Biztonságpolitika

A 2017. január 17-20. között megrendezett davosi Világgazdasági Fórum egyik programja volt az a beszélgetés, amelyet a Chatham House igazgatója, Robin Niblett moderált. A felszólalók között volt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára; Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság alelnöke; Rob Wainwright, az Europol igazgatója; Witold Waszczykowski, Lengyelország külügyminisztere és Margaret MacMillan, az Oxford St Antony’s Collegének professzora. A beszélgetés címe sokat elárul a tartalomról: Európa Védelmi Programjának Újradefiniálása.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára rávilágított a tényre, hogy az az intézményi keret, amit az ENSZ, NATO és a Világbank is képvisel, a második világháború zűrzavarában születtek, és ezeknek köszönhetjük a békénket és stabilitásunkat. Így azért, hogy értékeinket megőrizzük, szükséges ezeknek a szervezeteknek alkalmazkodniuk a jelen kihívásaihoz.

A NATO esetében ez azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell az új biztonsági környezethez – ami éppenséggel végbe is megy a főtitkár szerint. Emellett azonban az is fontos, hogy az új környezetben megőrizzék erős transzatlanti kötelékeiket, ugyanis anélkül a transzatlanti együttműködés nem volna életképes. Ennél a pontnál fontos megjegyezni, hogy Donald Trump, az USA újdonsült elnöke nem nézi jó szemmel a NATO védelmi kiadásainak megoszlását, pontosabban azt, hogy az USA rengeteget költ, míg a többi tagállam a GDP-ben mért 2%-os minimumot sem éri el. Stoltenberg szerint ez a probléma nem fogja romba dönteni a NATO és az USA kapcsolatait, mivel az európai NATO tagállamok is elindultak a védelmi kiadások növelésének útján.

A főtitkár azt is elmondta, hogy a NATO a hidegháború óta a védelmi rendszerét a legnagyobb mértékben erősíti. Ez leginkább a Szövetség keleti határán látható, hiszen Lengyelországba és a Balti országokba több és több katonai erőt telepítettek az elmúlt években. Erre szükség is van, hiszen Oroszország egyre magabiztosabban lép fel a térségben, ami az ukrajnai válságban és a Krím-félsziget annexiójában is kicsúcsosodott. Waszczykowski lengyel külügyminiszter ezzel összefüggésben elmondta, hogy Oroszország magatartása miatt jobban aggódott addig, amíg nem voltak válaszlépések. A varsói NATO-csúcs után azonban már vannak, sőt a NATO-t felruházták az oroszokkal való kapcsolatfelvételre is. Ám ez a párbeszéd a külügyminiszter szerint nem lesz sikeres, mert akármit is ajánlanak Putyinnak, ő el fogja utasítani, mivel szüksége van egy ellenségre a belső stabilitás megőrzése miatt.

A terrorizmus elleni harc is fontos eleme az alkalmazkodásnak, amiben a NATO egyre jobban kiveszi a részét. Ez elsősorban Afganisztánon látszik, ugyanis nem szabad megfeledkezni arról, hogy az közép-ázsiai országba való bevonulás a terrorizmus elleni harc érdekében történt. De az USA vezette Iszlám Állam elleni koalíciónak is segítséget nyújt a Szövetség.

A kibertámadások is egyek az új fenyegetések közül, amit Stoltenberg szerint a NATO is felismert. Ezek a típusú támadások olyannyira veszélyesek lehetnek, mint a fegyveresek, hiszen megbéníthatják az infrastruktúrát, emberi sérülésekhez vezethetnek és a védelmi készültségeket is aláaknázhatják. Emiatt már a kibertámadás is életbe léptetheti a NATO V. cikkelyét, amely alapján egy tagállamot ért támadás esetén a Szövetség összes tagjának úgy kell viselkednie, mintha támadást szenvedtek volna el.

A terrorizmusra visszatérve a főtitkár elmondta, hogy a NATO-ban megvan az akarat arra, hogy a saját területén kívül végezzen bevetéseket (out-of-area operations), de ahhoz, hogy megértsük, ez most miért nem történik meg úgy, mint mondjuk a jugoszláv háborúk alatt, meg kell értenünk a NATO fejlődését. A hidegháború alatt a Szövetség feladata az volt, hogy egy lehetséges támadástól elrettentse a szovjet vezetést. A Szovjetunió bukása után a NATO létének szükségessége sokakban megkérdőjeleződött, aminek a vége az lett, hogy a Szövetség a saját területén kívül is elkezdett műveleteket végrehajtani. A nagy különbség a múlt és a jelen között az, hogy a NATO már arra fekteti a hangsúlyt, hogy a stabilitást helyi erők kiképzésével növelje, mert ezt hosszabb távon kifizetődőbbnek látja, és ebben Mogherini asszony is egyetértett.

