Feed aggregator

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Mit ihrer Auflösungserklärung verfolgt die ETA ein politisches Ziel, glaubt eine spanische EU-Abgeordnete. Die ETA versuche, eine kostenlose Werbekampagne für ihre Interessen zu bekommen.

Biztonság a Közel-Keleten néven tartott Szakkollégiumi Estet 2018. április 26-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium Napkelet Világa műhelye.  A szakestnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási épülete adott otthont. Az est során három előadás keretében kerültek bemutatásra a tágabb értelemben vett Közel-Kelet biztonsági és gazdasági kihívásai.

Az estet Halasi Gábor nyitotta Az Európai Unió szerepe a líbiai válságkezelésben című előadásával. A prezentáció első részében az előadó bemutatta azokat a körülményeket, amelyek kiemelten fontossá teszik az Unió számára az észak-afrikai állam gyors és sikeres stabilizációját. Előadásában Gábor kiemelten foglakozott Líbia szerepvel a Földközi-tenger középső szakaszát érintő migrációt illetően. Ezt követően ismertette a líbiai kőolaj- és földgázkitermelés nagyságát, illetve azt, hogyan alakult ez a Kaddáfi-rendszer összeomlásától napjainkig. Az előadó kiemelte, hogy az óriási szénhidrogén készletekkel rendelkező Líbia rendkívül fontos szerepet tudna betölteni az EU energiahordozókkal történő ellátásában. Az előadás kitért arra is, hogy az Unió közvetlen szomszédságában lévő országban megjelenő különböző szélsőséges iszlamista szervezetek milyen veszélyforrásokkal járnak. Záró gondolatokként Gábor elmondta, hogy az Európai Unió – a 2011-es Kaddáfi-ellenes megmozdulások kezdetétől egészen napjainkig – milyen módon próbál segítséget nyújtani az ország belpolitikai stabilitásának a megteremtése és a migrációs nyomás csökkentése érdekében.

Halasi Gábor előadása közben.

Az est második előadójaként Shadeh Fadi mutatta be Ciszjordánia gazdaságbiztonsága című előadását. Az előadó először átfogóan ismertette Palesztina Izrael Állam megszületése előtti történetét. Prezentációjában kiemelte – a térség későbbi sorsa szempontjából – az olyan fontos eseményeket, mint a Balfour-nyilatkozat, a McMahon-Huszein levélváltás vagy a San Remo-i konferencia. Ezt követően bemutatásra kerültek az Izrael megalapításától napjainkig terjedő időszak politikai történései; többek között a hatnapos háború, az oslói folyamat, illetve a Gázai-övezetben a Hamasz felemelkedése. Fadi röviden ismertette a Ciszjordánia területeket irányitó Palesztin Nemzeti Hatóság belpolitikai helyzetét is. Végezetül Ciszjordánia gazdasági helyzetének a jellemzésére került sor: az előadó a terület legfrisseb gazdasági adatai mellett szemléltette a Ciszjordániának a zsidó államal szemben fennálló erős gazdasági függését.

Shadeh Fadi beszél Ciszjordánia gazdaságbiztonságáról.

Az estet Lázin Áron Új Perzsa Birodalom, Irán helye a nap alatt című előadás zárta. Áron bemutatójában részletesen kitért az Iráni Iszlám Köztársaságnak a régióban betöltött egyedi szerepére; kiemelve a perzsa nemzettudatott és a síitizmust. Majd az ország politikai rendszerének az átfogó ismertetése következett: előadónk többek között bemutatta Ali Hámenei ajatollahnak és a Forradalmi Gárdának az iráni politikai életre gyakorolt szerepét. Az ország belpolitikai rendszerének az ismertetését követően a perzsa állam külpolitikájának a vizsgálata következett. Előadónk itt részletesen ismertette Irán olyan, a térség biztonságát befolyásoló manővereit, mint a libanoni Hezbollah támogatása, vagy a Szaúd-Arábiával vívott proxy háborúit, illetve kitért az országnak az új amerikai adminisztrációval fennálló fagyos kapcsolataira is.

Lázin Áron előadása zárta az estet.

Képek: Szabó Orsolya Réka

ÄNDERUNGSANTRÄGE 1 - 256 - Entwurf eines Berichts Klimaschutzdiplomatie
Ausschuss für auswärtige Angelegenheiten, Ausschuss für Umweltfragen, öffentliche Gesundheit und Lebensmittelsicherheit

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Idén harmadik esztendejébe lépett az afgán légierőnél rendszeresített A-29 Super Tucano könnyű támogató repülőgépek pilótáinak képzése az Egyesült Államokban. Az eredetileg 2018-ig tervezett programot a közelmúltban meghosszabbították, a jelenlegi elképzelés szerint 2020-ig tart majd.

2011-ben az amerikai légierő könnyű támogató repülőgép beszerzését célzó versenyében az A-29 Super Tucano győzött a Hawker Beechcraft AT-6 Texan II típusa felett. A Super Tucano annak a légcsavaros-gázturbinás kiképző és könnyű támogató repülőgépnek a továbbfejlesztett változata, amelyet a brazil Embraer a nyolcvanas évek eleje óta EMB 312 Tucano néven másfél évtizedig gyártott. Volt tehát mihez nyúlni, amikor felmerült az igény egy korszerűbb és megnövelt képességű változatra.

A Tucanót, amelynek tervezésében egy magyar származású mérnök is vezető szerepet játszott, alapos ráncfelvarrásnak vetették alá, hogy megfeleljen arra, amire szánták: felkelők elleni légicsapás, saját szárazföldi erők közvetlen légi támogatása és felderítés alacsony fenyegetettségű környezetben, ahol integrált légvédelmi rendszerekkel nem kell számolni. Anélkül, hogy részletes típusismertetőbe bocsátkoznánk, érdemes áttekinteni az alaptípus és az izmosabb utód közötti néhány különbséget.

2014 szeptembere. A Sierra Nevada Corporation rangidős pilótája az első gépet repülte át a Moody légierő bázisra.

Az A-29-es - vagy eredeti jelöléssel az EMB 314 - Super Tucano sárkányát a 312-eséhez képest megerősítették és megnövelték. Az volt a cél, hogy az erősebb szerkezet jobban bírja az igénybevételt, hosszabb élettartamú legyen, és nagyobb terhelhetőséget biztosítson. A 137 cm-rel meghosszabbított törzs elejében az addigi 750 lóerő tengelyteljesítményű Pratt and Whitney PT6-os gázturbinát egy erősebb, 1600 lóerő tengelyteljesítményű változatra, a háromágú légcsavart ötágúra cserélték. A pilótafülke Martin-Baker Mk10-es katapultüléseket és kevlár védelmet kapott és a pilóták előtti műszerfalon nagyméretű színes kijelzők váltották a Tucano hagyományos műszereit. Lényegében csak a tartalék műhorizont és a tartalék iránytű maradt hagyományos. A pilóták dolgát akárcsak a vadászgépeken, Head Up Display és HOTAS segíti, vagyis a főbb rendszereket a botkormányon és a gázkaron elhelyezett kapcsolókkal lehet működtetni.

 Kilátás előre a Super Tucano hátsó üléséből.

A gép hátsó ülésében a szenzoroperátor ül, aki előtt szintén van botkormány. A jobb oldalt elhelyezett sidestickkel az orrfutógondola mögötti, infravörös szenzort és lézer célmegjelölőt tartalmazó szenzortornyot kezelheti. Ezzel a Super Tucano alkalmassá vált a lézerirányítású bomba önálló alkalmazására. Bővítették a gép fegyverterhelését is. A Tucano a négy szárny alatti függesztési ponton 1000 kg fegyverzetet és / vagy póttartályokat vihetett. A Super Tucano függesztési pontjainak számát egy törzs alattival növelték és a hasznos terhelés 1500 kg-ra nőtt.

*

Bár az USAF egy időre (egyesek szerint jó hosszú időre) félretette a Super Tucanóra vonatkozó könnyű támogató repülőgép koncepciót, az amerikai pilótáknak mégis lehetőségük nyílt repülni az A-29-esen, miután 2013 elején a Pentagon, a Sierra Nevada Corporation (SNC) nevű amerikai cég bevonásával mégiscsak kötött egy 427 millió dolláros, húsz darab Super Tucano beszerzését célzó szerződést. Igaz, nem az amerikai, hanem az afgán légierő harminc pilótájának és kilencven repülőműszakijának képzésére és a típus harci alkalmazására Afganisztánban.

Az orrfutógondola nyitott ajtaja mögött a szenzortorony látszik, a belépőélből a 12,7 mm-es géppuska csöve áll ki. 

Az SNC az Embraerrel karöltve fogott a feladathoz. A brazil repülőgépgyárnak 2011 óta már működött egy üzeme az Egyesült Államokban, a floridai Melbourne-ben, ahol a Phenom 100-as és 300-as sugárhajtású utasszállító (executive jet) gépek készültek. A cég 2013 tavaszán nyitott egy új hangárt a Jacksonville nemzetközi repülőtéren, kifejezetten az A-29-esek összeszerelése és rendszerpróbái céljára. Beszállítóként több mint száz amerikai cég és nagyságrendileg másfél ezer munkahely lett érintett a programban.

