Biztonságpolitika

A következő évek kulcsszava a növekedés lesz a Budapest Airport életében, mind a járathálózat, mind a repülőtéri fejlesztések tekintetében.

2017. február 9-én, az amerikai Lockheed Martin vállalat mariettai üzemének területén ünnepélyes keretek között bemutatta az első Lockheed Martin LM-100J Super Herculest (Model L-382J), mely nem más, mint a C-130J Hercules katonai szállítógép polgári verziója.

A Japán Légi Önvédelmi Erő (JASDF) pilótája, Nakano alezredes az első japán repülőgépvezető, aki több hónapos elméleti képzést követően február 7-én levegőbe emelkedhetett az F-35A repülőgéppel.

Az Egyesített Repülőgépgyártó Konszern (OAK) nyilvánosságra hozta a következő három év terveit.

Németország a napokban tárgyalásokat kezdeményezett néhány országgal, többek között Csehországgal és Svájccal pár A400M-ük közös üzemeltetésének lehetőségéről.

 (Tíz évvel ezelőtt jelent meg a fenti címmel válogatás tanulmányaimból, cikkeimből. Azóta összejött már újabb „folytatásokra” vonatkozó számos anyag, talán érdemes lenne ezeket is könyvbe gyúrni. A lényeg azonban az, hogy a „jövő” folytatódik, és ismét és ismét választanunk kell a lehetséges irányok, utak, megoldások változatai közül. Íme a választáshoz az első kötet „útmutatója”.)  

Tegnap – ma – holnap. Holnap a ma, tegnap lesz; a tegnapi holnap ma; és a következő új nap pedig holnap. S ezt a folyamatot soha nem szakítja meg semmi. Ez a vitathatatlan folytatásosság. Martin Heidegger szerint „…a voltat jelenként őrző, meg-jelenítő jövőként egységes fenomént nevezzük időbeliségnek”. Csakhogy az „időbeliség” nem egyszerűen elvont filozófiai kategória, hanem az adott időben (és természetesen térben) lezajló történések és a közöttük lévő vagy nem lévő összefüggések sokasága.

Volt – van – lesz. Másként fogalmazva: múlt – jelen – jövő. Ez a hármas egység már a történések folytatásos tartalmára utal. A meg nem szakítható időbeliség történéseiben azonban a folytonosság megszakítottsággal is együtt járhat. Ami volt, az ugyanúgy nem ismétlődik meg, s a mából sokféle út vezethet a jövőbe. Amiként Goethe mondja: „Semmit sem szabad visszakívánnunk, ami elmúlt, csak az örökké új van, amely a múlt kibővített elemeiből formálódik, mert az igazi vágy mindig alkotó újat, jobbat teremt”. Az örökké új a jövő, amelyben valamiként folytatódik, megőrződik a múlt, s még inkább a jelen, de, amely szakítást is jelent minden korábbival.

Mindenkinek és mindennek saját múltja, jelene és jövője van. Mindannyian egyszer-használatosak vagyunk. Abban az értelemben mindenképpen, hogy ami történik velünk, vagy amit teszünk, az megmásíthatatlan. Ugyanakkor a jövő még befolyásolható: saját magunk és mások által is. Nincs előre elrendeltetettség. De sok felismerhető és még jelen tudásunkkal meg nem ismerhető tényező tudatosíthatja és szükségszerűen vagy véletlenszerűen is formálhatja a jövőt. Ezért örök igazság, hogy az egyes ember és az emberiség egészében felelős a jövőért, a jövőjéért.

A felelősség választást jelent. A XXI. századra olyan állapotba jutott a világ, hogy valamennyiünk számára biztosítani lehetne a civilizációs fejlettségnek és a sajátos szükségleteknek megfelelő biztonságos létet és életminőséget. Egy-egy szükséglet kielégítéséhez, adott feladat megoldásához különböző variációk állnak ma már rendelkezésre. Megvannak ahhoz is a szellemi erőforrások, hogy a változatok közül az optimális megoldások kiválasztásához, a legkülönbözőbb kritériumok szerint, modelleket alkossunk. A kérdés az, hogy megvan-e a felelős akarat az emberiség jövőjét befolyásoló népek, nemzetek, országok, nagyhatalmak körében ezeknek a lehetőségeknek a hasznosítására, a politikusok felismerik-e azokat az érdekeket, amelyek alapján vállalják a felelősséget az elérhető jövő választásáért.

A jövőre vonatkozóan lehet prognózist készíteni, s ez nem lesz jóslat. A tudomány több évtizede „sztereó” vizsgálja, hogy az eddig megélt történelemből milyen tendenciák vetítődnek előre, ill. a „prognosztizált jövő nézőpontjából” milyen feladatok adódnak a mában. Lehet-e jó vagy rossz irányt választani? Hát, persze. Egész történelmünk példák sokaságával bizonyíték erre. Sőt! Szándékosan is választottak már úgy, hogy azzal másoknak ártsanak. Mennyi háborúval, más jellegű öldökléssel próbálták megoldani a fejlődés folyamatában törvényszerűen jelentkező érdekkonfliktusokat. Konfliktusok, érdekellentétek pedig továbbra is lesznek. Harcok és kiegyezések is, a feloldásukra. Ezeknek a konkrét kimenetelét nem lehet előre látni. A jövő nem utópia, a tendenciák felismerhetők. Sok függ attól, hogy az emberek kire, milyen jövőre vonatkozó ideológiát valló erőkre bízzák az útválasztást.

Azt lehet tudni, hogy a jelenben az emberiség a globálisan kialakuló integráció, a kölcsönös egymásra utaltság és függőség körülményei között, minőségileg megújuló technikai és termelési-fogyasztási rendszerben keresi az adekvát társadalmi berendezkedéseit. Globálisan beléptünk a civilizáció posztindusztriális korszakába. Ennek során a természet törvényeinek mind mélyebb megismerése, elsajátítása és hasznosítása arra szolgál, hogy lehetővé váljon „az egyetemes ember” munkafunkcióinak mind teljesebb körű átszármaztatása olyan eszközöknek, amelyek alkalmazásával az ember véglegesen felszabadul a technikával szembeni alávetettség alól. S mindennek következtében a mainál szélesebb körű és egyre globálisabb lehetőség nyílik az „egyetemes ember” mellett az „egyes ember” számára is a csak neki megadatott kreativitás (gondolkodás, tudás, ismeret stb.) által önmaga megvalósítására.

A remélt jövő, a szabad individuum megszületése. A tényleges bekövetkeztéhez azonban szükséges még az ember felszabadulása a „szociális alávetettség” alól is. Ez már a politikai akarat és konfliktusok terrénuma. Tudomány és politikai gyakorlat együttesen, s főként Magyarországra vonatkoztatva. Az egyes emberekre bízva, hogy tovább gondolja, kiigazítsa miből mi lett, mi lehetne és a valóságban mi lesz, és saját magára „bemérje” jövője folytatását. 

Emlékbélyeget adott ki az Orosz Posta a MiG-29-es vadászgép berepülő pilótájának emlékére. Az emlékbélyeg az Orosz Föderáció Hőse sorozat részeként jelent meg.

Szíria kínai nagykövete szerint megközelítőleg ötezer, az Ujgur Autonóm Területről érkezett fegyveres harcol Szíriában a terrorszervezetek oldalán.

Tovább olvasom

2016. február 6-án az önálló magyar katonai térképészet 98. évfordulója alkalmából került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának térképészeti versenye. A vetélkedőn A Biztonságpolitikai Szakkollégum csapata is képviselte magát.

A Team BSZK tagjai: Sánta György, Petróczki Márk, Kovács Georgina, Ilosvai Dániel és Vincze Patrik. Fotó: Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára

A verseny során rövid kérdéseket kaptak a résztvevők térképészeti, tereptani és földrajzi témakörben; gyakorlati feladatként GPS-es helymeghatározást kellett végeznie minden csapat egy-egy tagjának. Versenyzőink sokat tanultak a feladványokból, ami a jövő évben tartandó vetélkedőn hasznunkra válhat.

Ilosvai Dániel készül a GPS-es helymeghatározásra. Fotó: Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára

Partnerkapcsolatok

2017. január 2.

A NATO számára a 2017-es év az isztambuli terrortámadásra való emlékezéssel kezdődött; a brüsszeli Parancsnokság előtt található zászlókat csak félárbocra húzták fel.

2017. január 5.

Jens Stoltenberg főtitkár 2017. január 5-én fogadta Tomomi Inada japán védelmi minisztert. A találkozón megerősítették Japán szoros együttműködését a nemzetközi kalózkodás ellen. Ennek alapja a 2014-es NATO-Japán megállapodás a kalózkodás felszámolásáról, humanitárius segítségnyújtásról és katasztrófa elhárításról.

A két vezető továbbá tárgyalt az ázsiai és Csendes-óceáni régió biztonsági helyzetéről. A főtitkár üdvözölte az ország kibervédelmi stratégiáját, beleértve Japán részvételét a NATO kezdeményezésére létrejött Kiber Együttműködés 2016 nevű gyakorlatban (Cyber Coalition 2016).

