1 A 2014. december 16-i következtetéseivel összhangban a Tanács megvizsgálta az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti kapcsolatok általános állapotát. A Tanács szükség szerint 2018 végéig ismét megvizsgálja e kapcsolatoknak, valamint az egyéb nem uniós tagállam nyugat-európai országokkal ápolt kapcsolatainak az állapotát.
2 Az EU és Svájc egymás kulcsfontosságú gazdasági partnerei, továbbá társadalmaink is szorosan összefonódnak. E tekintetben a jó és megbízható kapcsolatok mindkét fél érdekeit szolgálják. A Tanács tudomásul veszi Svájc 2016. július 27-i levelét, amelyben arról tájékoztatja az EU-t, hogy visszavonta az uniós tagságra vonatkozó kérelmét. A Tanács ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a Svájci Szövetségi Tanács megerősítette az az iránti határozott elkötelezettségét, hogy fenntartsa és tovább erősítse az EU-val folytatott együttműködését, és bátorítja ezen együttműködés továbbfejlesztését, többek között a legfontosabb külpolitikai kérdésekben is.
3 A Tanács úgy véli, hogy a személyek szabad mozgása az uniós politika egyik alappillére, és hogy a belső piac és az ahhoz tartozó négy szabadság nem választható el egymástól. A Tanács szoros figyelemmel kísérte azt a jogalkotási folyamatot, amely a tömeges bevándorlás korlátozásáról 2014. február 9-én tartott népszavazás eredményeképpen kezdődött el Svájcban. A Svájci Szövetségi Gyűlés által 2016. december 16-án elfogadott szöveget akkor lehet az uniós polgárok jogaival összeegyeztethető módon, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás keretében végrehajtani, ha a szükséges végrehajtási rendelet tisztázza a még lezáratlan kérdéseket, így például a megüresedő álláshelyekkel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogot, valamint a további intézkedések elfogadására vonatkozó eljárást, különösen a határ menti ingázó munkavállalók jogainak tiszteletben tartása érdekében. A Tanácsra ösztönzőleg hat, hogy Svájc kész az ilyen, esetlegesen felmerülő kérdéseket az említett megállapodás által létrehozott EU–Svájc Vegyes Bizottság keretében megtárgyalni.
4 A Tanács üdvözli, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás immár Romániára, Bulgáriára és Horvátországra is alkalmazandó, és így ezen országok állampolgárai is élvezhetik a korlátozatlan szabad mozgás jogát Svájcban. Horvátországgal kapcsolatban a Tanács nyugtázza, hogy Svájc 2016. december 16-án teljesítette kötelezettségét, és letétbe helyezte a megerősítő okiratot. A Tanács ugyanakkor azt is megállapítja, hogy azáltal, hogy Svájc késedelmesen ratifikálta a III. sz. jegyzőkönyvet, késleltette a horvát állampolgárokra alkalmazott átmeneti időszakok megkezdését. Ezzel a kérdéssel foglalkozni kell a személyek szabad mozgásáról szóló új végrehajtási jogszabályban, és a helyzetet rendszeresen felül kell vizsgálni. A Tanács üdvözli, hogy Svájc teljes körűen csatlakozott a „Horizont 2020” keretprogramhoz, valamint azt is, hogy várhatóan folytatódni fognak a tárgyalások az Erasmus programban való svájci részvételről.
5 A Tanács tudomásul veszi, hogy Svájc ismételten megerősítette az ágazati megközelítés iránti elkötelezettségét. A Tanács azonban emlékeztet arra, hogy az ágazati megközelítés továbbfejlesztésének továbbra is előfeltétele, hogy – annak érdekében, hogy a polgárok és a vállalkozások számára biztosítani lehessen a homogenitást és a jogbiztonságot – létrejöjjön azon meglévő és jövőbeli megállapodások közös intézményi kerete, melyek révén Svájc az EU belső piacában részt vesz. A Tanács hangsúlyozza az EU és Svájc közötti közös egyetértés fontosságát a tekintetben, hogy minél hamarabb le kell zárni az intézményi keretről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat. E tárgyalások lezárása lehetővé teszi majd, hogy maradéktalanul kiaknázzuk az EU és Svájc közötti átfogó partnerségben rejlő lehetőségeket.