A főtitkár végül megemlítette Törökországot, ami stratégiailag fontos, mert a Fekete-tengerhez és Oroszországhoz közel található, valamint Irakot és Szíriát határolja; így a kialakult menekültválságban kulcsszerepet tölt be, ezért fontos a párbeszéd és az együttműködés a törökökkel. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Törökországban kifejezetten nagy a terrorveszély és a közelmúltban egy puccskísérlet is elbukott. A törvénysértőket pedig természetesen meg kell büntetni, azonban a jog alapján, a törökök kihágásai felett pedig nem szabad szemet hunyni, hiszen azzal a NATO alapelveit sértenék, azokat, amikért a Szövetség harcol.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elmondta, hogy az európai biztonság ügye már több évtizedes kérdés, és ez idő alatt több volt a nehézség ezzel kapcsolatban, mint az eredmény; ezért is nagyszerű teljesítmény az, hogy most többet tudtak tenni az egységes kül- és biztonságpolitikáért, mint az elmúlt egy évtizedben összesen. Példának megemlítette, hogy decemberben az EU tagállamok megegyeztek abban, hogy a NATO-val több mint negyven együttműködést hajtanak végre a jövőben. Ezek a gyakorlatok többek közt hibrid- és kibertámadások elleni védelemmel kapcsolatosak. Az ilyen esetekre a NATO-nak katonai, míg az EU-nak sokkal változatosabb eszközei vannak, amikre szükség is van, hiszen például a terrorizmus elleni harcban a katonai erőn kívül mást is fel kell használni a siker érdekében. Ezzel együtt azt is kifejtette a főképviselő, hogy az EU és NATO összefogása és a múlt szellemeinek lerázása szükséges az új veszélyekkel való sikeres szembeszállás érdekében.

Mogherini nem tudta megmondani, hogy az EU biztonságpolitikai koordinációja egyszerűbb lesz-e az Egyesült Királyság kilépése után. Azt viszont igen, hogy az eddigi tárgyalásokon, amiken kidolgozták például a Globális Stratégiát, az EU mind a 28 tagállama részt vett, és továbbra is az egyhangúság elve alapján fogadtak el mindent. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket az Egyesült Királyság hozzájárulásával érték el, aminek az az oka, hogy a briteknek is érdekük Európa kollektív biztonságának fenntartása. Az EU biztonság- és védelempolitikája Mogherini szerint azon területek közé fog tartozni a jövőben, amelyeknél az európai együttműködés kiteljesedhet, így ennek a britek tagsága ennek nem a feltétele.

(Forrás: http://nato.int/cps/en/natohq/opinions_140226.htm?selectedLocale=en)

"Parcere subiectis et debellare superbos"

Podcastunk mai adásában a közelmúlt ama rövid korszakára pillantunk vissza, amikor az Afganisztánban és Irakban zajló párhuzamos háborúknak köszönhetően a felkelők elleni küzdelem (counterinsurgency - COIN) reneszánszát élte az amerikai és nyugat-európai biztonságpolitikai közbeszédben. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

2017 szeptemberében lesz 70 esztendős az Amerikai Egyesült Államok légi nemzeti gárdája – legalábbis hivatalosan.

Afganisztánban az olasz UH90-es, vagyis az NH90TTH helikopterek elérték a 3000. repült órájukat. Az olasz hadseregben ETT (Elicottero da Trasporto Tattico) jelzéssel illetett változat Herat tartományban segíti a nemzetközi csapatokat 2012 augusztusa óta.

Nagy-Britanniában hamarosan befejeződik a Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók személyzeteinek képzése. A skóciai Lossiemouth repülőterén a XV. repülőszázad már az 1990-es évek vége óta látja el a típusra kerülő pilóták és fegyverzetkezelő/navigátorok képzését. A két éve a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő alegység számára január jelentette az utolsó oktatásra jelentkező növendékcsoport érkezését. Március 31-én a XV. repülőszázad feloszlatásra fog kerülni, gépei és személyi állománya a még szolgálatban álló Tornado századok között kerül szétosztásra.

