Biztonságpolitika

Egy éve január 3án lőtte ki egy amerikai drón Kaszem Szulejamani iráni tábornokot és barátját Abu Muhandis-t az iraki síita milíciák „vezetőjét” (egyszerűsítek). Ez már ki volt tárgyalva sokszor.

A likvidálást követőn napokban, hetekben mindenféle hírek megjelentek arra nézve, hogy után milyen válaszcsapást (csapásokat) fog végrehajtani. A valódi mellett (rakétatámadás az al-Asad és Harir bázisok ellen) volt rengeted kamu/összesesküvés elmélet is.

El is felejtettem volna ezeket, ha ne látom tegnap azt a jelentést, amely egy amerikai E-11-es kommunikációs átjátszó repülőgép lezuhanásának körülményeiről készült. Ez a légierőhöz tartozó gép egy éve, január 18-a körül zuhant le Kelet-Afganisztánban. Akkor az iráni média, annak affiliációi, hasznos idiótái, összeesküvés hívők, USA utálók stb. lehozták, hogy ez volt az egyik iráni válasz, vagy hogy a tálibok lőtték le a gépet iráni megbízásból.

Talán el is felejtettem volna a sztorit, hogyha nem lett volna kiszínezve egy bizonyos „Mike ajatollah” CIA vezető részvételével, aki állítólag a gépen volt és aki a Szulejmani elleni likvidálás irányítója volt. Így lett volna teljes és célzott az iráni bosszú.

Mike ajatollah állítólag a CIA Irán elleni részlegének vezetője, áttért muszlim, láncdohányos, munkamániás és még lehet, hogy létezik, mert létezéséről először a New York Times számol be először.

A sztorit az is izgalmassá tette, hogy kevesen tudták pontosan mire is szolgált ez a gép, annyira ritka volt (konkrétan az egyetlen a légierőben), ahogy most olvasgattam a sajtót, általában csak hírszerző/felderítő gépnek aposztrofálták. Pedig csak: allowing different battlefield communication systems to share data (Tab CC-21). The BACN has the capability to relay voice, video, imagery and data between warfighters in the air and on the ground, 24 hours a day and seven days a week (Tab CC-22) (a jelentésből)

Most egy évvel nyilvános a jelentés, mire jutottak a vizsgálatok. A gép elvesztéséhez pilóta hiba vezetett, ami valszeg túlzott önbizalmából (overconfidence) vezethető le. A kéthajtóműves gép bal hajótműve sérülést szenvedett repülés közben, leállt. Ennél a gépnél azonban nehéz lehet megállapítani a pilótafülkéből, hogy melyik hajtóműről van szó, a főpilóta ezt elmulasztotta és a működő jobb hajtóművet is leállította, mert azt hitte az sérült meg. És nem is próbálta meg a továbbiakban újraindítani. Ebben a szituban először vissza akart térni a gép Kabulba, majd később módosított, hogy egy közelebbi kitérő reptérre menjen. Eközben annyi időt vesztett a sikló repülőgép, hogy nem érte ezt a repteret sem, hanem attól néhány kilométerre kényszerleszállt és megsemmisült.

Drámai lehetett az a 12 perc, amíg a pilóták megpróbáltak rájönni a hibára, értelmezni a rengeteg jelzést, átlapozni a checklisteket. Mivel az elején menthetőnek tűnt a dolog, gondolom csak az utolsó pillanatokban érhette el őket a pánik. A fő/oktató pilóta majd 5000 repül órával rendelkezett, ebből 1000 órával az E-11-esen. A másodpilótának ez volt a harmadik kvalifikációs repülése ezen a típuson. Neki összesen 1300 repült órája volt, ebből – ha jól értem – T-6-os kiképző gépen 7xx óra mint kiképző pilóta, és 124 óra B-1 bombázón (részlet kérdés, csak azon gondolkodom, hogy milyen pilóta karrier rajzolódik ki ebből)

A jetfly.hu már több, mint 20 éve működő katonai repüléssel foglalkozó hírportál, napi szinten frissülő cikkekkel tájékoztatja a repülés iránt érdeklődőket az aktuális hírekről. Az oldalt a Silicon Dreams Kft. üzemelteti, mely 25 éves múltra tekint vissza az informatikai szolgáltatások piacán.

Manapság egymás után jelennek meg lélegzetelállítóan szép fotók a harci repülőgépekről valódi környezetükben: a kék égen. Igaza van Antoine de Saint-Exupérynek, az égbolt pilóták nélkül tényleg csak üres levegő.

 Tavaly kb. ilyenkor Berlinben voltunk, még nem tudtuk mi vár ránk az év hátralevő részében (COVID). Elmentünk a kémmúzeumba, nagyon érdekes volt, de a szíven leginkább persze akkor dobbant meg, amikor valami magyar vonatkozással találkoztam. A képen a TV11-22 /SIT elnevezésű, nagy fényérzékenységű kamerát lehet látni, amely a magyar ipar remeke volt. Formatervezésre nem költöttek, igaz ezt csak a Stasi használta meg gondolom a szocialista tábor társszervei. Sajnos nem derült ki a szövegből, hogy ki gyártotta itthon, csak az hogy 140.000 kelet német márkába került (30.000 rubel) és hogy a SO-3.5.2 nevű pinhole objective (lyuk objektív?), sötét szobában is lehetett vele felvételt készíteni. Azért így már lehetett meglepetést okozni.

Az Óbudai Jó Pásztor Templom urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra Frankó Endre nyugállományú főhadnagyot, a 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály utolsó, harcban is bevetett vadászpilótáját január 23-án, szombaton.

2021. január 13-án az indiai vezetés jóváhagyta 83 darab hazai gyártású Tejas LCA (Light Combat Aircraft – könnyű harci repülőgép) beszerzését az Indiai Légierő számára.

Január 23-án délben az egyik óbudai templomban búcsúztatták a tavaly decemberben 97 éves korában elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagyot, az egykori Magyar Királyi Honvéd Légierő vadászpilótáját. Személyében egy olyan pilótageneráció utolsó tagja távozott, amely a 101. Puma Vadászrepülő Osztálynál szolgálva harcolt a második világháborúban. A legendás osztály – azon belül a 101/3 Drótkefe század – pilótájának emléke előtt a kecskeméti vadászrepülő közösség díszelgő áthúzással tisztelgett.

A Duna vonalát követve érkezik a díszelgő kötelék.

A kötelék hiányos, az elvesztett bajtárs gépének helye üres.

A kecskeméti pilóták az alkalomhoz illő, csendes áthúzással tisztelegnek.

Frankó Endre

Nyugállományú főhadnagy

1923-2020

* * *

Az 1899-1901 közötti bokszerlázadás a világtörténelem egyik egzotikus mellékzöngéjeként van kezelve mind a mai napig, amolyan koloniális kalandként, amelynek emlékét elhomályosítja az 1904-05-ös orosz-japán háború. A konfliktus jelentősége azonban túlmutat ezen, hiszen a modern távol-keleti történelem egyik kulcsfontosságú eseménye volt. A bokszerek, ezek „a komédiás cigányok” egyszerű parasztok voltak, akiket a gyarmatosító hatalmak évtizedek óta tartó területnyerő akciói és a hosszú ideje tartó aszály hívott életre. 

A halódó Csing-dinasztia tényleges vezetője, Ce-hszi (Cixi) anyacsászárnő nem mert szembeszállni velük, hanem miniszterei tanácsára a külföldiek ellen akarta felhasználni őket. A bokszerek felkelése, a külföldiek elleni kegyetlenkedéseik sosem látott összefogást eredményeztek a gyarmati hatalmak között: a nyolcnemzeti szövetség életre hívását. Ebben többek között a Monarchia is részt vett tengerészekkel, akik között ott volt az akkor még hadnagyként szolgáló von Trapp, akinek nevét később az A Muzsika hangja c. musical tette ismertté. Ma már komikusnak hangzik, hogy II. Vilmos német császár ezzel bocsátotta útjára katonáit: „Használjátok fegyvereiteket úgy, hogy még ezer év múlva se merjen egyetlen kínai sem ferde szemmel nézni egy németre.” 

[...] Bővebben!

Szlovénia egy kormányközi megállapodás útján megrendelt egy Leonardo C-27J Spartan szállító repülőgépet, jelentették be január 15-én. Az olasz géppel a lassan cserére érett LET L-410UVP-E Turbolet repülőgép pótlását fogják megvalósítani. Szlovénia a közelmúltban számos szállítógép beszerzési lehetőségét tanulmányozta, köztük az Airbus C295 és A400M Atlas modelljeit, az Embraer C-390 Millennium és a Lockheed Martin C-130J-30 Super Hercules mellett. A végső döntés előtt megvizsgálták a felhasználói tapasztalatokat azokban az országokban, amelyekben már használják az ilyen típusú repülőgépeket. A pilótaképzést, karbantartást és logisztikai támogatást is magába foglaló szerződésben egy további C-27J is szerepelhet majd. Ugyanis az országnak két ilyen repülőgépre lenne szükség a légiszállítási feladatok maradéktalan teljesítéséhez.

A COVID-19 járvány hiányosságokat tárt fel Szlovénia nemzeti légi szállítási képességeiben. Kiderült, hogy az nincs megfelelő könnyű szállító repülőgépük, amely nagyobb távolságú nemzetközi repüléseket hajthat végre, állampolgárokat szállíthat haza, vagy védőeszközöket szállíthat. Még 2006-ban kezdtek el keresni egy katonai szállítógépet és akkor az Airbus Military & Defense CASA C-295 modelljét választották ki, de a 2008-ban a lengyel légierőnél bekövetkezett tragédia után elálltak a vásárlási szándéktól. A jövőben Szlovénia a C-27J(-k) mellett két szállítóhelikoptert is meg kíván vásárolni, valószínűleg Airbus Cougar (Super Puma) helikopterek lesznek ezek, amelyek közül négyet már évek óta használnak. A C-27J-t érintő vételárral és a szállítási ütemezéssel kapcsolatban nem közöltek még részleteket, de gyaníthatóan 2025-ig az első gépet átadja a gyártó.

Ukrajna fontolóra veszi az Antonov An-74 légi teherszállító repülőgép gyártásának újraindítását az ország fegyveres erői részére - közölte az ország kormánya szombaton. A szovjet érában tervezett típusból az 1985 és 2004 közötti időszakban összesen 62-őt építettek meg. Az öregedő An-26-os flotta pótlására állítólag nyolc példány beszerzése valósulhat meg. Ezekből négy a légierőhöz kerülne szállítási feladatok ellátására, míg a másik négy tengeri járőrgépként a flotta állományát gyarapítaná. Jelenleg 6 An-74-es található meg a gyártást végző üzemben 70 és 90% körüli állapotban.

Minden eddiginél nagyobb, 800 millió dolláros szerződést kötött az ukrán Motor Szics, mely a világ egyik legnagyobb repülőgép- és helikopter-hajtóműveket, valamint erőművi gázturbinákat gyártó vállalata Kínával. Ennek értelmében az ázsiai állam 400 darab AI-222 gázturbinát vásárol meg az Aviation Industry Corporation (AVIC) által fejlesztett JL-10 sugárhajtású oktató/könnyű támadó repülőgépekhez és annak L-15 Falcon export változatához, amelyek igencsak hasonlítanak az orosz Jakovlev Jak-130-ra. Ez a repülőgéptípus 2006. március 13-án hajtotta végre első repülését és a kínai légierőnél 2013. július 1-vel kezdődött el a rendszeresítése. Ukrajna 2018 végéig nagyjából 250-300 darab hajtómű leszállításáról állapodott meg Pekinggel. A kínai JL-10/L-15 nagyjából 20 éves élettartammal bír, bár lehetséges lesz ezt a szolgálati időt a jövőben kitolni. De viszont ez idő alatt akár 5 alkalommal is sor kerülhet majd az ukrán Ivcsenko-Progressz AI-222 hajtóműveinek cseréjére, ami jelentősen megnövelheti a költségeket.

A kínai légierő mellett a flotta is használja a típust, erről már 2017 szeptemberében kerültek fel az internetre képi bizonyítékok. A JL-10 flotta általi rendszeresítéséről korábban, még 2016-ban is szóltak hírek, így jelenleg nagyjából 24 példány repülhet a haditengerészet állományában. A fotók alapján megállapítható, hogy a pilótafülke előtti idegen-barát felismerő rendszer antennái a haditengerészeti gépekről hiányoznak, viszont egy plusz antenna (talán egy levegő-levegő adatkapcsolatot lehetővé tevő) antenna felbukkant a pilótafülke mögött. Az utánégetős Ivcsenko-Progressz AI-222-25F hajtómű alkalmazására és hajófedélzeti leszállást lehetővé tevő fékhorogra szintén nem utaltak ezek a képek. Amennyiben Kína tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy 2023-ban, vagy 2024-ben már három repülőgép-hordozót tart hadrendben, úgy ezekhez nagyjából 150-200 kiképzett pilótára lesz szüksége, így a JL-10-ek igencsak kihasználtak lehetnek.

Hamarosan kezdetét veheti egy bolgár Antonov An-30-as (NATO-kódja: Clank) repülőgép korszerűsítése. A munkát 2019 októberében az ukrán Ukrinmash nyerte el 3,2 millió euró értékben. A 055-ös oldalszámú An-30-as 2021. január 19-én már újra repült. Ezt az 1988-as beszerzésétől 2010-ig tehette, majd tartós tárolásba került. Két év elteltével újra a levegőben volt 2015-ig, majd megint tartós tárolásba került. Elsősorban a Nyitott Égbolt szerződés által lehetővé vált felderítő repülésekben vették hasznát.

A cseh EXCALIBUR ARMY hivatalosan is bemutatta új, 155 milliméteres, 8×8-as kerékképletű önjáró tarackját. A DITA nevet viselő tüzérségi eszköz hagyományos lőszerekkel 35, míg a rakéta-póthajtásúakkal akár 50 kilométerre is képes ellőni. Az L/45-ös kaliberhosszúságú ágyúcső magassági szöge –3 ° és +70 ° között emelhető, illetve süllyeszthető. Az automata töltőrendszer 40 lövedéket, illetve az ezekhez szükséges kivetőtöltetet képes tárolni. A folyamatos tűzgyorsasága eléri az öt lövés percenkéntit, de az első percben lehetőség van hat lövés leadására is. A DITA légvédelmére egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska is felszerelhető a járműre. A Tatra T815-VP-31M alvázra szerelt tüzérségi eszköz tömege 29 tonna, hossza előrefordított lövegcsővel 13,02 méter, szélessége 3,085 méter, magassága 3,122 méter.

Mozgatásáról egy Tatra T3-928-90 V8 dízelmotor gondoskodik 408 lóerős teljesítményével. Ennek eredményeként a jármű aszfaltozott utakon 90 kilométer per óráig, a terepen pedig 25 kilométer per óráig képes felgyorsulni. Teljesen feltöltött üzemanyagtartállyal legfeljebb 600 kilométert tud megtenni aszfaltozott utakon, míg a hatótávolság terepen ennek a fele. A DITA gázlómélysége 1,2 méter, lépcsőmászó képessége 0,47 méter, biztonsággal mozog 15 fokos oldaldőlés mellett is, illetve a 30 fokos emelkedőn is képes feljutni. A kétfős legénység egy NATO STANAG 4569A szabvány szerinti védelemmel ellátott kabinban foglal helyet. Ez légkondicionált és tömegpusztító fegyverek hatásaival szemben túlnyomásossá tehető. A motor leállítása esetén egy 24V-os rendszerről táplált hidraulika szivattyú állítja elő a hidraulikus rendszerekhez szükséges nyomást.