6 Svájc az EU harmadik legnagyobb gazdasági partnere, az EU pedig Svájc legfontosabb kereskedelmi partnere. Napjainkban a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok rendszerint olajozottan, mindkét fél javát szolgálva működnek, ugyanakkor az uniós piaci szereplőknek – különösen az agrár-élelmiszeriparban és a szolgáltatási ágazatban – több olyan szabályozással kell szembenézniük, amelyek korlátozzák a svájci piacra való bejutásukat. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban fennálló aszimmetria felszámolása érdekében ezeket a korlátozásokat kezelni kell. A Tanács aggasztónak találja bizonyos megállapodások következetlen alkalmazását, valamint hogy Svájc ezek alapján olyan jogalkotási intézkedéseket és gyakorlatokat vezet be – szövetségi szinten vagy a kantonok szintjén –, amelyek nem egyeztethetők össze e megállapodásokkal, és különösen a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással. A Tanács felszólítja Svájcot, hogy szüntesse meg ezeket a kísérő intézkedéseket, és tartózkodjon az említett megállapodással összeegyeztethetetlen új intézkedések elfogadásától.
7 A Tanács nyugtázza, hogy 2016. szeptember 30-án új jogalapot fogadtak el Svájc pénzügyi hozzájárulására vonatkozóan. E pénzügyi hozzájárulás célja az EU-n belüli gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, továbbá az, hogy a hozzájárulás arányos legyen azon jelentős előnyökkel, amelyekhez Svájc az egységes piacban való részvétele révén jut. A Tanács bátorítja Svájcot, hogy folytassa le a szükséges megbeszéléseket az EU-val annak érdekében, hogy minél hamarabb megállapodás szülessen a pénzügyi hozzájárulás megújításáról.
8 A Tanács üdvözli, hogy az ország ratifikálta és a kitűzött időpontban, 2017. január 1-jén hatályba léptette a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló, az Európai Közösség és Svájc között létrejött megállapodás módosító jegyzőkönyvét, amelyet 2015. május 27-én írtak alá.
9 A Tanács tudomásul veszi az egyes preferenciális adórendszerek és a káros adóversenyt eredményező gyakorlatok új intézkedésekkel történő felváltását célzó jogszabályokról 2017. február 12-én tartott népszavazás kedvezőtlen eredményét. A Tanács hangsúlyozza a tisztességes adóverseny fontosságát, és határozottan ösztönzi Svájcot, hogy teljesítse nemzetközi kötelezettségvállalásait, és az uniós tagállamok és Svájc adóügyi kérdésekről szóló, 2014. évi közös nyilatkozatával összhangban keressen alternatív megoldásokat az öt érintett adórendszer tényleges és gyors megszüntetésére. A Tanács továbbra is szoros figyelemmel fogja kísérni az ügy alakulását.
10 A Tanács üdvözli, hogy Svájc jelentős eredményeket ért el az Alpokon átvezető új vasútvonal (NRLA) létesítése terén, ami összhangban van az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a vasúti és közúti áru- és személyszállításról szóló megállapodás 34. cikkével. A Gotthárd-bázisalagútnak (a világ leghosszabb vasúti alagútjának) 2016. június 1-jei megnyitása olyan mérföldkő, amely még inkább elősegít az európai közlekedés eredményessé és környezetbaráttá tételét.
11 Svájc szoros partnere az Uniónak a bel- és igazságügy, különösen a schengeni vívmányok alkalmazása terén. Az Európába irányuló, példátlan nagyságrendű migrációs áramlás összefüggésében a Tanács elismeréssel tekint Svájc közreműködésére, valamint konstruktív és pozitív együttműködésére, különösen ami az európai migrációs stratégia végrehajtását illeti.
