Biztonságpolitika

Bűnösnek vallotta magát 39 rendbeli emberölésben szerdán annak a kamionnak a sofőrje, amelynek hűtőkonténerében tavaly októberben 39 vietnami állampolgárt holtan találtak Anglia délkeleti részén.

A 25 éves, észak-írországi illetőségű Maurice Robinson ellen 39 rendbeli emberölés, valamint embercsempészetre, illegális bevándorlás elősegítésére és pénzmosásra szőtt összeesküvés címén emeltek vádat. Robinson, akit a hírhedt londoni Belmarsh börtönben tartanak vizsgálati fogságban, videokapcsolaton keresztül válaszolt a londoni központi büntetőbíróság – utcája után közkeletű nevén az Old Bailey – eljáró tanácsának kérdéseire, és elismerte a terhére rótt emberölési vádat.

A többi vádpontban már korábban bűnösnek vallotta magát.

Az új koronavírus okozta járvány miatt elrendelt korlátozások miatt az ügyészek és a sofőr jogi képviselői is videokapcsolaton vettek részt a szerdai tárgyalási napon. A 39 holttestet tavaly október 22-én hajnalban találták meg a délkelet-angliai Thurrock ipari parkjában álló kamion rakterében. A hűtőkonténer nem sokkal korábban érkezett a Temze torkolatában fekvő közeli Purfleet kisváros komptermináljába a belgiumi Zeebrugge kikötőjéből.

A kamionszerelvény Scania típusú, bolgár rendszámú nyerges vontatója, amelyet Robinson vezetett, Írországból kelt át komppal Angliába, és röviddel a holttestek megtalálása előtt vette fel a pótkocsit. A brit vádhatóság szerint az ügy mögött egy olyan globális hálózat áll, amely jelentős számú illegális bevándorló Nagy-Britanniába csempészését szervezi, és ennek tagja a kamionsofőr is. A brit hatóságoknak november első hetére sikerült azonosítaniuk az áldozatokat, és akkor derült ki hivatalosan, hogy elhunytak valamennyien vietnami állampolgárok voltak.

A listán két 15 éves fiú neve is szerepel. Ők voltak a legfiatalabbak, de további nyolc olyan áldozat van, aki tizenéves volt, az ő életkoruk 17 évestől 19 évesig terjed. A legidősebb áldozat egy 44 éves férfi. A névsor alapján az áldozatok között nyolc nő is volt. A múlt hónapban véglegesített és kiadott vizsgálati jelentés szerint valamennyien fulladás és kihűlés következtében vesztették életüket. Az ügynek további négy vádlottja van; közülük három román állampolgár. Az ő tárgyalásuk csak októberben kezdődik.

Robinson ügyében az Old Bailey egyelőre nem tűzte ki az ítélethirdetés időpontját.

Nagy-Britanniában legutóbb 2000-ben volt ehhez mérhető tragédia: akkor 58 kínai állampolgár holttestét találták meg a délkelet-angliai Dover kikötőjében egy holland rendszámú, ugyancsak Zeebrugge kikötőjéből érkezett kamion pótkocsijában.

Huszonhárom év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bazini székhelyű különleges bíróság Miroslav M.-et, Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és barátnője két évvel ezelőtti, nagy botrányt és politikai viharokat is kiváltó meggyilkolása és egy további gyilkosság miatt. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész súlyosításért fellebbezett.

Juraj Novocky, az ügyben eljáró különleges ügyész – a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség beszámolója szerint – azért nem életfogytiglani, hanem 25 éves szabadságvesztés büntetés kiszabását kérte, mert a vádlott bevallotta a bűncselekményeket, és a törvényszéki szakértők szerint az ő esetében nem lehet teljesen kizárni annak a lehetőségét, hogy visszailleszkedjen a társadalomba.

A bíróság viszont ennél is enyhébb, 23 évi fegyházbüntetést szabott ki tekintettel arra, hogy a vádlott együttműködött a hatóságokkal. Az ügyész az ítélethirdetést követően fellebbezést nyújtott be a kiszabott büntetés mértéke miatt, amit azzal indokolt, hogy nem teljesültek a büntetés csökkentéséhez szükséges feltételek. Az ítélet így nem jogerős, és a büntetés mértékéről a legfelsőbb bíróság dönt majd.

A záróbeszédek során Miroslav M. védője a bíróságra hagyta az igazságos ítélet kiszabását. A meggyilkolt újságíró családjának jogi képviselője, Daniel Lipsic volt igazságügyminiszter úgy vélekedett: az ítélet révén ösztönözni kell az együttműködésre a jövőbeni vádlottakat és a kiszabott ítéletet igazságosnak minősítette. Martina Kusnírová – Ján Kuciak újságíró ugyancsak meggyilkolt barátnője – családjának jogi képviselője, a több közismert peres ügyből jól ismert Roman Kvasnica viszont az életfogytiglani büntetés kiszabása mellett foglalt állást, mégpedig annak elrettetentő hatására hivatkozva, az ítéletre reagélva azt mondta: megvárják a legfelsőbb bíróság döntését.

A nagy botrányt és belpolitikai viharokat is kiváltó, két évvel ezelőtti újságíró-gyilkosság bűnvádi perének főtárgyalása januárban kezdődött. A vádlottak között van még a vádirat szerint a gyilkosság elkövetésében segédkező Sz. Tamás, a bűncselekmény megrendelésében közvetítő Zs. Alena, valamint a gyilkosság megrendelésével vádolt K. Marián nagyvállalkozó (mindhárman tagadják bűnösségüket), illetve a már decemberben egy külön perben 15 év szabadságvesztésre ítélt Andruskó Zoltán, aki ugyancsak közvetítői szerepet játszott a bűntényben. A most elítélt Miroslav M. januárban vallotta be a gyilkosságok elkövetését, így ügyét februártól külön tárgyalták tovább.

A vádirat szerint Marián K. azért határozta el Kuciak megöletését, mert az újságíró több írást közölt az ő – a cikkek szerint bűnös – gazdasági tevékenységéről. A vád szerint a nagyvállalkozó 2017 végén rendelte meg a gyilkosságot Alená Zs.-nél, aki ezután megkereste Andruskót. Ez utóbbinak húszezer eurós adóssága elengedését ígérte, és ötvenezer eurót az újságíró haláláért. Andruskó a bűntett kivitelezésével a korábban rendőrnyomozóként dolgozó Sz. Tamást és M. Miroslav volt hivatásos katonát bízta meg, akiknek 40 ezer eurót ígért a gyilkosság végrehajtásáért. Andruskó korábban azt vallotta, azért fordult Sz. Tamáshoz és Miroslav M..-hez, mivel tudta, hogy 2016 végén egy rablás során már meggyilkoltak egy vállalkozót, Molnár Pétert.

Az áldozatokat 2018 február végén találta holtan a rendőrség a galántai járásban fekvő Nagymácsédon lévő családi házukban. A gyilkosság közfelháborodást keltett az országban, s azt heteken belül korábban sosem látott méretű tüntetéssorozat követte, amely belpolitikai válsághoz vezetett. A történések végül a kormány több tagjának távozásához – köztük Robert Fico kormányfő lemondásához – és a kabinet széles körű átalakításához vezettek.

Nem szerencsés, ha az energiaellátás biztonsága politikai kérdéssé válik, de be kell látnunk, hogy a paksi atomerőmű termelésére még évtizedekig szükség van a hazai energiabiztonság érdekében. A Biztonságpiacnak adott interjúban Kroó Norbert akadémikus professzor, a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségének (GTTSZ) elnökhelyettese úgy vélekedett, hogy a jövőbeli energiaigények fedezésére a fúziós energia adhatna megoldást, a valódi információbiztonság kulcsa pedig a kvantumtitkosításban rejlik.

— Mekkora jelentősége van napjainkban az infor­mációbiztonságnak?
— Információs társadalomban élünk, az információknak pedig sohasem volt olyan jelentőségük, mint manapság. Mindez rengeteg szűretlen információt is jelent, a kommunikáció szerepe pedig felértékelődött, hiszen ezt az adattömeget továbbítanunk kell egymásnak. Az információk sokszor semlegesek, azonban gyakran érzékenyek is lehetnek – az információbiztonság szerepe pedig abban áll, hogy az érzékeny adatok titkos továbbítását megvédjük a törésekkel szemben. Ez az oka, illetve célja, hogy az informatikába bekerült a kvantumkommunikáció. Bár napjainkban is számos kísérlet, fejlesztés zajlik a titkosítás terén, csupán a kvantumtitkosítás az egyetlen forma, amelyet egyelőre nem sikerült feltörni. A megoldás lényege, hogy az információ kódolási kulcsát nem a klasszikus, lehallgatható, hanem speciális csatornán továbbítják. Ha ezen a csatornán valamilyen beavatkozás történik, akkor arról mind a küldő, mind a vevő tudomást szerez. A kvantumtitkosítás terén nagy probléma az úgynevezett dekoherencia, vagyis a kvantumállapot lebomlása. Ezt eddig úgy sikerült javítani, hogy a kvantuminformációt optikai szálakon már 420 kilométerre is el tudják juttatni, de ez akár műholdon keresztül is lehetséges – utóbbira gyakorlati példa egy Kína és Ausztria között megvalósított adattovábbítás. A XXI. század fantasztikus újdonsága, hogy a gépek is összeköttetésben állnak egymással (IoT, „a dolgok internete”), amely egyébként az Ipar 4.0 programnak is része Magyarországon. Az információözön azonban az egyéneket és a társadalmakat is kiszolgáltatottá teszi, amellett, hogy általános biztonsági problémákat is felvet – gondoljunk csak arra, hogy a terroristák hogyan szervezik meg összehangolt akcióikat. Persze ez már nem csak informatikai kérdés.

— Egy összehangolt, az informatikai hálózatokon keresztül végrehajtott támadás akár az energia­szolgáltatás biztonságát is veszélyeztetheti. Mennyire elméleti ez a fenyegetettség?
— Európában megvalósulóban van az okos-energiahálózat, de minél fejlettebb egy társadalom, annál sérülékenyebb. Ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen csak két alap-energiaforrásunk van: a napenergia és a nukleáris energia. Előbbi szempontjából ki kell használnunk, hogy minél közelebbi időpontban érkezett a napenergia a földre, annál előnyösebb a felhasználása. A több millió éve a fosszilis forrásokban tárolt napenergia felhasználásával pedig egyre óvatosabban kell bánnunk. Utóbbi szempontjából pedig számolnunk kell a termodinamika törvénye szerint bekövetkező entrópianövekedés jelenségével, vagyis azzal, hogy egy zárt rendszer az energiafelhasználás során egyre rendezetlenebbé válik. Az alacsony hatásfokú napelemeknél például az entrópia növekedése nagyobb lehet, mint a jó belső égésű motoroké, így a hatékonyságukon még jócskán van mit javítani. Persze abba is érdemes belegondolni, hogy nem kimondottan szerencsés, ha szénerőműben termelt energiát szeretnénk használni például egy elektromos autó áramszükségletének fedezésére. Tehát nagyon összetett kérdésről van szó. A nukleáris energetikában a sérülékenység és a radioaktív melléktermékek elhelyezése jelent komoly kihívást. Az entrópianövekedés minimalizálása szempontjából az álmunk a fúziós energia, amely tulajdonképpen a hidrogénbomba megszelídítését jelenti. A termonukleáris energiatermelésnek ez a fajtája azért is ígéretes, mert a nyersanyag a tengerekben lényegben végtelenül rendelkezésre áll. Az energiatárolás problémája is jelentős feladat, hiszen a víz-, szél- és napenergia termelése gyakran kiszámíthatatlan. Persze léteznek – egyelőre primitív – módszerek a tárolásra, de gondot jelent, hogy az elektromos autók esetében például már 400-500 kilométeres hatótáv nagyon jónak számít. Mindez az energiabiztonság szempontjából nem elhanyagolható szempont. Magyarország energiatermelésének mintegy negyven százalékát a paksi atomerőmű adja. Nem kimondottan szerencsés, ha az energiaellátás biztonsága politikai kérdéssé válik. Paks egy rendkívül biztonságos erőműrendszer, és néhány évtizedig még nem tudunk lemondani arról, hogy ezt lekapcsoljuk. Egy biztonsági probléma azonban állandó kérdést jelent, ez pedig az elhasznált fűtőanyag tárolása. Ez is gyakori kampánytéma, az emberek biztonságérzete pedig nagyon szubjektív. Míg a légi közlekedés baleseti valószínűsége például sokkal kisebb, mint a közúti közlekedés esetében, mégsem fél senki beülni az autóba, a repülőutaktól pedig sokan tartanak. Tehát még jócskán van tudományos és felvilágosítási feladatunk.

— Ön milyennek ítéli meg a mai társadalom bizton­ságérzetét?
— Bár a társadalom fejlettségét gyakran csak egy-két paraméterrel, például a GDP-vel próbálják leírni, a képlet nem ilyen egyszerű. Mindehhez hozzátartozik az egészségügyi ellátás, a kultúra, az oktatás színvonala és az általános biztonság­érzet is. Ez utóbbi sem egyszerű, hiszen minél fejlettebb a társadalom, annál sérülékenyebb. Az internet elterjedtsége kapcsán ma már az otthonok is veszélybe kerülhetnek, hiszen a kommunikációs eszközökkel manapság szinte mindenki elérhető. Egy otthon biztonságát az informatika és a gépészet éppúgy meghatározza, ahogy a munkahelyek vagy éppen a munkafolyamatok biztonságában is sokféle szempont érvényesül. Minden új technológia a pozitívumok mellett negatív elemeket, lehetőségeket is tartalmaz. A technológiai fejlesztések során arra is figyelni kell, hogy az új megoldások minimális veszélyeket jelentsenek. Véleményem szerint a tágabb értelemben vett biztonság soha nem volt olyan törékeny, mint napjainkban, de soha nem is volt olyan fontos. Éppen ezért a környezetünkre és egymásra is vigyáznunk kell, hogy jobban élhessünk a földön.

(Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Brexit-EU

Áprilisban kezdődnek a tárgyalások az EU és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kapcsolatrendszer kialakításáról, a jelenlegi állás szerint pedig ez év végéig, december 31-ig véglegesíteni kell megállapodást. A megadott dátumig a jelenlegi helyzetben azonban nem valószínű, hogy sikerülni fog a megegyezés, az EU végső célja pedig a „hard brexit” elkerülése. Az Egyesült Királyságnak pedig nem érdeke meghosszabbítani a brit EU-tagság megszűnése után kezdődött átmeneti időszakot, sőt már júniusban dönteni kíván arról, hogy érdemes-e folytatni az erről szóló tárgyalásokat az EU-val.