Kivonta a szolgálatból August Euler nevű, 10+27 lajstromjelű (korábbi Lufthansa D-AIDI Fellbach névvel) A310-304MRTT (Multi-Role Tanker Transportert) szállító/légi utántöltő repülőgépét a Luftwaffe 2021. január 20-án. Valaha összesen hét Airbus A310-est használt a német légierő, ezekből négyet alakítottak át légi üzemanyag átadásra is képes MRTT változattá. A jelenlegi tervek szerint az összes Airbus A310-est 2021-es év végéig, 2022 közepéig kivonják a használatból. A 10+27 mellett két szállító változatú példányt a 10+21-et (ex Interflug D-AOAA) és a 10+22-öt (ex Interflug D-AOAB) vonták ki eddig. A 31 éves August Euler repülőgép, amely 1989. szeptember 13-án hajtotta végre első repülését, 1990 márciusától 1998-ig repült a Lufthansa gépeként. Ezt követően 1998 novemberétől állt katonai szolgálatba MRT többcélú szállító repülőgépként, majd később a tanker képesség is kialakításra került. Teherszállítóként 41,6 tonnát, míg tartálygépként 45 tonnát cipelhetett magával. Ez év elejére elérte élettartama végét, és az elkövetkező hetekben a Lufthansa Technik-nél szétszerelik.

Pilótanélküli repülőgépek légi indítására szolgáló rendszert alkotott meg az Airbus. A munkában együttműködtek a DLR-el, a Geradts GmbH-val és az SFL GmbH-val. Az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép lenyitható rámpájára szerelhető indítómechanizmus tulajdonképpen egy menetiránnyal ellentétes irányba működő katapult. A csapatnak mindössze fél év alatt sikerült eljutni a tervezéstől a prototípus megépítéséig.

Első alkalommal emelkedett a levegőbe dán pilóta egy Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgépen 2021. január 14-én. Az amerikai légierő Luke légibázisáról felszálló vadászbombázó az USAF gépe volt, hiszen a Dán Királyi Légierő, a Flyvevåbnet első F-35-ös repülőgépe ez év áprilisában kerül majd átadásra. Az első F-35A várhatóan 2023-ban érkezik majd meg Dániába, a Skrydstrup légibázisra. Az ország eddig az F-35A Lightning II 27 példányát rendelte meg.

Norvégiában 11-én szerződést kötöttek a Norscrap West céggel, a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezéséről. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN, vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak Mk41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.

A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76 milliméteres Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 kilométer) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő.  A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.

A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok. A fregatt lebontását Norvégiában hajtják végre, a hajó titkainak védelmében. A bontást éppen ezért természetesen a norvég védelmi beszerzési ügynökség (Forsvarsmateriell) felügyelete mellett fogják elvégezni majd. A közel 7 millió dollárba kerülő bontási költséget a hajóból kinyert fémek értékesítésével tudják majd némileg csökkenteni.

A brit Supacat 2020 decemberének közepén fejezte be a Jackal 1 4x4 felderítő jármű módosítását, és készen áll arra, hogy a Magtec integrálja rá a hibrid elektromos meghajtó rendszerét. A hibrid hajtás megvalósításához az eddigi hathengeres motort egy négyhengeres Cummins dízelmotor váltotta fel, amely egy olyan generátorral van összekapcsolva, amely energiát szolgáltat a hátsó raktérben elhelyezkedő akkumulátoroknak. Ezekről történik a Jackal 1 4x4 felderítő jármű összkerékmeghajtást biztosító áramellátása. Az integráció befejeztével a jármű 2021 első negyedévében egy sor teszten megy keresztül, amelyek várhatóan 2021 közepén fejeződnek be. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma még 2020 közepén 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.

Szárazdokkba került január 6-án a PERLE (S606) RUBIS-osztályú tengeralattjáró Franciaországban. A tengeralattjáró építése 1987. március 27-én kezdődött. 1990. szeptember 22-énbocsátották vízre, és 1993. július 7-én állt szolgálatba. A 26 éves tengeralattjárón – mely a RUBIS-osztály utolsónak megépített egysége - 2020. június 12-én csaptak fel a lángok, amikor nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbításon tartózkodott Toulon kikötőjében. A lángokat 300 ember 14 óra múlva tudta csak eloltani, és ahogy az várható volt, a nyomásálló hajótest egy része jelentős hőhatást volt kénytelen elviselni. Ennek okán az elülső rész szilárdsági jellemzői romlottak. Helyreállítását a 2019 júliusában hadrendből kivont SAPHIR tengeralattjáró segítségével fogják végrehajtani. Ugyanis ennek az egységnek eltávolítják a szükséges részét és azt ráhegesztik az addigra már a sérült résztől megfosztott PERLE tengeralattjáróra. Ezt a munkát megkönnyíti, hogy mindkét egység Cherbourg-i kikötőben tartózkodik.

A részegységek túlnyomó többsége az eredeti lesz, mivel a nagyjavítást megelőzőleg a nukleáris fűtőanyagot, a fegyvereket, az elektronikus rendszerek túlnyomó többségét, a szivattyúkat, a szellőző rendszereket és egyéb berendezéseket eltávolították. A javítási költségeket a francia média beszámolói szerint mintegy 120 millió euróra, azaz 140 millió dollárra becsülik. A védelmi minisztérium ebből 70 millió eurót fizetne, jelentette a Le Monde, míg a fennmaradó 50 millió eurót pedig a Naval Group biztosítási befizetése fedezheti majd. A SAPHIR tengeralattjáró esetében már 2020. novemberben megkezdődtek a munkálatok előkészületei, amikor felmérték a majdani vágási helyeket. 2021 első negyedévében mindkét tengeralattjárót kettévágják, majd elkezdődhet az összeillesztés bonyolult művelete. A PERLE júniusban kerülhet újra vízre, majd a szivárgásellenőrzés után indulhat a belső tér helyreállítása, nagyjából 20 cső és 80 kábel összecsatlakoztatásával együtt. A javítási munkák után PERLE várhatóan 2021 végén visszatér Toulonba, hogy folytassák rajta a harci rendszereinek korszerűsítését. A tengeralattjáró átadását a francia haditengerészet részére 2023 elejére tervezik.

Felvázolták a spanyol pilótaképzés jövőjét ezen a héten. Az Ejército del Aire (EdA, Spanyol Légierő) harci pilótáinak képzésénél az integrált képzési rendszerben a korszerű technológiák, a virtuális környezet és a mesterséges intelligencia egyaránt megjelenik. Az új integrált oktatórendszer a Pilatus PC-21 köré épül, amely mint alapképző repülőgép a 2021 szeptemberétől 2027-ig kivonásra kerülő CASA 101EB sugárhajtású oktatógépek egyes feladatait is átveszi. De nem teljesen, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop SF-5M-ek utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a 2021-es év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 millió euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A sugárhajtású kiképzőgépek esetében két típus van versenyben az 55 gépes megrendelésért. Ezt a mennyiséget két részre bontva 30, illetve 25 darabos mennyiségben tervezik beszerezni.

A már jól ismert Leonardo M346 Master mellett az Airbus repülőgépgyártó cég spanyol részlege (az egykori CASA) 2020. október 16-án nyilvánosságra hozott elképzelése is reményt keltő lett a döntéshozók szemében. Az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) egy Spanyolország számára tervezett repülőgép egy hajtóművel, hangsebesség alatti repülésre optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol kasszában. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák. Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.

Olasz lapértesülések szerint az ország szárazföldi ereje, az Esercito Italiano érdeklődést mutat a hazánk által is megrendelt Rheinmetall KF41 Lynx gyalogsági harcjárművek iránt. Rómában még 2020. március 13-án jelentették be az Iveco Fiat-Oto Melara VCC-80 Dardo (Veicolo Corazzato da Combattimento) gyalogsági harcjárművek cseréjének szándékát. Úgy döntöttek, hogy a viszonylag fiatal járművek korszerűsítése az elérhető képességek fényében veszteséges. Így csak két másik járható út maradt, vagy megvásárolnak egy már meglévő gyalogsági harcjárművet, vagy egy újat fejlesztenek ki a semmiből. Ezek a tervek a 2019-es fegyveres erőkről szóló jelentés közzétételével derültek ki. Természetesen lehetetlen egy jármű fejlesztése a semmiből, mindössze négy éven belül. Ez idő alatt a lehető leggyorsabban ki kell fejleszteni a páncélost, meg kellene építeni a prototípusokat, ezeket a lehető legszerteágazóbban tesztelni, az észlelet hibákat kijavítani, majd hadrendbe állítani, ideértve a megteremtett képzést és a logisztikát is. A remények szerint az új jármű már a 2025–2027-es években felváltja a Dardo-t a szárazföldi erőknél.

Itt a megrendelés tekintetében várhatólag 600 darab körüli mennyiségre lehet számítani. A Dardo gyengén páncélozott és a fegyverzete az Oto Melara Hitfist-25 toronyba szerelt 25 milliméteres Oerlikon KBA gépágyú nem felel meg a mai harctéri követelményeknek. Ezt egészíti ki két 7,62 milliméteres géppuska és két Spike-LR, vagy TOW irányított páncéltörő rakéta. Személyzete három fő és hat lövész szállítására képes. A szárazföldi erőnél 1998 óta vannak szolgálatban, Irakból, Afganisztánból és libanoni békefenntartó műveletekből rendelkeznek velük harci tapasztalatokkal. Természetesen az olaszok más gyártók járművei iránt is érdeklődést tanúsítanak, a tárgyalások során szeretnének az olasz ipar számára minél nagyobb részt biztosítani a majdani gyártásban. Egyes hírek szerint ez elérheti akár a 70%-ot is. Nem olyan régen a Rheinmetall már kijelentette, hogy az olasz igényeknek megfelelő konfigurációjában az első Lynx prototípus két év múlva elkészülhet.

Görögországban elkészültek az első F-16V szintre korszerűsített vadászbombával. Az eredetileg F-16C Block 52 +-ként legyártott Fighting Falcon-t a Hellenic Aerospace Industries (HAI) módosította a Tanagra légibázison a Lockheed Martin támogatásával. A 005-ös oldalszámú példányon 2020 januárjában kezdődtek el a korszerűsítési munkálatok, ezt egyébként 2005-ben a Peace Xenia IV külföldi katonai értékesítési program keretében szerezték be. A jelenlegi legfejlettebb F-16V (Viper) Block 72-es variánssá 85 darabot alakíttatna át Athén. Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos még 2017 februárjában jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechnológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR-t, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádiófrekvenciás háttérzaj.

Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harcra szolgáló rendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé, sőt 2020 januárjában 24 darab F-35-ös beszerzési lehetőségével fordultak Washingtonhoz. Az utolsó 85. gép elkészültét továbbra is 2027-re prognosztizálják. Athén továbbra is számít a francia Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók képességeire is, nem tervezik a típus kivonását. Az elsőnek elkészült görög F-16V 61 perces első repülésére 2021. január 17-én már sor is került a Lockheed Martin tesztpilótája által irányítva. Ez a példány a tervek szerint három másik F-16C-vel együtt az Egyesült Államokba repül majd Németországon és Belgiumon keresztül, ahová február 5-én érkezik majd meg. Itt a korszerűsítést ellenőrző tesztrepüléseket fogják elvégezni rajta.

A megszokottól eltérő elrendezésű repülőgép-hordozó terveit mutatta be az orosz Nevszkij Tervezőiroda. Az UMK (UMK = többfeladatú tengerjáró hajó) Varan nevű elképzelést nagyfokú automatizálás és robotrendszerek használatának lehetősége jellemzi. 24 többfeladatú repülőgépet, 6 helikoptert és legfeljebb 20 pilóta nélküli légi járművet lesz képes szállítani. A Varan 45000 tonna vízkiszorítású, körülbelül 250 méter hosszú és 65 méter széles lesz, ha megépül. A merülése kilenc méter, a sebessége 26 csomó (kb. 48 kilométer per óra). Szögfedélzete majd a hajó teljes hosszában fut, a repülőgépek indítását két katapult végezné. A kisméretű felépítményt az orr-részhez igen közel helyezték el, menetirány szerint jobb oldalra eltolva.

Olybá tűnik sikerült megtalálni Oroszországban a jelenlegi körülmények közötti legideálisabb harckocsit. Ez pedig nem más, mint a T-72B3M. A T-72-es családfájának szerteágazó kuszaságából Moszkvában ezt találtak a leginkább megfelelőnek. Ugyanis várhatóan 1,7 milliárd dollárt különítenek majd el a beszerzésének finanszírozására 2021-25 között. Az oroszok terveiben persze a nagyfokú azonosságot felmutatni tudó T-14 Armata család tagjai szerepelnek. Azonban, míg ezek a kellő mennyiségben rendelkezésre állnak majd, ideális réskitöltőnek tűnik a T-72B3M. A költséghatékony korszerűsítés mellett a T-14-el való együttműködés képessége is a T-72B3M felé billentette a mérleg nyelvét.

Idén tavasszal, vagy nyáron szeretnék elkezdeni a tavaly bemutatott 2S43 Malva, teherautó alvázra szerelt önjáró tarackkal az állam vizsgálatokat Oroszországban. A Brjanszki Autógyárban készült 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. A lövegcső -3° és + 70° között süllyeszthető, illetve emelhető, míg oldalirányban jobbra-balra 30°-on belül irányozható. Hagyományos lőszerekkel 24,5 kilométer a legnagyobb lőtávolsága. A 2S43 Malva teherautó alvázra szerelt önjáró tarack tömege 32 tonna, hossza 13 méter, kezelőinek létszáma 5 fő, a jármű 30 lövedék szállítására képes. A tervek szerint a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna a jövőben a Malva.

A hadsereg napja felvonuláson január 15-én látható volt Indiában a helyben korszerűsített ZSzU 23-4 Silka önjáró légvédelmi gépágyú. A Bharat Electronics Limited által korszerűsített Silka a régi RPK 2-es helyett egy új, a BEL (Bharat Electronics Limited) által fejlesztett 3D-s radart és egy optikai tűzvezető rendszert is kapott a légkondicionáló, az új számítógép és a Caterpillar dízelmotor mellett. Továbbá képessé vált több célpont egyidejű követésére, zavarvédettebbé vált a rádióelektronikai zavarásokkal szemben. A mintegy 90 darabos indiai Silka mennyiségből első lépcsőben 48-at modernizálnak.

Az állami tulajdonban lévő Hindustan Aeronautics Limited csütörtökön sikeresen tesztelte a SAAW irányított kazettás bombáját. A mindössze 125 kilogrammos fegyvert nagy kiterjedésű célpontok, repülőterek, légvédelmi állások elleni felhasználásra tervezték. Most éppenséggel egy Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépről oldották le az akár 100 kilométerre is elsiklani képes SAWW-t, de a fegyverrel végzett légi próbák már lezárultak a SEPECAT Jaguar vadászbombázók esetében. Ez a teszt igazából a Hawk Mk.132 sugárhajtású kiképzőgépek harci képességgel történő felruházásáról szólt, mivel így egy konfliktusban jobban használhatók lennének, főleg mivel már 104 darab áll hadrendbe belőlük az országban.

Mianmar (régebben Burma) orosz Pantsir-Sz1 légvédelmi rendszert, pilóta nélküli Orlan-10E repülőgépeket és rádiólokátorokat is vásárol Moszkvától, egy január 22-én aláírt megállapodás értelmében. Mianmar és Oroszország közötti kapcsolat már húsz éve, 2001 óta tart. Ezen időtartam alatt Oroszország 30 MiG-29 repülőgépet, 12 Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet, hat Szu-30SME vadászbombázót (ezek közül néhányat már átadtak), 10 Mi-24 és Mi-35P harci helikoptert, 8 Pechora-2M légvédelmi rakétarendszert, valamint radarokat, páncélozott járművek és tüzérségi rendszereket adott el az ország számára. Ezek karbantartását és korszerűsítését a Mianmar területén létrehozott közös technikai központban végzik minden típusú berendezés, mind a légi, mind a páncélozott járművek esetében. Ez az együttműködés az elmúlt öt évben folyamatosan növekvő tendenciát mutatott.