2017. január 12.

Január 12-én és 13-án rendezték meg 10. alkalommal a  “Snow Meeting” elnevezésű vitafórumot Litvániában, amin részt vett Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese. Ezen a magas szintű vitafórumon főként a 2016-os varsói NATO-csúcson meghozott döntéseket és a NATO-EU együttműködést vették górcső alá a megjelent szakértők és kormánytisztviselők.

A főtitkár-helyettes asszony Litvánia külügyminiszterével, Linas Linkevičiusszel és védelmi miniszterével, Raimundas Karoblisszel folytatott találkozói során megvitatta a NATO keleti megerősítésének megvalósítását. Ezen kívül elismerését fejezte ki, hogy a Litvánia törekszik védelmi kiadásainak növelésére; célja, hogy 2018-ra a GDP 2%-át védelmi kiadásokra fordítsa. Végezetül elismerését fejezte ki, hogy  vendégül látnak egy multinacionális NATO-zászlóaljat Ruklában.

2017. január 13.

A NATO tag- és partnerországok 2015-ös adatainak felhasználásával jelent meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatával kapcsolatos második átfogó összegzés. Az értékelés az államok a NATO Gender Bizottságához készült nemzeti jelentései alapján készült el.

Az összefoglaló rámutat arra, hogy a nők nagyobb arányban képviseltetik magukat a fegyveres erők soraiban, mint valaha; ez az arány jelenleg 10,8%, ami 1999 óta a legmagasabb. A nők részvétele a NATO műveleteiben is emelkedett, ez az arány jelenleg 6,4%.

A jelentés szintén hangsúlyozza az egyenlő bánásmód jelentőségét: míg 2015-ben a NATO tagországainak 84,6%-a nyitott pozíciókat nők számára, ez az arány az azt megelőző évben 14%-kal volt alacsonyabb.  A tagországok több mint 65%-nak esetében igaz az, hogy nők és férfiak számára egyenlőek a besorozás feltételei, ami 10%-os emelkedést jelent 2014-hez képest. Az országok jelentései alapján megfigyelhető az is, hogy a szolgálatot teljesítők egyre nagyobb támogatást élveznek abban, hogy összhangba tudják hozni a katonai kötelezettségeiket a családi életükkel.

A jelentés szerint a nők részvételi aránya a Magyar Hadseregben 20,2%, míg a férfiak esetében ez az arány 79,8%. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a jelentésben szereplő országok közül ez az arány a legmagasabb a nők részvételét illetően! Ezt az is elősegíti, hogy a magyar rendszerben nincsenek érvényben korlátozások a nők besorozását illetően. 2015-ben 185 nő és 1136 férfi szerelt le a Magyar Hadseregtől, a fő okok erre a családi élet és a katonai kötelezettségek inkompatibilitása volt, valamint a relatíve magas elvárásokhoz és felelősségvállaláshoz képesti alacsony fizetés. A Magyar Hadseregben a katonai felszerelés ugyanaz nők és férfiak számára, a harci egyenruhák tekintetében nincs megkülönböztetés, ám a szolgálati egyenruhák különbözőek.

2017. január 16.

2016. december 12-15. között hat katonai-oktatási intézmény szakértőinek részvételével felülvizsgálati konferenciákat vezényeltek le az ukrajnai Továbbfejlesztő Védelmi Oktatási Programjáról (DEEP) Lvivben, Odesszában, Zsitomirban  és Kijevben.

Az ukrajnai Védelmi Oktatást Továbbfejlesztő Program (DEEP) tervezete egy három és fél éves intenzív munkafolyamat során valósul meg, 14 NATO szövetséges ország közreműködésével. A 2016-os év célkitűzése a programtervezet első fázisának befejezése, amely az intézményes- és szervezeti alkalmazkodás megvalósítására irányult a speciális képességek fejlesztésének előtérbe helyezésével. Az idei év során a tantervek NATO-színvonalra való emelése kerül a középpontba.

Az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően az ukrán oktatási struktúra nagyobb hatékonysággal képes új tisztjeinek elméleti és gyakorlati programokat szervezni, valamint komoly nemzetközi tanulmányi célú kapcsolatokat kialakítani jelentős, védelmi oktatást kínáló egyetemekkel és akadémiákkal a NATO tagállamokban.

„Napjaink változásainak kontextusában rendkívül fontos a DEEP programban való részvételünk, amely végső eredményeképpen tisztjeinket egy új oktatási rendszerbe vezeti be, a teljes tanári kar kiképzésének fejlődése, altisztek továbbképzése (NCOs training), tantervi változások, távoktatás és angol nyelvű képzés biztosítása” – jelentette ki Ivan Rusnak az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese. „Meg kell változtatnunk a katonai kiképzési rendszerünket úgy, hogy diplomások egységbe való kinevezésüket követően, amilyen hamar csak lehetséges megkezdhessék feladataik ellátását.”

Az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese hangsúlyozta a DEEP szakértőinek érkezése okán a program pozitív hatását és Ukrajnában elért sikereit. Megismételte ukrán részről a projekt iránti elkötelezettségüket, hogy megreformálják a katonai kiképzést és egy hosszú távú jövőbeli perspektívával rendelkező professzionális alakulatot hozzanak létre az altiszti állományból.

A tárgyaló felek konzultáltak a 2016-os együttműködés eredményeiről valamint annak lehetséges folytatásáról 2020-ig, ahol szinkronizálnák az átfogó erőfeszítéseket az Ukrán Nemzeti Hadsereg reformját illetőleg.

2017. január 17.

A január 17-én tartott NATO-Grúzia Tanács (NATO-Grúzia Commission, NGC) gyűlése előtt Jens Stoltenberg Grúzia Európa és euroatlanti integrációs miniszterével, Victor Dolidzével és a külügyminiszter-helyettessével, David Donduával folytatott beszélgetése során méltatta Grúzia reformtörekvéseit. Magán az ülésen is dicséretek érték az államot a reformok megvalósításának, illetve a NATO-műveletekhez való hozzájárulásának köszönhetően. Ezután többek között szó esett a tartalmas együttműködési csomag (Substantial NATO-Georgia Package) megvalósításáról is, amely 2014-ben kezdődött el annak érdekében, hogy Grúzia a védelmi képességeinek javításával közelebb kerülhessen a NATO-tagsághoz. Végül a grúz képviselők tájékoztattak az NGC-t a Fekete-tenger és környékének biztonsági helyzetéről, ahol az új kihívások miatt a NATO egyre jobban növeli jelenlétét.

Műveletek

2017. január 5.

2017. január 5-én váltáshoz érkezett a NATO Baltikumi Légirendészeti (BAP) missziója. A misszió négyhónapos vezetése után Franciaország átadta a balti légtér szimbolikus kulcsát Hollandiának a Šiauliai Légibázison tartott hagyományos ceremónia keretein belül. A Holland Királyi Légierő fogja mostantól biztosítani a légteret a három NATO-tag balti állam felett 2017 áprilisának végéig. A ceremóniára rangos civil, katonai és politikus vendégek látogattak el – köztük a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Mr. Raimunda Karoblis is.

Hollandia már korábban, 2005-ben is vezette a missziót, 2014-ben pedig kiegészítette a küldetést a Lengyelországban található Malbork légibázisról, ami a harmadik, ideiglenes légi támaszpont lett a misszió elősegítésére, a Krím-félsziget erőszakos orosz annektálását követően.

„Jó visszatérni Šiauliaiba 12 év után, hogy végrehajtsuk a légtérvédelmi teendőket a Balti államok biztonsága érdekében” – mondta Gert őrnagy, a Holland Királyi Légierő osztagának parancsnoka. „Örömmel teljesítjük ezt a feladatot a következő négy hónapban, hogy demonstráljuk a NATO egységét.” – tette hozzá.

A most teljesített rotációs ciklussal együtt a Francia Légierő már ötödik alkalommal működött közre a NATO BAP missziójában: háromszor, mint kiegészítő ország, Ämariból (Észtország) tevékenykedve, kétszer pedig vezetőként, Šiauliaiból irányítva az eseményeket.

Isaak Diakité alezredes, a Francia Légierő osztagparancsnoka a vendégekhez intézett beszédében kiemelte a következőket: „Igazán speciális kötelékeket sikerült kiépítenünk Franciaország és Litvánia között ebben a négy hónapban, és remélem, ez folytatódni fog a jövőben is. Köszönjük a támogatásukat és barátságukat.”

Mr. Raimundas Karoblis, a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere megköszönte a francia légierőnek a tanúsított elkötelezettséget és szolidaritást. „A litván és egészében a balti lakosok jelenleg és a jövőben is nagyra fogják értékelni a tetteiket. Kérem, tekintsék biztosítottnak, hogy Litvánia ugyanígy maguk mellett fog állni szükség idején.” – mondta a francia kontingensnek.

