European Union

(B2) Dans cet essai, Richard Werly, correspondant pour Blick.ch, et François d'Alençon, grand reporter et ancien chef du service étranger

Today, at the Steering Board of the European Defence Agency (EDA), the 27 EU Ministers of Defence approved the Agency’s 2024 Long-Term Review (LTR). As strategic guidance given to EDA, the 2024 LTR outlines five core tasks for the Agency with a stronger focus on supporting Member States through the full development cycle of military capabilities. Ministers agreed to increase the number of EDA’s core tasks from three to five, with dedicated taskings on aggregating demand towards joint procurement and enabling collaborative defence research, technology, and innovation. Ministers were also briefed on preliminary opportunities stemming from the 2024 Coordinated Annual Review on Defence (CARD) and marked the 20th anniversary of the establishment of the Agency.

AN AGENCY FIT FOR THE FUTURE

Ministers of Defence endorsed an update of the Agency’s mandate to fully reflect the deteriorated security environment in Europe and the evolving role of the Agency within the EU defence landscape, marking 20 years since its establishment. Reflecting the dramatic geopolitical changes since 2017, when the last iteration of the LTR was approved, the 2024 LTR outlines how the Agency can support Ministries of Defence (MoDs) along all the capability development cycle, including limited off-the-shelf acquisitions, when Member States so decide.

The LTR also bolsters EDA role to voice MoDs’ joint positions at EU level and ensure the coherent alignment of current and future EU defence initiatives, policies, and legislation. The LTR also calls for the Agency to reinforce mutually beneficial cooperation with NATO through the conclusion of an Administrative Arrangement and fully leverage synergies with EU stakeholders to reflect defence needs.

Head of European Defence Agency and HR/VP, Josep Borrell said: “The European Defence Agency must have a more strategic role if we want to live up to the level of ambition that we have set for EU Defence in the Strategic Compass. The EU needs to develop defence capabilities to address the full range of threats we are facing. With a stronger and clearer vision, focused on capability development and the launch of concrete projects, the Agency can play a key role in building stronger and better equipped armed forces.”

EDA Chief Executive, Jiří Šedivý said: “This renewed and strengthened mandate ensures that Ministries of Defence have an Agency that is fit for the future. Ministers of Defence have endorsed a review that enhances the Agency’s ambitions, visibility, and support for Member States. With expanded tasks and a stronger intergovernmental voice, Ministers signal the Agency's crucial role in bolstering EU defence capabilities.”

INITIAL LOOK AT THE CARD(s) AND MARKING 20 YEARS OF EDA

Ministers were also presented with a preliminary assessment on the possible actionable collaborative opportunities stemming from the third CARD cycle. This Steering Board was used as an opportunity to allow Ministers to provide early guidance to help sharpen and finalise the opportunities to be highlighted in the final CARD Report which will be presented in November. 

Before the Steering Board was formally opened, Head of Agency, Josep Borrell, and EDA Chief Executive, Jiří Šedivý and Deputy Chief Executive, André Denk, marked the 20th anniversary of the establishment of the Agency. Created in 2004, EDA has played a pivotal role in greater European defence cooperation, and made tangible contributions to EU defence planning, capabilities, training and innovations.

Further information 

1. 2024 EDA Long Term Review Document
2. Fact Sheet – EDA Long Term Review
3. Timeline – EDA 20 Years Promoting European Defence Cooperation

(B2) Si la France était attaquée demain, aurait-elle les moyens de se défendre ? C'est autour de cette question que

(B2) Inutile de le nier. Le coup de Trump a secoué le Landerneau otanien. Au siège de l’Alliance à Bruxelles,

(B2) L’hypothèse d’un retour de Donald Trump n’est pas une simple supputation aujourd’hui. Et ses remontrances à l’égard de l’OTAN

(B2) Le projet Hunger de l'artiste Yona Tukuser vous projette à la figure cette famine du XXe siècle en Ukraine

A Széchenyi Terv Plusz program Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz pályázati felhívásán 312,43 millió forint feltételesen visszatérítendő európai uniós támogatást nyert el a V-CASTING Kft. A vállalat 568,06 millió forint összköltségű projektje során termelési kapacitását bővítette és hatékonyságát javította új, technológiai korszerűsítést eredményező eszközbeszerzésekkel, valamint talajra telepített napelemes rendszerrel.

A V-CASTING Öntödei Termelő és Szolgáltató Kft. az elmúlt években a nyomásos öntés területén komoly külföldi és hazai piaci vevői kapcsolatokra és jelentős árbevétel növekedésre tett szert. A vállalkozás a projekt megvalósítása eredményeképpen a modernizálással a termelés hatékonyságának növelését és a minőségi mutatók javulását kívánta elérni. A megvásárolt új eszközök javítják a cég technológiai felkészültségét, versenyképességét és erőforrás-hatékonyságát, ezáltal növekszik a vállalkozás árbevétele és jövedelemtermelő képessége.

A technológiai bővítés és modernizálás részeként beszerzésre kerültek a következő berendezések: 1 db WOLLIN 308728 robot lefúvó, 1 db WOLLIN 703762 robot lefúvó és 1 db WOLLIN Powerspray PSM2F lefúvó. Az öntés folyamatában nagy szerepe van az öntőszerszámok kenő és leválasztóanyaggal történő kezelésének, ennek szabályozását teszik lehetővé a lefúvó fejek, optimalizálják a kenőanyag mennyiségét. Az ABB IRB 2600-12/1.65 6 tengelyes öntödei robotok (5 db) alkalmazása lehetővé teszi a kezelendő felületek pontosabb meghatározását, a kézi kenés kiváltását, ezáltal a hatékonyabb munkavégzést. A Trebi AFChs sorjázó robotok (2 db) az öntést követő művelet, a sorjázás automatizálásával a munkaerő hatékonyabb kihasználását, valamint termelékenység növelését biztosítják. A cég által öntött termékek Brother Speedio R650 X2 CNC géppel való megmunkálásával pedig a hozzáadott érték és jövedelemtermelő képesség növekszik. A gyártott redőnytokok esetében a festék tapadását egyik legjobban befolyásoló tényező a felület minősége.

