You are here
Biztonságpolitika
AZ ELSŐ BEJEGYZÉS
Egy éppen tíz évvel ezelőtti napon, 2009. szeptember 1-én azzal a szándékkal indítottam útjára az Air Base blogot, hogy a lehetséges keretek között, az olvasók elé tárjam a katonai repülés és az azt működtető emberek mindennapjait. Lehetőleg első kézből, bázistúrák, interjúk, személyes tapasztalatok és élmények révén. (Ez az elképzelés részben olvasói igényre, részben saját döntésből a későbbiekben polgári repülési, szárazföldi és haditengerészeti témákkal is bővült, de természetesen továbbra is a katonai repülésen van a hangsúly.) Ebben az izgalmas vállalkozásban meglepően sokan voltak segítségemre itthon és külföldön egyaránt. Talán azért, mert felismerték, hogy igazán rájuk vagyok kíváncsi; a mindennapjaikra, feladataikra, élményeikre, véleményükre, történeteikre és csak utána a haditechnikai eszközökre. Hálás vagyok a segítségükért, különösen azoknak, akik személyes történeteiket bízták rám.
Sokáig vártam az első bejegyzéssel, mert mindenképpen hazai témával szerettem volna indítani a blogot. Ez a téma végül a 2009. augusztus 20-ai tisztavatáson végrehajtott légi díszelgés és az előző napi főpróba lett. Az eredeti első bejegyzés bővített változatával, díszelgő Mi-8-asok, Mi-24-esek, L-39-esek, MiG-29-esek és JAS39-esek egy évtizeddel ezelőtti fotóival szeretném megköszönni az Air Base blog régi és új olvasóinak figyelmét.
*
Augusztus 19. A főpróba mozzanatai, az Erzsébet híd pesti hídfője mellől fotózva.
A 407-es An-26-os a Hősök tere felé vezető irányon repül. Bal kísérője a 119-es díszfestésű Albatros, a Cápeti II.
A jobb kísérő a másik cápaszájas Albatros, a 135-ös oldalszámú Cápali.
MiG kísérettel keresztezi a Dunát a 603-as Ancsa. Fedélzetéről fotósok örökítik meg a Nagyvas Budapest feletti röptét.
A 603-as bal kísérője egy harci, jobb kísérője egy kétüléses MiG volt.
A Gellért-hegy északi lejtője felett érkezik a Gripen-kötelék.
Ketten a háromból. Törzs alatti póttartály, Litening konténer és gyakorló Sidewinder a 38-ason és a 42-esen.
Az An-26-os és a MiG-29-esek alkotta kötelék ismét a Duna felett, emelkedő bal fordulóban, úton hazafelé.
Kisebb magasságon a helikopterek gyakorolnak, egyelőre még zászló nélkül. Először a 6200-as Mi-8-as érkezik.
Az 582-es Mi-24D úgy, ahogy harci helikoptert ritkán látunk repülni: nyitott deszanttér-ajtóval.
*
Augusztus 20. A délelőtti díszelgő gépekről és a délutáni áthúzásokról a Gellért-hegyről készültek fotók.
Az An-26-ost utoljára kísérik L-39-esek a főváros fölé; a típust 15 év után, 2009. novemberében kivonták a szolgálatból.
Ancsa és Alba - szoros kötelékben
Az Ancsa mellett-mögött a 27-es MiG-29UB repül. A huszonkilencesek is utoljára díszelegtek Budapest felett, majd még bő egy évet ráhúztak az Albatrosokra. A maradék üzemképes gépet 2010 végén állították le.
Érkeznek a Gripenek, a kétüléses Deltát együléses Charlie-k kísérik.
A Gellért-hegy oldalából olyan a két JAS, mintha összenőtt volna.
A Duna felett déli irányba tart a zászlóvivő Mi-8-as.
Az 582-es Mi-24-es délelőtt a NATO-zászlóval repült ...
... délután pedig az EU lobogójával.
Az 580-as a magyar zászlóval igyekszik észak felé.
A délutáni blokkban is szereplő 42-es Gripen nyitott törzsféklappal süllyed a Gellért-hegy előtt, a Parlament irányába.
A nemzeti légitársaság egyik Boeing 737-ese is tiszteletét tette a bemutatón.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.31
Elkezdődött Bulgária Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépeinek Fehéroroszországba történő szállítása. Szófia hosszú idő után döntött a gépek Baranovicsiben történő nagyjavításáról és némi korszerűsítéséről. A meglévő 14 bolgár gépből nem mind kerül majd a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatokba. Az ezekben érintett 8 példányból az első augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák várhatóan mintegy 50 millió eurós kiadással fognak járni, de a kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére.
Donauwörth-ben augusztus elején hajtotta végre első repülést az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező Airbus Helicopters H145-ös prototípusa. A hónap vége előtt már a második prototípus is a levegőbe emelkedett, mivel a következő év elején szeretnék megszerezni erre a változatra is a típusalkalmassági bizonyítványt. A jelenlegi négylapátos kialakítással szemben, az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145 további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. Az első prototípus jelenleg Dél-Amerikában van, nagy tengerszint feletti repülési teszteken.
Igencsak alaposan korszerűsített Mil Mi-24P harci helikoptert mutatott be a KRET orosz vállalat. A Mi-24P-1M üres tömegét 430 kilogrammal csökkentették, a beszerelt könnyebb fedélzeti rendszerek révén. A fegyverterhelés 2400 kilogramm, de ebben már nincs helye a rádióvezérlésű 9M114-es rakétacsaládnak. Helyüket a legújabb 9M120 Ataka sorozat lézervezérlésű változatai vették át, az akár 15 kilométerről is indítható radarvezérlésű 9M123-as mellett. Ezek miatt is került egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor felszerelésre a lövész fülkéje elé. Az optikai rendszer forgatható kupolája a mereven beépített 30 milliméteres ikergépágyúval ellentétes oldalon, a radardóm mellett nyert elhelyezést. Mind a lövész, mind a pilóta fülkéje korszerűsítésre került színes kijelzőkkel és HUD-al. Az eddigi legtöbb modernizált Mi-24-el szemben ezen rajta voltak még az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló külső lelógó szárnyrészek is. Továbbá a harci helikopter külső részén a törzs oldalán és az alatt is az önvédelmi rendszerek dudorai és tornyai is láthatóak voltak. A helikopter deszantterét alkalmassá tették 3 sérült katona harctérről történő elszállítására is.
Augusztus 26-án az indiai légierő megkapta a 11. (MSN IAF-11) Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógépét. A típust az országban a 81. század (Sky Lords) repüli 2013 óta. India terveiben további Globemaster III-ok beszerzése is szerepelt még egykoron, de a lassú bürokrácia nem tudta időben tető alá hozni ezen megrendelésének előkészítését. A Boeing C-17 Globemaster III-ból az USAF-nál 222, Indiában 11, Nagy-Britanniában, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Ausztráliában 8-8, Kanadában 5, a NATO közös ezredében 3, míg Kuvaitban 2 példány repül. A legöregebb C-17-es 27 éves, az átlagéletkor 14,4 év.
Röviden fogalmazva az indiai Hindustan Aeronautics Limited (HAL) SPORT-ot csinált a nem túl gyorsan fejlesztett Tejas vadászbombázóból. Bővebben kifejtve a kétüléses verziót fejlesztenék tovább kifejezetten harckiképzésre szolgáló oktatógéppé. Ennek rövidítése a SPORT (Supersonic Omni Role Trainer). Természetesen a nagyteljesítményű harci repülőgépek (mint például a Rafale, a Mirage 2000, vagy a MiG-29) repülési tulajdonságainak, fedélzeti rendszereinek és fegyverzetének (csapásmérő robotrepülőgépek, sisakkijelző, célzókonténer, elektronikus hadviselési rendszerek) megismerésére szolgáló típus alkalmas lenne harci bevetések végrehajtására is, háborús helyzetben. Kapcsolódó hír, hogy a HAL bejelentette, sikerült csökkentenie a Tejas darabárát. Az igencsak borsosnak tekinthető 62,9 millió dolláros árcédulát sikerült mérsékelni az igencsak versenyképes 34,9 millió dollárra. Mivel igen alaposan rágyúrtak az ár csökkentésére talán bebiztosíthatják az igencsak elhúzódó fejlesztésű gépük következő 83 darabra szóló hazai megrendelését.
Kínai médiában bennfentes körökből származó információt közöltek a héten, a haditengerészet új hordozófedélzeti vadászbombázójának típusáról. Évek óta az Shenyang Aircraft Corporation (SAC) FC-31-es jelzésű gépet tartották befutónak a nagyobb méretű Chengdu Aerospace Corporation (CAC) J-20-as szemben. Az információ szerint viszont a döntéshozók a J-20-at szeretnék látni a kínai repülőgép-hordozók fedélzetén a jövőben. A Szu-33-as helyi továbbgondolásához, a J-15-höz fogható nagyobb méret okozta hátrányokat állítólag ellensúlyozza a J-20-as megbízhatósága és fejlettsége. Mindemellett a katonai vezetők szerint az FC-31-es esetében a tervezést végzők nem tudtak felmutatni megfelelő méretékű innovációt/kreativitást gépük megalkotásánál, ez szintén hátrányt jelentett a flotta új vadászbombázó típusának kiválasztásnál. Így hiába a hordozón elfoglalt kisebb hely, valamint a repülési jellemzőkben érezhető fürgesége, az FC-31-es úgy tűnik elbukott. Ez a döntés akár az FC-31-es végét is jelentheti, hiszen a haditengerészetéhez közeli másik katonai forrás szerint mindkét repülőgép fejlesztésének végig vitele szinte lehetetlennek tűnik az elkövetkező néhány évben, tekintettel a gazdasági visszaesés kockázatára, mivel az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború továbbra is eszkalálódik.
Ami a jövőt illeti az J-20-as hordozófedélzeti változatánál a fő kihívást nem a tömege, hanem a hossza okozhatja. Amennyiben sikerül megrövidíteni a géptörzset, úgy a tömege már nem fog gondot okozni, hiszen a kínai flottánál a gőzkatapulttal szemben az elektromágneses katapultot részesítik előnyben. Ennek egyik előnye, a nagyobb indítható tömeg, ami pont jól jön a J-20-as számára. Jelenleg még mindkét típus erősen támaszkodik az Oroszországból beszerzett gázturbinákra, de a J-20-as itt is előrébb tart, hiszen a hazai fejlesztésű WS-15-ös jelzésű erőforrás már elkészült, több száz órányi tapasztalatot szereztek vele. Ami még további kihívás lehet a kínai mérnökök számára az teljesen független a típustól, hiszen olyan radarkeresztmetszetet csökkentő bevonatot kell előállítani, ami a zord tengeri körülmények között is helyt tud állni és nem okoz túl sok plusz időt a karbantartások során.
A kanadai királyi légierő (RCAF) bővíti és korszerűsíti a CH-149 Cormoran kutató-mentő (SAR) helikopter flottáját. A forgószárnyasok élettartamának felénél esedékes munkálatok után a gépek 2042-ig maradhatnak majd szolgálatban. Az Észak-Amerikában repülő AgustaWestland AW101-ek korszerűsítése során új GE Canada által szállított hajtóműveket, a legmodernebb avionikát, navigációs és kommunikációs rendszereket, valamint a Collins Aerospace-tól származó pilótafülkét is kapnak. Továbbá LED-es lámpatestek gondoskodnak majd a világításról, megújul a csörlő, a repülésvezérlő rendszer és a fedélzeti rádiólokátor is a földi telepítésű szimulátorral együtt. Ezeknek köszönhetően a kanadai gépek a jelenlegi legkorszerűbb felszereléssel ellátott, Norvégia számára leszállított példányokkal lesznek egyenértékűek. A korszerűsítés összköltsége 1,39 milliárd dollárra fog rúgni. Az első korszerűsített CH-149 Cormoran 2022-ben emelkedhet majd a levegőbe. A darabszám növelésére jelenleg két újabb helikopter megvásárlását jelzik előre.
Végrehajtotta első repülését az Airborne Tactical Advantage Company (ATAC) magáncég első repülőképesé tett Dassault Mirage F1-es gépe. A texasi Fort Worth Alliance repülőtérről augusztus 22-én levegőbe emelkedő példány egykor a francia légierő gépe volt. A kétüléses Mirage F1B lajstromszáma N601AX (francia szolgálatban annak idején 502). A társaság nyilatkozata szerint a repülés 30 percig tartott, és eseménymentesen végződött. Az ATAC a 2017-es évben vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vontak ki az aktív szolgálatból. Ezekből az első körben 32, igen jó állapotban lévő darabot a belga SABCA cég segítségével fognak felújítani. Ezek a példányok viszonylag könnyedén, kevés ráfordítással tehetők repülőképessé.
Igaz az ATAC nem bízott semmit sem a véletlenre, ugyanis a gépek mellé 157 darab Atar 9K50 hajtóművet, 84 Cyrano IV radart, valamint 72 üzemanyagtartályt is megvásároltak. A cég terveiben 40 darab Mirage F1-es repülőképessé tétele szerepel, ez minden bizonnyal sikerülni fog a sok tartalék alkatrésznek köszönhetően. Az ATAC 1994 óta segíti a pilótakiképzést az ellenséges repülőgépek szerepét játszó gépeinek és pilótáinak bérelhetőségével. A vállalat jelentős sikert ér el az Egyesült Államok Haditengerészetével, ők évente legalább 4500 repülési óra kibérlésével támogatják pilótáik harcképességét. Ebben persze nagy segítség, hogy az ATAC összes pilótája vagy az amerikai haditengerészet, illetve tengerészgyalogság, vagy USAF egykori vadászpilótája, és a legtöbbjük légiharc-oktatói minősítéssel is rendelkezett az aktív szolgálati ideje alatt.
Rakétakísérleteket folytatott az amerikai hadsereg Arizona hegyvidéki sivatagában augusztus 28-ig. Egy Boeing AH-64E Apache harci helikopter segítségével ugyanis a Rafael által gyártott Spike Non-Line-of-Sight (NLOS) irányított páncéltörő rakéta képességeit vizsgálják. A tesztek során az orosz Pantcir légvédelmi rendszer leküzdésének lehetőségét tanulmányozták alaposan, korunk legfejlettebb harci helikopteréről indítva az izraeli rakétát. A Rafael Advanced Defense Systems által gyártott Spike huzalvezérlésű fegyvercsalád elsősorban páncélosok megsemmisítésére lett kifejlesztve. A 25 km-es hatótávolságú, így már nem huzalvezérlésű, hanem rádiós irányítású Spike-NLOS változatot 2009 végi mutatták be, mint a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változatát. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a Spike több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti eredmények kiértékelését követően 2020 közepe táján nyilatkozhat majd az esetleges rendszeresítési szándékról. Amennyiben a megvásárlásról döntés születik a helyi gyártásban a Lockheed Martin fog együttműködik az izraeli céggel.
Egy újabb feltárt és megoldott hibával kevesebbel rendelkezik a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A Boeing KC-135 Stratotanker merev töltőcsövére szerelt adapterrel történő éjszakai légi üzemanyag-felvétel során ugyanis a tankergép személyzetét vakította az F-35-ös B és C változatánál a fogadócső tövénél elhelyezett lámpa fényereje. A légierő előírásában ugyanis az szerepel, hogy a töltőcső kezelőjének a tankolás során végig figyelemmel kell kísérni az üzemanyagot vételező gépet és annak veszélyt jelentő mozgása esetén az utántöltést megszakítani. A lámpa lecserélése sikerrel megtörtént egy meleg fehér fényt adóra, így ez a kismértékű hiba kiküszöbölésre került.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
McDonnell Douglas F-4N Phantom II
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Korean Aerospace Industries T-50i Golden Eagle
North American F-100F Super Sabre
McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
Categories: Biztonságpolitika
SPOTTER ALBUM, NYÁR VÉGÉRE
A nyári hőségben a természetes vizek vagy egy kellően hideg vizű medence vonzóbb alternatívának bizonyultak a spottingnál. Ennek ellenére a nyárzáró bejegyzésbe sikerült összeválogatni néhány augusztusi képet, részben saját termésből, részben mások jóvoltából.
*
A horvát hatóságok általában nem veszik jó néven, ha valaki fényképezőgéppel a kezében a repülőterek környékén bóklászik. Ellenben egész jó lehetőséget kínálnak az üdülőhelyek felett húzódó végső egyenesek, amelyek alól a közeli repülőterekre tartó járatok kaphatók lencsevégre. Ha ránézünk a térképre, és a spliti nemzetközi repülőtér 05/23-as irányú pályájának tengelyét meghosszabbítjuk a délnyugati irányba, láthatjuk, hogy az érkező gépek éppen Trogir kikötői sétánya felett süllyednek a leszálláshoz.
A Jet2 Birmingham-Split járatának B737-ese a lágy alkonyati fényben közelít Trogir felett.
A SAS leszáll. Azt, hogy a skandináv légitársaság festésmintája letisztult vagy inkább fantáziátlan, mindenki döntse el maga, de hogy sok izgalomra nem ad okot, az biztos.
Az Aeroflot moszkvai járatát egy Skyteam festésű A320-as teljesíti.
Wizz Air UK A321-ese London Luton repteréről érkezik.
Az A321-est az Egyesült Királyságban lajstromozták, G-WUKI lajstromjellel repül.
A Nap a hegyek mögé ért, az alacsonyabban fekvő területek már árnyékban vannak. A lutoni gép mindjárt földet ér Splitben.
A horvát Croatian Airlines Dash 8-asai kiveszik részüket a belföldi forgalomból is, de ez a gép most Róma Fiumicino repteréről érkezik.
Az utolsó, bágyadt fényben SAS és Transavia gépek váltják egymást. Ez a francia lajstromú Transavia France gép Párizsból érkezik Splitbe. A holland Transavia a KLM diszkont ágazata, ugyanakkor része a KLM-Air France csoportnak is.
A XVI. században épült Szent Miklós templom harangtornya mellett álló szerény emlékmű az 1944. február 23-án, délután 15.30-kor végrehajtott szövetséges légitámadásban elhunytaknak állít emléket.
A márványtáblára 25 nevet véstek. A támadás célpontja egy német torpedónaszád volt, de a város épületeit is találatok érték. A 25 ember ekkor vesztette életét.
*
Ferihegyi gépek a terminálból, a reptéri buszból, egy repülőgép fedélzetéről és a kargó dombról fotózva.
Reggel 6 óra múlt, ébred a reptér. Az idén százéves KLM valamennyi gépére felkerül a 100-as szám.
Fűre tolt, elárvult L-410UVP-E. A HA-YFD valaha az Országos Mentőszolgálat gépe volt, légi betegszállításra kialakított belsővel.
Felszállás a 31L pályáról, rálátással az előtérre ahol egy UPS B757-es, egy A319-es, hátrébb egy Falcon 900-as, egy Learjet és egy teherszállító Saab 340-es parkol.