Egyelőre nincs egyetértés a felek között, a helyzetet ugyanis nehezíti britek a Kanadával megkötött megállapodása, amelyhez hasonlót akarnak elérni az EU-val is. Az EU brexit-ügyi főtárgyalója legutóbbi kijelentése szerint azonban az EU erre nem nyitott, a megegyezést több ponton is kifogásolja. A brexit után az Egyesült Királyság válik az EU legközelebbi gazdasági riválisává, ebben a tekintetben sem hasonlítható a kapcsolat Kanadához.

Az EU és az Egyesült Királyság ugyanis nem csak partnerek, de gazdasági versenytársak is lesznek, és így mindkét fél számára fontos szempont, hogy a megállapodásnak így egyenlő versenyfeltételeket is kell garantálnia. Emellett az EU számára fontos szempont a különösen szigorú feltételek szabása egyes területeken. Ezek közé tartoznak a közös szabályok munkavállalók jogaira vonatkozóan, a környezetvédelmi szabályok és a magánszektor állami támogatására vonatkozó szabályok.

Brüsszel, 2020. március 19.
2020. március 5-én készült kép Michel Barnierről, az Európai Bizottság Brexit-ügyi főtárgyalójáról egy brüsszeli sajtótájékoztatón. Barnier 2020. március 19-én bejelentette, hogy pozitív lett a koronavírus-tesztje.
MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szomszédságpolitika

Fehéroroszország

Március 7-én az EU nyilatkozatot tett közzé a belorusz minszki regionális bíróság által hozott  nemrégiben hozott halálos ítélettel kapcsolatban. A nyilatkozat újfent kijelenti, hogy az EU minden körülmények között elítéli a halálbüntetést.

Georgia

Március 9-én az EU georgiai küldöttségének vezetője, Carl Hartzell nagykövet gratulált Georgia vezető  politikai pártjainak az új választási rendszerről szóló megállapodás megkötéséhez. A megállapodás több mint három hónapos intenzív tárgyalások eredménye, amelyeket az Európai Unió, Németország, az Európa Tanács és az Egyesült Államok képviselői segítettek.

Az EU március 23-án nyilatkozatot adott ki a szakadár Georgia szakadár régiójában Abháziában lezajlott elnökválasztással kapcsolatban.  A nyilatkozatban az EU újfent kifejezte támogatását Georgia területi integritásának irányába, valamint kijelentette, hogy nem ismeri el azon jogi kereteket amelyek között a választás végbement.

Örményország

Március 9-én, Josep Borrell, az EU főképviselője és Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök Brüsszelben találkozott, a találkozó során megvitattak több kétoldalú és regionális kérdést.  A két vezető megvitatta a Hegyi Karabah konfliktus megoldási lehetőségeit is, a kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint az EU teljes mértékben támogatja az EBESZ Minszki Csoport erőfeszítéseit a probléma békés megoldására.  Josep Borell  üdvözölte továbbá Örményország elkötelezettségét az EU – Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás reformja és végrehajtása mellett, a főképviselő hozzátette, hogy az EU továbbra is támogatja Örményországot ezen az úton.

Március 31-én az EU szóvivője nyilatkozatot adott ki, amelyben nem ismeri el a hegyi-karabah-i ún. „Elnök- és parlamenti választások” alkotmányos és jogi keretét.A szóvivő hozzátette, hogy az EU határozottan támogatja az Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (EBESZ) minszki csoportját, emellett hozzátette, hogy kész továbbra is támogatni a hegyi-karabah-konfliktus korai és békés rendezésére irányuló erőfeszítéseket.

Ukrajna

Március 27-én az EU szóvivője bejelentette, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának (OHCHR) Hivatala által kiadott legfrissebb jelentés szerint   a konfliktusokkal összefüggésben fogvatartottak önkényes fogva tartása, kínzása és rossz bánásmódja Ukrajna keleti részén folytatódik. Az OHCHR jelentés utal az úgynevezett „Luhanszki Népi Köztársaságra” és a „Donyecki Népi Köztársaságra”. Az EU hangsúlyozta, hogy független nemzetközi megfigyelőknek, mint például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának és az OHCHR-nek teljes és feltétel nélküli hozzáférést kell biztosítani minden fogvatartotthoz és a fogva tartáshoz.

Április 1-jén az EU nyilatkozatot adott ki, válaszul Oroszország nemrégiben meghozott elnöki rendeletére. E rendelet értelmében Krím és Szevasztopol nagy részét felveszik az orosz határmenti területek jegyzékébe, ahol a nem orosz állampolgároknak nem rendelkezhetnek földterülettel. Az EU hangsúlyozta, hogy a rendelet az önkényes vagyonfosztást is eredményezheti.Az EU sürgette Oroszországot, hogy állítsa le a krími félszigeten a nemzetközi jog megsértését, és megismételte, hogy támogatja Ukrajna függetlenségét, szuverenitását és területi integritását a nemzetközileg elismert határain belül.

Március 5-én az EU Tanácsa úgy határozott, hogy kiterjeszti az eszközök befagyasztására vonatkozó korlátozásokat 10 olyan személyre, akiket az ukrán állami pénzeszközök jogellenes felhasználásáért és hivatali visszaéléséért felelősnek tartanak. A 2014 márciusában bevezetett szankciókat évente felülvizsgálják, és jelenleg 2021 március 6-ig vannak érvényben.

Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője március 16-án az EU nevében nyilatkozatot tett a Krím Autonóm Köztársaságról és Szevasztopol városáról. A főképviselő kijelentette, hogy a félsziget egyre növekvő militarizálása továbbra is negatívan befolyásolja a fekete-tengeri térség biztonságát. A krími-félsziget emberi jogi helyzetét „jelentősen romlottnak” írta le, hozzátéve, hogy „a félsziget lakosai szisztematikusan korlátozzák az alapvető szabadságokat, például a véleménynyilvánítás, a vallás vagy a meggyőződés és az egyesülés szabadságát, valamint a békés gyülekezés jogát.”

Március 13-án az Európai Unió Tanácsa hat hónappal meghosszabbította a korlátozó intézkedéseket azon intézkedésekkel szemben, amelyek aláássák vagy veszélyeztetik Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét. A 2020. szeptember 15-ig hatályos szankciók 175 emberre és 44 jogalanyra vonatkoznak.Az intézkedéseket először 2014 márciusában vezették be, az új, hat hónapos meghosszabbításhoz kapcsolódó jogi aktusokat az EU Hivatalos Lapjában tették közzé 2020. március 13-án.

Brüsszel, 2020. április 7.
Janez Lenarcic, az Európai Bizottság válságkezelésért felelõs uniós biztos online sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2020. április 7-én. Lenarcic bejelentette, hogy az Európai Unió vészhelyzeti reagálási koordinációs központja az összes tagállammal együttműködik annak biztosítására, hogy a segítség oda kerüljön, ahol leginkább szükség van rá.
MTI/AP pool/Francisco Seco

Koronavírus elleni védekezés

A szomszédságpolitika területén is a koronavírus ellen való védekezés volt meghatározó. Az Európai Bizottság az EU szomszédságpolitikájának legfőbb kutatási és innovációs profilú programján, a Horizon 2020-on keresztül támogatja a COVID-19 elleni harcot. 45 millió euróval finanszírozza az innovatív gyógyszer kezdeményezését (IMI), amelynek keretében olyan projektek pályázhatnak, amelyek a COVID-19 terjedésének jobb nyomkövetésére és a jövőbeni járványokra történő felkészültség fokozására irányulnak. Emellett, az EU támogatja a tunéziai egészségügyi ágazatot is az ország 13 kormányzóságában, elsősorban az első vonalbeli egészségügyi szolgáltatási struktúrákban, az „Essaha Aziza” programnak köszönhetően, amelynek költségvetése 20 millió euró. Ez a program elősegíti a tunéziai Egészségügyi Minisztériumnak a COVID-19 megelőzésére és az annak kezelésére irányuló erőfeszítéseit. Ezt követően, március 30-án Várhelyi Olivér, az EU szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa Noureddine Erray tunéziai külügyminiszterrel való egyeztetésén bejelentette, hogy az EU 250 millió eurós támogatásban részesíti az országot a koronavírus és annak társadalmi-gazdasági következményei elleni küzdelem érdekében. Továbbá, biztosította a tunéziai külügyminisztert az „Essaha Aziza” program megerősítéséről, amelynek keretében megháromszorozza az EU az előirányzott támogatásokat. Az észak-afrikai Marokkó külügyminiszterét, Nasser Bouritát is biztosította arról Várhelyi Olivér, hogy az Európai Unió a marokkói költségvetést azonnali 150 millió euró átcsoportosítással támogatja a járvány elleni harcban.

Az EU vezetői megállapodtak abban, hogy a harmadik országokból az EU területére irányuló nem alapvetően szükséges utazások ideiglenesen korlátozásáról, egy  30 napos időtartamra, ezen időszak esetlegesen meghosszabbítható a további események függvényében.

Róma, 2020. március 14.
Tapsolnak az emberek, az ablakukból pedig olasz, illetve európai uniós zászló lóg Rómában 2020. március 14-én. A tüdõgyulladást okozó koronavírus terjedésének megfékezésére az országban elrendelt vesztegzár még nem tart régen, de az olaszok a szolidaritás jeleit mutatva már bizonyos formájú villámcsődületeket szerveznek az internetes közösségi portálokon, például bizonyos időpontokban megjelennek az ablakukban vagy erkélyükön, hogy énekeljenek, tapsoljanak vagy egyszerűen csak integessenek egymásnak.
MTI/AP/LaPresse/Mauro Scrobogna

Afrikai Unió

Az Európai Bizottság, valamint a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő március 9-én javasolta az Afrikával való új EU stratégia alapjait. Mindez öt kulcsfontosságú területen fogalmaz meg javaslatokat az együttműködés fokozására a partnerségek révén: zöld átmenet; digitális átalakulás; fenntartható növekedés és foglalkoztatás; béke és kormányzás; valamint a migráció és a mobilitás. Mindezek alapján, Európa megbeszéléseket kezdeményez az afrikai partnerekkel egy új közös stratégia kidolgozása érdekében, amelyet az Európai Unió és az Afrikai Unió 2020 októberében tartandó csúcstalálkozóján fognak jóváhagyni a tervek szerint.

 

Oroszország számára elfogadhatatlan a világűr privatizációja – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.

“Adott esetben (a Donald Trump amerikai elnök által hétfőn aláírt rendelettel kapcsolatban) természetesen jogi értékelést kell adni. Talán tanulmányozni kellene ezt a határozatot, jogi megközelítések alapján. Mindenesetre a világűr privatizációjára irányuló kísérletek bármilyen formában – most nehezemre esik megmondanom, hogy ez a világűr privatizációjának kísérleteként értékelhető-e – elfogadhatatlanok lennének” – mondta Peszkov.

A szóvivő arra reagált, hogy Trump rendeletet adott ki az erőforrásoknak a Holdon és más égitesteken történő kereskedelmi kitermeléséről, amelynek értelmében az Egyesült Államok nem tekinti többé az emberiség közös örökségének a világűrt.

“A világűr az emberi tevékenység jogilag és fizikailag egyedülálló területe, és az Egyesült Államok nem tekinti ezt globális köztulajdonnak” – állt a szövegben.

A dokumentum szerint az Egyesült Államoknak jogában kell állnia üzleti célból kutatni világűrt, valamint annak erőforrásait kiaknázni és hasznosítani. Az Egyesült Államok ösztönözni kívánja ennek állami és magánszereplők által végzett tevékenységnek a nemzetközi támogatását. Mike Pompeo külügyminiszternek 180 napon belül be kell számolnia az ebben az ügyben elvégzett munkájáról.

Az elnöki rendelet rámutatott, hogy az Egyesült Államok nem ismeri el az államoknak a Holdon és más égitesteken folytatott tevékenységéről az ENSZ-közgyűlés által 1979-ben elfogadott megállapodását, amelyet egyébként sem írt alá. Elismeri viszont a világűr kutatásról és felhasználásáról szóló 1967-es egyezményt.

Szergej Szaveljev, az orosz állami űripari vállalat, a Roszkoszmosz nemzetközi együttműködésért felelős vezérigazgató-helyettese kedden nyilatkozatot tett közzé, amelyben Trump rendeletét a “más bolygók területének tényleges elfoglalására” irányuló agresszív tervnek, a világűr kisajátítására irányuló kísérletnek minősítette. A tisztségviselő szerint ez aligha hangolja gyümölcsöző együttműködésre az államokat.

“A történelemben volt már példa arra, hogy valamely állam úgy döntött, hogy saját érdekében területeket kezd el elfoglalni – mindenki emlékszik, hogy ennek mi lett az eredménye” – idézte Szaveljevet a Roszkoszmosz sajtószolgálata.

Hackerek támadtak meg kínai kormányhivatalokat és diplomáciai kirendeltségeket egy kínai szoftvercég jelentése szerint – közölte internetes oldalán egy kedden megjelent cikkben a South China Morning Post (SCMP) című hongkongi lap.

A Qihoo 360, Kína legnagyobb számítógépes vírus elleni szoftvereladójának jelentéséből kiderül, hogy a hackerek több mint kétszáz VPN szervert törtek föl összehangolt kiberkémkedési akció keretében. A támadás célpontjában pekingi és sanghaji kormányhivatalok mellett Kína a többi közt Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Észak-Koreában, valamint Thaiföldön működő diplomáciai kirendeltségei álltak.

A jelentésben a Qihoo 360 az akcióval a kelet-ázsiai DarkHotel nevű hacker csoportot gyanúsítja, és a cég feltételezése szerint a támadás célja az új koronavírus-járványhoz köthető. Ugyanezt a csoportot sejtik egyébként a márciusban az Egészségügyi Világszervezet elleni, sikertelen kibertámadások mögött is.

A pekingi vezetés a járványra tekintettel arra kérte a hivatalokat, hogy legfeljebb csupán az ott dolgozók fele tartózkodjon egyszerre a munkahelyen – emiatt sokan a VPN szervereken keresztül érik el otthonaikból az irodai hálózatot. “Ha a VPN fenyegetést jelentő felek ellenőrzése alá kerül, számos vállalat és intézmény belső tartalmai válnak elérhetővé a nyilvános hálózaton, ami felmérhetetlen károkat okozhat” – fogalmaz jelentésében a szoftvercég.

