Biztonságpolitika

December 1-jén az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Biztonsági Együttműködési Ügynöksége (DSCA) közzétette azt az információt, hogy a Külügyminisztérium jóváhagyta a horvát M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművek felújítási és támogatási csomagjainak esetleges értékesítését az ODS (Operation Desert Storm) konfigurációnak megfelelően. A szerződés értéke 757 millió dollár lehet. A szükséges dokumentumok már a Kongresszus előtt vannak, amely meghozza a végső döntést az esetleges eladásról. A horvátoknak átadandó felszerelésben megtalálható 84 darab M240 géppuska, 1103 BGM-71E TOW 2A irányítású páncéltörő rakéta tandem HEAT robbanófejjel, 100 TOW 2B rakéta és 500 TOW Bunker Buster rakéta is. Az összes felsorolt változat nem az eredeti huzalvezérlésű, hanem a továbbfejlesztett rádiófrekvenciás változatban kerülne leszállításra. Az Egyesült Államok még 2018 elején ajánlotta fel Horvátországnak a Bradley legrégebbi verzióját. Ezt a modellt teljes mértékben modernizálni kell, melynek ára darabonként 3,5 millió dollárba kerül. Horvátország összesen nyolcvannégy Bradley gyalogsági harcjárművel rendelkezik. Ezekből hatvan egy gépesített zászlóalj állományát alkothatja, míg a maradék huszonnégy alkatrészforrásul szolgál ezek üzemeltetéséhez. Ezek a páncélosok használtan, de nagyjavítást követően kerültek átadásra az Amerikai Hadsereg feleslegessé váló készletéből. Az ODS-konfigurációt, amint a neve is sugallja, az 1991-es Öböl-háború után hozták létre. Egy szemre veszélytelen lézeres távolságmérővel, az FBCB2 harctéri információs rendszerrel és műholdas navigációs készülékkel is rendelkezik.

Lengyelországban a PIT-Radwar befejezte azon Poprad önjáró légvédelmi rakétarendszerek (SPZR) szállításait a lengyel fegyveres erőkhöz, amelyek átadását 2020-ra ütemezték. Varsó 2015 végén döntötte el, hogy 273 millió dollárért vásárol a hazai fejlesztésű Poprad rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerekből. A Poprad fegyverzete lehetővé teszi légi célok megsemmisítését 10–3500 méteres magasságban, valamint 500–5500 méteres távolságban. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, -10 és +70 fok magassági szög között mozgatható távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből addig csak két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően. Az első hét Poprad 2018 második félévében került átadásra, de 2019 végére már összesen harminchat Poprad volt a fegyveres erőknél. Ebben az évben ez a mennyiség elérte a 60-at.

F126-os osztályú fregattként fog szolgálatba állni a Német Haditengerészet következő generációs hajóosztálya. Ennek több érdekessége is van. Ez egyik az, hogy tervét még MKS 180 (Mehrzweckkampfschiff 180 = Többcélú hadihajó 180) projektjeként mutatták be. A körülbelül 155 méter hosszú, maximálisan 9000 tonnás vízkiszorítású többcélú hajót a Damen Hajógyár tervezte meg, gyártásukban a Blohm+Voss és a Thales lesznek a partnerek. Berlin ez év júniusában négy egység megrendeléséről írt alá megállapodást. Az F126-os fregattokat a különféle katonai bevetésekhez tervezett cserélhető modulokkal lehet majd felszerelni. Ezek a bevetéstől függően igény szerint cserélhető modulok azok, amelyek gyakorlatilag e hajókat többcélúvá teszik. Ez a modularitás azoknak a tapasztalatoknak az eredménye, amelyet a német flotta az utóbbi évtizedekben szerzett. Ezek alapján fontos lesz a hosszú tengeren eltölthető idő, a konfliktus megelőzésben és a válságkezelésben való alkalmazhatóság, az embargók eredményességének megfigyelési képessége és szükség esetén a német állampolgárok kimenekítése a válsághelyzetekből. Szükség szerint persze harcolni is tudni kell majd más hadihajókkal az Atlanti-óceán északi részén, vagy a Földközi-tengeren, valamint tengeralattjárókkal is eredményesen kell majd szembeszállni. Korábban egyetlen hajótípus nem volt képes ilyen sokféle feladat teljesítésére.

A hajók modularitása számos előnnyel jár majd. Ezek a modulok a hajótól függetlenül tárolhatók és szervizelhetők. A modulokat nem kell minden hajóhoz beszerezni, azoktól függetlenül is megvásárolhatók. Az idővel majd változó működési feltételek és a továbbfejlesztett technológiák elterjedése esetén csak a modult kell modernizálni. A fedélzeti szabványosított interfészek pedig új típusú modulok kifejlesztését teszik lehetővé a jövőben. A modulok cseréjét és üzembe helyezését gyorsan és világszerte lehetővé kell tenni, hajógyári beavatkozás szükségessége nélkül. Ehhez mindössze nagyobb méretű kikötői darukra lesz szükség, hiszen a modulokat felülről fogják beemelni a F126-okba. Ezenkívül a moduloknak ellen kell állniuk az adott felhasználási területen uralkodó éghajlati és oceanográfiai hatásoknak. A többcélú hadihajó képes lesz működni a trópusokon, valamint a jéggel borított sarki vizeken is.

Jelenleg két modul feladatköre ismert már. Az egyik a tengeralattjárók elleni, míg a másik a hajózási útvonalak ellenőrzésére szolgálna. Ez utóbbi a hajót úszó bázissá alakítja, például kalózkodás elleni feladatok esetére. A több helyiség lehetővé teszi majd az emberek ideiglenes őrizetbe vételét, egy orvosi részleg pedig karantén körülmények között teszi lehetővé az orvosi vizsgálatokat. A 30 éves szolgálati időtartamra tervezett F126-ok nagyfokú automatizáltsága lehetővé fogja tenni, hogy a legénység létszáma 110 fő legyen. Őket a bevetések igényétől függően a telepített modulok kezelőszemélyzete és/vagy egyéb feladatú katonák egészíthetik ki, további 70 fővel. Az első F126-os fregatt 2028-ban lép majd szolgálatba. 

Két magánvállalkozás fogja a jövőben Németország számára a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek legénységének a képzését végezni. Az ESG Elektroniksystem und Logistik tulajdonában lévő ESG Aerosystem és az MHD Rockland 64,5 millió dollárt zsebelhetett be a most elnyert szerződésnek köszönhetően. Ez utóbbi vállalat tényleges repülőgépekkel is rendelkezik, flottája öt Lockheed P-3C Orionból áll. Ehhez a programhoz az ESG Aerosystems állítja fel a tananyagot, amelyben részletesen felsorolják a P-3C Orion személyzetének tagjai számára a képzési tartalmat. Az MHD-Rockland öt, korábban az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) által használt AP-3C Orionból álló flottáját bocsátja rendelkezésre a kiképzéshez, mely gépek a floridai Jacksonville-től délnyugatra, a Keystone Heights Airfield-en találhatók meg. A képzés időtartama eltérő lesz a legénység egyes tagjai számára. Az MHD-Rockland szerint a legénység mind a szimulátorban, mind a valódi repülőgépen végez majd repüléseket a képzés során. A civilek megjelenését a képzésben az tette szükségessé, hogy az Amerikai Haditengerészet VP-30-as repülőszázada, mely eddig az Orion személyzetek képzését végezte, már felhagyott ezen tevékenységgel. A Német Haditengerészetnél nem újdonság a civilek által végzett képzés, ugyanis a Westland Sea King helikopterek legénységének kiképzése is kiszervezésével valósult meg a portlandi (Egyesült Királyság) HeliOperations felé és itt pozitív tapasztalatokat szereztek.

Megkapta az Airbus Helicopters a típusalkalmassági bizonyítványt az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopterére 2020. november végén. Az Amerikai Légügyi Hatóság, az FAA jóváhagyása majdnem fél évvel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) típusbizonyítványát követően került bejelentésre. Az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopter így már a következő év elején átadásra kerülhet majd az első észak-amerikai megrendelők részére. 2019 márciusában az Airbus Helicopters a Heli-Expo helikopter kiállításon mutatta be először ez a változtatást, melynek köszönhetően további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel a H145-ös, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. A gyártó szerint az új csapágy nélküli főrotor egyszerű felépítése csökkenti a karbantartási költségeket és tovább javítja a H145-ös megbízhatóságát. Továbbá a kisebb rotorátmérő miatt a H145 szűkebb helyeken is használható lesz, valamint a fedélzetén helyet foglalók számára repülés kényelmesebbé fog válni.

Egy korszerű technika megjelenésével az eddigi korlátozott közúti forgalmi engedély korlátlan engedélyre fog módosulni a német Krauss Maffei Wegmann Boxer gyalogsági harcjárművek esetében. Ugyanis a több mint 30 tonnás páncélosok részére megrendelésre került november 30-án a DVS rendszer (Driver Vision System). Mivel a vezető számára nem éppen a legjobb a jobb, illetve baloldalra való kilátás a Boxer-ből, ezért egy oldalra néző kamrarendszert kellett megalkotni. Ez lett a DVS, mely két nagy teljesítményű kamerából, egy tisztító rendszerből, továbbá egy nagysebességű elektronikus feldolgozó egységből áll, amely biztosítja a késleltetés nélküli adatátvitelt az oldalablakokat helyettesítő két kijelző számára. A rendszer segíti a sofőrt abban, hogy az erősen páncélozott járművel olyan helyzetekben, mint például egy városi utcán való kanyarodás, megszünteti a holtterek nagy részét. A rendszer hosszú távú teszteken esett át egy járművezető-továbbképző iskolában, és kihívásokkal teli környezeti feltételek mellett is bebizonyította értékét és megbízhatóságát. A tervek szerint az összes eddig megrendelt, valamint a jövőben beszerzésre kerülő német Boxer gyalogsági harcjármű el lesz látva a DVS rendszerrel.

Újabb Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók érkeztek meg Nagy-Britanniába. A ZM153, ZM154 és ZM155 lajstromjelű példányok három napig várakoztak Kanadában a Gander nemzetközi repülőtéren, mielőtt hazafelé indulhattak volna. A három gépet a Marham-be vezető útjukon a Brit Királyi Légierő egyik Voyager KC.3-as légi utántöltő/szállító repülőgépe, a ZZ332-es lajstromjelű kísérte el. Ezek megérkeztével a RAF már 18 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázóval rendelkezik.

Más repülőeszközök is érkezetek a ködös Albionba az elmúlt időszakban. 2020. november 24-én a hajnali órákban az első két Boeing AH-64E Apache Guardian is megérkezett a Royal Air Force egyik C-17A Globemaster III-ának fedélzetén a RAF Brize Norton-i bázisára. London 2015 augusztusában jóváhagyást kapott Washingtonból, hogy 50 darab Westland gyártású WAH-64-es, vagy Apache AH.1 helikopterét AH-64E szintre korszerűsíthesse. A 66 WAH-64-ből 16 leállításra került a költségekkel való takarékoskodás okán 2015 elején, így várható volt, hogy az új AH-64E-k megvásárlása nem fog megvalósulni, marad a korszerűsítés. Még azon év végére világossá vált, hogy a WAH-64-esben alkalmazott RMT-332-es gázturbinák helyett a T700-ok beépítése lenne a legnagyobb kiadás a 3 milliárd dolláros korszerűsítési programban. Így aztán 2016 júliusában 50 darab vadonatúj AH-64E került megrendelésre az Egyesült Királyság részéről.

Az új Apache AH.2-ek az Apache legfejlettebb változatának, a Version 6-nak a képviselői, lajstromjeleik ZM700-tól indulnak és egészen ZM749-ig tartanak. Elsőként a ZM704 és a ZM705 lajstromjelű forgószárnyas érkezett meg a típusnak és elődjének is otthont adó Wattishamba, november 26-án. Itt a 3. ezred 653., a 662. és a 663. százada, valamint a 4. ezred 656. és a 664. százada repüli a harci helikoptereket és ezek kerülnek majd átfegyverzésre is az új gépekre 2024-ig bezárólag. Az új hajtóművek, a hajtáslánc, a főrotorlapátok és az egyéb technikai fejlesztések jelentősen növelik az AH-64E harci képességét. A beágyazott rendszer szintű diagnosztika a hadrafoghatóságot növeli. A megnövelt hatótávolságú, tengeri üzemmóddal is ellátott radar biztosítja, hogy a helikopter tengeri környezetben még jobban működhessen majd.

A Boris Johnson miniszterelnök által bejelentett, korábban ismeretlen 32-es típusú fregattok jövőbeli tulajdonsága és képessége igencsak élénk érdeklődést váltott ki a világban az elmúlt napokban. Nagy-Britanniában éppen ezért több információt is nyilvánosságra hoztak ezekkel a hajókkal kapcsolatban. Építésüket csakis a Type 31-es fregattok építésének befejezése után kezdik majd meg. A 32-es típusú fregattokat a NATO követelményeit szem előtt tartva építik meg, és a projekt előrehaladtával további információk derülnek majd ki róluk. Egyelőre nem tudni, hány Type 32-es fregattot rendelnek majd meg, ezt a munka későbbi szakaszában kell meghatározni. Mindenesetre a korszerűségüket nem lehet megkérdőjelezni, hiszen elvárás velük szemben, hogy mind a tengeralattjárók, mind az aknák elleni harcban nagyfokú együttműködésre legyenek képesek legénység nélküli járművekkel.

November 28-án Lossiemouth-ból felszállva a Brit Királyi Légierő két Typhoon FGR.4-es vadászbombázója elfogott két orosz Tupoljev Tu-142 tengeri járőr repülőgépet, amelyek a brit légtér határai felé közelednek. Ez volt az első orosz látogatás a skót partok mentén október közepe óta, amikor két Tu-160-as bombázó járt erre. A légvédelmi készültséget adó géppár helyi idő szerint 8:51-kor száll fel és 13:10-kor tért vissza a bázisra, miután körülbelül három órát töltöttek az orosz gépek közelében. Szokás szerint a RAF Brize Norton-i bázisáról felszállva egy Voyager KC.2 tartálygép is a levegőben volt ez idő alatt, amely a Külső Hebridáktól nyugatra körözött és üzemanyaggal látta el az elfogókat. Érdekesség, hogy ekkor ez a gép a különleges festéssel ellátott ZZ336 lajstromjelű példány volt. A két Tu-142-es eltérő változatú volt. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es egy Tu-142MK, míg az RF-34060-as egy Tu-142MZ alváltozat volt. Utóbbi ez év januárjában, az átalakítások befejeztével tért vissza a flotta repülőerőinek kötelékébe. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es Tu-142MK többszörös visszaesőnek is tekinthető, hiszen ebben az évben már többször is felbukkant a Nagy-Britannia körüli légtérben, 2020 márciusában kétszer is erre járt.

Az NHIndustries átadta a második olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek 2020. december 3-án, amelyik harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyekkel az öregedő AS332B/B1 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.

Már a motorpróbánál tart az első, Spanyolország számára gyártott Pilatus Aircraft PC-21-es turbópropelleres kiképző repülőgép. Az E.27-01-es lajstromjellel ellátott példányt még az idén tervezik leszállítani a megrendelőnek. 2019 novemberének végére eldőlt, a C-101EB kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. Ennek köszönhetően a PC-21-es tízedik megrendelője Spanyolország lett.  A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101EB-k kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Jelenleg 211 darab PC-21-et rendeltek meg. Ausztrália 49, Franciaország 17, Jordánia 12, Katar 24, Szaúd-Arábia 55, Svájc 8, Szingapúr 19, az Egyesült Arab Emírségek 25, míg egyetlen civil felhasználóként a brit QinetiQ 2 példányban használja a PC-21-et, utóbbi helyen a berepülőpilóta képzésben veszik nagy hasznát.

Franciaországban is gyarapodott a légierő gépállománya november utolsó hetében. November 26-án a Francia Légi és Űrerők (Armée de l'Air et de l'Espace) átvették az első Airbus A330-200-as repülőgépüket. Ennek a példánynak, valamint két másik társának beszerzése ez év június első napjaiban került bejelentésre, míg az első két gép megvételére már augusztusban sort kerítettek. Tehették ezt azért, mert ez a két Airbus A330-200-as már a civil légi forgalomban használt, de jó műszaki állapotban lévő gép volt. Harmadik társuk viszont új gyártású lesz. Rendeltetésük a személy és áruszállításra használt, de az öregedő A340-es és A310-es repülőgépek feladatainak átvétele lesz. Ez igen hamar meg is valósul, hiszen a másik használt Airbus is 2020 végéig átadásra fog kerülni, míg az A340-eseket 2020. december végén vonják ki a szolgálatból. Az új A330-as 2022-ben lép majd szolgálatba. Ami viszont állandó marad az a gépeket repülő század, mely a 3/60-as. Ezt a három új repülőgépet végül csak 2023-ban átalakítják majd át MRTT Phénix (Multi-Role Tanker Transport) variánssá, addig elsősorban kormányzati repüléseket és segélyszállítmányok továbbítását fogják végezni.