Sikerrel befejeződtek az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer inegrációs tesztjei a Korea Aerospace Industries (KAI) FA-50 Golden Eagle Block 10-es továbbfejlesztett változatán. Eme variáns megalkotásán már 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei, míg az integrációnak 2019 szeptemberétől kezdtek hozzá. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, a Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténerrel. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nem volt szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kellett módosítani. A következő lépés a légialkamassági bizonyítvány megszerzése lesz. A Korea Aerospace Industries szerint ez legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.

Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.

Műholdképek alapján még az idén vízre bocsáthatják Kína új repülőgép-hordozóját a 2017 februárja óta épített Type 003-ast. Ez, valamint egy másik, már építeni kezdett testvérhajója már katapultokkal fognak rendelkezni, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000-85000 tonna vízkiszorítású Type 003-as egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.  A több mint 5000 fős legénységű Type 003 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2024-2025 körül fog szolgálatba lépni.

Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várható, hogy nagyjából 3 év alatt elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 003-as a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem, valószínűleg hagyományos meghajtású lesz. Az első nukleáris meghajtású kínai repülőgép-hordozó a Type-004-es lehet. Ezek jövőjéről egy évvel ezelőtt olyan hírek érkeztek, hogy költségvetési okok miatt halasztásra kerül az építésük. Ez akár helytálló is lehet, de a sanghaji Jiangnan hajógyárban jelentős bővítési munkálatok kezdődtek. Ezek egyértelműen az eddigieknél nagyobb méretű hajók építése miatt vált szükségessé, így gyaníthatóan a Type-004-ek megépítésére sor fog kerülni, amint a bővítések befejeződtek.

Az elektromágneses katapultok (EMALS) megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érthető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is rejtheti a háttérben.

Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korróziónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több más nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy igencsak színes lesz a kínai hordozóflotta, így üzemben tartásuk jelentős költséget fog jelenteni.

Az új Northrop Grumman B-21 Raider lopakodó bombázó első felszállása 2021 decembere helyett csak 2022 közepén várható. A típus a kezdeti bevethetőséget 2025 után, 2026-ban, vagy 2027-ben fogja majd elérni és továbbra is legalább 100 darab legyártására van esély. A darabszámokat befolyásolja majd, hogy a B-1B és a B-2A gépekből 2030 után mennyi kerül majd kivonásra, de az már most látszik, hogy a kellő kapacitás biztosítására a meglévőkön felül még további 7 bombázószázad felállítására lenne szükség. A típusból 2021 elején már építeni kezdték a második példányt is a kaliforniai Palmdale-i Northrop Grumman létesítményében, ez strukturális tesztekhez használt példány lesz. Továbbá az új bombázó fedélzetére szánt rendszereket már repülés közben is tesztelik. Bár az első repülés késik, a költségvetési oldalon nem mutatkozik veszély a B-21-re, itt eddig minden rendben van. A Kongresszusi Költségvetési Iroda 2018-ban úgy becsülte, hogy az első 100 repülőgép fejlesztésének és megvásárlásának költsége 80 milliárd dollár körül lesz 2016-os dollárárfolyammal számolva.

Újra meghibásodás miatt kerültek címlapra a FREEDOM-oszályú fregattok. Az LCS hajóosztály Lockheed Martin által készített egytörzsű tagjai közül a USS DETROIT (LCS 7) és a USS LITTLE ROCK (LCS 9) esetében a Rolls-Royce MT30 gázturbinákat és a Fairbanks Morse Colt-Pielstick PA6B STC dízelmotorokat, a hajócsavarok meghajtó tengelyével összeköttetést biztosító sebességváltóban találtak gyártási hibás csapágyakat. Ezek a vártnál gyorsabban kopnak. Erről már volt tudomása a gyártónak, a módosítást már kidolgozták, és a megfelelő alkatrészeket már gyártják. Az igazi kihívás az lesz, hogy megtalálják a módját, hogy a már elkészült egységek hajótestének mélyén hozzáférjenek ezekhez, eltávolítsák a régi alkatrészeket és kicseréljék őket újakra. A Lockheed Martin egy olyan mérnöki megoldást is vizsgál, amely lehetővé tenné a javítást anélkül, hogy lyukat vágnának a hajótörzsben, ezzel több hónapos munkát takaríthatnának meg. A csere végrehajtásig némi korlátozást vezetnek be a FREEDOM-oszályú fregattokra, így azok csak 35 csomóval haladhatnak majd a 40 csomó helyett, ezáltal a csapágyakat jelentősen kímélve.

Kiderült, milyen fegyvert alkalmaztak az iráni különleges erők parancsnokát szállító jármű ellen 2020. január 2-a éjjelén. Kászem Szolejmáni tábornokot, valamint a járműben utazókat az eddig feltételezések szerint egy AGM-114 Hellfire rakétával ölték meg, melyet egy MQ-9 Reaper távolról irányított repülőgépről indítottak. Az új információt 2020. január 14-én tette közzé a Pentagon, egy 310 oldalas dokumentumban. Ebből kiderült, hogy nem egy Hellfire-t, hanem ennek utódját, az AGM-179A JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) rakétát vették be ekkor. A kettős irányítású (félaktív lézer+radar) rakéta hatótávolsága felülmúlja a fejlesztési alapként szolgáló AGM-114R hasonló adatát. Ennek ára a továbbfejlesztések ellenére mégis megnövekedett tömeg lett, így a Hellfire 45-50 kilogrammjához képest az AGM-179A 52 kilogrammot nyom. Éppenséggel ez az a nyom, ami segít egyértelműsíteni a fegyver típusát, hiszen a támadás helyszínén egy olyan adattáblát találtak a maradványok között, amelyen szintén az 52 kilogrammos tömeg volt feltüntetve.

Érdekesség, hogy Szíriában 2016-ban és 2017-ben is előkerültek hasonló adattáblák. Rendhagyó módon a Pentagon nagyjából ekkortájt döntött úgy, hogy elhomályosítja a JAGM-ek hátoldalán található jelöléseket olyan fényképeken, amelyeket a tesztek sajtóközleményeiben tettek közzé. Ez nem rutinszerű tevékenység, mivel a súlyadatok nem bizalmasak. 2020 augusztusában két MQ-9 ütközött össze Szíria felett, a roncsok között szürke rakéták voltak láthatók. Ezek is AGM-179A-k voltak, hiszen az AGM-114-ek színe fekete. Tehát a rakétákat már évek óta használták éles bevetéseken. Az AGM-179A-k igaz még nem teljes sebességű sorozatgyártása 2018-ban vette kezdetét, bár hibái még voltak. Például a harci rész idő előtt lépett működésbe, de felmerült a szélsőséges időjárási körülmények közötti működés javításának szükségessége is.

A Boeing C-17A Globemaster III-as flotta elérte az összesített négymillió repült órát január 15-én. A Boeing 2015 novemberében fejezte be a C-17 Globemaster III gyártását, a 279. számú repülőgép elkészültével, és jelenleg 275 C-17-es repül az egész világon. A világ C-17 flottája 2010. december 10-én lépte át a kettőmillió repült órát, majd pedig 2015-ben a hárommillió repült órát. A hír apropóját adó 4 milliomodik levegőben töltött órát az USAF 437. Szállítórepülő-ezredének egyik C-17A teljesítette a dél-karolinai Charleston támaszpontról felszállva.

A 2020 májusa és szeptembere között megtartott csapatpróbák során számos hibára derült fény az Amerikai Tengerészgyalogság új kétéltű páncélosát illetően. A BAE Systems által készített ACV (Amphibious Combat Vehicle) 18 példánya vett részt a csapatpróbán, melyen kiderült, erősíteni kellene a páncélzatot, de az elvárt 69 órányi két meghibásodás közötti üzemidő is csak 39 óra volt. Gondok voltak a távirányítású fegyverállvánnyal, a hátsó rámpa érzékelőivel, továbbá a tengerészgyalogosok nem voltak megelégedve a deszanttér ergonómiájával. A kis hely nem tette lehetővé a kellően gyors mozgásukat, valamint az ülések kialakítása megnehezítette a teljes egyéni felszereléssel rendelkező katona számára a kényelmes ülést. Mindez hatványozottabban volt jelent, ha a katonák lövésálló mellényeket is viseltek. A sivatagi környezetben bekövetkezett defektet a központi gumiabroncs-nyomást változatórendszer helytelen nyomásbeállításának tulajdonították. A pozitív tulajdonságok közé tartozik a távirányítású fegyverállvány pontossága. Ez álló célok esetében ez 97%, míg a mozgók esetében 91% volt.

Az ACV-t a tengerészgyalogság 2020. november 13-tól találta alkalmasnak a rendszeresítésre. A 2020-as év végén meg is rendeltek 36 ACV-t 184 millió dollár ellenében. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak.  A páncélossal 2020 elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehetett, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből és az ACV-P páncélozott szállító harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Előbbinek a fegyverzetét (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyú alkotja. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélosból legkevesebb 204 darab fog majd legyártásra kerülni.

Pilóták tévedése miatt zuhant le 2020. január 27-én az amerikai légierő egyik, kommunikációs átjátszóállomás szerepkörben alkalmazott E-11A típusú repülőgépe egy mezőn az afganisztáni Ghanzi tartományban. A Bombardier Global Express BD-700-as gépek átalakításával létrejött E-11A-k fontos szerepet játszanak a magas hegyekkel és mély völgyekkel tarkított országban folyó hadműveletekhez nélkülözhetetlen kommunikáció biztosításában. A kandahári repülőtérről felszálló gépen a repülés megkezdését követő 105. percben meghibásodott a bal hajtómű. A leváló ventilátorlapát okozta jelenséget a személyzet rosszul értékelte és leállította a tökéletesen működő jobb oldali hajtóművet. Tévedésükre rájöttek és megpróbálkoztak a jobb oldali sugárhajtómű légi újraindításával is, de szerencsétlenségükre ez nem sikerült. A rossz döntést az okozhatta, hogy egy tapasztalt polgári Global Express pilóta elmondása alapján, aki hasonló vészhelyzetbe került 2006-ban, a hajtómű meghibásodása után jelentkező vibrációból nem lehet egyértelműen megállapítani melyik hajtómű hibásodott meg. Erről mindenképpen csakis a műszekere tekintve lehet megbizonyosodni. Az E-11A repülési magassága és sebessége nem tette lehetővé a hajtóművek nélküli elsiklást a környező repülőterekre.

Meg nem erősített hírek szerint Kolumbiában a légierő kivonta a szolgálatból az Israel Aerospace Industries Ltd. (IAI) Kfir C10/12 vadászbombázóinak három példányát. A döntés, amelyet 2020 utolsó negyedévében hoztak meg nem számol már a továbbiakban ezen példányok használatával. A gépek nyugdíjazását egy alapos szerkezeti felülvizsgálat előzte meg, talán itt vettek észre olyan szerkezeti károsodást a Kfir-eken ami a kivonásukhoz vezetett. A 22 kolumbiai Kfir-ből (19 együléses és 3 kétüléses) folyamatosan 18 volt bevethető állapotban. A típus 1991-ben jelent meg az országban, C10/12 szintre való korszerűsítésük 2009-ben került végrehajtására, majd 2017-ben beszereztek még két kétüléses példányt is. Jelenleg már elindításra került az utódtípus (Lockheed Martin F-16, Airbus Eurofigther Typhoon, Saab Gripen) kiválasztási folyamata.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Embraer KC-390

LTV Aerospace TA-7P Corsair II

MBB Bo-105ATH

Boeing KC-46A Pegasus

Alenia C-27J Spartan

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage F1C

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Macchi MC-205V Veltro

Bell UH-1H Iroquois

British Aerospace Hawk T.1

Boeing KC-135R Stratotanker

Aermacchi MB-339A

Lockheed C-141A Starlifter

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

NHIndustries NH90TTH

Canadair CT-133 Silver Star 3

Alenia Aermacchi M-346 Lavi

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Sepecat Jaguar A

Sikorsky AH-60L Arpia IV

Mitsubishi F-2A

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Vickers VC-10C.1K

Lockheed Martin F-22A Raptor

Fouga CM-170R Magister

McDonnell Douglas A-4AR Skyhawk

Szuhoj Szu-20 Fitter

Sikorsky SH-3H Sea King

Dassault Mirage IIIRS

Boeing B-52H Stratofortress

Sepecat Jaguar GR.1A

Október 16-án Párizs külkerületén, Conflans-Sainte-Honorine városában fényes nappal Abdullah Anzorov 18 éves csecsen származású menekült brutálisan megölt, majd lefejezett egy középiskolai tanárt. Tettét vallási megfontolásból tette, mivel az áldozat, Alexander Paty tanóráján Mohamed-karikatúrákat mutatott be a véleményszabadság szemléltetése céljából. A próféta ábrázolása az iszlám tanítások szerint tilos a bálványimádat elkerülése végett. Öt évvel ezelőtt, 2015. január 7-én két fegyveres férfi vérfürdőt rendezett a közismerten vallásellenes és az iszlámot gyakran kifigurázó Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségében, mely egyben egy párizsi támadássorozat első állomása volt. A fegyveresek magukat Mohamed próféta védelmezőjeként nevezték meg, és az ő személyét ért sértések miatt, bosszúvágyból öltek. Emmanuel Macron megemlékezési beszédében kiállt a karikatúrák védelmében,          mivel azok szerinte elválaszthatatlanok a véleménynyilvánítás szabadságától, amit azonban a muszlim világban tiltakozásokkal fogadtak. Ennek az írásnak célja az események fényében röviden bemutatni Franciaország sajátos szekularizmus-koncepciójának létrejöttét, illetve a muszlim kisebbség helyzetét és vallási harcát a francia törvényhozással, így jobban megérthetjük a mostani események mögött húzódó társadalmi törésvonalakat is.

Laïcité: a francia szekularizmus sajátos formája

A Harmadik Köztársaság idején, a katolikus egyházzal való több évszázados ellentétet követően a republikanizmus eszmerendszere szellemében döntöttek az egyházi- és államügyek rendezéséről. Az 1905-ben elfogadott törvény az állam és egyház elválasztásáról lett a francia szekularizmus sarokköve, melynek legfőbb céljai a véleményszabadság és szabad vallásgyakorlás megerősítése volt az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szellemében, illetve a vallási közösségek szabályozása, különös tekintettel az oktatás terén. Kimondta többek közt az egyházak és felekezetek közti egyenlőséget, szabályozta a vallási közösségek létrehozását, működésüket és finanszírozási lehetőségeiket. Ezen rendelkezések alapján is kaphatott teret a francia jogalkotásban a vallások kritikus véleményezése, amíg az nem sérti azok híveinek alapvető emberi jogait. A francia laicizmus azonban többet jelent annál, mint az állam semlegessége az egyházi ügyek iránt: a társadalom integráló eszmerendszere is, mely összefogja a Köztársaság polgárait. A „laïcité” később bekerült a francia alkotmányba is, mint a Köztársaság egyik alkotmányos alapelve: „Franciaország oszthatatlan, laicista, demokratikus és szociális köztársaság”.

Bevándorlás a huszadik századi Franciaországban

A második világháború után Franciaországnak munkaerőre volt szüksége gazdasága felfuttatásához. Eleinte nagy számban érkeztek a környező országokból, mint Spanyolország, Portugália és Olaszország, az általános európai életszínvonal növekedésével azonban a gyarmatbirodalom akkori és egykori országaiból, különösen az észak-afrikai Maghreb régióból érkezők tették ki a bevándorlók többségét, akik gyakran az egész családjukkal települtek be. Az immigránsokat a nagyvárosok rossz lakhatási körülményekkel rendelkező peremterületein (banlieues) helyezték el, ahol vallási és nemzetiségi közösségek jöttek létre.

