Moldavie : les agriculteurs sont fauchés comme les blés
Accord d'association avec Chișinău : dans les campagnes moldaves, l'Europe semble bien loin
Embargo russe contre la Moldavie : l'Europe à la rescousse
Moldavie : la Transnistrie prise au piège de la guerre en Ukraine
Moldavie : la Russie se sert du vin pour arriver à ses fins
„Édesapám II. kategóriájú rokkant. Mit kell tennem ahhoz, hogy a gondnokságom alá helyezzék?”
– Az adott kérdést Ukrajna polgári törvénykönyve (Ptk), Ukrajna törvénye a szociális ellátásról és egy sor alacsonyabb szintű normatív dokumentum szabályozza.
A Ptk 58., 59. paragrafusa értelmében a cselekvésképtelen személyek helyezhetők gondnokság alá, gondozás alá pedig azok, akiket korlátozott cselekvőképességűeknek mondtak ki. Ezeket az eljárásokat orvosszakértői véleményezés alapján folytatják le, melynek célja megállapítani, hogy az adott személy mennyire van tisztában cselekedetei következményeivel, illetve képes-e irányítani azokat, s kizárólag bírósági eljárás keretében mondhatják ki a cselekvőképesség korlátozását, illetve a gondnokság/gondozás alá helyezést.
Az ön által leírtakból nem derül ki egyértelműen, de úgy tűnik, édesapja tudata tiszta, ezért nincs alapja a gondnokság/gondozás alá helyezésnek. Ebben az esetben kezdeményezheti viszont az időskorú ember állandó ellátásának (azaz szociális szolgáltatások nyújtásának) elrendelését. Erre A szociális ellátásról törvény 7. paragrafusa ad lehetőséget.
Az ügyintézésről, illetve arról, hogy milyen dokumentumokra lesz szüksége ehhez, Ukrajna Miniszteri Kabinetjének A szociális szolgáltatásokat nyújtó személyeknek juttatandó kompenzáció megítélése és folyósítása rendjének jóváhagyásáról (№558, 2044. 04. 29.) című határozata rendelkezik.
A rendelkezés 6. pontja alapján a következő okmányokat kell benyújtania:
a) A szociális szolgáltatásokat nyújtó személy részéről: 1. folyamodvány, amelyben beleegyezik a szociális szolgáltatások nyújtásába; 2. személyi igazolvány, vagy a személyazonosságot igazoló egyéb dokumentum; 3. az orvosi konzultációs bizottság arra vonatkozó megállapítása, hogy a jelentkező egészsége megengedi a szociális szolgáltatások nyújtását állandó jelleggel; 4. a munkakönyv másolata, illetve annak hiányában az adott személy írásos nyilatkozata a munkakönyv hiányáról; valamint utolsó munkahelyéről, 5. folyamodvány, amellyel beleegyezik a személyére vonatkozó jövedelmi adatok ellenőrzésébe az Adófizető természetes személyek nyilvántartásának felhasználásával.
b) A szociális szolgáltatásokra szoruló személy részéről: 1. kérvény a szociális szolgáltatások igénybevételére; 2. személyi igazolvány, vagy a személyazonosságot igazoló egyéb dokumentum; 3. az orvosi szociális szakértői bizottság vizsgálati jegyzőkönyvéhez mellékelt igazolás másolata (№157-1/o forma); 4. az orvosi konzultációs bizottság megállapítása az álladó külső ellátás szükségességéről, illetve a rászorulónak az önellátásra való alkalmatlanságáról (kivéve az I. rokkantsági kategóriájú személyeket, akiknek rokkantságát időkorlát nélkül állapították meg, s akik az orvosi konzultációs bizottság megállapítása értelmében álladó külső ellátásra szorulnak, illetve alkalmatlanok az önellátásra).