Elkészült a 100. Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázóval is a Novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a NAPO. A 2013-as, a 2014-es és a 2015-ös évben is 18-18 Fullback került leszállításra. 2016-ban 16, 2018-ban 12, míg 2019-ben 8 példányt gyártottak le. Moszkva a Szu-27-es vadászgép jelentős továbbfejlesztéséből ezen a mennyiségen felül rendelt még, tehát a gyártás nem áll meg.  Ugyanis 2027 végéig még legalább 76 repülőgépet kell szállítania a gyártónak, vagyis további két repülőezred átfegyverzésére elegendő mennyiséget. Ezek a gépek egy része már a továbbfejlesztett Szu-34M lesz és 2022-től évente akár 14 darabot is elkészíthet majd belőlük a gyártósor. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraiknak és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben nem kezdődött el, mint az várható volt a hírek alapján.

A novoszibirszki üzemben még a régebbi alváltozatok voltak megfigyelhető a gyártósoron 2020 őszének elején, bár ezeken a korábbiakhoz képest minimális módosítás volt látható. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték. A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni a Szu-34M-en. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést. Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.

Mikojan–Gurjevics MiG-31BM Foxhound nehézvadászok telepítési szándékát jelentette be az orosz Csendes-óceáni Flotta sajtóirodája, egy Alaszkához közeli repülőtérre. A kettős, polgári és katonai repülőtérként is használt Anadír repülőtere lenne az elfogók új állomáshelye.

December 2-án befutott Haifa kikötőjébe Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez az egység, akárcsak a másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben építi meg a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Mali egy újabb Airbus C295W típusú szállító repülőgépet rendelt meg. Az első ilyen gépét az afrikai állam még 2016 decemberében állította szolgálatba, azóta ez a gép négy év alatt 1770 repülési órát gyűjtött össze, és több mint 38000 utast és 900 tonna rakományt szállított. Ez a mostani, december 2-án bejelentett és 2021-ben teljesítendő megrendelés a repülőgépen és a képzésen felül kiterjedt logisztikai csomagot is tartalmaz mind a két C2295W számára. Az afrikai kontinensen igencsak sikeresnek mondható a C295-ös hiszen eddig 37 példányt sikerült értékesíteni.

A La Tribune francia napilap szerint Indonézia közel áll hozzá, hogy véglegesítse negyvennyolc Dassault Rafale vadászbombázó beszerzéséről szóló szerződését. Több forrás szerint is komplikációk nélkül folynak a tárgyalások, sőt a jövőben egy francia-indonéz védelmi együttműködés megvalósulására is jók a kilátások. A lapban megjelent cikk után ismerték el Párizsban, hogy ténylegesen közel állnak a tárgyalások sikeres befejezéséhez. Más tudósítások szerint az indonézek sietnek a szerződés lezárásával, és az év vége előtt szeretnék a szerződést megkötni. A franciák velük szemben nem szándékoznak elhamarkodni a tárgyalásokat, és egy lehetséges szerződés minden részletének aprólékos kidolgozására összpontosítanak.

Dél-Koreában nem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitja az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a most körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a páncélosakat. Ez utóbbi esetében mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-es szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.

A harci képességek és az eladások növelése egyaránt szerepelt játszik a Korea Aerospace Industries (KAI) azon tervében, hogy képessé tegye az FA-50-es repülőgépét repülés közbeni üzemanyag-felvételre. A jelentős munkát nem egyedül tervezik megvalósítani, társul az ezen a téren már nagy tapasztalatot felmutatni tudó Egyesült Királyságbeli vállalatot, a Cobham Mission Systems-et választották. Pár évvel ezelőtt az USAF új sugárhajtású kiképzőgép tenderére, a TX-re már kidolgozták a merevcsöves utántöltés lehetőségét a T-50A számára, mégpedig a pilótafülke mögötti gerincrészre szerelt jókora púp felszerelésével. Most azonban a hajlékonytömlős módszerhez terveznek megalkotni egy teleszkópikus felvevőcsövet.

Kína 100 darab helikopterekbe való gázturbinát rendelt meg Oroszországtól. A VK-2500PSz-03 jelzésű erőforrásokat a 2021 és 2022 között szállítják majd le. Ez megvalósíthatónak tűnik, hiszen a gyártó jelenleg évi 300 ilyen gázturbinát készít el, ezt a mennyiséget a jövőben 500 darabra tervezik emelni. A VK-2500PSz-03 a VK-2500 gázturbina legújabb módosítása, Mil és Kamov helikopterekben egyaránt használható. Állítólag a Mi-28-as harci helikopterekben használatos gázturbinák minimális változtatással létrehozott polgári változata. A számítógépes vezérlőrendszernek (FADEC) és az új anyagoknak köszönhetően javításközi üzemideje kétszeresére nőtt az elődjéhez viszonyítva.  A polgári Mi-171A2 helikoptereken való alkalmazhatóságát -50 °C és +60 °C közötti levegő hőmérséklet-tartományban, illetve tengerszint feletti 6000 méteres magasságon is bizonyította már.

Eldőlt, nem fogják újjáépíteni a USS BON HOMME RICHARD (LHD 6) partraszállást támogató helikopterhordozót. Az egység San Diego kikötőjében gyulladt ki július 12-én és lángolt több mint 4 napig. A tűz okozta szerkezeti károk felmérésével végeztek, ez igencsak kiábrándító lett. A 22 éves hajó mintegy 60%-át ki kellene cserélni az újjáépítés során. Ez 2,5–3,2 milliárd dollárba kerülne, és öt-hét évet ölelne fel. Csak viszonyításképpen, egy vadonatúj, az F-35B-k üzemeltetésére képes AMERICA-osztályú partraszállást támogató hordozó megépítése 4,1 milliárd dollárba kerül. Amikor a BON HOMME RICHARD-ot építeni kezdték úgy becsülték, hogy 750 millió dollárból elkészülhetett. Felmerült az is, hogy kórházhajóvá, vagy éppen parancsnoki hajóvá építenék át a BON HOMME RICHARD-ot, ám ez 1 milliárd dollárba kerülne, ami annyi, vagy több, mint egy új építésű egység esetében, de ugyanúgy éveket venne igénybe.

A kivonás viszont nagyjából 30 millió dollárba kerül, és a következő kilenc-tizenkét hónapban hajtják majd végre. Ez idő alatt a még használható alkatrészeit kiszerelik. San Diego kikötőjébe egyébként az F-35B-k rendszeresítése miatt érkezett a USS BON HOMME RICHARD egy átfogó korszerűsítésre, ami 18 hónapot vett volna igénybe és 250 millió dollárba került volna. A 10 WASP-osztályú testvérhajó közül csak négyet (WASP, ESSEX, MAKIN ISLAND, BON HOMME RICHARD) szemeltek ki az ilyen átépítésre. Ez igen fontos lett volna a tengerészgyalogság számára, hiszen célként tűzték ki, hogy minél több F-35B-vel felszerelt repülőszázadot szeretnének a világtengereken látni. A haditengerészet egyébként négy külön vizsgálatot folytat a tűz okát kutatva, köztük egy bűnügyi vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy azt gyújtogatás okozta-e. A tűz okát még vizsgálják, de úgy tűnik, hogy ez a tűz az egyik legdrágább a modern haditengerészet történetében.

Az USA-ban a Tengerészgyalogság bejelentette, hogy a Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázókkal elsőként átfegyverzésre került VMFA-314-es repülőszázad, a Fekete Lovagok elérték a hordozófedélzetről korlátozottan bevethető státuszt december 1-én. Ezt egyébként az F-35C-ket repülő századok közül másodikként érték el. A kaliforniai Miramar légibázison települő alegységet 1943-ban alapították és az első sugárhajtású repülőgépet alkalmazó tengerészgyalogos repülőszázadként még 1952-ben, a Grumman F-9F Panther-t állították náluk szolgálatba. További elsőségeik voltak még 1961-ben az F-4B Phantom II-es, majd 1982-ben az F/A-18 Hornet. Majd 2020. január 21-én megérkezett 301-es oldalszámú F-35C is, amit még további 66 darab fog követni, így négy tengerészgyalogos repülőszázad állományában lesz megtalálható a hordozófedélzeti üzemeltetésre alkalmas Lightning változat, amely egységek gépei időszakosan települni fognak az amerikai flotta repülőgép-hordozóin is. Az Amerikai Tengerészgyalogság jelenleg 420 darab F-35-ös megvásárlását tervezi, ezekből 353 darab lesz az F-35B és 67 F35C változat.

Spanyolországban 2020. december 1-jén jóváhagyták négy Lockheed C-130H szállító repülőgép eladását. Korábban a Spanyol Légierő által üzemeltetett gépekből két repülőgépet Uruguaynak adnak el 22 millió euróért, a másik kettőt pedig Perunak 25 millió euróért. Mindkét állam számára tartalék alkatrészek is eladásra kerültek ezekben az árakban. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a négy Hercules. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Ezek decemberben kerülnek majd új hazájukba és állítólag a légi üzemanyag-átadásra képes KC-130H változatok lettek kiválasztva. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.

November 27-én Brazíliában átadták a légierő számára ez első modernizált Embraer E-99M radargépet. A 6702es oldalszámú példány egyébként a második, mely modernizálásra került, mivel az elsőként elkészült E-99M a 6703-as volt. Első felszállását ez a példány 2019. augusztus 19-én hajtotta végre. Az első E-99-es 2002 júliusában áll hadrendbe a dél-amerikai országban, igaz akkor még R-99A jelzéssel. Ezt 2008 októberében változtatták meg E-99-re. Az öt gépből álló flotta számára a PS-890 Erieye rádiólokátor helyett az Erieye-ER kerül beszerelésre, amit a Saab a Global Eye programja számára fejlesztettek ki. Így az eddigi légi és tengerfelszíni detektálási képesség kiegészült a szárazföldivel is. Megnövekedett az érzékelési távolság is, így a géptől 723 kilométeres távolságon belül szinte minden felderíthetővé vált. Az E-99M felszereltségének egyéb változásai között szerepel egy új kommunikációs csomag (Rohde&Schwarz digitális rádiók), egy új Thales TSC 2030-as barát/ellenség azonosító (IFF) és egy önvédelmi rendszer beépítése is, ami az izraeli Elbit-től származik. A továbbfejlesztett rendszerek minél jobb kiszolgálására az eddigi három kezelői hely helyett öt került kialakításra a belső térben, mindegyik egy 19,5 hüvelykes és két 10,4 hüvelykes monitorral ellátva. Brazília ötödik E-99-es radargépén 2022-re hajtják majd végre a modernizálást.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2020. december 2-án jóváhagyta a Raytheon Mk54 torpedó átalakító készletek eladását Brazília kormányának 70 millió dollárért. Brazília ezeket a fegyvereket a Sikorsky S-70B Seahawk haditengerészeti helikoptereken és felszíni egységeken is fogja alkalmazni. A szerződés 22 Mk54 átalakító készletre vonatkozik, ezekkel az Mk46 Mod 5A(S) torpedók válnak majd Mk 54 Mod 0 könnyű torpedókká az átalakítás után. Az Mk54 könnyű torpedókat a Raytheon Integrated Defense System és az Amerikai Haditengerészet fejlesztette ki, amikor megoldást kerestek az Mk46-os és az Mk50-es torpedókban talált problémákra és 2003-tól van szolgálatban.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39D EBS HU Gripen

Lockheed Martin F-22A Raptor

Embraer KC-390

Boeing C-17A Globemaster III

AMX International AMX-T

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Panavia Tornado IDS

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault Mirage 2000N

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Eurofighter F-2000A Typhoon

Lockheed Martin F-35A Lightning II

NHI NH90TTH

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

Sikorsky UH-60A+ Black Hawk

Saab TF35 Draken

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Dassault Mirage 5MA Elkan

Lockheed P-3C Orion

MiG-21biszD

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Handley Page Victor K.2

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-22 Fitter-F

Boeing RC-135W Rivet Joint

Embraer EMB-312 Tucano

Lockheed F-104S Starfighter

Dassault Rafale M

Boeing P-8A Poseidon

Berijev Be-12

Baku a háború folyamán végig titkolta a saját áldozatok számát, mondván, hogy majd a háború végén fogja nyilvánosságra hozni. V. Putyin említett egyszer egy számot egyik beszédében 2500-2500 főre becsülve az áldozatok számát a két oldalon, ami én magam szerint elfogadhatónak tartottam, tekintve, hogy az oroszoknak jó információik lehetnek, másrészt hogy nem volt érdekük az adatokkal való manipuláció. 

Tegnap Azerbajdzsán nyilvánosságra hozta a saját veszteségekről szóló adatokat (köszi Ilyas Gyuri), amiből az derült ki, hogy 2,783 katona halálát, 1245 katona sebesülését és több 100 katona eltűnését ismerték el. Ez konzisztens az orosz források által közölt adatokkal a halálos áldozatok számának tekintetében. Ami meglepő az sebesültek alacsony száma, amely egyfelől gyökeres eltérést mutat ahhoz a történelmi gyakorlathoz képest, hogy a támadó oldalon mindig magasabb a sebesültek száma a hallottakéhoz képest olyan 1:3hoz. 

Hogy miért? Nyilván nem sok mindhez tudjuk kötni a drónháború sajátosságain kívül, amelynek részeként az azeriek kerülték a frontális támadásokat most a jól kiépített örmény vonalak ellen és végül úgy győztek, hogy a drónfölényt kihasználva, a karabahi front déli részén valahogy - de nem frontálisan - sikerült áttörni az örmény vonalakat és onnantól szinte lendületből tudtak haladni részben észak (Hadrut), részben az keletre az iráni határ mentén, hogy aztán onnan forduljanak északra Lacsin és Susha felé. Igazából nem olvastam semmit konkrétat arról, hogy hogyan érték el az áttörést anno délen (még akár frontális támadás is lehetett), és asszem ez egy olyan kérdés (marad/lesz), ami további elemzéseket, kutatásokat fog igényelni. 

Hogyan nyitották meg ott az örmény állásokat? 

Az előző és a folyó héten került sor a honvédséghez érkezett Leopard 2A4HU harckocsik felújítás utáni belövésére illetve a hazai személyi állomány első kiképzési éleslövészetére - a szomódi lőtéren. A fegyvernem megújításának és az új típuscsalád rendszeresítésének eddigi leglátványosabb állomásaként az eseménysorozat kommunikációs célú hasznosítására tett kísérlet az alábbi információs termék elkészítését eredményezte a LégierőBlogger számára.

Eme primitív (videónyersanyagra támaszkodó)  illusztrációnak köszönhetően tanulmányozhatjuk a űrméret alatti páncéltörő gránát lőtéri változatának kirepülését a H>21910 rendszámú járműből, majd a számítógépes animációnak köszönhetően ugyanezt visszafelé. 

Zord

 

2020. november 18-án az Egyesült Államok kormánya és a Lockheed Martin hivatalosan is ajánlatot tett a svájci kormány által kiírt vadászrepülőgép tenderen, melyre az F-35-öst ajánlják.

A LégierőBlog (légierő- és légvédelmi vonatkozású) haditechnikai kérdésekkel foglalkozó publikáció. A bloggazda néha persze önjelölt szakbarbárságából kilépve, történészi végzettségének, két évtizedes külpolitikai újságírói múltjának engedve is apró utalásokat tesz világunk nagyon is nyilvánvaló, még ha szőnyeg alá is söpört nyűgjeire. Így most is, amikor eme 1948-as Honvéd folyóirat cikk facsimilét biggyesztem ide a decemberi hírbejegyzésem címlapjául. Arra emlékeztetve, hogy a védelmi szférában az anyagi-technikai de még az aktuálpolitikai döntéseknél is nagyobb, messzehatóbb jelentősége lehet a humán és ebből kibontakozó kulturális folyamatoknak.