1975-re az összlakosság 7,4%-a bevándorló volt (megközelítőleg 3,89 millió fő). Az első olajválság okozta gazdasági recesszió és munkanélküliség következtében elsőként a betelepült munkavállalókat bocsátották el, ami tovább mélyítette a társadalmi ellentéteket, és fokozta az iszlamofób nézetek terjedését. Világossá vált, hogy az az asszimilációs politika, ami egy egységes, köztársasági eszméken alapuló nemzeti identitás kialakítását szorgalmazta, most kudarcra volt ítélve, ettől fogva a francia kormány szigorított a bevándorlási szabályokon. A legsúlyosabb korlátozásokat az 1993-ban Charles Pasqua belügyminiszter által előterjesztett ún. Pasqua-törvények tartalmazták, bár ezekből valamennyit a következő, szocialista kormány visszavont, vagy kedvezően módosított. Egy 2016-os felmérés szerint a francia lakosság 8.8%-a (megközelítőleg 5,720,000 ember) vallotta magát muszlimnak, és ez a szám azóta csak nőtt. Ez az is jelenti, hogy jelenleg Nyugat-Európában Franciaország területén él a muszlimok legnagyobb része.

A laicizmus és az iszlám konfliktusai

A francia állam egyik leghosszabb és legemlékezetesebb ügye az iszlámmal az ún. fátyol-vita (l’affaire du voile) volt. 1989-ben három muszlim diáklányt kitiltottak középiskolájukból, amiért nem voltak hajlandóak levenni a hidzsábjukat. Lionel Jospin akkori oktatásügyi miniszter határozata alapján több mint tíz évig az iskolák egyéni döntése volt a hidzsáb és egyéb vallási jelképek viselésének szabályozása. Jaques Chirac elnök előterjesztésére 2004-ben törvénybe iktatták a muszlim fejkendők és más feltűnő vallási jelképek viselésének megtiltását az általános- és középiskolákban, majd 2010-ben a burka, nikáb és más arcot elfedő ruházat hordását is közterületen. Az indokok mindkét esetben a közbiztonság védelme és a vallási szélsőség elleni fellépések voltak a szekularizmus jegyében. Az intézkedésekre válaszul a muszlimok , hasonlóan, mint az elmúlt fél évben. Fellángoltak a laicizmus eszméjének iszlámellenes és politikai haszonszerzésre való felhasználása körüli viták, a francia lakosság nagy része azonban kedvezően fogadta őket: sokan a vallási elnyomás alóli felszabadulást látták bennük.

A tanárgyilkosságra adott reakciók és ellenreakciók

Samuel Paty halálát országszerte megemlékezések kísérték, Emmanuel Macron francia elnök beszédében Paty-t a köztársasági értékrend megtestesítőjének nevezte, és elítélte az iszlám radikalizmust. Kijelentette egyúttal, hogy továbbra sem lesznek korlátok közé szorítva a vallási karikatúrák, mivel azok a véleményszabadság részei. Néhány nappal a gyilkosság után a francia hatóságok bezárattak egy mecsetet, és több iszlám vallási szervezetet feloszlattak, mivel azok iszlamista retorikát terjesztettek. Macron már a terrorcselekményt megelőzően is felszólalt a Charlie Hebdo-ügy vádlottjai tárgyalásának apropóján az iszlám szeparatizmus ellen, és egy olyan törvényjavaslat benyújtását helyezte kilátásba, ami többek közt nagyobb állami befolyást tenne lehetővé az imámok alkalmazásának feltételei és a vallási szervezetek bevételei fölött.

Macron iszlámkritikus kijelentéseire válaszul több arab országban tüntetést szerveztek, és a francia áruk bojkottjára szólították fel az embereket, Recep Tayyip Erdogan török államfő pedig beszédében mentális kezelésre szorulónak nevezte őt. A franciaországi muszlim közösségből többen aggodalmukról számoltak be a terrortámadások utáni előítéletek fellángolása miatt, köztük Otman Aissaoui nicei imám és Abdallah Zekri, a Muszlim Hit Francia Tanácsa testület tisztviselője is felszólaltak a stigmatizálás ellen.

Köztársasági értékrendre szabott vallás?

A Harmadik Köztársaság alatt létrehozott szekuláris eszmerendszer óta az ország vallási és kulturális összetétele megváltozott: egy évszázad során egy szinte kizárólag keresztény és európai társadalomból multikulturális, vallásukban változatos közösségek születtek. A francia törvényhozás eddig szigorúan ragaszkodott az 1905-ös törvény értékeinek megtartásához, azonban azt még nem tudhatjuk, az októberi terrortámadás milyen társadalmi változásokat fog elindítani. Emmanuel Macron mindenesetre világossá tette álláspontját, miszerint az iszlám jelenleg globálisan válságos időkön megy keresztül, és személyes célja a szeparatizmus elleni harc, valamint egy „felvilágosult iszlám” felépítése Franciaországon belül, amely kompatibilis a köztársaság eszmerendszerével. Két évvel ezelőtt Christophe Castaner akkori belügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott a Le Pointe hetilapnak: a francia állam és társadalom közös összefogásával egy külső befolyásoktól mentes, radikális eszméket nélkülöző iszlám kialakítását jelölte meg célként.

 

Címlapfotó: A Charlie Hebdo szatirikus magazin egyik karikatúráját vetítik egy ház falára az öt nappal korábban megölt Samuel Paty történelemtanár emlékére Montpellierben 2020. október 21-én. Október 16-án egy 17 éves csecsen fiú késsel megölt, majd lefejezte a történelemtanárt Párizs északnyugati elővárosa, Conflans-Saint-Honorine egyik utcáján. A tettest a rendőrök agyonlőtték. Korábban a tanár az óráján Mohamed prófétáról készült karikatúrákat mutatott a diákjainak, amikor a szólásszabadság felelősségéről beszélt. (Forrás: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

A A francia laicizmus modern válsága bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A katonai pilóták képzéséről, új nemzetközi repülőiskolák nyitásáról az elmúlt időszakban számtalan friss hírt olvashattunk: a görög-izraeli és az olasz kezdeményezés után most Portugália terveiről számolhatunk be.

Az Európai Unióból való kilépése óta az Egyesült Királyság a globális politikában is új utakat keres, London számára kiemelt fókusszal bír a Törökországgal való katonai együttműködés megerősítése, melynek keretei között a török TF-X ötödik generációs harci repülőgép programját is támogatják.

Az elmúlt két évben a Budapest Airport 167 millió euró értékben valósított meg beruházásokat a repülőtéren, amelyeknek köszönhetően magas biztonsági színvonal mellett nagymértékben nőtt a budapesti légikikötő régiós jelentősége.

Észak-Afrika

Algéria

Egy új vezér

Abdelmalek Droukdel júniusi megölését követően, az Észak-Afrikai al-Kaida (AQIM) új vezetőt választott az algériai származású, Abu Obaida Yusuf al-Annabi személyében, aki eddig a szervezet egyik tanácsában és a médiájuk irányításában töltöttbe vezető szerepet. 2015-ben került fel, az Amerika által számontartott nemzetközi terroristák listájára.

Az algériai csoport, amelynek tagja volt 2011-ben esküdött hűséget az al-Kaidának és azóta részt vettek több, a Száhelben végrehajtott terrortámadásban. Többek között a 2016-os Burkina Fasoban elkövetett hotel elleni támadásban, ahol 30, főleg nyugati származású személy halt meg. Korábban, mint azt pozíciói is jól mutatják al-Annabi inkább egy háttérszereplőként teljesített jól, nem pedig gyakorlatias, műveleti helyzetekben.

Abu Obaida Yusuf al-Annabi egy propagandaképen. (Forrás: Wikipedia)

Egyiptom

Emberjogi aktivistákat vádolnak terrorizmussal

Emberjogi aktivisták és az egykori elnökjelölt is a 28 ember között van, akiket egy egyiptomi bíróság felvett az állam által terroristának tekintett személyek listájára. Abdelmoneim Aboul Fotouh, aki 2012-ben pályázott az elnöki posztra, és Alaa Abdel Fattah, baloldali aktivista, aki évek óta tartózkodik háziőrizetbe, a Kairói Büntetőbíróság által megnevezett a legkiemelkedőbb két személy a listára kerültek közül. Aboul Fotouh-t 2018-ban a legutóbbi elnökválasztás előtt tartóztatták le, és korábban szerepelt már a terrorista listán. A 69 éves férfi majdnem két éve előzetes letartóztatásban van, terrorista csoport vezetésének és finanszírozásának vádjával.

A Szíszi kormány 2015-ben kezdte el használni a terrorista listát, és azóta előszeretettel alkalmazza a politikai ellenfeleivel szemben (Muszlim Testvériséggel elsősorban). Noha a megnevezettek között vannak terroristák és fegyveresek, a listára került emberek túlnyomó többsége békés aktivista, politikus és emberi jogi ügyvéd, vagy egyszerűen csak velük kapcsolatban álló ember.

Abdelmoneim Aboul Fotouh egy 2011-es választási plakáton. (Forrás: Facebook/ عبد المنعم أبو الفتوح)

Helikopter-szerencsétlenség a Sínai-félszigeten

Az Egyesült Államok hadserege azonosította azt az öt amerikai katonát, akiket Egyiptomban helikopter-balesetben meghaltak. Az incidens egy békefenntartó misszió során következett be az érintettek a Multinational Force and Observers (MFO) kötelékében szolgáltak, amely nemzetközi misszió feladata  megfigyelni és felügyelni az izraeli-egyiptomi békeszerződésben foglaltak betartását.

Mike Pompeo külügyminiszter nyilatkozatában elmondta, hogy a helikopter szerencsétlenségben egy francia és egy cseh katona is életét vesztette. A cseh védelmi minisztérium megerősítette az információt, továbbá a balesetet okaként technikai hibát említettek.

Hárman a Sínia-félszigeten elhunyt öt amerikai katonai közül. (Forrás: Facebook/ WFLA News Channel 8)

Szudánba látogatott az egyiptomi elnök

Első egyiptomi elnökként Dél-Szudánba látogatott Abd el-Fattáh esz-Szíszi. Nyilatkozatában kifejtette, hogy Salva Kiir elnökkel megvitatták a regionális biztonságot érintő problémákat és a Nílus vizének felhasználását, ami szerinte a reményt és nemzeti fejlődést kell jelentenie mindkét ország számára. Érdekes módon Szíszi nem említette a kérdés középpontjában álló országot, Etiópiát.

Kairó korábban Etiópia gátprojektjét egzisztenciális fenyegetésként jellemezte Egyiptom számára, amely vízellátásának döntő részében a Nílusra támaszkodik.

Esz-Szíszi (jobbra) és al-Burhan egy korábbi találkozó alkalmával. (Forrás: Facebook/ Farhan Jimale)

Líbia
Tömegsírok Líbiában

A 2014 óta zajló második líbiai polgárháborút lezáró tárgyalások kezdődtek meg augusztusban, amit egy szerződésbe foglalt fegyverszünet, és a közös kormányzat kialakításáról szóló tárgyalássorozat követett. A fegyverszüneti megállapodás egyik fontos eleme volt a helyi milíciák beazonosítása és felszámolása, vagy esetleges beolvasztása a majdani közös haderőbe. A konfliktus során mindkét felet támogatták ilyen formában működő csoportok. A milíciákat kiemelten kezeli a szerződés, mivel sok esetben ezek opportunista jelleggel jönnek létre. Sokszor a velük szövetséges hatalom se tudja kontrol alatt tartani őket.

Január közepén a Fáiz asz-Szarrádzs vezette, nemzetközileg elismert kormány (Government of National Accord – GNA) elfoglalta Tarhúna városát, ahol tömegsírokat fedeztek fel, amelyek 15 testet tartalmaztak, olykor teljes családokat. A GNA azonnal nyomozást indított az ügyben és az elkövetkező hónapokban további, 230 testet exhumáltak a városban és annak környékén. A nyomozás során a gyanú végül a helyi Mohamed al-Káni-ra, és az általa vezetett al-Kánijat milíciára terelődött, akik a megszállás alatt felügyelték a területet. A Káni család Halifa Haftár tábornok csapatait (Libyan National Army – LNA) támogatta a harcok során. Az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) és emberi jogi szervezetek jelentései alapján is ez a csoport tehető felelőssé az elkövetett atrocitásokért.

Az Egyesült Államok és Németország a teljes családra és a milícia tagjaira vonatkozó beutazási tilalmat, és a külföldi vagyonuk befagyasztását javasolta az ENSZ 15 tagú Biztonsági Tanácsának. Ezt azonban, a szintén Haftárt támogató Oroszország megvétózta arra hivatkozva, hogy még nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a bűnösség megállapítására, de Moszkva nem zárkózott el a kezdeményezés későbbi támogatásától. Az USA azonban sikeresen kijátszotta a vétót, a 2012-ben elfogadott Magnitsky határozattal, amelynek 2016-ban-a Kongresszus döntése nyomán-globálissá vált hatálya lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy az emberi jogokat megsértő egyéneket és országokat kereskedelmi szankciókkal súlytsa, valamint zárolja az elérhető számláikat.

A török félhold árnyéka Líbia felett

Hulusi Akar török védelmi miniszter látogatást tett Tripoliban, ahol reagált Haftár tábornok azon kijelentésére miszerint addig nem lehet béke Líbiában, amíg a gyarmatosítókat el nem űzik. Utalva ezzel arra, hogy Törökország Miszráta kikötőjében és az al-Watiya légi bázison kíván állomásoztatni csapatokat. A miniszter bármilyen agresszív lépésre elsöprő megtorlást ígért. A nyáron a török katonai támogatásnak köszönhetően, az ENSZ által is elismert GNA-nek sikerült feloldani a 14 hónapja tartó ostromgyűrűt Tripoli körül és visszakényszerítenie Haftár által vezetett Líbiai Nemzeti Hadsereget Szirt városáig.

Szarrádzs (balra) és Erdogan egy korábbi találkozó alkalmával. (Forrás: Facebook/ Anadolu Agency)

Marokkó

Egy hanyagolt konfliktus

November 13-án egy újabb befagyott konfliktus olvadt fel. 1000 Marokkói katona lépett be az ENSZ által ellenőrzött Guerguerat ütköző zónába. Az ezen keresztül vezető fontos kereskedelmi utat, október 21 óta tartott blokád alatt a Nyugat-Szaharai térség autonómiája céljából szerveződő Polisario Front, amely a szomszédos Algéria támogatását élvezi. A bevonuló marokkói erők sikeresen biztosították a területet, azonban erre válaszként a Polisario felmondta az 1991-ben megkötött tűzszünetet. A lázadó erők Szaharai Demokratikus Arab Köztársaság területéről indítottak támadásokat, a 2700 km hosszú homokfal mentén, ami elválasztja egymástól a Marokkó és a Polisario által uralt területeket. A Polisario önkéntesek toborzásába kezdett, és bár marokkói közlések szerint az ellenük indított támadások sikertelenek voltak a harcok továbbra is folynak alacsony intenzitással. A konfliktus fellángolását kiváltó okként a Polisario azt az utat nevezte meg, amely összeköti Marokkót és Mauritániát mivel megépítése szerintük sértette a 91’-es egyezményt. A kép ennél kissé árnyaltabb. A ENSZ missziója (MINURSO), ami 1997-ben népszavazást igyekezett lebonyolítani megbukott, ugyanis Marokkó nem volt megelégedve a szavazásra jogosultak körével. Az ezt követő nemzetközileg indított kezdeményezések is, sorra az egyes felek elutasításával találkoztak. Marokkó a Nyugat-Szahara legértékesebb területei tartja felügyelete alatt, ahol jelentős foszfát lelőhely található és amely régió hozzáférést biztosít az Atlanti óceán halászható vizeihez. Horst Kohler a régióba delegált ENSZ követ lassan egy éves lemondása óta, a nemzetközi szervezet nem nevezett ki utódot. Így a Polisario és a függetlenedést támogató szaharai őshonos nép jogosan érezheti azt, hogy nemzetközileg az ügye elvesztette a támogatást, így az erőszakhoz nyúlva próbálják ügyüket sikerre vinni. Ezzel párhuzamosan az ENSZ szerepe és befolyása az eseményekre erodálódik, így az eszkalálódás veszélye megnő a külső kontrol hiányában.

