A Miniszterelnökség megbízásából a Lechner Tudásközpont támogatási lehetőségre irányuló felhívást tett közzé a népi építészeti emlékek helyreállításáért. A vidéki épített örökség megóvását, megőrzését és fenntartását célzó, 300 millió forint keretösszegű Népi Építészeti Programban az elnyerhető támogatás mértéke legfeljebb 20 millió forint, a támogatás intenzitása 50%. A kérelem beadási határideje 2017. október 9. Bővebb információ és ingyenes előminősítés alább!
Valamivel több mint egymilliárd forintos pályázat indul mini bölcsődék létrehozására - jelentette be a család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár. Előminősítés és bővebben alább!
Ősszel írják ki az Imre Zoltán Program Ideiglenes Kollégiumának első pályázatait pályakezdő táncművészek, előadóművészek számára - közölte a Nemzeti Kulturális Alap (NKA).
Seit Beginn der 2010er Jahre haben urbane Proteste größere globale Aufmerksamkeit erregt als andere Proteste in den Jahrzehnten zuvor. Das gilt für die Besetzung des Tahrir-Platzes in Kairo (2011), des Taksim-Platzes in Istanbul (2013) und des Maidan in Kiew (2013/14) ebenso wie für die Demonstrationen der Bewegung »Occupy Wall Street« (2014) und die Regenschirmbewegung in Hongkong (2014). Diese Aufmerksamkeit erklärt sich unter anderem damit, dass Protestaktivitäten immer häufiger in großen Städten stattfinden, die sich in Demokratien wie Nicht-Demokratien als Knotenpunkte der modernen digitalisierten und technisierten Gesellschaft entwickelt haben. Die global vernetzte Stadt ist ein strategischer Ort, an dem neue Formen politischer Artikulation und Aktion erprobt werden können. Folgerichtig betrachten sowohl Entscheidungsträger als auch Experten die Besetzung und Blockade von öffentlichen Plätzen, Straßen oder Gebäuden zunehmend als globale politische Herausforderung. Verstärkt wird diese »Politisierung der Straße« durch die beschleunigte digitale und dabei häufig (audio-)visuelle Verbreitung der Protestaktivitäten über soziale Medien. Sie ermöglicht, dass die Ereignisse gleichzeitig weltweit sichtbar werden.
Proteste finden an der Schnittstelle verschiedenster politischer Räume statt, seien sie urban, global oder digital. Solche Räume lassen sich immer schwerer voneinander trennen und wirken zugleich politisch immer stärker aufeinander. Das legt nahe, dass die oftmals starren Unterteilungen zwischen dem Innen und dem Außen des Nationalstaates oder zwischen privaten und öffentlichen Räumen zu überdenken sind. Räume sind darüber hinaus ein Ergebnis sozialer Interaktionen und politischer Handlungen. Das heißt, dass die Bedeutung von Räumen wie etwa Plätzen oder Straßen sich ändern kann, so dass jene stets wandelbar sind. Eine Analyse verschiedener Proteste aus den letzten Jahren ist daher sinnvoll, um die neue Vielschichtigkeit der Weltpolitik mit ihren neuen Räumen, Akteuren und Bedeutungen darzulegen und dabei vor allem das Digitale zu berücksichtigen.
Diese SWP-Studie ist Ergebnis eines zweijährigen Projekts. Sie liegt nicht nur als Printversion, sondern auch als Webseite vor, mit der die Studientexte multimedial ergänzt werden: http://projekt.swp-berlin.org/urbaneraeume/.