A holland küldöttséget a következőkkel üdvözölte: „Nagyra értékeljük a teljes NATO-légtér biztonsága és integritása érdekében felajánlott hasznos hozzájárulásukat.”

A holland küldöttséget a Német Légierő fogja kiegészíteni az észtországi Ämari légibázisról közreműködve. A német kontingens már a múlt hónapban ellátta a feladatot, ám a következő 4 hónapban is ők fogják betölteni ezt a szerepkört 2017 áprilisáig.

2017. január 6.

Január 6-án megkezdték az USA által Európába küldött 87 tank és 144 katonai jármű lepakolását a hajókról Németország bremerhaveni kikötőjében. A felszerelés – a hozzájuk tartozó 3500 katonával egyetemben – az amerikai Operation Atlantic Resolve nevű művelethez tartozik, amelynek az a célja, hogy Oroszországot elrettentse a további agressziótól. Ennek érdekében a dandár a NATO keleti határához fog kerülni, ám egyes vélemények szerint ez a lépés csak tovább fogja mélyíteni a feszültséget Moszkvával.

2017. január 16.

„25 év függetlenség: Energia Biztonsági Ügyek Közép-Ázsiában és azon túl” című konferencia került megrendezésre 2016.december 14-15-én Asgabatban. A találkozó a NATO Közép-ázsiai Kapcsolati Irodája, az asgabati Brit Nagykövetség, a türkmenisztáni Külügy Minisztérium és Royal United Services Institute (RUSI) Biztonságra és Védelemre szakosodott intézetének közös szervezésében valósult meg. Rávilágítottak, a régió biztonsági kihívásaira valamint felvázoltak lehetséges együttműködési stratégiákat résztvevő államoknak (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán).

A felszólalók hangsúlyozták, hogy a regionális együttműködés elengedhetetlen az energiahálózatok biztonságának garantálásához. (Ugyanis a világ energia-infrastruktúrája kiemelt katonai célpont az utánpótlás biztosításának szempontjából, ezért ellenőrzésük rendkívül fontos az esetleges terrortámadásokkal szemben.) A szakértők szerint Közép-Ázsiában az olaj-és gázvezetékek közös építése megelőlegezné az államok közti békét és stabilitást.
A NATO részéről megjelent Energia Biztonsági Központ helyettes igazgatója, Col Jean-Marc Bouillet és Arturas Petkus,- a Stratégiai Elemző és Kutató Részleg vezetője-, pedig biztosították a konferencia résztvevőit, hogy az energia szektorban is támogatják a biztonsági és védelmi mechanizmusaiknak fejlesztését. A konferencia sikerétől függően a NATO megerősítheti befolyását és stratégiai pozícióit a térségben Oroszországgal valamint Kínával szemben.

Szerbia várhatólag április vége előtt megkapja Oroszországtól a hat MiG-29 Fulcrum vadászgépét, orosz források szerint. Moszkva igen kedvező feltételekkel adott el fél tucat (egy MiG-29A /9.12A/, valamint három MiG-29S /9.13/ együléses vadászgépet, plusz egy pár kétüléses MiG-29UB /9.51/ oktatót) használt, de nagyjavításon átesett gépet Belgrád részére a tavaly év végén.

Németországban eldöntött tény lett az 1996-ben szolgálatba állított G36-os gépkarabélyok lecserélése. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A G3-as utódjának szánt G36, melynek hibáit két évvel ezelőtt külsős szakemberek segítségével is megpróbálták felderíteni, 2020-tól kerül majd lecserélésre a Bundeswehr-nél, ugyanis az észrevételek valósnak bizonyultak. A kérdés már csak az, hogy mire? Németország legnagyobb kézi lőfegyver gyártója, a G36-ot is megalkotó Heckler & Koch szerint, az ideális választás a HK433-os gépkarabély család, mely szintén az ő termékük.

A 167000 lőfegyver (ugyanis ennyi G36 van a német haderő használatában) lecserélését célzó megrendelés elnyeréséért egyébként versenybe szállt a Sig Sauer és Rheinmetall (az utóbbi együttműködik az osztrák Steyr Mannlicher-el) is. A HK433-os gépkarabély család egyébként világ számos hadereje által elismert és igen nagyra tartott HK416-os továbbfejlesztésnek tekinthető, de számos megoldást a G36-tól vettek át, illetve van, amit a tapasztalatok alapján finomítottak is. A német hadsereg igényeit messze szem előtt tartó kialakítása mellett a HK433-as további előnye lehet, az igen széles skálán választható csőhossz, mely akár 280, 318, 368, 421, 480, és 503 milliméteres is lehet.

Minimálisan fejlesztette tovább a finn Patria, az XA-180-as páncélozott szállító harcjárművét. A szintén 6x6-os kerékképletű XA-220-as variáns a 295 lóerős Valmet dízelmotor helyett egy nagyobb teljesítményű Cummins Isle 8.9 dízelmotort kapott, de az Allison MD 3560PR automata sebességváltó változatlan maradt. A kor szavának engedve szintén változáson esett át a PSZH elektromos rendszere, ugyanis az új generátor által feltöltött, 240 amperes akkumulátorból már USB csatlakozón keresztül is kinyerhető az elektromosság, de az első és a hátsó lámpákba is LED-es világítótestek kerültek, továbbá szintén ilyen diódák állítják elő az éjszakai alkalmazást segítő infravörös fényt. A nyitott elektronikus architektúra számos kijelző és kamera majdani alkalmazását teszi lehetővé, de a kormányzást is könnyebbé tették a vezető részére. A deszanttérben szállított lövészek számára a Partia AMV gyalogsági harcjárműben is használt ülések kerültek beszerelésre, természetesen az aknák hatását csökkentendően a tetőpáncélzathoz erősítve. Szintén ebből a célból került sor a páncélzat megerősítésére, azonban az XA-220-as úszóképességét elveszítette.

Alig több mint egy héttel azután, hogy a Raytheon bejelentette, kiszáll az amerikai légierő sugárhajtású kiképzőgép beszerzésére indított TX versenyből, az addigi társ, a Leonardo közölte egyedül maradva továbbra is kész a megmérettetésen részt venni a T-100-as (egy kissé módosított M346 változat) géppel. Mivel Washingtonban a döntéshozóknál fontos, hogy a kiválasztásra kerülő gép amerikai szálakkal is rendelkezzen, ezért a Raytheon pótlását a Leonardo DRS nevű cég veszi át, mint fővállalkozó, ami egyébként az olasz Leonardo amerikai székhelyű leányvállalata.

Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Athén a jelenlegi legtöbbet tudó változatra, vagyis a V-re (Viper) tervezi modernizálni a Fighting Falcon-okat. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádió frekvenciás háttérzaj.

Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harc kezelőrendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé. Az összes görög F-16-os modernizálásával számoló tervezet 1,7-2 milliárd dollárra becsüli a korszerűsítésre fordítandó kiadás nagyságát.

Spanyolországban 22 millió dolláros költségkeret jóváhagyása lehető teszi a CASA C101 Aviojet sugárhajtású kiképző és könnyű támadó repülőgépek további négy éven át történő hadrendben tartását. Az egyhajtóműves gépekből 1980-tól 88 darab került a spanyol légierő kötelékébe C101EBB típusjellel.

Február 7-én volt 50 éve annak, hogy Erik Dahlström tesztpilótával az ülésében első alkalommal szállt fel a Saab Viggen. Az eltérő feladatkörökre specifikált változatú Viggenek 1971-től 2005-ig voltak szolgálatban, kizárólag Svédországban. Gyári videó.

Izraelben új helikoptertípust kívánnak hadrendbe állítani 2020-tól kezdődően. A típus feladata elsősorban a pilótaképzés lesz. Ugyanis a jelenleg is használt Bell 206 (OH-58B) JetRanger (helyi megnevezéssel: Saifan) és a Boeing AH-64A/D Apache (Peten/Saraf) harci helikopterek között túl a technológiai és a teljesítmény közötti különbség. Az áthidaló megoldást a Sikorsky S-70 (UH-60) Black Hawk (Yanshuf) jelenti, mely kéthajtóműves, korszerű fedélzeti elektronikájú helikopter lévén képes a leendő hajózókkal megismertetni az ilyen összetett rendszerek kezelését, üzemeltetését.

December 13 után hamarosan újabb Boeing F-15SA (Saudi Advanced) vadászbombázók érkezhetnek meg Szaúd-Arábiába. A két további felfüggesztési ponttal, erősebb hajtóművekkel és Raytheon AN/APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátorral, valamint számos más továbbfejlesztéssel ellátott változatból ugyanis újabb három példány (gyártási számuk: 12-1041, 12-1043 és 12-1045) szállt le az angliai Lakenheath-i légibázison, úton a közel-kelet felé, egy kicsit megpihenni.

Nigéria három használt Embraer A-29 Super Tucano turbólégcsavaros repülőgépet vásárol meg Brazíliától. A típus beszerzését 2013-ben jelentették be, azonban költségvetési okok miatt az első gépek megvásárlása csak most vált lehetővé. Az afrikai ország további 12, de újgyártású Super Tucano megvásárlását is tervezi, ezeket azonban az Egyesült Államokban készítenél el.  