12 A Tanács nagyra értékeli az EU és Svájc között a KKBP területén folyó együttműködést és különösen Svájc részvételét a KBVP-missziókban, valamint szoros együttműködését a humanitárius és polgári védelem területén, és várakozással tekint a meglévő együttműködés elmélyítése elé. A Tanács üdvözli, hogy nemrégiben megállapodás született egyrészt az EU-nak az ukrajnai polgári biztonsági ágazati reformra vonatkozó tanácsadó missziójában, másrészt pedig az EU mali KBVP-missziójában (EUCAP Száhel Mali) való svájci részvételről. Ezenfelül a Tanács tudomásul veszi, hogy Svájc eseti alapon önkéntesen csatlakozik az uniós korlátozó intézkedésekhez. A Tanács arra bátorítja az országot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel és következetesen alkalmazza a korlátozó intézkedéseket, és lépjen fel azok megkerülése ellen. A Tanács felszólítja Svájcot, hogy a jövőben is csatlakozzon az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések, illetve az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott uniós korlátozó intézkedésekhez, és javítsa azok alkalmazását.
A Szerbia csatlakozásáról tárgyaló miniszteri szintű konferenciának a mai napon Brüsszelben tartott ötödik ülésén megnyitották a 20. fejezetet (Vállalkozás- és iparpolitika), valamint megnyitották és ideiglenesen lezárták a 26. fejezetet (Oktatás és kultúra).
Az Európai Unió küldöttségét az Európai Unió Tanácsa máltai elnökségének nevében Louis Grech, a Máltai Köztársaság miniszterelnök-helyettese és Európa-ügyi és a választási program végrehajtásáért felelős minisztere vezette. Az Európai Bizottságot Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos képviselte. A szerb küldöttséget Jadranka Joksimović, európai integrációért felelős tárca nélküli miniszter vezette.
A mai konferenciát is figyelembe véve Szerbia az összesen 35 tárgyalási fejezetből eddig nyolcat nyitott meg, és ezek közül kettőt már ideiglenesen le is zártak. Adott esetben további csatlakozási konferenciák megtartását tervezik a csatlakozási folyamat továbbvitele érdekében. A csatlakozási tárgyalások 2014 januárjában kezdődtek.
Az érintett fejezetekA napirenden szereplő fejezeteket illetően az Unió alaposan megvizsgálta Szerbia felkészültségének jelenlegi állapotát.
20. fejezet – Vállalkozás- és iparpolitikaAbból kiindulva, hogy Szerbiának további előrehaladást kell elérnie jogszabályainak az 20. fejezet (Vállalkozás- és iparpolitika) hatálya alá tartozó uniós vívmányokkal való összehangolása és e vívmányok végrehajtása terén, az EU megállapította, hogy e fejezet ideiglenes lezárásához egy bizonyos kritériumnak teljesülnie kell. Ez a kritérium a következő:
A 26. fejezetet (Oktatás és kultúra) illetően az EU úgy ítélte meg, hogy e fejezet ideiglenes lezárásához kivételesen nincs szükség kritériumok meghatározására, tekintettel Szerbiának az oktatás és kultúra területén tapasztalt általánosan jó felkészültségére, valamint az e fejezet hatálya alá tartozó uniós vívmányokból fakadó kötelezettségek szűk körére és sajátos jellegére. Ezért az EU megállapította, hogy ez a fejezet ebben a szakaszban nem igényel további tárgyalásokat.
A napirenden szereplő mindkét fejezet esetében a tárgyalások során továbbra is folytatódik a jogszabályoknak az uniós vívmányokkal való összehangolásában és a vívmányok végrehajtásában elért előrehaladás nyomon követése. Az EU hangsúlyozta, hogy külön figyelmet fog szentelni a közös álláspontokban említett minden konkrét kérdés nyomon követésének. Az EU szükség esetén a megfelelő időpontban visszatér ezekhez a fejezetekhez.
Sur plus d'un siècle, les pays qui ont offert le meilleur rendement aux investisseurs sont ceux qui disposaient de ressources naturelles en abondance et qui ont réussi leur transition vers la finance, la technologie et les services. L'Afrique du Sud arrive en tête du classement du Crédit Suisse paru le 23 février 2017.
Cet article L’Afrique du Sud, pays le plus profitable pour les investisseurs depuis 1900 est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.
A máltai elnökség és az Európai Parlament képviselői ideiglenes megállapodásra jutottak az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoportnak (EFRAG) juttatott uniós finanszírozás meghosszabbításáról.
A 2017–2020-as időszakra közel 14 millió eurót különítenek el az EFRAG folyamatos működésének biztosítása érdekében. Az EU hozzájárulása az EFRAG költségvetésének mintegy 60%-át teszi ki.
