Biztonságpolitika

2019. május 27-én mutatta meg a nagyközönségnek az Airbus Helicopters a Francia Fegyveres Erők részére tervezett H160M könnyű helikopterét. Mutatjuk a videót az új H160M típusról.

Néha visszahallom, hogy az amerikaiak Koszovóba nem a premier erőiket (hogy finoman fogalmazzak) küldik a KFOR-ba, de sosem hallok konkrétumokat. Bár azt is meg kell jegyezzem, hogy talán egy ilyen egységnek a harcértéke még mindig paritásban van/lehet egy bármelyik európai ország hasonló, nem első-lépcsős alakulatával. Jelenlég még az amerikaiak adják a KFOR legnagyobb erejét, de két (keleti és nyugati) harccsoport közül is ők adják az egyiket, és e két harcoló erő mellett ugye még ott vannak a magyarok, amelyek - ha jól emlékszem - egy zászlóaljnyi erővel adják a KFOR parancsnok közvetlen alárendeltségében működő, szintén harcoló egységet. Igen megnéztem: Harcászati Tartalék Zászlóalj (KTRBN - KFOR Tactical Reserve Battalion). Megnézhetném, de lusta vagyok, hogy a jelenlegi létszámmal 4. vagy 5ik legnagyobb hozzájáruló nemzet vagyunk, és arra sem emlékszem, hogy már megemeltük a létszámot, vagy még csak tervezzük. De a végén valahol 500 körül fogunk járni, amivel szerintem a végén top 3-ban leszünk. USA, olasz, osztrák, magyar a sorrend februári adatok alapján (mégis megnéztem). Top 3-ban lenni már azt is jelenti, hogy akár KFOR paracsnokot is adhatunk és ahogy hallottam tervek is vannak rá. A vezetés főként olasz, amerikaiakról nem nagyon hallottam. Magyar parancsnok-helyettes már 2015 óta van, az első talán Korom tábornok volt, aki ma a már a Honvédség parancsnoka. 201nemtudomhányban még volt szerencsém meglátogatni az első vagy második váltást, amikor még csak egy századot adtunk a KFOR parancsnok harcászati tartalék zászlóaljából, portugál parancsnokság alatt, nagyon érdekes dolgokat meséltek, és még voltak is akciók Észak-Mitrovicában. Visszatérve az amerikaiakhoz és a cikkhez, amit meg akarok osztani, a lényeg, hogy itt most benne van, hogy melyik alakulat van éppen Koszovóban: Hawaii National Guard’s 25th Infantry Brigade Combat Team. Képzeljük el Hawairól Koszovóba? Az mekkora váltás már és kilenc hónapon át. És mind vagy majdnem mind civil hátterű katona, mint nemzeti gárdista. Érdekes, nem?

Breakthrough fedőnéven, a Saber Guardian keretében tűztámogatási gyakorlat zajlik a bakonyi lőtérkomplexumon. Ennek egy valószínűsíthető szereplőjével, a MLRS/HIMARS rendszer rakétaszállító-töltő járművével a 8x8 Oshosh HEMTT alvázon lévő M985A4-assal sikerült tegnap este összefutni az M7-esen.

Amerikai rakétatüzérek (vagy logisztikusok?), konvojban a balatoni sztrádán.

Zord

 

 

Budapest XIII. kerületében, a Duna Plaza mögötti Marina Parton nem szokatlan, hogy megjelenik egy-egy helikopter. Például a Formula 1 Magyar Nagydíj idején a Hungaroring és a főváros között ingázó helikopterek is többnyire itt szállnak le. Az már viszont nem gyakori, hogy katonai helikopterek szálljanak le és fel a lakópark épületeinek szomszédságában. Június 3-án este éppen ez történt – a US Army két UH-60 Black Hawk helikoptere szállt le az erre kijelölt területre.

A két sebesültszállító (Medevac) helikopter az amerikai szárazföldi erők Magyarországon gyakorlatozó egységeinek egészségügyi biztosítását látja el. Ha a gyakorlat során egy katona olyan sérülést szenved, hogy légi mentés válik szükségessé, valamelyik Medevac helikopter fedélzetén jut el az egészségügyi intézménybe. Pontosabban az intézmény közelében kijelölt leszállóhelyre, ahonnan mentőautóval szállíthatják tovább. A helikopterpilótáknak nemcsak tudniuk kell, hogy hol vannak a gépük fogadására alkalmas leszállóhelyek, hanem ismerniük kell azok megközelítésének módját és a környékén lévő akadályokat is. Ezért a pilóták még a hadgyakorlat megkezdése előtt felkeresik a kijelölt leszállóhelyeket és legalább egyszer végrehajtanak ott egy leszállást, mert egy esetleges éles mentésnél a helyszínnel való ismerkedésre már nincs idő. Egy ilyen forgószárnyas helyszínbejárásnak lehettek tanúi a Marina Parton sétálók.

Az elsőként leszálló Black Hawk északi irányból közelít a leszálláshoz. A másik helikopter eközben távolabb várakozik.

A földközelbe süllyedő gép minden értelemben nagy port kavart fel.

A Black Hawk a drótkerítés és a parkolást megakadályozó méteres vascsövek között ért földet. A leszállóhely éppen elég a típusnak.

A gép alig egy percet tölt a leszállóhelyen. Éppen csak annyit, hogy a saját fotósuk kiszálljon, és már indul is tovább.

Az alakulat fotósa a két helikopter fel- és leszállását dokumentálja és a következő géppel hagyja el a helyszínt. Sisakjának hátsó részén az éjjellátó készülék (NVG) akkuja és ellensúlya van.

A szabaddá vált betonra leszáll a második Medevac-gép. Az UH-60-as oldalán és orrán megkülönböztető jelzések utalnak a gép feladatkörére.

A lapos építésű UH-60-ason a hajtóműveket egymástól távol helyezték el és közrefogják a főreduktort. Az éjszakai műveleteket segítő szenzortornyot a gép orrának bal oldalára szerelték.

A második helikopter hosszabban időzik a földön. A képen nem látszik, de közben járókelők, érdeklődők tucatjai fotózzák, videózzák.

Az Army helikopteresei ugyanolyan kétrészes öltözéket viselnek, mint a földön harcoló társaik. A gépek gyakran nyitott ajtóval repülnek, a tehertérben ilyenkor nagy a huzat. A személyzet sisakjához csatolt maszk megakadályozza, hogy a szél zúgása elnyomja a sisakmikrofonba mondott szavakat.

A második gép felveszi a fotóst és felszáll.

A Black Hawkok egy ideig a környéken maradnak, majd átrepülnek a másik leszállóhelyre, a légvonalban alig egy kilométerre lévő angyalföldi sportpálya fölé. A sportpálya tágas, a személyzet úgy ítéli meg, hogy az ottani leszállás nem tartogat kihívást, ezért továbbrepülnek.

A géppár 22 órakor még egyszer visszatér a Duna Plazához. Többször is végrehajtják a megközelítést, majd az egyik Black Hawk 10-15 méter magasban megfügg a leszállóhely felett. A sötétben csak a helikopter körvonalait lehet kivenni, a forgószárnyak nem is látszanak, a gépen mindössze a helyzetfények világítanak. Egyik Black Hawk sem száll le, a behelyezkedés a leszállóhely fölé elegendőnek bizonyult. Ezzel a helyszín berepülése véget ért.

Fotó: Szórád Tamás

*

Három nappal később ismét leszállt az egyik Medevac Black Hawk. Ezúttal két imitált sérülttel, hogy a mentőkkel közösen gyakorolják a sérültek átadás-átvételét és elszállítását. A képeket ezúton is köszönöm Ferenc Attilának! 

Más a szélirány mint legutóbb, ezért a helikopter is más irányból száll le. 

Az Országos Mentőszolgálat Volkswagen Crafterei felkészültek a sérültek azonnali elszállítására. 

Az egyik sérült a saját lábán, kísérettel hagyja el a helikoptert.

A Medevac helikopter személyzete átadja a sérültet a mentőknek.

A könyebb sérült az egyik hordágyra kerül, a másik készenlétben áll, hogy a súlyos sérültet fektessék rá. 

A mentők az UH-60-ashoz mennek, hogy a második sérültet is átvegyék a katonáktól. 

A másik sérült állapota nem teszi lehetővé, hogy saját lábán kísérjék a mentőautóhoz; őt a helikopter hordágyán viszik el a géptől. 

A mentők rögzítik a kocsi hordágyára átemelt sérültet.

Sérültek átadva, ajtók zárva - felszáll a helikopter.

