Biztonságpolitika

 

 

Történelmi témájú blogok előszeretettel csapnak le az évfordulókra, hogy kapcsolódó témájú posztjaik érdekességét az aktualitásuk is növelje. Két hónapja, a 75-ik évforduló alkalmából jó néhány blog jelentkezett Pearl Harbor-ról szóló írásokkal. Figyelmetlenségem okán ezt a ziccert én kihagytam, majd bepótoljuk idén decemberben.

Az évfordulós cikkek némelyikében történt futó említés arról, hogy a japán támadásnak voltak bizonyos történelmi előzményei, értve ez alatt a 37 évvel korábbi japán támadást az orosz kézen levő Port Arthur, és az ott horgonyzó flotta ellen.

A hasonlóság valóban szembeötlő, és elég egyértelmű, a japánok 1941-ben Port Arthurt akarták megismételni, csak némileg nagyobb léptékben. Ez sikerült is nekik. A saját militarista nacionalizmusuktól elvakult japánok azonban nem vették észre, vagy legalábbis nem vették figyelembe, hogy az őket körülvevő világ, a külpolitikai helyzet, teljesen más, mint 37 évvel korábban. Az orosz-japán háborúból vagy nem vonták le a megfelelő következtetéseket, vagy teljesen elfelejtették azokat. Láthatóan teljesen komolyan úgy hitték, önerőből, külső támogatás nélkül is képesek lesznek ismét legyőzni egy náluk sokkalta erősebb nagyhatalmat, és erre aztán nagyon csúnyán ráfáztak.

Talán Pearl Harbor kapcsán is tanulságos lehet, ha vetünk egy pillantást a történelmi előzményekre, mi is történt 1904 február nyolcadikán és kilencedikén, a Csendes-óceán túlsó oldalán. Ennek is most van az évfordulója, ha nem is kerek, a 113-ik. (Saját dolgomat könnyítendő, ezúttal konzervanyagból dolgoztam, és ezt a posztot nagyrészt korábbi irományaimból ollóztam össze.)

[...] Bővebben!

A német politológusok egyik legkiegyensúlyozottabb gondolkodója, Alekszandr Rar fogalmazta meg talán a legtömörebben és pontosan, kertelés nélkül   azt, hogy mi is zajlik a nyugati világban Ronald Trump hatalomra kerülését követően, miért szakadt ketté az eddig megfellebbezhetetlen „liberális demokrácia” ideológiája, miért retteg és miért tartja Európa az új amerikai konzervativizmust veszélyesnek a globális világrendre, és mire számíthatunk az előre látható folyamatokból. (Az írás az Izvesztyija 2017. február 8. számában jelent meg. Egyelőre az oroszul tudóknak ajánlom!)

xxx

Элиты Евросоюза в недоумении. Новоиспеченный лидер всего западного мира — президент США — оказался чужим. Он не исповедует заповеди либеральной демократии. Что делать? У западных элит только два варианта: надеяться, что американские властные круги сами уберут Дональда Трампа, или общими усилиями «перевоспитать варвара». В таком случае раскола между США и Евросоюзом возможно избежать.

Последние годы для Запада мальчиком для битья была Россия. Не нравилось Западу, как Москва следовала своему историческому пути развития, требовала уважать ее национальные интересы и сферы влияния, пренебрегала либеральным учением Запада, предлагала собственную модель «традиционной Европы». Запад, считающий себя победителем в холодной войне, не может представить европейскую архитектуру, построенную не на либеральных ценностях. Он успешно похоронил ялтинскую модель европейской безопасности и воздвиг на алтарь «святость» Парижской хартии 1990 года. Европа впредь должна стать сообществом, руководствующимся исключительно либеральными ценностями. Европа достигла «конца истории» в том смысле, что, по мнению западных элит, для будущего человечества невозможно было представить более успешную модель, чем либеральную демократию. Запад сотворил для себя рай на земле.

В прошлом году США и Евросоюз чуть не заключили договор о создании свободной экономической зоны, которая стала бы фундаментом для вечного процветания трансатлантического блока. Но тут появился Трамп и все испортил. Новый полководец-вожак дерзнул поставить под сомнение институты, на которых строилось будущее Запада. Страх, что Дональд Трамп сможет за спиной европейцев о чем-то договориться с Владимиром Путиным, растет с каждым днем. Западные СМИ не жалеют усилий, чтобы стравить лидеров США и России. Комментаторы на страницах западных журналов умоляют американскую разведку ограничить влияние Трампа.

Западные элиты будут жестко противиться попыткам изменить комфортный для них мир. Ведь альтернативы сегодняшнему дню с точки зрения Запада — катастрофичны. Потеря принципов либеральной демократии и правовой системы — это для Запада крах. Тем более в нынешнем юбилейном году, когда вся Северная Европа празднует 500-летие протестантской революции Мартина Лютера, положившей основу современному индивидуалистическому либеральному обществу. Западные элиты будут бороться с явными и мнимыми внутренними и внешними угрозами, пугать сограждан внешним агрессором, экономическими и социальными потрясениями, потерей европейской солидарности.

Западные элиты возлагают надежду исключительно на Германию, которая, по их мнению, в состоянии спасти мир. Если нужно, немцы выстроят новую боеспособную европейскую армию не хуже американской и будут в состоянии спасти еврозону, европейскую экономику и брюссельскую бюрократию. Одного из самых ярких представителей брюссельской бюрократии — Мартина Шульца — растерянная европейская элита тащит сейчас в кресло немецкого канцлера.

Немцы борются. Всеми силами. За либеральную модель. Но что происходит вокруг? Англичане выходят из Евросоюза. Им немедленно последуют французы, если там к власти придет Марин Ле Пен. Венгрия, Болгария и Греция переориентируются на Москву. Польша отвергает диктат либеральных ценностей Запада, Австрия требует отмены санкций в отношении России. И никто не хочет забирать у Германии миллион арабских беженцев. Турции Евросоюз стал менее интересен, чем Россия. Берлину нелегко будет дисциплинировать строптивых партнеров в Евросоюзе.

Сто лет тому назад призрак коммунизма ходил по Европе, которая сотрясалась от красных революций и рабочих восстаний. На смену пришли контрреволюции и фашистские режимы. Потом были ужасы Второй мировой войны. Затем холодная война. Но тогдашний мир еще долго вздрагивал перед страхом мировой революции. Крушение Берлинской стены 1989 года породило новое революционное движение в Европе — либеральных ценностей, насильственного экспорта демократии и regime change. Эта эпоха закончилась украинским майданом.

На смену теперь опять грянут контрреволюции. Времена интересные, но очень опасные.

http://izvestia.ru/news/663026#ixzz4Y5DRD0yt

Az Egyesült Államok tengerészgyalogsága (USMC) várakozásai szerint 2019 végén a Bell Boeing V-22 Légi Utántöltő Rendszer (VARS) névvel illetett Osprey változat elérheti az ún. bevezető műveleti képességet (IOC), amely a hadrafoghatóság első lépcsőfoka.