A zsírtalanítás pedig a felület előkészítésének első kulcsfontosságú fázisa, melyhez nagyban hozzájárul mostantól az új EVT GIGANT zsírtalanító berendezés. A vállalat működésében a vezérlés modernizálása is szükséges volt, hogy az IPAR 4 vezérlő szoftver teljes egészében felügyelhesse a kemencék működését. Ennek jegyében 6 db Westomat vezérlőegység beszerzése történt meg a Westomat hőtartó kemencék vezérlésére.

A projekt infrastrukturális beruházásaként az öntőgépeknél keletkező olajköd- és olajfüst központi elszívására és szűrésére 1 db A.Smoke160T Die Casting típusú Absolent olajfüst-leválasztó, valamint a megvalósítási helyszínen 479,89 kW teljesítményű napelem rendszer talajra telepítése valósult meg, mely utóbbival jelentős energiaköltség megtakarítás érhető el.

A cég továbbá stratégiai és üzleti tervezési szolgáltatás bevonásával kívánta a jövőbeli működését még hatékonyabbá tenni, hogy stratégiájának alakítása, jövőbeni beruházásai üzleti számításokkal és szélesebb körű tanácsadási támogatással is alátámasztottak legyenek. A vállalkozás az alkalmazottak tudását folyamatosan fejleszti. Egy fő munkavállaló minőségellenőri ismeretek, 3 fő munkavállaló autóipari minőségtechnikák I. témakörben és egy fő angol képzésen vett részt.

A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.2.1-21 kódszámú, „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása” című kiírásán 312 434 863 forint támogatást elnyert, 568 063 389 forint összköltségvetésű fejlesztés 2021. szeptember 1-én indult és 2023. június 30-án zárult.

 

A GINOP „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása” (technikai felhívás) című kiírásán 268,68 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a mezőberényi Nett Front Kft.

A cég 383,83 millió forint összköltségű projektje során gyártástechnológiai eszközparkját fejlesztette és új csarnokot épített.

A 2003-ban alapított Nett Front Kft. bútorajtó frontok széles választékát kínálja vevőinek. Termékeik hamar ismertté és közkedveltté váltak, így piacvezetők lettek a bútorfrontok értékesítésében Magyarországon. Mára már kibővült a cég termékpalettája, és folyamatos gyártásfejlesztésüknek köszönhetően a nagy szakmai és gyakorlati tapasztalatot igénylő antikolt és festett ajtófrontok is megtalálhatók a választékukban.

A vállalkozás a jelenlegi projekt keretében új csarnok építését és gyártótechnika technológiai fejlesztését valósította meg mezőberényi telephelyén, mellyel hatékonyságának és gyártókapacitásának növelése volt a cél. Az innovatív gyártástechnológiát képviselő gépekkel egy olyan technológiát kívántak meghonosítani, ami a régióban is egyedülálló. A beruházással egy előremutató fejlesztést vittek végbe a cég hazai és export hatékonyságának növelése érdekében. Éppen ezért a beszerzett, bútorgyártáshoz elengedhetetlen gépek hatékonyságot, rugalmasságot, pontosságot és a minőséget is növelik, ami egyrészt azt eredményezi, hogy egy egyedülálló termékskálát tudnak létrehozni. Olyan felszerszámozottsággal és olyan széles termékpalettával, ami szintén egyedülálló a régióban, az egészen egyszerűbb műszaki tudású termékektől kezdve a passzív házakba is beépíthető legmagasabb tudású bútorokig.

A projekt leghangsúlyosabb eleme a gépbeszerzések és a biokazán üzembe helyezése mellett egy új modern gyártócsarnok megépítése volt, ahova számos gyártási folyamatot is áthelyeztek. A pályázat keretein belül beszerzett eszközöket is ebben a csarnokban helyezték üzembe. Az 1 db VIET Opera R2.3 3A3A robot csiszoló az egyik legmodernebb, automatizált felületkezelési alkalmazásban bevethető eszköz, nagyoló és finom csiszolásig. Érzékelőképességének köszönhetően pontosan alkalmazkodik a különböző felületekhez és alkatrészek egyenetlenségéhez. Az 1 db BIESSE STREAM élzáróautomata egy gépkezelő irányításával önállóan képes dolgozni, emellett vonalkód leolvasó rendszerrel rendelkezik, ami révén lehetőség van programok előhívására vonalkódból, így kizárva a kezelői tévedést. A fejlesztés eredményeként a Nett Front Kft. az új eszközök beszerzésével termékportfólióját bővítette, gyártási volumenét és a termékek hozzáadott értékét növelte. Az üzembe állított új berendezések hatékonysága minőségben is mérhető lesz. Ez a minőség biztosítja a cég piacképességét és költséghatékony működését, valamint a versenyképességét is garantálja.

A GINOP-1.2.16-22 számú pályázati kiíráson 268 683 344 forint uniós támogatást elnyert, 383 833 348 forint összköltségvetésű fejlesztés 2021. augusztus 23-án indult és 2023. július 31-én zárult.

A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása” (technikai felhívás) című kiírásán 121,13 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a békéscsabai Komlódi Trans Kft. A cég 173,04 millió forint összköltségű projektje során rakodódaruk beszerzése mellett innovatív szerviztechnológiát képviselő gépekkel felszerelt szerelőműhelyt épített.

A Komlódi Trans Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. 2013-ban kezdte meg önálló működését, Békéscsabán. A vállalkozás fő profilja a raklapos építőanyagok szállítása mind nyerges, mind pedig darus szerelvényekkel. Ezt a tevékenységi kört kiegészítve kezdték meg 2020-ban a túlméretes, speciális szállítmányozást.

A projekt keretében a Komlódi Trans Kft. a pályázati felhívásban szereplő két projektelemet: eszközbeszerzést és új épület létesítését valósította meg. Az épület cca 500nm alapterületű, és a délkelet-magyarországi régió legmodernebb darus gépjármű szerelő műhelye lett a piacon elérhető legmodernebb technológiával felszerelve. Az új, a mai kor legmodernebb igényeinek megfelelő személy/tehergépjármű szerelőműhellyel kapacitásuk és hatékonyságuk növelése volt a cél. Az infrastruktúra fejlesztését a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével, az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezték, energiatakarékos megoldások bevezetésére törekedtek.