* * *

A magyar katonai repülés utolsó előtti korszaka égi krónikásának, Varga Ferenc nyugállományú ezredesnek számtalan lélegzetállító légi felvételt tartalmazó videó összeállítása tekinthető meg az internetes portálokon. Ezek közül igazán emlékezetesek a pápai repülőtér bezárásakor tartott kötelékrepülést dokumentáló képsorok, hiszen addig sem - és azóta sem - száguldott az égen 15+1 magyar vadászgép.

Először települtek Avianóba az USAF F-35-ösei, a típus egyelőre egyetlen, műveleti képességgel rendelkező alakulatának, a hilli ezrednek a gépei. A Lightning II csorda - köztik a Luke-i kiképzők egyik jószágja - az Astral Knight 19 IAMD gyakorlaton vesz részt.

Indulás 05-ös irányba, ez a pilóta gépét a többiekkel szemben alacsonyan tartva és jobbra bedöntve kedvezett az odasereglett több tucat szpotternek.

Egy másik szép indulás az itt szinte kizárólagos 05-ös irányba. A település során a szárny alatti külső tartókkal és egy gyakorló 9X-el repültek a gépek.

Utólagos forszázskapcsolás a vezér utolérése érdekében.

Visszatérés az egyik feladatról a házigazda 31. ezred F-16-osaival vegyes rajkötelékben.

Oszolj után a hosszúfalon, szép kumós háttérrel.

Fájnelre fordul az egyik gép, hátul a kísérője.

Ezen a két képből készült kombón úgy tűnik, mintha kétféle EOTS (elméletileg zafírüveg) ablaktípus létezne: a 15-5195-ösön alig átlátszó, a 421.FS századparancsnoki "színeit" viselő 15-5200 pedig az átlátszó variánst láthatjuk.

Az Avianóban töltött két nap egyik csemegéje a Barksdale-ből érkezett B-52H volt, szárny alatti hagyományos bombazárakkal, és Sniper célzókonténerrel.

Az Astral Knight 19 a hadszíntéri erősítés tengeri beérkezési pontjainak (SPOD) oltalmazását célzó IAMD-gyakorlat volt. Itt az SBAD csoportosítás a szlovániai Divaca repülőterén, kár hogy a sok álcaháló alatti technika nem sejlik fel kellően. A fehér gömb a US Army új Inflatable Satellite Antenna, (ISA) SATCOM antennája, ami a Transportable Tactical Command Communications (T2C2 Heavy, Ka-sáv) terminálhoz tartozik.

A Divaca fölötti Vremscica magaslatán a közellégvédelemért felelős szlovén Giraffe (valószínűleg jugó örökség M85 Zirafa változat FAP 2026 alvázon)

Zord

 

Közel három hét után befejeződött a 2019-es Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által szervezett többnemzeti helikopteres gyakorlat. Az MH 86. Szolnok Helikopterbázis 49 fős küldöttséggel képviselte nemzetünket a 13. alkalommal megrendezett Dark Blade gyakorlatsorozat idei csehországi állomásán.

Kisebb sérülést szenvedett a német haditengerészet U36-os tengeralattjárója. A Norvégia felségvizein a múlt héten történt incidens során a TYPE 212-es osztályú egység kormánylapja igen lassú haladás során, mindössze 1,8 kilométer per órás sebesség mellett a tengerfenéknek ütközött. Az egyenként 20 négyzetméteres 4 kormánylap közül csak az egyik volt a kárvallott, de ennek is csak 2 százaléka sérült meg. A károsodást két nap alatt a norvég haditengerészeti búvárjai kijavították, a ThyssenKrupp Marine Systems szakembereinek támogatásával. Az U36-os továbbra is a tervezett időpontig, vagyis júniusig Norvégiában fog maradni, ugyanis a továbbfejlesztett 212CD tengeralattjárók beszerzéséről szóló döntés megszületését követően a német haditengerészet segít megismerkedni ezen felszín alatti egységek elődeinek rejtelmeivel.

Sikerült az orosz Tupoljev Tu-160M Blackjack korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak, meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült megszerezni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Tu-160-as, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.

A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak.  A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati ​​navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.

Oroszország a MiG-35-ös gyártási lehetőségével próbál meg megrendelést szerezni a típusra Indiában. Moszkva eddigi terveiben 2027-ig csak 24-36 gép közötti mennyiség szerepel a még képlékeny beszerzési elképzelésben. A MiG-35-ös esetében kihangsúlyozták, hogy a teljes gyártási dokumentációt átadnák az előállításhoz szükséges technológiával együtt. A kiszemelt indiai ipari partnerekkel már folynak a tárgyalások ezekben a témakörökben. Ebben az esetben a Fazotron Zsuk-A AESA antennával ellátott rádiólokátor, a továbbfejlesztett RD-33MK hajtóművek, az MSP-418KE zavarókonténer és az orosz fejlesztésű radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat tarthat nagy indiai érdeklődésre számot. Orosz források típusmegjelölés nélkül kiemelik, hogy a MiG-35-ös az életciklusra számított költségeit tekintve legalább 20%-al alacsonyabb összeget igényel, mint a konkurencia hasonló kiadásai.

India az Airbus-al is tárgyalásokat folytat két A330-as megvásárlásáról. Ezek a gépek átalakított, megerősített szerkezetű törzse eddig nem részletezett radarrendszerrel lenne ellátva és légtérfelderítésére, harcvezetésre lennének képesek. Indiai források szerint a megbeszélések hamarosan szerződés aláírásával fognak zárulni, talán még ez év vége előtt.

Új rakétákat szeretne látni az indiai légierő vezetése a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázókon. A hazai fejlesztésű Astra Mk2 még egy évtized múlva lesz csak hadrendbe állítva, az orosz R-73-ok és R-77-ek helyett az eddigi megszerzett rossz tapasztalatok alapján más megoldást kell találni. A Jaguar vadászbombázókon 2014-től rendszeresített ASRAAM (Advanced Short Range Air-to-Air Missile) rövid hatótávolságú légiharc-rakéta, mely képes a gép mögötti célpontok megsemmisítésére is, a döntéshozók szerint tökéletesen kiválthatja majd az R-73-at. Nagyobb távolságra egy már ismert fegyvert szemeltek ki. Légvédelmi célokra Izraelből 2008 és 2009 között beszerzett Spyder-SR komplexumokról ismert izraeli Rafael Derby rakéták továbbfejlesztését szeretnék a Szuhojokon integrálni. Ez nem más, mint az I-Derby ER, ami egy megnövelt hatótávolságú légiharc-rakéta, 100 kilométeres hatótávolsággal. Ezt már és négy évvel ezelőtt bemutatta a Rafael. A repülési idejének növelését kétlépcsős rakétamotor alkalmazásával és az elektronikai összetevők méretének csökkentésével valósították meg.

Rádiólokátorral, radarbesugárzás-jelzővel és zavarótöltet szóróval lesznek ellátva a thaiföldi légierő Korea Aerospace Industries (KAI) T-50TH gépei 51 millió dollárért. A 2015-ben 110 millió dollárért megrendelt 4 példány tavaly március óta áll hadrendbe. 8 másik T-50TH 2020-ig kerül átadásra, ezeket 260 millió dollárért rendelték meg. Jelenleg még nem tudni, hogy mind a 12 gép, vagy csak a 8 utolsó fogja megkapni az Elta EL/M-2032 rádiólokátort és a többi felszerelést, amivel már harci gépekké válhatnak.

A koreai autóipari ipari óriás Hyundai Rotem bejelentette, hogy két év kihagyást követően újra elindult a K2 Black Panther harckocsik gyártása és átadása. A 2014. december 29-én aláírt szerződés értelmében 2017-ig kellett volna a 106 darab harckocsival elkészülni. Azonban az átvételi próbák során bizonyossá vált, hogy a tervekben foglaltakat nem sikerül teljesíteni. Ugyanis ezek a páncélosok már hazai tervezésű és gyártású motorral, illetve erőátviteli rendszerrel rendelkeztek volna. Azonban a német MTU 883 dízelmotort és a Renk erőátviteli rendszerét nem tudta az 1500 lóerős Doosan DST DV27K motor és az S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automata váltó párosa kiváltani. A megbízhatósági és tartóssági problémák miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz, amelyekkel a vezetési és hidegindítási próbákon már sikerült megfelelő eredményt felmutatni. Az első kettő példány május 27-én már átadásra is került, a többi 104-ből 2021-re fogják elkészíteni az utolsó darabokat is. A hírek szerint egy K2-es 8,5 millió dollárba kerül, így jelenleg ez a világ legdrágább harckocsija.