Nyugat-szaharai zászló és ENSZ-helikopter valahol a sivatagban, melyet magának követel Marokkó. (Forrás: Facebook/ World Politics Review)

Megújuló izraeli-marokkói kapcsolatok

2020 december 13-én Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Marokkó, idén harmadik országként rendezni kívánja kapcsolatait Izrael álammal és a diplomáciai valamint kereskedelmi kapcsolatok kiépítése felé kíván elmozdulni, a 2000-ben kezdődött második intifáda mozgalom kapcsán befagyott nyilvános dialógus terén. Bár a két ország kapcsolata koránt sem volt ellenségesnek nevezhető annyira, mint a korábban Izrael felé nyitó Emírségeké. Tekintve a hírszerzés terén folytatott, egymást segítő közös tevékenységüket és Algéria mindegyikükkel szembeni ellenséges magatartását, a két nemzetben több közös van, mint bármelyik más arab ország és Izrael viszonylatában. Közel milliós azon zsidók száma Izraelben, akik marokkói gyökerekkel rendelkeznek és jelentős az izraeliták száma az észak-afrikai országban is. A zsidó közösséget a marokkói alkotmány is megemlíti, mint az ország kultúráját gazdagabbá tevő kincset. December 22-én földet érett az első kereskedelmi repülőjárat a rabati reptéren, amelynek fedélzetén utazott Meir Ben-Shabbat nemzetbiztonsági tanácsadó, az izraeli delegáció vezetője és Jared Kushner Trump elnök veje, aki a korábbi Ábrahám-egyezmény megkötésében játszott közvetítő és kezdeményező szerepet. Ugyanezen a napon született meg az együttműködési szándékról szóló egyezmény, amely a kereskedelmi és politikai kapcsolatok mellett a turisztikára is nagy hangsúlyt fektet, figyelembevéve, hogy a közös vallású lakosság között aktív kulturális viszony jöhet létre.

A közös társadalmi alapot képző zsidő közösség mellett azonban létezik egy réteg, amelynek tagjai ellenzik a két ország közeledését. A Adl Wal Ihssane csoport, akik a társadalom iszlamizációját tűzték ki célul tüntetést szerveztek, amit a helyi hatóságok sikeresen megfékeztek.

Az egyezség másik fontos eleme a Nyugat-Szahara feletti marokkói autoritás elismerése amerikai részről, ami egy hatalmas lépés a királyság régió béli tevékenységének, és a régió függetlenségéért küzdő Polisario front megítélése szempontjából.

Közel-Kelet

Irak

Választójogi reform Irakban

Irak elnöke ratifikálta az új választási törvényt, amelynek célja, hogy a függetlenek jelöltek számára nagyobb esélyt biztosítson a parlamenti helyek megszerzésére, ezzel utat nyitva a jövő évi előrehozott választásoknak. Barham Saleh elnök hangsúlyozta a szabad, tisztességes és átlátható szavazás szükségességét, amely helyreállítja az iraki nép bizalmát a választási rendszer és az állam iránt.

Az új törvény az ország 18 tartományának mindegyikét több választási körzetre szabja, és megakadályozza, hogy a pártok egységes listákon induljanak, ami a múltban segített nekik abban, hogy könnyedén elnyerjék egy adott tartomány összes mandátumát. Helyette az kapná a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapja az adott választási körzetben.

Választási biztosok ellenőrzik a szavazatokat Irakban 2018-ban. (Forrás: Facebook/ Metin Feyzioğlu)

Amerikai csapatkivonások Irakban és Afganisztánban

A Fehér Ház 2500 katonát hoz haza az év végéig Afganisztánból és Irakból a Pentagon legrangosabb tisztségviselőinek tanácsa ellenére. A parancs értelmében az Afganisztánban állomásozó katonák létszáma 4500-ról 2500-ra az irakiaké 3000-ről 2500-ra csökken, tehát a jelenlegi mintegy kétharmadára apad az amerikai katonai jelenlét a két országban.

Nem sokkal a bejelentése után a szenátus legbefolyásosabb republikánusa, Mitch McConnell kifejezte, hogy ellenez minden változtatást az elkövetkező néhány hónapban az USA védelmi és külpolitikájában – ideértve az afganisztáni és iraki jelentős csapatkivonásokat is. McConnell az újságíróknak elmondta, hogy „Afganisztánban és Irakban a katonai erők számának csökkentése, hiba”.

Amerikai katona Afganisztán Kandahár régiója felett. (Forrás: Facebook/ U.S. Department of Defense (DoD))

Trump kegyelmet adott négy elítélt Blackwater tagnak

Karácsony előtt kegyelmet adott Trump elnök két olyan embernek, akik korábban bűnösnek vallották magukat Robert Mueller különleges ügyész vezette orosz beavatkozás körüli nyomozás során, továbbá a Kongresszus három korrupció miatt elítélt republikánus képviselőjének. Trump kegyelmi listáján négy amerikai veterán is szerepelt, akiket iraki civilek meggyilkolása miatt ítéltek el, miközben 2007-ben a Blackwaternek dolgoztak.

Bagdadban, a Nisour téren történt mészárlás, a háború egyik legismertebb eseményévé vált az Egyesült Államokban, és mély nyomokat hagyott mindkét oldalon.

A Blackwater katonai magánvállalat zsoldosai. (Forrás: Faceboook/ Thawka Aung)

Török-iraki megállapodás a radikálisok ellen

Törökország és Irak megállapodtak abban, hogy folytatják együttműködésüket a szélsőséges szervezetek, köztük az Iszlám Állam terrorcsoport és a kurd lázadók elleni harcban – közölte Recep Tayyip Erdogan török ​​elnök.

Musztafa al-Kadhimi az Ankarába látogató iraki miniszterelnökkel folytatott találkozó után, újságíróknak nyilatkozva Erdogan azt is elmondta, reméli, hogy az iraki-török ​​kőolajvezetéket, amely megsérült az Iszlám Állam elleni konfliktus során, hamarosan megjavítják, és folytatódhat rajta keresztül az olajszállítás a világpiacokra.

Törökország számos határain túlnyúló földi és légi támadást hajtott végre a szomszédos Észak-Irakban a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei ellen, akik bázisokat tartanak fenn a régióban. A legutóbbi júniusi offenzíva, a Claw Tiger művelet során, hogy a török kommandósok repültek be, hogy végrehajtsák a műveleteket a PKK ellen, amely 1984 óta harcol a török ​​állammal (Törökország, az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetnek tekinti).

Török és iraki katonák valahol a két ország határszakaszán. (Forrás: Facebook/ Star Gazete)

Izrael

Izraeli miniszterelnök Szaúd-Arábiában (?)

Benjamin Netanyjahu izraeli miniszterelnök titokban Szaúd-Arábiába utazott Moszad kémfőnökével, Yossi Cohennel, hogy találkozzon Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceggel és Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel, több izraeli sajtóorgánum szerint is. Ha igaz, akkor ez volt az első ilyen találkozó az izraeli és a szaúdi vezetők között, amelyről széles körben beszámoltak az izraeli médiában. Úgy tűnik Izrael, Szaúd-Arábia és a Trump-adminisztráció igyekszik összehangolni álláspontját Iránnal kapcsolatban, mielőtt Joe Biden megválasztott elnök hivatalba lépne. Szaúd-Arábia külügyminisztere cáfolta, hogy a találkozóra Netanyahuval sor került volna, mondván, hogy „a jelenlévő tisztviselők egy amerikai és egy szaúdi volt”.

Szaúd-Arábia lehet a következő ország, mely békét köt Izraellel és elismeri függetlenségét? (Forrás: Facebook/ StandWithUs)

Elnapolt tárgyalások Izrael és Libanon között

Libanon és Izrael között a tengeri határ ügyében tervezett tárgyalásokat elhalasztották, és az amerikai közvetítők most külön-külön veszik fel a kapcsolatot a két féllel – közölték izraeli és libanoni tisztviselők A tárgyalásokat októberben kezdték, a delegációk az Egyesült Államok katonai bázisán gyűltek össze, hogy megpróbálják megoldani a tengeri határokkal kapcsolatos vitát, amely eddig visszatartotta az olaj- és földgázkutatást a vitatott vonal közelében. Yuval Steinitz izraeli energiaügyi miniszter szerint az amerikaiakkal megállapodtak abban, hogy a tárgyalásokat néhány hétre elhalasztják.

Az előkészítés Washington diplomáciájának három évbe telt, és a tárgyalások megkezdése Jeruzsálem és Bejrút közt jelentené a csúcspontot.

Szabadlábon az izraeli kém

Benjamin Netanyjahu izraeli miniszterelnök üdvözölte az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma által kiadott feltételes szabadlábra helyezés korlátozásainak feloldását Jonathan Pollard, az amerikai haditengerészet volt elemzője ügyében, akit az 1980-as években ítéltek el, amiért Izraelnek kémkedett. Pollard azt nyilatkozta, hogy hamarosan Izraelbe költözik. Netanyahu közleményében elmondta, hogy évek óta dolgozott Pollard szabadon bocsátásáért. „A miniszterelnök arra számít, hogy hamarosan találkozni fog Jonathan Pollarddal Izraelben, továbbá minden izraelivel együtt kifejezi jókívánságait neki és feleségének, Eszternek” – közölte Netanyjahu irodája.

Márciusban Izrael két év alatt a negyedik választását tartja

Izrael parlamentje feloszlatta magát, miután a Benjamin Netanyahu miniszterelnök vezette kormánykoalíció nem tudta elfogadtatni a jövő évi költségvetést. Az ország két év alatt a negyedik választását fogja tartani előreláthatólag március végén.

Netanyahunak új kihívóval kell szembenéznie a befolyásos jobboldali, Gideon Saar személyében, aki a Likud elhagyását követően megalapította saját Új Remény névre hallgató pártját. Több közvélemény-kutatás is azt sugallja, hogy Saar jelentős támogatást vonhat el Netanyahutól és a Likudtól. Mindeközben Gantz politikailag ellehetetlenült. Az általa vezetett Kék-Fehér megrendülése akkor kezdődött, amikor megkötötte a koalíciót Netanyahuval, a közös kormányzás pedig csak ráerősített erre, a közvélemény kutatók szerint ez előreláthatólag csak néhány parlamenti hely elnyerésére lesz elegendő.

A 2015-ös izraeli választás plakátjai. (Forrás: Facebook/ Reading The Pictures)

Letartóztatták Ester Horgan gyilkosát

Elfogták az a férfit, akit Esther Horgen múlt vasárnapi meggyilkolásával gyanúsítanak, a gyanúsított személy állítólag már beismerte tettét és vallomást is tett a bűncselekmény részleteiről. Az 52 éves, hatgyermekes anya, Horgen egy vasárnap délután indult futni a Reihan erdőbe a háza közelében, Tal Menashe településén, és nem tért vissza, mire férje, Benjamin értesítette a rendőrséget. Az erőszak jeleit hordozó holttestét másnap hajnalban találták meg az erdőben.

A palesztin média a gyanúsítottat egy 36 éves férfiként azonosította Turából, aki mintegy 2,5 kilométeres autóútra lakott Tal Menashe-tól. A híradások azt is tudni vélték, hogy különböző bűncselekmények miatt ült már korábban is egy izraeli börtönben.

Az Izraeli Védelmi Erők feltérképezték a gyanúsított ciszjordániai otthonát, felkészülve annak esetleges jövőbeni lebontására.

Ester Horgan. (Forrás: Facebook/ Yishai Fleisher ישי פליישר)

Szíria

Bashar Asszad szíriai elnök új külügyminisztert nevezett ki, Faisal Mekdad külügyminiszter-helyettes személyében. A döntés azután született, hogy miután több mint egy évtizedig töltötte be a posztot Walid al-Moallem november 16-án, 79 éves korában elhunyt. Az elmúlt évtized Aszad ellenes felkelés és polgárháború során az ország egyik legismertebb arca volt a külvilág felé.

Elődjéhez hasonlóan Mekdad is karrierdiplomata, közeli bizalmasa Asszadnak és kemény kritikusa az ellenzéknek az elmúlt tíz év alatt. A polgárháború közel félmillió ember halálát okozta, és az ország lakosságának felét lakhelye elhagyására kényszerítette.

Írta: Hende Olivér és Kovács Ádám

Szerkesztette: Halasi Gábor

Címlapfotó: A marokkói amerikai nagykövetség által közreadott képen megérkezik az El Al izraeli légitársaság Tel-Avivból indult, első közvetlen járata fedélzetén Jared Kushnerrel, Donald Trump amerikai elnök vejével és közel-keleti főtanácsadójával, valamint a zsidó állam nemzetbiztonsági tanácsának vezetőjével, Meir Ben-Sabbattal és az amerikai-izraeli békedelegációval a marokkói főváros repülőterére 2020. december 22-én. (Forrás: MTI/EPA/Marokkói amerikai nagykövetség)

 

A MENA 02 – MENA térség hírfigyelő, 2020. november-december bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A szlovén Védelmi Minisztérium a napokban jelentette be, hogy kormányközi megállapodás alapján egy Leonardo C-27J Spartan típusú, közepes katonai szállító repülőgépet szerez be.

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak köszönhetően a légierő is régen várt fejlesztési pályára állt. A legnagyobb kihívás a megfelelő személyi állomány toborzása, kiképzése és képzettségének szinten tartása lesz.

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison szolgáló Szarvas Dávid főhadnagy épp típusátképzését hajtja végre Svédországban, hogy gyermekkori álmát valóra váltva vadászpilóta lehessen.

A Bundeswehr január 6-án jelentette be, hogy a 131. tüzérzászlóalj (Artilleriebataillon 131) katonái nyolc magyar katonát képeznek át a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackokra. Ezen magyar katonák képzése nagy jelentőséggel bír, mivel alig több mint egy év múlva - 2022 februárjában - a huszonnégy megrendelt magyar PzH 2000-ek közül az elsőt Magyarországra szállítják.  Ez a nyolc kiképzett katona lesz a jövőben itthon az az oktató, akik hasonló kiképzést folytatnak majd, mint amit most kapnak. 2020 novemberében a közeli Grafenwöhr gyakorlótéren a tarackokkal végzet lövészet jelentette a képzés első szakaszának befejezését. 2021 első negyedévében a parancsnokok képzése veszi kezdetét, ezen öt magyar katona vesz majd részt, egyikük az ütegparancsnoki képzést is megkapja majd.

Szlovákiában is eldöntötték az országban található földi telepítésű rádiólokátorok cseréjét. Pozsonyban a héten hozták nyilvánosságra, hogy 17 új radart fognak beszerezni 150 millió eurós keretből. Ezek az Israel Aerospace Industries (IAI) által kifejlesztett és gyártott ELM-2084-es rádiólokátorok lesznek, vagyis ugyanaz a típus, mint amit hazánk is kiválasztott a 2020-as évben. A radarok előállításában az ipari együttműködésnek köszönhetően szlovák vállalatok is részt fognak venni.

