Biztonságpolitika

A horvát védelmi miniszter 2020. november 11-én jelentette be, hogy megkezdték a vadászgép tenderre beérkezett ajánlatok kiértékelését: ezek alapján amerikai, francia vagy svéd típus válthatja a horvát MiG-21-eseket.

A világ egyik legnagyobb cargo légitársasága, a Turkish Cargo bejelentette: az idei téli szezonban heti 4-re növeli a Budapestre közlekedő dedikált légiáru-szállító járatai számát, továbbá a légitársaság a BUD Cargo Cityben nyitja meg Kelet-európai Regionális Igazgatóságának irodáját.

Átadták az út- és térburkolatfejlesztési projekt eddig megvalósult elemeit az MH Pápa Bázisrepülőtéren. Ennek során felújították a főbejárat és a légiforgalmi irányító torony, a Stratégiai Légiszállítási Képesség hangárkomplexuma, valamint a személyforgalmi utasterminál között lévő aszfalt és betonutakat, illetve egy új útszakaszt is építettek.

„Egész Spanyolország felett felhőtlen az ég” - terjedt szét a rádióüzenet az éterben 1936. július 17-én, jelt adva a puccsra készülő tábornokoknak a cselekvésre. Spanyolországhoz nem volt túl kegyes a történelem elmúlt száz éve: előbb Napóleon igázta le őket, majd elvesztették dél-amerikai gyarmataikat, aztán következtek a karlista polgárháborúk, a spanyol-amerikai háború és a királyi diktatúra, mindez nyakon öntve folyamatos puccsokkal, belharcokkal és általános politikai instabilitással, valamint hatalmas vagyoni egyenlőtlenségekkel, a katolikus egyház fojtogató hatalmával és politikai szélsőségekkel.

A második spanyol köztársaság 1931-es megalakulása (XIII. Alfonz király dicstelen bukását követően) úgy tűnt, tiszta lapot biztosít az országnak. Ám a valóság elég gyakran kiábrándító tud lenni: mind a baloldal (radikális szocialisták, anarchisták és kommunisták), mind a jobboldal (királypártiak, karlisták és a helyi fasiszta mozgalom, a falangisták) arra akarta használni a demokratikus intézményeket, hogy társadalmi elképzelését az országra erőltesse. Ennek csak ideig-óráig tudtak ellenállni a köztársaság gerincét alkotó polgári pártok. Gil Robles, a jobboldali pártokat tömörítő CEDA diktatórikus hajlamú vezetője kijelentette: „a demokrácia nem cél, csak egy eszköz arra, hogy az új államot meghódítsuk”.

[...] Bővebben!

A konfliktus egy hónapos évfordulója kapcsán írtam egy cikket a karabahi háborúról, amely összefoglalta a harci cselekményeket és a címben is jelzett megállapításra jutott: Drónokra váltottak, így nyerhetnek háborút az azeriek az örmények ellen 

A kapitulációt követő napon erre jutottam az FB oldalamon az motivációkat illetően:"Végét ért a karabahi háború. Ritkan érnék manapság így végét, teljes kapitulacioval. A kapitulációt az örmény elnök jelentette be, nem a karabahi vezető. A bejelentés értelmében az azeri területeket kiuritik az örmények, a Lachin korridort orosz békefenntartók fogják biztosítani (kb 1500). Ha jól értem, így az a azeri erők nem mennek be Karabahba. Ha így van, akkor ez egy tisztességes megoldás Alijevtol, és nem azt amit az örmények és a sajtó vizionált, hogy majd jön a genocídium. Persze az még jöhet de az első lépest az úton Alijev most nem tette meg. És ez nagy eredmény. Ahogy várható volt, Moszkva azért a háttérben nem adta fel, és ezzel a megoldással megmaradt a kétoldalú kapcsolatok  őre. TR szerepe még kérdéses a jövőben de mindenképpen megerősödve jött ki. Meglátjuk hogyan viselkedik az azeri oldal most, mindenesetre ez egy nagylehetoseg nekik, hogy rácáfoljanak a rossz hírükre."

Az alábbiakat pedig a következő írtam a török pontos szerepe kapcsán: Tegnap összevissza röpködtek a hírek, hogy akkor most a törökök részt vesznek-e valahogy a karabahi megállapodásban vagy sem. Nyilván ha igen, annak óriási implikáció lettek volna/lennének. Hiszen helyet kapnának a nagyok asztalánál, vagy párhuzamosan lehetnének jelen a Minszk csoport mellett.

A tisztánlátás végett az orosz-azeri-örmény megállapodás nem szól egy szót sem a törökökről, az az orosz békefenntartók szerepéről szól, akik majd a két fél közé állnak (vagy már fel is vonultak részben).A törökök szerepe máshol jelenik meg, amihez a megállapodásnak nincs köze, de amely régóta érzékeny pontja a karabahi kérdésnek, ez pedig a tűzszünet sértések nyilvántartása (a kivizsgálásról még nincs szó). Erről egyelőre mindenki hallgat még, ezért keltek szárnyra különböző verziók Ankara szerepéről. Egyelőre annyit tudunk, amit az orosz külügy szóvivője egy sajtótájékoztatón elmondott (Köszönet Besztercei Zoltánnak a linkért): Lesz valóban egy orosz-török tűzszüneti ellenőrző központ (центр по контролю за прекращением огня, ceasefire control center) és ez pedig Azerbajdzsán területén lesz. Gondolom ez azt jelenti, hogy nem Karabah területén lesz? Tekintve, hogy ezt az orosz külügyi szóvivő tisztázza, arra kell gondoljak, hogy tudnak róla és elfogadták ennek a központnak (és a török jelenlétnek) a tényét, de biztos nem kezdeményezték. Ez viszont azt is jelenti, hogy a háttérben a török-azeri egyeztetés továbbra is intenzív és még főzhetnek ki dolgokat. A tűzszüneti megfigyelők jelenlétét korábban ellenezte Baku de most hogy fölényben van, és hogy ezzel a török jelenlét is megoldható belement/kezdeményezte. Mivel nyerő helyzetben van nem lesz érdeke a tűzszünet megsértése, így ha az örmények teszik, felhasználhatja propaganda célokra. Más kérdés persze, hogy a központ adatait a tűzszünetsértésekről mennyire fogja bárki hitelesnek elfogadni, hiszen rajtuk kívül csak az oroszoknak lesz külső szereplőként hozzáférésük a terephez. центр по контролю за прекращением огня будетEzzel a lépéssel a törökök ott is vannak meg nicsenek is, nem váltottál le a Minszk csoportot, de egy kicsit szerephez is jutottak.

A magyar légiforgalmi szolgálat kezdeményezésére bevezetett délkelet-európai szabad légtérhasználati eljárás (SEE FRA) bizonyult a legjobbnak a Minőség-innovációs Díj hazai megmérettetésén.