Tajvanon 2004, 2007, 2011 és 2014 után ez év március 28-án újra autópályán szálltak le a helyi légierő repülőgépei. Az 1-es autópálya lezárt szakaszán a landolás után a gépekre rakéta, illetve bombafegyverzet felfüggesztése és gépágyúlőszer feltöltése is végre lett hajtva a tankolás mellett.  A résztvevő típusok Mirage 2000-5, E-2K Hawkeye, AIDC F–CK–1 Ching Kuo és első alkalommal egy frissiben elkészült korszerűsített kétüléses F-16V Viper volt. Ez utóbbi további érdekessége volt, hogy a leszálláskor is meglévő két-két AIM-9 és AIM-120 légiharc-rakéta mellé két Harpoon hajók elleni robotrepülőgépet is felfüggesztettek a szárnyai alá, míg a törzs közepén póttartályt hordozott.  A harci gépek mindegyike kétüléses volt és az AIDC F–CK–1 a szárny alatti belső felfüggesztőire két, a külsőkre egy bombát kapott, míg a Mirage 2000-5 esetében két MICA került a törzs alatti négy felfüggesztő közül kettőre, de átellenesen a bal elsőre és jobb hátsóra.

Japán március 29-én átvette az első E-2D Advanced Hawkeye radargépét a Northrop Grumman-tól. 2014 novemberében a Japán Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy a szigetország az E-2D Advanced Hawkeye radargépet választotta ki és 4 darabot be is szereznek 1,7 milliárd dollárért. Ezt a mennyiséget tavaly októberben további 9 darabbal toldották meg, újabb 3,1 milliárd dollárért. Így már lehetővé válik a 13, az 1980-as évek elejétől szolgáló, bár az elmúlt évtized végén Hawkeye 2000-es szabványnak megfelelő szintre korszerűsített régebbi E-2C-k leváltása a 2020-as évek végére.

Ez az E-2C mennyiség egyébként elegendő volt ahhoz, hogy Japán legyen az USA-n kívüli legnagyobb E-2-es üzemeltető. Első repülését az első japán megrendelésre készült E-2D 2017. novemberben végezte el. Az utód nem csak a fejlettebb fedélzeti rendszerének és AESA antennával rendelkező AN/APY-9 rádiólokátorával fog túltenni elődjén, hanem képes lesz repülés közben üzemanyagot vételezni, ezzel jelentősen megnövelve az őrjáratozási idejét. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknél a gépeknél a szárnyban több üzemanyag lesz elhelyezhető, tekintettel arra, hogy Tokió repülőgépei szárazföldi bázisokról üzemelnek, nem repülőgép-hordozókról. Ezért ennek a módosításnak köszönhetően 5 óráról 8 órára növekedett az egy feltöltéssel levegőben tölthető idő.

Ausztrália 13. és 14. F-35A repülőgépét is átadta a Lockheed Martin. Az A35-013 és az A35-014 a nyolc másik eddig már elkészült és átadott ausztrál F-35A repülőgéppel (A35-001 - A35-008) együtt a nemzetközi pilótaképző központban fog maradni az Egyesült Államokban lévő Luke légibázison 2020 végéig, csak ez után térnek majd haza. Azon F-35A-k amelyek már megérkeztek Ausztráliába, heti 5-6 felszállást hajtanak végre a 3. századnál a RAAF Williamtown légibázisáról és már befejeződtek az E-7A Wedgetail radargéppel és az F/A-18A/B és F/A-18F Hornet változatokkal végzett együttműködési gyakorlatok. Az elkövetkező néhány hónapban elkezdődnek a gépágyús lövészetek és a közeli légi támogatási képességet eredményező kiképzőrepülések, valamint a fékezőkábeles megállítórendszert használó leszállások is végrehajtásra fognak kerülni. A 3. század 4 F-35-re már átképzést kapott pilótával és 60 főnyi földi személyzettel rendelkezik jelenleg. Az immáron 14 ausztrál F-35-ös 2014 óta 2900 repült órát gyűjtött össze 1750 felszállás alkalmával.

Brazíliában sikerült vevőt találni a Franciaországtól használtan vásárolt Dassault Mirage 2000C/B, helyi jelöléssel F2000C/B vadászgépekre. Az új típus kiválasztásáig még 2006-ban, nagyjavítás elvégzése után beszerzett 12 gép, az elhúzódó beszerzési folyamatnak köszönhetően nem tudta teljesen betölteni a nekik szánt szerepet, így 2011 helyett csak 2013. december 20-án kerültek kivonásra, a légierő új típusának megjelenése nélkül. Az egykori Jaguár század által használt gépek 11 darabját megpróbálták értékesíteni és úgy tűnik sikerrel jártak. 9 példányt a francia Procor cég vásárolt meg és jó esély mutatkozik rá, hogy legalább párat újra repülőképessé fognak tenni és ezek bérelt agresszorként nemzeti légierők kiképzését fogják segíteni repüléseikkel.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas A-4SU Super Skyhawk

IAI Kfir C.10

Boeing KC-135E Stratotanker

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

NHI NH90TTH

McDonnell Douglas F-15C Eagle

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Eurofighter F-2000A Typhoon

Boeing B-52H Stratofortress

Antonov An-12BP

Boeing P-8A Poseidon

Dassault Mirage 2000D

Northrop F-5E Tiger II

MiG-29K Fulcrum D

Sikorsky CH-53GA

Komócsi "KOMO" Zoltán tragikus halálának 5. évfordulóján, 2019. május 28-án, kedden nyitotta meg kapuit a KOMO-SKY 51-es BÁZIS névre keresztelt magángyűjtemény Dunavarsányban. A hivatalos megnyitó ünnepség fotóit mutatjuk most meg Olvasóinknak!

Március 19-én, közel három évtizednyi egyeduralom után televízióban jelentette be lemondását Kazahsztán első és eddigi egyetlen elnöke (1990-2019), a – sokak által – világ „utolsó szovjet típusú vezetőjeként” ismert Nurszultan Nazarbajev. Váratlan és meglepő lemondása azonban nem végső visszavonulását jelenti a nagypolitikától, pusztán az elnöki szék elhagyását takarja, hiszen korábban megszavazottan alkotmányos joga van élethosszig betekinteni a bel- és külpolitikába, illetve a biztonsági szolgálatok munkájába. Milyen sors vár a Nur Otan párt legendás vezetőjére, aki 2015-ben még a szavazatok 97%-ával nyert – illetve akinek nevét már a főváros, Nur-Szultan, avagy az egykori Asztana is őrzi – és családjára? Az üzbég vagy a szingapúri modell érvényesül? Cikkemben erre próbálok választ találni.

Akár Első Elnök, akár a Nép Vezetője, vagy Elbasy (a Nép Első Embere) néven referálunk rá, mind tudjuk, hogy az 1940-ben született Nurszultan Nazarbajevre gondolunk. A modern Kazahsztán erőskezű létrehozójának hosszú politikai pályafutása volt (van), melynek alapjait a zastoi (a „stagnálás-korszaka”, 1970-1990) alatt szerezte. Ezalatt volt tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Gorbacsovot megpuccsolni kívánó Politburo-csoportnak, illetve nemcsak elnöki tisztséget töltött be az időszak alatt, de rendelkezett az országgyűlés elnöke, a Biztonsági Tanács elnöke és az Alkotmányos Tanács elnöke címekkel is, mindamellett, hogy a (valójában egyetlen és) legnagyobb pártnak, a Nur Otannak is vezetője megalakulása óta. Nemcsak hatalomra, hanem óriási vagyonra is szert tett, melyet részben az országra, részben saját családjára költött. Sokak szerint ezáltal egy egyszerű posztszovjet diktátor, azonban mások szerint Közép-Ázsia Li Kuang-jaója (Szingapúr megalapítója és első miniszerelnöke, 1959-1990).

Nyilvánvaló tény, hogy Nazarbajev sokra tartotta Lee hagyatékát, sokak szerint kettejük lemondása között is rengeteg hasonlóság van. Az idős államférfi, aki a háttérben kézben tartja a hatalmat, de ugyanakkor megalapozza a halála utáni jövőt, akár szimpatikus szerep is lehet Nazarbajev számára, ráadásul ahogy szokták mondani, Lee az autokrata vezetést úgymond „vonzóvá” tette azáltal, hogy vezetése alatt a demokrácia csorbításával pénzügyi és gazdasági központot hozott létre országából, mely szintén igazolja ezen elméletet. Nazarbajev túlélte a Szovjetunió bukását, hatalomon maradt, láthatta, kortársai hol buktak el, miben hibáztak. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a két vezető között, az időszakuk alatt mérhető korrupció Nazarbajevnél sokkal magasabb volt, mint Linél. Pont ebből ítélve, az ex-kazah vezető talán legfontosabb célja, hogy biztosítsa saját és családja helyét, illetve rögzítse emlékét, mint „honalapító atyácska”. Egy ilyesfajta terv érdekében a szigorú centralizációs politika, melyben a politika és a gazdaság összefonódik esszenciális. Továbbá előrelátó reformok is szükségesek lesznek, egyfajta hosszútávú stratégiaként, a háttérből irányítva, mellyel bebiztosítja az ország prosperitását, és melyek egyértelműen így az ő nevéhez lesznek kötve.