A román kormány jóváhagyta és elküldte a parlamentnek azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy külföldi katonai értékesítési (FMS) eljárás keretében megvásárolja a NSM (Naval Strike Missile) partvédelmi rendszereket. A 3,96 m hosszú NSM súlya 407 kilogramm, hatótávolsága 180 kilométer. Navigációját GPS, míg a célpont felderítését hőképalkotó rendszer segíti. A norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket alkalmazó rendszerek eladását az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tavaly októberben hagyta jóvá Bukarest számára. Romániában 2024-ig szeretnék a beszerzést végrehajtani, aminek nagyságát 286 millió dollárra becsülik.

Két vadonatúj Boeing CH-47F Chinook érkezett meg Antwerpen kikötőjébe a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht = KLu) részére. A szállításhoz részlegesen szétszerelt helikoptereket a Woensdrecht légibázison szerelik majd össze. Hollandia 2016-ban 14 darab CH-47F Chinook-ot vásárolt meg, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter 2021 végéig történő korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, ezzel biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak. A 14 holland CH-47F Chinook Európába történő átszállítása a koronavírus miatt késett, hiszen az utolsó gépet 2020. december 10-én adta át a Boeing. A most megérkezett két forgószárnyas a D-472-es és a D-473-as jelzést viseli.

Több helyről is egybevágó információk láttak napvilágot abban a tekintetben, hogy a brit védelmi minisztérium tárgyalásokba kezdett Franciaországgal és Németországgal a következő generációs harckocsi fejlesztésére elindított Main Ground Combat System programban megfigyelőként való részvételének lehetőségéről. Annak részletei, hogy pontosan milyen hozzáférést kapnak majd a britek a programhoz, jelenleg még nem világos, mivel egy lehetséges egyezséget csak ez év vége felé írhatnak alá. 2020 augusztusában a brit sajtó arról tudósított, hogy Londonban már fontolgatták a 227 darabos Challenger 2-es harckocsik kivonását. Szeptemberben Ben Wallace hadügyminiszter bejelentette nem vonják ki a haza ipar termékét, sőt szeretnék korszerűsíteni is ezeket a páncélosokat, ami lehetővé tenné 148 darab számára, hogy 2035-2040-ig szolgálatban maradjanak.

Németország és Franciaország terveiben az szerepel, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Kicsit több mint négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.

Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy új, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.

Megkapta az első felújított Dassault Mirage 2000D vadászbombázóját a Francia Légi-és Űrhaderő (Arme de l'Air et de l'Espace = AAE). Ez példány 2021. január 7-én a landolt a dél-franciaországi Mont-de-Marsan légibázison. Az első körben a hadrendben lévő 70 Mirage 2000D-ből 55 darab esik át a korszerűsítésen, amelyet a Dassault Aviation és az Atelier Industriel de l'Aéronautique (AIA), a francia légierő karbantartó szervezete hajt végre Clermont-Ferrand/Aulnat-ban. Az élettartam közepén esedékes modernizálás már 2008 óta időről-időre napirendre került, majd onnan le, mígnem 2019-ben az anyagi feltételek megteremtődése után végre elkezdődtek a modernizálások, amelyek 2025-ig tartanak majd. Az 1995-től hadrendbe állt deltaszárnyú csapásmérőből 1993-tól számítva 86 példány került beszerzésre (további 2 gép, mint prototípus épült meg a D-ből), jelenleg már csak 70 viseli a kokárdás felségjelet a több mint 200 darab Párizs fennhatósága alatt álló repülőeszközből.

A gépekből 55 darab repülőképes, a többit a Chateaudun és a Clermont-Ferrand/Aulnat helyeken tartós tárolásba helyzeték, illetve néhányat alkatrészforrásként is használnak. A Diesel becenévre hallgató, korszerűsített gépek példányaira a szárazföldi csapatok számára képi információt is továbbítani tudó ROVER modul, GBU-49 Paveway II-es precíziós vezérlésű bombák, új rádió adó-vevők kerülnek integrációra. Cserére kerül az önvédelemre szolgáló MBDA R550 Magic 2 rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta az MBDA MICA IR variánsra, valamint a földi csapatok támogatására egy Nexter DEFA 550F 30 milliméteres gépágyút magába foglaló gépágyúkonténer is a fegyverzetbe kerül. Szintén a földi csapatok támogatására fogják felhasználni a precíziós irányítású Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique), vagy BAT-120 GL (Bomba Appui Tactique – taktikai támogató bomba) kis átmérőjű bombáit. A mozgó célok megsemmisítésére is képes, félaktív lézeres önirányítású BAT-120-as – amit pár éve még ASPTT-nek hívtak - tömege 35 kilogramm, átmérője 120 milliméter.

Az irányítórész félaktív lézeres összetevői a Thales Group égisze alá tartozó TDA által 2011 óta kifejlesztett Aculeus-LG nevet viselő, 68 milliméteres átmérővel rendelkező nem irányított rakétákon kerültek alkalmazásra eredetileg. Az irányítófelületek mozgatását végző rendszert a 120 milliméteres MGM irányított aknavetőgránátokhoz készítette el a Thales. A BAT-120 GL 10 kilogrammos robbanófejjel van felszerelve. A hordozógép és a BAT-120 GL közötti kapcsolatot az irányítást nélkülöző BAT-120-nál használt SEMB többzáras bombafelfüggesztő átalakított verziója biztosítja. Ebben a GL verzióhoz igazított többzáras bombafelfüggesztőben digitális interfészek biztosítják a 3 darab bomba számára szükséges lézeres kódok és céltávolság-információk eljuttatását, valamint a kioldási sorrend vezérlését is.

Ezen a bombán alkalmazott félaktív lézeres önrávezető fej több összetevőjét használják rakétán, illetve aknavető lőszeren is. A BAT-120 GL felfüggesztésére szolgáló hármas bombazárral, valamit a gépágyúkonténerrel már a 2017-es évben elkezdődtek a repülési tesztek, az első lövészetre, valamint az első leoldásokra is sort kerítettek. A Damocles célmegjelölő helyett a korszerűbb Thales Talios kerül majd alkalmazásra a korszerűsített Mirage 2000D-ken. Az elsőnek elkészült Dassault Mirage 2000D vadászbombázó Mont-de-Marsan légibázison állami teszteken és különféle kísérleteken vesz majd részt 2021 végéig a DGA (Direction Générale de l'Armement) francia védelmi beszerzési ügynökség és a CEAM (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires) a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának felügyelete alatt, amikor is újra hadrendbe fogják állítani. Ez magában foglalja a repülőgép új rendszereinek alapos vizsgálatát mindenféle repülési feladatban, különféle éghajlati viszonyok között, így külföldi áttelepülésekre is sort fognak keríteni. Ezek után a típust repülő EC 3-as ezredhez, Nancy-ba kerül majd ez a példány is. A korszerűsített Dassault Mirage 2000D vadászbombázók 2022 elejétől lesznek bevethetők és ezeket Párizs 2030-ig egészen biztosan hadrendben szeretné tartani.

Felszerelték az eddigi legnagyobb, 3D-s nyomtatással elkészített hajócsavart a francia haditengerészet egyik hajójára. A Naval Group által gyártott alkatrészt az ERIDAN-osztályú FS ANDROMEDE (M643) aknamentesítő hajó kapta meg. A 2,5 méteres átmérővel rendelkező hajócsavar öt lapáttal rendelkezik, ezek egyenkénti tömege 200 kilogramm. A hajócsavar még 2020 novemberében hagyta el a Naval Group breszti telephelyét, és november hónapban került felszerelésre az aknamentesítőre. Az ANDROMEDE 2020 decemberében a tengeri próbáin vett részt, amelyeket sikerrel teljesített. Az összes követelménynek megfelelő hajócsavar megalkotása csak az első lépés volt a 3D nyomtatás térhódításában. Ez a gyártási technika lehetővé teszi a technikai korlátozások jelentős csökkentését, a bonyolultabb alakzatok költséghatékony megalkotását, olyan összetett geometriai alakzatok esetében is, amelyeket hagyományos eljárásokkal nem lehet előállítani. Segítségével a jövőben csöndesebb, nagyobb vízmennyiséget megmozgatni tudó, vagyis hatékonyabb hajócsavarok is megjelenhetnek majd.

Február közepén megérkezik az Egyesült Államokban található Norfolk haditengerészeti támaszpontra az olasz haditengerészet, a Marina Militare zászlóhajója a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje a Lockheed Martin F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet a 2019-es, valamint a 2020-as év folyamán, egy 16 hónapos felújítási és korszerűsítési időszak alatt képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Jelenleg a hajó 10 AV-8B Harrier II repülőgépet szállíthat és üzemeltethet, azonban az F-35B Lightning II repülőgépek kvalifikációs próbái hamarosan elkezdődnek majd februárban. Az AV-8B Harrier II repülőgépek cseréjére az olasz kormány 15 F-35B repülőgépet rendelt meg. A jelentések szerint a CAVOUR könnyű repülőgép-hordozón tíz F-35B-nek lesz helye a hangárban, és további hat parkolhat majd a repülőfedélzeten.  Ez előtt azonban az USA haditengerészetével, de különösen az amerikai tengerészgyalogsággal szoros együttműködésben a képzési és integrációs próbák sorát kell majd sikerrel teljesíteni. A hajó személyzete esetében ez a képzési idő hat hetet fog igénybe venni. A képzés idejére az amerikai tengerészgyalogság gépeit is igénybe fogják venni az olaszok, kellő mennyiségű saját F-35B hiányában, mivel csak két saját F-35B-t tudnának használni.

A Szovjetunió megszűntét követően újra rendelkezhet saját repülőgépekkel a Kaszpi-tengeri Flotta. 2021 végég ugyanis Mil Mi-8 és Kamov Ka-27-es helikopterek, illetve később Berijev Be-200 kétéltű repülőgépeket is meg lehet majd találni a vegyes repülőszázad állományában. Az orosz védelmi minisztérium szerint a Kaszpi-tengeren ezek a helikopterek többnyire kutató-mentő feladatokat látnak majd el. Más források azt is tudni vélik, hogy harci repülőgépek is tartoznak majd a Kaszpi-tengeri Flotta parancsnoksága alá. Eme tengerészeti erő újonnan épített fő támaszpontja Mahacskala közelében került kialakításra. A Kaszpi-tengeri Flotta 1948 óta nem rendelkezett saját repülőerővel.

Pontosította a szállító repülőgépen alapuló csatarepülővel szembeni elvárásait az orosz védelmi minisztérium. Eme gép fejlesztésére indított kutatómunka már megkapta a Night Hunter-1 programnevet. A 2016-ban aláírt szerződés értelmében a kutatási és fejlesztési munkák 2017 decemberéig befejeződtek, de mégis 2019 nyarán új tervekről jelentek meg hírek. Az első elképzelésekben még az Antonov An-12-es szállítógép szerepelt mind fegyverhordozó. Ezt az amerikai AC sorozatú csatarepülőgépek mintájára, oldalra tüzelő fegyverzettel látták volna el.  Ebben mindössze két 57 milliméteres gépágyú szerepelt. Majd a későbbi tanulmányok megerősítették, hogy az An-12 nem teljesen felelt meg a kitűzött követelményeknek. A Szíriában szerzett tapasztalatok megmutatták, az oroszoknak is szükségük lehet egy gyengén felfegyverzett ellenféllel folytatott harcban a hosszú járőrözési idővel rendelkező, és erős fegyverzettel ellátott szállító repülőgépen alapuló csatarepülőre. Azonban az is világossá vált, hogy a pusztán csöves fegyverzetnél többre is szükség lehet ilyen helyzetben, így az irányított bombák, illetve a rakéták is felkerültek a vágyott repülőgép szükséges fegyvertárába.  

Törökországban már folyik a hazai fejlesztésű Tusas Engine Industries (TEI) TS1400 gázturbina második prototípusának összeszerelése. Ezt az erőforrást helikopterek részére alkották meg az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő, 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák helyettesítésére 2017 februárjától kezdődően. Ezt a hazai erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 Gökbey közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott, 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes, első felszállására 2018. szeptember 6-án került sor. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el. A TS1400-as különféle változatait alkalmazni szeretnék a Hukrus turbólégcsavaros kiképzőgépen, na és persze a T129 ATAK harci helikopteren is.

Készülőben van az Altay harckocsiba szánt Batu harckocsimotor első prototípusa is Törökországban. A Batu a török ​​BMC cég által kifejlesztett erőforrás, amely cég a dízelmotor mellé egy automata váltót is megalkot. A BMC az olasz Fiat/Iveco-val együttműködve indította el egy új, 1600 lóerő teljesítményű motor kifejlesztését. Ennek ellenére 2020 elején újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. Az akkor tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta arra a 2020-as évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg.  A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L helyi változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeztek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.

Bár az Egyesült Királyság, kilépett az Európai Unióból, továbbra is fő törekvései közé tartozik az Ankarával való ipari kapcsolatának megerősítése az ötödik generációs TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó fejlesztése tekintetében. A görög Pentapostagma közlése szerint Sir Dominick Chilcott Nagy-Britannia törökországi ​​nagykövete a közelmúltban megerősítette, hogy az új török ​​vadászgép fejlesztésének fő partnere a BAE Systems, eddig elégedett a program előrehaladásával. Hozzáfűzte, reméli, hogy a Rolls-Royce, amely Nagy-Britannia hatodik generációs Tempest harci gépének a hajtóműveit is szállítja, ugyanezt teheti majd a török ​​vadászbombázó esetében is. Chilcott szerint azonban a brit kormány még nem határozta meg, hogy ki fogja megtervezni a TF-X motorját. Azt is elmondta, hogy a program második szakasza, amely magában foglalja a prototípus gyártását, valószínűleg 2021 végén vagy 2022 elején kezdődik. Törökországban a 2020-as évtől már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre.

A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort.  Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.

Az Amerikai Külügyminisztériumból származó információk szerint még a Trump-adminisztráció távozása előtt (2021. január 20.) véglegesítésre kerülhet az Egyesült Arab Emírségek számára 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladása. A Külügyminisztérium már 2020 novemberében áldását adta a 10,4 milliárd dolláros üzletre. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal. A kongresszus tagjai korábban aggodalmukat fogalmazták meg, hogy az ügyet siettetik, így az még a Biden-adminisztráció hivatalba lépése előtt szerződéskötéssel zárulhat. Az új amerikai elnök, a Joe Biden vezette kormányzat már a 2020-as év vége felé közeledve jelezte, alaposan megvizsgálnák az F-35-ök eladását az Egyesült Arab Emírségek számára.

Indiában jóváhagyásra került egy 6,56 milliárd dolláros keret, amelyből hazai fejlesztésű és gyártású vadászbombázókat szerezhetnek be. A típus pedig nem más, mint a hányatott sorsú Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mk1A variánsa. A The Indian Express pár évvel ezelőtti információi szerint igencsak magas volt az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabáraként 67 millió dollár szerepelt, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálták a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka. Továbbra is 83 darab Tejas Mark1A vadászbombázó beszerzése szerepel a tervekben, ami már 2016 novembere óta jelen van, így a 73 együléses és a 10 kétüléses változat darabára 79 millió dollár körül alakulhat. A gépek összetevőinek az első időben még csak 50%-a lesz hazai gyártású, ezt a későbbiekben szeretnék feltornászni 60-65%-ra. A Tejas Mk1A, meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404F2-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.