Az Amerikai Haditengerészet híres bemutató köteléke, a Blue Angels, 2020. november 4-én hajtotta végre utolsó repülését az F/A-18A/B/C/D „Legacy” Hornet-eken.

1940. augusztus 20-án a parlamenthez intézett beszédében Winston Churchill miniszterelnök kiemelte, hogy a nemzet hálája azoké a brit vadászrepülőké, akik szembeszállnak a Luftwaffe pilótáival és bátorságukkal, odaadásukkal megfordítják a háború menetét. „Soha az emberi konfliktusok történetében nem tartoztak ilyen sokan ilyen sokkal ilyen keveseknek” – hangzott a jól ismert mondat, ugyanakkor Churchill arra is emlékeztetett, hogy soha nem szabad megfeledkezni a bombázókról, akik nap, mint nap Németország fölé repülnek, és súlyos veszteségek árán, de csapást mérnek a német célpontokra. Öt évvel később, a győzelmi beszédből már kimaradtak a bombázók – ez a szó a német városok, különösen Drezda hatalmas polgári áldozatokkal járó elpusztítása után néhány hónappal már nem csengett jól. A Vadászrepülő Parancsnokság (Fighter Command) pilótáinak pozitív megítélésével szemben a bombázók tevékenysége máig vita tárgya. Ez is szerepet játszott abban, hogy emlékművük csak hatvanhét évvel a második világháború befejezése után, 2012-re készült el. A Bomber Command Memorial - amely a Buckingham Palota közelében, a London közepén elterülő királyi parkok egyikében, a Green Park nyugati sarkában áll - az átadása óta többször volt vandálok céltáblája, akik a szobrokat festékes zacskókkal dobálták meg.

A mészkőből épült emlékművet Liam O’Connor tervezte – a kritikusok szerint túl monumentálisra, túl hivalkodóra.

Az emlékművet 2012. június 28-án leplezte le II. Erzsébet királynő. A teljes hétfős bombázószemélyzetet ábrázoló szoborcsoport felett a tetőszerkezet nyitott, hogy a szobrokra fény jusson. A nyílás peremébe a Királyi Légierő jelmondatát vésték.

 „A vadászok a megmentőink, de egyedül a bombázók biztosítják a győzelem eszközét” - részlet Churchill 1940. szeptemberi beszédéből.

A Bombázó Parancsnokság 125 000 fős állományát az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Kanadából, Új-Zélandról, Franciaországból, Lengyelországból és Csehszlovákiából érkezett repülők alkották. Közülük 55 573-an életüket vesztették, nyolcezren megsebesültek és közel tízezren fogságba estek. Akik Magyarországon haltak meg, a solymári katonai temetőben nyugszanak. 

A tető rácsszerkezetét részben egy Belgium felett lelőtt Halifax III-as bombázó roncsából nyert alumíniumból készítették. 

A márványtalapzaton álló, részletgazdag, közel három méter magas bronz szoborcsoport Philip Jackson munkája, a bevetésről éppen visszatért bombázószemélyzetet ábrázolja: a pilótát, a navigátort, a hajózószerelőt, a bombacélzót, a rádiótávírászt, és a két lövészt. A szobrok lábánál szinte mindig van egy csokor virág és néhány, papírra vetett gondolat.

A csarnok előtt elhelyezett bronzkoszorút egy bombázó-veterán tervezte.

A falakon a Bombázó Parancsnokság és a Királyi Légierő nagyméretű jelvényét láthatjuk.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A korszerűsített negyedik generációs harci repülőgépek áttekintésének sorában a svéd ipar büszkesége, a JAS 39 Gripen következik.

Ukrán sajtóértesülés szerint Kijev új tüzérségi eszközöket szeretne megvásárolni a hadsereg részére. Ezzel a beszerzéssel egyszerre nyugdíjaznák a szovjet gyártmányú 152 milliméteres 2A36, 2A65 vontatott, valamint a 2S1 (271 darab), a 2S3 (235 darab), 2S19, és a 2S5 önjáró tarackokat is. Úgy hírlik, hogy a cseh fejlesztésű és gyártású DANA M2 kerekes futóművel rendelkező 152 milliméteres önjáró tarack tudta felhívni magára a legjobban az ukránok figyelmét a lengyel KRAB-bal együtt.

Október 21-én és 22-én egy háromfős belga katonai küldöttség tett látogatást az osztrák Diamond repülőgépgyár központjában, Wiener Neustadtban. Ennek célja a Diamond DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgép minél jobb megismerése volt. Ugyanis a belga hadsereg légi komponense számára új alapképző repülőgépet keresnek az öregedő SIAI-Marchetti SF260M-ek és SF260D-k helyére, amelyek közül az elsőket már 1969 óta használják. Belgium 1969 elején 36 SF260M alapképző repülőgépet rendelt, ezeket a repülőgépeket 1969 novemberétől kezdődően 1971 tavaszáig bezárólag szállították le. További kilenc SF260D típusú repülőgépet rendeltek és szállítottak 1992-ben. Belgiumban jelenleg is 32 üzemképes SF260-as található meg, ezekből 23 az SF260M és kilenc a SF260D variáns. Az SF260-asok cseréjének ütemtervét egyelőre még nem árulták el a belgák. Mindenesetre a látogatás nem volt hiábavaló, mivel a küldöttség egyik tagja, a belga légierő korábbi kiképzési vezetője, Patrick Goossens repülő ezredes a gyár egyik tesztpilótájának segítségével a levegőben is megismerkedhetett a DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgéppel. A Diamond szerint elégedett volt a DART 550 stabilitásával és könnyű kezelhetőségével.

Csehországban már befejeződtek az AERO Vodochody Aerospace L-39NG sugárhajtású kiképzőgép legutóbbi szélcsatorna vizsgálatai. Ezeket a prágai Cseh Repüléstechnikai Kutatóközpont (VZLU) kissebességű szélcsatornájába végezték el és a céljuk az volt, hogy megnézzék, hogyan viselkedhet a típus különféle fegyverzeteket hordozva. A 3 dimenziós nyomtatással megalkotott 1:6,6 méretarányú modellt különféle konténerekkel és fegyverzettel ellátva vizsgálták a 3 méter átmérőjű szélcsatornában, a jövőre elkezdődő valódi légi próbák előtt. A függesztményeket szintén 3 dimenziós nyomtatással hozták létre, ezek között megtalálhatók voltak a célzókonténerek, a 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 20 milliméteres gépágyúval ellátott géppuska, illetve gépágyúkonténerek, a 250 kilogrammos bombák és légiharc-rakéták is. A repülési tesztek előtt a szélcsatornában végzett vizsgálatokkal kellett ellenőrizni ezeknek az L-39NG repülési jellemzőire és a teljesítményére gyakorolt ​​hatásait. A statikus mérések mellett, amelyek meghatározzák a repülőgépen fellépő erőket, dinamikus méréseket is végeztek. Fél év alatt több mint 200 mérést hajtottak végre, 30 különböző fegyverzeti konfigurációban.