A Transform az alternatív nézőpont és az európai párbeszéd európai folyóirata tette közzé  (Szende György szakavatott fordításában) 2017. február 7-i számában George Monbiot-nak,  a The Guardian kolumnistájának a lapban (2017. febr. 2.) megjelent nagyon elgondoltató elemzését a modern időszak hatalomváltásainak háttereiről. Természetesen a fő kérdés az USA-ban történtekre vonatkozik, de az Európában várható fejleményekre is nagy figyelmet fordít. Számunkra  - a magyar helyzet elemzéséhez is – számos tanulsággal szolgálhat.  

XXX

Az üzleti lobbizók titkos hálózata régóta uralkodik az USA politikájában. Most a szövetségeseik az UK kormányában a kezükre játszó Brexitet terveznek.

A vállalati Amerikának kellett némi idő ahhoz, hogy Donald Trumphoz melegedjen. Egyes álláspontjai, különösen a kereskedelemre vonatkozóan, elborzasztották az üzleti vezetőket. Sokan közülük Ted Cruzt vagy Scott Walkert favorizálták. De amikor Trump elérte a jelölését, a nagy pénz kezdett felismerni egy példátlan lehetőséget.

Trump nemcsak arra volt kész, hogy elősegítse a korporációk ügyét a kormányon belül, hanem arra is, hogy a kormányt tegye egyfajta korporációvá, amelyet vezetők és lobbizók alkotnak és működtetnek. Az ő következetlensége nem kötelezettség volt, hanem nyitás: a terve alakítható volt. És a sötét pénz egyes amerikai korporációk által már kifejlesztett hálózata tökéletes helyzetben volt az alakításához. A sötét pénz kifejezést az USA-ban politikai közbenjárásban részvevő olyan szervezetek pénzelésére használják, amelyek nem kötelesek feltárni, hogy honnan jön a pénzük. Kevesen látnak egy dohánytársaságot a közegészség hiteles forrásának, vagy egy széntársaságot a klímaváltozás semleges véleményezőjének. A politikai érdekeik érvényre juttatásához az ilyen cégeknek másokat kell fizetniük, hogy helyettük beszéljenek.

A második világháború után hamarosan, némelyek Amerika leggazdagabb emberei közül kezdték létrehozni agytrösztök egy hálózatát, hogy érvényesítsék az érdekeiket. Ezek azt állították, hogy tárgyilagos véleményeket kínálnak közügyekben. De inkább olyanok, mint a vállalati lobbizók, akik azok nevében dolgoznak, akik finanszírozzák őket.

Nem remélhetjük megérteni, hogy mi várható, amíg nem értjük, hogyan működik a sötét pénz hálózata. Egy brit parlamenti képviselő figyelemre méltó története egyedülálló betekintést nyújt ebbe a hálózatba, az Atlanti Óceán mindkét oldalán. Az ő neve Liam Fox. Hat évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a politikai karrierje véget ért, amikor védelmi miniszteri posztjáról lemondott, miután tetten érték magán- és hivatalos érdekei összekeverésében. De ma már újra az első sorban ül, és döntő portfólióval: a nemzetközi kereskedelem minisztere.

1997-ben, abban az évben, amikor a konzervatívok elvesztették a hivatalukat Tony Blairrel szemben, Fox, aki a konzervatív párt kemény jobboldalához tartozik, alapított egy Atlanti Híd (The Atlantic Bridge) nevű szervezetet. Ezt Margaret Thatcher patronálta. A tanácsadó testületében Michael Gove, George Osborne, William Hague és Chris Grayling jövendő kabinetminiszterek ültek. Fox, a Brexit egy vezető kampányolója, így írta le az Atlanti Híd küldetését: “összehozni olyan embereket, akiknek közös érdekeik vannak”. Védeni fogja ezeket az érdekeket az “európai integrácionistáktól, akik szeretnék kitépni Britanniát az USA-hoz fűződő kapcsolatából”.

Az Atlanti Hidat később jótékonysági intézményként regisztrálták. Ténylegesen az UK saját sötétpénz-hálózatának a része volt: csak az összeomlása után fedeztük fel a finanszírozása teljes történetét. A fő szponzora a hatalmasan gazdag Michael Hintze volt, aki a CQS fedezeti alap felállítása előtt a Goldman Sachsnál dolgozott. Hintze a konzervatív párt egyik legnagyobb donora. 2012-ben feltárták, hogy ő a klímaváltozás tudományát kétségbe vonó Globális Felmelegedés Politikai Alap (Global Warming Policy Foundation) finanszírozója. Készpénz adományokat és kölcsönöket juttat az Atlanti Hídnak, továbbá a magán repülőgépét kölcsönözte Foxnak a repüléséhez Washingtonba és vissza.

Egy másik pénzelő a Pfizer gyógyszertársaság volt. Ez fizette az Atlanti Híd Gabby Bertin nevű kutatóját, aki később David Cameron sajtótitkára lett, most pedig a Lordok Házában ül: Cameron életfogytiglani főrendiséget adományozott neki a visszavonulásakor a kitüntetési jegyzékében.

2007-ben egy Amerikai Törvényhozó Csere Tanács (American Legislative Exchange Council - Alec) nevű csoport felállított egy testvérszervezetet, az Atlanti Híd Projektet (Atlantic Bridge Project). Az Alec talán a legellentmondásosabb korporációs pénzelésű agytröszt az USA-ban. A vállalati lobbizóknak az állami és szövetségi törvényhozókkal való összehozására szakosodik “modell törvényjavaslatok” kidolgozása céljából. A törvényhozók és családjaik a csoport bőkezű vendégszeretetét élvezik, majd magukkal viszik haza a modell törvényjavaslatokat, hogy úgy terjesszék be azokat, mintha a saját kezdeményezéseik lennének.

Az Alec állítása szerint a törvényhozók évente több mint ezer törvényjavaslatát terjesztik elő és közülük ötből egy törvény is lesz. A szervezetet erősen pénzelik dohánytársaságok, az Exxon olajtársaság, gyógyszeripari cégek, továbbá Charles és David Koch – milliárdosok, akik az első “teaparti” (Tea Party)1 szervezeteket alapították. A Pfizer, amely Bertin posztját pénzelte az Atlanti Hídnál, az Alec vállalati tanácsában van. Az utóbbi évek legvitatottabb törvényei közül némelyeket, amilyenek a minimálbért csökkentő állami törvények, a korporációkat vizsgálatoktól mentesítő törvények és az “ag-gag” törvények – amelyek megtiltják az ipari gazdálkodásban és állattenyésztésben a visszaélések vizsgálatát, leleplezését – az Alec dolgozott ki.

Az Atlanti Híd USA szárnyának a működtetéséhez az Alec a nemzetközi kapcsolatainak igazgatójául nevezte ki Catherine Brayt. Ő egy brit hölgy, aki korábban a konzervatív Richard Ashworth parlamenti képviselővel (MEP) és Roger Helmer Ukip MEP-pel dolgozott. Ezt követően Daniel Hannan konzervatív MEP és Brexit kampányoló munkatársa volt. A férje Wells Griffith, a frontállamok igazgatója Trump elnöki kampányában.

Az Atlanti Híd amerikai tanácsadó testületének a tagjai az ultra-konzervatív James Inhofe, Jon Kyl és Jim DeMint szenátorok. Jelentések szerint Inhofe kampányfinanszírozásban több mint kétmillió USD-t kapott szén- és olajtársaságoktól. A Koch Industries és az ExxonMobil is nagy donorok voltak.