A vállalkozás új csarnokának/műhelyének létesítése egy új értékesítési pont, ahol a meglévő ügyfélkör igényeit ki tudják elégíteni, továbbá az új szerelőműhellyel újabb ügyfeleket tudnak generálni, ami árbevételt és eredményt fog növelni. A fejlesztés célja a kistérségben elért piaci pozíciójuk megtartása és erősítése, eredményességük és árbevételük növelése, ezáltal a munkahelyek megtartása és a foglalkoztatottság növelése volt.

A projekt keretében beszerzett 5 db új HIAB X-HiDuo 118BS-3 típusú rádiótávvezérlésű hidraulikus rakodódarut is a projekt megvalósítási helyszínén (5600 Békéscsaba, Ipari út 5/3. 6144/26 hrsz) helyezték üzembe. Ezek az eszközök a vállalkozás fa- és építőanyag nagykereskedelmi tevékenységéhez szorosan kapcsolódnak. A cég felismerte az önrakodós teherautók nyújtotta lehetőségeket, és a daruzási, valamint az építőanyag értékesítés növekedésével a piaci igények szerint bővítették tovább vállalkozásukat. Így az áru rendeltetési helyére való megérkezése után sem kell külön lepakolásról gondoskodni, ezáltal komplex megoldást nyújtva ügyfeleiknek. A beszerzett eszközök a piacon elérhető legmodernebb technológiával felszereltek, és hosszútávon biztosítani tudják a vállalkozás versenyképességét.

A GINOP-1.2.16-22 számú pályázati kiíráson 121 125 613 forint európai uniós támogatást elnyert, 173 036 590 forint összköltségvetésű fejlesztés 2021. november 16-án indult és 2023. július 31-én zárult.

 

Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet (OKPI) németországi és csehországi tanulmányutak és eszközbeszerzések mellett nemzetközi együttműködésének tapasztalatai alapján két új, fejlett gyógyító eljárást (ECMO, MWA) vezetett be.

Az Intézet a projekthez a Széchenyi 2020 program „Országos Intézetek transznacionális és innovációs fejlesztései” című felhívása keretében 296,82 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el.

A német és csehországi partnerintézmények gyakorlati tapasztalataira építve, a projekt keretében az OKPI két új, fejlett gyógyító eljárást vezetett be: a légzési nehézségben szenvedők intenzív osztályos ellátásához (extrakorporális membránoxigenizáció, ECMO), illetve a daganatok mikrohullámmal történő elpusztításához köthetően (mikrohullámú tumorabláció, MWA).

A németországi és csehországi partnereiknél a légzési elégtelenségben szenvedők intenzív osztályos ECMO kezelése, a betegek ECMO transzportja magas színvonalon zajlik. A német intézmény a mikrohullámú tumorablációval kapcsolatban több éves szakmai és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a tüdődaganatok, valamint a máj- mellékvese- csont- és egyéb lágyrész-daganatok kezelésében.

A transznacionális projekt keretében a célcsoportot képező OKPI munkatársai 11 alkalommal utaztak ki külföldi partnereikhez. A tanulmányutak célja az intézetben fejleszteni kívánt egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó két új, fejlett gyógyító eljárás szakmai, infrastrukturális eszközparkjának, valamint a terápiás lehetőségek gyakorlatának megismerése, és az ellátás során alkalmazott újszerű jó gyakorlatok, módszerek azonosítása, illetve adaptációja volt a hazai ellátási viszonyokra. A hazai bevezetéshez elengedhetetlen volt az ellátásszervezéshez kapcsolódó kérdéskörök számbavétele, a hazai bevezetést elősegítő szakmai javaslatok megismerése is.

Az EFOP-5.2.6-20 számú pályázati kiíráson 100%-os támogatást elnyert, 296 822 020 forint összköltségvetésű fejlesztés 2021. március 21-én indult és 2023. június 30-án zárult.

A Széchenyi Terv Plusz program Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz pályázati felhívásán 287,55 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a TOM-FERR Zrt.

A vállalat 718,88 millió forint összköltségű projektje során termelési kapacitását bővíti a nemzetközi piacokra lépés érdekében új, technológiai korszerűsítést eredményező eszközbeszerzésekkel, valamint a tatai csőgyár és az autóalkatrész-gyártó gyáregység két épületére napelemtelepítést valósít meg.

A TOM-FERR Zrt. acélcső-kereskedelemmel, csőgyártással és autóipari alkatrészgyártással foglalkozik, fémmegmunkáló gyártási tevékenységet folytat az autó- és a haszongépjármű ipar számára. A projekt fejlesztendő tevékenysége a fémmegmunkálás, a tervezett tevékenységek ehhez kapcsolódnak és ezt erősítik.

A projekt keretében az új, élvonalbeli technológiát képviselő fiber lézer technológiával működő csőlézer beszerzése hozzájárul a vállalat azon céljához, hogy a német piacon közvetlenül OEM gyártók beszállítójává váljon azáltal, hogy a berendezéssel új típusú csövek, új alkatrészek előállítására lesz képes. A HSA 300 hidraulikus prés eszköz pedig megnövelt, 300 tonnás nyomóerővel jelentősen növeli majd a gyártás hatékonyságát, mert kifejezetten az autóiparra specializált kialakítása az időhatékonyság, a magas fokú biztonság és a magas szintű precizitás követelményeit is teljesíti, élvonalbeli technológiát képvisel.

A BLM ELACT 63 CNC csőhajlító berendezés összetett és sokrétű cső és csőkomponensek gyártására, minőségi anyagokból kis és a közepes tételekben történő gyártásra alkalmas. Ezen gyártástechnológiai megoldásokkal a vállalkozás be tud kapcsolódni a nagyobb teherbírású részegységek alkatrészeinek gyártásába, mint a vonóhorog szerkezetek, a futómű hátsó hídjainak összekötő acélcsövei, ahol nagyobb átmérőjű és falvastagságú csőalkatrészek gyártására van szükség. A termékpaletta szélesítésével a cég új termékekkel szerezhet további vevőket, új, ígéretes szegmensekben.

A projekt során a meglévő ERP rendszerbe integrálva egy gyártástervező modul beszerzése is megvalósul, mellyel tovább növelhető a termelési folyamatok automatizálása és az IPAR 4.0 elemek használata. Az automatizáció és a technológiai színvonal növelésével párhuzamosan a működési költségek mérséklése is szükséges a versenyképesség érdekében, ezért a vállalat a gyáregységek tetőfelületeire napelemrendszer telepítését valósítja meg.

