Biztonságpolitika

Repült az új Be-200CsSz.

15 éves jubileumához érkezett a rendezvény.

Miközben az F-35-ös rendszeresítésével, a B-21-es fejlesztésével, a kínai törekvésekkel egyre szaporodik a kis visszaverő felületű célok száma (az UAV-okról nem is beszélve), s egyre kifinomultabbá válnak az elektronikai támadó eszközök is, a légvédelem fejlesztőinek alapvető feladata, hogy a régi leckéket elővegyék, a frekvenciadiverzitással és abban az alsóbb sávok alkalmazásával/megtartásával. Oroszországban most is sokoldalú a megközelítés.

1L125 Niobij-SzV, méteres hullámhosszú, aktív fázisvezérelt antennájú lokátor a csapatlégvédelemnek. Ötmillió euró környéki árával jó P-18-as utódnak tűnik az exportpiacra.

Az eleve több sávosra tervezett 55Zs6M Nyebo-M komplexum méteres (RLM-M) lokátora.

Ugyanannak a rendszernek a decis eleme, az RLM-D.

Nyizsnyij Novgorod előző generációs deciméteres 59N6E Protivnik-GE lokátora.

Ne felejtkezzünk el a kis magasságú célokról és a centiméteres sávról sem. A VNIIRT 48Ja6-K1 Podlet-K1 lokátora.

Zord

A képekért köszönet az Armija 2016-os kiállításról nemrégiben hazatért Gyűrösi Miroszláv barátomnak.

A Budapest Airport szakemberei befejezték a két legnagyobb forgalmú futópálya irányban a műszeres leszállító berendezések, az ún. ILS cseréjét.

Atlee "Pappy" Manthos vadászpilóta volt. Harcolt a második világháborúban majd Koreában, de nem csak repülni, fotózni is szeretett. Az általa készített színes diák hat évtizedig lapultak egy dobozban, amikor fiai megtalálták és így kiegészíthették a családi albumot. A lapozgatást a háború utáni években készült fotókkal folytatjuk.

Atlee G. Manthos 1946-ban ugyan leszerelt és tanult szakmája, a geológia felé fordult, de a civil élet nem sok sikert tartogatott a volt világháborús pilótának. Ezért 1947 nyarán csatlakozott az újjászerveződő, önállóvá váló légierőhöz. A szolgálati idő másfél éves kihagyása miatt háborús rendfokozatát nem kapta vissza, hadnagyként folytatta a repülést – és a fotózást.

1947 -  Biggs Field és Lawson Field, Texas

Az éjszakai feladatokra specializált 47. bombázó ezred A-26 Invader gépe, a feladatnak megfelelően fekete festéssel honi bázisán.

A-26-osok sora az ugyancsak texasi Lawson Fielden. Amikor Atlee Manthos ezt a képet készítette, 1947 októberét mutatta a naptár, a légierő egy hónapja már önálló haderőnem volt.

A-26-osok szoros köteléke 1947 szeptemberében.

*

1948-49 - Clark Field, Fülöp-szigetek

Egy második világháborús ikon, a P-47N Thunderbolt, valahol a Fülöp-szigeteket övező vizek felett. A megnövelt fesztávolságú N változat erősebb motort kapott, több fegyvert és több üzemanyagot vihetett. Kifejezetten a Csendes-óceán térségébe szánták.

A 15 683 legyártott P-47-es egyike. A gépen már az új, vörös sávos felségjel látható.

A Fülöp-szigeteken állomásozó P-47-esek többségét nose art díszítette. "Pappy" Manthos nemcsak a levegőben, de a földön is fotózta a gépeket és figyelmét a részletek sem kerülték el. Fotók azokból az időkből, amikor a repülés volt veszélyes és a szex biztonságos.

*

A negyvenes évek végén az F-15-ös típusjelzés még nem egy légifölény vadászgépet jelölt, hanem az utolsó dugattyús motoros felderítőt, a Northrop P-61 Black Widow-ból kifejlesztett F-15 Reportert. 