Kyl nyugalomba vonult, jelenleg, mint “serpa” irányítja Jeff Sessions Trump igazságügy-miniszterévé jelölését a Szenátusban. Jim DeMint lemondott a helyéről a Szenátusban, hogy a Heritage Foundation elnöke legyen. Ezt az agytröszt alapítványt a sörbirodalmi Joseph Coors adományával alapították és Richard Mellon Scaife bank- és olajmilliárdos pénzével építették ki. Mint az Alecet, ezt is gazdagon pénzelik a Koch-testvérek. DeMint elnöksége alatt a Heritage hajtóereje volt a kísérletnek, amely arra irányult, hogy a Kongresszus blokkolja a szövetségi költségvetést, ideiglenesen megbénítva a kormányzást 2013-ban. Fox korábbi különleges tanácsadója a védelmi minisztériumban, egy Luke Coffey nevű amerikai, most az alapítványnál dolgozik.

A Heritage Foundation most Trump kormányzatának a magvában van. Az igazgató tanácsának a tagjai, a társai és a stábja az ő átmeneti csapatának nagy részét teszik ki. Köztük vannak: Rebekah Mercer, aki Trump végrehajtó bizottságában van; Steven Groves és Jim Carafano (külügyminisztérium); Curtis Dubay (pénzügyminisztérium); és Ed Meese, Paul Winfree, Russ Vought és John Gray (menedzsment és költségvetés). A CNN szerint “Washingtonban nincs más intézménynek ilyen lábnyoma az átmenetben”.

Trump rendkívüli tervét a szövetségi költségvetés 10,5 billió USD-ral való csökkentésére a Heritage Foundation dolgozta ki, amely azt az “új kormány modelljének” nevezte. Vought és Gray, akik a Heritage-ból léptek Trump csapatába, most ezt a modellt teszik az ő első költségvetésévé.

Ha elfogadják, pusztító csökkentéseket fog végrehajtani az egészségügyben, a társadalombiztosításban, a jogi segítségnyújtásban, a pénzügyi szabályozásban és a környezetvédelemben; a nők elleni erőszakot gátló, a polgári jogokat védő és a művészeteket finanszírozó programokat szüntetnek meg; privatizálják a közszolgálati adások vállalatát. Ha Önök figyelik ezt a történetet, Trump kezd kevésbé elnöknek látszani, és inkább egy közvetítőnek, aki egy neki átadott tervet hajt végre.

Tavaly júliusban, röviddel az után, hogy kereskedelmi miniszter lett, Liam Fox Washingtonba repült. Az egyik első megállója olyan hely volt, ahová gyakran látogatott el az utóbbi 15 évben: a Heritage Foundation irodája, ahol egyebek között Jim DeMint-tel beszélt. Egy információszabadságra vonatkozó közlemény feltárja, hogy a megbeszélésen felvetett egyik téma a klórral tisztított amerikai csirke európai tilalma volt: a termelők remélik, hogy az UK az új kereskedelmi szerződés szerint fel fogja oldani a tilalmat. Később Fox írt DeMintnek, türelmetlenül várva, hogy “együtt dolgozzunk Önnel, amint az új UK kormány kidolgozza a kereskedelempolitikai prioritásait, köztük az olyan általunk tárgyalt, nagy értékű területeket, amilyen a védelem”.

Hogyan került Fox ilyen pozícióba a botrány után, amely 2011-ben megbuktatta? A botrány maga adja a megfejtést: annak része volt a köz- és magánérdekek közti határ átlépése. Az ember, aki az Atlanti Híd UK ágát vezette, a barátja volt, Adam Werritty, aki Michael Hintze irodaépületében működött. Werritty munkája összefonódott Foxnak mint védelmi miniszternek a hivatalos területével. Werritty, akit a névjegye Fox tanácsadójának nevezett, de sosem volt a védelmi minisztérium alkalmazottja, a miniszterrel együtt vett részt számos tengeren túli látogatáson, és gyakran látogatott Fox irodájába.

Mire ennek a kapcsolatnak a részletei kezdtek kiszivárogni, a jótékonysági bizottság megvizsgálta az Atlanti Hidat és megállapította, hogy az nem látszik nagyon jótékonynak. Vissza kellett fizetnie az adót, amely alól korábban felmentették, (Hintze fizette ki a számlát). Válaszul a gondnokok a szervezetet bezárták. Amint a Werrittynek kormányügyekben való jogtalan részvételéről szóló történet növekedni kezdett, Fox számos félrevezető nyilatkozatot tett. Végül nem maradt más választása, mint lemondani.

Amikor Theresa May visszavitte Foxot a kormányba, nem is kaphattunk volna erősebb jelzést a kormánya szándékairól. A kereskedelmi szerződések, amelyek kidolgozása Fox feladata, határozzák meg a szuverenitás korlátait. Az USA élelmiszer- és környezetvédelmi normái általában alacsonyabbak, mint Britanniáé, és még lazábbakká fognak válni, ha Trump fog érvényesülni. Minden kereskedelmi szerződés, amelyet kötünk, közös szabványokat fog létesíteni a termékekre és a szolgáltatásokra. Trump kormánya azt fogja követelni, hogy a mieinket igazítsuk lefelé úgy, hogy az USA korporációi behatolhassanak a piacainkra a nélkül, hogy módosítaniuk kellene a gyakorlatukat. A Brexit-szavazás után minden kártya az USA kezében van: ha az UK nem működik együtt, nem lesz kereskedelmi szerződés.

Maynek olyas valakire volt szüksége, aki valószínűleg nem fog ellenállni. Foxot választotta, aki a csapatának nélkülözhetetlen tagjává vált. A diplomáciai árnyékmisszió, amelyet az Atlanti Hídon keresztül fejlesztett ki, egyenesen bekapcsolja őt a Trump-kormányzatba.

Az USA-ban a kampányfinanszírozás már jóval Trump győzelme előtt rendszeresen korrumpálta a politikai rendszert. USA politológus tudósok egy hírelemzése közel tökéletes lineáris összefüggést talál 32 éven keresztül a két párt által kongresszusi választásokra gyűjtött pénz és a szavazati arányuk között. De eltolódás is van az évek során: korporatív donorok váltak uralkodóvá ebben a pénzelésben.

Sorsunkat az USA-éhoz kötve, az UK kormánya beköt minket ebbe a rendszerbe. Ez része annak, amiről a Brexit szólt: a közérdeket védő európai törvényeket a konzervatív euroszkeptikusok úgy ábrázolták, mint tűrhetetlen betöréseket a vállalatok szabadságába. Az irányítás visszavétele Európától szorosabb integrációt jelent az USA-val. A különleges transzatlanti kapcsolat különleges kapcsolat a politikai és a korporatív hatalom között. Ezt a hatalmat cementálják betonná a hálózatok, amelyeket Liam Fox segített kifejleszteni.

1938 áprilisában Franklin Roosevelt elnök a következő figyelmeztetést küldte az USA Kongresszusának: “Egy demokrácia szabadsága nincs biztonságban, ha az emberek eltűrik a magánhatalom növekedését addig a pontig, ahol az erősebbé válik, mint az ő demokratikus államuk maga. Ez lényegében fasizmus.” Ez olyan figyelmeztetés, amelyre jó lenne emlékezni.