A folyamodványokat és a mellékelendő dokumentumokat a járási állami adminisztrációk vagy a települési önkormányzatok végrehajtó bizottságainak a lakosság szociális védelmének kérdéseiben illetékes hivatalaihoz kell benyújtani a szolgáltatást igénylő személy lakhelyén.
hk
Ha a hátunk mögött lévő időt végiggondoljuk, észrevehetjük, hogy voltak események, amelyek felett mi rendelkeztünk, másokat közvetve befolyásolhattunk, s voltak olyan dolgok is, amelyek felett nem rendelkezhettünk.
Akik a befolyásolhatatlan dolgokra tekintenek, úgy érezhetik, hogy kipereg az élet ujjaik közül. Mintha semmiről nem tehetnének: életük hajója hánykolódik a „sors tengerén”. Ha a „sors” kegyes lesz hozzájuk, talán nem történik hajótörés, talán a jó szelek által keltett hullámok partra sodorják életüket. Végre száraz talaj lehet majd lábuk alatt, és saját maguk szabta életösvényen járhatnak. Legalábbis ezzel biztatják magukat.
Akik a közvetett befolyásra helyezik a hangsúlyt, mindent megtesznek, hogy valamilyen formában hatásuk legyen a jelenre, jövőre; jobb „sors” felé vezessék életüket. A körülöttük lévő emberekre, eseményekre úgy próbálnak hatást gyakorolni, hogy az a legjobb legyen számukra. S teljesen megdöbbennek, bizonytalanná válnak, amikor ez az erőfeszítés semmit nem eredményez abból, amit reméltek, vagy esetleg éppen az ellenkezőjét váltja ki.
S van, amikor az ember úgy gondolja, hogy sorsát saját maga kovácsolja. Teljesen úgy él, mint aki kezében tartja életének eseményeit, teljes tudatossággal tervez és valósít meg dolgokat. Eközben egyáltalán nem foglalkozik az első két jelenséggel, sőt átnéz fölöttük. Önmagát is becsapva, talán nem is tudatosan, de úgy tűnhet számára, hogy ha nem foglalkozik vele, nem is létezik. Teljesen összeomlik ez az ember, amikor a vezetés – rajta kívülálló okok miatt – kikerül kezéből: egy betegség, természeti katasztrófa miatt.
Mindezek bizonytalanságba sodorhatják az embert. Ez a bizonytalanság egész életet megrázó, akár alapjait veszélyeztetővé is válhat. Akár belesodorva az embert olyan lépésekbe, amelyeket ugyan a kényszerpálya szül, mégiscsak egy életen keresztül bán az ember. Érdemes tehát átgondolnunk a dolgokat életünkre nézve, jó lenne e hangsúlyeltolódásokat helyükre raknunk.
Meg kell, hogy lássuk: mindhárom jelenség igenis jelen van mindegyikőnk életében. Egy „fensőbb hatalom” rajta tartja kezét e világ ütőerén, no meg a mi életünk erén is. Aki nem más, mint a történelem Ura. De ez nem jelenti azt, hogy kénye-kedve szerint játszana velünk. Sőt, amikor olyan körülmények közé engedi életünket, hogy mi dönthetünk, közvetve vagy közvetlenül irányíthatjuk dolgainkat, s talán pontosan ezért, ennek következményeként történik, hogy elbizonytalanodunk, kicsúszik lábunk alól a talaj, akkor arra szeretne ráébreszteni, hogy vele, benne, nála vagyunk biztonságban. Arra akar ráeszméltetni, hogy minden döntésünknek következménye van.
Szabad tehát e bizonytalan világban vele, az Ő biztonságot nyújtó közelségében életterébe belépni. Benne megvan a nyitottság erre, hiszen ezért irányítja, terelgeti a nagyvilágot, s benne a mi kis sorsunkat. Irántunk való elköteleződése, szeretete, amint ezt Jézus Krisztusban felfedte, nem változik.
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsid. 13.8
Taracközi Gerzson,
munkácsi református lelkész