Megszületett a parlamenti jóváhagyás a Német Légierő részére további 38 darab Eurofighter beszerzéséről. Ezek a gépek az ugyanekkora darabszámú, 2003 és 2008 között gyártott Tranche 1-es első szériás példányokat fogják pótolni a Project Quadriga nevű program keretében de a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 felszereltségi szinttel. A most november 5-én megszavazott 5,5 milliárd euró elköltéséről szóló szerződés aláírása még ebben a hónapban megtörténik. A várhatóan 2025 és 2030 között leszállításra kerülő Eurofighter-ekből hét példány lesz kétüléses, további négy pedig légi rendszerpróbákhoz felműszerezett gép lesz, amik a jövőbeli továbbfejlesztésekben fognak főbb szerepet kapni. Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében is lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben.

Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések a Tranche 3-as széria 19 példányán.

Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban. A németek esetében már szóba került egy-egy további 45, illetve 40 darabos megrendelés is. Ez a 2030-ban kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra ugyancsak alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd.

A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését. 2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter, 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne.

Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. Várhatólag ez a nagyobb gépmennyiségről szóló döntés, akár megtalálható lesz benne amerikai típus, akár nem, a csak a következő évi választások után születhet majd meg.

Megérkezett a brit RAF negyedik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP804-es lajstromot és a Spirit of Reykjavik nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. A ZP804 november 2-án indult el Boeing Field-ből de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.

Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik napjainkban. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.

A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Más típusú új repülőgépek is érkeztek az Egyesült Királyság területére ezen a héten. November 3-án négy Beechcraft T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgépet adtak át. A típusból eddig 10-et használtak a középfokú képzésben a Grob 120TP Prefect alapkiképző és a BAE Systems Hawk T.2 közötti lépcsőfokként.

Az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészete október 28-án, a Portsmouth-ban tartott ünnepség alkalmával leszerelte a hidegháború idején szolgálatba állított Type 82-es osztályú HMS BRISTOL (D23) rombolót. A 82-es típusú rombolókból 8 darabot terveztek megépíteni, feladatuk a már eredetileg is gőzkatapulttal és szögfedélzettel megépített CVA 01-es osztályú repülőgép hordozók védelme lett volna. A négy tervezett hordozóból végül egy sem épült meg, de az 1967. április 17-én megrendelte BRISTOL gerincét a Tyne and Wear-i Swan Hunter hajógyárban lefektették, majd 1969. június 30-án vízre is bocsátották. Szolgálatba 1973. március 31-én állt, több testvérhajója nem épült meg.  A tengeralattjárók elleni hadviselésre (Ikara) és légvédelemre (Sea Dart) felkészített BRISTOL vízkiszorítása 7100 tonna, hossza 154,53 méter, szélessége 16,76 méter és merülése 7,5 méter lett. A legénység 30 tisztből és 367 tengerészből állt. Két 30000 lóerős gőzturbina és két azonos teljesítményű Bristol-Siddeley Olympus TM1A gázturbina hajtotta meg, amelyek maximálisan 28 csomós sebességre tudták felgyorsítani a hajót.

A HMS BRISTOL lett az utolsó brit hajó, amely gőzturbinákat használt. Ezekkel a gőzturbinákkal volt baj, mert 1974 februárjában tűz ütött ki Wales partjainál, amelynek helyreállítása két évet vett igénybe. Tíz évvel később újabb incidens történt, amikor is az egyik gőzturbina felrobbant. Ez megpecsételte a hajó sorsát, mivel a javítás túl drágának bizonyult volna. Az 1980-as évek elejére tervezett kivonását a Falklandi válság, majd háború elodázta. A BRISTOL romboló negyven Sea Dart rakétájával igencsak jelentő mértékben volt képes a szigetek visszafoglalására elindított flottakötelék légvédelmét megerősíteni. A háború után a hajó további légvédelmi fegyvereket kapott, két 30 milliméteres Oerlikon KCA ikercsövű gépágyút és két 20 milliméteres Oerlikon egycsövű gépágyút. A HMS HERMES (R12) nyugdíjazása után a brit flotta zászlóshajójaként szolgált, majd 1987-tól már iskolahajó lett belőle.

A DGA Fegyverkezési Főigazgatóság (Direction générale de l'armement) bejelentette, hogy hamarosan elkezdik készíteni azon fedélzeti rendszerek megvalósíthatósági tanulmányát, amelyek az új német-francia tengeri járőr repülőgépbe kerülhetnek beépítésre. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban. Mindkét ország által érintett repülőgépgyártók az Airbus és a Dassault 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. Az elemzés késztése várhatóan még ebben a hónapban megkezdődik. A Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza.

A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-as típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.

Október 31-én hajtotta végre első repülését a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Ez a példány várhatólag ez év végéig átadásra fog kerülni a légierő részére. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik.

A típus előállítását a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelését tette létfontosságúvá. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre.

Szintén első alkalommal emelkedett a magasba a Tupoljev Tu-160M2 (NATO-kód Blackjack) stratégiai bombázó, immáron a Kuznyecov NK-32-02-es sugárhajtóművek által hajtva 2020. november 3-án. Ezt 4 évvel ezelőtt még 2018-ra várták. Ez a példány a piros 14-es oldalszámot és Igor Sikorsky nevét viseli. Ez év februárjában készült el, de az új hajtóművek késése miatt a levegőbe emelkedést csak most tudták végrehajtani vele. Az első Tu-160M2 első repülésére pedig 2020. február 2-án került sor, és az 2 óra 34 percig tartott. A modernizált Tu-160M2 stratégiai bombázó első repülése az új gázturbinákkal 2 óra 20 percig tartott, és 6000 méteres magasságban hajtották végre. Egy 2015-ben tett bejelentés alapján a Tu-160M2-es a kevesebbet fogyasztó NK-32-02-eknek köszönhetően 1000 kilométeres hatótávolság növekedést tud majd elkönyvelni.

Moszkva az összes jelenleg meglévő, vagyis 16 darab Tu-160-át korszerűsíteni fogja és 2018. január 25-én szerződést írtak alá további 10 új építésű bombázó megvásárlásáról is, egyenként 15 milliárd rubel értékben. A távlati tervekben összesen 50 darab Tu-160-on szeretnék látni a légierő felségjelét. Az új erőforrásra feltétlenül szükség volt, hiszen a Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Majd 2019. október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára.