Az 1-es terminál előtt szintén kargó gépek állnak, két ATR és egy Boeing 737-es.
A földről már többször fotózott teherszállítók, egy bolgár B737-es és egy festésében még török, de már szlovén lajstromban lévő A300-as.
Laudamotion A321-esek a műszaki előtéren.
A festés még Laudamotion, de a lajstromjel már német, a gép az Eurowingsnél repül tovább.
A kínai Qingdao Airlines kerítés mögött parkoló A320neóinak egyike.
Embraer EMB-120, tartósan földhöz ragasztva.
A bolgár Electra Airways Boeing 737-400-asa gurul az egyik utashídhoz.
Apró egyiptomi kormánygép, egy Falcon 20-as érkezik a 13R pályára.
A Wizz Air bő egy hónapja szolgálatban álló A321neója, a HA-LVE.
A honvédség A319-ese a 13R pálya C gurulóján várakozik az érkező forgalomra…
…ami szintén egy Airbus 319-es, az Alitalia színeiben.
B737-300 a litván GetJet Airlines-tól megszokott festéssel.
A TUI Csoporthoz tartozó, TUI fly Belgium Boeing 737-700-asa. A B737 Max 8-asok letiltása ezt a céget is érintette.
Az Európa legnagyobb várkomplexumát magukénak tudható csehek, a IX. században épült prágai várral reklámozzák fővárosukat az Eurowings / ČSA A319-esén.
Hosszú, keskeny törzs, hosszú, keskeny csíkokkal díszítve. A Belavia ERJ-195-öse a cég régebbi festésmintájával repül.
*
A hadihajók fotózása sem kevésbé érdekes, mint a repülőgépeké. A tengeri hadihajók fotózásához - az ismert történelmi okokból – természetesen az országhatáron kívülre kell utazni, és egy kis szerencsével elcsíphetünk egy-egy érdekesebb egységet. Augusztusban két hadihajóról is sikerült fotókat készíteni, az egyiket az írországi Cobh (az egykori Queenstown) előtt, a másikat horvát kikötőben, Splitben.
LÉ Ciara
Az ír haditengerészet Peacock-osztályú járőrhajója 1984-ben épült Skóciában. A 712 tonnás, 62 méter hosszú, két dízelgéppel és két hajócsavarral hajtott, gyors járatú hadihajó eredetileg a Royal Navy számára készült, hogy azután HMS Swallow néven, a hongkongi vizeken járőrözzön. Rövid brit szolgálat után 1988-ban került az ír flottához, ahol a halászat ellenőrzésére és szükség esetén kutató-mentő feladatokra használják. Fegyverzete egy 76 mm-es és egy 20 mm-es ágyú, és egy 12,7 mm-es géppuska. A hajó érdekes hangzású nevében a LÉ (Long Éireannach) utal arra, hogy ír hajóról van szó, a Ciarát pedig egy, a VII. században élt vagyonos kereskedőcsalád leánygyermeke után kapta, aki két kolostort is alapított. (A fotót ezúton is köszönöm Vándorffy Tamásnak!)
ITS Palinuro
Az olasz haditengerészet az Amerigo Vespucci mellett egy kisebb vitorlást is használ kiképzési célokra, az 1934-ben épült háromárbocos Palinurót. Az eredetileg francia építésű és használatú hajót az olaszok 1955-ben vásárolták meg egy kivont iskolahajó helyére. A 69 méter hosszú, 1341 tonnás vitorlás fedélzetén 84 fős személyzet szolgál. Rajtuk kívül 50-55 kezdő és/vagy haladó kadét gyakorolhatja leendő hivatását.
A mólón egy tartálykocsi látható, amelyből a hajó üzemanyagot vételez 600 lóerős dízelgépe részére, amelyet elsősorban a kikötői manővereknél használnak. Egyébként a barkentin elrendezésű, az előárbocán kereszt-, a fő és hátsó árbocán hosszvitorlázattal (15 vitorla, 1000 négyzetméter felülettel) ellátott Palinuro úgy haladhat, ahogy a jelmondata is szól: Faventibus Ventis - A szelek segítségével.
A hajótestnek a fehér sávos festés és a fals ágyúnyílás-ajtók adnak hadihajó jelleget. Az orrdísz a hajó névadójának, Palinurusnak a szobra, amint biztos kézzel kormányozza a Trójából Itáliába menekülő Éneász hajóját.
A 30 méter magas hátsó árbocon egy olasz cég, a GEM elettronica radarjai vannak. A gaff alatt az olasz haditengerészet 1947-ben rendszeresített lobogóját fújja a forró szél, amelyen a nemzeti színek mellett az egykori tengeri köztársaságok, Amalfi, Genova, Pisa és Velence címerét egyesítő pajzs van – elkerülendő, hogy összetévesszék a mexikói lobogóval.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
MAKSzimális gyülekező Zsukovszkijban
Ma kezdetét vette a Moszkva melletti Zsukovszkijban az orosz repülőgépipar hagyományos seregszemléje. Gyűrösi Miroszláv barátom jóvoltából közlök itt néhány képet az elmúlt napokban gyülekező technikáról...
A kék 053 oldalszámú T-50 (Szu-57) prototípus, a hasára festett stilizált Ohotnyik UCAV-sziluettel.
Лояль вингмэн :-) A gép svancán már nagyon is konkrét az utalás: Szu-57, Ohotnyik és villám (a híradás jelképe)
Itt már a 055-ös gurul a ramenszkojei betonon.
Számunkra manapság ismerős számsorba illik a kék 77-es MA VMF Szu-30SzM (RF-81881), és sejtésünket csak megerősíti, hogy a Kalinyigrád nevet viseli :-)
Krasznojarszk, a piros 19-es oldalszámú, RF-94123 lajstromú Tu-95MSz érkezik, a szárny alá szerelt robotrepülőgép-pilonokkal.
Zárásként pedig jöjjön a Vaszilij Resetnyikov (második világháborús bombázópilóta, a SZU Hőse, a DA parancsnoka 1969-80 között) nevét viselő, piros 02-es oldalszámú Tu-160-as, RF-94102 lajstrommal.
Zord
Categories: Biztonságpolitika
TENGERÉSZEK, BÉKÉBEN ÉS HÁBORÚBAN
Az első és második világháborúban, más hadviselő nemzethez hasonlóan, az angol kereskedelmi flotta hajói és tengerészei is hadi szolgálatot teljesítettek, a háborús erőfeszítésekhez nélkülözhetetlen hadianyagot, ellátmányt és csapatokat szállítottak szerte a világon. Az első világháború végére 17 000 tengerész vesztette életét és 3300, angol lobogó alatt hajózó kereskedelmi hajó süllyedt el. A második világháborúra a feladat változatlan maradt, de a teherszállító hajókat az ellenséges hadihajók és tengeralattjárók mellett immár a repülőgépek is fenyegették. Mire a háború véget ért, 4800 angol hajó került veszteséglistára és 32 000 kereskedelmi tengerész halt meg.
Az első világháborús tengerész-áldozatok közül 12 000 fő holtteste sosem került elő. Emlékükre létesült 1928-ban a Tower szomszédságában álló Tower Hill Memorial.
Az emlékhely létesítésekor nem felejtettek el megemlékezni a halászflotta embereiről sem, akik közül sokan szintén életüket vesztették a tengeren.
Az emléképület falain ABC sorrendben helyezték el a hajók nevét, honi kikötőjét és a rajtuk szolgált, eltűnt tengerészek nevét tartalmazó bronztáblákat.
Nem minden hajóhoz kapcsolódik olyan alacsony veszteséglista, mint az Uganda, az Ultonia vagy az Umaria nevéhez.
Az emléképület falán tájékoztató tábla mutatja, hogy mi az ABC sorrend iránya.
A táblák sora az árkád alatt folytatódik.
A legtöbb név (több mint 350) az Ír-tengeren 1915. május 7-én megtorpedózott Lusitaniához tartozik.
*
Az emlékhelyet 1955-ben egy emlékkerttel egészítették ki, azoknak a civil hajósoknak, és halászoknak az emlékére, akik a második világháborúban tűntek el a tengeren.
A második világháborús áldozatok emlékkertje egy mélyedésben létesült. A lejárat lépcsőit kereskedelmi tengerészek szobrai őrzik.
A szobrok között húzódó falba vésték, hogy a kert falai annak a 24 000 tengerésznek és halásznak a nevét őrzik, akik 1939 és 1945 között vesztették életüket a hazáért, és akiknek sírja a tenger.
A falakon lévő 132 bronzpanel közül az 1-121-es paneleken a kereskedelmi flotta tengerészeinek neve, a 122-es panelen a világítótornyokban és a révkalauz szolgálatnál dolgozó férfiak és nők neve, a 123-129-es paneleken a halászflotta eltűntjeinek neve, a 130-132-es paneleken ismét a tengerészek neve olvasható. A panelek között hét szobor ábrázolja a világ hét tengerét.
Szélrózsa a kert közepén.
A tengerbe veszett emberek között a legfiatalabbak azok a 14 és 15 éves fivérek voltak, akik valószínűleg egy hamis szülői beleegyezéssel léptek be a kereskedelmi tengerészethez. Akkor vesztették életüket, amikor hajójukat 1940-ben egy német tengeralattjáró elsüllyesztette.
Akár a többi emlékműnél, a Tower Hill Memorial falainál is rengeteg koszorút helyeznek el a megemlékezéseken. Az 1921 óta használt, vörös pipacsot jelképező koszorút - amely a flandriai földben nyugvó elesett katonák sírján nyíló virágra emlékeztet - egy első világháborús vers inspirálta. Itt-ott kis fakeresztek is láthatóak.
*
Az első és második világháborús terület között azoknak a kereskedelmi tengerészeknek az emlékműve kapott helyet, akik 1982-ben a Falkland-szigetek visszafoglalásáért folytatott harcokban vesztették életüket. Az RFA Sir Galahad fedélzetén öt fő, az RFA Fort Grange-en egy fő, az RFA Sir Tristramon két fő, az SS Atlantic Conveyor elsüllyedésekor kilenc tengerész halt meg.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.24
Augusztus 12-től újra repülhetnek Hollandia Boeing AH-64D Apache harci helikopterei. A forgószárnyasok június óta voltak felszállási tilalom alatt, a faroktorolapátok problémája miatt. A hollandok megoldása az volt a problémára, hogy az összes helikoptert a földre parancsolták és az összesen kicserélték a farokrotorlapátokat. Ha már úgy is a földön voltak az Apacsok, akkor a főrotort is egy alapos ellenőrzésnek vetették alá, ám ott mindent rendben találtak. Az első AH-64D augusztus 12-én hajtotta végre repülését. A farokrotorlapátokat a hollandok a gyártó bevonásával vizsgálják.
Portugália augusztus 22-én írta alá 5 darab Embraer KC-390 teherszállító és légi utántöltő repülőgép beszerzéséről szóló szerződését a gyártóval. A szerződés értéke több mint 827 millió euró, ebben az összegben a logisztikai támogatás mellett egy szimulátor is megtalálható. A megrendelt KC-390-ek leszállítása 2023 februárjától veszi kezdetét és 2027 februárjáig tart majd.
Az izraeli védelmi minisztérium az Elitan Systems Iron Fist Light Decoupled (IFLD) aktív páncélzatát választotta ki az Eitan új 8x8 kerékképletű gyalogsági harcjármű és a D-9 buldózerek számára. Az optikai érzékelőket és radarokat is használó rendszer 360 fokos védelmet biztosít az ezzel ellátott járművek számára. Az Iron Fist Light Decoupled nyílt terepen és városi területeken egyaránt nagy megbízhatósággal használható. Ezt a rendszert a kompakt mérete és az alacsony súlya teszi a kisebb és könnyebb harci járművekhez egyszerűbben adaptálhatóbbá a több társával szemben.
Indiában a magas költségek vethetnek véget a SEPECAT Jaguar vadászbombázók új hajtóművekkel történő ellátásának. Az eredeti Rolls Royce Adour 811-ek helyett a jóval korszerűbb Honeywell F-125IN került be a fedélzetei rendszereket is érintő alapos korszerűsítési csomag részeként az idősödő vadászbombázókba. Bár a korszerűsítés némi késést azért összeszedett, de összességében eddig jól haladt. Az Indiai Légierő jelenleg hat Jaguar századdal büszkélkedhet, amelyek közül az egyik nem teljes gépállományú század. A hírek szerint a Honeywell erőforrások ára annyira megnöveli két Jaguar új hajtóművekkel történő ellátásának költségét, hogy ezért az árét már egy jóval korszerűbb és hosszabb élettartamú, több feladat ellátására is alkalmas Dassault Rafale is megvásárolható lenne.
És hamarosan érkeznek is Dassault Rafale vadászbombázók az országba, bár ezek még nem a Jaguar-ok pótlására lettek megrendelve. Ugyanis szeptember 20-án adja át a gyártó az első Rafale vadászbombázót India részére. Franciaországtól 2016 szeptemberében rendelt meg Új-Delhi 36 darab gépet, ezek közül az első július 17-én hajtotta végre első repülését. A francia típus elsőként a pakisztáni határtól 220 kilométerre lévő Ambala bázison fog települni. Itt állítólag az infrastruktúra már készen áll a gépek kiszolgálására. A légierő második Rafale századát a nyugat-bengáliai Hasimara bázisára fogják telepíteni. Meg nem erősített hírek szerint a közeljövőben további megrendelést is bezsebelhet a Dassault Aviation Indiából, mivel akár további 200 gépet is megrendelhetnek az egyre fogyatkozó gépállománnyal rendelkező Indiai Légierő és Haditengerészet részére. A flotta repülőerői számára 57 darab Rafale, míg a légierőnek további 144-154 példány kerülhet beszerzésre.
Persze azért még Indiában még nem törtek pálcát a SEPECAT Jaguar vadászbombázók felett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a korszerűsítési program egyéb részei tovább folytatódnak. A fegyverzet korszerűsítésével kapcsolatban az MBDA ASRAAM rövid hatótávolságú légiharc-rakéták integrációja folyamatban van. A HAL szakemberei egyszerre két gépet tesznek alkalmassá a légi tesztek lefolytatására. Ezen két példánnyal még az év vége előtt el fognak készülni. Az ASRAAM szép jövő előtt állhat az országban, hiszen a tervekben szerepel a Tejas, a Szuhoj Szu-30MKI, valamint a Hawk Mk.132 fegyveres bevetésekre képessé tett verziójának, a Hawk-India, vagy Hawk-i ellátása is ezzel a rakétafegyverrel. Ennél az utóbbi típusnál a földi célok elleni fegyverzet esetében a MBDA Brimstone irányított rakéta került megemlítésre.
Kínában roppant szorgalmasan terveznek és építenek hadihajókat. Most éppen a Type 075-ös kerül terítékre. Ez a hajóosztály a nyugati hadiflották esetében is igen sok országnál meglévő partraszállást támogató helikopterhordozó feladatkört ellátni képes egységeket jelenti. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes hajók rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddigi a kínai haditengerészet terve. Ezekből három hajó már az építés különféle stádiumában található meg napjainkban.
Március 29. és július 15. után augusztus 21-én is érkezetek Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók Dél-Koreába. Akárcsak az első két esetben, most is két gép került az ázsiai országba, így a Szöul által birtokolt gépmennyiség már elérte a hat darabot. Ez év novemberében és decemberében további öt példány leszállítása szerepel a jelenlegi állás szerint 2021-ig tartó ütemtervben, ahol összesen 40 darab F-35A-ra van megrendelés Dél-Korea részéről.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta a 66 darab Lockheed Martin F-16C/D Block 70 vadászrepülőgép értékesítését Tajvanra. A becsült költség 8 milliárd dollár. A gépekhez 75 darab General Electric F110-es hajtómű, valamint ugyanennyi Northrop Grumman APG-83 AESA antennával ellátott rádiólokátor kerül eladásra. Fedélzeti rendszereik között megtalálható lesz az APX-126 barát-ellenség azonosító berendezés, az ALE-50 vontatott csali, az AN/ALQ-211A(V)4 beépített elektronikai zavarórendszer, JHMCS II-es sisakkijelző is.
Tajvanon bemutatták a CM-32-es Cloud Leopard II-es lövészpáncélos két újabb prototípusát. Az egyik a deszanterében egy 81 milliméteres félautomata aknavetővel volt felszerelve. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. A másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.
Japán költségvetésében 2020-tól lesz elkülönített összeg a következő hazai fejlesztésű harci repülőgép részére. Tokió az F-2-ek pótlására szánná új harci gépét, melyre az eddigi információk szerint 14 milliárd dollárt fognak biztosítani az évek során. Az új típus a 2030-as évek közepétől állhat majd hadrendbe. Fegyverzetében nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek és hajók elleni rakéták is meg fognak jelenni. Várhatólag a fedélzeti rendszerei közül több is az USA-ban gyártott harci gépekben használatos lesz, így próbálván meg minél alacsonyabban tartani a fejlesztési költségeket. Itt elsősorban az F-35-ös jöhet számításba.
Kolumbiában úgy tűnik változás állt be a légierő számára ideális repülőgéptípussal szembeni elképzelésben. Eddig ugyanis az IAI Kfir C10/C12 pótlására a légierő vezetése az Airbus Eurofighter Typhoon, a Lockheed Martin F-16V Block 70 és a SAAB JAS39 Gripen NG gépet tudta volna elképzelni. Most arról szólnak a bennfentesektől származó hírek, hogy az új irányelv alapján már csak két hajtóművel ellátott típusok kerülhetnek szóba, mint jövőbeli váltótípusok. Ennek köszönhetően a Eurofighter Typhoon mellett a Boeing F/A-18E/F Super Hornet-je is felbukkant, mint egy további jelölt. Jelenleg az izraeli eredetű típus nem mutat valami jó hadrafoghatósági arányt, ugyanis a 19 együléses és 3 kétüléses példánynak mindössze 58,9%-al képes a repülésre. Több példány is különféle időszakos átvizsgáláson van, vagy arra vár, ezért nem szállhat fel. Egyes források arról is tudósítanak, hogy az utóbbi időben jelentősen megemelkedett a Kfir vadászbombázók üzemeltetési költsége, miközben a légierő költségvetése egyre csak kisebb lesz.