A fejlesztésekkel párhuzamosan a vállalat 2022-2023 között több iparági nemzetközi vásáron is részt vesz kiállítóként és képviselteti magát a fontos konferenciákon. A szakvásárokon és fórumokon való részvétellel a vállalat tovább növeli a projekt komplexitását és erősíti annak célját, mely szerint a technológiai korszerűsítések és az élvonalbeli technológiák alkalmazásának segítségével stabilizálja helyét az értékláncban és magasabb pozícióra tegyen szert.

A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.1.2-21 számú, „Magyar Multi Program - A kiemelkedő teljesítményű, valamint jelentős növekedési potenciállal rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása” című kiírásán 287 553 563 forint támogatást elnyert, 718 883 908 forint összköltségvetésű fejlesztés várhatóan 2023. október 2-án zárul.

Soziale Sicherung spielt eine zentrale Rolle bei der Erreichung mehrerer sozial- und umweltbezogener Ziele der Agenda 2030 für nachhaltige Entwicklung. Daher gewinnt dieser Ansatz in den internationalen Debatten an der Schnittstelle von Klimawandel und Entwicklung zunehmend an Bedeutung. Dabei wird davon ausgegangen, dass unterschiedliche Programme zur sozialen Absicherung die Kapazität vulnerabler Gruppen fördern können, wenn es um Bewältigung, Anpassung und Transformation angesichts von Klimafolgen geht. Weiterhin können soziale Sicherungsprogramme einen gerechten Übergang zu einer grünen Wirtschaft erleichtern, zur Erreichung von Umweltschutzzielen beitragen, die Widerstandsfähigkeit über verschiedene Generationen hinweg stärken und auch die Bewältigung nicht-ökonomischer Klimafolgen unterstützen. Aktuell verfügen viele der Entwicklungsländer, die am schwersten von Klimafolgen betroffen sind, jedoch nur über rudimentäre soziale Sicherungssysteme. Diese müssen klimasicher gestaltet werden, etwa indem die mit dem Klimawandel verbundenen Risiken in Richtlinien, Strategien und Mechanismen zur sozialen Sicherung berücksichtigt werden. Doch um die soziale Absicherung auszubauen, ein nationales soziales Sicherungsnetz zu etablieren und Klimafragen darin einzubeziehen, bedarf es umfangreicher zusätzlicher Finanzierungsquellen.
Dieses Papier analysiert das Potenzial der wichtigsten multilateralen Klimafonds, die unter dem Dach der Klimarahmenkonvention der Vereinten Nationen (UNFCCC) eingerichtet wurden, soziale Sicherung im Rahmen klimapolitischer Maßnahmen zu finanzieren. Damit einhergehend wird gezeigt, wie wichtig es ist, soziale Sicherung in die nationalen Klimapläne (Nationally Determined Contributions, NDCs) der Länder einzubeziehen, damit diese dafür Zugang zu Klimafinanzierung erhalten.
Vor diesem Hintergrund entwickelt das Papier Empfehlungen für Regierungen, Durchführungsorganisationen der Entwicklungszusammenarbeit sowie für Finanzierungsinstitutionen.
Bislang fehlen gezielte Investitionen, mittels derer der Grüne Klimafonds (GCF), der Anpassungsfonds (AF) und die Globale Umweltfazilität (GEF) Klimaaspekte in Programme, Richtlinien und Mechanismen zur sozialen Sicherung einbringen könnten. Grundsätzlich können diese Klimafonds Regierungen darin unterstützen, Klimafragen in soziale Sicherungssysteme zu integrieren und die Ziele der sozialen Absicherung mit nationalen Klima- und Umweltstrategien abzustimmen. Dies wiederum kann den Ländern helfen, ihre Kapazitäten zur Bewältigung der sozialen und immateriellen Kosten des Klimawandels zu stärken.
Folgende Maßnahmen werden empfohlen:
• Finanzierungsinstitutionen sollten in ihren Portfolios zur Risikominderung und zum Risikomanagement ausdrücklich auf Möglichkeiten zur Finanzierung von Projekten und Programmen zur sozialen Sicherung hinweisen
• Nationale Regierungen und Organisationen der internationalen Zusammenarbeit sollten auf Klimafonds zurückgreifen, um in die Stärkung sozialer Sicherungssysteme zu investieren, auf eine verbesserte Koordination von Initiativen für eine soziale Absicherung hinwirken und das Potenzial von NDCs nutzen, soziale Sicherung klimaresilient zu gestalten.
• Die Befürworter einer Politik der sozialen Sicherung sollten zwei zentrale Prozesse nutzen, um soziale Absicherungen im Kontext der Klimapolitik zu stärken: die Klimakonferenzen unter dem Dach der UNFCCC und die Wiederaufbauprogramme infolge der COVID19-Pandemie.