A DarkHotel egy legalább 2007 óta működő hacker csoport, amelynek tevékenységét Kelet-Ázsiába vezették vissza kiberbiztonsági cégek. A csoport jellemző célpontjai között Kínában, Észak-Koreában, Japánban és az Egyesült Államokban tevékenykedő kormányhivatalnokok és üzleti vezetők szerepelnek. A SCMP azonban rámutat: a Qihoo 360 jelentésén kívül jelenleg semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy valóban a DarkHotel állna a támadások mögött.

Közvetített munkavállalók után fizetendő közterheket csalt el, közel kétmilliárd forint kárt okozott a költségvetésnek egy Fejér megyéből irányított bűnbanda, amelynek két tagja letartóztatásban van, ellenük bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás miatt folyik nyomozás.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kedden az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a cégháló nagyvállalatoknak, autóipari beszállító multiknak közvetített munkaerőt. A több száz munkavállaló után azonban nem fizették az adókat és járulékokat, noha megrendelőiktől megkapták a közvetített munkaerő teljes bérköltségét, illetve a közvetítői díjat is.

A csalásban részt vevő társaságok első körben hamis adóbevallásokat nyújtottak be, majd miután utólag bevallották a fizetendő közterheket, hátrahagyták a vagyontalan, tetemes adótartozással rendelkező cégeket.

A NAV nyomozói it-szakemberek és járőrök bevonásával összesen huszonnyolc helyszínen tartottak házkutatást, tanúkat és gyanúsítottakat hallgattak ki, valamint a megrendelő cégeknél is vizsgálódtak, ahol a közvetített dolgozókat hallgatták meg.

A bűnbanda fejét a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége fogta el Fejér megyei otthonában, a férfival szemben szexuális bűncselekmény gyanúja is felmerült.

A bűnszervezet vezetői luxusszínvonalon éltek: egzotikus utazásokra, drága autókra költötték az elcsalt pénzeket, de különleges műkincseket, nagy értékű könyvritkaságokat, illetve érme- és bélyeggyűjteményeket is vásároltak. A NAV csaknem egymilliárd forint értékben tudott bankszámlákat, ingatlanokat és követeléseket zárolni, továbbá több százmillió forint készpénzt, valamint luxusautókat is lefoglalt a kár megtérítésére.

Becslések szerint több mint félmillió robogó üzemel Magyarországon, de a törvényi előírás ellenére csaknem felükre nem kötöttek kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást üzembentartóik – hívta fel a figyelmet a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz).

A szervezet közleménye szerint a biztosítás nélkül közlekedők sokat kockáztatnak, a rendőri igazoltatás során büntetés jár a mulasztásért, károkozás esetén pedig akár több százezer forint kárösszeget kell saját zsebből kifizetniük. A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint a biztosítók átlagos kárkifizetései a segédmotoros kerékpárok által okozott károkra 2018-ban meghaladták a 672 ezer forintot.

Ha biztosítatlan robogó okoz kárt, a károkozó helyett a Mabisz kártalanítási számlája fizeti ki a kárösszeget, amit utólag behajt a károkozón.

A kedvező időjárás miatt, valamint a tömegközlekedési eszközök elkerülése érdekében egyre többen használnak kerékpárt is. A Mabisz szerint a személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek több mint tíz százaléka a kerékpárosokhoz kapcsolódik, akik nagyjából hasonló arányban elszenvedői, mint okozói a közlekedési baleseteknek. A lakásbiztosításhoz kapcsolódó általános felelősségbiztosítás a balesetet okozó biciklisnek is segítségére lehet, mert ez a fedezet kiterjedhet a kerékpárral történő károkozásra is. Ilyen biztosítás hiányában a károsult közvetlenül a kerékpárostól követelheti a kár megfizetését – jelezte a biztosítók szövetsége.

A kétkerekűek és más elektromos eszközök gyorsan bővülő piacának jele, hogy egyes társaságok már tervezik a kerékpár-biztosítások kiterjesztését az elektromos rollerekre is. Az új típusú eszközök hatósági besorolása folyamatban van, ennek eredménye teljesen tiszta helyzetet teremthet a biztosítási vonatkozású kérdésekben – közölte a Mabisz.

Nem bocsátható feltételes szabadságra a vokányi emberölés elkövetője a szegedi törvényszék nem végleges döntése szerint.

A Szegedi Törvényszék nem engedélyezte az előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés és lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette miatt 18 év fegyházbüntetéssel sújtott R. A. feltételes szabadságra bocsátását — közölte a bíróság.

Juhászné Prágai Erika közölte, a bíróság az elítéltet fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet által előterjesztett vélemény, a komplex igazságügyi pszichiátriai és pszichológiai szakértői vélemény alapján, valamint az elítélt távmeghallgatásával vizsgálta, hogy az elítélt miként képzeli el további életét. A törvényszék megállapította, hogy az elítéltet a szabadságvesztés büntetés végrehajtása során egy alkalommal kellett felelősségre vonni, 2010 márciusában, ezzel szemben 27 jutalmat érdemelt ki, az intézetben dolgozik, és szabadulása esetére lakhatása, munkába állása szintén megoldottnak látszik.

Mivel azonban az elítélt magatartása nem tekinthető teljesen kifogástalannak, és a személyisége alapján attól lehet tartani, hogy a jövőben akár élet, illetve testi épség elleni bűncselekményt is elkövethet, a bíróság nem engedélyezte feltételes szabadságra bocsátását. A végzés ellen az elítélt és védője fellebbezett.

R. Attilát, a pécsi rendőrkapitányság egykori kiemelt főnyomozóját a Pécsi Ítélőtábla 2007 novemberében sújtotta 18 év fegyházbüntetéssel, amiért 2000. február 6-án agyonlőtte élettársa férjét a Baranya megyei Vokányban.

A férfi 1998-ban szerelmi, majd élettársi kapcsolatot létesített a kapitányságon dolgozó kolléganőjével.amelynek válása – elsősorban a nő férje miatt – elhúzódott. A helyzetet a rendőr őrnagy a férfi megölésével akarta megoldani, erről egy bűnöző ismerősének is beszélt. Egy fegyvergyűjtőtől még korábban vásárolt egy 22-es kaliberű hatástalanított, de visszaélesített pisztolyt az ahhoz készített egyedi hangtompítóval és lézeres irányzékkal együtt. A gyilkossághoz egy régi autót is szerzett, és hamis bosnyák rendszámot szerelt rá. A rendőr 2000. február 6-án elutazott Vokányba, bement a férj házába, ahol a férfit dulakodás után hét lövéssel megölte. A gyilkos fegyvert a helyszíntől hat kilométerre egy patakba dobta, ahol néhány nappal később helybéliek megtalálták.

A rendőrség az őrnagyot és élettársát néhány napon belül elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte, munkaviszonyukat megszüntette, ám a vádemeléshez nem találtak elég bizonyítékot, ezért később szabadon engedték őket. Az ügy adatait később újraértékelték, a férfi ellen vádat emeltek, majd a Baranya Megyei Bíróság első fokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Ezt a büntetést enyhítette másodfokon a Pécsi Ítélőtábla 18 év fegyházra.

Áder János köztársasági elnök hétfőn kinevezte az Országos Bírósági Hivatal (OBH) két új elnökhelyettesét: Csillám Katalint és Erőss Mónikát – tudatta az OBH.

A két új elnökhelyettes kinevezése április 7-ével lép életbe. Az OBH két korábbi elnökhelyettese, Répássy Árpád és Vajas Sándor április 1-jétől ítélőtáblai tanácselnökként folytatja, Répássy Debrecenben, Vajas pedig a fővárosban.

A Kúria közleményben tudatta, hogy miután Erőss Mónikát, a Kúria eddigi főtitkárát nevezte ki az államfő az OBH egyik elnökhelyettesévé, a legfőbb bírói fórum szakmai irányításában is változások történtek.

Darák Péter, a Kúria elnöke egyes igazgatási feladatokkal új vezetőket bízott meg. Ennek megfelelően Sperka Kálmán tanácselnök a Kúria főtitkári titkárságának működéséhez kapcsolódó egyes igazgatási feladatokat látja el, Suba Ildikó pedig főtitkárhelyettes, akinek vezetői megbízása a veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbodott.

A Kúria büntető kollégiumának irányításához kapcsolódó egyes igazgatási feladatok ellátásával Székely Ákos tanácselnököt, míg a Kúria polgári kollégiumának irányításával összefüggő egyes igazgatási feladatok ellátásával Orosz Árpád, illetve Böszörményiné Kovács Katalin tanácselnököket bízta meg a Kúria elnöke.

Az április 1-jén létrejött közigazgatási kollégiumot Kalas Tibor kollégiumvezető irányítja. Az április 1-jétől a Kúria polgári kollégiumán belül működő munkaügyi részkollégium vezetéséhez kapcsolódó egyes igazgatási feladatokat pedig Tánczos Rita bíró látja el.

Az igazgatási feladatokkal megbízottak megbízatása nyár közepéig, illetve végéig érvényes.

(Címlapképünkön Erőss Mónika, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökhelyettese átveszi kinevezési okmányát Áder jános köztársasági elnöktől a Sándor-palotában 2020. április 6-án. MTI/Szigetváry Zsolt)

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UCK) tagjai által 1998 és 2000 között elkövetett háborús bűncselekményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket vizsgáló − hágai székhelyű − különleges bíróság és ügyészi hivatal idézésére hivatkozva a korábbi UCK parancsnok, Ramush Haradinaj 2019. július 19-én lemondott miniszterelnöki tisztségéről.

Az októberi előrehozott parlamenti választások eredménye azonban markánsan átrajzolta Koszovó politikai tájképét. Az urnákhoz járulók tíz éven belül negyedszer nyilvánítottak véleményt, ami alapján az Albin Kurti vezette Önrendelkezés (Lëvizja Vetëvendosje − LV) kapott felhatalmazást kormányalakításra a 841.275 érvényes szavazat 26.27 százalékának (29 mandátum) megszerzésével, míg a második helyre az Isa Mustafa által fémjelzett Koszovói Demokratikus Szövetség (Lidhja Demokratike e Kosovës − LDK) futott be 24.54 százalékkal (28 mandátum).

A parlament volt elnöke, Kadri Veseli és Hashim Thaci államfő politikai tömörülése, a Koszovói Demokrata Párt (Partia Demokratike e Kosovës − PDK) tizenkét hatalomban töltött év után kényszerül ellenzéki szerepre a szavazatok 21,23 százalékával (24 mandátum).

A választók egyértelmű ítéletet fogalmaztak meg Haradinaj 2017-2019 közötti kormányfői regnálásával kapcsolatban, mivel az irányításával prosperáló Szövetség Koszovó Jövőjéért (Aleanca për Ardhmërinë e Kosovës − AAK) és a Koszovói Szociáldemokrata Párt (Patria Socialdemokrate e Kosovës − PSD) koalíciója (AAK-PSD Koalicioni 100% Kosove) 11.52 százalékkal (13 mandátum) lépte át a bekerülési küszöböt.

Belgrád és a koszovói szerbek többségének támogatását maga mögött tudó − Goran Rakic elnök által instruált − Szerb Lista (Srpska Lista − SL) 6.4 százalékot ért el. Megjegyzendő, hogy az alkotmány 64. és 96. cikkben foglaltaknak megfelelően a 120 fős parlamentbe a szerb közösséget képviselő pártokat, koalíciókat, polgári kezdeményezéseket és független jelölteket, illetve egyéb kisebbségeket minimum 10-10 mandátum, továbbá legalább 1-1 miniszteri pozíció illeti meg. Ennek értelmében az SL részéről Dalibor Jevticet a közösségekért és visszatérésért, illetve Ivan Milojevicet a regionális fejlesztésekért felelős minisztérium, míg − plusz egyel megnövelve a kinevezések számát − a bosnyák származású Emilia Rexhepit a közigazgatási és önkormányzati tárca vezetésével bízta meg Kurti.

Hatodikként a volt PDK tagok, Fatmir Limaj, illetve Jakup Krasniqi által bejegyeztetett Kezdeményezés Koszovóért (NISMA Social Demokrate − NISMA) valamint Behgjet Isa Pacolli korábbi elnök, miniszterelnök-helyettes, és külügyminiszter pártja, az Új Koszovó Szövetség (Aleanca Kosova e Re − AKR) koalíciója került be a parlamentben 5.02 százalékkal (6 mandátum).

Az LV és LDK között négy hónapig húzódó koalíciós tárgyalások lezárása után, 2020 februárjában a beiktatására összehívott parlamenti ülésen 10 tartózkodás mellett, 66 képviselő támogatta Kurti miniszterelnöki kinevezését és a kormány felállítását.

Közel két hónappal később, a koronavírus-járvány okozta helyzetben, az LDK bizalmatlansági indítványát nyújtott be a kormány ellen, amit 82 igen szavazattal fogadtak el.

Bár az ügyvivő kormány élén tovább funkcionál Kurti, számos bizonytalan faktor nehezíti a politikai válság megoldását.

Jelen írás két részben mutatja be azokat az összetett kihívásokat, amelyek Koszovó politikai, gazdasági és társadalmi prosperitását gátolják 2017-től napjainkig.

Az első fejezetben Ramush Haradinaj politikai örökségét – egyes esetekben holisztikus megközelítéssel – veszi górcső alá az író, míg a másodikban a kibontakozó hatalmi harc azon sarokpontjaira koncentrál, amelyek hozzájárultak az instabilitás veszélyéhez.

1. rész

Ramush Haradinaj megfelezett kormányzati ciklusa

Haradinaj 2005-ös száz napos regnálását szintén egy Hágából érkező levél szakított meg. A Nemzetközi Törvényszék több vádpontban gyanúsítottként hallgatta ki, ezért a miniszterelnöki posztról lemondó nyilatkozatában – 2019-es indokokhoz hasonlóan – arra hivatkozott, hogy magánemberként és nem kormányfőként vesz részt az eljárásban.

A háborús hősként tisztelt politikusok úgynevezett PAN koalíciójának (PDK – AAK – NISMA) – amit az AKR és SL mellett kisebb pártok is erősítettek –, és miniszterelnök- jelöltjének 2017-ben szavaztak újabb bizalmat a választók, ezért egy kompromisszumkötésre igen érzékeny koalíciós kormány élén kezdte meg Haradinaj az elhibázott politikai döntésektől koránt sem mentes működését.

A rendszer alapvető problémájaként azonosítható be a – koalíciós pártok vezetői pozíciók iránti igényének kielégítéséből adódó – túlméretezett kabinet, illetve az ebből gyökerező átláthatóság és koordináció hiánya, továbbá, hogy stratégiai kérdésekben – az esetek többségében – nem sikerült a koalíción belül konszenzust kialakítani, és az ellenzéket meggyőzni.