A távoli Tajvanon is kiképzőgépektől volt hangos a sajtó, ugyanis eldőlt, hazai fejlesztésű lesz a légierőnél használatba veendő majdani sugárhajtású iskolapad. A 2020-ban várhatólag első repülését végrehajtó gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A hazai fejlesztésű F-CK-1-es vadászbombázó kétüléses, B változatának egy kicsinyített módosítására hasonlító XT-5 Blue Magpie (Kék szarka) sugárhajtású kiképzőgépből 2026-ig 66 darabot terveznek legyártani és ezekkel pótolni a kiöregedett AIDC AT-3 és a Northrop F-5F gépeket.

Az amerikai légierőnél szeretnék új hatóművekkel ellátni a régi Boeing B-52H Stratofortress stratégiai nehézbombázókat, azonban a nyolc Pratt & Whitney TF33-P-3/103 lecserélése nem egyszerű. Az óránként akár több mint 10000 liter kerozint zajjá, némi füsté, na és leginkább tolóerő alakító szerkezetek leváltása már több mint egy évtizede vissza-vissza térő téma és most újra előkerült. Tény, korszerűbb kisebb fogyasztású, de mégis nagyobb tolóerőt szolgáltató, feleannyi hajtóművel a B-52-es hatósugara nagyjából 30% -al növekedhetne.

Mindezt tetéznék az alacsonyabb karbantartási költségek, ami már jelentős megtakarítással járna. És éppen ez az, amit szeretnének felhasználni a bombázók új hajtóművekkel történő ellátásához az USAF-nál. Igen, a még meg sem spórolt pénzen szeretnének új hajtóműveket. A legismertebb repülőgép-hajtóműveket gyártó cégektől már kértek is információkat, a szóba jöhető termékeikről. A hajtóművek megvásárlására egy állami-magán partnerség keretén belül lenne lehetőség, majd a több mint 70 darab B-52-es 2040-ig, vagy 2050-ig tartó szolgálatai ideje alatt létrejövő üzemanyag-megtakarítás összegéből kerülnének kifizetésre a sugárhajtóművek.

Argentínában nehéz helyzetbe került a repülőipar oszlopa, a FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones, egykori FMA). Az olyan nagy bevételt hozó megrendelések, mint a FMA IA 58 Pucara repülőgépek korszerűsítése és új hatóművekkel történő ellátása, vagy az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak gyártása nem valósult meg és az ország gazdasági helyzete is azt prognosztizálja, hogy ezek csak a tervezésig, esetleg egy-két prototípus elkészültéig tartó projektek voltak. Talán csak a Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépek korszerűsítése fog teljesen megvalósulni az amerikai L3 segítségével. A bevételek elmaradásáért leginkább a helyi kormányzat okolható, hiszen, ha legalább egy kisebb mennyiségű megrendelés is érkezik, könnyebbé válik a határokon túli értékesítés és befektetők partnerek keresése.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale C.

Boeing E-3A Sentry.

Sepecat Jaguar GR.1.

LTV Aerospace TA-7C Corsair II.

Iljusin Il-38N.

Republic F-105D Thunderchief.

Airbus A400M Atlas.

Boeing F/A-18E Super Hornet

MiG-31BM.

Boeing C-17A Globemaster III.

Aero L-159B ALCA.

McDonnell Douglas RF-4EJ Kai Phantom II.

Szuhoj Szu-30MKI.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Denel AH-2A Rooivalk.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet.

IAR IAR-93MB Vultur.

Bell/Boeing MV-22B Osprey.

Dassault Mirage 2000-5F.

Panavia Tornado IDS.

Bassár el-Aszad szíriai államfő szerint nem csak hazugság, hanem provokáció is az Amnesty International jelentése, miszerint a szíriai hadsereg tizenháromezer embert gyilkolt meg egy börtönben.

Tovább olvasom

2017. január 26-án megrendezésre került az NKE Hadtudományi és Honvédtiszképző Karán az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencia (ITDK), ahová 9 szekcióban 58 pályamű érkezett be.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai közül Kovács Georgina (konzulense Dr. Hangya Gábor alezredes, az MH CKELMK központ-parancsnokhelyettese) vett részt a konferencián, ahol a február 3-án ismertetett eredmények alapján Alkalmazott Hadtudomány tagozatban II. helyezést ért el.

Ezúton is szeretnénk gratulálni neki, valamint sok sikert kívánunk az április 25-27-én megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákkori Konferencián (OTDK) való megmérettetéshez!

A Tunéziai Légierő a napokban átvehette az első 6 darab OH-58D Kiowa Warrior típusú forgószárnyasait. A ceremóniára 2017. február 4-én került sor a Gabes légibázison, melyen részt vett az ország miniszterelnöke, Youssef Chahed is.

Az 1983-ban megalakult Szu-22-es század magába szívta az akkor végzett fiatal műszakiak többségét, tiszteket, tiszthelyetteseket egyaránt. A század mindennapjait bemutató sorozatban Kiss Dezső visszaemlékezése következik.

Kiss Dezső 1983-ban végzett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola sárkány-hajtómű szakán, azon belül is a sugárhajtóműves csoportban.

Kiss Dezső főhadnagy

- 1979-ben kezdtük. Addig az volt a rend a Kiliánon, hogy az egyik évben belsőégésű motorral kezdtek azok, akikből helikopteresek lettek, a másik évben sugárhajtóművel, akik később kiszolgálták a vadászezredeket. 1979-ben két tancsoport indult, hogy a majdani igényeket ki tudják szolgálni és a korfa miatt is – emlékezett vissza a volt taszári mérnök-műszaki a kezdetekre.

Megjelölhettünk két helyet, hogy az avatás után hova szeretnénk kerülni, aztán vagy sikerült, vagy nem. Két barátommal együtt Taszárra kértük magunkat, a többiek parancsra jöttek. Volt egy idősebb állomány, akik más repterekről kerültek oda. Ők mentek ki az első műszaki csoporttal átképzésre. Az ő tudásuk rakódott ránk, csikókra. Aztán ahogy gyűlt a tapasztalatunk és ők előreléptek, úgy léptünk mi a helyükre.

Főiskolai hallgatóként.

Viszonylag gyorsan és szerencsésen jártam végig a műszaki ranglétrát. Részlegparancsnok lettem, aztán csoportparancsnok, ami együtt járt az ügyeletes mérnöki szolgálattal. Az ügyeletes mérnök felel a teljes műszaki kiszolgálásért – gépek előkészítése, töltése, újrafegyverzése, javítása – a repülések során hallgatja a rádióforgalmazást, és ha kell, azonnal műszaki tanácsokat ad. A Műszaki Ellenőrző Szolgálat (MESZ) főellenőreként oktattam és ellenőriztem is, majd MESZ főnök lettem. Aztán amikor összevonták az ezredet és a századot, vissza kellett lépnem, MESZ ellenőr lettem. Ez nagyon nem tetszett. 1997-ben eljöttem, de akkor meg is szűnt a század. Budapestre kerültem a vezérkarhoz, nyugállományba a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályának helyettes vezetőjeként mentem 2007-ben. Azután még a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (most Nemzeti Közszolgálati Egyetem) sajtótitkára voltam, majd a Zrínyi Kht-nál dolgoztam egészen 2015-ig.

1983, tisztavatás a Kossuth téren.

*

- A Szu-22-eseket az oroszok rakták össze és volt egy átvételi csoport, amelyik azt mondta, hogy tessék, a tiétek és ekkor mi átvettük. Az összeszerelésbe csak akkor szálltunk be, amikor sürgetett az idő, mert 1984. április 1-én hadrendbe kellett állni a típusnak. Érdekesség volt, hogy az egykori szakközépiskolás osztálytársaim addigra lettek sorkötelesek, és 1984-ben hozzánk kerültek. Kijelöltem közülük egy szakaszvezetőt és mondtam, hogy ne legyen gond, mert gépeket szerelünk össze, nem érünk rá velük foglalkozni. Rendben is volt minden.

Mi örültünk, mert gyakorolhattunk és egyben élmény is volt, hiszen az ember nem minden nap szerelhet fel szárnyat, futót, nem mindennap szintezhet. Bár később erre is volt példa, hogy amikor túlhúzták a fiúk, ki kellett szintezni. Egy gép egy hét alatt megvolt. Utána volt egy normál hajtóműpróba. Bemelegítettük, megnéztük, hogy hozza-e a paramétereket, akasztottuk a fáklyát. Durran? Durran. Azután volt egy műszeres hajtóműpróba, amikor az összes rezsimen végigment az ember, minden paramétert külön-külön ellenőrizve. A hajtóműhöz nem nyúlhattunk, csak alapjáratot, fordulatszámot, indítási időket állítottunk.

A 2010-es kecskeméti repülőnapon a 01-es Szu-22-es mellett.

