Biztonságpolitika

A Rheinmetall egy 150 millió dollárt meghaladó exportmegrendelést jelentett be Ausztráliából a Magyar Honvédség által megrendelt KF41 Lynx gyalogsági harcjárművekhez kapcsolódóan. Így biztossá vált, hogy a hazánkban rendszeresítésre kerülő Lynx-ek a lövészpáncélos bemutatásakor már megismert Lance távirányítású toronnyal lesznek ellátva. A 46 darab most megrendelt toronyból 30-at egészen biztosan Ausztráliában fognak elkészíteni. A magyar export várhatólag az elkövetkező hónapokban kibővül, és további 127 Lance torony kerül majd megrendelésre a Rheinmetall Defense Australia cégtől. A tornyokba egy 30 milliméteres MK30-2/ABM gépágyú fog beépítésre kerülni, mint főfegyverzet. Lőszerkészlete kétszer 200 darab lövedék, ezek elfogytával az utántöltés a páncélos belteréből elvégezhető. A torony bal oldalára felszerelhető két irányított rakéta mellett kiegészítő fegyverzetként egy Rheinmetall 7,62 milliméteres koaxiális géppuska kerülhet jobbra a fő fegyverzettől. A Lance torony fegyverzetének alkalmazását nagyban segíti a páncélosok körében évek óta terjedő vadász-gyilkos célzórendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozíciója megjegyzésre kerül, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára.

Egy másik kamerarendszer is felszerelhető a toronyra, ez 360 fokos körkörös lefedettséget képes biztosítani. Az igény szerint erősíthető moduláris páncélzat kiegészíthető lesz aktív páncélzattal is, tovább növelve a Lynx védelmét. Továbbá a Lance távirányítású tornyokra felszerelhető a lézer besugárzás érzékelő és mesterlövészek felderítésére is alkalmazható akusztikus lövésdetektor is. Valójában a Lance technikai variálhatósága szinte korlátlan. A torony és fegyvere szinte bármilyen páncélozott kerekes vagy lánctalpas járműre integrálható a gyártó elmondása szerint. A Lynx gyalogsági harcjármű egy moduláris járműcsalád tagja, ami erős védelmet és korszerű technológiák alkalmazását jelenteni a megrendelőknek. A járműcsalád tagjai a KF31 és KF41. A KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven. A 38, illetve 44 tonnás járművek személyzete egyaránt 3 fő, de a rövidebb KF31-es hat, míg a hosszabb KF41-es nyolc főnyi lövész szállítására képes. A Lynx mozgékonyságát a 851-938 lóerős Liebherr dízelmotorral összekapcsolt Allison automataváltó biztosítja. Kialakításának köszönhetően a hosszirányban 60 fokos dőlésszög, míg keresztirányban 30 fokos dőlésszög sem jelent majd akadályt a Lynx számára.

Romániában a Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy október 5-én megkapta az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét. Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30MK2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt.  A gyári teszteken sikerrel túljutott Piranha V-ök most a hadsereg próbáin mutathatják meg mennyire is felelnek meg az elvárásoknak. Amennyiben itt is jelesre vizsgáznak, átadásra fognak kerülni a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóaljhoz.

A The Jakarta Post egy újabb levet szerzett meg, amely az Eurofighter Typhoon vadászgépek iránti érdeklődésről szól. Pár hónappal ezelőtt Indonézia érdeklődését fejezte ki az ausztriai Eurofighter Typhoon vadászgépek iránt, amely a délkelet-ázsiai ország újabb meglepetésszerű védelmi beszerzési tervének tűnt akkor. A 2020. szeptember 4-én kelt levélben, amelynek másolatát a The Jakarta Post szerezte meg, Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter tudtával konkrét értékesítési tárgyalások elindításáról van szó indonéz kollégájával, Prabowo Subianto-val a Eurofighter-ek eladásával kapcsolatban. Maga az eladás nem valósulhatna meg egykönnyen, hiszen ehhez a Eurofighter Typhoon-t gyártó négy nemzet mellett az Egyesült Államok jóváhagyására is szükség van, a tengerentúlon gyártott fedélzeti rendszerek miatt. Most a The Jakarta Post által nyilvánosságra hozott újabb levélből azt lehetett megtudni, hogy Indonézia védelmi minisztere, Prabowo Subianto európai körútján október 20-án Ausztriában fog tartózkodik, és azt kérte, hogy találkozhasson osztrák kollégájával, Klaudia Tannerrel, hogy megvitassák 15 Eurofighter eladását. Tény, a már legyártott gépeket 12-24 hónapon belül le lehet szállítani a vásárlónak, míg az újonnan gyártottakra nagyjából 36 hónapot kell várni.

Németország és Franciaország azt tervezi, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.

Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy úgy, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.

Hollandiában újabb információt tett közzé a hadügyminisztérium az ország C-130H Hercules teherszállító repülőgépeinek cseréjéről. Eredetileg nagyjavítással egybekötött modernizáció várt volna a két USAF-tól használtan megvásárolt és így 2005 óta használt H és két hosszabb törzsű, újként 1992 óta szolgáló H-30-as variánsra. Az élet azonban többször is bebizonyította, hogy a kvartett által ellátható feladatok a vártnál gyakrabban válnak lehetetlen küldetéssé, ha egy, vagy két repülőgép meghibásodik. A Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) még repülőképes Hercules-i ebben az esetben nem tudják teljesíteni a szükséges feladatokat. A holland hadügyminisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a kis flotta élettartamának meghosszabbítására irányuló munkák összessége már nem lesz hatékony. Továbbá és ha ezeket elkezdik, akkor a repülőgépek egy része évekig el fog tűnni a nagyjavítás/átalakítás időtartamára, ami még inkább veszélybe sodorja a tervezett feladatok ellátását egy meghibásodás esetén. Egy szó, mint száz a Hercules flotta mielőbbi cseréje pénzügyileg előnyös és javítja a bevethetőségi rátát is. Így aztán 2030 helyett 2025-től kezdődik majd el a típusváltás a holland szállítórepülőknél.

Az új szállító repülőgépeknek képesnek kell lenniük az egész világon való alkalmazhatóságra, természetesen minden körülmények között, például háborús időben, burkolatlan és rövid kifutópályákon, nappal és éjszaka egyaránt. A repülőgépnek képesnek kell lennie sebesültek szállítására, és ezen szállítási feladat során a magas szintű orvosi ellátást is biztosítani kell a fedélzeten. Az új repülőgépekkel évi 2400 repült órát terveznek, és a szokásos logisztikai támogató küldetések mellett képesnek kell lenniük lőszer, járművek, raklapok szállítására is. Természetesen a repülőgépnek képesnek kell lenniük arra, hogy minimum hatvan ejtőernyőst el tudjanak szállítani és deszantolni. Bármelyik feladatot is látja el a gép, elvárás a 3200 kilométeres hatótávolság, valamint az önvédelmi és átfogó kommunikációs rendszerekkel való ellátottság, továbbá a nemzetközi műveletekben való részvételi képesség is.

Magától értetődik, hogy csak kiforrott típus jöhet szóba 1 milliárd euró (1,17 milliárd dollár) összeghatárig. A rendszeresíteni kívánt mennyiség 5 darab lesz. Megbízható források szerint valószínűleg a holland kormány öt új Lockheed Martin C-130J Super Hercules-t szerez be. A hollandok küldöttsége a jelentések szerint már meglátogatta Lockheed Martint a gépek beszerzése ügyében. Vannak arra utaló jelek is, hogy egy, vagy két repülőgépet felszerelnek a holland különleges erők műveleteinek támogatásához szükséges rendszerekkel is. Arról is tudni lehet, hogy az Airbus A400M Atlas túl nagy a holland igényekhez. A nagyobb méretű szállítási képességet kielégítik a NATO közös Boeing C-17A Globemaster III-as gépei. A brazil Embraer KC-390 esélyei nem túl nagyok, hiszen egyrészt nem tekinthető kellően kiforrottnak, másrészt az elvárt hatótávolsággal, a 3200 kilométeressel szemben csak 2800 kilométerre tud elrepülni. Igaz ezt 870 kilométer per órás sebességgel képes megtenni, míg a C-130-as 460 kilométer per órás sebességgel haladhat.

Nem ennyire egyértelmű még Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak sorsa. A holland Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a haditengerészet négy WALRUS-osztályú dízel-elektromos tengeralattjárójának pótlására szánt költségvetés 730 millió euróval kisebb, mint kellene. A nemrégiben elkészült jelentése megmutatja, hogy 2016 óta már 1,14 milliárd euróval növelték meg a költségvetést ehhez a nagy projekthez, de a jövőben ez is kevésnek bizonyulhat. Mivel az új tengeralattjárók és azok üzemeltetésének összes előre látható költségét nem vették figyelembe eddig, de például az új fegyverzet beszerzési költségeit sem tárta fel még senki sem teljes egészében. Olyan országok tapasztalatai, mint Kanada és Ausztrália, azt mutatják, hogy a modern tengeralattjárók használata drágább, mint az idősebb generációké volt. Nem világos, hogy a nemzetközi együttműködés költség megtakarítást okoz-e, vagy éppenséggel növelni fogja a kiadásokat. Továbbá az előre nem látható kockázatokat még nem vették figyelembe ebben a projektben.

Pedig 2019 decemberében már a következő szakaszába lépett Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak kiválasztási folyamata. A megrendelés elnyerésére már csak a Naval Group, a Saab Kockums és a ThyssenKrupp Marine Systems maradt versenyben. A spanyol Navantia ajánlata, a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-al, már az első körben kihullott a rostán. A spanyolok esélyeit nagyban növelte, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lett volna. A hollandok következő szakaszban meghatározzák a követelményeket, a megrendelés elnyeréséhez fontos kritériumokat és a súlyozási tényezőket. Teszik mindezt olyan tényezők alapján, mint például a legjobb hajó a legjobb árért, a kockázatkezelés, valamint a nemzetbiztonsági érdekek és a stratégiai autonómia. A tervezés, az építés és a későbbi karbantartás szempontjából Hollandia nagy jelentőséget tulajdonít a helyi ipar bevonásával megvalósuló elképzelésekre. Ráadásul a hazai cégekre számítanak az ellátási lánc esetében a minél fontosabb helyek betöltésének lehetőségére is. Az 1990-es évek óta szolgáló WALRUS-osztály négy egységének pótlására négy másikat terveznek beszerezni Amszterdamban. A kiválasztási folyamatot 2021-ben tervezik lezárni, míg a szerződés megkötésére 2022-ben kerülne sor. Az utolsó WALRUS 2031-be kerülne kivonásra.

A dél-koreai Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack egyre inkább elfogadott lesz Európában. Észtország volt az egyik első megrendelője eme tüzérségi eszköznek a kontinensünkön Finnországgal és Norvégiával együtt. Tallinn 2018. június 26-án vetett végett a találgatásoknak, ugyanis ekkor megállapodást írt alá Dél-Koreával, 12 darab K9 önjáró tarack megvásárlására, bejelentett opcióval 12 további ilyen páncélosra. Ezek a 45 éves szolgálati időre tervezett páncélosok már legyártásra kerültek, sőt tíz éve már szolgálnak a dél-koreai haderőben. Európai vásárlóhoz történő megérkezésük előtt természetesen nagyjavításon és korszerűsítésen fognak átesni. Immáron ezen a kontinensen kapják meg az új álcázó festésüket, valamint kommunikációs berendezéseiket és egyéb az észtek által igényelt eszközöket. Ezeknek a 40 kilométeres lőtávolsággal rendelkező fegyvereknek a szállítása 2020-ban kezdődött el, szolgálatba 2021-ben állnak majd. A 46 millió eurót kitevő beszerzés, amely magában foglalta a kiképzést, a karbantartást és a tartalék alkatrészeket, 2020 augusztusában kibővült. Ugyanis további 20 millió euró ellenében az eddigi opció felének végleges megrendelése mellett döntöttek az észt Védelmi Minisztériumban, így fél tucattal több K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackkal fog rendelkezni a balti állam. Az első két K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack 2020 augusztusában érkezett meg Észtországba. Szállításuk késik a COVID-19 járvány miatt, de a dél-koreai Hanwha Defense kijelentette, hogy ez nem befolyásolja a 2023-ig tervezett kézbesítési időpontokat.

Finnország részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma két szerződést is jóváhagyott. Így választhatnak majd a két lehetőség közül, melyik lenne számukra kedvezőbb, amennyiben amerikai típussal korszerűsítenék légierejüket. A nagyobb, 14,7 milliárd dolláros kiadással a Boeing által gyártott F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler repülőgépek, és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések, fegyverek kerülnének a birtokukba. Egészen pontosan 50 darab F/A-18E Super Hornet, 8 F/A-18F Super Hornet, 14 EA-18G Growler, 166 F414-GE-400 hajtómű (144 beépített és 22 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II Sidewinder légiharc-rakéta, 160 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 32 ATFLIR, valamint ugyanennyi Sniper célzókonténer, 89 darab JHMCS siskakijelző, 360 fokos lefedettséget biztosító AN/ALR-67(V)3 besugárzásjelző rendszer és ugyanennyi AN/ALQ-214 integrált aktív elektronikai zavaró rendszer, 25 darab IRST infravörös rendszer, és 8 NGJ-MB zavarókonténer található meg a csomagban, sok kiképzést segítő eszköz mellett. A gépek mindegyike rendelkezne AN/APG-79 AESA radarral és AN/ALE-55 vontatott csalival is. A kisebb, 12,5 milliárd dolláros beszerzéssel 64 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-re kerülhetne fel a finn felségjel. Ezekhez hatvanhat Pratt&Whitney F-135 hajtómű (64 beépített és 2 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II + Sidewinder légiharc-rakéta, 100 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 150 GBU-38/54 JDAM bomba férne bele a csomagba.

Norvég sajtóértesülések szerint hamarosan amerikai atom-tengeralattjárók lelhetnek állandó bázisra az országban. Az északi-sarki régióban járőröző amerikai egységek számára ideális támaszpontot a médiahírek szerint már sikerült is megtalálni. Ez pedig nem más, mint a Tromsö városából kivezető E8-as autópálya közelében lévő Olavsvern támaszpont. Ennek érdekessége, hogy a területén lévő hegy alatt egy kisebb hadihajók és tengeralattjárók számára kikötőként használható alagút került kifúrásra. A 25000 négyzetméteres mesterséges barlanghoz több száraz folyosó és terem is tartozik. A 275 méter mélyen fekvő 900 méter hosszú alagútban található még szárazdokk is. Csúcsidőszakban hat tengeralattjáró elrejtésére, javítására, valamint készleteinek feltöltésére volt képes az Olavsvern támaszpont. A földfelszín alatti bázis létrehozásához fél évszázaddal ezelőtt több százmillió dollárt költöttek el, majd a norvég tengeralattjárósok távoztával, illetve a 2009-ben történt bezárása után eladták.

A civil időszak alatt a bázist az orosz állami tulajdonú Gazpromhoz kapcsolható oroszországi cégek bérelték. Nagy esély mutatkozik rá, hogy Moszkva alaposan megvizsgálta a NATO hidegháború idején kiépített tengeralattjáró bázisát. A területén hivatalosan kutatóhajók működtek, amelyeknek szeizmikus kutatásokat kellett folytatniuk a környéken és nyersanyag-lelőhelyeket kellett kutatniuk. Továbbá ezen kutatóegységek nem hivatalos tevékenysége az orosz haditengerészet tengeralattjáróinak norvég fjordokban való mozgási lehetőségének ellenőrzésére is kiterjedhetett. Mindenesetre a krími konfliktus hatására az oroszoknak menniük kellett és megtörtént a terület visszavásárlása is. Nemrég már egy amerikai delegáció kereste fel a helyszínt, és tárgyalt a norvégokkal a bérlési lehetőségekről, és megismerte az ingatlan előnyeit. A nagyobb méretű amerikai rakétahordozó és vadász tengeralattjárók kiszolgálásra a bázis szabadban lévő mólói egészen biztosan képesek.

Október 14-én megérkezett a brit RAF harmadik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP803-as lajstromot viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép ide érkezet meg 7 órányi repülőút után. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. Az új létesítményeken Lossiemouth-ban akkor még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra.

A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.

Az NHIndustries átadta az első olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek, amely harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyek az öregedő AS332 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg, ezekből 13-at már átadtak. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.

Veszélybe kerülhet a görög Hellenic Aerospace Industry részvétele a Lockheed Martin F-16-os és C-130-asok globális gyártási projektjeiben, ha nem hoznak azonnali intézkedéseket a görög vállalat képességeit veszélyeztető problémák megoldására. A szakképzett munkások hiánya, illetve a még meglévők gyakori sztrájkja a csökkent juttatások miatt nehéz helyzetbe hozták a vállalatot. Azt a vállalatot, melynek jelenleg nincs még ügyvezető igazgatója sem. Persze szeretnének az év végig megoldást találni a problémákra, de ehhez 350-ről 600-ra kellene növelni a munkások létszámát, így lenne esély arra, hogy a Lockheed Martin továbbra is igényt tartson a cél által előállított részegységekre, valamint arra is, hogy bevételhez jussanak a helyi légierő 84 darab F-16-osának új generációs V változatra történő korszerűsítéséből is.        

A Netarzenál 2020. 10. 10. hírösszefoglalójának egyik híre némi pontosításra szorul. Az eddig megrendelteken felül ugyanis nem vásárolnak meg további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén a franciák. Mivel ezek a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerülnek majd átépítésre, NH90FS (Forces Spéciales) változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd.

Itt egy NH90FS tizennyolc hónap alatt készülhet el. A helikopterek a szükséges elektromos módosítások után a Safran új generációs elektrooptikai rendszerét, a EuroFLIR 410-et, a pilóták által alkalmazható EuroflEye kamerarendszert, a hátsó rámpáról alkalmazható gyorsköteles rendszert, a teherkabin oldalsó ajtónyílásaiba, valamint a rámpára M3M géppuskák felfogatási pontjait, a törzs két oldalára külső üzemanyagtartályokat, míg a pilóták Thales TopOwl sisakkijelzőt fognak kapni. A EuroflEye esetén meg kell említeni, ez egy széles látószögű kamerarendszer, amelyik több kamera képét felhasználva biztonságosabbá teszi az éjjeli és rossz látási körülmények közötti repüléseket. Továbbá a beszerelésre kerülő új pilótafülke műszerek és fedélzeti rendszerek soha nem látott szintű pilóta támogatást nyújtanak majd rossz látási viszonyok között is. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.