Az új, 2020 áprilisáig kinevezett elnök Kaszim-Zsomart Tokajev lett, aki a legutóbbi időkben a Szenátus elnöke volt, korábban pedig kétszer is betöltötte a külügyminiszteri posztot (1994-1999, 2003-2007) és még az ENSZ genfi irodájának főtitkára is volt(2011-2013). A 65 éves Tokajev egy vérbeli lojalista, akire Nazarbajev nyugodt szívvel rábízhatta az elnökséget, garantált, hogy az elvbeli kontinuitás biztosított, hiszen ő inkább a konformista vonalat képviseli, mint a reformert. Sokak szerint azonban Nazarbajevnek nincsenek hosszú távú tervei Tokajevvel, helyette a Szenátus új elnöke, Nazarbajev legidősebb lánya, Dariga Nazabajeva lehet jövőre ilyenkor Kazahsztán elnöke, aki ráadásul korábban már töltött be miniszterelnök-helyettes pozíciót is.

Látni kell azonban, hogy a dinasztikus öröklődés eddig mindössze egy posztszovjet országban sikerült, Azerbajdzsánban, ahol Hejdar Alijevet fia, Ilham Alijev váltotta; melyből érezhető, hogy egy ilyesfajta lépés nagyon sok előkészületet és tervezést igényel. Egészen a választásokig három fontos feladata van a kazah vezetésnek: a politikai erő központosításának megtartása, az egyre szélesebb körű társadalmi elégedetlenség felszámolása és a személyes kultusz felépítése, mely már el is kezdődött. Bejelentették, hogy minden kazah városban lesz egy utca, amely az Első Elnök nevét fogja őrizni, szintúgy, mint egy sugárút Almatiban vagy az asztanai (nur-szultani) reptér, illetve számos emlékm is tervező asztalra került, mely mind Nurszultan Nazarbajevet fogja éltetni. Chris Weafer, a moszkvai központú Macro-Advisory Ltd szenior partnere szerint „A valódi verseny a hatalomért a falak mögött fog zajlani, nem publikusan. Azonban bizonyos, hogy az fogja megnyerni a következő választást, akit egyértelműen Nazarbajev támogat. Szinte kizárt egy meglepő politikai eredmény Kazahsztánban.”

Hejdar és Ilham Alijev egy azeri propagandaplakáton – Nazarbajevának sikerülhet? (forrás: Agyol.az)

Lee hagyatékának nazarbajevi tiszteletéből állapíthatjuk meg, hogy a kazah ex-vezető rendszere a szingapúri típusú egyeduralmiság és a feudális lojalitás keveréke volt. Ez közép-ázsiai szemmel nézve egyfajta sikerrecept: Kazahsztán vezetése sokkal többet tett egy működő állam kidolgozása érdekében, mint bármelyik szomszédja. Ennek egyik oka, hogy a kazah diktatúra sokkal enyhébb, mint például a szomszédos – azóta már elhunyt – Iszlam Karimové (Üzbegisztán) vagy Saparmurat Nizajové (Türkmenisztán). A lemondás egyik oka is lehet Iszlam Karimov 2016-os halála, melynek eredménye az lett, hogy az új elnök (Shavkat Mirzijojev) alatt a Karimov-család szinte teljesen meg lett fosztva vagyonától és az ország is destabilizálódott.

Azonban globálisan vizsgálva Kazahsztán messze elmarad a szingapúri sikersztoritól. Nazarbajev nem épített fel működő politikai rendszert és független médiát, mely bonyolulttá fogja tenni az ország szerves fejlődését. Továbbá megjelenik egy csapda is: Nazarbajev erős elnök volt, aki lemondása után is kvázi irányítja az ország folyamatait, egyfajta titkos duopóliumként, azonban, ha várhatóan egy vagy két évtizeden belül meghal a volt elnök, és a hatalom egy nála lényegesen gyengébb kaliberű személy kezébe kerül, akkor a rendszert a lefektetett alkotmányos alapok se fogják megmenteni széthullástól és ennek komoly következményei lehetnek a régió stabilitása tekintetében. Ráadásul, a lakosság terén is megjelent egy erős elégedetlenség, köszönhetően az olyan eseményeknek, mint a 2012-es zhanaozeni mészárlás, melyekre ráadásul az állam nem is reagált.

Iszlam Karimov temetése Üzbegisztánban – ez lenne a kazah jövő is? (forrás: BBC)

Más szempontból nézve azonban Kazahsztánnak talán sosem volt jobb lehetősége, hogy elinduljon a biztonságos demokratizálódás útján. Kazahsztán a világ 9. legnagyobb országa, ráadásul egy olajban gazdag állam, ami 16. helyet jelenti a világranglistán az olajkitermelés tekintetében, mellyel jobban teljesít, mint Katar, Azerbajdzsán vagy Omán. A központi állami terv szerint az olaj segítségével lehetne tovább növelni az ország gazdagságát, melyből finanszírozni lehetne egy teljeskörű államreformot. A gazdasági környezet is biztosított lenne ehhez, hiszen az utóbbi tíz évben (a Világbank adatai szerint) jelentően javult a banki környezet, mely elősegíti a nemzetközi (tehát nem csak orosz) tőkebeáramlást az országba (az ország bevétele közép-alacsonyból közép-magasba került). A banki összeköttetés is megnőtt Oroszország és a többi közép-ázsiai ország mellett Kínával és Nyugat-Európával. Mindemellett Marc Behrendt, a Freedom House Európai és Eurázsiai Programjának igazgatója szerint Nazarbajevnek bevett célja volt visszalépésével az ország demokratizálása. Ajtolkin Kurmanova, a Közép-Ázsiai Analitikai Hálózat (CAAN) vezetője azonban óvatosságra intett, hiszen míg a közvetlen tervek látszólag egyértelműek, Nazarbajeva fellépésével és a Lee-i politika hiányos alkalmazásával láthatóan kérdőjeles az ország hosszú távú jövője.

Az Európai Uniónak egyértelmű érdeke Kazahsztán stabilitásának fenntartása, melynek jele lehet, hogy 2015. december 21-én egy Megerősített Partnerségi és Együttműködési Megállapodást kötöttek a közép-ázsiai állammal, mely által voltaképp papíron jobb lett a kapcsolat a kazahokkal, mint az oroszokkal. A szigorúan szekuláris állam is tudatosan készült az integrációra: szemben a szomszédos országokkal, Kazahsztán egészen nyitott a nyugati eszmerendszer irányába és az ország egyre jobban kapcsolódik Európa véráramához. Ennek oka az lehet, hogy Nazarbajev megértette, az elégedetlenség radikalizációt szül, mely neki és főként családjának csak rossz lehet. 2015-ben úgy fogalmazott: “Gazdagodjatok, hozzatok létre munkahelyeket, fizessetek adót(…)Az állam megszámlalhatatlan lépést tesz a privatizációért és a gazdasági liberalizációért. Egy olyan államot akarunk létrehozni, amelyben tehetős állampolgárok cselekednek és jól cselekednek, magukért és az országért.”, melyből sugárzik ez a logika.

Talán Közép-Ázsia legfontosabb feladata, hogy a radikalizmust kordában tartsa. A muszlim többségű országokban, melyek közel 70 évig egy ateista elnyomó uralom alatt voltak, a szélsőséges vallási eszmék még veszélyesebbek lehetnek, mint bárhol. Zbigniew Brzezinski A nagy sakktábla c. könyvében kifejtette, hogy a régióban egyfajta dominóeffektus léphet fel (ahogy a linkelt tanulmány írója is tőle veszi át a gondolatot). Egy instabil Afganisztán instabillá teheti Tádzsikisztánt. Ha Tádzsikisztán instabilizálódik, az magával rántja Kirgizisztánt, mely Üzbegisztánt, s mely Kazahsztánt fogja ugyanezen útra téríteni. Ennek lehet oka, hogy 2001 óta Tádzsikisztánban állomásoznak a franciák és az amerikaiak is. Jelentősége ennek hatalmas, hiszen Kirgizisztánban és Üzbegisztánban is érezhető volt a jelentős tálib hatás, melynek egyik képviselője az IMU (Üzbegisztán Iszlám Mozgalma) volt, akiknek bevett céljuk között szerepelt a rendszer instabilizálása és a  hatalom megszerzése a tálibok segítségével.