Christian Cardona, Málta gazdasági, beruházási és a kisvállalkozásokért felelős minisztere így nyilatkozott: „A megfelelő finanszírozás lehetővé teszi majd, hogy az EFRAG hatékonyan láthassa el feladatait. Az EFRAG-nak így ma minden lehetősége megvan arra, hogy az európai projekt érdekében továbbra is tanácsokkal lássa el az Európai Bizottságot a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok terén. A függetlenség és az átláthatóság elengedhetetlen a pénzügyi szolgáltatások és a tőke egységes piacának megerősítéséhez.”
Az EFRAG küldetése, hogy a pénzügyi beszámolás területén európai álláspontokat dolgozzon ki és előmozdítsa azokat. Törekszik annak biztosítására is, hogy ezeket az álláspontokat kellőképpen figyelembe vegyék a Nemzetközi Számviteli Standardok Testületében. Ez a független szerv a felelős a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) megalkotásáért.
2009-ben az EU programot indított a pénzügyi szolgáltatások, a pénzügyi beszámolás és az audit területén végzett tevékenységek támogatása céljából. A program kedvezményezettje az IFRS Alapítvány, az EFRAG és a Közérdekű Felügyeleti Tanács (PIOB) volt.
A programot a 258/2014/EU rendelet kiterjesztette a 2014–2020-as időszakra, de csak az IFRS Alapítvány és a PIOB vonatkozásában.
Az EFRAG tekintetében a Tanács és a Parlament úgy döntött, hogy megvárja, amíg lezárul néhány, az EFRAG irányítását érintő reform. Az EFRAG irányítását érintő reformot – amely a nemzetközi számviteli standardok kidolgozásához nyújtott uniós hozzájárulást volt hivatott megerősíteni – 2014. október 31-én hajtották végre.
A mai napon elfogadott ideiglenes megállapodást az elkövetkező hetekben még meg kell majd erősítenie a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. E megerősítést követően az uniós költségvetésből az EFRAG számára elkülönített teljes összeg 23 millió eurót tesz majd ki a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan, ami megfelel a Bizottság kezdeti becslésének.
La publication du Sipri Yearbook 2016 en février 2016, le salon IDEX de l’armement aux Emirats arabes Unis qui s’est tenu du 19 au 23 février 2017, ainsi que les bons résultats de la France à l’exportation… Les occasions sont multiples pour parler des ventes d’armes dans le monde. Mais il n’est en réalité pas si simple d’en débattre, tant les chiffres sur lesquels sont basés les analyses sont sujets à caution.
Il est difficile de ne pas être atteint de schizophrénie quand d’un côté, on se félicite du chiffre des exportations record de la France (20 milliards d’euros d’exportation en 2016 selon le ministre de la Défense, Jean-Yves Le Drian), alors que de l’autre, on se lamente de la croissance de 8,4% des exportations d’armement dans le monde (selon l’Institut de recherche sur la paix – SIPRI)[1].Ce chiffre serait le reflet d’un monde où les crises se multiplient. Personne ne semble pourtant avoir relevé que selon le SIPRI, les exportations d’armement de la France, représentant 6% d’un peu plus de 30 milliards de TIV[2] représenteraient 1,5 milliards d’euros de ventes d’armes de la France, alors que le ministre de la Défense annonce 20 milliards d’euros. Vu de l’extérieur, une certaine confusion semble donc régner.
Il faut féliciter le SIPRI de son travail car il s’agit du seul organisme qui mesure aujourd’hui les exportations d’armement dans le monde et qui communique sur le sujet. Moins connu mais méritant qu’on s’y attarde quand même, est le World Military Expenditures and Arms Transfers (WMEAT) publié par le département d’Etat américain. Or, si le SIPRI évoque un chiffre de 30 milliards de dollars, le WMEAT 2016 donne lui une moyenne de 150 milliards de dollars de ventes d’armes dans le monde par an sur la période 2004-2014, soit un rapport de 1 à 5[3] ! Quant au ministère de la Défense français, il semble avoir donné dans le rapport au Parlement sur les exportations d’armement une estimation moyenne des exportations d’armement dans le monde d’un montant annuel de 100 milliards d’euros[4]. Il apparait donc difficile à première vue de s’y retrouver dans tous ces chiffres contradictoires. Pour autant, on peut dégager deux tendances très nettes et émettre une recommandation.