A mi korosztályunk sok mindent munka közben tanult meg. Az elején volt ebből egy kis súrlódás. Hiába volt idősebb és zseniális szervező a századparancsnokunk, a géphez nem értett annyira, mert az ő korosztálya mást tanult, máshoz értett. A Szuhoj komplexitása már más előképzettséget kívánt. Előfordult, hogy a kiterített rajzokat és a szabályzatot tanulmányoztuk, amikor ő bejött az irodába, hogy mi van, nem dolgozunk, csak papírokat nézegetünk? Hát, mi ezzel kezdjük, ha enélkül állunk neki és úgy javítunk, az nem lesz jó – válaszoltuk.

„Ahogy a szakmában, úgy a játékban is gyúródtunk. Ha mi elengedtünk egy gépet útvonalra, másfél-két órát számolhattunk, mire visszajött. Addig már csak a feszültség leengedése miatt is játszottunk. Például háromféle sakkot. Beleszólóst, belenyúlóst és beülőst. Az egész csapat sakkozott. Volt, hogy az első lépést nem tudtam megtenni, valaki már sakkozott helyettem.”

Az időszakos munkákhoz nagyon jók voltak a szabályzatok, magyarul és oroszul egyaránt. Sokat jelentett az, hogy kint tanultunk. Sokkal nehezebb dolguk volt azoknak, akik itthon tanulták, mert a tanulás mellett elhívták őket ilyen-olyan katonai feladatokra, szolgálatba.  Nem is voltak olyan erősek az üzemeltetésben, mint mi. Krasznodarban a tanulás mellett mi csak a focival foglalkoztunk, például minden hétfőn kihívtuk a líbiaiakat. Volt egy kolléga, aki nem annyira szeretett csavarogni, városba járni. Inkább megrajzolta nagyban mindkét üzemanyag-szivattyú metszeti rajzát, amit aztán itthon is használtunk például oktatáshoz, hibajavításhoz.

*

- Ahogy haladt előre az idő, úgy kezdtek előjönni a hibák. A Szu-22-es hajtóműve külön indítóhajtóművel indult, nem elektromos motorral. Ha a pilóta rányomott az indítógombra, beindult egy kis 150 lóerős, centrifugálkompresszoros szerkezet, és egy bolygókerekes házon keresztül hajtani kezdte a hajtóművet. Ez alul volt a segédberendezés ház alján és a szívócsatornájának valamint a fúvócsövének is volt egy-egy áramvonalazó lemeze, amit elektromotor nyitott az indítás kezdetén és zárt, amikor a gázkar alapjárat fölé került. Volt egy nyitott helyzeti mikrokapcsolója, amely blokkolta az indítást nehogy tűz keletkezzen, ha nem nyílt ki teljesen. A használat során a rudazata egy idő után elállítódhatott. Éppen a parancsnokkal, Balogh Imrével történt, hogy indított, én álltam mellette a létrán. Nyomja a gombot, semmi. Néz rám, mi van? Mondom egy pillanat. Odamentem, belerúgtam a zárba és hallom, hogy indít. A parancsnok néz, hogy nem csinált semmit. Én igen. Nyitva volt már a redőny, csak a mikrokapcsoló volt kopott.

„Volt egy gyári orosz ember, Tolja. Mivel garanciás volt a gép, mi szavaToljának hívtuk. Ő maradt legtovább az oroszok közül, akik először sokan voltak. Aztán a fele hazautazott, aztán a maradék fele is, végül kettő maradt. Amikor a hajtóműproblémák megoldódtak egyikük elment, csak a Tolja maradt. Egyszer kicsúszott egy villáskulcs a kezéből és beesett a repülőgép dupla fala közé. Egy délutánon át játszottunk, hogy kiszedjük onnan. Ő egy belógatott mágnessel fentről halászott, mi pedig egy gumikalapáccsal lentről kocogtatva segítettük, amíg meg nem lett a kulcs.”

Típushiba volt, hogy a törzsben az 1-es és 5-ös számú puhafalú tartályok elkezdtek folyni a bekötéseknél. Mivel nem tudták elég gyorsan pótolni a puhafalú tartályokat, hogy az üzemképességet biztosítsuk, egyszerűen kiiktattuk őket. Eleve ment egy átkötő cső a feltöltés miatt az egyik tartályból a másikba, arra raktunk egy csövet, kitakarítottuk a puhafalú tartály helyét, lezártuk, megoldottuk a szellőzést, kiszámoltuk a súlypontot és rendben volt a dolog. Igaz, 400 literrel kevesebbel kellett számolni, amíg meg nem érkeztek az új puhafalúak. Addig a helye üresen állt, de a rendszer tökéletesen működött.

Ma már máshogy terveznek egyes dolgokat. Volt például egy elektromágneses szelep, ami állandóan üzemi feszültséget kapott, ami nem volt jó, mert melegedett és elromolhatott. El is romlott. Ez a pilóta előtti, bonyolult idős gyakorláshoz használt függöny kapcsolója volt. A helyes az lett volna, ha nincs állandó feszültség alatt, csak amikor bekapcsolják, és akkor teszi a dolgát. Miután kezdett elhasználódni, „amperszag” lett a kabinban. Jöttek sorban a leszálló pilóták, hogy füst van a kabinban, holott csak az a szerencsétlen szelep várta, hogy végre dolgozhasson, csukják már be azt a függönyt.

NDK-s Szuhojok Taszáron.

Ha valamit nem jól csináltunk, a gép rögtön büntetett. Egyszer valaki felcserélt egy 0,052-es fúvókát egy 0,054-esre. Indításkor azonnal pompázsolt a hajtómű és forszázskapcsoláskor is félelmetes volt. Amikor a kelet-németek nálunk jártak a Szu-22M4-eseikkel, nem hoztak az indítórendszerhez melegebb éghajlatra való fúvókát. Ami gyárilag bent volt, az hosszabb ideig engedte felpörgetni a hajtóművet, mert hidegebb időre volt tervezve. Nálunk meleg volt, ráadásul a gépek a fekete betonon álltak, jó meleg volt alattuk és egyik sem indult. A német műszakiak egy kissé maguk alá kerültek, de aztán a segítségünkkel megoldották. Jött egy Ancsa a fúvókákkal és egy rakomány sörrel. Kicserélték a fúvókákat és máris dübörögtek a gépeik.

„Mi műszakiak mindig azt mondtuk, hogy amit látsz, azt biztos nem tudod megfogni. Minden csavar dróttal volt biztosítva. Egy olajcserénél nem láttad a csavart és, ha nem volt szerencséd, akkor a körmöd alá bement a 0,8-as biztosítódrót, mire reflexből visszahúztad a kezed, ekkor belement a kézfejedbe, közben csorgott rajtad az olaj.”

Egy alkalommal a kétszáz órás átvizsgáláskor előjött egy üzemanyagrendszerrel kapcsolatos hiba. A srácok kiakadtak, hogy addigra már éveket üzemeltettünk, miért nem jött elő és miért nem tudják megoldani. A szabályzat szerint ki kellett hívniuk a MESZ-t, hogy segítsen megoldani a problémát. Az üzemanyagrendszerben eléggé otthon voltam, nekiálltunk hibát keresni. Kiderült, hogy amikor 1984-ben feltették a szárnyat a gépre, felcseréltek két vezérlő üzemanyagcsövet, ami által megváltozott a kifogyasztási sorrend. Ha négy póttartállyal kellett volna felszállnia annak a gépnek, akkor jöhetett is volna vissza rögtön, mert nem jó sorrendben fogyasztott volna ki. A szárnyak alatti póttartályokból később fogyasztott volna, mint a törzs alattiakból, ami nem jó a súlypont szempontjából. Ez azért nem derült ki addig, mert az a gép úgy volt fegyverezve, hogy nem kellett a négy póttartály. Csak az időszakos vizsgánál kellett függeszteni mind a négyet és ellenőrizni a kifogyasztási sorrendet.

A kifogyasztás túlnyomással volt megoldva. Volt egy elosztó szelep, amely szabályozta, hogy mennyi legyen a túlnyomás a gerinctartály felett, mennyi a szárnytartályok felett, mennyi a szárnypóttartályok és mennyi törzs-póttartályok felett. Az így elosztott túlnyomás határozta meg az erősebb kutya elvén, hogy melyik tartályból megy el először az üzemanyag, ami középre a súlypontban lévő kifogyasztó tartályba került. A kifogyasztási sorrendet úgy ellenőriztük, hogy kivittük a gépet, és minden feltöltő csonkba beraktunk egy műszert. A műszerállásokat üzem közben leolvastuk és felírtuk, hogy rendben vannak-e.

A Szu-22-esen volt semleges gáz rendszer is, ha „történelmileg úgy alakul”, hogy a gép háborúba megy. Ahogy fogy a gép üzemanyaga, úgy megy a helyére a nitrogén, amit a gép egy tartályban vitt magával. Így mivel nem üzemanyaggőz és oxigén keverék van a kerozin felett, nem robban be. Ezt a rendszert nem töltöttük, mert nem volt értelme, csak ellenőriztük.