Soziale Sicherung spielt eine zentrale Rolle bei der Erreichung mehrerer sozial- und umweltbezogener Ziele der Agenda 2030 für nachhaltige Entwicklung. Daher gewinnt dieser Ansatz in den internationalen Debatten an der Schnittstelle von Klimawandel und Entwicklung zunehmend an Bedeutung. Dabei wird davon ausgegangen, dass unterschiedliche Programme zur sozialen Absicherung die Kapazität vulnerabler Gruppen fördern können, wenn es um Bewältigung, Anpassung und Transformation angesichts von Klimafolgen geht. Weiterhin können soziale Sicherungsprogramme einen gerechten Übergang zu einer grünen Wirtschaft erleichtern, zur Erreichung von Umweltschutzzielen beitragen, die Widerstandsfähigkeit über verschiedene Generationen hinweg stärken und auch die Bewältigung nicht-ökonomischer Klimafolgen unterstützen. Aktuell verfügen viele der Entwicklungsländer, die am schwersten von Klimafolgen betroffen sind, jedoch nur über rudimentäre soziale Sicherungssysteme. Diese müssen klimasicher gestaltet werden, etwa indem die mit dem Klimawandel verbundenen Risiken in Richtlinien, Strategien und Mechanismen zur sozialen Sicherung berücksichtigt werden. Doch um die soziale Absicherung auszubauen, ein nationales soziales Sicherungsnetz zu etablieren und Klimafragen darin einzubeziehen, bedarf es umfangreicher zusätzlicher Finanzierungsquellen.
Dieses Papier analysiert das Potenzial der wichtigsten multilateralen Klimafonds, die unter dem Dach der Klimarahmenkonvention der Vereinten Nationen (UNFCCC) eingerichtet wurden, soziale Sicherung im Rahmen klimapolitischer Maßnahmen zu finanzieren. Damit einhergehend wird gezeigt, wie wichtig es ist, soziale Sicherung in die nationalen Klimapläne (Nationally Determined Contributions, NDCs) der Länder einzubeziehen, damit diese dafür Zugang zu Klimafinanzierung erhalten.
Vor diesem Hintergrund entwickelt das Papier Empfehlungen für Regierungen, Durchführungsorganisationen der Entwicklungszusammenarbeit sowie für Finanzierungsinstitutionen.
Bislang fehlen gezielte Investitionen, mittels derer der Grüne Klimafonds (GCF), der Anpassungsfonds (AF) und die Globale Umweltfazilität (GEF) Klimaaspekte in Programme, Richtlinien und Mechanismen zur sozialen Sicherung einbringen könnten. Grundsätzlich können diese Klimafonds Regierungen darin unterstützen, Klimafragen in soziale Sicherungssysteme zu integrieren und die Ziele der sozialen Absicherung mit nationalen Klima- und Umweltstrategien abzustimmen. Dies wiederum kann den Ländern helfen, ihre Kapazitäten zur Bewältigung der sozialen und immateriellen Kosten des Klimawandels zu stärken.
Folgende Maßnahmen werden empfohlen:
• Finanzierungsinstitutionen sollten in ihren Portfolios zur Risikominderung und zum Risikomanagement ausdrücklich auf Möglichkeiten zur Finanzierung von Projekten und Programmen zur sozialen Sicherung hinweisen
• Nationale Regierungen und Organisationen der internationalen Zusammenarbeit sollten auf Klimafonds zurückgreifen, um in die Stärkung sozialer Sicherungssysteme zu investieren, auf eine verbesserte Koordination von Initiativen für eine soziale Absicherung hinwirken und das Potenzial von NDCs nutzen, soziale Sicherung klimaresilient zu gestalten.
• Die Befürworter einer Politik der sozialen Sicherung sollten zwei zentrale Prozesse nutzen, um soziale Absicherungen im Kontext der Klimapolitik zu stärken: die Klimakonferenzen unter dem Dach der UNFCCC und die Wiederaufbauprogramme infolge der COVID19-Pandemie.

Ländliche Gemeinschaften sind besonders anfällig für Wetterschwankungen und die Zerstörung von Ökosystemen. Bisher haben sich Landwirt*innen entweder allein oder gemeinschaftlich durch verschiedene Risikomanagement-Strategien an Klimaschwankungen und Wetterextreme angepasst. Der Klimawandel verstärkt jedoch die Häufigkeit und Intensität extremer Wetterereignisse und verschärft die Umweltzerstörung.
Als Ergänzung zu konventionellen Risikomanagementstrategien werden nun marktbasierte Risikotransferinstrumente entwickelt, um ländliche Haushalte vor den erhöhten Klimarisiken zu schützen. Lösungen zum Risikotransfer spielen eine zentrale Rolle in der globalen Klima- und Entwicklungsagenda. Internationale und regionale Initiativen wie die InsuResilience Global Partnership unterstützen gefährdete Entwicklungsländer dabei, ihre finanzielle Absicherung durch Klimarisiko-Finanzierung und -Versicherungen zu erhöhen. Dazu zählen auch innovative Systeme auf Mikroebene wie Wetterindexversicherungen.
Seit rund zehn Jahren sind indexbasierte Wetterversicherungen zentraler Bestandteil der Debatte zu Klimaresilienz. Solche Systeme entschädigen die Versicherten auf Grundlage eines vordefinierten Wetterindexes und nicht wie bei traditionellen Versicherungen auf Grundlage von Einzelschäden. Daher birgt dieses Instrument mehrere Vorteile. Es ist zum Beispiel zeit- und kosteneffektiv und hat ein geringeres subjektives Risiko.
Obwohl Wetterindexversicherungen deshalb vielversprechend sind, erweist sich die Ausgestaltung und Förderung in Entwicklungsländern oft als schwierig. Erstens mangelt es besonders den ärmsten ländlichen Gemeinschaften, die Klimarisiken ausgesetzt sind, am Zugang zu erschwinglichen Versicherungen. Zweitens tragen Anbieter von Versicherungen aufgrund der zunehmenden Häufigkeit und Schwere von Wetterextremen ein erhöhtes Risiko für größere Schäden, während Rückversicherungsleistungen oft fehlen. Und drittens wird den Umweltfolgen von Wetterindex-Mikroversicherungen in Forschung und Politik bislang wenig Aufmerksamkeit geschenkt. Dabei sind der Schutz der Umwelt und der Aufbau ökologischer Resilienz entscheidende politische Aspekte des Klimarisikomanagements in ländlichen Regionen, in denen die Armen überproportional von Ökosystemgütern und -leistungen abhängen, da es ihnen oft an alternativen Lebensgrundlagen fehlt.
Dieses Papier erörtert auf Grundlage der Ergebnisse einer Auswertung der vorliegenden Literatur zu Wetterindexversicherungen sowie von Feldforschungen die wichtigsten Herausforderungen für Mikroversicherungen. Es entwickelt Empfehlungen für die Entwicklungszusammenarbeit, Regierungen und Versicherungen zur Ausgestaltung verbesserter Klimarisikoversicherungen. Der Fokus liegt speziell auf Wetterindexversicherungen für die arme ländliche Bevölkerung auf Mikroebene. Es ist dringend nötig, das Wissen über die potenziellen positiven und negativen Umweltfolgen von Wetterversicherungen zu erweitern und verschiedenste Klimarisikomanagement-Strategien für die Armen zu entwickeln, einschließlich Mechanismen zur sozialen Sicherung.

A Jelen hetilap mai számában Jeszenszky Géza történészt, a rendszerváltás külügyminiszterét, korábbi washingtoni  és oslói nagykövetet köszöntöm 80. születésnapján.