Brazíliában augusztus 16-án hajtotta végre első repülését a korszerűsítésen elsőként átesett Embraer E-99M radargép. A 6703-as oldalszámú példány után a 6702-es fog következni, ezen már el is kezdődtek a munkálatok. Az első E-99-es 2002 júliusában áll hadrendbe a dél-amerikai országban, igaz akkor még R-99A jelzéssel. Ezt 2008 októberében változtatták meg E-99-re. Az öt gépből álló flotta számára a PS-890 Erieye rádiólokátor helyett az Erieye-ER kerül beszerelésre, amit a Saab a Global Eye programja számára fejlesztettek ki. Így az eddigi légi és tengerfelszíni detektálási képesség kiegészült a szárazföldivel is. Megnövekedett az érzékelési távolság is, így a géptől 723 kilométeres távolságon belül szinte minden felderíthetővé vált. Az E-99M felszereltségének egyéb változásai között szerepel egy új kommunikációs csomag (Rohde&Schwarz digitális rádiók), egy új Thales TSC 2030-as barát/ellenség azonosító (IFF) és egy önvédelmi rendszer beépítése is, ami az izraeli Elbit-től származik. A továbbfejlesztett rendszerek minél jobb kiszolgálására az eddigi 3 kezelői hely helyett öt került kialakításra a belső térben, mindegyik egy 19,5 hüvelykes és két 10,4 hüvelykes monitorral ellátva. Brazília ötödik E-99-es radargépén 2022-re hajtják majd végre a modernizálást.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas A-4M Skyhawk
Categories: Biztonságpolitika
Szlovén Cougar jön Szent István napra
A német H145M-ek mellett egy szlovén Cougar is részt vesz - mint a honvédség jövőbeni H225M forgószárnyasainak előképe - a holnapi augusztus 20-i parádén Budapest felett. A Szolnok felé tartó gépet a Dunántúlon sikerült megcsípni.
Szlovén Cougar a Balaton környékén, keleti kurzuson...
...mint az ADS-B Exchange oldalról kiderül, a H3-73 lajstromú példányról van szó, mely bázisáról, Ljubljana-Brnikről szállt fel, és láthatóan Szolnokra igyekszik.
Zord
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.17
Kifejlesztett egy új 60 milliméteres aknavetőt a Rheinmetall. A különleges egységek igényeinek figyelembe vételével megalkotott RSG60 teljes méretű talplemezzel és állvánnyal együtt 15,8 kilogramm, míg ezekről leszerelve csak 6,8 kilogramm. Teljes méretű talplemezzel és állvánnyal a lőtávolság 3200 méter, míg a felszerelhető 30 centiméter hosszú csőtoldattal ez a távolság nagyjából 500 méterrel növelhető meg. Kommandós aknavetőként, a teljes méretű talplemez és állvány nélkül a lőtávolság 2000 méterre csökken. Az állvány kialakítása nem a megszokott kétlábú, hanem ez az RSG60-as esetében egy teleszkópos rúd, ami két csukló segítségével van összeköttetésben a talplemezzel és a csővel. A felső csuklós részen van a finomabb oldalirányzást lehetővé tevő menetes szár. Az aknavető csöve körülbelül 70 centiméter hosszú és acélból készült, de a külső részén szénszálborítású. Ez biztosítja a szükséges szerkezeti stabilitást, valamint ezzel egyidejűleg az alacsonyabb súlyt is.
Így a cső tömege körülbelül 30 százalékkal kisebb, mint egy hagyományos csak acélból készült aknavető esetében. A csövön nyert elhelyezést a szállítást segítő fogantyú, valamint ide szerelhető fel az irányzóműszer is. A teljes méretű talplemez szénszál kompozit anyagból készült, szintén a tömeg csökkentése okán. Ennek az aknavetőnek az újszerű kialakítása nemcsak helymegtakarítást jelent, hanem másodpercek alatt felállítható és készen áll a tüzelésre. Ezenkívül a rögzítőcsavarok meglazításával körülbelül harminc másodperc alatt elválasztható az RSG60 a teljes méretű talplemezről, így könnyebb súlyú kommandós aknavetővé alakul. Az új aknavető kifejlesztése 2017 októberében kezdődött a Rheinmetall Waffe Munition-nál. A Rheinmetall célja az volt, hogy kibővítse a 60 milliméteres aknavető lőszereinek sokoldalú családját egy megfelelően jövőorientált fegyverrendszerrel. Ezért a fejlesztés már a kezdetektől fogva az alacsony súlyra és az ergonómiára összpontosított és innovatív tervezési és műszaki tulajdonsággal ruházta fel új aknavetőt.
Június 13-án, 12:13 órakor az olasz haditengerészet második Lockheed Martin F-35B Lightning II-es repülőgépe (lajstroma 4-02) felszállt az olaszországi Cameri-ból. A gép az Egyesült Államokba repült át, ahol a tengerészgyalogság Beaufort-i bázisán fogja segíteni a föld-és a légi személyzetek képzését. Az izlandi Kelfeavik-on és a Washingtonhoz közeli Andrews légierő támaszponton végzett leszállások után a gép június 17-én érkezett meg a célállomásra. A hosszú útra egy-egy Eurofighter F-2000A vadászbombázó, KC-767 tartálygép és C-130J Hercules teherszállító kísérte el a Lightning II-t.
A BAE Systems Air bejelentette, hogy hamarosan a RAF megkapja utolsó Eurofighter Typhoon vadászbombázóját. A királyi légierő 160 repülőgépet rendel meg, a szállítások 16 évvel ezelőtt kezdődtek el. A brit rendelés befejeződése után a BAE Systems folytatja 24 katari és 28 kuvaiti Typhoon előállítását. Jelenleg ezek a közel-keletre kerülő példányok lesznek a legfejlettebb Eurofighter-ek, mivel mindegyik a Captor-E AESA antennával ellátott radarral lesz felszerelve. Ezt Németországban már repülés közben is tesztelik az IPA8 (Instrumented Production Aircraft 8) gép fedélzetén, és hamarosan a légi próbákat az IPA5 fedélzetén is el fogják kezdeni Wartonban. Szintén a katari és kuvaiti gépek lesznek azok, melyek elsőként használhatják majd a Lockheed Martin Sniper célzókonténerét az eddigi Litening helyett. A kuvaiti repülőgépek leszállítását a jövő évben kell megkezdeni, míg a katari példányokat 2022-től adják át. A brit légierőnél 2040-ig számolnak a Eurofighter Typhoon vadászbombázó szolgálatával, addig még számos korszerűsítés programot szeretnének végrehajtani a típuson.
Ezen héten, egészen pontosan augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette a 2. CITY-osztályú (Type 26) fregatt építése Nagy–Britanniában. A majdani HMS CARDIFF és a London által eddig megrendelt 7 testvérhajója mellett további ilyen egységek is épülni fognak, hiszen Kanada 15-öt, míg Ausztrália 9-et rendszeresít majd belőlük.
Oroszországban hamarosan újraindulhat a MiG-31 Foxhound nehézvadászokban alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművek egyes részegységeinek gyártása. Ezt a munkát a hírek szerint a Permi Motorgyár (PMZ) végzi majd. Az 1979-1992 közötti időben nagyjából 1600 darab hajtóművet készítettek el és az elmúlt évtizedben a tartalékban lévő sugárhajtóművek készlete elfogyott. A nagyjavítások során a magas hőmérsékletnek kitett alkatrészek cseréje következtében egyre égetőbb lett a nagynyomású turbina és az égőtér gyártásának minél előbbi újraindítása. Mivel leginkább ezekre van szükség, így nem tervezik a teljes hajtómű gyártásának elindítását. Ezért 2022 elejétől egyfajta javítókészletben fognak elkészülni az új alkatrészek, amik majd később kerülnek beépítésre a már meglévő alkalmazott D30F6-os utánégetős sugárhajtóművekbe. Persze ha sikerülne a polgári szféra részére eladni a MiG-31-ben alkalmazott D30F6-os módosításával létrejött 32 MW-os gázturbinát, akkor lenne esély a teljes erőforrás újbóli gyártásba vételére.
Izraelben újra közel kerültek a Bell-Boeing V-22-es billenőrotoros gép beszerzéséhez. Washingtonból ugyanis információt kértek 12-14 konvertiplán esetleges megvásárlási lehetőségéről. Ugyanakkor ez a beszerzés még közel sincs kőbe vésve, hiszen a jövő hónapban egy hétre az Egyesült Államokba utazik az izraeli légierő küldöttsége, hogy a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion, valamint a Boeing CH-47 Chinook helikoptereit még jobban megismerje.
Kínában hivatalosan is bejelentették, a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója, 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING (ex-VARJAG) hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. A LIAONING-et még a Szovjetunióban kezdték építeni, majd félkész állapotban vásárolták meg. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott.
Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad.
Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött, immáron hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Augusztus 1-től újra nyílt vízen van a Type 001A, ez már a hetedik próbaút, ami ahírek szerint igen hosszú időtartamúra van tervezve. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó.
Új-Zélandon 2023-ig el kell készülnie a szigetország által megvásárolt Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépek támaszpontjának. Az RNZAF Ohakea bázisa fog szolgálni az új típus otthonául, ahol két hangárt, egy műveleti központot, illetve raktározási, kiképzési és karbantartási létesítményeket terveznek létesíteni. A 4 darabos mennyiségben, 2018 júliusában megrendelt amerikai gépekhez két szimulátort is beszereznek, ezek elhelyezése szintén ezen a támaszponton fog megvalósulni.
Jelentős mennyiségű AIM-9-es légiharc-rakétát tervez beszerezni az Amerikai Haditengerészet. A Raytheon Missile Systems kezdheti dörzsölni a tenyerét, hiszen 1400 darab AIM-9X Sidewinder Block II és Block II+ (vagy AIM-9X-2 és AIM-9X-2+) rakéta megvásárlására mutatkozik esély. Ez utóbbiból az Amerikai Légierő 160 darabot már meg is rendelt ebben az évben. Ezek az F-35A Lightning II-ek fegyverzetébe fognak kerülni, méghozzá külső függesztményként hordozva. Ugyanis az AIM-9X Block II+ külseje kis mértékben megváltoztatásra került, így sikerült csökkenteni a radar-keresztmetszetét. Az AIM-9X Block II-es Sidewinder nem ismeretlen a flottánál, hiszen a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében már 2015-ben megjelent.
A Block II-es új lézeres közelségi gyújtót kapott, a Block I-eken ez még a régebbi AIM-9M rakétákon használt típus volt látható. A nagyobb hatótávolság érdekében megváltoztatták a rakétamotor összetevőit, illetve a hatótávolságra szintén kihatással lévő belső profiljának kiképzését. Továbbfejlesztették az infravörös detektort is, ami jobb zavarvédelmet kapott, így sivatagi körülmények között még nagyobb hatásfokkal alkalmazható földi célpontok ellen. Azonban a legnagyobb előrelépést a kétutas adatátviteli rendszer megjelenése hozta, ezzel ugyanis lehetővé vált a célpont kijelölése az elindítás után is. Vagyis a célpont akár az indítást végző gép háta mögött is repülhet az indításkor, a Block II-es Sidewinder veszélyt jelent rá.
Újabb megrendelés érkezett a Lockheed Martin/Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekre. Májusba a 2. és a 3. rendelés tétel összesen 12 gépet foglalt magába. A mostani 4. rendelési tételben 6 darab forgószárnyas szerepel, 107 millió dollár ellenében.
Befejeződött az USAF Fairchild Republic A-10C Thunderbolt II csatarepülőinek szárnycseréje. A 2007-ben indult program 173 darab repülőgépet érintett a jelenleg még szolgálatban lévő 281-ből. 2011-ben a 80-0173-as gyártási számú repülőgép volt az első, amelyen végeztek a szárnycserével. Ezek a szárnyak 10000 repült órás élettartammal bírnak és a Boeing készített el őket 1,1 milliárd dollár ellenében. Így az 1976 óta szolgálatban lévő A-10-es a 2030-as évek végéig repülhet, amennyiben költségvetési okok miatt nem kerül előbb kivonásra.
Megkapta első két Boeing KC-46A Pegasus tartálygépét a New Hampshire-i Légi Nemzeti Gárda 157. Légi Utántöltő Ezrede augusztus 8-án. Korábban a 157. Légi Utántöltő Ezred nyolc Boeing KC-135R tankergépet üzemeltetett, ezek közül az utolsótól március 24-én vettek búcsút. Ezeket a gépeket más utántöltő egységek kapták meg, hiszen még jelentős szolgálati idővel rendelkeznek. Az alakulat otthonául szolgáló Pease-i támaszpont fejlesztése a típusváltás miatt körülbelül 115 millió dolláros beruházást igényelt.
Peruban a hírek szerint az Antonov An-32B szállítógépek utódjául az Antonov An-178 került kiválasztásra. Az ukrán gép vetélytársa a megrendelését a C-27 Spartan és a C-295 volt. Az értékelések során a 65 millió dolláros darabáron kínált An-178 80,02 pontot szerzett meg. Másodikként a harcban a szintén ugyanennyiért kínált Leonardo C-27J Spartan végzett 66,22 ponttal. A harmadik helyet a legolcsóbb, 55 millió dollárt kóstáló Airbus C295M szerezte meg 58,60 pontot elérve.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16BM Fighting Falcon
British Aerospace Harrier GR.7
Lockheed Martin KC-130J Hercules
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Categories: Biztonságpolitika
BALTIKUMI HÉTKÖZNAP
Szűk három héttel a Magyar Honvédség második Baltic Air Policing missziójának lejárta előtt ismét lehetőség adódott egy litvániai látogatásra és a látottak dokumentálására. Az elgondolás az volt, hogy a készültségi géppár elfogja és Siauliaiba kíséri az érkező Airbus A319-est - remek lehetőséget biztosítva ezzel légifotók készítésére - de az oroszoknak más tervei voltak arra a délelőttre. A felszálló géppár már úgy indult neki, hogy nem tudja a gyakorló riasztást és az Airbus elfogását végrehajtani, hanem éles feladatra indul a Balti-tenger fölé. Ez meg is történt, azonosítottak egy Tu-214-est és visszaindultak Siauliaiba. Mi azonban megelőztük őket, hogy azután elkezdjünk egy mozgalmas, riasztásokkal tarkított napot a bázison.
Leszáll a Budapestről érkező A319-es. A távolban a készültségi hangárok látszanak, kettő üresen áll, a bennük tárolt Gripenek még a levegőben vannak.
Az elmúlt hónapokban szinte mindennapos látvány lett a szürke Airbus Siauliaiban.
Eddig és ne tovább!
Az egyik Gripen hajtómű alatti lemezét leszerelték, a gépen műszakiak dolgoznak.
Kis tábla teszi egyértelművé, hogy a hangárban álló Gripen éles fegyverzettel van függesztve.
Riasztás! A két pilótát minibusz hozza a gépükhöz.
A repülés közben fontos adatokat tartalmazó térdblokkokat itt még a kezében fogja a hajózó, majd a gépbe ülve csatolja fel azokat a combjára.
A Gripen pilótája már felvette a sisakot, az egyik műszaki a kommunikációs fejhallgatót, társa pedig nyitja a fülketetőt.
Amint a hajózó helyet foglal a fülkében, a műszaki már el is veszi a létrát. Pillanatokon belül indul a segédhajtómű.
A Gripen járó hajtóművel várakozik, a rakétákban még bent vannak a biztosítékok, a főfutó kereke előtt a féktuskó, és a műszaki kommunikációs vezetéke is a géphez van csatlakoztatva.
A különálló hangárpár egyik tagjából kigurul a készültség vezérgépe.
Indul a kísérő is. Riasztási felhatalmazással a németországi műveleti központ (CAOC Uedem) rendelkezik. Ők döntenek és továbbítják a riasztást a litvániai légi vezetési és irányítási központba (CRC Karmélava), onnan pedig a bázisokon települő erőkhöz kerül, jelen esetben a magyarokhoz.
Vicsorgó pumafej – az éles Sidewinder és AMRAAM rakétákkal függesztett Gripen a pályára gurul.
A magyar gépekhez saját tartálykocsik szállítják a kerozint. A tankerek garázsául egy valamikori repülőgép-fedezék szolgál.
A Gripenek földi elektromos táplálását valamint a kondicionáló rendszer és a fedélzeti számítógépek hűtőlevegőjét településkor a MAGG konténer biztosítja, amelyet itt szemmel láthatóan biztos helyen tárolnak.
*
A készültség által elfogott repülőgépek mindegyike orosz katonai gép volt. Az orosz forgalom legnagyobb része Szentpétervár és Kalinyingrád között zajlik vagy gépeik a nemzetközi vizek felett gyakorlatoznak. Az elfogott repülőgépek repülési terv, a válaszjeladó bekapcsolása és rádiózás nélkül repültek. Van, amelyik az azonosítás után sem kapcsolja be a válaszjeladót és nem rádiózik a légiforgalmi irányítókkal, de akad olyan is, aki egy kényelmesebb módszert követ. Kalinyingrádból repülési terv és aktív válaszjeladó nélkül indulva rádión bejelentkezik a vilniusi irányítóknál, akik helyette adják le a repülési tervet. A kapott kódot a pilóták beállítják a válaszjeladón és ettől kezdve azonosított gépként repülnek tovább. Visszafelé ugyanezt az „eljárást” követik: Tallinnal kommunikálva, megkapják, ami kell és repülnek tovább. Arra ügyelnek, hogy légtérsértés ne történjen, minden elfogás és kísérés a nemzetközi légtérben történt.
A készültség pilótái az elfogott gépekről kísérés közben fotót és videofelvételt is készítenek, de ennek az orosz fél nem mindig örül. Egy-egy fontosabb repülőgép vadászkísérete intenzív manőverezéssel terelte távolabb a NATO gépeit a rájuk bízott gépektől. A kitelepülés előtt a magyar pilóták is felkészültek arra, hogy adott esetben meddig mehetnek el és a nemzetközi légtérben nem mennek bele olyan manőverekbe, amelyek a békeidős repülésbiztonságot veszélyeztetik.
Fotók: Magyar Honvédség
Tu-134UBL, a Tu-160-as személyzetek kiképzőgépe, a bombázó orrával.
Valaha a szovjet űrprogramhoz készült ez a telemetriai és kommunikációs átjátszó célokra felszerelt Il-18-as (Il-20RT), amely ma már az Északi Flotta szállítógépeként repül.
A kalinyingrádi régióban és a Balti-tenger felett zajlott orosz gyakorlatokon résztvevő gépek irányítását az A-50-esről végezték, így sikerült lefényképezni a típust.
Igazi kuriózum van ezen a kissé keskenyre vágott képen, egy Tu-142M tengerészeti felderítő és járőrgép. A tengeralattjárók észlelésére használt mágneses anomália detektor (MAD) szokatlan helyre, a függőleges vezérsík tetejére került.
Egy sötét árnyék, az Il-38N tengerészeti felderítő és járőrgép.
Az orosz légierő Il-76MD-je valahol a balti vizek felett.
A Kalinyingrádban települő Szu-24-esek is a Balti-tenger felett hajtottak végre felderítést és zavarást.
Fehér csőrű Szu-27-es Kalinyingrádból.
Magyar Gripen Szu-30-asok társaságában, amelyek elfogása nem mindig volt egyszerű.
Látóhatáron túli (BVR) fegyverzettel repülő Szu-35-ös.