*

- Hétfőn előzetes felkészítések voltak hajózóknak és műszakiaknak egyaránt. Ha volt is repülés, akkor az időszakos utáni berepülés volt, más nem. Az elején kedd és csütörtök volt a fő repülési nap. Amíg meg nem lett a jártasság, addig nappal repültek megosztva a MiG-21PF századdal, a két bisz század meg átmenetet tudott repülni vagy éjszakait. Ha nagyon kellett a repült idő, akkor pénteken is volt repülés. Szerdán a kedden kijött hibákat javítottuk. Közben meg kellett csinálni az 5-25 órás ellenőrzéseket is. Amíg a puhafalú tartállyal kapcsolatos problémák nem jöttek, addig viszonylag jól tartottuk az üzemképességet.

„Az egytonnás felderítő konténer tartóját előre felraktuk, mert egyébként esély sem volt teljesíteni a normát. Ez a bekötésekkel együtt többórás munka volt. Azonban az egy tonna pluszsúllyal nem volt jó leszállni, bár megjegyzem, hogy az orosz úgy csinálta, hogy bírja a gép. Láttam olyan fotót, hogy a futószár villája el volt repedve egy állandó konténeres orosz gépen. Üzemelt a gép, csak be volt jelölve a repedés. Nálunk ilyen nem volt, mert mi mindig leszereltük konténereket, csak a tartót hagytuk fönn. Sokkal többet dolgoztunk, mint az ő műszakijaik, de cserébe tovább üzemeltettük a gépet.”

A pilóták tolták rendesen, miután már belejöttek. Amikor láttuk a géppárt egy méteren elcsattogni a beton fölött, már mi is azt hittük, hogy leért, lelki szemeinkkel már láttuk a szikrákat, de nem volt gond. Aztán az idő előre haladtával, ahogy a pilóták, mi is szereztünk tapasztalatot. Elkezdődtek az áttelepülések. Több géppel, harcszerűen, Mi-8-asokkal és Mi-24-es kísérettel. Amikor a gépágyús lövészet volt soron, áttelepültünk Mezőkövesdre egy hónapra. Mivel az ideiglenesen hazánkban állomásozók is igényt tartottak a lőtérre, mi csak szombat-vasárnap jutottunk hozzá. Hétköznap ugyan hazajöttünk, de a család dolgozott, nem sokat láttuk őket. Akkor felmerült az éjszakai repülés kérdése, és máris állandó éjszakások voltunk. Aztán jött az átmeneti repülés. Szombat délután háromkor, amikor minden rendes ember kocsmába vagy esküvőre megy, mi ballagtunk befelé, előkészítettünk és utána volt egy barátságos bombavetés este hattól éjjel egyig. Miután hajnalban letakartuk a gépeket, inkább felültem a Rigára és elmentem horgászni, mint hogy felverjem a családot.

Mérnök-műszaki szolgálat, Taszár. Mészáros József százados (sárkány-hajtómű), Petre Dezső százados (fegyver), ..... István mérnök-hadnagy (rádió), Kiss Dezső százados (sárkány-hajtómű), Dobor István mérnök-őrnagy (elektromos-műszer-oxigén), Hornyák János hadnagy (rádió), Réffi Ferenc mérnök-százados, Matók János mérnök-főhadnagy (rádió).

Egymást segítettük a többiekkel. A többség akkor házasodott, egymás után születtek a gyerekek. A fluktuáció alacsony volt. Aki el akart menni az 3-4 év után távozott, de a mag maradt végig. A rendszerváltáskor is többen távoztak, amikor az új tiszti és tiszthelyettesi fogadalmat alá kellett írni. Ez is lehetőség volt a kiválásra. Rendszerváltáskor ment a pletyka, hogy akinek orosz felsége van, vagy kint tanult a Szovjetunióban, az nem maradhat, de ebből persze semmi nem volt igaz. Dolgoztunk, éltük a mindennapi életünket és közben lezajlott a rendszerváltás.

Joe Galloway-jel, a We were soldiers írójával Norfolkban.

Szakmai szempontból nem sok minden változott. A repülőgép ugyanúgy repült, a szabályzatok ugyanazok voltak. Ami viszont sokat dobott a hangulaton, hogy voltak nemzetközi repülőnapok Kecskeméten és nálunk is. Büszkék voltunk és láthattuk mi is a nyugati technikát. Például amikor az F-16-os a Szuhoj mellé állt. Amire az orosz azt mondta, hogy elfér az a szegecs a határrétegben, azt az amerikai tükörsimára készítette…

*

- 1995 nyarán az amerikaiak megjelentek Taszáron, nézték a helyeket, aztán novemberben megérkeztek. Ezután már csak kevés repülés volt, kellett a hely az amerikai harcjárműveknek és harckocsiknak. Nem nagyon maradt hely például a gurulásra. A Pápára áttelepült Szuhojokat heti váltásban repültette a busszal átszállított állomány. A 03-as volt a PG utolsó nagyjavított Szu-22-ese. Az még idejött, Taszárra, de akkor a század már nem létezett.

Kiss Dezső családjában mindenkinek megvan a maga érdeklődési területe.

* * *

Fotó: Kiss- és Balogh-archív

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2016. decemberi számában jelent meg.

 

 

Történelmi témájú blogok előszeretettel csapnak le az évfordulókra, hogy kapcsolódó témájú posztjaik érdekességét az aktualitásuk is növelje. Két hónapja, a 75-ik évforduló alkalmából jó néhány blog jelentkezett Pearl Harbor-ról szóló írásokkal. Figyelmetlenségem okán ezt a ziccert én kihagytam, majd bepótoljuk idén decemberben.

Az évfordulós cikkek némelyikében történt futó említés arról, hogy a japán támadásnak voltak bizonyos történelmi előzményei, értve ez alatt a 37 évvel korábbi japán támadást az orosz kézen levő Port Arthur, és az ott horgonyzó flotta ellen.

A hasonlóság valóban szembeötlő, és elég egyértelmű, a japánok 1941-ben Port Arthurt akarták megismételni, csak némileg nagyobb léptékben. Ez sikerült is nekik. A saját militarista nacionalizmusuktól elvakult japánok azonban nem vették észre, vagy legalábbis nem vették figyelembe, hogy az őket körülvevő világ, a külpolitikai helyzet, teljesen más, mint 37 évvel korábban. Az orosz-japán háborúból vagy nem vonták le a megfelelő következtetéseket, vagy teljesen elfelejtették azokat. Láthatóan teljesen komolyan úgy hitték, önerőből, külső támogatás nélkül is képesek lesznek ismét legyőzni egy náluk sokkalta erősebb nagyhatalmat, és erre aztán nagyon csúnyán ráfáztak.

Talán Pearl Harbor kapcsán is tanulságos lehet, ha vetünk egy pillantást a történelmi előzményekre, mi is történt 1904 február nyolcadikán és kilencedikén, a Csendes-óceán túlsó oldalán. Ennek is most van az évfordulója, ha nem is kerek, a 113-ik. (Saját dolgomat könnyítendő, ezúttal konzervanyagból dolgoztam, és ezt a posztot nagyrészt korábbi irományaimból ollóztam össze.)

[...] Bővebben!

A német politológusok egyik legkiegyensúlyozottabb gondolkodója, Alekszandr Rar fogalmazta meg talán a legtömörebben és pontosan, kertelés nélkül   azt, hogy mi is zajlik a nyugati világban Ronald Trump hatalomra kerülését követően, miért szakadt ketté az eddig megfellebbezhetetlen „liberális demokrácia” ideológiája, miért retteg és miért tartja Európa az új amerikai konzervativizmust veszélyesnek a globális világrendre, és mire számíthatunk az előre látható folyamatokból. (Az írás az Izvesztyija 2017. február 8. számában jelent meg. Egyelőre az oroszul tudóknak ajánlom!)

xxx

Элиты Евросоюза в недоумении. Новоиспеченный лидер всего западного мира — президент США — оказался чужим. Он не исповедует заповеди либеральной демократии. Что делать? У западных элит только два варианта: надеяться, что американские властные круги сами уберут Дональда Трампа, или общими усилиями «перевоспитать варвара». В таком случае раскола между США и Евросоюзом возможно избежать.

Последние годы для Запада мальчиком для битья была Россия. Не нравилось Западу, как Москва следовала своему историческому пути развития, требовала уважать ее национальные интересы и сферы влияния, пренебрегала либеральным учением Запада, предлагала собственную модель «традиционной Европы». Запад, считающий себя победителем в холодной войне, не может представить европейскую архитектуру, построенную не на либеральных ценностях. Он успешно похоронил ялтинскую модель европейской безопасности и воздвиг на алтарь «святость» Парижской хартии 1990 года. Европа впредь должна стать сообществом, руководствующимся исключительно либеральными ценностями. Европа достигла «конца истории» в том смысле, что, по мнению западных элит, для будущего человечества невозможно было представить более успешную модель, чем либеральную демократию. Запад сотворил для себя рай на земле.