A csendes-óceáni térségben teljesített szolgálat alatt Atlee Manthos sok helyre eljutott, így Tajvanra is. A fél évszázados japán uralom alól alig négy évvel azelőtt felszabadult szigetország amerikai segélyként többek között P-47 Thunderboltokat is kapott.

A tajvani felségjel egyben az ország címere, kék háttérrel és a tradicionális tizenkét sugarú nappal.

P-47-esek sora. Amerika a legtöbb jelentős típusból szállított Tajvannak. 

 

Japán P1Y Ginga (amerikai elnevezése: Frances) bombázók immár tajvani felségjellel. 

A Felkelő Nap vöröse és a szélvédő előtti csillogásmentesítő felület matt feketéje az összes szín ezen a fémtiszta Nakadzsima Ki-43-ason. A japánok Hajabuszának, az amerikaiak Oscarnak nevezték a típust.

*

A Csendes-óceán után egy törzstiszti iskola és különböző parancsnoki beosztások vártak Atlee Manthosra a légierő hazai bázisain. Első sugárhajtású típusa az F-86 Sabre volt, amellyel még részt vett a koreai háború utolsó hónapjának harcaiban. Ezt követően egy évig az ázsiai országban maradt. 

*

Miután Koreából hazatért, az Illinois légi nemzeti gárdánál, majd az oklahomai Tinker légierő bázison repült. Pályafutása utolsó éveiben az F-84-es és F-100-as típusokat is repülte, majd 1959 és '61 között kétéves tanácsadói szolgálatot teljesített Törökországban. Ezekről az évekről sajnos nem maradt fenn kép, ahogyan az utolsó beosztásáról sem, amelyben F-106 Delta Darttal repült 1963-ig.

A 4300 repült órával nyugállományba vonult pilóta még egyszer öltötte magára az egyenruhát, amikor 1973 szeptemberében a legénységi állományú haditengerészeti hajózók aranyszárnyát tűzte fia, Jeff Manthos egyenruhájára. Atlee G. Manthos alezredes 1980 májusában hunyt el. 

* * *

Fotó: Manthos családi archívum / Jeff Manthos engedélyével

A Komszomolszki Repülőgépgyár 4 darab Szu-35-öst szállít Kínának.

Kirgizisztán hegyvidéki részén oldották bombáikat az orosz bombázók.

Venezuela állami költségvetésének 96%-a függ az olajeladásoktól, emiatt az áresés gazdasági katasztrófahelyzetet idézett elő az országban. Szeptember végétől új megállapodás garantálná az olaj árának magasan tartását.

Tovább olvasom

Hosszú évtizedek után Németországban ismét Messerschmitt vadászgépbe ülhettek a második világháború legendás Puma századának veterán pilótái.

Földi maketten tesztelték a PAK FA gépágyúját.

Szeptember 9-én újabb kísérleti nukleáris robbantást hajtott végre Észak-Korea, így ismét beindultak a találgatások, hogy vajon mi lehet Phenjan célja. Dr. Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének vezetője szerint a rezsim az esetleges látszattal ellentétben sem akar katonai konfliktust, mint ahogy senki más sem: egy újabb koreai háború kirobbanása még atomfegyverek bevetése nélkül is emberek millióinak halálához vezetne, és a világgazdaságra is katasztrofális hatást gyakorolna.

Lengyelországban a csapatlégvédelem modernizálása is napirenden van. A szárazföldi haderőnél jelenleg a ZSzU-23-4MP Biala önjáró légvédelmi rendszer van alkalmazásban, mely, mint azt a típusjelzése is mutatja a szovjet Silka modernizált változata. A helyi gyártású Grom kézi légvédelmi rakétákkal merősített fegyverzetű jármű azonban több szempontból is cserére érett. A pótlására szánt eszközön már dolgoznak, a Loara-NG (Next Generation) tervezet makettje már bemutatásra is került.