1[1] Tea Party – a republikánus párt szélső jobboldali szárnya.

Elegáns gálaest és fogadás formájában köszönte meg a közösen elért kiváló eredményeket a Budapest Airport légitársasági- és kereskedelmi partnereinek.

Bassár el-Aszad szíriai államfő felszólította a NATO-t és az Európai Uniót, hogy egyértelműen foglaljon állást az ország szuverenitása oldalán és hagyjon fel a terroristák támogatásával.

Tovább olvasom

A "Felelős és a környezet fenntarthatóságára irányuló innovációk" kategóriában Nemzetközi Minőség-Innováció díjat nyert a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.

Megérkezett az év első új járata Budapestre: az easyJet február 6-ától elérhető amszterdami útvonala már a nyolcadik desztináció a légitársaság Budapestről induló járatainak kínálatában.

A dél-koreai szárazföldi haderő a napokban jelentette be, hogy átvették mind a 36 darab AH-64E Apache (Guardian ) harci helikoptert, melyeket még 2013-ban rendeltek meg a Boeing vállalattól.

A Nellis légibázis 83-3014 oldalszámú F-15C Eagle vadászrepülőgépe 2017. január 25-én komoly mérföldkőhöz érkezett, ugyanis összesítve ezen a napon érte el a 10 000 repült órát.

A napokban akadt a kezembe ez a beszkennelt papírkép, amit 2003. március 17-én, az iraki háború kezdete előtt két nappal készítettem a USS Truman fedélzetére érkező F-14-esről. Érdekessége és az aktualitását ehhez a bejegyzéshez az adja, hogy a VF-32 század 107-es számú gépét az STS-107 számú misszióból visszatérés közben február 1-én katasztrófát szenvedett Columbia űrsikló, és személyzete emlékének ajánlotta.

Zord

1300 darab hazai gyártású kézi légvédelmi rakétát vásárol Varsó a lengyel haderő részére. A Grom modernizált, immáron Piorun (Grom-M "Grom Modernizowany”) nevet viselő variánsából 2022-ig gyártja le a Mesko a fent említett darabszámot, 232,2 millió dollár ellenében. Ebben az évben 150 darab rakéta átadásával számolnak, míg a gyártási ütem felgyorsulása után ez az évi 250 darabot is elérheti. A 2006-tól folytatott modernizáció során a Piorun megtartottal az előd hosszát (160 centiméter) és átmérőjét (72 milliméter) is.

Január 27-én, mindössze egy nappal a Bundestag, vagyis a német parlament jóváhagyása után már meg is érkezett Bamakóba az első német NH90TTH helikopter. A MEDEVAC, vagyis légi egészségügyi kiürítési feladatokra felszerelt forgószárnyast egy Antonov An-124-100-as teherszállító repülőgép juttatta el Maliba. Berlin a Holland Királyi Légierő Apacs és a Chinook helikoptereinek pótlására még további három NH90-es többfeladatú és négy EC665 Tiger harci helikoptert telepít az afrikai országba, 350 fős katonai kontingenssel együtt, 2018 közepéig.

Norvégiában eldöntötték, hogy a német ThyssenKrupp Marine Systems U-212A típusú tengeralattjáróknak szavaznak bizalmat. Az évek óta tartó kiválasztási procedúra ezzel véget ért, de egy másik, messze hosszabb együttműködés látszik kibontakozni. Hiszen nem csak egyszerűen arról van szó, hogy tengeralattjárókat vásárolnak, hanem egy igen szoros kapcsolatot alakítanak ki a német haditengerészettel, ahol az U-212A osztályú egységek szintén hadrendben állnak. Tovább a tengeralattjárók gyártásából és a szolgálati idő alatti karbantartási és korszerűsítési munkákból a helyi védelmi ipar is ki fogja venni a részét. A négy levegő-független meghatással rendelkező tengeralattjáró beszerzéséről szóló szerződés aláírása 2019-re várható, míg az ULA-osztály hat egységének pótlására érkező tengeralattjárók 2026-tól kezdődően évente egy darabos mennyiségben kerülnek majd átadásra.

Továbbra sem javul a német-török viszony. Mint az tavaly kiderült, akár már az év vége előtt is elhagyhatták volna a törökországi Incirlik támaszpontot az iszlám állam területei felett felderítő repüléseket végrehajtó német Panavia Tornado ECR vadászbombázók. A hat harci és egy tanker/szállítógép mellett a török NATO bázison 240-250 katona is megtalálható. A két ország viszonyában a legnagyobb törést az okozta, amikor idén nyáron a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 101 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat.

Ankara válaszlépése nem sokat váratott magára, az elmúlt hónapokban több alkalommal is akadályt gördítettek a német politikusok légi támaszponton tett látogatása elé. Az esélyesek között elsőként a britek által is használt ciprusi bázist említették meg a források, de görög és jordániai repülőterek is szóba kerültek. Tény, a német Tornado-k még mindig Törökországból szállnak fel a felderítő repülések végrehajtására. Ez a napokban újabb vita felszínre kerülésével járt. Ugyanis a németek nem hajlandók a törökök azon kérését teljesíteni, miszerint a repülések alatt készült összes nagyfelbontású fotót adják át részükre. Berlin szerint azért csak a felvételek egy részét teszik elérhetővé Ankara számára, mivel azok a gondos válogatás nélkül felhasználhatók lennének a szíriai kurdok ellen és ezt szeretnék elkerülni.

Fehéroroszországban a hadsereg részére átadásra kerültek az első Kajmán páncélozott felderítő járművek. A volt szovjet tagköztársaságban pár éve, 2015-ben mutatták be a régi BRDM-2-es felderítő páncélosok alvázának felhasználásával létrejött, szintén felderítésre szánt járművet. A 140-es számot viselő javítóüzemben végzett munka után az úszóképesség is megmaradt, de a Kajmán nevet viselő páncélosról eltávolították a páncéltornyot, a két-két mankókerék helyét oldalanként egy-egy ajtó foglalja el, valamint a jármű elején is nagyméretű ablakok kerültek beépítésre. A hat fő számára biztonságot nyújtó páncélos számára a független torziós rudas felfüggesztés és az új erőforrás 110 kilométer per órás sebesség elérést teszi lehetővé, míg a vízben történő haladást oldalanként egy-egy vízsugárhajtómű garantálja. Az 1000 kilométeres hatótávolságú, 7 tonnás Kajmán fegyverzetét egy PKSZ 7,62mm-es géppuska, vagy egy AGS 30mm-es automata gránátvető alkothatja. Fenékpáncélzata a felrobbanó aknák hatását csökkentendő V kialakítású.

Az indiai Szuhoj Szu-30 MKI vadászbombázók után az orosz PAK-FA T-50-es fegyverzetében is meg fog jelenni az orosz-indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép kisebb tömegű, Mini-BrahMos névre hallgató légi indítású változata. A következő alkalmazó a MiG-35-ös lehet majd, de tervek vannak a tengeralattjáróról indítható variáns kifejlesztésére is.