В прошлом году США и Евросоюз чуть не заключили договор о создании свободной экономической зоны, которая стала бы фундаментом для вечного процветания трансатлантического блока. Но тут появился Трамп и все испортил. Новый полководец-вожак дерзнул поставить под сомнение институты, на которых строилось будущее Запада. Страх, что Дональд Трамп сможет за спиной европейцев о чем-то договориться с Владимиром Путиным, растет с каждым днем. Западные СМИ не жалеют усилий, чтобы стравить лидеров США и России. Комментаторы на страницах западных журналов умоляют американскую разведку ограничить влияние Трампа.

Западные элиты будут жестко противиться попыткам изменить комфортный для них мир. Ведь альтернативы сегодняшнему дню с точки зрения Запада — катастрофичны. Потеря принципов либеральной демократии и правовой системы — это для Запада крах. Тем более в нынешнем юбилейном году, когда вся Северная Европа празднует 500-летие протестантской революции Мартина Лютера, положившей основу современному индивидуалистическому либеральному обществу. Западные элиты будут бороться с явными и мнимыми внутренними и внешними угрозами, пугать сограждан внешним агрессором, экономическими и социальными потрясениями, потерей европейской солидарности.

Западные элиты возлагают надежду исключительно на Германию, которая, по их мнению, в состоянии спасти мир. Если нужно, немцы выстроят новую боеспособную европейскую армию не хуже американской и будут в состоянии спасти еврозону, европейскую экономику и брюссельскую бюрократию. Одного из самых ярких представителей брюссельской бюрократии — Мартина Шульца — растерянная европейская элита тащит сейчас в кресло немецкого канцлера.

Немцы борются. Всеми силами. За либеральную модель. Но что происходит вокруг? Англичане выходят из Евросоюза. Им немедленно последуют французы, если там к власти придет Марин Ле Пен. Венгрия, Болгария и Греция переориентируются на Москву. Польша отвергает диктат либеральных ценностей Запада, Австрия требует отмены санкций в отношении России. И никто не хочет забирать у Германии миллион арабских беженцев. Турции Евросоюз стал менее интересен, чем Россия. Берлину нелегко будет дисциплинировать строптивых партнеров в Евросоюзе.

Сто лет тому назад призрак коммунизма ходил по Европе, которая сотрясалась от красных революций и рабочих восстаний. На смену пришли контрреволюции и фашистские режимы. Потом были ужасы Второй мировой войны. Затем холодная война. Но тогдашний мир еще долго вздрагивал перед страхом мировой революции. Крушение Берлинской стены 1989 года породило новое революционное движение в Европе — либеральных ценностей, насильственного экспорта демократии и regime change. Эта эпоха закончилась украинским майданом.

На смену теперь опять грянут контрреволюции. Времена интересные, но очень опасные.

http://izvestia.ru/news/663026#ixzz4Y5DRD0yt

Az Egyesült Államok tengerészgyalogsága (USMC) várakozásai szerint 2019 végén a Bell Boeing V-22 Légi Utántöltő Rendszer (VARS) névvel illetett Osprey változat elérheti az ún. bevezető műveleti képességet (IOC), amely a hadrafoghatóság első lépcsőfoka.

A Transform az alternatív nézőpont és az európai párbeszéd európai folyóirata tette közzé  (Szende György szakavatott fordításában) 2017. február 7-i számában George Monbiot-nak,  a The Guardian kolumnistájának a lapban (2017. febr. 2.) megjelent nagyon elgondoltató elemzését a modern időszak hatalomváltásainak háttereiről. Természetesen a fő kérdés az USA-ban történtekre vonatkozik, de az Európában várható fejleményekre is nagy figyelmet fordít. Számunkra  - a magyar helyzet elemzéséhez is – számos tanulsággal szolgálhat.  

XXX

Az üzleti lobbizók titkos hálózata régóta uralkodik az USA politikájában. Most a szövetségeseik az UK kormányában a kezükre játszó Brexitet terveznek.

A vállalati Amerikának kellett némi idő ahhoz, hogy Donald Trumphoz melegedjen. Egyes álláspontjai, különösen a kereskedelemre vonatkozóan, elborzasztották az üzleti vezetőket. Sokan közülük Ted Cruzt vagy Scott Walkert favorizálták. De amikor Trump elérte a jelölését, a nagy pénz kezdett felismerni egy példátlan lehetőséget.

Trump nemcsak arra volt kész, hogy elősegítse a korporációk ügyét a kormányon belül, hanem arra is, hogy a kormányt tegye egyfajta korporációvá, amelyet vezetők és lobbizók alkotnak és működtetnek. Az ő következetlensége nem kötelezettség volt, hanem nyitás: a terve alakítható volt. És a sötét pénz egyes amerikai korporációk által már kifejlesztett hálózata tökéletes helyzetben volt az alakításához. A sötét pénz kifejezést az USA-ban politikai közbenjárásban részvevő olyan szervezetek pénzelésére használják, amelyek nem kötelesek feltárni, hogy honnan jön a pénzük. Kevesen látnak egy dohánytársaságot a közegészség hiteles forrásának, vagy egy széntársaságot a klímaváltozás semleges véleményezőjének. A politikai érdekeik érvényre juttatásához az ilyen cégeknek másokat kell fizetniük, hogy helyettük beszéljenek.

A második világháború után hamarosan, némelyek Amerika leggazdagabb emberei közül kezdték létrehozni agytrösztök egy hálózatát, hogy érvényesítsék az érdekeiket. Ezek azt állították, hogy tárgyilagos véleményeket kínálnak közügyekben. De inkább olyanok, mint a vállalati lobbizók, akik azok nevében dolgoznak, akik finanszírozzák őket.

Nem remélhetjük megérteni, hogy mi várható, amíg nem értjük, hogyan működik a sötét pénz hálózata. Egy brit parlamenti képviselő figyelemre méltó története egyedülálló betekintést nyújt ebbe a hálózatba, az Atlanti Óceán mindkét oldalán. Az ő neve Liam Fox. Hat évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a politikai karrierje véget ért, amikor védelmi miniszteri posztjáról lemondott, miután tetten érték magán- és hivatalos érdekei összekeverésében. De ma már újra az első sorban ül, és döntő portfólióval: a nemzetközi kereskedelem minisztere.

1997-ben, abban az évben, amikor a konzervatívok elvesztették a hivatalukat Tony Blairrel szemben, Fox, aki a konzervatív párt kemény jobboldalához tartozik, alapított egy Atlanti Híd (The Atlantic Bridge) nevű szervezetet. Ezt Margaret Thatcher patronálta. A tanácsadó testületében Michael Gove, George Osborne, William Hague és Chris Grayling jövendő kabinetminiszterek ültek. Fox, a Brexit egy vezető kampányolója, így írta le az Atlanti Híd küldetését: “összehozni olyan embereket, akiknek közös érdekeik vannak”. Védeni fogja ezeket az érdekeket az “európai integrácionistáktól, akik szeretnék kitépni Britanniát az USA-hoz fűződő kapcsolatából”.

Az Atlanti Hidat később jótékonysági intézményként regisztrálták. Ténylegesen az UK saját sötétpénz-hálózatának a része volt: csak az összeomlása után fedeztük fel a finanszírozása teljes történetét. A fő szponzora a hatalmasan gazdag Michael Hintze volt, aki a CQS fedezeti alap felállítása előtt a Goldman Sachsnál dolgozott. Hintze a konzervatív párt egyik legnagyobb donora. 2012-ben feltárták, hogy ő a klímaváltozás tudományát kétségbe vonó Globális Felmelegedés Politikai Alap (Global Warming Policy Foundation) finanszírozója. Készpénz adományokat és kölcsönöket juttat az Atlanti Hídnak, továbbá a magán repülőgépét kölcsönözte Foxnak a repüléséhez Washingtonba és vissza.

Egy másik pénzelő a Pfizer gyógyszertársaság volt. Ez fizette az Atlanti Híd Gabby Bertin nevű kutatóját, aki később David Cameron sajtótitkára lett, most pedig a Lordok Házában ül: Cameron életfogytiglani főrendiséget adományozott neki a visszavonulásakor a kitüntetési jegyzékében.

2007-ben egy Amerikai Törvényhozó Csere Tanács (American Legislative Exchange Council - Alec) nevű csoport felállított egy testvérszervezetet, az Atlanti Híd Projektet (Atlantic Bridge Project). Az Alec talán a legellentmondásosabb korporációs pénzelésű agytröszt az USA-ban. A vállalati lobbizóknak az állami és szövetségi törvényhozókkal való összehozására szakosodik “modell törvényjavaslatok” kidolgozása céljából. A törvényhozók és családjaik a csoport bőkezű vendégszeretetét élvezik, majd magukkal viszik haza a modell törvényjavaslatokat, hogy úgy terjesszék be azokat, mintha a saját kezdeményezéseik lennének.