A Srí Lankai Légierő parancsnoka, Sudarshana Pathirana légimarsall elárulta, hogy tárgyalásokat folytatnak Izraellel öt IAI Kfir vadászbombázó felújításáról. Srí Lanka 1995 és 2005 között tizenhat ilyen gépet vásárolt, amelyek közül hét a polgárháború alatt veszett el. Pathirana hozzátette, hogy a kabinet 49 millió dollárt különített el a modernizálásra. A tárgyalások ebben a hónapban zárulhatnak le. Hozzátette, hogy hamarosan két Harbin Y-12 szállító repülőgépet is meg vásárolnak. Srí Lankán már kilenc ilyen típusú gép van szolgálatban évek óta, és a légierő személyzete elégedett velük.

A Hyundai Rotem bejelentette, hogy szerződést kapott a K1-es harckocsik személyzet nélküli változatának kifejlesztésére. A jelenlegi feltételezések szerint a programot 2024-re be kell fejezni, akkora a prototípus, vagy legalábbis egy technológiai demonstrátor bemutatására lehet számolni. Tavaly novemberben a Hanwha Defense bejelentette a K9 Thunder önjáró tarack személyzet nélküli változatának fejlesztését. Itt az első szakaszban meg kell építeni a K9A2 tarackot, melynek tornyában már nem lesz kezelőszemélyzet. Várhatólag a ténylegesen személyzet nélküli K9-es 2040-ben léphet majd szolgálatba.

Az első repülésének 10. évfordulója környékén (2011. január 11.) a kínai hivatalos médiában újra feltűnt az Aviation Industry Corp (AVIC) J-20-as vadászbombázója. Még csak számítógépes animáción, de feltűnt a kétüléses változat is. Gyaníthatóan a kétüléses verziót csapásmérő feladatok végrehajtására, rádióelektronikai zavarásra, vagy éppen drónok légi irányító központjaként is alkalmazhatják majd, amennyiben megvalósul. Meg kell jegyezni, hogy ez volt az első alkalom, hogy a kétüléses J-20 hivatalos promóciós anyagban tűnt fel, bár a nem hivatalos médiában már évek óta találgatások folytak a majdani létezéséről. Egy másik filmben, mely a légierőt népszerűsítő toborzó film volt, olyan J-20-as volt látható, mely már nem az Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolataival a WS-10B-k hajtóművekkel, hanem a hazai WS-10C Taihang-okkal volt ellátva. A WS-10C Taihang fejlesztése elhúzódott, de 2020 eleje óta úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. A Taihang sugárhajtómű sokkal nagyobb tolóerővel rendelkezik, mint az orosz AL-31F, amelyet jelenleg a J-20A-ban használnak, és így a vadászgép végre képes lesz elérni az ötödik generációs vadászgépekkel szemben elvárt  teljesítményparamétereket, például a szuperszonikus cirkálást, vagyis tartósan hangsebesség felett repülni, utánégető használata nélkül. A hazai erőforrásra való áttérés azt is jelenti, hogy függetlenedni lehet Oroszországtól. A kínai média szerint ez volt az egyik tényező, amely megakadályozta a J-20-as teljes sebességgel történő gyártásának elindítását. Ezenkívül a vadászgépnek szánt WS-10C gázturbináknak - az AL-31F-től eltérően - már teljesen digitális a vezérlőrendszere és továbbfejlesztett utánégetővel is rendelkeznek. Emlékezni kell azonban arra, hogy a WS-10 nem a J-20-ban szánt erőforrás. A Taihang elsősorban a J-10C repülőgépek számára készült, míg a J-20-asok a még erősebb WS-15 Emei gázturbinákkal lennének felszerelve. A WS-10C-el felszerelt repülőgépek a J-20B jelölést kapták.

Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös 2019-ben nagyjából 18000 kilogramm tolóerőt tudottelőállítanii. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött. A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. Kína 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor az ezekkel ellátott J-20-ok cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyártott egy újabb szériát 2019-ben rendeltek meg. Állítólag a légierőnél még ezekkel sem voltak elégedettek, így a további fejlesztéseket várják a gyártótól.

Január 13-án átadásra került Ausztrália részére az a három, a dél-koreai Hanwha Defense által kifejlesztett és legyártott AS-21 Redback gyalogsági harcjármű, melyek a helyi kiértékelésben vesznek részt. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy a távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával.

Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe egy Mk44S Bushmaster 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska lett beépítve. Ez a gépágyú mindössze három alkatrész cseréjével gyorsan átalakítható egy 40 milliméteres gépágyúvá a torony, vagy a fegyver egyéb módosítása nélkül. A torony a T2000-es jelzést viseli és tulajdonképpen a már bevált ELbit MT30 Mk2 tornyot jelenti, melyet az ausztrál Electro Optic Systems látott el elektrooptikai és tűzvezető rendszereivel. Az ausztráliai mérgező pókról elnevezett Redback-re az Iron Vision sisakkijelző rendszer érzékelői is felszerelésre kerültek, ezzel a személyzet képes, mintegy „átlátni” a páncélzaton. Az Iron Vision sisakra szerelt kijelzőrendszer nagyfelbontású valós idejű videóképet továbbít a személyzet tagjai számára, 360 fokos látóteret biztosítva a vonatkozó adatokkal és szimbolikával együtt. Az Iron Vision emellett célok megjelölésére és befogására is használható, de természetesen a jármű vezetése is megoldható alkalmazásával. A vezetéshez segítséget nyújt a képfelismerő rendszer is, ami programjai segítségével megvizsgálja a terepet és képes felismerni az út mellé helyezett robbanóeszközök nyomait is. Persze a sisakkijelző mellett nagyméretű kijelzőkkel segítik a személyzet munkáját. A torony tetejére egy EOS R400 távirányítású fegyverállvány került, amelyre 7,62, vagy 12,7 milliméteres géppuskák és 40 milliméteres gránátvetők is felszerelhetők.

Mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra. A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren egy ideig jobban állt vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek  Electro Optic Systems, ECLIPS, Milspec, Bisalloy, Soucy, Marand és a CBG Systems) az együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint. A 2022-ben történt kiválasztást 2024-ben, vagy 2025-ben fogja követni a korlátozottan történő hadrafoghatóság, míg a teljes körűt 2030-ra, 2031-re várják.

Az amerikai légierő 2021. január 12-én 1,7 milliárd dolláros szerződést írt alá további 12 darab Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép beszerzéséről. Ezek a hatodik rendelési tételbe tartoznak, így eddig a típusból 79-et igényelt az USAF. Az első kettőbe, amiket még 2016 augusztusában írtak alá 7, illetve 12 Pegasus volt megtalálható. Ezeket követte a harmadik további 15 repülőgéppel 2017 januárjában, majd a negyedik tétel 18 repülőgépe 2018 szeptemberében, és az ötödik rendelési tétel ugyancsak 15 repülőgéppel 2019 szeptemberében. A gyártás kezdetétől napjainkig 42 darab KC-46A került átadásra (28 darab 2019-ben és 14 2020-ban), az elsők nem is olyan rég, 2019 januárjában. További tíz a gyártás különféle szakaszában, vagy az átadás előtti szakaszban található meg. A típust repülik a McConnel, az Altus, a Seymour Johnson, valamint a Pease légibázisokon. A most megrendelt gépek a gyártó ígérete szerint már mentesek lesznek a típust eddig sújtó tervezési és gyártási hibáktól és utolsó darabjaikat 2023. április 30-ig át fogják adni.

Évekig tartó vita után a haditengerészet és a tengerészgyalogság arra készül, hogy megnézze, lehetséges-e hajók elleni fegyverzettel ellátni a SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajókat. A cél nem az, hogy egy igazi tengeri ütközetekben bevethető egységet kapjanak, csak annyi, hogy hajók elleni önvédelmi képességet teremtsenek meg. Okként a csendes-óceáni kínai és orosz flottafejlesztések lettek megnevezve. A hajókra a norvég Kongsberg Defense és az amerikai Raytheon által kifejlesztett NSM hajók elleni robotrepülőgépeket szerelnék fel. Ez a fegyver egyébként még 2019-ben megrendelésre került a tengerészgyalogság részéről, mint partvédelmi rendszer. Várhatólag a 2022-es évben kísérleti jelleggel kerül majd felszerelésre egy SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra az NSM, hogy megvizsgálják a valóságban mennyire életképes ez az elképzelés.

Az eddig ismert négy helyett, úgy tűnik hét egykori japán MH-53E Sea Dragon aknamentesítő helikoptert vásárolt meg az Egyesült Államok. A 2014-ben kezdődő történetben, az addigi teljesen megszokott dolgot, hogy az Egyesült Államok haderejéből kivont haditechnikai eszközöket más államok beszerzik, és alkatrészenként, vagy egészben felhasználják védelmi képességeik növelésére, vagy szinten tartására a visszájára fordult. Ugyanis pont fordítva játszódott le a fent említett eseménysorozat. Mivel Washingtonban döntöttek úgy, hogy Japánból vásárolnak, az ott már kivont Sikorsky MH-53E Sea Dragon helikopterekből és azok alkatrészeiből. Az amerikai haditengerészetnél még 2025-ig szolgálatban álló, aknamentesítésre használt forgószárnyasokból csak Japán rendelt az 1980-as években. Ezeket a 2013-as év folyamán nyugdíjazták, feladatukat az európai eredetű MCH-101-es vette át.

 Az első hírekben még nyolc Sea Dragon és a pótalkatrészek megvásárlását lehetett olvasni. Itt nehézséget jelentett az a tény, hogy a fukusimai katasztrófakor sugárszennyezetté váltak, így csak igen alapos előkészítés után kerülhettek eladásra. A legkisebb darabszámban készült változat olyan jelentős eltérést mutat a többi variánstól, hogy nem lehetséges, csak jelentős kiadásokkal az átépítés megvalósítása. A két 2016-ban megvásárolt forgószárnyas 67000 dollár ellenében cserélt gazdát, míg két új Sea Dragon nagyjából 60 milliót kóstálna. A két sárkány mellé 12 hajtóművet is eladtak a japánok, ami jelentősen növelte a még 2025-ig szolgálatban álló 28 amerikai Sea Dragon gépek üzemképességét. A másik két Sikorsky MH-53E 2017-ben került beszerzésre, de az utóbbi időben, mintha még három példány maradványaira lettek volna figyelmesek a tengerentúlon.

Az Egyesült Államok Légiereje a Northrop Grumman Corporation-al állapodott meg arról, hogy megalkotja a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázók új elektronika hadviselési rendszerét. Ez a rendszer egy kiforrott termékcsalád része lesz, és kialakítása lehetővé fogja tenni, hogy a megrendelő igényei szerint konténerben, vagy akár az F-16-os belső terében is elhelyezhető legyen ugyanazt a képességet biztosítva.

Még ebben az évben szeretné éleslövészettel megvizsgálni az amerikai hadsereg, hogy a két kiszemelt aktív páncélzat közül, melyik képes nagyobb védelmet biztosítani a Stryker lövészpáncélos számára. A német Rheinmetall ADS és az izraeli Rafael Trophy, a harckocsiknál kisebb tömegű páncélosok védelmére továbbfejlesztett LV variánsa nem kerül felszerelésre egyetlen egy Stryker-re sem a próbák alatt, ehelyett speciálisan kialakított páncélozott célpontokon fognak elhelyezkedni. Ez lehetővé teszi a hadsereg számára, hogy pontosan megmérje, milyen védelmet biztosíthat a vizsgált aktív páncélzat. A két rendszerről ezzel a módszerrel összegyűjtött teljesítményadatok segítenek meghatározni a biztosított védelmi képesség mellett azt is, hogy a védett jármű közelében milyen távolságban milyen sérüléseket okozhat az aktív páncélzat működése. A korszerűsítésnek köszönhetően a 2018-ban bemutatott Trophy LV legújabb verziója 40 százalékkal könnyebb, mint elődje. Valamint kevesebb energiát igényel a radarok és egyéb elektronikák működtetéséhez, de ugyannyi ellenrakétával rendelkezik, mint súlyosabb elődje, így azzal megegyező védelem biztosítására képes. A Rheinmetall ADS kissé különbözik az ellenrakétával rendelkező Trophy-tól. A német rendszer nagyszámú, a jármű körül elrendezett, milliszekundum pontossággal kivetett és felrobbantott robbanóanyagot használ a bejövő rakéták semlegesítésére közvetlenül a robbanófejek felrobbanása előtt.

Bár az amerikai tengerészgyalogság már megkezdte az AV-8B Harrier II cseréjét az F-35B Lightning II-vel, a régebbi típus visszavonulására csak az évtized végén kerül sor. Az erre az időszakra vonatkozó technikai támogatás biztosítása érdekében a Vertex Aerospace és a BAE Systems megállapodtak az együttműködésben. Az amerikai cég tavaly kapta meg a lehetőséget a Harrier-ek üzemben tartásának biztosítására. A Vertex Aerospace alvállalkozóként vonta be a BAE Systems-t, amely már több mint 40 éves tapasztalattal rendelkezik a Harrier-el kapcsolatban. A két partner a 118 darabos hadrendben lévő amerikai állományt - melyből nagyjából 101 repülőképes - a végleges kivonásig, vagyis 2029-ig fogja támogatni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab 105ÖE

Boeing C-17A Globemaster III

Mil Mi-35M

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

McDonnell Douglas KDC-10

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Grumman EA-6B Prowler

British Aerospace Harrier GR.7

Douglas A-1D Skyraider

Saab Sk37E Viggen

Sikorsky CH-54A Tarhe

MiG-21-93

McDonnell Douglas F-18C Hornet

NHIndustries SH-90A

General Dynamics EF-111A Raven

NAMC YS-11EA

Sikorsky S-61A

Alenia Aermacchi M-346FA

Boeing B-52H Stratofortress

Aérospatiale SA 342L Gazelle

North American T-2C Buckeye

Kawasaki T-4

Rockwell B-1B Lancer

Mil Mi-17MD

Boeing AH-64E Apache Guardian

Kawasaki C-1

Grumman C-2A Greyhound

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Boeing P-8A Poseidon

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

Northrop Grumman E-2D Hawkeye

Mil Mi-28UB Havoc

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

A líbiai polgárháború több fordulaton is keresztülment az elmúlt időszakban. Ezen változások epicentrumában a katonai és politikai megfontolások mellett, a gazdaság és annak alapköve az olajipar áll. A kérdés nem csak belügy, hiszen a legtöbb európai energetikai vállalatnak befektetései vannak az országban. A cégek anyaországainak pedig prioritást képez Líbia stabilizálódása, így igyekeznek a lehető legnagyobb támogatást biztosítani Észak-Afrika háború szaggatta országának. Ennek egyik lehetséges útja az olajipar és a benne rejlő potenciál kiaknázása.

Az olajcsap blokádja

A líbiai konfliktus egy kevésbé ismert, de Európára is nagy hatást gyakorló összetevője a gáz-és olajkitermelés és annak exportjának kérdése. Az ország kiemelkedő mennyiségű olajkészlettel bír. Az OPEC 2019-es adatai alapján 48,363 millió hordónyi bizonyított olajtartalékkal és 1,505 milliárd köbméternyi gázzal rendelkezik, amelyek az ország gazdaságának alapját biztosítják.

Ez év január 17-én, amíg a berlini béketárgyalások zajlottak az ország jövőjéről, a Halifa Haftárt támogató törzsek és a Petroleum Facilities Guard nevű olajcég és milícia elfoglalták a főbb kikötőket és termelői létesítményeket, melyek az energiaexport motorjai voltak. A Haftár párti erők azzal indokolták a műveletet, hogy az ENSZ által elismert Nemzeti Egységkormány (GNA) arra használja a nyugati központú, ez által a Fájez esz-Szarrádzs kormány területén működő Nemzeti Olajtársaságot ( National Oil Corpotation), hogy az abból származó bevételekből török és szíriai zsoldosokat fizessen, akiket Ankara biztosít. Ezt az érvet alátámasztotta a tény, hogy Törökország egy Pentagon jelentés alapján 3700 szíriai zsoldost küldött a térségbe. A megszállók emellett pedig követelték az olajból származó haszon egyenlő elosztását is. A létesítmények őrzését hosszabb távon az oroszországi Wagner Csoport, katonai magánvállalat biztosította, akik a második líbiai polgárháború kihagyhatatlan szereplőivé váltak, mint az orosz proxy tevékenység eszközei.