Bemutatta a Thales az AirMaster C ultrakompakt rádiólokátorát. A repülőgépek, helikopterek, valamint személyzet nélküli légi járművek számára egyaránt megfelelő berendezés AESA antennával készült. Itt az adó-vevő modulok alkotóeleme a szilícium-germánium (SiGe) ami sokkal energiahatékonyabb, mint az AESA radaroknál alkalmazott egyéb technológiák, és lehetővé teszi a radar hűtési igényének további csökkentését. A 20 kilogrammnál kisebb súlyú és egyetlen egységben elhelyezett radar mérete, súlya és teljesítménye egyaránt 30%-kal alacsonyabb, mint az ebbe az osztályba tartozó többi rádiólokátoré. A légi, vízfelszíni és földi célok felderítésére és követésére egyaránt képes AirMaster C-t a sikeres Master radarcsaláddal szerzett tapasztalataira támaszkodva fejlesztette ki a Thales.

Várhatólag az alacsony integrációs és üzemeltetési költségeivel, valamint magas megbízhatóságával és teljesítményével az AirMaster C új mércét állíthat fel a légi radarok világában a gyártó reményei szerint. Valamint abban is bizakodnak, hogy ez a magas szintű teljesítmény összehasonlítható áron lesz elérhető a jelenlegi rendszerekhez viszonyítva. A gyártó által végzett piackutatás során kiderült, hogy az üzemeltetők kompakt radarra vágynak, amely megbízhatóságot és könnyű kezelhetőséget kínál. Igény szerint akár több antennamodullal is szerelhető lesz az AirMaster C, ami így akár 120°-os látószöggel is bírhat. Az, hogy a való életben mire is lesz képes ez a berendezés hamarosan eldől, hiszen a légi tesztek hamarosan elkezdődnek majd. Várhatólag az AirMaster C-k már megtalálhatók lesznek a 2026-ban a francia haderőnek átadásra kerülő 6 tonnás tömegű Airbus Helicopters H160M Guepard forgószárnyasokon.

Törökországban elkészült az első helyben korszerűsített ACV-15-ös lövészpáncélos. A török haderőben 2280 darabos mennyiségben hadrendben álló páncélosból 50 műszaki mentő, míg 180 aknavető hordozóként szolgál. A többi egyszemélyes DAF-toronnyal, vagy francia eredetű GIAT-Dragar toronnyal van ellátva. Mindkettőbe egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el. A lőfegyverek stabilizátorral csak az utóbbi esetében rendelkeznek. Az ACV-15-ök korszerűsítéséről szóló szerződést 2019 decemberében írták alá. Ennek értéke 151,3 millió dollár és az FNSS Savunma Sistemleri mellett az Aselsan is érdekelt benne. Az első szakaszban a török ​​szárazföldi erők 133 járművének korszerűsítéséről döntöttek. A következő szakaszokban még sok páncélos lehet érintett. Ami feltűnik az elsőként bemutatott ACV-15 esetében az az Aselsan által gyártott NEFER távírányítású torony felszerelése. Ebben egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el, vagyis a fegyverzet nem változott.

Viszont a kétsíkú stablilzátor és az éjjel-nappal alkalmazható célzórendszer jelentős előrelépést jelent. A torony STANAG 4569 2. szintű ballisztika védelmet nyújt. Ezen a tornyon nyertek elhelyezést a TLUS lézeres besugárzás jelző érzékelői is. A modernizáció során felszerelték a 360°-os látószöggel bíró Yamgöz kamerarendszert is. A lövésdetektor mellett a modernizáció érintette a légkondicionáló rendszert, új komminkációs rendszerek is megjelentek, de megerősítésre került a páncélzat, az aknák elleni védelemmel együtt. Tervként még létezett a rácsos előtét páncélzat alkalmazása is, de ez eddig nem volt látható az elkészült ACV-15-ön. Az új és a régi tornyok súlya összehasonlítható, míg az erősített páncélzat és a többi rendszer hozzáadása, ami egyértelműen a beépített területen történő alkalmazást helyezi előtérbe, elkerülhetetlenül a súly jelentős növekedését eredményezheti. Mivel a mobilitás terén bekövetkezett javulásokról eddig nem adtak információt, feltételezhető, hogy a nagyobb tömeg befolyásolhatja a mozgékonyságot. Az egyetlen dolog, amit eddig ismertettek, az a maximális közúti sebesség, ami 60 kilométer per óra.

Csaknem egy hónappal azután, hogy a sajtó arról számolt be, hogy az Egyesült Arab Emírségek úgy döntött, 80 darab AMX-56 Leclerc harckocsit ad át Jordánia részére, a hírt hivatalosan is megerősítették. Igaz itt már csak 70 páncélos került megemlítésre. A francia AMX-56 Leclerc harckocsikat az Egyesült Arab Emírségek 1993-ban választotta ki beszerzésre, amely 1994-től el is kezdődött. Ezekből az évek folyamán 388 darabot szereztek be, 48 műszaki harckocsival együtt, amelyek szintén a Leclerc alvázán lettek kialakítva. Az Egyesült Arab Emírségek számára készült Leclerc változat az MTU MT 883 Ka 500 tizenkét hengeres dízelmotorját kapta meg, nagyobb hengerűrtartalommal, viszont ugyanolyan teljesítménnyel, mint a franciák által használt páncélosok, de nagyobb, 2800 Nm-es nyomatékkal. A motor német Renk HSWL 295 TM sebességváltóval van összekapcsolva, a sebességváltó öt előre és három hátrameneti fokozattal rendelkezik. Ez a EuroPowerPack beépítése magával hozta a motortér újjáépítését is, ami nagyon jól felismerhetővé teszi az Egyesült Arab Emírségek számára gyártott AMX-56 Leclerc verziót. Ezenfelül a harckocsikon még számos más módosítást is végrehajtottak, hogy megkönnyítsék a meleg éghajlaton történő használatot.

Mindenesetre ez a 70 páncélos Jordánia számára lehetővé fogja tennie a 3. páncéloshadosztályhoz tartozó négy harckocsizó zászlóalj közül kettő átfegyverzését. Ezek az egységek olyan régebbi harckocsikkal vannak felszerelve, mint a Tariq (Centurion), az M60A1, az Al Khalid (Chieftain), vagy az Al Hussein (Challenger1). Az Egyesült Arab Emírségek 2011-ben döntött az AMX-56 Leclerc harckocsik korszerűsítéséről. Ekkor az AZUR (Action en Zone Urbaine) városi hadviselési készleteket vásárolták meg mind a 388 AMX-56 Leclerc harckocsi részére. A 2006-ban, az amerikai M1 Abrams-hez kifejlesztett hasonló célú TUSK (Tank Urban Survival Kit) után a világon másodikként megjelent AZUR az 55 tonnás páncélos oldalsó és hátsó része számára biztosít erősebb páncélvédettséget, valamint kamerák segítségével válik szemmel tarthatóvá a harckocsi környezete. Továbbá a toronyra egy távirányítású fegyverállvány is felszerelésre kerül egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint plusz ködgránátvetők is részét képezik az AZUR-nak, melyek oldalra és hátra képesek az álcázó füstfüggöny létrehozására. Becslések szerint az Egyesült Arab Emírségek 70 Leclerc harckocsit telepített Jemenbe, közülük 15-öt az AZUR-al is elláttak.

Nigéria a hírek szerint tárgyalásokat kezdett Pakisztánnal, további pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók beszerzéséről. Az elmúlt években többször is szóba hozták Nigériát, mint lehetséges JF-17 Thunder megrendelőt. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. A sugárhajtású gépek 2022 novemberében érkeznek majd meg az afrikai államba. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni.

Kudarccal végződött október 12-én Indiában egy repülési teszt. Ennek során a hazai fejlesztésű Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép indítására került sor. Az eszköz azonban az indítástól számított 8 percen belül lezuhant.  A hangsebesség alatti típus hasonló kialakítású, mint az amerikai Tomahawk, hatótávolsága 1000 kilométer körüli. A terepkövető repülésre képes Nirbhay egyaránt megjelenik majd a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő fegyverzetében, kiegészítve a 300 kilométeres hatótávolságú BrahMos hangsebesség feletti robotrepülőgépet. A Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép első repülési próbájára még 2012 márciusában kerítettek sort. Az 1500 kilogramm súlyú, 6 méteres fesztávolságú és 0,7 Mach-os sebességű Nirbhay 300 kilogrammos hagyományos, vagy nukleáris robbanófejjel is ellátható. Az indításhoz használt szilárd rakétamotor leválását követően meghajtásáról az orosz Szaturn 50MT gázturbina gondoskodik. A legutóbbi próba során állítólag a hajtóműben következett be meghibásodás, ez okozhatta a lezuhanást. Belföldön gyártott lézergyűrűs giroszkópos inerciális navigációs rendszerrel, valamint műholdas navigációs rendszerrel egyaránt rendelkező Nirbhay-ból mindhárom haderőnem számára Új-Delhi már megrendelt 300 darabot ez év júliusában. A fegyvert az állami tulajdonban lévő Bharat Dynamics Limited cég gyártja, és minden Nirbhay körülbelül 1,5 millió dollárba kerül. Hadrendbe állításuk előtt, ami 3-5 évet is igénybe vehet még, nagyjából 20 sikeres tesztre lenne szükség.

Hét Hongdu Aircraft Industries Corporation (HAIC) K-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgépet szállítottak Kínából Bangladesbe október 15-én. A sugárhajtású gépek a Zahurul Haq bázison landoltak. A Kínából induló gépek egy mianmari tankolással jutottak el megrendelőjükhöz. Banglades 2014-től alkalmazásba vett 9 K-8W-jéből 2018. július 1-én és 2019. augusztus 18-án zuhant le egy-egy példány. De még ezek megtörténte előtt újabb K-8W-ket rendeltek meg. Ezek mennyisége máig nem publikus, egyes források szerint 23 darabról lehet szó. További szállítások a 2021-es évben is várhatók.

India helyi lapértesülések szerint egy KILO-osztályú tengeralattjárót készül átadni Mianmar számára. Az ehhez szükséges orosz hozzájárulást már a zsebükben tudhatják Új-Delhiben, így az egység átadása hamarosan megtörténhet. Úgy hírlik az Indiában SINDHUGHOSH-osztályként ismert, 10 tengeralattjáróból álló flottillából az INS SINDHUVIR (S 58) lett kiválasztva arra, hogy Mianmar első tengeralattjárója legyen. A hajóosztály minden egységén a 2010-es évek elejétől végrehajtottak egy korszerűsítési folyamatot. Ennek eredményeképpen többek között az indiai fejlesztésű USHUS szonár, a CCS-MK távközlési rendszer és Porpoise radar beépítését is elvégezték, valamint a tengeralattjárók képessé váltak a 3M-54 Klub-S (SS-N-27) hajók elleni rakéták bevetésére is. Most egy újabb korszerűsítést végeznek a SINDHUVIR-on, még több indiai berendezés beépítésével. Mianmar az egységet elsősorban kiképzésre tervezi felhasználni.

Hiába a felgyorsított munkatempó, Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal. Egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltnak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. Ez év augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd.

Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.

Nem számít a kevesebb szállítható személy és a kisebb hatótávolság sem, Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Eurocopter által kifejlesztett Surion KUH-1 többfeladatú helikopter lehet az amerikai Sikorsky UH-60P Black Hawk helikopterek utódja. Ezekből 103 darab cseréje válik majd pár éven belül időszerűvé. Az ázsiai ország kormánya hajlik arra, hogy elhalassza ezen forgószárnyasok korszerűsítését és több mint ötször nagyobb összeget költsön a Surion KUH-1-ek beszerzésére, még úgy is, hogy két fővel kevesebb katona szállítására képesek, valamint a lerepülhető távolságuk is kisebb.

További, a hazai védelmi ipart támogató elgondolás az, hogy a Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarackokban alkalmazott 1000 lóerős, német gyártmányú MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotort egy hazai fejlesztésűre cserélnék le. Az érem másik oldalán az a tény leledzik, hogy Berlin 2018 októbere óta szigorú embargót vezetett be a hadiipari termékeire. Ennek köszönhetően a K9-es is hátrányba került a nemzetközi piacon a dél-koreaiak szerint. Az új motor fejlesztésére öt évet és 65 millió dollárt szánnak a koreaiak.

Hamarosan megállapodás születhet Vietnam esetében arról, hogy használt tengeri járőrgépeket fog vásárolni. Állítólag a Japánban már kivonásra került Lockheed P-3C Orion-ok kerülnek majd át Vietnamba. A használt P-3C-k Japánból történő beszerzése olcsóbb alternatívát jelenthet a vietnami haditengerészeti repülés számára, mintsem közvetlenül az Egyesült Államokból vásárolni új, igaz messze korszerűbb repülőgépeket.

A Fülöp-szigeteki Légierő számára is átadásra került hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető turbólégcsavaros repülőgép október 14-én, a Clark légibázison. Ezek közül az első négy gép még szeptemberben érkezett meg a Fülöp-szigetekre. Ezeket az A-29 Super Tucano-kat közeli légitámogatás céljára szerezték be. Manila 2017 novemberében rendelte meg ezt a hat repülőgépet. Júniusban kellett volna megérkezniük, de a koronavírus miatti járvány ezt késleltette. Az átadáson célzás hangzott el további példányok majdani beszerzéséről is.

Japánban június óta folyik a 2011-ben építeni kezdett, 2013 augusztusában vízre bocsátott 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységének a nagyjavítással egybekötött átépítése. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is (Sikorsky/Mitsubishi SH-60 Seahawk és AgustaWestland/Kawasaki MCH-101) elhelyezhető rajta.  Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. A JS IZUMO (DDH-183) és a 2015 augusztusában vízre tett JS KAGA (DDH 184) meghajtásáról négy GE LM2500 gázturbina gondoskodik, ezekkel akár a 30 csomós sebesség elérésére is képesek.

2017 decembere óta köztudott, hogy Tokióban egy rövid átalakítás után szeretnék a testvérhajókat képessé tenni az amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók, valamint a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek  üzemeltetésére. A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását is. Egy évvel később pedig a Japán Haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír szerint, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugrósánc lehetséges megvalósításával is. 2020 júliusában Japán számára az USA-ban jóváhagyták 63 darab Lockheed Martin F-35A, valamint 42 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázó eladását. Ezek a gépek 2024-ben érkezhetnek meg, ami pont egybeesik az átépített, a hírek szerint síugrósánc nélkül elkészült IZUMO 2025-re, vagy 2026-ra várt újbóli szolgálatba állásával. A felszállást megkönnyítő szerkezet hiánya azonban nem könnyíti meg a hajógyári munkások dolgát, hiszen a repülőfedélzet mellső, trapéz alakú része el fog tűnni és helyette egy szögletes kerül majd kialakításra, aminek köszönhetően megnövekszik a területe. Cserébe csökken majd az F-35B Lightning II-es vadászbombázók felszállótömege, mivel kevesebb üzemanyaggal és/vagy fegyverzettel indulhatnak bevetésre.

A Mitsubishi Heavy Industries nagojai üzemében újabb Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók észültek el. A hazai megrendelésre készült 19. (09-8719), a 20. (09-8720), a 21. (09-8721) és a 22. (09-8722) példány. A 09-8719-es 2020. október 12-én, míg a 09-8720-as és a 09-8722-es 2020. október 14-én hajtotta végre első repülését. Ezek során a Gifu támaszponton állomásozó tesztszázad F-15-ös gépei kísérték őket. Várhatólag ez a négy F-35A még ebben az évben átadásra fog kerülni a légierő számára.

Egy új tengeralattjáró osztály első egységét bocsátották vízre Japánban.  A Mitsubishi Heavy Industries (MHI) október 14-én, Hyogo prefektúrában lévő, Kobe hajógyárában vízre tett JS TAIGEI (SS-513) tulajdonképpen a 12 egységből álló SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjárók továbbfejlesztéseként értelmezhető. Kívülről mindkét típus nagyon hasonlít egymásra, fő különbségek a hajók belsejében érhetők csak igazán tetten. A kék bálna, vagy óriás bálna tengeri emlősről elnevezett TAIGEI megépítése mintegy 720 millió dollárba került. Érdekes megjegyezni, hogy a 2017 januárjában építeni kezdett TORYU építési költsége 496 millió dollárra becsülhető. A TAIGEI tengeralattjáró hossza 84 méter, szélessége 9,1 méter, és vízkiszorítása 3000 tonna körül mozog, személyzete 70 fő, gerincfektetésére 2018. március 18-án kerítettek sort. A várhatólag 2022 márciusában szolgálatba álló TAIGEI a tavaly júniusban bemutatott 29SS osztály első egysége, aminek jelölése utal a tervezési munka befejezésének időpontjára, ami az jelenti, hogy Akihito császár uralkodásának huszonkilencedik évében végeztek vele. Akárcsak a két utolsó SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) és a TORYU (SS-512), a TAIGEI fedélzetén is már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. Japán jelenleg az egyetlen olyan ország, amelynek tengeralattjáróin lítium-ion akkumulátorokat használnak.

A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhetett a hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Ez természetesen igaz a 29SS-ekre is. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték.

A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A TAIGEI vízkiszorítása 100 tonnával több, mint a SZORJU-osztályú tengeralattjáróké volt, és korszerűbb szonárokkal, valamint harcirányítási rendszerekkel is rendelkezik. A 29SS hajók némítására még nagyobb hangsúlyt fektettek a tervezők, mint az elődök esetében. Érdemes itt hozzátenni, hogy a SZORJU-osztályú tengeralattjárókat a világ egyik legcsendesebb hagyományos tengeralattjáróinak tartják. Mindenesetre a TAIGEI-t prototípus jellege miatt részben kísérleti egységként kell kezelni és a szokottnál több időt kell a tesztelésére fordítani. További két 29SS tengeralattjáró áll most építés alatt, amelyek 2023–2024-ben állnak majd szolgálatba, és a Honvédelmi Minisztérium legutóbbi költségvetési kérelmében 654,1 millió dollárt kért még egy ilyen hajóra. A japán védelmi minisztérium még nem jelentette be, hogy hány 29SS típusú egységet építenek majd a jövőben.

Arizonában, az Amerikai Tengerészgyalogság Yuma-i bázisán szeptember 29-től használni kezdték az ODIN (Operatív Adatok Integrált Hálózata) rendszert. A Lockheed Martin által az F-35-ök számára az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver utódjaként tekintenek az ODIN-ra, mivel az előbbi továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. A legutóbbi tavaszi Számvevőszéki jelentés azt tanácsolta a Védelmi Minisztériumnak, hogy szüntessék meg az ALIS rendszer alkalmazását. Az 58 oldalas jelentés készítése során öt F-35-öket üzemeltető légibázisra is ellátogattak a készítők, és a helyszínen gyűjtöttek információkat az ALIS-ről.