L’accroissement des exportations d’armement dans les zones de tension
La première tendance est qu’il existe effectivement un accroissement des exportations d’armement sur un rythme significatif, sans être exceptionnel, dans deux régions du monde : le Moyen-Orient et l’Asie. En Asie, le mouvement est tiré à la fois par la croissance économique qui est forte mais également par le clivage stratégique entre la Chine et un certain nombre de ses voisins, qui se traduit notamment par une augmentation des capacités navales. Ce phénomène est notamment lié aux revendications territoriales en mer de Chine. Au Moyen-Orient, le clivage entre l’Iran d’une part, et l’Arabie Saoudite et ses alliés d’autre part, crée une situation favorable à la course aux armements. Le conflit yéménite cristallise effectivement à la fois cette opposition mais il est aussi pour la première fois depuis longtemps « consommateur » d’armement, qu’il faut renouveler. Toutefois, la baisse prolongée des prix du pétrole a conduit depuis un an les Etats de la région à mettre un frein à leurs ambitions. Par ailleurs, il existe une constante à tous ces pays, en Asie et même désormais au Moyen-Orient : ils ne veulent plus uniquement être des consommateurs d’armement mais souhaitent désormais être aussi des producteurs, afin d’acquérir davantage d’autonomie stratégique. Ce qui était vrai depuis déjà plus de 10 ans pour l’Inde, la Corée du Sud ou la Turquie, est également vrai désormais pour des pays comme la Malaisie, Singapour ou l’Indonésie mais aussi et surtout pour les pays du Golfe. Les Emirats Arabes Unis, où s’est déroulé le salon IDEX, est l’un des premiers pays de la région à s’être doté d’une législation sur les offsets, qui prévoit des transferts de technologie et une fabrication locale en contrepartie des ventes d’armes à ce pays. Dans le cadre de son projet « vision 2030 », l’Arabie Saoudite a le même objectif : elle souhaite à la fois être plus autonome et également développer une industrie de défense grâce à ses achats d’armement. Cette tendance au développement des industries de défense devrait donc se traduire dans quelques années par une réduction des exportations d’armement, les capacités de production locales augmentant.
Les Etats-Unis largement en tête du classement des exportateurs d’armement
La deuxième tendance est que les Etats-Unis restent, et de très loin, les plus grands exportateurs d’armement dans le monde. Le SIPRI estime que les Etats-Unis représentent un tiers des exportations mondiales, soit environ 10 milliards de TIV. Le Rapport au Parlement français sur les exportations d’armement chiffre pour sa part un montant d’environ près de la moitié des exportations mondiales, soit près de 50 milliards d’euros. Le WMEAT estime quant à lui à 79% la part des Etats-Unis dans les exportations d’armement mondiales, soit 120 milliards de dollars sur la période 2004-2014 et même 153 milliards de dollars pour la seule année 2014 ! On constate d’ailleurs dans le WMEAT une augmentation d’un tiers des exportations d’armement des Etats-Unis durant les deux mandats de Barack Obama : tout se passe comme si la baisse des budgets de défense des Etats-Unis avait été compensée durant cette période par une augmentation des exportations afin de soutenir l’industrie de défense des Etats-Unis. Or, les chiffres donnés par le WMEAT sur les exportations des Etats-Unis ne sont pas contestables. Ce sont des chiffres officiels qui résultent de l’addition des ventes commerciales, des ventes d’Etat à Etat dans le cadre des Foreign Military Sales (FMS), ainsi que des ventes dans le cadre du programme de coopération militaire géré par la DoD’s Defense Security Cooperation Agency (DSCA) et de deux programmes spécifiques portant sur l’exportation d’équipements militaires navals. Dans ce domaine, « America’s first » n’est pas un projet : c’est déjà une réalité
L’Union européenne devrait être à l’initiative d’un outil de transparence sur les exportations d’armement