A Tu-214-es egyik festetlen példánya.
*
Nagyjából egy óra múlva visszatér a készültség, a szokott módon elhúz a pálya felett, majd egy oszolj manővert követően egyenként leszállnak a gépek.
Az éles fegyverekkel felszerelt Gripenek mindentől távol, a pályán gurulnak vissza. A pályától a hangárokhoz vezető gurulóútba egy S alakú részt iktattak, ezt követi a sárga vonal és a gép is.
Az átgurulósra épített hangárt megkerülő gép a helyére áll, ahol a műszakiak fogadják.
A másik Gripen is megkerüli a saját hangárját.
Az érkező vadászgépet az egyik műszaki segíti a beállásban. A hangárokat korábban egy többrészes, felfelé nyíló ajtó tette zárttá. Ezt az ajtót cserélték egy ugyancsak felfelé nyíló, függönyszerű szerkezetre.
A pilóták távoznak, a műszakiak pedig elkezdik a repülőgép felkészítését a következő feladatra.
A gurulóutakat a litvánok tartják tisztán egy erre szolgáló járművel.
A csöndet egy litván AS365-ös kutató-mentő helikopter töri meg, amint a pálya felett süllyedve repül a reptér túlsó végében lévő leszállóhelye felé. A francia helikoptertípusból 2016 januárjában három állt szolgálatba Litvániában.
Újabb riasztás. A pilóta egy kétüléses Gripen előtt fut el, amelynek nem jutott hely a hangárban.
Légiharc rakéták közelről.
Ezúttal a Litening konténerrel is függesztett 35-ös Gripen gurul ki a felszálláshoz.
Nemzetközi környezetben megszokott, hogy a fegyvertársak egymás jelvényeit is viselik a ruhájukon. Az előző baltikumi bejegyzésbe az 50. váltás hímzett magyar jelvényét tettem be, ide a spanyol került. Mi tagadás, ez is szépen sikerült darab.
A bejegyzést az Airbus nyitotta, legyen a végén is egy szállítógép. A 2015-ös BAP kontingenst még az An-26-osok szolgálták ki.
*
A látogatásunkat megelőző napig, azaz augusztus 12-ig a magyar Gripenek 370 felszállást hajtottak végre, ami a 88 gyakorló, 40 éles riasztást és 139 kiképzési célú felszállást (légiharc gyakorlat, levegő-föld támogatás a különböző gyakorlatokon valamint díszelgés) foglalt magában, összesen 410 repül órában. (A 2015-ös BAP misszió során csak 25 éles riasztásra került sor.) Négy esetben fordult elő, hogy a cél visszafordult, ezért az éles riasztást törölték. A pilótáknak 25 alkalommal kellett tíz perces készültségbe (RS10) futniuk és számos olyan helyzet volt, amikor riasztás még nem érkezett, de a pilóták és a műszakiak a légi helyzetet figyelemmel kísérve készültek, hogy induljanak a gépekhez.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
A megaláztatás évszázada XII.
Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angol nyelvű alak zárójelben szerepel az első említéskor.
Az előző részek rövid összefoglalása helyett álljon most itt inkább egy rövidke áttekintés Kína belpolitikai helyzetéről 1926-ban. Délen Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) halála utáni hatalmi harcokban Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek), a legesélytelenebbnek tartott utódjelölt egy év leforgása alatt teljhatalomra tett szert ügyes manőverezéssel és politikai ellenfelei kiszorításával. A szövetség a nemzetiek és a kommunisták között fennmaradt, és a népesség egyre nagyobb része támogatta őket, miután elegük lett a hadurak önkényeskedéséből. Északon eközben a helyzet szokásosan instabil volt: ugyan Mandzsúria ura, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) győztesen fejezte be előző háborúit, nem volt konszenzus közte és szövetségesei között Kína jövőjéről. Rövid életű ideiglenes kormányok váltották egymást, csapatai pedig kénytelenek voltak a Jangce vidékét is feladni. A Dél-Észak szakadás lassan a végéhez közeledett egy olyan hadjáratban, amely a két világháború közötti legnagyobb volt.
A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el.
Categories: Biztonságpolitika
KatPol Kávéház XLV. - Lánctalpas találkozó
Kedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról:
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.10
Ukrajnában a nyikolajivi NARP repülőgép szerelő üzem az ország légierejében használ Iljusin Il-76MD katonai szállítógépek korszerűsítésén dolgozik. A fejlett avionikai és navigációs felszereléseket kapó gépek megfelelnek majd a nemzetközi légi forgalomban használatos ICAO követelményeknek, így az egész világon biztonságosan repülhetek a korszerűsítést követően.
Németországban felszállási tilalom alatt állnak az EC665 Tiger harci helikopterek. Ennek kiváltó oka a gyártó, az Airbus figyelmeztető felhívása volt. A rotorrendszer vezérlésében lévő titánból készült egyik alkatrész hajlamos a törésre, így egy alapos átvizsgálásra szorulnak a Tigrisek. A Bundeswehr az átvizsgálást kiterjesztette az NH90-es és az EC135-ös típusokra is.
Oroszországban 2021-től kezdik majd átadni az első repülőezred számára az első olyan Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázót, mely már a legújabb AL-41F-1C hajtóművekkel lesz ellátva. A 12,5 tonnás tolóerő helyett már 14 tonna előállítására képes erőforrás moduláris kialakítású és rendelkezik tolóerő-vektorálással és digitális hajtóművezérléssel is. A teljesítmény növelésében egy új kisnyomású kompresszor és egy hatékonyabb hűtésű turbina játssza a főszerepet.
Izraelben a védelmi ipar három nagyágyúja bemutatta a jövőbeli páncélosokon alkalmazható technikai fejlesztéseit. Tették mindezt hivatalos felkérésére, ugyanis az izraeli haderőben majdan szolgálatba állítandó Carmel járművel szembeni elvárás a mindössze kétfős személyzet, amit nagyfokú technikai fejlesztéssel lehet csak megvalósítani. Ez volt az az ösztönözés, hogy a cégek integráljanak a lehető legtöbb automatikus és autonóm rendszerüket annak érdekében, hogy ezek mintegy harmadik katonaként működésükkel segítsék a személyzet munkáját. Mindhárom cégnek sikerült kettőre csökkenteni a katonák számát páncélosaikban ilyen technológiák alkalmazásával. A követelményrendszerben szerepelt a személyzet védett páncéltérben történő elhelyezése mellett is a legnagyobb helyzeti tudatosságának megvalósítása. A projekthez mindhárom cég kapott egy-egy M113-as páncélozott szállító harcjárművet a hadseregtől. A három vállalkozó által, a három éves fejlesztési időszak alatt megalkotott prototípusokat az elmúlt hónapban tesztelték, amely tesztidőszak a múlt vasárnapi (augusztus 4.) demonstrációval zárult le.
A megjelenésében leginkább szolgálatba állíthatónak az Elbit Systems páncélosa tűnt. A fegyverzetét az UT30 távirányítású toronyban hordozó járműre az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját.
A Rafael kifejlesztett egy „átlátszó pilótafülkét”, amely számos nagyméretű monitort tartalmaz, lehetővé téve a járművet körülvevő térség megfigyelését kamerák képe alapján. A különféle rendszerek kezelése kisebb méretű érintőképernyőkön keresztül lehetséges. Ezen túlmenően a vállalkozó kifejlesztett egy úgynevezett autonóm küldetést támogatási rendszert, amely lehetővé teszi a személyzet számára, hogy önállóan megtervezze mozgásait a harci feladat végrehajtása során, és a mesterséges intelligencia segítségével irányítsa a jármű összes fegyverrendszerét. Megjelenésében hasonló lett az Israel Aerospace Industries páncélosának belseje is, de itt az egyik fő irányítóelem egy az Xbox joystick-hoz hasonló eszköz. Ennél a páncélosnál is szerepet kapott az automatizált haladás képessége, valamint a mesterséges intelligencia felhasználása a célok azonosítására.
Az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta 800 millió dollárért Dél-Korea számára 12 darab Sikorsky MH-60R Seahawk helikopter eladását. Így tehát a hasonló mennyiségű Leonardo AW159 Wildcat számára komoly ellenfél tűnt fel a kiválasztás időszakában a láthatáron. 2012-ben 8 darab MH-60R beszerzése került jóváhagyásra Washingtonban, de akkor az európai gyártó forgószárnyasát ítélték jobbnak és azt vásárolták meg a koreaiak 8 példányban. Többek között igényeiknek jobb megfelelősége és alacsonyabb ára okán. Most a nyertes kihirdetése az év végégi megtörténhet.
Kínában az exportra kerülő NORINCO VT5, más néven Type 15, vagy ZTQ-15 harckocsikat el fogják látni aktív páncélzattal. A páncélos felé tartó lövedékek és rakéták megsemmisítésén kívül a rendszer képes lesz a lézerbesugárzás észlelésére és az ellentevékenység elkezdésére füstgránátok kilövésével. A 2016 novemberében bemutatott VT5 súlya 33-36 tonna, mivel páncélzatának egy része a kisebb talajnyomás érdekében eltávolítható. Így a 27-30 tonna/lóerős teljesítménymutatóval rendelkező harckocsi hegyvidéki vagy mocsaras terület is alkalmazható nehezebb társaival szemben, azonos tűzerőt és mozgékonyságot biztosítva.
Kínai források szerint az idei Aviadarts-ra küldött kötelékben a JH-7A vadászbombázók továbbfejlesztett változatai is megtalálhatók. Ez az első alkalom, hogy ezt a JH-7A II jelölést nyilvánosságra hozták, megemlítették. Eddig semmilyen információ sem volt arra nézve, hogy a JH-7 a továbbfejlesztésén bármilyen formában munkálkodnának, sőt egyes elemzők szerint a Szu-27-es helyi változatai elkezdték kiszorítani a JH-7-eket a repülőerők állományából. Most viszont úgy tűnik mégiscsak folyt valamilyen képességnövelés a típuson. A videóanyagokon nem volt látható eltérés a gépek külső megjelenésén, így jó eséllyel az átalakítás a belső rendszereket érinthette. Így fejlettebb radar- és avionikai rendszerek kerülhettek beépítésre és nem zárható ki az sem, hogy újfegyverek is megjelenhetnek a vadászbombázó eszköztárában.
A folyamatos továbbfejlesztések mindig kicsit emelik a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es programjának költségeit. Ezt az összeget szintén növelik a szükségessé váló szerkezeti módosítások is, bár meg kell jegyezni, ez minden korszerű harci repülőgép velejárója az élettartama során. A gyártási sebesség és darabszám emelkedése viszont éppen ellenkezőleg hat, vagyis csökkenti az árat. A repült óránkénti költség legutóbb 2,3% -kal esett vissza az F-35A esetében, 1,8% -kal az F-35B-nél és 5,3% -kal az F-35C esetében. A média által másik kritizált pont a hatótávolság. Ennek növelésére a légi utántöltésen kívül mód van póttartályok felszerelésére a szárnyak alá, ez viszont jelentősen rontja a lopakodó képességet.
Ez leginkább egy Kína, vagy Oroszország elleni bevetésnél jelentkezhet a nagyobb távolságok miatt. Hiszen az A és a C változat esetében 2200 kilométer repülhető le teljesen feltöltött belső tartályokkal, míg az F-35B esetében ez 1600 kilométer. Leginkább az USAF vizsgálja a hatótávolság növelését új hajtómű alkalmazásával. Elvárásként 25%-os fogyasztás-csökkenés szerepel 10%-al megnövekedett tolóerő mellett. A GE Aviation, valamint a Pratt & Whitney 1-1 milliárd dollárt kapott még 2016-ban az új hajtóművek 2021 szeptemberére történő kifejlesztésére. Előbbi az XA100-at, utóbbi az XA101-et fogja megalkotni a jelenleg is használt P&W F135-ök 2020-as évtized közepétől esedékes pótlására. A GE Aviation a 2019 februárjában bejelentette az XA100 részletes tervezési folyamatának sikeres befejezését. A vállalat úgy véli, hogy a motor 35% -kal növeli majd meg a hatótávolságot.
A jövő mellett most egy jelenből érkező hír következik az F-35-nél maradva. Az Orange Flag-on a típus demonstrálta, hogy képes a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerrel együttműködni. Méghozzá nem is akárhogy, hanem a hadsereg integrált légi és rakétavédelmi AIAMD rendszerének harcvezető része számára juttattak el céladatokat az F-35-ös adatátviteli rendszerének felhasználásával. Méghozzá olyan pontossággal, hogy ez alapján lehetővé vált az ellenrakéták célravezetése. Ezt a Northrop Grumman által kifejlesztett harcvezető rendszert eddig csak Stinger, Patriot és THAAD légvédelmi komplexumok együttműködéséhez használták. Persze akik figyelemmel kísérik a rakétavédelmi rendszerekről szóló híreket, azok számára ez nem akkor újdonság, hiszen az amerikai haditengerészet hajóira telepített AEGIS rendszerrel hasonló együttműködési képességről még 2016-ban számot adott az F-35-ös.
A Raytheon átadta az Egyesült Államok Haditengerészetének az első teljesen új AN/ALQ-249(v)1 rádióelektronikai zavarókonténert. A flotta tesztsorozatában 15 konténert a zavarórendszer képességeinek ellenőrzéséhez fognak felhasználni, míg másik 14-et kifejezettek a repülőgép fedélzetén és a repülés közbeni teszteken fognak használni. Ez utóbbiakban egy repülő tesztpad feladatkörre átépített Gulfstream üzleti repülőgép is szerepet kap majd. A Boeing EA-18G Growler típuson bemutatkozó új fejlesztésű rádióelektronikai zavarókonténer a radarok mellett a kommunikációs rendszerek zavarására is képes lesz minden eddiginél szélesebb frekvenciatartományban.
Brazíliában még ez év augusztusában elkezdődnek az elsőnek elkészült S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró tengeri próbái. A RIACHUELO (S40) 2018. december 14-én került vízre. A tengeri kísérletek 2020 első félévéig tartanak, míg a tengeralattjáró szolgálatba állítása 2020 októberére várható. A tengeri próbák során F21-es torpedó mellett Exocet SM39 Block 2 Mod 2 hajóelleni rakéta is elindításra kerül. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a HUMAITA (S41), a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
Argentínában az argentin légierő megalapításának 107. évfordulója alkalmából megemlítették, hogy igen közel vannak a dél-koreai Korea Aerospace Industries (KAI) folytatott tárgyalások, egy végre eredményes szerződéskötéshez. Még nem dőlt el véglegesen a beszerzendő FA-50 Fighting Eagle-ek darabszáma, hiszen jelenleg a fizetési lehetőségek felmérése folyik. Az ázsiai partner hajlik arra, hogy igen rugalmas finanszírozású kölcsönt nyújtson a beszerzés anyagi fedezésére. Sőt az elől sem zárkóznak el, hogy a törlesztés nem csak pénzben, hanem termékek, áruk képében is végezhető lesz.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II
Agusta-Westland AW-159 Wildcat
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
North American F-100F Super Sabre
North American TB-25J Mitchell
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-111C Aardvark
De Havilland DH-115 Vampire T.55
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Categories: Biztonságpolitika
DERÍTSD FEL ÉS SEMMISÍTSD MEG! - X.
A taszári 101. Felderítő Repülő Század életének a sorkatonák ugyanúgy részesei voltak, mint a hivatásos állomány. Ők azonban másként élték meg a mindennapokat, hiszen nem ez volt választott szakmájuk, hivatásuk, hanem törvényben előírt kötelezettségüket teljesítve, sorozást követően lettek hosszabb-rövidebb időre katonák.
Magyarországon 136 év után 2004-ben szűnt meg a sorkatonai szolgálat. 1990 után a sorköteles fiatalok egyre rövidebb időre vonultak be a honvédséghez. A budapesti Várkonyi Lajosra is már csak 12 hónapos szolgálat várt, amelynek meghatározó részét Taszáron, a 31. Kapos Harcászati Repülőezred Szu-22-est üzemeltető 3. századnál töltötte. Tíz hónapon át részt vehetett a repülőgépek előkészítésében, de sorszerelőként természetesen csak minimális szinten ismerhette meg a felderítő-csapásmérő típust.
- Sorkatonai szolgálatom előtt semmi közöm nem volt a repüléshez. Nem is nagyon érdekelt, vagyis nem jobban, mint egy átlagos fiatalt. Apám még a hatvanas években az MHSZ-nél vitorlázórepült, de engem, mint újpesti gyereket inkább a vizes élet és a túrázás érdekelt. A katonasággal se nagyon foglalkoztunk, legfeljebb akkor jött elő a téma, amikor valakit a környezetünkből behívtak katonának. Egy munkahelyi barátomnak a bátyja Tatán volt harckocsizó százados, rajta kívül más katonát nem is ismertem – elevenítette fel emlékeit, a ma is Újpesten élő, immár 46 éves egykori Szu-22-es sorszerelő.
Aztán 1991 novemberében rám is sor került. Besoroztak azzal, hogy a következő februárban várhatom a behívót. Így is történt, ’92 februárjában egy postás haverom hozta a behívót és átadta a szüleimnek. Mire hazamentem anyám sírt, apám büszke volt, én meg néztem a behívót, amin az állt, hogy Szolnok-Szandaszőlős, azután Taszár. Ez semmit nem mondott nekem. Apám mondta, hogy Szolnokon repülősök és deszantosok vannak, Taszár pedig nagyjából a világ végén van. Elővettük a térképet és hát nem túlzott. Ettől függetlenül nem ódzkodtam ellene, meg sem fordult a fejemben, hogy az akkori „divat” szerint egészségügyi kibúvót keressek. Másnap szóltam a munkahelyemen, hogy bevonulok. A munkahelyeken bevonulási szabadság járt, de egyébként is pozitív reakciót, az idősebb kollégák részéről egyfajta megbecsülést, „ember lesz belőled, gyerek” hozzáállást váltott ki. Ahogy jöttek elő a kollégák történetei, kiderült, hogy bő tíz évvel korábban az üzemvezetőm is Taszáron volt. Másnap az egyik kollégám és jó barátom is lobogtatta a behívót, amin szintén Szolnok-Szandaszőlős és Taszár volt megjelölve. Mindkettőnket ugyanoda, ugyanarra az időszakra hívtak be.
Egy evezőstársam szintén Szolnokon volt és így első kézből kaphattam infót, hogy mire készüljek. Annyit mondott, hogy kemény hely, az alaki kiképzés szigorú, de ha betartom a rendet nem lesz baj. Biztos, hogy találkozom majd Patak Lajos törzsőrmesterrel - mondta. Kemény, de korrekt ember. Miről ismerem fel? – kérdeztem. Alacsony, köpcös ember, nagy bajusszal, és mindig tereptarkában jár. Jó, majd vigyázok - gondoltam. Február 26-án 10 órakor kellett megjelenni Szolnokon a HEMO-ban, amiről akkor még nem tudtam, hogy az a helyőrségi művelődési otthon. 25-én tartottunk egy búcsú bulit, másnap pedig a haverom bátyja, a harckocsizó százados levitt minket a Daciájával Szolnokra. Akkoriban rocker voltam, vállig érő hajjal. Nem volt időm levágatni, így aztán reggel 7-kor, amikor beültem a Daciába, a százados furcsán nézett rám, hogy biztos vagyok ebben?