Megjegyzés: A cikket jegyző Illy Gusztáv, aki a Horthy érában tisztként elszenvedett sérelmeinek köszönhetően került a kommunista mozgalomba, a háború után villámgyorsan az új hatalom katonai struktúráinak csúcsára jutott, ám éppoly gyorsan elítélték a Tábornokperben 1950-ben és kivégezték.  

Zord

A kiskorú Majerik Máté szülei finoman szólva sem voltak boldogok, amikor a család szeme fénye néha még a tanulás helyett is a repülőgép-szimulátorokat nyúzta odahaza. A türelemért cserébe Majerik Máté főhadnagy 2020-ban a közönségszavazatoknak köszönhetően az ostravai repülőnap különdíját hozhatta haza

2011-ben írhattam először arról, hogy az akkor két éve működő Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) gépein magyar repülőgép-vezető is dolgozik. Az első magyar C-17-es pilóta azóta már a közforgalmi repülésben folytatja karrierjét, de az utánpótlás nem sokáig váratott magára. 

Hernádi Máté hadnagy öt éve végzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Honvédtisztképző Karán, mint tüzér tiszt. Az, hogy jelenleg repülőgép-vezetőként szolgál, elsőre talán szokatlan pályamódosításnak tűnik, de korábban is volt rá példa a Magyar Honvédségnél, hogy egy tüzér a légierőnél kötött ki, hajózó beosztásban.

- Édesapám repülőműszaki volt Szentkirályszabadján – kezdte történetét a fiatal szállító pilóta. - Lényegében ezért jelentkeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, elsősorban katona akartam lenni. A második év végén szakosodni kellett és én a tüzér szakot választottam. A többi szakkal összevetve az tűnt a legszimpatikusabbnak. Egy kicsit talán többet kellett tanulni, a hangsúly a matematikán volt, de ez a része tetszett. Természetesen édesapám révén sokszor találkoztam a repüléssel és mindig is foglalkoztatott, hogy jó lehet pilótának lenni, de akkoriban nem láttam rá lehetőséget és az egészségügyi követelmények is elrettentettek. Aztán az egyetem negyedik évében jött a lehetőség, hogy pilótának jelentkezzünk és részt vegyünk az NFTC programban (NATO Flying Training in Canada). Megpróbáltam és szerencsére sikerült. 

Első tiszti beosztásom Szolnokon volt, de mivel én már a negyedik évben átjelentkeztem, mindössze egyetlen napot töltöttem az eredeti beosztásomban és onnan vezényeltek az NFTC tanfolyamra. Az ugyancsak Szolnokon kezdődött, az első évet ott jártam. Az elméleti képzések és az ejtőernyős ugrások után 2016 nyarán másfél hónapra kiutaztunk Csehországba. Ekkor itthon már nem repült a Jak-52-es, ezért kint negyvenöt órát kaptunk a Zlinen. Mi voltunk a második zlines csoport. Még abban az évben, októberben kezdődött a kanadai képzés a CT-156 Harvard típuson. Először csak a 2-es fázisra terveztek kint, ami egy év lett volna, de végül lehetőség nyílt megszerezni a „szárnyakat” a 3-as fázison. Így végül másfél évet töltöttem Kanadában és 2018-ban végeztem el az NFTC-t.

Hazatérve választási lehetőséget kaptam. Felajánlották, hogy maradjak kint oktatni, amit én furcsának tartottam, hogy ott oktassak, ahol röviddel azelőtt én is tanultam. Szerettem volna hazajönni és itthon repülni, elsősorban helikopteren, de akkor nem volt helikopteres hely, és egy évet kellett volna várnom. A másik lehetőség az volt, hogy maradok Szolnokon és Zlinen oktatok, de én mindenképpen szerettem volna megvárni a helikopteres helyet. Pár héttel később visszahívtak, hogy van egy hely C-17-esen, amit elfogadtam.

-  Milyen főbb fázisai vannak a C-17-es képzésnek?

- A típusképzés mindenkinek ugyanaz, a korábbi tapasztalattól, vagy már repült típustól függetlenül. Van egy másodpilóta képzés kint Amerikában, az oklahomai Altus légierő bázison. Ez négy-hat hónap, attól függően, hogy mennyit csúsznak. Nekem öt hónap volt. Az elméleti felkészítés nem oktatókkal történik, hanem számítógépek előtt (CBT – Computer Based Training). Magunk tanuljuk az anyagokat, és minden egyes anyag végén tesztek vannak, továbbá rengeteg szimulátoros foglalkozás. Ez adja a képzés nagy részét. A végén mindössze négy valós repülés van a C-17-essel és az utolsó egyben a vizsgarepülés. A többi három repülésben két nappali és egy éjszakai feladat van, és ha utána úgy gondolják, hogy kész vagyok a vizsgára, akkor egy nappali feladat már maga a vizsga.

A vizsga lényegében egy normál repülési feladat. Volt egy tervezési nap és utána a repülés. Azt az útvonalat, amit mi repültünk, meg kellett tervezni számítógépen, azaz egy komplett tervet készítettünk, hogy mit fogunk csinálni. A képzés alatt párokban dolgoztunk egy oktatóhoz rendelve, de a repüléseken mindennap más oktatóval voltunk. Először megtanították, hogy a tervezésnél mit hogyan kell elkészíteni, aztán pedig elvárták, hogy amit előző nap megtanultunk azt tudjuk is. A vizsgarepülésen pedig már teljesen magunknak kellett csinálni mindent, de ha kérdésünk volt, ott voltak és segítettek. A vizsgarepülés úgy nézett ki, hogy volt egy útvonalrepülés, aztán az iskolakörön dolgoztunk és felváltva repültünk. Mivel ketten voltunk, repülés közben cseréltünk, az oktató pedig ott volt velünk a bal ülésben végig. Lerepültem az útvonalat, cseréltünk és a másik srác is útvonalazott. Egyébként a vizsga volt a legrövidebb repülésünk, csak azért volt hosszú, mert ketten vizsgáztunk és így duplán repültünk.

- A kanadai pilótaképzés után mennyiben volt más élmény ez a típusképzés?

- Ami nekem először nagyon furcsa volt, az a CBT rendszer. Az, hogy egy teljesen új típust nulla személyes kontaktussal tanul az ember. Kaptunk egy iPad-et, amin fent volt minden anyag, aztán beültünk a számítógép elé és tanultunk. A teszteket száz százalékra kellett megcsinálni, és kétszer lehetett próbálkozni. Egyébként ugyanazzal a mentalitással találkoztam, mint Kanadában: ha segítség kellett, megadták és biztatták az embert. Kanadában is sok szimulátor volt, de az mégiscsak egy pilótaképzés, nem típusképzés, ott sok valós repülés is volt.

- Hazatérve hogyan kapcsolódtál be a C-17-es közösség feladataiba?

- Amerikából kiképzett C-17-es másodpilótaként jöttem haza. Ez a legelső lépcsőfok, erre lehet építkezni bizonyos óraszám elérése után, de ez már mindent megad ahhoz, hogy másodpilótaként repüljek. Itthon még egy-egy nappali és éjszakai kiképző feladatot kellett repülnöm helyben. Aztán volt egy úgynevezett observation flight, amikor megfigyelőként repültünk, hogy lássuk, hogy épül fel az egész felkészülés és a feladat végrehajtás. Ezután mi is megkaptuk a beosztásunkat. Akár olyan repülésre is mehetünk, amit az éjjellátó szemüveg (NVG) használatával kell végrehajtani, mert azt a típusképzés során is használtuk már.

- Pápán milyen előmeneteli lehetősége van egy C-17-es pilótának?

- A külföldiek 3-4 évig vannak itt. Egyelőre én is ennyit maradhatok, aztán ha szerencsém lesz, folytathatom és megszerezhetem a további képzettségeket. A teherdobásra jogosító képzést most végeztem el ugyancsak Amerikában, utána majd a gépparancsnoki képzés a következő, azután pedig ismét a teherdobásra vonatkozó képzés, de már gépparancsnokként. A légi utántöltésre jogosító képzésre a gépparancsnokokat küldik, de mi is részt vehetünk ilyen feladaton, hogy lássuk, hogy működik az egész. A következő lépés már az oktatói képzés. Ha a szükséges időt sikerül itt eltölteni, ezeket a jogosításokat mind meg lehet szerezni, sőt küldik is az embereket, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsenek.

Engem nagyjából egy évvel az után küldtek a teherdobásra jogosító képzésre, hogy másodpilótaként végeztem. Találkoztam olyannal, aki a típusképzés után kint maradt és rögtön megcsinálta, tehát az is egy járható út, de nem kötelező. Ez másfél-két hónapos képzés, a Covid miatt nekünk két hónap volt. Az elméleti felkészítés ugyanúgy CBT formájában történik, aztán tíz szimulátoros és négy valós repülés van, mindegyiken dobunk. A képzés nagy része kötelékrepülés volt, minden feladatot kettes vagy hármas kötelékben repültünk. Minden egyes feladat egy útvonalrepülés és öt dobás, attól függően, hogy jön ki. Azután visszarepülünk a bázisra és csere, mert ezen a képzésen is párban vagyunk. Az öt dobás változó, van, hogy két éles (tényleges) dobás van és a többi szimulált, van, hogy az összes éles. Ezt a jogosítást fenn is kell tartani. Van egy jó hosszú lista, ami tartalmazza az egyes képzettségeket, és hogy milyen feladatot milyen rendszerességgel kell csinálni. Tehát azon kívül, hogy másodpilótaként repülök, elő van írva az is, hogy nappal és éjjel milyen dobásokat, milyen rendszerességgel kell végeznem.

- A dobásnál hogyan oszlik meg a feladat a fedélzeten?

- A dobásnál a gépparancsnok repüli a gépet, a másodpilóta az ellenőrző listákat olvassa, számol, kezeli a számítógépet. Ez elég nehéz dolog. A két pilótán kívül egy vagy két loadmaster is van a fedélzeten, akik a rakományért felelnek. Mindenki hall mindenkit a fülhallgatóban. Legtöbbet a két pilóta beszél egymás között, de a dobásnál olyan elem is van az ellenőrző listában, ami a loadmaster dolga. Tehát én olvasom a listát, van, amire a loadmaster válaszol vagy én kérdezek tőle, ő válaszol, én pedig az adatokat beütöm a számítógépbe. Dobás előtt visszaszámlálás van, ami szintén nagy segítség a loadmasternek, főleg ha embereket dobunk. Ezt külön megbeszéljük az eligazításon, hogy mit szeretnének, mikor szóljunk, hány perccel a dobás előtt kapcsoljuk a lámpákat. Elég komoly kommunikáció folyik ilyenkor. Tervezés és végrehajtás szempontjából is kihívás lehet az, hogy dobáskor kötelékben repülünk, de az időjárás is jelenthet kihívást.

- Eddigi tapasztalataid alapján, összességében mi tartasz a legnagyobb kihívásnak a munkádban és mi volt a legemlékezetesebb feladat, amin részt vettél?

- Talán a folyamatos tanulást mondanám a legnagyobb kihívásnak. A C-17-es egy nagy gép, sok rendszert, eljárást kell megtanulni. Többnyire külföldön repülünk, az ottani eljárásokat is tudni kell és ezt a tudást szinten kell tartani. Nem elég egyszer megtanulni a rengeteg adatot, folyamatosan át kell nézni, mert pár hónap után felejtődik. A repülés szempontjából ez a nehéz. Aztán ott van az is, hogy ezt a munkát nehéz összeegyeztetni a magánélettel. Kéthetes repülési turnusokra vagyunk beosztva és lehet, hogy ez alatt végig repülünk. Ezt a távollétet kell összeegyeztetni otthon. Az eddigi legemlékezetesebb feladataim a vizsgarepülések voltak, és az a malajziai misszió, amikor negyvenöt tonna egészségügyi felszerelést hoztunk Magyarországra a koronavírus-járvány elleni védekezéshez. Ez utóbbi azért volt fontos nekem, mert ez kifejezetten magyar feladat volt.

 * * *

Fotó: Stratégiai Légiszállítási Képesség, Rácz Tünde / HM Zrínyi NKft., honvedelem.hu, Szórád Tamás. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. novemberi számában jelent meg.

 Kotricz János találta ezt a kiváló ábrát nekem a török Bayraktar TB2-es UAV-ról, amiből kiderül, hogy mennyi minden külföldi a török hadiipar eme kiváló darabjából. A drón révén Törökország feliratkozott azon országok elit klubjába, amelyek képesek felfegyverzett drónokat gyártani és azt alkalmazni. USA, Izrael, Kína, kihagytam valakit.

Az eredeti forrás itt, de ők valami görög oldalról lophatták el.

Ez az ábra azt a látszatot is keltheti, hogy ez nem is annyira török, hanem inkább egy „lego” munka eredménye. Nem akarom ezt sem leszólni, hiszen bölcsész vagyok, nekem még ez sem menne. Nem ismerek fel mindent az ábrán, de a Garminról (GPS) már hallottam, csak úgy minta Wescamről (elektrooptika, lézzer) és a kanadai Rotax-ról (hajtómű, az ábra hibás). 

Hozzá kell tennem, hogy a Bayraktar rendszer legérzékenyebb részét (persze lehet vitatkozni, hogy melyik az), a fegyverei, azok biztosan exportkorlátozás alá estek volna, ott a törökök maguk fejlesztették a MAM C és a MAM L típusokat.

Szóval amikor megnéztem az ábrát, meglepődtem, hogy milyen sok a külföldi tartalom.

A karabahi háború miatt Kanada export tilalmat léptetett életbe Törökországgal szemben, ezért lett hír a Wescam mind a Rotax hajtómű szállítása megszűnt/felfüggesztették. Ezek nélkül azt gondolhatnánk hogy bajban lesznek a török drónok. Úgy tűnik, hogy nem. A hajtóművet sikerült már lecserélni egy helyi gyártásúra. Az optika pótlásáról egyelőre nem találtam hírt, de talán ezt is át fogják hidalni egyszer.

Egy kanadai elemzés szerint Ankarának nagy szüksége van a Wescam részegységeire. Az elmúlt években dinamikiusan nőttek az előadások, 2019-ben kb 140-150 millió dollárért adott el a kanadai cég Törökországnak az MX-15D ből (megtanultam, ez az a verzió, amely lézeres célravezetésre is képes). Amikor 2019-ben októberében Törökország bevonult Szíriába a kurdok ellen, Kanada akkor is szankiókat jelentett be a Bayraktar ellen (ugyanezért), de akkor Erdogannak sikerül kidumálnia a szankciók felfüggesztését. Személyesen lobbizott ezért. Mondanám, hogy ez durva, de közben eszembe jut, hogy asszem a vejéé a cég, szóval családi érdekeltség nyomás is volt.

Kanada példája jól szemlélteti mindazt, amivel a 2020-as második felétől Magyarország is szembesülni fog, ha a jelenlegi kormányzati tervek megvalósulnak és nem csak alkatrészeket, hanem teljes rendszereket is gyártani fognak Magyarországon. 

Amikor arra gondolunk, hogy mi mindenért érhette meg a Rheinmetallnak idehozni a Lynx gyártását, az egyik dolog ami eszembe jut potenciális előnyként, hogy ha problémás országnak adna el ilyen IFV-ket, akkor a fegyverembargo kérdése nem Berlinben, hanem Budapesten fog felvetődni az aktuális kormánynak. És hát lássuk be, kis országként mindig realistaként kell viselkednünk, úgyhogy a kérdés csak az lesz majd, kinek az érdekei lesznek nagyobb hatással az akkori magyar kormányra.   

  

Sebastian Haffner Az elárult forradalom című könyvében úgy fogalmazott, 1918. szeptember 29-e a német történelem egyik legfontosabb dátuma, amely azonban elfeledett is. Még javában dúlt az első világháború, a németek a sikertelen tavaszi offenzíva (a Kaiserschlacht) után defenzívába kényszerültek az amerikaiak által kiegészített Antant erői ellen. Ekkor Ludendorff tábornok, az ország kvázi katonai diktátora, aki kénye-kedve szerint ugráltathatta még a császárt is, úgy döntött, békésen átadja a hatalmat ellenzékének. Kevés diktátor képes ilyen hideg fejjel meglátni azt, mikor járt már le az ideje, a tábornok pedig úgy gondolta, a háború menthetetlenül elveszett. Ludendorff hatalma kezdettől fogva azon alapult, hogy győzelmet ígért nyugaton, ám ezen a napon azzal állt elő, hogy a hadvezetésnek 24 órán belül fegyverszünetet kell kérnie.