Egyes hírek szerint a Szíria területén bevetett német eredetű török Leopard 2A4-es harckocsikból már 10 darab került veszteséglistára. A szír-török határtól nagyjából 15 kilométerre fekvő al-Bab település környékén szeptember óta folyó, az Iszlám Állam fegyvereseivel vívott küzdelemben kerültek bevetésre a páncélosok. A 10 kilőtt harckocsi vesztét egyaránt okozták amerikai TOW és orosz Kornet irányított páncéltörő rakéták, melyek az oldalsó páncélzat átütésével képesek a Leopard 2-ek harcképtelenné tételére.  A 10 páncéloson felül további harckocsikat is találat ért, ezeket azonban sikerült biztonságba helyezni. Az világhálóra felkerült videók alapján valószínűsíthető, hogy a török hadsereg katonái igencsak lemaradva követték a páncélosokat a beépített terülteken folytatott harcok során, így kiváló lehetőséget teremtve azok kilövésére.

Az amerikai védelmi minisztérium engedélyezte a Sierra Nevada Corporation számára az első egyiptomi Lockheed C-130 Hercules taktikai szállítógép elektronikai hírszerzésre (ELINT) történő alkalmassá tételét. Az ELINT a rádióelektronikai hírszerzés azon része, mely a szemben álló fél nem kommunikációs kisugárzó eszközeinek észleléséből, technikai paramétereinek meghatározásából és települési helyük meghatározásából állít elő információkat (pl. radar, tűzvezető és fegyverirányítási rendszerek). A 727 millió dolláros szerződés egy 2003 óta folyó történet végét jelentheti. Ugyanis Kairó ekkor fordult Washingtonhoz két szállítógépének rádióelektronikai hírszerzési feladatokra történő átalakításával. Egyiptom jelenleg 22 C-130H és 3 hosszabb törzsű C-130H-30-as verziójú Hercules-sel rendelkezik.

Elkészült Szenegál első modernizált Mil Mi-24 Hind harci helikoptere. A forgószárnyas Lengyelországban, a WZL-1 üzemben újult meg. Az 1945 óta létező üzem az elmúlt évtizedekben jelentős tapasztalatot szerzett a Mi-2, Mi-8,Mi-14,Mi-17,Mi-24-es helikopterek a átalakítása és korszerűsítése terén. A szenegáli helikoptereket ellátják az izraeli Controp DSP-HD elektro-optikai toronnyal is, amiben nappali fényviszonyok között működő kamera, lézeres távolságmérő, de akár egy infravörös kamera is elhelyezhető.

A hazai fejlesztésű KAI KUH-1 (Korean Utility Helicopter-1) Surion egyre nagyobb darabszámú megjelenése ellenére a dél-koreai védelmi minisztérium további külföldi helikopterek beszerzését tervezi a haditengerészet számára. Dél-Koreában a tavalyi évtől szeretnék a KUH-1 Surion helikopterek gyártási ütemét növelni. A Korea Aerospace Industries (KAI) az eddigi havi egy gépes kibocsájtási ütemet a háromszorosára kívánja emelni. A típus különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható. Az eddig átadott 40 példánnyal szerzett tapasztalatok kedvezőek, 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak, csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak.

A tengerészgyalogság számára készülő változat is lassan célba ér. Ez a tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít majd a kilencfőnyi tengerészgyalogoson felül. A tengerészgyalogság 36 biztos megrendelését további 4-el hajlandó növelni a jövőben. A tengeralattjárók és hadihajók elleni modifikáció fejlesztése jelenleg is zajlik, de a lemaradás miatt szükség volt nyolc AgustaWestland AW159-es Wildcat haditengerészeti helikopter megvásárlására. Sőt akár még többre is, mivel újabb 12 forgószárnyas megvásárlására768 millió dollárt szánnak. 2018 végéig az AgustaWestland AW-159, a Sikorsky MH-60R és az NHIndustries NH90NFH közül kerül majd kiválasztásra az egy tucatnyi gép. Ezeket 2020 és 2022 között kell majd átadni, az egyre növekvő észak-koreai tengeralattjáró fenyegetés ellensúlyozására.

Japánban egy új páncélozott szállító harcjármű prototípusát mutatták be január 10-én. A Komatsu által gyártott, 8x8-as kerékképletű jármű 8,4 méter hosszú, 2,5 méter széles és 2,9 méter magas, a súlya körülbelül 20 tonna. 3 fős személyzete mellett egy 8 főnyi lövészraj szállítására képes. Meghajtásáról egy 10,8 literes, 500 lóerős dízelmotor gondoskodik, kiépített úton a maximális sebesség 100 kilométer per órás is lehet. A japán védelmi minisztérium 41 millió dollárt fektetett az új páncélozott szállító harcjármű fejlesztésébe, amelynek prototípusaival 2019-ig befejezik a teszteket.