A kapunál elköszöntünk és beballagtunk a laktanyába. A HEMO-ban felolvasták a neveket és azt is, hogy honnan jöttünk. Kivonultunk egy asztalhoz, ahol le kellett adni a személyi igazolványt és az útlevelet, azután beálltam a pestiek csoportjába. Egyszer csak odajött egy alacsony, köpcös ember nagy bajusszal és kérdezte, hogy ki vagyok. Várkonyi Lajos vagyok - válaszoltam. És miért nem vágatta le a haját? Van itt fodrász, majd levágják - válaszoltam. Erre ő: abban biztos lehet. Ennyit mondott, aztán elment. Kérdezte a haverom, hogy ő ki volt? Hát ránézésre a Patak Lajos törzsőrmester. Tényleg ő volt.
Ezután leadtuk a civil ruhát, és megkaptuk az alapfelszerelést, majd másnap a többit. Nem volt semmi, amikor először beléptem az étkezdébe és meglátták a hajamat. Addigra már tudtuk, hogy ha belépünk az étkezdébe, akkor sapka le! Lekaptam a téli sapkát, mire kitört a füttykoncert. A Patak törzsőrmester egyébként nem élt vissza a helyzetével, csak három nap múlva vágatta le a laktanyai fodrásszal. Így kezdődött a katonaéletem.
*
- A márciust és az áprilist Szolnokon töltöttük. Egy hónap volt az alaki kiképzés és még egy hónap a szakkiképzés. Az alaki kiképzés kemény volt. Annyi tábornok és magas rendfokozatú tiszt volt, hogy állandóan ezred vigyázz volt. Később a reptéren ilyet sose láttam. Igaz, ott nem is volt annyi tábornok. Mindenre nagyon figyeltek, még arra is, hogy hogyan hajtogatom a zoknimat vagy, hogy vannak felvarrva a gombok. Egyszer édesanyám felvarrt nekem egy gombot, de nem olyan árnyalatú zöld cérnával, amilyennel kellett volna. Ha meglátták volna, büntetést kaptam volna.
Alapkiképzés Szolnokon. Várkonyi Lajos a hátsó sorban balról a negyedik, Patak Lajos törzsőrmester jobbról az ötödik.
Az eskütételig nem mehettünk haza, de utána már kéthetente jártunk hosszú eltávozásra; egyik héten az állomány egyik fele, a másikon a másik fele. Az hamar kiderült, hogy én nem mehetek az első felével, mert volt két ránc az összehajtott törülközőmön. A Patak törzsőrmester egyébként tényleg nagyon korrekt volt. Amikor szóltunk, hogy kimennénk színházba, akkor szerzett kimenőt. Egyszer szólt, hogy kell két önkéntes, kézfeltartással lehet jelentkezni, hát jelentkeztem. Kiderült, hogy kukát kell tologatni a nőtlen tiszti szállásról. Ezért két nap jutalomszabadság járt. Ahogy a véradásért is. Nagyon nagy értéke volt ezeknek a jutalomszabadságoknak, aki volt sorkatona az tudja, hogy miről beszélek.
Addig még nem éreztünk kerozinszagot, nem érintett meg a repülőgépek közelsége, így próbálkoztam, hogy Szolnokon maradnék kiképzőnek, de nem lehetett. Rövidesen megkaptuk a szakkiképzést, ami arról szólt, hogy bizonyos szintig meg kellett ismerni a MiG-21-est és a végén levizsgázni belőle. Én sárkányos sorszerelő lettem. Addig azt sem tudtam mi fán terem egy repülőgép kiszolgálása.
*
A sorkatonai szolgálat időszakait három részre, első, másod- és harmadidőszakra osztották. A szlengben az első időszakos sorkatona volt a „kopasz”, a másodidőszakos a „gumi”, a harmadidőszakos, leszerelés előtt álló pedig az „öreg”. Az első és a harmadik elnevezés magáért beszél, a gumi elnevezést a már nem kopasz, de még nem öreg, ezért jellemzően sokat pattogó (mint a gumilabda) sorállomány kapta. Miután a sorkatonai szolgálat rövid időre - egy évre, majd az alá - csökkent, a gumi elnevezés kikopott a mindennapokból, így Várkonyi Lajos is a kopasz és öreg időszakot tapasztalta meg Taszáron.
- Két hónap után Taszár felé vettük az irányt. Szolnokon kaptunk egy nagy papírzsákot, abba betettünk mindent és kimenő ruhában utaztunk át. A Keleti pályaudvarra érkeztünk, onnan mentünk át a Délibe. Még Szolnokról felhívtuk a taszáriakat és megkérdeztük, hogy milyen ott az élet. Egy dörzsölt öreg katonával beszéltünk, aki csak annyit mondott, hogy ne izguljatok, nem lesz gondotok a hazamenetelre. Ebben a tudatban minden értékemet – walkmant, kazettákat, karórát - odaadtam édesanyámnak, aki kijött a pályaudvarra és hozott ellátmányt. Volt bennünk egy félsz, hogy nem fogunk jól járni. Később kiderült, hogy nem is olyan vészes a dolog. Igaz, mi sem voltunk egy balhés társaság. Persze nálunk is volt felmosás, de a seregben mindenki megtanult takarítani. Amíg nem ismertük a dörgést és repülés alatt felmentünk a körletbe, már sikálhattuk is fel a folyosót - és a rányíló helyiségeket. Amíg kopasz voltam, többet nem is mentem fel. Az ezreden belül más alegységeknél keményebb volt az élet. A tűzoltóknál volt olyan, hogy üvegtörés és lehetett összeszedegetni az üvegszilánkokat. Vagy a LUCS-osoknál, akik a reptéri fénytechnikával foglalkoztak. Náluk létszámhiány miatt volt, aki 16 hete nem volt otthon. El se mertük mondani, hogy mi kopaszon kéthetente járunk haza, öregként még inkább.
Taszár, 1992. Felszáll a 14-es oldalszámú Szuhoj.
Pénteki napon érkeztünk Taszárra, a hétvégére elhelyeztek mindenkit, aztán áldás, békesség, otthagytak azzal, hogy még nem vagyunk állományban. Hárman, Varga, Vári, Várkonyi egy körletbe kerültünk, mert a 3. századnál az volt a szokás, hogy az azonos kezdőbetűs neveket egy körletbe tették. Hétfőn délelőtt kiderült, hogy maradunk a századnál és a Szuhojra kerülünk és másnap már mentünk le nézelődni. Minden nagyon új volt nekünk. Furcsa volt, hogy ott álltak a harci gépek, és megérinthettük őket vagy a létrán felmászva benézhettünk a kabinba. Láttuk, ahogy nagyon alacsonyan és nagyon hangosan áthúztak vagy rácsaptak a reptérre. Kérdeztük is, hogy lehet itt majd aludni?
A századnál örültek, hogy levizsgáztunk a MiG-re, de mondták, hogy akkor most vizsgázzunk le a Szuhojra is, mert addig nem mehetünk a piros vonalra. Egyébként addig nem is tudtunk a Szu-22-esről, Szolnokon se nagyon beszéltek róla. Kiosztottak minket a gépekre és elkezdtünk felkészülni, mert két héten belül vizsgázni kellett. A gyakorlatban tanultunk. Kimentünk a repülésre, és néztük, hogy mit csinál az öreg sorszerelő: hogy kell feltölteni a levegőt, hogy kell tankolni, hogy kell kerékballont cserélni. Két héten belül levizsgáztunk. A mi szempontunkból nem volt nagy eltérés a MiG és a Szuhoj között, inkább a szabályozás volt más. Például a MiG-ek vontatásakor mi ültünk a fülkében és fékeztünk. A nagyobb, nehezebb Szu-22-est sorállomány nem fékezhette.
Egy kétüléses Szu-22UM3 első és hátsó fülkéje.
Megkaptuk a szerelőruhát is, ami tereptarka volt és tépőzáras, mert a gombok leszakadva a gépbe eshettek volna. Nyáron szandált hordtunk, télen surranóban voltunk, de nem húzhattuk bele a nadrágot, hanem kívül kellett hagyni, hogy takarja a surranó fémcsatját. Ez bármilyen alakulatnál ellentmondott volna az alaki fegyelemnek, de nem nálunk. A sapkánkon sem volt sapkarózsa, nehogy az is leszakadjon, és a repülőgépbe essen. A téli ruházatunk kitűnő volt, vastag, magas szabású, a testet is védő nadrág és dzseki. A szerelőruha sajátossága egyébként Taszáron sem volt mindenki előtt ismert. A taszári bázis két részből állt: a belső laktanyából és a reptérből. A belső laktanyában a „katonás katonák” voltak, kint a reptéren, pedig a mérnök-műszaki állomány, akik inkább repülőszakemberek voltak, mint katonák. Sapka nélkül nem tisztelegtünk, de ők a fővetést sem várták el, oda se bagóztak, mentek a dolgukra. A belsőben ez nem így volt. Hétvégén szerelőruhában mentünk a kantinba és elkapott minket az ügyeletes tiszt helyettese. Hol a sapka? Elmagyaráztuk neki, hogy miért olyan a ruha, amilyen és nem hordhatjuk a sapkát, mert azon van sapkarózsa. Azt nem mondtuk el, hogy a mi sapkánkon nincs. Így megúsztuk a dolgot. Egyébként a honvédségnél akkoriban egyetlen öltözékhez nem volt sapka: a tornaruhához.
*
- Az én gépem a 15-ös volt, ha az repült, azt vittem, de 1992 augusztusában kivették a sorból. Utána ezt a gépet már nem reptettem, csak másikat, amelyikre éppen vezényeltek. Annyi sorszerelő volt, ahány gép, tehát elvileg nem kellett volna kimenni, ha nem repült a gépem, de mindig volt egyéb szolgálat, távollét, szabadság, ami miatt a másik gép sorszerelője nem volt ott és akkor arra a gépre tettek. Attól függően, hogy hány gép repült és hány sárkányos volt szolgálatra kész, 5.30-kor ébredtünk és 6.15-re mentünk kitakarni a gépeket. Reggeli torna nem volt, hiszen dolgozni mentünk. A gépek takarása egyértelműen a kopasz dolga volt, öreg katona már nem ment ki erre. Reggel 8-kor kezdődött a vontatás az 1-es zónába, de 7-re már kitakarva kellett lenni, mert jöttek a mechanikusok. 8-kor ment fel az időjárás felderítő. Akié az a gép volt, annak előbb kellett végeznie, ezért az ő gépét készítették fel elsőként a hivatásosok. Mindenkinek voltak szerszámos rekeszei. A mechanikus kivette a megfelelő sorszámú szerszámot, betette egy táskába, odaadta nekünk, aztán sétáljál gyerek! Megvolt, hogy aznap mit kell az adott gépen elvégezni. Mindig a mechanikus mellett dolgoztunk, minden az ő felelősségére történt.
Egy példa erre: öregek voltunk már, amikor egy nap a hivatásosok állománygyűlésre mentek és minket otthagytak a gépeknél. Tudtuk, hogy az egyik főfutó ballont le kell cserélni. Megemeltük a gépet, leszereltük a régit, feltettük az újat, mindent tökéletesen megcsináltunk és lebiztosítottunk. Hibátlan volt. Letettük a gépet és vártuk a hivatásosokat. Jöttek is, hogy na, akkor balloncsere. Mi meg: főnök, kész! Kitűnő – mondták. Akkor most emeljük fel és cseréljük le. Leszedették velünk és visszarakatták, hogy lássák, hogy minden a helyére került-e. Nem vicceltek, tényleg mindenre figyeltek!
Főfutó ballon a Szuhojon. Ilyet cseréltek le nagy gondossággal Várkonyi Lajosék. Kétszer.
A gyorszárakat a sorszerelők „fegyverével”, az övünkhöz karabinerezett csavarhúzóval nyitottunk. Onnan tudtuk, hogy ki van repülésen, hogy rajta volt a csavarhúzó. Minden más a szerszámos táskában volt. Itt alap kéziszerszámokra, biztosító drótra kell gondolni. A kint lévő gépen úgyse nagyon lehetett komolyabb munkát végezni.
A saját gépén mindenki megnézte a levegőnyomást, és ha nem volt elég, hívtunk egy levegős kocsit és feltöltöttük. Megvizsgáltuk a ballonokat, és letisztítottuk a szélvédőt. Nagy szélben, ha valaki nem tette fel rendesen a szívócsatorna takarót és a por és piszok bekerült a szívócsatornába, akkor azt is lehetett pucolni. Az parádés történet volt! Mert mit csinált egy kopasz? Fogta a rongyot, a gép végén, a túlfolyócsövön bekerozinozta, aztán a törzs tetején kinyitott búvó nyíláson bedobta, majd bemászott és csutakolt. Elkezdte maga előtt pucolni, és haladt a gép orra felé bent a csatornában. Majdnem a pompázsgátló redőnyökig el lehetett így jutni. Csakhogy a szívócsatornának volt egy lejtése és mivel maga előtt már letisztította kerozinnal, a szívócsatorna csúszóssá vált. Ezt az öregek nem mondták, hadd tanulja meg a kopasz magától. Olyannyira csúszott, hogy egyedül nem igazán lehetett visszakúszni a gép közepéig, így aki bent ragadt, kénytelen volt segítségért kiabálni, ami kellően kínos volt és több hétig adott okot a mindennapos cikizéshez. A helyes módszer az volt, hogy előre másztál, ott kezdted a pucolást és lassan hátrálva folytattad. A pompázsgátló redőnyök előtt pedig elölről benyúlva lehetett kipucolni. A törzs tetején tudtunk bemászni, elölről lehetetlen lett volna a pompázsgátló mechanikája miatt. Fent a gép hátán, a púpon volt egy dupla nyílás, dupla ajtóval, mert a gépnek volt egy külső héja is. A Szuhoj szárnya lóg, a végén felmászva és a szárnyon végigmenve lehetett bebújni a nyíláson. Itt jött az a csibészség, hogy láttuk, amikor valaki bemászott takarítani. Előremászott a szívócsatornában, ahova nem hallatszott be semmilyen kinti hang. Ekkor valaki felugrott a szárnyra, odament, feltette és rácsukta a belső záró lemezt. Ott hagyták egy-két órára, aztán szóltak, hogy valaki engedje már ki. Aki bent ragadt, annak fogalma sem volt, hogy ki zárta rá, mert nem látta. Ezért, ha bent voltál a szívócsatornában és érezted, hogy megbillen a gép, akkor tudtad, hogy valaki felmászott a szárnyra. Nyomás a búvó nyíláshoz, hogy legalább lásd, ki az, aki rád zárja.
Tipikus kopasz hiba volt, hogy az illető felment a fülkébe, de előtte nem nézte meg a légnyomást és leengedte a fülketetőt. A MiG-nek oldalra nyílt, kézi erővel lehetett nyitni-csukni. A Szuhojon felfelé és kézzel ugyan fel nem nyitotta. Csak ült ott, kiabált és mutogatott. Egy idő után feltűnt valakinek, hogy hadonásznak a fülkében. Akkor futás levegős kocsiért és, ha nem volt a századnál, akkor futás a másik századhoz, rákötni a gépre, és úgy már felnyílt.
A Szu-22-es nehéz, felfelé nyíló kabintetejét levegős rendszer nyitotta.
Előző nap, leszállás után feltankoltuk a gépeket, és úgy vontattuk a nyelvekre. Az üzemanyagtöltés is rengeteg hibára adott lehetőséget. A szintjelző két helyen jelzett. Egy műszer a fülkében, és fent egy úszó, ami fontosabb volt nekünk, akik a gép tetején ültünk és töltöttünk. Itt egy csövet kell elképzelni fentről, abban van egy úszó, ami le-fel mozog. Ahogy a kerozint töltöd, felhabzik és billeg az úszó, kicsit vissza kell venni a tankoló pisztolyon. Jellemzően a 2-es zónában töltöttünk a telepített kútról. Kocsiról csak akkor, ha harckészültség volt. Minden kútnál volt egy üzemanyagos srác és volt egy nagy csapja, amit általában lábbal kezelt. Aki töltött, az fent ült a gép tetején és nézte az úszót. Ha fent valamiért elzártam a pisztolyt, akkor lent eldurrant a cső. Így volt kitalálva, hogy adott esetben ne a gépet locsoljuk telibe. Ezért, ha zárni kellett, akkor jeleztem az üzemanyagosnak, és ő zárt. Ha elnéztem odafent a gépen, akkor sugárban ömlött felfelé a kerozin. Nincs olyan sorszerelő, aki nem locsolta meg magát. Felhabzik a kerozin és akkor az úszó nem jön fel, de semmi nem mutatja, hogy felhabzott. Egyszer csak megkapod a kerozint. Lehet ruhát cserélni, zuhanyozni és szemet kimosni, mert védőszemüvegünk nem volt.
Felszálláshoz készítik elő a 08-as Szu-22UM3-at.
Töltés után átvontattuk a gépet az 1-es zónába és jöttek a pilóták. Körbejárták a gépet, beültek és indítottak. A mechanikus és a pilóta figyelte a műszereket, nekem ki kellett állni a piros vonalra és figyelni, hogy köztem és a gép között senki ne menjen át. Ha minden rendben volt, a mechanikus lejött, elvette a létrát, a pilóta lezárta a fülketetőt és elkezdte a gurulást. Kint az indítózónában már csak hivatásosok voltak. Ott nézték meg a fegyverek földi biztosítékait, aztán a gép a pályára gurult és elstartolt. Ekkor általában már 9 óra volt.
Többnyire akkor ehettünk, amikor a gépünk a levegőben volt, de sose csoportosan mentünk csak külön-külön. Aki repültetett, az elsőbbséget élvezett és a sor elejére állhatott, ami okozott némi feszültséget, de minket ez nem zavart. Éltünk az előnyünkkel, sőt, ha egy cimbora repültetett, és elkértem a csavarhúzóját, amit az övembe tűztem, akkor a pihenőm alatt is előre állhattam, hiszen senki nem tudta rólam, hogy pihenőn vagyok. A csavarhúzót akkor adtam vissza neki, amikor már az asztalnál ültem.