Alkotmányos népszavazásoktól szokatlan módon azonnal látható eredménye is volt az augusztus ötödiként tartott mauritániai referendumnak, ugyanis az urnához járuló, nagyjából 700 ezer állampolgár (1.4 millió a szavazásra jogosultak teljes száma) túlnyomó többsége igennel szavazott az ország zászlajának megváltoztatására is, így az eddigi zöld alaphoz és a rajta szereplő aranyszínű motívumokhoz alul-felül egy piros csík is került, szimbolizálva azt a vért, amelyet a mauritániai nép áldozott a függetlensége és területének megvédése érdekében (itt főleg azokra van utalás, akik az 1960-os függetlenségi küzdelemben áldozták életüket). A zászló megváltoztatása mellett egy komoly politikai döntést is meghozott az ország, a korábban kétkamarás törvényhozás struktúráját is megváltoztatták az “igen” szavazattal, így mostantól már nincs felsőház (szenátus – Majlis al Shuyukh), csak a korábban alsóházként funkcionáló nemzetgyűlés (Al Jamiya Al Wataniya) végzi majd csak a munkáját.
Már a voksolás előtt és természetesen utána is komoly vádak érték Mohamed Ould Abdel Aziz elnököt, hogy ezzel a referendummal saját útját akarja a harmadik mandátum felé egyengetni, hiszen egyrészt már jópárszor utalt rá, hogy a szenátust haszontalan és drága testületnek tartja, másrészt pont a szenátus volt az, ami idén márciusban megakadályozta az elnök alkotmánymódosításra irányuló törekvését, amely lehetővé tette volna, hogy harmadszor is elnökké válhasson az országban. Végül a bojkottra felszólító csoportok törekvései és a több ezres tüntetések ellenére eredményesen zárult a voksolás – és Aziz egy könnyed lendülettel hagyta figyelmen kívül az ENSZ, tüntetések elfojtásával kapcsolatos nyomozási felszólításait és kéréseit is. Persze megteheti, hiszen jelentős mozgástere van, köszönhetően annak, hogy a “Nyugat” szövetségesként számíthat rá az észak-afrikai és szaharai terrorizmus-ellenes harcokban.
Maga Aziz elnök az eredménnyel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy a szenátus felszámolása végre lehetővé teszi a néphez közeli kormányzást és a régiós tanácsok létrehozásával a területi irányítás erejének növelését, a tüntetésekre reflektálva pedig egyszerűen csak kitalációnak és néhány elvetemült internetes csoport művének nevezte a súlyos attrocitásokról szóló beszámolókat. Az ellenzéket tömörítő Egység és Demokrácia Fórum (FNDU) nem ismerte el a szavazás végeredményét és kormányzati csalásról beszélt, rámutatva, hogy a tüntetések és a közösségi médiában látható képsorok, közlemények is azt igazolják, hogy a nép valójában ellenezte a szenátus megszüntetését. Alapvetően a média a zászló megváltoztatásáról és a szenátus megszüntetéséről beszél csak, de a referendumnak vannak további eredményei és hatásai is: többek között például megváltozott néhány sor a himnuszban és több kormányzati intézményt összevontak a Fatwa Legfelsőbb Tanácsa nevű intézménybe. És hogy mit fog eredményezni a szenátus megszüntetése és regionális tanácsok létrehozása?
Első körben úgy tűnhet, hogy csak pozitív hatása lesz, tehát ebben a rendkívül központosított országban valamiféle decentralizáció is elkezdődhet, ahol a vidéken élők hangját is meghallják majd, de valójában igazi erőforrások (itt gondoljunk politikai támogatottságra, pénzre stb.) nélkül ez azt jelenti csak, hogy egy, Aziz hatalmát valamennyire korlátozó intézmény megszűnt és helyette erőtlen, Nouakchottól távol eső tanácsok kerülnek létrehozásra, amelyek már nem képviselnek egységet és így számottevő erőt. És bár Aziz maga többször is azt mondta, hogy 2019-ben már nem akar még egyszer elnöki székért indulni, a mauritániai és külföldi média is szinte teljes egészében úgy látja, hogy ez csak a látszat, 1960 óta az országban nem igazán volt még demokratikus átmenetre példa – és miért pont most jönne el a csodálatos kivétel ideje?