Pontosnak bizonyultak az öt évvel ezelőtti becslések, amiket az Sz-500-as Prometheus (orosz neve 55R6M Triumfator-M) nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer fejlesztése során felmerült problémák kiküszöbölésére határoztak meg. Akkor irányítási problémák okoztak gondot a 2009-től fejlesztést végző Almaz-Antey szakembergárdájának. Az új, nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer számos bonyolult műszaki megoldást tartalmaz, mivel nem az Sz-400-as továbbfejlesztésével jön létre, ezért ez a fennakadás teljesen természetesnek vehető.  A 2020-ra már több alegységnél is megjelenő Sz-500-as képességei igen elképesztőek lesznek, egyidejűleg 10 darab, hiperszonikus sebességgel repülő ballisztikus rakéta megsemmisítésére lesz képes 600 kilométeres távolságba és 20 kilométeres magasságban.

Törökország 500 millió dollárt szán 200 darab német és amerikai gyártmányú harckocsi modernizálására. A megrendelés elnyerésére csak helyi vállalatokat hívtak meg. Név szerint az Aselsan, a Roketsan, a BMC, az Ottokár és az FNSS nyerheti el a munkát, amit 40 M60A3, 40 Leopard 2A4, és 120 M60T harckocsin végeznek majd el. A 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért. A hírek szerint a döntéshozók leginkább a páncélvédelem növelését várnák el a pályázóktól, akár a hagyományos páncélzat megerősítésével, vagy pedig ezzel párhuzamosan az aktív páncélzat alkalmazásával is.

Berlin mellett Béccsel is sikerült összerúgni a port Ankarának. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele. A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Atlay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet.

Egyiptom számára hamarosan átadásra fog kerülni az első Kamov Ka-52K harci helikopter. Oroszországból származó információk szerint a géppel már az összes földi és légi tesztet sikeresen végrehajtották. A 46 darab hajófedélzeti üzemre alkalmassá vált típusra Kairó még 2015-ben adott megrendelést.

A térségben Algéria is számíthat még a közeljövőben helikopterek érkezésére, ugyanis a légierő számára megvásárolt 14 Mil Mi-26T2 közül a hetedik és a nyolcadik példány átadása várható hamarosan.

Egyre inkább úgy tűnik Indiába fognak horgonyt vetni, az orosz-ukrán konfliktus miatt gázturbina miatt maradt ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú (Project 11356M) fregattok második hármas csoportjában megépített egységei (ADMIRAL BUTAKOV/360/, ADMIRAL ISZTOMIN/361/, ADMIRAL KORNILOV/362/). Az első hírek a célzott vevőkeresésről még 2015 októberében láttak napvilágot, és úgy tűnik Új-Delhi hajlandó a hat darabos mennyiségben már rendszeresített, 2003 és 2013 között épített TALWAR-osztály tervei szerint épített egységek, valamint egy negyedik fregatt megvásárlására is, természetesen hajtóművek nélkül. A M90FR gázturbinák Ukrajnából történő beszerzésének terhét így magukra véve. A Szaturn tervezőiroda által ajánlott M90FP gázturbinák beépítése túl hosszú időt venne igénybe, ez az orosz flotta feszített fejlesztési tervébe úgy látszik nem fért bele. A hírek szerint az ukrán gázturbinák pótlására az orosz fejlesztők csak 2019-re lesznek képesek használható hajtóművet kifejleszteni. A legújabb hírek szerint Moszkva 990 millió dollárt kér két fregattért.

Némi kis információ került a médiába a tavaly májusban megkötött pakisztáni F-16-os modernizációról, amit a török Turkish Aerospace Industries nyert el. A pakisztáni légierő 45 F-16A/B Block-15-ös gépén az éjszakai jobb bevethetőséget érinti a szerződés, aminek értéke 75 millió dollár. Az éjjellátó szemüveg használatát lehetővé tevő kabinvilágítás módosítását két Fighting Falcon-on már el is végezték a pakisztáni Sahbaz légibázison. A többi 43 F-16-ot már a pakisztániak fogják átalakítani, a törökök biztosította alkatrészek felhasználásával, török szakemberek felügyeletével.

Mianmar terveiben azon túl, hogy megvásárolnak 16 darab JF-17 Thunder vadászbombázót egyéb elképzelések is szerepelnek. Például az, hogy kínai és pakisztáni segítséggel megvalósuljon a gépek helyben történő gyártása, vagy összeszerelése. A hírek szerint a típus első példánya, vagy példányai már idén megérkezhetnek az országba, mégpedig a Pakisztánban gyártott, némileg továbbfejlesztett Block 2-es verzió képében. Ez a tavaly megjelent új változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá válik légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

Mianmar egy igencsak szép jövő előtt álló típust szerez be, hiszen a JF-17-es első kétüléses példánya a Chengdu Aerospace Corporation üzemében tavaly már az összeszerelés állapotában volt. A JF-17B jelzésű variáns a ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is fog rendelkezni. A kétüléses JF-17B a tavaly nyilvánosságra hozott információk szerint 2017 áprilisában fog a pakisztáni légierőhöz kerülni. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a tavalyi év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit.

Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Más források arról is tudnak, hogy a Mianmarban szolgálatba álló JF-17 Thunder gépek már a Block-3-as változatba fognak tartozni. A Block 3-as széria jellemzője az új, várhatóan teljes egészében kínai eredetű hajtómű és az AESA antennájú KLJ-7-es rádiólokátor lesz, továbbá még inkább kiszélesítenék a gép által bevethető fegyverzet választékát is.

Internetre kerültek fel a kínai Wuhan közelében készült képek, amelyeken egy a Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítő repülőgépre kísértetiesen hasonlító gép mérethelyes makettje látható. Ez a fotó csak megerősítheti azt az egyébként igen logikus feltételezést, hogy Kína katapulttal ellátott repülőgép-hordozót szeretne rendszeresíteni, mivel egy ilyen gép biztonságos indítása csakis katapulttal valósítható meg.

Érdekes és talán a jövőbe mutató tesztlövészetre került sor az Egyesült Államokban található China Lake tesztlőtéren 2016 decemberében. Ekkor ugyanis egy módosított Spike Mini irányított rakétával semmisítettek meg UAV-kat. A közelségi gyújtóval is ellátott Spike Mini rakéták két távirányítású gépet is megsemmisítettek, az amerikai haditengerészet által végzett próbákon. Az egyik rakéta egyébként telitalálatot ért el, míg a másikat a közelségi gyújtója aktiválta. A beépített területen is alkalmazható Spike Mini rendszer teljes tömege mindössze 12 kg és a 1,5 km-es hatótávolságú, 4 kg-os huzalvezérlésű rakéta 70 cm hosszú, illetve 75 mm átmérőjű. Robbanófeje erődítmények és nem páncélozott célok ellen hatásos.

Kolumbiában hamarosan eldőlhet az Izraeltől megvásárolt IAI (Israel Aerospace Industry) Kfir vadászbombázók jövője. Ugyanis a gépek amerikai gyártmányú General Electric J-79-GE sugárhajtóműveinek élettartama végéhez közeledik. Az idős erőforrások nagyjavítás, de még inkább csere nélkül 2019-ig kihúzhatják, utána a típus, melynek sárkánya még további szolgálatot tenne lehetővé, kivonásra kerül.