A 4700 darab hiányt felvonultató listában a legsúlyosabbak az 1., vagy a 2. kategóriába tartozók. Ezek veszélyeztethetik a biztonságot, illetve akadályozhatják, vagy korlátozhatják a harci bevetések sikeres végrehajtását. A jelentésben az is benne foglaltatik, hogy az ALIS általában jobb teljesítményt nyújt, mint 5 évvel ezelőtt. Konkrétan mind az öt repülőtéren a felhasználók kijelentették, hogy az adatfeldolgozás, az információk letöltése és a képernyőn történő navigálás általában gyorsabb, mint az előző években. De mindezek ellenére az F-35-ök napi üzemeltetése során továbbra is jelentős kihívásokkal jár, például az ALIS nem kellő mértékben segíti a munkát, mivel a pontatlan és/vagy hiányzó adatok időnként azt eredményezik, hogy a rendszer jelzést ad arról, hogy az adott F-35 repülőgéppel nem szabad repülni.

Továbbá a számítógépes rendszer is terjedelmesebb mint kellene, gyakran szakadozik az internetes kapcsolat, valamint az ALIS üzemeltetéséhez néha gyártói támogatásra van szükség. Az elvártnál nagyobb létszámú karbantartással és annak felügyeletével foglalkozó létszám nem torelható, akárcsak a lassú átfutási idők. Összefoglalva, az ALIS ambiciózus projekt volt, amely végül nem tudott megfelelni elvárásoknak. Hosszú távon azt tervezik, hogy leállítják az ALIS-t, és felváltják az ODIN-nal amely egy felhőalapú rendszer. A remények szerint ezzel nem lesznek problémák és 2022 decemberéig készen lesz a megerősített kibervédelemmel ellátott rendszer, amelynek első hardverei már az idén megérkeznek az üzemeltetőkhöz. Szeptember 29-én egy Yuma-i F-35B a VMFA-121-es századból már az ODIN segítségével hajtott végre repülést, majd másnap további négy repülési feladatnál használták az ODIN-t.

Az ODIN új hardvere számos fejlesztést tudott felmutatni az ALIS-hoz képest. Lecsökkent a mérete, míg az ALIS hardverei embermagasságú elektronikai állványban lettek elhelyezve, és további tápegységeket igényeltek a működéshez, addig az ODIN hardvere elfér két kézben szállítható, nagyjából kézipoggyász méretű dobozban. Ez a kisebb méret jelentős súlycsökkenést is eredményez az ALIS több mint 363 kilogrammjával szemben az ODIN kevesebb, mint 32 kilót nyom. Az ODIN csökkentette az adminisztratív munkával járó feladatokat és jelentősen csökkentette az adatok feldolgozási idejét.

További előnye, hogy az ALIS-hoz képest 50% -kal alacsonyabbá sikerült tenni a munkaterhelését. Az ALIS-el ellentétben az ODIN szellemi tulajdonjoga és komponensei kormányzati tulajdonúak lesznek, nem pedig egy vállalkozó tulajdonai, és az adatok szuverenitása nem lesz többé kérdés. Az új ODIN hardver sikeres validálási tesztje fontos lépés az F-35 üzemeltetőknek és karbantartóknak a szükséges modern karbantartási és logisztikai rendszer megvalósításában. Bár az új ODIN hardver validáló tesztje sikeres volt, a következő hónapokban sokat kell tenni a 20 éves ALIS-ről az új rendszerre való sikeres áttérés befejezéséért. A tényleges áttérés különösen nagy kihívást jelent, tekintettel arra, hogy továbbra is üzemben kell tartani a több mint 400 repülőgépet, amelyeket a jelenlegi ALIS rendszerrel már úgy-ahogy működtettek. Az ODIN várhatóan csak 2022 decemberében éri el teljes működési képességét.

Másik jó hír az F-35-sel kapcsolatban, hogy már a gyártósoron van az első olyan F-35A példány, amelyen módosították a repülőgép üzemanyagtartályait repülés közben, a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével, nitrogénnel feltöltő rendszer csőtartóit. A megerősítéseknek köszönhetően az üzemanyagtartály belsejében lévő csövek biztonságosabban lettek rögzítve a helyükön, és így megakadályozták a sérüléshez vezető mozgást. Várhatólag ez az F-35-ös még ebben az évben átadásra fog kerülni. Míg a szükséges korrekciós intézkedést kidolgozták és végrehajtották az új F-35-ösök esetében, a Védelmi Minisztérium és a Lockheed még mindig arról tanácskozik, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani a már átadott repülőgépek javítását. Az utólagos szerelés, vagyis a helyszíni módosítások elvégzése valószínűleg több évig fog tartani. A folyamatban lévő tárgyalások azt is meghatározzák, hogy a Lockheed vállal-e pénzügyi felelősséget a problémáért.

Még június első napjaiban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban, egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszeren sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát. A BAE Systems által gyártott OBIGGS rendszer segítségével előállított nitrogén segít csökkenteni az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt. Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan.

A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Némelyik elképesztően gyorsan használódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne ha az F-35-öt villámcsapás érné, az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig. A Lockheed Martin azt tervezi, hogy 2020 végéig összesen 121 darab F-35-est fog leszállítani, vagyis 20 repülőgéppel elmarad az idén eredetileg előre jelzett 141-től. Ez a náluk, illetve a beszállítóknál is egyaránt a COVID-19 hatására életbe léptett korlátozásoknak köszönhető. 

Új tervek alapján megépített rombolókra lenne szüksége az Amerikai Haditengerészetnek. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre.

Képességei alapján pár év múlva rá sem lehet majd ismerni a modernizált Boeing B-52H+, vagy B-52J jelzést viselő Stratofortress nehézbombázókra. Még 2013. június 16-án elkészültek a Tinker bázison az első CONECT rendszerrel ellátott B-52H Stratofortress nehézbombázóval. Ez egy igen jelentős továbbfejlesztése első lépcsőfoka volt és erre épülhet majd rá a jövőben a többi. A CONECT rendszerrel az első próbarepülésre 2011 augusztusában került sor. Akkor egy hat órás repülés során sikeresen tesztelték a Combat Network Communications Technology (CONECT) nevet viselő rendszert. Az öreg bombázók ezzel felszerelve teljesen kihasználhatják a harctéri internet nyújtotta összes előnyt. A CONECT-el ellátott B-52-es gépszemélyzet egyaránt tud kommunikálni a földön és levegőben lévő szövetségesekkel, adatokat kaphat tőlük és továbbíthat nekik, mindezt a műholdas adatátvitel segítségével. A földi és légi tesztek még az év októberében befejeződtek, de a CONECT gyártása nagyjából fél éves késést szenvedett el. Egy ideig a Stratofortress-ek fedélzetén az Evolutionary Data Link (EDL) adatátviteli rendszer volt megtalálható. Ez is egy hálózat-központú hadviselést lehetővé tevő rendszer, mellyel a BUFF személyzete jobban képessé válik a földi csapatok közvetlen légi támogatására.

De az EDL nem tévesztendő össze a hasonló, ám jóval összetettebb CONECT-el, hisz míg az EDL egy laptop a szükséges kábelezéssel és szoftverrel, addig a CONECT egy olyan rendszer, melynek képességei túlszárnyalják az EDL-ét és a személyzet műszerfalába beépített számítógépeket is tartalmaz. Éppen ezért az EDL csak mintegy ideiglenes megoldásként kerül a bombázók fedélzetére. A CONECT további szolgáltatást is nyújt a személyzet tagjai számára, ugyanis ők egy zajszűrővel ellátott headset segítségével tudnak kommunikálni egymással repülés közben. Míg a 2013-as költségvetési évben nyolc CONECT került megvásárlásra, addig 2014-ben már 30 beszerzésére volt elegendő pénz. 2020 augusztusára a 76 B-52-ből 69-en már befejezték a CONECT frissítést. Következő lépést az új hajtóművek jelentik majd. Ezekkel szemben elvárás a könnyebb és olcsóbb üzemeltethetőség és az alacsonyabb fogyasztás.

Ez utóbbinak köszönhetően mintegy 30%-al növekszik majd meg a B-52-ek eddig sem kicsi hatótávolsága. A Rolls-Royce (RB725), a GE Aviation (CF34-10) és a Pratt&Whitney (PW815) egyaránt kínálja a meglévő, eredetileg üzleti sugárhajtású repülőgépek számára kifejlesztett hajtóművek katonai változatát. 2018-ban még úgy becsülték a légierőnél, hogy az új hajtóművek mindennel együtt 22 milliárd dollárba kerülhetnek, de rövid időn belül 10 milliárd dollárt takaríthatnak majd meg a kevesebb üzemanyag, karbantartás és személyzeti kiadásokkal. A tényleges költségek csak akkor lesznek ismertek, ha a légierő kiválasztja a hajtóműveket, ami várhatólag 2021 tavaszán meg fog történni. Az USAF már mintegy 1,4 milliárd dollárt költött a B-52 korszerűsítésére, és további 3,8 milliárd dollárt fektet majd be a következő öt évben, és még jóval többet az ezt követő években. A részletek még nem állnak rendelkezésre.

Az orrba épített, több mint fél évszázaddal ezelőtt gyártott Northrop Grumman AN/APQ-166-os radarok napjainkra végképp megérettek a cserére, hiszen teljesítményük, felbontásuk mellett az üzembiztosan teljesített óráik száma is igen alacsony. Ez utóbbi tényezőről annyit tudni biztosan, hogy sok esetben csak egy, jobb esetben két számjegyű, ez pedig egy több mint 10 órán át a levegőben tartózkodni képes harci gép esetében nem elfogadható mutató. A cserére szolgáló berendezés egy  2019-es döntés értelmében a Raytheon által kifejlesztett APG-79/APG-82 radarcsaládból fog származni, természetesen AESA antennával lesz ellátva. Alkarészeinek túlnyomó többsége eme két berendezésből fog felhasználásra kerülni a költséghatékonyság okán. A megrendelésre pályázott a Northrop Grumman is az APG-83 SABR radarjával, az APQ-166-os pótlására. A B-52-ek új rádiólokátorának gyártása 2024-ben veszi majd kezdetét. Az új rádiólokátor és a korszerűbb fedélzeti rendszerek jelentette automatizáció azt lehetővé tenné, hogy a már évek ötfős személyzeti létszámot még tovább csökkentsék, immáron négyre.

Az új elektronikai zavarórendszer mellett a távolról indítható fegyverek is növelni fogják a továbbfejlesztett B-52-ek túlélési képességét. A 2020-as évek végére hadrendbe álló Raytheon AGM-181 LRSO a bombakamrába szerelhető forgódobon is elhelyezhető lesz a már meglévő kiépített adatkapcsolatnak köszönhetően. Jelenleg úgy tűnik, csak a szárnyak alatti 1-1 felfüggesztési pontokon lehet majd bevetni az AGM-183A ARRW-t, mely már egy hiperszonikus rakéta lesz. Ez az 1600 kilométerre lévő célpontját mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Persze az ilyen nagyléptékű korszerűsítés számos buktatót tartogathat, így jó eséllyel több B-52-est fognak majd használni a tesztrepülések során. A leglogikusabb az lenne, ha 2-2 B-52 lenne használva mind a hajtóművek, mind a rádiólokátor, valamint a fegyverek légi próbáihoz is. Így bárhol is jelentkezne megoldásra váró probléma, a többi teszt zavartalanul folyhatna tovább. Mire mindezek megvalósulnak, az új képességek miatt a 76 darab korszerűsített Stratofortress nehézbombázó akkora mértékű csapásmérő erőt fog képviselni, mintha további 22 gépet állítottak volna szolgálatba.

Megkapta huszadik és utolsó Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázóját a Vermonti Légi Nemzeti Gárda 134. vadászszázada 2020. október 14-én. Az új típus első példánya 2019. szeptember 19-én érkezett meg az alakulathoz.

Körülbelül egy éves késéssel az Amerikai Légierő megkezdte a Raytheon új gyártású GBU-53/B SDB II (Small Diameter Bomb II) StormBreaker kisméretű precíziós bombáinak szolgálatba állítását a Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóin. A 93 kilogrammos, három üzemmódú vezérlőrendszerrel felszerelt SBD II-es orrában gömbcsuklón lett elhelyezve a milliméteres hullámhosszú radar, a hűtés nélküli infravörös képalkotó kamera és félaktív lézeres irányítófej, valamint rendelkezik műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is. Az igazán biztos találatot a GBU-53/B és az irányítást végző gép között lévő kétsávos, kétirányú adatkapcsolat biztosítja. A maximum 74 kilométerre lévő célpont ellen is alkalmazható GBU-53/B SDB II igencsak összetett fegyver, így ez sem kerülte el a problémákat a fejlesztés és a tesztelés során, valamint később sem. A szoftveres változtatások mellett a gyártást 2019 júliusában le is kellett állítani, mivel kiderült, a kinyíló szárnyakat a helyükön tartó szerkezetek fáradásos törés miatt nem képesek ellátni a feladatukat. Ez akár a hordozó gépre is veszélyt jelenthetett, így a légierőnek és a flottának már átadott 598 bomba utólagos ellenőrzése és módosítása vált szükségessé. Ez a meghibásodás különösen veszélyes volt az F-35-ös számára, amely az SDB II-t a belső bombatérében szállítja. Itt a gép fegyverterébe a négy GBU-53/B SDB II-es mellé még egy AIM-120-as AMRAAM légiharc-rakétát is elhelyezhetnek. A GBU-53/B SDB II-es bevethetőségét a jövőben a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és az F-35-ös típusokon fogják megvalósítani.

Brazíliában a légierő számára átadták az utolsó korszerűsített Northrop F-5FM Tiger II repülőgépet. Hét évvel ezelőtt, 2013-ban az EMBRAER befejezte 46 F-5E/F korszerűsítését és születtek tervek további gépek Grifo –F radarral, korszerű avionikával, multifunkcionális kijelzőkkel, elektronikai zavarórendszerrel, légi utántöltési képességgel, és modernebb fegyverzettel történő ellátásáról. Éppen ezért Jordániától vásároltak meg 11 darabot, ezek közül hét az együléses F-5E, négy pedig a kétüléses F-5F változat volt. A felmerült nehézségek okán végül is csak a három kétüléses F változat került modernizációra. Oldalszámaik: 4810, 4811, 4812. Ezek közül a 4811-es 2018. május 24-én balesetben elveszett. Majd két évvel előbb egy másik F-5FM, a 4806-os került veszteséglistára, így Brazíliában összesen 49 darab korszerűsített F-5-ös készült el és ezekből csak nyolc volt a kétüléses változat.

Argentínában a Fabrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-58 Pucara csatarepülőgépből még 25 darab van szolgálatban, azonban a típus hamarosan kivonásra fog kerülni. Az IA-58 Pucara repülőgép először 1969-ben repült, és 1974 és 1999 között 107 példát készítettek belőle, szolgálatba 1975-ben lépett. Lehet jövője viszont az IA-58 Phoenix variánsnak, amit 2019. október 4-én mutattak be. Az ISR (Intelligence Surveillance and Reconaissance - Hírszerzés, Megfigyelés és Felderítés) feladatkörre átalakított, hamvaiból feltámadt IA-58 Phoenix további 15-20 évig üzemelhet majd. Az igazi szárnyalást a Turbomeca Astazou XVIG helyett beépítésre került Pratt & Whitney Canada PT-6A-62 turbólégcsavaros hajtóművek biztosítják egy négyágú Hartzell légcsavarral együtt. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák.

A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vált a 2010-es években, továbbá a FAdeA elkezdte a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen. A földi próbák az első áthajtóművezett géppel 2015. augusztus végén kezdődtek meg. Az A-561-es lajstromú gépre már a négyágú légcsavarok is felszerelésre kerültek. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő változat színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket is kapott az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével. Ekkor a csatarepülő feladatkör további ellátásának célja lebegett a fejlesztést végzők előtt. Az IA-58 Phoenix esetében sok mindent átvettek a H-hoz kifejlesztett megoldások közül, de a törzse alatti felfüggesztési ponton az ISR feladatkör ellátásához nélkülözhetetlen szenzortorony található meg, míg a belső részben egy műholdas adatkapcsolatot lehetővé tevő rendszer bújt meg.     A törzs alatti konténerben egy AESA antennával ellátott radar lesz, amit két helyi cég, a FixView S.R.L. és az Invap alkot meg. A felderítési adatokat a modernizált Pucara hátú műszerfalába épített 17 collos kijelzőjén felül a szélessávú adatátviteli rendszernek köszönhetően másutt is megtekinthetik majd.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Northrop F-5N Tiger II

Alenia Aermacchi M-345

Fairchild A-10C Thunderbolt II

British Aerospace Harrier GR.7

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Pilatus PC-9M

Lockheed HC-130P Hercules

PZL-Mielec M-28B-1R Bryza

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage 2000B

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Boeing AH-64D Apache

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon

Grumman F-14A Tomcat

Kawasaki C-1

McDonnell Douglas QF-4N Phantom II

Airbus A400M Atlas

North American QF-86F Sabre

Mitsubishi F-1

Boeing CH-47F Chinook

Mil Mi-35P Hind

Lockheed P-3C Orion

Panavia Tornado IDS

Boeing E-8C Joint Stars

Dassault Super Etendard

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-57

Boeing 707 Phalcon

Aero L-159A ALCA

Rockwell B-1B Lancer

Douglas A-4N Skyhawk

A RepTár Szolnoki Repülőmúzeum az őszi szünet ideje alatt is különleges programokkal várja az érdeklődőket, családokat. Minden nap 11:00 és 15:00 órakor boszorkányos tárlatvezetések indulnak és repülős csillámtetoválásokat készítenek a Hangárban.

A brit védelmi minisztérium 2020. október 14-én jelentette be, hogy felajánlották Katar számára azt a lehetőséget, mely szerint náluk állomásozhatnának a katariak által megrendelt Hawk kiképző repülőgépek.

Az Airbus Defense and Space sevilla-i üzemében a napokban adták át Luxemburgnak a vadonatúj A400M katonai szállító repülőgépet.

Két év elteltével ismét széleskörű médiahozzáférés keretében tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt a NATO békeidős légtérrendészeti (Air Policing) feladatrendszeréről. A Covid miatt ezúttal virtuálisan megrendezett sajtóesemény szlovéniai fókusszal (benne a magyar és az olasz hozzájárulással), de általánosságban is bemutatta ezt az alapvető missziót, rámutatva annak jelentőségére a szövetség kohézióját illetően.

34-es keszi Gripenünk gyakorló elfogáson Szlovénia felett, a cél a 63-as szlovén PC-9M. 2014 óta vesz részt a honvédség a szomszédos ország légterének őrzésében.