Itt veszi fel a történet fonalát podcastunk, a KatPol Kávéház 54. adása, amely a Kaisersturz nevű német kosztümös drámát mutatja be Rammjäger83 és Enz részvételével. A film, mint címe is ígéri, a császárság bukásának körülményeit mutatja be, aminek egyik nagyon fontos szereplője volt Ludendorff tábornok, aki beindította az események láncolatát. A film azonban mégsem rá koncentrál, hanem a makacs II. Vilmos császárra, az általa igencsak megvetett, ideggyenge unokatestvérére, Miksa badeni hercegre és Friedrich Ebertre, a Német Szociáldemokrata Párt akkori vezetője, a későbbi köztársaság első kancellárjára, majd elnökére.

[...] Bővebben!

A kormányközi megállapodás nemcsak Magyarországnak és Szlovákiának jó, hanem erősíti a NATO képességét is, hiszen a két ország légtere egyben NATO-légtér is – jelentette ki Benkő Tibor honvédelmi miniszter, miután szlovák kollégájával aláírta a két ország közötti légtérrendészeti megállapodást november 30-án, hétfőn Pozsonyban.

2020. november elején négy cseh Gripen települt át Svédországba, hogy a Cseh Légierő hajózói légi utántöltési kiképzésen vegyenek részt. Három hajózó újonnan szerzett jogosultságot a feladat végrehajtására, a többiek pedig már a meglévő képesítésüket hosszabbították meg.

Kecskeméten november 17-én szállt le az Aero Vodochody L-39NG sugárhajtású kiképző repülőgép második prototípusa (0476/7004). A géppel magyar pilóták is megismerkedhettek repülés közben az elkövetkező napokban. Három felszállás során repült magyar pilóta a géppel, Molnár Tibor őrnagy az első ülésből is vezethette az L-39NG-t. A gyártótól származó információk szerint a magyar pilóták elégedettek voltak a gép képességeivel. Továbbá azt is elmondták, a Magyar Légierő az L-39NG kiképzőgépet rendszeresítésre alkalmasnak tartja, az L-39 Albatrosz utódjaként. A vállalat szerint Magyarországnak szüksége van a pilótaképzés költségeinek csökkentésére. Ezek a költségek jelenleg igencsak magasak, a magyar pilóták képzése rendkívül költséges. Olcsóbb lenne Magyarországon és nem Kanadában, vagy más képzési központokban kiképezni a pilótákat.

Négy cseh Saab JAS39 Gripen vett rész Svédországban 2020. november 2. és 6. között egy légi utántöltési kiképzésen. A cseh pilóták közül hárman most első alkalommal vettek részt ezen, így első alkalommal kapcsolódhattak össze az általuk irányított vadászbombázók a Svéd Légierő tankergépként is használható Lockheed C-130H Hercules gépével. Más cseh pilóták viszont már részesültek ebben a képzésben, így csak az ismereteik felelevenítésére és a jártasságuk fenntartása miatt volt szükségük a részvételre. Ezek a repülések a szárazföld és a tenger felett egyaránt végrehajtásra kerültek, az F17 Ronneby-i légitámaszpontról felszállva. A tenger feletti repülések és a svédországi tavak nagy száma miatt minden pilótának évente egyszer speciális vízi túlélő képzésen is át kell esnie. A víz felett repülve a Gripen pilótái speciális neoprén ruházatot használnak, amely megakadályozza a pilóta gyors kihűlését a vízbeérkezést követően. A cseh Gripen-ek számára a következő évtől új lehetőség fog megnyílni a légi üzemanyag felvétel gyakorlásában, hiszen a közös NATO Airbus A330-as flottának köszönhetően évi 30 óra csak erre lesz szánva a Prága által bérelt repülési időből.

Németországban a parlament jóváhagyott egy 2,3 milliárd eurós (2,7 milliárd dolláros) beszerzést. Ennek keretén belül a haditengerészet számra megvásárlásra kerül 31 darab NHIndustries NH90MRFH haditengerészeti helikopter. Az MRFH jelzés mellé ez a változat új nevet is kapott, méghozzá a Sea Tiger-t. Ezek a forgószárnyasok az 1981 óta üzemben lévő 22 darab Westland Lynx Mk88A pótlására fognak szolgálni. Az aktív merülő szonárral, a legújabb generációs Leonardo LEOSS-T elektrooptikai rendszerrel, MU90 torpedókkal, vagy irányított rakétákkal felfegyverkezve a tengeralattjárók és felszíni hajók ellen egyaránt bevethető NHI NH90MRFH-k közül az első 2024-ben érkezik majd meg. A típus 30 példányát a haditengerészet 5. Repülőezrede, vagyis a Marinefliegergeschwader 5 (MFG5) fogja repülni a Cuxhaven közelében lévő Nordholz bázison, míg egy helikopter a tesztfeladatokat ellátó Wehrtechnische Dienststelle für Luftfahrzeuge 61 (WTD61) gépállományát fogja gazdagítani Ingolstadtban. Az NH90-es versenytársai a német flotta megrendelésért az AgustaWestland AW159 Wildcat és a Sikorsky MH-60R Seahawk volt. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a típus logisztikai és képzési infrastruktúrája már megvan, hiszen a haditengerészet igényei alapján fejlesztett NH90NTH (Naval Transport Helicopter) Sea Lion (Oroszlánfóka) változatból 18-at már megrendelt Berlin. A németek arra számítanak, hogy ez előnyökkel jár a képzés és a karbantartás, valamint az üzemeltetési anyagok és alkatrészek raktározása terén is.

Ezek a NH90NTH Sea Lion helikopterek a tengeri kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjainak és felszerelési eszközeinek szállítási feladatait fogják ellátni. Eme variánsból az első éppen ez év június 4-én ténylegesen is átadásra került a flotta részére, egy év csúszással. Az első példányt még 2019 végén adta át az Airus Helicopters, amely már olyan felszereltséggel bírt, ami a haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Egyébként ez a német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es.  Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Westland Mk.41 Sea King-ek utódjaként 2013 márciusában választották ki, és az erről szóló szerződést 2015 júniusában írták alá. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd meg a Nordholz haditengerészeti légibázisra. Érdekes módon csak 2019 novemberének végén derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoztak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, az egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a NH90NTH helikopterek 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.

Egy igencsak újszerű kiképzésen vesz részt a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) három NHIndustries NH90NFH helikoptere. Az N-088, N-195 és N-228 lajstromú forgószárnyasok ugyanis a Holland Királyi Haditengerészet HNLMS JOHAN DE WITT (L-801) partraszálló hajójára települve együttesen vesznek részt egy a hadviselés különböző aspektusait felvonultató gyakorlaton. Ilyen gyakorlatot szerveztek már a holland helikoptereseknek, de akkor a brit Culdrose haditengerészeti támaszpontra települtek át és innen felszállva gyakorolták a felszíni hajók, illetve a tengeralattjárók elleni tevékenységek végrehajtását. A koronavírus miatt azonban a mostani áttelepülés elmaradt, viszont a JOHAN DE WITT tökéletes vízi otthonnak bizonyul a gépek és személyzetük részére. Ez az egység ugyanis három hétig Dél-Anglia partjai közelében hajózik, így az eddigi gyakorlatok helyszíne elérhetővé vált.

Végrehajtották az utolsó tesztlövészetet a francia-brit együttműködésben fejlesztett MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navire Léger) hajók elleni rakétával. Az Ile du Levant-i tesztlőtéren november 17-én végrehajtott próba során a célpont közelében lévő hajókról bizonyosodtak meg a Sea Venom/ANL találati pontosságáról. Az elmúlt időszakban próbára tették a rakétát a hordozás és az indítás határát jelentő tényezők mellett is. A tesztciklus vége azt jelenti, hogy a Sea Venom rakéta hamarosan szolgálatba állhat az Egyesült Királyságban és Franciaországban, az AW159 Wildcat, illetve a H160M Guépard helikoptereken. Az MBDA Sea Venom/ANL hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható.

Végérvényesen eldőlt, nem lehet majd többet a levegőben látni a De Havilland Sea Vixen FAW.2 típusú vadászrepülőgép G-CIVX (XP924) lajstromjelet viselő példányát. A Navy Wings tulajdonában lévő példány 2017. május 27-én egy leszállás során szenvedett el sérüléseket. A jelentős anyagi kár helyreállítására gyűjtést szervezett a Navy Wings, azonban a becsült munkák ellenértékét képviselő 2 millió fontot, sajnos nem sikerült összeszedni eddig. Ezért megszületett a döntés, letesznek a helyreállításról és inkább egy Sea Fury FB.11-es helyreállítására fordítják a költségvetésüket.

Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd bejelentették a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az öt forgószárnyas leszállításra fog kerülni. 2020 novemberében viszont már arról tudósítottak, hogy a Portugál Haditengerészet első négy pilótájának már folyik a típusátképzése Yeovilban, az Egyesült Királyságban. Öt hét alatt 50 repült órát gyűjtenek majd össze a korszerűsített helikopterek fedélzetén. A tervek szerint a helikoptereket hajón szállítják majd vissza Portugáliába.

Megállapodás született, hogy öt NATO-ország fejleszti ki a közepes méretű, több feladat ellátására is alkalmas helikopterek következő generációját. A Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság által létrehozandó új forgószárnyas 2035 utántól lesz képes arra, hogy felváltsa elődjeit. A most elindított Next Generation Rotorcraft (NGRC) projekt célja, hogy megoldást dolgozzon ki ezekre a követelményekre, kihasználva a technológia, a gyártási módszerek és az üzemeltetési koncepciók legújabb fejleményeit. Az elkövetkező években mind az öt nemzet szakértői egy széles körű programot vázolnak fel, kezdve egy átfogó követelményrendszer és egy többfázisú együttműködési terv meghatározásával.  A költségeket, valamint az öt nemzet közötti munkamegosztást és a konkrét ütemterveket még nem tették közzé, de azt megemlítették, hogy további NATO-tagok előtt nyitva áll a lehetőség arra, hogy csatlakozzanak a fejlesztéshez.

Az orosz Rostec State Corporation részeként működő United Engine Corporation (UEC) megkezdte az М55Р dízel-gázturbina egységek szállítását az Orosz Haditengerészet Project 22350 ADMIRAL GORSKOV-osztályú fregattjaihoz. Az М55Р dízel-gázturbina egység sikeresen teljesítette az állami teszteket, így beépítésük jóváhagyásra került Moszkvából. Nagy valószínűséggel az első egység, amelyikbe beépítésre fog kerülni az M55P, a harmadiknak építeni kezdett fregatt, az ADMIRAL ISZAKOV lesz. Mint arról már több alkalommal is írt a Netarzenál, a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültek, és a fegyveres összetűzések miatt a harmadiknak és a negyediknek megépített egységek számára ezek már nem kerültek leszállításra. Az ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISZAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni.

Elkészült a Moszkva által megrendelt utolsó Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázóval is a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyár. Az öt évvel ezelőtt megrendelt 50 darab gépet a 2020-as év végig kellett leszállítani, ezt a cég tudta is teljesíteni. Az utolsónak elkészült három Szu-35Sz-ből kettő a lipecki kiképzőközpontban lesz megtalálható, míg a harmadik Komsomolszk-Amurban marad a 23. Vadászrepülő-ezrednél.

Orosz lapértesülés szerint a közelmúltban került véglegesítésre a Szuhoj Szu-57-ről szóló első exportmegrendelés. A Szputnyik tudósítása szerint a Szu-57-es 14 példányát Algéria rendelte meg. Algériából már majd egy évvel ezelőtt, még 2019 decemberében érkeztek hírek a Szu-57-es megrendeléséről. Akkori információk szerint ez a 2 milliárd dolláros megrendelés a tizennégy Szu-57-es mellett még tartalmazott tizennégy Szu-34 vadászbombázót és tizennégy Szu-35-ös repülőgépet is.        

Jelenleg még nem került megerősítésre, hogy Marokkó megállapodást írt alá a Nexter Systems-szel harminc 155 milliméteres CAESAR önjáró tarack (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. A majdan a szárazföldi erőkhöz kerülő tüzérségi eszközöket az Arquus Sherpa 6×6 teherautókra fogják felszerelni, nem pedig új Tatra T-815-as 8x8-as kerékképletű teherautókra. Az Arquus Sherpa 6×6-os teherautó Renault dCI 6 dízelmotorral van ellátva, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhat fel. Összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani, ez a Tatra T-815 esetében 36 darab lövedéket és kivetőtöltetet jelent. Az első információ arról, hogy Marokkó CAESAR-okat vesz, 2020 januárjában jelent meg a La Tribune című francia napilap oldalán. Az akkori adatok szerint a marokkóiak harminchat tarackot vesznek, ezek összesen 230 millió euróba kerülnek. A mai napig több mint 300 CAESAR-t gyártottak és szállítottak le a megrendelőknek. Többek között Dánia, Franciaország és Indonézia döntött eme francia fegyver használata mellett.

Iránban a hadsereg állítólag hamarosan átveheti az első Karrar harckocsiját. A 2017 márciusában bemutatott páncélos leginkább a T-72-es továbbfejlesztésének tűnik, melyet az orosz T-90MSz inspirált. Az utóbbival való nagyfokú hasonlóság nem teszi kizárhatóvá a fejlesztés során az orosz részvételt, segítséget sem, de leginkább azokat a 2015-ös híreket erősítheti meg, amelyek szerint az iráni szakembereknek lehetőségük volt a hadsereg által lefolytatott tesztek során alaposan megismerni a T-90MSz harckocsit, melyet akkoriban úgy hoztak szóba helyi portálok, mint lehetséges beszerzést. Mindenesetre, ami biztos az az, hogy a Karrar egy hátrafelé keskenyedő hegesztett tornyot kapott, melynek első részét reaktív páncélzattal erősítették meg. Az erőforrás teljesítményének növeléséről, vagy cseréjéről nincs hír, így a Karrar mozgékonysága megegyezhet a T-72-ével, vagy annál egy kicsit rosszabb is lehet, az erősebb páncélzat okozta plusz súly miatt.

Az ágyúcső torony és a füstgázelszívó közötti részén, a hőkiegyenlítő burkolat felett, egy további szögletes, a csövet körülölelő alkatrész látható az első fotókon. Ennek szerepe nem volt tisztázott akkor, de rövid időn belül ez el is tűnt a harckocsiról. Az iráni védelmi ipar szerint a Karrar képes páncéltörő irányított rakéták kilövésére a 125 milliméteres simacsövű lövegéből. Az orosz Relikt reaktív páncélzatra hasonlító reaktív páncélzat kazettái a páncéltest mellső részén a vezető előtti páncélzaton is megtalálhatók, ezek körülbelül kétszer olyan vastagok, mint a T-72-en alkalmazott Kontakt-1. Továbbá míg a motortéren és a torony hátsó részén rácsos előtétpáncélzatot alkalmaztak, addig a kötényzet többi részét páncéllemezek alkotják. A torony két oldalára kerültek felszerelésre a ködgránátvetők hat-hat darab indítócsövei. Újabb, a T-90MSz-el való hasonlóságot mutat a parancsnok éjjel-nappali figyelőműszere fölé elhelyezett távirányítású fegyverállvány, melyre egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el. 2018 júliusában az iráni állami média arról számolt be, hogy a Honvédelmi Minisztérium akár 800 Karrar harckocsit is be szándékozik szerezni az ország fegyveres erőinek modernizálása részeként.

Az Arab-tenger felett repülve lezuhant az Indiai Haditengerészet egyik MiG-29KUB vadászbombázója 2020. november 26-án helyi idő szerint 17:00 óra körül. A kétfős személyzetből egy főt igen gyorsan megtaláltak a kutatóegységek. A haditengerészet vizsgálatot rendelt el az eset kivizsgálására. 2018 januárja óta ez már a negyedik MiG-29K/KUB amelyik veszteséglistára került. Ez év február 23-án, illetve 2019. november 16-án zuhant le még indiai MiG-29K/KUB. A 2019-es eset felszállás után nem sokkal történt, gyaníthatóan madárral történt ütközés miatt gyulladt ki előbb a bal, majd a jobb oldali hajtómű is. 2004-ben India 12 MiG-29K együléses, és 4 MiG-29KUB kétüléses vadászbombázót rendelt meg, és további 29 darab MiG-29K-t rendelt meg 1,2 milliárd dollár értékben 2010 januárjában. A 45. repülőgépet 2017 februárjában szállították le.