A fenti megállapítások vonatkozásában elmondható, hogy Haradinaj 2014-ban elfogadhatatlannak és hivatali visszaélésnek titulálta, hogy a minisztériumoknál egynél több miniszter-helyettest iktattak be, így negyvenháromra duzzasztva fel a számukat. Ennek ellenére a megválasztása után hatvannyolc miniszter-helyettest nevezett ki.

A kormánypártok közötti feszültség pedig tovább fékezte az érdemi munkát. Ezért fordulhatott elő, hogy Haradinaj, illetve Thaci és Veseli között annyira megromlott a kapcsolat, hogy egy ponton túl nem álltak szóba egymással, egyúttal a másik pozíciójának aláásásával vádolták egymást. A nemzetközi erőtérben olyan fajsúlyos témákban nem tudtak azonos irányvonalat kijelölni − ezáltal csökkentve Koszovó érdekérvényesítési képességét −, mint a szerb és bosznia-hercegovinai termékekre 2018 novemberében kivetett 100%-os büntetővám, illetve a Koszovó és Szerbia közti területmódosítás ötletének egységes támogatása vagy elvetése.

A közvéleményt megkerülve, Thaci és Aleksandar Vucic elnök stábjának tervezőasztalán jelent meg az a forgatókönyv, ami az észak-koszovói szerb tömbterületet Belgrád teljes irányítása alá, míg a Szerbia déli részén fekvő, többségében albánok lakta Presevó-völgyét Koszovóhoz csatolná. Éles retorikai elemeket alkalmazva Haradinaj arra figyelmeztetett egy interjúban, hogy a korábban megkötött szerződések újbóli megnyitása egyet jelentene a háború megismétlődésével.

Az Egyesült Államok reális lehetőségként számol egy esetleges területcserével, ezzel szemben az EU részéről erős megosztottság tapasztalható, de Németország kategorikusan fellép a határok megváltoztatása ellen.

1. Határmegállapodás és vízumliberalizáció

Jóllehet Haradinaj ellenzéki képviselőként elítélte a Koszovó és Montenegró által 2015-ben aláírt határkiigazítási egyezményt, három évvel később a parlament annak ellenére ratifikálta azt, hogy az LV képviselői könnygázzal próbálták meg obstruálni az ülést, mivel álláspontjuk szerint a 8200 hektár földterület Montenegróhoz csatolása sérti a nemzeti érdeket. A parlamenti megerősítést − Egyesült Államok erőteljes nyomásgyakorlása mellett − az EU egyik utolsó feltételként szabta a koszovói állampolgárok schengeni övezeten belüli vízummentes utazásához. Mivel 2017 májusában Haradinaj és pártja egyik népszerű választási ígérete volt a vízumliberalizáció, a politikai adok-kapok játékszabályai alapján szorgalmazta az „üzletet”, és szerezte meg a nemzetközi szerződés hatálybelépéséhez szükséges kétharmados többséget.

Egy időre kellő mennyiségű politikai tőkét kovácsolt a kormány, ugyanakkor Haradinaj 2019. július 19-ei lemondása előtt egy nappal tett nyilatkozatát, miszerint a régóta várt vízummentesség megszerzése már csak hetek kérdése, mindössze kényszeredett mosollyal nyugtázhatták az állampolgárok.

2. Pristina-Belgrád kapcsolat dinamikája

Amíg Koszovó-Montenegró relációban eredményesen rendezték a vitás kérdéseket, addig a Szerbiával fenntartott bilaterális kapcsolatokról ezt nem lehetett elmondani. Haradinaj közvetlenül a beiktatása után úgy nyilatkozott, hogy mérsékelni szükséges a Belgrád-Pristina dialógusban való részvételt, ezért a párbeszéd továbbra is ólomlábakon haladt.

2017 augusztusában írta alá Vucic és Thaci azt az igazságügyi megállapodást, ami október közepén került végrehajtásra. Ez elsősorban azokat a kisebbségi szerb bírókat, ügyészeket és jogi alkalmazottakat érintette, akik Koszovó északi részén − Belgrád által fenntartott és szerb jogrendszer alapján − működő párhuzamos igazgatási struktúrában végezték munkájukat. Innentől kezdve a keletkezett ügyekben tehát koszovói jogszabályok alapján hirdetnek ítéletet, illetve a közszolgálatot ellátó személyek az igazságügyi minisztérium alkalmazásába kerültek.

Hashim Thaci (b), Federica Mogherini (k) és Aleksandar Vucic (j) (forrás: tiranatimes.com)

2018 márciusában államfői találkozót tartottak a belga fővárosban, ahol szó esett a Brüsszeli Megállapodás megoldatlan témaköreiről, mindazonáltal konkrét előrelépés nem történt.

A Brüsszeli Megállapodás lett volna hivatott a szerb önkormányzatiság kérdését is rendezni, de az úgynevezett Szerb Többségű Önkormányzatok Szövetségének (Zajednica srpskih opština − ZSO) felállítása 2013-óta nem valósult meg. A ZSO létrehozását hátráltatta, hogy annak hatásköréről 2015-ig nem tudtak megegyezni a tárgyalófelek. 2018 augusztusában ugyan készítettek egy végleges tervezetet, de az ellenzéki össztűz meghátrálásra kényszerítette Haradinajt.

A szerb kormányzati apparátus a lobbi eszközrendszerét alkalmazva folyamatos jelleggel befolyásolt – és teszi ezt jelenleg is – külföldi politikai döntéshozókat azért, hogy egyrészt blokkolja Koszovó felvételét a különböző regionális és nemzetközi szervezetekbe, másrészt gátolja és csökkentse azoknak az országoknak a számát, amelyek elismerik államiságát.

Miután Szerbia megakadályozta Koszovó felvételét − többek között − az INTERPOL-hoz, Haradinaj bevezette a 100%-os vámot. AZ LV és LDK mellett a PDK, illetve a NISMA is felszólította Haradinajt – amerikai és uniós vezetők elvárásaival összhangban – annak azonnali visszavonására, ezt azonban nem tette meg a tisztségéből való távozásig.

A destruktív konfliktushoz, majd a büntető vámintézkedés meghozatalában való kicsúcsosodásához, a lentebb részletezett − Haradinaj megválasztása előtt és után realizálódott − események nagyban hozzájárultak.

2017 januárjában jelentette be a szerb kormány, hogy 18 év után újra vasúti kapcsolatot létesít Belgrád és Észak-Mitrovica között. Pristina tiltakozása ellenére, és a személyszállító vonat oldalára huszonegy nyelven kiírt „Koszovó Szerbia része” felirattal indult el a jármű, amit Vucic tíz kilométerre a határtól − még szerb területen – megállított.

A politikai döntéshozók kölcsönös provokációval vádolták egymást. A szerb elnök azt állította, hogy Koszovó aláaknázta az oldalukon futó vasúti síneket, és a Rosu különleges rendeltetésű egységet is azért vezényelték a helyszínre, hogy összeütközést kényszerítsen ki. Thaci olvasatában a vonat ürügyként szolgált Belgrádnak arra, hogy bevethesse a fegyveres erőket és elcsatolja az észak-koszovói területet.

2017 márciusában a szerb fél heves tiltakozásának adott hangot, mivel egy kormányrendelet alapján állami tulajdonnak minősítette Koszovó azokat az egykori jugoszláv, később szerb ingatlanokat és földterületeket, amelyek vagyonjogi helyzete nem került rendezésre. Ez magában foglalta a körülbelül 200 milliárd dollárra becsült pristinai repülőteret, illetve a szerb vasúttársaság, villamos művek, posta, és az erdőgazdálkodás ingatlanjait. Dhurata Hoxha igazságügyi miniszter azt fejtegette a média képviselői előtt, hogy a rendelet teljes mértékben megfelel a jogszabályoknak és a koszovói kormány kizárólagos joga, hogy a területén található ingatlanokról döntsön, csak úgy, ahogy a szövetségi rendszer felbomlása után a volt jugoszláv tagköztársaságok tették.

2018. január 16-án meggyilkolták az észak-mitrovicai városi tanács koszovói-szerb képviselőjét, Oliver Ivanovicot. A kétoldalú kapcsolatok építése Brüsszelben folytatódott volna, a halálesetről érkező információk birtokában a szerb delegáció viszont lemondta az egyeztetést és visszautazott Belgrádba. Vucic összehívta a nemzetbiztonsági tanács ülését és kijelentette, hogy terrorcselekménynek minősítik az emberölést, illetve részt kívánnak venni a nyomozásban.

Haradinaj másnapi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Koszovóban nem engedélyezi a szerb hatóságoknak a nyomozati cselekmények elvégzését, ellenben az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársainak segítségét szívesen fogadja.

Vucic január 20-án látogatott először köztársasági elnökként Észak-Mitrovicába és beszédében arról biztosította a koszovói-szerbeket, hogy az anyaország támogatja a szülőföldön való megmaradásukat, illetve mindent megtesz azért, hogy biztonságban élhessenek. Az elkövető beazonosításáig Szerbia nem akart részt venni a Belgrád-Pristina dialógus keretében folyó tárgyalásokon, azonban márciusban már Brüsszelben egyeztetett a két államfő.

Ivanovic pragmatikus politikus volt, aki többek között felszólalt a szervezett bűnözés ellen, bizonyos esetekben kritikával illette Vucicot, és a békés együttélést szorgalmazta. Meggyilkolását egy olyan személy vagy csoport rendelhette meg, aki/ami a politikai feszültség és patthelyzet fenntartásában érdekelt.

2018. március 26-án Észak-Mitrovicában letartóztatták és kiutasították a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetőjét, Marko Duricot.

A koszovói kormány tájékoztatása szerint a kényszerintézkedések foganatosítására azért volt szükség, mert az ország szuverenitását sértő kijelentései miatt megtagadták Durictól a beutazást, ezért illegálisan lépte át a határt.

Vucic a korábban megkötött egyezményekre hivatkozva emelt kifogást, melyek értelmében a szerb politikusoknak nem szükséges engedélyt igényelniük, és csak 24 órával a beutazás előtt kell jelezni az úti céljukat. Mivel Duric ezt 72 órával korábban megtette, törvényesen járt el.

3. Pristina és a Koszovói Biztonsági Erők (Forca e Sigurisë së Kosovës, FSK)

A fővárossal kapcsolatos 2018. júniusi törvény megalkotásával egy régóta húzódó vitás kérdés végére tett pontot Haradinaj. A jogszabályban rendezték Pristina általános működését, illetve növelték költségvetését és önkormányzati szintű önállóságát.

Hat hónappal később, 2018 decemberében ritka események történtek a parlamentben. A kisebbségi szerb képviselők távollétében, az ellenzék egyhangú támogatásával fogadtak el három törvénytervezetet az FSK mandátumának kiterjesztéséről. A könnyű fegyverzettel felszerelt egységek korábbi rendeltetése alapvetően humanitárius segítségnyújtásra, kutatás-mentésre, illetve tűzszerész feladatokra korlátozódott. Az új szabályozásban rögzítették, hogy a nehéz fegyverzettel felszerelhető FSK védi az ország szuverenitását, területi integritását, polgárait, vagyonát és érdekeit, valamint meghatározták annak kompetenciáit, szervezetét, illetve működését. Az irányításért felelős tárcát átnevezték védelmi minisztériumnak.

Az FSK katonái alaki kiképzésen (forrás: kosova.info)

Előirányozták, hogy körülbelül 2200 főről 5000-re növelik a katonák számát és 3000 tartalékost képeznek. A hadsereg létrehozásához alkotmánymódosításra lett volna szükség, ezt viszont az SL képviselői kategorikusan elutasították. Az Egyesült Államok támogatásáról biztosította Haradinajt, míg Jens Stoltenberg NATO főtitkár szerint nem volt időszerű a mandátum kiterjesztése. Az Európai Külügyi Szolgálat arra figyelmeztetette Koszovót, hogy a fegyveres erőkre vonatkozó döntéseket az alkotmánnyal összhangban szükséges meghoznia.

4. Gazdasági intézkedések

Koszovó gazdasági problémáit a Haradinaj kormánynak sem sikerült orvosolnia.Bár a miniszterelnök többször tett olyan hangzatos kijelentést, hogy 2019 a gazdaság éve lesz, ennek ellenére a koszovóiak több mint 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt, míg a háztartások körülbelül 17 százalék ezen jövedelmi szint alatt élt. A munkaképes korú fiatalok körülbelül 50 százaléka nem tudott elhelyezkedni, és a gazdaság erősen függ a külföldi diaszpóra megtakarításainak hazautalásától, illetve a feléjük irányuló szolgáltatások exportjától. A szerb és bosnyák árukra kivetett vám néhány alapvető háztartási cikk árát megnövelte, ami számottevő teher az alacsony jövedelműek számára.

A kormányzás első hat hónapjában több mint két millió eurót költöttek el abból az állami költségvetésben elkülönített négymillió eurós sürgősségi tartalékból, amit a miniszterelnök parlamenti jóváhagyás nélkül felhasználhat. Bedri Hamza pénzügyminiszter a kiadások alaposabb megtervezésének szükségességére hívta fel a figyelmet.

A 2017. decemberi események sem erősítették tovább a politikai intézményekbe vetett állampolgári bizalmat. Haradinaj ugyanis 2950 euróra növelve közel megduplázta saját fizetését és ezzel a régió legjobban kereső kormányfőjévé vált. Védekezésként előadta, hogy közfeladatai elvégzéséhez nélkülözhetetlenek az elegáns ruhák, amihez nyakkendőt és inget szükséges vásárolnia. Az átlagfizetés 460 euró volt, ezért érzékenyen érintette a koszovóiakat és utcai tiltakozások kezdődtek.

2014-ben egy amerikai és török cég 600 millió eurós szerződést kötött Koszovóval a 60 km hosszú, Pristinát és az észak-macedón határt összekötő autópálya megépítéséről, amitől a szomszédos országokkal folytatott kereskedelem fellendítését várták. Az autópályát 2019. május végén adták át és a végösszeg 800 millió eurónál állt meg. A média és civil szervezetek részéről számos kritika fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy a kivitelezési munkák szerződéseihez és egyéb kiegészítő anyagaihoz nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá. Az utóbbi kategóriába tartozott például az a dokumentum, amiben a fizetési feltételek megszegése miatt a kormány 53 millió eurós megtérítést hagyott jóvá az építőipari társaságok részére. Haradinaj 2018 júniusában jelezte, hogy a bírság összege nem áll rendelkezésre, és nemzetközi pénzügyi intézményekhez fordult kölcsönért. Egyes újságírók arról tudósítottak, hogy a projekt ezen szakaszának kivitelezésére 300 millió euró volt elkülönítve.