Argentínában február 1-én jelentette be Julio Martínez védelmi miniszter, hogy Mauricio Macri miniszterelnökkel lefolytatott egyeztetések során megszületett a döntés, az ország nem tervezi harci gépek beszerzését. Az alaposan modernizált Lockheed Martin (McDonnell Douglas) A-4AR Fightinghawk vadászbombázók várhatólag a következő évben kerülnek majd kivonásra, egyrészt a pótalkatrészek hiánya okán, másrészt a sárkányszerkezetek élettartamának végének elérése miatt. A dél-amerikai ország költségvetési helyzete azonban nem teszi lehetővé pótlásukat, de még az üzemidő-hosszabbítással egybekötött nagyjavításukat sem, így a gazdasági helyzet javulásáig lemondanak az új, vagy használt harci gépek beszerzéséről.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-27UB.

Fisher P-75A Eagle.

Kawasaki P-1.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Eurofighter C-16 Typhoon.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Sud SA-321L Super Frelon.

Lockheed F-104G Starfighter.

Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.

Rockwell B-1B Lancer.

Mitsubishi F-2B.

Lockheed CP-140 Aurora.

Panavia Tornado GR.4.

Republic F-84F Thunderstreak.

Westland Puma HC.1.

Boeing B-52G Stratofortress.

Kawasaki C-1.

McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II.

Agusta Westland Merlin HM.1.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Dassault Mirage 2000C.

Northrop SF-5B Freedom Fighter.

Szuhoj Szu-22M4.

Denel AH-2A Rooivalk.

Dassault Mirage F1CR.

Podcastunkban ma a tavalyi év két jelentős törökországi biztonságpolitikai eseményét, a sikertelen katonai hatalomátvételt és az orosz nagykövet elleni merényletet tárgyaljuk ki, visszatérve egy korábbi témánkhoz, azaz a török közélet abbéli képességéhez, hogy rendszeresen hivatalos és kevésbé hivatalos összeesküvés-elméleteket gerjesszen.    

[...] Bővebben!

Az új A350-900 látványos fényjáték kíséretében mutatkozott be február 2-án a nyilvánosságnak Münchenben, amit hivatalos névadó ünnepség követett a Lufthansa Technik hangárjában.

Az Egyesült Államok légierejének (USAF) a Northrop T-38 Talonok leváltására kiírt kiképző-repülőgép tenderén korábban több komoly cég is jelezte indulási szándékát, de az elmúlt napokban közülük többen is kiszálltak a programból.

Az európai lakosság körében még mindig él az a hidegháborús elgondolás, miszerint Európának szüksége van a NATO-ra saját védelme garantálásához. Egy török politikai elemző szerint azonban Európa ma éppen azokkal a problémákkal folytat kétségbeesett harcot, melyeket a NATO tevékenysége termelt ki az évek során.

Tovább olvasom

Fehéroroszország 8 darab MiG-29 Fulcrum vadászrepülőgépet és 2 darab Buk-M1 légvédelmi rakétarendszert ad támogatásképpen a szerb légvédelemnek.

A Felderítők Társasága Egyesület Biztonságpolitikai Klubjának következő rendezvényére 2017. február 16-án (csütörtökön) 17:30-kor kerül sor.

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusza (1083 Budapest, Ludovika tér 2.), 222-es számú előadóterem.

A rendezvényen Dr. Jeszenszky Géza nagykövet, volt külügyminiszter, történész, egyetemi tanár tart előadást „Fenyegeti-e Európát egy új 1914 és 1939?” címmel.

Programunkat a Magyar Hadtudományi Társaság Nemzetbiztonsági Szakosztályával, Biztonságpolitikai Szakosztályával, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiumával együttműködésben skerül megszervezésre.

Tisztelettel kérjük, hogy részvételi szándékáról (a várható létszám felmérése és a beléptetés megszervezése érdekében) 2017. február 13-áig értesítse a Társaság elnökét, Dr. Tömösváry Zsigmondot (+36-30/921-1640, e-mail: zsiga07@t-online.hu;), vagy a Tudományos Szekció vezetőjét, Dr. Magyar Istvánt (+36-30/350-2552, e-mail: magyar.istvan@comunique.hu).

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke Iránt is felhelyezte azon országok listájára, melyek állampolgárai számára átmenetileg tiltott a bevándorlás. Irán gazdasági választ helyezett kilátásba, és azzal fenyegetőzik, hogy felhagy a dollár használatával.

Tovább olvasom

A nagy magasságú repülésre és nagy túlterheléssel végrehajtott manőverekre képes vadászgépek pilótáinak olyan öltözékre van szükségük, amely az emberi test számára rendkívül nagy igénybevételt jelentő körülmények között segíti a folyamatos munkavégzést és adott esetben biztosítja a túlélést. Mint minden vadászgépet üzemeltető alakulatnál, a kecskeméti repülőbázison is van egy részleg, ahol ezekkel a speciális öltözékekkel foglalkoznak.  

A régi terminológia szerint Magassági Berendezéseket Üzemeltető Részleg, röviden „magassági” volt az elnevezése annak a csoportnak, amely évtizedeken át a MiG-pilóták felszerelésével foglalkozott. Kecskeméten a Gripen érkezése után is megtartották ezt a nevet, de ahogyan a szakmai mindennapokban megjelent az angol nyelv, úgy ez a részleg is kapott egy újabb elnevezést, „life support” lett.

Nevezzük bárhogy, az alapfeladat nem változott, de kibővült és szabályozottabb lett. A magassági néhány fős állománya a Gripen üzemeltetés kezdetén svéd oktatóktól kapott elméleti képzést az orosz hajózó felszerelésnél sokkal összetettebb svéd felszerelés karbantartására. A gyakorlati tudnivalókat munka közben sajátították el egy svéd supervisor felügyelete mellett. Ezután kapták meg a jogosítást az önálló munkavégzésre. A jogosultságuk az évek során folyamatosan bővült, a jelenlegi, már közvetlenül a gyári szint alatt van, nagyobb mélységben is belenyúlhatnak a felszerelésbe. Kezdetben ez nem volt így. Például az oxigén- és levegőellátás valamint a kommunikáció egyesített csatlakozójának az időszakos ellenőrzésére a kezdetek után csak pár évvel kaptak képzést, addig ezt a tartozékot vissza kellett küldeni Svédországba. Ugyanilyen képzést, és jogosítást kaptak a többi részegységre, például a vízi túlélést segítő mentőmellényre vagy a túlélő (kézi) rádióra is.

A magasságin dolgozók jogosításai néhány éve lehetővé teszik, hogy átalakításokat is végezzenek. Amikor a Gripenen megjelent egy modifikáció, amellyel a repülőgép rendszere ellenőrzi a túlterhelés elviselését segítő, az alsó testet és a lábakat ölelő g-ruha nyomását, az ehhez szükséges módosításokat az átalakító készlet és leírás segítségével Kecskeméten végezték el. Ha nincs megfelelő nyomás ebben a nadrágban, a Gripen rendszere egy figyelmeztetést küld a pilótának, hogy ne számítson a g-ruha támogatására, mert az nem fog megfelelően működni.