Kínában végrehajtotta első repülését új hajtóműveivel a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép. Mindezt az internetre felkerült fotók alapján lehet sejteni, hivatalosan nem került megerősítésre ez a tény. A típusból eddig már több mint 20 darab készült el, ezeket az Iljusin Il-76-os teherszállító repülőgépről jól ismert Szolovjov D-30KP-2-es kétáramú gázturbinák emelik a magasba. Az Y-20-at két ezred, a 12. és a 37. repüli. Az orosz erőforráshoz képest a régóta várt, hazai fejlesztésű, növelt kétáramúsággal rendelkező Shenyang WS-20-ok egyenként várhatólag 14 tonnányi tolóerőt hoznak létre a D-30KP-2-ek 12 tonnájával szemben. A WS-20 sugárhajtóművek Y-20-ason történő használata nagyobb hatótávolságot és nagyobb teherbírást tesz majd lehetővé, továbbá javítja a fel-és leszállási jellemzőket, így az Y-20-as alkalmazható lesz a rövidebb futópályákkal rendelkező repülőtereken is.

Újabb hírek láttak napvilágot a Fülöp-szigetek tervezett BrahMos beszerzéséről. Helyi források szerint a haderő és a politikai vezetés egyértelműen az orosz-indiai fejlesztésű rendszer rendszeresítése mellett döntött. Az elképzelés szerint két partvédő üteg lenne ellátva a hajók elleni robotrepülőgépekkel. Az ütegek 3-3 teherautó alvázra szerelt indítóval rendelkeznének, ezeken 2-3 BrahMos lenne elhelyezhető. A kormányközi megállapodásban megvásárlásra kerülő fegyvereket említő 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lettek volna a szárazföldi indítású változat beszerzésére. De a megrendelést jelenleg lehetetlenné teszi az, hogy nincs meg a megfelelő anyagi fedezet egy ilyen üzlethez.

Japánban 2020. november 20-án a Tokiótól mintegy 75 kilométerre északkeletre, a Hyakuri légibázison állomásozó 301. Taktikai Vadászrepülő Század végrehajtotta búcsúrepülését a McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k idén márciusban vonultak nyugdíjba.  Az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. Ez a század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t. Viszont a 301-ek lesznek a második század, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. A gifui bázison azonban az ott található repülési tesztközpontban lévő F-4EJ-ek 2021. március végéig még repülni fognak.

Politikai és katonai szándék is egyaránt mutatkozik Japánban két újabb légvédelmi romboló megépítésére. A 9000 tonna vízkiszorítású hajók az idén júniusban megszüntetésre került Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek szerepét betöltő haditengerészeti erőt gyarapítanák. Az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre hivatkozva vetették el. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá eddigre az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén. A két új romboló megépítése azonban nem mehet gördülékenyen, hiszen létrehozásuk nagyjából 4,8 milliárd dollárba kerülne. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy az első hajó legkorábban öt év múlva készülhetne csak el.

November 23-án az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a Lockheed Martin több mint 9 millió dolláros szerződést nyert el, így az F-35A Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetébe megkezdődik majd a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) növelt hatótávolságú AARGM-ER rádiólokátorok elleni rakétáinak integrációja. Az AGM-88 HARM utódjának tekinthető AARGM-ER-t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein. A fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejleszti a Northrop Grumman Innovation Systems az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. Az elődökhöz képes kétszeres hatótávolsággal rendelkező AARGM-ER makettjével a függesztési próbákat már elvégezték az F-35C esetében, és természetesen elfér a belső fegyvertérben is, így várható képességeinek okán is joggal keltette fel a légierő érdeklődését. A belső fegyvertér kisebb mérete miatt az F-35B esetében az AARGM-ER belső szállítása nem lesz lehetséges. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.

Egyre közelebb kerül egymáshoz az ipari résztvevők és a haditengerészet elképzelése a Block VI-os változatú VIRGINIA-osztályú tengeralattjárók képességét illetőn. A 2024–2028-as költségvetési években megépülő tengeralattjárók jobb lopakodási képességgel, érzékenyebb szonárokkal fognak rendelkezni. Jelenleg még mérlegelik új hajócsavarok alkalmazását, a legénység nélküli víz alatti járművekkel való együttműködés mértékét, illetve a tengeralattjáró személyzetének életét még kényelmesebbé tevő módosítások végrehajtását. Az első ilyen módon megépülő egység az SSN 790 SOUTH DAKOTA lesz.

Első alkalommal hajtottak végre le-és felszállásokat az Amerikai Haditengerészet Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépeivel. 2020. november 22-én a típussal elsőként felszerelt VRM-30 Titans két gépe érkezett meg a USS CARL VINSON (CVN 70) NIMITZ-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóra. Míg a 169437 gyártási számú példányhoz az első le-és felszállás fűződik, addig az ezt követő 169440-es lett az első, melynek tartályaiba egy hordozó fedélzetén töltöttek üzemanyagot. Az első repülését a Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép január 21-én hajtotta végre. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új szállítógépre igencsak szükség mutatkozott, hiszen a Grumman C-2A Greyhound szállítógépek igencsak elöregedtek az évtizedek alatt.

A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.

A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén 2021-től várható. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a mutató a tavalyi évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.

A közelmúltban egy paraguayi katonai küldöttség érkezett Brazíliába. Feladatuk az volt, hogy felmérjék a brazilok által átadásra felajánlott M108-as önjáró tarackok állapotát. Ezek a 105 milliméteres fegyverzettel ellátott járművek szinte minden részletükben megegyeznek a 155 milliméteres tarackkal ellátott M109-el. Jelenleg a paraguayi hadseregnek csak régi M101-es, 105 milliméteres amerikai gyártmányú vontatott tarackjai vannak. Az Egyesült Államok feleslegéből származó M108-ból 50 darab az 1970-es években került eladásra Brazíliába, ahol 2018-ig voltak szolgálatban. 2020 februárjában az Uruguayi Hadsereg tárgyalásokat kezdett Brazíliával, legalább nyolc M108 105 milliméteres önjáró tarack adományként történő átvételéről. Majd szintén nyolc darab M108-as vált elérhetővé Paraguay számára is. A 11,5 kilométeres lőtávolsággal rendelkező M108-ok 1 lövés per perces tűzgyorsaságra képesek, ezt rövid időre 3 lövés per percre lehet növelni. Az M108-at egy Detroit Diesel turbófeltöltős 8V-71T motor mozgatja, amelynek teljesítménye 425 lóerő. Legfeljebb 56 kilométer per órás közúti sebességgel képes haladni, maximális hatótávolsága 360 kilométer.

Együttműködési megállapodást írt alá a Brazil Légierő és az Avibras Indústria Aeroespacial november 23-án, hétfőn. Ennek a memorandumnak az a célja, hogy formalizálja az Avibras azon szándékát, hogy nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek családját fejlessze ki. Ebben a projektben a légierő is részt vesz, főként a szakértelemének megosztásával, annak érdekében, hogy egy megbízható, hatékony és fejlett technológiai termék kerüljön kifejlesztésre, ami majd megfelel a légierő igényeinek. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2027-re kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett. Az MICLA-BR légi indítású változatát a helyi jelöléssel F-39-nek nevetett Saab JAS39E/F Gripen fegyverzetébe szánják.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Boeing AH-64DN Apache

Avro 698 Vulcan B.2

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Airbus A330 MRTT Voyager KC.2

Boeing EA-18G Growler

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T

Lockheed P-3C Orion

Eurocopter EC725R2 Caracal

Boeing RC-135W Rivet Joint

Alenia C-27J Spartan

Lockheed C-5M Super Galaxy

Transall C-160D

General Dynamics F-16B Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas F-15C Eagle

NHI NH90TTH

Northrop Grumman B-2A Spirit

Dassault Rafale C

Douglas A-4N Skyhawk

MiG-29

Lockheed Martin F-22A Raptor

Westland SA-341 Gazelle HT.3

Boeing E-7A Wedgetail

Dassault Mirage 2000D

Northrop Grumman E-2D Hawkeye

Pilatus PC-9M

Boeing B-52H Stratofortress

Panavia Tornado IDS

Fairchild A-10C Thunderbolt II

AgustaWestland HH-101A Caesar

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Airbus A400M Atlas

2020. november 17-én landolt Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis betonján az Aero Vodochody L-39NG típus második prototípusa, hogy a Magyar Légierő pilótái számára ismertessék a gyár szakemberei a gép képességeit.

Azt hiszem, semmi kétség: a világ valaha volt legrondább légi járműve szovjet tervezők alkotása, a Kaszpi Szörny becenevet kapott ekranoplán. Az egzotikus csúfság ma már sajnos csak a tenger fenekén, a búvárok számára tekinthető meg, de utóda, a Lun talán megmenekül.

A repülőtér város a városban: 1500 hektáron elterülő, éjjel-nappal működő létesítmény, amely teljes infrastruktúrával, saját rendőrséggel és tűzoltósággal, saját ivóvízkutakkal, és még saját kazánházzal is rendelkezik.

Ha szeptember, akkor Czech International Air Fest! Hosszú évekig így tekintettünk az egyre nagyobb szabású csehországi nemzetközi repülőnapra. A CIAF-ok sorában a 2007-es a tizennegyedik volt és az ötödik, amit Brnóban rendeztek.

A CIAF sosem a nagy szenzációiról volt híres, de egy-egy érdekesség szinte minden évben akadt. 2007-ben ez az érdekesség az amerikai légierő dél-dakotai 28. bombázóezredének egyik B-1B bombázója volt. A gép eredetileg már pénteken megérkezett volna, de egy hosszú bejövetelt követően, az esős, oldalszeles időben a személyzet nem vállalta a leszállást a vizes, ismeretlen pályán. A németországi Ramsteinben töltött éjszakát követően a Lancer végül szombaton, jó időben érkezett meg. Az akkor már szép számú közönség így gazdagabb lett egy érdekes típus érkezésének látványával és egy történelmi pillanattal. A B-1-es ugyanis először szállt le Csehországban.

A B-1-es utánégetős hajtóműveinek nincs sugárfordítója, így a gép csak az aerodinamikai és kerékfékekkel lassíthat.

A vezérsíkon látható kétbetűs kód a gép bázisára, az Ellsworth-re, a tigrismintás csík a 37. bombázószázadra utal.

A B-1-es fedélzetére az orrfutó mögött lenyitható létrán lehet feljutni.

A műszakiak az érkezés után azonnal elkezdték a bombázó ellenőrzését. Amint végeztek egy-egy szívócsatorna átvizsgálásával, a beömlőnyílásra felkerült a takaró.

A repülőgépeken elhelyezett festmények tekintetében eléggé meg van kötve az alkotók keze, de ennél a műnél jócskán szárnyalt a fantázia. Az artwork mellett a 37. bombázószázad jelvénye kapott helyett, rajta Billy, a tigris látható. Felette az egyik fegyverrendszer-kezelő apró ablaka van, alatta pedig annak leírása, hogy a katapultülés feletti fedél kintről hogyan nyitható.

B-1 ... B-One ... Bone ... a típusjelzésből gyorsan megszületett a bombázó beceneve is. A hétköznapokon inkább ez használatos a hivatalos Lancer helyett. 

*

A 2007-es CIAF-on résztvevőknek és nézőknek egyaránt a változékony időjárással kellett megbarátkozniuk. Volt ott minden a ragyogó napsütéstől az esőig és a délutánt esti szürkületbe fordító zárt felhőzetig.

Érkező légcsavarosok. Fent egy C-27J Spartan közelít, középen egy szerb An-26-os száll le, az alsó képen az állóhelyére guruló lengyel Ancsa látható. A szerbek színes orrkúppal és légcsavarkúppal igyekeztek feldobni a gép terepszínét, a lengyel festés pedig teljesen egyedi. A színkombinációból akkor is tudnánk, hogy lengyel gépről van szó, hanem lenne rajta a fehér-piros felségjel.

A belga csapat földi személyzetét általában a haderő légi komponensének Embraer ERJ-145-öse szállította a repülőnapokra. A belgák mind a négy 145-östől megválnak, az elsőt a napokban repülték át új, francia tulajdonosához, amely európai és afrikai járataira állítja majd be az Embraereket. A típust a Falcon 7X váltja a belga haderőnél.

Az Armée de l’Air egy- és kétüléses Mirage F.1-esei. Az utóbbi fülkéjét mindössze 30 cm-rel kellett megtoldani, hogy legyen helye a második ülésnek. A francia légierő 2014 nyarán vonta ki a típust.

A cseh műszakiak mindent megtettek, hogy harci helikopterük valóban harcias látványt nyújtson: UB blokkokkal, Sturm indítócsövekkel és a hajtóművek gázelvezető csöveire szerelt, a forró gázokat levegővel keverve hűtő EVU-val állították ki Mi-24-esüket.

Fegyverrendszer-kezelő hölgyek az USAF B-1-eséről és a RAF Tornado GR4-eséről.

A cseh légierő üvegorrú L-410FG (légifotós-térképész) változata. Érdekessége, hogy az üvegezett orr rész alatt nincs hely az orrfutónak, így azt repülés közben nem lehet behúzni.

A Luftwaffe Richthofen századának F-4F gépe. A Phantomok lassan eltűntek a repülőnapokról és az aktív szolgálatból is.

A csehek W-3 Sokol helikoptere alá egy Bambi Bucket tartályt függesztettek. A típussal 24 órás légi kutató-mentő szolgálatot is ad a cseh légierő.

A színes sort a görög légierő T-6 Texan II-es kiképzőgépe nyitja, mögötte a lengyelek An-26-osa és a NATO évfordulós festésű E-3A AWACS gépe áll.

Az AWACS oldalára felkerültek az akkor 25 éve indított programban résztvevő tagállamok zászlói. A dizájnt maguk tervezték, a kivitelezést az Alenia Aeronavali festőcsapata végezte Velencében, 2007 elején.

Az E-3-as földi áramforrását egy rovarszerű cseh ikon, a Prága teherautó e célra átalakított változata adta.

2007-ben még rendszerben volt cseh légierő Tu-154-ese, de az év elején már megérkezett a váltótípusnak szánt Airbus A319CJ (Corporate Jet) első példánya.

A lengyelek először szerepeltek F-16-ossal a CIAF-on. A Lengyelországban Jastrzeb-nek nevezett vadászgépek első példányai az előző év novemberében érkeztek a Poznan melletti bázisra.

A Royal Air Force amerikaiak által használt bázisáról, RAF Lakenheathról érkezett F-15E Strike Eagle géppár egyike. A Sasok csak a statikus sort erősítették, bemutatót nem repültek.

Az amerikai légierő C-17-ese viszont repült. A nyugati parti bemutató csapat (West Coast Demo Team) tartalékosokból álló személyzete a March légierő bázis Globemasterét használta a demóhoz.

A cseh légirendészet kéthajtóműves Bell 412HP helikoptere vízzel telt Bambi Buckettel repül bemutatót.

Dörög a forszázs, fékoldás és a szlovák légierő MiG-29-ese megkezdi a felszállást.

Magyar hajózók és műszakiak a 27-es oldalszámú MiG-29UB mellett.

Vitorlázógépek ritkán köröznek egy nemzetközi repülőtér felett, de a CIAF 2007-en ezt is megtehették. A szlovák Ocovsky Bacovia (Ocsovai Pásztorok) formáció négyes Blanik-köteléke rója füstölővel színesített köreit a brnói reptér felett.

A belga F-16-os szombati zajos felszállása után hirtelen nagy lett a csend, az emelkedés íve kilaposodott, a gép lassult. A pilóta az iskolakör hosszúfalán kiengedte, majd ismét behúzta a futókat. Valószínűleg egy bizonytalan futóvisszajelzés miatt döntött úgy, hogy megszakítja a programot, majd a gyors ellenőrzést követően a bemutató folytatódott.

Nagy sebességű és kis magasságú áthúzásaival, és nem utolsósorban ritkaságával a repülőnap egyik érdekessége volt a szerb J-22 Orao.

Póttartályos cseh Mi-171-es még nyűgözve, a reggeli órákban.

A „szegény ember Pilatus Portere”. Az SzMG-92 Turbo Finist nem csak formájával emlékeztet a svájci típusra; a magyar Pilatusok szintén a HA-YD… lajstrom-sorozatot kapták.

*

A legtöbb géppel a Royal Air Force települt Brnóba. A gyakori hétvégi áttelepülésekből akkoriban még egy vita is kipattant otthon. A költségek mellett az is szóba került, hogy a pilóták szinte sajátjuként használják a gépeket, furcsamód mindig a hétvégéken akarnak nagy távolságú áttelepülést gyakorolni és úti céljuk többnyire valamelyik repülőnap vagy a mediterrán térség. Talán valóban a költség volt az igazi indok, talán a pilótafeleségek nehezményezték, hogy férjeik gyanúsan sok hétvégén vannak távol, de az biztos, hogy több amerikai pilóta is úgy emlékezett meg könyvében a brit kollégákról, mint bajtársias közösséget alkotó, fantasztikus arcokról, akik nagyon tudnak élni.