En matière de transparence sur les ventes d’armes, il existe depuis la première guerre du Golfe le registre des armes classiques des Nations unies. Cet outil est un réel progrès en matière de transparence mais il a pour double limite le peu de publicité et l’absence de mesure de la valeur financière des exportations. Or, cette mesure financière est importante car c’est aujourd’hui le seul indicateur objectif des capacités réelles d’un matériel militaire : plus un armement est technologiquement en pointe, plus il est cher, mais plus il est aussi performant. On l’a bien vu durant la première guerre du Golfe en 1991, où les 5000 chars de l’armée irakienne ont pesé de peu de poids face aux armées de la coalition conduite par les Etats-Unis. Les pays de l’Union européenne (UE) disposent tous également depuis 15 ans de rapports nationaux sur les exportations d’armement pour rendre cette transparence dans les ventes d’armes. Même si la présentation de ces rapports nationaux n’est pas harmonisée, ils chiffrent les exportations d’armement de chaque pays à partir de données officielles et sont donc censés être fiables. Mais il faudrait aujourd’hui que l’Union européenne fasse plus…
La compilation de ces rapports nationaux doit permettre de créer un rapport européen sur les exportations d’armement. Une fois ce rapport complété par les données recueillies sur les exportations des pays non membres de l’UE, il permettrait à cette dernière de publier un rapport sur les exportations d’armement dans le monde. Ce rapport, au moment où commence à être mis en œuvre le Traité sur le commerce des armes, permettrait, en accroissant la transparence, de mieux légitimer les ventes d’armes des pays de l’UE qui respectent les traités internationaux réglementant les exportations d’armement. Il permettrait également de mesurer sans contestation le poids réel de l’Union européenne en matière de ventes d’armes dans le monde. Comme on l’a vu, même quand la France exporte beaucoup d’armes pour soutenir son industrie et donc son indépendance nationale, cela reste une goutte d’eau par rapport aux exportations américaines. Ce rapport devrait faire l’objet d’une large communication. Il devrait être conçu comme un instrument d’influence destiné à promouvoir la transparence sur les exportations d’armement.
Pour élaborer un tel rapport, l’Union européenne dispose de tous les outils nécessaires. Il y a déjà le rapport annuel sur les exportations d’armement, réalisé par le groupe COARM au sein du Service européen d’action extérieure (SEAE) dans le cadre de la position commune 2008/944 de l’UE sur les exportations d’armement. Ce rapport est publié au Journal Officiel de l’Union européenne[5] mais il présente le double handicap, alors même que toutes les données y sont disponibles, de ne pas donner une vision globale des exportations de l’UE, ni de remettre en perspective la compilation de toutes les données qui y figurent. Or, des think tanks travaillent dans chacun des pays membres sur les questions d’armement et d’exportations d’armement, à l’image des chercheurs qui collaborent au réseau ARES piloté par l’IRIS. Ces derniers peuvent mettre en perspective le rapport du SEAE et le compléter par les données mondiales. Il existe enfin un institut de recherche rattaché à l’Union européenne, l’Institut d’études de sécurité de l’Union européenne (EUISS), qui pourrait fédérer les travaux des institutions officielles et des think tanks européens afin de produire cette publication de référence sur les exportations d’armement dans le monde.
[1] Très exactement entre les périodes 2007-2011 et 2012-2016,
[2] Le SIPRI Trend Indicator Value (SIPRI TIV) est basé sur la valeur capacitaire supposée d’un matériel et n’est donc pas censé représenter le montant des exportations d’armement. Toutefois le TIV est référencé par rapport au coût connu de certains matériels. On peut donc considérer que le montant du SIPRI TIV est bien un montant financier même si le SIPRI indique, à juste titre, que les chiffres qu’ils donnent ne peuvent scientifiquement représenter la réalité.
[3] World Military Expenditures and Arms Transfers 2016, décembre 2016, https://www.state.gov/t/avc/rls/rpt/wmeat/2016/index.htm
[4] Rapport au Parlement sur les exportations d’armement 2016, ministère de la défense, 1 juin 2016, http://www.defense.gouv.fr/actualites/articles/rapport-au-parlement-sur-les-exportations-d-armement-2016
[5] Rapport annuel sur les exportations d’armement : https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage_en/8472/Annual%20reports%20on%20arms%20exports