Kecskemétről Langó Viktor őragy jelentkezett be a virtuális eseménybe. NATO elv, hogy a költségek oda esnek, ahol keletkeznek, és ez a szlovéniai AP-re is igaz. Ugyanakkor fontos aláhúzni, hogy akár gyakorló a riasztás, akár éles, annak tapasztalatai ugyanúgy az azt lerepülő pilótákat (és persze az egész rendszert) gazdagítják, mint a dedikált kiképző repülések.

A szlovéniai AP "másik felét" az olasz F-2000-esek adják...

...a rendelkezésre álló nagyobb választékból például az istranai 51. Stormo pilótái. A virtuális sajtótúrán utalás formájában arra is fény derült, hogy milyen az "elosztás" a két hozzájáruló nemzet között (ez a magyar csatlakozás idején kérdés volt). Nos, úgy tűnik, nem szigorúan földrajzi módon van meghatározva, hanem a cél útvonala és egyéb tényezők döntik el, hogy magyar, vagy olasz gép indul Szlovénia fölé helyzetet kezelni. 2020-ban eddig nem volt Alpha riasztás.

Készültségi PC-9M Switft a fedezékben Cerklje Ob Krki légibázison. A NATINADS AP "edzése" mellett a 152. merevszárnyú századhoz tartozó sokoldalú szlovén Pilatusok 2017 óta nemzeti légtérvédelmi készültségi szolgálatot is adnak...

...a riasztásukról készül film csúcspontja a LégierőBlogger számára az volt, amikor a kesziben lévő pilóta saját maga vezetve személyautójával ment ki a gépéhez.

A keszi konfig 2 darab 12,7 milliméteres géppuskakonténerből áll 250-250 lőszerrel, melyekből az első 50 fényjelzős a figyelmeztető lövés leadásához. 2019-ben Szlovénia felett 49 olyan comloss esemény volt, ami 2 percnél tovább tartott. Az egész NATO-ban 2020 július végéig 120, amiből 40-re emelték is az illetékes keszi erőket - ma már csak azokat az eseményeket regisztrálják, melyek legalább öt percig húzódnak, a legtöbb ugyanis magától megoldódik. 

A NATO AP-hoz való nemzeti hozzájárulás természetesen nem merül ki repülőgépekben. Sőt! Az alap a felelősségi terület feletti légtérrész megbízható felderítése, a légihelyzetkép továbbítása Torrejon CAOC felé. Íme a szlovén (Spider) CRC, a repterek és a gerincradarok elhelyezkedése. 

A Thales Raytheon nagy hatótávolságú gerincradar, illetve az Elta telepíthető/réskitöltő kis hatótávolságú-

Cerklje Ob Krki reptér diagram.

A feszülő európai biztonsági helyzetre tekintettel a LégierőBlogger megkérdezte, mi a helyzet az Air Policing feladatról az Air Defence-re való áttéréssel. Manfred Reudenbach, a ramsteini parancsnokság sajtósa kifejtette, hogy ehhez egy krízishelyzetben - a NATO-ban megszokott eljárás szerint - mind a 30 tagország konszenzusos döntése szükséges.

Zord

Egy szándéknyilatkozat aláírásával ma kezdetét vette a németországi bázisú Dynamit Nobel Defence (DND) magyarországi tevékenysége, ami a hadiiparban reaktív páncélozatok (ERA) illetve vállról indítható páncéltörő fegyverek (RGW) előállítását jelenti.

Két éven belül a reaktív páncélzatok (a képen egy Pumára való mintapéldány) gyártása indul el idehaza.

Elindul az RGW-k alkatrészgyártása is, ami öt éven belül fokozatosan egy teljes egészében hazai előállítású, magyar termékváltozatot eredményez majd.

Michael Humbek , a DND vezetője és Maróth Gáspár kormánybiztos írta alá a dokumentumot Kiskunfélegyházán, az Arzenál fegyvergyárban.

Zord

Zero Dark Thirty. Helyi idő szerint 2011. május 2-án, hajnalban két különleges UH-60 Black Hawk helikopter lépte át a pakisztáni határt. Abbottabad város egyik kőfallal bekerített villájában az U.S. Navy SEAL Team Six egysége likvidálta Osama Bin Ladent, az évek óta keresett terroristavezért.

A svéd Saab 2020. szeptember 30-án adta hírül, hogy átadták a második „GlobalEye” AEW&C korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgépet az Egyesült Arab Emirátusok légierejének.

 Múlt hétenvolt egy hír arról, hogy a Honvédség visszaadta az amerikai hadseregnek az utolsó négy MaxxPro MRAP járművet Mazar-i Sharifban. Ez a hír is egy újabb bizonyítéka lett feledékenységemnek, mert kiderült, hogy ott voltam annál a történelmi pillanatnál, amikor ezek a járművek a megérkeztek az afganisztáni magyar kontingenshez és megtették az első útjukat Mazar-i Sharifból Pul-i Khumriba. Lehet, hogy túlzok, de a PRT parancsnok is az oszlopban volt, s úgy emlékszem ezért (is) jött át PeK-ből MeS-be (ahogy a szleng használja).

Hogy én mit kerestem az oszlopban az is egy érdekes történet, leegyszerűsítve az egyik kutatóutamon vettem éppen részt, részletesen majd máskor. Azt meg kell jegyezzem így utólag 15 évnyi hasonló utakkal a hátam mögött, hogy az a másfél hét az egyik legjobb, legérdekesebb utam volt.

Két fotót rakok ki. Az egyik az érkezésünk pillanata az Air Bucharest charter járattal. Nem emlékszem, hogy érvként hallottam volna a katonai szállítógépek beszerzésekor, hogy ezek kiváltása is a cél. 

Ezen a fotón egy nagy üres placcot látunk. Erről azt mondták nekem 2011-ben a katonák, hogy „itt valami készül”, „biztos nem megy haza a NATO egy ideig, mert ez a területet most alakították ki”. „Péter itt olyan bővítések történtek, történnek, hogy a németek évtizedekig itt lesznek”. Ilyen a kutatómunka, meghallgattam a megfigyelést, és olvastam tovább a híreket. Nem tudom végül mit tettek oda a németek ezekre a hatalmas üres placcokra, de úgy tippelem ma (már megint?) üresen áll az a tér. 2011-ben már eldöntötte a USA (NATO), hogy megemeli az akkor létszámot 40.000 fővel, amiből Észak-Afganisztánba kb 5000-8000 fő jutott (a többség délre ment). Azt is eldöntötte már a USA (NATO) hogy 2013-ra viszont kivonják ezeket a csapatokat, 2014-re meg még többet. Ezt sem tudtuk ott a bázis hideg zuzalékán állva. 2014-re persze minden világossá vált, ma pedig még annyian sincsenek Camp Marmalban, mint akkor. Nem tudom mennyire lehet üres most a tábor, de nagyon üresnek gondolom.

Holnap posztolok rendes, Maxxpro-s képeket is.

A kanadai NFTC-képzés utolsó, 4FLIT jelzésű fázisa a harckiképzésről szól. Amíg a korábbi fázisokon a repülésen volt a hangsúly, a leendő vadászpilótáknak itt már azt kell elsajátítaniuk, hogy a repülőgépet, mint fegyverrendszert, hogyan alkalmazzák. A 4FLIT fázisba - akárcsak az előzőbe - egy magyar NFTC-oktató segítségével tekintünk be.  

Kocsis Csaba őrnaggyal először 2012-ben készítettem interjút. Az akkor még főhadnagyként szolgáló vadászpilóta eredeti terveit az húzta át, hogy a kilencvenes évek végén a hazai katonai pilótaképzés szünetelt. Elővette hát a B tervet, civil diplomát szerzett és a 2002-ben újraindult képzésnek köszönhetően végül mégis vadászrepülő lett. Az NFTC elvégzése után L-39 Albatroson, MiG-29-esen és Gripenen repült Kecskeméten, majd oktatóként tért vissza Kanadába. Először Moose Jaw-ban, a 4T (Transition) fázison képezte át a fiatalokat a sugárhajtású CT-155 Hawkra, majd Cold Lake-be költözött át, ahol szintén a Hawkon tanítja a 4FLIT (Fighter Lead-in Training) fázisra alkalmasnak ítélt pilótákat.

- A nyolc évvel ezelőtti beszélgetésünk és a Kanadába történt kiutazásod között eltelt időszakban milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél Gripen-pilótaként?

- Egy évvel az interjú után, 2013 kora tavaszán utaztam ki Kanadába, de az az egy év sem szűkölködött eseményekben. Vidselben levegő-levegő lövészeten vehettem részt, ahol gépágyúval és Sidewinderrel lőttünk légi célra, illetve kimehettem a svédországi taktikai szimulátor gyakorlatra, az FLSC-re. Később egy mini TLP-n (Tactical Leadership Program) is voltam és alkalmam volt elfogni a világ legnagyobb utasszállítóját, az Emirates egyik Airbus A380-asát is.

- Számodra hogyan adódott az NFTC-oktatói beosztás lehetősége?

- A szerződés szerint a tanulóik számának függvényében, minden országnak bizonyos számú oktatóval kell hozzájárulnia a képzéshez. 2012 végén megüresedett egy hely. Akkor még ketten voltak előttem, akik korábban jelezték, hogy érdekelné őket a beosztás, de végül akkor nem éltek a lehetőséggel, így amikor rám került a sor, én igent mondtam. 

- Mennyire volt más oktatónak visszatérni Moose Jaw-ba? 

- Diákként nagyon tetszett a kinti képzés. Az iskolát megjártak többsége egyetért abban, hogy életük legnagyobb kihívása volt, viszont emiatt egyik legnagyobb sikere is. Tetszett a nyüzsgés, hatalmas létszámban érkeztek és távoztak a tanulók, folyamatosan indultak és érkeztek a repülőgépek, minden szervezetten, profin működött. Tudtam, hogy pontosan mi az, amit elvárnak tőlem, és minden nap küzdenem kellett az eredményekért. Az oktatói átképzés már nem volt ilyen nagy kihívás, persze így is sokat kellett tanulni. Azt a rendszert, ami diákként lenyűgözött, javarészt az oktatók szakértelme viszi előre. A katonai repülés a legösszetettebb munkák egyike, sok részlettel kell megtanulni „zsonglőrködni”. Az oktatóknak tudniuk kell mi az, amire az adott szinten hangsúlyt kell fektetni a földön a repülés előtti eligazításon, illetve a levegőben. Itt nem az oktatói átképzés jelenti a legnagyobb kihívást, hanem amikor már tanuló ül a gépben. Hatalmas felelősség, hogy a diák megkapja a maximális segítséget, méghozzá gyorsan és hatékonyan, mert a gépben nincs idő máshogy csinálni. Ugyanakkor az is fontos, hogy csak annyi segítséget adjunk, amennyit az előírt szinten kaphat. Így tudunk megbizonyosodni arról, hogy képes a feladat önálló elvégzésére, mert a következő alkalommal, amikor új dolgot kell megtanulnia, az előző már elvárt lesz. Ez egyáltalán nem könnyű. A legtöbb oktató a repülés, az azt követő eligazítás, és az értékelés megírása után még sok időt tölt azzal, hogy értékeli a saját teljesítményét. Mindig van hova fejlődni, rossz arra gondolva hazaindulni, hogy jobban is csinálhattam volna.

Három évet töltöttem Moose Jaw-ban, végig Hawkon oktattam. Közben megadatott az a megtiszteltetés, hogy rangidős nemzeti képviselőként kiváló magyar oktató társaimat képviselhettem. Ugyanakkor hiányzott a vadászrepülés és a harcászat és a családommal együtt én is változást szerettem volna. Cold Lake nagyon tetszett. Bár kicsit elszigetelt kisváros, a vadregényes vidék mindig hívogató volt számunkra.

- Cold Lake-ben milyen plusz követelmény volt veled, mint oktatóval szemben?

- Moose Jaw-hoz képest itt a vadászrepülő múlt a plusz követelmény. De néha ez is kevés. Amikor diákként itt tanultam, csupa harcedzett oktatóm volt. A délszláv háborút, Irakot, Falkland-szigeteket megjárt öreg rókák tanítottak. Most is hasonló a társaság, de MiG-29-es és Gripen tapasztalattal a hátam mögött, mindent megtettem, hogy méltó és hasznos tagja legyek a századnak.

Búcsú Moose Jaw-tól, a hagyományos „locsolkodás" kíséretében.

- Mennyiben más egy-egy napod Cold Lake-ben, mint Moose Jaw-ban volt?

- A napjaim hasonlóak, de a hangulat más. Moose Jaw-ban egy iskola működik, Cold Lake egy vadászrepülő bázis, lőtérrel, hatalmas légterekkel az északi erdőségek fölött és vadászrepülő századokkal, amelyek a Hornetet repülik. Itt egy külön épületben kapott helyet a Fighter Lead-In Training, ahol a diákok már századtagok, a Kanadában nagy hírnévnek örvendő 419. vadászrepülő kiképző századhoz tartoznak.

- Hány diák tartozik hozzád?

- Változó, 15-20 között. Persze nem csak hozzám, a század többi oktatójához ugyanúgy tartoznak. Nincsenek diákokhoz kijelölt oktatók, minden feladatot mással repülnek, ami nagyszerű lehetőséget teremt, hogy minél több módszert, technikát lássanak, és azt sajátítsák el, ami a legközelebb áll a képességeikhez. A századnál kanadai, angol, francia, német, szingapúri és persze magyar oktatók vannak, lehet válogatni. Természetesen a magyar diákok sorsát még jobban a szívemen viselem, értük külön felelek.

- A diákok hogyan élik meg, hogy itt már harcolni tanulnak?

- Ahogy a fázis nevéből is látszik, itt kezdjük el a Moose Jaw-i kollégáim által gondosan kiképzett és válogatott pilótákat átképezni harci pilótának. Az előző fázisokon megtanult repülőkészségek, mint a látás utáni vagy a műszeres repülés, kötelékrepülés, navigáció és ezek kombinációi már elvárt elemek. Ezekre épül a két fő fázis. A légiharc fázis 1-1 elleni támadó és védekező légiharccal, 2-1 elleni légiharccal és nagy távolságú elfogással. A levegő-föld fázis lőtéri fegyveralkalmazás-eljárásokat, közvetlen légi támogatást és alacsony, vagy közepes magasságú, légi és földi célok elleni tevékenységet tartalmaz.

Kecskeméti Puma a kanadai vidék felett

A vadászpilóta egy fejlett légi fegyverrendszert irányít, sokkal inkább, mint repül. Az előző fázisokon, a repüléstechnikán volt a hangsúly, itt a harcászaton van. A Cold Lake-i képzés nagy lépés, és nagy változás. Az ide érkező pilóták kivétel nélkül keményen dolgoznak egy álomért és a több éves repülőkiképzés után végre megtapasztalják, milyen „felvenni a kesztyűt”. Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak. Az alapos felkészülés elengedhetetlen, de ezzel együtt is többnyire csak a levegőben szembesül a diák azzal, hogy milyen fizikai és pszichikai megterhelés alatt kell végrehajtani a feladatot.

Az alapszintű légiharc például manőverezés több g-s terhelés alatt, védekezéskor folyamatosan hátrafordulva a kabinban. Korábbi diáktársam így fogalmazott leszállás után: „Mintha léccel verték volna a hátamat”. Nehéz ilyen körülmények között a tanultakra koncentrálni. Megfelelő időzítéssel és erővel, megfelelő irányban és időtartammal kell manőverezni úgy, hogy az ellenség lövése ne érjen célba. Közben figyelni kell az ellenséget, hogy mikor hibázik, és kihasználni a hibákat, hogy akárcsak a legkisebb előnyt lehessen kovácsolni belőlük. Mindez nem könnyű. „Soha ne add fel!” - Ez az első, amire a repülés előtti eligazításon felhívják a figyelmet. Mégis, legtöbbször azért veszít a pilóta, mert feladja.

Két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy.

Jól jönne ilyenkor, ha a diáknak lenne egy társa, és persze lesz is. Hamar megtanulják, hogy két repülőgép sokkal többet ér, mint kétszer egy. Az alapszintű légiharc után párokban folytatják tovább és így mennek végig a képzésen. Itt is van mit tanulni. Kettő az egy elleni légiharc során 5-8 kilométerről kell szemmel tartani két agresszíven manőverező gépet és becsatlakozni a harcba úgy, hogy a közeledés sebessége a diák és az ellenfél gépe között nagyobb, mint 1000 km/h. Nem ritka itt a tévedés, az oktatónak is dolgoznia kell! A folyamatos manőverezés közben megesik, hogy a diák összezavarodik és a saját társát lövi le. A legkisebb hiba is vezethet bukáshoz, de a gondolat, hogy veszélybe sodortuk volna a társainkat, sokkal rosszabb, mint a bukás. Ez viszont egy újabb lecke, amit meg kell tanulni. Felelősséget vállalni a hibákért, de túltenni magunkat rajta, mert a harc nem áll meg. Később a század előtt egy csokor virág és egy lehetőleg humoros levél kíséretében kell megmagyarázni az érintett pilóta házastársának, hogy hogyan történt a félreértés. Igen, a házastársak is részei a képzésnek!

- Létezik egy Pigs Board nevű lista, amire a századtársaink nevei kerülnek fel. Bárki bárkit felróhat a listára, ha elkövet egy hibát, ami a Pigs Board szabályai szerint oda való. Ilyenek például a leszállófény lekapcsolásának elmulasztása, ami messziről hirdeti gurulás közben az illető „inkompetenciáját" a leszállás utáni checklist betartásával kapcsolatban. Vannak egyszerű dolgok, mint mondjuk a „nyafogás", és vannak komolyabbak, mint például a wingman lelövése. Ezek a bizonyos időszakonként tartott „Beer Call" nevű összejövetelen kerülnek napvilágra, mindegyik „gaztetthez" megfelelő büntetést rendelve – mondta Kocsis Csaba őrnagy.

- A kurzuson belül, a képzés végén díjakat osztunk ki a diákoknak. A legjobb A/A (levegő-levegő), A/G (levegő-föld) és a Go to War díj a legértékesebb. Ez utóbbit az oktatók szavazzák meg az alapján, hogy háborúban melyik tanulót látnák szívesen a kötelékükben. Aztán vannak humoros, negatív trófeák, mint például a Combat Egg és a Mud Pie, amelyek tulajdonképpen a legjobb A/A és A/G ellentétei, de nem tanulmányi eredmény, inkább emlékezetes hiba alapján kapják a „szerencsés" nyertesek. Teljes A/A vagy A/G alkalmatlanság - ez áll rajtuk. Természetesen ez nem igaz, hiszen akkor nem végeznék el a képzést. Büszkén mondhatom, hogy sok egykori magyar diák neve szerepel a trófeákon - és nem (csak) az utóbbiakon.