Leszállás után a gép általában a 2-es zónába gurult be és megállt ott, ahova a zónaparancsnok bevezette. A mechanikus odavitte a létrát, felment és a pilótával közösen nézték, hogyan áll le a hajtómű. A sorszerelő közben lenyitott bizonyos szerelőnyílásokat és megnézte a kontroll lámpákat. 1992 augusztusában reptettem a gépemet, a 15-öst. Leszállt, begurult, megállt, én pedig mentem a szerelőnyíláshoz, de az olyan forró volt, hogy rántottát lehetett volna sütni rajta, ami nem sok jót jelentett. Kiabáltam a mechanikusnak, hogy baj van. Jöttek a többiek is, mert ha gond volt, összeröppent mindenki. Lenyitottuk az összes szerelőnyílást. Olyan forróság volt alattuk, hogy az egyiknél a kontroll lámpa műanyag gombjai elolvadtak. Azonnal lerendelték az összes levegőben lévő Szu-22-est. A 15-öst elvontatták és szétszedték. Hónapokra kikerült a repülésből, és később kapott egy új hajtóművet.
2008 márciusában még az egyik pápai fedezék előtt állt Várkonyi Lajos gépe, a 15-ös Szu-22-es.
Engem beosztottak más gépekre. Úgy voltam vele, hogy végül is mindegy. Ha volt dolgom, ha nem, amíg repülés volt, kint kellett lenni. A repülés után lezárták a területet és fegyveres őrség vigyázott rá. Ha nem volt dolgunk a gépeken, akkor nem lehettünk ott. Aztán volt több, a repüléstől teljesen független szolgálat is. Egy könyv mindig volt nálam, mert ha kimentünk a vonalra, az ottani munka alapvetően egy standard eljárásra épült és egyhangú volt. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de végül is ugyanaz ismétlődött mindig. Rengeteg időnk volt, még harckészültség idején is, amikor négy órán belül kellett a gépnek felszállásra készen állnia. Addig nem bütyköl folyamatosan az ember. Ha fegyverfüggesztés volt vagy átfegyverzés, akkor sokat rohangáltunk, de egyébként nem. Volt hát idő bőven, ezért volt nálam könyv. Egyszer aztán benéztem a dolgot. Megcsináltam, amit kellett, aztán letettem a zubbonyomat a fűbe és rádőltem. Mellettünk állt a 10-es oldalszámú gép, amelynek a mechanikusa kiadta a sorszerelőnek, hogy a gépágyú csöve melletti lemezt csutakolja le, mert csupa korom volt és, ha már belelendült és úgyis takarítja a gépet, akkor az alját se hagyja ki. Én meg vigyorogtam, mert a sorszerelő öreg volt én meg kopasz, ő csutakolt én meg feküdtem a gépem alatt. Ez az idill addig tartott, amíg a 10-es mechanikusa ki nem jött a gépéhez és kérdezte tőlem, hogy mit csinál katona? Jelentem olvasok. Készen van a gépével? Igen. Látja, hogy mit csinál az a katona? Igen, látom. Na, akkor segítsen neki. Végül együtt csutakoltunk, én pedig megtanultam, hogy bármit, de valamit mindig matatni kell.
*
- A téli üzemeltetés más volt, mint a nyári. Ha 8-9 gép repült és tél volt, akkor már 5.30-kor kint voltunk. Az öreg katonák télen se szívesen mentek kitakarni. Mint, ahogy betakarni sem szerettek, ha éjszakai repülés után, éjfélkor jött le az utolsó gép. Ilyenkor télen éjjel 1-kor még bőven takartunk, aztán kb. 1.30-kor értünk a körletbe, lezuhanyoztunk és lefeküdtünk végre aludni.
A taszári múzeumban kiállított fotó egy téli üzemnapon készült.
Egy teljes téli takarókészlet fülketakaróból, törzstakaróból, a farokrészre („svanc”) való takaróból, jobb és bal szárnytakarókból és a ballontakarókból állt. A gép farka szép magas, ezért volt hozzá egy svanctakaró létra is. Azt a kopaszok tologatták, olykor több száz méterre, ha a kitakarandó gépek egymástól távolabb álltak. Felmentünk a magas létrán, minden jól lefagyva persze, és a svanctakarót hátulról ráhúztuk a gép farkára. Ha jól hajtottuk össze a földön és elengedtük, akkor kétoldalt leomlott és csak össze kellett kötni alul a zsinórokkal. Ha mellécsúszott, akkor újra kellett csinálni. A svanctakaró a törzset is félig betakarta. A törzstakarót elölről vittük fel, és a fülkére és a szárnyakra is rátettük a megfelelő takarót. Ha huzamosabb ideig nem repült a gép, akkor a ballontakarókat is feltettük.
Január volt, karbantartó nap, nem repültek a Szuhojok. A „rekások” (reptérkarbantartók) letakarították a guruló utat, ha kellett a Hőbörgővel, a teherautó elé szerelt MiG-15-ös hajtóművel vagy tolólappal. Amikor a tolólap letolja a havat oldalra, az állóhelyek elé, akkor jó magasan összeáll és összefagy. Csákánnyal kellett feltörni és ellapátolni. Mese nem volt, öreg és kopasz együtt lapátolt. A sorkatona azonban szereti kikerülni a feladatokat. A hólapátolást is. Taszáron az ejtőernyős századnak rendszeresen repültek a Mi-2-es és Mi-8-as helikopterek. Nem emlékszem kitől, de engedélyt kértünk és kaptunk, hogy elmehessünk a Mi-8-ashoz és felkéredzkedjünk rá. A pilóta megengedte, beültünk a deszant térbe és 3600 méterre mentünk fel. Ez volt a második repülésem, mert még kopaszként, az előző nyáron Mi-2-essel is repülhettem. Az volt életem első repülése, a pilóta mellé ülhettem és 1200 méterre mentünk. Hatalmas élmény volt.
Impozáns látvány egy Szu-22-es utánégetős felszállása.
Azt is megcsináltuk, hogy egy téli éjszakai repülésnél kilopakodtunk a futópályához. Ez teljesen tilos volt, de télen, sötétben ki látta? Lesunnyogtunk a pálya mellé, onnan néztük. Jellemzően délről indultak a gépek és, ha forszázzsal mentek, akkor ahol álltunk, ott már a levegőben voltak. Volt egy kóbor gondolat, hogy kilopakodunk a pályára, lehasalunk megnézni, hogy milyen ez az egész szemből, de arra is gondoltunk, hogy mi van, ha nem fáklyával jön? Akkor csúnyán járhatunk mi is és mások is. Így maradt az, hogy oldalról lessük meg a felszállásokat.
*
- A nagy sikerű 1992-es nemzetközi repülőnapon nekünk alapvetően őrséget kellett adni, mert az öreg katonák már nem jelentkeztek szolgálatra. Két héttel előtte már készültünk a repülőnapra, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a századnál az összes beton közötti hézagból ki kellett szedni a gazt, és az összes füvet le kellett kaszálni. Abból pedig egy reptéren sok van. Aztán megkaptuk a szolgálati beosztást. Engem 24 órás fegyveres őrségbe osztottak be. Szombat reggel nyolctól vasárnap reggel nyolcig. Az éjszaka érdekesen telt az őrségben, mert elvileg piros vonal volt érvényben, de nagy volt a jövés-menés, minden nemzet jött megnézni a másik gépeit. A rádiónkban annyi duma ment, hogy már ránk szóltak, hogy rádiócsend. Ha jelentkezett például a 12-es, hogy „itt a 12-es őr az F-111-estől”, akkor lehetett tudni, hogy jócskán elballagott a helyéről, hogy megnézze a gépeket. Ezt üvöltés követte az őrparancsnok részéről, hogy mit keres ott? Ez is hozott ez egy kis színfoltot az éjszakába. Leleveleztem apámmal, hogy mivel a 24 órás szolgálat után 8 óra pihenő jár, az pont jó lesz a repülőnap vasárnapi programjára. Apám lejött vonattal, együtt töltöttük a napot. Jómagam napszemüvegben, tereptarka gyakorlóban feszítettem a közönség előtt. Óriási hangulata volt a sok gépnek, ott láttam először Harriert és F-111-est.
A Royal Air Force Hawk köteléke angol és magyar pilótákkal a fülkékben indul országjárásra az 1992-es taszári nemzetközi repülőnap idején.
De nem csak a repülőnap fokozta a hangulatot, hanem a délszláv válság is. Számolgattuk, hogy mennyi idő alatt érhet el minket délről egy ellenséges repülőgép. Tudtuk, hogy ha jön, messziről látják a lokátorok, és ott volt a két készültségi gép is, de a hangulatra azért rányomta a bélyegét. Kérdezgettük a hivatásosokat, hogy mire lenne képes egy Szuhoj, ha szükség lenne rá. Elmondtak annyit, amennyit elmondhattak, de az biztos, hogy nem lomboztak le minket a hallottak. A reptéren ott volt két Mi-24-es is - hála az égnek. A szentkirályszabadjai helikopteresek a mi századunk faházában voltak elhelyezve. Érdekes volt látni, hogyan üzemeltetik őket. Nagyon megnyugtató látvány volt, amikor nap, mint nap felszálltak és lógó orral gyorsítva őrjáratra indultak.
*
- Közeledett a leszerelés, de különösebben nem izgatott, leszerelő zászlóm sem volt. Volt nálunk egy fénycsöves asztal, rátetted a zászlót és sablonok segítségével, filccel sok mindent át tudtál rá rajzolni. Egészen szép művek születtek. Folyamatosan dolgoztunk, aztán eljött a nap, elmentünk a HEMO-ba. Engem őrvezetővé léptettek elő, kaptam egy csontcsillagot, amit a HEMO-tól a századig menve viseltem, aztán odaadtam valamelyik utánam jövőnek. Ennyi volt az őrvezetőség. Én már inkább a személyi igazolványt vártam. Meg is kaptuk és a laktanyából már civilben jöttünk ki. Hazafelé a vonaton történtek csúnya dolgok. Volt, aki csak 2-3 nap múlva ért haza. Velem nem történt semmi, a Déli pályaudvaron taxiba ültem és hazamentem. Ezzel véget ért a sorkatonai szolgálatom.
* * *
Fotó: Várkonyi-archív, Gál József, Szórád Tamás
A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. júniusi és júliusi számában jelent meg.
Categories: Biztonságpolitika
2019.08.03
Nem zárható ki, hogy pár éven belül újabb nyugati gyártmányú repülőeszköz fogja viselni az ukrán légierő felségjelzését. Ugyanis Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták a felek. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.
Németországban további NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése valósulhat meg. Ugyanis parlamenti jóváhagyásra került előterjesztésre a Westland Sea Lynx Mk.88A helikopterek utódjaként újabb NH90-ek rendszeresítése a Német Haditengerészet kötelékében. A 2014-ben feltárt repedések miatt a 22 darab német Sea Lynx jó ideig repülési tilalom alatt állt, majd az átvizsgálás során kiderült, csak 15 forgószárnyas volt érintett a problémában. Ez az eset is rávilágított arra, hogy a több évtizedes múlttal rendelkező típus - melynek elsődleges feladat a tengeralattjáró-vadászat - lassan megérik a cserére. Jelenleg még nem tudni mennyi felszíni és felszín alatti hadviselésre felszerelt NH90NFH fog hadrendbe állni, a Westland Sea King Mk.41-es pótlásaként rendszeresítendő 18 darab, elsősorban tengeri kutató-mentő és szállító feladatkörre alkalmas Sea Lion változat mellett. Ezek a 2025-től átadásra kerülő helikopterek felszereltsége nagyrészt megegyezik majd a franciák Caiman változatával.
Az orosz védelmi minisztérium kijelentette, hogy szándékában áll az összes ideiglenesen kivont Kamov Ka-29-es helikoptert nagyjavítás és korszerűsítés után újra szolgálatba állítani. Az 1984-től 1991-ig több mint félszáz példányban gyártott típus fő feladata a szovjet tengerészgyalogság légi szállítása és tűztámogatása volt. Az erős fegyverzettel - Sz-80-as nem irányított, 9M120 Ataka irányított rakétákkal és akár 500 kilogrammos bombákkal is - ellátható gépeket az IVAN ROGOV-osztályú deszanthajókról tervezték bevetni. A 11,5 tonnás felszálló tömegű gépeket az újbóli szolgálatba állítást követően az összes orosz flottaparancsnokság eszközei között fel lehetne fedezni, így a Csendes-óceáni, az Északi-tengeri, a Balti-tengeri és a Fekete-tengeri Flotta is rendelkezne egy-egy századnyival belőlük.
A Szovjetunó bukásával a Ka-29-ek is lassan tartós tárolásba kerültek. Első hírek újbóli szolgálatba állításukról a MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozók Moszkva általi megvásárlásának körvonalazódása idején bukkantak fel. A hajók Egyiptomba, az első 16 darab Ka-29M pedig 2016 és 2017 között a Csendes-óceáni Flottához került. Itt a 16 fő felfegyverzett katona szállítására képes gépeket leginkább partmenti bázisokról repülték, de néha megfordultak fregattok és járőrhajókon is. Felettébb hasznosnak bizonyultak a tengeri határok védelmében, a kalózkodás-és a terrorizmus elleni küzdelemben egyaránt. A helikopter megmutatta, hogy érdemes szállítási feladatokat is rábízni, ugyanis két tonnát beltérben, vagy négy tonnát külső függesztményként szállíthat. Továbbá egészségügyi feladatokra is alkalmazható, amelyekben akár tíz sebesült szállítása is lehetséges, közülük négy akár fekve, hordágyon is elhelyezhető.
Izmir kikötőjébe négy Boeing CH-47F Chinook helikopter érkezett meg ezen a héten. A gépek az utolsó darabjai a törökök 11 példányos megrendelésnek. A tandemrotorosokat még 2009-ben rendelte meg Ankara 14 darabos mennyiségben 1,2 milliárd dollárért, bár a 2008-as tárgyalásokon még 10 darabról volt szól 500 millió dollárért. Azonban ezt a mennyiséget 2011-ben lecsökkentették 6 darabra, mert csak 400 millió dollár állt rendelkezésre a beszerzésre. Végül sikerült annyi pénzt összeszedni, hogy a darabszám felemelkedjen 11-re. Ezekből hat kerül a szárazföldi erőkhöz, másik négy a különleges erőket fogja támogatni, míg a fennmaradó egy Chinook helikopter a Védelmi Minisztériumhoz került, ahol VIP szállításokat fog végezni.
Ezen a héten az első hivatalos információk is napvilágot láttak Marokkó Boeing AH-64E Apache harci helikopterek érintő beszerzését illetőleg. A harci helikopterekkel jelenleg nem rendelkező észak-afrikai állam 24 példány megvásárlási szándékával fordult Washingtonhoz, 1,5 milliárd dollár ellenében. Nem hivatalos források szerint a szerződés aláírására leghamarabb októberben, vagy novemberben lehet majd sort keríteni.
Indiában a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) bejelentette, decembertől sorozatgyártásra kész a saját fejlesztésű és gyártású HTT-40 turbópropelleres kiképzőgépük. Az ország védelmi minisztériuma már elkötelezte magát 70 darab HTT-40-es repülőgép vásárlására. A típussal folytatott tesztek várhatólag decemberben fognak befejeződni. A gyártó szeretné ezt a mennyiséget további 36 darabbal megnövelni, mivel a svájci Pilatus PC-7 Mk II-es turbópropelleres kiképzőgépek beszerzése félbeszakadt. Az ok korrupció, aminek mértéke több mint egymillió svájci frank. Éppenséggel a svájci gépekből további 36 példányra tartana igényt a légierő, ezt a mennyiséget a HAL is bezsebelhetné a helyzet jó kihasználásával. Véleményük szerint a szerződés aláírásától számított egy éven belül képesek lennének az első HTT-40-ek átadására, amelyek darabára alacsonyabb lenne a további legyártandó példányoknak köszönhetően. Mindazonáltal a légierő nem osztja a gyártó optimizmusát, ők arra számítanak, hogy esetleges megrendelés esetén az első HTT-40-et talán 2022-ben vehetik át.
India a héten nagyobb mennyiségű légiharc-rakéta beszerzéséről kötött szerződéseket. A rövid hatótávolságú R-73-ból 300 darabot vásároltak 215 millió dollár ellenében Oroszországtól. Az infravörös önirányítású rakéta súlya 105 kilogramm, hossza 2,93 méter, átmérője 165 milliméter, és 7,4 kilogrammos harci résszel rendelkezik. Szintén szerződés született a látóhatáron túlról alkalmazható R-27 esetében is. Itt eddig nem került említésre darabszám, csak az összeg ismert, ami 218 millió dollár. Állítólag folynak még tárgyalások 400 darab R-77-es aktív radarvezérlésű rakéta indiai beszerzéséről is. Orosz részről egy 1000 darabos indiai rakétabeszerzésről szóltak a hírek, ez gyaníthatóan több rakétafegyvert foglal magába, többek között az R-27-et, az R-73-at és az R-77-et is.
Július 27-én egy Antonov An-124 teherszállító repülőgép segítségével megérkezett a Hindon légibázisra az Egyesült Államok Phoenix-Mesa Gateway repülőtérről, az első négy Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopter az indiai légierő számára. Pár hónappal ezelőtt még úgy szólt a terv, hogy az szállítást az USAF C-17 Globemaster III szállító repülőgépei fogják végrehajtani, de időközben ez az elképzelés módosult. A második négy AH-64E várhatóan augusztus első napjaiban fog megérkezni Indiába. Ez a nyolc gép szeptemberben már a pakisztáni határhoz közeli Pathankot légibázison lesz megtalálható, ahol a 125. helikopter század - melynek neve „Gladiators” - lesz az első, amelyik átfegyverzésre fog kerülni. Ez az alegység korábban a Mil Mi-35 Hind harci helikoptert repülte és az új típussal szeptembertől lesz hadrafogható.
Legújabb hírek szerint az amerikai légierő C-17 Globemaster III szállító repülőgépei már a Pathankot légibázison foglak landolni és kirakodni a négy újabb AH-64E-vel. Gladiátorok két további AH-64E-t is fognak majd kapni 2020-ban, így teljessé válik majd a tíz darabos gépállományuk. Szintén ez az év lesz az, amikor a többi helikopter is megérkezik majd Indiába. A légierő második Apache századát az indiai-kínai határ közelében lévő Jorhat légibázisra fogják telepíteni, szintén 10 forgószárnyassal. Ezen a támaszponton jelenleg az An-32 szállítógépeket és a Mi-17 helikoptereket repülik. A 22 megrendelt AH-64E-ből a fennmaradó két példány hadműveleti tartalékot fog képezni. További AH-64E-k megjelenésére is lehet számítani Indiában, ugyanis a hadsereg is rendelt már belőlük hat darabot és tervek vannak további 30 másik beszerzésére is. Ezekkel három századot állítanának fel, mindegyiket egy-egy gépesített magasabbegység parancsnoksága alá rendelve.
Diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések tavaly decemberben gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját nem idénre, hanem jövőre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország, (Malajzia, Szingapúr és Indonézia) szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb.