Előreláthatólag a tervezetnél előbb kerül sor a Textron által fejlesztett következő generációs légpárnás partraszálló jármű első prototípusának átadására, melynek építését még 2014 novemberének végén kezdték meg. Az 1982 óta szolgáló LCAC-k utóda ez az SSC (Ship to Shore Connector) lesz. A tengerészgyalogság partraszálló hadműveleteiben kulcsfontosságú szerepet játszó légpárnások következő nemzedékének létrehozására a Textron-nak a Lockheed Martin és a Marinette Marine pályázatát kellett felülmúlni, még az évtized elején. Az LCAC-k, egy üzemidő-hosszabbításnak köszönhetően 2028-ig kitartanak, azonban ezeket eredetileg maximum 60 tonna teher szállítására tervezték, de 75 tonnát is képesek megmozgatni, igaz ekkor sebességük biztonsági okokból alacsonyabb.

Éppen ezért az SSC-kel szembeni egyik elvárás az volt, hogy 74 tonnát legyenek képesek szállítani 35 csomós (64 km/h) sebességgel 46 km-es távolságra.  Amennyiben az első prototípus a március végén, április elején kezdődő próbákon megfelelőnek fog bizonyulni, további nyolc légpárnás kerül majd megrendelésre, darabonként 44 millió dollárért. Az LCAC-hez hasonló kialakítású SSC-hez, amik meghajtására a Rolls-Royce szállítja majd a gázturbinákat, kompozit anyagokat és új alumíniumötvözeteket használnak fel, így korrózióállóbbá téve őket, de a kevesebb alkatrész miatt üzembiztosabbá is válnak, mint elődeik. Az SSC-k szolgálatba várhatólag 2020 körül fognak állni. Az 50 csomó feletti sebességre képes, 74 tonna terhelhetőségű SSC-ből 73 darabot terveznek beszerezni a 81 LCAC pótlására.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage 5BA.

Vought F-8E(FN) Crusader.

Changhe WZ-10.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

MiG-29G.

Pilatus P-3.

McDonnell Douglas F-4EJ Phantom II.

NHI NH90NFH.

Rockwell B-1B Lancer.

Hawker Siddeley Harrier GR.3A.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

SBLim-2.

Fiat G-91R3.

Mitsubishi F-2A.

Westland Wessex HU5.

Dassault Mirage 2000D.

Szuhoj Szu-22UM-3K.

General Dynamics F-16C Fighting Falcon.

Airbus A400M Atlas.

Bell/Boeing MV-22B Osprey.

Chengdu J-10AY.

Az Olasz Légierő aláírta a szerződést a Leonardo konszernnel, így megkezdődhet az első 5 darab Alenia Aermacchi M-345-ös kiképzőgép gyártása a berendelt 45 darabos tételből.

Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (USMC) vezetése a napokban egy századnyi új, ötödik generációs F-35-öst küldött Japánba.

Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának (USMC) vezetése a napokban egy századnyi új, ötödik generációs F-35-öst küldött Japánba.

Spanyolország 2016. december 31-én újabb 12 darab Eurofighter Typhoont vehetett át. A most leszállított gépekkel már 60 példányra nőtt az spanyol felségjelzésű Typhoonok száma.

Az úgynevezett anti-establishment populizmus tagadhatatlanul felemelkedőben van a világ nyugati részén. Vegyük példának Donald Trump „drain the swamp” („mocsárlecsapolás”) választási ígéretét, a Brexitet, vagy az olasz baloldali Öt Csillag Mozgalom és a német jobboldali Alternative für Deutschland (AfD) megerősödését. Ezeket vizsgálva megfigyelhetünk egy, az addigi politikát, és vele együtt a hatalmi elitet és intézményeket elutasító tendencia fokozott megjelenését.

Vitatkozhatunk a kiváltó okokról, habár tisztán látszik, hogy a mozgatórugók jellemzői különböznek Európát és az Amerikai Egyesült Államokat tekintve, sőt, gyakran még Európán belül is. Ami viszont egyértelműen észrevehető, hogy Moszkva vehemensen bátorítja a hullámot, nem csak, mert kihívója az 1945 utáni értékorientált liberális nemzetközi rendnek, de valós biztonsági fenyegetéseket is jelenthet Európára nézve.

Európai uniós törésvonalak

Habár könnyű becsmérelni az Európai Uniót végeláthatatlan procedúrái és „bizánci” politikája miatt, kiemelendő, hogy alapvető eleme a kontinens biztonsági felépítésének. E kifejezett kihívásának része, hogy nem csak „elszenvedője” a populista hullámnak, hanem kiváltó oka is egyben.