Megérkezett a Tornado GR4-esek egyike. Rövidesen több is követte.

Tornado-sor két Mirage F.1-essel kiegészítve.

A RAF-hajózók páholyból nézték a dinamikus bemutatót.

Tornado F.3-as a RAF Leeming XXV(F) századától.

A Tornadón néhány méter ragasztószalag garantálta a vízmentes zárást. A megoldás, ha nem is volt a legelegánsabb, de működött.

*

Ahogy az Brnóban lenni szokott, a polgári járatok induló és érkező gépeit is beillesztették a dinamikus programba, bár nemzetközi repülőtérről lévén szó, nézhetjük úgy is, hogy a civil forgalomhoz igazították a katonai bemutatókat.

Ez a '87-es gyártású, spanyol lajstromú B 737-300-as csak egy rövid ideig repült az Air Slovakia-nál.

Egy mobilkommunikációs cég színeire festett Boeing. A Travel Service gépe később a HA-LKE magyar lajstrommal is repült.

A cseh Smartwings 1993-as gyártású B 737-500-asa. A gép első tulajdonosa a United Airlines volt, a cseh cégnél hét évig repült és egy rövid ideig Szaúd-Arábiában is üzemeltették.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

 

dr.Fehér Zoltán

dr.N.J.L.: Kérem, ismertesse eddigi szakmai pályafutásának legfontosabb állomásait!

1. F.Z.: Tanulmányaimat Magyarországon és az Egyesült Államokban végeztem. Mesterdiplomát szereztem az ELTÉ-n amerikanisztikából és politikatudományból, jogi doktorként végeztem a Pázmányon, majd később a Harvard Egyetemen folytattam tanulmányokat, amelyek végén mesterdiplomát szereztem közigazgatás-kormányzás szakon. 13 évig dolgoztam magyar diplomataként. 2005 és 2009 között Magyarország washingtoni nagykövetségén szolgáltam külpolitikai elemzőként, illetve sajtó- és kulturális attaséként. 2011 és 2014 között Törökországban, az ankarai magyar nagykövetségen dolgoztam a nagykövet helyetteseként, valamint két hosszabb időszakban Magyarország első számú képviselője voltam Törökországban ideiglenes ügyvivőként. Ezt követően a Miniszterelnökség EU Ügyek Államtitkárságán vezettem az EU koordinációs osztályt, amely összefogta Magyarországnak az EU intézményekben képviselt hivatalos álláspontjai kidolgozását. Immáron öt éve Bostonban élek, ahol a Harvard Egyetemen közigazgatás-kormányzás szakon végzett posztgraduális tanulmányaim mellett Joseph Nye asszisztenseként dolgoztam. Jelenleg a Fletcher School of Law and Diplomacy-ban doktori disszertációmat írom, mellette pedig a Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársaként és a Tufts Egyetem Politikatudományi Tanszékének vendégelőadójaként dolgozom. Az évek során tanítottam politikatudományt és nemzetközi kapcsolatokat Magyarországon az ELTÉ-n és a Pázmány jogi karán, itt az Egyesült Államokban pedig a Harvard Summer Schoolban és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) is. Mondhatjuk úgy is, hogy eddigi karrierem első szakaszában a diplomácia gyakorlati oldalán működtem, a mostani szakaszában pedig a diplomácia elméleti-tudományos oldalán, hiszen diplomáciát, nemzetközi kapcsolatokat oktatok és ezen a területen végzek tudományos kutatásokat.

dr.N.J.L.: Kérem, foglalja össze jelenlegi kutatásainak/tanulmányainak legfontosabb irányait és várható eredményeit!

1. F.Z.: Tudományos kutatásaimban mindig a szuperhatalmak stratégiái foglalkoztattak. Legelső kutatási projektemben a NATO hidegháború utáni átalakulásával foglalkoztam.[1] Ennek fontos része volt az ún. keleti bővítés, amelynek első hullámában hazánk Csehországgal és Lengyelországgal együtt része lett az atlanti szövetségnek. Ezt követően figyelmem az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval szembeni, hidegháború alatti stratégiája, a feltartóztatás és annak szellemi atyja, George Kennan felé fordult.[2] Jelenlegi, doktori kutatásaim középpontjában pedig annak vizsgálata áll, hogyan alakult az Egyesült Államoknak Kínára vonatkozó stratégiája a Nixon-Kissinger-féle 1972-es nyitástól napjainkig. Különösen az érdekel, hogy miért követte Amerika a nyitás/együttműködés (engagement) stratégiáját a hidegháború elmúltával is, s mennyire igyekeztek az egymást követő amerikai kormányzatok az együttműködés mellett a kiegyensúlyozás (balancing) elemeit is beintegrálni stratégiájukba, amelyet az én álláspontom szerint a két hatalom nemzetközi rendszerben elfoglalt strukturális pozíciójának változása, a hatalmi átrendeződés (power transition) perspektívája indokolt volna.[3] Ezt Kenneth Waltz és Robert Gilpin neorealista elméleteinek segítségével vizsgálom, de kutatásaim alapján egyre inkább arra jutok, hogy mindennek megértéséhez a liberális Innenpolitik és a konstruktivista elméletek egyes elemeire is építeni kell.[4]

dr.N.J.L.: álláspontja szerint, milyen összefüggések ismerhetők fel/ fontosak a stratégiai kommunikáció és a nyilvános diplomácia között?

1. F.Z.: A stratégiai kommunikáció államok vagy nemzetközi szervezetek esetén mindig magában kell foglalja a nyilvános diplomáciát. A NATO Stratégiai Kommunikációs Politikájáról szóló hivatalos állásfoglalás is úgy definiálja a stratégiai kommunikációt mint „a NATO kommunikációs tevékenységei és képességei koordinált alkalmazását”, s e kommunikációs tevékenységek és képességek körébe beleérti a katonai közkapcsolatok, az információs műveletek és a pszichológiai műveletek mellett a nyilvános diplomáciát is.[5] A nyilvános diplomáciának tehát illeszkednie kell egy állam vagy szervezet stratégiai kommunikációjába, annak fő céljait kell szolgálnia. Ez természetesen azt feltételezi, hogy az adott állam vagy szervezet stratégiai kommunikációját annak központjában (a miniszterelnök stábjában vagy a NATO esetében a főtitkár stábjában, de természetesen a tagállamok egyetértésével) megtervezik és koordinálják. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis az államok esetében a stratégiai kommunikáció általában – ahogy fent is jeleztem – nem a diplomáciáért felelős szervezeti egységhez (Magyarország vagy az Egyesült Államok esetén a Külügyminisztériumhoz), hanem a végrehajtó hatalom feje mellett közvetlenül működő stábhoz kötődik (ez Magyarországon a miniszter által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda, az Egyesült Államokban pedig a Fehér Ház kommunikációs igazgatója által vezetett csapat). A politikai kommunikáció központosításáról részletesen írtam „A kormányzás háttérintézményei” című kétrészes tanulmányomban a Politikatudományi Szemlében, amelynek első része a végrehajtó hatalom feje háttérintézményeinek egyes nemzetközi példáit mutatja be komparatív kutatásaim alapján (részletesen tárgyalva az amerikai elnök Fehér Házi Stábját),[6] a második része pedig a magyar Miniszterelnöki Hivatalról szól.[7] Számos ország kormányzatában sikerült úgy kialakítani a stratégiai kommunikációt, hogy a nyilvános diplomácia is annak a céljait szolgálja, a nyilvános diplomácia üzenetei össze legyenek hangolva a kormányzat stratégiai kommunikációjával. Ebben a Külügyminisztériumnak a miniszterelnök vagy elnök kommunikációs stábjával való együttműködése kulcsfontosságú. Ez szerintem Magyarországon vagy Németországban egy ideje már így működik, de az Egyesült Államokban nem minden időszakban sikerült ezt elérni. Különösen a most lezáródó elnöki ciklus alatt voltak zökkenők amiatt, hogy Trump elnök maga volt a „Communicator-in-Chief”, de a kormányzat egészén belül nem mindig sikerült koordinálni a nemzetközi tartalmú üzeneteket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Mike Pompeo külügyminisztersége alatt az üzenetek egységesülése lényegesen javult, a kormányzat stratégiai kommunikációja és nyilvános diplomáciája között nagyobb összhang jött létre.

dr.N.J.L.: Honnan ered és mi a tartalma a kreatív diplomáciának?

2006. F.Z.: Ahogy említettem, 2005 és 2009 között Washingtonban a magyar nagykövetségen teljesítettem külszolgálatot, Simonyi András és Somogyi Ferenc nagykövetek irányítása alatt külpolitikai elemzőként, valamint sajtó- és kulturális attaséként dolgoztam. Simonyi András nagykövet vezetésével fejlesztettük ki a nagykövetség új nyilvános kommunikációs megközelítését, amelyet én kreatív diplomáciának neveztem el. A kreatív diplomácia lényege, hogy a diplomácia és azon belül a nyilvános diplomácia hagyományos tárházán túl új eszközöket, új médiumokat is bevonunk egy ország nemzetközi kapcsolatépítésébe, ha úgy tetszik, az országimázs-építésbe. Három új eszközt vagy területet állítottunk a nyilvános diplomácia szolgálatába: (i) a populáris médiát, (ii) a populáris kultúrát, és (iii) a digitális média világát. Az elsőre, a populáris média alkalmazására példa a magyar nagykövet szereplése az egyik legnézettebb amerikai televíziós talk-showban, a Colbert Report-ban 2006-ban és 2007-ben is, amelyeknek nagy sikere volt az Egyesült Államokban, de komoly visszhangja volt odahaza is. A másodikra, a populáris kultúra mint diplomáciai médium alkalmazására példa a „rock and roll diplomácia”, Simonyi András nagykövet amerikai diplomatákból álló rockzenekarának koncertjei, szereplései, a rock and roll zenének mint összekötő kapocsnak a használata a két ország között. Egy másik példa, amely a kezdeményezésemre jött létre, a számos hollywoodi személyiség (Lucy Liu, Andy Vajna) bevonásával létrehozott egész estés dokumentumfilmnek, „A szabadság viharának” washingtoni premierje 2006. novemberben az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére. A Colin Keith Gray és Megan Raney Aaron filmrendező-operatőr testvérpáros által rendezett, nagyhatású filmnek Washington legnagyobb filmszínházában, az Uptown Theater-ben szerveztünk hollywood-i stílusú premiert (vörös szőnyeggel!), amelyen a világhírű színésznő és egyben a film egyik producere, Lucy Liu mellett részt vettek kongresszusi képviselők és egykori 56-os szabadságharcosok is. Végül pedig a digitális médiának a diplomácia szolgálatába való állítására példa a nagykövet és a nagykövetség diplomatái által írott „Hungarian Diplomats in DC” nevű nyilvános diplomáciai blog. A mai olvasókban, különösen a fiatalabb korúakban persze felmerül, hogy mindebben mi az újdonság, hiszen ma már mindezek az eszközök (populáris média, populáris kultúra, Internet és közösségi média) részei a nyilvános diplomácia eszköztárának. Ez igaz, de ekkor, a 2000-es évek második felében még nem voltak azok, ebben mi magyar diplomaták úttörő jellegű munkát végeztünk. Hadd meséljek el ennek alátámasztására egy anekdotát. A „Hungarian Diplomats in DC” blog 2006-ban indult, és én 2007 nyarán felkerestem az amerikai Külügyminisztérium akkor még csak rövid ideje működő e-Diplomacy igazgatóságát. Az ottani amerikai diplomaták elmondták nekem, hogy egy ideje diplomáciai blogot indítottak, de az csak az amerikai nagykövetségek és konzulátusok diplomatái számára elérhető. Amikor meséltem nekik a magyar nagykövetség blogjáról, akkor ők mondták ki: a „Hungarian Diplomats in DC” a világ első nyilvános diplomáciai blogja volt. Az, hogy mindezek az eszközök, sőt különösen a digitális térből a Facebook és a Twitter azóta a diplomáciai kommunikáció fontos részeivé váltak, számomra nagy öröm, hiszen olyan folyamatnak voltunk az előfutárai, amely gyakorlatilag forradalmasította a diplomácia eszköztárát.

dr.N.J.L.: Hogyan látja a jövő nemzetközi viszonyait a meggyőzés és befolyásolás szempontjából?

21. F.Z.: Mentorom, Joseph Nye 1990-ben megalkotta a „soft power” koncepcióját, mivel Bound to Lead című könyvében szerette volna az egyes államok hatalmának, erejének (power) mérését valamilyen tudományos alapra helyezni.[8] A katonai erő és a gazdasági erő mérésével nem voltak gondjai, de úgy látta: ezek nem fedik le egy ország erejének összességét. Van minden országnak olyan ereje, erőforrása, amely elsősorban az adott állam presztízséből, politikai rendszerének vagy kultúrájának vonzerejéből fakad. A katonai és gazdasági erő „kemény” erőforrásai (hard power) mellé, amelyre a neorealisták kizárólagosan hagyatkoztak az államok erejének megbecsülésénél, Nye megalkotta a „soft power” koncepcióját, amely az egyes országok reputációs és kulturális erejét, kisugárzó hatását foglalta egybe. Nye koncepciója azóta világszerte elfogadott lett és alkalmazzák a nemzetközi kapcsolatok elméletében ugyanúgy, mint annak gyakorlatában, de én azt gondolom, hogy a „soft power” jelentősége a mai világunkban tovább növekszik. A nyilvános diplomácia és így a kreatív diplomácia is elengedhetetlen része a „soft power”-nek. A meggyőzés és befolyásolás szempontjából a „soft power” és a „hard power” egyszerre játszik szerepet, hiszen más országok nézőpontjából az egyes országok hitelessége befolyásoló tényező, de ilyen tényező lehet az adott állam katonai erejének elrettentő hatása (deterrence) is. Nye a kétféle erő hatékony együttes alkalmazását „smart power”-nek nevezi. Azt is fontos elmondani, hogy az ún. dezinformációs műveletek és az információs hadviselés nem tartoznak a „soft power” kategóriája alá, azok részei a katonai erő alkalmazásának. Úgy látom, a 21. század diplomáciájában az az állam lehet sikeres, amely sokféle erőforrását „smart power”-ként tudja összegezni és a nemzeti érdek szolgálatába állítani.

dr.N.J.L.: Miben látja az állam és haderő szerepét/jelentőségét a jövő nemzetközi kapcsolataiban?