Már Jordániában van típusátképzésen az a fülöp-szigeteki földi-és légi személyzet akik az AH-1F Cobra harci helikoptert fogják üzemeltetni és repülni. Tavaly szeptemberben jelentette be Jordánia, hogy két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben a Fülöp-szigetek részére. A forgószárnyasok átadása mellett az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is.
A japán kormány mintegy 20 pilóta nélküli helikoptert szándékozik beszerezni tengeri önvédelmi erőinek (JMSDF) részére, jelezték a helyi médiában, meg nem nevezett tisztviselőkre hivatkozva. A hírek szerint a robothelikopterek elsődleges feladata a tengerfelszín ellenőrzése lenne, de képesnek kell lenniük egy újabb nukleáris baleset helyszínére repülve a károk felmérését segítendő repülések végrehajtására is. A gépeket a HYUGA és az IZUMO-osztályú egységekről is szeretnék alkalmazni, így jó ha hajófedélzeti üzemre már kész gépet tudnak találni. Márpedig tudhatnak, hiszen a Bell polgári célra gyártott 407-es modelljének pilótanélküli változata, a Northrop Grumman által kifejlesztett MQ-8C Fire Scout éppenséggel bír ilyen képességekkel. Az amerikaiak 2018-ban már utaltak rá, hogy az MQ-8C Fire Scout első külföldi megrendelője Japán lehet. A beszerzésre kerülő típus kiválasztása 2022-ben fog megtörténni, beszerzésük 2023-ben kezdődhet meg.
Kawasaki P-1 tengeri járőrgépek 4 példányát figyelték meg a Kanoja támaszponton. A hazai fejlesztésű típus eddig szolgálatba állított példányai ez előtt csak az Acugi támaszponton állomásoztak, a Haditengerészet 4. Ezredében tartozó 4. Légi Járőr Századnál. Az új gépek csapatpróbái 2013 óta folytak, hadrendbe állításukat 2015-ben kezdték el. Július végén viszont a Haditengerészet 1. Ezredének, 1. Légi Járőr Századának P-3C Orion tengeri járőrgépei mellett parkolt 4 darab P-1-es a Kanoja támaszponton. Jelenlegi információk szerint a típust a jövőben a Hacsinóhe és a Naha bázisokon is meg fog jelenni a 2. és az 5. ezrednél.
Japán szeretne nagyobb részt kihasítva közreműködni az Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók előállításában. Ez ügyben már hivatalos kérelemmel is fordultak Washingtonhoz. Éppenséggel az Ankara akadályképző politikája miatt majdan megüresedő török ülést szeretnék átvenni Tokióban és így a típus gyártásában és továbbfejlesztésében tűzközelben lévő belső körben kerülve beleülni a jóba. Az F-35-ös irányába töretlen a bizalom, hiába került tengerfelszínnel történő ütközés által veszteséglistára egy példány még áprilisában. Nem régiben megszületett a döntés, a már meglévő példányokkal folytatják a repüléseket, bár ezeket napnyugta előtt egy ideig még befejezik a felkelő nap országában.
Újabb 260 darab AGM-88E AARGM fog elkészülni a nemrégiben megszületett szerződés értelmében. Ezeket a Northrop Grumman Innovation Systems Inc. leányvállalata az Alliant Techsystems Operations LLC fogja elkészíteni. Méghozzá az eddig is alkalmazott átépítéssel a már meglévő AGM-88B-k felhasználásával. 2022 márciusáig a 260 éles rakétán felül 3 darab hajtómű nélküli gyakorlópéldányt is elkészítenek 167,3 millió dollár ellenében.
Július 31-én hajtotta végre első repülést a Vermonti Légi Nemzeti Gárda (ANG) számára legyártott első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Az AF17-5265 / AF-207-es gyártási számú gép mellett még további 19-et fog megkapni ez az alakulat. Az F-16C/D Block 30-októl ez év április 6-án búcsút vevő 158. Ezred az első F-35A gépét szeptemberben kapja majd meg.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A
Categories: Biztonságpolitika
DRÁVA UTCA HELIPORT
Budapest XIII. kerületében, a Dráva utca végénél, ahol a pesti alsó rakpart véget ér és az út felkanyarodik a felső rakpart magasságáig, a ferde támfal tövében volt egy terület. Ezen a helyen általában taxisok vártak fuvarra vagy buszsofőrök múlatták az időt járműveikben pihenve, de a hely ideiglenes helikopter leszállóhelyként is funkcionált. A kockaköves heliport a Formula 1 Magyar Nagydíj idején volt csúcsra járatva. A Dráva utca – Hungaroring légihíd már a versenyhétvége előtti napokban megindult és szombat-vasárnap érte el a csúcspontját. Az utasok a közhiedelemmel ellentétben nem csak VIP-ek voltak, hiszen bárki vehetett jegyet a helikopteres utazásra.
A helikopterek tömeges megjelenése az első években rengeteg nézőt vonzott a leszállóhelyre, aztán elmúlt az újdonság varázsa és csökkent az érdeklődők száma is. Az F1-es hétvégén kívül, máskor is leszálltak itt helikopterek, ha nem is túl gyakran. A területen néhány éve pihenőpark létesült és ezzel a Dráva utca heliport megszűnt.
2001
Hungaroringről érkező Mi-2-es a leszállóhelyhez helyezkedik. A HA-BCF korábban egy magán-mentőszolgálat, az Aerocaritas gépe volt.
Induló Mi-2-es, a HA-BGH. A gép orrán látható antennák jelzik, hogy egy volt katonai gépet látunk, amely 8918-as oldalszámmal az ezredfordulóig repült a honvédségnél.
A kilencvenes években jó néhány jugoszláv gyártású SA 341 Gazelle (Partizan) került Magyarországra.
A Duna fölül oldalazva lopakodik a rakpart fölé egy érkező Bell 206 Jet Ranger. A gépen a magasított változatú csúszótalp van.
Egy másik Jet Ranger is repült a heliportról. A HA-LFU a Hungaroring felé indul.
A gázturbinák sivításába időnként dugattyús motor brummogása vegyült. A HA-MIW lajstromjelű Robinson R44-es behelyezkedik a széliránynak megfelelő leszálláshoz.
Az utasszállításba a rendőrség is bekapcsolódott. Az R-15-ös lajstromjelű Mi-2-es érkezik …
… majd indul is tovább. Az utasok gyors és biztonságos ki- és beszállításáról külön földi személyzet gondoskodott.
Felszállásra kész az R502-es lajstromjelű MD 500-as.
2004
A HA-MIX lajstromjelű Robinson R44-es a T-Mobile-t reklámozta. A fotó a késő délelőtti órákban, a repülések szünetében készült.
A HA-MSA a nyolcvanas évek közepén még kék-ezüst színű festéssel került az országba.
A Romeo 13-asnak csak a kerítésen kívül jutott állóhely. Közben az MD 500-assal repülő kollégák fáradhatatlanul rótták köreiket.
A partra merőlegesen közelít a leszálláshoz a rendőrségi Mi-2-es.
A Romeo 14-esen, akárcsak a többi kék helikopteren, letakarták a feliratokat, csak az állami légijárművek ék alakú felségjele maradt látható.
2007
Az első, magyar lajstromba vett NOTAR helikopter egy MD 600N volt.
Emelkedőben a 2001-es képeken már látott HA-LFU. A Jet Ranger-től balra a Libegő erdőbe vágott pályája, felette a János-hegyi kilátó látszik.
Egy hófehér szitakötő, az utasaira várakozó, HA-RTL lajstromjelű MD 500-as.
Utasfelvétel után porfelhőt kavarva felszáll a légirendészet két MD 500-asa, az R502-es és az 504-es. Akárcsak a fehér MD 500-as fotója, ez is egy hétköznap reggel készült.
2008
Ritka madár mifelénk egy Bo-105-ös. A HA-BOA jelű helikopter a Hungaroring felé veszi az irányt.
EC120 Colibri gyorsít a Margitsziget fái előtt.
Szokatlan festésminta a HA-LFW lajstromjelű SA 341-esen.
Ízléses terepminta a Gazelle / Partizan helikopteren. Az Aérospatiale típusát a jugoszláv Soko is gyártotta; ez a gép is náluk készült.
A HA-LFY katonás zöldben, háttérben a Hármashatár-heggyel.
A HA-MIX-en már nyoma sincs a T-Mobile színeinek, a gép egyszínű sárga lett. Sajnos 2009-ben a Lágymányosi híd közelében a Dunába zuhant.
Egy másik fürge Colibri, a HA-NOT.
Rendőrségi MD 500-as kapaszkodó utasokkal.
2014
Ez sem Hungaroring vonatkozású fotó, már csak azért sem, mert februárban készült. A Romeo 14-es a Dráva utcához közelít, hogy fedélzetére vegye a miniszterelnököt, a belügyminisztert és a TEK főigazgatóját.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.07.27
M17 jelzéssel egy új gépkarabélyt fejlesztett ki a szerb Zastava Arms. A kalasnyikov rendszerű gázdugattyús fegyver oldalra behajtható, a lövész testméreteinek leginkább megfelelően beállítható válltámasszal és szereléssínekkel is rendelkezik, tűzváltója mindkét oldalon megtalálható. Műanyagból készült tárában a 7,62X39-es lőszerekből 30 darab fér el. Azonban a karabély egy mindössze 60 másodperc alatt elvégezhető csőcserét követően képessé válik a szerb fejlesztésű 6,5X38,7 milliméteres lőszerek alkalmazására. Ennek lövedéke a jobb aerodinamikájának köszönhetően lassabban veszíti el sebességét, így laposabb a röppályája és nagyobb a megállító ereje is. A 800 méteres hatásos lőtávolságú 6,5X38,7 milliméteres lőszerek számára jelenleg még csak a 20 lőszeres tár került kifejlesztése, de hamarosan elkészülnek majd a 30 darabossal is.
Bulgária 150 darab lövészpáncélos beszerzésének első lépését tette meg a héten, ugyanis ajánlatot kértek négy nyugati gyártótól járműveikre. A francia Nexter VBCI mellett indul még a megrendelés elnyerésért a Patria az AMV-val, a Rheinmetall/KMW a Boxer-el és a General Dynamics European Land System a Piranha V-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kell majd átvenniük.
Oroszország az északi-sarkkör környékén már évek óta növeli katonai erejét. Ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. A legújabb hírek szerint a térségbe meg fog jelenni a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázó is, mégpedig az orosz Északi Flotta állományában. A nagy hatósugárral rendelkező típust az Északi-tengeren húzódó hajózási útvonalak védelmére tervezik felhasználni. Ebben a szerepkörben egyik fő fegyverzete a K-35U hajók elleni robotrepülőgép lehet majd.
Marokkóba kettő darab Lockheed C-130 Hercules repülőgép kerül majd hamarosan. A gépek az amerikai légierőnél használt H változatúak lesznek és eladásuk az EDA (Excess Defense Articles) program keretében valósul meg.
Sorra készülnek el a Pakisztán által megrendelt Bell AH-1Z Viper harci helikopterek. 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott még 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott az AH-1F/S Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. Nemrégiben újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve.
Dél-Koreában a haderőnemek egyöntetűen az mellett foglaltak állást, hogy egy minden eddiginél nagyobb vízkiszorítású hajót kell megépíteni, ami képes lesz a Lockheed Martin F-35B Linghtning II-ek üzemeltetésére. Az elképzelések szerint egy ilyen, jelenleg még az LPH-II-es jelzéssel ellátott hajó természetesen nagyobb lenne, mint a jelenlegi DOKDO-osztály, vagyis 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezne, hossza 250 méter körül alakulna. Fedélzetén 16 darab F-35B férne el, de a belő terek lehetőséget nyújtanának 3000 főnyi tengerészgyalogos és 20 partra szállító naszád elhelyezésére is. Szöul terveiben a szárazföldi repülőterekről üzemeltethető 40 darab F-35A mellett 20 rövid távon fel-és leszálló F-35B beszerzése is szerepel. A várhatóan a 2020-as évtized második felében szolgálatba álló LPH-II-es orrfedélzete a felszállások megkönnyítése érdekében síugrósáncokhoz hasonlóan ívesen emelkedő kialakítású lesz.
Japánban újra van remény, igaz még csak csekély, hogy a már 38 éve szolgálatba állítani kezdett, de modernizálásra kerülő F-15J/DJ vadászgépek fegyverzetébe hazai fejlesztésű látótávolságon túli fegyverzet is megjelenhessen. Ez nem lenne más, mint a Mitsubishi Electric AAM-4B, amelynek orrkúpja alatt már AESA antennás aktív radar valósítja meg az önrávezetést, ezenfelül hatótávolsága is felülmúlja több AIM-120 AMRAAM variáns légiharc-rakéta hasonló adatát. 2017-ben Japán megrendelte az AIM-120C-7-es változatát, amely lépés már akkor felvetette azt a kérdést, hogy miért nem részesítik előnyben a hazai fejlesztésű fegyvert. Az APG-82 radarral ellátott gépek üzemidő-hosszabbítása mellett tervbe van véve a légiharc-kapacitás növelése is a hordozható rakéták mennyiségének növelésével. Így az AAM-4B rakétákból egyszerre 12 darab lenne hordozható egyidejűleg. Továbbá a korszerűsített Sasok fegyverzetében megjelenhet majd az AGM-158 JASSM-ER is.
Ausztráliában befejeződött az első olyan pilótacsoport képzése, mely már az igazán korszerű svájci Pilatus PC-21-es gépen szárnyalt. A 10 főből álló osztály öt hónapos képzést tudhat már a háta mögött, ebben mintegy 250 órás elméleti oktatás, 30 órás szimulátoros oktatás és 40 órányi repülés volt a PC-21-en.
Végrehajtotta elő repülést július 15-én az első két Ausztráliában, vagyis helyben típusátképzést kapott pilóta a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázón. Egyikük, aki cserepilótaként repülte már az F-22A-t is, igen intenzívnek találta a 2 hónapos átképzési időszakot, amelyben rengeteg szimulátoros repülés volt, hiszen az F-35-ös esetében sincs kétüléses változat. Ausztrália jelenleg 10 darab F-35A-val rendelkezik, ezek az USA-ban a Luke és a hazai Williamtown légibázison repülnek, 2014 óta már több mint 2900 repült órát összegyűjtve. A kezdeti bevethetőséget 2020 decemberére tervezik elérni.
Az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozták az M109A7 Paladin önjáró tarackok utódjának jelölését és néhány képességét. Az M1299 önjáró tarack továbbra is 155 milliméteres űrméretű fegyverrel lesz ellátva, de ez az 58-as kaliberhosszúságú lövegcsövével és új rakéta-póthajtású M1113 lőszerével 70 kilométer feletti lőtávolságot fog a hadsereg mindennapjaiba hozni, az eddigi 30 kilométeressel szemben. Tűzgyorsasága is növekedni fog, hiszen egy perc alatt akár 10 lövés leadására is képes lesz. Ennek elérése automata töltőberendezéssel lesz megvalósítható.
Az új B-21 Raider lopakodó bombázó első felszállása 2021 decemberére várható. A típus a kezdeti bevethetőséget 2025 után fogja majd elérni és továbbra is legalább 100 darab legyártására van esély. A darabszámokat befolyásolja majd, hogy a B-1B és a B-2A gépekből 2030 után mennyi kerül majd kivonásra, de az már most látszik, hogy a kellő kapacitás biztosítására a meglévőkön felül még további 7 bombázószázad felállítására lenne szükség.
Brazíliában a BARROSO fregatt lett az első hadihajó, melynek fedélzetéről üzemeltetni kezdték az AH-11B Super Lynx helikoptereket. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas A-4E Skyhawk
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas KC-10A Extender
McDonnell Douglas F-4J Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Categories: Biztonságpolitika
TÍZ ÉVE ÁLLT SZOLGÁLATBA A NEHÉZ LÉGISZÁLLÍTÓ EZRED
A pápai Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) ünnepélyes parancsnokváltására júniusban került sor és ugyanekkor ünnepelték az ezred és a Stratégiai Légiszállító Képesség (SAC) tízéves fennállását is. A HAW hivatalosan 2009. július 27-én állt szolgálatba, szintén ünnepélyes keretek között. Az évforduló kapcsán idézzük fel a tíz évvel ezelőtti pillanatokat.
A SAC programban érintett nemzetek katonai delegációit szállító gépek közül először az USAF által bérelt, luxus kialakítású B737-700 Boeing Business Jet érkezett meg. Mellette a szolnokiak Mi-24-ese parkol.
A ceremóniához felsorakozó katonák mögött a régi torony magasodik, még nyoma sincs az újnak, amely csak 2015-16-ban épült meg.
Három Gripen áthúzása köszönti az eseményt. Tíz év elteltével, ha ideiglenesen is, de a kecskeméti vadászok is a pápai reptér lakói.
A vadászok után két harci helikopter díszelgett. Az egyik a NATO lobogójával húzott át.
A szálak összeérnek. A Li-2-es elődjének számító DC-3-ast az a Douglas gyártotta, amely 1967-ben összeolvadt a McDonnellel. Az így létrejött McDonnell-Douglas-nél születtek később a C-17-es tervei, végül a cég 1997-ben a Boeing része lett.
Ezredjelvény egy magyar és századjelvény egy amerikai katona karján.
A ceremóniához felgurul a SAC 01-es. A HAW első C-17-ese két héttel korábban, július 14-én érkezett meg Pápára.
Telt ház a pilótafülkében. A C-17-esen bő egy évvel később már magyar pilóta is repült.
A SAC program nemzeteit képviselő katonák kiszállnak a gépből…
… és felsorakoznak a C-17-es előtt.
John Zazworsky ezredes, a HAW első parancsnoka átveszi az ezred zászlaját az USAFE ramsteini parancsnokságáról érkezett Richard C. Johnston dandártábornoktól, aki maga is tapasztalt szállítórepülő volt. A felső kép jobb oldalán az akkori honvédelmi miniszter, Szekeres Imre áll.
A parancsnok a hagyomány szerint meglengeti a zászlót. A kép jobb alsó sarkában Tömböl László, vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ül.
Zazworsky ezredes többek között szállítórepülő századparancsnok majd az egyik légi utántöltő ezred parancsnok-helyettese is volt, mielőtt Pápára került. Oktató és ellenőrző pilótaként valamint gépparancsnokként olyan típusokat repült, mint a C-12-es, a C-37-es, a C-141-es, a KC-135-ös és természetesen a C-17-es. 2011 nyaráig vezette a Nehéz Légiszállító Ezredet.
*
Amerikából jöttem, mesterségem a katonai légiszállítás. A HAW kötelékében dolgozók közül ezt sokan elmondhatták magukról. Egyvalaki azt is, hogy Magyarországon született. Attila Csipes őrmesterrel 2009-ben készült egy rövid interjú.
Mi vonzotta a légierőhöz?