A kikötők blokádjának célja a nyomásgyakorlás volt a nyugati kormányra a párhuzamos adminisztráció által. Az eredmény azonban kontraproduktívnak nevezhető, annak ellenére, hogy augusztusban több tüntetés is zajlott Tripoliban a korrupció, a romló életkörülmények és az áramkimaradások miatt. Ezek a megmozdulások azonban lezajlottak a Haftári erők központjaként számon tartott Bengáziban és Al-Marjban is szeptember elején. Az események megmutatták, hogy bár az állami intézmények megosztottan, egymással párhuzamosan működnek, a gazdasági hatások nem ismerik az ilyen megosztottságot.

Nyitás és tárgyalások

Az események súlyát felismerve szeptember 18-án Haftár bejelentette, hogy hajlandó feloldani a blokádokat az energiaipari bevételek méltányos elosztásának feltétele mellett. A bejelentést az Ahmed Matiq, a GNA miniszterelnök helyettese által vezetett tárgyalások előzték meg, ahol közös bizottságokban egyeztek meg a költségvetésről és egyéb részletekről. Bár Fájez esz-Szarrádzs nem hagyta jóvá a végső egyezséget, a Wagner csoport tagjai és más zsoldosok elkezdték elhagyni posztjaikat, és a helyzet a rendezettség felé mozdult el.

Az ország olajtermeléséért a már említett National Oil Corporation felelős, amely több leányvállalattal rendelkezik, ezek nagy része a Haftár által uralt régióban üzemel. A termelő kutak és a kikötők megszállásakor az NOC kivonta munkatársait azok biztonsága érdekében, és leállította a termelést. A cég a feloldásokat követően is leszögezte, hogy csak azon telepein hajlandó újrakezdeni a termelést és a kivitelt, amelyeket mindenfajta militáns csoport elhagyott és ezután is politikától függetlenül kívánja folytatni működését. A társaság már több kikötőt és lelőhelyet is biztonságosnak minősített és feloldotta azok vis maior helyzetét. Elindította Szeptember 22-én Zuwaytinah városában működő leányvállalatát a javuló biztonsági helyzet eredményeként. Ez hatalmas előrelépésnek tekinthető a líbiai emberek helyzetének szempontjából, ugyanis ez a telephely biztosítja az ország északi partszakaszán történő gázszállítást Bengázi felé és ez látja el a helyi erőművet, amely a környező régiónak állítja elő az elektromosságot. Emellett Hariga és Brega tengerparti városaiban is újrakezdődött a szállítás a külföldi partnereknek. A megnyíló líbiai olaj és gázpiac kapcsán találkozott Mustafa Sanalla, az NOC elnöke Oliver Owcza Németország líbiai nagykövetével, akit tájékoztatott a konszolidálódott helyzetről, és egyeztettek a jövőbeli német cégekkel történő együttműködésről. Németországon kívül Olaszországnak is fontos befektetései vannak. Földrajzi helyzetét kihasználva az olasz Eni olaj- és gázvállalat kiépítettet a Zöld Áramlat elnevezésű gázvezetékét, ennek kapacitása 8 milliárd köbméter évente. Ebből 2018-ban 4,55 milliárdot, 2019-ben pedig 5,86 milliárdot használt ki a cég.   Ezek a tények és adatok jól mutatják, hogy az európai országok nagy érdeklődést mutatnak Líbia energiahordozói iránt és a kitermelés éves szinten növekszik. Szeptember 23-án Giuseppe Bocino Olaszország líbiai nagykövete az olasz érdekek fenntartása miatt találkozott Mustafa Sanalla igazgatóval, az NOC vezetőjével. Sanalla tájékoztatta a nagykövetet az egyes leányvállalatok által vezetett kitermelő létesítmények biztonsági helyzetéről és az ott érvénybe lépetetett COVID-19-el kapcsolatos megelőző intézkedésekről. Ezek alapján látható, hogy a jelenlévő vállalatok, illetve azok székhelyéül szolgáló országok felismerték a termelés felfutásában rejlő lehetőségeket. Jövőbeli energia stratégiájukban pedig a javuló biztonsági helyzet miatt fontos szerepet szánnak majd Líbiának.

A National Oil Corporation júliusi és augusztusi jelentése alapján a blokád 10 milliárd dollárnyi veszteséget okozott az államnak a 9 hónapos periódusban. Az előző év júliusához képest 2,1 milliárd dollárról 38,2 millióra esett vissza az olaj- és gázexport bevétel. Az adatokat vizsgálva azonban optimizmusra adhat okot, hogy az augusztusi hónapban 38-ról 90 millióra emelkedett a jövedelem.

Megdermedő frontok, majd támadás

Augusztusban váratlan fordulat következett be, ugyanis a kezdeményezést megszerző, és így támadó pozícióban lévő Nemzeti Egységkormány erők megálltak az olajmezők egyik mediterrán térség felé nyíló kapujánál, Szurtnál. A megállás egyik oka a város ostromára való felkészülés volt, amelynek földrajzi elhelyezkedése mellett a másik stratégiai jelentősége az El-Dzsufra katonai légi bázis közelsége. A főbb okok azonban a nemzetközi nyomás, amely az ENSZ részéről is a békés politikai megoldást hangsúlyozta, valamint az a rizikó, amit az akkor formálódó esetleges egyiptomi intervenció hordozott magában. Abdel Fatah asz-Sziszi elnök egyeztetett a Líbia keleti felén élő törzsekkel, valamint a támogatásukat élvező keleti Képviselőházzal (House of Representatives) a beavatkozásról.

Az egységkormány háborús üzenetnek tekintette asz-Sziszi bejelentését, aki vörös vonalkánt jelölte meg Szurtot és kijelentette, hogy a város megszállása és a további előrenyomulás Egyiptom határait is fenyegetheti, így teljes körű, összhaderőnemi támogatásról biztosította a haftári erőket. A kialakult patthelyzet és gazdasági instabilitás más pályára kényszerítette a feleket, amely az augusztusban mindkét fél részéről deklarált tűzszünethez vezetett. Líbiában már több fegyverszünet született, többek között a berlini konferencia előtt is, azonban ezeket sorra megszegték. Jelenleg valami egészen másnak lehetett szemtanúja a háború sújtotta ország, ugyanis a meghirdetett tűzszünet óta, egy átfogó tárgyalási folyamat vette kezdetét a regionális országok és az ENSZ segítségével.

Tárgyalások zajlottak Egyiptomban és Marokkóban, melyek főként az alkotmányos átmenetről és a jövőbeli választások lebonyolításának részleteiről szóltak. Ezt követte az október 23-i genfi találkozó, ahol az ENSZ kezdeményezte tárgyalási folyamatok részeként létrejött 5+5 Katonai Bizottság (JMC) írta alá a tűzszüneti egyezményt, amely így már megkötő erővel is bírt a szerződéses forma által.

A felek közti egyeztetéssel párhuzamosan folytatódott a további olajlétesítmények beindítása a szeptember 29-i hurghadai egyeztetésekre alapozva, ahol a Petroleum Facilities Guards (PFC) és a JMC vállalták, hogy együttes erővel biztosítják az állandó olajkivitel fenntartását. Ezen elköteleződés egyik eredménye volt az október 11-i El-Sharara mező megnyitása, amely az országban a legnagyobbnak számít, és ahonnan elsődlegesen a Závij-i finomítót fogják ellátni olajjal, jelentette be az NOC. Ugyan ez pozitív előrelépés és kiutat jelenthet az ország jelenlegi gazdaságai helyzetéből, azonban fontos kiemelni, hogy a Sharara a blokádot megelőzően csak magában napi 300 hordónyi olajat termelt, addig mostanra ez a szám napi 40 hordóra csökkent. A helyzet akkori pillanatnyi megítélését segíti a tény, hogy az október 12-i országos termelés 335 hordó volt. Egy lendületvétele után a termelés napi 150 hordóra emelkedett, a mielőbbi profit elérés kapcsán az NOC havi 600 hordónyi kivitelt irányzott előre.

Október 23-án további lezárt kikötők Ras Lanuf és Es Sider nyíltak meg, – részben a megkötött fegyverszünet hatására, amelynek központi eleme a külföldi harcosok kivonása – melyeken keresztül az olajexport folytatódhatott. Waha és Harouge termelőegységei is újraindultak, ennek eredményeképpen országosan napi 800 000 hordónyi termeléssel számolnak a szakemberek az NOC-nél, amit négy héten belül egy millióra kívánnak növelni. Haftár ígéretéhez hűen az őt támogató törzsek és az idegen zsoldosok elhagyták az utolsó lelőhelyet is, El-Feel-t, így október 26-ra már minden egyes blokád alá vont objektum biztonságossá vált a munkálatok megkezdésére.

A megjelent jelentés alapján a szeptemberi termelésből befolyt összeg 116.9 millió dollár volt, ezzel szemben 2019-ben az ezen hóra eső jövedelmek elérték 1.7 milliárdot. A következő október havi 230.2 milliós összeg felszálló ágat mutat, persze ez is elenyésző az elmúlt év októberi 2 milliárd dolláros teljesítményének tükrében. Az enyhe növekedés annak volt köszönhető, hogy a szeptember végén megnyitott Al-Hrega és Brega kikötőkbe el tudták szállítani a termelésbe már korábban visszacsatlakozott telepekről kinyert és addig ott felhalmozott olajmennyiséget. A kijelölt napi egymillió hordó november 7-re sikeresen el is érte Líbiát, ami valóban rendkívüli teljesítmény a több hónapnyi zárlat és a helyenként még mindig instabil biztonsági helyzet miatt, a kilátások azonban nem felhőtlenek.

A költségvetés jelentős részének kiesése kölcsönök felvételére kényszerítette a cégeket, hogy a gépek és felszerelések fenntartását el tudják végezni. Mivel a legtöbb helyen hónapokig sem munkások, sem pedig karbantartó személyzet nem tartózkodott, ezért az amortizáció komollyá vált. Az így keletkezett károk kijavítására fordított pénzt sajnos a munkások béréből kellett elvenni, így az ő kifizetésük is csúszott. Az NOC attól tart, hogy a frissen elért termelést nem tudják sokáig fenntartani, és szinte lehetetlennek tűnik a blokád előtti szintre emelni azt.

A líbiai olajszektor visszatérése a nemzetközi piacra negatívan hatott annak szereplőire és a piacra magára. A koronavírus járvány miatti csökkenő kereslet okozta veszteségeket a líbiai kínálat berobbanása tovább növelte és e két hatás 3 %-kal vetette vissza az árakat.

Olajipar szerepe a stabilizációban

Az épülő líbiai államban, amelynek következő választását 2021 decemberére írták ki, nagy szükség lesz olyan intézményekre, melyek nem átpolitizáltak, és hozzájárulnak a népesség jólétének kiépítéséhez, jelen esetben munkahelyek teremtésével. Az ország adottságait vizsgálva a turizmus-, a halászat- és az energiaipar fejlesztése lehet rövidtávon a megoldás. Ebben a folyamatban nem elhanyagolható a National Oil Corporation szerepe, amely igyekszik a lehető leginkább kivonni magát a politikai folyamatokból és a szektorán belül professzionálisan ellátni feladatát, emellett pedig A Tripoli központú cég megbélyegezhető azzal, hogy inkább a GNA felé húz, ennek főként gyakorlati okai vannak.

A GNA irányába mutatott simulékonyság annak tudható be, hogy ez az ENSZ által elismert a két frakció közül és a legtöbb nyugati kapcsolattal is az egységkormány rendelkezik, valamint Törökország szövetségese, amely nagy igényt mutatnak az energiahordozókra és a gazdasági együttműködésre Líbiával. Ennek egyértelmű jele volt a 2019 végén megkötött exkluzív gazdasági zóna létrehozása a Földközi-tengeren, amely összeköti a két országot. Bár ezt a fajta elfogultságot cáfolni látszik a cég állításai mellett az a találkozó is, ahol Mustafa Sannala és az egyes Európai Uniós államok- többek között Magyarország-nagykövetei tárgyaltak.

A résztvevők kölcsönösen köszönetet mondtak egymásnak. Sannala a biztosított támogatásokért, a nagykövetek pedig a társaság kitartó munkájáért. A találkozó lényeges eleme volt, hogy az EU-s követek hangsúlyozták az NOC úttörő munkáját, melyet az átláthatóság és a jó kormányzás érdekében végzett. A cég rendszeresen publikálja adatait a bevételek és a termelés kapcsán, tájékoztatva ezzel a líbiai népet. Sanalla maga is hitet tett amellett, hogy az NOC igyekszik kimaradni a politikai csatározásokból, és megmarad egy állami szervnek, aminek működését a líbiai törvények szabályozzák.

A blokád kialakulásának egyik oka a társadalom haragja volt az egyenlőtlen elosztások kapcsán. Erre reagálva az NOC egyik közleményében kifejtette, hogy a bevételek mind a Libyan Foreign Bank-be futnak be, és azok felhasználására a társaságnak nincs ráhatása. Ezzel a lépéssel igyekeztek kivédeni minden jövőbeli támadást, és felhívni a kormány figyelmét az elkövetkező átalakítások során a jobb transzparencia kiépítésére. A társaságnak nincsen félni valója és nyugodtan kihasználhatja lehetőségeit hiszen bármilyen összetételű is lesz az új kormány, az nem ignorálhatja a gazdaság motorját képző entitást.

Vitán felül áll, hogy az olajvállalatok munkáltatói szerepe megkerülhetetlen lesz Líbia jövőjében. A globálisan is válságot megélő olajágazat azonban itt tovább mutat és a társadalom szemléletének átformálására is hatással lehet a semlegessége és a stabilitás iránti elköteleződése okán akkor is, ha ezt önös érdekekből teszi a mellékes hatása előremutató. A gazdaság ugyan a politikától soha nem lehet teljesen független, azonban ne felejtsük el, hogy a kettészakadt Líbiában ez az állítás nem a teljes kivonódást jelenti a politika determináltsága alól, hanem a két frakció közötti szembenállásból való kimaradást. Ez egyfelől jó stratégia lehet arra, hogy a majdani kormány miként ítéli meg a szervezetet. Nem utolsó sorban pedig fent kell tartania az ország vonzerejét a külföldi befektetők előtt és ehhez egy semleges viszonyulás a belpolitikai ügyekhez legjobb választás.

Kilátások

A jövő kérdései közé tartozik, hogy milyen összetételű lesz majd a Petroleum Faciliteis Guard, amely mint fegyveres szervezet a genfi tárgyalások értelmében szintén át lesz alakítva.

Az is vitákhoz vezethet, hogy a két fél területén lévő létesítményeket hogyan osztják fel, valamint vegytisztán az LNA vagy a GNA kötelékeiből áll-e majd az olajkutakat védő biztonsági erő.

 

Címlapfotó: Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök a választási bizottság központi irodájához érkezik Tripoliban 2018. május 2-án. (Forrás: MTI/EPA)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A A líbiai energiaválság elkerülése bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa több mint három év szünet után ismét a podcastunkban vendégeskedik; a téma ezúttal is Törökország, azon belül is azok a katonai beavatkozások, melyeket az Arab Tavasz óta eltelt időszakban az Erdogan-rendszer Azerbajdzsánban és több közel-keleti országban indított.

[...] Bővebben!