A PGZ (Polska Grupa Zbrojeniowa) két 35 milliméteres gépágyúval ellátott járművet álmodott meg. A lőfegyverek az Oerlikon L90 KDA licence alapján Lengyelországban készülnek, de az elektronika, a tűzvezető rendszer és a radar (PIT-RADWAR) továbbá a járműtest és a torony is helyi gyártású lesz. Persze a járműtest esetében még történhet változás, hiszen két változat is elképzelhető. Az egyik esetében, a torony a dél-koreai licenc alapján (HSW) gyártásba kerülő K9 Thunder önjáró tarack alvázára (helyi megnevezés Krab) szerelnék fel, míg a második esetben a német Krauss-Maffei Wegmann] Leopard 2-es harckocsi alvázát használnák fel. A döntést hamarosan meghozzák, mindettől függetlenül a HSW a Krab alvázát felhasználva számos, az eredeti céltól eltérő felhasználású páncélozott járművet szeretne előállítani.

Továbbra is maradunk Lengyelországban és a PGZ-nél, ugyanis a finn Patria AMV gyalogsági harcjárművek helyi gyártású variánsának bemutatásra került két, felderítésre optimalizált példánya. A Rozsomák R-1-WDR (Woz Dowodczo-Rozpoznawczy - felderítő parancsnoki jármű) és az R-2-WR (Woz Rozpoznawczy - felderítő jármű) közül az előbbi az optikai felderítésre a Leonardo Janus RSTA rendszerének nappali és thermoviziós kameráit, valamint lézeres távolságmérőjét használhatja. A kézifegyverek lövéseinek pontos helyét egy MacDonald Dettwiler & Associates (MDA) Ferret lövésdetektor segítségével állapíthatja meg a személyzet, míg egy teleszkópikus állványra az Aselsan földi célpontokat felderítő rádiólokátora, valamint egy infravörös kamera került felszerelésre. Az így, valamint az erősített páncélzatnak és a plusz kommunikációs rendszereknek köszönhetően már 23,3 tonnásra hízott Rozsomák személyzete ötfősre növekedett. A hadsereg által végzendő próbákra majd 2017 harmadik negyedévben kerítenek sort és ezek 12 hónapig fognak tartani.

Spanyolországban a hadsereg repülőerői (FUERZAS Aeromóviles del Ejército de Tierra – FAMET) szeptember 13-án átvették első két HT-29-es helikopterüket. A jelölés a NHIndustries NH90TTH változatát rejti, mely a Super Puma utódja lesz. Az NH gyártmányából eredetileg 45 példányt terveztek rendszeresíteni a légierővel közösen, ez azonban gazdasági megszorítások következtében jelentősen lecsökkent. A 2013-tól érvényes módosítás már csak 22 példányt említett, ezek közül 16 kerül a hadsereg kötelékébe, míg a maradék 6 a légierőnél állhat hadrendbe 2021-ig bezárólag.

Washington igen jelentős fegyvercsomaggal erősít meg az izraeli légierőt. Lockheed Martin C-130 Hercules teherszállító repülőgépek mellett bombákra szerelhető JDAM precízió irányítókészletek, valamint AGM-114 Hellfire irányított rakéták is a közel-keleti országba kerülnek, de mindezek mellett a 10 F-15D Eagle kétüléses harci/kiképző repülőgép jelentheti a legnagyobb képességnövekedést. Az izraeli légierőnél a kétüléses D verziót nem csak a pilóták típusátképzésre és légiharc megvívására használják, mint a változatot rendszeresítő számos országban, hanem feladatkörük földi célpontok megsemmisítésével is kibővült.

Nigéria részéről ez év novemberében várható a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázó rendszeresítésére aláírt szándéknyilatkozat, megrendelésre történő módosítása. Az információk továbbra sem említik a beszerezni kívánt darabszámot, a 2012 óta rebesgetett megrendelés esetében, de annyit megemlítettek, hogy első körben 3 példány megrendelése szinte biztosan várható.