Egy kis ízelítő a cikkből:
"Jeszenszky külügyminisztersége őt történelmi személyiséggé avatja. Fontos öröksége az Antall-Jeszenszky-féle külpolitikának Magyarország nemzetközi szerepvállalása hármas célrendszerének megalapozása: euroatlanti integráció – jó kapcsolatok a szomszédokkal – a határon túl magyarság érdekeinek képviselete. Külügyminiszterként jelentős szerepe van Magyarországnak a Nyugatba történő újraintegrációjában, hiszen Magyarország későbbi EU- és NATO-tagságának az alapjait az Antall-Jeszenszky-féle külpolitika rakta le. Nagy szerepük volt a szovjet csapatok kivonásában, valamint a KGST és a Varsói Szerződés megszüntetésében is."

Jelen lapajánló videó II/45

Jelen hetilap publicisztika: Fehér Zoltán: Jeszenszky 80 (2021. november 11.)

 

Jeszenszky Géza történész, a rendszerváltás külügyminisztere, korábbi washingtoni és oslói nagykövet 2021. november 10-én töltötte be 80. születésnapját. Ez alkalomból egy online eseményt szerveztem, amelyen barátai, kollégái és tisztelői köszöntöttük a neves tudóst és diplomatát a nyilvánosság bevonásával. Az esemény házigazdái az Új Világ Néppárt és a Mindenki Magyarországa Mozgalom voltak. A születésnapi esemény fontos része volt „Az elveszett presztízs” című külpolitikai panelbeszélgetés, amelyben Jeszenszky Géza nemrég újra kiadott műve kapcsán azt vitattuk meg, hogyan vesztette el Magyarország ismét a nemzetközi presztízsét az elmúlt évtized során és hogyan lehetne azt a közeljövőben újra visszaszerezni. Születésnapi köszöntőt mondott:
- Márki-Zay Péter, az egységes ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Hódmezővásárhely polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke
- Pálinkás József akadémikus, az Új Világ Néppárt elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke „Az elveszett presztízs” külpolitikai panelbeszélgetésen részt vettek:
- Jeszenszky Géza történész, a rendszerváltás külügyminisztere, korábbi washingtoni és oslói nagykövet,
- Pálinkás József akadémikus, az Új Világ Néppárt elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke,
- Győrffy Dóra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem professzora,
- Szent-Iványi István külpolitikai szakértő, volt külügyi államtitkár és ljubljanai nagykövet, - Fehér Zoltán diplomata-politikatudós, a Texasi Egyetem (Austin) tudományos kutatója. Isten éltessen, Géza! Még sok boldog születésnapot! A külpolitikai panelbeszélgetéssel egybekötött születésnapi köszöntés egy élő Facebook-eseményként zajlott, amely felvételről megtekinthető az alábbi linkeken: Jeszenszky 80: születésnapi köszöntés és külpolitikai panelbeszélgetés (Facebook) Jeszenszky 80: születésnapi köszöntés és külpolitikai panelbeszélgetés (Youtube)

2021 ist ein wichtiges Jahr für die Zusammenarbeit Europas mit seinen Nachbarn im Nahen Osten und in Nordafrika (MENA). Die Corona-Pandemie zwang die Europäische Union (EU) bei der Erstellung ihres neuen Mehrjahreshaushalts, die politischen, wirtschaftlichen und sozialen Prioritäten ihrer Kooperation mit den MENA-Ländern sowie die ihrer Mitgliedstaaten zu überdenken. Ihr Potenzial, die Beziehungen zwischen Staat und Gesellschaft in den MENA-Ländern positiv zu beeinflussen, hat sie aber noch längst nicht ausgeschöpft. Die jüngste Mitteilung zur Europäischen Nachbarschaftspolitik (ENP) Süd vom Februar 2021 kündigt eine „neue Agenda“ für die Zusammenarbeit mit den MENA-Ländern an. Offensichtliche Zielkonflikte bleiben aber unausgesprochen, v.a. die Unvereinbarkeit des Strebens nach liberal-demokratischen und Wirtschaftsreformen, mehr Rechenschaftspflicht und der Achtung von Menschenrechten durch die MENA-Regierungen auf der einen Seite und einer restriktiven Handelspolitik der EU, Migrationssteuerung und sicherheitspolitischer Kooperation auf der anderen. Zudem mangelt es an bilateraler Koordination zwischen den EU-Mitgliedstaaten. Das Konzept des Gesellschaftsvertrags könnte helfen, diese Konflikte zu überwinden. Sie sind unvermeidlich, wenn inter-nationale Kooperation v.a. kurz- bis mittelfristige Ziele wie Migrationssteuerung, Resilienzförderung und Privatinvestitionen verfolgt. In autoritären Kontexten wird dadurch aber oft der Staat zu Lasten der Gesellschaft gestärkt, was zu Spannungen führt und nicht zur angestrebten Stabilität. Gesellschaftsverträge stärker zu beachten führt zu einer längerfristigen Perspektive. Sie beruhen auf der Erbringung von 3 „P“s durch den Staat: Protection (Schutz der Bürger), Provision (wirtschaftliche und soziale Dienstleistungen) und Participation (Teilhabe der Gesellschaft an Entscheidungen).
Das Konzept des Gesellschaftsvertrags kann Orientierung bei der gemeinsamen Ausrichtung und Organisation der Politik der EU und ihrer Mitgliedstaaten geben. Es verdeutlicht, wie die drei „P“s bei der Verbesserung des sozialen Zusammenhalts, der innerstaatlichen Beziehungen und der politischen Stabilität zusammenwirken. Dadurch hilft es, die Wirksamkeit, Kohärenz und Koordination der MENA-Politik der EU und ihrer Mitgliedstaaten zu verbessern. Einige Mitglieder fokussieren hierin auf Handel und Investitionen, andere auf politische Reformen und Menschenrechte und wieder andere auf Migrationssteuerung. Eine längerfristige Perspektive würde verdeutlichen, dass nachhaltigere Gesellschaftsverträge in den MENA-Ländern alle diesen Zielen dienlich sind. Alle Maßnahmen der Europäer sollten daher auf Reformen abzielen, die die Gesellschaftsverträge der MENA-Länder für alle Vertragsparteien, also Regierungen und gesellschaftliche Gruppen, akzeptabler machen. Im Idealfall werden solche Reformen von den Parteien auf Augenhöhe ausgehandelt. In der Praxis ist die Verhandlungsmacht der Gesellschaft aber oft begrenzt – weshalb europäische Politik die Gesellschaften stets mindestens so sehr stärken sollte wie die Regierungen. In diesem Papier werden vier Bereiche der Zusammenarbeit erörtert, die wirkungsvolle Treiber für Veränderungen in den Gesellschaftsverträgen darstellen: (i) Konfliktlösung, Friedenskonsolidierung und Wiederaufbau; (ii) Wiederaufbau nach der Corona-Pandemie: Gesundheit und soziale Absicherung; (iii) Partizipation auf lokaler, regionaler und nationaler Ebene; sowie (iv) Migration und Mobilität zum gegenseitigen Nutzen.