Nazarbajev sokat tett azért, hogy ezek a szélsőséges nézetek ne szivárogjanak be a kazah közéletbe. 2016. október 14-én betiltatta a szalafizmust, illetve visszarendelt 300 külföldön tanuló diákot, akik iszlám vallási tanulmányokat folytattak, továbbá ugyanezen évben október 19-én megtiltotta a fejkendők viselését állami intézményekben. Ez mind annak eredményeképp valósulhatott meg, hogy június 5-én négy ember is életét vesztette Aktobe-ban egy szalafista terrorakciónak minősített buszeltérítésben és lövöldözésben, melyet Dimtrij Tanatarov és 25 iszlamista követett el. Július 18-án pedig egy Ruszlan Kulekbajev nevű terrorista helyezte tűz alá Almati rendőrörsét. Természetesen, mindkét támadást az ISIS magára vállalta. Kazahsztán stratégiája ezekre az volt, hogy mindenre erőteljes, akár erőteljesebb választ kell adni. Szintén veszélyfaktor, hogy több ezer közép-ázsiai csatlakozott a szíriai harcokban egy-egy félhez, akik a háború végével folyamatosan szivárognak vissza az országokba. Számos afgán is menekült az országba, akiknél szintén fennáll a veszély, hogy lehet, titokban tálib-szimpatizánsok.

Kazah muszlimok (forrás: Inside Islam – University of Wisconsin-Madison)

Kazahsztánban 70 év állami ateizmust immáron majdnem 30 év részleges vallási szabadság követett, mely elég ahhoz, hogy a lakosság körében jobban elterjedjenek a radikális iszlám nézetei. A kazah öntudat állami felépítésével – például a cirill ABC-használatának leépítése – pedig ez önkéntelen erősödik párhuzamosan. Nazarbajev erőskezű hozzáállása ismert volt a témához, azonban az rejtély, hogy Tokajev, illetve a 2020-ban megválasztandó elnök hozzáállása mi lesz. Egy orosz exodus már megindult az országból, ugyanis sokan úgy érzik, Nazarbajev távozása csak rossz hatással lehet az ország legnagyobb kisebbségére. Nazarbajev erős – vagy legalábbis látszólag erős – alapokra helyezte állama alapköveit. A kérdés áll: Kazahsztán képes-e a beállított úton maradni távozása után is? A választ pedig csak a jövő tudja megadni.

Lengyelország hivatalos kérést továbbított az Egyesült Államok kormányának 32 darab, ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II Joint Strike Fighter (JSF) megvásárlására – a hírt 2019. május 28-án a védelmi miniszter jelentette be.

Németország maximálisan kihasználja a szimulátoros képzés előnyeit és a Panavia Tornado 2030-ig tervezett szolgálatban tartása során erre szüksége is lesz.

Az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) évente megrendezett helikopteres gyakorlatának idén Csehország ad otthont. Május második felében hat nemzet huszonöt helikoptere és nagyjából hatszáz fős személyi állománya települt a Namest nad Oslavou melletti 22. helikopterbázisra, hogy két és fél hétig közösen gyakorolják a különböző eljárásokat. A résztvevőkön kívül megfigyelők is jelen vannak és a munkát négy nemzet oktatóiból összeállított mentor team segíti. Olyan gyakorlatról van szó, amelyen a forgószárnyasoké a főszerep, mindenki más az ő felkészülésüket segíti. A tavalyi, tavalyelőtti Hot Blade, Fire Blade elnevezés után idén egy újabbal ismerkedhettünk meg. A csehországi Dark Blade az EDA helikopteres gyakorlatainak sorában az első, amelyen éjszakai feladatokat is terveztek.

A gyakorlat második hetének nyitónapján a magyar Mi-24-esek fedélzetéről egy olyan műveletbe kaptunk betekintést, amelyben egy többnemzeti kötelék a különleges erőkkel együttműködve hajtott végre egy akciót. A szolnoki harci helikopterek a kötelék szállító helikoptereinek biztosítását, a kirakott erők oltalmazását és légi támogatását kapták feladatul.

*

A három magyar Mi-24-es és két Mi-17-es a belga NH-90-esek és a lengyel W-3-as mellett kapott helyet a namesti bázis délkeleti végén lévő zónában.

*

Miközben a hajózók a délelőtti órákat a délutáni feladatra történő felkészüléssel és az eligazításokkal töltötték, kint a zónában a műszakiak a helikoptereket készítették elő és végezték el a 25 repült óránként esedékes munkát.

 *

A helikopterek a délutáni órákban szálltak fel két és fél órás feladatukra.

A feladatra kijelölt két Mi-24-es parancsnokának rövid egyeztetése a gépbeszállás előtt.

A 336-os körbejárását a helikopter operátora végzi, majd beül a fülkéjébe.

A gépparancsnok is beül, beköti magát és felkészül az indításra.

Mi-24P, indításra készen.

A 334-es hajtóművei már járnak. A hajtóművekből kiáramló forró gáz miatt a gép hátsó része körül remeg a levegő.

A kötelék többi helikoptere megkezdi a gurulást. A futópálya várópontján a lengyelek W-3-asa vár az engedélyre.

A lengyel helikoptert az egyik magyar Mi-17-es követi. A Rubik Szállító Helikopter Zászlóalj tizenöt fő különleges műveleti (SOF) katonát juttat ki a helyszínre.

A belga NH-90-es ajtajából az ajtólövész fegyverének csöve nyúlik ki.

A Mi-24-es géppárt a Főnix 71 hívójelű 334-es vezeti. Elsőként ez a helikopter gurul a futópályára, majd Főnix 72 hívójellel a 336-os kísérő is elhelyezkedik a vezér jobb oldalán.

A helikopterek függésből gyorsítva a futópályáról hajtják végre a felszállást. A magyar harci helikopterek színe éles kontrasztban van a pálya világos betonjával és a felfestett jelekkel.

Gyorsul a géppár és elhagyja a reptér légterét.

A célterület körzetébe vezető nagyjából félórás utat több száz méter magasan teszik meg a Mi-24-esek, majd földközelbe süllyednek és így közelítik meg a műveletre kijelölt repteret.

A vezérgép is földközelben manőverez.

Az erdő felett a szállítók repülnek és az egyik harci helikopter követi őket.

A 702-es magyar Mi-17-es kitette a fedélzetén szállított katonákat és azonnal tovább(sz)áll.

A különleges erők megtámadják a reptéri irányítótornyot.

A Főnixek egy nagy körnek nagyjából az ellentétes oldalán repülve tartják szemmel a helyszínt és a környéket.

A helyszín a Bechyne melletti reptér, amelyet ma már csak ultrakönnyű gépek használnak, de a 2400x60 méteres futópályáról valaha a csehszlovák légierő MiG-21-esei és L-29-esei üzemeltek.

Három cseh Mi-171-es érkezik és az egyik már földet is ért. A Mi-171-es V-5-ös változatú, a katonák a lenyitható hátsó rámpán hagyják el a gépet és a nyílt terepről a közeli fák közé igyekeznek.

Kirakás után kis magasságban maradva távoznak a cseh szállító helikopterek.

A németek két CH-53-asa is kiteszi a katonákat, akik a várható fenyegetés irányába hasalva biztosítják a felszálló helikoptereket.

Két belga NH-90-es dolgozik a laktanya udvaron – az egyik leszállt, a másik, ajtólövésszel a fedélzetén, fentről biztosítja. Belga részről Agusta A109-es könnyű helikopterek is részt vettek a műveletben.

A feladat végeztével, a reptér légterében eltöltött egy óra után a harci helikopterek elindulnak hazafelé.

A borongós időjárás még komorabbá teszi a Mi-24-esek sötétszürke festését.

Hazafelé a 336-os a vezér, a 334-es kis magasságon kíséri.

Az útvonal utolsó szakaszán a helikopterek magasabbra emelkednek.

A Mi-24-es mögötti felhők nem sok jót ígérnek a nap hátralevő részére.

Futó kint, megközelítés a 13-as pályára.

A zónába visszaguruló helikoptereket a műszakiak fogadják, és azonnal elkezdik a gépek ellenőrzését és tankolását. Napnyugta után még egy feladat vár a Mi-24-esekre.

Esti eligazítás az éjjellátóval végrehajtandó éjszakai feladatban érintett hajózószemélyzetek részére. Röviddel később a két Mi-24-essel és egy Mi-17-essel tervezett feladatot az időjárás miatt törölték. Ezzel az eredetileg éjfélig tervezett repülési nap véget ért.