twitter.com/napiafrika
9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Miközben a magyar válogatott szenzációs eredményt elérve jutott a nyolcaddöntőbe a kosárlabda Európa-bajnokságon, a sportág szerelmesei számára Afrikában is van mit nézni és nyomonkövetni, hiszen szeptember 8.-án kezdődött és egészen 16.-áig tart az Afrobasket 2017, azaz a kosárlabda afrikai kontinenstornája Dakarban és Tunéziában és már az első mérkőzéseken nagy izgalmak vártak a meccsekre kilátogató nézőkre, hiszen a címvédő Nigéria mindössze egyetlen ponttal győzte le Elefántcsontpartot és a kontinens legjobbjának tartott Angola alig bírta legyűrni az alapvetően nem túl acélos Ugandát. A 16 induló csapat közül a legnagyobb esélyesek Nigéria és Angola mellett a rendezők, Szenegál és Tunézia, valamint Egyiptom – a 2015-ös győztes nigériaiak teljesen megújult, “amerikai” brigáddal vágtak neki a küzdelmeknek, hiszen egyrészt egyetlen játékos van csak a keretben most, aki két éve is ott volt, másrészt a nevezett 12 sportolóból hét az Egyesült Államokban született.
A 2015-ös döntőben vesztes Angolában ezzel szemben ott lesz a korábbi játékosok legnagyobb része és a kontinens legerősebb alakulata egyértelműen a győzelemre tör, amelynek elérésében Nigéria mellett biztos komoly kihívást fog jelenteni Egyiptom, amely múltja (itt most az 1980-as évekig bezárólag gondoljunk múltra) és jelene okán is esélyes – fiataljai az U16-os vagy éppen az U18-as kontinensbajnokságokon szinte ellenfél nélkül tarolnak az elmúlt években. A spanyol edzővel és Gorgui Dieng NBA-játékossal felfegyverkezett szenegáliak mindig a tűz közelében ólálkodtak az elmúlt években, de most talán a hazai közönség előtt jöhet el az ő idejük – Tunézia is hasonlóban bízik, bár Salah Mejri, a tunéziai NBA-játékos nem kapott engedélyt “főnökeitől” a pályára lépésre.
De a lényeg, hogy pattogjon a labda, hiszen az Afrobasket 2017-es megrendezése igen nagy fejtörés elé állította az afrikai kosárlabda-szövetséget, ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő Kongói Köztársaság április végén mondta vissza a rendezést, majd a szövetség által felkért Angola sem vállalta a lebonyolítást – így egyrészt elúszott az eredeti, augusztusi dátum, másrészt ismét Tunéziának, az előző rendezőnek kellett színrelépnie, Szenegál támogatásával. Sajnálatos módon a huzavona azt is eredményezte, hogy az afrikai NBA-játékosok jelentős része nem tudta vállalni a részvételt a tornán, többek között az időpont, a biztosítási problémák és a sérülések kockázata miatt. Az Afrobasket történetét tekintve amúgy Angola és Egyiptom a legeredményesebbek, messze a legtöbb győzelmet ez a két nemzet szerezte, de tud eredményt felmutatni a múltból Elefántcsontpart, a Közép-afrikai Köztársaság, Nigéria, Marokkó és Tunézia is. Sőt, ha nagyon mélyre ásunk, még találunk a Zöld-foki Köztársaságtól vagy éppen Szomáliától is egy-egy dobogós pozíciót. És hogy kik vannak még a listán idén a fentebb taglalt esélyesek mellett?
A teljesség igénye nélkül még érdemes figyelnük a győzelemmel kezdő Ruandára és Malira is, de veresége ellenére sem írható le (már csak múltja miatt sem) a Közép-afrikai Köztársaság vagy éppen Elefántcsontpart. Bár utóbbiak a cikk írásával nagyjából egyidőben befejeződött mérkőzésükön úgy kaptak ki a Kongói DK-tól, hogy esélyük se nagyon volt, előbbiek egy iszonyú pontszegény találkozón bedarálták Ugandát. Akárhogy is legyen, az Európa-bajnokság mellett érdemes szemeinket Afrikán is tartani – a kosárlabda szerelmeseinek mindenképp.
twitter.com/napiafrika
6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.