A megszerzett jogosításnak lejárata nincs, a svédek elve az, hogy aki napi munkát végez a felszerelésen, az nem veszti el a megszerzett képességet. Ráadásul a Gripen üzemeltetést segítő FENIX rendszerbe bekerül minden Kecskeméten elvégzett munka. Svédországban megnyitják a magyar „mappát” és látják, hogy a felszerelésnek melyik darabján ki milyen munkát végzett, mennyi időt töltött azzal, és milyen anyagot használt fel. Ugyanígy látják a magyar raktárkészletet is. Amellett, hogy Kecskemétről is megy a rendelés, az egyes alkatrészekhez és tartozékokhoz beállított minimum darabszám elérése esetén azonnal küldik az utánpótlást. Ugyanez a rendszer az első üzembe helyezéstől számolja, hogy mikor milyen ellenőrzés következik a felszerelésen. Ha nem végeznék el időben az ellenőrzést, a jelzés piros színre váltana, és az adott darab nem lenne használható, amíg az ellenőrzése nem történik meg.

A felszerelés darabjain hat és tizenkét havonta hajtanak végre különböző mélységű ellenőrzést. Időigényes munkákról van szó, hiszen a felszerelés többségéhez tömlők, csövek tartoznak, amelyek tömítettségét, állapotát, nyomáspróba során kell ellenőrizniük.  

*

Minden pilótának van egy általa választott hárombetűs kódja és a felszerelés minden egyes darabja gyári szám szerint ehhez a kódhoz van rendelve. A Gripen hajózók öltözéke, mint rendszer működik, minden elemének funkciója van, minden darabot viselni kell.

A pilóták mindig viselnek nedvszívó alsóruhát, hogy az izzadság, a pára ne csapódjon ki rajtuk. Erre a ruhára kétféle öltözéket húzhatnak. Az egyik a hazai körülmények között általánosan használt, lángmentesített Nomex anyagból készült overáll. A másik az a vízálló kezeslábas, amelyet nagy kiterjedésű vízfelület felett viselnek, és amelynek használata kötelező, ha a víz hőmérséklete 17 fok alatt van. A magyar hajózók ilyen vízfelület felett repültek például a Baltikumban is. A ruha hátrészén, az ujjakban és a lábszárakban van egy ventillációs rész, ami a Gripen kondicionáló rendszeréhez kapcsolható. A rendszer ugyanazt a levegőt áramoltatja, mint a pilótafülkében, hogy a pilóta ne izzadjon bele a zárt, vízálló zokniban végződő, nyakán és csuklóin gumiszigeteléssel ellátott öltözékbe.  

Hathavonta ezt a ruhát is ellenőrizni kell. A magassági egyik helyiségében van egy közel két méter mély tartály, amelybe a vízálló ruhát viselő pilóta bemászik és az előírás szerinti időt eltöltve bizonyos mozgást végez. A ruha megengedett szivárgását egyszerűen lehet mérni: a pilóta nedvszívó alsóruházatán egy tenyérnyinél nem lehet nagyobb a vízfolt. Ha mégis, akkor a ruhát selejtezik, bár egy darabig még lehet foltozni. Az új ruhát úgy kapják meg a kecskemétiek, hogy nincsenek rajta a nyak- és csuklórészt szigetelő gumik és a lábakat záró zoknik. Ezeket ők ragasztják fel a ruhára, mégpedig a pilótára szabva, hogy komfortos legyen; ne szorítsanak a gumiszegélyek, ne gyűrődjön a zokni a bakancsban.

*

Mivel a pilótának folyamatosan munkavégző állapotban kell maradnia, a felszerelésének elengedhetetlen része a g-ruha, amelybe a Gripen rendszere betáplálja a mindenkori túlterhelésnek megfelelő nyomásértéket. A ruhában lévő egykamrás tömlő a csípőtől kezdve a lábszárakig ér és a túlterhelésnek megfelelő mértékben csökkenti a fej-láb irányú túlterhelés hatásait.

A g-ruha alsó zsebeiben vannak a túlélőkészlet egyes darabjai, pl. a túlélőkés és az egészségügyi készlet. A combokon kaptak helyet a térdblokkok és további zsebek, amelyeket a pilóta belátása szerint használhat. A ruhában lévő tömlő idővel tönkremehet, a csatlakozó elvesztheti hermetikusságát, ezért ellenőrizni kell. A g-ruha úgy van kitalálva, hogy működés közben „van benne valaki” vagyis a felfújódó nadrágnak a pilóta teste belülről ellenáll. Ezt az ellenállást a tesztek során pótolni kell, mert az ellenőrző berendezés nagyobb nyomással dolgozik, mint a repülőgép rendszere és a nadrág a tesztasztalon szétpukkadna. Ezért a tesztek előtt a ruhát egy alsótestet formázó, lábakkal ellátott, apró műanyag golyókkal töltött zsákra húzzák és rögzítik, ahogy a pilóta is teszi az öltözéskor.

Ezt követően az asztalra fektetett ruhát felfújják egy adott értékre és várnak egy ideig, hogy a tömlő kinyúljon és eligazodjon a ruhában. Amikor ez az idő letelik, visszaállítják a gyári értéket és utána kezdődhet a teszt, amelyből csak a másodikat fogadják el. A ruha addig használható, amíg a paraméteren belül van, egyébként a tömlőt cserélni kell.

*

A pilóta felsőtestére a túlélő dzseki kerül, amelynek kettős szerepe van. Az egyik, hogy tépőzárakkal rögzített egykamrás tömlője révén, a g-ruhával együtt dolgozva segíti a manőverek közben fellépő túlterhelés leküzdését. A dzseki és a g-ruha egy mindenkori 2 g-s túlterhelésnek van előfeszítve, amire már akkor sor kerül, amikor a pilóta felcsatlakozik a rendszerre. Ez a pilóta által nem érezhető előfeszítés azért kell, hogy a 9 g-nek megfelelő feszítést ugrásszerűen érje el a ruha és, hogy a tömlőnek ne kelljen akkorát tágulni, mert a gyors túlterhelés változás egyébként is egy „lórúgás” a felszerelésnek.

A dzseki másik szerepe, hogy a zsebeiben vannak elhelyezve a túlélést segítő eszközök, például az iránytű, némi ivóvíz vagy a kézi rádió. Minden tartozék megfelelő hosszúságú zsinórral van rögzítve, nehogy a pilóta elveszíthesse azokat, például a mélybe ejtve, miközben ejtőernyőjével fennakad egy fán…

A dzseki szerves tartozéka a mentőmellény, amely a pilóta mellkasára simuló gallér alatt van elhelyezve. Vízre érkezéskor a felfújó szerkezetben elindul az ellenállás-változás alapján működő piropatron, ami egy tüskét üt a széndioxiddal töltött palackba és beindul a mellény automatikus felfújása. A gallér feltépődik és kinyílik a kétrészes mentőmellény. Az, hogy a mellény két részből áll, egyrészt nagyobb felhajtóerőt biztosít a vízben, másrészt olyan helyzetben tartja a pilótát, hogy a feje kint legyen a vízből és átforduljon a hátára akkor is, ha eszméletlen állapotban érkezett a vízbe. A folyamat egy kis fogantyú meghúzásával, kézzel is indítható, mechanikusan ütve a tüskét a palackba. A berendezés ellenőrzése a palack súlymérésével történik, ha eltérés van a megadott értéktől, a palackot selejtezik.