A populizmus egyik erős mozgatója egy feltételezett – és nem teljesen igazolatlan – meggyőződés, miszerint a „brüsszeli elit” elkötelezett egy erőltetett politikai egyesítés irányába, figyelmen kívül hagyva az egyes nemzetek szuverenitását, érdekeit és ambícióit. Habár a referendum utáni brit politika fordulatai nem szolgáltatnak túl sok értékes információt (az „a Brexit az Brexit” kijelentést nehezen értelmezhetjük konkrét tervként), az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének lehetősége nagy mértékben súlyosbította a problémát. A leglelkesebb brüsszeli föderalisták számára pedig a leghajthatatlanabb ellenfeleik ön-kizárása azt jelenti, hogy itt az idő a minél gyorsabb, és nagyobb mértékű előrenyomulásra. Azoknak pedig, akik már eddig is szkeptikusak voltak, ez indokot és szabad teret adhat a további „exitek” megfontolására.

 

forrás: The Independent

Ez több mint egy politikai és gazdasági ügy. Ha létezik egyetlen fontos közös nevező a jelenlegi Oroszország által alkalmazott hadviselésről – hívjuk azt hibridnek, non-lineárisnak, vagy aszimmetrikusnak – szóló vitáknak és diskurzusoknak, az mindenképpen az, hogy a 21. század konfliktusai legalább annyira a politika, a moralitás, a gazdaság és a kormányzás terén folynak, mint konkrét hadszíntereken. Amíg a NATO megmarad az elengedhetetlen katonai szövetségnek, az Európai Unió felbecsülhetetlen szereppel bírhat a NATO hatáskörén kívül eső tartományok tekintetében.

Az EU már elkezdte kiterjeszteni biztonsági szerepét, habár az intézkedések végrehajtása egyelőre jelentős mértékben inkább a deklaratív, mint a gyakorlatban is működő fázisában van.

Főleg így, hogy napvilágot látott az Egyesült Királyság tagállamkénti elvesztése– Európa legnagyobb hadügyi költségvetésével együtt – az Európai Uniónak két fontos feladatra kell párhuzamosan fókuszálnia: egyrészt, az úgynevezett non-kinetikus (nem kizárólag fizikai) biztonság kiépítésére, fejlesztve a közös kémelhárítást, illetve a pénzügyi és politikai védelmi intézkedéseket, másrészt, a tagállamok bátorítására, hogy szánják rá a megfelelő mértékű forrást a saját nemzeti hadseregeikre. Ugyanakkor, ha az EU szétesik, esetleg irrelevánssá válik, az önálló államok sokkal kevésbé lesznek hajlandóak kielégítően véghezvinni ezeket a fejlesztéseket.

Középen a NATO

A NATO-nak más jellegű kihívásokkal kell szembenéznie, mint az Európai Uniónak. Habár gyakran „céltáblának” használják a populista politikusok, (például Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke) általában kevésbé tűnik úgy, hogy különböző országok a kilépésen gondolkoznak, vagy hogy önmagától feloszlana, összeomlana a szövetség. A viták sokkal inkább aköré csoportosulnak, hogy a reménybeli új tagok, név szerint Svédország és Finnország tényleg csatlakozzanak-e, továbbá az egyes országok hajlandóságáról aziránt, hogy a védelmi költségeiket a GDP 2%-ra növeljék, ami a NATO által kijelölt általános minimum.

Valóban, több jobboldali populista, például a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS), vehemens támogatója a szövetségnek. (Lengyelország nem csak, hogy elérte a 2%-ot, elkötelezett aziránt, hogy meg is haladja azt).

Az európai populista-kihívás tehát a NATO tekintetében sokkal inkább a gyakorlati kérdésekben jelentkezik, mint magában a szervezet létében. Vannak olyanok a szövetségben, főleg a mediterrán országok képviselői, akik nagyobb fenyegetést látnak a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkezőkben, mint Oroszországban, és megkérdőjelezik a balti légirendészet (BAP misszió) és a keleti határra telepített állások fontosságát is.

Ezek a tagállamok gyakrabban viszont a hangsúlyt inkább az önállóságra helyezik. A Pew Research Centre 2016-os kutatása alapján több európai országban egyértelmű többségben (Görögországban 83%, Olaszországban 67% és Lengyelországban 65%) vannak azok az állampolgárok, akik úgy érzik, más országokat hagyni kell, had oldják meg egyedül saját problémáikat. Nehezen mondható egybeesésnek, hogy a felsorolt három országból kettőben populista kormány regnál, és a felmérések szerint Olaszországban is fej-fej mellett halad az Öt Csillag és a Demokrata Párt.