Koszovó 2017 és 2026 közötti időszakra vonatkozó energia stratégiája megállapítja, hogy az energiaellátás problematikája a volt rezsim által végrehajtott villamosenergia-rendszer megsemmisítésével kezdődött az 1990-es években. A légszennyezettségért leginkább felelős Kosova A és B elnevezésű széntüzelésű erőmű 1962-től, illetve 1983-tól működik, és közel harminc éve nem történt komoly beruházás az új generációs kapacitások építésébe vagy a meglévők rehabilitációjába.

Kosova A erőmű (forrás: kek-energy.com)

Az energia szektor vizsgálata során a következő fő pontokat emeli ki a stratégia:

• A villamosenergia-ellátás annak ellenére nem stabil, hogy Koszovó a világ 16. legnagyobb lignit készletével rendelkezik. A régi erőművek elavult technológiával működnek és állandó javításra szorulnak. Telepített kapacitásuk 1478 MW, csakhogy életkoruk miatt a teljesítményük körülbelül 915 MW-ra csökkent. A meglévő termelési technológia nem felel meg az EU által előírt környezeti kritériumoknak.
• Az elosztóhálózatok nem képesek a növekvő terhelésnek megfelelni, főként a téli időszakban kritikus a helyzet.
• Nem versenyképes a villamosenergia-piac. A 2010-ben elfogadott jogi keret fokozatosan megnyitotta a piacot, ugyanakkor az alacsony fogyasztói árak nem növelik a befektetői kedvet.
• A villamosenergia nagy részét a háztartások fűtésére fordítják, ami az ellenőrizetlen és jogosulatlan felhasználással súlyosan megterheli a termelést.
• Az energia-megtakarítás nem megfelelő.
• A megújuló energiaforrásokból előállított energia alacsony mennyiségű.
• Hiányoznak a földgáz-infrastrtuktúra beruházások.

2005-ben kezdődött el a diskurzus egy olyan új erőműről, ami kiválthatná a Kosova A-t és B-t. Ennek részleteiről tíz évvel később állapodtak meg a Világbankkal, és az amerikai Contour Global céggel, majd Haradinaj egy 500 MW-os, 1.3 milliárd dollár értékű erőmű megépítéséről szóló kontraktust írt alá 2017 decemberében.

Közel egy évvel később a Világbank bejelentette, hogy nem nyújt támogatást az építkezéshez, amit azzal indokoltak, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia költségei alacsonyabbak, mint a szénből származó, ezért a legolcsóbb opciót szükséges támogatniuk.

5. Politikai beavatkozás a független intézmények működésébe

A koszovói államügyészség 2016-ban kezdte a meg a vizsgálatot a háborús veteránok jogtalan nyilvántartásba vételének ügyében. Az 1998-1999-es háborúban több mint 46 ezren harcoltok a szerb csapatok ellen, és Elez Blakaj különleges ügyész megállapította, hogy 19 ezer személy tett és nyújtott be olyan hamis nyilatkozatot, illetve igazolást, ami révén a volt UCK katonák számára fenntartott alapból részesült. 2018-ban több mint 70 millió euró került kifizetésre, ami nagymértékben megterhelte a központi költségvetést.

Az ügyben eljáró Blakaj, aki halálos fenyegetések miatt lemondott és az Egyesült Államokba távozott, olyan vádiratot állított össze, ami egyrészt a kormányzati szintekig ért, másrészt a bíróságra nem került benyújtásra. A Különleges Ügyészség vezetője, Reshat Milak úgy kommentált az esetet, hogy egy üzleti ajánlat miatt hagyta el az országot, míg a legfőbb ügyész, Aleksander Lumezi visszautasította azokat a feltételezéseket, miszerint Blakaj fenyegetések áldozata lenne. Ezzel egy időben Haradinaj egy televíziós interjúban tolvajnak és punknak nevezte az emigrált ügyészt, aki a koszovói háborút egy macedón menekülttáborban élte át.

A Dukagjini régióból több mint 30 ezer ember kapott háborús veterán igazolást, azonban a 2000-es években maga Haradinaj ismerte el, hogy a parancsnoksága alá tartozó térségben 3000 UCK harcos teljesített szolgálatot.

Az EU felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét, és rámutatott arra, hogy egyes politikusok és ügyészek nyilatkozata aláássa a jogállamiság alapelveit, illetve visszatartja az igazságügyi tisztviselőket a nagy horderejű ügyek átfogó kivizsgálásától.

6. Értékelés

Behgjet Isa Pacollit nem alaptalanul nevezték királycsinálónak, mivel csak a megnyerésével foglalhatta el Haradinaj a kormányfői széket. Cserébe négy minisztériumot és egy miniszterelnök-helyettes kinevezést kapott.

A 120 fős parlamentben csupán hatvanegy képviselőt tudhatott maga mögött a PAN koalíció, ezért rendkívül vékony többsége volt. A sokpártrendszer, a fragmentáltság és az állandó koalíciós egyeztetési kényszer miatt instabil politikai rendszer alakult ki. A kormány kulcsfontosságú szereplői között fennálló ellentétek negatív hatással voltak a teljesítményre, egyúttal az ellenzékkel nem sikerült konstruktív kapcsolatot kiépíteni. Az SL tíz parlamenti képviselője beszűkítette Haradinaj politikai mozgásterét, mivel rajtuk keresztül Belgrád viszonylag egyszerűen artikulálhatta érdekeit. Ezt bizonyítja az is, hogy Marko Duric letartóztatásakor a szerb képviselők bejelentették kilépésüket a kormánykoalícióból. Bár nem valósult meg, lehetséges szcenárióként számoltak azzal, hogy a kormány kisebbségbe kerül a parlamentben, ezáltal döntésképtelen lesz.

A kabinet túlméretezése befolyásolta a hitelességet és hatékonyságot, csak úgy, mint a széles körben elterjedt és aggodalomra okot adó korrupció.

Haradinaj nem próbálta meg lebontani a kizárólag gyakorlatban működő félelnöki rendszer egyes elemeit, és nem versengett Thacival a Belgráddal folytatott dialógus vezető szerepéért, mindazonáltal ellenezte a területcserét, és a 100%-os vám vonatkozásában is különbözött a véleményük. Az EU állásfoglalása szerint a büntetővám gazdasági szempontból hátrányos, sérti a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA), illetve a Koszovóval kötött stabilizációs és társulási megállapodás kötelezettségeit, valamint alapelveit. Haradinaj ezzel szemben Szerbia és Bosznia-Hercegovina felelősségét emelte ki abban, hogy kárt okozva Koszovónak, nem tartják tiszteletben a CEFTA intézkedéseit. Kijelenthető, hogy a regionális együttműködési erőfeszítéseket ez jelentősen aláásta, illetve az Egyesült Államok, mint legszorosabb együttműködő partner rosszállását felvállalva arra is rávilágított, hogy Szerbiával szemben milyen szegényes eszköztárral rendelkezik Koszovó a külpolitikai nyomásgyakorlás kivitelezésére.

A villamosenergia-ágazatban jelentkező veszteség komolyan megterhelte a gazdaságot és az energiabiztonsági kihívásokra a Haradinaj kormány sem tudott adekvát válaszokat adni.

Az igazságszolgáltatás lassú és nem hatékony, illetve egyes szegmensei politikai befolyás alatt álltak.

Haradinaj természetesen tett előremutató lépéseket, például a működő piacgazdaság kialakítása vagy a fiskális szabályok betartatása érdekében, azonban életszínvonal-emelkedésben nem ért el kézzelfogható eredményt. Tény ugyanakkor, hogy a közel két éves kormányzati ciklus erre nem is lehetett elegendő.

Sürgősen figyelmet kell fordítani a fogvatartottak jogainak védelmére a koronavírus-járvány ideje alatt – olvasható a strasbourgi székhelyű Európa Tanács emberi jogi biztosának sajtóközleményében.

Dunja Mijatovic emlékeztetett arra, hogy a fogvatartottak és az előzetes letartóztatásban levők a vírusfertőzés szempontjából a legsebezhetőbbek közé tartoznak. Felhívta a figyelmet, hogy a fogva tartási létesítmények kivitelezésükből fakadóan többször túlzsúfoltak, továbbá a higiénés viszonyaik sem a legkedvezőbbek. Hozzátette, hogy egészségi állapotánál fogva több fogvatartott sokkal jobban ki van téve a fertőzés kockázatának.

Az emberi jogi biztos továbbá nyomatékosan felkérte a tagállamokat, hogy minden lehetséges módon és hátrányos megkülönböztetés nélkül használják ki a fogva tartás rendelkezésre álló alternatíváit, beleértve a büntetések végrehajtásának felfüggesztését, illetve a “társadalomra már veszélyt nem jelentő fogvatartottak” ideiglenes vagy korai szabadon bocsátását. Aláhúzta, hogy a szabadon bocsátottak alapvető ellátásáról is gondoskodni kell a tagállamokban.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a járványügyi intézkedések végrehajtása során figyelembe kell venni a legsérülékenyebb fogvatartottak- például a várandós nők vagy a fogyatékossággal élők- sajátos igényeit, illetve azt, hogy a fogvatartottak számára továbbra is biztosítani kell a kommunikáció, a jogi segély és a panasztétel lehetőségét.

A huszonkilenc évvel ezelőtt vívott Sivatagi Vihar műveletben az amerikai légierő és hadsereg mellett a haditengerészet is kivette részét a háborús erőfeszítésből. A repülőgép-hordozókon felhalmozott bombák gyorsan fogytak, az utánpótlást az ellátó hajók és azok helikopterei biztosították. 

A folyamatos helikopterüzem mögött a repülőműszakiak megfeszített munkája állt. Carlin Comm az egyik ilyen ellátó hajó, a bombák és lőszer szállítására kialakított USNS Kilauea fedélzetén szolgált. Repülőműszakiként társaival együtt azon dolgozott, hogy a hajóra települt H-46 Sea Knight szállítóhelikopterek mindig repülésre alkalmas állapotban legyenek. Carlin Comm személyes történetén keresztül betekinthetünk egy haditengerészeti szállítóhelikopteres alakulat életébe, és a közel három évtizeddel ezelőtti mindennapokba.  

• Mi motiválta, hogy repülőműszaki legyen és miért a haditengerészetet választotta?

- Mindig is érdekeltek a repülőgépek. A szüleim időnként kivittek nézelődni a repülőtérre, és repülőnapokra is jártunk, ahol közelebbről is megnézhettem a gépeket. Középiskolás koromban, a vadászgépek miatt a légierő érdekelt, de egy nap felhívott otthon a haditengerészet toborzója. Talán az egyik barátom adta meg neki a számomat. Iskola után felkerestem, és meghallgattam, hogy milyen lehetőségeket kínál. Kiderült, hogy vadászgépekkel és helikopterekkel a haditengerészetnél is foglalkozhatok. Akkoriban látogatott meg az egyik nagybátyám, aki szintén úgy vélte, hogy a haditengerészet ajánlata jó, mert ugyanazt a munkát végezhetem, mint a légierőnél és közben beutazhatom a világot. Tetszett a dolog. A középiskola utolsó évében karácsony körül kitöltöttem egy rakás papírt és aláírtam a jelentkezést a flottához. Egy halasztott belépési programban vettem részt, tehát az év végéig a középiskolában maradtam, majd két héttel az érettségi után alapkiképzésre jelentkeztem San Diegóban. 1985-öt írtunk, éppen betöltöttem a tizennyolcadik évemet.

• Mi volt a folytatás és milyen út vezetett a helikopterekhez?

- Az alapkiképzés után repülőműszaki iskolába küldtek, ahol sárkánymechanikusnak tanultam. Meg kellett tanulnom mindent a törzs, a szárny, a kormányok és a futóművek szerkezetéről. Az iskolában megismertem a fémszerkezetek gyártási és javítási technológiáját, hogyan kell lemezt vágni, szegecselni, hogyan kell pótolni egy merevítést vagy bordát, vagy hogyan kell befoltozni egy sérülést a sárkányon. Ilyen munkát egyébként nagyon ritkán végeztünk a századnál, inkább cseréltük a kérdéses alkatrészt és a sérült darabot elküldtük javításra. Amikor viszont hajón voltunk, akkor gyakrabban javítottunk, mert a tengeren nem állt minden rendelkezésre. Egyszer egy villástargonca belerohant a fedélzeten parkoló helikopterünkbe. Akkor például egy kisebb részt újra kellett építenem. 

Karbantartás a HC-5-ösök egyik helikopterén Guamon, a hangárban.

A repülőműszaki iskoláról egy alapszintű tudással és nulla tapasztalattal kerültünk ki, ezért csak egy gyakorlott műszaki mellett dolgozhattunk. Én egy típustanfolyamra kerültem a haditengerészet Lemoore légibázisára, ahol egy csapásmérő típussal, az A-7E Corsair II-essel ismerkedtem. Amikor ezt elvégeztem, a VX-5-ös teszt és kiértékelő századhoz kerültem, a haditengerészeti légierő fegyverteszt központjába, China Lake-be. A bázis a Mojave sivatagban volt, ahol gépfelelősként dolgoztam az A-7-eseken. Gépfelelősnek lenni nagyon komolyan hangzik, valójában ez még csak a belépő szint. Két felszállás között előkészítettük és tankoltuk a gépeket azután segítettünk a pilótának a repülés előtti ellenőrzésnél és a hajtóműindításnál.

A H-46-osok szinte mindig kis magasságon dolgoztak, ahol bőven jutott nekik a sós vízpermetből.

A VX-5-ösöktől később H-46-os típusátképzésre kerültem, és miután elvégeztem, Guamra, az Agana légibázisra helyeztek, a HC-5 Providers harci támogató helikopterszázadhoz.  A HC-5-ös a kaliforniai North Island tengerészeti légibázison települő HC-11-essel közösen a csendes-óceáni flotta ellátó hajóira biztosított H-46 Sea Knight típusú szállítóhelikoptereket. Egy-egy ilyen század tizenkét helikopterrel és nagyjából háromszáz fős állománnyal működött. Az egyes ellátó hajókra számmal jelölt különítmény (Detachment, röviden Det) formájában két helikopter, hat pilóta, műszakiak, néhány fős adminisztratív állomány, nagyjából harminc fő települt. Az egyes különítmények általában mindig ugyanarra a hajóra települtek - például a Det 4-es a USNS Kilaueára - de az állomány rotációja miatt nem szükségszerűen ugyanazzal a személyzettel. A különítmények továbbra is a századhoz tartoztak, de önállóan működtek, és amikor nem kellett hajóra települniük, visszaolvadtak a századba és ott végezték tovább feladataikat. Az ellátó hajók egyébként sokszor helikopterkülönítmény nélkül indultak útnak és a gépek csak akkor települtek a fedélzetükre, ha indokolt volt.