dr. F.Z.: A nemzetközi kapcsolatok elméletében két domináns irányzatot láthatunk az elmúlt 40-50 évben az államok közötti kapcsolatok természetének alakulását illetően. Az egyik a realizmusból kinőtt neorealista iskola, amelynek követői – Kenneth Waltztól John Mearsheimeren át Stephen Waltig – alapvetően úgy látják, az állam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, ahogy továbbra is meghatározó szerepe van és lesz a haderőnek mint az állam legfontosabb erőforrásának.[9] A neorealistákkal élesen szemben áll a Joseph Nye, Robert Keohane és Richard Rosecrance által fémjelzett elméleti iskola, amelyet a neorealizmussal való kontrasztja miatt neoliberalizmusnak neveztek el. Nye és Keohane elméletének lényege, hogy az államok és a katonai erő központi szerepét megváltoztatja a globalizáció révén felélénkült világgazdaság, létrejön a vezető államok között (akár egymással szembenálló hatalmak között is) egy nagyfokú kölcsönös függőség (interdependencia), megnő a nem-állami szereplők (pl. a transznacionális vállalatok) szerepe, és bizonyos szituációkban már a gazdasági erő és a gazdasági érdekek kezdenek dominálni a katonai erő és a biztonsági érdek felett.[10] Rosecrance ezzel egybevágó elméletének lényege pedig, hogy az ún. katonai-politikai és területi államok logikáját az ún. kereskedő államok logikája váltja fel, a katonai erő és a területi expanzió háttérbe szorul a gazdasági erő és a gazdasági expanzió javára.[11] Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Harvard Egyetemen tanulhattam mind Stephen Walttól, mint Joseph Nye-tól és Richard Rosecrance-től, ráadásul a karrierem során tanúja lehettem annak, ahogy a hidegháború után a nemzetközi politikában háttérbe szorult a területi expanzió és előtérbe került a globalizáció és a kereskedelem, majd az elmúlt másfél-két évtizedben újra kiújult a nagyhatalmak versengése és ismét fontossá vált a katonai-területi expanziós politika. Külszolgálataim alatt is megtapasztalhattam mindezt, hiszen washingtoni éveim alatt még dominált a gazdasági terjeszkedés célja és a nyilvános diplomácia eszköztára, miközben már dúltak az újabb háborúk, majd törökországi diplomáciai szolgálatom alatt a „szomszédból” követhettem a szíriai háborút és a Krím-félsziget orosz annektálását is. Úgy látom, a globalizáció, az interdependencia és a világkereskedelem kiszélesedése révén eljutottunk egy olyan történelmi érába, amelyben a két elméleti irányzat által fókuszba helyezett két világ (nevezzük Rosecrance nyomán a területi államok világának és a kereskedő államok világának) egyszerre van jelen, egyfajta hibrid nemzetközi politikai univerzumot hozva létre. Visszatérve saját kutatási témámhoz, ha korunk legfontosabb nagyhatalmi versengését, az Egyesült Államok és Kína rivalizálását vesszük górcső alá, akkor azt láthatjuk, hogy miközben a két nagyhatalom gazdasága 1980 óta gyakorlatilag összefonódott, összenőtt, eközben Kína gazdasági felemelkedése természetszerűleg hozta el katonai és politikai ambícióinak növekedését, amely viszont legfőbb gazdasági partnerével, az Egyesült Államokkal állítja Kínát szembe. Kapcsolatukban jelen van a kereskedő államok együttműködése és a katonai-területi államok versengése is, utóbbi egyre növekvő mértékben. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások – a nagyhatalmak versengésének kiújulása, a nemzeti alapú politikák előretörése, valamint a COVID-19 világjárvány gyakorlatilag teljes mértékben nemzetállami szintű kezelése[12] (a szakirodalom meg is alkotta az „oltás-nacionalizmus” kifejezést) – mind-mind rámutatnak arra, hogy a nemzetállam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, sőt a nemzetközi együttműködések rovására még nőhet is. Másrészről viszont a mai nemzetállamoknak egy olyan időszakban kell nemzeti érdekeiket képviselniük a globális porondon, amikor a nemzetgazdaságok egymással összenőttek és a világ egyik pontján történő események sokkal közvetlenebb hatással vannak a világ akár legtávolabbi másik pontján élő emberek életére, mint bármikor a világtörténelem során. Mindennek megértéséhez az állam, a nemzeti érdek és a katonai erő központi szerepére építő realizmus, a nem-állami szereplők és a nemzetközi intézmények jelentőségét, továbbá a kereskedelem és az interdependencia fontosságát hangsúlyozó liberalizmus, végül pedig az ideák, ideológiák, eszmék nemzetközi politikát formáló szerepét hangsúlyozó konstruktivizmus elméleti koncepcióira egyaránt szükség lesz a 21. század további évtizedeiben.

[1] Fehér Zoltán: NATO’s New Place in the European Security Architecture. Bard Journal of Social Sciences 2001. ősz, 46-63. old.

[2] Fehér Zoltán: George F. Kennan: realista diplomata a hidegháborús amerikai stratégia alakításában. In: Frank Tibor (szerk.): Gyarmatokból impérium. Magyar kutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Gondolat, 2007. 205-216. old.; Fehér Zoltán: Nekrológ: George F. Kennan. Egy realista diplomata az amerikai külpolitika alakításában. Kül-Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata II. évf. 2005/2-3. szám, 83-92. old.

[3] Fehér Zoltán: The Rise and Fall of U.S. Engagement toward China. Elephants in the War Room Blog – Center for Strategic Studies, 2020. augusztus 17. https://sites.tufts.edu/css/the-rise-and-fall-of-u-s-engagement-toward-china/

[4] Fehér Zoltán: A világrend átalakulása, az Amerikai Egyesült Államok nagystratégiája és Kína kihívása a 21. században. In: Káncz Csaba (szerk.): Változó világrend. A bizonytalanság kora a nemzetközi politikában. Kossuth, 2020.

[5] NATO Strategic Communications Policy SG(2009)0794. 2009. szeptember

[6] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. Amerikai és európai példák – I. rész Politikatudományi Szemle, 2002. évi 3-4. szám, 35-69. old.

[7] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. A Miniszterelnöki Hivatal 1990-2003 – II. rész Politikatudományi Szemle 2003. évi 1. szám, 105-154. old.

 

[8] Joseph Nye: Bound to Lead. The Changing Nature of American Power. Basic Books, 1990.

[9] Kenneth N. Waltz: Theory of International Politics. Waveland Press, 1979, 2010.

[10] Robert Keohane and Joseph Nye: Power and Interdependence: World Politics in Transition. Longman, 1977, 2001.

[11] Richard Rosecrance, The rise of the Trading State: Commerce and Conquest in the Modern World. Basic Books, 1986.

[12] Fehér Zoltán: „Realpolitik and Cooperation in the Age of COVID-19: How Can the World Escape Captivity?” Global Security Review, 2020. május 26.

„Ez a publikáció az  Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-NKE-108 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj szakmai támogatásávalkészült.”

Az FR24 tanulsága szerint Donauwörth-Wiener Neustadt-Graz-haza útvonalát pécs-pogányi kitérővel toldotta meg péntek délután a szerb légierő egyik H145M HForce gépe. Ma délelőtt indult tovább úticélja, Batajnica felé.

Hagyományos szerb kamuflázs, fegyverfelfüggesztők a D-HADZ ideiglenes gyári lajstromot viselő gépen.  

Zord

Olvastam egy hírt arról, hogy Hollandia mind a 28 Apache helikopterét modernizálni fogja az elkövetkező években, oké,nem nagy ügy. Aztán elolvastam, hogy D modellről átépítik E modellre, amelynek a keretében általam sok felfoghatatlan dolgokot modernizálnak rajta, de amit megértettem az lenyűgözött. Az E modellben az A. pilóták képesek lesznek tandemben repülni drónokkal, azokat a helikopterből irányítani, átvenni a kép/video anyagot, szenzoraikat irányítani stb. Oké, erről már olvastam mint tervekről, de azért az lemaradt hogy már a gyakorlatban is így van. A Eurocopterek is tudnak majd ilyet? Mindjárt igazolva látnám az ilyen nagy számú beszerzésüket (már csak drónok kellenek hozzá).Ezzel a modernizációval persze a hollandok azt is kijelolték ismét, hogy hol képzelik el a jövőjüket a NATO-ban: szorosan az USA mellett (itt a szoros jelzőn van a hangsúly), ez a modernizáció olyan interoperabilitást kölcsönöz nekik az amerikai erőkkel és eszközökkel, amely mindkét félnek kívánatos.A modernizáció költsége egy milliárd dollár, erről nem tudtam eldönteni sok vagy kevés. Némi keresés után megtaláltam az 1995-ös megrendelés összegét, az csak 750 mill USD volt. Nyilván van némi devalváció az elmúlt 25 évben, de a két összeg jól alátámasztja azt az állítást (ezért is kerestem meg), hogy a beszerzési költség csak a kisebbik tétel, szemben az üzemeltetés és a modernizáció költségeihet viszonyítva, ami ebben az esetben a gép szinte újbóli kifizetése. A gépeket 1997-től szállították le, egyből bevetésre is küldték őket előbb a Balkánra, majd Afganisztánba. Nem spóroltak a költségeken.Most 24 évesek a gépek, gondolom, akkor még másik 15-20 év biztos bennük lesz, és amilyenek a hollandok még egyszer a végén ki is fogjkák számolni, hogy mibe kerültek a gépek a beszerzési költségeken túl.

Hazánk két Embraer KC-390 légi utántöltő és szállító repülőgép megvásárlásáról írt alá megállapodást a gyártóval. Ezenkívül a szerződés kiterjed a pilóták és technikusok képzésére, valamint a repülőgépek üzembe helyezésére és az utólagos üzemeltetéséhez kapcsolódó egyéb szolgáltatások csomagjára is. A szállítások várhatóan 2023-ban kezdődnek el. A Magyar Légierőben a KC-390-ek az ez év júniusában kivont szovjet gyártmányú Antonov An-26-os szállító repülőgépek helyébe lépnek. A magyar KC-390-ek lesznek az első olyan repülőgépek, amelyek speciális állványokkal lesznek ellátva az intenzív ellátást igénylő betegek szállítására. A repülőgépek teljes egészében kompatibilisek lesznek a NATO szabványaival mind a kialakítás, mind a szabványosított rakományok szállítási lehetősége, mind a navigációs és kommunikációs berendezések tekintetében. Az Embraer közleményében megemlítette, hogy megvizsgálják a KC-390 gyártósorának és/vagy összeszerelő sorának megnyitási lehetőségét Magyarországon.

Romániában már a nappali és az éjszakai lövészeteket végzik a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóalj katonái az új Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművekkel. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét.

Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30 Mk.2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt. Az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet ez év október 5-én adták át. Bukarest első körben 94 páncélosról szóló szerződést írt alá és hamarosan véglegesítésre fog kerülni a második rendelési tétel is.

Lengyelországban is gyarapodott a légierő gépállomány a héten, ugyanis november 16-án egy újabb Leonardo M346-os Bielik sugárhajtású kiképző repülőgép érkezett meg. A Deblin légibázison leszálló 7711-es oldalszámú példány a 11. a Varsó által eddig megrendeltek közül. A tervek szerint ez év végéig telesítésre fog kerülni a 12 gépről szóló megrendelés. Lengyelország 2014 februárjában nyolc M346-os megvásárlásáról írt alá szerződést, amelyek leszállítása 2017 októberében ért véget. Ez a szerződés további négy repülőgép opcióját is tartalmazta, amelyeket 2018 márciusában változtattak meg tényleges rendeléssé. Ezt követően, 2018 decemberében, Lengyelország egy harmadik rendelést is feladott a típus további négy gépre. A második tétel szállítása ez év végén, míg a harmadiké 2022 októberében fejeződik be. A szállítások befejezése után a Lengyel Légierőnek összesen 16 Bielik-je lesz.

Németországban bejelentették a C-160D Transall szállító repülőgépek kivonásának dátumát. A Luftwaffe által 1967 óta használt típust jelenleg a Lufttransportgeschwader 63 (LTG63) repüli a Hohn-i légibázison. Az LTG62-es már évek óta az Airbus A400M-et üzemelteti. A három C-130J-30 és három KC-130J Super Hercules 2021 és 2023 között érkezik majd meg a franciaországi Evreux/Fauville-be. Az MBB, az Aerospatiale és a VFW-Fokker vállalatokat tömörítő Transporter Allianz konzorcium összesen 169 darab C-160-at készített el, ezekből 110 darabot állított hadrendbe Németország. Az LTG63 mellett ezeket még két másik szállítórepülő ezred, az LTG61 és az LTG62 repülte Landsberg, illetve Wunstorf repülőtereken. Jelenleg már csak 14 példány repült az LTG63-nál, míg további egy a WTD61 kísérleti egységnél található meg.

Elsőként a Dán Királyi Légierő (RDAF) Lockheed Martin C-130J Super Hercules taktikai szállító repülőgépei fogják megkapni a Marshall Aerospace and Defense Group által kifejlesztett páncélzatot. Ez a pilótafülkét védi és teljes egészében felváltja a jelenleg is alkalmazott páncélzatot. A nagy szilárdságú polietilénből gyártott páncélzat korszerűségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy azonos védettséget biztosítva tömege csak fele a most alkalmazotténak. A páncélzat gyorsan és egyszerűen felszerelhető bármelyik ütemezett karbantartás alatt is, ezáltal biztosítva a repülőgépek legoptimálisabb rendelkezésre állását.

Norvégiában vizsgálják az ország páncélos erejének növelési lehetőségét. Jelenleg két elképzelést vázoltak fel. Az egyik a már meglévő német Leopard 2-es harckocsik modernizációját jelentené Leopard 2A7 szintre. Ezzel azonban nem tudnák az elvárt szintet teljesíteni, így még vásárolni kellene páncélosokat is. A másik utat az új harckocsik beszerzése jelentené. Ebben az esetben a dél-koreai K-2 Black Panther típus került megemlítésre. A két gyártót már megkeresték a norvégok az esetleges védelmi ipari együttműködés lehetőségek felmérésének céljával. Várhatólag a 2021-es évben megszületik majd a döntés, így bármelyik úton is indulnak majd el a norvégok, a páncélos erők 2025-ben már átvehetik az első új, vagy éppen alaposan korszerűsített harckocsijukat.

Pár hét késessel, de 2020. november 19-én, csütörtökön megérkezett a harmadik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni. A T-056-os Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására.

Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, a negyedik pedig még 2020 novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben.

Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak.

A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.

Megérkezett Svájcba a Lockheed Martin ajánlata november 18-án. A svájci New Fighter Aircraft (NFA) tenderen az F-35A Lightning II a Saab Gripen, a Dassault Rafale, az Airbus Eurofighter, valamint a Boeing Super Hornet típusával verseng a megrendelésért. Bern 6 milliárd svájci frankot szán az összes F/A-18C/D Hornet és F-5E/F Tiger lecserélésére és elvárja a vételár 60%-ának ellentételezését. A Lockheed Martin ezért az összegért 40 darab F-35-öst tett a csomagba a szükséges oktatással és logisztikai támogatással. Ez utóbbi méretére jellemző, hogy tartalmaz annyi tartalék alkatrészt, hogy ezekből egy féléves üzemeltetés is megvalósítható lesz. Továbbá lehetőség nyílik a svájci iparnak is részt vennie az F-35-ös világméretű gyártási láncában. Mindezeken felül a Lockheed Martin négy repülőgép összeszerelésének lehetőségét kínálja Svájcban, hogy a légierő és az ipar egyaránt jobban megismerje az F-35-ös repülőgépet, így könnyebbé téve annak üzemeltetését a teljes élettartama során. A jelenlegi számok is igen figyelemreméltóak az F-35 esetében, hiszen a mai napig a típust 13 nemzet választotta és már több mint 585 darab F-35 áll szolgálatban.

Sikeres éleslövészettel bizonyította szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képességét Franciaország ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja, az FS BRETAGNE. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre, tengeri próbajáratait 2017 novemberében fejezte be. 2020. november 10-én kedden, egy MBDA MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgép indításával tettek pontot a legénység képzési idejének végére. A 2015-ben rendszeresített MdCN végigrepülte a tervezett útvonalat és a fedélzeti infravörös önrávezető fejének érzékelőjével befogta a megsemmisítésre kijelölt célt a Biscarosse lőtér területén. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére.

Az Airbus Helicopters bízik abban, hogy az év végéig elindíthatja az EC665 Tiger harci helikopterek MkIII-as jelzésű korszerűsítési programját, miután három ügyféllel már megállapodást kötöttek a szükséges módosításokkal kapcsolatban. Az elmúlt fél évben az Airbus Helicopters technikai jellegű megbeszéléseket vezetett Franciaországgal, Németországgal és Spanyolországgal a helikoptereiktől elvárt képességek feltérképezése okán. A szerződést 2021 közepéig szeretnék tető alá hozni. A Tiger MkIII-as korszerűsítési programban az üzemeltetési költségek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett.

November 13-án az északnyugat-franciaországi Lorient-ban vízre bocsátották a Párizs által megrendelt utolsó FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattot. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles LORRAINE (D657) a hajóosztály 8. francia megrendelésre épített hajója. A Naval Group által gyártott hajókból még kettő másik is elkészült, ezek azonban exportra kerültek Marokkóba, és Egyiptomba. A 2021 tavaszán szolgálatba álló ELZÁSZ (D656) nevet viselő testvérhajójával együtt ennek is a fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat.

Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük is megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Thales Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult. A LORRAINE (D657) fregatt 2022 novemberében megkezdi a tengeri próbáit.