Dél-Afrikai Köztársaságban befejeződött a Denel M1 Oryx közepes szállítóhelikopterek élettartamának felénél esedékessé vált korszerűsítés. A Project Drummer nevet viselő programról még 2007-ben állapodtak meg a Denel-el, amely eredetileg befejezése 2012 júniusában lett volna esedékes. A munkálatok során több csúszást is kénytelen voltak elkönyvelni, ilyen volt például az, hogy néhány analóg rendszer nem került lecserélésre, de az általuk szolgáltatott jelet digitalizálni kellett, hogy a kicserélésre került fedélzeti rendszerek számára is értelmezhető, felhasználható legyen. A 39. Oryx helikopter elkészülte azonban a program befejeztét jelzi.

Az Oryx megszületését az ENSZ embargót kijátszva Portugáliából és Romániából származó alkatrészek tették lehetővé. Így jött létre egy tulajdonképpeni hibrid az Aerospatiale, később Eurocopter, AS330 Puma és az AS332 Super Puma, később a Cougar helikopterek összetevőiből. Az Oryx törzse hosszabb, mint a Pumáé, de rövidebb, mint a Super Pumáé. Hajtóműve, erőátviteli rendszere és a faroktartó a Super Pumán alkalmazott. Ebből a turmixból egy olyan helikopter jött létre, melynek nagyobb hasznos terhelhetősége van, mint egy Pumának és a teljesítmény-tömeg aránya magasabb a Super Puma / Cougar gépeknek. Ennek következtében az Oryx ideális szállító helikopter a meleg hőmérsékleten és a nagy tengerszint feletti magasságon. Ezek a körülmények pedig gyakran megtalálhatók a Dél-Afrikában.

A típus fejlesztése 1984 márciusában indult meg és az első felszállására 1987. szeptember 18-án került sor. Az első példány 1989 májusában lett átadva. Az élettartam közepén esedékes nagyjavítási program, mint már az említve lett 2006-ban indult. Az ötvenegy leszállított Denel M1 Oryx közepes szállító helikopterből napjainkra 42 maradt szolgálatban.

Dél-Koreában fontolgatják a 2013-ban megrendelésre került 40 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók mellé további példányok beszerzését is. Természetesen az északi testvérország jelentette nukleáris fenyegetés indokolnál további 20 F-35-ös megvásárlását. Ezek, a rádiólokátorok számára nehezen észlelhető gépek semmisítenék meg első lépcsőben az északiak ballisztikus rakétabázisainak irányítóközpontjait, lehetetlenné téve a rakéták elindítását.

Három évvel azután, hogy földre kényszerült, újra repülőképessé vált Argentínában egy Grumman S-2T Turbo Tracer tengeri járőrgép. Az öreg gépek Garret TPE gázturbinával történő módosítását izraeli segítséggel hajtották végre a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Ekkor négy példányba kerültek új hajtóművek, az első még Izraelben került átalakításra, míg a többi Argentínában készült el. Egy ötödik példány átépítése anyagi okok miatt félúton abbamaradt. Az évek során már csak három S-2T Turbo Tracer volt hadra fogható, majd a karbantartás hiánya miatt ezek is földre kényszerültek. A flotta tervei szerint még egy gépet szeretnének repülőképessé tenni a közeljövőben.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Lockheed Martin F-35B Lightning II.

Szuhoj Szu-27 Flanker.

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon.

Saab TF35 Draken.

NHI NH90 TTH.

Lockheed C-5M Galaxy.

Dassault Mirage 2000-5Ei.

Sikorsky MH-60M Black Hawk.

Szuhoj Szu-24M Fencer.

Avro 698 Vulcan B.2.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Szuhoj Szu-34 Fullback.

Boeing EA-18G Growler.

Eurocopter AS-565SA Panther.

Grumman TF-9J Cougar.

Mitsubishi F-2A.