• Milyen arányú volt a szárazföldi bázison és a hajófedélzeten töltött idő?

- Nagyjából fele-fele arányú bár ez változhatott, attól függően, hogy a haditengerészetnek mire volt szüksége és az egyes beosztások között is volt különbség a szárazföldi és tengeri szolgálat arányát illetően. A Guamon töltött három évem hivatalosan tengeri szolgálatnak minősült, de ténylegesen egy évet és négy hónapot töltöttem hajón. A flotta számon tartotta a tényleges tengeri szolgálat idejét, mert azért plusz pénz járt és az előmenetelbe is beszámították.

• Hogyan lehet a hajófedélzeti életet a szárazföldihez hasonlítani?

- Amikor még nős voltam, kaptunk egy házat a bázison, de miután elváltam, ki kellett költöznöm. Egy közös épületben helyeztek el és a többiekkel együtt laktam és étkeztem. Mindenünk megvolt a bázison: üzletek, edzőterem, mozi, egyes bázisokon még golfpálya és kerékpárút is volt. Ezzel szemben a hajón szűkebb volt a mozgástér. Mivel a helikoptereken dolgoztam, nagyjából 30-40 méteren belül mozogtam, ha nem számítjuk, hogy mindenhez lépcsőt kellett mászni le és fel. A kabinom a repülőfedélzet alatt volt, a helikopterekhez és a hangárhoz fel kellett mennem egy szintet. Az irodahelyiségeink még egy szinttel feljebb voltak, az étkezdénk pedig még egyel feljebb. Sokat kellett lépcsőznöm, ha inni akartam egy kávét! Ezen kívül a hajón nem volt magánélet. Mindig volt valaki körülöttem, együtt éltünk, együtt dolgoztunk, együtt ettünk, és a kabinban is másodmagammal voltam. Nehéz volt megoldani, hogy időnként egy kicsit egyedül lehessek. Néha felmentem a repülőfedélzetre, ha nem volt repülés és már mindenki lefeküdt. Egyszerűen csak leültem ott és elvoltam a gondolataimmal, de ezt tényleg ritkán tehettem meg.

A USNS Kilauea

A Kilauea alapvetően civil személyzettel hajózott, akik a haditengerészet szállító parancsnokságához (Military Sealift Command) tartoztak. Csak a mi helikopterkülönítményünk és a kommunikációs részleg volt haditengerész. A tengeren minden megtörténhet, az is, amire nem számít az ember. Ezért rendszeresen gyakoroltuk a vízbe esett ember mentését, a kárelhárítást, a tűzoltást vagy a hajó elhagyását. Komolyabb fegyverünk nem volt, csak azok az 12,7 mm-es géppuskák, amelyekkel a hajót támadó motorcsónakok ellen harcoltunk volna. A Kilaueát egyszer átalakították és ekkor a nagy legénységi hálókörletek helyett kétszemélyes kabinokat alakítottak ki, kényelmes ágyakkal. Egy hadihajó legénységi körleteiben ma is három fekhely van egymás felett és a személyes tér minimális.

• Hogyan készültek fel a Sivatagi Vihar műveletre?

- Csak pár napja érkeztünk vissza Guamra egy normál, tervezett bevetésről, amikor hallottuk a hírekben, hogy Irak lerohanta Kuvaitot. Másnap összehívtak egy század eligazítást, ahol közölték, hogy több különítményre osztva ismét hajóra települünk és bevetésre indulunk. Mivel éppen visszatértünk egy útról, együtt volt mindenki: pilóták és műszakiak, tisztek és legénység minden repülőműszaki szakágtól. Megvolt a két helikopterünk is, amelyeken elvégeztük a szükséges ellenőrzéseket. Ha valamelyik nem lett volna megfelelő műszaki állapotban, akkor egy másikat kértünk volna helyette. Összeállítottuk a szükséges szerszámokat, eszközöket, kiszolgáló berendezéseket is. A századnál minden kéznél volt, de amikor hajófedélzeti üzemre készültünk, akkor egy erre szolgáló lista alapján állítottuk össze az utazó felszerelést. Több gyors tréninget is kaptunk például a személyi felszerelésként kapott vegyivédelmi öltözék és gázálarc használatára. Nem számítottunk arra, hogy a Kilauea harcérintkezésbe kerül, ezért lövészetet nem tartottunk. Ezen kívül még néhány személyes felszerelést, főleg ruházatot szereztünk be, amelyet a hajón problémás lett volna pótolni. Mivel mi nemrég érkeztünk vissza és még minden egyben volt, gyorsabban készültünk el, mint a többiek és elsőként indulhattunk. A két saját helikopterünkön kívül a fedélzetre vettünk még két H-46-ost, amelyek később más hajóra települtek át. A Fülöp-szigeteken megálltunk és felvettük a rakományunkat, majd elindultunk az Öböl térségébe.

H-46-os függ teherrel a Kilauea repülőfedélzete felett.

• Egy ellátó hajó helikopteres különítményének szempontjából mi volt a különbség a békeidős és a háborús bevetés között?

- Ezen már akkor is gondolkodtam, amikor még tartott a Sivatagi Vihar. Ugyanazon a hajón voltunk, ugyanazzal a személyzettel, mint az előző úton. A mindennapi életünk nagyon hasonló volt, csak többet dolgoztunk. Az igazi különbség az volt, hogy békeidőben minden szimulált volt, minden a kiképzést szolgálta az „úgy harcolsz, ahogy kiképeztek” elv alapján. Például amikor a pilóták a külső teherrel való repülést gyakorolták. Gyakorlásképpen a palettákat megpakoltuk 500 fontos (227 kg-os) gyakorló bombákkal. Egy palettára hat bomba került, az összesen 3000 font (1400 kg) volt. Ez volt a leggyakoribb külső teher. A helikoptereink felszálltak, és felváltva gyakorolták a mozzanatot. Megfüggtek a repülőfedélzet felett, a terhet ráakasztottuk a gép hasa alatti horogra, a helikopter megemelte, repült egy kört vele, ismét megfüggött a repülőfedélzet felett, letette a terhet és elrepült. Ezután a másik gépünk következett és megismételte a műveletet. Így ment ez órákon át, éjjel-nappal. A Sivatagi Vihar során ugyanezt csinálták, csak éles bombákkal. A palettát egy másik hajón tették le és a bombákat soha többé nem láttuk.

• Repülőműszaki szemmel milyen volt egy tipikus nap?

- Két műszakban dolgoztunk, 12 óra munka / 12 óra pihenés váltásban. Én általában az este hattól reggel hatig tartó éjszakai műszakot választottam. Valamivel hűvösebb volt és kisebb volt körülöttünk a nyüzsgés. Ebben a 12/12-es váltásban volt némi rugalmasság, gyakran átfedésben dolgoztunk a másik váltással. Vagy a helikoptereken dolgoztam vagy a repülést szolgáltam ki a többiekkel együtt azzal, hogy felakasztottuk a külső terhet a H-46-osra. A paletta mellé álltunk és vártuk a helikoptert, miközben a magasba emelve tartottunk egy műanyag csövet. A csőben volt elvezetve a palettához csatlakoztatott kötél úgy, hogy a cső túlsó végén kibújva egy hurokban végződött. A csővel a magasban tarthattuk a kötelet és a hurkot a felettünk megfüggő gép hasán lévő horogra akaszthattuk. Ezután elfutottunk a paletta mellől, a helikopter megemelte a terhet, és miután eltávolodott a fedélzettől, elindult a palettával a kijelölt hajó felé. Olykor az egész műszak ilyen munkával telt. Az ilyen művelet alatt egy biztonsági megfigyelő és egy leszállás irányító is volt a repülőfedélzeten. Utóbbi a pilótákat segítette, amikor azok behelyezkedtek a teher fölé vagy a leszálláshoz. Leszálláskor két oldalról két ember sietett a géphez, féktuskókat helyeztek a kerekek elé és leláncolták a helikoptert a fedélzethez. Járó hajtóművek mellett megtankoltuk a gépet és az folytathatta a munkát. Közben, ha volt időnk ettünk és megpróbáltunk annyi kávét inni amennyit csak tudtunk.

A fedélzetről felnyújtják a helikopterhez a külső teher kötelét. A hátsó tengerész segít társának stabilan állni a forgószárnyszélben.

Amikor a repülés befejeződött, édesvízzel lemostuk a gépeket, hogy eltávolítsuk a lerakódott sós permetet. Ezután a H-46-os automata rendszere behajtotta a forgószárny lapátokat, amelyek így nem lógtak túl a törzs méretein. Kézi erővel betoltuk a gépet a hangárba és vártuk a következő helikoptert, amellyel megismételtük az egész eljárást – mosás, lapátok behajtása, hangárba tolás. Ezután kezdődött az igazi munka. A H-46-oson átlagban húsz óra karbantartás kellett egy repült órához. Ez tartalmazta a repülések közötti átvizsgálást, előkészítést, és a szükséges javításokat: rozsdamentesítést, hidraulikafolyás megszüntetését, kerékcserét vagy a rugóstag javítását. Ez utóbbi gyakori volt, mivel a helikopterek futóműve a leszálláskor, a le-fel mozgó hajófedélzettől plusz ütést kapott. Gyakorlatilag minden percben, amikor egy helikopter a fedélzeten volt, valaki dolgozott rajta.

Így néz ki a helikopterből, amikor lentről felakasztják a külső teher kötelét.

De nem csak hajó és hajó között repültek a gépeink, hanem a szárazföldi repülőterek és a hajók között is. Ilyenkor a Kilauea olyan közel ment a parthoz, hogy a lehető legközelebb legyen a reptérhez és ott horgonyoztunk le. A légierő szállítógépeivel odaszállított nagy palettákról kisebbre szortírozták a rakományt és aszerint rendezték el, hogy melyik hajóra kerül később. A palettákat lemértük és annyira rakodtuk, hogy minél közelebb legyen a helikoptereinkkel megemelhető 3000 fonthoz. Ezután a H-46-osok napkelte és napnyugta között folyamatosan ingáztak a reptér és a hajók között. A szárazföldi reptérről éjszaka nem dolgozhattunk.

• Mi volt a legnagyobb kihívás abban, hogy egy ilyen feszített műveleti tempó mellett üzemképes állapotban tartsák a helikoptereket?

- A gépek napi 8-10 órát repültek és mindig időhiánnyal küzdöttünk, hogy a szükséges munkát időben el tudjuk végezni. Egyes dolgokat el lehetett halasztani addig, amíg több időnk lett, de például egy hidraulikafolyást azonnal kijavítottunk. Jól be kellett osztani az időnket, hogy mit végezzünk el azonnal és mit később. A helikopterek folyamatos vibrációja egy sor hibát generált, a másik probléma pedig a korrózió volt. A helikoptereink szinte kizárólag alacsonyan üzemeltek a tenger felett, és ezzel folyamatosan sós permetet kavartak fel, ami aztán a gépekre rakódott. A permet mindenhova bejutott és csak bajt okozott, minden rozsdásodott, az elektromos csatlakozók meghibásodtak. Ez ellen folyamatosan küzdöttünk azzal, hogy a feladatról visszatért helikoptert édesvízzel lemostuk, majd a gép aljában összegyűlt vizet rongyokkal vagy egy kis szivattyúval a legkisebb zugból is kiszedtük. Ezután amit tudtunk, befújtunk rozsdagátlóval, a futóművek rugóstagjait pedig hidraulika folyadékos tiszta ronggyal töröltük meg. A korrózióvédelem és a festés az én feladatom volt, ezért minden 28 napban centiről centire átvizsgáltam a helikoptereket és a festék alatt megbújó korrózió nyomait kerestem. Huszonnyolc napom volt arra, hogy kijavítsam, amit találtam, azaz eltávolítsam a festéket és a rozsdát és újrafessem a kijavított felületet. Egy-egy ilyen 28 napos ellenőrzésnél 30-50 foltot találtam. Annak alapján, ahogy a sós levegő beáramlott a törzsbe a nyitott első ajtón és kilépett hátul, a nyitott rámpán, idővel megtanultam, hogy elsősorban hol keressek rozsdafoltot, ami persze időnként olyan helyeken is megjelent, ahol korábban soha. A korrózió folyamatos munkát adott, ha volt öt percem, akkor hol itt, hol ott javítottam a sárkányt.

• A Sivatagi Vihar után hogyan álltak vissza a békeidős üzemre?

- Amint a Kilauea a helikoptereink hatótávolságán belül került Guamhoz, megkezdtük a felszerelések partra szállítását.  Csak néhány olyan dolog maradt a hajón, amit a kikötőben kellett teherautóra daruzni. Utoljára mi maradtunk és végül a helikopterekkel mi is partra települtünk. Az ilyen hazatéréseket mindig nagy ceremóniával fogadták a bázison. A következő héten az összes felszerelést és tartalék alkatrészt leadtuk, a század pedig átvizsgálta a helikoptereket, mielőtt visszafogadta azokat a különítménytől. Ezzel a különítmény megszűnt, emberek és gépek visszakerültek a századhoz és visszatértünk a normál rutinhoz. 

*

Carlin Comm az Öböl-háború után egy F-14-es századhoz került, ahol 1994-ig szolgált, majd leszerelt a haditengerészettől és Desert Storm Diaries: Letters From Home címmel könyvet írt élményeiről. A HC-5 Providers harci támogató helikopterszázad jelzését 2005-ben HSC-25-re változtatták és a H-46-osokat MH-60S helikopterekkel váltották. A USNS Kilaueát 2008-ban vonták ki a szolgálatból, célhajóvá alakították és 2012-ben a Hawaii-szigetek közelében tartott gyakorlaton egy ausztrál tengeralattjáró torpedóval elsüllyesztette.

* * *

Fotó: US Navy, Military Sealift Command

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. márciusi számában jelent meg.

Megújult kiadója segítségével szeretné a tudományos kérdések bemutatását közérthetően, minél szélesebb olvasóközönség számára hozzáférhetővé tenni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Koltay András, az intézmény rektora elmondta: az egyetem digitális platformján, a ludovika.hu internetes oldalon elindult a Ludovika blogtér, amely elsősorban az NKE kutatóintézetei, illetve munkatársai által jegyzett blogoknak ad otthont.