Az első amerikai összeszerelésű Super Tucanót másfél évvel később, 2014 szeptemberében adták át, majd az átadást követő napon átrepült a Moody légierő bázisra, ahol az újjászervezett, gazdag múlttal rendelkező 81. vadászrepülő század kötelékében megkezdődött napi üzemeltetése. Hatvanöt éves története során a 81. századot többször leszervezték, először a második világháború végén. (Ki gondolta volna akkor, hogy a következő évszázadban ismét légcsavaros típussal repülnek majd?) Mindössze két év szünet után tartalékos századként szervezték őket újjá, aztán az ötvenes években Európába települtek, ahol első vonalbeli sugárhajtású típusokat repültek. Utolsó bázisuk a németországi Spangdahlem volt, típusuk pedig az A-10-es, amelyet 2013-as feloszlatásukig repültek. A századot 2014 végén aktiválták újra, immár otthon, az Egyesült Államokban, kifejezetten az afgán pilóták A-29-es típusátképzése céljából. A 81-esek hivatalosan a Mississippi állambeli Columbus légierő bázis kiképző ezredéhez tartoznak, de a Moody légierő bázison települnek, Georgia államban. Ez a kiképzési parancsnokság (Air Education and Training Command) egyetlen bevethető (Combat Ready) minősítéssel rendelkező százada. Bár nem az afgán programhoz tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy tavaly márciusban az első libanoni növendék is megkezdhette a gyakorlati repülőkiképzést a 81-eseknél az A-29-es típuson.

A Super Tucano szimulátora.

Az első afgán csoport átképzése az A-29-esre 2015 februárjában kezdődött. Nyolcan közülük korábban Amerikában kapták az alapképzést is. Az elméleti alapozást és vizsgákat követő gyakorlati képzésük márciusban indult és az évet már kiképzett Super Tucano pilótaként fejezték be. Ők és az időközben kiképzett műszakiak röviddel később visszatértek hazájukba, hogy a további képzéseket már ott kapják meg és elkezdjék a bevetéseket éles fegyverzettel éles célpontok ellen.

Az ehhez szükséges gépek is rendelkezésre álltak, miután az első négy A-29-es 2016. január 15-én megérkezett Kabulba, a korábbi afgán elnökről, Hamid Karzairól elnevezett nemzetközi repülőtérre. Három hónappal később az afgán pilóták végrehajtották első önálló, éles bevetésüket. Az önálló szót azért érdemes hangsúlyozni, mert a harci bevetéseken kizárólag afgán személyzet ül a Super Tucanókban, az amerikai pilóták csak a kiképzési repüléseken – beleértve a fegyverek alkalmazásának begyakorlását is – vesznek részt.

Az első négy leszállított gép egyike gurul a kabuli nemzetközi repülőtéren. A gépen az átrepüléshez szükséges póttartályok vannak.

Még 2016-ban újabb négy A-29-es érkezett Afganisztánba, további négy pedig 2017 márciusában. Ezzel tizenkettőre emelkedett a némi átkonfigurálás után harci bevetésre küldhető Super Tucanók száma az ázsiai országban. A többi hét gép a további kiképzésekre az Egyesült Államokban maradt. Ez tizenkilenc gép az eredetileg megrendelt húszból, egy Super Tucano 2017. március 6-án lezuhant.

A Bronco 91 és 92 hívójellel felszállt géppár közvetlen légi támogató feladat gyakorlására indult afgán pilótákkal az első, amerikai oktatóikkal a hátsó ülésekben. A Bronco 92 hívójelű gépen megjelenő hibajelzés ellenére az oktató a feladat folytatása mellett döntött. Nagyjából egy órát repültek még a közvetlen légi támogatást gyakorolva, amikor a hajtómű teljesítménye olyannyira lecsökkent, hogy a magasságtartás sem volt lehetséges. Egyértelmű volt, hogy a bázisra nem érnek vissza, ezért az oktató egy közeli civil repülőtér felé fordult, hogy egyenes bejövetellel kényszerleszállást hajtson végre. A hátsó ülésből korlátozott a kilátás előre, ezért az oktató néhány fordulóra kényszerült, hogy megpillantsa a kitérő repteret. Ez a rövid kitérő végül oda vezetett, hogy a repteret nem érték el és mindössze száz méter magasan, alig másfél mérföldre a futópályától katapultálniuk kellett. A gépelhagyás során az oktató kisebb sérülést szenvedett, az afgán pilóta sértetlenül úszta meg a vészhelyzetet.  

A műszakiak gyakorló lézerirányítású bomba függesztését gyakorolják.

A 2016-os és 2017-es években az afgán A-29-esek csak a szárnyakba épített 12,7 mm-es fedélzeti géppuskákkal, 70 mm-es nem irányított rakétákkal valamint 113 és 227 kg-os hagyományos bombákkal támadták a célokat. Csak a közelmúltban kezdtek gyakorolni az ugyancsak 113 kg-os lézerirányítású GBU-58-as bombával. A programnak ez a része késében van, amelynek legfőbb okát a hadra fogható afgán hajózók számával magyarázzák. A kétfős gépen egy pilóta és egy szenzoroperátor alkotja a személyzetet. 2017 végén a tizenkét gépre mindössze tizennégy ilyen kétfős személyzettel rendelkeztek az afgánok. Egy tavaly év végi Pentagon jelentés úgy fogalmaz, hogy továbbra is nehéz olyan embereket találni, akik megfelelő angol nyelvtudással és képesítéssel rendelkeznek ahhoz, hogy képzésük eredményesen befejezhető legyen. Az első éles bombázást végül idén március 22-én hajtották végre. Egy GBU-58-as lézeres bombával és hagyományos Mk 81-essel egyaránt felszerelt Super Tucano személyzete Nyugat-Afganisztánban az előbbivel támadott meg egy célpontot.

*

Az A-29-esek időszakos karbantartásán és műszaki kiszolgálásán szintén vegyes személyzetek dolgoznak, afgán repülőműszaki katonák és a civil életből érkezett amerikai repülőműszaki kontraktorok. Az Egyesült Államokban összesen kilencven afgán műszaki kap átképzést a Super Tucanóra. Sokan közülük nem az A-29-esen kezdték a szakmát, korábban már dolgoztak C-27-esen, C-130-ason vagy helikoptereken. Képzésükre árnyékot vetett, hogy 2015 decemberében ketten megpróbáltak „lelépni” Amerikában. Egyiküket később megtalálták. Korábban is előfordult, hogy amerikai képzésen résztvevő afgán katonák úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálnak az Újvilágban. A kísérletezőket elfogták, amerikai képzésüket megszakították és hazaküldték őket Afganisztánba.

Afgán műszakiak és civil amerikai kontraktorok közösen dolgoznak a gépek üzemben tartásán.

Az afgánok szeretnék, ha a tapasztaltabb műszakiak képezhetnék tovább kevésbé gyakorlott társaikat. Bár motiváltak és kellően lelkesek, az amerikaiak szerint erre egy kicsit még várni kell. Egy műszaki 5-7 év alatt szerezhet meg mindenre kiterjedő jogosítást. Ilyen jogosítással tavaly még csak néhány afgán műszaki rendelkezett, ezért a műszaki munkák túlnyomó részét most még az amerikai kontraktorok végzik. Az afgánok egyelőre heti három napon át felelnek az üzemeltetésért és karbantartásért és ezt heti hét napra szeretnék emelni. Azért is fontos, hogy minél több afgán műszaki legyen bevonva, mert előfordulhat és elő is fordult, hogy műszaki meghibásodás vagy kézi lőfegyvertől származó harci sérülés miatt olyan repülőtéren szállt le egy Super Tucano, ahol a közelben nem voltak elérhető amerikai műszakiak.

Az eredeti tervek szerint az afgán A-29-es kiképzés idén zárult volna, azonban az Egyesült Államokban jóváhagyták a program 2020 év végéig történő meghosszabbítását, ami újabb hat repülőgép beszerzését, és további kilenc hajózó és húsz műszaki képzését is jelenti.

* * *

Fotó: U.S. Air Force

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. áprilisi számában jelent meg.

Idén harmadik esztendejébe lépett az afgán légierőnél rendszeresített A-29 Super Tucano könnyű támogató repülőgépek pilótáinak képzése az Egyesült Államokban. Az eredetileg 2018-ig tervezett programot a közelmúltban meghosszabbították, a jelenlegi elképzelés szerint 2020-ig tart majd.

2011-ben az amerikai légierő könnyű támogató repülőgép beszerzését célzó versenyében az A-29 Super Tucano győzött a Hawker Beechcraft AT-6 Texan II típusa felett. A Super Tucano annak a légcsavaros-gázturbinás kiképző és könnyű támogató repülőgépnek a továbbfejlesztett változata, amelyet a brazil Embraer a nyolcvanas évek eleje óta EMB 312 Tucano néven másfél évtizedig gyártott. Volt tehát mihez nyúlni, amikor felmerült az igény egy korszerűbb és megnövelt képességű változatra.

