême-droite est le meilleur rempart contre le Jobbik. »
Sur l’agitation du sentiment national hongrois« Ce n’est pas à la France du Général de Gaulle et de la Marseillaise qu’il faut expliquer ce qu’est le patriotisme. Ce qu’on appelle en tonalité négative le « nationalisme hongrois » est au pire un nationalisme « de bon aloi », qui ne fait de mal à personne, mieux un patriotisme bien naturel auquel tout pays a droit et qui a été trop longtemps réprimé au-delà du rideau de fer. »
« Sa vision de l’Europe est une vision qui ne fait pas abstraction de l’identité nationale. Il n’y a pas de quoi être cloué au pilori pour cela. »
La Hongrie, une ingrate ?« Ce pays, par son « attitude critique », ferait preuve d’une scandaleuse ingratitude vis-à-vis d’une Europe qui l’inonde de fonds structurels et à laquelle elle doit la quasi-totalité de ses investissements. Cette affirmation a de quoi laisser pantois. Premièrement, les fonds européens ne sont pas des aumônes, ils sont la contrepartie de l’ouverture des marchés entre pays au niveau de développement économique inégal. Deuxièmement, l’Union européenne n’est pas un maître chanteur qui « achèterait » le silence ou la complaisance de ses membres en leur versant de l’argent. »
Pour lire l’article dans son intégralité sur Mediapart.