“Célunk az, hogy az izgalmas tudományos és fontos közpolitikai kérdéseket tárgyaló posztok az érdeklődők szélesebb köréhez is eljutva ne csak a tudományos, hanem a szélesebb társadalmi párbeszédet is gazdagítsák” – mondta a rektor. Igényes, magas szakmai színvonalú, ugyanakkor közérthető nyelven megírt szövegek írására biztatják bloggereiket. Koltay kiemelte, hogy a blogok a tudományos-közéleti vita fórumai, így nem kizárólag az egyetem oktatóinak és kutatóinak hozzászólásait, írásait várják. A blogok egyebek mellett a társadalom, a gazdaság, a kormányzás, a környezet, a technológia és a geopolitika aktuális kérdéseivel foglalkoznak, jelenleg pedig a járványügyi helyzet komplex, újszerű szempontokat is felvető elemzéseit helyezik a középpontba.

A ludovika.hu tartalomszolgáltatója a megújult Ludovika Egyetemi Kiadó, amely jogelődei révén meghatározó szereplője a hazai tudományos szak- és tankönyvkiadásnak.

Magas könyvszakmai követelményeknek megfelelő publikálási lehetőséget nyújt a különböző tudományterületeken és könyvtípusokban, papír alapon és elektronikusan, az ország jeles tudós szakemberei számára. A kiadó csak az elmúlt két évben több mint háromszáz tan- és szakkönyvet, illetve jegyzetet jelentetett meg magyar, valamint angol, német, spanyol, orosz és kínai nyelven, továbbá több mint száz egyetemi alapítású folyóirat- és magazinlapszámot tett közzé.

A koronavírus terjedése miatt egyre nagyobb mértékben támaszkodunk digitális megoldásokra a mindennapi életünk során. Ezt a kiberbűnözők is jól tudják, és igyekeznek kihasználni a felhasználók tapasztalatlanságát az otthoni munkavégzés, a távoktatás, illetve a járvánnyal kapcsolatos információkeresés területén.

A koronavírus járvány következtében elrendelt intézkedések miatt rengetegen kényszerülnek otthoni munkavégzésre, illetve távoktatásra. Emiatt fontos tudni, hogy a statisztikák alapján a vírusok, kártékony kódok 38 százaléka álcázza magát Microsoft Office dokumentumnak, vagy használja fel formátumot a támadásokhoz, hiszen rengeteg iskola és munkahely ezen a platformon működik jelenleg. Emellett az okostelefonok, táblagépek elleni támadások is meredeken emelkednek, jelenleg 24 ezer rosszindulatú alkalmazást blokkolnak az áruházak naponta, miközben a Statista adatai szerint a mobil okoseszközök csupán fele használ valamilyen vírusvédelmi megoldást.

Az AVTest nyilvántartása szerint mára az egyedi kártékony kódok száma már meghaladta a 1 milliárd 37 milliót. A tavalyi évben átlagosan több mint 350 ezer új kártékony programot észleltek naponta. A koronavírushoz kapcsolódó email-es támadások 667 százalékkal növekedtek az elmúlt időszakban, március 1–23. között 467 825 adathalász támadást regisztráltak, amelyből 9116 kapcsolódott a koronavírushoz. Ez a szám februárban 1188, januárban pedig mindössze 137 volt.

Ebben az időszakban várhatóan emelkedik majd a feltört fiókok, ellopott jelszavak mennyisége is. A Have I Been Pwned adatbázisába 2019-ben óránként 19 ezer új ellopott fiók került bele, 2020 márciusára pedig összesen kilenc és fél milliárd kiszivárgott jelszó található ebben az adatbázisban.

Szinte minden érintett szervezet (WHO, CSIRTs, Europol stb.) igyekszik felhívni a figyelmet a koronavírus terjedéséhez köthető kibertámadások jelentős növekedésére. Az akciók során jelentősen megnövekedtek a zsarolóvírusos támadások is: a Cybersecurity Ventures adatai szerint, míg 2016-ban átlagosan negyven másodpercenként történt egy fertőzés, ez az adat 2020 első negyedévében már 13 másodperc volt, amely 2021-re várhatóan 11 másodpercre, még gyakoribbra változik majd, mindezzel húszmilliárd dolláros kárt okozva.

A munkahelyi adatok kiszivárgása, a számítógépünk működőképessége szinte kritikus a jelenlegi helyzetben, amelyben létszükséglet a távoli munkavállalónak és a diákoknak a folyamatos rendelkezésre állás. Tovább nehezítheti a helyzetet, hogy óriási mennyiségű laptop fogy a magyar üzletekben, sok helyen időleges készlethiány is fellépett.

Napok óta próbálják a tűzoltók eloltani a tüzet egy erdős területen a csernobili tiltott övezetben – hozta nyilvánosságra az UNIAN ukrán hírügynökség.

A Kijev megyei rendőrség vasárnap délután közölte, hogy kézre kerítették azt a személyt, aki a Rahivka településnél kitört kisebbik tüzet okozta, amely öt hektáros területen terjedt szét. A faluban lakó 27 éves férfi beismerte, hogy “szórakozásból” gyújtott fel három helyen füvet és szemetet. A szél belekapott a lángokba, és nem tudta eloltani, ami miatt szétterjedt a tűz. A férfi ellen büntetőeljárás indult.

Az ukrán katasztrófavédelmi szolgálat jelentése szerint a lángok még szombaton csaptak fel, és a riasztás aznap kora délután érkezett be hozzájuk. A nagyobbik tűz a lakatlan Volodimirivka település közelében ütött ki a Kotovszkij erdőgazdaságban, és mintegy húszhektárnyi területre terjedt ki. Jehor Firszov, az állami természetvédelmi felügyelet vezetője később a Facebookon közölte, hogy az aljnövényzet kigyulladása miatt a tűz fokozatosan továbbterjedt, és mintegy 100 hektár vált érintetté. Feltételezte, hogy emberi gondatlanság, a száraz fű felégetésének Ukrajnában még élő, környezetvédők által hevesen bírált gyakorlata, mások szerint törvénytelen szemétégetés vagy egyéb vandalizmus okozhatta az erdőtüzet.

Vasárnap a katasztrófavédelem azt jelentette, hogy nyílt tűz már nincs az erdőségben, csak parázsló területeket oltanak. Ezzel szemben hétfőn közölték, hogy még két tűzfészek felszámolásán dolgoztak a tűzoltók. A hétvégén összesen 124 szakember 28 technikai eszköz, köztük két AN-32-es típusú tűzoltó repülőgép és egy Mi-8-as helikopter segítségével vett részt a lángok elleni küzdelemben. A légi eszközök együtt 42 felszállással összesen 174 tonna vizet öntöttek a tűzre.

Az erdős terület nyugati szélében fekvő Rahivkánál vasárnap estére sikerült a tüzet lokalizálni. Az ottani helyszínen 14 tűzoltó négy műszaki eszközzel látott neki az oltásnak.

A tüzek következtében személyi sérülés eddig nem történt, lakott terület evakuálása nem vált szükségessé. A hatóságok közlése szerint a radioaktív sugárzás szintje Kijev megyében és az ukrán fővárosban nem haladta meg a megengedett mértéket.

Letartóztatta a fővárosban a 28-as villamoson elkövetett emberölés két gyanúsítottját a Budai Központi Kerületi Bíróság – tudatta a Fővárosi Törvényszék közleményben.

A megalapozott gyanú szerint április 3-án késő este a 28-as villamoson együtt utazott a három gyanúsított – két férfi és egy nő -, valamint a sértett. Szóváltás alakult ki az egyik férfi és a sértett között, a férfi leköpte a sértett, majd dulakodni kezdtek, és a férfi elővett egy kést. A sértett barátja ezt észlelve a sértett védelmére kelt, azonban ezt a másik férfi gyanúsított megakadályozta, majd a kést tartó gyanúsított mellkason szúrta a sértettet, aki a helyszínen életét vesztette. A villamosvezető megállította a szerelvényt, a 3 gyanúsított elfutotta, a nő a tettestől átvette a kést és egy közterületi virágládába rejtette.

Bizonyítottsága esetén a férfiak cselekménye emberölés, a nőé emberöléssel kapcsolatos bűnpártolás megállapítására lehet alkalmas, így a két férfi csak maximum 15 évig, a nő pedig 5 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Az ügyészség a két férfi letartóztatását és a nő bűnügyi felügyeletének elrendelését indítványozta.

Az eljárás adatai szerint mindhárom gyanúsított hajléktalan, a nő prostitúcióból él, a két férfi többszörösen büntetett előéletű. Az emberölés feltételezett tettese többszörös visszaeső, feltételes szabadságra bocsátás és más büntetőeljárások hatálya alatt követte el tettét, idén januárban szabadult. A meggyanúsított nő ellen több büntetőeljárás van folyamatban.

A bíróság szerint a két férfi esetében szökés, elrejtőzés, valamint bűnismétlés veszélye miatt letartóztatásuk indokolt, amit egy hónapra, május 6-ig rendeltek el. A nő esetében elegendő a bűnügyi felügyelet. A két férfi és védőik fellebbeztek a bíróság döntése ellen.

A másodfokon eljáró Győri Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kiszabott fegyházbüntetés súlyosítását indítványozza abban az ügyben, amelyben a vádlottat a törvényszék előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A Győri Törvényszék 2020. február 21. napján meghozott – nem jogerős – ítélete szerint az egyetemet végzett, a szakításukat feldolgozni nem tudó vádlott az élet kioltására alkalmas eszközöket vitt magával azzal a szándékkal, amennyiben a barátnője nem békül ki vele, akkor dróttal megfojtja. Miután a sértett ismételten közölte, hogy nem akar békülni, ezen összevesztek, a vádlott feldühödött, majd távozása sürgetése miatt ideges is lett, és a sértett háta mögé lépve a dróthuzallal hátulról, a védekezni próbáló sértettet több percen át fojtogatta. Az eszméletét vesztő sértettnek nem nyújtott segítséget, a sértett pedig néhány nap múlva a kórházban hunyt el.

Az elsőfokú ügyész az ítélet ellen a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett, amit a másodfokú ügyészség fenntartott. A másodfokú ügyészség szerint az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, de a cselekményét eszköz használatával, orvul elkövető vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetés mértéke eltúlzottan enyhe.

Az Európai Unió megújított adatvédelmi rendelete, a General Data Protection Regulation (GDPR) 2018. május 25-én lépett életbe. A GDPR rövidítéssel közismertté vált adatvédelmi szabályzat általános érvényű, így előírásait minden magyarországi szervezetnek alkalmaznia kellett. A rendelet betartását felügyelő szerv Magyarországon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH). A bevezetés óta eltelt időszak tapasztalatairól Péterfalvi Attilát, a hivatal elnökét kérdeztük.

— Magyarországon kiket érintett a rendelet?
— Minden hazai cégnek, szervezetnek alkalmaznia kell az EU általános adatvédelmi előírásait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a GDPR szabályai adatkezelőként minden jogi személyt, adatalanyként pedig minden természetes személyt érint. A rendelet minden olyan jogi kapcsolatra vonatkozik, amely személyes adatok kezelésével is jár – ilyenek például a munkáltató-munkavállaló, vállalkozó-megrendelő, ügyfél-szolgáltató, állampolgár és állami vagy önkormányzati szerv közötti kapcsolatok. Az úgynevezett kockázatalapú megközelítés miatt azonban a rendeletből fakadó adminisztratív kötelezettségek az adatkezelés kockázataihoz igazodnak, tehát egészen más feladatai vannak a néhány vásárló adatait tároló kis péküzletnek, mint például a nagy adattömeggel foglalkozó direktmarketing-tevékenységet folytató vállalkozásoknak, vagy a szenzitív adatokat is kezelő egészségügyi szolgáltatóknak.

— A NAIH-tól milyen előzetes segítséget kaphattak a GDPR bevezetésére kötelezettek?
— Hatóságunk számos eszközzel segítette a felkészülést. Honlapunkon már jóval a rendelet életbelépése előtt létrehoztunk egy olyan fejezetet, ahol témakörönként csoportosítva, általában letölthető pdf-állományokban találhatók meg a szükséges információk. Még márciusban közzétettük többek között a GDPR alkalmazásával kapcsolatos általános tudnivalókat, egy másik dokumentumban tizenkét lépésben foglaltuk össze a rendelet alkalmazásának részleteit, illetve iránymutatást adtunk az adatkezelők és adatfeldolgozók számára. Egy másik aloldalon a jogalkalmazóktól érkezett kérdésekre, beadványokra, konzultációs megkeresésekre adott állásfoglalásokat tettük elérhetővé, ott hónapokkal a rendelet érvénybelépése előtt olvasható volt például az adatvédelmi tisztviselőkkel kapcsolatos állásfoglalás, egy másik dokumentumban a GDPR alkalmazását követően a korábbi adatvédelmi nyilvántartás megszűnéséről adtunk közre tájékoztatást. Külön figyelmet fordítottunk a kkv-szektorra, tájékoztató anyagot állítottunk össze a GDPR kis- és középvállalkozások esetében történő alkalmazhatóságáról, önálló anyagba rendeztük az ügyvédeknek, autószerelőknek, egyéni vállalkozásoknak szánt tudnivalókat, úgy vélem, minden érdekelt még időben kaphatott elegendő információt a felkészüléshez.

— Nyomtatott formában is megjelentek ezek a tudnivalók?
— Igen, munkatársaink ma is több – adatvédelmi ismereteket és végzettséget adó – graduális és posztgraduális képzés oktatói és szervezői, többen szerzőként jegyzik az egyetemi hallgatók számára összeállított tananyagokat. Ezeket a szakkönyveket használták például az ELTE Jogi Továbbképző Intézet adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogászképzésében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapképzésében és szakirányú továbbképzésében, de több más felsőoktatási intézmény tananyagában is megtalálhatók ezek kiadványok. Szakértőink jó néhány helyen tartottak előadásokat, aktív résztvevői voltak a felkészülést célzó szakmai rendezvényeknek, konferenciákon, workshopokon, kerekasztal-beszélgetéseken személyesen válaszoltak a felmerült kérésekre.

— Arról készült összefoglaló, hogy a GDPR bevezetésére kötelezett cégeknek mekkora kiadást jelentett az előkészítés?
— Nem készítettünk ilyen összesítést, mivel ez nem feladata a hatóságnak. A jogalkotási javaslatot előterjesztő Európai Bizottság azonban előzetesen készített egy részletes hatástanulmányt, amelyből kiderült, hogy pluszköltségek helyett inkább megtakarítást jelent a GDPR bevezetése. Ugyanis azoknak az adatkezelőknek, akik a bevezetés előtt is maradéktalanul megfeleltek a korábbi adatvédelmi szabályoknak, semmilyen pluszkiadást nem jelentett a GDPR alkalmazása. Ugyanakkor a hatásvizsgálat szerint uniós szinten mintegy hárommilliárd eurós költségcsökkenéshez vezetett az egységes szabályozás bevezetése, mivel mérséklődtek az egyedi szabályozás miatti ügyvédi költségek, ennek következtében a weboldalak rendszergazdáinak is kevesebb lett a feladatuk.