Alighanem a gyűjtők egyik kedvence lesz a Dark Blade 2019 jól sikerült, gumifelületű felvarrója, amelyen kihangsúlyozták az éjszakai repülést.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ezekben a napokban rendezik meg Csehországban, Námest nad Oslavou bázissal az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) idei helikopteres harcászati gyakorlatát, a Dark Blade 2019-et. Pár kollégával a frissen nagyjavított-korszerűsített Mi-24-esek fedélzetéről követhettük végig az egyik nappali COMAO-feladat végrehajtását.

Az útvonal visszatérő szárán, már a harcászatilag hatékony, laza kötelékhez képest szorosabbra véve a térközöket, a típus légifotózására is sort keríthettünk. 

És akkor vissza az elejére! Az egyik helikoptervezető készülődik.

Indul az AI-9 segédhajtómű.

Pörögnek a forgószárnyak, a gurulás megkezdésére várnak a köteléket záró harcik.

Indulás a námesti betonról. A 334-es a vezér.

Az utazómagasságról intenzív manőverezés közepette süllyed földközelbe a helikopterkötelék a célkörzetben.

Immár NoE magasságban, néhány kilométerre a szállítók.

Armed overwatch a szállítók leszállási zónája, Bechyne repülőtere felett.

Érkeznek a védencek, elsőnek az egyik magyar Mi-17-es.

Az egyik behelyezkedő cseh Mi-171S rotorszele múló mintát rajzol az LZ melletti gabonatáblába.

Kirajzás a Luftwaffe egyik CH-53-asából.

Ismét az egyik, többek között AMPS-al modernizált cseh szállító, ezúttal már egress közben.

Pillantás a "kutyaólon" keresztül a helikoptervezetőre és a célzókészülékre.

Továbbiak hamarosan...

Köszönet annak, akit illet.

Zord 

A JF-17 Thunder Block.2 többfeladatú könnyű vadászrepülőgépek utolsó három példányát fogja hamarosan átadni a Pakisztáni Légierőnek a gyártó Pakistan Aeronautical Complex (PAC) vállalat.

Különleges konvoj érte el a hétvégén a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret. A Thyssenkrupp spanyolországi gyárából közúton, kamionnal érkeztek Budapestre azok a vadonatúj utashidak, amelyeket még a nyári csúcsforgalom előtt felszerel a Budapest Airport a B utasmóló déli oldalára.

A Mi-8-as helikopterek ötven-, a Mi-24-esek negyvenéves magyarországi szolgálatát, valamint a Légierő Zenekar - Szolnok magalakulásának 50. évfordulóját ünnepelték a május 25-én, szombaton megrendezett családi nap és csapatünnep résztvevői a szolnoki helikopterbázison.

AZ Egyesült Arab Emírségek rendelt a RQ-21A Blackjack rendszerből négyet (rendszerenként 5 UAV + ami kell hozzá). Még az életben nem hallottam erről a rendszerről, gondoltam valami kínai cucc, mivel az amerikaiak nem akarnak felfegyverzett UAV-ket eladni az öbölmenti szövetségeseiknek. Rákerestem, és beláttam, hogy ez egy kisméretű, vagy inkább kisebb méretű amerikai UAV típus, amely egyszerre van rendszeresítés alatt a tengerészgyalogosoknál, a haditengerészetnél és néhány NATO szövetségesnél (és most már az emírségeknél is) miközben még vannak vele problémák is – a wikipedia szerint.
De ezek miatt még nem írnék posztot. Arra lettem kíváncsi, hogy vajon hogyan néz ki összecsomagolva ez a rendszer? Gondolom a kompaktsága miatt rendszeresítik, nagyobb, mint egy kézből indítható mini UAV és kisebb mint egy repterekről üzemelő „sima” UAV. Ahogy keresgéltem a neten, találtam ezt a videot. Az indítás ismerős, egy katapult rendszerrel indult el, viszont az „elfogás”, az brutál. Nem láttam még ilyet (persze nem is vagyok UAV szakértő), de ez a megoldás meglepett. Nem is értem, igazán, hogy mi az elv, miért marad fenn akadva a gép azon a dróton vagy min. Valaki elmagyarázhatná.

A budaörsi haditechnikai bemutató egyik érdekessége az a Mi-2-es helikopter volt, amely korhű festéssel restaurálva a statikus kiállításon volt megtekinthető. Érdekességét az adja, hogy negyedszázaddal ezelőtt ez a gép is a dinamikus program része volt, bemutatót repültek vele. Fellapoztam hát azt az albumot, amelyben az 1994. május 21-én megrendezett honvédelmi nap néhány mozzanatát megörökítő fényképeket őrzöm.

A 8911-es oldalszámú Mi-2-es 1985 és 1997 között repült a honvédségnél. A mai helikoptervezetők közül sokan még ezen a típuson tanulták meg a forgószárnyak repülés alapjait.

A 8911-es bemutatója 1994-ben.

Zászlóvivő Mi-8-as. A 6215-ös oldalszámú gép nagyjavítás céljából, Irakból érkezett Magyarországra – aztán itt is maradt.

A Magyar Honvédség zászlójával a 10435-ös Mi-8-as repült. A helikopter ma a zánkai haditechnikai parkban látható.

A 720-as oldalszámú Mi-24V napjainkban a nyolc nagyjavított harci helikopter egyikeként tovább repül.

A 332-es oldalszámú L-410UVP-t rádiófelderítési feladatokra szerezték be 1985-ben. Az ehhez szükséges berendezések antennáit világos burkolatok alatt helyezték el a szárnyvégi örvényorsók elején, a futómű akna áramvonalazó burkolatának elején valamint a törzs oldalán és végén. Az L-410-esek 1996-ban kikerültek a rendszerből.

A tököli MH 93. vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály An-26-osának áthúzása nyitott futókkal a 09-es pálya felett.

A 202-es oldalszámú An-26-os a szolnoki repülőmúzeum gyűjteményének darabja, a RepTárba nem került át. Az Ancsa rámpáját személy vagy teher deszant dobásakor a törzs alá húzzák.

A 4408-as MiG-21MF bemutatója. Ez a gép megmenekült a szétbontástól, a kecskeméti repülőbázison kiállított gépek között látható teflon szürke színben, csillagos felségjellel.

A ’94-es budaörsi honvédelmi nap volt az 1993 októberében érkezett magyar MiG-29-esek első nyilvános bemutatkozása. A bemutatót Németh Gábor őrnagy repülte a 01-es oldalszámú géppel.

*

A statikus soron kiállított Zlin Z-143LSi is lehetőséget adott a múltidézésre. Ma már kevéssé ismert, hogy a honvédség 1976-ban négy Zlin Z-43-ast rendszeresített. A futárrepülő raj 1993-ig a budaörsi repülőtéren települt, majd Tökölről folytatták feladataikat, egészen 2001-ig amikor a vitéz Háry László Vegyes Repülőosztályt felszámolták. Ezzel a Z-43-asok is kikerültek a hadrendből.

A 075-ös oldalszámú négyüléses Z-43 futárgép Taszáron, a nyolcvanas évek közepén. Fotó: Balogh Imre - archív

Tizenhét év szünet után ismét repülnek négyüléses Zlinek a Magyar Honvédségnél.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A sikeres csapatpróbák után a román légierő IAR 330L Puma helikopterien bevezetésre kerülhet az Elbit Systems BrightNite kamerarendszere. Az éjszakai és rosszidős repüléseket a BrightNite több kamera által vett és előállított panoráma képét a számítógépes rendszer segítségével a pilóták sisakkijelzőjére vetítik. Mégpedig mindig abban az igen széles szögtartományban, amerre a fejüket fordítják. Ezzel kiküszöbölték, hogy a pilóták az éjjellátó szemüvegre jellemző keskeny látószög miatt a fejüket folyamatosan mozgatva repüljenek. A BrightNite kamerarendszerének köszönhetően az igen széles szögtartomány okán a nappali repülésnél megszokott módon lehetséges repülni, sőt a számítógépes támogatás megjeleníti a terepakadályokat, a domborzati rácsvonalakat, de akár a kijelölt leszállóhelyen uralkodó, vagy a gép leszállása során létrejövő rossz látási viszonyok esetén magassági és oldalirányú referenciapontok megjelenítésével a pontos leszállást is elősegíti.

Norvégiában a tervezetthez képes jelentősen többe fog kerülni a Lockheed Martin F-35A Lightning II-ek rendszeresítése és üzemben tartásuk. Amint azt a Bergens Tidende újság korábban közölte, az új F-35-ös flotta összköltsége legfeljebb 16 milliárd norvég koronával, vagyis 1,8 milliárd dollárral meghaladhatja a kezdeti számításokat. Ez az összeg magában foglalja a kapcsolódó költségeket is, beleértve az Ørland és az Evenes légi bázisok fejlesztését, hogy képesek legyenek megfelelő otthont biztosítani az korszerű vadászbombázóknak. Jelenleg még nem tudni, mely másik költségvetésből fognak/tudnak majd átcsoportosítani megfelelő összeget a többletkiadás fedezésére. Norvégia eddig 12 darab F-35A-t fizetett ki, ezek ára átlagosan 160 millió dollár, mivel csak pár hónapja érte el a típus darabára a 90-100 millió dollár alatti értéket.