forrás: Inside EVs

Természetesen még meglátjuk, mi lesz az Amerikai Egyesült Államok fő kihívása. A kampányidőszakban Donald Trump szkeptikusan állt hozzá egy „elavult” NATO-hoz, különösen az USA kötelezettségeit illetően azokkal a tagállamokkal szemben, akik nem járulnak hozzá az általa megfelelőnek ítélt mértékben a saját védelmükhöz, másrészről viszonttöbbször is kifejezte a NATO iránti elkötelezettségét. Ráadásul tevékenységében mindenképpen korlátozza majd a Kongresszus és a kormányapparátus, akik túlnyomórészt támogatóan állnak az Egyesült Államok folytatólagosan pozitív szerepéhez a Szövetségben. Reálisan, a populista fenyegetés az Atlanti-óceán túlpartjáról leginkább a Trump által gyakran tanúsított apátiában keresendő: egy olyan USA-adminisztráció, amely a valódi előnyeit inkább kétoldalú kapcsolatokban látja, minta többoldalú egyezményekben való elköteleződésben.

Reménysugarak

Ahogy a britek épp felfedezik, könnyebb ígérni az elszakadást, mint a gyakorlatban véghezvinni azt. Továbbá, nem minden kampányígéret válik szakpolitikává, főleg ha annak több évtizedes irányát fordítaná vissza. Ha valami, akkor alapvető fontosságú nem engedni a fokozódó tehetetlenségnek. Semmi sem olyan kártékony, mint hagyni a politikai párbeszédet elterelődni arról, hogy a szövetség egyáltalán felbomlásra van-e ítélve, arra, hogy hogyan lehet legegyszerűbben megoldani a kiválást.

Emellett az is megeshet, hogy az új kihívások hosszú távon még kedvezőek is lehetnek. A NATO feladata, hogy kihangsúlyozza értékeit, alapelveit minden tagja számára. Továbbá, az Egyesült Államok adta garancia nélkül, az európai országoknak sokkal komolyabban kell venniük a saját védelmüket. Az Európai Unió GDP-je körülbelül 17 milliárd dollár környékén áll, ami épphogy egy milliárd dollárral kevesebb, mint az Egyesült Államoké. Ennek ellenére a haderő fenntartására és fejlesztésére szánt összegekben nagy különbségek mutatkoznak: az EU összességében 219 milliárd, míg az USA 618.7 milliárd dollárt költ hadseregére.

Ennek ellenére az Unió valószínűlegorvosolni tudja a helyzetet az USA által leépített mértékű támogatások esetén is, ám ez nem teljesen szükségszerű – főleg, ha azzal az Oroszországgal kell foglalkoznia, amelynek hadi költségvetése nagyjából 43 milliárd dollár (nyilván, a párhuzam nem közvetlen, mivel egy autoriter rezsim kevesebb anyagi ráfordítással is több mindenre képes – de ennyivel természetesen nem).

Bármilyen esetben is, a probléma nem a „katonát a katonáért” számolásokban mutatkozik meg. Ahogy fentebb említettem, a modern „non-lineáris” hadviselés legalább annyira lényeges eleme a kormányzás, mint a tűzerő. Többféle módszert használva, a kémkedéstől, a kiberhadviselésen és dezinformáción keresztül a hasznos politikai mozgalmak támogatásáig, Moszkva keresi az EU-ban és a NATO-ban megtalálható törésvonalakat. Sok populista mozgalmat találhatunk a szövetségeseik és eszközeik között, főleg a populizmus által elutasított intézmények, normák és a modern globális rendszer alapvető meg nem értése miatt.

Ha az EU azt a döntést hozza, hogy tovább színleli, hogy a túlélés csak a jobb nyilvános kapcsolatokon, vagy a megduplázott föderalizmuson múlik, akkor egy megkérdőjelezhető jövővel néz szembe. Tehát, könnyen megerősíthetné relevanciáját, ha a tagállamokat inkább abban segítené, hogy felvértezzék magukat a 21. század adta biztonsági kihívásokkal szemben. Ha a helyzetet jól kezelik, hatékony együttműködést és támogatást biztosíthat a tagállamoknak, ahelyett, hogy folyamatosan a brüsszeli perspektívát sulykolja. A folyamat nem csak az európai biztonságot növelné, de a populista politika EU-ellenességének is jóval kevesebb teret adna.

(Forrás: NATO Review – Will the populist wave wash away NATO and the European Union?)

Az amerikai Lockheed Martin vállalat a napokban leszállította a 200. F-35-öst is a soron következő megrendelőnek.

A Francia Légierő vezetése 2017. január 6-án megerősítette, hogy a franciaországi Orléans-Bricy légibázisra megérkezett a 11. A400M Atlas típusú katonai teherszállító repülőgép, melyet az európai Airbus Defence and Space vállalat szállított le.