Csehországban szeptember közepén harmadszor rendezték meg az előretolt repülésirányítók (JTAC) és a hajózószemélyzetek közötti együttműködést célzó, Ample Strike (AMSE) elnevezésű gyakorlatot.

Az Ample Strike 2016 annak a gyakorlatsorozatnak az újabb állomása, amely még 2003-ban Flying Rhino néven indult, majd Ramstein Rover elnevezéssel folytatódott. Idén tizenhat ország vett részt a gyakorlaton, közülük hét - Csehország, Németország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia és az Egyesült Államok - repülőgépekkel is.

Mint minden évben, a résztvevő repülőeszközök egy része a Namest nad Oslavou melletti 22. helikopter bázison települt. A többi repülőgép és helikopter saját bázisáról vagy a lőterek közelében kijelölt töltőpontról (FARP) indult feladatára. A repülések ezen a héten véget érnek, a hétvégét követően a résztvevő gépek hazatelepülnek.

Magyar részről JTAC-ek és Gripenek vettek részt az AMSE 2016-on. A Kecskemétről induló gépek a tervek szerint a Csehországban kijelölt légtérben tankoltak volna egy amerikai KC-135-ösből, majd közvetlen légi támogatást (CAS) és szimulált bombázást végeztek volna az egyik cseh lőtéren az előretolt repülésirányítókkal együttműködve. A tanker meghibásodása miatt azonban csak a feladatok töredékét sikerült végrehajtani, a légi utántöltés hiánya miatt a Gripenek csak rövid ideig dolgozhattak a lőtér felett.

*

A sajtó részére szeptember 14-én biztosítottak lehetőséget a Namestbe települt repülőgépek megtekintésére, és a program része volt egy bemutató is. A szimulált helyzet szerint két teherautót támadás ér, két katona megsérül. Társaik felveszik a harcot a támadókkal és közben légi támogatást kérnek…

A két teherautó elhagyja bázisát és útnak indul. A környéket mindkét kocsiból egy-egy lövész tartja szemmel.

Az út mellett bomba robban, a katonákat támadás éri.

A katonák gyorsan elhagyják a járműveket, azonnal viszonozzák a tüzet és a velük lévő, Spider 10 hívójelű JTAC légi támogatást kér.

A tűzharc közepette a harctéri életmentő (CLS) képesítéssel rendelkező katonák elkezdik sebesült társaik ellátását.

A már ellátott, stabilizált sebesültet a teherautóra emelik, a másik megmentésén még dolgozik az egyik katona. Közben ropognak a fegyverek, a többiek a bozótból tüzelő ellenséggel harcolnak.

A távolból helikopterek zaja hallatszik. A Mi-24/35 és az AH-64-es egyelőre távolabb, a terep és a növényzet adottságait kihasználva várakozik. Mielőtt akcióba lendülnek, nagysebességű légi támogatás tisztítja majd meg a terepet.

A Maiden 11 és 12 hívójelű cáslavi Gripen géppár áthúzása után L-159-esek érkeznek, szintén Cáslavból. Az ellenőrző lista felolvasása és visszaigazolása után Spider 10 jóváhagyja a támadást. Támad az ALCA, amely a póttartályokon kívül hat kisméretű gyakorló bomba oldására és négy nem irányított rakéta indítására alkalmas konténereket hordoz.

A szimulált támadást telepített pirotechnikai eszközök teszik életszerűvé.

Újabb rácsapás, ismét a konténeres géppel. Butcher 11 és 12 rövidesen befejezi a támadást és jöhetnek a helikopterek.  

Robban az egyik pirotechnikai eszköz és a bozótban felcsapnak a lángok is. A nem tervezett tüzet rövidesen a helikopter bázis tűzoltói fojtják el.

A sebesültek már a teherautókon vannak és a többiek is felkapaszkodnak. A kocsik elhagyják a helyszínt.

Érkeznek a helikopterek, hogy felszámolják a maradék ellenséget.   