A légiharc viszont csak a kezdet. A diákok megismerik a légi elfogást, a levegő-föld fegyverek alkalmazását a lőtéren alacsony és közepes magasságról és közvetlen légi támogatás közben. A képzés utolsó repülésein két- és négygépes kötelékben kell megtervezniük és kivitelezniük a támadást a földi célpontok ellen, földi és légi fenyegetés elleni tevékenységgel, ha kell, száz méter alatt, 800 km/h-s sebességgel repülve. Itt mindenre szükségük van, amit a kezdetektől tanultak és ez méltó befejezése a képzésnek. Talán a fentiekből jól látszik, milyen az a világ, ahová be kell illeszkedniük az eddig repülést tanuló pilótáknak. Alapos felkészülést, csapatszellemet, higgadtságot és kontrollált agressziót várunk. Ehhez szinte mindenkinek változnia kell. A párok (wingman) között, akik a képzésen együtt harcolják keresztül magukat, életre szóló kötelék alakul ki.

- Ezen a fázison is van még lemorzsolódás?

- A Moose Jaw-i társaim nagyon jó munkát végeznek, ide azok kerülnek, akiket ide valónak ítélnek. Természetesen azért előfordul itt is bukás, fizikai alkalmatlanság sőt, olyan is, aki itt jön rá: mégsem neki való ez a pálya. A képzés nagyon költséges, sok erőforrást vesz igénybe, ezért feladatról feladatra folyamatosan nő a követelmény, még több és nehezebb kihívással kell szembenézni. Ismétlésre ugyanannyi lehetőség van, mint a korábbi fázison. A diákok már képzett pilóták, akik az álmukat igyekeznek megvalósítani, ezért minden segítséget megkapnak. Az, hogy idáig eljutottak, hatalmas teljesítmény, de ha itt ez nem elég, nem engedjük tovább őket. Jó pilótát szeretnék hazaküldeni a kecskeméti társaim közé, különben még megkérdeznék, hogy „Kit küldtél nekünk, Csaba?”

- Hány felszállással és repült órával fejezi be a diák ezt az utolsó fázist?

- Harminchét repüléssel és negyvenkilenc órával, ha sehol nem bukik, illetve nincs megszakított feladata, de még senki nem fejezte be ennyivel. Sok további óra is adódik mindehhez, hiszen szinte minden repülésnél ott az alájátszó (ellenfél) és gyakran még több szereplő a kötelékben. Az ellenfelet mindig oktató repüli, hogy a diák a másik gépben pontosan azt lássa, amit a tananyag szerint kell. Például egy alapszintű légiharcnál meghatározott profilt repül, később szabadabban manőverezhet. Ennek az ellenséges tevékenységnek az előírt szintje egy feladaton belül is változhat. Az alájátszó olyan hibákat követ el, amilyeneket a tanulóknak fel kell ismerniük és reagálniuk kell rá, illetve „büntet" is, ha a diák hibázik. Később, az összetettebb feladatoknál a saját területét védő szereplő lesz, amely a 300 lábon (90 méteren) repülő, levegő-föld fegyvert célba juttatni igyekvő géppárt támadja, és bármikor, bárhol felbukkanhat!

„Minden felszállásból harcolni megyünk, valaki lőni fog, valakire lőni fognak"

Itt minden felszállás harc és ugyanannyiszor veszteség, mint győzelem. Annak idején izgalommal vegyes félelemmel indultam a repülőgépekhez és ugyanezt látom most a diákokon is. Oktatóként is gyakorolni kell, és még mindig van mit tanulni. Korábban „zsonglőrködéshez” hasonlítottam a repülést. Már a kezdetektől - Moose Jaw-tól - feladatról-feladatra a tűrőképességünk és a kapacitásunk határán dolgoztunk és nem tudtuk elképzelni, hogy ennél többre leszünk képesek. Mégis folyamatosan jöttek az újabb és újabb labdák a „mutatványba”. Bárhova vezetett az utunk innen, azóta is jönnek a labdák, de most már inkább mi dobjuk fel azokat saját magunknak. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: minden NFTC-t megjárt pilótának örök élmény marad képzés, és különösképpen az utolsó, 4FLIT fázis.

* * *

Fotó: Kocsis-archív, Maciej Hatta. A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.

Ukrajnából vásárol gázturbinákat Törökország. Az Ivcsenko-Progressz tervezőiroda direkt csapásmérő robotrepülőgépek számára megalkotott Al-35-ös jelzésű erőforrását egy török fejlesztésű csapásmérő robotrepülőgép részére szerzik be. A Gezgin projekt célja egy olyan fegyver megalkotása, mely hadihajókról indítva képes nagy távolságba, akár 1000 kilométerre lévő célpontok eltalálására is. Egyes forrásokból származó információk alapján azt lehet sejteni, hogy az új robotrepülőgép hasonló kialakítással rendelkezik majd, mint az Egyesült Államokban gyártott Tomahawk, és moduláris felépítésű lesz.

Lengyelországban október 6-án jelentették be, felderítő konténereket vásárolnának a légierő részére. A beszerezni kívánt három darab konténer a felderítési adatokat szintetikus apertúrájú rádiólokátorral kell, hogy begyűjtse. A konténerek hordozására a légierő F-16C/D Block 52+ típusú repülőgépeit fogják használni. A konténerek mellé a szükséges földi eszközöket, valamint bevetéstervező programot is meg kívánnak vásárolni a lengyelek. A teljes beszerzés várhatóan a megállapodás dátumától számított 3 év és 8 hónap múltával zárul majd le. A lengyel F-16-ok eddig is rendelkeztek már bizonyos felderítési kapacitással, ugyanis 7 darab Goodrich DB-110 felderítő konténert már évek óta használnak, ám ezek csak optikai felderítésre képesek, igaz az akár igen nagy távolságból is képesek elvégezni. Hátrányuk a nem megfelelően tiszta időjárás, ez a szintetikus apertúrájú rádiólokátor alapú rendszerek esetében nem jelent korlátozó tényezőt. A lengyel beszerzés egyik esélyese az USAF által is már évek óta használt Northrop Grumman AN/ASQ-236 Dragon's Eye konténer lehet.

Bulgáriában két vállalat terméke jutott a szárazföldi erők számára 150 darab kerekes futóművel rendelkező lövészpáncélos beszerzésére indított tender második szakaszába. Ezen a francia Nexter VBCI mellett indult még a Rheinmetall/KMW a Boxer-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kell majd átvenniük. A továbbjutott General Dynamics European Land System (GDELS) Piranha V és a Patria AMVXP ezek után már a terepen nyújtott képességek értékelésében, illetve a gyártókkal folyatott részletes tárgyalások körében mérkőzik majd meg. De csak akkor, amennyiben ezekre sor került majd, hiszen a jelenleg még nem hivatalos információk szerint lehetséges a kiválasztás befejezése is. Szófia ugyanis 870 millió dollárt szánna a másfélszáz páncélos beszerzésére és a két gyártó ajánlata egyaránt messze több volt ennél. Amennyiben lehet hinni a híreknek, úgy a beszerzés büdzséjét nagyjából 300 millió dollárral kell majd megnövelnie a bolgár kormánynak. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ezek most még sajtóhírek, és meg kell várni a Honvédelmi Minisztérium hivatalos tájékoztatását.

A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már most kijelentették, a majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt. 2018 közepe óta Románia déli szomszédjánál, Bulgáriában próbál meg újabb megrendelőt találni a Piranha lövészpáncélos legújabb variánsára a General Dynamics European Land Systems. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.

Október 1-jén jelentették be, még a nyáron befejeződött az olasz szárazföldi erőnknél rendszeresített Krauss-Maffei Wegmann (KMW) Panzerhaubitze 2000, rövidítve PzH 2000-es önjáró tarackok korszerűsítése. A hazánk által is megrendelt tüzérségi eszközök olaszországi típusjelzése ezentúl PzH 2000M-re módosul. A fő változások a forró éghajlaton való alkalmazhatóságot tették lehetővé. Így például megnövelték a generátort kiszolgáló hűtőrendszer hűtési kapacitását. Róma 2002-ben rendelte meg a PzH 2000-ek 70 darabját az amerikai eredetű M109L-ek pótlására. A 2004–2008 között átadott tarackokból jelenleg 54-et tartanak hadrendben. Módosítások történtek a tűzoltó rendszerben is, de tarack és annak mechanikus rendszereinek legénység általi tisztítása és karbantartása is megvalósításra került harctéri körülmények között is egy, a jármű által hordozható készlet segítségével.

Németországban lefektették a 8. K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett, a KARLSRUHE (F267) gerincét 2020. október 6-án a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Berlin a balti térségben kialakult helyzet miatt az addigi öt mellé újabb öt K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett (KÖLN, EMDEN, KARLSRUHE, AUGSBURG, LÜBECK) megvásárlása mellett döntött még 2016 októberében. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki.  Eme összeg első részlete már a 2017-es védelmi költségvetésben megtalálható volt. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe.

Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg. Majd egy ével ezelőtt, 2019 novemberében kezdték építeni majdani, EMDEN nevet viselő korvettet, szintén a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Ez év szeptemberében a Saab megkapta német partnere, a Diehl Defence értesítését az RBS15 (Robotsystem 15) hajók ellenni robotrepülőgépek újabb példányainak a Német Haditengerészet részére történő szállításáról. A teljes megrendelés értéke hozzávetőlegesen 285 millió eurót tesz ki és az RBS15-ök leszállítását 2022 és 2026 között végzik. Ez a 85 darabos megrendelés a Saab és a Diehl Defense közötti keretmegállapodás része, amely lehetőséget ad további robotrepülőgépek megrendelésére is 2024 végéig. Az RBS15 Mk3 hajók elleni robotrepülőgépeket a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvetteken alkalmazzák a német flottánál, már 2011 óta és ez a rendelés az újabb öt egység részére szól.

A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Nemrégiben egy éleslövészet során első kézből tapasztalhatták meg a mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer képességeit. Ez a tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.  

A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ami akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.

A Pápán állomásozó NATO Nehéz Légiszállító Ezred 03-as oldalszámú Boeing C-17A Globemaster III-as teherszállító repülőgépe egy helikoptert szállított a Karib-tenger térségébe. A gép a Holland Királyi Haditengerészet egyik NHIndustries NH90NFH forgószárnyasa volt. Az N-110-es haditengerészeti NH90-et az Aruba közelében, 2020. július 19-én elveszett példány pótlására szállították a térségbe. Ez az esemény volt az első alkalom, hogy egy holland NH90-t szállított a Globemaster III típus.

Részletek láttak napvilágot a Belgium által nyáron értékesített Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B sugárhajtású kiképzőgépekkel kapcsolatban. A gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai magánvállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható. A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33-ok és a Fouga Magister-ek leváltására. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le.

Október 7-én leszállították Luxemburg számára a 197 millió euróért megrendelt Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet. Ennek köszönhetően Luxemburg az A400M Atlas hetedik üzemeltetője lett. Ez a CT-01 lajstromjelű MSN104 repülőgépet, a hét belga Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgéppel együtt egy közös belga – luxemburgi egység, a 15. Légiszálító Ezred, Melsbroek repülőtéren fogja üzemeltetni. Az első belga repülőgép, a CT-02-es MSN106 (az első repülés 2020. július 30.) ez év decemberében érkezik majd meg ide. A következő belga Atlas az MSN109, vagy a CT-03 hamarosan elkezdi majd a berepülési programot. Jelenleg még 3 belga repülőgép, az MSN114, az MSN116 és az MSN117 van a gyártósoron különféle állapotban.

Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd a héten jelentették be a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az őt forgószárnyas leszállításra fog kerülni.

Spanyolországban is elindult a légvédelem korszerűsítése. Itt már több mint öt éve lógott a levegőben az MBDA Mistral 3-as rakéták beszerzése. Ezt azonban eddig költségvetési okokra hivatkozva eddig elnapolták. Az első adagot most megrendelték, ami bizonyos kényszer is volt, hiszen a hadrendben álló Mistral 1-ek lassan elérik élettartamuk végét. A következő évben a mostaninál nagyobb mennyiségű Mistral 3-as megrendelése várható Spanyolországból.

Ezen a héten is érkezett hír a görög Dassault Rafale beszerzésről. Párizs ugyanis ez év végéig 12 darab Rafale-t fog megrendelni. Ez úgy kapcsolódik a görög vásárláshoz, hogy ez a mennyiség az Athén tulajdonába kerülő példányok pótlására fog szolgálni. Párizs jelenleg 102 darab Rafale felett rendelkezik. Várható még további 8 Rafale megrendelése is szintén a görögök részére, ezek új gyártásúak és a korszerűbb F3-R változatúak lesznek. Az összesen 18 darab francia vadászbombázó egy és két milliárd euró közötti kiadást fog jelenteni a görög államnak. Így a Rafale gyártósora 2024-ig biztosan üzemelni fog, így francia szolgálatban addigra 129 példánya lesz megtalálható, de abban az évben várható egy további 30-40 gépre szóló rendelés véglegesítése Párizsból.

Október 5-től első tengeri próbaútján van Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja. Az első tengeri próba célja kettős, a meghajtó és navigációs rendszerek teljesítményének tesztelése, valamint a harci rendszer integrációjának ellenőrzése és tesztelése. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ 2021 első felében kerül majd átadásra a francia flotta számára. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul.

Franciaországban ezen a héten a különleges erők számára is bejelentettek egy beszerzést. Az eddig megrendelteken felül ugyanis további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert vásárolnak meg a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén. Ezeket a helikoptereket várhatólag 2026-ig adják majd át. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.

Oroszország október 6-án kedden (Putyin 68. születésnapján), sikeresen tesztelte a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgépét. A Barents-tengeren végrehajtott próba során a GORSKOV ADMIRÁLIS fregatt mellső 3S14 típusjelzésű függőleges indítótubusából történt az indítás, mely első volt egy hadihajó fedélzetéről végzettek sorában és már az állami ellenőrző tesztek körébe tartozott. A Project 22350 fregattról útjára indított Zircon túllépte a Mach 8-as sebességet és négy és fél perc alatt elérte és el is találta a 450 kilométerre lévő célt. Orosz bejelentések szerint a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép telepítése a hadihajókon könnyedén megvalósítható lesz majd a hadrendbe állítás után, mivel indítására a már meglévő P-800 Onyx és Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) robotrepülőgépek indító berendezései alkalmazhatók lesznek az új fegyverhez is. Várhatólag még ebben az évben sort kerítenek majd a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép első tengeralattjáróról történt indításra is.

Új szintre léphetnek az orosz helikopterek a pilóta nélküli járművekkel való együttműködés tekintetében. Ugyanis a Zaszlon kutatóközpont bemutatta a továbbfejlesztett B8V10-UV jelzésű rakétaindító blokkjait. Ezek a hagyományos szovjet/orosz 80 milliméteres csövekkel ellátott blokkok képesek lehetnek a jövőben kisméretű pilóta nélküli eszközök indítására is. A nem irányított rakéták helyett nem csak megfigyelésre képes járművek, hanem „öngyilkos módon” a célpontra rázuhanó eszközök is alkalmazható lesznek a 10 csövű K8V10-UV, vagy az K8V5-UV 5 csővel rendelkező, de egymás alá kapcsolható konténerekből, akár csövenként más-más eszközzel ellátva. Elsőként a Mil Mi-28NM harci helikopter fegyverzetében fognak megjelenni ezek a drónok, majd a jövőbeli orosz tervek szerint a Kamov Ka-52-es, illetve egynéhány Mil Mi-8-as alváltozat is képes lesz ezen eszközök használatára.

Oroszországban is napirenden van az UAV-k elleni légvédelem. Hogy mennyire azt az is bizonyítja, hogy egy időben folyik, egy más feladatok ellátására is képes 57 milliméteres gépágyú fejlesztése, de a jól ismert Pantsir légvédelmi rendszer SzM verziója már bemutatásra került. Ezt is úgy fejlesztették tovább, hogy a kisméretű pilóta nélküli repülőeszközök elleni harcban még jobban helyt tudjon állni. Ezt egészítheti majd ki a TOR rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer új rakétája. A már fejlesztés alatt álló kisméretű és olcsó új rakéta is elsősorban az UAV-k elleni harcra lesz optimalizálva.

Műholdas fényképek látszanak alátámasztani azt a leginkább Örmény állítást, miszerint török Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók voltak Azerbajdzsánban. A 2020. október 3-án a Ganja nemzetközi repülőtérről készült felvételeken két F-16-os volt látható az állóhelyen, egy CN-235-ös tehergép társaságában. A repülőtér Azerbajdzsán nyugati részén található, kevesebb, mint 80 kilométerre északra Hegyi-Karabahtól. Örmény állítás szerint a július 31-én kezdődött TurAz Qartali-2020 hadgyakorlat után maradt 3 török F-16-os Azerbajdzsánban az áttelepült 6-ból. Sőt, 2020. szeptember 29-én az örmény védelmi miniszter sajtótitkára azt állította, hogy az egyik ilyen F-16-os gép lőtte le az örmények egy bizonyos Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépét. A török ​​és azerbajdzsán tisztviselők ezt akkor kategorikusan cáfolták, és azt mondták, hogy egyetlen török ​​F-16-os sem folytat harci műveleteket a régióban. Egy másik örmény állítás szerint a török F-16-okat a bevetéseik során szintén török E-7-es radargépek segítik.

Törökországban átadták a haditengerészet részére az első ATR72-600T tengeri járőr repülőgépet. Ankara a MELTEM III program keretében rendelt meg hat ilyen gépet, melyek alkalmassá váltak a tengeralattjárók elleni hadviselésre is. A szerződést 2012 júliusában írta alá a Török ​​Haditengerészet, az Alenia Aermacchi SpA és a Turkish Aerospace Industries (TAI).

Indiában fontolgatják az eddig megrendelt példányokon felül további Dassault Rafale beszerzési lehetőségét is. Az elképzelésekben két további repülőszázad átfegyverzésére elegendő gépmennyiség szerepel. A 2016-ban vásárolt 36 gép számára megteremtett feltételek éppen elegendőek lennének a további két század gépállományának, így jelentősen alacsonyabb költséggel járna ezek beszerzése. Ugyanakkor a légierő vezetése egyértelművé tette, hogy jelenleg a 83 darab HAL Tejas Mark 1A beszerzése is elsőrendű kérdés számukra.

Október 9-én sikeresen tesztelték Indiában a helyi fejlesztésű lokátor romboló rakétát. A Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról indított Rudram-1, vagy más néven NGARM (New Generation Anti-Radiation Missile) eltalálta egy szigetre telepített rádiólokátort imitáló, célként szolgáló sugárforrást. A rakéta hossza megközelítőleg 5,5 méter, súlya 140 kilogramm. Meghajtásáról kétlépcsős szilárd hajtóanyagú rakétamotor gondoskodik, hatótávolsága 100-150 kilométer. Inerciális és műholdas helymeghatározó rendszerrel egyaránt rendelkezik a Rudram-1.