A katapultáláskor is fontos szerep jut a dzsekinek, mivel az ujján vannak elhelyezve azok a rögzítési pontok, amelyekhez a karelfogót lehet kapcsolni. Miután a pilóta beül a gépbe, a kar- és lábelfogó szalagjait felkapcsolja a karra és a bakancsra. Ez utóbbin hátul vannak kialakítva rögzítési pontok. Amikor elindul a katapultálási folyamat és kimozdul az ülés - de még nem indul a rakétahajtómű – megtörténik a kar- és lábelfogás és a pilóta már a behúzott, rögzített pozícióban ülve indul el. Lábait hátrarántják az elfogó szalagok, a dzseki karján a berántáskor felszakad a rögzítési pontot tartó tépőzár és a rögzítési pont egy szalagon végigfut a csuklóig. Ezzel a pilóta karjait a karelfogó középre rántja, és ott tartja, így kizárt, hogy a légáramlat a karokat szétcsapja. Minden így marad, amíg az ülésleválasztás be nem indul. Nagy magasságból a pilóta az üléssel együtt jön le, oxigént az ülés palackjából kap. Az ülésleválasztás után válik le és lóg egy négyméteres zsinóron a túlélőcsomag, amely a tutajt is tartalmazza. A pilóta később eldöntheti, hogy a túlélés szempontjából hogyan alakítja, csonkítja a felszerelést.

Az időszakos ellenőrzéskor a túlélő dzsekit darabjaira szedik és az előírt mosóporral, hogy a dzseki tűzvédelmi képessége ne csökkenjen, mosógépben kimossák.

*

Az öltözéket a kétféle vizorral ellátott sisak egészíti ki. Az egyik víztiszta, törhetetlen műanyagból készült, amelyet repülés közben mindig lehajtanak, és amely a maszkkal érintkezve zárt felületet képez a pilóta arca előtt. Ennek katapultáláskor van jelentősége, egyrészt a pilóta arcát érő torlónyomás miatt, másrészt mert a Gripenen nem válik le a fülketető, hanem egy detonátor szál segítségével robban szét és darabjai sérülést okozhatnának. A másik, színes vizornak csak napfény elleni funkciója van.

Repülés közben a folyamatos nyomás alatt lévő oxigénmaszk állandóan felcsatolt helyzetben van a sisakon. Ha a pilóta leveszi, kap egy „magas oxigénáramlás” jelzést, mert a fedélzeti oxigén előállító rendszer nem képes annyi oxigént termelni, mint amennyi így elmegy. A maszknak van egy éves légzáró tesztje, amit a beöltözött pilóta hajt végre. Ha a maszk és a vizor is kényelmes, jól zár, jól illeszkedik, akkor a maszk beállító szalagjait a repülőbázison működő Légijármű Javító Üzemben speciális varrógéppel és szigorúan a svédek által biztosított cérnával levarrják.

A sisaknak nincsen állszíja, mert a hátsó részében van egy tömlő, amit egy külön csővel összekapcsoltak az oxigénrendszerrel. Túlnyomásos lélegeztetés van, és amikor a ruha 2 g-s előfeszítésekor a sisakba épített tömlő is felfújódik, a sisakhoz kapcsolt maszk szinte rápréselődik az arcra így a maszk és a sisak együttese bármilyen túlterhelés esetén stabilan van a fejen.

A sisakok személyre szóló beállításához - legyen az új vagy már használt sisak - van egy sapka, amelyet a pilóta felvesz a fejére. Miután megvan, hogy az arc egyes pontjaitól mennyinek kell lennie a sisakszegély távolságának, kis betétdarabokból, minimum egy rétegben felépítik a sisak betétjét. A végén felteszik a sisak nyers héját helyettesítő sablont. A sablon alatti mérőpontokon megmérik, hogy megvan-e a milliméterben előírt távolság a sablon és a betét között. Ahol kell, ott további kis darabokat építenek be.

Az új sisakbelsőt a pilóta a levegőben próbálja ki - repül benne. Miután leveszi és elmondja a tapasztalatait, a magassági emberei megnézik, hogy hol hagyott vörös nyomot a sisak vagy a hangszóró. Ha rendben, akkor úgy marad, ha nem, akkor tovább faragják a betétet. Egy rétegnek maradnia kell, mert az védi a fejét, ha ütődik valahol. A magyar sisakok egy részén megvan az előkészítés az éjjellátó készülék, az NVG részére. Ezt a módosítást a svédek végezték el.

A g-ruhát, a dzsekit, az oxigénmaszkot valamint a kommunikációs vezetéket egy egyesített csatlakozóba lehet illeszteni, így amikor a pilóták beülnek a Gripenbe, egy mozdulattal az élettámogató rendszerhez csatlakozhatnak. Mielőtt azonban kimennek a géphez, a ruhát ellenőrizni kell.

*

Az aznapi első felszállás előtt a beöltözött pilóták egy tesztberendezésen ellenőrzik az öltözéket. A magasságin előállított nagy tisztaságú levegőt megfelelő nyomáson betáplálják a ruhába. A g-ruhának, a maszknak és a dzsekinek is van egy mérési ciklusa. Az első mérési ciklus a maszké és a dzsekié együtt, a második mérési ciklus a g-ruháé. Két nyomásérték van. Ami a g-ruhához tartozik, azt nem táplálhatják be a maszkba, mert károsodást okozna a pilóta tüdejében. A berendezés azt nézi, hogy teljes nyomásértéken egy perc alatt mennyi a ruha nyomásvesztése. Ha a tűrésnél nagyobb, akkor egy piros lámpa jelez, és nem lehet repülni a ruhában, amíg a hibát el nem hárítják. Ha minden rendben, akkor zöld lámpa világít. A pilóta mindkettőnél megnézi az értékeket, és ha azokon belül van, akkor a felszerelés rendben van. Ezen kívül elvégeznek egy kommunikációs tesztet is. A ruhateszt 24 óráig érvényes.

A magasságin normál körülmények között a kiépített levegőrendszerhez kapcsolódó ellenőrző berendezéseket használják, de vannak mobil berendezések is, javító- és szerszámkészletek, amelyeket külső helyszínre lehet vinni. Külföldi településkor is viszik a mobil kompresszort és mobil tesztert. A baltikumi település előtt soron kívül nagyobb mélységű ellenőrzést végeztek a felszerelésen, de csak preventív jelleggel. Ha egy felszerelés kint meghibásodott és helyben nem volt javítható, akkor hazaküldték, és a pilóta a tartalékból kiválasztott megfelelő méretű és számára beállított felszereléssel repült.

A mobil eszközöket használják akkor is, ha a készültséghez kell kimenni. A készültség váltásához előkészítik a felszerelést, amit a váltásra készülő pilóta visszaellenőriz, majd a teszterrel is elvégzi az ellenőrzést és a ruhában készültségi szolgálatba áll. Ha a készültség feladatot hajt végre, a magassági emberei kimennek, átnézik a felszerelést és, ha valami rendellenességet találnak, akkor a mobil eszközeiket viszik ki, mert a pilóta nem jöhet el a készültségből. Ezért a készültségre való tekintettel a magasságin hétvégén vagy ünnepnap is 24 órás a rendelkezésre állás.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2016. decemberi számában jelent meg.