A Tucanót, amelynek tervezésében egy magyar származású mérnök is vezető szerepet játszott, alapos ráncfelvarrásnak vetették alá, hogy megfeleljen arra, amire szánták: felkelők elleni légicsapás, saját szárazföldi erők közvetlen légi támogatása és felderítés alacsony fenyegetettségű környezetben, ahol integrált légvédelmi rendszerekkel nem kell számolni. Anélkül, hogy részletes típusismertetőbe bocsátkoznánk, érdemes áttekinteni az alaptípus és az izmosabb utód közötti néhány különbséget.

2014 szeptembere. A Sierra Nevada Corporation rangidős pilótája az első gépet repülte át a Moody légierő bázisra.

Az A-29-es - vagy eredeti jelöléssel az EMB 314 - Super Tucano sárkányát a 312-eséhez képest megerősítették és megnövelték. Az volt a cél, hogy az erősebb szerkezet jobban bírja az igénybevételt, hosszabb élettartamú legyen, és nagyobb terhelhetőséget biztosítson. A 137 cm-rel meghosszabbított törzs elejében az addigi 750 lóerő tengelyteljesítményű Pratt and Whitney PT6-os gázturbinát egy erősebb, 1600 lóerő tengelyteljesítményű változatra, a háromágú légcsavart ötágúra cserélték. A pilótafülke Martin-Baker Mk10-es katapultüléseket és kevlár védelmet kapott és a pilóták előtti műszerfalon nagyméretű színes kijelzők váltották a Tucano hagyományos műszereit. Lényegében csak a tartalék műhorizont és a tartalék iránytű maradt hagyományos. A pilóták dolgát akárcsak a vadászgépeken, Head Up Display és HOTAS segíti, vagyis a főbb rendszereket a botkormányon és a gázkaron elhelyezett kapcsolókkal lehet működtetni.

 Kilátás előre a Super Tucano hátsó üléséből.

A gép hátsó ülésében a szenzoroperátor ül, aki előtt szintén van botkormány. A jobb oldalt elhelyezett sidestickkel az orrfutógondola mögötti, infravörös szenzort és lézer célmegjelölőt tartalmazó szenzortornyot kezelheti. Ezzel a Super Tucano alkalmassá vált a lézerirányítású bomba önálló alkalmazására. Bővítették a gép fegyverterhelését is. A Tucano a négy szárny alatti függesztési ponton 1000 kg fegyverzetet és / vagy póttartályokat vihetett. A Super Tucano függesztési pontjainak számát egy törzs alattival növelték és a hasznos terhelés 1500 kg-ra nőtt.

*

Bár az USAF egy időre (egyesek szerint jó hosszú időre) félretette a Super Tucanóra vonatkozó könnyű támogató repülőgép koncepciót, az amerikai pilótáknak mégis lehetőségük nyílt repülni az A-29-esen, miután 2013 elején a Pentagon, a Sierra Nevada Corporation (SNC) nevű amerikai cég bevonásával mégiscsak kötött egy 427 millió dolláros, húsz darab Super Tucano beszerzését célzó szerződést. Igaz, nem az amerikai, hanem az afgán légierő harminc pilótájának és kilencven repülőműszakijának képzésére és a típus harci alkalmazására Afganisztánban.

Az orrfutógondola nyitott ajtaja mögött a szenzortorony látszik, a belépőélből a 12,7 mm-es géppuska csöve áll ki. 

Az SNC az Embraerrel karöltve fogott a feladathoz. A brazil repülőgépgyárnak 2011 óta már működött egy üzeme az Egyesült Államokban, a floridai Melbourne-ben, ahol a Phenom 100-as és 300-as sugárhajtású utasszállító (executive jet) gépek készültek. A cég 2013 tavaszán nyitott egy új hangárt a Jacksonville nemzetközi repülőtéren, kifejezetten az A-29-esek összeszerelése és rendszerpróbái céljára. Beszállítóként több mint száz amerikai cég és nagyságrendileg másfél ezer munkahely lett érintett a programban.

Az első amerikai összeszerelésű Super Tucanót másfél évvel később, 2014 szeptemberében adták át, majd az átadást követő napon átrepült a Moody légierő bázisra, ahol az újjászervezett, gazdag múlttal rendelkező 81. vadászrepülő század kötelékében megkezdődött napi üzemeltetése. Hatvanöt éves története során a 81. századot többször leszervezték, először a második világháború végén. (Ki gondolta volna akkor, hogy a következő évszázadban ismét légcsavaros típussal repülnek majd?) Mindössze két év szünet után tartalékos századként szervezték őket újjá, aztán az ötvenes években Európába települtek, ahol első vonalbeli sugárhajtású típusokat repültek. Utolsó bázisuk a németországi Spangdahlem volt, típusuk pedig az A-10-es, amelyet 2013-as feloszlatásukig repültek. A századot 2014 végén aktiválták újra, immár otthon, az Egyesült Államokban, kifejezetten az afgán pilóták A-29-es típusátképzése céljából. A 81-esek hivatalosan a Mississippi állambeli Columbus légierő bázis kiképző ezredéhez tartoznak, de a Moody légierő bázison települnek, Georgia államban. Ez a kiképzési parancsnokság (Air Education and Training Command) egyetlen bevethető (Combat Ready) minősítéssel rendelkező százada. Bár nem az afgán programhoz tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy tavaly márciusban az első libanoni növendék is megkezdhette a gyakorlati repülőkiképzést a 81-eseknél az A-29-es típuson.

A Super Tucano szimulátora.

Az első afgán csoport átképzése az A-29-esre 2015 februárjában kezdődött. Nyolcan közülük korábban Amerikában kapták az alapképzést is. Az elméleti alapozást és vizsgákat követő gyakorlati képzésük márciusban indult és az évet már kiképzett Super Tucano pilótaként fejezték be. Ők és az időközben kiképzett műszakiak röviddel később visszatértek hazájukba, hogy a további képzéseket már ott kapják meg és elkezdjék a bevetéseket éles fegyverzettel éles célpontok ellen.

Az ehhez szükséges gépek is rendelkezésre álltak, miután az első négy A-29-es 2016. január 15-én megérkezett Kabulba, a korábbi afgán elnökről, Hamid Karzairól elnevezett nemzetközi repülőtérre. Három hónappal később az afgán pilóták végrehajtották első önálló, éles bevetésüket. Az önálló szót azért érdemes hangsúlyozni, mert a harci bevetéseken kizárólag afgán személyzet ül a Super Tucanókban, az amerikai pilóták csak a kiképzési repüléseken – beleértve a fegyverek alkalmazásának begyakorlását is – vesznek részt.

Az első négy leszállított gép egyike gurul a kabuli nemzetközi repülőtéren. A gépen az átrepüléshez szükséges póttartályok vannak.

Még 2016-ban újabb négy A-29-es érkezett Afganisztánba, további négy pedig 2017 márciusában. Ezzel tizenkettőre emelkedett a némi átkonfigurálás után harci bevetésre küldhető Super Tucanók száma az ázsiai országban. A többi hét gép a további kiképzésekre az Egyesült Államokban maradt. Ez tizenkilenc gép az eredetileg megrendelt húszból, egy Super Tucano 2017. március 6-án lezuhant.

A Bronco 91 és 92 hívójellel felszállt géppár közvetlen légi támogató feladat gyakorlására indult afgán pilótákkal az első, amerikai oktatóikkal a hátsó ülésekben. A Bronco 92 hívójelű gépen megjelenő hibajelzés ellenére az oktató a feladat folytatása mellett döntött. Nagyjából egy órát repültek még a közvetlen légi támogatást gyakorolva, amikor a hajtómű teljesítménye olyannyira lecsökkent, hogy a magasságtartás sem volt lehetséges. Egyértelmű volt, hogy a bázisra nem érnek vissza, ezért az oktató egy közeli civil repülőtér felé fordult, hogy egyenes bejövetellel kényszerleszállást hajtson végre. A hátsó ülésből korlátozott a kilátás előre, ezért az oktató néhány fordulóra kényszerült, hogy megpillantsa a kitérő repteret. Ez a rövid kitérő végül oda vezetett, hogy a repteret nem érték el és mindössze száz méter magasan, alig másfél mérföldre a futópályától katapultálniuk kellett. A gépelhagyás során az oktató kisebb sérülést szenvedett, az afgán pilóta sértetlenül úszta meg a vészhelyzetet.  

A műszakiak gyakorló lézerirányítású bomba függesztését gyakorolják.

A 2016-os és 2017-es években az afgán A-29-esek csak a szárnyakba épített 12,7 mm-es fedélzeti géppuskákkal, 70 mm-es nem irányított rakétákkal valamint 113 és 227 kg-os hagyományos bombákkal támadták a célokat. Csak a közelmúltban kezdtek gyakorolni az ugyancsak 113 kg-os lézerirányítású GBU-58-as bombával. A programnak ez a része késében van, amelynek legfőbb okát a hadra fogható afgán hajózók számával magyarázzák. A kétfős gépen egy pilóta és egy szenzoroperátor alkotja a személyzetet. 2017 végén a tizenkét gépre mindössze tizennégy ilyen kétfős személyzettel rendelkeztek az afgánok. Egy tavaly év végi Pentagon jelentés úgy fogalmaz, hogy továbbra is nehéz olyan embereket találni, akik megfelelő angol nyelvtudással és képesítéssel rendelkeznek ahhoz, hogy képzésük eredményesen befejezhető legyen. Az első éles bombázást végül idén március 22-én hajtották végre. Egy GBU-58-as lézeres bombával és hagyományos Mk 81-essel egyaránt felszerelt Super Tucano személyzete Nyugat-Afganisztánban az előbbivel támadott meg egy célpontot.