Japánban a légierő az Iruma légibázison átvette első Kawasaki Heavy Industries (KHI) RC-2 elektronikai hírszerző (ELINT) repülőgépét. A Kawasaki C-2 szállító repülőgép módosított változatának fejlesztési programja még 2015-ben indult el. Az első RC-2-t a második XC-2-es prototípus átalakításával hozták létre. Ez első repülését még XC-2-ként 2011 januárjában hajtotta végre, de immáron átépítve RC-2-ként a Gifu támaszpont betonjáról 2018-ban szállt fel. A törzsön, valamint a szárnyon egyaránt jellegzetes módosításokat viselő RC-2 különleges feladatú fedélzeti rendszereit a Toshiba vállalat készítette el. Az RC-2-ek az 51 éves átlagéletkorú, négy darabos mennyiségben szolgálatban álló, turbólégcsavaros NAMC YS-11EB elektronikai hírszerző repülőgépek utódai lesznek. Az ezeket a gépeket repülő század állomáshelye szintén Irumában van. Japánban tervezik a C-2-es teherszállító repülőgép rádióelektronikai zavarásra képes változatának kifejlesztését is.

Egyre több Lockheed Martin F-35A Lightning II-es repül Japánban a típus első otthonául szolgáló Misawa bázison. Jelenleg tizenhét F-35A állomásozik Misawában, és 2021 második negyedévében körülbelül húsz példány lesz már megtalálható ugyanitt. Mivel a 2021-es évben további 4 F-35A kerül majd megrendelésre Japán számára (ezek lesznek a 44–47. példányok), így időszerű lesz lassan kijelölni a következő légibázist, melyen megjelenik az új típus. Jelenleg még Komacum és Csitosze város közelében lévő támaszpontok között vacillálnak a döntéshozók. Napjainkban mindkét repülőtéren ugyanazokat a típusokat repülik, amik az F-15J/DJ és a T-4. Mindkét bázis esetében az amerikai vadászgépek kivonásra fognak kerülni, mivel ezek is azok közé tartoznak majd, amelyeket nem fognak korszerűsíteni.

Japán következő évre szóló katonai költségvetésében van egy 11,4 millió dolláros tétel, mely az új JNAAM (Joint New Air-to-Air Missile) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta fejlesztésére van elkülönítve. Ezeket a fejlesztési munkálatokat az Egyesült Királysággal közösen végzik a japánok. A közös rakétafejlesztés 2014-ben kezdődött, miután Tokió és London két évvel korábban katonai együttműködési megállapodást kötött. 2018-ban a projekt belépett a prototípus kidolgozásának szakaszába, amelynek 2022-ben, vagy 2023 elején el kell majd készülnie. A prototípus-tesztek lehetővé teszik a rakéta teljesítményének felmérését és az időpontot is megjelölhetik a sorozatgyártás megkezdéséhez. A japán fél arra számít, hogy a fejlesztési program 2024 márciusában lezárulhat. Jó eséllyel a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta külső megjelenésében az európai MBDA Meteor rakétára fog hasonlítani, de elektronikai rendszerét a Mitsubishi Electric fejleszti. Itt szintén egy már létező technológia, az AAM-4B képezi az alapot, ennek növelt képességekkel rendelkező elektronikája kerül majd a rakétába. A sikeres fejlesztést követően a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta megjelenik majd a brit és a japán F-35-ök fegyverzetében is.

Október 1-től repülhetnek újra Japánban az F-2-es vadászbombázók japán médiaforrások szerint. Még szeptember 8-án fedezték fel egy rutin átvizsgálás során az egyik F-2B szárnyában azt a repedést, ami miatt az összes gépre felszállási tilalmat vezettek be. Miután az mindegyik F-2-t átvizsgálták feloldották a repülési tilalmat, így gyanítható, hogy csak egyedi esetről lehetett szó.

Várhatólag 2020 októberének végéig megkapja első Sikorsky CH-53K King Stallion helikopterét az Amerikai Tengerészgyalogság VMX-1 tesztszázada. A New River támaszponton települt egység számára nem ismeretlen a CH-53K, hiszen 2018. május 16-án vette át az első CH-35K-t, de azt a tesztrepülések során feltárt 126 hiányosság miatt vissza kellett adni a gyártónak. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt akkor, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Gondok voltak még a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma volt az, hogy a számítások szerint az erőátviteli rendszer sem tudta elérni az elvárt élettartamot. A 2019-es év végére sikeresen kiküszöbölték a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek egyik problémáját. A gondot az okozta, hogy a forgószárnyas óriások három General Electric T-408-as (GE38-1B) gázturbinájába rendszeresen visszaáramlott az fúvócsövet elhagyó égéstermék. Ez nem csak csökkentette a hajtóművek teljesítményét, hanem veszélyessé is tette a repülést e gépekkel. A módosítás hatékonyságát több tesztrepülés során is alaposan ellenőrizték és ezek a megfelelő eredményt hozták. Gyártói vélemény szerint az akkori 126 hibából mára már 118-at megoldottak. Az Amerikai Tengerészgyalogság várhatólag 200 példányban fogja beszerezni az új nehézhelikoptert, bár az elhúzódó fejlesztés miatt alaposan megemelkedhet a darabáruk. Ez a mennyiség nyolc aktív, egy tartalékos és egy kiképzőegység felállítására lesz elegendő. A jelenlegi árkalkuláció szerint egy darab CH-53K 148 millió dollárba fog kerülni, míg ez az összeg 2017-ben „csak” 92 millió dollár volt.

Jóformán csak egy szoftverfrissítéssel sikerül az MQ-9 Reaper felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek fegyverzetének mennyiségét a duplájára növelni. Mindez jelenleg csak az AGM-114 Hellfire rakétákra igaz. Eddig a szárnyak alatti két-két felfüggesztési ponton csak egy-egy rakéta volt elhelyezhető, de a szükséges programok módosításával, na és dupla felfüggesztők segítségével egy Reaper már 8 rakétával is bevetésre indulhat a jövőben. Az első ilyen módosított MQ-9-el már folynak a repülési tesztek az Egyesült Államokban.

Peru egy újabb Boeing 737-es beszerzésével erősíti meg szállító kapacitását, az ez évben beszerzett Boeing-en felül. Azt a polgári repülésben használt 737-300-ast a floridai székhelyű Fort Lauderdale-ben székelő D&S Aviation-tól szerezték meg, 3,75 millió dollár ellenében. Az 1990-ben gyártott gép CFM International CFM56-3C1-es hajtóművekkel van ellátva, első tulajdonosa a United Airlines volt, míg legutóbb a Dream Wind Airlines ukrán légitársaság üzemeltette. Ez lett a perui légierő harmadik 737-ese, amely a már üzemben lévő 200-as és 500-as változatú gépekhez csatlakozott. A Limában található Callao légibázison állomásozó 841. Szállítórepülő Század számára eladásra felajánlott 737-eket október 21-ig várja légierő vezetése. Az eladók dolgát megkönnyítő nyilvános a beszerzésre fordítható pénzösszeg is, ami most 10,5 millió dollár.

Brazíliában hamarosan elkészülnek az első korszerűsített Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgéppel a helyi légierő részére. A jelenleg a festés stádiumában lévő, immáron T-27M jelzést viselő példány műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

Az Embraer és az ELTA Systems, az Israel Aerospace Industries (IAI) leányvállalata bemutatta a P600 AEW (Airborne Early Warning) új generációs légtérfelderítő repülőgépet. Ennek közös fejlesztéséről még az 53. Nemzetközi Párizsi Légiszalonon állapodtak meg a felek 2019-ben. Az Embraer üzleti célokra fejlesztett 12 személyes Praetor 600-as típusán alapuló radargépet az izraeliek látják el a szükséges rádiólokátorral. A Praetor 600-as 20,74 méter hosszú, 6,41 méter magasságú és 21,50 méter szárnyfesztávolságú repülőgép, amit két Honeywell HTF7500E gázturbinás sugárhajtómű mozgat, amelyek mindegyike 3414 kilogrammos tolóerőt generál. Ezáltal lehetővé válik a 880 kilométer per órás legnagyobb és a 840 kilométer per órás utazósebesség és a 13716 méteres repülési magasság elérése, 7440 kilométeres hatótávolság mellett. A levegőben tölthető idő hossza 7,5 óra, míg a 12000 méteres szolgálati magasságra fél óra alatt képes feljutni a Praetor 600-as. A nagyjából 21 millió dollárért értékesített Praetor 600 átalakított változata a törzs tetején az ELTA EL/M-2096 rádiólokátort hordozná. Ez már eleve rendelkezne saját-idegen felismerő rendszerrel és a nagyobb érzékenység érdekében az antenna építésénél gallium-nitridet használnának. Természetese a P600 AEW rendelkezne műholdas kommunikációs rendszerrel is és a géptörzsben három kezelői munkahelyet alakítanak ki.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Antonov An-26

Boeing Vertol CH-47D Chinook

British Aerospace Sea Harrier FA.2

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Rafale C

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

MiG-29UB Fulcrum

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Panavia Tornado IDS

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault/Dornier Alpha Jet 1B+

Douglas NRA-3B Skywarrior

Breguet Br.1150 Atlantic

Lockheed P-3C Orion

Saab AJS37 Viggen

McDonnell Douglas AH-64D Apache Longbow

Dassault Mirage 2000C

Rockwell B-1B Lancer

British Aerospace Hawk Mk.51

Boeing F/A-18F Super Hornet

Sepecat Jaguar GR.3A

Grumman E-2C Hawkeye

Folland Gnat T.1

Boeing E-8C Joint Stars

Eurocopter EC665 Tiger UHT

Lockheed L-1011-385-3 TriStar K.1

Kedves Olvasó!

A Nyugat-Balkán stabilitása nem csak hazánk számára prioritás, de az Európai Unió bővítéspolitikájának legmarkánsabb kihívása is. A régió magán viseli a közelmúlt véres eseményeinek lenyomatát, ami kiegészülve a jogállamiság helyzetével, a törékeny koalíciós kormányzással, a különböző államok érdekeinek összeütközésével, illetve a korrupcióval és szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémakörrel, átfogó megoldási mechanizmusok kialakítását követeli meg. Hírfigyelőnk elindításával azt a célt tűztük ki, hogy keretbe helyezzük a nyugat-balkáni országokban végbemenő különböző folyamatokat, egyúttal segítséget nyújtsunk a bonyolult, de annál érdekesebb történések átlátásához.

Asztalos Máté

(a Balkán Műhely vezetője)

Albánia

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) sajtónak eljutatott nyilatkozata szerint az albán gazdaság 7,5%-os csökkenése várható 2020 végéig. Az IMF jelentése megállapította, hogy a gazdasági problémák kialakulásához a 2019. novemberi földrengés, illetve a jelenlegi koronavírus-járvány nagyban hozzájárult. Ugyanakkor az IMF szakértői szerint az ország stabilitását sikerült fenntartani, valamint Albánia képes a megítélt kölcsön visszafizetésére. A prognosztizált 7,5%-os csökkenés a turisztikai szektortól és a külföldről hazautalt bérektől való túlzott függőségnek köszönhető. A gazdasági mutatók romlása mellett, az államháztartási hiány várhatóan 7%-ra emelkedik, az államadósság pedig meghaladja a GDP 80%-át.

Edi Rama, albán miniszterelnök bejelentette, hogy engedélyezésre kerül a beltéri kiszolgálás a bárokban és az éttermekben, mivel az időjárás a továbbiakban nem teszi lehetővé a kültéri kiszolgálást. A kormányfő közlése szerint az albán egészségügyi minisztérium illetékesei további pontosításokat fognak közölni a vendéglátóegységekre vonatkozó szabályozással kapcsolatban. Az Olaszországhoz való közelsége miatt, Albániában a koronavírus megjelenését követően kijárási tilalmat és további szigorú intézkedéseket vezetettek be.

2020. október 2-án közös ülést tartott a koszovói és az albán kormány Shkodrában, amin a felek megvitatták a korábban megkötött egyezmények addigi hatásait, valamint közös célként jelöltek meg 15 új tárgyalási témát. A találkozó legfontosabb pontjai között szerepelt egy közös 5G hálózat kiépítésére vonatkozó memorandum aláírása, továbbá a koronavírus és különböző katasztrófák következménye elleni közös védekezés erősítésének szükségessége. Továbbá a találkozó napirendjében szerepelt a két ország közötti határátkelés egyszerűsítése, illetve az oktatás, kultúra és sport területén történő kooperáció javítása.

Az Európai Néppárt (EPP) politikai gyűlésének tagjai egy online megbeszélés keretében vitatták meg a jelenlegi albán helyzetet, mivel a helyi politikai pártok képtelenek megegyezni a választójogi reformokkal kapcsolatban. Az EPP által kiadott közlemény felszólítja a pártokat a június 5-ei egyezmény betartására, hiszen a tisztességesés szabad választások az európai integráció sarokkövei.

Írta: Párducz Árpád

Edi Rama albán kormányfő (jobbra) Avdullah Hoti új koszovói miniszterelnököt fogadja Tiranában 2020. július 3-án.
(Forrás: MTI/EPA/Malton Dibra)

Bosznia-Hercegovina

Milorad Dodik, Bosznia-Hercegovina szerb többségű entitásának, a Republika Srpskának a vezetője és a hármas államelnökség szerb tagja, 2020. Szeptember 16-án látogatást tett Zágrábban, ahol találkozott Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökkel és Zoran Milanovic államfővel. A hivatalos közlemények szerint Dodik nem az államelnökséget, hanem a bosznia-hercegovinai szerbeket képviselte a látogatáson. Az államelnökség bosnyák elnöke (Sefik Dzaferovic) és horvát tagja (Zeljko Komsic) nehezményezte az egyoldalú lépését, többek között azért, mert Dodik rendszerint az ország létét fenyegető szeparatista politikai álláspontot hangoztat. A legerősebb bosnyák politikai párt, az SDA közleménye szerint, az államelnökség és a boszniai intézmények megkerülése a találkozó szervezésekor hozzájárulnak az ország további destabilizációjához. Plenkovic horvát miniszterelnök elmondása alapján azonban a találkozón főleg infrastrukturális projektekről volt szó.

Elemzők szerint dodik horvátországi látogatása a szerbia és koszovó által korábban aláírt washingtoni egyezmény következménye. Dodik tehát, Aleksandar Vucic szerb elnök az egyesült államokhoz való közeledése miatt próbál más szövetségest keresni, mégpedig a bosnyákellenes politikájának a fenntartásához. Boszniai szerb források szerint a találkozó megszervezésében szerepet vállalt Dragan Covic is, a Boszniai Horvát Demokratikus Unió elnöke, aki Andrej Plenkoviccsal szoros kapcsolatot ápol. Dodik és Covic együttműködése azon a közös érdeken alapulhat, hogy a szerb és horvát politikai erők közösen ellensúlyozzák a bosnyák centralizáló törekvéseket, illetve hogy fenntartsák az ország széttagoltságát, vagy akár elősegítsék Bosznia-Hercegovina felbomlását.

Írta: Kőbányai Dénes

Sefik Dzaferovic, a háromtagú boszniai kollektív államelnökség bosnyák tagja (balra), Zeljko Komsic, az államelnökség horvát tagja (balról a második), valamint Milorad Dodik, az államelnökség szerb tagja (jobbra) és Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője (jobbról a második) tárgyalásuk előtt az Európai Bizottság brüsszeli székházában 2020. szeptember 30-án.
(Forrás: MTI/EPA/Pool/Olivier Hoslet)

Észak-Macedónia

Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök szeptember 22-én levelet továbbított I. Bertalan konstantinápolyi pátriárkához, hogy ismerje el a macedón ortodox egyház autokefáliáját, azaz egyházi independenciáját a szerb ortodox egyháztól. A macedón ortodox egyház ohridi érseksége még 1967-ben kinyilvánította függetlenségét a szerbektől, azonban ezt sem a konstantinápolyi patriarchátus, sem a többi ortodox egyház nem ismerte el, így az hivatalosan nem lépett érvénybe. Bár a szerbektől széleskörű autonómiát kaptak 2002-ben, a Nišben aláírt egyezség keretében, a macedónok ragaszkodnak a teljes egyházi függetlenséghez és egyenrangúsághoz. 2018-ban Zaev hasonló kéréssel fordult I. Bertalanhoz, így a mostani lépés is egy hosszadalmas folyamat újabb állomásának tekinthető.

Október elsején megkezdődött a tanév az észak-macedón iskolákban, miután szeptemberben a hatóságok egy hónappal elhalasztották azt a koronavírus-járvány miatt. A távoktatás rendszerének egységes bevezetése és tesztelése egyelőre folyamatban van, ezért a tervek szerint az általános iskolák első három osztályának személyes jelenléti formában lesznek megtartva a tanórák. Mind az oktatók, mind a diákok részéről kritikák érték az online oktatásra való átállást. A tanárok szerint ugyanis nem volt elég idő a távoktatáshoz szükséges készségek elsajátítására, egy középiskola diákjai pedig bojkottal való fenyegetéssel próbálják felhívni a figyelmet az ilyen módú oktatás elégtelen színvonalára. Az országban jelenleg nagyjából 2300 aktív fertőzöttet vettek nyilvántartásban, a járvány kitörése óta pedig több mint 700 ember hunyt el a vírus okozta szövődményekben.

Írta: Kocsis Máté

Védőmaszkos járókelők Szkopjéban 2020. június 4-én.
(Forrás: MTI/EPA/Georgi Licovszki)

Montenegró

Története legrosszabb eredményét érte el a montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS), ami elvesztette a 2020-as parlamenti választásokat. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy szűk többséggel az ellenzék alkothat koalíciós kormányt, aminek vezető ereje a főként szerb származású és szerb ortodox vallású embereket megszólító, Montenegró Jövőjéért politikai tömörülés lett. A DPS 1991 óta kormányzott, élén az önálló ország atyjával, Milo Djukanoviccsal, aki volt már miniszterelnök is, jelenleg pedig az elnöki tisztséget tölti be. Irányítása alatt vált Montenegró független nemzetté 2006-ban, majd NATO-taggá 2017-ben.