Befejezte tengeri próbajáratait Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez a rakétás korvettje még december hónapba áthajózik Izraelbe Németországból, ugyanis ezt az egységet, valamint másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben készíti el a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Sea Hawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Az Egyesült Arab Emírségek számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladását. A várhatólag 10,4 milliárd dolláros bevételt eredményező üzletet a Kongresszusnak még jóvá kell hagynia, erre 30 nap áll rendelkezésére. Itt azonban még eléggé megoszlanak a vélemények az eladással kapcsolatosan. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal.

Pakisztánban a lehető leggyorsabban szeretnék fejleszteni a légierőt. Az indiai Rafale beszerzésekre válaszul 50 darab kínai J-10-et szereznének be. Ezek közül 30 darabot akarnának mihamarabb hadrendbe állítani, éppen ezért október 22-én egy 13 fős küldöttség el is utazott Kínába a lehetőségek felmérése érdekében. A pakisztáni J-10-es rendszeresítés nem új keletű, hiszen még 2006-ban jelentek meg az első hírek arról, hogy Iszlámábád kacérkodott a J-10 36 példányának megvásárlásával. Később is szóba került a J-10-es és Pakisztán, főleg azután, hogy India a Rafale rendszeresítése mellett döntött, de szerződéskötésre eddig nem került sor. Például 2011-ben már a továbbfejlesztett J-10B-ről szóltak a hírek, amelynek szívócsatornáját az F-35-höz hasonlóan alakították ki, tolóerővektoráló hajtóművel és AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátorral is ellátták. Jelenleg Pakisztánban 110 JF-17 és a 75 F-16 képviseli a korszerűséget a légierőnél, hiszen a Chengdu J-7, Mirage III és Mirage 5, amelyek öt évtizedesek, az első típus kivételével leginkább csapásmérőként jöhetnek szóba és az eddigi korszerűsítésük is ebbe az irányba folyt.

November 4-én három újabb Dassault Rafale vadászbombázó - két együléses (BS002 és BS005) és egy kétüléses (RB002) -, érkezett meg Indiába. Ezeknek a repülőgépeknek több mint 8 órát vett igénybe, hogy közvetlenül Franciaországból hazatérjenek. Az indiai pilóták által vezetett Rafale-ok ezen út során három alkalommal vételeztek üzemanyagot a levegőben a Francia Légierő (Armée de l'Air) Boeing C-135FR Stratotanker tankergépéből – ez a gép az Egyesült Arab Emírségekben szállt le -, majd a későbbiekben már indiai Iljusin IL-78MKI Midas-ból. A tervek szerint az Indiai Légierő két, vagy három havonta három, vagy négy Rafale-t kap majd meg, amíg mind a 36 megrendelt repülőgépet el nem szállítják.

Október hónapban elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg. Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként vásárolta volna meg. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza, pedig a 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlása kifejezetten jó üzletnek ígérkezet.

Dél-Koreában a légierő egy új magasabbegységet hozott létre november 3-án. A Cshungdzsu légibázison felállított 39. Felderítő Ezred állományában mind a négy RQ-4 Block 30 Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgép megtalálható lesz, a már itt települő 159. Taktikai Felderítő Század RKF-16C gépei mellett. Szintén ennek az új ezrednek az állományába fog tartozni a 296. Taktikai Felderítő Század négy RC-800RA Geumgang módosított üzleti repülőgépe is. Még nem került megemlítésre, hogy a 296. Taktikai Felderítő Század további repülőgépei, az RC-800SIG Baekdu és a Falcon 2000S SIGINT típusúak is gyarapítani fogják-e majd az ezred gépállományát.

Kínában a haditengerészet igényeinek kielégítésére kétféle Harbin Aircraft Industry által gyártott Z-20-as változatú helikopter is fejlesztés alatt áll. A tengeralattjárók elleni harcra a Z-20F fog szolgálni, míg a többcélú modifikáció a Z-20J jelzést fogja kapni. Az első repülését 2013-ban teljesítő, ötlapátos főrotorral rendelkező Z-20-as hajófedélzeti változata gyaníthatóan megerősített futóművel is el lesz látva, az egyéb szükséges fedélzeti rendszerek mellett. Szükség lenne rá, hiszen kisebb, mint a 13 tonnás Z-8 helikopter, ami túl nagy ahhoz, hogy a legtöbb hadihajón elhelyezzék. A 4 tonnás Z-9 meg túl könnyű ahhoz, hogy elegendő felszerelést, fegyvert és üzemanyagot szállítson a flotta által igényel feladatok ellátására. Ideális tehát a 10 tonnás Z-20-as lenne erre a feladatra. A 2019-es év közepén egy Type 55-ös romboló tatján kialakított helikopter leszállóhelyen volt megfigyelhető a Z-20-as helikopter életnagyságú modellje.

Ezt jól láthatólag módosították, a főrotor lapátjai a törzs fölé voltak visszahajthatók, míg a farokrotor a függőleges vezérsíkkal együtt oldalra volt hajtható a kisebb helyszükséglet okán. Így a gép könnyedén belefér a hajó korlátozott területű hangárába. Ez nem jelenthetett mást, mint azt, hogy az amerikai Black Hawk-ra igencsak emlékeztető forgószárnyasnak fejlesztés alatt áll a haditengerészeti változata. Nem csoda, hogy a világ számos pontján bevált típus megihlette a kínaiakat, hiszen a megvásárolt 24 darab, nem katonai felszereltségű Sikorsky S-70C-2 nagy magasságban is jó teljesítményt nyújtott. Biztos, ami biztos alapon a Z-20-okban két darab WZ-10-es gázturbina került beépítésre, egyenként 2400 lóerővel, amik körülbelül 27% -kal erősebbek, mint az S- 70-ben alkalmazott erőforrások.

Tajvanon még ebben a hónapban szeretnék elkezdeni az első tengeralattjáró építését. Tajvan legfejlettebb hajógyára, a CSBC Corporation állami szorgalmazásra immáron több mint 8 évvel ezelőtt lépéseket tett a tengeralattjárók megépítéséhez szükséges technológiák, külföldről történő megszerzése érdekében. A hajógyáriak 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

Az elmúlt hetekben információk jelentek meg a dél-koreai és tajvani médiában a Koreai Köztársaság esetleges részvételéről Tajvan hazai tengeralattjáró programjában. Az eset azért érdekes, mert Dél-Koreát eddig nagyon ritkán említették meg ebben az összefüggésben. A legtöbb esetben európai, amerikai vagy éppen japán partnerek kerültek szóba, mint olyanok, akik érdemben lennének képesek a szigetország tengeralattjáró építési programját támogatni. További ízt ad a dél-koreai segítségnek az a tény, hogy Szöul 1992-ben szakította meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, normalizálva a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Persze a koreaiaknak nem kell feltétlenül részt venniük a tervezési munkában. A támogatás magában foglalhatja a projekt- vagy logisztikai menedzsmentet is, vagy éppen a hajóépítési technológia átadását, illetve az ezt végző a hajóépítő szakemberek képzését is.

Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány a 2018-as évben engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a megvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örültek a Trump féle döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett. A sok rejtély mellett az azonban bizonyos, az első tajvani tengeralattjáró 2024-ben lesz kész, átadása a flotta számára 2025-ben valósul majd meg. Jelenleg 1,72 milliárd dollárra saccolják az első tajvani tengeralattjáró építési költségét.

Régi hagyományt éltet tovább az Ausztrál Légierő 33. Repülőszázada. Az alegység napjainkban az Airbus KC-30A MRTT légi utántöltő/szállító repülőgépekkel repül, egészen pontosan hét példánnyal. Nemrégiben mindegyik KC-30A saját nevet kapott, ezek az Ipswich, a Brisban, a Wivenhoe, a Scenic Rim, a Warrego, a Willowbank és a Somerset. Az 1942-ben megalakult 33. repülőszázad öt, korábban Qantas tulajdonában lévő Short Empire repülőcsónakkal volt felszerelve. Ezek a Centaurus, Calypso, Coogee, Coolangatta és Clifton nevet viselték. 1983-ban újra életre hívták a 33-okat, de most már a Boeing 707 légi utántöltő/szállító repülőgépekkel felszerelve. Ezek a Sydney, Richmond, Windsor, Clarendonba, Castlereaghba, és Wilberforce neveket kapták.

Kanada részére engedélyezésre került 100 darab légvédelmi rakéta eladása az Egyesült Államokban. A Standard Missile 2 (SM-2) Blokk IIIC rakéták és a kapcsolódó berendezések beszerzése 500 millió dolláros kiadást jelent majd Ottawa számára. A rakétákhoz száz MK 13-as függőleges indítórendszert is megvásárolnak, ugyanis ezek a fegyverek a BAE System által tervezett Type-26-os típusú fregattokra fognak kerülni.

Elkezdik az Amerikai Légierőnél szolgáló F-15-ök katapultüléseinek cseréjét. A régebbi ACES II-t, mely számos más harci gépben is megtalálható, az új ACES 5 fogja pótolni. A Raytheon Technologies leányvállalata, a Collins Aerospace egy 700 millió dolláros szerződést nyert el, a továbbfejlesztett végtaglefogó rendszerrel, valamint a pilóta testsúlyának függvényében gyorsuló katapultüléssel. Az ACES 5 kevesebb, mint 5 százalékra csökkenti a katapultálással kapcsolatos súlyos sérüléseket, és kevesebb, mint 1 százalékra a katapultálással kapcsolatos gerincsérüléseket. Az ACES 5-öt rendelték meg a T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgépek számára is, de a jövőben megjelenik majd az F-16, az F-22, a B-1B és az A-10C pilótafülkéjében is. 

Ez év augusztusi hír, hogy Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. Az EP-705 és az EP-706, egyaránt körülbelül 600 órás repült idővel rendelkezett, míg a harmadik Mi-26T, az EP-707, mindössze 142 órával. Utóbbi ugyanis 2003 októberében egy leszállás során sérüléseket szenvedett. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélték, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak. A műszaki állapotot taglaló tényeket ismerve nem meglepő, hogy a hírek szerint a helikoptereket 300000 dollárért az AGSL Aero Systems, egy fémhulladék-kereskedő cég vásárolta meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Lockheed Martin F-35A Lightning II

NHIndustries NH90NFH

McDonnell Douglas AF-1A Skyhawk

CASA C-101EB Aviojet

Agusta-Westland HH-101A Caesar

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Dassault Mirage 2000C

Northrop F-5N Tiger II

Aermacchi MB-339A

Boeing F/A-18E Super Hornet

Breguet Br.1150 Atlantic

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

LTV Aerospace A-7P Corsair II

Folland Gnat T.1

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Dassault Mirage F1C-200

Grumman E-2C+ Hawkeye

Sepecat Jaguar T.4

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Westland WG-13 Lynx HAS.4

Republic RF-84F Thunderflash

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet

Saab Sk60A

Sikorsky CH-53G

Saab J35Oe MkII Draken

Airbus A330 MRTT Voyager KC.3

Boeing C-17A Globemaster III

Eurocopter EC725 Caracal

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Újabb hír Kiskunfélegyházáról, az Arzenál fegyvergyárából: a CZ-k mellett Unique Alpine mesterlövészfegyvereket és az AR-10/15 családba tartozó félautomata karabélyokat is fognak előállítani idehaza.

Zord 

A legmodernebb átvilágító berendezésekkel és megnövelt kapacitással várja vissza az utasokat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér csomagrendszere.

Az Egyesült Királyság hivatalosan is megvétózta a koreai FA-50 Fighting Eagle könnyű harci repülőgép Argentínának történő eladását. A dél-koreai gyártó erről már tájékoztatta is Buenos Aires-t – a brit alkatrészek miatt teheti ezt meg Nagy-Britannia.

Sok szeretettel ajánljuk figyelmébe a Nádas Tamás, műrepülő világbajnok emlékére rendezett fotókiállítást. A "Repülés szerelmese" címmel meghirdetett fotópályázat pályaműveit és Nádas Tamás repülős relikviáit tekinthetik meg a kiállítás keretein belül, 2020. november 7-8., 10:00-18:00 óra között a Hotel Mariott Budapest, Liz különtermében. A kiállítás nyilvános, a belépés díjtalan.

A Korea Aerospace Industries Ltd. (KAI) szeptemberben elkezdte a KF-X prototípus végső összeszerelését. Kategóriáját, képességeit tekintve az új típus az FA-50 és az F-15K/F-35 közé pozícionálható.

De ez a levél hosszúra nyúlt, elnök úr, és ideje befejezni. 

Vádolom Du Paty de Clam alezredest abban, hogy ördögi közreműködője volt a jogtiprásnak, hitem szerint öntudatlanul, és abban, hogy három éven át védelmezte káros munkáját a legabszurdabb és legbűnösebb machinációkkal. 

Vádolom Mercier tábornokot abban, hogy bűntárs, még ha lelki gyengesége által is, az évszázad egyik legnagyobb bűntettében. 

Vádolom Billot tábornokot abban, hogy kezében tartotta a Dreyfus ártatlanságát igazoló megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot, és eltitkolta azt; hogy bűnös az emberiesség és igazság elleni bűnben, melyet politikai cél és a kompromittálódott vezérkar megmentése motivált. 

Vádolom de Boisdeffre és Gonse tábornokokat abban, hogy bűntárssá váltak ugyanebben a bűnben, egyikőjük egyértelműen hitbuzgósága, másikuk talán azon testületi szellem által, amely a katonai hivatalokat szent tehénné, megkérdőjelezhetetlenné teszi. 