— A rendelet értelmében a GDPR betartásának ellenőrzésére kijelölt felügyeleti hatóság Magyarországon a NAIH. Hogyan tudják ellenőrizni az alkalmazásra kötelezett cégeket és vállalkozásokat?
— A GDPR kiterjedt vizsgálati hatásköröket biztosít az EU országaiban működő adatvédelmi hatóságoknak. Utasíthatjuk például az adatkezelőket és az adatfeldolgozókat – vagy azok képviselőjét –, hogy a feladataink elvégzéséhez szükséges tájékoztatást megadják. Ugyanakkor az adatkezelőknél, adatfeldolgozóknál helyszíni vizsgálatokat is folytathatunk, elvégezhetjük a kiadott tanúsítványok felülvizsgálatát, és még számos egyéb jogosítványunk is van. Emellett a GDPR végrehajtását célzó magyar eljárásjogi szabályokat is alkalmazhatjuk, az infótörvény és az Általános közigazgatási rendtartás szabályai kiterjedt ellenőrzési lehetőségeket és eszköztárat biztosítanak számunkra.

— A bevezetés óta csökkent vagy növekedett a fogyasztói, felhasználói bejelentések száma?
— Érezhetően megemelkedett a bejelentések száma. 2017 második félévében 948 panaszt regisztráltunk, 2018 azonos időszakában már közel 1400 bejelentés érkezett. A GDPR alkalmazásával új kötelezettségként jelenik meg az úgynevezett adatvédelmi incidensek bejelentése és ennek a hatóság által történő kivizsgálása. A NAIH-hoz 2018. május 25-e óta év végéig összesen 239 esetben jelentettek be adatvédelmi incidenst a különböző adatkezelők – jellemző, és egyben a korszellemet is tükrözi, hogy ezek nyolcvan százalékát az interneten keresztül, online nyújtották be.

— Általában milyen adatokkal való visszaélés gyanúja merül fel a bejelentésekben?
— Az incidensbejelentések leggyakrabban a következő személyes adatok jogtalan tárolásának gyanújára vonatkoznak: személyazonossághoz kapcsolódó adatok – például név, születési adatok –, vagy olyan gazdasági, pénzügyi adatok, mint például a hitelfelvétellel vagy bankszámlával kapcsolatos adatok. De gyakran előfordul, hogy az elérhetőségi adatok – például telefonszám, lakcím, e-mail-cím – vagy az ügyfél-azonosítók szerepelnek a bejelentésekben. Az incidensbejelentéseket a NAIH hatósági ellenőrzés keretében kivizsgálja, és amennyiben jogsértést tapasztalunk, hatósági eljárást indíthatunk.

— A bevezetés óta szabtak ki büntetést? Ha igen, milyen szankciókat alkalmaztak?
— A GDPR alkalmazásához szükséges magyar törvények csak 2018. nyár végén léptek hatályba, az azóta érkezett incidensbejelentések kapcsán eddig hét alkalommal indítottunk formális hatósági eljárást – pénzbírság kiszabására egyetlen alkalommal sem került sor. A már lezárt eljárások végén elegendő volt az ombudsmani típusú eszközök alkalmazása, például az adatkezelőknek megküldött felszólítás is meghozta a kívánt eredményt.

–– Indítottak-e kártérítési pereket azok, akiknek az adataival visszaéltek, vagy akiknek az adatai illetéktelen kezekbe kerültek?
— A kártérítési perek az adatalanyok és az adatkezelők közötti magánjogi eljárások, így önmagukban is személyes adatok. Emiatt – a főszabály szerint – ilyen információk hivatalosan nem jutnak a NAIH tudomására, tehát azokkal kapcsolatban nem vezetünk nyilvántartást, semmilyen adatot nem kezelünk.

(Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

A földrajzi távolság okán a magyar sajtó és közvélemény kevéssé foglalkozott a koronavírus Izrael Államra gyakorolt hatásaival, pedig a zsidó állam tapasztalatai mérvadók lehetnek minden érintett ország számára: a miközben az európai vezetők még tanácskoztak a vírus elleni védekezés lehetséges módszereiről, az izraeli kormány olyan drasztikus intézkedéseket vezetett be, amelyekkel csak a közelmúltban találkozhattunk az európai kontinensen. Ennek ellenére a vírus terjedését nem sikerült megfékezni, annak kezelése szétfeszíti az ország egészségügyi rendszerét. A népegészségügyi dimenzión túl a vírus további kockázatokat rejt Izrael Állam biztonságára nézve, azonban a kialakult helyzetnek vannak nyertesei is: Benjamin Netanjahu miniszterelnök számára a koronavírus okozta politikai légkör tette lehetővé a két éve tartó kormányválság lezárását és a büntetőeljárásának elhalasztását.

A vírus elterjedése és kezelése Izraelben

Az első igazolt izraeli koronavírus fertőzöttet február 21-én azonosították azon 11 állampolgár közül, akik a hírhedt Diamond Princess üdülőhajóról tértek haza. Az ezt követő napon kéthetes karantént írt elő a kormány mindazoknak, akik Japánban vagy Dél-Koreában jártak vagy az adott államok polgáraival érintkeztek az adott időszakban, ennek keretében közel 200 diákot helyeztek karanténba dél-koreai turistákkal való érintkezés miatt. A vírus megjelenésének ellenére március 2-án még megtartották az országos választásokat, azonban egy hét múlva már kötelező kéthetes karantént írtak elő az ország minden lakosára nézve. Március 12-én a fertőzöttek száma elérte a 100 főt. Ezt követően fokozatosan kerültek bevezetésre az újabb és újabb korlátozó intézkedések, többek között az az erősen vitatott gyakorlat, hogy dél-koreai példára a lakosság elektronikus eszközeit nyomon követve gyűjtenek információt a lehetséges fertőzöttekről. Március 19-én a miniszterelnök kihirdette a szükségállapotot. Az első koronavírusban elhunyt áldozat egy magyar származású holokauszt túlélő volt, március 21-én. A kézirat lezárásáig az eddigi igazolt fertőzések száma már átlépte a 9,000 főt, 59-en elhunytak és 683-an gyógyultak fel, azonban a görbe továbbra is erősen emelkedő mintát mutat. Április 2-án jelentették be, hogy a 71 éves egészségügyi miniszter, Yaakov Litzman is fertőzött, ennek következtében az ország vezetésének jelentős személyi karanténba vonulnak, többek között a Moszad főigazgatója, valamint Benjamin Netanjahu miniszterelnök is – immáron másodszor. A járvány egyik gócpontja Tel-Aviv egyik elővárosa, a leginkább ultraortodox haszid lakosságú Bné Brak település lehet. A kétszázezer lakosú városban hivatalos 1000 fő körül mozog a fertőzöttek száma, azonban modellezés alapján nem hivatalosan a 75 ezer főt is elérheti a fertőzések száma. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a város erősen vallásos lakossága nem tartja be az óvintézkedéseket és nem hajlandók alávetni magukat a vizsgálatoknak, tartva attól hogy karanténba kerülnek és nem vehetnek részt a Pészach ünnepén. A kiemelkedő kockázatra való tekintettel április 3-án a Kormány vesztegzárat rendelt el a település körül, a leginkább veszélyeztetett idős lakosságot közeli hostelekbe és hotelekbe evakuálták. A zárás fenntartásában a rendőrség mellett a katonaság is részt vesz. A mai napon, a Pészach ünnepére való tekintettel háromnapos szigorú kijárási tilalmat rendelt el a miniszterelnök, hogy meggátolják a vírus terjedését a lakosság körében.

A koronavírus belpolitikai következményei

A márciusi 2-ai választások, az előző választásokhoz hasonlóan politikai patthelyzetet eredményezték, sem a kormányon lévő Likud, sem pedig az ellenzéki Kék-Fehér pártszövetség nem tudott többséget szerezni a Knesszetben. Az izraeli államfő, Reuven Rivlin erőteljes nyomás alá helyezte a két párt vezetőjét, Netanjahut és Benjamin Gantzot egy egységkormány megalakítására, viszont Gantz továbbra is mereven elzárkózott ezzel kapcsolatban. Netanjahu mozgástere azonban egyre jobban beszűkült, mert március 17-ére volt kitűzve a tárgyalása, ahol felelnie kellett volna az Aviháj Mandelblitt főügyész által ellene emelt korrupciós vádakra. Március 15-én azonban az igazságügyi miniszter bejelentette, hogy a koronavírus okozta helyzetre való tekintettel a bírósági tárgyalásokat elhalasztják, többek közt a kormányfő tárgyalását is, amelynek új időpontjául május 24-ét jelölték ki. A március 19-én kihirdetett szükségállapotot felhasználva a kormány további intézkedéseket hozott a kormányfő érdekében, többek közt a Knesszet bezárását, hogy ne tudjanak házelnököt választani, ezzel előkészítve a politikai alkuját.

Benjamin Netanjahu és Benjamin Gantz kezet fognak (Forrás: Heidi Levine/Pool/Reuters)

Az izraeli és a világ közvéleményének meglepetésére azonban március 26-án Benjamin Gantz a koronavírus okozta válsághelyzetre bejelentette, hogy a nemzeti egység érdekében megegyezett Benjamin Netanjahuval és a saját pártjának képviselőivel csatlakozik a kormányhoz, ezzel stabil parlamenti többséget biztosítva számukra és véget vetve a két éve tartó politikai válságnak. A politikai alku részeként Netanjahu marad a kormányfő 2021-ig, Gantz pedig ideiglenesen a Knesszet házelnöki tisztségét, majd a külügyminiszteri pozíciót tölti be – 2021-ben pedig cserélnek, Gantz lesz a kormányfő és Netanjahuból miniszter lesz (ez előrevetíti azt, hogy Netanjahu az ellene szóló eljárást rendezni szeretné, mert az izraeli törvények értelmében nem lehet miniszter az, aki ellen eljárás zajlik). Noha ez a politikai manőver valóban stabilitást hoz Izrael számára ebben a válságos időszakban, de további súlyos károkat okoz az izraeli demokratikus intézményeknek.

A koronavírus okozta biztonsági kockázatok

Bár a politikai szektorban (a legtöbb országhoz hasonlóan) valóban lehetővé tette a stabilitást, a védelmi képességekre erőteljesen negatív hatással van a koronavírus. Ennek két fő oka van: egyrészt a biztonsági szervek (Izraeli Védelmi Erők, nemzetbiztonsági szolgálatok, rendőrség) és a védelemgazdasági szektor állományának és kapacitásának jelentős részét leköti a lakosság ellátásának biztosítása és a rend fenntartása, sőt a Moszad (polgári hírszerzés) részt vesz a szükséges védőeszközök és technikai feltételek külföldi beszerzésében is (ennek megvan a nyomós oka is: a jelenlegi kiélezett helyzetben az államok előszeretettel foglalják le a területükön áthaladó egészségügyi szállítmányokat, ezért kifejezetten fontos hogy biztosítva legyen a termékek „A” pontból Izraelbe juttatása, valamint valószínűsíthető, hogy Izrael olyan állammal üzletelt, amellyel hivatalosan nincs diplomáciai kapcsolata).

 

Az Izraeli Védelmi Erők katonái élelmiszereket csomagolnak a lakosság számára (Forrás: Israeli Defence Forces)

Másrészről pedig egy vírusfertőzés szempontjából a hadseregek kifejezetten nagy kockázattal bírnak, hiszen sok ember tartózkodik a zárt körletekben, adott fegyvernemeknél pedig a harckocsikban vagy páncélozott csapatszállító járművekben. A kockázatokat mérsékelni lehet a gyakorlatok számának csökkentésével, ez azonban tovább csökkenti az ország készenléti állapotát. Noha egy fegyveres konfliktus kitörésének esélye alacsony, Izraelnek továbbra is figyelemmel kell kísérnie Irán tevékenységét Szíriában és Libanonban, hiszen a jelek arra mutatnak, hogy a perzsa állam a vírus idején sem korlátozza katonai tevékenységét a régióban, valamint készen kell állnia egy humanitárius beavatkozásra, amennyiben a koronavírus elterjedése átlép egy kritikus szintet a Gázai-övezetben. Mindezen feladatok kapcsán, bár nem a hagyományos értelemben, de az izraeli biztonsági szerveknek csökkentett képességekkel kell többfrontos háborúban helytállniuk.

Részvényárfolyamok a tel-avivi tőzsdecenterben, márc. 15., 2020. (Forrás: Flash90)

Fontos kitérni a koronavírus gazdasági szektorra gyakorolt hatására is. Más államokhoz hasonlóan Izrael gazdaságát is súlyosan érintette a vírus, valamint a vírus kezelése kapcsán hozott rendkívüli intézkedések. Március 25-re a munkanélküliség az addigi 4%-ról napok alatt átlépte a 20%-ot az országban, ami több mint 800.000 munkanélkülit jelent – számítások szerint az elkövetkezendő időszakban ez a szám eléri az egy millió főt is a 8,6 milliós országban. A munkanélküliség következtében a kis- és középvállalkozások, valamint a lakosság fogyasztása is drámai összeomlás elé néz. Március 30-án a pénzügyminiszter bejelentett egy 60 milliárd shékel értékű gazdasági mentőcsomagot, amelyből a vállalkozásokat és a munkanélkülieket fogják támogatni a gazdaság újraindításához. Kérdéses azonban, hogy ez a csomag elegendő-e annak a válságnak a kezeléséhez, amelyet már most súlyosabbnak tartanak mint a 2008-as gazdasági világválságot. A rossz gazdasági körülmények, különösen a magas munkanélküliség középtávú következménye a belbiztonság romlása, ahogyan az Olaszországban is bekövetkezett.

Összefoglalás

Izrael a közel-keleti régió egyik legstabilabb és objektív mérőszámok tekintetében is legerősebb állama, a koronavírus terjedése azonban súlyos következményekkel járt nem csupán a lakosság, de az állam biztonságának szempontjából is. Noha a két éve tartó politikai instabilitás tekintetében pozitívnak tekinthető hatással bírt a vírus megjelenése, az ország védelmi képességeit, a gazdasági teljesítményét és kapacitását tekintve már komoly kockázatokkal kell számolni a belső és külső biztonság biztosítása kapcsán.