*

Az A-29-esek időszakos karbantartásán és műszaki kiszolgálásán szintén vegyes személyzetek dolgoznak, afgán repülőműszaki katonák és a civil életből érkezett amerikai repülőműszaki kontraktorok. Az Egyesült Államokban összesen kilencven afgán műszaki kap átképzést a Super Tucanóra. Sokan közülük nem az A-29-esen kezdték a szakmát, korábban már dolgoztak C-27-esen, C-130-ason vagy helikoptereken. Képzésükre árnyékot vetett, hogy 2015 decemberében ketten megpróbáltak „lelépni” Amerikában. Egyiküket később megtalálták. Korábban is előfordult, hogy amerikai képzésen résztvevő afgán katonák úgy döntöttek, hogy szerencsét próbálnak az Újvilágban. A kísérletezőket elfogták, amerikai képzésüket megszakították és hazaküldték őket Afganisztánba.

Afgán műszakiak és civil amerikai kontraktorok közösen dolgoznak a gépek üzemben tartásán.

Az afgánok szeretnék, ha a tapasztaltabb műszakiak képezhetnék tovább kevésbé gyakorlott társaikat. Bár motiváltak és kellően lelkesek, az amerikaiak szerint erre egy kicsit még várni kell. Egy műszaki 5-7 év alatt szerezhet meg mindenre kiterjedő jogosítást. Ilyen jogosítással tavaly még csak néhány afgán műszaki rendelkezett, ezért a műszaki munkák túlnyomó részét most még az amerikai kontraktorok végzik. Az afgánok egyelőre heti három napon át felelnek az üzemeltetésért és karbantartásért és ezt heti hét napra szeretnék emelni. Azért is fontos, hogy minél több afgán műszaki legyen bevonva, mert előfordulhat és elő is fordult, hogy műszaki meghibásodás vagy kézi lőfegyvertől származó harci sérülés miatt olyan repülőtéren szállt le egy Super Tucano, ahol a közelben nem voltak elérhető amerikai műszakiak.

Az eredeti tervek szerint az afgán A-29-es kiképzés idén zárult volna, azonban az Egyesült Államokban jóváhagyták a program 2020 év végéig történő meghosszabbítását, ami újabb hat repülőgép beszerzését, és további kilenc hajózó és húsz műszaki képzését is jelenti.

* * *

Fotó: U.S. Air Force

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. áprilisi számában jelent meg.

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Abel és társai kontra Bizottság
A Törvényszék elutasítja azt a kártérítési keresetet, amelyet mintegy 1500 személy terjesztett elő azt követően, hogy a Bizottság a járművekből származó szennyezőanyagkibocsátást érintően elfogadott egy 2016os rendeletet

Abel and Others v Commission
The General Court dismisses the action for damages brought by almost 1 500 individuals following the adoption by the Commission of a 2016 regulation on pollutant emissions from vehicles

Abel e.a. / Commission
Le Tribunal de l’UE rejette l’action en indemnité engagée par près de 1 500 personnes suite à l’adoption par la Commission d’un règlement de 2016 sur les émissions polluantes des véhicules

Delegations

Source : © European Union, 2018 - EP

Egy személyes emlék is eszembe jutott, amikor a koszovói maffia elleni intézkedésekről, vagy inkább azok hiányáról olvastam.2003-ban közel egy évet töltöttünk a háborúból éppen csak felocsúdott országban, mint a Malév képviselői. A helyiekkel folytatott beszélgetések során többen is utaltak különféle édekkörök mentén működő csoportokra, igaz, ez a szó, hogy „maffia” nem nagyon hangzott el. A légitársaság helyi vezérügynöke egy dörzsölt, jó néhány ingatlant és egy bankot tulajdonló férfi volt, nagyon mézes-mázos, behízelgő modorú irányunkban, ugyanakkor durván utasító, ledorongoló a munkatársai iránt. Az, hogy sötétített ablakú, fekete színű óriás terepjáróval és esetenként kísérő kocsikkal közlekedett, nagyon nem volt különleges akkor Pristinában, bár én úgy éreztem, mintha néha valami film képkockái elevenednének meg. A nyitójárat fogadásának végén mondott, kedvesnek gondolt mondatától viszont kivert a jeges veríték. Azt mondta: üdvözöljük a családban. És én tudtam, hogy nem akarok ebbe a családba tartozni.   

Most arról olvastam, hol tartanak a maffia felszámolásában, visszaszorításában. 

Lassan már két éve megalakult a munkacsoport Koszovóban, hogy kidolgozza a maffia ellenes törvényt, ám most a kormány, az igazságügyi minisztérium újabb munkacsoportot hozott létre, aminek a feladata a büntetőtörvény és a büntetőeljárási törvény kiegészítésének előkészítése, mert szerintük Koszovónak nincs szüksége külön törvényre a maffia ellen. Ezzel szemben jogi szakértők és a parlament törvényalkotó bizottságának tagjai azon a véleményen vannak, hogy a büntetőeljárási törvény kiegészítése súlytalan, szerintük szükség lenne önálló maffia ellenes törvényre. Ennek hiányában amnesztiát kaphatnak azok, akik hatalmas vagyonra tettek szert, az ingatlanokat soha nem fogják lefoglalni, vagy ha ingóságot mégis, az jelentéktelen lesz, épp úgy, mint eddig.

Ez a kihátrálás politikai elemzők, kriminalisztikai szakemberek szerint azt jelenti, hogy a kormány nem kész arra, hogy felvegye a harcot a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel. 

A maffia ellenes törvénytervezetben a bűnüldöző hatóság nemcsak a bűncselekményre koncentrálna, hanem még a bírósági ítélet előtt lefoglalhatnák a törvénytelenül megszerzett vagyontárgyakat, ahogyan ez az amerikai és az angol modellben működik.  

Mi ellen is kellene törvényt hozni? A koszovói közbeszédben az egyik fő téma a korrupció és a bűnözés, amely a társadalom minden szegmensét érinti. Vezető állami tisztviselők nagyon rövid idő alatt hatalmas vagyonra tettek szert, érthető, hogy a korrupt hivatalnokoknak nem érdekük egy ilyen törvény megszületése, sőt erősíteni igyekeznek a korrupciót, amivel tovább növelhetik vagyonukat. 

Az ellenzék szerint a helyzet az országban drámai, és ezért éles kritikát kapnak a nemzetközi szervezetektől, az Európai Uniótól, és az Egyesült Államoktól is, de belföldön is súlyos következményei lehetnek a jövőben, hiszen a jelenlegi állapotok modellként szolgálnak a fiatalok számára. Azt sugallják, hogy csak a lopással, a csalással, a visszaéléssel és a politikával lehet gazdagodni és életben maradni. 

A szakemberek szerint az eddigi törvények is lehetőséget adnak például vagyonelkobzásra, ehhez azonban szinte minden hatóság részéről hiányzik az akarat és a bátorság, a törvényi szigort gyakorlatilag nem, vagy ritkán alkalmazzák. 2015-ben az elkobzott vagyon értéke 35 ezer euró volt.

A törvények mellett léteznek a szükséges szervezet, bizottságok is, a korrupció kérdésével az Országos Korrupcióellenes Tanács foglalkozik, hogy milyen sikerrel, azt az egyik ülésen részt vevő angol nagykövet fogalmazta meg: a korrupciót nem lehet megszüntetni a kerekasztalokon és a találkozókon, konkrét lépések kellenek. 

                                             Pristina

Egyelőre ezek a konkrét lépések hiányoznak, holott minden politikus és döntéshozó tudatában kell legyen annak, hogy a korrupció megelőzése, visszaszorítása elkerülhetetlen feltétele nemcsak Koszovó uniós csatlakozásának, hanem a befektetési környezet vonzóvá tételének is. 

Nem kevesen teszik fel azt a kérdést is, vajon a nemzetközi szervezetek mennyiben felelősök ezért a helyzetért, hiszen Koszovóban 1999 óta jelen van az UNMIK, a KFOR és az EULEX is. Nem ellentmondás vajon, hogy nyilvánosan kritizálják a korrupciót és a bűnözést, ugyanakkor dicsérik Koszovó hatóságait az elért "nagy sikerekért" és hát közvetlenül vagy közvetve ők is részt vesznek ezekben a piszkos és veszélyes ügyletekben? 

                               Pristina - UNMIK központ

Nem egyszerű és nem veszélytelen ez a kérdés Koszovóban, mert vannak sokan, főleg a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UČK) volt parancsnokai, veteránjai, azok rokonai, családtagjai, barátai és párttársai, akiknek, ahogy mondani szokás, valaha még egy gatyájuk sem volt, a háború után különféle trükkökkel, hivatali visszaélésekkel, rablással hatalmas vagyont szereztek. 

Az átlagemberek szerint ezeket a vagyonokat el kell kobozni, de egyre kevésbé reménykednek, és nem látnak perspektívát, mert úgy vélik, hogy Koszovó a maffia karmai között vergődik.  