[…] 

Végül, vádolom az első hadbíróságot abban, hogy jogsértő döntés hozott, amikor elítélte a vádlottat olyan dokumentumok alapján, melyek titkosak maradtak, és vádolom a második hadbíróságot abban, hogy elfedte ezt azon tudatos törvénysértés által, hogy a bűncselekmény elkövetőjét felmentette. 

- Részletek Émile Zola „Vádolom…!” (J’Accuse…!) című nyílt leveléből, a L’Aurore párizsi napilap 1898. január 13-i számából 

A francia költő híres levelének szavai mind a mai napig erős érzelmeket ébresztenek az olvasóban, és úgy emlékeznek e sorokra, mint egy kiemelkedő sajtótörténeti pillanatra. A költő 1898-as írása ugyanakkor csak egy mozzanata volt annak az ügynek, amely kb. egy évtizedre a francia belpolitika egyik legfőbb csatatere lett. Ez az 1894-1906 között húzódó Dreyfus-ügy, amely egy német felmenőkkel rendelkező, zsidó vallású francia vezérkari százados hazaárulás miatti életfogytiglani elítélésével kezdődött, melyet a borzalmas dél-amerikai Ördög-szigeten kellett eltölteni (lásd lent), és a teljes francia politikai élet átrendeződésével végződött.

[...] Bővebben!

A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma a közelmúltban jelentette be, hogy a légierő számára új sugárhajtású gyakorlógépet keres, amivel a jövőbeli F-16-os hajózók alapkiképzését helyben meg tudják oldani, és nem lenne szükséges ezért az Egyesült Államokba küldeni őket.

Idén a második, összességében a negyedik MAGDAY gyakorlaton vett részt a magyar Gripen közösség augusztus végén. A kecskeméti vadászpilóták a házigazda Luftwaffe mellett, az izraeli légierő pilótáival is együtt gyakoroltak.

Három-négy évvel ezelőtt a németek elkezdték kidolgozni egy olyan többnemzeti harccsoport létrehozását, amely közös erővel képes reagálni a jövőbeni kihívásokra. A 2026-ig kitűzött és a légierőt érintő célok között szerepel az, hogy a német és szövetséges légierőkből álló többnemzeti légi harccsoport (MAG – Multinational Air Group) a harci és támogató feladatok összességét tekintve képes legyen napi háromszázötven felszállás végrehajtására. A kitűzött célok hetvenöt százalékát vállalva, a maradék huszonöt százalékhoz más légierőket vonnak be a Luftwaffe mellé - például a Magyar Honvédség Gripenjeit. A szándék az, hogy a kezdeti bevethetőségi képességet (IOC) 2023-ra, a véglegest (FOC) 2026-ra kell elérni. Ennek érdekében a tervezők évről évre lebontják, hogy a 2026-ig hátralévő időszakban mit kell elérni az adott évben. Évente négy kurzust, úgynevezett MAG-napokat (MAGDAY) szerveznek úgy, hogy egyszerre akár több külföldi részvevő is szerepelhessen.

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis kijelölt állománya először 2018-ban vett részt a gyakorlaton, másodízben pedig tavaly februárban. 2019-ben a balti légtérrendészeti misszió (BAP) volt a fókuszban ezért nem repültek ki többször a magyarok, idén viszont két MAGDAY-t is beterveztek. A februári gyakorlat rendben lezajlott, a németeken kívül a cáslavi 211. Tigris század Gripenjeivel a csehek is jelen voltak. Velük 2-1 elleni, a német Tornadókkal 1-1 elleni légiharcot gyakoroltak a magyarok, és a kötelékben végrehajtott COMAO (Composite Air Operations) valamint a látóhatáron túli légiharc (BVR) feladatokból éjszakára is jutott.  

A röviddel ezután elharapózó koronavírus-járvány kétségessé tette, hogy sor kerül-e az idei második menetre. Amikor biztossá vált, hogy nem lesz akadálya a magyar kontingens kitelepülésének az augusztus 24-28. között tartandó gyakorlatra, intenzív felkészülés kezdődött Kecskeméten. A MAGDAY-re kijelölt pilóták a készültségi géppárt és a kiképzési repülésen résztvevő gépeket és hajózókat bevonva elsősorban látóhatáron túli légiharc mozzanatokat gyakoroltak. Az már korábban ismert volt, hogy a csehek ezt az egyébként általuk is betervezett gyakorlatot lemondták, ugyanakkor az izraeliek, akik korábban megfigyelőként már jártak a MAGDAY-en, részt vesznek rajta. Az izraeli légierő 105. századának kétüléses F-16D Barak gépei két korai előrejelző géppel és egy tankerrel támogatva már az előző hetet is Németországban töltötték, a Luftwaffe és a Heyl Ha’Avir történetének első közös gyakorlatán.

A magyar kontingens áttelepülését a földi lépcső kezdte. A Gripenek üzemeltetéséhez szükséges konténerek napokkal a MAGDAY kezdete előtt, közúton települtek Németországba. Őket augusztus 24-én, hétfőn korán reggel az az Airbus A319-es követte, amely a repülőműszakiak mellett más szakágak embereit és az egyik pilótát szállította a gyakorlatra. A négy kiképzett vadászpilóta mellett egy kiképzés alatt álló fiatal hajózó is kiutazott Németországba, és a háttérben segítette a többiek felkészülését. A négy együléses JAS 39C ezután települt a dán határ közelében lévő és a korábbi MAGDAY-ről már ismerős Schleswig-Jagelbe, az 51. Immelmann harcászati repülőezred bázisára. Akik a szállítógép fedélzetén utaztak, a közeli Hohn légibázison léptek német földre és a házigazdák által biztosított transzferrel jutottak át Jagelbe. Hohn egy szállítórepülő bázis, ahol minden van, ami az Airbus kiszolgálásához kell, míg Jagel csak az ott üzemeltetett Tornadókhoz rendelkezik kiszolgáló eszközökkel. A németek részéről már kevesebb kérdés merült fel, mint az előző években, tudták mire van szüksége a magyaroknak, akik immár megszokott helyszínre települtek.

A MAGDAY leginkább a vadász és csapásmérő gépeket, összesen mintegy 25-30 repülőeszközt magába foglaló nagy COMAO feladatokról szól, amelyeket kedden és csütörtökön hajtanak végre a résztvevők - ez a két nap a gyakorlat lényege. A keddi repülést megelőzi egy hétfői egész napos tervezés, majd a kedd estébe nyúló kiértékelés követi. Szerdán ismét tervezés, csütörtökön délelőtt repülés, este kiértékelés. Minden erről szól, e köré szerveződött, minden más feladat és repülés egy kiegészítő lehetőség. A kecskemétiek a hétfői kiérkezést követően kapcsolódtak be a tervezésbe. Ezt a keddi napon egy nagy COMAO feladat követte, majd a délután folyamán a magyarokra még légiharc feladat is várt: két Gripen és két Tornado szállt fel és vívott külön-külön 1-1 elleni légiharcot. Szerdán újabb felkészülés következett illetve délután egy kisebb, mini-COMAO amelyen a saját (kék) és ellenséges (vörös) oldalon egyaránt repült egy-egy Gripen. Csütörtökön ismét egy nagy COMAO feladat várt a résztvevőkre. Ebben mind a négy magyar Gripen részt vett és az egyik pilóta délután is repült még egy légiharc feladatot egy német Eurofighter ellen.