Die Corona-Pandemie ist eine weltweite Gesundheitskrise, die eng mit der globalen Biodiversitätskrise verwoben ist. Sie entstand durch einen zoonotischen Erreger, der von Wildtieren auf den Menschen übersprang. Viren können sich in gestörten Ökosystemen leicht ausbreiten, und mit zunehmendem Kontakt zwischen Menschen und Wildtieren wächst das Risiko einer Übertragung. Der Naturschutz kann entscheidend dazu beitragen, das Risiko weiterer Pandemien zu verringern; gleichzeitig wirkt sich die aktuelle Pandemie in vielerlei Hinsicht auf den Naturschutz aus. In dieser Analyse und Stellungnahme schlagen wir Strategien zur Minderung der negativen Auswirkungen der Pandemie auf den Naturschutz im Globalen Süden vor. Viele Zoonosen haben dort ihren Ursprung, und die Lebensgrundlagen sind stark von natürlichen Ressourcen abhängig. Das Paper erläutert die wirtschaftlichen Auswirkungen der Pandemie auf Naturschutzgebiete sowie die spezifischen Folgen für den Tourismus und den Wildtier-handel – zwei Sektoren, die eng mit solchen Schutzgebieten verbunden sind.
Mit dem pandemiebedingten wirtschaftlichen Abschwung geraten die natürlichen Ressourcen in vielen Ländern unter Druck: Für den Naturschutz vorgesehene Mittel werden in den Gesundheitssektor umgeleitet, Länder senken ihre Naturschutzstandards, um die Wirtschaft anzukurbeln, und die arme Bevölkerung in ländlichen Regionen greift zum Überleben auf geschützte natürliche Ressourcen zurück. Diese Trends beschleunigen den Verlust der biologischen Vielfalt und der Ökosystemleistungen, schaffen günstige Bedingungen für das Auftreten von Zoonosen und bedrohen die Lebensgrundlagen der Menschen.
Vor der Corona-Pandemie war der naturnahe Tourismus eine Multi-Milliarden-Dollar-Industrie. Der vorübergehende Einbruch des Tourismus hat positive wie auch negative Auswirkungen auf die nachhaltige Entwicklung. Nachteile erleiden einerseits viele Angestellte im Tourismussektor, die ihren Arbeitsplatz und ihre Lebensgrundlage verloren haben. Außerdem ist eine wichtige Finanzierungsquelle für das Management von Schutzgebieten weggefallen. Andererseits hat der vorübergehend rückläufige Tourismus der Natur Zeit gegeben, sich zu erholen, während der Rückgang des internationalen Flugverkehrs die globalen Kohlenstoffemissionen dieses Sektors gesenkt hat.
Der Wildtierhandel – ein wichtiger Faktor in der Verbreitung von Zoonose-Erregern – wurde infolge der Pandemie in einigen Ländern verboten. Doch soziale Schutzmaßnahmen für lokale Gemeinschaften, die von Proteinen aus Wildtieren abhängig sind, fehlen noch weitgehend.
Um diese Herausforderungen zu bewältigen, empfehlen wir, den Naturschutz weiterhin ganz oben auf die internationale Agenda zu setzen, insbesondere inmitten der aktuellen globalen Gesundheitskrise, die sich mit der fortschreitenden Zerstörung von Ökosystemen schnell wiederholen könnte. Umweltgesetze müssen aufrechterhalten und Finanzmittel zur nachhaltigen Sicherung von Lebensgrundlagen zur Verfügung gestellt werden. Die Wiederbelebung des naturnahen Tourismus sollte unterstützt werden, da er nicht nur finanzielle Mittel für den Naturschutz, sondern auch Einkommen für lokale Gemeinden generieren kann. Gleichzeitig sollte die Tourismusindustrie ihren ökologischen Fußabdruck weiter reduzieren. Die Eindämmung des Wildtierhandels muss so gestaltet sein, dass der Proteinbedarf von Gemeinschaften gedeckt bleibt.