Franciaországban szerződést kötött a Dassault Aviation céggel hét Falcon 2000 LXS üzleti repülőgép megvásárlásáról. Ezeket az átépítés után Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként fogják üzemeltetni. Ezek szállítása 2025-ben kezdődik el. Párizs az Albatros programja keretében összesen 12 darab ilyen, törzs alá szerelt Thales Searchmaster radarral, Safran Euroflir elektrooptikai rendszerrel, megfigyelő ablakokkal, ledobható mentőtutajokkal, katonai kommunikációs rendszerekkel, zavarásbiztos GPS-vevőkkel egyaránt ellátott, módosított Dassault Falcon-t tervez beszerezni. Az Avion de Surveillance et d'Intervention Maritime (AVISMAR) program célja az öt Falcon 200 Gardian és a nyolc Falcon 50M cseréje, amelyeket jelenleg a Francia Haditengerészet üzemeltet. A Falcon 200 Gardian-okat 2025-ben, a Falcon 50M-et 2029-benfogják nyugdíjazni. Mindkét típus több mint 40 éve szolgál. Azonban a 12 Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépből nem mind fog Franciaországban legyártásra kerülni. A többségüket Indiában készítik majd el az Dassault Reliance Aerospace Limited (DRAL) francia leányvállalatnál, Új-Delhi 2016-os Rafale vadászgépeinek megvásárlásával kapcsolatos ellentételezés részeként és csak az átalakításuk történik majd Franciaországban. A gépekhez legalább tíz évig nyújt majd ipari támogatást a gyártó.

Pár nappal ezelőtt, 2020. november 17-én egy Embraer EMB-314/A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképző repülőgépet észleltek a portugáliai Monte Real légibázison. A PT-ZTU lajstromú és egyedi festéssel rendelkező Super Tucano a gyártó tulajdonát képezi és a leendő megrendelők típussal történő megismertetésére is használják. Lisszabon eddig nem jelentette be hivatalosan, hogy ilyen kategóriájú repülőgépet keres, de annyi bizonyos, hogy a légierő pilótáinak Egyesült Államokban történő képzése csak átmeneti jellegű. Ezt az tette szükségessé, hogy a pilótaképzésben használatos Dassault/Dornier Alpha Jet A sugárhajtású kiképzőgépeket 2018-ban utód nélkül kivonták a hadrendből.

Németországban vizsgálták a korszerűsített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek és a hordozásukat, indításukat végző spanyol EF-18M Hornet vadászbombázók közötti megfelelő adat kapcsolatot. A MBDA Germany és a Saab Dynamics partnersége által létrejött Taurus Systems GmbH által gyártott több mint 500 kilométeres hatótávolságú fegyverek Spanyolország által megvásárol példányainak korszerűsítéséről 2018-ban született megállapodás. A már 12 éve rendszeresített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek esetében ez a fegyver számítógépén futó program frissítésében, újabb képfeldolgozó számítógépes szoftver és navigációs algoritmusok alkalmazásában, valamint zavarvédettebb és továbbfejlesztett műholdas vevőben és ennek új antennájában merültek ki. A repülési feladatok végrehajtására két együléses és egy kétüléses Hornet települt át Németországba 19 főnyi katonával együtt. Az együléses gépek közül az egyikre került felfüggesztésre a Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgép, míg a másik a tartalék szerepében készen állt bármikor átvenni társa szerepét, amennyiben műszaki meghibásodás lép fel. A kétüléses pedig a kísérőgép volt a repülések során. Valós indításra ugyan nem, de annak szimulálására sor került. Ezt követően a Hornet géppár végigrepülte a Taurus számára kijelölt útvonalat, ellenőrizve hogy a módosított fedélzeti rendszerek megfelelően működnek-e. Ezek során probléma nem adódott, így a korszerűsítés sikeres volt.

Görögország hivatalosan kérte Washingtontól az ötödik generációs, az amerikai Lockheed Martin által gyártott F-35 vadászbombázók beszerzési lehetőségét. Athén most 18-24 ilyen gép megvásárlási igényével fordult az Egyesült Államokhoz, amelyek lehetnek újak, vagy akár használtak is. Ez év októberének végén a görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni.

Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át. A Rafale beszerzésről is érkeztek sajtó hírek. Ezek szerint Franciaország várhatóan 2021 januárjában szállítja majd le az első használt Rafale-t, a 11 másikat pedig még az év decemberig átadják, havonta egy példányos ütemezésben. Ez azonban feltételezi, hogy a szerződést mihamarabb aláírják, és az első előleg befizetésre kerül az év végéig.

Oroszországban az ejtőernyős csapatok fő páncéltörő rakétáit még mindig a régi Fagot, Konkursz és Metisz rakéták jelentik. Ez a közeljövőben már voltozni fog, hiszen az első Kornet-D1-ek (NATO-kód: AT-14 Spriggan) már átadásra kerültek eme fegyvernem számára. A kijelölt állomány még ez év decemberében elkezd majd megismerkedni az új irányított rakétákkal. Ezeket a rakétákat a páncélosok mellett sikerrel alkalmazhatják majd helikopterek és drónok ellen is. A kézzel szállítható állvány mellett, a kerekes valamint a lánctalpas futóművel rendelkező járművekről is tervezik felhasználni. Ez utóbbi esetében a BMD-4M-en rendszeresíteni tervezik. A Kornet rakétái közül a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, a 9M133F-1 termóbárikus harci résszel ellátott rakéta 100 métertől 5500 méterig alkalmazhatók. Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 termóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is.

Gyaníthatóan a Központi Katonai Körzet csapatinál fognak felbukkanni az 2020 márciusában rendszeresített új rakétákkal ellátott TOS-1A rakéta-sorozatvetők. Elődjeihez hasonlóan az új rakétának is termobárikus a harci része, ez azonban új összetételtű vegyületből áll, tömege 90 kilogramm. Az igencsak hatásos termobárikus fejrész pusztító ereje az új, hatásosabb robbanóanyagnak köszönhetően nagyobb lett, de a rakéta 220 milliméteres átmérője változatlan marad. Az eddigi 3,725 méteres hossza viszont megnövekedett, egyrészt a harci rész miatt, (mely már eredetileg is a rakéta hosszának majd kétharmadát elfoglalta) másrészt a hatótávolsága miatt. Ugyanis, az eddig is alkalmazott MO-1.01.04M rakéta 6000 métere helyett az új rakéta már 10000 méterre is eljuthat, ennek köszönhetően az indítójármű kikerülhet az irányított páncéltörő rakéták hatótávolságából. De mindezen fejlesztések ellenére a régi MO-1.01.04M rakéták a továbbiakban is használatban maradnak, hiszen ezek minimális indítási távolsága 400 méter, míg az újaknál ez az érték már 1600 méterre növekedett. A tervek szerint új családtaggal fog bővülni a TOS rakétavető páncélosok családja. A 30 rakéta indítására képes TOS-1-et (Ob.634, vagy TOS-1M) a 24 rakéta indítására képes Ob.634B, vagy TOS-1A követte (ez exportra is került Örményország, Azerbajdzsán, Irak, Kazahsztán és Algéria részére), mindkettő a T-72-es harckocsi alvázán került legyártásra. Az új variáns, mely a TOS-2-es megjelölést fogja viselni, a pár éve bemutatott T-14-es Armata harckocsi alvázán kerül majd kialakításra. Gyaníthatóan a TOS-2 is el lesz látva a továbbfejlesztett rakétával.

Az Armata páncélos család egy újabb tagját tervezik már Oroszországban. A T-17-es jelzésű jármű egy rakétás páncélvadász lenne. Megjelenése igencsak emlékeztet a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászra, amelyet a BMP-3-as gyalogsági harcjárművön hoztak létre. A középvonaltól balra eltolt behúzható indítóállványát és a rakétákkal ellátott töltőberendezését a leszerelt torony miatt felszabaduló helyre építenék be. A parancsnok jobb oldali búvónyílása mögé szerelnék fel a célzórendszert és a távirányítású géppuskát is. A rajzok alapján a páncéltestet megrövidítenék, hiszen a T-14 Armata 7 futógörgőjével szemben a rakétás páncélvadászon csak 6-ot látni.

Még jelenleg sem biztos az, hogy mennyire is képesek Kína hajók elleni ballisztikus rakétái ellátni feladataikat. Az augusztusi teszt során két hajóellenes ballisztikus rakéta, egy-egy DF-26B és DF-21D indítására került sor egy mozgó célpontra a Dél-kínai-tengeren. Az nem ismert, hogy a rakéták milyen kárt okoztak a hajón, és hogy az a találatokat túlélte-e, vagy szinte azonnal elsüllyedt, ahogy az várható lenne egy ilyen fegyvertől. Más hírek szerint akkor négy rakéta indítására került sor, de kettő még a partvonalat sem tudta elhagyni, a földbe csapódtak. A másik kettő viszont eljutott a tenger fölé, de nem ért el találatot. Tény, egy a hangsebesség többszörösével haladó repülőtestet nem könnyű úgy irányítani, hogy eltaláljon egy másik mozgásban lévőt, még ha az hajó méretű is.  Amennyiben tényleg kudarcot vallottak eme fegyverek, úgy érthető a titkolózás, hiszen így továbbra is jelentős elrettentő erőt jelenthetnek ezek a valós képesség nélküli rakéták.

A közösségi médiának köszönhetően egy a világhálóra felkerült fotó arról tanúskodik, hogy már folynak a légi tesztek a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép légi utántöltő változatával. 2019-es műholdfotók alapján legalább egy ilyen Y-20 már akkor létezett. A több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosítása a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A mostani igencsak rossz minőségű képen a repülő Y-20 szárnyai alatt megfigyelhetők voltak ezek az utántöltő konténerek. A bal szárny alattiból a tömlő ki volt engedve és ez mögött igencsak közel, szinte az utántöltéshez megfelelő pozícióban, de nem összecsatlakozva egy J-20-as lopakodó vadászbombázó repült. A J-20-ról még 2018 végén a kínai televízióban volt látható, igaz elhomályosított képeken, a lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócső. A természetesen behúzható kivitelű légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható.

Tajvanon egy tesztet hajtottak végre a Nemzeti Chung Shan Tudományos és Technológiai Intézet (NCSIST) által tervezett Wan Chien, vagy Ten Thousand Swords néven is ismert kazettás résztöltetű csapásmérő robotrepülőgéppel. A 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, műholdas irányító rendszerrel ellátott, hazai fejlesztésű fegyver már évek óta hadrendben áll és a tajvani stratégiában fontos szerep hárulna rá a kínaiak elleni hadműveletben. Létrehozásának kényszerét a Raytheon AGM-154 JSOW csapásmérő robotrepülőgépek eladásának Egyesült Államokbeli vétója szülte. A 2015 óta sorozatgyártásban készített Wan Chien-t úgy tervezeték meg, hogy a több mint 100 résztöltetével képes legyen hajók, rakéta- és radarbázisok, csapatösszevonások, kikötői létesítmények és repülőterek elleni támadások végrehajtására. 

A Wan Chien csapásmérő robotrepülőgépet a modernizált F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázók egyik új fegyverének szánták. A légierő által bevethető darabszámot nagyban csökkentette, hogy évekig egy kormányzati döntés következtében a tervezetnél kisebb mennyiségben vásároltak a fegyverből. Azonban egy 2017-es elemzés rávilágított a tévedésre, ezért a gyártási ütem emelését végrehajtották, így évente több mint 100 darab Wan Chien készülhetett el. A mostani, november 11. indítást egy F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázókkal felszerelt repülőezred gépéről végezték és egy kísérő repülőgépről figyelemmel kísérték az egész repülést. Az NCSIST jelenleg a Wan Chien csapásmérő robotrepülőgép a zavarvédelmének és hatótávolságának növelésén munkálkodik. Reményeik szerint utóbbit sikerülhet majd 400 kilométerre növelni.

Felszállási tilalom alatt állnak Tajvanon a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók. Az ok az, hogy 2020. november 17-én, kedden este pár perccel a hualieni légibázisról való felszállás után a 6672-es oldalszámú együléses változat eltűnt a radar képernyőkről, kilenc tengeri mérföldnyire északkeletre a légitámaszponttól. Az éjszakai kiképzőrepülésre indult gép volt egy hónapon belül a második, míg ebben az évben már a negyedik olyan tajvani katonai repülőgép, mely veszteséglistára került. Ez előtt október végén egy Northrop F-5-ös zuhant a tengerbe pilótájának a halálát okozva.  

Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül az elsőt november 19-én. A 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO nevet viseli, hadrendi jelzése FFM-2. Ez utóbbi eléggé árulkodó, hiszen az FFM-1-et viselő hajó eddig nem került vízre, még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában, a késés okáról nincs hír. A 132 méter hosszú, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénysége mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is. A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. A hét elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.

Japánban a szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik a Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépeket. A szigetországba 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból az első két gépet, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton.

Ausztráliában új életre kellhet néhány már kivonásra került Sikorsky S-70B-2 Seahawk helikopter. Az Ausztrál Haditengerészet által 2018 novemberében eladásra felkínált forgószárnyasokból a Skyline Aviation Group 11 gépet, valamint nagymennyiségű tartalék alkatrészt vásárolt meg. Szándékuk szerint e helikopterekből párat repülőképessé fognak tenni és tűzoltásra lesznek képesek. A 2019-es Avalon Airshow-n már be is mutatták az elképzelésüket. Az egykori N24-016-os lajstromjelet viselő helikopter törzse alá egy 4500 literes tartály került felszerelésre a tűzoltáshoz szükséges rendszerekkel együtt. A 325 kilogrammos puha oldalfalú tartály, amelyet Helitak tervezett, víz nélküli állapotban összecsukható és csak feltöltve nyeri el alakját. Miután a szükséges átalakítások megtörténtek a helikopteren a 3,4 méterszer 2 méteres alapterületű tartály mindössze 25 perc alatt fel-és leszerelhetővé válik. Feltöltését a helikopterre szerelt csővel és szivattyúval is megoldhatják bármilyen szabad vízfelületről. A Skyline Aviation Group szeretne 2-6 helikoptert képessé tenni a tűzoltásra a 2021-es évre.

Jelenleg még nem végleges a 2021-es védelmi költségvetés F-35-re vonatkozó része az Egyesült Államokban. Az eredeti terv szerint a Pentagon 79 F-35-t vásárolt volna meg, 48 F-35A-t a légierőnek, 10 F-35B-t és 21 F-35C-t az amerikai haditengerészetnek, illetve a tengerészgyalogságnak. Valószínűleg további 1,7 milliárd dolláros kiadással tizenhét újabb F-35 megvásárlására is sor kerülhetne. Ezekből tizenkét F-35A és öt F-35C variáns lenne. Ez így összesen 96 darab vadászbombázót eredményezne, ami öttel több, mint amiről ez év júliusában szó volt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy a 2020-as költségvetési év keretében 98 darab F-35-el lettek gazdagabb az amerikai haderők.

Az Amerikai Légierő (USAF) nyugdíjazta két Boeing WC-135 Constant Phoenix repülőgépének egyikét. A WC-135 feladata, hogy mintákat gyűjtsön a légkörből nukleáris robbantások felderítése és azonosítása céljából. Az 582-es oldalszámú repülőgép november 16-án a szolgálatból való kivonás után utoljára szállt fel a nebraskai Offutt bázisáról. Ezt a példányt 1962-ben építették és KC-135 Stratotanker-ként lépett szolgálatba. A repülőgépet először EC-135-ös Looking Glass konfigurációnak megfelelően alakították át. WC-135 Constant Phoenix típusváltozattá az 1998-ban történt újabb átépítést követően vált. Eme speciális repülőgépek által ellátott feladatkörre természetesen szükség van és lesz is a jövőben, éppen ezért 2022 végéig három újabb WC-135R lép majd szolgálatba, amelyeket szintén KC-135R tankergépekből alakítanak át.

Új kiegészítőt mutatott be a Lockheed Martin a Block 70/72-es változatú F-16-os változatokhoz. A Legion-ES (Legion-Embedded System) konténert már egy vevő meg is rendelte, de kilétét eddig nem fedték fel. A Legion-ES 2023-tól kezdődően lesz majd elérhető, hossza 1,95 méter, tömege 300 kilogramm. A benne elhelyezett infravörös érzékelő a légi célpontok felderítését és azonosítását teszi lehetővé. Elhelyezésére akárcsak elődjénél, a szívócsatorna jobb oldalán nyílik lehetőség.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

NHI NH90TTH

Boeing E-7A Wedgetail

Panavia Tornado GR.4A

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Dassault Mirage 2000-5BG

McDonnell Douglas CE-15 Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Aerospatiale SA-319B Alouette III

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Saab J35Oe MkII Draken

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Gloster Meteor T.7

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed P-3C Orion

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Airbus A400M Atlas

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-24D

Boeing P-8A Poseidon

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed Martin F-22A Raptor

Kawasaki RC-2

Boeing AH-64E Apache Guardian

Iljusin IL-78M Midas

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Super Etendard

Boeing E-3A Sentry

Kawasaki P-1

Northrop Grumman B-2A Spirit

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

NAMC YS-11EB

Lockheed U-2S

Embraer EMB-145H

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II

BAE Systems Hawk T.2