- Minden felkészülés videokonferencián zajlik. Ez egy életszerű dolog, mert egy valós konfliktushelyzetben nem biztos, hogy egy bázison lenne mindenki, és akkor is távkommunikációval menne egy bevetés tervezése - mondta az augusztusi MAGDAY magyar kontingensének parancsnoka. – A megadott időpontban mindenki bejelentkezik a videokonferenciába, és ott mennek az eligazítások. Minden bázis végigmegy minden részleten. Az egésznek van egy parancsnoka, egy mission commander, aki az egészet viszi és vannak a különböző szakterületek képviselői. Amikor az övék a szó, lehet kérdezni, aztán mindenki bedolgozik egy nagy prezentációba. Végül összeáll, hogy mikor mi történik, és ezen annyiszor megyünk végig, amennyiszer kell, és amíg nem világos az összes részlet. Szigorú időbeli korlátozások is vannak, ameddig el kell készülni mindennel. Amikor már minden egyértelmű, van még egy eligazítás. Másnap, a repülés előtt még van egy-egy eligazítás az időjárással és a légiforgalmi irányítással kapcsolatban, azután még egyszer átbeszéljük a dolgokat, majd utána mindenki kimegy a géphez és lerepüljük a feladatot. Most is ugyanazt a könnyen elérhető tenger feletti légteret használtuk, mint korábban és az időjárással is szerencsénk volt. Augusztusban annyival könnyebb dolgunk volt, mint télen vagy tavasszal, hogy a tizennyolc fokos vízhőmérsékletnél nem kellett a gumiruha, de természetesen vittük magunkkal a vízi túléléshez szükséges speciális eszközöket.

A feladatokban német részről Eurofighterek és Tornadók vettek részt, sőt a németek a légvédelmi rakétásokat is bevonták a gyakorlatba. Civil kontraktorok részéről ellenséges szerepben A-4 Skyhawkok és zavarógépek is repültek.

- A Tornadók kétgépes kötelékben dolgoznak és érezhetően a túlélés és az idő kitolása a céljuk, amíg a Eurofighter odaér és segít rajtuk. Ketten vannak a kabinban, egyikük mindig szemmel tartja a támadókat és egy ideig meg tudják védeni magukat. Van, aki nagyon jó ebben, és van, aki tanulja. Ha minden úgy jön össze, ahogy mi szeretnénk, akkor persze nem sok az esélyük, de ez a Tornado sajátosságaiból adódik. Nem arra van kitalálva, hogy lefordulja a Gripent és nem is tudja lefordulni, de néha azért kihívás tud lenni – fogalmazott a kontingensparancsnok.

Tornado ellen csak 1-1 elleni légi harc feladatot repültek a magyarok, egyébként azonos oldalon harcoltak, akárcsak az izraeli F-16-osokkal. Ők lent a földi célokat támadták, a magyar vadászok pedig a kötelék előtt vagy kísérőként repülve védték a bombázókat. (Itt nem közvetlen kíséretről van szó, a Gripenek nem a kötelékbe ágyazva repültek, hanem magasabban dolgoztak. A második, csütörtöki COMAO-ban például négy Gripen repült a kötelék előtt, húsz percig fenntartva a helyzetet.)

Az ellenfelek az A-4-esek, a Eurofighterek és a zavarógépek voltak. A Skyhawkok az ideiglenes repülőtérről felszálló és váratlanul felbukkanó MiG-29-eseket szimulálták. Érdekes szereplői voltak a játszmának, felbukkanásuk olykor komoly fenyegetést jelentett a kötelék számára. Biztonsági és kiképzési okokból limitálva volt, hogy merről érkezhetnek, meddig mehetnek el, melyik az ő légterük. Ezzel meg volt kötve egy Skyhawk pilóta keze és nem érvényesült az, amire teljes egészében képesek, de a tréning céljainak megvalósításához elég volt. Ugyanez mondható el a COMAO feladatok során az ellenséget játszó Eurofighterekről is: magasan jöttek, de meg volt kötve a kezük a fegyverzet tekintetében is. - A COMAO-nál vagy a BVR-nál a fegyver számít, az, hogy mi lóg a szárny alatt. Minél jobb a fegyver annál messzebbről oldhatjuk meg a problémákat – mondta a kontingensparancsnok. - A típus ellen megvan a jól bevált taktika, amit igyekszünk alkalmazni, de az erős, két hajtóműves Eurofighter komoly ellenfél.

A harc során a saját erők, azaz a kékek jelzik a lövést, a vadászirányító átadja az információt az ellenséget játszó pilótának, a vörösnek, és ha a lövés jó, akkor az ellenség „halott”. Visszafordul, egy külön légtérbe repül, és onnan tér vissza a harcba, mintha egy újabb gép szállt volna fel. Ha a vörös gép rakétája ér célba, a kék szereplő ilyen információt nem kap. A kiértékelésnél feketére színezik és attól kezdve már nem szereplője a harcnak.

Miután mindenki leszállt, az összes résztvevő repülési adatait felviszik egy kiértékelő felületre, azaz egy szoftver valamennyi repülőgép összes repülési adatát, útvonalát egy térképre helyezi, szinkronizálja, és már mehet is a visszajátszás. Végigmennek az egész harcon, a résztvevők végignéznek mindent: ki mikor indult, merre ment, mikor kire támadt, mikor lőtt, mikor ért oda a rakéta és érvényes volt-e a lövés vagy sem. Az eligazításokhoz és a videokonferenciákhoz hasonlóan mindez az avatatlan szemektől távol, egy elszigetelt helyiségben zajlik.

A tervezés, a feladat végrehajtás és a kiértékelés kulcsembere a White Cell. Az elnevezésnek magyar megfelelője nincs igazán, ő az adott feladat egyfajta menedzsere. Ő felel azért, hogy mikor lesz aktív fenyegetés a földi légvédelem részéről vagy, hogy mikor mennyi vörös gép menjen. Ő az, aki tisztában van az adott feladat kiképzési céljával, és ennek megfelelően, ha kell, akár menet közben is bele tud nyúlni a dolgokba, például egy újabb vörös gép bevonásával. Ilyen menet közbeni módosításra azért ritkán kerül sor, a tervezés során már megvan, hogy mire lesz szükség a végrehajtáskor. Ő dönti el, hogy milyen eredménnyel bombáztak a kékek és ő lesz az, aki levonja a következetéseket és eldönti, hogy mi volt jó, és mi nem, volt-e olyan, aminek nem kellett volna megtörténnie, vagy volt-e a repülésbiztonságot érintő probléma.