Um katastrophale Folgen für Mensch und Natur zu vermeiden, sind entschlossene Maßnahmen zur Eindämmung des Klimawandels erforderlich. Trotz dieser Dringlichkeit reichen die derzeit umgesetzten und geplanten Maßnahmen zur Bekämpfung des Klimawandels nicht aus, um die 2015 in Paris festgelegten globalen Ziele zu erreichen. Ein Grund für die derzeit unzureichende Umsetzung sind die wahrgenommenen negativen Verteilungseffekte. Durch die Verteuerung von Gütern können Klimaschutzmaßnahmen sowohl die Armut als auch die Ungleichheit steigern. Darüber hinaus können sie zu Störungen auf Arbeitsmärkten und mehr Arbeitslosigkeit führen, insbesondere in Sektoren und Gebieten, die von fossilen Brennstoffen abhängig sind. Infolgedessen haben öffentliche Proteste in vielen Ländern die Umsetzung der Klimapolitik bisher blockiert oder verzögert.
Neue Forschungsansätze, die in dieser Analyse und Stellungnahme erörtert werden, sorgen langsam für eine Trendwen-de. Erstens hat sich gezeigt, dass eine CO2-Bepreisung in Entwicklungsländern im Gegensatz zu den hochentwickelten Volkswirtschaften nicht regressiv wirken muss. In eine ähnlich positive Richtung gehen Studien, wonach das Erreichen der Klimaziele zu einem geringen Nettozuwachs an Arbeitsplätzen führen wird. Dennoch werden sowohl der Effekt der CO2-Bepreisung als auch die Auswirkungen der Klimapolitik auf Arbeitsmärkte Verlierer*innen hervorbringen: Preiser-höhungen würden die Armut verschärfen, da einkommensschwächere Haushalte mehr Geld für die gleichen Güter aus-geben müssten; ebenso werden bestimmte Länder, Sektoren, Gebiete und Arbeitnehmer*innen (z. B. Geringqualifizierte) von Arbeitsplatzverlusten oder -störungen betroffen sein.
Zweitens können Haushalte und Arbeitnehmer*innen, die von der Klimapolitik beeinträchtigt sind, im Rahmen von Maßnahmen zur sozialen Sicherung entschädigt werden, um negative Verteilungseffekte abzufedern. Höhere Preise können auch durch Geldtransfers an Haushalte kompensiert werden, die nur durch einen Teil der Einnahmen aus klima-politischen Maßnahmen wie einer Kohlenstoffsteuer finanziert werden können. Ähnlich verhält es sich mit Arbeits-markteffekten: Maßnahmen zur sozialen Absicherung, insbesondere arbeitsmarktpolitische Maßnahmen wie Umschu-lungen und Arbeitslosenunterstützung, können deutlich dazu beitragen, die Bedürfnisse der negativ betroffenen Arbeit-nehmer*innen zu erfüllen.
Es ist klar, dass ökologische und soziale Ziele sich nicht gegenseitig ausschließen müssen. Mit einem geeigneten
Policy-Mix lassen sich sowohl Armut als auch Umweltzerstörung reduzieren. Diese politischen Auswirkungen müssen allerdings breiter kommuniziert werden, um die Akzeptanz von Klimapolitiken zu erhöhen. Dies wird teilweise bereits durch aktuelle Pläne wie den europäischen Green Deal erreicht. Aus Sicht der Forschung und Politik sind mehr Studien in Entwicklungsländern erforderlich, die auch Erkenntnisse über nicht-marktbezogene klimapolitische Maßnahmen her-vorbringen und über den kurzfristigen Effekt höherer Preise auf die Kaufkraft der Haushalte hinausgehen. Nicht zuletzt kann die internationale Zusammenarbeit eine wichtige Rolle bei der politischen Koordinierung, der Finanzierung und dem Aufbau von sozialen Sicherungssystemen in Ländern mit niedrigem Einkommen spielen.

Diese Veröffentlichung stellt eine von sechs Analysen sektorenübergreifender Herausforderungen für Wasser-Governance dar, die als Teil des STEER-Forschungsprojekts durchgeführt wurden und deren Resultate in separaten Analysen und Stellungnahmen vorliegen.
Südafrikas Wassergesetzgebung ist international anerkannt für ihre ambitionierte Umsetzung des integrierten Wasserressourcenmanagements (IWRM). IWRM ist ein Konzept, das entwickelt wurde, um komplexe Herausforderungen im Bereich Wasser anzugehen, indem es die Beziehungen zwischen Land und Wasser berücksichtigt und den Wissensstand für andere Wasser nutzende Sektoren und Akteur*innen erweitert. Die Beteiligung von und Koordination zwischen Interessensvertreter*innen, Schlüsselaspekte des IWRM, stehen im Gegensatz zu einem hierarchischen Führungsstil, wie er von den meisten Regierungen praktiziert wird. Wir sehen drei Herausforderungen bei der Umsetzung von IWRM in Südafrika: Erstens, ein duales Governance-System: Die Landschaft der für das Einzugsgebietsmanagement relevanten südafrikanischen Organisationen besteht aus Organisationen des westlichen Governance- und des traditionellen Governance-Systems. Das westliche Governance-System umfasst Organisationen wie das Department of Water and Sanitation (DWS), das mit der Bewirtschaftung der Wasserressourcen beauftragt ist, und das Department of Cooperative Governance and Traditional Affairs, das sich mit der traditionellen Führung in verschiedenen Fragen einschließlich des Landmanagements abstimmt. Gegenwärtig arbeiten diese Organisationen in Land-Wasser-Fragen nicht im erforderlichen Maße zusammen. Zweitens, eine mangelnde Umsetzung der Wassergesetzgebung: Das südafrikanische Wassergesetz von 1998 sieht Behörden für Einzugsgebietsmanagement (Catchment Management Agencies, CMAs) als Netzwerk-Governance-Strukturen vor, die die Einzugsgebiete auf lokaler Ebene bewirtschaften und alle Wassernutzer*innen einbeziehen sollen. Doch nach über 20 Jahren sind diese Strukturen nicht umgesetzt worden. Dies ist auf einen Konflikt von Governance-Stilen zwischen den Stakeholder integrierenden CMAs und dem expertengesteuerten, hierarchischen DWS zurückzuführen. Drittens, Konflikt zwischen Governance-Stilen: In Ermangelung einer CMA haben sich im uMngeni-Einzugsgebiet mehrere informelle oder nicht gesetzlich verankerte Netzwerk-Governance-Strukturen entwickelt (z.B. Foren für Einzugsgebietsmanagement und die uMngeni Ecological Infrastructure Partnership). In einigen Fällen befinden sich Repräsentant*innen dieser Strukturen und Regierungsvertreter*innen im Konflikt über unterschiedliche Ansätze des Wissensmanagements und der Entscheidungsfindung; diese Unterschiede wurzeln in ihrem jeweiligen Governance-Stil. In den vergangenen Jahren hat das DWS einen Prozess zur Erarbeitung der formal notwendigen Strategie des Einzugsgebietsmanagements eingeleitet, der von den Stakeholdern verlangt, sich zu beteiligen und ihre Bedürfnisse zu formulieren. Dieser Prozess könnte zu einem vermittelnden Instrument für Konflikte zwischen den Akteur*innen werden.
Wir machen folgende Vorschläge:
1. Um IWRM umzusetzen ist die Integration der traditionellen Führungsebene in Planungsprozesse auf kulturell sensible Weise von entscheidender Bedeutung.
2. Netzwerkstrukturen – von der Regierung gestaltet oder selbst organisiert – können das zur Umsetzung von IWRM erforderliche Sozialkapital auf lokaler und regionaler Ebene schaffen.
3. Um zwischen vorhandenem hierarchischen und Netzwerk-Governance-Wissen zu vermitteln, sollten Managementstrategien auf einem hybriden Governance-Stil beruhen.