Kiképző repülés végrehajtása közben lezuhant az Amerikai Haditengerészet T-45C Goshawk kiképző repülőgépe.

Megfordított rendszerváltás

Törökországot a szomszédos Szíriában dúló polgárháború és a menedéket keresők tömegei, a visszaeső gazdaság és a holtpontra jutó EU-s csatlakozási tárgyalások egyenként is komoly kihívások elé állították. Azonban a kormánypárti erők térnyerése Szíriában, az EU-s csatlakozás meghiúsulása és a július 15-i sikertelen puccskísérlet – az azt követő “boszorkányüldözéssel” együtt – új lehetőségeket nyitott meg a kormányzó Recep Tayyip Erdogan előtt.

A török alkotmánymódosítás

A török parlament illetékes bizottsága 2016. december 30-án fogadta el az ország alkotmányát módosító javaslatot, amely a jelenleg működő parlamentáris rendszert egy centralizált elnöki rendszerré alakítaná át.

A 18 cikkelyből álló alkotmánymódosítás többek között megszüntetné a miniszterelnök és a kabinet intézményét, a feladatait pedig az elnökre ruházná át. Az elnök hatásköreinek kibővítésén túl a módosítás jelentősen csökkentené a parlament szerepét a végrehajtás ellenőrzésében és a törvényalkotásban is. A kabinet tagjainak kinevezése kizárólagos elnöki jogkörré válna, így a parlament elvesztené ellenőrző szerepét a végrehajtás fölött: a módosítás értelmében csak egyhangúan oszlathatná fel magát, miközben az elnök saját hatáskörén belül feloszlathatná a parlamentet, ugyanakkor ebben az esetben elnökválasztást is ki kell írnia.

A javaslatot 2017. január 9-én fogadta el a török nemzetgyűlés, ezt követően két szakaszban tárgyalják és fogadják el az egyes cikkeket. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP) ugyan nincs meg a kellő többsége az új alkotmány elfogadásához, azonban a kidolgozási folyamatba is bevont Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) 39 szavazatával ez az akadály is elhárult. Amennyiben mindegyik cikket megszavazzák, Erdogan még a hónap vége előtt kihirdetheti az utolsó legitimációs fázisként szolgáló népszavazást április hónapra.

A javaslatot beterjesztő AKP és annak legnagyobb haszonélvezője, a 2014. óta államelnöki pozícióban lévő Erdogan fő érvei a javaslat mellett az elnök népszerűsége, amely „felruházza a kormányzás jogával”, valamint az ország bizonytalan helyzete és egy „hatékonyabb államigazgatási rendszer” bevezetése, amely a jelenlegi viszonyok között stabilizálni tudja az országot és hatékonyabb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. Ezzel szemben az ellenzéki Demokrata Párt (CHP) az elnök túlhatalmát kiemelve, Erdogan egyszemélyi, autoriter uralmának kiteljesedését látja a módosításban, ezért saját módosítást nyújtott be, amely a szociális- és a szabadságjogokra helyezi a hangsúlyt az elnöki hatáskörökkel szemben. Az első parlamenti vita végül verekedésbe torkollott, miután a CHP képviselői élőláncot alkottak az emelvény körül és a kormánypártiak rájuk támadtak.

Erdogan – bár 2014-ben, az első közvetlen elnökválasztáson a szavazatok 51 százalékával szerzett mandátumot az ország irányítására – nem biztos, hogy ezt az arányt egy alkotmánymódosítási kampány után is biztosítani tudja. A júliusi puccskísérletet követően ugyan az AKP az oktatás, a média és a közigazgatás fontos pozícióba is saját kádereit ültette – a több tízezer főt érintő letartóztatási és elbocsátási hullámot követően –, azonban a 2002-es első kormányra kerülése óta az AKP szavazóbázisa folyamatosan apad[1].

A legtöbb kritikát kiváltó passzusok alapján az elnök rendelkezne a fegyveres erők bevetéséről, valamint legfeljebb hat hónapra rendkívüli állapotokat hirdethetne ki, amely alatt a rendeleteit nem korlátoznák sem a hatályos törvények, sem a szabadságjogok alkotmányos minimumai. Miközben a parlament újabb három hónappal tervezi meghosszabbítani a július 20-a óta tartó rendkívüli állapotot, ennek a kontrollnak az elvesztése hatalmi visszaélésekhez vezethet.