Koszovóban a háború befejezése, 1999. június óta számos maffia csoport alakult, amik az állami tisztviselőkkel karöltve villámgyorsan meggazdagodtak. Kezdetben épületeket, üzleteket vettek birtokba, földeket vásároltak, mára egyeduralkodók az olaj- és a dohánypiacon, lakóépületeket, éttermeket, szállodákat, kávézókat építenek engedély és a szükséges dokumentációk nélkül, és sorra nyerik az állami tendereket. 

Minden beszerezhető, mindennek ára van: helyi szintű képviselőknek az elnyert pályázat teljes összegének 10-30%-a jár vissza, állami, vagy állami vállalatnál történő foglalkoztatásért, beleértve az oktatást és az egészségügyet is 3-10 ezer eurót kell fizetni. Ára van az egyetemi felvételinek és vizsgáknak, a diplomának, a doktori fokozatnak, és különböző egészségügyi szolgáltatásoknak. 

Az eddigi korrupció és szervezett bűnözés elleni harc eredményei nagyon gyengék. Néhány hónappal ezelőtt hajtották végre az eddigi legnagyobb akciót. Hivatali visszaélés, hűtlen kezelés miatt letartóztattak egy több mint 50 főből álló csoportot, aminek vezetője egy volt UČK parancsnok, Koszovó egykori ideiglenes kormányának védelmi minisztere, hosszú ideig a Koszovói Demokrata Párt (PDK) helyettes elnöke, Azem Sylja. Azzal vádolják őket, hogy szerbektől törvénytelenül megszerzett földek értékesítésével legalább 30 millió euróval károsították meg az államot.  

                                          Azem Sylja

Felderítették az úgynevezett „Pronto 2” csoportot is, aminek vezetője a Koszovói Demokrata Párt parlamenti képviselői csoportjának vezetője, Adem Grabovci. Az EULEX még 2011-ben lehallgatta a telefonját, a beszélgetések tartalma megjelent a médiákban, és ez sokkolta a közvéleményt. Megdöbbentek, hogy milyen hangnemben és milyen szavakkal beszél magasrangú tisztviselőkkel, köztük Koszovó akkori miniszterelnökével, (és jelenlegi elnökével), Hashim Thacival, vagy a Közgyűlés elnökével, Kadri Veselijaval. Nyíltan beszéltek arról, hogyan kapnak vezető pozíciókat állami vállalatoknál rokonok, barátok, függetlenül attól, hogy milyen feltételekkel, lehet betölteni az állást, milyen képesítések, képességek szükségesek hozzá. 

Adem Grabovci ellen az ügyészség vádat emelt ugyan, de az emberek úgy vélik, nem fogják elítélni, mert mind az ügyészség, mind a bíróság a kormányzó Demokrata Párt (PDK) ellenőrzése alatt áll.  

 

                                      Adem Grabovci

Ha komolyan akarnák, Olaszország példa lehetne Koszovónak, hogyan lehet csapást mérni a maffiára. Az olaszok 20 évvel ezelőtt fogadták el a maffiaellenes törvényt, azóta kb. 23 ezer ingatlant és közel 3 ezer vállalkozást foglaltak le. Elkobozták például a nápolyi maffia, a Camorra főnökének tulajdonában lévő egyik épületet Róma központjában, csak pár méterre a rendőrségtől, ahol néhány évvel ezelőttig nyilvánosház működött, ott maffiózók és politikusok találkoztak, mint vendégek. Most egy civil szervezet működik benne. A maffiától elkobzott vagyontárgyak szétosztásával a Libera nevű civil szervezet foglalkozik. 

Az olasz Antimafia egy állami szervezet, akik a szervezett bűnözés ellen küzdenek. Azt mondják, a piszkos pénz egyre gyakrabban kerül legális csatornákba, egyre nehezebb felismerni. Valaha házakat és üzleteket vettek, most a maffia megpróbál belépni olyan tiszta vállalkozásokba, amik nincsenek kapcsolatban a bűnözéssel, és megpróbálnak ezekben a szektorokban „elbújni”. Ilyen a turizmus vagy az építőipar. Próbálják megőrizni a törvényesség látszatát, ezért a maffia ellenes harc egyik legfontosabb szereplője a gazdasági rendőrség. Azt mondják siker, ha lecsukják a főnököt, de a legnagyobb siker, elkapni a könyvelőt! 

Mégis, bármennyire nagy is a koszovói társadalmi igény a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolására, az állami tisztviselők és intézmények, elsősorban az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a rendőrség még nem állnak készen arra, hogy komolyan felvegyék a harcot ellenük. 

 

Egy személyes emlék is eszembe jutott, amikor a koszovói maffia elleni intézkedésekről, vagy inkább azok hiányáról olvastam.2003-ban közel egy évet töltöttünk a háborúból éppen csak felocsúdott országban, mint a Malév képviselői. A helyiekkel folytatott beszélgetések során többen is utaltak különféle édekkörök mentén működő csoportokra, igaz, ez a szó, hogy „maffia” nem nagyon hangzott el. A légitársaság helyi vezérügynöke egy dörzsölt, jó néhány ingatlant és egy bankot tulajdonló férfi volt, nagyon mézes-mázos, behízelgő modorú irányunkban, ugyanakkor durván utasító, ledorongoló a munkatársai iránt. Az, hogy sötétített ablakú, fekete színű óriás terepjáróval és esetenként kísérő kocsikkal közlekedett, nagyon nem volt különleges akkor Pristinában, bár én úgy éreztem, mintha néha valami film képkockái elevenednének meg. A nyitójárat fogadásának végén mondott, kedvesnek gondolt mondatától viszont kivert a jeges veríték. Azt mondta: üdvözöljük a családban. És én tudtam, hogy nem akarok ebbe a családba tartozni.   

Most arról olvastam, hol tartanak a maffia felszámolásában, visszaszorításában. 

Lassan már két éve megalakult a munkacsoport Koszovóban, hogy kidolgozza a maffia ellenes törvényt, ám most a kormány, az igazságügyi minisztérium újabb munkacsoportot hozott létre, aminek a feladata a büntetőtörvény és a büntetőeljárási törvény kiegészítésének előkészítése, mert szerintük Koszovónak nincs szüksége külön törvényre a maffia ellen. Ezzel szemben jogi szakértők és a parlament törvényalkotó bizottságának tagjai azon a véleményen vannak, hogy a büntetőeljárási törvény kiegészítése súlytalan, szerintük szükség lenne önálló maffia ellenes törvényre. Ennek hiányában amnesztiát kaphatnak azok, akik hatalmas vagyonra tettek szert, az ingatlanokat soha nem fogják lefoglalni, vagy ha ingóságot mégis, az jelentéktelen lesz, épp úgy, mint eddig.

Ez a kihátrálás politikai elemzők, kriminalisztikai szakemberek szerint azt jelenti, hogy a kormány nem kész arra, hogy felvegye a harcot a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel. 

A maffia ellenes törvénytervezetben a bűnüldöző hatóság nemcsak a bűncselekményre koncentrálna, hanem még a bírósági ítélet előtt lefoglalhatnák a törvénytelenül megszerzett vagyontárgyakat, ahogyan ez az amerikai és az angol modellben működik.  

Mi ellen is kellene törvényt hozni? A koszovói közbeszédben az egyik fő téma a korrupció és a bűnözés, amely a társadalom minden szegmensét érinti. Vezető állami tisztviselők nagyon rövid idő alatt hatalmas vagyonra tettek szert, érthető, hogy a korrupt hivatalnokoknak nem érdekük egy ilyen törvény megszületése, sőt erősíteni igyekeznek a korrupciót, amivel tovább növelhetik vagyonukat. 

Az ellenzék szerint a helyzet az országban drámai, és ezért éles kritikát kapnak a nemzetközi szervezetektől, az Európai Uniótól, és az Egyesült Államoktól is, de belföldön is súlyos következményei lehetnek a jövőben, hiszen a jelenlegi állapotok modellként szolgálnak a fiatalok számára. Azt sugallják, hogy csak a lopással, a csalással, a visszaéléssel és a politikával lehet gazdagodni és életben maradni. 

A szakemberek szerint az eddigi törvények is lehetőséget adnak például vagyonelkobzásra, ehhez azonban szinte minden hatóság részéről hiányzik az akarat és a bátorság, a törvényi szigort gyakorlatilag nem, vagy ritkán alkalmazzák. 2015-ben az elkobzott vagyon értéke 35 ezer euró volt.

A törvények mellett léteznek a szükséges szervezet, bizottságok is, a korrupció kérdésével az Országos Korrupcióellenes Tanács foglalkozik, hogy milyen sikerrel, azt az egyik ülésen részt vevő angol nagykövet fogalmazta meg: a korrupciót nem lehet megszüntetni a kerekasztalokon és a találkozókon, konkrét lépések kellenek. 

                                             Pristina

Egyelőre ezek a konkrét lépések hiányoznak, holott minden politikus és döntéshozó tudatában kell legyen annak, hogy a korrupció megelőzése, visszaszorítása elkerülhetetlen feltétele nemcsak Koszovó uniós csatlakozásának, hanem a befektetési környezet vonzóvá tételének is. 