Az Apache mellett egy Mi-24/35-ös is dolgozik, az egyik látványos festésű namesti gép.

Az AH-64-es orrán lévő szenzortorony használaton kívül beforgatható, most nyitva van. Segítségével a személyzet azt is látja, amit a nagysebességű gépek pilótái nem vagy nem olyan részletességgel. 

Bárki festette az Alien mintát a helikopterre, jól elbíbelődhetett vele.

Az Alien Hind a hasát mutatja.

A teherautók távozása után a helikopterek egy ideig még a környéket kutatják. A forgószárnyasok nagy előnye, hogy az előretolt töltőhelyen leszállva gyorsan újrafegyverezhetőek és visszatérhetnek a harcérintkezés helyszínére.

*

Szeptember 14-ére 55 felszállást terveztek be a szóló és géppár feladatokra. A gépek közel fele Namestből indult, a többiek Cáslavból, illetve a libavai és a boleticei FARP-ról.

Civil kontraktor cég üzemelteti ezt a Pilatus PC-9-est, amely szenzortornyot hordoz a jobb szárnya alatt és amely állandó szereplője az Ample Strike-nak. 

A Rex 31 hívójelű szlovén PC-9-es a felszállás után nyugatra, Bechyne felé veszi az irányt. Pilótájára gyakorló CAS vár - JTAC irányítással, természetesen. 

L-39-es litván felségjellel és a Baltic Bees kötelék színeiben. A színes Albatros a reptérről is jól láthatóan, a szomszédos Vicenice lőtere felett gyakorolt. A litván mellett az észt légierő is használ Baltic Bees gépet a kiképzési repülésekre.

Felszáll a litván légierő egyetlen saját Albatrosa. Phoenix 23 a libavai lőtérre indul. 

A német GFD Learjet 35-öse, mint mindig, most is Litening konténerrel segíti a JTAC-ek gyakorlását. 

 

Leszállás utáni kigurulás. A Kite 11 hívójelű Lear egy közel háromórás feladatról érkezik vissza, Bechyne felett repülve segítette a JTAC-eket.

Ez már a délutáni két és fél órás feladatra történő felszállás ugyanoda, ahol délelőtt már járt a gép.

A délelőtti bemutató egyik szereplője immár a zónában pihen. Az amerikai hadsereg AH-64 Apache harci helikoptere Németországból érkezett a gyakorlatra. 

Az Apache orra alatt egy 30 mm-es gépágyú van. Az amerikai helikopterek ezzel és nem irányított rakétákkal hajtottak végre éleslövészetet.

A namesti 221-es század vegyesen üzemeltet Mi-24/35-ösöket és Mi-171S-eket. Ez a festés egy első helyezést ért az idei Tiger Meet-en, Zaragozában. 

Az Alien foga közé egy négycsövű, 12,7 mm-es géppuska került.

Végre egy normál festésű Mi-24/35-ös!

A Mi-171-es tehertere "átlátszó", mindkét oldalt van tolóajtó, ami nem egy hátrány a fedélzeten szállított katonák gyors ki- és beszállásánál. 

A harci és szállító helikoptereket egyaránt üzemeltető 221-es század mellett a 222-esek csak a szállítókkal repülnek. 

Az Afganisztánt is megjárt lapos fenekű (rampás) 9837-es egyike azoknak a cseh Mi-171-eseknek, amelyeket a LOM Praha modernizált. A hajózók munkáját nagyméretű kijelzők, modernizált kommunikációs és navigációs berendezések segítik. Az éjjellátóval (NVG) történő repülés éppúgy természetes, mint az, hogy a helikopter időjárás-radarral és FLIR berendezéssel rendelkezik - bár ez utóbbi most éppen nincs a gépen. A fülkét és a benne ülőket kevlár páncél védi. 

Szu-22-es közelkép. Amikor a lengyel Szuhojok legutóbb Namestbe települtek, még a régi, sötét árnyalatú álcázófestéssel repültek.