Nagy-Britanniában elkezdődtek a Leonardo BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalijának tesztjei a RAF számára. A királyi légierő a Typhoon FGR.4 vadászbombázói számára az elsőként bemutatott BC55-öst tervezi rendszeresíteni, amit az idén kivonásra került Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázókon szolgálatba is állítottak 2018-ban. A BC55 jelzésű eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése akkor még folyt. Ahogy azt már akkor megígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák bizonyítottak a tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Napjainkban szintén a RAF 41. kísérleti százada vizsgálja a BriteCloud BC55-öt az Eurofighter Typhoon-on április óta. Eddig 33 darab repülőgép fedélzeti aktív csali került felhasználására ezen próbák során. Amennyiben a még hátralévő tesztek is sikerrel zárulnak, úgy a BriteCloud BC55 még a 2019-es év vége előtt rendszeresítésre fog kerülni a RAF Eurofighter Typhoon FGR.4 vadászbombázóin. A távolabbi jövőben a BriteCloud-al teszteket fognak végezni helikopterek, valamint C-130J Hercules fedélzetéről és tervezik az F-35B-n is a bevezetését.

A BC55-ös, valamint az ebből származó „átcsomagolt” 2x1x8 collos méretű, BC218 hasáb alakú önvédelmi eszköz mellé a nagyobb méretekkel rendelkező szállító, tartály és felderítő repülőgépek (pl.: C-27J Spartan, Airbus Defense & Space A400M,  Embraer KC-390, Lockheed Martin C-130) számára is megalkotnak egy repülőgép fedélzeti aktív csalit. A BriteCloud 55-T, akárcsak a BC55-ös hengeres testtel rendelkezik, ám az általa létrehozható hamis céljel sokkal erősebb, mivel nagyobb méretű repülőgépet kell lefedni a miniatűr rádiófrekvenciás zavaró modul által előállított hamis céljellel. Ez a képesség elsősorban a megnövelt akkumulátor kapacitásnak lesz köszönhető. A Leonardo a BriteCloud fejlesztésébe eddig 27 millió fontot fektetett be.

Szárazföldi repülőtéren landolt a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozó néhány Dassault Rafale vadászbombázója május 18-án, szombaton. A hét darab, kiképzőrepülésre felszállt gépet a hordozó körül kialakult rossz időjárás kényszerítette Észak-Indonézia egyik repülőterére. A Sultan Iskandar Muda légibázisra megérkezett Rafale közül öt már vasárnap visszatért a CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozóra, másik kettő technikai probléma miatt még az indonéz repülőtéren maradt.

Fehéroroszország leszállította Angola számára a 12 megrendelt Szuhoj Szu-30K vadászbombázók közül az utolsó kettőt is az év áprilisában. A gépek eredetileg Indiában szolgáltak, de az idő múlásával kiderült az 1997 májusától 1999 decemberéig átadott tíz Szu-30MK és nyolc Szu-30K jelentősen eltér az Új-Delhi által vágyott Szu-30MKI variánstól, így visszaszállításra kerültek. A gépek jövője hosszú ideig bizonytalan volt, végül Angola látott bennük fantáziát és a fehéroroszországi Baranovicsiben lévő 558. repülőgép javító üzem korszerűsítette a gépeket.

Ennek során a Szu-30SzM változatban használatos rendszerek kerültek beépítésre, így a műszerfalon több színes kijelző jelent meg és az orrba is a Bars-R radar került beépítésre. A beépített zavarórendszer a légiharc-rakéták által leginkább használt 8-12 GHz-es frekvenciatartományban működik. A 12 felfüggesztési ponton fegyverzet választéka kibővült a hajók elleni Zvezda H-31A, a radarok elleni H-31P (AS-17 Krypton), és a légi célok elleni aktív radaros R-77-es (AA-12 Addler) rakétákkal. Az Szu-30K mellett Angolában a 18 darab Szu-27-ből jelenleg még féltucatnyi van repülőképes állapotban. Angola az első két Szu-30K-ját 2017 szeptemberében kapta meg, a típus üzemeltetését még jelenleg is a fehérorosz üzem helyszínen tartózkodó szerelőcsapata segíti.

Moszkvában még áprilisban meghozták a döntést, két KIROV-osztályú nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálót le fognak bontani. Az ADMIRAL USAKOV (ex-KIROV) hosszú évekig a Zvezdocska hajógyár egyik dokkjában várt sorsa jobbra fordulására, most már tudható, mindhiába. Ennek az egységnek reaktorproblémák miatt, mindössze 10 évnyi aktív szolgálatot követően 1990-ben jött el az az idő, amikor horgonyt vethetett. A másodiknak elkészült hajó az ADMIRAL LAZAREV (ex-FRUNZE) mindössze 4 évvel később, de szintén 10 évnyi aktív szolgálat után 1994-ben került móló mellé, költségvetési okokra hivatkozva. Az ADMIRAL NAHIMOV (ex-KALINYIN), mely harmadiknak készült el 1999 és 2005 között volt ideiglenesen kivonva, majd újra szolgálatba lépett. Modernizálásáról, akárcsak a többi testvérhajóéról számos elképzelés született a majd 2 évtized alatt.

A 2010 végére letisztult elképzelés szerint további 20 évnyi szolgálati időt tölthettek volna el a nukleáris meghajtású rakéta csatacirkálók új elektronikával és reaktorokkal ellátva. A fő fegyverzetnek számító P–700 Granyit (SS–N–19) robotrepülőgépek helyett a P-800 Oniksokat (SS-N-26) kapták volna meg a KIROV-ok. A közelkörzeti légvédelmi rendszer szintén lecserélésre kerülne, míg a nagyobb távolságú légvédelmet az S-400-as Triumf biztosítaná. A 2014 óta korszerűsítésen lévő ADMIRAL NAHIMOV elkészültét 2018-ra várták, de még mindig a hajógyárban tartózkodik. A költséges korszerűsítési tervek törlésre kerültek, jelenleg úgy néz ki, hogy csak az ADMIRAL NAHIMOV fog ezen átesni. Az ADMIRAL USAKOV és az ADMIRAL LAZAREV véglegesen kivonásra került.

Legújabb hírek szerint Marokkóban mégiscsak a Boeing AH-64E Apache lesz a megrendelésre kerülő harci helikopter. 2018 júniusában Marokkó tárgyalásokat folytatott a Törökországgal Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 Atak harci helikopterek megvásárlásáról. Az észak-afrikai országból akkoriban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál. Két hét elteltével újra szóba került Marokkó harci helikopterek iránti érdeklődése. Akkor azonban arról cikkeztek, hogy a T-129 Atak harci helikopter gyártója mellett az amerikai Boeing-et is megkeresték AH-64E Apache helikopterek esetleges eladásának ügyében.

Októberében a T-129 még jobb megismerésére nyílt lehetőség, ugyanis az október 24-27. között megrendezésre került Marrakech Airshow-n a T-129 ATAK harci helikopter élőben is bemutatkozhatott. A gép egyik legnagyobb erénye, legalábbis a gyártó szerint, hogy nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apache. A törökök továbbá abban is bíztak, hogy egy marokkói megrendelés további észak-afrikai országok figyelmét is még jobban ráirányítja majd a típusra. A helyi média értesülései alapján azonban az amerikai gyártó terméke fog megrendelésre kerülni hamarosan. A pálfordulás okaként megemlítik, hogy a T-129 harci zónába telepítését, üzemelését és szíriai bevetését a marokkói katonák testközelből figyelhették meg és végül megállapították, a típus képességei nem megfelelőek számukra.

Következő év első felében megérkeznek majd a GlobalEye AEW&C (Airborne Early Warning & Control) radargépek az Egyesült Arab Emírségek légierejébe. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Ebből két példány már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja óta. A harmadik jelenleg az átépítés fázisában tart és még ebben az évben fel fog szállni. Az első két GlobalEye Svédországban és Spanyolországban található meg jelenleg, ahol különféle teszteken vesznek részt.

India 80 millió dollárért fogja korszerűsíttetni Iljusin Il-78MKI Midas tankergépeit. A 6 darabos mennyiségben szolgálatban álló típus a gyártóval kötött szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátása mellett élettartam-hosszabbításon is át fog esni, hogy jelentősen növeljék a repülőgépek üzemidejét. India 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330 MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére.