Nem kevesen teszik fel azt a kérdést is, vajon a nemzetközi szervezetek mennyiben felelősök ezért a helyzetért, hiszen Koszovóban 1999 óta jelen van az UNMIK, a KFOR és az EULEX is. Nem ellentmondás vajon, hogy nyilvánosan kritizálják a korrupciót és a bűnözést, ugyanakkor dicsérik Koszovó hatóságait az elért "nagy sikerekért" és hát közvetlenül vagy közvetve ők is részt vesznek ezekben a piszkos és veszélyes ügyletekben? 

                               Pristina - UNMIK központ

Nem egyszerű és nem veszélytelen ez a kérdés Koszovóban, mert vannak sokan, főleg a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UČK) volt parancsnokai, veteránjai, azok rokonai, családtagjai, barátai és párttársai, akiknek, ahogy mondani szokás, valaha még egy gatyájuk sem volt, a háború után különféle trükkökkel, hivatali visszaélésekkel, rablással hatalmas vagyont szereztek. 

Az átlagemberek szerint ezeket a vagyonokat el kell kobozni, de egyre kevésbé reménykednek, és nem látnak perspektívát, mert úgy vélik, hogy Koszovó a maffia karmai között vergődik.  

Koszovóban a háború befejezése, 1999. június óta számos maffia csoport alakult, amik az állami tisztviselőkkel karöltve villámgyorsan meggazdagodtak. Kezdetben épületeket, üzleteket vettek birtokba, földeket vásároltak, mára egyeduralkodók az olaj- és a dohánypiacon, lakóépületeket, éttermeket, szállodákat, kávézókat építenek engedély és a szükséges dokumentációk nélkül, és sorra nyerik az állami tendereket. 

Minden beszerezhető, mindennek ára van: helyi szintű képviselőknek az elnyert pályázat teljes összegének 10-30%-a jár vissza, állami, vagy állami vállalatnál történő foglalkoztatásért, beleértve az oktatást és az egészségügyet is 3-10 ezer eurót kell fizetni. Ára van az egyetemi felvételinek és vizsgáknak, a diplomának, a doktori fokozatnak, és különböző egészségügyi szolgáltatásoknak. 

Az eddigi korrupció és szervezett bűnözés elleni harc eredményei nagyon gyengék. Néhány hónappal ezelőtt hajtották végre az eddigi legnagyobb akciót. Hivatali visszaélés, hűtlen kezelés miatt letartóztattak egy több mint 50 főből álló csoportot, aminek vezetője egy volt UČK parancsnok, Koszovó egykori ideiglenes kormányának védelmi minisztere, hosszú ideig a Koszovói Demokrata Párt (PDK) helyettes elnöke, Azem Sylja. Azzal vádolják őket, hogy szerbektől törvénytelenül megszerzett földek értékesítésével legalább 30 millió euróval károsították meg az államot.  

                                          Azem Sylja

Felderítették az úgynevezett „Pronto 2” csoportot is, aminek vezetője a Koszovói Demokrata Párt parlamenti képviselői csoportjának vezetője, Adem Grabovci. Az EULEX még 2011-ben lehallgatta a telefonját, a beszélgetések tartalma megjelent a médiákban, és ez sokkolta a közvéleményt. Megdöbbentek, hogy milyen hangnemben és milyen szavakkal beszél magasrangú tisztviselőkkel, köztük Koszovó akkori miniszterelnökével, (és jelenlegi elnökével), Hashim Thacival, vagy a Közgyűlés elnökével, Kadri Veselijaval. Nyíltan beszéltek arról, hogyan kapnak vezető pozíciókat állami vállalatoknál rokonok, barátok, függetlenül attól, hogy milyen feltételekkel, lehet betölteni az állást, milyen képesítések, képességek szükségesek hozzá. 

Adem Grabovci ellen az ügyészség vádat emelt ugyan, de az emberek úgy vélik, nem fogják elítélni, mert mind az ügyészség, mind a bíróság a kormányzó Demokrata Párt (PDK) ellenőrzése alatt áll.  

 

                                      Adem Grabovci

Ha komolyan akarnák, Olaszország példa lehetne Koszovónak, hogyan lehet csapást mérni a maffiára. Az olaszok 20 évvel ezelőtt fogadták el a maffiaellenes törvényt, azóta kb. 23 ezer ingatlant és közel 3 ezer vállalkozást foglaltak le. Elkobozták például a nápolyi maffia, a Camorra főnökének tulajdonában lévő egyik épületet Róma központjában, csak pár méterre a rendőrségtől, ahol néhány évvel ezelőttig nyilvánosház működött, ott maffiózók és politikusok találkoztak, mint vendégek. Most egy civil szervezet működik benne. A maffiától elkobzott vagyontárgyak szétosztásával a Libera nevű civil szervezet foglalkozik. 

Az olasz Antimafia egy állami szervezet, akik a szervezett bűnözés ellen küzdenek. Azt mondják, a piszkos pénz egyre gyakrabban kerül legális csatornákba, egyre nehezebb felismerni. Valaha házakat és üzleteket vettek, most a maffia megpróbál belépni olyan tiszta vállalkozásokba, amik nincsenek kapcsolatban a bűnözéssel, és megpróbálnak ezekben a szektorokban „elbújni”. Ilyen a turizmus vagy az építőipar. Próbálják megőrizni a törvényesség látszatát, ezért a maffia ellenes harc egyik legfontosabb szereplője a gazdasági rendőrség. Azt mondják siker, ha lecsukják a főnököt, de a legnagyobb siker, elkapni a könyvelőt! 

Mégis, bármennyire nagy is a koszovói társadalmi igény a korrupció és a szervezett bűnözés felszámolására, az állami tisztviselők és intézmények, elsősorban az igazságszolgáltatás, az ügyészség, a rendőrség még nem állnak készen arra, hogy komolyan felvegyék a harcot ellenük. 

 

Face aux dangers qui menaçaient la Révolution, en septembre 1792, Danton a mobilisé le peuple à en lançant son fameux : « De l’audace, encore de l’audace, toujours de l’audace ! » Presque 250 ans plus tard, face aux dangers qui pèsent sur l’Union européenne, du Brexit à la montée des populismes, la « Commission de la dernière chance », selon l’expression de son président, Jean-Claude Juncker, se contente d’un : « de la prudence, encore de la prudence, toujours de la prudence ». C’est peu dire que la proposition de « cadre financier pluriannuel » (CFP) pour la période 2021-2027, rendue publique mercredi, est loin de la « refondation » souhaitée par Emmanuel Macron. Alors que le départ de la Grande-Bretagne aurait permis de remettre à plat le budget européen, la Commission s’est laissée intimidée par « la pression des pays du nord de l’Europe, notamment du Néerlandais Mark Rutte qui est monté dans les tours, ainsi que par les réticences de l’Allemagne », comme on le regrette à Paris, et « elle a revu fortement ses ambitions de départ à la baisse ». « On coupe dans les politiques classiques que sont la Politique agricole commune (PAC) et les fonds structurels, ce qui peut se défendre, mais l’ambition sur les politiques nouvelles n’est pas à la hauteur des enjeux ».

Un budget limité à 1,08 % du RNB

Ainsi, alors que Juncker lui-même a fixé, en septembre dernier, le niveau minimum d’effort, à 1,20 % du RNB (revenu national brut), les CFP proposent un maigre 1,11 %, ce qui, en réalité, revient quasiment à maintenir l’effort à son niveau de 2014-2020, hors Royaume-Uni (le budget global passera de 1100 milliards d’euros constants à 1279 milliards d’euros constants). Mais, comme le note Jean Arthuis, le président de la commission des budgets du Parlement européen, « cette fois, le budget inclus le Fonds européen de développement (FED) d’un montant de 31 milliards d’euros qui, auparavant, était comptabilisé à part : en réalité, on est entre 1,08 et 1,09%, ce qui revient à dire que les montants ne changent pas ».

Pourquoi un tel renoncement, alors que la France avait annoncé qu’elle était favorable à l’objectif de 1,20 % du RNB tout comme la chancelière Angela Merkel et que le Parlement réclamait une hausse à 1,30 % ? Par crainte de froisser les Pays-Bas qui jugent que le budget européen est en soi une hérésie ? Évidemment pas. L’explication est à Berlin : depuis qu’elle est dotée d’une majorité stable, la chancelière est revenue à sa traditionnelle frilosité budgétaire et financière, d’autant que les socio-démocrates allemands ont renoncé à défendre la partie européenne de l’accord de Grande Coalition (GroKo) après le départ de Martin Schulz, président du SPD et candidat malheureux à la chancellerie. « On est passé d’une groko Schulz à une groko Scholz », du nom (Olaf Scholz) du ministre des finances SPD, ironise-t-on à Paris. Et Jean-Claude Juncker, président choisi par la CDU allemande, est à l’écoute de Berlin, tout comme le commissaire au budget qu’il a nommé, l’Allemand CDU Günther Oettinger, et son tout puissant secrétaire général-chef de cabinet-sherpa, l’Allemand très proche de la CDU Martin Selmayr. Avec une telle filiation, il ne fallait donc pas s’attendre à un budget qui déplaise à Berlin.