A Szuhojok közel másfél órát voltak távol, a libavai lőtéren lőttek gépágyúval. 

A fékernyős lassítás után a C (Charlie) guruló mellett várakozó földi egység előtt gurul el az elsőként leszállt Szu-22M4-es.

A lengyel pilóta mindjárt leoldja a fékernyőt, amelyet a továbbguruláshoz ráadott gáz odébb fúj a pályán.

A 8309-es ernyője egy kicsit látványosabb. A leoldáshoz a gép a pálya szélére gurul. 

Az egyik UAZ legénysége begyűjti az ernyőket, a másik terepjáró már a pályán robog és ellenőrzi azt.

A délutáni géppárnak Boletice a cél, amely felett egy órát töltenek el.

Felhőárnyékban, egy szűkre szabott fordulóval fordul a pályairányra az egyik Szuhoj, a másik egyenesből leszállt.  

*

Az Oslava folyó reptérhez közeli szakasza 2004 szeptemberében egy katasztrófa helyszíne volt, amikor a felette repülő brit Lynx helikopter vezetékkel ütközött és lezuhant. A két pilóta és a fedélzeten szállított négy katona életét vesztette. 

A katasztrófában elhunyt katonák emlékműve. A virágok még viszonylag frissek, a britek és csehek a gyakorlat kezdetekor közösen koszorúztak.

Az emlékmű ott áll, ahol a Lynx a folyóparta zuhant. Ahol a tűz pusztított, még ma is nehezen nő a fű.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ha nagy volumenű hazai helikopterbeszerzésről eddig sajnos nem is tudott beszámolni a LégierőBlogger, ma legalább az ipari szereplők magyarországi tevékenységének egy pozitív példájáról szót tud ejteni. A nyáron ugyanis az Elektro-Metall Paks Kft. megszerezte a gyártó szervezetekre szabott Part 21 A szakasz G alrész szerinti repülőgépipari beszállítói minősítést, s ezt ünnepelték meg ma a Duna-menti település ipari parkjában lévő üzemben. A németországi EME cég (főként Airbus gépekbe és helikopterekbe szánt) elektromos kábelkötegeire szakosodott leányvállalata ezzel - itthon úttörőként - további minősítés nélkül repülőgépipari alkatrészek önálló szállításra kapott hatósági felhatalmazást.

A gyártó szervezet jóváhagyási bizonyítványa, kiállítva 2016. június 28.

Vincze Károly ügyvezető igazgató, háttérben a cége termékeivel épített egyik helikoptertípus, az Airbus Helicopters H145 molinója.

A Pilatusnak is dolgoznak, ez a készülő kábelköteg a PC-12-esbe megy.

Az H135 főkapcsoló panelje, és ami mögötte van.

Zord

Újabb kapcsolat Észak-Afrikával.

Zeltwegről mindig spotter „pályafutásom” egyik meghatározó esete jut eszembe.

 

A napóleoni háborúk tengeri harcainak egyik legnagyobb, és meglepő módon viszonylag kevéssé ismert katasztrófája a spanyolok két legnagyobb sorhajójának, a 112 ágyús Real Carlosnak és San Hermenegildónak a tragikus pusztulása volt a Gibraltári-szorosban, az 1801 július 12-ről 13-ra virradó éjjelen megvívott második algecirasi csatában. A két hajó fedélzetén több mint 1700 spanyol tengerész veszett oda, ami nagyobb veszteség, mint amit a spanyol részvétellel megvívott másik két nagy tengeri csatában, a St. Vincent-foki és a Trafalgári ütközetben a spanyolok összesen elszenvedtek. Az eset külön érdekessége, ami egyben némileg tragikomikus színezetet is ad a történteknek, hogy a két hatalmas spanyol hadihajó egymást süllyesztette el.

[...] Bővebben!

Újabb 32 db Hawk beszerzése várható.

Teljesítette szűzfelszállását az első spanyol A400M.

Közös fejlesztés a T-X tenderre.