Egyes szakértők a januárban életbelépett vallásügyi törvénynek tulajdonítják az elvesztett választást. A törvény értelmében több olyan, jelenleg a szerb ortodox egyház kezében lévő montenegrói ingatlan került Podgorica tulajdonába, amely 1918 előtt (vagyis az első független Montenegró önállósodását megelőzően) az államé volt. Mindennek ellenére szeptember 6-án tömegtüntetések kezdődtek a fővárosban a tradicionálisan nyugatbarát Djukanovics mellett, attól tartva, hogy az ország irányítását szerb- és oroszbarát erők veszik át. Elemzők szerint elképzelhető, hogy az új vezetéssel a radikális irányváltás következik be Montenegróban. Zdravko Krivokapics, a győztes ellenzéki tömb vezetője és a miniszterelnöki poszt várományosa ugyanakkor nem ért egyet az elemzők állításával, ugyanis kijelentette: „nem igaz, hogy szerb- vagy oroszbarátok lennénk, és az sem, hogy NATO-ellenesek. Nyugatbarát elkötelezettségünk megkérdőjelezhetetlen”.

Krivokapics a Montenegró Jövőjéért elnevezésű koalícióval 27, a parlament új elnöke, Aleksa Becics által vezetett Béke a mi nemzetünk párt 10, míg a Dritan Abazovics fémjelezte Fekete-fehéren lista 4 helyet szerzett a 81 fős törvényhozásban. Szakértők egyetértenek abban, hogy a kormánykoalíció megalakítása jelentősen elhúzódhat, ugyanis Djukanovics elnöknek három hónapja van, hogy elfogadja azt, és várhatóan nem fog az ellenzék segítségére sietni. Krivokapics saját állítása szerint professzori munkájából a „diszkriminatív egyháztörvényt” követően lépett át a politikába.

Írta: Gönczi Róbert

A koronavírus-járvány miatt védőmaszkot viselő képviselők állnak a padok között az új montenegrói parlament alakuló ülésén Podgoricában 2020. szeptember 23-án.
(Forrás: MTI/EPA/Boris Pejovic)

Szerbia

2020. szeptember 4-én Aleksandar Vučić szerb államfő és Avdullah Hoti koszovói miniszterelnök – egy hetes washingtoni egyeztetést követően – a két ország közötti gazdasági kapcsolatok normalizálásáról szóló megállapodást írt alá. A több évtizede húzódó szerb-koszovói szembenállás enyhítésére tett kísérletet az egyezmény, azonban az esemény több szempontból is felkeltette és megosztotta a nemzetközi közvélemény figyelmét, véleményét.

A dokumentum elkészítése után Vučić kiemelte: Donald Trump amerikai elnökkel írták alá a megállapodást, Koszovó pedig nem szerepel a szerződő felek között a szerb kéziratban. Később kiderült, hogy az elnök kijelentésének valódi oka mögött az a jogi kötelezettség húzódott, hogy megfeleljen az országa alkotmányának, mely szerint Koszovó még mindig Szerbia részét képezi.

Amennyiben a megállapodás gazdasági oldalát tekintjük át, annak megvalósulása valóban kölcsönösen előnyös lenne: új vasút- és úthálózat épülne – így Szerbia új vasútvonalra és Durres-ig terjedő tengeri kijáratra tenne szert – és az országok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy a legkorszerűbb eszközöket alkalmazzák a határátkelőhelyeiken a biztonsági kockázatok kiszűrésére.

A megállapodás értékeléséhez továbbá fontos megjegyezni, hogy Ana Brnabić szerb kormányfő hazájából követte az események alakulását és kihangsúlyozta: Szerbia továbbra is jó kapcsolatokra törekszik Kínával és Oroszországgal, amit azzal támasztott alá, hogy sikerült elkerülniük energiaellátásuk diverzifikálását és így továbbra is csak orosz cseppfolyósított gázt fognak importálni.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Aleksandar Vucic szerb államfő (balra) Donald Trump amerikai elnökkel beszél, miután gazdasági kapcsolatokról szóló megállapodásokat írt alá Avdullah Hoti koszovói miniszterelnökkel a szerb-koszovói csúcstalálkozón a washingtoni Fehér Házban 2020. szeptember 4-én.
(Forrás: MTI/AP/Evan Vucci)

A korábbi orosz aktivitáshoz képest (Szíria, Líbia) kicsit meglepődtek sokan, hogy az oroszok miért ilyen passzívak a mostani karabahi konfliktusban, miközben egyfelől védelmi szerződéses viszonyban Örményországgal, másrészt a Kaukázusra mindig is úgy tekintenek - és ezt elvárják másoktól is - mint a saját hátsó udvarukra. 

Ez az orosz passzivitás "gyilkos", abban az értelemben, hogy gyengíti az orosz pozíciókat mindkét fent említett szinten. Egyfelől az örmények bizalma folyamatosan gyengül az oroszokban, másrészt az orosz nem lépések kikezdik Moszkva jogát/gyakorlatát, hogy senki ne szóljon az ottani dolgokba.

 De miért nem lépnek oroszok? Erről szól az ECFR elemzése, és fő érve nekem nagyon tetszik, és szerintem logikus. Azt mondja a szerző, hogy Moszkva már nagyon frusztrált az örmények viselkedésétől (évtizedekre gondoljunk), akik eddig az "atombiztos" orosz támogatással a hátuk mögött semmiféle megállapodásra, engedményre nem voltak hajlandóak tárgyalni az azeriekkel. Most Moszkvanak elege lett, és a passzivitásával arra kényszeríti Jerevánt, hogy egy kicsit újragondolja a viselkedését. Persze a hadszintéren történtek is erre kényszerítik, mert olyan területeket veszít el, amelyeket 30 éve tart birtokában. Már csak érdekességként jegyzem meg, hogy az orosz-örmény viszonyrendszernek ez a belső logikája nem egyedi, az USA és öbölbeli szövetségesi (plusz Izrael) között ugyanilyen dinamikák zajlottak le, amikor Obama alatt az amcsik megkezdték a korábbi kapcsolatrendszer gyengítését. Sok oka volt annak is, de az egyik az volt, hogy Obamanak elege volt, hogy az arab partnerek az amerikai ököl mögé bújva próbálták lejátszani a meccsüket Iránnal.

A szeptember 1-től életbe lépő határzár és a határátlépésre vonatkozó szigorú szabályok rányomták a bélyegüket a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér utasforgalmára. A repülőtér forgalma ismét a júniusban mért szintre esett vissza.

A Textron Aviation Defense a napokban jelentette be, hogy szerződést kötött a Thai Királyi Légierő parancsnokságával egy integrált képzési rendszer létrehozásáról a Kamphaeng Saen Légibázison települt kiképző központ számára.

A koronavírus-járvány második hulláma sok mindent átírt, így a honvédség mindennapjainak bemutatását célzó bázislátogatások lehetőségét is. Ezen igyekezett segíteni az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis által szervezett sajtónap, amely egy áttekintést adott az alakulat történetéről, feladatrendszeréről és a bázison üzemeltetett repülőtechnikáról. Utóbbiak a Mi-8/17-es közepes szállító helikopterek kivételével statikus kiállításon és a levegőben is láthatóak voltak. Bár a „régiek”, az AS350-esek és a Mi-24-esek megunhatatlanok és hálás fotótémának mondhatóak, a fókuszban – érthetően – az „újak”, vagyis az Airbus Helicopters H145M könnyű helikopterei voltak.  

Impozáns sor a helikopter bázis irányítótornya előtt. A tizenegy helikopterből hetet állítottak sorba a szolnoki műszakiak. A maradék négy gép időszakos karbantartáson, repülésen, külön statikus bemutatón illetve Pápán volt. A húszgépes H145M flottából tíz gép lesz könnyű szállító (LUH), öt tűztámogató (MP), és öt kutató-mentő (SAR) feladatkörű gép. A helikopterek bármelyik feladatkörre konfigurálhatóak lesznek.

Életkép H145-össel, tartálykocsival és vontatóval.

A kutató-mentő feladatkörű gépekre csörlő kerül, orruk alatt rádió-iránymérő (DF) kapott helyet. (Emiatt „csúszott el" a felségjel, amely a többi H145-ösön középen van.)  Ettől függetlenül ezek a gépek is elláthatnak más feladatot, ahogyan a többi 145-öst is be lehet állítani majd kutató-mentő szolgálatba.

H145M a levegőben. Novemberben lesz egy éve, hogy a típus első két példánya megérkezett Szolnokra. A napokban tizenegy gépesre bővült flotta közel jár a négyezredik felszálláshoz és az ezerháromszáz repült órához.

*

Az AS350B helikopterek 2016-ban a légimentőktől kerültek a honvédséghez, visszahozva a Mi-2-esek kivonása után másfél évtizedig hiányzó könnyű helikopteres kategóriát a magyar katonai repülésbe.

Akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen két éve újraindult állami légijármű-vezető szakán tanulnak, a Zlin Z-242L típuson kapják a repülő alapképzést.

A napi kiképzési feladatok mellett a Mi-24-es harci helikopterekkel biztosítják a nemzeti légvédelmi készenléti szolgálatot, a légi sugárfelderítő készenléti szolgálatot és a légi szállítású készenléti szakasz szolgálatot is. Utóbbit a szállító helikopteresek szintén ellátják, ahogyan a déli határszakaszon teljesített „Közös akarat” határvédelmi készenléti feladatot is.

Harminc méteren egy szokatlan kötelék húz át a futópálya felett. 

A második áthúzásból a Mi-24-esek bontják a köteléket. 

A leszálláshoz behelyezkedő gép alatt a felújított hangárok láthatóak.

A H145M előtt áll a két puhafalú hangár egyike. A hangárkomplexum felépüléséig ezekben lehet tárolni a helikoptereket és a kutató-mentő szolgálat helikoptere fölé is sátorhangár került.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Szeptember 27-én újra fellángolt a Kaukázus térségének egyik régóta húzódó konfliktusa; Azerbajdzsán és Örményország viszálya a Hegyi-Karabah térség felett. A jelenleg is zajló fegyveres összecsapás esetében nem világos, hogy melyik fél kezdeményezett, Baku és Jereván egymásra mutogat, de mindkét fél elrendelte a hadiállapotot. A két fél tüzérségi és légi csapásokat indított egymás ellen, mely a Hegyi-Karabahon kívül már átterjedt más azeri területekre is. Az immáron második hete tartó konfliktus során a Hegyi-Karabah fővárosának számító Sztepanakertet is rakétacsapások érték. Azerbajdzsán azt állítja, hogy a városai ellen indított csapások kiindulópontja nem a Hegyi-Karabah, hanem Örményország volt. Nemzetközi közbelépés ez idáig nem történt, csupán diplomáciai úton szólították fel a két felet a harcok befejezésére. A konfliktusnak ez idáig több tucat civil és katonai áldozata, valamint legalább száz fő sebesültje van.

Bár nem egyedülálló eset a fegyveres összetűzés a Hegyi-Karabah területén, mégis kétségkívül ez az elmúlt évek legvéresebb és katonai értelemben legkomolyabb fegyveres szembenállása a térségben, amely időtartamában is meghaladja a korábbiakat. A történtek aktualitása és egy lehetséges háború eszkalálódása miatt írásom célja bemutatni a Hegyi-Karabah történetét, a konfliktus nemzetközi szereplőit és az azeri-örmény erőviszonyokat.

Az örmény védelmi minisztérium által közreadott kép az azeri és az örmény fegyveres erők közötti összecsapásokról a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban 2020. október 6-án. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét.
(Forrás: MTI/EPA/Örmény védelmi minisztérium)

Hegyi-Karabah Köztársaság története

A Kaukázus déli részén található Hegyi-Karabah régiót a Szovjetunió hozta létre az 1920-as években Azerbajdzsánon belül. Lakosságát tekintve több, mint 90 százalékban örmények lakják és az örmények a területet „ősi szálláshelynek” tekintik. A XX. század folyamán a Hegyi-Karabah több kísérletet tett arra, hogy egyesüljön Örményországgal; a leglátványosabb lépések erre vonatkozóan már a gyengülő szovjet érában az 1988-as ígéret volt, miszerint kiválnak Azerbajdzsánból, valamint a Függetlenségi referendum 1991-ben. Ezt Azerbajdzsán nem hagyta, így hat éven át tartott a hegyi-karabahi háború (1988-1994). A fegyveres konfliktus során Örményország segítette a Hegyi-Karabah Köztársaságot, amely 1994-re elérte, hogy az enklávén kívül eső területeket is elfoglalhatott és az irányítása alatt tarthatott. A konfliktus során az etnikai tisztogatások eredményeként számos lakos elhagyta a térséget. A háború végül orosz közbelépéssel tűzszünettel zárult. Eredményesnek bizonyult a tekintetben, hogy a Hegyi-Karabah, mint egy új köztársaság, kikiáltotta függetlenségét, azonban békekötés nem született. A terület jogilag a mai napig Azerbajdzsánhoz tartozik, ugyanis egy állam sem ismerte el hivatalosan függetlenségét, még Örményország sem.

Befagyott konfliktus

Fontos kiemelni, hogy a hat évet át tartó háborúnak nem békekötés, hanem tűzszüneti megállapodás vetett véget, így a konfliktust hivatalosan sosem sikerült végleges lezárni. A háború óta eltelt évtizedek során a tűzszüneti megállapodást mindkét fél időről-időre megszegi. Az elmúlt évek legforróbb pontja a 2016-os négynapos háború volt, melyet az azeri fél kezdett és bár az előretörésük sikeressége nem tartott sokáig, több hegyi-karabahi területet is meg tudtak szerezni. Ezt a pár napos konfliktust végül fegyverszünettel zárták le, melyben az EBESZ is segédkezett, a Minszki Csoport létrehozásával.

A Minszki Csoportot 1992-ben alapították annak érdekében, hogy békés megoldást találjon és a felek között, valamint közvetítsen Hegyi-Karabah kérdésében. Az EBESZ Minszki Csoportjának három társelnöke van; Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország, akik az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezést tettek a helyzet megoldására, azonban nagy sikereket nem tudtak elérni. Oroszország részvételét egyébként is több kritika éri; vannak, akik úgy gondolják, hogy Oroszország mesterségesen generálja a konfliktus Baku és Jereván között, hiszen így tudja megtartani hatalmi pozícióját a térség felett. A 2016-os konfliktus értékelésekor nemzetközi szinten többen arra gondoltak, hogy Oroszország mozgatta a szálakat a háttérben (az ukrán válság és a szíriai beavatkozása miatt), de végül megállapították, hogy nem így történt. Oroszország szerepe rendkívül nagyon fontos a karabahi konfliktusban, ugyanis a békekötéskor az orosz politikai résztvevők és diplomaták a Minszki Csoport többi tagja nélkül is eredményes munkát tudtak végezni.

Nemzetközi szereplők

Korábbi kutatások alapján elmondható, hogy a hegyi-karabahi konfliktus nem ideológiai, hanem inkább politikai érdekellentétek következménye. Ebből adódóan a két egymásnak feszülő fél eltérő vallása nem alapja a konfliktusnak és ez meglátszik abból a szempontból is, hogy mely országok támogatják a két oldalt.

A síita Azerbajdzsán elsődleges támogatója Törökország; a két állam jó kapcsolata történelmi múltra tekint vissza. Mindig is „két állam, egy nemzetként” tekintettek egymásra, és török-örmény diplomáciai kapcsolat lényegében nem is létezik, ezzel kifejezve támogatásukat Baku felé a Hegyi-Karabah helyzete miatt. Ezzel szemben a szintén síita Irán Örményországot támogatja, melynek elsősorban két oka van, egyrészt Iránban jelentős azeri kisebbség él, és Teherán tart egy esetleges azeri szeparatista mozgalomtól. Másrészt mind Irán, mind Azerbajdzsán a Kaszpi-tenger országai között vannak, így közöttük az ezzel kapcsolatos határviták miatt is hosszú évtizedek óta húzódó érdekellentétek vannak.

Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter (balra) és Hazar Zaríf Ibrahimoglu, Azerbajdzsán törökországi nagykövete üdvözlik egymást találkozójuk előtt Ankarában 2020. szeptember 29-én. Cavusoglu újra felszólította Örményországot, hogy vonuljon ki a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah területéről. Azerbajdzsán és Örményország, a két egymással szomszédos korábbi szovjet köztársaság között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el.
(Forrás: MTI/AP/Török külügyminisztérium/Cem Ozdel)

A Nyugat nagy része, köztük az Egyesült Államok álláspontja is érdekes. Legtöbbször Örményországot támogatják a konfliktusban, ez elsősorban az elvileg demokratikus azeri politikai rendszer megkérdőjelezhetősége miatt van így. Ennek ellenére az USA már a korábbi, de a jelenleg is zajló konfliktus során sem vállalt aktív szerepet, ami még inkább megerősíti Oroszország fennhatóságát a térség felett.

Gazdasági erőviszonyok

Örményország és Azerbajdzsán között komoly fegyverkezési verseny van. Az örmény fegyveres erők elengedhetetlenek a Hegyi-Karabah számára, hiszen egyedül nem lenne képes felvenni a versenyt az azeri hadsereggel. A számok azt mutatják, hogy az azeriek közel hét és félszer annyi anyagi forrást tudnak biztosítani a katonai kiadásokra, mint az örmények. Azerbajdzsán főként a 2016-os négynapos háború után kezdett el ismételten védelmi kiadásaira költeni, amelynek anyagi feltételei elsősorban az olajbevételeinek köszönhető.

Az ISSICEU egy hiánypótló tanulmányt írt, amely kifejezetten a Hegyi-Karabah politikai gazdaságát vizsgálja. A Hegyi-Karabah gazdaságát Örményország és a diaszpóra tartja szinten. A költségvetéshez előbbi több millió dollár értékben, ún. állami kölcsönöket biztosít, ez azt jelenti, hogy a Hegyi-Karabah gazdaságának több, mint fele teljes mértékben az örmény támogatástól függ. Emellett nem elhanyagolható a világon lévő örmény diaszpóra támogatása sem, az innen érkező jövedelmet főként az infrastruktúrára, az oktatási rendszerre és az egészségügyi rendszerre fordítják.

Érdekesség, hogy Oroszország külügyminisztere, Sergei Lavrov is örmény származású. A 2018 óta miniszteri pozíciót betöltő politikus többször nyilatkozott, illetve közvetített a két fél között, több-kevesebb sikerrel. Legutóbb idén tavasszal okozott gondot egy rosszul megfogalmazott nyilatkozatával, amelyben a „régió felszabadítása” és „szakaszos megközelítés” kifejezéseket használta, mindezt a konfliktus megoldásáról szóló diskurzus során. Előbbi kifejezés az örmény fennhatóság alatt lévő területekre vonatkozik, utóbbi pedig az elfoglalt területek visszaadását foglalja magában. Ezt az örmények természetesen sérelmezték, így ez a megoldási csomag sem valósulhatott meg.