Coupes violentes

Compte tenu de cette enveloppe limitée et du manque à gagner britannique (10 milliards d’euros par an, leur contribution s’élevant à 14 milliards et les retours directs à 4 milliards), il fallait ensuite faire entrer dedans les dépenses. Sans surprise, la PAC, principale politique commune, reçoit un coup de rabot violent, compris, selon Jean Arthuis, entre 4 et 10 % (les rubriques ayant été modifiées, il est impossible pour l’instant de savoir précisément ce qu’il en est), ce qui risque d’impacter directement le revenu des agriculteurs (-15% selon Farm Europe, -5 % selon la Commission...). Les aides régionales (fonds structurels), destinées à aider les pays en retard de développement, y compris le Fonds social européen, seront encore plus impactées. Ensemble, ces deux grandes politiques devraient à peine atteindre 60 % du budget européen, contre plus de 70 % aujourd’hui. Est-ce un mal ? En réalité, on peut se poser la question, car dès le départ, les Etats conviennent des retours sonnants et trébuchants qu’ils toucheront durant 7 ans, ce qui revient à faire du budget de l’UE un simple distributeur de billets et non pas un instrument au service de politiques européennes. De ce point de vue, la montée en puissance de vraies politiques communautaires est la seule bonne nouvelle de ce budget, même si les ambitions restent très limitées (+ 114 milliards sur 7 ans) : contrôle aux frontières, politique d’asile et d’immigration, Erasmus (dont le budget double), défense, recherche.

La Commission est aussi passée à côté de son sujet du budget de la zone euro : elle prévoit simplement une ligne de 30 milliards d’euros sur 7 ans pour aider les pays qui engageraient des réformes structurelles, des fonds qui seraient accessibles aux 27… Bref, on ne voit pas très bien l’intérêt de cette ligne, d’autant que son montant est ridicule : pour rappel, le sauvetage de la Grèce a coûté près de 350 milliards d’euros.

Une durée de 7 ans a-démocratique

Même sur la durée du CFP, la Commission n’a pas osé revenir sur la durée de 7 ans totalement anachronique, surtout après le départ de la Grande-Bretagne, le principal empêcheur de budgéter en rond. Car cela rend le budget ingérable : décider aujourd’hui des dépenses de 2027 relève davantage de la cartomancie que de la science économique. Surtout, ce système est a-démocratique : l’actuel cadre budgétaire qui s’appliquera jusqu’en décembre 2020 a été décidé en 2013 par un conseil européen des chefs d’État et de gouvernement dont presque plus aucun membre n’est en fonction, par une Commission alors présidée par José Manuel Barroso et par un Parlement européen qui a été renouvelé en 2014 et le sera à nouveau en 2019, toujours dans le cadre budgétaire décidé en 2013… À l’échelle de la France, cela signifierait qu’en 2011, Nicolas Sarkozy aurait pu décider du budget du quinquennat de François Hollande et des deux premières années de celui d’Emmanuel Macron… C’est pourquoi Jean Arthuis a proposé de garder un budget pluriannuel pour les politiques qui appellent de la prévisibilité (PAC, fonds structurels, Erasmus, etc.) et que, pour le reste, on en revienne à une programmation annuelle. Mais fin 2017, la Commission a décidé, sans que l’on sache bien pourquoi, de ne pas s’engager dans cette voie.

Bref, cette proposition de CFP manque d’ambition. Et le pire est à venir : les États doivent maintenant les adopter à l’unanimité. Or, comme cela a toujours été le cas depuis 1988, les ambitions seront encore revues à la baisse : plutôt que de renverser la table pour obtenir beaucoup, la Commission a pris le risque de ne rien obtenir en demandant peu.

N.B.: l’ensemble des documents est ici. On nous les a transmis à 13h30, sachant que les papiers doivent partir vers 18 heures... On n’est même plus dans le couac de communication, sachant qu’aucun chiffre n’a changé lors de la réunion du collège de mercredi matin, les commissaires se contentant d’entériner ce qui a été décidé par le secrétaire général, Martin Selmayr (c’est la première fois qu’un secgen s’occupe du budget).

Photo: REUTERS/Francois Lenoir

Mis à jour le 3 mai

Le socialisme ou plutôt la social-démocratie a-t-elle encore un avenir sur le vieux continent ? Les élections récentes, notamment en France, en Allemagne et en Italie, montrent que partout en Europe, elle s’effondre. Même si les raisons sont évidemment multiples et variables selon les pays, on peut au moins trouver un point commun à la crise existentielle qu’elle traverse si on s’intéresse au comportement des socialistes à Bruxelles que ce soit au Parlement européen (où ils forment le second groupe politique avec 187 députés sur 751), à la Commission ou au Conseil des ministres. Ce qui frappe, c’est à la fois leur extrême division idéologique et leur incapacité chronique à se comporter autrement que comme une force d’appoint des conservateurs européens du PPE (parti populaire européen).

On l’a vu lors du vote de la résolution sur l’affaire Selmayr, le 18 avril : une majorité du groupe socialiste, emmené par le SPD allemand et le PSOE espagnol, a soutenu le PPE (premier groupe avec 219 députés)qui voulait sauver la peau du secrétaire général et celle du président de la Commission, Jean-Claude Juncker. Si on peut comprendre l’attitude du PPE qui ne voulait pas sacrifier ses hommes, quelle que soit la gravité de leurs fautes, celle des socialistes est incompréhensible : à un an des élections européennes, leur intérêt était de se distinguer des conservateurs et de montrer qu’il n’était pas les « idiots utiles » de la droite. Profondément divisés (les Français, les Belges, les Néerlandais et les Italiens jouant les francs-tireurs), ils ont validé la nomination de Selmayr qui n’est rien d’autre qu’une prise de contrôle brutale par le PPE de l’administration communautaire. Les commissaires socialistes n’ont pas été plus brillants, aucun d’entre eux n’ayant eu le courage de s’opposer à Juncker…

Cette incapacité à stopper le rouleau compresseur de la droit se voit à peu près dans tous les votes : si le PPE forme un bloc solide, ce n’est presque jamais le cas des socialistes. On va de nouveau le voir jeudi, lors du vote qui désignera le représentant du Parlement au sein du « comité de sélection » de 12 membres chargé d’établir une liste de candidats au poste stratégique de procureur européen qui sera chargé de poursuivre les fraudes au budget européen, une coopération renforcée décidée en octobre dernier entre 20 États sur 28.

Selon toute probabilité, le PPE devrait parvenir à imposer son candidat. En effet, le 27 mars, la commission justice a placé largement en tête Rachida Dati, l’ancienne garde des Sceaux de Nicolas Sarkozy, recyclée au Parlement européen. Avec 23 voix, elle devance largement Antonio Mura, un juge italien (13 voix) et Éva Joly, ancienne procureure devenue eurodéputée écologiste (10 voix). Ce succès écrasant est dû à la dispersion des voix socialistes.

L’affaire n’est pas un point de détail. Si les conservateurs veulent absolument ce poste, c’est afin de sécuriser leur majorité : en effet, les autres membres du comité de sélection seront choisis par des gouvernements dont une bonne partie est de droite. Ainsi, le PPE aura la haute main sur la composition de la « short list », mais aussi sur le choix final qui sera fait par le Conseil des ministres (à la majorité simple) et le Parlement… La détermination de la droite à peser sur la composition du futur parquet européen (qui devrait commencer à travailler en 2020) se comprend lorsque l’on sait que plusieurs de leurs amis politiques sont impliqués dans des fraudes au budget européen. À force de rechercher le compromis avec la droite, les socialistes européens ont sombré dans la compromission. Une explication à leur perte de légitimité.

N.B.: Bonne nouvelle: les socialistes se sont enfin réveillé jeudi 3 mai. Par 339 voix, le Parlement a refusé de nommer Rachida Dati. Comme quoi, il faut simplement les mettre en pleine lumière....

Photo: REUTERS/Philippe Wojazer

Verney-Carron propose son VCD10 pour remplacer le fusil de précision

EU és Szíria: Brüsszel II nemzetközi konferencia  

Április 14-én Federicha Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közleményt adott ki, amelyben ismertette az Európai Uniónak a jelenlegi szíriai helyzettel kapcsolatos álláspontját. A nyilatkozatban a főképviselő kifejezte az Unió ismételt rosszallását a vegyifegyver-támadással kapcsolatban. A támadásra adott amerikai, brit és francia légicsapásokkal kapcsolatban Mogherini kifejtette, hogy az Unió tájékoztatást kapott a légicsapásokban részt vevő államoktól, amelyben megerősítették, hogy a beavatkozások célja, hogy megakadályozzák a civilek ellen irányuló újbóli vegyifegyver-támadásokat. A főképviselő megerősítette, hogy az Unió minden olyan erőfeszítést támogatni fog, amely arra irányul, hogy a vegyi fegyverek használatát megelőzzék; ennek érdekében az EU felszólítja az államokat – kiemelten Oroszországot és Iránt –, hogy vessék be befolyásukat annak érdekében, hogy a jövőben hasonló események ne ismétlődhessenek meg. Az Európai Unió felszólítja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy a válság megoldása érdekében vegyenek részt az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett békefolyamatban.