Az Alec állítása szerint a törvényhozók évente több mint ezer törvényjavaslatát terjesztik elő és közülük ötből egy törvény is lesz. A szervezetet erősen pénzelik dohánytársaságok, az Exxon olajtársaság, gyógyszeripari cégek, továbbá Charles és David Koch – milliárdosok, akik az első “teaparti” (Tea Party)1 szervezeteket alapították. A Pfizer, amely Bertin posztját pénzelte az Atlanti Hídnál, az Alec vállalati tanácsában van. Az utóbbi évek legvitatottabb törvényei közül némelyeket, amilyenek a minimálbért csökkentő állami törvények, a korporációkat vizsgálatoktól mentesítő törvények és az “ag-gag” törvények – amelyek megtiltják az ipari gazdálkodásban és állattenyésztésben a visszaélések vizsgálatát, leleplezését – az Alec dolgozott ki.

Az Atlanti Híd USA szárnyának a működtetéséhez az Alec a nemzetközi kapcsolatainak igazgatójául nevezte ki Catherine Brayt. Ő egy brit hölgy, aki korábban a konzervatív Richard Ashworth parlamenti képviselővel (MEP) és Roger Helmer Ukip MEP-pel dolgozott. Ezt követően Daniel Hannan konzervatív MEP és Brexit kampányoló munkatársa volt. A férje Wells Griffith, a frontállamok igazgatója Trump elnöki kampányában.

Az Atlanti Híd amerikai tanácsadó testületének a tagjai az ultra-konzervatív James Inhofe, Jon Kyl és Jim DeMint szenátorok. Jelentések szerint Inhofe kampányfinanszírozásban több mint kétmillió USD-t kapott szén- és olajtársaságoktól. A Koch Industries és az ExxonMobil is nagy donorok voltak.

Kyl nyugalomba vonult, jelenleg, mint “serpa” irányítja Jeff Sessions Trump igazságügy-miniszterévé jelölését a Szenátusban. Jim DeMint lemondott a helyéről a Szenátusban, hogy a Heritage Foundation elnöke legyen. Ezt az agytröszt alapítványt a sörbirodalmi Joseph Coors adományával alapították és Richard Mellon Scaife bank- és olajmilliárdos pénzével építették ki. Mint az Alecet, ezt is gazdagon pénzelik a Koch-testvérek. DeMint elnöksége alatt a Heritage hajtóereje volt a kísérletnek, amely arra irányult, hogy a Kongresszus blokkolja a szövetségi költségvetést, ideiglenesen megbénítva a kormányzást 2013-ban. Fox korábbi különleges tanácsadója a védelmi minisztériumban, egy Luke Coffey nevű amerikai, most az alapítványnál dolgozik.

A Heritage Foundation most Trump kormányzatának a magvában van. Az igazgató tanácsának a tagjai, a társai és a stábja az ő átmeneti csapatának nagy részét teszik ki. Köztük vannak: Rebekah Mercer, aki Trump végrehajtó bizottságában van; Steven Groves és Jim Carafano (külügyminisztérium); Curtis Dubay (pénzügyminisztérium); és Ed Meese, Paul Winfree, Russ Vought és John Gray (menedzsment és költségvetés). A CNN szerint “Washingtonban nincs más intézménynek ilyen lábnyoma az átmenetben”.

Trump rendkívüli tervét a szövetségi költségvetés 10,5 billió USD-ral való csökkentésére a Heritage Foundation dolgozta ki, amely azt az “új kormány modelljének” nevezte. Vought és Gray, akik a Heritage-ból léptek Trump csapatába, most ezt a modellt teszik az ő első költségvetésévé.

Ha elfogadják, pusztító csökkentéseket fog végrehajtani az egészségügyben, a társadalombiztosításban, a jogi segítségnyújtásban, a pénzügyi szabályozásban és a környezetvédelemben; a nők elleni erőszakot gátló, a polgári jogokat védő és a művészeteket finanszírozó programokat szüntetnek meg; privatizálják a közszolgálati adások vállalatát. Ha Önök figyelik ezt a történetet, Trump kezd kevésbé elnöknek látszani, és inkább egy közvetítőnek, aki egy neki átadott tervet hajt végre.

Tavaly júliusban, röviddel az után, hogy kereskedelmi miniszter lett, Liam Fox Washingtonba repült. Az egyik első megállója olyan hely volt, ahová gyakran látogatott el az utóbbi 15 évben: a Heritage Foundation irodája, ahol egyebek között Jim DeMint-tel beszélt. Egy információszabadságra vonatkozó közlemény feltárja, hogy a megbeszélésen felvetett egyik téma a klórral tisztított amerikai csirke európai tilalma volt: a termelők remélik, hogy az UK az új kereskedelmi szerződés szerint fel fogja oldani a tilalmat. Később Fox írt DeMintnek, türelmetlenül várva, hogy “együtt dolgozzunk Önnel, amint az új UK kormány kidolgozza a kereskedelempolitikai prioritásait, köztük az olyan általunk tárgyalt, nagy értékű területeket, amilyen a védelem”.

Hogyan került Fox ilyen pozícióba a botrány után, amely 2011-ben megbuktatta? A botrány maga adja a megfejtést: annak része volt a köz- és magánérdekek közti határ átlépése. Az ember, aki az Atlanti Híd UK ágát vezette, a barátja volt, Adam Werritty, aki Michael Hintze irodaépületében működött. Werritty munkája összefonódott Foxnak mint védelmi miniszternek a hivatalos területével. Werritty, akit a névjegye Fox tanácsadójának nevezett, de sosem volt a védelmi minisztérium alkalmazottja, a miniszterrel együtt vett részt számos tengeren túli látogatáson, és gyakran látogatott Fox irodájába.

Mire ennek a kapcsolatnak a részletei kezdtek kiszivárogni, a jótékonysági bizottság megvizsgálta az Atlanti Hidat és megállapította, hogy az nem látszik nagyon jótékonynak. Vissza kellett fizetnie az adót, amely alól korábban felmentették, (Hintze fizette ki a számlát). Válaszul a gondnokok a szervezetet bezárták. Amint a Werrittynek kormányügyekben való jogtalan részvételéről szóló történet növekedni kezdett, Fox számos félrevezető nyilatkozatot tett. Végül nem maradt más választása, mint lemondani.

Amikor Theresa May visszavitte Foxot a kormányba, nem is kaphattunk volna erősebb jelzést a kormánya szándékairól. A kereskedelmi szerződések, amelyek kidolgozása Fox feladata, határozzák meg a szuverenitás korlátait. Az USA élelmiszer- és környezetvédelmi normái általában alacsonyabbak, mint Britanniáé, és még lazábbakká fognak válni, ha Trump fog érvényesülni. Minden kereskedelmi szerződés, amelyet kötünk, közös szabványokat fog létesíteni a termékekre és a szolgáltatásokra. Trump kormánya azt fogja követelni, hogy a mieinket igazítsuk lefelé úgy, hogy az USA korporációi behatolhassanak a piacainkra a nélkül, hogy módosítaniuk kellene a gyakorlatukat. A Brexit-szavazás után minden kártya az USA kezében van: ha az UK nem működik együtt, nem lesz kereskedelmi szerződés.

Maynek olyas valakire volt szüksége, aki valószínűleg nem fog ellenállni. Foxot választotta, aki a csapatának nélkülözhetetlen tagjává vált. A diplomáciai árnyékmisszió, amelyet az Atlanti Hídon keresztül fejlesztett ki, egyenesen bekapcsolja őt a Trump-kormányzatba.

Az USA-ban a kampányfinanszírozás már jóval Trump győzelme előtt rendszeresen korrumpálta a politikai rendszert. USA politológus tudósok egy hírelemzése közel tökéletes lineáris összefüggést talál 32 éven keresztül a két párt által kongresszusi választásokra gyűjtött pénz és a szavazati arányuk között. De eltolódás is van az évek során: korporatív donorok váltak uralkodóvá ebben a pénzelésben.

Sorsunkat az USA-éhoz kötve, az UK kormánya beköt minket ebbe a rendszerbe. Ez része annak, amiről a Brexit szólt: a közérdeket védő európai törvényeket a konzervatív euroszkeptikusok úgy ábrázolták, mint tűrhetetlen betöréseket a vállalatok szabadságába. Az irányítás visszavétele Európától szorosabb integrációt jelent az USA-val. A különleges transzatlanti kapcsolat különleges kapcsolat a politikai és a korporatív hatalom között. Ezt a hatalmat cementálják betonná a hálózatok, amelyeket Liam Fox segített kifejleszteni.

1938 áprilisában Franklin Roosevelt elnök a következő figyelmeztetést küldte az USA Kongresszusának: “Egy demokrácia szabadsága nincs biztonságban, ha az emberek eltűrik a magánhatalom növekedését addig a pontig, ahol az erősebbé válik, mint az ő demokratikus államuk maga. Ez lényegében fasizmus.” Ez olyan figyelmeztetés, amelyre jó lenne emlékezni.

1[1] Tea Party – a republikánus párt szélső jobboldali szárnya.

Elegáns gálaest és fogadás formájában köszönte meg a közösen elért kiváló eredményeket a Budapest Airport légitársasági- és kereskedelmi partnereinek.