Örményország gazdasága a posztszovjet államok között igen jelentős volt az elmúlt években, amit főleg a fémbányászat és az informatikai ipar fellendülése eredményezett, de a szolgáltatóipar és az idegenforgalom is jelentős. Bár az elmúlt években némi lassulás volt látható a legkomolyabb problémát most mégis a COVID-19 járvány okozta bezárás eredményez. Jereván nem olajexportőr, ami kiszolgáltatottá teszi a térség más szereplői felé.

Azerbajdzsán fő gazdasági erejét a fosszilis üzemanyagok exportja adja, legnagyobb gazdasági növekedést a 2000-es években produkált. Gazdaságának épp ez a legnagyobb problémája, hogy exportja túlságosan is az olajra épül, kevés más terméke van az azerieknek, ami versenyképes lenne a világon. Épp ezért érzékenyen érintette tavasszal Azerbajdzsán szénhidrogénfüggő gazdaságát a gyorsan zuhanó olajárak is, amit rögtön utána a COVID-19 miatti bezárás követte.

Gazdasági szempontok alapján szedte össze 2018-ban a Berlin Economics azt, hogy mivel járna az örmény és azeri gazdaságra nézve a békekötés. Az elemzés három fő szektort vizsgált; az államháztartást, az energia- és vízszektort, valamint a pénzügyi szektort. Mindhárom szektorra kimutatták, hogy a béke nagy gazdasági hasznot hozna, és ezáltal mindkét ország gazdasági érdeke lenne. Örményország emellett nagyon erőteljesen profitálna a jelentős költségvetési megtakarításokból, aminek oka az erőművekbe történő költséges beruházásainak csökkent igénye is. Azeri oldalról főleg az emberi erőforrásnál lehet kimutatni a hasznot, amely a mezőgazdasági, valamint az olajiparban jelentene hosszútávon számokat.

Ez természetesen csak egy feltételezés, egy lehetséges béke lehetséges kimenetele. Jelenleg az látszik, hogy a hegyi-karabahi erőegyensúly versenyében Baku felé hajlik a mérleg. Komoly olajbevétele van, ami képessé teszi a fegyverkezésre és szövetségeseket is könnyebben szerez. Jereván ehhez képest jóval szűkebb mozgástérrel rendelkezik.

2020. október 1-jén közreadott kép örmény önkéntesekről egy toborzó központban, a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban fekvő Hadrutban szeptember 29-én. Azerbajdzsán és Örményország között a régóta fennálló területi vita miatt tört ki ismét fegyveres konfliktus 2020. szeptember 27-én. A túlnyomórészt örmények lakta Hegyi-Karabah 1996-ban kikiáltotta függetlenségét, de ezt egyetlen ország, még Örményország sem ismerte el. Azerbajdzsán továbbra is saját területének tekinti a hegyi-karabahi enklávét.
(Forrás: MTI/AP/Karen Mirzoyan)

Összegzés

A Hegyi-Karabah konfliktus aligha nevezhető ma már befagyott konfliktusnak. Az elmúlt évek során folyamatosan növekvő feszültség, és egyre gyarapodó számú fegyveres összecsapások miatt emberek százai vesztették már életüket. A jelenleg is zajló fegyveres konfliktus könnyen tényleges háborúvá eszkalálódhat, amit nagy valószínűséggel az azeri fél nyerne meg. A nemzetközi beavatkozás is kockázattal jár, az Egyesült Államok az amerikai elnökválasztás előtt nem valószínű, hogy bármi érdemi lépést is tenne ez ügyben, Törökország nyíltan támogatja ismét Bakut, míg a nyugati államok csupán diplomáciai úton fejezték ki egyet nem értésüket a konfliktussal kapcsolatban. Így elképzelhető, hogy ismét Oroszország lesz az, aki pontot tesz a konfliktus végére, de hosszútávú megoldásra nemigen számíthatunk.

Írta: Ács Nóra

További felhasznált irodalom:
Barrowman-Welton (2016): The political economy of conflict in Nagorno-Karabakh, ISSICEU
Berlin Economics (2018): The economic effect of a resolution of the Nagorno-Karabakh conflict on Armenia and Azerbaijan
Háda-Tálas (szerk.) (2014): Regionális biztonsági tanulmányok
Hratch Tchilingirian (1998): Religious Discourse on the Conflict in Nagorno Karabakh
Moshe Gammer (2015): Separatism in the Northern Caucasus
Patricia Carley (1998): Nagorno-Karabakh: Searching for a Solution
Svante E. Cornell (1998): Iran and the Caucasus
Wagner Péter (2016/5): A „négynapos háború” Hegyi-Karabahban, Külügyi és Külgazdasági Intézet, Letöltés dátuma: 2020. október 2. https://kki.hu/assets/upload/5_KKI-tanulmany_AZE-ARM_Wagner_20160713.pdf

 

Kedves Olvasó!

Az Ázsia Műhely újraindulásával a szakkollégistáknak ismét lehetősége nyílt a kontinens biztonsági folyamatainak mélyebb megismerésére. Különösen fontos számunkra a térség bemutatása, köztudatba emelése, valamint az, hogy a biztonsagpolitika.hu biztonságpolitikai szakmai portál olvasói igényes, tudományos, egyúttal izgalmas, havonta megjelenő összefoglalókon keresztül értesüljenek napjaink eseményeiről.

Nagy örömmel töltött el bennünket a műhely elindulása, bízunk abban, hogy hírfigyelőnk képes felkelteni és fenntartani olvasóink figyelmét!

Györgyi Dominika

(az Ázsia Műhely koordinátora)

Miniszerelnökváltás Japánban – Szuga Josihide

Nem kevéssé érte váratlanul a világot Abe Sinzó augusztus 28-án tett bejelentése – miszerint egyre súlyosbodó egészségügyi állapotára hivatkozva lemond a miniszterelnöki tisztségről. Mostani mandátumából alig egy éve volt hátra a következő alsóházi választásokig. Visszavonulásának híre meglepte politikustársait is, akik közül többen ugyancsak kétkedve fogadták a hírt, viszont ugyanilyen gyorsan megkezdődtek a találgatások utódját illetően.

Mivel a Liberális Demokrata Párt (LDP) mind az alsó-, mind pedig a felsőházban többségben van, a következő miniszterelnök személye a párt döntésén múlt, amelyre szeptember 14-én egy zártkörű szavazáson került sor. Ezen a szavazáson a japán lapok szerint már a kezdetektől fogva legesélyesebbnek tartott korábbi kabinetvezető, Szuga Josihide nyert. Mellette a pártpolitika-vezető, volt külügyminiszter Kisida Fumio; és a pártelnöki tisztségért negyedjére is ringbe szálló volt védelmi miniszter Isiba Sigeru kerültek szóba. Mind a három jelölt a párt veteránja, komoly politikusi múlttal, és párton belüli tekintéllyel rendelkezik. Ezt követően szeptember 16-án az országgyűlés egy különleges ülésen formálisan is megszavazta a párt által korábban választott jelöltet.

Szuga Josihide szintén rekordernek számít a maga pozíciójában. Hivatalából adódóan mindvégig komoly háttérszerepet töltött be Abe Sinzó miniszterelnöksége alatt. Éppen ezért várhatóan folytatni fogja az elődje által megkezdett, de még be nem fejezett gazdaságpolitikát, az Abenomicsot. Már megválasztását követően rögtön bele került a mélyvízbe: az új kormányfőnek olyan komoly kihívásokkal kell szembenéznie, mint a koronavírus járvány, és a következő évre áttett tokiói olimpia kérdése. Ezek mellett számos olyan területen várnak tőle reformot, amelyekhez elődje félt hozzányúlni. Példaként említhetjük a hivatali adminisztrációt, és a bankszektort érintő rendszerszintű problémákat; a már betegesen munkaközpontú társadalmi berendezkedést vagy akár a japán nők szélesebb körű társadalmi szerepvállalásának kérdését. Ezekhez társul az évek óta ígérgetett alkotmányreform; Hszi Csin-ping hivatalos látogatásának megszervezése; illetve az Oroszországgal történő megegyezés a vitatott hovatartozású északi szigetekkel kapcsolatban. Kérdéses, hogy ezekből mennyi minden fog teljesülni az elkövetkező egy év során, és mely problémák maradnak a következő kormányfőre.

Írta: Szomolányi Szabolcs

Megtapsolják Szuga Josihidét, a Liberális Demokrata Párt (LDP) vezetője (középen), miután megválasztották kormányfőnek a japán parlament alsóházában Tokióban 2020. szeptember 16-án. A korábbi miniszterelnök, Abe Sinzó augusztus 28-án jelentette be lemondását tisztségéről, romló egészségi állapotára hivatkozva.
(Forrás: MTI/AP/Szaszahara Kodzsi)

Hongkong-i tüntetések

A kínai fennhatóság alá tartozó városállamban az új nemzetbiztonsági törvény elfogadását követően felélénkültek a tavaly november óta tartó demonstrációk. A hongkongi hatóságok bejelentették, hogy a média akkreditációinak csak a nemzetközileg elismert és a kormányzati információs rendszerben számon tartott típusait engedélyezik. A szabályozás értelmében a Hongkongi Újságírók Szövetségének (HKJA) és Hongkong-i Sajtófotósok Szövetségének (HKPA) munkatársai nem vehetnek részt sajtótájékoztatókon, valamint kiszolgáltatottabbak lesznek a rendőri intézkedéseknek a demonstrációk során. A hírszövetségek szerint, a lépés nagymértékben korlátozza a sajtószabadságot és a hiteles tudósítást a városban zajló valós eseményekről és azok nemzetközi következményeiről. A hongkongi rendőrség főfelügyelője cáfolta a felmerülő aggályokat, azonban megerősítette, hogy a rendőri sajtótájékoztatókon és nem nyilvános eseményeken szabadúszó és hallgatói újságírók az elkövetkezőkben nem vehetnek részt.

Írta: Zernig Csombor

Demokráciapárti tüntetők a Kínai Népköztársaság alapításának 71. évfordulója alkalmából rendezett és a hatóságok által nem engedélyezett tiltakozáson Hongkongban 2020. október 1-jén.
(Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre)

Srí Lanka 20. alkotmánymódosítása

2020. augusztus 5-én a Népi Front (SLPP) nyerte a parlamenti választásokat Srí Lankán. A 225 parlamenti székből 145-öt foglaltak el, ez kiegészül a szövetségeseik által megszerzett további 5 mandátummal, így az SLPP kétharmados, alkotmányozó többséghez jutott. A miniszterelnöki széket Mahinda Radzsapaksza foglalta el, aki a tavaly novemberben megválasztott elnök, Gotabaja Radzsapaksza bátyja. A Radzsapaksze család régóta aktív résztvevője a Srí Lanka-i politikai életnek, Mahinda 2005 és 2015 között töltötte be az elnöki pozíciót, 2009-ben az ő vezetése alatt záródott le az 1983 óta tartó polgárháború.

A Mahinda elnöklése alatt elfogadott 18. alkotmánymódosítás eltörölte az elnök hivatali idejét két hatéves ciklusra korlátozó limitet, és az államfő kezében centralizálta a hatalmat. 2015-ben, Mahinda leváltása után az új kormány az 19. alkotmánymódosítással újra két ciklusban maximalizálta az elnöki székben eltölthető időt, valamint a ciklusok hosszát öt évre csökkentette. Emellett lefektettet egy 35 éves alsó korhatárt az elnökjelöltek számára, és kizárta a kettős állampolgárokat a választásokról. Gotabajának ezért le kellett mondania egyesült államokbeli állampolgárságáról, hogy indulhasson a tavalyi választásokon.

A Mahinda és kormánya által előkészített 20. alkotmánymódosítás közel teljesen felülírná az előzőt, szinte csak az öt éves ciklusok és a két ciklusos limit maradna érintetlen. Az elnök mentesülne minden jogi felelősségre vonás alól, egymaga nevezhetné ki és menthetné fel a bizottságok elnökeit, a minisztereket és a miniszterelnököt, bármilyen miniszteri hatáskört magára ruházhatna, valamint a parlamentet annak felállításától számított egy év után feloszlathatná. Újra indulhatnának a választásokon kettős állampolgárok, és az elnöki pozíció betöltésének korhatárát 30 évre csökkentené. A törvényjavaslatokat két hét helyett csupán egy héttel azelőtt kellene nyilvánosságra hozni, hogy azok a parlament elé kerülnének. Az új kormány eközben egy teljesen új alkotmány megalkotásán is dolgozik, amelynek fő célja a tamil kisebbség érdekeit védő, a 13. alkotmánymódosításban bevezetett tartományi tanácsok rendszerének eltörlése és a választási rendszer módosítása lehet.

Írta: Varga Domonkos

Voksolásra várók sorakoznak egy colombói szavazóhelyiség előtt 2020. augusztus 5-én, a Srí Lanka-i parlamenti választások napján.
(Forrás: MTI/EPA/Chamila Karunarathne)

Tüntetések a mezőgazdaságért

Szeptember 27-én írta alá az indiai elnök az új mezőgazdasági törvénycsomagot, mely már a parlament padsorai között hatalmas vitát generált, összesen 4 tagállam fejtette ki ellenérzéseit és több helyen is tüntetéseket robbantott ki.

Az új törvények mögött megbúvó jogalkotói szándék a befektetések növelése az ágazatban, illetve a mezőgazdasági áruk piacának liberalizálása. A túloldal azonban úgy véli, hogy a módosítás előnytelen üzletekbe kényszeríti a gazdákat, és a termékeik államilag meghatározott minimum árának eltörlésével veszítenek a gazdák a helyi piacokon való értékesítés során. Emellett a tagállamok hatalmas bevételektől eshetnek el a mezőgazdaság átszervezésével.

A tüntetések eseményi közül kiemelkedő epizód a pandzsábi Kongresszus Párt ifjúsági szövetségének tiltakozása. A szervezet több tagját is (beleértve az elnököt) letartóztatták, mivel az általuk szervezett tüntetésen felgyújtottak egy traktort, majd csak a rendőri intézkedés akadályozta meg őket abban, hogy a szövetségi fővárosba tartó autópályát elbarikádozzák.

Az indiai miniszterelnök Narendra Modi szerint a traktor felgyújtása a parasztok megsértése. Ezen túl még azt tette hozzá, hogy rengeteg tüntető már csak magáért a tüntetés miatt megy ki, és kevésbé a parasztok érdekeinek védelméért. „A politikájuk lényege kizárólag az ellenkezés” – zárta le a gondolatot a kormányfő.

Írta: Kertai Zoltán Péter

A kormány ellen mezőgazdasági törvények miatt tüntető indiai parasztgazdák Újdelhibe vonulnak a főváros közelében fekvő Noidából 2020. szeptember 25-én. Az indiai kormány szerint a néhány nappal korábban elfogadott törvények előmozdítják a magánbefektetések mezőgazdaságba áramlását és ezáltal az ágazat termelékenységét, a parasztok viszont attól tartanak, rosszul járnak, a vállalkozók alacsony áron fogják felvásárolni a terményeiket.
(Forrás: MTI/AP/Altaf Kadri)

Alkotmányos reform Thaiföldön?

A thaiföldi törvényhozás 2020. szeptember 24-én, csütörtökön megszavazta az ország alkotmányának módosítására vonatkozó döntés elhalasztását, a kormányellenes tüntetők pedig folytatták a több mint két hónapja tartó, napi rendszerességű tüntetéseket, melyek célja a demokrácia előmozdítására és a monarchia reformjára való felszólítás – a kritikus hangok szerint a jelenlegi alkotmány csupán azt szolgálta, hogy a jelenlegi miniszterelnök (a katonai junta korábbi vezetője), Prayut Chan-o-cha a tavalyi választásokat követően is hatalmon maradhasson. A halasztás következtében az alkotmánymódosításról leghamarabb novemberben dönthet a parlament, eközben a demokráciapárti tömegtüntetések folytatódnak Bangkok utcáin.

Eközben a változtatások ellenzői, köztük a Thaipakdee ultraroyalista csoport is aktív az alkotmánymódosítással kapcsolatban: 130 000 aláírást gyűjtöttek össze olyan emberektől, akik elleneznek minden változást, ugyanakkor az aláírások eredetiségét sokan kétségbe vonják. „A jelenlegi alkotmányt népszavazáson 16,8 millió thai hagyta jóvá” – nyilatkozta Warong Dechgitvigrom, a Thaipakdee vezetője. Az alkotmánymódosítással kapcsolatos társadalmi feszültség várhatóan tovább fog nőni Thaiföldön.

Írta: Györgyi Dominika

A demokráciát követelő kétnapos tüntetés második napja a thaiföldi fővárosban, Bangkokban 2020. szeptember 20-án.
(Forrás: MTI/EPA/Narong Szangnak)

A repülésbarát számára nincs olyan hozzáférés hobbijának tárgyához, mely ne lenne legalább egy kicsit hasznos, egy kis újdonságot hozó - dacára borultságnak, covidnak, szervezésnek, vagy bármilyen körülménynek, mely tartalmában, minőségében csorbíthatja ezeket a hol gyakrabban, hol ritkábban kínálkozó alkalmakat. Legyen szó kapott (~sajtónap), vagy önállóan teremtett (szpotting) lehetőségről, ezt minduntalan meg lehet állapítani. Ennek megfelelően a LégierőBlogger se üres kézzel tért haza a szolnokiak mai médiarendezvényéről. 

Ugyan az eddig leszállított 11 gépből csak hét került be a sorba, de ez volt az első alkalom, hogy az épülő magyar katonai helikopterflotta számosságát illusztráló fotót készíthettek külső fotósok. Ráadásul a szolnoki toronnyal a háttérben.  

Ugyancsak ma vehettük először szemügyre közelről a típuson alkalmazott Goodrich csörlőt, mellyel nem is olyan régen már idehaza is dolgoztak.

Ich melde gehorsam Schwanzen sind in ordnung! :-)

A dolgok állása. Ehhez tegyük hozzá, hogy már megvolt az első 400 órás karbantartás is. 

Nincs harctéri helikopter napjainkban is releváns önvédelmi rendszer nélkül. Ennek elfogadása a magyar H145M-program egyik erőssége. A túlélőképes helikopter végre tudja hajtani feladatát, és végre tudja hajtani holnap is. Ezzel hihetetlen erőforrásokat tud megspórolni. A mechanizmus persze nem ilyen egyszerű, de ez fontos részét képezi. 

A H145M demót a francia oktatópilóta és egy átképzésen lévő fiatal magyar tiszt repülte. 

Zord

Tisztelt Olvasók! Legutóbb, idén februárban olvashattak Az Ég Katonáiról. Sajnos az idei év nem sok közösségi találkozót engedélyezett, így megkerestük őket, mit is sikerült végrehajtaniuk a terveikből?!