Április 24-én és 25-én második alkalommal tartották Brüsszelben “Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű konferenciát – válaszul a továbbra is húzódó szíriai polgárháborúra. Több mint 80-an delegáció – köztük 57 ország, 10 regionális szervezet és 19 ENSZ-ügynökség képviselői – vett részt az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete által társelnökölt konferencián. Az EU nevében Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő szólalt fel, aki elmondta, hogy  az Európai Unió továbbra is a politikai megoldást tekinti a jövőbeni szíriai rendezés alapjának, ezért kulcsfontoságúnak tartja az ENSZ által kezdeményezett békefolyamat támogatását. Beszédében Mogherini külön kiemelte az ENSZ rendkívüli szíriai megbízottjának, Staffan de Mistura-nak a folyamatban betöltött szerepét. Kifejtette, hogy az EU az ENSZ-diplomatát tarja a békéltető tárgyalások egyetlen legitim vezetőjnek, és az Unió továbbra is támogatni fogja a svéd diplomata béke érdekében hozott erőfeszítéseit.

A konferencia résztvevői humanitárius támogatásról is döntöttek: az idei évben 3,5 milliárd euróval járulnak hozzá a szíriai emberek és a szomszédos országok megsegítéséhez. 2019-2020-ra eddig 2,7 milliárd euró felajánlást érkezett. 

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/05/118963-2-Supporting_the_future_of__Syria_and_region-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” konferenciáról. Forrás: europa.eu

Április közlemények, intézményi beszámolók

A jemeni polgárháború áldozatainak a megsegítése érdekében tartottak április 3-án donorkonferenciát Genfben. A rendezvényen résztvevő Európai Unió 107,5 millió euró támogatást ajánlott fel a polgárháború sújtotta ország civil lakosságának a megsegítésére. Az Unió a harcok 2015-ös kirobbanása óta 438,2 millió euróval támogatta a belső harcok által feldúlt közel-keleti országot.

Április 16-án az Európai Unió Tanácsa következtetéseket fogadott el a vegyi leszerelésről és a nonproliferációról, hogy előkészítse a 2018. november 21-e és 30-a között Hágában megrendezésre kerülő vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatát célzó konferenciát. Az egyezmény tárgya a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalma, valamint a vegyi fegyverek megsemmisítése. A Tanács a következtetésekben felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió kiáll a vegyi fegyverek globális szintű teljes tilalmáért és felszámolásáért, és szigorúan elítéli a vegyi fegyverek használatát az alkalmazás körülményeitől függetlenül.

Az Európai Bizottság április 17-én elfogadta éves bővítési csomagját, beleértve hét egyéni jelentést, melyben értékelte az EU bővítési politikájának végrehajtását. A Bizottság javasolta, hogy Albániával és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kezdjen csatlakozási tárgyalásokat a Tanács. Macedónia és Albánia esetében is kulcsfontosságúnak ítélte a megkezdett reformok folytatását. Federica Mogherini, kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint a tárgyalások megkezdése az egész nyugat-balkáni régió számára nagy előrelépést jelentene. Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hiába jelent ez a kezdeményezés jelentős lépést, továbbra is fennállnak hiányosságok Albániában és Macedóniában egyaránt; javítani kell a jogállamiság helyzetén, küzdeni kell a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, hatékonyabbá kell tenni az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működését, valamint erősíteni kell a gazdaságot ahhoz, hogy a jövőben teljes jogú tagállamokká válhassanak. A Bizottság szakpolitikai és összpontosított pénzügyi támogatást ígért a reformtörekvések megvalósításához.

Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető és Mun Dzse In, dél-koreai elnök rendkívüli találkozójára reagálva április 27-én Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közeleményt adott ki. A nyilatkozatban kifejti, hogy az Unió kész támogatni a két koreai vezető azon felhívását, hogy a nemzetközi közösség támogassa a félsziget nukleáris leszerelését. Moghereni továbbá hozátette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (KNDK) a rakétaprogram fejlesztésének a leszerelését is bele kell foglalnia a megállapodásba. Az EU nagy várakozásokkal néz  a tervezett USA-KNDK találkozó elé.

Az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője április 30-án közleményben reagált Benjámín Netanjáhú azon bejelentésére, hogy az izraeli titkosszolgálatoknak bizonyítékai vannak arra, hogy Irán a 2015-ös atomalku megkötését követően is folytatta nukleáris fegyver fejlesztését. Az Európai Unió nevében Mogherini kifejtette, hogy meg kell vizsgálni a Netanjáhú által nyilvánosságra hozott bizonyítékokat. Azonban azt is hozzátette, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) feladata az atomalku felügyelete, ezért főképvisellő hivatkozott is az IAEA legfrissebb jelentésre, amely szerint az Iráni Iszlám Köztársaság betartja a 2015-ös az Átfogó Cselekvési Programban lefektetett kötelezettségeit.

Szankciók

Az Európai Unió átültette az uniós jogba az ENSZ BT bizottsága által március 30-án, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) ellen bevezetett szankcióit. Így egy személy és 21 szervezet került be abba a jegyzékbe, melyben a KNDK-val kapcsolatos korlázó intézkedések találhatók. A szankciók utazási tilalmat és vagyonieszköz-befagyasztást jelentenek.

A Tanács áprilisban további négy személyt vett fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos uniós jegyzékébe, melynek hatálya alá esnek azok a személyek és szervezetek, akikkel szemben az Unió korlátozó intézkedéseket alkalmaz. A szankciók utazási tilalomat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik. A felvett négy személy “olyan megtévesztő pénzügyi gyakorlatok kivitelezésében vett részt, amelyek valószínűleg hozzájárultak a KNDK nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz.” A személyek mellett az Unió 9 szervezet vagyoni eszközeit is befagyasztotta.

Az iráni súlyos emberi jogi jogsértésekre válaszul a Tanács 2019. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedéseket. A szankciók 82 személyre és egy szervezetre vonatkozó utazási tilalmat, és a vagyoni eszközeik befagyasztását jelentenek, illetve kiterjednek olyan termékek Iránba történő exportjára, melyek felhasználhatók belső elnyomás céljára vagy a távközlés figyelésére. A korlátozó intézkedések 2011 óta vannak hatályban.

BREXIT

A Brexit-tárgyalások áprilisban az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kereskedelmi megállapodás körüli vitákkal teltek. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója április 23-án nyilatkozatában elmondta, hogy az EU a lehető legszorosabb kapcsolatot szeretné megtartani az Egyesült Királysággal a kilépés után is. Ebbe a kereskedelmen túl beletartozik a belügyi, valamint a biztonság- és védelempolitikai együttműködés is. Továbbá kifejezte, hogy az Unió ajánlata “már az asztalon van”, de nyitottak a brit igényekre, amint azok megfogalmazásra kerülnek.

A nagyfokú rugalmasság ellenére az Unió továbbra sem enged a négy alapszabadság – áru, személyek, tőke, szolgáltatások szabad áramlásának – egységességéből, valamint az ír-északír határ kérdésében sem. Utóbbi kapcsán április 30-án Írországban tartott beszéde során a Barnier ismét kihangsúlyozta, hogy nem lehet szigorú határellenőrzés – úgynevezett “kemény határ” – az ír-északír határon, bármilyen formát öltsön is a Kilépési Megállapodás. Ennek a biztosítéknak a garantálása mellett Theresa May brit miniszterelnök is kiállt.

A brit kormánynak a kereskedelem kapcsán azonban más elképzelései vannak, mint az Uniónak. Míg az EU a vámunióban maradást támogatná, addig Theresa May több ízben kijelentette, hogy az Egyesült Királyság el kívánja hagyni azt, és a továbbiakban egy szabadkereskedelmi megállapodás keretei között folytatná a kereskedelmet az Unióval. A brit döntéshozók megosztottak az ügyben. A kormány álláspontját támogatók amellett érvelnek, hogy ha az ország maradna a vámunióban, akkor elveszítené függetlenségét a kereskedelmi döntéshozatal terén; nem dönthetne önállóan harmadik országgal való kereskedelmi kapcsolatokról. Ezzel szemben a Mayt bírálók legfőbb érve a vámunióban maradás mellett az, hogy az eddig is a britek előnyére vált, és a kilépés túlbonyolítaná és lelassítaná a kereskedelmet az EU-val. A britek megosztottsága egyes EP képviselők szerint ellehetetleníti a megállapodás létrejöttét az októberi Európai Tanács ülésig, ami azzal fenyeget, hogy nem születik meg a megállapodás időben, 2019 márciusa előtt.

Nils May, who works at the department of Climate Policy, has successfully defended his dissertation at the Technische Universität Berlin.

The dissertation with the title "The Economics of Financing and Integrating Renewable Energies" was supervised by Prof. Karsten Neuhoff, Ph.D. (DIW Berlin, Technische Universität Berlin) and Prof. Dr. Rolf Wüstenhagen (University of St.Gallen).

We congratulate Nils on his success and wish him all the best for his future career!

Je serai demain vendredi 4 mai sur la Radio Télévision Suisse à 8h10 dans l'émission "Tout un monde", d'Eric Guevara-Frey pour évoquer la France et ses outremers.

Nouvelle Calédonie bien sûr, compte-tenu du voyage du président mais aussi du référendum à venir (voir l'article de La Vigie sur le sujet), mais aussi Mayotte (autre article) et les autres DOM COM.

Et voici le fichier de 9 mn ! merci la RTS !

Lecteur audio intégré

O. Kempf

18jährige sollen kostenlosen Inter-Rail-Pass bekommen