Mint sok más srácot, engem is lenyűgözött a haditechnika és azon belül a katonai repülőgépek. Nem volt nehéz megkedvelni őket. 1989-ben mentünk ki az Egyesült Államokba és Dél-Kaliforniában telepedtünk le. Ott van az Edwards légierő bázis és több repülőgépgyár is a közelben tesztelte a gépeit. Mindennapos látvány volt a B-1-es vagy a B-2-es repülése, de gyakran láttuk az F-117-est és az űrrepülőgépet szállító Boeing 747-est is a levegőben. Emellett több repülőnapra is kilátogattam és valahogy megfogott a dolog. A légierőhöz 1999 szeptemberében léptem be. Először technikusként dolgoztam a légi betegszállítás területén. Feladatunk volt a KC-135-ös, C-130-as és C-17-es típusok sérültek szállítására történő átalakítása, bár a légierő rendelkezett erre specializált repülőgéppel, a C-9-essel. Később a légiszállítás felé váltottam. Amíg csak zöld kártyával rendelkezik valaki és nincs meg az átvilágítása, addig csak bizonyos feladatokat láthat el a fegyveres erőknél. Én is ezért választottam ezt a területet.
Pápa előtt merre szolgált?
Az Egyesült Államokon belül Kaliforniában a Travis légierő bázison, de megfordultam a világ számos pontján, ahova a feladat szólított. Lényegében csak a Távol-Kelet maradt ki. A legtöbbször a Közel-Keletre repültünk.
Hogyan jutott végül Pápára, a HAW-hoz?
E-mailben megkerestem John Zazworsky ezredest, a HAW parancsnokát, és megírtam, hogy szívesen jönnék Pápára. A nevemet látva persze rákérdezett, hogy magyar vagyok-e és ezután rögtön rábólintott. Bejelentkeztem az USAF-nál erre a beosztásra és már jöhettem is. 2009 áprilisában érkeztem Pápára.
Milyen feladat várta az érkezéskor?
Először azzal foglalkoztunk, hogy megrendeltünk minden olyan eszközt, ami a munkánkhoz kell. Emellett Ramsteinbe utaztam a beosztottjaimmal, akik egy hathetes tréningen vettek részt, mivel előtte még nem dolgoztak ezen a területen.
Most mi a feladata a HAW-nál?
Légiszállítási supervisor vagyok, sok minden tartozik hozzám. Legfőbb feladatom, hogy ellenőrizzünk minden rakományt, amit majd Pápáról szállítanak el a C-17-esek, hogy nem veszélyesek-e a légiszállítás szempontjából. Például, ha járműveket kell szállítani, akkor ellenőrizzük a bennük lévő üzemanyagot, az akkumulátorokat és a járművek tűzoltó berendezéseit. Ezután raklapra helyezzük és hálóval rögzítjük a szállítmányt, majd lemérjük a lapok súlyát. Egy számítógépes program segítségével elosztjuk, hogy az egyes raklapok, konténerek vagy járművek hova kerüljenek a repülőgép belsejében. Ezt követően a rakományt 5-6 órával a tervezett felszállás előtt kijuttatjuk a repülőgéphez és ott a load masternek megmutatjuk, hogy mi kerül a fedélzetre. Ha ő jóváhagyja, már mehet is a rakodás. A munka nagyon hasonlít a légitársaságoknál végzett tevékenységhez. A jogosításaink alapján egy légitársaságnál vagy gyorspostával foglalkozó cégnél is dolgozhatnánk. Utasszállítás esetén mi gondoskodunk az utasok ellátásáról is. (Az interjú idején a folyamatos szállítási feladatok még nem kezdődtek meg, Csipes őrmester leginkább a nyelvtudását hasznosította. Tűzoltóknak, műszakiaknak tolmácsolt valamint azoknak a katonáknak, akik a kiszolgálóeszközöket használták a későbbiekben.)
Sok magyar-amerikai szolgál a légierőnél?
Bár az átfogó statisztikát nem ismerem, véleményem szerint nem igazán. Az elmúlt tíz év során talán három vagy négy magyarral találkoztam a légierőnél. Itt Pápán a repülőorvosunk is magyar.
Milyen lehetőségek várják a légierőnél?
Én, akárcsak a többi egyedülálló katona tizenöt hónapra jöttem, a családosok két évet töltenek Pápán. Rendfokozatban és beosztásban is előreléphetek, de miután visszatérek az Egyesült Államokba, váltani szeretnék.
*
Az első légiszállítást Európán belül hajtotta végre az ezred 2009. augusztus 13-án. Műveleti területre először szeptember 27-28-án repültek, amikor Svédországból szállítottak rakományt Afganisztánba. Októberig a másik két C-17-es is megérkezett Pápára.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Categories: Biztonságpolitika
2019.07.20
Sikerrel fejezte be a német haditengerészet próbáit az igényeik alapján fejlesztett NH90 Sea Lion helikopter. A flotta forgószárnyasa egyaránt helytállt a tengerei kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjait és felszerelési eszközeik szállítási képességét igazoló teszteken. A német haditengerészet 18 darab NH90 Sea Lion helikoptert rendelt eddig. Az első gépet ez év vége előtt kapják majd meg.
Hollandia védelmi minisztere, Ank Bijleveld egy interjúban elmondta, szerepel a holland tervekben a már megrendelt Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra további rendelés feladása. Eddig 37 példány beszerzése volt eldöntött. Ezt a mennyiséget további nyolc, vagy kilenc darabbal egészítenék ki. A végleges darabszámban a változatást okozó tényező az, hogy hogyan alakul a dollár árfolyama.
Nagy-Britanniából érkező hírek alapján továbbra sem tekinthető még kiforrott gépnek az Airbus A400M Atlas. A RAF eddig 20 darabot vett át a beszerezni tervezett 22-ből. A 2,6 milliárd fontot felemésztő beszerzés eredménye eddig az, hogy több alkalommal is mindössze csak 2 Atlas volt kész a felszállásra, a többi kisebb-nagyobb hibák a földön maradt. A 2009 helyett hat éves késéssel hadrendbe állított A400M-en a legtöbb probléma továbbra is a hajtóművekkel van. A EuroProp International gyártmányainál az fordulatszámot csökkentő áttételek mellett gondok vannak hajtóművel, valamint a légcsavarokkal is, de a rezgés is túlzott mértékű még. A gyártó persze orvosolja a problémákat, méghozzá a kiadásokat nem emelő cserékkel, így a következő év közepére ezek meg fognak szűnni.
Egy újabb NH90-es helikopterrel lett gazdagabb a spanyol hadsereg. A típusból Spanyolország 22 darabot rendelt meg, ezekből 16-ot a hadsereg, míg 6 darabot a légierő számára szereznek be. A most átadott 12. példányt az év vége előtt még egy fogja majd követni.
A Francia Köztársaság elnökének jelenlétében a Naval Group vízre bocsátotta 2019. július 12-én a legújabb generációs nukleáris tengeralattjáróját Cherbourg-i hajógyárában. A SUFFREN (Q284) a BARRACUDA-osztály tagja, amelyek a RUBIS-osztály 1983 és 1988 között megépül négy tengeralattjárójának a pótlása lettek kifejlesztve. A BARRACUDA-osztály hat egységből fog állni, ezek megépítése 10,13 milliárd dollárt emészt fel. A felszínen 4700 tonnás, lemerülve 5300 tonnás vízkiszorítású BARRACUDA-k legnagyobb sebessége 25 csomó (46 kilométer per óra), merülési mélységük 350 méter, hosszuk 99 méter, törzsük átmérője 8,8 méter. A RUBIS-osztályú tengeralattjárókon 78 fős legénység található meg, a fejlettebb utódokon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően elegendő lesz 60 fő is.
A SUFFREN testvérhajói a DUGUAY-TROUIN, TOURVILLE, DE GRASS, RUBIS, és a CASABIANCA 2030-ig fognak elkészülni és 2060-ig szolgál majd a legutolsó példány. Fegyverzetüket F21-es nehézsúlyú torpedók, SM39 Exocet hajók elleni és MdCN típusú csapásmérő robotrepülőgépek fogják alkotni, nukleáris fegyvereket a jelenlegi elképzelés szerint nem fognak hordozni. Képesek lesznek viszont a harci búvárok tevékenységének az eddigieknél jobb támogatására. Készleteik 70 napos tengeren tartózkodást tesznek majd lehetővé, szemben a BUBIS-ok 45 napjával. A SUFFREN TechnicAtome - mint fővállalkozó - által készített atomreaktorának próbája az elkövetkező hetekben kezdetét veszi, a tengeri próbajáratok 2020 elején kezdődnek majd el és ezek után a tengeralattjáró várhatólag az év végén szolgálatba is áll.
Oroszországban a TASZSZ hírügynökség orosz védelmi és ipari forrásokra hivatkozva közölte, egy újfajta csatarepülőgép fejlesztését végzik az országban. A fejlesztés már folyik, a gép fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú és néhány 30 milliméteres gránátvető fogja alkotni. A fegyverek elrendezése hasonló lesz, mint az amerikai AC-130-on, vagyis a repülési irányra merőlegesen kerülnek majd beszerelésre. Hordozóplatformként az Antonov An-12 Cub-ot jelölték meg, ami felettébb furcsa. Mivel a típus gyártása az 1970-es években befejeződött, a még repülőképes orosz példányok öregek, és várhatóan a következő évtized elején nyugdíjba vonulnak. A pótlásukra tervezett Iljusin Il-276-es programja még csak a fejlesztés elején tart, ez a munka csak 2023-ra fejeződhet be. A gyártásban lévő és kellően modern Il-76MD-90A pedig túl nagy és nehéz az ilyen feladat ellátására. Az orosz légierő részéről nem nyilatkoztak a csatarepülőgép fejlesztése ügyében.
Július 14-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A vasárnap délután a Nevatim bázison leszállt 925-ös és a 926-os számot viselő példányokkal együtt így már 16 darab 5. generációs gép található meg az országban. Az első F-35I Adir vadászbombázók még 2016 decemberében érkeztek meg Izraelbe, és 2019 végére már 20 F-35I gépen lesz látható az izraeli felségjelzés. Az 50 darab beszerezni kívánt F-35I 2024-ig került átadásra.
Dél-Koreába is érkezetek további Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázók az elmúlt napokban. Július 15-én a harmadik és a negyedik példány landolt az ázsiai országban. Ez év végére összesen 10 F-35A vadászbombázó érkezik meg Dél-Koreába, míg a 40 darabos rendelési állomány 2021-re válik teljessé.
Kínában az eddigieknél jóval tartósabb rotorokat fognak majd készíteni helikoptereik számára, egy a közelmúltban megvalósult fejlesztésnek köszönhetően. Ez az áttörés három éves kutatást igényelt, és fontos stratégiai értéket képvisel a kínai helikopteripar számára, bár meg kell jegyezni, hogy a kutatásban jelentős orosz részvétel is volt. Az új technikának köszönhetően sikerült csökkenteni az alkatrészek kopását oly mértékben, hogy így megduplázódott azok élettartama. Az erőhatások által okozott repedések és majdani törések esélye is csökkent a sikeres fejlesztésnek köszönhetően, így a helikopterek számára az eddigieknél nagyobb erőhatást kibíró, vagy a szerkezeteket igencsak próbára tevő tengeri és a sivatagi körülmények között használt forgószárnyasok számára is tartósabb rotorok előállítása előtt nyitva áll az út. Megnövekedhet továbbá a felemelhető tömeg mértéke, vagy akár a forgószárnyasok által elérhető sebesség is.
Japánban a kivonásra nem kerülő F-15J/DJ vadászgépek korszerűsítési programja kezd lassan testet ölteni. A hét bejelentették, a gépek orr-részébe a Raytheon APG-82 AESA antennás fedélzeti rádiólokátor fog beszerelésre kerülni. Az első korszerűsített F-15J-t 2023 júliusáig szállítják majd le a japán légierő számára.
A talán 2050 után is szolgálatba maradó Boeing B-52 Stratofortress bombázógépek új rádiólokátort fognak kapni. A Raytheon által kifejlesztett berendezés az APG-79/APG-82 radarcsaládból fog származni, természetesen AESA antennával lesz ellátva. A megrendelésre pályázott a Northrop Grumman is az APG-83 SABR radarjával, az APQ-166-os pótlására. A B-52-ek új rádiólokátorának gyártása 2024-ben veszi majd kezdetét.
Brazíliában július 10-én már a 3. próbalövészetet hajtották végre a hazai fejlesztésű MANSUP (Míssil Antinavio Nacional de Superfície) hajók elleni rakétával. Az első két indítást még 2018 novemberében és 2019 márciusában hajtották végre. Ezek során is akárcsak most, az 5,6 méter hosszú fegyverben a 144 kilogrammos harci rész helyét egy telemetriai egység foglalta el. A legutóbbi indítást, akárcsak az ez év márciusit is a NITEROI-osztályú INDEPENDENCIA (F44) fregatt fedélzetéről hajtották végre, most célpontként a nemrégiben kivont TRIDENTE (R22) vontatóhajó szolgált. A tesztet a haditengerészet sikeresnek ítélte. Az első sorozatgyártott MANSUP példányok átadása 2020-ban várható.
Argentína tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek megvásárlásáról. A típus iránt már 2016-ban is érdeklődött a dél-amerikai állam, azonban akkor szerződéskötésre nem került sor. Jelenleg Argentínában a haditengerészetnél négy darab P-3B Orion áll hadrendben, azonban ezek közül csak egy van repülőképes állapotban. A Washingtonnal folyó egyeztetésekben négy darab C változató P-3-as megvásárlása szerepel.
Szintén 2016-ban kezdték azokat a tárgyalások az argentinok, ahol Dél-Korea volt a másik fél. A KAI T-50-es sugárhajtású kiképző repülőgép felfegyverezhető FA-50 Fighting Eagle változatának beszerzéséről szintén nem sikerült megállapodni akkor. Most újra folynak az egyeztetések 12 gép megvásárlásának lehetőségéről.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
North American F-100F Super Sabre
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American Rockwell OV-10A Bronco
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Categories: Biztonságpolitika
Moszul legrégebbi templomja, a Mar Thoma,/Szent Tamás templom romjai
Ez itt Moszul legrégebbi temploma. Az a durva, hogy csak méterekre voltam tőle, de nem jutott eszembe elmenni oda. A templomot állítólag arra a házra építették, ahol Szt Tamás apostol megszállt annak idején, 19xx éve. Még akkor is hihetetlen, ha csak állítólag történt így. Itt őrizték 2014-ig az egyik állítólagos ujjpercét, mint relikviát, aztán elmenekítették a Mar Mattai monostorba, Kurdisztán felé. A templom csak a város visszafoglalásakor várt romhalmazzá, amikor lebombázták minden mással együtt. A St Tamás templom kb 500 méterre van az al-Núri mecsettől, amely Moszul szimbóluma volt, mielőtt az Iszlám Állam a nagymecsetet választotta volna a védekezése közponjául. Itt a belváros közepén tartottak ki az utolsó pillanatig a terroristák, hogy aztán a végső pusztulás előtt még felrobbantsák a nagymecsetet (ezért tejesen másképp romhalmaz az az épület, mint a többi. Moszulban egyébként vannak templomok, amelyek is ma állnak, az Iszlám Állam nem robbantotta fel őket szisztematikusan, csak leverték a keresztet és esetleg belül is pusztították a diszítést. De ehhez látnom kellene őket belülről is. Az alábbi video tehát a Szt Tamás tmplomról készült, a Mosul Eye weboldal tette közzé. Ezt volt az az oldal, és az azt működtető moszuli történész, aki az ISIS jelenléte alatt is folyamatosan posztolt a városból, halálos veszélynek téve ki magát. Jelenleg Nagy-Britanniában tanul, de olyat is olvastam, hogy önkéntes számüzetésben van, mert ellensége éppen most is lehet elég Irakban. (azt persze nem értem, hogy miért nem a saját videoimat és fényképeimet osztom meg, de majd ezt is orvoslom valahogy.
Categories: Biztonságpolitika
A megaláztatás évszázada XI.
Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor.
Az előző rész tartalmából: Feng Jü-hsziang kiűzi a Tiltott Városból az utolsó kínai császárt, Pu Jit – a mandzsúriai Csang Co-lin lesz Északkelet-Kína legerősebb hadura – Szun Jat-szen Pekingbe érkezik tárgyalni, de az kudarccal zárul – Szun halála – Csang és Feng harcából az előbbi kerül ki győztesen, megerősítve domináns pozícióját
A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.
A Generalisszimusz útja a hatalomig (1925-1926) A keleti hadjárat1925 elején, amíg Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) a fővárosban, Pekingben haldokolt, délen hívei, a Nemzeti Párt (KMT, Kuomintang, Guomindang) tagjai harcot vívtak Szun régi ellenlábasával, a „Hakka Tábornok” néven is emlegetett Csen Csiung-ming (Chen Jiongming) hadúrral. A hadjáratot a whampoai kadétiskola feje, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) tábornok vezette, szovjet katonai tanácsadója pedig az a Vaszilij Blücher (más átírás szerint Bljuher) volt, aki később az első öt marsall között kapott helyet (1923-ban készült portréját lásd jobbra). Akárcsak a többi tanácsadó, ő is álnéven tartózkodott itt (az esetében felesége neve után „Galen” lett). Ugyan a tanácsadók vezetője a korábban bemutatott Mihail Borogyin volt, Blücher sokkal fontosabb szerepet játszott a későbbi eseményekben. Ebben közrejátszott, hogy jó barátságot kötött Csang Kaj-sekkel.
1925 februárjában a nacionalista erők Blücher tanácsára megelőző csapást indítottak Csen erői ellen. A whampoai kadétok még nem estek át a tűzkeresztségen, és ez többször is megmutatkozott. Ho Jing-csin (He Yingjin) tábornok vezette az előőrsöt (jobbra), és amikor szovjet tanácsadója javaslatát megfogadva megmászta az összecsapás helyszínéül szolgáló vasútállomás melletti dombot, hirtelen elkékült, szemeit forgatta, lábai pedig remegni kezdtek. Csak az nyugtatta le, amikor a szovjet tanácsadó a vérhasa kúrálására fogyasztott kakaójával kínálta, és végül az összecsapást is megnyerték. A következő fiaskó egy szomszédos, hat méter magas fallal körülvett városban volt, amit Csang Kaj-sek szovjet tanácsadói javaslatára frontális rohammal készült bevenni. A támadás reggelén azonban menet közben kiderült, hogy az erre a célra szánt létrákat elfelejtették a kiosztani a katonáknak, és míg Csang az ágyúk mögött idegesen föl-le járkált, Ho tábornok egy bokor mögött kuporgott. Végül az egyik szovjet tanácsadó megmutatta, hogy tudják megmászni a falat puszta kézzel, és a város még aznap elesett.
Categories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com