Immáron második alkalommal került sor a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép légi indítású BrahMos-A (Air) változatának tesztelésére. 2017. november 22-én végrehajtott első sikeres tesztet követően 2019. május 22-én a fejlesztési szakaszt lezáró egyik utolsó lövészetet hajtották végre. A Szuhoj Szu-30MKI-ről történő indítás és eltávolodás probléma nélkül lezajlott, majd a BrahMos-A pontosan végéigrepülte a kijelölt útvonalát és a szárazföldi lőtér kijelölt helyén becsapódott.  A fegyver megbízhatóságát igazoló második, talán már tengeri célpont ellen végrehajtandó, végső lövészet időpontja most még nem ismert. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére.  Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól.

Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is.

Dél-Koreában megkezdődtek a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri próbái. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában építeni kezdett ROKS MARADO (6112) 2018 májusában került vízrebocsátásra. A 199 méter hosszú, üresen 14500, terhelve 18000 tonnás vízkiszorítású egység a személyzetén felül még 10 UH-60-as helikoptert és 700 katonát és páncélosokat, légpárnás partraszállító járműveket tud elhelyezni belső terében. A ROKS MARADO (6112) DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó várhatólag 2020-ban fog szolgálatba állni.

Japán 160 darab AIM-120C-7-es AMRAAM légiharc-rakétát vásárol az Egyesült Államoktól. A kormányzati jóváhagyásra váró eladás Tokió számára 317 millió dollár becsült összköltséget jelent majd.

Megrendelés érkezett a Sikorsky-hoz a CH-53K King Stallion helikopterre. A megrendelést természeten az amerikai haditengerészet adta fel, melynek költségvetéséből szerzik be a tengerészgyalogság eszközeit is. Az első rendelési állományban 12 darab forgószárnyas szerepelt, míg a legfrissebb 2. és 3. egyaránt 14-14 gépet foglal magába. Az első CH-53K King Stallion helikopterek 2022-re kerülnek majd a tengerészgyalogsághoz, míg bevethetőségüket ezen a héten közöltek szerint már 2023-ra, 2024-re várják. A Sikorsky jelentős beruházásokat hajtott végre, így a jövőben évente képes lesz akár 24 CH-53K King Stallion előállítására is. A típus hibáinak kijavítása folyamatban van, jelenleg már többet is sikerült orvosolni. Pozitívumként azt is meg kell említeni, hogy az új helikopter már bebizonyította, hogy könnyebben kezelhető és karbantartható, mint elődje.

Ebben a hónapban a Boeing három KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépet szállított le az amerikai légierőnek, így az átadott darabszám 11-re emelkedett. Az egyik KC-46-t május 17-én, pénteken érkezett meg a McConnell bázisra (Kansas) a 931. Légi Utántöltő Ezredhez, míg másik két Pegasus az Oklahomában található Altus támaszponton szállt le május 18-án, szombaton. Várhatólag az elkövetkező hónapokban sok hír fog szólni a Boeing KC-46A Pegasus légi üzemanyag utántöltő repülőgépekről, hiszen a gyártó az év közepére 18, míg az év végére 36 átadásra került példánnyal számol.

Egy további hírben is főszerepet játszik az USAF új tankergépe, hiszen sikeresen vételezett belőle üzemanyagot a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó is a tesztek során, így ez a variáns már utántölthetővé vált. A közeljövőben további három repülőgépre, a Lockheed Martin EC-130-ra, a Bell-Boeing MV-22-re és a Lockheed C-5-re kívánják a szükséges légi próbákat lefolytatni.

Az erre a hétre jutó F-35-ös hírekből meg kell említeni, hogy bár még folynak tárgyalások, a Pentagon már kezd készülődni a kieső török beszállítók pótlására. A Lockheed Martin szerint nyolc török ​​vállalat készít alkatrészeket a Lightning II-hez, némelyikük már 2004 óta részt vesz a programban. Ilyen a Fokker Elmo is, ahol az F-35 villamos vezetékeinek 40%-át készítik el. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Török elmondás alapján Törökország az egyik olyan ország az F-35-ös programban, amely teljes mértékben teljesítette a pénzügyi és egyéb ígéreteit a fejlesztés során. Joggal várják hát gépeiket, a földi-és légi személyzet képzése is jól halad az USA-ban, csakhogy a problémát szülő orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok beszerzése még nem került törlésre. Sőt, ezek várhatólag októbertől kerülnek majd telepítésre az országban, amely véleménye szerint a légvédelmi rendszerek tenderén az egyik fő követelmény volt, hogy a gyártási jogot és technológiát a lehető legteljesebb mértékben megkaphassák. Meglepő módon csak Oroszország reagált pozitívan ezekre az igényekre, így dőlt el a verseny a javukra. Nemrégiben a német Bild újság arról cikkezett, hogy Törökország hamarosan felmondja az Sz-400-as beszerzést és így elhárul a F-35-ök leszállítása elé gördült akadály.

Török részről viszont megerősítésre került, hogy továbbra is kitartanak az Sz-400-as komplexumok beszerzése mellett és bizakodóak az F-35-ök leszállítását illetőleg is. Más washingtoni források úgy tudják, az Egyesült Államok még két héten keresztül vár az Sz-400-as beszerzés felmondására, majd utána kezd el ténylegesen lépni ebben az ügyben. Törökországban az F-35-ös gépek bázisául kijelölt támaszponton befejeződtek az új típus igényelte infrastrukturális fejlesztések. Ankara novemberre várja az első gépek megérkezését, bár az eddigi tervekben március hónap szerepelt. Hiába vesz részt összesen 14 ország a gép előállításában, ilyen gyorsan új beszállítókat találni nem egyszerű feladat. Éppen ezért a Lockheed Martin felkészül arra is, hogy az elkövetkező két évben lelassulhat a gyártás üteme, sőt az eddig szépen csökkenő darabár is emelkedésnek indulhat egy kis időre.

Jó hír is érkezett a héten, amely az F-35-öst érinti, ugyanis a BAE Systems Samlesburyben lévő üzemében elkészültek az 500. törzs-hátsórésszel. A vízszintes és függőleges vezérsíkot is magába foglaló elem nagyságára jellemző, hogy az F-35-ös 15%-át teszi ki.

A Bell Helicopter Textron Inc. bejelentette, hogy az Air Vehicle Concept Demonstrator repülőgépe, a Bell V-280 Valor sikeresen teljesítette az Egyesült Államok hadserege által elvárt irányíthatósági és mozgékonysági teszteket, amiket alacsony sebességnél, illetve lebegésből hajtottak végre a Texas-i, Arlingtonban. 2017. decemberi első repülése óta a billenőrotoros repülőgép több mint 110 órányi repülési időt és több mint 225 órányi olyan tesztidőt gyűjtött össze, amikor az erőátviteli rendszere volt üzemben, beleértve a földi vizsgálatokat is.

Hamarosan sor kerülhet egy új hajtóművekkel ellátott Boeing CH-47-es Chinook helikopter repülésére. A tandemrotoros gépre a Sikorsky CH-53K King Stallion-on is alkalmazott General Electric T408 (GE38-1B) hajtóműveket szerelték fel. Ezek egyenként 2500 lóerővel nagyobb teljesítmény leadására képesek, mint a jelenleg is használt Honeywell T55-ök, vagyis 7500 lóerősek. Az amerikai hadsereg már régóta érdeklődik nagyobb teljesítményű hajtóművek felszerelésének lehetőségéről a CH-47F Block II változatú helikopterekre. A Boeing nem hozta még nyilvánosságra, hogy a General Electric T408 (GE38-1B) hajtóművekkel mekkora tömeget lesz majd képes a levegőbe emelni a Chinook, de annyit már tudni, hogy a fogyasztásuk 15%-al magasabb a jelenleg használtaknál. A Pentagon alternatívaként tanulmányozza a CH-47-et a Sikorsky CH-53K technikai problémái és az ebből fakadó késés miatt, így egy esetleges megrendelés esélye is lehet az ok az új hajtóművekkel való ellátása mellett.

Peruban érdeklődés mutatkozik a MiG-29-ek iránt. Az ország 1995-ben 16 MiG-29S és 2 MiG-29UB vadászgépet vásárolt Fehéroroszországból, és három további MiG-29SE-t szerzett be 1999-ben. Miután két repülőgépet vesztett balesetben, a perui légierőnek jelenleg 19 darab MiG-29-ese van. További gépek beszerzéséről már folynak a tárgyalások a felek között.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter Typhoon

Boeing P-8A Poseidon

Szuhoj Szu-27P1M

Northrop F-5EM Tiger II

Mil Mi-171S-P

Boeing B-52H Stratofortress

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Dassault Mirage IIIRS

North American F-100D Super Sabre

Airbus A330MRTT