A 2002 óta kormányzó AKP-t és személyesen Erdogant is rengeteg vád érte külföldi kormányok és jogvédő szervezetek részéről a demokratikus intézmények kiüresítése és az egyszemélyi uralom kiépítése miatt. Válaszul a párt is bírálta az EU-t és a NATO-t, korábban kijelentve, hogy a nyugati szövetségi rendszerek helyett a Sanghaji Együttműködés Szervezetéhez való csatlakozás nagyobb előnyökkel járna az országnak. Bár az valószínűtlen, hogy erre a 180 fokos fordulatra valóban sor kerül a NATO egyik legfontosabb tagjánál, azonban a közeljövőben a rendezetlen kérdések sora és a táguló szakadék a NATO, az EU és Törökország értékei és érdekei közt a kapcsolatok romlását vetítik előre a transzatlanti szövetségen belül.

[1] Ezalól kivételt képez a 2015 novemberi választás, amelyet a júniusi sikertelensége miatt kellett megismételni. Novemberben az AKP 69-cel több mandátumhoz jutott júniushoz képest, azonban ebben nagy szerepet játszott a kisebb pártok ellen hozott korlátozó intézkedések sora.

 

(A kép forrása: Hürriyet Daily News)

Kifejezetten a PAK FA személyzete részére fejlesztett ki egy teljesen új, modern védőöltözetet a „Zvezda” intézet. Ez az intézet nem csak a repülőgépvezetők speciális felszerelését gyártja, de az űrhajósok szkafanderei is itt készülnek.

A svájci Pilatus Aircraft Ltd. vállalat a napokban megerősítette, hogy 2016 decemberének végéig 3 szerződést is kötöttek, mely a PC-21 típusú kiképző repülőgépek eladását érinti.

Idén sem mérséklődik a terrorfenyegetettség az Európai Unióban, hiszen az azt kiváltó okok sem szűnnek meg még hosszú ideig – mondta dr. Kis-Benedek József nyugállományú ezredes, címzetes egyetemi tanár január 12-én, csütörtökön, a Honvéd Kulturális Központ – Stefánia Palota és a Magyar Hadtudományi Társaság közös rendezvényén, a fővárosban.

2017. január 14-én szombaton, helyi idő szerint 9:27-kor a Hat Yai-ban megrendezett gyereknapi rendezvényen lezuhant a Thai Királyi Légierő egyik JAS-39 Gripen típusú vadászrepülőgépe.

Donald Trump, az Egyesült Államok nemrég megválasztott elnöke szerint a NATO egy elavult szervezet, ami már nem tudja megszüntetni a terrorfenyegetést Európában.

Tovább olvasom

A Japán Önvédelmi Légierő tovább üzemelteti az F-4 Phantomokat.

Zbigniew Brzezinski sem tehette meg, hogy kihagyja a világban kialakult helyzet értékelését az USA elnökválasztással összefüggésben. A Nobel Békedíj átadása alkalmából 2016. decemberben rendezett fórumon mondott beszédében, s annak szerkesztve a Huffington Postban. megjelent írott változatában  foglalta össze nézeteit a világ-hatalmi válságról és a lehetséges „hármas-szövetségről” az USA, Kína és Oroszország között.  Az eredeti angol nyelvű szöveget orosz fordításban közzétette a „Россия в глобальной политике” (Oroszország a globális politikában) c. folyóirat – az orosz Kül- és Biztonságpolitikai Tanács lapja – valamint sajátos magyarázatokkal ellátva, „Kettős sakk az USA-nak Kínától és Oroszországtól: Zbigniew Brzezinski időzavara” címmel, 2017. január 10-én az EurAsia Daily internet portál.

Érdemes tanulmányozni az eredeti gondolatokat és az értelmezésüket is. Lehet velük egyetérteni és tagadni is. Fontos azonban tudni, hogy amit Brzezinski ír a világban kialakult helyzetről, az eddig követett megoldások zsákutcába vezetéséről, és a feltételekről, amelyek teljesítésével – szerinte – megegyezésre juthatnak a meghatározó hatalmak a jövőről, mindaz a most zavaros körülmények között leköszönő neokon –neolib ideológiai elkötelezettségű gazdasági-politikai világ-elit szemlélete. Minden valószínűség szerint nem erre mennek tovább a folyamatok, de az amerikaiaknak a gondolkodásában mégis jelen lesznek.     

Közzé teszem mind a három írást eredetiben:

http://www.huffingtonpost.com/entry/us-china-russia-relations_us_586955dbe4b0de3a08f8e3e0?section=us_world

http://www.globalaffairs.ru/global-processes/Krizis-mirovoi-vlasti-i-troistvennyi-soyuz-SShA-Kitaya-i-Rossii-18528

https://eadaily.com/ru/news/2017/01/10/dvoynoy-shah-ssha-ot-kitaya-i-rossii-endshpil-zbigneva-bzhezinskogo?utm_source=smi2