A német félnek alapos céljai vannak, hogy minek kell megfelelni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden feladatot meg kell nyerni a nagy COMAO során, de a végén el kell jutni egy olyan helyzetbe, hogy mindenkinél működjön az adatkapcsolat (Link 16), meglegyenek a szükséges frissítések, hogy ne legyen probléma az irányítás a különböző repülőgépek között. Mindig van egy cél, és a végén elemzés, hogy mi az, ami zöld, azaz megvalósult, mi az, ami sárga, amin dolgozni kell még, és mi az, ami piros, vagyis abszolút nem ment. Most is voltak ilyen tanulságok, leckék. Az utólagos kiértékelésen azokat a pontokat emelik ki, amelyeken javítani szeretnének a következő MAGDAY-en. Arra kell koncentrálni, ami nem sikerült olyan jól. Ez lehet akár az erők elosztása, hogy mikor, hol, hány repülőgép vegyen részt az adott mozzanatban. Ezen van még mit javítani és megtalálni a leghatékonyabb formát.

A kitelepült gépekkel nem volt gond. Erre létezik ugyan egy vicces gondolat, miszerint a Gripenek „annál jobban viselkednek, minél közelebb vannak Svédországhoz”, a valóságban ez inkább a műszakiaknak köszönhető, akik szintén hozzátették a maguk részét az eredményes szerepléshez. A gyakorlat utolsó, pénteki napja már csak a hazatelepülésről szól. A Kecskemétre tartó Gripenekre Csehország felett a cáslavi pilóták végeztek gyakorló elfogást – miután befejezték a légterükön átrepülő amerikai B-52-es bombázó kíséretét. 2021-ben folytatás következik, ismét két MAGDAY részvételt terveznek a kecskemétiek.

*

Miközben a Gripenek hazafelé tartottak Németországból, Kecskeméten maradt kollégáiknak is akadt egy érdekes feladata, hiszen augusztus 28-án, pénteken egy nem mindennapi látogató repült át hazánk légterén. Az amerikai légierő B-52H bombázója Szlovákia felől érkezett és Gripenjeink kíséretében Románia felé tartott. A mozzanat a NATO tagországokat érintő, Allied Sky (Szövetséges Égbolt) elnevezésű demonstrációs repülés része volt.

Augusztus 22-én, a U.S. Air Force dél-dakotai Minot légierő bázisáról az 5. bombázó ezred hat B-52H gépe indult útnak, hogy a sarkkör felett átrepülve az Egyesült Királyságba, az amerikai bombázók által rendszeresen használt fairfordi légibázisra települjön. A földi személyzet két nappal később egy civil kontraktor Boeing 777-esén követte a bombázókat. A művelet a világ bármely pontján bevethető bombázó harci kötelék (Bomber Task Force) újabb európai rotációja volt.

Az amerikai bombázó erők európai jelenléte 2018 óta rendszeres. A Bomber Task Force egymást követő váltásaiban az USAF mindhárom stratégiai bombázótípusa, a B-1-es, a B-2-es és a B-52-es, egyaránt települt már Európába, ismerkedett a kontinenssel, mint környezettel és hajtott végre különböző kiképzési repüléseket, közös gyakorlatokat a szövetséges légi, szárazföldi és tengerészeti erőkkel. 

Augusztus 28-án korán reggel négy B-52-es szállt fel Fairfordból, hogy a NATO tagországok légterén átrepülve demonstrációs repülést hajtson végre. Az egyik bombázó a balti államok, a másik az északi szövetségesek, a harmadik Spanyolország és Portugália felé vette az irányt. A negyedik gép, a NATO 01 hívójelű, közel hatvan éves B-52H egy hosszabb útvonalat repült be. Az Egyesült Királyságból Hollandia felé vette az irányt, majd a német, cseh és a szlovák légtér következett. Az interneten nyilvánosan elérhető repülőgép-követő oldalak egyikének tanúsága szerint a NATO 01-es Magyarország fölé Tatától északra lépett be, majd 27 000 lábon (9000 méteren) repült át hazánk felett. A nyolc hajtóműves bombázónak a Sidewinder és AMRAAM légiharc rakétákkal függesztett kecskeméti Gripenek adtak kíséretet, volt tehát mit fotózniuk az amerikai hajózóknak is a B-52-es fedélzetéről.

A nyilvánosan elérhető útvonal Románia után bizonytalan képet mutat, de az bizonyos, hogy a B-52-es a Fekete-tenger felett, nemzetközi légtérben időzött, miközben az orosz légvédelem rádiótechnikai eszközei dolgoztak rá és orosz Szu-27-esek fogták el. (Nyilván nem véletlenül tartózkodott ugyanekkor a közelben az USAF és a Royal Air Force egy-egy RC-135 Rivet Joint és az utóbbi egyik Sentinel R.1 elektronikai hírszerző gépe.) A NATO 01 ezt követően átrepült a bolgár, török és görög légtéren - a törökben tankolt is - majd Fairford felé vette az irányt. Az útvonal érintette a horvát, az olasz és a francia légteret. A legtöbb ország felett kíséretet is kapott: a magyarokhoz hasonlóan Gripennel kísérték a csehek, F-16-ossal a görögök és a románok, Eurofighterrel és F-35-össel az olaszok. Az F-16-os mellett a románok MiG-21-est is emeltek a bombázó kíséretére és ugyancsak 21-essel kísérték a horvátok is, létrehozva ezzel a nagy találkozást a két hidegháborús ikon között. A bombázó a Csatornát átrepülve a késő délutáni órákban érkezett vissza Fairfordba. Ugyanezen a napon két másik B-52-es, a Minotról felszállva az Egyesült Államok és Kanada légterében repült.

* * *

MAGDAY fotó: Dr. Toperczer István. B-52-es fotó: MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis / Makkos őrnagy. A cikkek nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. októberi számában jelent meg.

Mark Esper amerikai védelmi miniszterrel történt egyeztetés után izraeli kollégája, Benny Gantz beleegyezett, hogy az Egyesült Arab Emírségek megkaphassa az F-35 Lightning II típust, amit egészen idáig ellenzett a zsidó állam vezetése.

Podcastot indított a magyar légiforgalmi szolgálat. A november elejétől kéthetente megjelenő epizódokban a légi közlekedés legérdekesebb témáit járják körül iparági szakértők, pilóták, valamint légiforgalmi és kutatás-fejlesztési szakemberek segítségével.